vissza a cimoldalra
2019-06-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10236)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61810)
Komlóssy Erzsébet (42)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3269)
Operett, mint színpadi műfaj (3938)
Erkel Ferenc (1058)
Momus-játék (5689)
Opernglas, avagy operai távcső... (20229)
Jonas Kaufmann (2389)
Új lemezek (99)
Élő közvetítések (7913)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1679)
Franz Schmidt (3349)
Pantheon (2355)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4504)
Kedvenc magyar operaelőadók (1118)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Erkel Színház (Potork, 2004-12-17 15:15:06)

   
10235   operaisiásza • előzmény10234 2019-06-17 22:58:36

A Kamaraénekes elismerés is bőven kijárt volna neki.

 

10234   Livingstone 2019-06-17 22:23:33

Ha minden igaz, az Oláh Gusztáv emlékplakett idei elnyerője pedig a legfényesebb csillag az opera területén: Alexandru Agache!

10233   Búbánat 2019-06-17 22:02:24

Egy órával ezelőtt ért véget az Erkel Színházban a Csillagóra évadzáró gálaest, amin jelen voltam.

A Csillagóra Gálaesten kitüntetéseket adott át Ókovács Szilveszter főigazgató az arra érdemes művészeknek: 

A Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja: Melnik Tatjana első magántáncosnő

A Magyar Nemzeti Balett Kamaraművésze: Majoros Balázs címzetes magántáncos

Magyar Állami Operaház Kamaraénekese: Balga Gabriella, Boncsér Gergely és Haja Zsolt magánénekesek

Magyar Állami Operaház Énekkarának KamaraénekeseTóth G. Zoltán énekkari művész, címzetes magánénekes

Magyar Állami Operaház Zenekarának Kamaraművésze: […]  - sajnos, nem jegyeztem meg a hangszeres művész nevét.  Majd elolvashatjuk az Opera honlapján rövidesen.

A műsor és előadói:

1. rész

Puccini: Lidércek – A boszorkányszombat (La tregenda)
Mráz/Csajkovszkij: Csipkerózsika-keringő – Magyar Nemzeti Balett Gyermeknövendékei
Rossini: Olasz nő Algírban – Isabella F-dúr cavatinája („Per lui che adoro”)  - Balga Gabriella
Ponchielli: Gioconda – Gioconda és Laura kettőse a II. felvonásból („È un anatèma”) – Sümegi Eszter, Gál Erika
Verdi: Rigoletto – Gilda áriája I. felvonásból („Gualtier Maldè…; Caro nome”)  - Sáfár Orsolya
Puccini: Manon Lescaut – Intermezzo
Puccini: Manon Lescaut – des Grieux áriája az I. felvonásból („Donna non vidi mai”)  - Boncsér Gergely
Manen/Satie: Trois Gnossiennes  - Felméry Lili és […]

Puccini: Tosca – Te Deum  - Kálmándy Mihály, km. Csiki Gábor karigazgató (ezúttal szólóénekesi minőségében), és az Énekkar

– szünet – 

2. rész

Forsythe/Schubert: A tökéletesség szédítő ereje | The Vertiginous Thrill of Exactitude –Melnik Tatjana és még két balerina, valamint két férfitáncos […]
The Gershwins: Porgy és Bess – Porgy és Bess kettőse a II. felvonásból („Bess, You is My Woman Now”)  - Sáfár Orsolya, Palerdi András
The Gershwins: Porgy és Bess – Sporting Life áriája a II. felvonásból („It Ain't Necessarily So”)  - Balczó Péter és az Énekkar
Puccini: Edgar – Frank áriája az I. felvonásból („Chi detto…; Questo amor”)  - Haja Zsolt
Puccini: Turandot – Bevezetés és Kalaf áriája a III. felvonásból („Così comanda…; Nessun dorma”)  - Boncsér Gergely, Énekkar
Puccini: Turandot – Zárókórus - Énekkar

 

Házigazda: Ókovács Szilveszter főigazgató

Rendező: Almási-Tóth András művészeti igazgató
Karmester: Kocsár Balázs főzeneigazgató
Koreográfus: Solymosi Tamás balettigazgató
Karigazgató: Csiki Gábor

10232   david28 • előzmény10231 2019-06-17 19:21:08

Nánási Helga László Boldizsárt keresi az operában és néha beugrik dalolászni egy-egy "nótát".............. ;)

10231   Matyus 2019-06-17 05:24:27

Egy iolyan böhöm nehéz, nagy hangiigényes  szerepet mint az Amelia Mikschre bízni.....Megáll az ész! Azon lehet vitatkozni, hogy akkor inkább a csúnyácska hangú Rálik-e jobb, de nem érdemes. Egyik se jobb a másiknál, ki ezért, ki azért!

László Boldizsár viszont remekelt! Nagyon jól énekli az igényes, technikailag sok nehézséget támasztó szerepet.Bravo!

Kálmándi is jó volt.

Nánási Helgáról nem tudni mit keres az Operában, igen gyenge  éneklése miatt nem feltétlenül neki kéne fellépni!

Wiedemannt lehetett már sokkal jobb formában is hallani.

10230   tiramisu • előzmény10228 2019-06-16 09:04:51

Ulrica

10229   tiramisu • előzmény10225 2019-06-16 09:04:02

Pech.

10228   nickname • előzmény10227 2019-06-16 00:07:53

A mai szerintem jó volt - Améliának alkamasabb énekesnőt is találhattunk volna, de legalább Miksch nem fülsértően éles és legalább érti, amit csinál, alakításában nincs semmi vállalhatatlanul kínos. László Boldizsár minden tekintetben élvezetes Gusztáv király és remek formában volt Kálmándy is. Nekem Posa márki után most ebben a Verdi szerepben tetszik még nagyon. Montanaro igazán lendületesen, de finomabb részleteket is szépen kidolgozva vezetette a zenekart. Wiedemann remekelt Ulricha szerepében, ellenben Nánási Helgának nem sikerült brillíroznia Oscárként.

Sajnálom, hog még egyszer nem tudom megnézni, úgy gondolom, hogy minden hibája ellenére egy színvonalas, élvezhető előadás volt. A rendezésben nincsenek kínosan oda nem illő dolgok és szerintem abszolút konzervatív - ami engem nem zavart. Csak a második felvonás tért el látványosan az eredeti rendezői utasításoktól, de úgy gondolom, hogy ha nem patika mérlegen, meg colostokkal mérjük, hogy milyen volt régen egy-egy előadás és mit kér a szövegkönyv, akkor élvezhető volt a színpadra állítás. Tavaly nem láttam, idén először szembesültem a rendezéssel. 

10227   operaisiásza 2019-06-15 23:12:06

Milyen volt a tegnapi és a mai Álarcosbál?

10226   operaisiásza • előzmény10225 2019-06-15 17:22:45

Rosszul "skálázott".

10225   macskás • előzmény10207 2019-06-15 17:16:04

És ha egy zongoraesten a hangszer hangja nem a legtökéletesebb? 

 

10224   david28 • előzmény10223 2019-06-15 15:41:39

Szerintem ugyanazt mondjuk csak maskeppen.

Azt persze tudom, hogy Wagner talalta ki ezt a kifejezest, de az en olvasatomban ennek igaznak kell lennie a verismora is (sot az egesz operai mufajra).

10223   Klára • előzmény10213 2019-06-15 15:40:13

Az összművészet volt a kulcsszó, a verismoval összefüggésben! És itt jött be Wagner, aki ezt a fogalmat kitalálta és elvárásként megfogalmazta. A zeneművészetben pedig - mindegy melyik szint (egyébként művészet vonatkozásában nem is igazán értem ezt a másik szintet.) - énekelni kell, muzsikálni kell, egy bizonyos zeneművet kell előadni, függetlenü attl, hogy opera vagy zenekari mű, de lélek nélkül nem nagyon lehet.

10222   david28 • előzmény10220 2019-06-15 15:05:03

Irtam is, hogy Batori nem volt a hangja teljeben, volt par intonacios zur stb. De az eloadasmod itt es most olyan eros volt, hogy nekem felulirta ezeket. Ez sem mindig tortenik meg, most megtortent. A Nyugat lanyaban pedig nekem hangilag semmi bajom nem volt vele, sot... azt igy kell enekelni, persze mai viszonyok kozott. Igen tudom pl. Tebaldi ott a mitikus relevacio, de az Tebaldi, ez meg Hungaria 2019. Ha mit tudom Donna Annat enekelne akkor valoszinuleg engem is zavarnanak dolgok.

10221   takatsa • előzmény10219 2019-06-15 14:33:57

Rálikot utoljára jónak az Árnyéknélküliben láttam, de abban nagyon jó volt. Sőt! Az volt az utolsó premier az operában, amely tényleg világszínvonalú produkció volt.

10220   takatsa • előzmény10216 2019-06-15 14:32:09

Az a kérdés, hogyan definiáljuk a "széphang"-ot. És a csúnyaságnak is vannak fokozatai. De ha neked tetszik a mostani Bátori hangja - mivel konkrétan erről van szó - abba én nem szólok bele, a te dolgod. Egy pantomin is lehet nagyon szép és kifejező, de az operában ehhez be kell fognia a fülét az embernek. Legközelebb megpróbálom, úgy biztosan élvezhetőbb lesz.

10219   david28 • előzmény10217 2019-06-15 14:28:40

En mindig remenykedek a fejlodesben, raadasul Raliknak lenne\volt olyan szerep, ami jol all, de... na mindegy. Berg Lulujaban megneznem mondjuk.

10218   david28 • előzmény10215 2019-06-15 14:25:25

Egyetertek. A lent emlegetett Nilsson jo pelda.Hallotta ot barki klasszikus ertelemben "szepen" enekelni valaha is? Hala az egnek en nem, pedig sok mindenben hallottam mar.

10217   takatsa • előzmény10214 2019-06-15 14:24:52

Persze, hogy hiányoztak a hangok, ebben egyetértünk. A három általad említett énekesnő azt hozta, ami elvárható tőle, nem okozott meglepetést. :)

10216   tiramisu • előzmény10212 2019-06-15 14:24:01

Muzsikálni kell, zeneileg és előadásban nem csak operaelőadáson, hanem pódiumon, CD-n . Akármily szép egy hang ezek nélkül  semmi. L’art pour l’art semmitmondó ... csak van.... Ha megvan a kifejezés egy csúnya hang is élvezhető!  Volt néhány világsztár akik hangilag nem voltak  “ széphang tulajdonosok” , mégis rajongtunk, rajongunk értük!

10215   tiramisu • előzmény10212 2019-06-15 14:23:48

Muzsikálni kell, zeneileg és előadásban nem csak operaelőadáson, hanem pódiumon, CD-n . Akármily szép egy hang ezek nélkül  semmi. L’art pour l’art semmitmondó ... csak van.... Ha megvan a kifejezés egy csúnya hang is élvezhető!  Volt néhány világsztár akik hangilag nem voltak  “ széphang tulajdonosok” , mégis rajongtunk, rajongunk értük!

10214   david28 • előzmény10212 2019-06-15 14:21:30

Egy ariaesten sem szamit a jo hang nalam semmit, ha nincs mogotte erzelem, gondolat. Akkor minek enekel valaki? Inkabb legyen par nem sikerult, csunya frazis, de erezzem. Hozzateszem ezen az ariaesten a hangok is hianyoztak (leszamitva mondjuk Fodor Bernadettet). Ralik, Letay es Safar nekem nem hang.

10213   david28 • előzmény10211 2019-06-15 14:19:27

Es ki beszelt itt Wagnerrol? :) Az egy masik szint.

Bel canto opera alatt pedig a bel canto operakat ertem (nem mindegyiket tartom butuskanak egyebkent onnan se).

10212   takatsa • előzmény10210 2019-06-15 13:33:23

Tényleg nem akarok veled vitatkozni, de ha egy ária engem lenyűgöz, akkor behunyom a szememet és úgy hallgatom. Aztán vannak csodás bakelit vagy CD felvételek, ahol szintén csak a hang hallatszik. Félre ne érts, az énekes játéka, mozgása, mimikája, gesztusai mind-mind hozzájárulnak az előadáshoz és a produkció fontos részei, de ezek semmit sem érnek akkor, ha a hang nem jó. Mindig a hang az elsődleges, és ez hatványozottan igaz egy áriaestre.

10211   Klára • előzmény10210 2019-06-15 13:20:41

Nem tudom, mit ért "pár butuska bel canto opera" alatt, ez meglehetősen érdekes ízlésre vall! Az opera éppen attól opera, hogy az összművészet! Wagner operái sok mindennek  nevezhetőek, de vesismonak legkevésbbé! Az ő zeneszerzői filozófiája, munkássága első perctől fogva az összművészetről szólt.

10210   david28 • előzmény10207 2019-06-15 13:01:10

Pár butuska bel canto operánál igen, a hang számít csak, de a verismo másról szól, az már összművészet, s azt szerintem Bátori valósította meg hétfőn kb. egyedül.

10209   Klára • előzmény10208 2019-06-15 12:12:50

Sajnos, nem tudom! Én is itt olvastam pár hete, hogy tervezik. Én német fordításban olvastam, igen érdekes és tanulságos. A Fővárosi Sazbó Ervin Könytárból kölcsönözhető. " La Nilsson : mein Leben für die Oper" címen,

10208   operaisiásza • előzmény10206 2019-06-15 11:52:38

Mikor jelenik meg Birgit Nilson könyve magyarul?

