vissza a cimoldalra
2020-01-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10440)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3630)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62043)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1383)
Plácido Domingo (920)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4659)
Milyen zenét hallgatsz most? (25049)
Lehár Ferenc (682)
Társművészetek (1575)
Operett, mint színpadi műfaj (4202)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1845)
Franz Schmidt (3505)
Palcsó Sándor (277)
Pantheon (2508)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3046)
Élő közvetítések (8348)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Balett-, és Táncművészet (Sesto, 2004-11-23 19:25:41)

   
5965   IVA • előzmény5963 2020-01-07 03:00:10

Köszönöm. Marhaság.

5964   IVA • előzmény5961 2020-01-07 02:58:40

OFF: Amnerist vagy megkapja valaki vagy nem, a „30 éves korhatár” ezt nem erősíti és nem gyengíti. Amikor Komlóssy az Opera tagja lett, nagy Amneriseink (Palánkay, Delly, Szőnyi és néhányan mások) még csatasorban álltak. Az Aida 1964-es felújítása lett a méltó alkalom Komlóssy bemutatkozására. (Lehet, hogy Szegeden már korábban is énekelte a szerepet, de nincs adatom róla.) Budai Lívia beállásakor (beugrás volt, úgy tudom, én is hirtelen vettem jegyet arra a délelőtti előadásra) már nem voltunk olyan bőségében az Amneriseknek.

5963   Edmond Dantes • előzmény5960 2020-01-06 09:00:51

Pl. itt. Végülis miért ne, ha egyszer van pl. Royal Moscow Ballet? Város-város...

5962   Edmond Dantes • előzmény5956 2020-01-06 08:54:57

Nincs mit hozzátennem beírásodhoz, a befejező sorok pedig a választ is sejtetik.

5961   Edmond Dantes • előzmény5959 2020-01-06 08:49:23

Bár ez a balett-topik, most már maradok:  sosem fog kiderülni, milyen szerepek várták volna Budai Líviát 1977 őszétől, ha nem lép le, feltételezem, még a nyári szünet idején. Pár héttel egyetlen -de fogalmazhatunk így: első- Carmenje előtt párszor már elénekelhette Amnerist, amit Komlóssy pl. csak 30 fölött. Egy korábbi interjúban Budai Lívia még így fogalmazott: "...akkori férjem ... ötlete volt, hogy menjünk ki. Érezte, hogy egy művész sokkal nagyobb teljesítményre képes, ha olyan közegben van, ahol szeretik. Élete legjobb lépése volt.." Na ez így szerintem valahogy hitelesebb. A fentebb beszúrt interjúban azon is kesereg a művésznő, hogy "Egy-másfél évente itthon vagyok, néha egy évben kétszer is, és úgy látom, egyre nagyobb a romlás... Rettenetesen fáj, hogy az egyedüli úr a pénz lett, megszűnnek az emberek közötti kapcsolatok, és csak a pénzhajhászás marad..." A riporter kérdésére: "Nyugaton ezt nem érzi ennyire?" így felel: "Soha nem éreztem, hogy ilyen erős hajtóerő lett volna a pénz. Itthon még a családon belüli kapcsolatokban is ez uralkodik." Ja, igaz, ez az interjú 2006-ban készült: remélem, mára megváltozott a véleménye honi viszonyainkról éspedig pozitív irányban.

5960   IVA • előzmény5954 2020-01-06 05:59:40

Ez hol jelent meg?

5959   IVA • előzmény5951 2020-01-06 05:58:36

Budai Líviát illetően annyiban pontosítok, hogy az ő hazai előmenetelét konkrétan hátráltatta egy pályatársának következetes preferálása. Mindössze egyetlenegy Carmen-fellépést kapott, mielőtt (az ő kifejezését használva) disszidált.

5958   IVA • előzmény5948 2020-01-06 05:53:30

„Mégiscsak külföld.” Én emlékszem arra, hogy a hetvenes évek elején (noha korábban már két nyugat-európai országot is megjártam, oda-vissza) húsz percig izzasztott a vállalat személyzetise, mielőtt aláírta a bolgár útlevelem igénylési lapját.

5957   IVA • előzmény5948 2020-01-06 05:53:28

Nos, az úgy történhetett, hogy Hamala Irén megírta levelét a moszkvai főiskolának, amelyben elpanaszolta, hogy fiát az apja párton kívülisége miatt rúgták ki, de bízik benne, hogy a nagy Szovjetunióban ilyen kis marhaságok nem jelentenek problémát.

