vissza a cimoldalra
2019-03-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61587)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2320)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11323)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5738)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2933)
Jonas Kaufmann (2368)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1617)
Franz Schmidt (3296)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2655)
Kossuth-díj (1429)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (138)
Élő közvetítések (7780)
Operett, mint színpadi műfaj (3873)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3181)
Simándy József - az örök tenor (590)
Edita Gruberova (3078)
musical (185)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4463)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (596)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Erkel Színház (Potork, 2004-12-17 15:15:06)

   
9787   virius • előzmény9786 2019-03-19 09:28:14

Sajnos igen. Eredetileg amúgy is már a Műhelyházba tervezték, ami, mint tudjuk, csúszik, akárcsak az Opera.

9786   perempe 2019-03-19 07:45:32

idén elmarad a vendégelőadásokat felvonultató Primavera Fesztivál?

9785   Búbánat 2019-03-13 21:48:55

Mezei néző

Egy színházi néző kalandjai

Erkel Színház – (A) Carmen vészhelyzetben (?) – 2019.03.09

Megyesi Zoltán - Mester Viktória - Anna Shapovalova - Francesco Piú Galasso - Nagy Zsófia - Kálnay Zsófia - Dénes István karmester a Carmen- előadás díszletében

 

„Az Operaház három szakszervezete közül az egyik sztrájkolt hat és nyolc óra között, amely a csúszás miatt csak az első részt érintette, és azt is csak alig: az énekkar jelent meg hiányosan. Persze hét katona nem képez túl nagy tömeget, és nem is értettem, hogy mi lehet a gond, korábban a Honvéd Férfikar segített ebben ki, ők csak nem sztrájkolhatnak… A kórusba – civil ruhában – beállt Csiki Gábor karigazgató is, aki nekem az utóbbi időben erősen hiányzott a színpadról, mindig szerettem nézni, ahogy valóban átélten játszik, önálló életet élt a színpadon. Most is kiválik, és kiválna, ha még hetven katona állna mellette, akkor is. Carmen épp neki dobja köpenyét, és ő azonnal magához szorítja, megszagolja. Sztrájk ide vagy oda, most is belülről játssza a szerepet, civil ruhában is átlényegült, ahogy korábban is mindig.”

9784   Matyus • előzmény9780 2019-03-11 07:46:00

Komolyan egyáltalán nem vehető kritikusparódia!

9783   IVA • előzmény9780 2019-03-11 04:32:11

Almási-Tóth András, a kortárs operarendezés egyik legavatottabb magyar szakembere”.
Sajnos lehet, hogy ez igaz. Ebből viszont el lehet képzelni, sőt tapasztaltuk is, milyenek a nem legavatottabbak…

9782   rotor • előzmény9780 2019-03-11 02:54:28

Ez KOMOLYTALAN!

9781   rotor • előzmény9780 2019-03-11 02:53:38

Ez KOMOLYTALAN!

9780   Búbánat 2019-03-10 22:50:24

Még mindig a Giocondáról...

Komoly vagy komolytalan?

Opera-vilag.net, 2019. március 8.

Amilcare Ponchielli: Gioconda – felújítás az Erkel Színházban. BODA BENJAMIN GÁBOR írása a február 22-i premierről

[...] "A Ponchielli-mű magyar színpadra történő visszatérésével kapcsolatban két lényegi kérdés foglalkoztatott. Az első: mit lát a széles látókörű Almási-Tóth András, a kortárs operarendezés egyik legavatottabb magyar szakembere abban a Giocondában, amely eddigi munkái közül talán a legkevésbé illik az alkotói profiljából kirajzolódó ízléséhez? A második: beváltja-e a hozzá fűzött várakozásokat, azok minden prekoncepciójával együtt, a budapesti előadás izgalmasnak ígérkező, jól csengő nevekben bővelkedő szereposztása?"

[...] 

 

9779   Hangyász • előzmény9778 2019-03-09 20:15:07

Na látod, most már bánhatjuk!!!

9778   macskás • előzmény9776 2019-03-09 19:47:02

Akkoriban engem is megkísértett a gondolat.

9777   Myway • előzmény9769 2019-03-09 07:01:29

Jaj, pedig vihetnék!

9776   Hangyász • előzmény9769 2019-03-07 15:46:17

Sajnálom, hogy 9-10 (??) éve nem autókáztam el Vácra, ahol a Tavaszi Fesztivál egyik kysérő rendezvényén fellépett a Téli utazással. (Avagy irgalom atyja stb.)

9775   Hangyász • előzmény9766 2019-03-07 15:43:48

Pár éve Galgóczy Judit valóban ostoba és botrányos Trubadúr-dendezéséből húzták ki Leonóra gyönyörű 4. felvonásbeli áriáját. A karmester Medveczky volt. (Ha én karmester lennék, otthagynám a produkciót, oszt jónapot. Majd a ruhatáros néni elvezényli a darabot.)

9774   Hangyász • előzmény9749 2019-03-07 15:38:03

Üsse kő, Schlingensiefnek a Parsifal ürügyén elkövetett baromságának szintjét messze meghaladja!

9773   Hangyász • előzmény9748 2019-03-07 15:32:04

Az Aida-Radames szabadulóművészi produkció saját kútfőm terméke. A mai agyament rendezéseket elnézve nem is a legvadabb ötlet. ;o) A Gioconda szerintem akkora marhaság, hogy a jelen esetben Barnaba megölése + Gioconda várható öngyilkossága sokkal logikusabb befejezés, mint Gioconda öngyilkossága anélkül, hogy tudná, hol a vak anyja. Mindenesetre nem olyan durva fejtetőre állítás, mint Don José Carmen keze által történő kinyiratása.

9772   Edmond Dantes • előzmény9770 2019-03-07 15:10:14

" az átírt befejezés illik a világkép koncepciójába"...kis baj, hogy padlógázzal szembemegy a szerzőkkel.

9771   sztalin • előzmény9761 2019-03-07 12:26:28

Tegnap végül én is láttam a Giocondát, azt kell mondjam ez a korábbi premiereknél "megszokott" összefüggéstelen ötlethalmazok sorát követi. Anger Ferenc Főrendező úr kirúgatása ezen úgy tűnik nem sokat segített.

Szerintem a gumicsizmás vizes cirkusz a videóban (https://www.youtube.com/watch?v=iA3HlI1pVGQ) is látott életképet próbálta talán sugallni - kevés sikerrel, igaz Velence fokozatos elöntése XXI. századi dolog, de kit érdekel. Külön kiemelném azt a jelenetet amikor a lángoló ember rohangál össze-vissza a színpadon, ilyet operaelőadáson még nem láttam, sokban emelte az est fényét ... őőő ... bár kétlem hogy bármiben is kapcsolódik a cselekményhez (ez is).

9770   fbcs 2019-03-07 12:18:10

Pár gondolatot szeretnék hozzáfűzni az Almási-féle Giocondához. Elöljáróban annyit, hogy sokakkal ellentétben nekem a rendezés összességében tetszett, habár néhány érthetetlen húzás sajnos lerontja nálam az összképet.

Elsőként a víz szerepéről, ami szerintem jól működik, illik a témához, ügyesen használják a színpadon. Persze magas labda a Velence-víz párosítás, épp ezért nem is valami eredeti, de a funkcióját itt betölti. Szűkíti a teret, nehezíti a mozgást (akár megkerülik, akár átvágnak benne a szereplők). Ez jól passzol a mű által megjelenített Velence világához, az ármányokhoz, beteljesületlen és elérhetetlen vágyakhoz, az egymástól elidegenedett emberek világához.

A színpadkép esztétikus, jól néz ki, a jelmezeket a díszletekkel együtt a pasztellszínek uralják. Örömteli ilyet látni néhány szembántó díszlet után (pl: Lammermoori Lucia ).
Jó az, ahogy a már említett sötét tónust néhány finom utalással fejezi ki a rendező. Ilyenek az égő ember a második felvonás végén, illetve a falból folyó vér az utolsóban, kiegészítve a librettó alapvető ilyen irányú utalásaival, mint a vízben talált holttestekre utalások, a vak asszony megégetését követelő tömeg, stb. (szemben La Monnaie-ben bemutatott rendezéssel, ahol a társadalom sötétsége az egész darab folyamán végig a szemünk előtt van). Ehhez a megnyugtatóan kellemes háttér jó kontrasztot biztosít.

Ami viszont talán a rendezés talán legnagyobb erénye, hogy a darab társadalmát nem egysíkúan ábrázolja. Nem jók és rosszak vannak benne. Mindenki egyszerre gyilkos és áldozat, elnyomó és elnyomott. Gioconda a legnagyobb áldozatot vállalja végül, de előtte feladja Laurát és Enzót, sőt Laurát kis híján meggyilkolja, majd lelövi Barnabát. Enzo megvédi a vak asszonyt, de a hajó lángragyújtásánál emberéleteket áldoz fel (itt fontos lelemény a színpadon végigfutó lángoló ember). Barnaba több gonosztetteket elkövet, de végül őt is átverik és meggyilkolják (igen, az átírt befejezés illik a világkép koncepciójába). Egyedüliként Laura áll kívül ezen a világon, épp emiatt viszont egyértelműen ő is a legvédtelenebb (Giocondának segítői vannak, búvóhelyei, Laura mit tehet a második felvonás után? Visszasomfordál a férjéhez).

Néhány dolgot viszont nem igazán tudok hova tenni.

Legsúlyosabb hibának a darab felesleges csonkítását érzem. Miért volt ez jó? Annyira nem hosszú, hogy ez indokolt lenne, néhány kisebb húzást leszámítva a dramaturgia sem kényszerítette erre a rendezőt. Akkor mégis miért?

Szintén hiba, hogy az órák táncát egyáltalán nem integrálták bele a darabba. Ott van, de minek? Mi szerepe van? Látványos, de ennyi erővel kb. bármilyen balettdarab lehetne benne.

Végül néhány kisebb koncepciótlanság. Ilyenek a törpék. Mi szükség volt a szerepeltetésükre? Értem, groteszkek. De a darabban semmi más nem groteszk, sőt, eléggé komolyan veszi magát. Akkor minek a kis emberek (a La Monnaie groteszk elemekkel teleszórt rendezésébe sokkal inkább illettek volna)?

Igazából nem zavart, de a 4. felvonás hóesését/konfettijét/hamu pernyéjét sem éreztem indokoltnak.

9769   Edmond Dantes • előzmény9767 2019-03-07 09:19:47

"Sem énekelni. sem zongorázni nem tud olyan színvonalon, hogy dicsekedni kelljen vele."

Legalább nem kell attól tartanunk, hogy, ellentétben például fiatal balettművészeinkkel, bármilyen minőségében elcsábítja valamelyik rangos külföldi társintézmény. 

9768   Edmond Dantes • előzmény9763 2019-03-07 09:16:07

Erre a kérdésre viszonylag könnyű a válasz: mint látom, ez egy portréfilmsorozat, aminek egyik adása történetesen Ókovács Szilveszterrel készült. Más kérdés, hogy ha jól látom, ő az első művészember, akivel ebben a sorozatban forgattak, de ezek szerint bővítik a megszólaltatott interjúalanyok profilját. A terjedelme és a színvonala -amit említesz- meg hát olyan, amilyen.

9767   Klára • előzmény9763 2019-03-07 09:09:52

Én nem ezt a kérédést - illetve nem csak ezt - tettem fel. Talán éppen azért, hogy a fentebb felsorolt témák, és a velük kepcsolatos kérdések helyett ÓKSZ személyét népszerűsítsék, vele foglalkozzanak, őt népszerűsítsék.(Nem ez az első riportfilm, ami köréje épül, lásd pl. Szerelmes földrajz sorozat egy darabja.) Az én további kérdésem: nincs senki, aki megmondaná neki, hogy ezt ezért nem kellene! Sem énekelni. sem zongorázni nem tud olyan színvonalon, hogy dicsekedni kelljen vele. A bemutatott porréfilmből legalábbis ez derült ki! És ez független attól, hogy valamikor milyen szakon mit végzett!

9766   Pristaldus • előzmény9765 2019-03-07 08:43:24

Nem csak a Barcarolát húzták ki, hanem a felvonás elejéről a nyitó kórust, a tenor- bariton duett egy részét, és Alvise szerepéből is !!  Az meg igazán senkit ne vigasztaljon, hogy máshol is  előfordul ilyen,  igaz, hogy népszerű ária kihúzására nem nagyon van példa! 