10207   takatsa • előzmény10202 2019-06-15 10:33:52

Kedves David, nem tudom ki hogy van vele, de nekem a hang az abszolút elsődleges. És ha az nem jó, akkor a többi már számomra érdektelen. 

10206   Klára • előzmény10205 2019-06-15 08:07:17

Ahogyan Plácido Domingo is kijelentette, hogy - összetettségénél, jellemfejlődésénél és a hangbeli változó  követelményeknél fogva - Des Grieux szerepe nehezebb, mint egy Kalaf. De ebbe nyilván nem értette bele, hogy  a két szerep minden tenorista számára csereszabatos! Nos, mivel én egyik szerepet sem énekeltem, sem szoprán, sem tenor stb fachban, tiszteletben  tartom és főként nem vitatom egyik művész kijelentését sem! Egyébként Birgit Nilsson - igaz, hogy Ő a saját nemében, fachjában egy unicum - aki éppen a Turandottal robbant be a köztudatba, nem tartotta ezt a szerepet külösen nehéznek, főleg az általa énekelt egyéb szerepekkel összevetve.

10205   IVA • előzmény10202 2019-06-15 03:52:37

Úgy emlékszem, egy énekesnő (talán Birgit Nilsson) nyilatkozta egy interjúban, hogy Minnie szerepe a Turandoténál is nehezebb, aminek nyomán ez a nézet többször megpendült e fórumon. Tiszelem a véleményét, de attól ez még nem egyetemes igazság. A két szerep eltérő követelményektől nehéz.
Néhány hazai Minnie-nk, Szilvássy Margit, Házy Erzsébet, Moldován Stefánia sikeres alakítása után tudtommal fel sem merült, hogy akár a „könnyebb” Turandotot is elénekelhetnék. De úgy tudom, Tebaldival is csak egy In questa reggia-felvétel készült, különben Liù volt a szerepe, és Carol Neblett sem énekelte Turandotot.

10204   IVA • előzmény10201 2019-06-15 03:46:00

OFF, a további illemtan-oktatást megelőzendő: a fórumon való hozzászólásnak nincsenek formai szabályai. Az udvarias megszólítás nem kötelező, sőt maga a megszólítás sem. Van olyan fórumozó, akitől ez a levelező forma eleve idegen, de ettől még nem udvariatlan. A megszólítás reklamálása és az azzal való kérkedés: mellébeszélés és kicsinyesség.
A „moderátorok” olvassák a fórumot, tudják, mi a dolguk. Leírtam, hogy a „humorizálásodat” valós érvek helyett alkalmazott sértéseknek találom, a fórumszabályzatra hivatkozás nélkül.

10203   tiramisu • előzmény10202 2019-06-14 17:52:46

Bátori Éva  nagy művész, mindent tud az opera műfajáról.  

10202   david28 • előzmény10201 2019-06-14 15:02:29

En peldaul nem a hangjara gondoltam Batori Evanak, amikor azt irtam hogy o volt az este fenypontja, leirtam hogy valoban hangilag nem volt tokeletes, de ezt boven feledtette az a szuggesztiv, valodi muveszi eloadasmod es expresszivitas amivel eloadta Margit ariajat. Hiaba enekelt tisztabban a tobbi, de minek??? Attol meg nem lesz muvesz valaki, a szomszedasszony is tud tisztan enekelni. Es azert Batori sem olyan rossz hangilag, nagyon becsuletesen letudta a Nyugat lanyat, lehet hogy annak koszonheto, hogy most kisse el van faradva a hangja. Ami talan a legnehezebb olasz szopran szerep (igen nehezebb mint a Turandot) es meg karaktert is kell benne abrazolni, amit o szinten remekul ragadott meg. 

10201   takatsa • előzmény10200 2019-06-14 10:57:46

Oké, kedves Iva, értem a gondolatmenetedet. Az udvarias megszólítást mellőzöd azoknál, akiket nem tartasz érdemesnek erre. Ez szíved joga, nem vonom kétségbe. Te folyamatosan kritizálod az én stílusomat, amelyet - többek között - "tolakodó bizalmaskodás"-nak, "durva sértés"-nek minősítesz. Ha ezt így gondolod, akkor lehetőséged van arra, hogy jelezd ezt a moderátoroknak, és majd ők kitörlik a bejegyzésemet, vagy minősített esetben kitiltanak a fórumról. Ez így tisztességes lenne, és számomra is elfogadhatóbb, mint ez a parttalan vita közöttünk.

Ha valaki veszi a fáradságot és visszaolvas, akkor megtalálhatja ennek a vitának is az eredetét. Én elmegyek egy előadásra, és az előadás után, azon melegében, leírom a véleményemet. Ez mindig így történik. Leírom azt, ami tetszett, örömmel lekesedek egy jó előadás után, de ugyanígy, kendőzetlenül leírom azt is, ha valami nem tetszett és azt is, ha valamit kritikán aluli teljesítménynek tartok. Friss az élmény, nem mérlegelek, nem centizek, azt az élményt írom le, amit az előadás keltett bennem. Én kifizettem - sokszor egy évvel előre - a jegyet, izgalommal vártam az előadást, elmentem, meghallgattam és ezt követően - úgy érzem - jogom van vélemény nyilvánításra. Aki pedig kiáll a színpadra, annak el kell viselnie a kritikát, ez már csak egy ilyen szakma. És az illető művész rajongóinak is el kell viselnie azt, ha valaki mást lát és mást hall, mint ők.

Tudom, hogy ez egy nehéz, nagyon nehéz dolog, megfelelő egyensúlyt találni. Az, hogy kinek mi tetszik, alapvetően szubjektív dolog. De azért valahol, kell lennie objektivitásnak, egy mércének, amihez mérhető egy teljesítmény. Kell, hogy legyen valami etalon, amihez viszonyíthatjuk a dolgokat. Vegyük pl. Bátori művésznő esetét, akit én sokszor hallottam a 2000-es évek első felében és sok szép élményem fűződik hozzá, ahogyan ezt le is írtam. A pünkösdi szereplését viszont kritikán alulinak tartottam. Ki változott ekkorát 15 év alatt? Ő-e, vagy én? Azóta vajon megsüketültem, vagy meghibbantam? Ugyanakkor a válaszokban egy fórumtárs azt állítja, hogy Bátori Éva volt az est fénypontja és a mélypont az a művésznő, akit én magasan a legjobbnak hallottam. Hol van itt az igazság? Mert valamiféle objektivitásnak azért kell lennie! Gyötör a kétség: bennem van a hiba? Előveszek két felvételt. Mindkettő a Nyugat lánya. Az egyiken az őszi Westbroek, a másikon a téli Bátori. Hallgatom mindkettőt, felváltva. Hallgatom. Megnyugodtam, nem bennem van a hiba. :)

10200   IVA • előzmény10199 2019-06-14 08:13:52

OFF: (Az udvarias megszólítást nem nélkülözöm, viszont van, amikor mellőzöm. Mielőtt leírnám, eszembe jut, hogy a formán belül a megszólított jelzőjének jelentése is van. Ha éppen nem értek egyet e jelentéssel, lemondok a jelzőről vagy akár az egész megszólításról, hiszen az nem mindenáron formája a fórumos társalgásnak.)
Hogy tudjuk, kivel lehet vagy érdemes szellemeskedni az öregségről, a halálról, ahhoz alaposabban kell ismerni valakit, mint egy fórumozótársat, akivel ráadásul éppen nézeteltérésünk van; vagy egy művészt, akivel egyáltalán nem vagyunk bizalmas viszonyban, legkevésbé akkor, amikor éppen kritizáljuk a művészi teljesítményét. Hidd el, ez gyakrabban tolakodó bizalmaskodás, sőt durva sértés, semmint a vidám csevegés öröme.

10199   takatsa • előzmény10198 2019-06-13 21:00:03

Kedves Iva!

(Ugye milyen érdekes ez a megszólíttás, ahogyan kezdem? Ezt az udvarias gesztust te valahogy mindig nélkülözöd).

Én abszolút együttérzek az öregekkel, mivel én is közéjük tartozom. De vallom, hogy ez is ugyanolyan élethelyzet, minta többi, és miért ne lehetne ezt humorosan felfogni. Sőt továbbmegyek, a halál is hozzátartozik az élethez, ez mindnyájunk sorsa. Miért lenne ez tabutéma? És miért kellene nekem könnyek között beszélnem az elmulásról, amikor ezt magamon is érzem? De a halál csak egy közbülső állomás... -  "Halál, hol a te fullánkod?" 

Próbáld egy kicsit könnyedebben venni saját magad. és jó lenne, ha figyelmesebben olvasnád  soraimat, mielőtt reagálsz rájuk, akkor talán látnád, hogy leginkább magamon élcelődök, nem másokon. Kriptaszökevényként is magamat jelöltem meg, nem téged és nem másokat. Lazíts. :)

10198   IVA • előzmény10195 2019-06-13 20:31:43

Takátsa, vagy nem érted, mit kifogásolok, vagy úgy teszel, mint aki nem érti. (Nem először.)
Miközben rendre hangoztatod, milyen toleránsan veszed tudomásul mások véleményét és személyiségét, valójában nem tűröd a tiédtől eltérő véleményt. De ezt nem esztétikai érvekkel vitatod, hanem a vitapartner és a vitapartner által elismert művészek iránti, a legdurvább irányú személyeskedő odavágással. Az öregség és a halálhoz közeledés nem jellemhiba, hiszen ez mindannyiunknak egyformán a sorsa, ennek jegyei nem humorforrások, még ha te roppant humorosnak tartod is magad az élcelődéseiddel, amelyekkel jelenleg még érvényes kultúránkban, a meghitt baráti körön mégiscsak kívülről, nem illik viccelődni, sőt gyomorforgató, vitaérvekben pedig végképp nem elegáns.
Amint nem elegáns félremagyarázni és kiforgatni a kifogást sem: hasonlót sem mondtam ahhoz, hogy az én fülem éteri hangokat hall, különösen nem olyan előadáson, amelyen – a 80 évesre saccolható átlagéletkorú, meglepően öregedő, ám fürge és agilis öregek között – történetesen nem nyüzsögtem. Viszont gyerekkorom óta sorsközösséget éreztem a halandó emberrel, függetlenül attól, hogy milyen jegyek jelzik már távolodását az élettől, akár művész, akár nézőtárs.

10197   operaisiásza • előzmény10196 2019-06-13 11:11:17

A Levélária az Origo programjában szerepel, de úgy tűnik, elfogyitt a boriték...

10196   takatsa • előzmény10194 2019-06-13 09:57:12

A Levéláriát és Kalaf áriáját nem énekelte, minden más az előzetes műsor szerint történt.

10195   takatsa • előzmény10190 2019-06-13 09:49:37

Kedves Iva,

Mindenkinek lehet véleménye egy előadásról, a látottakról-hallottakról s ezt szabadon megírhatja. Ezt teszem én is, jogom van hozzá. És ezt teheted te is, amihez szintén jogod van. Én nem kívánom, hogy bárki is egyetértsen velem, tudomásul veszem azt, hogy más ember másképp gondolkozik és ezt tiszteletben tartom. És eszembe sem jut intoleráns módon megbélyegezni a másképpen gondolkozót mint ahogyan azt pl. te teszed esetemben. De tudomásul veszem ezt is, nem neheztelek rád, te ilyen vagy én pedig másmilyen.

Ahogyan azt is tudomásul veszem, hogy vannak énekesek, akik élemedett koruk ellenére fizikailag és mentálisan annyira fittnek érzik magukat, hogy akár halálukig a színpadon maradnak. Én ezzel nem értek egyet, de elismerem, joguk van hozzá, és miért is ne tehetnék meg akkor, amikor ők anyagilag jól járnak és van akkora rajongótáboruk, amely koncertről-koncertre megtölti a termet. A mai világban ez az értékrend: a kereslet-kínálat dönt el mindent, az a jó, ami kelendő, függetlenül attól, hogy a produkciót hallgatva az én fülem rikácsolást hall, a te füled pedig éteri hangokat. 

10194   Edmond Dantes • előzmény10189 2019-06-13 09:20:45

Körülnéztem..Kunde repertoárja operabase alapján döntően és kifejezetten (olasz) hőstenor szerepekből áll, kivétel Des Grieux. A két Cavaradossi-ária és a Pillangó-duett -már?- aligha az ő hangi világa. Talán nem volt szerencsés választás éppen őt meghívni egy Puccini-gálára, talán leginkább azért, mert -mint lejjebb olvasható- ráért egy pesti haknira. Jut eszembe, nem is írt senki arról, elhangzott-e a műsorban meghirdetett két duett (Manon és Pillangó) és a "Donna non vidi mai" és Kunde énekelte-e (ha igen, hogyan) vagy ezeket a számokat is ejtették? 