5956   IVA • előzmény5947 2020-01-06 05:47:17

Nem tudom, hányadszor ragadhattam le Újév táján valamelyik televízióban A tanú megunhatatlan nézésénél. Noha minden jelenetét lehet előre várni, minden szavát előre tudni, mindig meghökkentő, hogy mennyi mindenért olvasott be Bacsó, mennyi mindent mesélt el éles szatírával. Egy-egy mondatnál az jutott eszembe: csoda, hogy ezt a filmet „csak” betiltották, „csak” írósztalban tartották több, mint évtidezedig: csoda, hogy ezekkel a meglátásokkal és gondolatokkal nem nyírták ki Bacsó Pétert. Hiszen jómagam sem az iskolában, sem munkahelyen, semmilyen nyilvános helyen nem mertem ilyen kritikus hangot megütni…
Aztán észbekaptam: miért is nyírták volna ki, 1969-ben? Majd azután, 8–10 éven át, amíg e remekművet teljesen, utóbb csak részben, dobozban tartották. Nehogy már átadjam magam annak a történelemhamisításnak, ami 30 éve igencsak folyik ebben az országban, míg mindenki másképp igyekszik más-másféle tökét kovácsolni a túlzásokból és a hazugságokból, az időben messziről jött emberként. Nekem, aki családunkkal megéltem és megszenvedtem (a mai napig is megszenvedem) a Rákosi- és a Kádár-diktatúra szörnyűségeit, máig tartó hatását, nincs szükségem a vadromantikára, a legendákra. Éppen elég, hogy a korosodó apukámnak az állami gazdaság silózásában kellett dolgoznia, nem szükséges azt állítanom, hogy belelőtték a verembe. Kitoltak velünk másképp, még Sztálin halála után is, akadt műsor mindennapra, de osztályidegen apukámra sohasem tartott igényt a Párt. Én is megúsztam a KISZ-titkári megbízatást, a tagságot nem – hát voltunk így néhányan…
Szóval, A tanú vetítésének idejét 10 évvel a(z „ellen”)forradalom után még nem találták időszerűnek, de ezért a „tévedésért” senkinek sem kellett meghalnia, sőt még a kópiát sem semmisítették meg. 1983-ban pedig mecsinálhatta Bacsó a zseniális Te rongyos életet, igaz, az egy kisebbség sorsát ábrázolta szatirikusan, de nekem van olyan szerencsém, hogy abba a kissebbségbe is beletartozzam.
Most a​​​​kadt az Origónál egy ember, aki Pitti Katalinnal és Harangozó Gyulával (véletlenül ugyanabban a kockás ingben) „mélyinterjút” készített, láthatóan nem tudván megbirkózni a mondatok állítmányának tárgyas/nem tárgyas, egyes/többes számú alakjának egyeztetésével, alighanem a szakma dilettánsaként. Ennek az is a hátránya, hogy már a címekből kilóg a lóláb: rávenni a különben már sokszor nyilatkozott ripotalanyokat valami, eddig nem volt drámai elem vallomására, nosza, itt az alkalom megdönteni az elevenen élő kommunizmust.
Nem hiszem, el, hogy a ’40-es, ’50-es évek legnagyobb operaházi alkotói közt emlegetett és joggal magasztalt Harangozó Gyulán a fián keresztül álltak politikai bosszút. Fél évszázaddal később e fatális fordulat következményeként feltüntetni a fiú szakmai pályafutását hiteltelen, de ha mégsem, megkérdőjelezi a tehetségbeli érdemeket. A riporter tájékozottság-beli hitele már ott elvész, hogy id. Harangozóról mint a Magyar Nemzeti Balett első igazgatójáról ír, holott a Magyar Állami Operaház balett-társulata akkor és még sokáig nem viselte ezt az intézménynevet, De a „nemzeti” jelzőként megállta a helyét.
Arra viszont kíváncsi lennék, hogy tiszteletre méltó művészek (ilyennek tartom Volfot, Pittit, ifj. Harangozót) beveszik-e azt a maszlagot, hogy a tények romantikus túlzásával, sőt meghamisításával emelhetik maguk körül a glória fényét, avagy profán módon kialkudják velük a kiemelt honoráriumot a politikai jellegű interjúért…

5955   Myway • előzmény5951 2020-01-05 23:36:00

REMEK kedves Edmond Dantes!

5954   Myway 2020-01-05 23:31:54

The Royal Ballet Fehervár  - ezek megbolondultak???

5953   mandarina • előzmény5951 2020-01-05 19:34:42

:) :) :)

5952   Klára • előzmény5951 2020-01-05 12:04:52

privátban!

5951   Edmond Dantes 2020-01-05 10:26:34

Bizonyos sajtóorgánumoknak hála, az utóbbi időben egyre több művészünkről derül ki, hogy a kommunizmusban őt és/vagy családját üldözték, elüldözték, száműzték, büntették. Marton Éváról, akit a 20. szd. legnagyobb karriert befutott magyar énekesének gondolok és aki már huszonéves korában itthon főszerepek sorát énekelte az Operaházban, régóta tudjuk ezt és a feledékenyebbek kedvéért újabb interjúiban is rendre elmeséli megrázó itthoni múltját. Budai Líviát, aki mezzo létére már huszonévesen eljutott a főszerepekig az Operaházban (Carmen, Amneris) szintén elüldözték, kiutálták itthonról. (forrás: origo.hu) Kádár-kori ügyosztályokról, büntetésként megélt moszkvai továbbképzésről, lenézettségről kesereg Volf Katalin, ameddig 1983 tavaszán (sic!) haza nem térhetett...prímabalerinának. (forrás: origo.hu) A Pitti Katalinnal készült interjú néhány megdöbbentő részletét már idéztem saját topikjában (830): szomorú gyerekkora, hátrányos helyzete, felmenőit ért megpróbáltatások, huszonévesen főszerepek, Desdemona a legnagyobbakkal, Bach-verseny. (forrás. origo.hu) Most Harangozó Gyulától is megtudtuk, hogyan büntették meg édesapját (aki nem akart belépni a pártba) ill. papája helyett őt a moszkvai tanulmányi-továbbképzési számüzetéssel. (forrás: origo.hu) Érdeklődve várom az üldözött-büntetett művészeinkről szóló szappanopera további folytatásait. A médium talán olyanokat is megszólaltathatna, akik a mai magyar Kánaánban fogtak vándorbotot.

5950   Klára • előzmény5949 2020-01-05 08:22:37

Köszönöm Kedves Lujza, éppen erre céloztam. A "mai fiatalok" - bocsánat - sokat elhisznek, mert jóhiszeműek és mert fogalmuk sincs arról, mi történt 30-40, vagy akár csak 15 éve. Ez vonatkozik az élet minden területére. Az idősebb generáció sokkal többet tud  és kevésbé hiszékeny. Id. Harangozó Gyula nagy művész és remek koreográfus volt, de nem volt más mellette, tehát nincs összehasonlítási alap. Az, hogy miért nem, akkoriban nem merült fel. Ami az ifjabb  Harangozó Gyulát illeti,  a wikipédia szerint 1966-1974 között az Állami Balettintlzetben tanult, tehát annyira elnyomva mégsem lehetett! Ezt követően 2 - kettő - évet töltött Moszkvában, tehát nagyrészt az itthon tanultak alapján diplomázott odakint! Egyébként sajnálatos tény, hogy nem kevés művész él ma külföldön, aki Magyarországon tanult, itt érte el első sikereit, szerezte első tapasztalatait, aztán hirtelen külföldön termett és manapság lelkesen eteti mindenféle rémhírekkel a külföldet az itthoni rémes állapotokról. Amely állapotok egyébként nem tartják vissza az illetőt/illetőket attól, hogy esetenként nem kevés felléptidíjért egy-egy előadást, koncertet tartsanak Magyarországon!

5949   lujza • előzmény5948 2020-01-05 03:15:13

Aki mindenütt karriert akar csinálni, az időnként átírja az önéletrajzát, az aktuális priorításoknak megfelelően. Emlékezetem szerint idősebb Harangozó Gyula nem volt különösebben elnyomva a szocializmusban, ellenkezőleg, sokáig az egyetlen magyar koreográfus volt, akinek a műveit, az orosz koreográfusok mellett, az Operában nagy sikerrel játszották. Jóval később születtek meg Seregi László első egész estés koreográfiái. De azt hiszem, a fiát se üldözték el itthonról, ellenkezőleg, a szocializmus idején külföldön tanulhatott és dolgozhatott.