9765   joska141 • előzmény9764 2019-03-07 07:57:52

Úgy látszik „divat”, hogy népszerű, ismert részeket kihagynak operákból, esetünkben a Barcarolát. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt volt a MET-ből egy Faust közvetítés (Kaufmann, Pape, Poplavszkaja), amiből a Walpurgis-éj jelenetet egyszerűen kihagyták, balettestől, mindenestől.

9764   Pristaldus 2019-03-07 07:30:40

A Gioconda recenziókat olvasva sehol nem látom, hogy valaki feltette volna azt a szerintem fontos kérdést, hogy a darab karmestere, Kesselyák Gergely, hogy engedhette meg a felháborítóan véghezvitt darabcsonkítást! Egy magát valamire tartó karmester ebbe nem egyezett volna bele! Igaz, hogy Kesselyk tartja  magát valamire, vagy talán még sokra is, de ez a behódolás erősen megkérdőjelezi karmesteri komolyságát! 

9763   IVA • előzmény9756 2019-03-07 03:36:44

Vajon milyen igény hívta életre ezt tartalmi és formai szempontból is gyenge, hosszú portréfilmet? Az Operaház felújítása, a nagyon csúnyán kifestett Erkel Színház működése és az Eiffel Műhelycsarnok építése mellett miért ennyire fontos Ókovács Szilveszter személye?

9762   alef • előzmény9757 2019-03-07 02:21:27

Szonja Joncsevára (én jobban szeretem a magyar helyesírási szabályok szerinti névírást), nemzetközi karrierjéről olvasva, de korábban sosem hallgatva őt, nagyon kíváncsi voltam. És elég nagy csalódást okozott (mint ahogy az egész Olasz estély is, az ígéretes műsor ellenére, eléggé „fékezett habzásúra” sikeredett sajnos). Vonzó, csinos nő, de az éneklésében semmi különös pozitívumot nem vettem észre, zavaró, helyenként „tremolós” hangképzést viszont annál inkább. Az Erkel-beli produkció alapján nem értem én ezt a nagy nemzetközi karriert… A múlt héten mindhárom külföldi sztár-énekesnő (Garanča, Peretyatko és Joncseva) fellépésén jelen voltam. És míg Garanča elsőszámú kedvencem maradt a ma aktív operaénekesek között ezen első „személyes találkozás” után is (a nem túlságosan izgalmas összeállítású program ellenére is „kijöttek” az erényei, különösen az Adriana Lecovreur-áriában), és kezdeti fenntartásaim, illetve a helyenként mesterkéltnek ható színpadi viselkedés, az erőltetetten megszólaló koloratúrák ellenére engem a műsora végére Peretyatko is „megvett”, Joncseva egyértelműen elmaradt még utóbbitól is. Ilyen (vagy jobb) kvalitású szoprán énekesnők, mint Joncseva, szerintem a hazai kínálatban is akadnak, nem is egy.

9761   alef 2019-03-07 01:49:20

A szombat délelőtti félárú (és, ennek megfelelően, örvendetesen csaknem teltházas) matinéelőadást láttam a Giocondából, és gondolkoztam, hogy írok hosszabban a számomra új (korábban egészében még hangfelvételen se hallott) darab Erkel-béli előadásáról. De ppp megelőzött, így csak hozzá kapcsolódóan egy-két megjegyzés, mert bár lényegileg ugyanazt láttam-hallottam az előadásból, mint ő, az értékelésem mégis egy kicsit "elfogadóbb".

Sok mindenben teljesen egyetértek ppp-vel (és vitatkozom részben korábbi hozzászólókkal). A legfontosabb, hogy ez a darab zenei értelemben jó. Gazdagon hangszerelt, áradó dallamokkal teli, változatos mű, ami kihívást jelent a zenekar és a hat főszereplő számára (bár azért korántsem azonos mértékűek és nehézségűek a feladataik), és zenei élmény lehetőségét a közönségnek. A librettója viszont nem jó: lehet vitatkozni rajta, hogy benne van-e az operairodalom három legrosszabbjában, hogy mekkorák a logikai bakugrásai - de sajnos az operák, még a "népszerű" operák körében is ez egyáltalán nem ritkaság: valljuk meg, többségünk nem a bennük elmesélt történetek miatt néz/hallgat operát. (Számomra amúgy ez a mű még az elviselhető librettók között van: legalább a cselekmény követhető, még ha a fordulatai gyakorta logikátlanok is.)

A rendezés/színpadi megjelenítés tényleg vacak. Az "újító" szándékok lényegében kivétel nélkül a visszájukra sülnek el. Az egyik legkevésbé lényeges a jelmezeké, de azért írom ezt, mert ezzel még kevesen foglalkoztak. A libretto alapjául szolgáló eredeti Hugo-mű 1549-ben játszódik. Ponchielli (vagyis inkább Boito) már eleve áthelyezte ezt a 17. századba. Erre a jelmeztervező szándékosan - a műsorfüzetben olvasható - az 1840-, -50-es évekbeli ruhákat adott a szereplőkre, "bár az inkvizíció emberei mindemellett visszautalnak a 17. századi világra, sőt megjelenik a rokokó és a szürrealitás is. Egyfajta időutazásra invitáljuk a nézőket, melybe még a mai korból is beleférnek motívumok". Én erre azt kérdezem (eredeti képzettségem szerint történész is lévén): miért? Mi célt szolgál ez a "katyvasz" egy történelmi operában??

A "színpadi medence" a műsorfüzet szerint egyrészt "a velencei közlekedés fizikai nehézségeire utal". Tényleg? A színpadon azt látjuk, hogy az énekesek gondtalanul tapicskolnak, sőt énekelnek benne, az Órák táncának utolsó két percét pedig egyenesen ebben táncolják a táncosok. Ez utalna a közlekedés fizikai nehézségére, vagy ez mutatná - folytatva az idézetet - "az emberi viszonyok korlátoltságát, az egymással való kommunikáció lehetetlenségét, a kapcsolatok közötti eligazodás nehézségét"??? Hiszen pont azt látjuk, hogy elég a szereplőkre egy-egy gumicsizma, és máris minden lehetséges... A darab végkifejletének megváltoztatása pedig nettó mű-hamisítás, ahogy ezt már többen is megírták - még akkor is, ha egyesek szerint ez teszi "logikusabbá" a cselekményt. Ilyen alapon átírhatta volna akár a zenét is Almási-Tóth András, mondván, hogy - például - adott helyen d helyett f lenne a jobb...

De a lényeg persze tényleg a zenei megvalósítás, és az értékelésem itt tér el némiképp ppp-étől (avagy csak az ingerküszöböm más, a hozzáállásom "megengedőbb", talán azért is, mert 2010 előtt összesen kétszer jártam operában...). A darab hat főszereplője közül ugyanis négy alapvetően jó volt. Agache most is a megszokott karakteres és tiszta hangot, átélt szerepformálást hozta. Gál Erika és Cser Krisztián között én nem tudnék különbséget tenni: mindkettőjük erőssége a mai MÁO-nak, hangi adottságaik és színészi képességeik egyaránt jók, külső megjelenésük (ebben a műfajban ugye ez is fontos), vitathatatlanul alkalmassá teszik őket szerepeikre (kicsit be is vannak tán skatulyázva, Gál a nőiességével, Cser marcona férfiasságával "hódít" legtöbb szerepében). Én is érzem Gál alsó, Cser felső tartományainak valamelyest gyengébb voltát, de ezzel együtt is nagyra értékelem őket. Wiedemann Bernadett is megfelelően teljesített, bár hallottam már jobb produkciót is tőle.

Sümegi Eszter és Boncsér Gergely viszont valóban szereposztási tévedés áldozatai ebben a darabban. Sümegi választását azért sem tudom mire vélni, mert nyilvánvalóan van olyan drámai szopránunk, aki alkalmas lett volna a szerepre - ráadásul ott voltam tavaly a "Lukács 30" koncerten, amelynek második része lényegében egy kivonat volt a Giocondából, és ott emlékeim szerint el is hangzott, hogy Lukács az idei színpadra állításban a szerep várományosa. Különösen izgalmas lett volna őt Agachéval egyszerre hallani....! Szóval nem értem. Ezzel együtt tisztelem Sümegi hallható erőfeszítéseit, hogy megpróbálja elénekelni, ami nem neki való. Noha az eredmény kétségtelenül kétséges: gyakorta sötétít, forszíroz az énekesnő, mindezt ráadásul egy idétlen szőke parókában, ami azontúl, hogy elfedi természetes szépségét, teljesen idegen a darab helyszínétől (látott már valaki természetesen szőke olasz nőt??). Ám végül is gikszer nélkül elérünk az opera végére, és a tapsrend azt is jelezte, hogy a kevésbé szakavatott közönségnek nem tűnt fel a problémákból sok...

Boncsér Gergelynek valóban még ez sem sikerült. Az Ókovács által is több helyen említett akut tenorhiánynak tudom be, hogy lépten-nyomon próbálkoznak vele, de erre a szerepre tényleg nem volt alkalmas. (Persze Enzo esetében nem olyan könnyű alkalmas alternatívát találni a jelenlegi hazai kínálatból, mint Giocondát illetően: László Boldizsár így is rendre túlvállalja magát, talán egy megfontoltabban éneklő Fekete Attilának jó lehetne ez a szerep, de ő mostanában nagyon eltűnt - jobb ötletem meg nincs). Sajnos Boncsér egy ekkora zenekart csak a számára legkényelmesebb magasságokban tud úgy-ahogy áténekelni, de a zenekari forte részeknél nagyon fülelnem kellett, pedig a 3. sorban ültem. És hát ugye Enzo nagyon nem az a lírai szerep, ami a "bonvivánságból" érkező, és (mondjuk Mozart-szerepekhez) jó adottságú Boncsérnak testhezálló lenne. Ezzel együtt, én rendkívül szimpatikus személyiségnek tartom, szerény, alázatos énekes, most is érzékelhető volt a törekvése önmaga "meghaladására", sajnálom, hogy nem tudott nemet mondani erre a felkérésre.

9760   alef • előzmény9759 2019-03-07 01:41:04

Vörös Szilviát én is nagyon kedvelem, bár nem minden szerepében nyújtott azonosan jó teljesítményt. Ami különösen szimpatikus volt vele kapcsolatban, hogy jópárszor összefutottam vele a nézőtéren is a MÁO vagy a MÜPA előadásain, láthatóan érdekelték a kollégák (avagy a "konkurencia") produkciói is. Remélem, Bécsben tovább fejlődik - mint ahogy persze ezt is, hogy néha azért itthon is láthatjuk majd.

9759   Búbánat • előzmény9758 2019-03-07 00:48:29

Horti Lilla - előbb-utóbb felkapják külföldi teátrumok is... mint megesett Vörös Szilviával, aki tavaly szeptember óta a Bécsi Staatsoper tagja.

9758   alef • előzmény9752 2019-03-06 14:11:47

Egyetértek. Nem terveztem, de egy "félárú ajánlatnak" köszönhetően tegnap újra láttam/hallottam a Cosi-t az Erkelben. Bár szeretem ezt a darabot (azon ritka operák egyike, amelyiknek a tartalam, cselekményvezetése is viszonylag sikerült, logikai "bakugrásoktól" mentes, és a megírása óta eltelt évtizedek-évszázadok óta sem vesztett befogadhatóságából, a ma közönsége is élvezi), igazából csak azért mentem el, mert a tavaly látotthoz képest négy főszereplő is más volt a hatból, a "megmaradt" kettő (Balga Gabriella és Szemere Zita) pedig már akkor is jó benyomást tett rám. A három "új" férfi énekest (Pataky Dániel, Nagy Zoltán, Wolfgang Bankl) egyáltalán nem ismertem eddig, az ígéretes Horti Lillát pedig eddig még csak kisebb szerepekben hallottam. Nos, nem várt élményben volt részem. Már az első pillanat kellemes meglepetés volt, Ferrando és Guglielmo megszólalásakor: egészséges, jól képzett tenor- és baritonhangokat hallottam - a 20. sorban is! Oké, az Erkelben jól terjed a hang, és a Cosi "karcsú" zenekari hangzását relatíve könnyű feladat "áténekelni", de azért a közelmúltban (különösen a tenor "vonalon") inkább kellemetlen tapasztalatokat szereztem e téren. Ráadásul mindkét énekes kiváló színészi játékot is nyújtott, s láthatóan kedvükre volt a játék a hölgyekkel, ami kiváló atmoszférát teremtett a produkciónak még úgy is, hogy a közönség - számomra kevéssé érthetően - elég kevéssé vette a lapot az este folyamán (erősen visszafogott tapsok voltak csak az előadás közben és után is, sokkal többet érdemelt volna a produkció). Utólag "rákeresve" a két énekesre persze kiderült, hogy jelentős nyugat-európai operaszínpadi karrier van mögöttük, így érthetőbbé vált a (nem feltétlenül "világklasszis", de mindenképpen nagyon jó) teljesítmény. (Végre egy példa arra, hogy jól kiválasztott, de nem világsztár "külföldi" énekesek meghívásával is lehet érdemben javítani a MÁO produkcióinak színvonalát.) Nekem különösen Nagy Zoltán baritonja tetszett. Most sem okozott csalódást Balga Gabriella, Szemere Zita pedig újfent igazolta, hogy jól állnak neki az effajta operai "szubrett" szerepek. Benjamin Bayl dirigálása kiválóan megteremtette az egyensúlyt a zenekar és az énekesek között (bár az első felvonásban akadt egy-két "szétcsúszás"). Számomra Wolfgang Bankl Don Alfonsója volt a legkevésbé meggyőző alakítás, hangilag és színészileg is - "hozta a kötelezőt", de egyéb semmi különös.