10193   Edmond Dantes • előzmény10191 2019-06-13 09:00:57

Boncsér Gergely a fórumon többek által szóvá tett hangi kizsákmányolása ezek szerint folytatódik, sőt "fejlődik", hiszen Kalaf még egy ária vagy egy hangosított-zg.kiséretes produkció erejéig is ...de ezt tudjuk. Már Enzo sok volt neki, ahogyan azt többekkel együtt észleltem-jeleztem, -ppp- és más médiumok kritikája is kitért rá. Kár lenne a tehetséges, sok neki való szerepre érdemes, még csak harmincas évei közepe táján járó művészt tönkretenni. A jövő szezonban rá kiosztott Ramerrez is sok az ő hangjának szerintem, legalábbis most.

10192   takatsa • előzmény10190 2019-06-13 08:51:32

Köszönöm a kiigazítást, megkövetem művésznőt, hogy figyelmetlenségből ipszilonnal írtam a nevét.

10191   IVA • előzmény10187 2019-06-13 04:22:25

Nem voltam jelen Kunde ária-estjén, sem a nézőtéren, sem a függönyön túl. Csak annyi információm van, hogy az előző estén, mialatt a Margitszigeten Cura alakította Kalafot, Boncsér Gergely a Krizantémok, avagy Liù halála előadásában elénekelte el többek közt a Nessun dormát, nagyon jól – igaz, zongorakísérettel, a Bánffy terem speciális hangosító körülményei között. Mindenesetre elérhető volt, és „szinte beénekelve” az áriához.

10190   IVA • előzmény10186 2019-06-13 04:17:45

Csak a stílusdefiníciót tisztázandó, hiszen ízlésekről ezen a téren sem érdemes vitatkozni: „kissé szarkasztikus fogalmazást” nem érzékeltem a hozzászólásban, morbid ízetlenkedést viszont igen. (Nem először.)
Bátori Éva i-vel írja a nevét.

10189   takatsa • előzmény10187 2019-06-12 22:51:48

Hát, nagyon úgy tűnt, hogy menet közben derült ki az, hogy Kunde konyec, nincs tovább. MInt írtam, főigazgató urunk az oldalpáholyból konferált, s amikor bejelentette, hogy a Méregária következik, Halász Péter meglepetten nézett fel Ókovácsra.  - Nem, Péter, most nincsen memóriazavarom - folytatta főigazgató urunk -, lapozz, kérlek, nem a Levélária, hanem a Méregária a következő szám. És keressétek elő közben a La tregenda kottáját, mert utána azt mégegyszer el kell játszanotok - folytatta -, amíg előkerítjük a zárószám meglepetését. 

Valahogyan így történt, karmester, zenekar sem tudott semmit, aztán Boncsér megérkezett, elénekelte az áriát, meghajolt és eltűnt a színfalak mögött. Aztán jött a zárótaps, minden szereplő a színpadon, Kunde a csokor virágjával visszament a színpad mögé, hogy megkeresse és kihozza Boncsért, de már nem találta...

10188   telramund • előzmény10186 2019-06-12 21:56:59

Attól hogy 6 nyrelven beszél ,még nem biztos,hogy éneklésének kifejezőereje is ilyen intenzív..

10187   Edmond Dantes 2019-06-12 20:51:07

Érdeklődéssel olvasom tisztelt fórumtársaim egyazon produkció közreműködőivel kapcsolatos, minden bizonnyal értő, elfogulatlan, sine ira et studio, ám egymástól homlokegyenest eltérő véleményét a Gregory Kunde-"gáláról". Szerencsére csak ízlésekről folyik a vita, pofonokról nem ;-) Vajh' ilyen színes, tarka eszmecserék lennének pl. kisérletező operarendezésekről is! Nekem csupán két kérdésem-megjegyzésem lenne, mivel nem voltam ott a koncerten:

- örökre el kell felejtenünk külföldi vendégművészek "normális" operaelőadásokon, szerepben való fellépéseit? Talán a közönség korösszetétele is másként alakulna, ha agyoncsépelt áriák és agyoncsépelt köztes zenekari vattaszámok helyett igazi operaelőadásokon láthatná(n)k a neves külföldi vendégeket.

- Boncsér Gergely előre biztosított cover volt vagy előadás azaz Kunde berekedése közben hívták be? Arra gondolni sem merek, hogy a vendég várható lerobbanása előre tudott dolog volt és Boncsér Gergelyt már ennek tudatában előzetesen biztosították a koncertre..Bemondták-e előadás előtt, ahogy az mindig mindenhol szokásos, hogy a vendégművész gyengélkedik, de elvállalja a fellépést?

10186   takatsa • előzmény10184 2019-06-12 19:21:15

Végülis magánügy, hogy kinek mi tetszik, ízlésekről nem érdemes vitatkozni. Így elfogadom azt, hogy neked Bátory Éva a mostani állapotában jobban tetszik, mint 20 éve, és Depuis le jour tekintetében a hetvenakárhány éves Gruberova számodra a non plus ultra. Szerencsésnek is vagy mondható, mert még sok-sok évig, számos alkalommal láthatod és hallgathatod majd a kedvenceidet, kissé szakrasztikusan fogalmazva: míg a halál el nem választ titeket egymástól. No de a hat nyelven beszélő Pasztircsák Polináról azt állítani, hogy nem tudja miről énekel; ez talán kicsit túlzás volt a részedről. 

Amúgy érdekes volt ez a Kunde koncert olyan szempontból is, hogy körbenéztem a nézőtéren, és a nézők átlagéletkorát kb 80 évre saccoltam. Öregszik az operarajongók tábora, eddig is tudtam, no de ennyire? Másik oldalról nézve viszont öröm volt látni, hogy mennyi fürge és agilis öreg myüzsög az Erkel falai között. 

Pasztircsák Polinának pedig azt üzenem, hogy a sok kriptaszökevény közül legalább egy akadt, akit megigézett az előadása. Lehet, hogy ez önmagában kevés, de számomra minden.

10185   david28 • előzmény10184 2019-06-12 18:16:32

Pasztircsak La Wallyjara inkabb igaz volt ez, a Depuis le jour sztem kifejezo frazirozassal es remek pianokkal volt eloadva, de nyilvan nem Gruberovahoz kell merni. :) Netrebkot meg hagyjuk inkabb, mert amit mostanaban csinal, az a ripacskodas csimboraszoja - eneklesben is, azert attol messze volt meg Pasztircsak. Nem ugy Safar Orsolya.

10184   Beatrice • előzmény10183 2019-06-12 16:58:32

Nekem is tetszett Bátori Éva, akit korábban nem igazán értékeltem. Fodor Bernadettet is nagyszerűnek találtam. 
Számomra viszont Pasztircsák Depuis le jour-ja volt a mélypont. Miért? Mert nem szólt semmiről. Mintha egyáltalán nem is értette volna a szöveget, fogalma se lett volna az egyes szavak értelméről, csak fonetikusan betanulta volna őket. Nem zárom ki, hogy valójában értette, de ha így volt, sajnos ez nem jött át. A hangi kifejezést testi vonaglással helyettesítette. Mindebben feltehető példaképére, Nyetrebkóra hajaz. Ez a hozzáállás mostanában nyerő, hát csak tessék, én nem leszek ott a nézőtéren, amikor ezek énekelnek. Negatív véleményem kialakulásában nyilván szerepet játszott, hogy nincs még egy hónapja, hogy egy egészen más Depuis le jour-t hallottam, amellyel nemhogy egy napon, de egy hónapban sem lehetne említeni Pasztircsák produkcióját. A 72 éves Gruberova regensburgi koncertjéről beszélek. Pasztircsáknak meg őszintén kívánom, hogy fejlődjön a művészi kifejezés terén, hiszen nem tehetségtelen.
Sajnos az est főszereplője, Gregory Kunde először apróbb, aztán egyre nagyobbá váló egészségi problémával küzdött, a kezdeti pár torokköszörülés végül köhögésbe majd lemondásba torkollott. Mindezzel együtt egy profi tenort hallottunk, aki megtette, amit lehetett az adott körülmények között. Az este minden nehézség ellenére stílusos módon zárult egy másik "Gregoryval", azaz Gergellyel (Boncsér), akinek nagy gratuláció jár a Nessun dormáért.

10183   david28 2019-06-11 19:28:10

Gyakorlatilag a gyokeres ellentetet gondolom annak, amit par hsz-el lejjebb olvastam :D Batori Evanak lehet most nem szolt ugy a hangja ebben a bivalynehez ariaban ahogy kellett volna, de Safar kritikan aluli Madardala es meg annal is rosszabb Adriana Lecouvreurje mellett megjelent egy ENEKESNO. Egy eloadomuvesz, aki tudta, ertette, erezte mirol enekel es lerakott egy ELOADASt a szinpadra. Sumegi szokasosan elvisitozta a Giocondat a lirai szopran hangjan (a Butterflyban bezzeg jo volt, ki gondolta volna), Ralikot kozepen es melyen egy X faktoros is leenekli, Letay pedig olyan mintha orrsovenyferdulessel enekelne allandoan. Fodor Betti Santuzzaja nagyon jo volt, en pont a magassagait hallottam zsenialisnak, sokkal jobbak mint par eve, elkepeszto ereju hang es pont a melysegekkel voltak kisebb gondok ott is. En egyertelmuen Ortrud, Brunnhilde, Kundry iranyt hallok benne most. Ki volt meg? Ja, Polina, hat igen neki meg tokeletes volt a Charpentier aria, jo lenne ha ebbe az iranyba menne el az olasz helyett. A karmester a Liderceket kivaloan interpretalta, szemben a Parasztbeculet intermezzoval, aminel egy ido utan azon gondolkoztam, hogy mit fogok masnap reggelizni, pedig az egyik kedvenc olasz operam elejetol a vegeig. 

Okovacs... hagyjuk, inkabb szorakozom a Monika-shown.

 

10182   nizajemon • előzmény10181 2019-06-11 14:59:07

Majd mindig Lukács Ervinnel,máig bennem él.

10181   nizajemon • előzmény10180 2019-06-11 14:47:03

Amikor Misura/Sümegi/Pánczél/Wiedemann/Bándi/Fokanov/Kálmándy énekel.ék,nos az ma AAA lenne mindenhol,+a kórus!

10180   joska141 • előzmény10179 2019-06-11 13:29:36

Június 19 és 29 között lesz 4 Aida a Staatsoperben, úgy fogalmaznék: Gregory Kundéhez válogatott szereplőkkel. Három előadásra már minden jegy elkelt, a negyedikre még 44 jegy kapható 140 EUR egységáron. Vissazemlékezve néhány ott látott-hallott évad végi Aida produkciókra (hagyomány az ilyenkori előadás), meggyőződésem, hogy a szerző és a cím adta/adja el a darabot

10179   Klára • előzmény10177 2019-06-11 13:05:55

A bécsi Radamest nem láttam hallottam, de a bolognai Kalaf katasztfa volt!  Azt írtam valakinek, Kunde vagy már leszállóágban van, vagy nem volt jó napja! Egyébként a rendezés is borzalmas volt,  Turandot megtestesítője szintén, az egész előadásban egy fénypont volt: a Liut alakító énekesnő, aki a végén megérdemelt vastapsot kapott.

10178   Edmond Dantes • előzmény10177 2019-06-11 10:53:44

Sebaj, egy jó Képária helyett (ki)oktató jelleggel kapunk majd egy még jobb "Levéláriát" origo-n.

10177   joska141 • előzmény10176 2019-06-11 09:36:08

Sajnos a tenorista  a bolognai Kalaf és a bécsi Radames között abszolúte rossz értelemben vett hakniként fogta fel a budapesti fellépést.

Egy nappal a "Gála" előtt az M5 csatorna híradója tudósított a próbáról, már akkor érezni lehetett, hogy jelenleg nincs hangja.

A "Gregory Kunde Gála" általa abszolvált első száma - Tosca Képária - első hangjánál abba kellett volna hagynia az egészet. Még jobb lett volna, ha ki sem jön. Így legadább a "legenda" (Ókovács Szilveszter ott elhangzott jelzője) legenda maradt volna.

10176   Matyus 2019-06-11 08:00:08

Minden esetre elég érdekes volt, hogy Gregory Kunde koncertjeként meghírdetve a tenorista csak néhány műsorszámot vállalt be, de még azokat sem tudta végig abszolválni!

A koncert általános tanulsága, hogy igen ráférne már az operára egy alapos vérfrissítés, mármint énekesi szempontból! Igaz, hogy furcsa Bároti Éva sok évi kiiktatása utáni hirtelen visszatérte, de nem csak ő énekel már rég leszállt ágban való minőségben, hanem  vele egyidős kolléganője sem sokkal jobb színvonal, éles hangok és a szüntelenül zavaró tremoló a hangszálak teljes kifáradását mutatja! Vagy a másik se sokkal fiatalabb, ráadásul soha nem volt szép hang, ma pedig már a rengeteg nehéz szerep erős nyomot hagyott rajta.

Új énekesek kellenének, és meg is találnák őket, ha akarnák! Ha a művészi színvonal emelése lenne  cél az egyébb érdekek helyett.

Boncsérnak örültem, és még jobban örülnék, ha a hangjához passzoló szerepeket kapna! Ha nem veszne el a mostani lélektelen gépezetben, ami ma az operát vezeti!