5948   Klára • előzmény5947 2020-01-04 19:15:28

Örülnék, ha valaki felvilágosítana, hogyan volt lehetséges, hogy  akkoriban a természetesen pártonkívüli, ezért itthon kellően el nem ismert szülők gyermekei  - sitty-sutty külföldi oktatási intézményekben folytathatták tanulmányaikat! Mindegy, hogy Moszkva, vagy Bécs, Balettintézet vagy  konzervatórium, vagy bármi, de mégiscsak külföld. És erre többnyire manapság jönnek rá!

5947   Edmond Dantes 2020-01-04 11:21:35

"A világhírű táncos a közönségnek, nem a következő generációnak mesél" (Közbevetés: a "mesél" itt valóban találó kifejezés - E.D.)

Apámon nem találtak fogást, ezért engem bántottak - interjú Harangozó Gyula balettművésszel az origo .hu-n itt olvasható. Már a lead-ben megtudhatjuk t.k., hogy őt megbuktatták az Állami Balettintézetben,"tehetségtelensége" miatt. Így akarták büntetni Kossuth-díjas édesapját, aki nem akart belépni a pártba. Ő (ifj. Harangozó Gyula) azonban könnyedén vette az akadályt, a világhírű Moszkvai Balett Intézetben folytatta tanulmányait, ahol kitűnőre vizsgázott. (Közbevetés: nyilván ugyancsak büntetésből - E.D.) Kieg.: ifj. Harangozó Gyula életrajza a wikipédia .hu-n  i t t  olvasható.

5946   Myway • előzmény5942 2019-12-31 15:27:31

Teljes mértékben (ritka kivétel) egyetértek Apáti jegyzetével és a Bolsoj igazgatóságával! Miss Copland maradjon a spicc cipőnél, véleményét tartsa magában. Egy művésznek nem szükséges nyilvánosan véleményt alkotni...

5945   IVA • előzmény5943 2019-12-31 04:14:08

Sajnos beugrottam annak a kritikának, amelyre utaltam: én is hibásan írtam rövid p-vel a rappelt.
Dvořáknak pedig jár egy ékezet az a-ra!

5944   Amalgám 2019-12-30 19:04:18

Az Erkel Színház fórumában (10396) jelzettek szerint itt foglalkozok egy kicsit részletesebben a Messiás balettbetétjével, mivel a téma önállóan is értelmezhető formájában talán leginkább erre a helyre kívánkozik. A „talán” megszorítást azért alkalmazom, mert bizonyos megfontolások alapján helyesebb lehet, ha a szóban forgó balettbetétet nem kifejezetten táncművészeti alkotásként, hanem inkább színpadi forgatag létrehozására irányuló módszerként értelmezzük. Mivel azonban az általam a Messiás múlt hétfői előadásán (2019. december 23., Erkel Színház) látott tánckoreográfiát Venekei Marianna személyében a Magyar Nemzeti Balett első balettmestere és házi koreográfusa alkotta meg, és azt a társulat művészei adták elő, a témával kapcsolatos gondolataimat mégis ebben a fórumban, az alábbi sorokban fogalmazom meg.

A koreográfia szinte teljes mértékben a klasszikus balett technikájára épül egy olyan rendezői, díszlet-és jelmezkörnyezetben ­– de kétségtelenül nem zenei környezetben (!) –, amellyel a modern tánctechnika felhasználása lényegesen jobban összeegyeztethetőnek tűnik. Az adott esetben kevéssé megfelelő táncnyelv megválasztása a balettbetét előadása során szinte folyamatosan nem megfelelő vizuális élmény létrejöttét eredményezi. Az alkotás a klasszikus balettben rejlő, magas szintű technikai lehetőségeket ugyanakkor nem aknázza ki, az általa támasztott követelmények alapján táncművészeti szakközépiskolások által is könnyedén, a színvonal csorbítása nélkül előadhatónak tűnik. Az alkotás összességében csekély látványértékét tovább rontja, hogy a választott tánctechnika nem csak az énakkar és az énekes szólisták jelmezei által teremtett képi világgal, de a szólisták mintájára felöltöztetett táncosok megjelenésével sem harmonizál. Sajnos az a helyzet, hogy a modern és a klasszikus táncnyelv egyaránt teljesen legitim ugyan, de azért a női klasszikus technika még mindig inkább klasszikus tütüben, és nem sztreccs farmerben előadva fejti ki a legmagasabb művészi hatást. A koreográfia egyebekban nyolc táncosra, négy férfi és négy női balettművészre épül, akiket demiszólista szerepkörben alkalmaznak; ők egyrészt kettesével jelmezesen többszörözik a két női és két férfi énekes szólistát – ehhez emlékeim szerint nem egyszer segítséget kapnak az énekkar további nyolc, hasonlóan öltözött tagjától –, másrészt ezek a párok többször felbomlanak, és négy szabályos férfi-nő párossá összeállva táncolnak tovább. A karszerű  alkalmazás – (közel) egységes alakzatban (közel) egységes technika végrehajtásával – ritka, a négyféle kosztüm miatt pedig látványában sem hatásos.

Amikor az alkotó a koreográfiát jellegében és technikájában nem a szcenikus, hanem a zenei környezethez igazította, és a klasszikus balett eszköztárához folyamodott – amit az előzőekben kifejtettek szerint kevéssé szerencsés, de még igazolható döntésnek tartok –, sajnos nem vette figyelembe, hogy az oratórium, illetve az adott zene a jellegénél fogva erőteljesen igényelné az adagio technika, illetve adagio szólótáncos (páros) alkalmazását, még ha nem is a táncbetét teljes terjedelmében. Ezt teljes mértékben mellőzte, pedig ha a zenére és a témára való tekintettel fordulunk a klasszikus balett technikájához, hát annak a jelen esetben éppen ez lett volna a releváns része. Érzékelem, hogy ennek a véleménynek a megfogalmazásával ingoványos talajra tévedek, hiszen a mű pozitív tartalmának létrehozása az alkotó kizárólagos joga, viszont ezen a területen meglehetősen erős alkotói hagyomány áll fenn, amelyet szerintem általában a közönség ízlése és elvárása is támogat. Én a magam részéről semmiképp sem tartozok a balettkedvelőknek ahhoz a csoportjához, amelyiknek az érdeklődése középpontjában ez az előadási mód áll,  de bizony a koreográfia esetében most éreztem a hiányát, és azt a gondolom, hogy a mű balettbetéttel lefedett részének voltak olyan szakaszai, amikor az adott zenei és színpadi környezet egyértelműen adagio szólótáncosnő vagy páros alkalmazását követelte volna meg az éppen felvonultatott más megoldás helyett. Ez a megoldás ráadásul még szépen meg is indokolta volna, hogy mi szükség volt a Ház két, levezető feladatokra hosszú-hosszú ideig még finoman szólva sem szoruló, kompetens magántáncosnőjére egy, a fentiekben már megfelelően körülírt színvonalú koreográfiai alkotásban – eltekintve attól, hogy a jelenlegi darab- és szerepínségben nyilván ők is örülnek minden egyes kitűzésnek.