Az este kiugró teljesítményét azonban vitán felül Horti Lilla produkciója jelentette. Tehetsége vitathatatlan, és úgy tűnik, jó úton jár karrierje építésében is, Mimi és Fiordiligi is optimálisak "első főszerepeknek". De Horti hangképzése kiérlelt, már most nagyon széles dinamikai tartományokat képes bejárni, s magabiztosan szól minden regiszterben: engem különösen az érzékeny pianói és a szopránhoz képest meglepő könnyedséggel és erővel megszólaló mélységei fogtak meg. A II. felvonásbeli "Per pieta"-t pedig, ami egyértelműen a darab "legnehezebb"  száma, azt kell mondjam, világszínvonalúan szólaltatta meg, katartikus élmény volt. Megjelenése és színészi adottságai is abszolút alkalmassá teszik arra, hogy a közeljövő egyik vezető hazai szopránja váljon belőle, s ha így halad tovább, akár fényes nemzetközi karrier is állhat előtte.

9757   Búbánat • előzmény9735 2019-03-05 23:03:55

Itt van három fotó Sonya Yoncheváról: a képek a farsangi Olasz Estély ("Puccini Itáliája") előadáson készültek róla az Erkel Színházban.

Háttérben az Operaház Énekkarának tagjai; elől Palerdi András (bal szélen) , Rőser Orsolya Hajnalka, Wiedemann Bernadett, Szegedi Csaba, az egyik balett-táncos hölgy, Balga Gabriella és előtérben középen: Sonya Yoncheva

Forrás: https://www.facebook.com/sonyayonchevaofficial

9756   Búbánat 2019-03-05 20:04:23

Ókovács Szilveszter énekel és zongorázik is a vele készült videoriportban

(21:15 perc)

BAON  a Bács-Kiskun megyei hírportál

Operavilág

2019. 02. 11. 11:18

„Ókovács Szilveszter: az izgalom mindig hozzáad a szereplésekhez”

Az Echo TV Őszintén eheti adásában Turda Adrienn Ókovács Szilveszterrel beszélgetett, akinek alapvető közege a színpad és a díszletek. A Magyar Állami Operaház főigazgatójának elmondása szerint kétdimenziós a működése, azaz egész életében két dolgot csinált: az egyik a média és a különböző közéleti szereplések, a másik pedig a zene.

A tévés újságíróban és a művészben az a közös, hogy mindkettő szeret szerepelni – vallja Szilveszter, aki már nagyon korán felfedezte ezt a rendkívüli adottságát.

Az izgalom mindig hozzáad a szereplésekhez. Legutóbb egy showműsorban egyik énekesünket kísértem zongorán, pedig nem vagyok egy nagy zongorista, de ezt a darabot megtanultam és eljátszottam. Utána pedig feltettem a kérdést magamnak, hogy nem vagyok én őrült, hogy nem izgulok?!

Ókovács Szilveszter azt mondja viccesen, hogyha még négy évig tartanának az Operaház felújításának munkálatai, az egész Intézményből semmi nem maradna. A felújítások öt főbb területet érintenek: a színpadgépezetet, a nézőtéri akusztikát, a strangokat, a helyiségek funkcióváltását és a történelmi díszítések helyreállítását.

Ez egy nagyon nagy intézmény, rá is fér most a felújítás, mert az elmúlt évtizedekben hagyták lerohadni – emlékeztetett a főigazgató.

Az Operaház korszerűsítésének legnagyobb és legszembetűnőbb fejezete az új játszóhely, raktár és látogatóközpont, vagyis az Eiffel Műhelyház kialakítása. Az épülettel infrastruktúrát és próbarendet érintő problémák egyaránt megoldódnak majd.

Ez az épület hatalmas, sok minden elfér benne, összesen tizenkét funkciója lesz majd ennek a háznak, de a vasúti múltat sem akarjuk letagadni

– mondta Ókovács Szilveszter. A felújítás végeztével az Operába 1000-en tudnak beülni, az Erkelbe 1800-an, az itteni kamaraszínházba pedig négyszázan. Ide hozzuk majd a barokkzenét, amiért sokan megőrülnek, de nem ezresével, hanem százával. De itt kap helyet a huszadik század művészete is, így értelemszerűen a kortárs tánc is. Egy igazi réteg zenét, és művészetet kedvelők helye lehet itt, ahova a tervek szerint nemcsak kiöltözve, hanem farmerban is el lehet majd jönni.

A teljes beszélgetés

9755   lujza • előzmény9744 2019-03-04 01:21:55

Restellem, de most nincs időm egy 90 oldalas DLA dolgozatot elolvasni, de a tézisek nekem épp úgy zavarosak és meglehetősen semmitmondóak, mint amilyen a művészeti vezető úr a faggatón érzésem szerint volt.

9754   lujza 2019-03-04 01:08:32

Nagyon köszönöm kedves nickname és almapüré a Victor Hugo könyvet, el fogom olvasni! Ugyanígy, fórumtársi segítséggel olvastam el régebben a Lammermoori Luciát is, és nagyon élveztem.

9753   tamando • előzmény9752 2019-03-04 00:40:58

Benjamin BAYL nem először jár nálunk. Purcell "The Fairy Queen_/A tündérkirálynő c. operáját is ő vezényelte 2016-ban, -és mint ahogy  tegnap a Cosiban, - ott is cemballon  játszotta recitativokat az énekeseknek élvezetes improvizációkkal.

 

9752   takatsa 2019-03-03 23:24:53

Micsoda Cosi fan tutte!!!

Végre egy jó, nem is jó, hanem nagyszerű külföldi karmester, Benjamin Bayl. Egy príma vendég bariton: Wolfgang Bankl. És a két csodanő: Horti Lilla és Balga Gabriella. Csak ennyi kell ahhoz, hogy Mozart zenéje áradjon órákon át, betöltve a teret és szívünket. Méltánytalan lennék, ha kihagynám a többi szereplőt, Pataky Dánielt, Nagy Zoltánt és Szemere Zitát, mert ők is hozzáadtak mindent, ami csak telt tőlük. Egy csodás este.

A jövő évadra befizetnék egy Balga-Horti bérletre.:)

9751   Edmond Dantes • előzmény9750 2019-03-03 11:43:48

Lefelejtettem: az Aix-en Provence-i Violetta ha jól emlékszem, Sass Sylvia volt.

9750   joska141 • előzmény9748 2019-03-03 11:41:57

A Scala valamelyik "évadnyitó" előadásán Damrau - második gyermekét várva - széken ülve halt meg, Violettaként. Egyébként abszoltú érthető és helyeselhető.

9749   Edmond Dantes • előzmény9747 2019-03-03 10:10:35

Törpék, lángoló ember, liftező szoba, pocsolya stb: látványelemek egy korlátozott lehetőségű színpadon. Belefér. Feldobja a darabot és a produkciót, ahogyan pl. a -nekem- Giocondánál sokkal unalmasabb Mefistofeléből Kovalik szuperrevüt varázsolt. Legalább vizuális élmény lett, nem kicsit, nagyon.

9748   Edmond Dantes • előzmény9746 2019-03-03 10:01:57

Láttam én már -tévében- Violettát állva meghalni, talán Aix-en-Provence-ban és egyebeket. (Nem tegnap volt, minimum 40-45 éve!) Ehhez képest Izolda állva-halála kevésbé zavarna, mivel szimbolikus. A tüdőbaj konkrétabb :-) és :-( ...Senta és a Hollandi ügye is teljesen szimbolikus mint minden Wagnernél. (Minusz Mesterdalnokok.) De mint te is írod, a Gioconda nagyon is "valós történelmi korban és helyszínen játszódó, csodáktól/deus ex machinától mentes dalmű". Ilyesmiben szerintem semmi helye nincs rendezői (fél)igazságtételnek, történelem- és történethamisításnak. Gioconda meg akarja keresni anyját, de eszébe jut egyezsége Barnabával, marad. A többi már ebből következik. Aida&Radames szabadulóművészi teljesítményéről nem tudok, ha volt olyan -írtad- az sem vállalható. Ha nem is valós személyekről szól, az Aida nem szimbolikus történet. Heppiend nincs. Mellesleg A trubadúr sem annyira hihetetlen és a Forzával is inkább az a bajom egy ideje, hogy széttöredezett a cselekmény, benne jó pár szórakoztató, ám dramaturgiailag fölösleges szereplővel (Melitone, Trabuco, Preziosilla) és jelenettel.

9747   Hangyász • előzmény9734 2019-03-02 22:22:46

A 2. felvonás elejének csonkítását semmi sem indokolja. A 3. felvonásbeli balettbetétet megelőző vendégek bevonulása és Alvise köszöntője* nyilván a színpad átrendezésének esett áldozatául. Nem esett szó még a törpik szerepeltetéséről. A legelején kifejezetten jó ötlet, hogy a nép körében fellépve információkat tudnak szolgáltatni a Stasinak Barnabának, általa az Alvise vezette hatóságnak. Ugyanakkor csak a már-már parodisztikusan irreális cselekményből is kirí, hogy a 4 kis ember képes lefogni és egy helyben tartani egy jó karban levő, eléggé magas fiatal férfit.

(*Úristen, mennyivel jobb a Tannhäuser megfelelő jelenete! Tudom, tudom, alma-körte összehasonlítás!)

 

9746   Hangyász • előzmény9717 2019-03-02 22:07:56

Továbbra is fenntartom ama véleménysmet, miszerint a Gioconda a leghüjébb opera a valós történelmi korban és helyszínen játszódó, csodáktól/deus ex machinától mentes dalmű. (A 2.-3. helyen nálam holtverseny van a zeneileg összehasonlíthatatlanul értékesebb Trubadúr és A végzet hatalma között.) A legnagyobb ostobaság az benne, hogy ha van egy vak anyám, akiről nem tudom, hol van, akkor addig nem dobom el magamtól az életet, amíg nem bizonyosodtam meg arról, életben van-e, sőt még ekkor sem nyírom ki önmagamat, mert ezzel az anyám halálát is okozhatom. Gioconda mégis így cselekszik, noha tálcán kínálkozik az alkalom, hogy megszabadítsa Velencét egy undorító besúgótól. Ezért sokkal észszerűbb az itt alkalmazott megoldás, amely szerint Gioconda lelövi Barnabát, aki haldokolva tudatja az énekesnővel, hogy előzőleg megfojtotta a vak asszonyt. Giocondának ott marad a Laurának szánt méreg, amelyről a rendezés sejteti, hogy a hősnő bizony felhörpinti. Még ha az alkotók eredeti előírásának megfordítása is, nem olyan merénylet a darab ellen, mint pl. amikor a Hollandi elhajózik, Senta meg ott picsog a parton/ oboa elhal, de Izolda nem rogy össze/ Radames felemeli a kripta zárókövét és kereket old Aidával stb.

9745   Héterő • előzmény9744 2019-03-02 21:43:41

Nagyon tetszett ALMÁSI-TÓTH ANDRÁS DLA-pályamunkájában (többek között):

...az olasz nyelv valóban nagyon zenei lejtésű, énekszerű.
Nem véletlen hát, hogy az opera Olaszországban születik meg.