 

10175   takatsa 2019-06-10 23:43:44

Meg volt a Puccini-sorozat zárókoncertje, Gregory Kunde áriaestje, ki lehet ezt is pipálni. Az igazság az, hogy én nem is annyira Kunde-ra voltam kiváncsi, hanem két másik "vendégművészre", akikben nem is csalódtam. Az egyik az est karmestere, Halász Péter volt. Keze alatt a zenekar pompásan szólt, az est főszereplőjévé válva. Van aki nem szereti Halász Péter időnként kissé teátrális mozdulatait, de kétségbevonhatatlan, hogy nagy formátumú művész és - véleményem szerint - óriási vesztesége a magyar operajátszásnak az ő távozása.

Mindnyájunk meglepődésére az estet - az oldalsó páholyból - Főigazgató úr konferálta, és a közönség udvarias figyelemmel és türelmesen hallgatta Főigazgató úr  időnként hosszúra nyúló monológjait. 

Kunde úr egy nagyon kellemes öregúr, pianói már nincsenek, de nagy hangerő mellett a felső lágéja intaktnak mondható, egykor jó kis énekes lehetett. 

Az est koncepciója érdekes volt: a zenekar részéről Puccini és kortársai nyitányai, intermezzói, Kunde úr részéről Puccini áriák és duettek, a hölgykoszorú részéről pedig Puccini kortársai-barátai-ellenfelei legjelesebb áriái. Érdekes volt az est abból a szempontból is, hogy keresztmetszetét adta a magyar operajátszás jelenlegi állapotának. 

Nagy meglepetés nem érte az embert. Létai, Sümegi, Sáfár, Rálik megszokott formáját hozta, reprezentálva az operaház mai színvonalát, felmutatva mindazt a (kevés) erősséget és (sok) gyengeséget, amely napjainkat jellemzi. Számomra kellemes meglepetés volt Fodor Bernadett, akit már régen hallottam, és hangja azóta sokat fejlődött. Középfekvésben (és nagyjából alsó fekvésben is) ez a hang bársonyosan sötét tónussal és lehengerlő energiával szól, sajnos a felső fekvésben történik valami, és éles, nyers, kevéssé kontrollált hanggá változik ez az egyébként csodás matéria. Ha ezt rendbe lehetne tenni, akkor óriási lehetőségek nyilnának meg előtte. Az est mélypontja (sajnos) Bátori Éva volt. Nekem nagyon szép emlékeim vannak róla a 2000-es évek elejéről. Már akkor is túl volt pályája zenitjén, de csodás szerepformálása magával ragadó volt, akár Desdemonát, akár Tatjánát, akár Sosztakovics Lady-jét játszotta. De mindez már a múlté. Áriája végén ezt kéri: "irgalmazz nekem". Nem, erre nincsen és nem is lehet bocsánat. Nem szabadna énekelni már neki... Vannak pályák, amelyeket lehet hosszan, akár halálig is csinálni az operaénekesi pálya (különösen az énekesnői) nem tartozik ebbe a kategóriába. Ezt mindenkinek tudomásul kellene venni.

És a másik "vendégművész" akiért elmentem az előadásra: Pasztircsák Polina volt. Ókovács Szilveszter orosz grófnőként konferálta be, de tévedett, nem grófnőről, hanem minimum hercegnőről van szó. A Charpentier áriája lélegzetelállító és elmondhatatlanul gyönyörű volt. Polina nem ide való, egy egészen más kategóriát képvisel, adja Isten, hogy meghódítsa a világot.

Majdnem elfelejtettem, Kunde hangja az előadás közben elment, így csak egy áriát és két duettet énekelt. A zenekar - kissé enerváltan - megismételte az első nekifutásra fergetegesre sikerült La tregendát, és közben befutott Boncsér Gergely, aki zárószámként elénekelte Kalaf áriáját. Ő kapta a legnagyobb tapsot. Tanulságos estének lehetettünk tanui.

10174   Hangyász • előzmény10170 2019-06-07 21:04:14

Edith Piaf neve hallatán én is felkaptam a fejemet!!!

10173   Kati • előzmény10169 2019-06-07 18:07:30

Hihetetlen. Hogy még mindig van lejjebb. -:((((

10172   Edmond Dantes • előzmény10171 2019-06-07 09:35:47

Köszönöm.

10171   IVA • előzmény10170 2019-06-07 01:51:22

Edith Piafról is tudnánk, hogy Magyarországon járt, ha itt járt volna.
A korabeli sajtóból úgy emlékszem, Caballé A trubadúr Leonóráját énekelte az Erkel Színházban.
A Wikipédia adatai szerint Domingo 1967-ben, a Hamburgi Állami Operában debütált Radamesként.
Az OPSO eddig is haszontalan, immár káros tevékenységében az a dühítő, hogy mindezért nyilván nem kevés pénzt vesz fel az Operaháztól, amelynek ugyanakkor évek óta nem fejlesztik kielégítően a honlapját, a szintén évek óta ígért digitális archívumról nem is szólva.

10170   Edmond Dantes 2019-06-06 10:12:54

Az Optimum Solution Enterprise (Opso)-filmecskéhez: nem emlékszem rá, hogy  Edith Piaf énekelt volna bárhol, bármikor Magyarországon. Ha valakinek más híre van erről, köszönöm, ha megosztja. Caballé emlékezetem szerint nem Desdemonát, hanem Mimit és a Forza Leonóráját énekelte öt vagy hat hónapos terhesen az Erkelben. Antonio Gadest nem nevezném "kortárs táncosnak", -bár minden aktív táncos  "kortárs"- ő kifejezetten flamenco táncos és koreográfus volt. Domingo nem először az Erkelben énekelt (1987) bármilyen rendű és rangú Radamest: pl. a MET-ben már 1971-ben fellépett ebben a szerepben. (A Fáraót Richard T. Gill énekelte.) MdM 1969-től lépett föl Bp.-en, így aligha láthatta őt Medveczky Ádám "gyerekfejjel".

A filmecskét készítő Optimum Solution Enterprise (OPSO) cégről a honlapjukon megtudhatjuk, hogy "az OPSO csapata tapasztalt, profi szakemberekből áll." Az egyetlen föllelhető név a csapatban az impresszumban található email cím szerint Amin Virág, jelenleg egészségügyi (gerincsérvjavító) és jógaoktató. Pontosabban Amin-Váczi Virág, egykori TV2-s műsorvezető, akinek férje Váczi Gergő a TV2 Tények jelenlegi műsorvezetője. 

10169   IVA 2019-06-06 03:19:28

Egy kis ismeretterjesztés az Optimum Solution Enterprise Opso jóvoltából:

Tudta-e, hogy Luciano Pavarotti hetvenvalahányban énekelte a Bohéméletet Kincses Verával?
Tudta-e, hogy Placido Domingo először az Erkelben énekelte Radames fáraót az Aidából?
Tudta-e, hogy Radames fáraó volt?

https://www.youtube.com/watch?v=6bPA1Dmd4XM

Az elején megörültem ennek a kis videónak, mert megjelent benne gyerekkorom Babatündére, Maros Éva.
A rosszul szerkesztett és vágott, a témákhoz, az Erkel Színházhoz és a művészekhez méltatlan hadarásban sajnos annál kevesebb örömöm, inkább bosszúságomat leltem, hiszen ez a műsor tudásanyagot akar megosztani.
Úgy gondolom, ha egy volt főtitkár vagy bárki (bocsánatosan) téved a megszólalásában, azt a műsor riporterének vagy szerkesztőjének valahogyan javítania kell, közbeszólással, helyreigazító felirattal, legrosszabb esetben kivágással. Képtelenség, hogy miközben Medveczky Ádám gyerekkori Denevér-élményéről mesél, Rösler Endre Eisensteinjét említve, ezt az operett televíziós változatából való snittel, Ilosfalvy Róbert Eisensteinjével illusztrálják, mindenféle jelzés nélkül. Szükséges-e Udvardy Tibor nevét éppen egy Mátyás Máriával közös fotóval illusztrálni?
Egy szpíkernek, aki az Operaházat promotáló stábban olvas alá, a száján sem szabadna kicsúsznia annak, hogy „Radames fáraó”, noha a főbűnös valójában az, aki ezt leírta, illetve nem ellenőrizte.
(Mások nyiláván további képtelenségekkel is találkoznak a szövegben, én sem említettem meg valamennyit.)

10168   IVA 2019-06-03 04:22:50

A fecske – a Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka – 2019. május 26.

Csaknem egyetlen hétbe sűrített, kettős Manon Lescaut-felújítás, azok közé beékelt Messa di Gloria- és Lidércek-bemutató (ezek csábítása nem szorul magyarázatra), közvetlenül utánuk A Nyugat lánya (mert nyáron még László Boldizsár fellépését ígérték, aki mégsem vette fel a szerepet) és egy Pillangókisasszony (vajon milyen benne Rost Andrea, 8 évvel korábbi beállása óta?, illetve addig nézzük, amíg nem viszik újból az Operába) nyomában üdítő újdonságnak ígérkezett és bizonyult A fecske előadásának vegyes élménye.
A darab – első találkozásra – igazolni tűnt, hogy Giacomo Puccininak ezt a könnyebb és kellemes művét még A Nyugat lányánál is ritkábban adják a zenés színházak. Cselekménye nem olyan eredeti és erős, mint Puccini többi művéé, talán szövegkönyve is gyengébb, adós marad a drámai erővel – és a tragikum hatásával, nem feltétlenül azért, mert mellőzi a tragikus fordulatot. Zenéjéről szívesebben mondanék véleményt egy második találkozás után, amit esetemben kizárt az a kényszer, hogy másnap este nézzem újra az előadást. Megértem, hogy a kolozsváriak két szomszédos esti vendégszereplése a művészek és a produkció más résztvevőinek egyszeri elszállásolásával gazdaságosabb (azt nem tudom, hogy kedvező-e az énekeseknek is), de biztosan nem rajongóbarát, és a néző nem is vált jegyet előre ismeretlen élmény ismétlésére.
Kellemes és kellemetlen meglepetést is hozott Anger Ferenc rendezése, mert nem olyan bóvli, mint a Traviata, és mellőzi az olyan ordináré szórakoztatást, mint a Gianni Schicchi, és néhány ügyetlenséget leszámítva, színpadra teszi a cselekményt. A történet idejét „persze” áthelyezte, benyomásom szerint (filmek és divatlapok vizuális emlékei alapján) az 1950-es évekbe, a következetességre fittyet hányva. Zöldy Z Gergely díszlet és a jelmezvilágának érdeme, hogy az előadás formai és színvilága maradandó és más előadásokkal összetéveszthetetlen nyomot hagy a nézőben. Szépségről szó sincs! A jelmezek közül néhány esetleges színösszeállítás és a főhősnőnek a II. felvonáshoz felöltött „grisette”-slafrokja bosszantó és rossz emlék. A díszlet mai mércével dekoratív, tarka, a formák által próbára tett néző szemének összességében civil és csúnya. Az elmúlást idéző „lombhullás” sutasága komikus, amint az a mozzanat is, amelyben a szerelmes hős egy mezőgazdasági szerszámmal (nem emlékszem, hogy vasvilla vagy gereblye volt-e) felökleli az avart, talicskába teszi és legalább két méterrel arrább tolja: a munkához menekül (?).
Oh természet, oh dicső természet! / Mely nyelv merne versenyezni véled? – kérdi Petőfi. A természetet és művészetet egyaránt csodálóként néha kénytelen vagyok megállapítani, hogy a versenyben a „művészet” nyelve vezet. Mert a mégoly csodákra képes természetnek sincs tehetsége olyan ronda fákat nevelni, amilyeneket az Erkel Színház színpadán láttam, a Pillangókisasszony 1984-es felújításában, illetve amilyen a 2000-es felújítás (sajnos ma is élő) cseresznyefája! Talán ezeknél is rondább az a vihar vagy tűzvész sújtotta fa, amely A hattyúk tava jelenleg pihenő, de sajnos aktuális operaházi előadásában kellemetlenkedik a szépséges zenei, emberi és mozgásformák színpadán. Ezeknek a szemet kiszúró fáknak méltó társa A fecske III. felvonásában jelképező küldetéssel is felállított két fa: egy érett almáktól roskadozó lombos, és egy elhalt, kopár koronájú. Hogy a kettő közül melyik a csúnyább, nem árulom el. Legyen elég annyi, hogy egyik csúnyább, mint a másik.
A zenészek, az énekesek kárpótolak és vigasztaltak, és itt kevés lenne azt mondalom, egyik jobb volt, mint a másik. A népes szereplőgárdából szinte mindenki hozzájárult a kellemes hangzású produkcióhoz, figuraábrázoló mozgással, játékkal is.
Ádám Zsuzsanna feltűnését az operaéletben szenzációnak találom! Nehéz lenne nem elsütni azt a közhelyet, hogy új csillag ragyog az operaéneklés egén. Olyan hang, dallamformálás és előadásmód jellemzi, amely minden megszólalásában gyönyörűséget okoz a hallgatónak, élménnyé teszi az ismert (Magda I. felvonásbeli áriája) és az eddig ismeretlen dallamokat is. Remélem, az Operaház megfogja és nem is ereszti el!