Úgy gondolom tehát, hogy a táncbetét  – általános gyengesége mellett – koncepcionálisan, módszerválasztási szempontból a két lehetséges szék, a modern, illetve az adagio központú klasszikus technika között a lehető legsajnálatosabb módon huppant le a balettpadlóra, és nem volt megfelelő kiegészítője Anger Ferenc további figyelemre méltó rendezésének.  

5943   IVA 2019-12-30 05:52:51

Diótörő (bemutató) – Budapesti Operettszínház – 2019. december 20.

Ha E. T. A. Hoffmann Diótörőjét bábszínházban vagy prózai színházban (Gothár Péter változatát a Kaposvári Csiky Gergely Színház, később a Színház- és Filmművészeti Egyetem mutatta be) adják elő, vagy Csajkovszkij zenéjével ugyan, de egy operaházinál kisebb játéktérben, kisebb zenekarral és táncegyüttessel, a néző bizton számít arra, hogy még ha színvonalasat és értékest is, de az operainál szerényebb szabású, kevésbé pompás változatot fog látni. Sorolhattam volna a lehetőségek közé egy operettszínházi előadást is, ám a produkció igényét előrejelző interjúk és híverések megtévesztettek. Nem annyira az, hogy a repríz a Magyar Táncművészeti Egyetemmel közös produkció, és nem annyira az, hogy az Operettszínház technikailag jól felszerelt színpada komoly és látványos előadásokra alkalmas, és az épület is kötelez bizonyos pompára. Leginkább az, hogy a balettnek ezt a változatát ifj. Harangozó Gyula koreografálta, rendezte (egyik betanító mestere is), aki úgyszólván a nagy Diótörő-hagyománnyal rendelkező Operaház gyermeke (mindenesetre szülei már a XX. század első felében játszott Diótörő-verzióban is szerepeltek); az a Harangozó, akinek e Diótörő-változata Győrön kívül „a Bécsi Állami Operaházban már óriási sikerrel, teltház előtt bemutatkozott” (idézet az Operettszínház ajánlójából). A Staatsoper-beli siker híre ugyanis arra készíti fel a nézőt, hogy az operaházi Diótörővel egészséges versenybe szálló előadást fog látni.
Ezen hírverés után csalódást hozott a produkció, és nem azért, mert mégiscsak kisebb színpadon, nem operaházi táncosok és vezető szólisták abszolválták. Elsősorban azért, mert a történet „zanzásított” formában jelent meg, nemcsak a cselekmény tekintetében, hanem mert kimaradtak belőle Csajkovszkij remekművének olyan zeneszámai is, amelyek elhagyása még egy Diótörő-szvit hallgatásakor is hiányérzetet kelt, nemhogy egy balettelőadásban, amelyben a cselekmény és a zene lebutításával sokkal hangsúlytalanabbak lettek a történet karácsony-esti és álombeli csodái.
Kiábrándító a látvány is. A kulisszák nekem azért is, mert azokat nem festett díszlet adja! Dreiszker József világítástervező és Madarász János (vetítés) nevét jelzi a színlap, díszlettervezőét nem, noha a piros ülőalkalmatosságokat (fotelok, kanapé, kerekesszék) és a nézőtér két oldaláról felvezető színpadi feljárók dekorált korlátait mégiscsak kitalálta valaki. De még ha ettől eltekintenék is, kifogásolom, hogy a valós és az álombeli cselekmény helyszíne látványában alig, atmoszférájában pedig sehogyan sem különbözik egymástól. Lehet persze építeni a néző képzeletére, amely továbbgondolja a jeleket (pl. vetített képeket), de ne feledjük, hogy az előadás nem elsősorban az operaházin már úgyis kiművelt nézőkre számít, hanem azokra is, méghozzá nagy számban, akik itt találkoznak először a Diótörővel.
A díszlet látványát a fekete horizont előtt középen egy széles, fekete paraván szolgálja, amelynek két oldalán három-három, oszlopszerűen keskeny, szintén fekete paraván áll. A helyszínek egy-egy (szerény) illusztrációját ezekre az elemekre vetítik. Alapjában elfogadható elképzelés lenne, hogy a főszereplő kislány (itt nem Marika, hanem „kis Klára”) álmában nem egyetlen, ám annál pompázatosabb helyszínen sorakoznak különböző nemzetiségű emberek, akik a népükre jellemző öltözetben, muzsikákra lejtenek nemzetükre jellemző táncokat, hanem az álom el is repít ezeknek az emereknek a földjére, ahol meglátunk jellemző helyszíneket is. Ennek a koncepciónak a kivitelezése el is várható egy XXI. századi színháztól, amely a „pesti Broadway” nem is olcsó ékköve. Sajnos a megvalósítás nem képes megbirkózni ezzel az elképzeléssel, következésképpen a látvány egyhangú, mindvégig lehangolóan sötét, „felnőtt színházi” tónusú marad.
Velich Rita jelmezeiben is túlteng a fekete, feltehetően annak a praktikumnak a gondolatával, hogy ehhez az alapszínhez könnyű más színeket pásszítani. A férfi tánckar fekete (úgy láttam, vasalt) pantallójához igazodik a Spanyol tánc egyetlen táncosnőjének vörös-fekete jelmeze, és ehhez kapnak majd a férfiak mélylila inget a Rózsakeringőhöz, a rózsaszín ruhás balerinák kara mellé. A gyermekek ízlésének fejlesztése jegyében „korunk Diótörőjének” Baba-figurája „Barbi”-ként jelenik meg a színlapon (legalább megtartották volna eredeti írásmódját) és a színpadon. Pókembert is jelez a lista, ami – ha felidézem a Vígszínház 2007-ben bemutatott Pán Péter című előadását, amelyben igazán bámutatosan röptették a címszereplőt a színpad mélységében és magosában, sőt az Erkel színházi Billy Elliotból is rémlik valami hasonló – rendkívüli látványosság lehetősége, de nem emlékszem ilyen figurára, aminek oka lehet az én figyelmetlenségem is. Kimaradt sajnos a briliáns zenei (mellesleg sláger)szám, a Pas de trois is, amely hagyományosan növendékek produkciója. Bár Volf Katalin (az egyik betanító balettmester) egy televíziós beszélgetésben éppen a Keleti táncot emlegette (amely a nagy remekművön belül is zenei és hangszerelési remek), sajnos ez is kimaradt. Amit „cserébe” kaptunk: néhány balettellenes és nem is eredeti ötlet. A még csak nem is ősz Nagymama keringőztetése kerekes foteljában. Drosselmeier (a színlap szerint Drosszelmeier, hátha valaki végzetesen járatlan a német nyelvben) szerepét az erős színpadi rátermettséget és színészi képességeket is ígérő Sík Milán alakította.
Éppen a napokban toppant elém az Operettszínház 2010. májusi Madame Pompadour-előadásának egy kritikája, amelyből döbbenten (és mert elmulasztottam, megkönnyebbülten) értesültem arról, hogy e Szinetár Miklós- (mellesleg Leo Fall-) opusban a szubrett és a táncos-komikus (Belotte és Calicot) egyik kettőse közepén rapelt egyet. A Diótörő különben is szegényesre sikerült Spanyol táncába ékelt Csajkovszkij-mentes flamencót azonban nem úsztam meg. Úgy gondolom, a jeles műzene-komponisták (Bizet, Delibes, Ravel, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Borogyin, Dvořak, Bartók, Kodály) „nemzeti” tánczenéiben éppen nem az autentikusság keresendő, hanem az, hogy a zeneszerző mit érez, gondol e táncok világáról. Ritmikus flamenco Csajkovszkij üde, keringőszerű táncában olyan merényletnek bizonyult, mintha megmutatták volna, hogy egy fodros–sleppes ruhában hogyan ül le a táncosnő az árnyékszékre. (Talán kevésbé lennék ingerült, ha a Spanyol tánc nem trombita-gikszerekkel indult volna. A Budapesti Operettszínház Zenekarát Pfeiffer Gyula főzeneigazgató vezényelte.)