(És nem véletlen, miért szenvednek a mai énekesek a lefordított recitatívókkal: idegen nyelvre lehetetlenség átültetni egy olasz eredetit, annyira más a nyelv lejtése, dallama, máshová esnek a hangsúlyos szótagok, a tagmondat-határok. Mozart: Figaro házassága című darabját magyar nyelven rendeztem, és az énekesek rengeteget szenvedtek a recitatívókkal, mivel azok semmiféle logikus szöveg/zene kapcsolatot sem hordoztak magyarul. A dallam nem illeszkedett a nyelvhez, értelmetlen zenei hangsúlyok jöttek létre.
Színházi szempontból a lefordított recitatívó: egyszerűen rossz zene.)

9744   Csákovics 2019-03-02 19:47:09

 A mostani Gioconda-sorozat és az Operaház leendő előadásainak kapcsán talán nem érdektelen a Művészeti Igazgató operajátszásról vallott nézeteit ismerni:

Almási-Tóth András OPERA: Zene / Ember / Színház TÉZISEK

ALMÁSI-TÓTH ANDRÁS OPERA: ZENE/EMBER/SZÍNHÁZ Az operajátszás színészi alapproblémái

9743   Edmond Dantes • előzmény9742 2019-03-02 18:12:11

Ich bin unschuldig, nem vagyok a muvesz menedzsere es szineszegyezteto sem. Amit latok, hogy a masik Kekszakall egymast koveto ket nap enekel amott. Az en Kekszakallomon Boncser volt kiirva, akkor is egyeztetesi gondok lehettek a ket intezmeny kozott es/mert egy harmadik enekes ugrott be,anno ide is beirtam.

9742   Pristaldus • előzmény9740 2019-03-02 17:25:59

Viszont talán pisztolyt se szegeznek a homlokához, így kényszerítve őt arra, hogy énekeljen! 6- án Gioconda, 7- én Kékszakáll az Operettben! Azért ez elég komolytalan vállalkozás! 

9741   Edmond Dantes 2019-03-02 16:56:09

Olyan opera a Gioconda, amiből -régen divat volt- egy 45-ös fordulatszámú lemeznyi keresztmetszetet lehet jól kihozni: néhány ária, a két hölgy + a két úr + a házaspár duettjei és Órák tánca, esetleg III. felv. finálé, bár utóbbi nem nagy zene, csak színpadon mutatós. Ilyen opera pl. az Andrea Chénier is szerintem (és több más), bár sosem szerencsés az összehasonlítás, de megkockáztatom.

9740   Edmond Dantes • előzmény9737 2019-03-02 16:48:56

Nem ő a hibás, hanem az, aki kiírta a szerepre. Nem hinném, hogy ő követelte volna. A koncertáns áriával kevesebb baja lesz, az előadáson is az ment a legjobban, mert nem nyomta el a zenekar és a többi szólista, akiknek nem csak több ecibeles a hangja, hanem zsírosabb is. Kedves áriámat, a  Cilea-Lamentot is inkább combosabb hangú spintok szokták énekelni (Kaufmann is jól csinálja), ma ő.

9739   IVA • előzmény9731 2019-03-02 16:41:47

Véleménye nyilván értékes. De jó tudnia, hogy a fórumon nincs karmester, akinek dolga lenne rendelkezni az időről.

9738   nickname • előzmény9736 2019-03-02 14:50:53

Nekem a régi nagyokkal sem a kedvenc operám - ez van. Marton Éva, Callas és Tebaldi ide vagy oda. Azért egy jól sikerült Donizetti, Bellini vagy Verdi operához nem jöhet - ahogy a Chénier sem, pedig azt azért jobban kedvelem, mint a Giocondát. Tény azonban, hogy jó énekesekkel és rendezéssel eladható, hosszabb távon műsorontartható előadást lehetett volna létrehozni belőle. Én fel nem fogom, hogy a lírai tenorokat minek kell drámai szerepekben nyomatni. 

9737   telramund 2019-03-02 14:21:34

Kár Boncsér Gergelyért.Ma koncert ,honap Gioconda .És ma sem egy olyan áriát választ ,ami neki való,,hanem Enzo románcátEz a torok teljesen alakalmatlan a szerepre.

9736   Matyus 2019-03-02 13:33:41

A Gioconda egy fantasztikus opera! Itt most semmitmondó történetnek és közepesen rossz zenének próbálják beállítani olyanok, akik nem igazán ismerik a művet, és nem hallották igazi nagy énekesekkel! Még szép, hogy most nem az igazi, és elmegy az ember kedve tőle!

9735   Búbánat 2019-03-02 13:14:26

19.00 - kb. 22.00  - ma este az Erkel Színházban

Olasz Estély Sonya Yonchevával

2019-es farsangi est Puccinivel és Itáliával lesz átitatott.

A bolgár Sonya Yoncheva érkezik: először lép fel Budapesten.

MŰSOR

1. rész

NÁDASDY András / Giacomo PUCCINI / ANDORKA Péter: Pot-pourri – Nyitótánc 
LEONCAVALLO: Bajazzók – Prológ > Kálmándy Mihály
PUCCINI: Lidércek – Anna áriája az I. felvonásból („Se come voi piccina io fossi”) > Sonya Yoncheva
ROSSINI: La Fede > a Magyar Állami Operaház Gyermekkara
ROSSINI: La Caritá > a Magyar Állami Operaház Gyermekkara, Ittzés Berta (szóló)
MRÁZ Kornélia / CSAJKOVSZKIJ: Virágkeringő > a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei
PONCHIELLI: Gioconda – Enzo áriája a II. felvonásból („Cielo e mar”) > Boncsér Gergely
MASCAGNI: Parasztbecsület Nyitókórus 
PUCCINI: Bohémélet – Mimì áriája az I. felvonásból („Sì, mi chiamano Mimì”) > Sonya Yoncheva
PUCCINI: Bohémélet – Mimì és Rodolfo duettje az I. felvonásból („O soave fanciulla”) > Sonya Yoncheva, Boncsér Gergely


– szünet –

2. rész

LEONCAVALLO: Bajazzók Harangkórus
PUCCINI: Bohémélet – Mimì áriája az III. felvonásból („Donde lieta uscì”) > Sonya Yoncheva

SARKISSOVA Karina / RESPIGHI: La pentola magica, P. 129 > Ivanova-Skoblikova Sofia, Kekalo Iurii, Melnik Tatiana, Leblanc Gergely, Felméry Lili, Timofeev Dmitry, Lagunov Ievgen
PUCCINI: Manon Lescaut – Manon áriája a II. felvonásból („In quelle trine morbide”) > Sonya Yoncheva
GIORDANO: Andrea Chénier – Kórus az I. felvonásból („O pastorelle, addio!”)
GIORDANO: Andrea Chénier – Gérard áriája a III. felvonásból („Nemico della patria”) > Kálmándy Mihály
MASCAGNI: Fritz barátunk – Intermezzo
PUCCINI: Pillangókisasszony – Cso-cso-szan áriája a II. felvonásból („Un bel dì vedremo”) > Sonya Yoncheva

WOLF-FERRARI: A négy házsártos – Lunardo áriája az I. felvonásból („Quando un omo xe serio”) > Palerdi András (zongorán közreműködik: Hidegkuti Pálma)
CILEA: Az arles-i lány – Federico panasza („È la solita storia del pastore”) > Boncsér Gergely
Verdi: Falstaff Zárófúga („Tutto nel mondo è burla”) > Rőser Orsolya Hajnalka, Wiedemann Bernadett, Kiss Tivadar, Szegedi Csaba, Nagy Zsófia, Balga Gabriella, Szappanos Tibor, Fülep Máté, Boncsér Gergely, Gábor Géza

Közreműködik: a Magyar Nemzeti Balettintézet, a Magyar Nemzeti Balett, a Magyar Állami Operaház Zenekara, Énekkara és Gyermekkara 

A nyitókeringő zenéjét Giacomo Puccini témáinak felhasználásával írta: Andorka Péter 

Az est házigazdái: Morvai Noémi (MTVA), Ókovács Szilveszter főigazgató

Karmester: Kocsár Balázs főzeneigazgató 
 

Rendező: Almási-Tóth András művészeti igazgató és Solymosi Tamás balettigazgató 
 

A rendező munkatársa: Kováts Andrea
Zongorán közreműködik: Foskolos Bettina 
A gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett
Karigazgató: Csiki Gábor


Partnerünk: BMW Group Magyarország 
 

/Az Opera honlapjáról/

9734   nickname 2019-03-02 11:27:40

Egyébként én fel ne foghatom miért kellett úgy meghúzni a darabot? Ellezdik hatkor oszt kilencre vége. Akkor most miért kellettek a húzások? Tartott volna félórával tovább hú, de elviselhetetlen lett volna. A rendezés enyhén szólva jellegtelenül semitmondó.Fel nem foghatom, hogy miért nem lehetett ez egyszer egy realista, hisotirázló színpadkép. Néha külhonban is előfordulnak ilyesmik - lásd a pár évvel ezelőtti londoni Chéniert, vagy a Met-es, pár évvel ezelőtti Anyegint. Akkor most nem értem, hogy nálunk ezt tiltja a művészeti szabályzat???? Ennél a se íze, se bűze rendezésnél egy jelmezes koncert is élvezhetőbb lett volna. 

9733   nickname • előzmény9730 2019-03-02 11:21:41

Itt el lehet olvasni Eötvös József fordításában neten is.

9732   almapüré • előzmény9730 2019-03-02 11:16:34

A mek.oszk.hu-n elérhető Victor Hugo drámája.

http://mek.oszk.hu/16700/16742/

9731   telramund 2019-03-02 11:13:31

Ideje volna befejezni  a Giconda című opera ekézését.Nem azzal van probléma,Hanem azzal,hogy jelenleg nincsenek oylan hangok az operáben ,akiktőll maradéktalanul azt halljuk,amit a zeneszerző megírt.A csúcspontokon  eltűnik a legtöbb esetben a hang.Ezt az operát 5 évvel ezelőtt kellett volna bemutatni,amikor rendelkezésre álltak megefelelő hangok,akik a darab verista jellegét is közvetíteni tudták volna.Igazi énekes opera nagy áriákkal, duettekkel együttesekkel.látványos táncbetéttel.Ha mást nem de javasolni tudom Callas korábbi Gioconda felvételét,vagy videón a Scotto ,Pavarotti Toczyska felvételt vagy a bécsi marton évásat. Lemezen pedig számtalan élőt.Tebaldi Corelli, Suliotis Tucker R Elias,Cerquetti De l Monaco Simionato,Caballe Baltsa Pavarottival és akkor megtudják ,hogy milyen nagyszerű igazi operazene  a Gioconda.

9730   Klára • előzmény9723 2019-03-02 10:12:37

Victor Hugo Angelo c. 3 felvonásos drámája 1871-es kiadás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár katalógusa szerint a könyvtárban megvan, de nem kölcsönözhető ki,  csak helyben olvasható.

9729   IVA • előzmény9724 2019-03-02 07:13:30

Én is ez alkalommal néztem meg az oldalát a MÁO honlapján.

9728   IVA 2019-03-02 07:10:03

Gioconda – 2019. február 28.