10167   Búbánat • előzmény9796 2019-06-03 00:18:42

Kapcs. 9796. sorszám

A március 24-i beszélgetős – zenés „Klubdélután”-t tegnap követte az operaévad utolsó ilyen jellegű rendezvénye az Erkel Színházban. A Budapesti Operabarátok Egyesülete szervezésében megtartott műsorban Fülöp Attila ezúttal Bátori Éva Kiváló Művész és Kálmándy Mihály Kossuth-díjas Művész operaénekesekkel beszélgetett az Erkel Színház színpadán.  Rálik Szilviának is szólt a felkérés, de betegsége miatt sajnos nem jöhetett el.  Közreműködött  Bartal László zongoraművész-korrepetitor.

A Klubdélutánt Szinetár Miklós, az Egyesület elnöke nyitotta meg. Köszöntője után - miközben kifejezésre juttatta sajnálkozását az Andrássy úti Dalszínház rekonstrukciójának hosszas elhúzódása miatt - az Eiffel Műhelyház operajátszási lehetőségeit dicsérte és ajánlotta figyelmünkbe annak kapcsán, hogy szombaton, a Bánffy Színpadon bemutatott Edgar című Puccini-operaelőadáson ő is ott volt a nézők között.

A műsorvezető Fülöp Attila kérdései az énekművészek felé a szokványosak voltak: honnét datálható, hol és mikor kezdődött az énekesi pályájuk? kik voltak a mestereik? miként és mikor kerültek be az Operába? hogyan ívelt fel művészetük? mely szerepekkel indult el a hazai és nemzetközi karrierjük és melyek  a legkedvesebb szerepük?

A sztereotip kérdésekre Bátori is, Kálmándy is gyakorlatilag felmondta mindazt, amit a Wikipédiában már eddig is olvashattunk és tudtunk róluk, tehát sok új információval nem igen szolgáltak számunkra.   Ami többletet kaptunk tőlük/róluk a beszélgetés során, legyen arról itt pár mondat. Szoprán művészünk kérdésre válaszolva lelkesen mesélt az „Opera nagyköveti” munkájáról, hogy mi ennek a célja, távlata, és milyen feladatok hárulnak rá mint koordinátornak, a többi „nagykövetet” összefogó-irányítónak;  szereti ezt, kedvvel és felelősséggel végzi, képes összehangolni énekesi hivatásával.  Családjáról is említést tett: férjével, aki a Nemzeti Filharmonikusok hangszeres művésze, harminchárom éve alkotnak egy párt…

 Baritonunk hosszan szólt A bolygó hollandi címszerepéről, amelynek eléneklése, eljátszása milyen  elementáris hatást gyakorol rá mindig.  Említette a többi megformált Wagner-szerepét, de a hozzá ugyancsak közelálló és szeretett nagyVerdi-baritonhősök alakításaira is kitért (külön kiemelve a Nabucco címszerepet, ami végigkísérte eddigi pályáján) majd sorolta, mely baritonszerepekre vágyakozik még:  az Ernaniban, az Attilában, a Stiffelióban,…- szeretné egyszer ezeket is elénekelni teljes produkciókban. A francia operák között is sok kedvence van, közülük az egyik legnagyobb kedvenc Jules Massenet Le Jongleur de Notre Dame (Mi asszonyunk bohóca) című operája, benne Boniface szerepe.  Kálmándy ecsetelte a Massenet-opera és zenéjének értékeit, a bariton karakter énekelnivalóinak kivételes szépségét, megformálhatóságának sokszínűségét.

Még a beszélgetés elején Fülöp Attila az erdélyi Biharban született Kálmándy vallásosságára is rákérdezett, majd említette neki Ferenc pápának mostani csíksomlyói látogatását is. Erre baritonunk „kapásból” egy olyan jelzős megfogalmazást tett a jelenlegi pápára (amit mondott nem tartom szükségesnek itt részletezni) - , ami a közönség körében némi meghökkenés moraját váltotta ki, míg Fülöp Attila nagy derültséggel nyugtázta Kálmándynak a pápák „összehasonlítására” vonatkozott kijelentését.

Különben, mint mindig, most is igen közvetlen stílusban, oldottan, felkészülten diskurált vendégeivel az egykori tenorunk, aki később az Operaházban, más munkakörökben és pozíciókban, felelős feladatokat látott el nyugdíjba meneteléig.  

A beszélgetés közben a vendégművészek előadásában énekszámok hangoztak el a következő művekből:

  • - Richard Strauss egy dala (Bátori Éva)
  • - Richard Wagner: Tannhäuser – Wolfram dala az Esthajnalcsillaghoz, III. felv. „ O du, mein holder Abendstern” (Kálmándy Mihály)
  • - Giacomo Puccini: A Nyugat lánya – Minnie áriája, III. felv. (részlet) (Bátori Éva)
  • - Giuseppe Verdi: Don Carlos – Posa halála, III. felv.„O Carlo, ascolta” (Kálmándy Mihály)
  • - Arrigo Boito: Mefistofele – Margit áriája, III. felv. „Spunta l’aurora pallida” (Bátori Éva)
  • - Giuseppe Verdi: Az álarcosbál – Renato áriája, III. felv. „Eri tu che macchiavi quell’anima” (Kálmándy Mihály)

Az énekeseket Bartal László kísérte pianínón.

A második részben a Klubdélután műsorának vezetője, Fülöp Attila újabb vendéget fogadott:  a kis asztalka mellett helyet foglalt  Döme István, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott főügyelője , a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozatának tulajdonosa.  Megtudhattuk tőle, hogy 1977-ben szerződött az Operához ügyelői munkakörbe, 1990 óta volt főügyelő, negyvenkét évi szolgálat után nemrég vonult nyugdíjba. A jókedélyű úr – bemutatását követően – elmondta nekünk, kitől, hol és milyen zenei ismereteket szerzett, tanulmányokat folytatott, mielőtt ügyelő lett és hívásra az Operaház állományába került. Részletezte általánosságban az ügyelő feladatkörét, azt is hogy mennyire fontos, nélkülözhetetlen személy, aki a kulisszák mélyén, a színpad mögött „láthatatlanul” végzi fontos munkáját, összekötőkapocs a karmester, a színpadon lévő személyek és a műszaki kiszolgáló alkalmazottak között.  Döme István sztorizott, sok humoros régi epizódot hozott szóba, amelyek számára olykor idegbajos és „izzasztó” pillanatokat eredményezett, de aztán lélekjelenléte kisegítette a bajból és megkönnyebbülésére mindenki fellélegezhetett a végén.

Most is,  a műsor közben volt egy ilyen pillanat – még az első rész alatt, amikor Bátori Éva készült elénekelni zongorakísérettel az első énekszámát; a zongora pedálja, mint kiderült, még a műsor előtti próba folyamán „beragadt”, így a művésznő nem tudta elkezdeni énekét, meg kellett várnia, míg a műszakiak betolnak a színpadra a meghibásodott zongora mellé egy „ütött-kopott” fekete pianínót. Döme István elárulta nekünk: a háttérben ő intézkedett a gyors megoldás keresésében, a váratlanul felmerült akadály elhárításában – pedig ő most nem ezért jött ide és állt készenlétben…

 

Az évad utolsó Klubdélutánja vendégeinek búcsúzóul virágcsokorral illetve egy üveg itallal kedveskedett a Budapesti Operabarátok Egyesületének ügyvezető-igazgató asszonyaGémes Szilvia.

10166   Búbánat 2019-06-01 03:48:38

„A fecske” („La Rondine”) operát a  Manon Lescaut-előadásai közé „bújtatva” kaptuk - a produkciót a Kolozsvári Magyar Opera hozta el,  és a PucciniFeszt keretében az operatársulat vendégjátékát két előadásban (május 26. és 27.)  élvezhette a pesti közönség az Erkel Színházban. 

Giacomo Puccini: A fecske

opera három felvonásban, olasz nyelven

A librettót Giuseppe Adami írta Alfred Maria Willner és Heinz Reichert műve alapján
Magyar nyelvű felirat: Anger Ferenc

Vezényel: Horváth József

Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera Zenekara és Énekkara (Karigazgató: Kulcsár Szabolcs)

A szereposztásból:

Magda de Civry, Rambaldo kitartottja - Ádám Zsuzsanna (lírai szoprán)
Lisette, Magda szobalánya - Kolcsár Katalin (szoprán)
Ruggero Lastouc, Rambaldo egy barátjának fia - Pataki Adorján (lírai tenor)
Prunier, költő, Lisette udvarlója - Bardon Tony
Rambaldo, gazdag párizsi bankár - Balla Sándor (bariton)

Périchaud - Szilágyi János (bariton)

Gobin - Ádám János (tenor)
Crébillon - Sándor Árpád (basszus)

A zongorista – Nagy Gergő

Yvette/Georgette - Pataki Enikő (szoprán)
Bianca/Gabriella - Hary Judit(szoprán)
Suzy/Lolette - Székely Zsejke (szoprán)
 

Valamint polgárok, diákok, festők, elegáns hölgyek és urak,
grizettek, virágárusok, táncosok és pincérek.


Játszódik Párizsban, a második császárság idején.

 

Díszlet – jelmez – látványvilág: Zöldy Z Gergely

Rendező: Anger Ferenc

Puccini Fecskéjét szokták – szerintem tévesen – operettnek vagy félig operettnek-félig operának titulálni, ami abból ered, hogy az olasz zeneköltő eredetileg operett írására kapott megbízást egy bécsi kiadótól; az opera lírai töltetű zenéjének dallamvilága helyenként valóban közelít a másik zenés színpadi műfajhoz - annak is a komolyabb, átkomponált, fajsúlyosabb darabjaihoz -, és tudjuk, Puccini és Lehár zeneművészete az 1910-es évek közepétől kölcsönösen hatott egymásra, ami nemcsak a melódiaszövésben vagy a gazdag hangszerelésben mutatható ki; a Fecske partitúrájában felfedezhetők korabeli tánczenék, a keringő, tangó, polka, foxtrott egyes elemei, amelyek Lehár  műveiben is az idő tájt egyre-másra felbukkannak és akár inspirálhatták erre Puccinit.  (Mily meglepő: A fecske szövegkönyvének írói, Alfred Maria Willner és Heinz Reichert több Lehár-operett librettóját jegyzik: Pacsirta, Friderika, A cárevics…)  A korabeli kritika ráaggatta az olasz Lehár jelzőt. Puccini és Lehár többször találkoztak. (Lehár Antal, a zeneszerző testvérének visszaemlékezése szerint elválaszthatatlanok voltak a zongoránál, s egymás műveiből idéztek önfeledten. ) A pacifista Puccini alig várta az első nagy világégés végét, hogy a darabot Bécsben mutathassa be. Végül a bemutatóra anyagi okok miatt mégsem Bécsben, hanem Monte-Carlóban került sor, 1917. május 27-én -  ami teljes kudarc volt, valószínűleg azért, mert A fecske zenéje gyökeresen más, mint Puccini szokásos, termékeny hangja. Noha volt érzéke a komédiázáshoz is, természetes megnyilatkozási formája mégis a tragikus líra volt.

Az öt nappal ezelőtt (május 27.) látott előadásra visszagondolva mindenekelőtt a szokatlan zenei frázisok, dallamok, ritmusok, hangulatok, a különleges zenekari hangszerelés vagy a zongorakíséretes énekszám jut az eszembe, de a teljes előadás szép ének-zenei élményekkel ajándékozott meg. 

A fecske meglátásom szerint is „opera” és nem operett, de még csak nem is „lírai komédia”: a többször átdolgozott szövegkönyv lírában és drámában tobzódó megzenésítése nem tökéletes alkotás, cselekménye szinte alig van, és bár az előző és a későbbi nagy érett operák ragyogásához képest „árnyékban” maradt, de a megvalósult zenés színpadi mű  egészében véve számomra jól tükrözi vissza a kor „tánczenéinek” stílusismeretét is,  Puccini kifogyhatatlan dallambőségét, zenei ötleteit, invencióját. 

De lássuk, miről is szól ez a nálunk kevéssé ismert Puccini-opera? 