Miután A diótörő most futó operaházi előadását legutóbb láttam (2016. december elsején, még az Ybl-palotában), 5257. sz. (2016-12-17) kiborulásomban nem tértem ki a szólisták méltatására, s ebben volt némi tudatosság is. Részben azért, mert az előadás főpróba volt, de azért is, mert sohasem láttam még olyan kedélytelen, fáradt, táncosi életkorának megfelelő külsejű párt Mária hercegnő és Diótörő herceg szerepében, mint akkor Kozmér Alexandrát és Oláh Zoltánt. Igen sajnálom, hogy ennek és A csodálatos mandarin egyik előadásnak tapasztalatával nem tudtam felháborodni a „Magyar Nemzeti Balett” (rokonszenvemet különben nem élvező) igazgatójának azóta hírlő intézkedésein és magyarázkodásain a balerina mellőzése ügyében. Ezek után elképzelhető, mennyire nem örültem, amikor az Operettszínház honlapjáról (nagy nehezen) kiderült, hogy az általam megnézendő premieren Kozmér Alexandra lesz Klára hercegnő. Persze azért sem, mert eleve nem szimpatikus, hogy egy szereposztás színházi és egyetemi vezetők viszálykodását, mindenesetre különböző véleményét tükrözi.
Most már azonban nem bánom ezt a „sorsszerű” fordulatot, mert ugyan a nagy pas de deux variációi is szépen kimaradtak az előadásból, de amennyit eltáncolt Kozmér Alaxandra a partnerévet (Gallai Zoltán), abból úgy tűnik, a balerina sokkal jobb technikai és kedélybeli formában van, mint 3 évvel korábban, könnyedségét, üdeségét semmilyen kifogás sem érhette. Még II. felvonásbeli halványkék tülljelmeze is sokkal jobban tetszett, mint a (Rományi Nóra tervezte) operaházi, amely azt sugallja, hogy Marika álmában milyen fontos szerepe van a minél több aranynak.)
Kérem, hogy beszámolómat senki se vesse össze azokkal a hírekkel, amelyek szerint az Operettszínház óriási sikerrel mutatta be a Diótörőt. Így is történt, hiszen a premier közönsége ovációval ünnepelte az előadást, a táncosokat, a balettnövendékeket, az alkotókat, ifj. Harangozó Gyula a színpadon látványosan fürdött a sikerben. Azt is feltételezem, hogy a produkció mint a Táncművészeti Egyetem növendékeinek vizsgaelőadása kimagaslóan sikerült.
Kihallatszott még a vastaps a ruhatárba, amikor már rajtam volt a kabát, és – balettszakértő nem lévén – olyan matematikai kérdésen morfondíroztam, hogy hány Velich Rita és Rományi Nóra tudna együttesen kitenni egy Márk Tivadart…

5942   Búbánat 2019-12-21 22:48:37

Misty Copland kalandja a moszkvai Nagyszínházzal

ApÁTI BENCE, VÉLEMÉNY

2019. DECEMBER 21. SZOMBAT 10:00 2019. 12. 21. 10:53 MNO.HU

"A moszkvai Nagyszínház (Bolsoj) nagyjából egy hónapja próbál meggyőzni – egyelőre sikertelenül – egy New Yorkban élő fekete bőrű balettművészt arról, hogy Oroszországban elhanyagolható számú afroamerikai él. És arról, hogy az a kevés színes bőrű, aki Oroszországot választotta hazájául, sem balett-táncosként tevékenykedik. Vagy ha mégis klasszikus balettel szokott hobbiból vagy hivatásszerűen foglalatoskodni, akkor sem feltétlenül üti meg azt a mércét, hogy világ legmagasabb színvonalú balettegyüttesébe nyerjen felvételt."

"Történt, hogy Copland az országokon és földrészeken átívelő internet segítségével arról a számára megdöbbentő és elszomorító hírről értesült, hogy bolygónk bizonyos részein nem táncolnak fekete bőrű balettművészek. Így aztán ha a szerep megkívánja, jobb híján feketére szokták festeni a fehér bőrű táncosokat."

5941   Búbánat • előzmény5939 2019-12-21 14:30:38

Az Operettszínház honlapjáról

Video - https://www.youtube.com/watch?v=PXd-69Hnx_U

"A Budapesti Operettszínházban 30 év után ismét balettelőadást láthat a közönség, december 20-tól beköltözik hozzánk Csajkovszkij örök klasszikus karácsonyi meséje, a Diótörő. Az alábbi werkfilmben Kozmér Alexandra (Harangozó-díjas balettművész), Gallai Zsolt (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa), Ottlik M. Laura (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, Magyar Ezüst Érdemkeresztes művész) és Sík Milán (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, az Év férfi táncosa 2018) mesélnek érdekességeket az előadásról, elárulnak néhány kulisszatitkot, és azt is elárulják, milyen személyes érzelmek fűzik őket a karakterükhöz."