Nem emlékszem arra, hogy e fórumon nagy téma lett volna a tán senki által sem dicsért és többünk által sokat szidott Anger Ferenc főrendező menesztése a posztjáról, még a viharos szenvedélyű társak részéről sem. Mind a rémes rendezéseire, mind a művészeti kérdésekben nyilván meghatározó, káros tevékenységére való tekintettel, én örültem ennek – sajnos csak egy bekezdés elolvasásának idejéig. Mert nyomban tudósítottak arról, hogy utódja, művészeti igazgatóként, Almási-Tóth András lesz. Nem mintha nem tartanám Angernél lényegesen ártatlanabbnak, de sajnos eleven még bennem a Porgy és Bess-rendezés sokrétű tévedése, és annál is elevenebb mindazok alkotásainak emléke, akiknek főrendezői életműve vitatható volt ugyan, de rendezői formátuma és rendezői tehetsége alapvetően elismerendő. Almási-Tóth több munkáját láttam operaházi tevékenysége előtt, sajnos a nagy tehetség hiányolásának élményével. Választását egy dolog mentheti: nincs a felhozatalban olyan rendező, aki már jelentős eredményeket tett le az Operaház asztalára, és se szeri se száma a honi és külföldi ál-tehetségeknek, művészeti szélhámosoknak, akik alapműveket „vágtak haza” a repertoárban.
Pedig a Gioconda színpadra vitele nagy rendezői tehetséget igényelt volna. Miért is gondolom így?
Amint az Elfújta a szél vagy a Ben Hur legendás filmváltozatairól is úgy gondolom, érdemeik elismerése mellett, nem volt nagy veszteség magyarországi aktuális forgalmazásuk elmulasztása, valamint a Don Quijote és A bajadér, pláne az Anyegin és a Manon című balettekről, hogy sokkal fontosabb művek javára maradtak ki az itthoni repertoárból, szerintem a Ponchielli műve éveken, sőt korábban csaknem fél évszázadon át történt mellőzése sem jelentős hiány. Nem tartom remekműnek, amit Verdi és Puccini szinte minden opusában alkotott, illetve a veristák is egyet-egyet. Csaknem mindig lettek volna hozzá énekeseink, úgy gondolom, Takács Paula, Déry Gabriella, Szőnyi Olga, Komlóssy Erzsébet, Mészöly Katalin, Farkas Éva, Jámbor László is megmutathatta volna képességeit a darab egy-egy szerepében. Szóval nem vetem el a Gioconda létjogosultságát, ha adódnak hozzá előadók, de mert nem tartom minden hangjában megejtő és megnyilatkozó zenének, szövegkönyvét mégannyira sem sikerültnek, alaposan ráfér az ihletett és szellemes rendezés. Ennek nyomát is hiába kerestem az Erkel Színház felújításában. A pocsolyás színpad, bokáig sem érő vízzel, ha nem lenne szánalmas, azt mondanám, kész röhej! [Szerepelt már ilyen színpad, bokáig érő vízzel, az Erkelénél „valamivel” kisebb színpadon, a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiójában (ahol egyébként Almási-Tóth András is szorgoskodott egykor), Alföldi Róbert (Madárkák) alcímű Sirály-rendezésében, éppen 22 évvel ezelőtt.] Velence lagúnái szerintem attól jellegzetesek, hogy bárkák, gondolák közlekednek a csatornákban. Ha ezekben gyalog is lehet tapicskolni, minek oda a hidak és a vízi járművek? Ennél is zavaróbb, hogy a rendezés nem döntötte el, illúziókeltő látványra törekszik-e (a mai, siralmas díszletfestési színvonal mellett), vagy jelképekben gondolkozik; minek a festett háttér és a pocsolya, ha „szimultán” színpadon kell megoldani a kamarajeleneteket, bármilyen helyszínen egy fehérre meszelt teherlifben, ahol legfeljebb ágy van és kereszt a falon, a kandelábert pedig a rendőrfőnök maga állítja be. „Kedvencem” az „ének az esőben”-jelenet volt (Enzo és Laura kettőse), mert a zúgó istenáldásának olyan egyszeriben szakadt vége, mint amikor öblítés után elzárom a csapot a mosogató felett.
A „most aztán kiénekelheti a belét a velencei kövezetre” típusú szólamok mellett van a Giocondának egy igazi slágere: Az órák tánca című fülbemászó dallamú és szellemes ritmikájú balettbetét. Érdemes összevetni az 1873-ban bemutatott Gioconda balettjét az 1871-ben bemutatott Aidáével. Igazságtalan, persze, hiszen az Aida az operairodalom egyik legnagyobb zsenijének egyik legcsillogóbb gyöngyszeme. Valamire való előadás (az ősszel a Metropolitanből követítettet nem gondolom ilyennek) az Aida három balettbetétjét tartja számon (a papnők tánca a templomjelenetben, a mór gyerekeké Amneris szórakoztatására, valamint a bevonulási ünnepség parádéja), és mindháromra az jellemző, hogy funkciójában és zenéjével is szervesen illeszkedik a cselekménybe, a mű dramaturgiájának eleme. (Ugyanezt tudnám példázni más nagyoperák, pl. a Faust, a Sámson és Delila vagy a Hovanscsina pazar balettbetétjeivel is.) Az órák tánca zenéjében is, dramaturgiailag is egy zárvány a Giocondában, hát igazán ráférne a rendezői kitalálás, jó és stílusos koreográfia, nagy létszámú kar dekoratív szólistákkal. Nos, ez esetben nemcsak rendezőnk nem jeleskedett, hanem Barta Dóra koreográfus sem, Tóth Bori gyenge és stílustalan, a tarkasággal esetlegesen bánó jelmeztervezői munkájának pedig a táncosok megjelenítése volt a mélypontja. A világítás is (tervezője Bányai Tamás) itt tehetett volna valamit – a színpadon, nem pedig a földszinti nézőtéren, végül is nem revüre fizettünk be. Az Operaház („Magyar Nemzeti Balett”) hat remek művésze különben példás alázattal abszolválta e sikerületlen kitalációt, táncot és locsipocsizást.)
A zenei megvalósítás számomra a látványelemek színvonalánál sokkal kedvezőbb. Talán azért is, mert a Giocondától mint zeneműtől nem várom, hogy felforgassa bennem a világot. Komoly tudással és lelkiismeretes ambícióval teljesítettek jelentős hangú énekeseink. Miután beszámolóm írása előtt olvastam Edmond Dantes fórumtáras recenzióját, nagyon nehéz lenne most eredetit mondanom Sümegi Eszterről. „Egyesek előre beárazták: ő nem lehet jó Gioconda és ehhez tartják magukat még mindig” – írja a 9717. sz. hozzászólásban. Ez ugyan nemcsak kritikusi, hanem nickek megnevezése nélkül is személyeskedő jellegű észrevétel, de mit tegyek, pontosan egyetértek minden szavával. (Csupán kiegészíteném a mondat végét azzal, hogy nemcsak „még mindig”, hanem „mint mindig” is.) Az énekesnő méltatását is legfeljebb szinonimák keresésével tudnám másképp megfogalmazni, annyira pontos: „a hang hibátlanul szárnyal, a magasságok biztosak, a mélységei jól szólnak, az alakítás nekem hiteles, kifejező.” (Viszont nem mulaszthatom el megjegyezni: lassan egy évtizede nem győzöm csodálni, hogy egy alapvetően jó megjelenésű és szép primadonnával jelmeztervezők, szabászok és fodrászok azt tehetnek, amire csak telik a dilettantizmusukból. Mennyivel szebb, fiatalabb és olaszosabb jelenségnek tűnt Sümegi Eszter egy jelmezes próbáról készült riportban, amikor még saját, sötét hajával próbált a színpadon!)
Gál Erika hangerővel és külső szépséggel is győzte Laura szerepét, alakítását érzéki szépségű hangszín hitelesíthette volna igazán. Boncsér Gergely (akinek maszkja és parókája, nem túl közelről és kissé hunyorítva, Leonardo DiCaprio Vasálarcosára emlékeztetett) számomra kifogástalan Enzo. Azért is, mert nála hősibb tenorok, fájdalom, jelenleg nem működnek a társulatban, és azért is, mert aki nem a földszintről hallgatta, ahhoz akadály nélkül eljutott minden hangja. Alexandru Agache éneklése Barnaba szerepében nagyszerű, ilyen értékes hangú énekes különösen megérdemelt volna némi rendezői színészvezetést. Nekem a legmeggyőzőbb, énekben és figurateremtésben is nagyszabású alakítást Cser Krisztián nyújtotta Alvise szerepében.

9727   IVA • előzmény9725 2019-03-02 03:31:20

A webhely nem érhető el (nekem).

9726   IVA • előzmény9723 2019-03-02 03:29:49

A Wikipédiából: Angelo, tyran de Padoue (Angelo, Pádua zsarnoka) (1835)
A cím további találatokhoz vezet a Google-ban.

9725   lujza 2019-03-02 02:03:25

Egy vélemény:

http://revizoronline.com/hu/cikk/7774/ponchielli-gioconda-erkel-szinhaz/

 

9724   lujza 2019-03-02 01:57:54

Enzoról jut eszembe, mi van Fekete Attilával? Énekel mostanában Budapesten egyáltalán?

9723   lujza 2019-03-02 01:45:39

Még nem láttam a Giocondát, de ott voltam a csütörtök délutáni faggatón. A rendező őszintén bevallotta, hogy nem ő választotta ezt az operát, az a kinevezésével a nyakába szakadt.Majd eléggé zavarosan kezdett beszélni a rendezéséről, amitől a szívem elszorult. Ez az ember jelenleg a MÁO művészeti vezetője! Olyasmik azért kiderültek, hogy mivel biztonsági okokból nem gyújthatták fel a gályát, ezért került a rohangászó égő ember a színpadra. (Nem ajánlom neki, hogy Ringet rendezzen! :)) A víz az állandó bizonytalanságot jelképezi, ezért tapicskol benne mindenki, a ruháját szétáztatva. ED-nek: nem konfetti hullik az égből, hanem pernye - szerinte. Gioconda egyébként Victor Hugo művében kurtizán volt, többek között ezért nem volt esélye kölcsönös szerelemre.

Tudja valaki, hogy mi a Hugo mű címe, és megjelent-e magyarul?

9722   Károly 2019-03-01 18:10:08

Tegnap én is eljutottam a Giocondára. Bár csak ne tettem volna! A rendezői koncepcióról nem lehet mit írni, mert semmi ráció a pocsolyán kívül nincs abban! A zenei megvalósítás a zenekari hangzásban már-már kimerül, olyan énekeseket, akikre felkapnánk a fejünket nemigen hallani az idei megvalósításban! Nem tetszett  a címszereplő, drámaiság helyett vehemens forszírozás, és a tenor igazi kakukktojás !! A vak asszony hangját tegnap kevésnek találtam, főleg a mély regiszterben. Alvise megfelelő , és nagyszerű a Barnaba. Félresikerült produkció! Röviden ennyi. 

9721   Klára • előzmény9715 2019-03-01 12:49:49

Én csak az Opera Café c. műsorban láttam a "sohamégilyennemvolt" vízirevű előkészületeit és indoklását. Hát, nem rohantam oda gyorsan,  hogy hátha még akad jegy! Egyébként pedig, most megvolt a vízirevű, talán legközelebb jön a többi! (Bocs!)

9720   Búbánat • előzmény9718 2019-03-01 12:04:57

Ha már említettem a Gioconda premier-előadást, minden dicséretem a Vak asszony szerepébe beugró fiatal énekművésznek, Kiss Judit Annának, aki nagy közönségsikert ért el ezzel a debütálásával!  (A tavalyí  Simándy József Énekversenyen az előkelő második helyezést ért el.)  

Operaház  Facebook oldalán hozzászólók bejegyzéseiből idézek:

A pénteki Gioconda-premier nemcsak azért volt izgalmas, mert egy 20 éve nem játszott darabot láthatott ismét a közönség, hanem Kiss Judit Anna debütálásának is szem- és fültanúi lehetett. Wiedemann Bernadett betegség miatt nem tudta énekelni Gioconda anyjának szerepét, így az őt coveroló fiatal operaénekesnő ugrott be helyette. A siker nem maradt el, gratulálunk Pankának!

Gyönyörű, sötét színű, igazi alt hang, és olyan szépen, manírmentesen és őszintén énekelt, hogy úgy jutott el az ária hozzám,ahogy még soha. Kicsit olyan volt, mintha először hallottam volna."

 "Nagyon köszönöm a megtisztelő megosztást. Ez a pénteki este valóban felejthetetlenné vált a beugrónak köszönhetően ÉS nem kevésbé az előadás többi közreműködőjének támogató jelenléte miatt is."

„Gratulalunk  Kissjudit Anna!  Ez varhato volt! Mar tavaly lattuk! Remeljuk, egyszer nekunk is alkalmunk lesz operaban latni Teged!”

 „A coveroláshoz külön gratulálok!”

 „Bernadett Wiedemann nak: jobbulást kívánok!”

„Ma már senki nem gondolhatta, hogy beteg volt, aki hallotta a mai előadásban. :-)

Bernadett Wiedemann: „a köptető, a gyömbér, a méz és a többi, egy nagy adag akarattal csodákra képes.” 

„Bernadett Wiedemann ha előadás van, akkor attól tartok félhalott állapotban is csodákra vagytok képesek. Néha csak utólag derül ki, hogy négy beteg is van egy produkcióban. :-) De ma szerintem mindenki a hangjánál volt, jó formában énekelt. Kezdem megszeretni a darabot, még szerintem benézek rá. Jó pihenést csütörtökig, hátha sikerül teljesen regenerálódni, ha még mára nem ment.”

9719   Edmond Dantes • előzmény9718 2019-03-01 11:28:17

Igen, méregfiola van a kezében, de a) a szerzők szerint Gioconda agyonszúrja magát, ami tényleg nem logikus, mert folyton méregről dalol odáig, de így írták meg b) nem issza ki a végén, legfeljebb az öltözőben :-) c) ami a lényeg: Gioconda a szerzők szerint nem végez Barnabával, sem pisztollyal sem más szerszámmal. Ez így hamisítás. Piha!