Rambaldo bankár és szeretője, Magda, mulatságot rendeznek párizsi palotájuk nappalijában. A férfi nyakláncot ajándékoz hölgyének, aki visszaemlékezik ifjúságára, amikor a Szajna bal partján, Bullier mulatójában (ami inkább kávéház-féle) táncolt. Az egyik vendég, Prunier, a költő, Magda barátaival beszélget arról, hogy új divat tört ki Párizsban: a "szentimentális szerelem".  Egy rögtönzött versébe kezd (zongora kíséretét később átveszi a zenekar) mely Dorettáról, egy angyali szépségű lányról szól, akitől távol áll a pénzen vett boldogság; a következő versszakot már Magda énekli – ez az opera talán legismertebb áriája -, Doretta álmának folytatásában egy diák szerelme és csókja új, felkavaró érzéseket kelt benne. Miközben a jelenlévő hölgyek köre élvezi a költő gúnyolódását, Prunier azt javasolja Magdának,  hogy nyújtsa a kezét hogy kitalálja belőle sorsát: „olyan lesz, mint egy fecske, aki vándorol a  tengeren túlra, hogy megtalálja és megtapasztalja utolsó szerelmében az igazi szeretetet - ami azonban nem fog örökké tartani”. Ugyanebben a pillanatban Rambaldo egy régi barátjának fia, Ruggero  lép be a terembe. Ő egy vidéki tartományi fiatalember, a bemutatását követően a jelenlévő hölgyek vizslató szemei sokat ígérően tekintenek rá, de ő inkább kíváncsian azt tudakolja, hogy hol tölthetné el kellemesen az első estéjét Párizsban, és hol találhatna szállást magának. Megpillantja Magdát is, akinek láttára zavarba jön, aztán hamarosan távozik az ajánlott címre, a vendégek is elszállingóznak. Magda nem szabadul a fiú rá gyakorolt hatása alól, miután tudja, hogy hová távozott, úgy dönt, követi oda. Budoárjába siet, átöltözik grizette-nek és  titokban utána megy. A fősodor mellett a mellékszálat Prunier és a beléhabarodott szobalány, Lisette képviseli. Ők a mókában, a játékban, a szerelmi cselszövésekben élik ki magukat, csapongó, szeszélyes szerelmi tűzben lobognak… Lisette Magda ruháiba öltözik, szerelmesen öleli át a költőt, majd ők is a Bullier mulatójába indulnak, ahol a második felvonás játszódik. Ruggero és Magda már együtt vannak, ők is táncolnak, akárcsak a bár vendégserege. Szól a keringő, a foxtrott, mindenki ropja a divatos one step-et. Közben Magda ahelyett, hogy felfedné valódi nevét és kilétét a fiúnak, Paulette-ként mutatkozik be neki; a  régi idők egy élményét eleveníti fel: elmondja, hogy ezen a helyen egyszer beleszeretett egy ismeretlen fiatalemberbe. Az este végén Ruggero megcsókolja Magdát, ezt észreveszi  a belépő Rambaldo, aki felismeri kitartottját. Lisette, aki eredetileg Prunier-vel jött -,  Rambaldót  megpillantva gyorsan eltűnik, Ruggeróval együtt. Magda megmondja Rambaldónak, hogy mást szeret, nem kíván visszatérni hozzá, elhagyja a régi életét, hogy kövesse a szeretet férfit. És elmegy Ruggeróval, aki mit sem sejt a lány múltjáról.  Hónapok telnek el.  Ruggero háza a francia Riviérán, Nizza mellett található. Ott élnek boldogan ketten.  A pár, a gazdasági problémák ellenére a szeretet naiv egyszerűségében élik mindennapjaikat. Ruggero kertészmunkát végez.  Magda lassan ráébred, hogy el kell majd számolnia múltjával Ruggero családja előtt. Prunier és Lisette érkeznek hozzájuk látogatóba. Lisette, aki mint színésznő próbált érvényesülni, megbukott, vissza akar állni Magda szolgálatába. Prunier elmondja Magdának, hogy Rambaldo bármikor kész visszafogadni őt. Magda bizalmasan elmondja a költőnek, hogy bűnösnek érzi magát, mert szerelmét ilyen alantas életminőségbe, és kényszerhelyzetbe hozta közös életükért.  Prunier emlékezteti, hogy mit jósolt neki: a fecske a tengeren túlra repült volna, de előbb-utóbb vissza kell mennie oda, ahonnét elszállt. Ruggero érkezik mamája levelével, boldogan mutatja Magdának; átadja neki, olvassa fel hangosan: áldását adja neki, vegye feleségül a tiszta szívűnek és múltúnak mondott kedvesét. Magda már nem tud ellenállni: megvallja Ruggerónak az igazat: múltja miatt már nem lehet vele együtt, ő csak egy kurtizán, aki nem járulhat piruló menyasszonyként a fiú családja elé, és nem akarja tönkretenni jövőjét. A fiú hiába könyörög neki, Magda most már döntött: visszatér a régi életébe, kitartójához. Ruggero lelkileg összeroskad a fájdalomtól.

Látjuk, Puccini előszeretettel fordul a helyszínek tekintetében Párizshoz; Magda alakjában „visszaköszön” a szerelemre sóvárgó kurtizán (lásd Manon, Mimi, de beleérezhető akár kvázi Violetta történetének vidéki életképe is: á la Traviata)

Anger Ferenc a következőket nyilatkozta a darabról:  „[…] A fecskében is szerelmi történet kezdetének, majd annak megrázó végének lehetünk a szemtanúi. S a darab nem azzal a mindent elsöprő tragédiával zárul, mint a Bohéméletben, a Pillangókisasszonyban vagy akár A köpenyben, hanem hétköznapi dráma a vége. Mindez iszonyatosan erősen tud hatni a színpadon” – fogalmazott a rendező. Mély dráma, két ember közti feszültséget láthatja a néző. Puccinit mélyen megérintette a háború. Akkor, mikor milliók haltak meg, az nem különös. Puccini valami egyedit akart. Két ember drámáját érzékeltette, amely megérintheti az embert.”

 „A fecske” tartalmaz operett-elemeket is. Németh István Csaba zenetörténész szavaival „nem bécsi operett és a Puccini-operák között is eléggé atipikus. Zenéje azonban kifejezetten izgalmas és egyedi módon eklektikus.  Megjelennek itt a táncelemek is. „De a legfontosabb kelléket a partitúrában minduntalan felbukkanó keringők (Tempo di Walzer) jelentik, önfeledt forgásuk a Második Császárság frivol és dekadens atmoszféráját hivatott felidézni … de a korszak vadonatúj amerikai táncdivatai is megjelennek egy-egy utalás erejéig: tangó, one-step és lassú foxtrott.”

 Puccini, mint említettem, szerette Párizst. Annyira kedvelte ezt a várost, hogy a Bohémélet bemutatója után 20 évvel később új operájában visszatért oda és talán még szeretnivalóbban ábrázolta Párizs miliőjét zenéjében. A rendezés hatásos, mely kitűnik a koncepció és design megvalósításában.  Nagyszerű opera ez, mely tele van szemre és fülre ható szépségekkel, túlcsorduló érzelmekkel.

Anger Ferenc rendező és kreatív csapata alaposan átgondolta, mit szeretne ezzel a munkával végbevinni és elérni; úgy építették fel a cselekmény fő vonalát, hogy annak központi karakterére, a „kitartott nőre” koncentráljon, aki a szerelem és szeretet kedvéért a szegénységet is vállalva addigi életvitelének elhagyását fontolgatja.

Magda áriája és Ruggeróval énekelt kettősei ideálisan illeszkednek Puccini igényes zenéinek sorába. Ádám Zsuzsanna különösen a ragyogó szépségű "Chi il bel sogno di Doretta"  álomelbeszélő dalával szerintem a közönség minden egyes tagját levette a lábáról s kirobbanó tapsviharral és ovációval fogadott  - ami egyaránt szólt Puccini zenéjének, amint az igen muzikális és tehetséges fiatal szoprán érzelemdúsan előadott és tökéletesen kivitelezett szép énekének. Nagy jövőt jósolok neki az operaénekesi palettáján (már bizonyított Szegeden az Ernaniban, a nyári szabadtéri játékokon Aidát énekel és készül Szilágyi Erzsébet szerepére is) ha ezen a vonalon halad tovább művészi kifejezési eszközeit tekintve is.  Pataki Adorján régi ismerősünk, sok tenor szerepében láthattuk őt, most ebben a Puccini-operaritkaságban mutatkozott be nekünk: éneklésében kissé talán egysíkú, a színek változatosságának hiányát látom, de ezt leszámítva szépen, hihetően hozta Ruggeró karakterét. Meglátásom szerint van még javítanivalója a  „puccinis” énekbeszédjén is,  ám tagadni nem lehet Patakinál  az összetett kifejezés, a dinamika meglétét. Elkötelezett, jó teljesítménye dicséri őt.  A másodlagos párként Kolcsár Katalin (Lisette) és  Bardon Tony (Prunier) időnként kicsit túlzásba viszik karakterük jellemábrázolását, mintha a rendező úgy gondolta volna, hogy az akciók túlságosan statikusak a nagy gesztusok és vehemencia híján. De jól énekelték a szerepüket, és emlékezetes alakítást nyújtottak ők is.

A karmester, Horváth József kompetens irányítása alatt zenekara kibontotta az opera zenéjének részletgazdagságát, finomságát és megcsillogtatta ezer színét; játékukból kiviláglik Puccini operájának melodikus készsége, de halljuk az egyszerű, fülbemászó dallamokat is, amelyek az ősbemutató idején a közönség ízlésének túl „operettes” volt és kifogásolta.

Pedig Puccini itt is mesterien bánik a zenei jellemfestéssel: minden akció, líra, dráma megkapja a maga stílusnyelvét. Érdemes ismét végig tekintenünk az operán:

Amikor a függöny felemelkedik, akkor egy sztereotípiás, karikaturált társadalom jelenik meg: a Prunier Magdával és Lisette szobalánnyal folytatott vita arról, hogy a szentimentális szerelem járványa törhet ki Párizsban, egy olyan városban, amelynek lakosait csak a pénz és a féktelen szabadidős érdeklődés motiválja, anélkül, hogy valaha is mélyebb érzelmekbe kerülnének. Úgy tetszik, ezt az aspektust zenei módon, „világi” témák fényes és áramló sorrendje alakítja, amire példa a valódi kifinomultságot és a zenei mélységet ábrázoló híres románc:  Doretta gyönyörű álma. A második felvonásban, a Bullier bárban, a valódi érzelmek a Puccini főszereplőit rajzolják meg: Magda esetében ugyanaz a helyzet áll elő, mint Mimìnél látjuk a Bohéméletben: úgy dönt, hogy elveszti a szeretetet, anélkül, hogy gondolná, hogy mi lesz a jövőbeni következménye. Ezen a ponton a zenekari szövet megvastagszik: a táncos jelenetek hangsúlyosabbá válnak, éppen úgy, ahogyan a különböző keringők és polkák követik egymást a második felvonásban Johann Strauss Denevérjében. Ezek a pillanatok azok, melyek a Paulette / Magda és a Ruggero közötti intimitás jeleneteivel váltakoznak, amelyekben  a zenekari finomság és a francia fény harmóniái kísérik a főszereplők szenvedélyes párbeszédeit ("Miért soha nem akarok tudni"). Erre másik példa világít rá ebben a felvonásban: kezdetben Ruggero Magdával váltakozva énekel; később Lisette és Prunier is bekapcsolódnak és ének kvartett jön létre,  végül a kórus is becsatlakozik a zenekar aktív megtámogatásával. A harmadik felvonásban Puccini még inkább megmutatja saját drámai és kompozíciós virtuozitását. Abban a pillanatban, amikor Magda elolvassa Ruggero édesanyjának levelét, három érzelmi fokozat mutatkozik meg benne: az anya érzelme, amit az is igazol, hogy a szoprán most már meglehetősen mély textúrában énekel, mintha a szavakkal hangzana el a levél szerzője; az érzelem, amit Magda érez, a szavakkal, mit vár tőle mint jövendő anyától; végül a zenekar kísérő szerepe, amely hangsúlyozza a bűntudat érzését, ami a főszereplőt sújtja. A következő jelenet még meglepőbb: azalatt míg Magda úgy dönt, hogy elhagyja Ruggerót, a zenekari hangzás már-már szinte szimfonikus hangokat és a színeket kelt…

Az „operett” elemet a másik két fő karakter, Magda szobalánya, Lisette és költője, Prunier képviseli. Tiszta, régimódi szituációk, amint a szexuális félreértésükből fakadó helyzetkomikum megrajzolása is. Sajnos nem táncoltak „eléggé”, szerettem volna őket így is megrendezve látni. Lisette a nagy táncos-jelenetben akár lehetett volna olyan karakter is, mint A denevér második felvonásában  Adél… Ugyanis  Kolcsár Katalin rendelkezik kiváló színészi, énekesi, megvillantott táncosi minőség mágikus kombinációjával. Ők (kivéve a táncot) megmutatták: tudnak szórakoztatni, de lírikusba emelkedni a Magdával és Ruggeróval énekelt nagy kvartettben.

A fecske – a mű értékeit tekintve - Puccini abszolút művészi érettségének alkotó korszakában keletkezett opera, mesterművei vannak a komponista oeuvre-jában. És mégis, mintha az opera kreatív folyamatának összetett hiányosságai bizonyos módon megmagyarázzák ennek az operának a helyét köztük: az azoknál kisebb népszerűséget és kevesebb jelenlétet az operaházak programjaiban.

A Kolozsvári Magyar Operának köszönhetően most mi is megismerhettük és személyes véleményt alkothattunk erről a művészi értékeit tekintve kissé méltatlanul háttérbe szorult Puccini-remekműről.

10165   sztalin • előzmény10164 2019-05-31 22:39:19

Én örülnék neki a legjobban

10164   Búbánat 2019-05-31 11:33:34

Tegnap zsúfolásig megtelt az Erkel Színház nézőtere a Manon Lescaut-széria ötödik, utolsó előadására az évadban. Hatalmas ünneplésben volt része az első szereposztás előadó-gárdájának...

10163   operaisiásza • előzmény10162 2019-05-30 18:54:42

fejkvótát

10162   tiramisu 2019-05-30 17:31:01

Csak nem fejpénzt kapsz?