 

Debütált a Diótörő

Hatalmas sikerrel debütált a Budapesti Operettszínházban Csajkovszkij Diótörő című örök klasszikus karácsonyi meséje. Mint ahogy a premiert megelőző sajtótájékoztatón elhangzott: 30 év után láthat ismét balettbemutatót a közönség, amelyben színházunk táncosai mellett a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei is fellépnek.

Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója többek között a következőket mondta el a sajtó képviselőinek: "Amikor a Budapesti Operettszínház főigazgatója lettem, arra kértem Apáti Bence balettigazgatót, segítsen nekem abban, hogy a mi balettművészeink ne csak alkalmazott táncosokként vegyenek részt az egyes produkciókban, hanem legyen a színháznak teljes értékű balettelőadása is. Huszonötéves színpadi tapasztalatom mondatja azt, hogy egy művészt, a számára megfelelő feladatokkal és kihívásokkal lehet igazán motiválni. Igaz ez az Operettszínház nagyszerű és értékes táncművészeinek esetében is. Továbbá az utánpótlásra is gondolnunk kell. A feltörekvő balettművész nemzedéknek nem biztos, hogy a mi intézményünk, vagy az operett műfaja állt a fókuszában. Viszont ha itt gyűjtik be az első, pozitív színházi tapasztalataikat, élményeiket, akkor jövőképként szolgálhatunk számukra. Nem utolsó, de fontos szempont az is, hogy az Operettszínház törzsközönsége egy olyan karácsonyi klasszikushoz, mint a Diótörő, imádott színházában is hozzáférhessen."

5940   Aurora 2019-12-18 23:59:41

Diótörő a palettán;

beszélgetés Kozmér Alexandrával és Gallai Zsolttal

beszélgetés Volf Katalinnal és Apáti Bencével

5939   Búbánat 2019-12-12 10:35:03

Az Operettszínház honlapjáról:

Hamarosan érkezik a Diótörő

A Budapesti Operettszínházban 30 év után láthat ismét balettelőadást a közönség. Először állítjuk színpadra Csajkovszkij Diótörő című örök klasszikus karácsonyi meséjét, amelyben színházunk táncosai mellett a  Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei is bemutatkoznak.

Tavasszal kötöttünk stratégiai megállapodást a Magyar Táncművészeti Egyetemmel. - "Az együttműködés idei legnagyobb közös vállalkozása a Diótörő színpadra állítása." - mondta Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója, aki úgy véli, a két intézmény együttműködése fontos, hiszen az Operettszínháznak szüksége van utánpótlásra, a növendékeknek pedig jövőképre.

Apáti Bence, a Budapesti Operettszínház balettigazgatója szívügyének érzi, hogy szülessen olyan előadás, amely a táncművészekről szól. Az pedig, hogy az egyetem növendékei együtt dolgozhatnak azokkal a táncosokkal, akik már régóta a pályán vannak, az utánpótlás nevelésének a legjobb módja. - "A Diótörő életben tudja tartani a balettművészetet, amely vitathatatlanul a táncok királya" - hangsúlyozta a balettigazgató.

Bolvári-Takács Gábor, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora elmondta: "Hallgatóinknak és növendékeinknek óriási élmény, hogy valódi, színházi körülmények között mutatkozhatnak be egy olyan darabban, amely minden család számára ismerős, és amely elmaradhatatlan része az ünnepi készülődésnek". 

„Klára hercegnő szerepében Kozmér Alexandra (Harangozó-díjas balettművész), Ottlik M. Laura (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, Magyar Ezüst Érdemkeresztes művész) és Szelényi Dóra, a Magyar Táncművészeti Egyetem IX-ik évfolyamos, végzős hallgatója mutatkozik be, Diótörő hercegként Gallai Zsolt (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa), Sík Milán (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, az Év férfi táncosa 2018) és Somai Valér, a Magyar Táncművészeti Egyetem 2018-ban végzett hallgatója lép színpadra. A két felvonásból álló balettben a kisebbek is lehetőséget kapnak, a gyerek főszereplőket a Magyar Táncművészeti Egyetem Nádasi Ferenc Gimnáziumának növendékei alakítják.

A közösen színpadra állított, 11 előadásból álló Diótörő-előadássorozat december 20-án indul, és az egyetem mintegy félszáz diákja vesz részt benne. A rendező-koreográfus ifj. Harangozó Gyula Kossuth-díjas táncművész, aki a Bécsi Operában korábban sikerrel játszott Diótörő-rendezése alapján új, látványos előadást rendez.”

Közreműködik a Budapesti Operettszínház Balettkara és Zenekara, vezényel Pfeiffer Gyula.

„Az előadást 2 felvonásban játsszuk, játékideje 2x50 perc, megtekintését 6 éves kortól ajánljuk.”

5938   Edmond Dantes 2019-11-14 19:06:51

off Jegyezzük meg: mindenki egyenlő, de van, aki egyenlőbb. Ismerős a mondás. Ám az ismert mondás pontosan idézve: "Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél." (George Orwell: Állatfarm)

Eddig úgy tudtam: van olyan, hogy összeférhetetlenség. Például egy állami (EMMI) azaz közpénzből fenntartott művészeti intézmény vezető pozíciója és egy olyan rendszeres médiaszereplés (sajtó, TV) viszonylatában, amely médiaszereplés tartalmában a legcsekélyebb mértékben sem kapcsolódik a szóbanforgó művészeti intézmény profiljához. Vagy tévednék?

5937   mandarina • előzmény5932 2019-11-14 16:41:59

Ez így van. Csakhogy Apáti Bence mindmáig táncosnak érzi magát, és ezt politikai töltetű írásaiban is fel szokta emlegetni. Talán le kellene erről szoknia, és akkor mi sem emlegetnénk fel a politikai irományait táncblogokon...

 

5936   mandarina • előzmény5934 2019-11-14 16:38:03

Természetesen amíg Apáti a hivatalos fész-oldalán tartózkodik attól, hogy politikailag bárkit is minőtsen, és megmarad az Operett balettigazgatói posztján az őt illető terület minősítésétől, addig ezt a kérését méltányolni illik. Eme határokat ő maga lépi át, úgyhogy nem értem, mi a gond, ha erre ezen a fórumon bárkin reagál...