9718   Búbánat • előzmény9717 2019-03-01 11:18:20

"a hősnő pisztolyt rántva agyonlövi a főgonoszt, majd a semmibe meredve várja a függöny leereszkedését," - én úgy láttam a premieren, hogy kezében tartja a méregfiolát és a szájához emeli - de még nem issza ki, mikor a függöny lehull. (Sejthetően, ki fogja inni...)

9717   Edmond Dantes 2019-03-01 10:45:35

Itt a vég - énekli Méregáriájában a címszereplő. Hogy én is a végén, az előadás végén kezdjem Ádám záró Tragédia-szavaival: Csak az a vég! – Csak azt tudnám feledni! Sokféle, kísérletező színpadi adaptációt el tudok fogadni, ami operákat-színdarabokat más, "mai" szemszögből vizsgál, közelít meg, értelmez, egyet azonban nem. Egy alkotás cselekményét, különösképpen végkifejletét önkényesen átírni: megengedhetetlen, szigorúan tilos és életveszélyes. Márpedig Ponchielli Giocondájának új produkciójában éppen ez történik. A libretto egyértelműen rendelkezik: "Si trafigge nel cuore col pugnale" angol megfelelője szerint: "She stabs herself in the heart." Azaz Gioconda agyonszúrja magát, Barnaba pedig -ezt már csak magyarul írom- eltűnik az éj sötétjében. A rendező, Almási-Tóth András talán valamiféle isteni (fél)igazságot akart szolgáltatni azzal, hogy a hősnő pisztolyt rántva agyonlövi a főgonoszt, majd a semmibe meredve várja a függöny leereszkedését, ha jól láttam, közben a falról (!) vér folyik alá...Nem, ez nem járja! Eddig a pillanatig nagyjából jó dolgokat látunk, leszámítva talán Alvise értelmezhetetlen bárkás föl-le liftezését a II. felvonásban. Elfogadható, legfeljebb olykor zavaró a színpadi vizesblokk -Velencében járunk elvégre- vagy a szerelmespár nyakába zúduló színpadi eső -megesik az életben is- vagy a Gioconda hősies elhatározását laudáló konfettieső. Egyéb "fun"-ok: törpék, lángoló ember ésatöbbi a látványt hivatottak földobni, aláírom. Sok mindenről -és sok mindennek a hiányáról- meg maga az Erkel Színház lehetetlen színpada tehet: irdatlan széles színpadnyílás, mélység alig. Számomra ez teszi indokolttá a többfunkciós szoba gyakori lifteztetését is a  jobboldalon. Nincs más lehetőség bizonyos dolgok, teszem azt egy ravatal elhelyezésére, már ha valami fizikai mozgalmasságot érdekesen akartak vinni a történésbe. Ezért fogadom el Szendrényi Éva díszleteit. Nem kifogásolom Tóth Bori jelmezeit sem, noha a 16. században játszódó cselekményhez képest mintha későbbi kor öltözetei jelennének meg a közreműködőkön. A gyakori vízen járás -Mózes távollétében- így sem kényelmes feladat az erre kárhoztatott énekeseknek, táncosoknak. (Megjegyzem, a videómegosztón látható új brüsszeli Giocondát is el-elárasztották el vízzel.)

Valljuk be: a Gioconda nem kimagasló opera. Minden szólista kap szép munkát: áriák, duettek, nagy finálé a III. felvonás végén...ám az anyag élvezeti értéke vegyes. Más operákra emlékeztetnek bizonyos szituációk, fordulatok, csak jobbára valahogy máshogyan vagy elrajzolva. A vak asszony szimplán kimaradhatna vagy pár szavas "Lucia"-mamával is beérnénk. Ehhez képest fél Velence körülötte forog. Barnaba nem méltó büntetését nyeri el mint egyéb rosszfiúk: Scarpia, Jago, Albiani és a többi, ő megmenekül, legalábbis Boitónál, Ponchiellinél. (Almási-Tóth, mint már írtam, a strasbourgi bíróság helyett felülbírálja a szerzők ítéletét. Büntetést érdemelne ő is.) A szokásjoggal ellentétben mindkét szerelmes -a házasságtörő hitves is- meg- és elmenekül. Gioconda sem makulátlanul ártatlan heroina: még az utolsó jelenetben is reménykedik, hátha mégis halott a konkurens hölgy vagy ha nem, ő akár rásegíthet: "a lagúna víze mély"...
 
A zenei megvalósítás tetszett. Gyorsan túlesnék a nagy bakin: az általam sokszor tisztelt, szép jövőjű, sőt szép jelenű Boncsér Gergelyre kiosztani Enzot: nettó szereposztási tévedés. A hang tiszta, csengő és megvan a kellő magassága is, de a volumen kevés ebben a zsírosra hangszerelt operában, szükségesen decibelmilliomos kollégák között. Bízom benne, egy következő szériában nem őt fogják Enzóval gyötörni. Vele ellentétben a helyén van Gál Erika Lauraként: mutatós, jól mozog, a hang is pont elég: nem túl sok, nem kevés. A Gioconda-Laura duett remek! Wiedemann Bernadett jól hozza La cieca feldúsított comprimario-szólamát, egykor príma Laura lehetett vagy lehetett volna. Alexandru Agache ismét megcsillogtathatja falrengető, mindent verő baritonját: kár, hogy sátánian szellemes barcaroláját kihúzták. És kár, hogy kicsit statikus, merev az általa megszemélyesített figura, talán a rendező állította így be. Odateszi rendesen magát Cser Krisztián Alvise zord figurájában: szinte az ő áriája és a rákövetkező Laura-Alvise duett fűti fel igazán a hangulatot: dicséret érte! Sümegi Eszterről egyesek előre beárazták: ő nem lehet jó Gioconda és ehhez tartják magukat még mindig. Nem így látom és nem így hallottam: a hang hibátlanul szárnyal, a magasságok biztosak, a mélységei jól szólnak, az alakítás nekem hiteles, kifejező. Életkora itt mit sem számít: indokolttá teszi féltékenységét és azt, hogy Enzo másik nőbe szerelmes. Szőke parókája akár Gioconda önfiatalítási kísérlete is lehet és ugyan egy utcai énekesnő miért nem hordhat szőke vendéghajat? Köszönjük, kedves Eszter! Kőrösi András (Zuàne), Kristofori Ferenc (Isèpo), Irlanda Gergely és Novák János említése teszi teljessé az énekesek sorát. Kesselyák Gergely a tőle megszokott igényességgel, szenvedéllyel, egyben precízen és "okosan" vezényelte az Operazenekart, az Operakórus megfelelően látta el feladatát, talán az első felvonásban csúsztak egyszer szét a zenekarral. Az Órák táncát takarékos létszámban -átkozott helyhiány?- mindösszesen hat táncos lejtette el, de Barta Dóra ötletes, szellemes koreográfiája jelentős dicséretet érdemel.
Ponchielli: Gioconda - Erkel Színház, 2019. február 28.
9716   Búbánat • előzmény9712 2019-02-28 22:37:54

Boncsérral az a bajom volt, hogy bár megvannak a dallamívek, a technikája is elfogadható,  könnyedén jönnek a magas hangok is, de maga a lírai alaphangja erőtlen, ami gyengén szólal meg minden hangtartományban. Énekének hangzásáról mindent elmond, hogy gyakorlatilag mindenki "áténekelte", tenorja elveszett a többiek "sűrűjében"...  Sajnálom, mert rendkívül tehetséges, intellingens, jó kiállású, szép hangú énekművészünk, aki azért eddig is, és remélhetőleg a jövőben is - ha kapott és kap(na) orgánumának, hangfekvésének megfelelő feladatot, abban kiemelkedőt tudott és  tud(na) produkálni. 

9715   telramund • előzmény9712 2019-02-28 22:16:11

ZTeljes mértékben egyetértek a leírtakkall .Noha nekem egyik kedvenc oprerám ha most hallom először nem lenne az az tutiNekem sok volt a kiabálás a magas hangokon és szép éneklések helyeztt kiscir dögösebb lett volna igazi.Bár a cíymszereplő iilletve ÍEnzo akkor sem jött volna be.Unalmas vizirevű jelentős húzásokkal és megioldatlan véggel.Mi történt Giocondával ,aki bár eléneklete a méregáriát élve maradt és ölte meg nem magát hanem Barnabát..A végén persze örült mint általánam mindneki mindenkinek.Én kevésbé,fde ez lényegtelen

 

9714   Matyus 2019-02-28 17:04:33

Ami a Giocondát illeti, ez most nagyon nem jött be! Ahhoz, hogy egy ilyen monumentális operát feltálaljanak, elsősorban olyan hangokra kell építeni, akik el tudják énekelni! Az erölködés nem sokat segített, de olyan énekes is énekelt, vagy megpróbált énekelni, aki még erőlködni se tudott! Agache minden tekintetben kitűnt a csapatból frenetikus hangjával és jelentős színészi játékával, de ahogy itt már utaltak rá, a rendezés őt is próbálta megbénítani. Ráadásul a szerepét lleredukálták, fontos részeket kihúzva az operából. A hölgyek közül egyértelműen Gál Erika volt a legjobb, de a leggyengébb láncszemnek a tenorista mondható az egész szereposztásból! Megfelelő énekesek nélkül nem lehet előadni egy ilyen operát!!!!

9713   Matyus 2019-02-28 17:04:10

Ami a Giocondát illeti, ez most nagyon nem jött be! Ahhoz, hogy egy ilyen monumentális operát feltálaljanak, elsősorban olyan hangokra kell építeni, akik el tudják énekelni! Az erölködés nem sokat segített, de olyan énekes is énekelt, vagy megpróbált énekelni, aki még erőlködni se tudott! Agache minden tekintetben kitűnt a csapatból frenetikus hangjával és jelentős színészi játékával, de ahogy itt már utaltak rá, a rendezés őt is próbálta megbénítani. Ráadásul a szerepét lleredukálták, fontos részeket kihúzva az operából. A hölgyek közül egyértelműen Gál Erika volt a legjobb, de a leggyengébb láncszemnek a tenorista mondható az egész szereposztásból! Megfelelő énekesek nélkül nem lehet előadni egy ilyen operát!!!!

9712   nickname • előzmény9710 2019-02-28 06:50:09

Azért a Gioconda nem a legnépszerűbb operák legnépszerűbbje. Nekem se a kedvencem - énekelhetné harminc évvel ezelőtt Marton Éva is a címszerepet, akkor se lenne az. A Bánk bánban eredeti formájában is háromszor annyi drámai erő és magával ragadó jelenet van, mind a Giocondában - csakhogy ne mindig csak leszólja itt valaki Erkelt, ezért hoztam ezt a példát. A premieren a rendezés olyan semmilyennek tűnt. A kórusnak túl nagy szerepe nincs kb. bejön és énekel, majd általában a festett díszlet felemelkedése után, levonul a színpadról. Zeneileg számomra ez egy abszolút átlagos repertoár előadás szintjén mozgtó produkció volt. Semmi sem indokolta, hogy éppen most, pont ezekkel az énekesekkel kell bemtuatni a darabot - de ilyenekkel már senki sem foglalkozik. Agache próbálta valamilyennek mutatni Barnabást, de sajnos a rendezés ebben nem volt segítségére. Cser Krisztiánnak az énekhangja megvan a szerephez, de kicsit finomíthatna az énekelésén. Boncsér most jobban tetszett, mint a Hugenottákban, de ez a szerep se az  hangjára íródott. Sümegi után se feltétlenül most kiáltott a címszerep. Az énekkar jó volt. Az órák tánca teljesen kilógott az előadásból. Almási-Tóth Porgi és Bess rendezéséről is úgy éreztem tavaly, hogy részleteiben kidolgozatlan, hát a Gioconda is ilyen érzéseket keltett bennem.

9711   IVA 2019-02-28 03:11:58

Ha nem lennének a látványon túli kötődéseim is az operához, Sümegi Eszter parókája láttán a majd' egy évvel ezelőtt megváltott bérletem árát is visszaperelném. Ebben a bérletben másodszor raknak elém olyan címhősnőt, akitől, úgy gondolom, tetveket kaphatok.

9710   joska141 2019-02-28 00:02:09

Erkel Színház: A frissen bemutatott/felújított Gioconda hatos szériájának harmadik, mai előadására a Ma este színház 50% (+kezelési költség) áron kínálja a jegyeket, minden árkategóriában. A legolcsóbb jegy ily módon 938 Ft (!!!)