10161   sztalin • előzmény10159 2019-05-30 16:03:38

Közvetlen az előadás előtt, a félház is optimista:

 

https://ibb.co/bzjvBZx

 

Erkel nézőtér kedden előadás előtt

10160   tiramisu • előzmény10159 2019-05-30 14:39:32

közönséggel

10159   tiramisu • előzmény10158 2019-05-30 13:37:16

Kedden több, mint  2/3-os ház volt ! Jó közönséggek! - Hagyjuk már az ekézést , helyette ajánlom az önkéntes közönségszervezést!!  

10158   sztalin • előzmény10156 2019-05-30 12:54:32

Hozzá kell még tennem, egészen nyilvánvaló hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel, erre jó bizonyíték az hogy az Opera képtelen megtölteni egy Puccini Manon Lescautnál a nézőteret; annyira nincs érdeklődés fél áron sem képes még fél házat sem produkálni, és nem ez az első eset és nem is a második. Ha az igazgatóságnak annyira fontosak a számok, kedden a kb 1500 székből talán 500-at sikerült eladni, azt is fél áron. HARMAD HÁZ, egyik legnépszerűbb opera új bemutatóját követő harmadik vagy negyedik előadáson. Ez nem esztétikai kérdés, ezek nagyon is konkrét tények, számok. Le kéne vonni bizonyos következtetéseket megfelelő helyen.

10157   Búbánat • előzmény10152 2019-05-30 10:53:38

Tény, hogy az Opera művészei itt a fórumon nem először adnak ilyetén hangot  vélt vagy tényleges sérelmeiknek, rosszalló nézetüknek: ha visszalapozunk az időben, itt van például Ambrus Ákos operaénekes  hozzászólásai -   http://www.momus.hu/account.php?display=680 - 2006 -2012 tájáról: azok sem voltak éppen hízelgőek ránk, fórumozókra nézve….

(Ambrus Ákos magánénekes volt 2013-ig, azóta a Magyar Állami Operaház - Opera Nagykövetei program egyik résztvevője.)

10156   sztalin • előzmény10151 2019-05-30 10:01:19

Lehet hogy amatőr vagyok, de azt meg tudom állapítani hogy az előadások színvonala borzalmas. Főzni sem tudok, mégis meg tudom állapítani hogy egy étel ehetetlen. Régebben heti rendszerességgel mentem Operába, egy évadban 30-40 alkalommal legalább. Az utóbbi időben már nem teszem, idén kb. ötszor voltam az Erkelben, kivétel nélkül minden előadás rossz volt amire elmentem. Lehetőleg mindent a Kocsár vezényel, hallgathatatlan énekesek és vállalhatatlan rendezések hosszú sora, erről tudok beszámolni az utóbbi időből.

Ez a baj, olyanok vagytok mint valami gyár, nem egy színház.

10155   joska141 • előzmény10151 2019-05-30 10:00:12

Tisztelt „Cilike”! Mindenekelőtt köszönöm, hogy volt olyan kedves és jelentkezett, reagálva hozzászólásomra. Kérem, engedje meg, hogy egy-két – nagyon értékes – gondolatát kiegészítsem:

  1. Nem célozgattam. Konkrét, itt olvasható névvel említettem egy tényt. Magát az említett tényt Önt sem cáfolta.
  2. Amatőr vagyok, igen. De amatőr vagyok a focihoz, az oktatáshoz, az egészségügyhöz, a lakásgazdálkodáshoz és még sorolhatnám, mi mindenhez. Ez azonban azt jelenti, hogy ezekben a témákban korrekt hangnemben, nem nyilváníthatok véleményt? Azt hiszem ezt Ön sem gondolja komolyan.
  3. Indulatból nyilatkozok, igen. De ez az indulat: „érted haragszom, nem ellened.” Az Ön által említett indulat mögött mindig a tehetetlenség áll, hogy itt van annak a szakmának, művészeti ágnak – behelyettesíthető bármivel – minden lehetősége, pénz, paripa, fegyver és mégis…
  4. Nem vagyok jól, de nem gyülölök senkit sem az életben. Még azokat sem, akikről tudom, hogy nekem rosszat tettek. Azokat pedig végképp nem, akikről tudom, hogy mindent megtesznek a maguk területén és mégis…

Sajnálom, ha ismeretlenül is megbántottam soraimmal. Szívből kívánom, hogy mások jó szándékkal írt, hasonló témájú sorai ne váltsanak ki Önből a számomra mutatott indulatos reagálást.

10154   nickname • előzmény10153 2019-05-30 09:54:44

Nem beszélve a szereposztási bakikról és egyenetlenségekről. Nyilván is teljesen oké, hogy a Luciát jövőre levették - mikor akár két jó szereposztásban is mehetett volna a darab. És hasonlók....

10153   nizajemon • előzmény10151 2019-05-30 09:01:12

Az nem gyűlölködés,hogy nincs ésszerűség/logika a Ház működésében...Sok fölösleges darabra kevés a néző.Okok alább leírva.Lóvé folyik elfelé.Üres Háznak jó énekelni???

10152   Edmond Dantes • előzmény10151 2019-05-30 08:48:08

off Kedves Cilike, nem túl elegáns dolog "amatőr", "gyűlölködő" fórumozókra mutogatni. Egyrészt ezek az "amatőr" és/de nem "gyűlölködő" fórumozók járnak azokra az előadásokra, amiknek ti közreműködői vagytok, a megtekintett operákban, balettekben és bennetek (is) szeretnének gyönyörködni. Ezért fizetnek a jegyért, ezért veszik a fáradságot, hogy elmenjenek az Operába, az Erkelbe és most már valóságos zarándoklatként a Műhelyházba. Ezek az "amatőr" és/de nem "gyűlölködő" fórumozók tartják el -ha anyagilag csak kis mértékben is, spirituális értelemben sokkal inkább- a Házat, benneteket. Ezek az "amatőr" és/de nem "gyűlölködő" fórumozók  veszik a fáradságot és szabad idejük vagy egyéb elfoglaltságuk terhére beírják ide a véleményüket. Lehet, hogy a véleményük nem mindig tetszik mindenkinek és az is lehet, hogy nincs mindig mindenkinek igaza. Ilyen az élet. Tévedhetetlen ember nincs és az ízlések, pofonok és vélemények eltér(het)nek. Igenis létezik itt értelmes párbeszéd, sőt: túlnyomórészt értelmes, nyugodt párbeszéd zajlik, legfeljebb ki-kicsúszik olykor pár erősebb jelző valamely hozzászólásban, kritikában vagy vita kerekedik. Csakúgy mint az élet minden más területén. Bár máshol csak ennyi háborúskodás lenne mint a momuson! Másrészt keress csak vissza itteni topikokban régebbi beírásokra, ismerős és mára (számomra) ismeretlen nickek ádáz csatáira! Én bele-beleolvastam már...a mostani viták stílusa babazsúr sok régi csörtéhez képest. Nem szólva a vélhetően kibannolt beírásokról. Voltak, vannak, lesznek olyanok is...mint mindig, mindenhol. Mindig voltak, vannak, lesznek "amatőr fórumozók", tudniillik ez itt egy internetes portál fóruma, nem pedig az Operaház üzenőfala, brigádnaplója vagy vendégkönyve, amibe nyilván csupa szépet és jót szoktak beírni az oda beírók. Föltételezem, hogy nálatok, a Házban sem mindig minden csupa móka, kaczagás és laudáció. Mint már ismételten írtam privátban: örömmel visszavárlak! Üdv. ED

10151   Cilike • előzmény10147 2019-05-29 22:34:03

Hiába célozgat rá, hogy le van tiltva azoperai dolgozóknak a fórumozás,ez nem igaz.Legtöbbünk azért hagyta el a Momust,  mert értelmetlenné váltszámunkra.-Amatőrök mondják a tutit,  indulatból nyilatkoznak -ez számunkra vállalhatatlan. Gondolom,jól elvannak magukban a gyűlölködésükkel.  

10150   Búbánat 2019-05-29 21:57:19

Manon fentről érkezik

Opera-vilag.net, 2019. május 27.

Giacomo Puccini: Manon Lescaut – felújítás az Erkel Színházban. FÜLÖP KÁROLY írása a május 18-i és 21-i előadásokról

10149   Csiki Gábor • előzmény10147 2019-05-29 14:32:52

Azért nem írok, mert nincs rá időm. A Momus írásait is csak 2-3 naponta tudom átfutni. Egyébként nyilatkozni igenis szoktam, de kizárólag akkor, ha megkérdeznek, pl. ha az OperaCafé stábja az orrom alá dug egy mikrofont.

10148   Klára • előzmény10147 2019-05-29 13:58:56

"Mennyiségi szemlélet" - ma reggel a tv hiradóban pár percig szerepelt  - na vajon ki? - Főzeneigazgató úr, aki avval indokolta a valamennyi Puccini-opera és még egy zenekari mű bemutatását is, hogy évforduló van! Mennyiségileg talán oké, de egyebekben?

10147   joska141 • előzmény10145 2019-05-29 12:31:10

Tisztelt „IVA”! Nagyon köszönöm részletes válaszát az Erkel Színház nézőhiányával kapcsolatban. Az Ön állításaival, véleményével nem lehet nem egyet érteni. Sajnos évek óta ezzel a problémával küszködünk, aminek több oka közül Ön is felsorolt néhányat.

Értékes hozzászólásából egy félmondatot idézek, amely tulajdonképpen összefoglalja az egészet: „a mennyiség diadalra juttatása a minőség felett”. Sajnos ez a szemléletmód nyomja rá a bélyegét évek óta az Operaház működésére. Jelenlegi Főigazgató Úr – akinek nagyon széleskörű műveltsége, világlátása, hozzáértése, kommunikációs képessége, előadóművészi gyakorlata van – valamiféle szereptévesztésben él. Úgy gondolhatja, hogy egy első számú vezető legfőbb feladata a minden fórumon, minden alkalommal történő megnyilvánulás. Többször leírtam, álláspontom nem változott: még a csapból is Főigazgató Úr folyik, mind a nyomtatott, mind az elektronikus sajtóban, rádióban, televízióban. És bármiről van szó, csak és kizárólag Főigazgató Úr – elnézést a vulgáris kifejezésért – „osztja az észt”.

Konkrét példa innen a Momus oldalairól. Régebben Csiki Gábor Úr még teljes névvel írt az itteni fórumokra. Amióta kinevezték Karigazgatónak, eltűnt, sehol sem olvasni egyetlen nyilatkozatát sem. De lett, légyen bármilyen esemény, Főigazgató Úrnak ott kell lenni, elmondani, hogy Ő, hogy Őszerinte és így tovább.

Még egy példa: évekkel ezelőtt volt a „Simándy 100” gála Kaufmann-nal hirdetve. Hogy nem jött, mégis megtartották, jegyeket nem vettek vissza: másik rész, Főigazgató Úr meg volt elégedve, hogy pótolták, ahogy pótolták. Mindegy.

Az egész gálából az maradt meg bennem, hogy Főigazgató Úr valamelyik akkori gálaközbeni monológjában hosszan ecsetelte, hogy a közreműködő zenekarnak milyen napokon milyen fárasztó próbákon és előadásokon kellett részt vennie. És? Egyrészt mi köze volt ehhez néhai Simándy Józsefnek? Másrészt a zenekar tagjai ezt vállalták, ezért kapják a fizetésüket.

Még egy példa: Műpában operabeavató délelőtti koncert gyerekeknek. Mozart: A színigazgató. Úgy van: aki magyarázza az előadást és még az énekesek között a színigazgatót alakítja-énekli: Ókovács Szilveszter.

Sorolni lehet a példákat a végtelenségig. Ennyi mozgás mellett természetesen azt a munkát, amivel foglalkoznia kellene, nem tudja teljes időben végezni, hiszen neki is csak 24 óra 1 nap. Ezért a munkatársak felügyelet nélkül vannak és szép lassan az egész operát áthatja az idézett mennyiségi szemlélet.

Erre is egy példa: a mai napon is olvasható az Operaház honlapjá (http://www.opera.hu/musor/megtekint/korda-gyorgy-es-balazs-klari-eletmukoncert-2018/) a nevezettek koncertjének ismertetése, azzal a kiegészítéssel, hogy a 2018.november 18-i koncertekre a Broadway jegyirodában és más jegyirodákban is vásárolhatók jegyek. Hm…

10146   Fabricius 2019-05-29 09:27:34

A 2. szereposztás Manonját láttam, és nagyon kellett magamat türtőztetnem, hogy ne hagyjam ott az előadást, mielőtt befejeződne! Így, ilyen hangi és színészi kondíciókkal játszani ezt a fenségesen szép művet, több mint vétek! A címszereplő életem legrosszabb Manonja volt, pedig sok szopránt volt szerencsém látni ebben az operában. Se hangi, se színészi, se kinézetbeli adottságai nem feleltek meg a szerep által támasztott követeléseknek. Boncsér Gergelllyel kapcsolatban megint az a kérdés merül fel, hogy mit keres ebben a szerepben, ami többszörösen meghaladja az ő hangi adottságait! Két dolog lehetséges. Vagy nem érdekli a szereposztókat, hogy kik énekelnek az adott szerepekben, vagy annyira nem értenek hozzá, hogy nem tudják, milyen hang kell ezekhez a szólamokhoz!