5935   IVA • előzmény5933 2019-11-12 01:13:25

Tisztelt Joska 141! Csak azért, mert szóvá tette a helyesírás és a nyelvhelyesség számomra is mindig fontos ügyét:
Szerintem ezek ellenőrzéséhez nem kell politikailag függetlennek lenni, ami különben is idealista követelmény. Ön sem felel meg ennek. Én sem, mégis, politikailag az ellenszenvezés/rokonszenvezés és néhány-évenkénti szavazás szintjén függőként, bátorkodom megjegyezni: remélem, hogy az Operettszínház hivatkozott hírlevele nem a legutolsó volt. Remélem, nem is az utolsó. Legfeljebb a legutóbbi.

5934   IVA • előzmény5932 2019-11-12 01:09:00

(Én elolvastam a cikket, mert érdekelt. Viszont) csatlakozom Klára fórumozótárs véleményéhez, és egyúttal emlékeztetek arra, hogy néhány évvel ezelőtt Apáti Bence regisztrált fórumozóként kérte, hogy publicisztikai tevékenységével ne foglalkozzunk ebben a topicban. Ez a kérése pedig harmonizál a fórum kellemes használatának feltételeivel.

5933   joska141 • előzmény5930 2019-11-11 16:48:21

Tisztelt „Myway”! Elolvastam az Ön által idézett Apáti Bence blog véleményt. Elöljáróban: mindenkinek tiszteletben tartom a politikai meggyőződését, természetesen megfelelő formában vitatkozom, érvelek vele vagy ellene. Úgy vélem ez a fórum, nem alkalmas erre, hiszen Apáti Bence nem, mint Operettszínház Balettigazgató fejtette ki a véleményét, Kálmán Olga munkakörével kapcsolatban.

Apáti Bence, mint blogíró számára az a tanácsom, hogy írásait jó lenne, ha megjelenés előtt egy független személlyel átnézetné helyesírás, alany és állítmány kapcsolata, mellérendelt mondat, stb. szempontjai szerint.

Apáti Bence, mint Operettszínház Balettigazgató számára viszont figyelmébe ajánlom az Operettszínház legutolsó, mai hírlevelét, melyből idézek:

„Örömmel értesítjük Önöket, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel új normál jegyáras szektorokat nyitottunk meg a Párizsi Randevú novemberi előadásaira.”

Számomra a „nagy érdeklődésre való tekintettel” kifejezés mindig azt jelenti, hogy bőven van még jegy az adott eseményre. Tekintettel arra, hogy a nevezett produkció nem nélkülözi a tánc elemeit, úgy vélem, valamilyen szinten a Balettigazgató hatáskörébe is tartozik, hogy mennyiben lesz sikeres.

(A Jegy.hu rendszere a holnapi és holnaputáni előadás jegyeit 20% kedvezménnyel árusítja!)

5932   Klára • előzmény5930 2019-11-11 16:05:35

Előrebocsátom, nem olvastam el a hivatkozott linket. Megnyitottam, mert érdekelt (volna), ha és amennyiben a BALETT-ról van szó. De nem.Tehát rögvest becsuktam, olvasatlanul.

Két megjegyzés:

1. Mindenkinek joga van a saját véleményéhez, akár művészeti, akár politikai.

2. De a Momus mintha a zenéról, a művészetekről kellene, hogy szóljon. A politikai csatákat kéretik máshol megvívni!

5931   Myway 2019-11-11 15:51:04
5930   Myway 2019-11-11 15:50:53

A balettigazgató megint kinyilatkoztatott:

https://hirtv.hu/apati_bence_blogja/olga-a-kulturos-2490127?fbclid=IwAR0ZIuohQdeYAsepqNc92kfQBs2JbN-_IvK6x4S2IduyhHTIfFY_cQRL_Hw

UNDORÍTÓ!

5929   IVA • előzmény5924 2019-11-07 02:17:11

Szerintem rosszul emlékszel. Kerényi Miklós Gábor és Lőrinczy György igazgatósága idején mindazon előadások napi szereposztásáról, amelyekre már lehetett jegyet váltani (erről akkor is kaptam hírlevelet), tájékoztatott a honlap. Legfeljebb nem mindegyik művész neve előtt volt látható az ikon-fénykép.
Kiss-B. Atilla igazgatóságától datálom, hogy csak a tárgyhóba érkezéskor szerepel a szereposztások választéka helyett a tervezett szereposztás.

5928   Edmond Dantes • előzmény5922 2019-11-06 16:04:40

Kicsit frissítenem kell 5924-et: mint látom, az Operettben legalább hó végéig konkrétan megnevezik a szereplőket.  Más kérdés, hogy mondjuk egy hónappal ezelőtt illetve "ab start" = pénztárnyitáskor fent voltak-e már a nevek. Eddig erre nem figyeltem. Ellenben a Madáchban változatlanul minden szerep mellé odaírják az összes lehetséges fellépő nevét pl. itt és így. 

5927   Edmond Dantes • előzmény5926 2019-11-06 15:59:18

Én is hétről-hétre néztem az utcai plakátokon az operai szereposztásokat és a havi műsort, utóbbiban különösen az m.v.-kre figyeltem. Meg kell mondanom, az internet, okoskütyük, miegyebek korában a plakát már nem (lenne) korszerű adat- és információhordozó. Előadás napján pedig ma is hozzáférhetők a szereposztások és a változások a helyszínen (és persze a neten sokkal hamarabb) papíron és/vagy kivetítőn. IVA fórumtársunk által (5922) jogosan kifogásolt zsákbamacska-dolog az eleve többes szereposztásokkal dolgozó Operettszínházra (és teszem hozzá: Madách Színházra) vonatkozikm bár most úgy látom, hogy az Operett esetében pl. e hó végéig előadásra lebontva megvannak a szereposztások. Madáchban továbbra is azt látom, hogy a szerepek mellett az összes lehetséges szereplő nevét feltüntetik, noha biztos vagyok benne, hogy minden előadásra rég megvannak a konkrét szereposztások.