A nézőtér jelenleg – szemléletmód kérdése – mintegy fele üres vagy félig van tele.

Az Operaház honlapján természetesen igen helyes jegyár- és műsorpolitikával ugyanekkor ugyanezen jegyek teljes árban kaphatók, megteremtve ezzel mindenki számára a választás lehetőségét.

9709   Edmond Dantes • előzmény9707 2019-02-27 09:35:27

Garanca olyan, amilyen. Mit is írt Abody Béla valakiről? Kb. azt, hogy aki szőke, nem lehet fekete is, aki alacsony, nem lehet magas...vagy hasonlót. Az index-beli interjúban Garanca maga is beszél a jelzett (látszólagos?) ellentmondásról. "Hideg északi szépség", "délszaki szerepek" (Carmen!), "délszaki" felfogásban stb. Nyilván nem lesz és nem is akar pl. második Obrazcova lenni, ő első Garanca :-)

A karmester és zenekar iskolás muzsikálása nekem azt jelenti, hogy jól asszisztáltak az esthez, tudták, amit itt lejjebb is megjegyeztek (9701), hogy " ez az este nem róla -Marin- és a zenekarról fog szólni." Ezzel együtt nekem a zenekari számok is tetszettek.

9708   Búbánat 2019-02-26 17:55:36

Elīna Garanča 2015-ben, a Müpában  mutatkozott be először a magyar közönségnek, akkor döntően francia operákból  - benne egy jó Carmen-keresztmetszet is - összeállított áriaestje közel sem  nyújtott számomra olyan minőségi élményt, mint, amelyben tegnap részesített engem. Akkor Karel Mark Chichon karmesterrel érkezett, aki „civilben” Elīna Garanča férje. 

9707   Beatrice • előzmény9702 2019-02-26 17:07:56

Tréfásan talán úgy lehetne összefoglalni a koncertet, hogy "északi szépség délszaki nótákat énekelt".

Garanča, akit utoljára 8 éve hallottam élőben, most is jó benyomást tett rám, szép hang, nagyon jó technika, hihetetlen, hogy mit meg tud csinálni egyetlen levegővel. Ugyanakkor mindig van benne valami kis tartózkodás, hidegség (legalábbis számomra).

A karmester nagyon nem jött be nekem, valahogy olyan "iskolásan" muzsikáltak a keze alatt a muzsikusok, akikről pontosan tudom, hogy többre is képesek.

9706   miketyson • előzmény9703 2019-02-26 16:17:40

Szerintem nem értetted jól, olaszul ment

9705   Edmond Dantes 2019-02-26 15:52:08

Az operadíva is elsírja magát az Oroszlánkirály nyitányán - Interjú Elīna Garančával az indexen:      itt olvasható.

9704   Edmond Dantes • előzmény9703 2019-02-26 14:53:32

Köszönöm, lehetséges. Nem állítanám, hogy a művésznő -vagy az énekesek többsége- minden nyelven tökéletesen érthetően énekel(t). Amúgy kevesen lehetnek, akik ugyanúgy ismerik a monológ első szavait franciául mint azt, hogy "O don fatale". Ahogyan a Grieg-dal is olasz címmel, olaszul ismert  :-) 

Annyit finomítanék még beírásomon, hogy "...rendelkezik a jelen állapotában már nem-bel canto szerepkörhöz szükséges koloratúrakészséggel,..."

9703   Búbánat • előzmény9702 2019-02-26 12:34:30

Annyit fűznék hozzá az előbbiekhez, hogy - amennyiben jól értettem a szöveget - a Don Carlosból a két Eboli-áriát a francia nyelvű változatból énekelte Garanča.

Igaz, a kísérőfüzetben olasz nyelven vannak megadva az áriák kezdősorai..

9702   Edmond Dantes 2019-02-26 11:22:06

Elīna Garanča neve, hírneve ki tudott robbantani hétfő esti -otthoni- komfortzónámból, pedig nem kedvelem a zenekari opera- és potpourri (gála)esteket, nemigen járok ilyesmire, márpedig a tegnap esti koncert bizony ilyen volt a javából...vagy nem is annyira a javából, már ami a műsort illeti. Hogy  Elīna Garanča viszont a "javából" sőt, a legjavából van, az számomra bizony kiderült az Erkel Színházban, de erről később.

Előre be nem jelentett, szokatlan eseménnyel indult  a koncert: a zenekar az elsötétített nézőtéren egy gyászzene-féleséget játszott, sajnos nem ismertem fel, majd hangosbemondón közölték, hogy az elmúlt percekben a megemlékező zene a kommunizmus áldozatainak emléknapján a kommunizmus áldozatainak szólt.  ("Félre": vajon minden zenés színház hasonló megemlékezést tartott? Vajon minden esetben megemlékeztek volna előadás  -mondjuk egy Szerelmi bájital- előtt e szomorú napról az Erkelben?)

Verdi elmaradhatatlan (?) Forza-nyitánya után a jeles mezzo elsőként Eboli Fátyoldalát adta elő a Don Carlosból, persze Tebaldo és női kar nélkül: kicsit furcsa volt ez a lebutított változat, de bemelegítő számnak jó volt. A Manon Lescaut-Intermezzo után igazi meglepetésként Cilea Adriana Lecouvreur-jéből hallottunk egy áriát, de nem a papírforma szerinti hercegnő-áriát, hanem a címszereplő Ecco: respiro appena...Io son l'umile ancella kezdetű szopránáriáját, hibátlan magasságokkal és mélységekkel. Jól sikerült Nabucco-nyitány után szünet előtti záró számként, mint az est utolsó "klasszikus" operaszámát, Eboli O don fatale-ját énekelte.Ez a pompás jelenet sokkal jobban érvényesül, amikor a Don Carlos remekbe szabott III. felvonását koronázza meg: ezúttal egy koncert első részét koronázta meg.

Szünet után jelentős hígulás következett be, már ami a műsort illeti. Nem annyira Sibelius Valse triste-jére gondolok, e szép, borongós és ihletetten előadott Sibelius-miniatűrre. Zenekari vagy zenekarra hangszerelt dalokat énekelt a továbbiakban Garanča, csupa szép, szomorú vagy vidámabb, lágyabb vagy érzékibb, tüzesebb dalokat szerelemről, szenvedélyekről. Grieg T'estimoját Carreras szokta volt énekelni  -utánanéztem, ez Grieg op. 5-ös dalaiból a harmadik: Jeg elsker dig! azaz Szeretlek!- most mezzo kiadásban hallottuk, utána átkeltünk az Alpokon délre. A mára elfeledett Stanislao Gastaldon egyetlen ismert száma, Musica proibita is inkább tenorszám, utána beléptünk a spanyol népszínmű-operett, a zarzuela világába: Mato-Castelao Lela, Gardel El día que me quieras (ez pl.Domingoval hallható), Sorozábal La tabernera del puerto c. művei és az első ráadás, ChapiLas hijas del Zebedeoja, valamint az egyik zenekari szám, Giménez: La boda de Luis Alonsoja is ezt a műfajt képviseli. A klasszikus zenéből Bizet L'Arlesienne-je maradt mutatóba': az Intermezzo és a híres Farandole. Nos, Garanča kétségtelenül hatásosan építette fel műsora második részét, ahogy egyre szenvedélyesebben, egyre hatásosabban -de nem hatásvadászón!- kevés mozgással, minimális színpadiassággal adta elő ezeket a zenei limonádékat. És hát Ő: a hanganyag gyönyörű, átütő erejű, rendelkezik a nem-bel canto szerepkörhöz szükséges koloratúrakészséggel, kellően sötét és kellően világos, drámai vagy lírai - hol hogyan szükséges. A közönség igazán megkapta tőle mindazt, amire a nem is magas helyárért számított s mindehhez ott a vonzó külső, megnyerő személyiség-kisugárzás és a délszaki hangulattal érdekes ellentétben álló szőke hajzuhatag, amit szünet utánra elegáns kontyba  tűzött. A második s egyben utolsó ráadás sem a bizonyára sokak által várt valamelyik Carmen-ária volt, hanem Lara örökzöld Granadája. Az Operazenekar a sok helyen ismert, sok operaházzal dolgozó román Ion Marin profi irányítása alatt szépen muzsikált. Ezt a műsort énekli Garanča  például májusi németországi turnéján is. Illusztrációnak a kevésbé ismert Chapi-ráadásszám itt hallgatható meg.

Elīna Garanča  áriaestje az Erkel Színházban, 2019. február 25.

9701   takatsa • előzmény9700 2019-02-25 23:12:49

Valóban csodálatos volt. Elīna Garanča nemhiába ünnepelt sztár minden szinpadon. Királynői megjelenés, valódi szépség és egy bámulatos hang, csodálatosan érzékeny dallamformálással.

Kis közjátékkal kezdődött a program. Aztán bemondták, hogy ez a kommunizmus áldozataira való emlékezés volt. Utána az első szám: Végzet hatalma nyitány. Ion Marin karmesternek ide-oda lengett a haja, és nagyjából ez az összes pozitívum, ami tevékenységéről elmondható. Az nyilvánvaló lett, hogy ez az este nem róla és a zenekarról fog szólni. A szünetig három csodás ária, nekem különösen a Cilea ária tetszett. A második részben vitatható ízléssel összeállított dalcsokor, elhangzott itt - legalábbis a magyar fordítás szerint - "szívem csücske", és "kiváncsi szentjánosbogár" is, na, de egy ilyen hangnak minden megbocsátható :). Az első rádás aztán ismét fantasztikus volt. 

Igazán szép estének lehettünk tanui, köszönet érte.

9700   Búbánat 2019-02-25 22:35:11

A csodálatos Elīna Garanča szenzációs ária- és dalestje után vagyunk... 

Most a Kodály-teremben és előtte rendíthetetlen sorok állnak: a Művésznő javában dedikál...

9699   Livingstone 2019-02-25 09:33:21

Az új Gioconda rendezés olyan amilyen. Sok sebből vérzik, hatásvadász, olcsó elemekkel, érthetetlenül félrevitt értelmezésekkel. Még több sebből vérzik a szereposztás! Az nem állja, hogy az öt főszereplő közül egy énekel világszínvonalon, Agache, egy efogadhatóan, Gál Erika, egy kisebb fenntartásokkal, Cser Krisztián, kettőnek pedig hangilag egyáltalán nem való a szerep, Sümegi Eszter, Boncsér Gergely. Aki Enzo szerepét a tiszta lírai tenor hangú Boncsérra bízta, remélhetőleg felelni fog majd az énekes hangjának az elvesztéséért, ami őt már nem fogja megvigasztalni!

9698   IVA • előzmény9697 2019-02-23 05:24:01

Csak a nézőtér arculatáról nyilatkoztam, az Erkel Színház külső homlokzatáról nem.
A Népopera, illetve Városi Színház kevésbé tűnhetett „monstrumnak”, mint az 1960-as években történt külső arculatváltoztatás után az Erkel Színház. Bár én azóta is szívesen tekintek az Erkelre, gyanítom, hogy korábban érdekesebb és artisztikusabb épület volt. Nem mintha nem láttam is volna az '50-es évek végén és a '60-asok első felében jó néhányszor, ám gyerekként építészetileg nem érdekelt. Egy elszürkült, itt-ott sérült vakolatú Erkelre emlékszem – de ma, amikor már sok-sok fényképet láttam róla, biztos vagyok abban, hogy azt az értékes, különlegesen izgalmas és egyéni homlokzatot meg kellett volna tartani!
Nagyon is ezt gondolom az egykori Magyar (később Madách) Színházról a Hevesi Sándor téren, melynek „modernizálása” kivételesen csúfra sikerült. Bizony egyetértenék ilyen épületek rekonstruálásával, súlyos veszteségeinknek amolyan visszatérítésével. A Pénzügyminisztérium és a Közlekedési Múzeum visszaépítéséhez nem tudok érdemben hozzászólni. Inkább üdvözlöm, mert régi képeket nézegetve mindig rádöbbenek, hogy minden, ami Budapesten szép, már a XIX. század végéig, legkésőbb a XX. század első harmadában megépült. A modern középületek szinte mindegyikét rondának tartom, minél fiatalabbak, annál rondábbnak, ráadásul a rondák megépítése is rengeteg pénzbe kerül.
Az Erkel Színház férőhelyeinek jelenlegi számával szerintem nem lenne semmi probléma. Ha nem bizonyul elegendőnek, a keresett és kelendő előadásokból többet kell tartani. Ha soknak bizonyul, a lehangoló és álmosító nézőteret vissza kell varázsolni derűssé és felemelővé, az előadásokat nézhetőre kell cserélni (nem 1, hanem 3 Luciát néztem volna meg idén, ha nem lenne olyan ronda a látványa), és nem utolsósorban meg kellene változtatni az intézmény ostoba, üres marketingjét, valamint lecserélni dilettáns, tehetségtelen és lusta közönségszervezését.