10145   IVA • előzmény10135 2019-05-29 03:52:58

Biztos vagyok abban, hogy az Erkel Színházban egyre feltűnőbb látogatóhiány nem egy, és nem is két okra vezethető vissza.
Fenntartom, hogy a nemzetközi operairodalom kizárólagosan idegen nyelvű terítése jelentős nézőtábort szoktatott le az operajárásról. Magyarországon az operaelőadásokból nem készülnek „élő” CD-k és DVD-k, nem kell versenyezni a jelentős nyugati házakkal, nem elit műveltséget kell osztani a publikumnak, hanem meghatározó, primer hatású élményeket.
Fenntartom, hogy az üres eszközökkel és tehetség nélkül erőltetett, „korszerűnek” mondott hazug rendezések, élményt nem adó, sőt visszataszító látványvilág módszeresen elidegenítik a nézőt az operától.
Fenntartom, hogy a marketing meglehet divatos eszközei nem alkalmasak a nézők érdeklődésének felkeltésére. A közönségszervezésben is komoly hibák vannak – mindennek megítéléséhez nem kell szakértelem: az eredmények elég beszédesek. Külön emlékeztetek az Operaháznak arra az udvariatlan és durva „mesterfogására”, amellyel egyik évadról a másikra 100 %-kal felemelte az Erkel Színház helyárait. Nem azért, mert olyan magasak, hanem azért, mert ez nem a jövedemek alakulását és nem is az inflációt követte: ilyen árrendezést a kereskedelemben csak az követ el, aki másnap csődbe akar jutni.
Fenntartom, hogy a tömbösített műsorrend, még ha anyagi és művészi erőforrásokat lehet is megspórolni vele, közönségellenes. Több utóbbi hozzászólásra reagálva, illetve a Puccini-évadra vonatkoztatva: a lehetőségeken, sőt a józanságon is túlmutató kampányokra a közönség hatványozottan úgy reagál, mint a tömbösített műsorrendre.

Általában nem rokonszenvezek semmilyen kampánnyal, a üzletivel sem. Ellenszenves számomra, hogy a karácsony, ez a bensőséges, két-három napig tartó ünnep (a készülődés izgalmával és a vízkeresztig tartó lecsengésével együtt legfeljebb három hétig tartó családi esemény) három hónapig tombol a kereskedelemben és mindenféle közösségekben. Ez az emelkedettség, a kivételesség, a jószándékú nyomatékok devalválása. Úgy gondolom, egy nagy zeneszerző valamilyen jubileumát vagy centenáriumát egy operaház egy (legfeljebb kettő) kiemelt, jeles bemutatóval méltó módon megünnepelheti. A jelesség feltétele, hogy legyenek hozzá művészi erők. Pédául: Puccini születésének 160. évfordulójára emlékezve felújítjuk a műsorból több éve hiányzó Manon Lescaut-t, mert éppen most kiváló énekeseink vannak a szerepekre, az új produkciót igyekszünk a legtöbb bérletben is elérhetővé tenni az évad folyamán; Puccini-repertoárunk legerősebb darabjait úgyszintén. De azt fitogtatni, hogy ez az Operaház még játszóhelyínség idején is képes Puccini valamennyi művét műsorra tűzni (végül black fridayt rendezni belőlük) – ez az ünnep leértékelése, a mennyiség diadalra juttatása a minőség felett.
Nekem Puccini gyerekkorom óta nagy kedvencem. A Pillangókisasszony nagyáriájának és Musette keringőjének köszönhetem, hogy beleszerettem az opera műfajába, annak több stílusába és sok-sok darabjába. Rajongásom akkor is töretlen maradt, amikor rabul ejtett Wagner, Janáček vagy az oroszok világa: szerencsére a zeneszeretet nem kíván monogámiát.
A Puccini-évadban ősszel megnéztem A Nyugat lánya két előadását és az ezzel az ürüggyel koncertszerűen előadott Bohémeket Leoncavallótól. A májusi dömpingben 11 nap alatt voltam, vagyok „kénytelen” megnézni 7 Puccini-előadást az Erkelben, júniusban további 2 Puccinival zárom az évadot Kőbányán, mert ezek az előadások valamiért vagy valakiért feltétlenül érdekelnek. Mindezt nem kérkedésből és nem is panaszként írom le, hanem mert szerintem ez nem normális dolog. Nem is annyira azért, mert ez meghaladja egy nem szakmabeli néző (nem művész, nem korrepetítor, nem újságíró) egészséges befogadóképességét (reálisan emberi, anyagi és időbeli kapacitását is), hanem azért, mert az előadások ilyen közelségben és sűrűségben nem erősítik egymás hatását, fárasztóak. Úgy gondolom, ezt sok potenciális látogató minden statisztikai számítás nélkül, ösztönösen felméri, és esze ágában sincs az Operaház részeg kampányához sodródni.

10144   tiramisu • előzmény10143 2019-05-29 01:26:03

Elnézést a többszörös megjelentetésért, és a véletlen hibákért!!  

10143   tiramisu 2019-05-29 01:14:37

Nem volt teltház a tegnapi Manonon. Jó hétköznapi ház  volt a végén lelkes közönséggel .  A vendégénekesnőt vajh hol okíthatták, hogy  megpróbálja  Callas hangszínét utánozni? Sok értelme nem volt. Hatalmas erejű magasságok,gyenge , halk középhangok, csúnya erőltetett mélyhangok. Gyakran volt hamis, minden kényes helyen. Nem sok zene, színészi játék szorult belé. Távol állt tőle Puccini és az olasz zene megértése, átélése. Nem sok érzés  szorult belé, a lélek hiányzott belőle. - Boncsér Gergely nem des Grieux.  - Végre jónak hallottam és láttam  Molnár Leventét.  A kisebb szereplők  teljesítménye egyszerűen gyenge, főleg hangi szempontból . Több, mint sajnos.  

 

10142   tiramisu 2019-05-29 01:14:35

Nem volt teltház a tegnapi Manonon. Jó hétköznapi ház  volt a végén lelkes közönséggel .  A vendégénekesnőt vajh hol okíthatták, hogy  megpróbálja a Callasdrámai hangszínét utánozni? Sok értelme nem volt. Hatalmas erejű magasságok,gyenge , halk középhangok, csúnya erőltetett mélyhangok. Gyakran volt hamis, minden kényes helyen. Nem sok zene, színészi játék szorult belé. Távol állt tőle Puccini és az olasz zene megértése, átélése. Nem sok érzés  szorult belé, a lélek hiányzott belőle. - Boncsér Gergely nem des Grieux.  - Végre jónak halottam és láttam  Molnár Leventét.  A kisebb szereplők  teljesítménye egyszerűen gyenge, főleg hangi szempontból . Több, mint sajnos.  

 

10141   tiramisu 2019-05-29 01:14:23

Nem volt teltház a tegnapi Manonon. Jó hétköznapi ház  volt a végén lelkes közönséggel .  A vendégénekesnőt vajh hol okíthatták, hogy  megpróbálja a Callasdrámai hangszínét utánozni? Sok értelme nem volt. Hatalmas erejű magasságok,gyenge , halk középhangok, csúnya erőltetett mélyhangok. Gyakran volt hamis, minden kényes helyen. Nem sok zene, színészi játék szorult belé. Távol állt tőle Puccini és az olasz zene megértése, átélése. Nem sok érzés  szorult belé, a lélek hiányzott belőle. - Boncsér Gergely nem des Grieux.  - Végre jónak halottam és láttam  Molnár Leventét.  A kisebb szereplők  teljesítménye egyszerűen gyenge, főleg hangi szempontból . Több, mint sajnos.  

 

10140   tiramisu 2019-05-29 01:14:11

Nem volt teltház a tegnapi Manonon. Jó hétköznapi ház  volt a végén lelkes közönséggel .  A vendégénekesnőt vajh hol okíthatták, hogy  megpróbálja a Callasdrámai hangszínét utánozni? Sok értelme nem volt. Hatalmas erejű magasságok,gyenge , halk középhangok, csúnya erőltetett mélyhangok. Gyakran volt hamis, minden kényes helyen. Nem sok zene, színészi játék szorult belé. Távol állt tőle Puccini és az olasz zene megértése, átélése. Nem sok érzés  szorult belé, a lélek hiányzott belőle. - Boncsér Gergely nem des Grieux.  - Végre jónak halottam és láttam  Molnár Leventét.  A kisebb szereplők  teljesítménye egyszerűen gyenge, főleg hangi szempontból . Több, mint sajnos.  

 

10139   takatsa 2019-05-29 00:36:01

Én is a mai Manion előadáson voltam, és a véleményem (talán) nem annyira sarkos, mint Sztáliné. 

Az előzményeket illetően el kell mondanom, hogy én nagyon szeretem a Manont, az első találkozásom ezzel a hihetetlenül szép és drámai alkotással még Gardelli idejére datálódik, majd az utóbbi években rongyosra hallgattam-néztem több csodás felvételt, köztük a kedvencemet, a Domingo-Kanawa-Sinopoli DVD-t. Nagyon megörültem annak, hogy az Operaház - sok év után - újra műsorra tűzte ezt a darabot. Hosszasan tépelődtem, hogy melyik szereposztást nézzem meg (egy momusos barátom, akinek szakmai hozzáértését etalonként kezeltem, azt javasolta, hogy egyiket se), aztán végén a második szereposztás mellett döntöttem. Összességében azt kell mondanom, hogy nem bántam meg a döntésemet és azt sem, hogy elmentem az előadásra.

Néhány szó az előadókról: Rim Sae-Kyungra, akinek ezelőtt még a nevét sem hallottam, nagyon kíváncsi voltam. Aztán Zéta beszámolója kissé lehűtött, így nem számíthattam hibátlan produkcióra, és ebben nem is csalódtam. Az első két felvonásban egy kissé széténekelt és éles hangot hallottam tőle, ízlésemhez képest túl nagy vibrátóval és a lírai részekben élvezhetetlen pianóval. De már ekkor is feltűnt a hangjának hatalmas intenzitása és a tutti zenekart is túlszárnyaló ereje. Aztán a harmadik- és különösen a negyedik felvonásban megtörtént a csoda, egyedülálló, megrendítő és nehezen felülmúlható volt, amit produkált. Ezért az utolsó felvonásért érdemes volt elmennem, és biztos vagyok benne, hogy mindenki nagy élménnyel távozott.

Sok rosszat hallottam évek óta itt a fórumon Molnár Leventéről, de most teljesen rendben volt a hangja és a szerepformálása sem hagyott semmi kivánnivalót maga után. Viszont azt hiszem jobban járna ő is és mi is, ha a jelentős súlyfeleslegét leadná.

Meg kell vallanom, hogy revideálnom kell véleményemet Boncsér Gergelyről. Eddig őt nem tartottam sokra, és a Hugenottákban nyújtott teljesítménye után (ahol különösen a rendkívül bizonytalan intonációját kifogásoltam) megfogadtam, hogy lehetőség szerint kerülöm az előadásait. A mai napig sikerült is betartanom a fogadalmamat, viszont ma nagyon kellemesen csalódtam. Nem állítom azt, hogy ez a szerep teljesen neki való, de a mai teljesítménye nagyon meggyőző volt, átéléssel, szépen megfelelő hangerővel és kristálytisztán énekelt. Szívből gratulálok a teljesítményéhez és kérem, vigyázzon a hangjára...

Kocsár Balázs nem volt rossz. Ő sohasem rossz. Ennél sokkal nagyobb baj van vele: középszerű.

Valóban el kell gondolkozni azon, hogy egy sok éve nem játszott mű negyedik előadásán miért kong az Erkel nézőtere. Ráadásul egy csonka évadban, Operaház nélkül, az évad egyik fő produkcióján. Én nem azt mondom, hogy 4-5 éve nem volt 1-1 népszerűtlenebb előadás, de ilyen mértékű pangás csak az utóbbi 2-3 évben jelentkezett, és ijesztő ez a tendencia. Meggyőződésem, hogy csodákra lenne képes ezzel a társulattal, egy tehetséges, agilis, ambiciózus, biztos zenei ízléssel, önálló gondolkodással, koherens elképzeléssel és jövőképpel rendelkező főzeneigazgató.

10138   sztalin • előzmény10135 2019-05-28 23:41:13

Hát, én őszintén sajnálom hogy a 450 egyike voltam, ez a mai Manon minősíthetetlen volt. Különösen érthetetlen mit keresett a színpadon az az ázsiai nőci, talán ő fizetett hogy énekelhessen? Kocsár B-nek pedig innen üzenem, ment volna inkább hentesnek!

10137   Hangyász • előzmény10135 2019-05-28 13:14:06

A valódi ok az emberek popszeméttel történő tudatos elhülyítése. 

10136   IVA • előzmény10133 2019-05-28 05:15:25

Köszönöm. Én bal oldali erkélyen kiválóan hallottam A fecske mindegyik énekesét. Viszont előző este, 25-én, jobb oldali erkélyen a Pillangókisasszony főszereplőinek hangját keveselltem. Rost Andreát többször alig hallottam, és szokatlanul erőtlennek találátam László Boldizsár, még inkább Anatolij Fokanov hangadását.

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál
A mai nap
történt:
1821 • A bűvös vadász bemutatója (Berlin)
született:
1927 • Ilosfalvy Róbert, énekes († 2009)
1943 • Marton Éva, énekes