9697   Edmond Dantes • előzmény9695 2019-02-20 10:13:09

Ez így igaz. A külső homlokzat egyszerűbbé építése, "letisztítása" határozottan előnyére vált a monstrumnak. Miként értelmetlennek, aránytévesztőnek tartom a néhai (és leendő?) Pénzügyminisztérium wedding cake-szerű tornyainak, cifrázatainak visszaépítését a Szentháromság téren vagy a néhai (de nem leendő) Közlekedési Múzeum városligeti ormótlan tornyának helyreállítását is. Belül az Erkel nekem megfelelt 2007 előtti állapotában. (Persze nem műszaki értelemben!)  A mai sötét tónusok kissé nyomasztanak (ZAK-on is!) és sajnálom a férőhelyek csökkentését. Amikor nem megy jól valami (mint a minap általad említett Lucia), akkor a mai férőhely-szám is sok, máskor viszont elkelne több hely pl. Garanca örvendetesen közelgő :-) koncertjén stb.

9696   IVA • előzmény9694 2019-02-20 05:17:28

Az idézet többes szám első személyű értelmezésétől elhatárolódom. A magam részéről pontosan érteni vélem e küzdelmet, különben nem küzdöttem volna érte szerény képességeim szerint.

9695   IVA • előzmény9693 2019-02-20 05:11:55

Bevallom, nekem a -zéta- által linkelt képen látható forma ízléstelennek tűnik. Egy „pompásszínház-utánzat”. Lehet viszont, hogy abban az időben egy ilyen csicsás nézőtérre volt igény, vagy akkor éppen attól remélték a színház felfutását.
Örülök, hogy én már egy egyszerűbb, nagyjából a mai változattal találkozhattam az 1950-es évek második felében, amelyet a fa nemes anyaga és a mértéktartó díszítés határozott meg.
Azt persze nem tudom megfejteni, hogy amikor nem voltak az első páholyokra szerelve a reflektortornyok és a rivaldát sem kívülről világosították, miért volt mégis sokkal erősebb a fényár és árnyaltabb a színpadi világítás, mint amióta ezek csúfítják a nézőteret. (Persze más színházakban, az Operában is.)

9694   Edmond Dantes 2019-02-19 10:25:21

"Toldozzuk-foldozzuk, küzdünk érte. Talán mi sem értjük egészen pontosan, miért." Sokatmondó..

9693   Klára • előzmény9689 2019-02-19 10:01:50

Nagyszüleim (az 1900-as évek elején születtek, tehát már régen nincsenek köztünk) emlegették sokszor a régi "Városi Színházat" pazar nézőterével és csodálatos opera-előadásaival, amoket sűrűn látogattak. Valamikor kamaszkoromban láttam még egy régi amatőr fényképfelvételt (6x6-os méret, fekete-fehér)  a korabeli időkből. Igen, azon a kissé kopott, kissé halvány képen ez a nézőtér volt látható Az, hogy ki mikor és milyen átépítést művelt, a mindenkori illetékesek szégyene! De még az a jó, hogy nem bontották le!

9692   IVA • előzmény9689 2019-02-19 02:28:46

Nekem nem „véleményem” van róla, hanem találkoztam már a mai Erkel Színház nézőtéri enteriőrjének ezzel a történelmi állapotával, persze nem személyesen, hanem Jenny Gábornak a Caruso blogban közölt, sok képpel illusztrált írásában. Azt is -zéta- linkelte be ebbe a topicba, a 7083. sz. hozzászólásba. Talán nem baj, sőt hasznos, ha újból itt szerepel ez a cikk:
https://caruso.blog.hu/2016/12/07/erkel_105_az_atepitesek_tortenete_avagy_kuzdelem_a_goliattal

Sajnos folyamatosan időszerű véleményt nyilvánítani az Erkel Színház fabrikálásáról. Most azért, mert az Operaház (ki tudja, mikorra elkészülő) felújítása, illetve az Eiffel Műhelyház (ki tudja, mikori) átadása után sort akarnak keríteni az Erkel Színház felújításának folytatására.
Egyfelől nagyon helyesen, hiszen tudjuk, a színház megmentését követő felújítás csak részleges volt. Másfelől viszont félelmetes agyrémnek (és annál is nagyobb pazarlásnak) ígérkezik a színpad oly mérvű átalakítása, hogy az a gépezet és a méretek tekintetében kompatibilis legyen az Operaház színpadával. Mégis, mi a fenének? Tudomásul kell venni, hogy két különböző színházépületről van szó, és az sem biztos, hogy a kettő örökké azonos intézményhez fog tartozni. Olyan ez, mintha valaki a fejébe venné, hogy a Pesti Színház színpada kompatibilis legyen a Vígével, miután ott is megesik, hogy egy-egy műsordarab játszóhelyet cserél.
Természetesen ebben a parazlásban az a legdühítőbb, hogy az Erkel színpadméreteinek ilyen megváltoztatása a jelenlegi, arányaiban és megjelenésében is nagyszerű és remekmívű színpadnyílásának a szétverésével járna, aminek természetes vonzata lenne az Erkel oldal- és középpáholyainak szétverése.
Most, itt kellene az Erkel Színház nézőterének az Operaházénál jóval szerényebb, ám mégis igényes enteriőrjét megőrizni, persze fejújított állapotban. Visszaadni a „rusztikussá” csúfított faburkolatok nemes színárnyalatát és fényét, és a falakat normális színűre festeni a sötét, borús, lehangoló, tűzvész maradványát idéző füstszürke helyett.
Most, illetve nemsokára, mert a nézőtér lassan olyan lerobbant állapotba kerül, mint a 2013-as, felújítás előtti próbajátékok idején volt. Ebben persze szerepet játszik az egész intézmény általános eltahósodása is.

9691   IVA • előzmény9690 2019-02-19 02:21:30

Köszönet érte.

9690   -zéta- • előzmény9689 2019-02-18 20:58:16

Itt van...

9689   Siegfried 2019-02-18 20:00:31

A fortepan.hu-n ráakadatam a 71823-as számú fényképre, mely a képaláírás szerint az Erkel színházat mutatja. Láttam már a neten sok régi fényképet az Erkel színházról, de ilyen belső díszítéssel még nem. Biztos, hogy az Erkel színházban készült a kép? Ha nem, akkor hol?

Azt tartom érdekesnek, hogy a kép több hasonlóságot mutat az Erkel színházra: három részre osztott földszinti széksor, két oldalpáholysor egymás alatt, fölötte félköríves díszítés...

Kíváncsian várom véleményeteket!

9688   márta 2019-02-18 19:04:42

A vasárnapi Luciával már a Giocondára készültek, az első felvonásban nem csak füst, hanem víz is csöpögött a színpadra. Aztán elzárták.

Amúgy nagyszerű előadás! Operát - hangokkal.

Horváth István ezúttal jó foormában, szépen dalolt - bár valóban ideálisabb volna  a hangszínéhez Lindoro, vagy Az ezred lánya és néhány Mozart. De mizikális és fényes. Kálmády kirobbanó erőben 60-hoz közeledve, jó 30 éves pályával a háta mögött. Még a koloratúrákat is tudja. Erőteljes G-ket harsogott. Kolonits ismét elbűbüvöl mint Lucia!. Nem azért énekli a koloratúrákat, mert ez van beleírva a kottába, hanem mert ez van beleírva a szívébe.

  
Hírek
• A Budapesti Filharmonikus Hangversenybarátok Alapítványa (BFHA) pályázatot hirdet „A Kárpát-medence zenekultúrája a XIX-XX. század fordulóján” címmel
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Zeneakadémia karvezetés szakos hallgatóiból alakult kórus
"Karvezetés vizsgakoncert"
VIADANA: Exultate justi (örvendező zsoltár)
TILLAI: Magányban (Weöres Sándor versére)
Tolnay Melinda (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
ALAIN: Messe de Requiem – Sanctus
CLEMENS NON PAPA: Missa defunctorum – Agnus Dei, Communio
Enyedi Mózes (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
BECKER: Herr, erbarme dich
SCHEIN: Freue dich des Weibes deiner Jugend
Bokros Virág (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
Közreműködik: Balaska Rebeka (csembaló), Márkus Ágnes (cselló)
TOMKINS: How great delight
SCHMITT: À contre-voix, op. 104 – 5. Pour vous de peine
Velki Luca (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
GUERRERO: Sanctus, Benedictus
Bolyos Balázs Koppány (egyházzene-karvezetés – ének-zene OT IV.)
GASTOLDI: Cantiam lieti cantiamo
BRITTEN: Öt virágének, op. 47 – 2. The Succession of the Four Sweet Months, 3. Marsh Flowers
MOSONYI: Libera me
Szarka Tamás (kóruskarnagy MA I.)
GESUALDO: Non mai, non cangero
MENDELSSOHN: Három motetta, op. 69 – 1. Herr, nun lässest du deinen Diener in Frieden fahren
BRUNNER: Konfirmation
Márkus István (kóruskarnagy – zeneelmélet OT IV.)

18:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Faragó Laura (ének), Varga Petra (orgona)
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
Énekek és áriák Anna Magdalena Bach Daloskönyvéből (BWV 508 - 518.)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Luka Okros (zongora)
CHOPIN: 1. (g-moll) ballada, op. 23
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: 4. (f-moll) ballada, op. 52
LISZT: h-moll szonáta

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Balga Gabriella, Bakonyi Marcell (ének)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
Házigazda: Eckhardt Gábor
"Salon de Musiqze 2. - Casanova"
RAMEAU: Zoroastre – nyitány
VIVALDI: Griselda – Ombre vane
BEETHOVEN: Nyolc variáció egy Waldstein témára
MOZART: Don Giovanni – nyitány
MOZART: Madamina, il catalogo
MOZART: La ci darem la mano

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Trio Energico:
Ilosfai Csenge (hegedű), Mády-Szabó Eszter (gordonka)
Vida Mónika Ruth (zongora)
SCHUBERT: Adagio D.897 "Notturno"
SOSZTAKOVICS: c-moll trio op.8. no.1.
RAVEL: a-moll trio

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Emanuel Abbühl, Seung Eun Lee (oboa)
Spányi Miklós (orgona)
Concerto Armonico Budapest (koncertmester: Homoki Gábor, művészeti vezető: Spányi Miklós)
"Velence és London, oboák és orgonasípok…"
ALBINONI: F-dúr oboa-kettősverseny, op. 9/3
ALBINONI: g-moll szonáta, op. 2/11
ALBINONI: e-moll hegedűverseny, op. 2/2
ALBINONI: d-moll oboaverseny, op. 9/2
HÄNDEL: 3. (g-moll) oboaverseny, HWV 287
HÄNDEL: h-moll concerto grosso, HWV 330
HÄNDEL: 13. (F-dúr) orgonaverseny, HWV 295 („A kakukk és a csalogány”)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jan Vogler (gordonka)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
RAMEAU: A gáláns indiák - szvit
SAINT-SAËNS: I. (a-moll) gordonkaverseny, op. 33
BRUCKNER: IV. (Esz-dúr) szimfónia
19:00 : Nagyvárad
Szigligeti Színház

Operát az Operából! – Turné
PUCCINI: Bohémélet

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Chisa Kitagawa (hegedű)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Izaki Masahiro
SIBELIUS: d-moll hegedűverseny, op. 47
SOSZTAKOVICS: 12., d-moll szimfónia, „Az 1917-es év”

19:00 : Siófok
Kálmán Imre Kulturális Központ

Teleki Miklós (zongora)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
MOZART: Figaro házassága – nyitány, K.492
GRIEG: a-moll zongoraverseny
MOZART: 40. (g-moll) szimfónia, K.550

19:00 : Sopron
Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ

Jasminka Stančul (zongora)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
BEETHOVEN: I. (C-dúr) zongoraverseny, op. 15
SCHUBERT: II. (B-dúr) szimfónia, D 125
A mai nap
született:
1930 • Stephen Sondheim, zeneszerző
elhunyt:
1687 • Jean Baptiste Lully, zeneszerző (sz. 1632)
1963 • Székely Mihály, énekes (sz. 1901)