5926   Klára • előzmény5924 2019-11-06 13:56:37

Boldogult ifjúkoromban a főváros különböző pontjain megtalálható hírdető oszlopokon - mert akkor még léteztek ilyenek - a plakátragasztó fiú meghatározott időnként kiragasztotta a budapesti szinházak, Operaház, Erkel Színház stb.  következő havi műsortervét, mely a dátummal és előadással egy sorban tartalmazta a fellépő múvészek nevét. Innen már be lehetett határolni, hogy ki mit énekel. Ez persze minden érintett szinház, stb előcsarnikában ki volt függesztve. Ezen kívül az Operaház és az Erkel Szinház előadásairól kéthetente készült részletes műsortájékoztató plakát, mely adott napra megadta a részletes szereposztást, karmester, rendező, stb. nevét. Ez a tájékoztató többnyire szintén megjelent a hirdetőoszlopokon, de minden alkalommal ki volt függesztve az Operaház,  illetve az Erkel bejáratánál kétoldalt, és természetesen a pénztár mellett is. Az előadás kezdete előtt az előcsarnokban állt egy nagyméretű állvány, szintén ezekkel az adatokkal, külön kiemelve ha véletlenül szereplő- vagy karmester változásra került sor!  Nem hiszem, hogy ez ma kivitelezhetetlen lenne, csak akarat és elhatározás kérdése!

5925   mandarina • előzmény5923 2019-11-06 09:27:51

Igen, a Günther Pick-féle Carmina buranáról van szó, amelyet itthon is nagyon sokszor előadott az együttes, majd később fel is újította, ekkor eljött a koreográfus is Magyarországra.

5924   Edmond Dantes • előzmény5922 2019-11-06 08:45:09

Amit írsz, régi gyakorlat az Operettben. Akárhányszor elmentem-elmegyek 1-1 előadásra, első lépéssel mindig a bejárattól jobbkézre lévő szereposztás-táblához szoktam menni, mert (csak) akkor és ott derül(t) ki, ki játszik az adott előadáson. Másrészt a verebek azt csiripelik, hogy a beavatott nézők "természetesen" időben értesülnek róla, hogy aktuális kedvencüket melyik előadáson láthatják. Ha belegondolunk, nem is lehet másképpen, előadások szereposztását nem lehet ad hoc alapon szervezni-kitűzni. Mindenki nyilván hónapokkal előre pontosan tudja, mikor, melyik előadáson lép fel, hogy a saját életét, haknijait, egyebeit ehhez idomítva oszthassa be és mert ez a rend. (Betegség-beugrás persze borít és/de ezek kivételek.) Ugyanez a helyzet tudtommal a Madáchban, ahol -már csak a hosszú sorozatok miatt is- szintén több színész játszik a főbb szerepekben, de tudtommal -a beavatottak kivételével- ott is csak előadás előtt, a hirdetőtábláról derül ki hivatalosan a konkrét szereposztás. Persze hogy a közönség nem szeretne zsákbamacskát vásárolni, de mit tehet? Eszi-nem eszi ... nem kap mást. Többnyire örül, ha jegyet szerez a kurrens produkció valamelyik előadására. "Félre": én is így voltam pl. ritka Madáchos látogatásaim egyikén, a Mary Poppins esetében: örültem, hogy nálam kivételnek számító nem-rövid sorbanállás után jegyet tudtam venni ... végül szerencsém volt, mert az "én" előadásomon a számomra legjobbnak gondolt művésznő játszotta a címszerepet.

5923   Edmond Dantes • előzmény5921 2019-11-06 08:29:14

Igen, utána is néztem: Günther Pick koreográfiája lehetett, akiről-amiröl az együttes wiki-szócikke is említést tesz és hirtelenjében itt itt, itt és itt találtam utalást a koreográfusra és produkciójára, amit a külföldi meghívó felkérésére tanult be az együttes illetve adott elő sorozatban a centenáriumi Orff-"emlék"turnén.

5922   IVA • előzmény5920 2019-11-06 01:57:49

Állítom, hogy az Operettszínház propagandarendszere is rossz. A színház honlapján véletlenül akadtam rá a János vitéz és a Diótörő előadására is, ezek reklámjával sehol sem találkoztam. Az előbbit hármas szereposztásban adják, de nem nyilvános, hogy melyik előadásban ki játszik, noha rajongókkal rendelkező sztárok is vannak köztük.
A balett szintén hármas kiosztású főszereplőit is megnevezték, igaz, nem a szereposztás alatt, hanem csak az ismertetőben. Kevés az információ, nincs képanyag (még jelmez- és díszlettervekről sem) – a közönség nem szeret zsákbamacskát vásárolni. (Mondom én, aki mindkét bemutatóra vettem jegyet. Nem mintha nekem bármi és bárki megfelelne, viszont szeretem ezeket a műveket, Erkel színházi produkcióikat pedig a múlthoz méltatlannak tartom. Ám másoknak kedveskedni ezekkel a kísérletekkel egyelőre nem merek.)

5921   IVA • előzmény5919 2019-11-06 01:21:05

A különben jó tollú Ozsda Erika interjújának hiányossága, hogy (talán az írás terjedelmét kímélendő) többnyire mellőzi az évszámokat (sajnos szereplők megnevezését is), márpedig azok egy 40 év történetére emlékező riportban könnyítenék az eligazodást, különösen az avatatlan olvasóét.
Az Állami Balettintézet végzős növendékei 1979. június 18-i, operaházi vizsgaeladásának záró darabja, A Nap szerettei a Carmina Burana teljes anyagára készült. (Hangfelvételre táncolták.) Legközelebb 1980. április 6-án láttam újból az alkotást, immár a Győri Balett egész estés vendégjátékának első darabjaként, a Vígszínházban. (A szamuráj és a Stációk tette teljessé a műsort.)
Ha Markó Iván letiltotta a műveit, az általad említett 1995-ös Camina Burana egy egészen másik darab lehetett.

5920   Edmond Dantes • előzmény5899 2019-11-05 17:30:20

Érdemes ránézni az Operettszínház Diótörő-jegytérképére is. Az ottani jegyárak 1.750-11.500 Ft között szóródnak és a karácsonyi és azt követő december végi előadásokra százával (!) vannak még eladatlan jegyek.

5919   Edmond Dantes • előzmény5915 2019-11-05 16:38:43

Az interjúból valamiért kimaradt, hogy a Győri Balett nemzetközileg is jegyzett újjászületése egyértelműen egy 1994-es felkérésű, 1995-ben megvalósult külföldi turnéhoz köthető, aminek műsora az akkori Orff-centenárium alkalmából a Carmina Burana volt.

5918   IVA • előzmény5917 2019-11-05 05:39:32

Köszönöm, tiszelt Joska141! (Nagy nehezen előhívva a Firefoxot, amelyet éppen a szolgálatok megtagadása miatt mellőzök, boldogultam.)

5917   joska141 • előzmény5916 2019-11-04 06:53:58

Firefox megnyitotta, közlöm a hír manuális elérhetőségét:

https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/bolero-a-kozonsegtol-7440491/

 

5916   IVA • előzmény5915 2019-11-04 05:40:50

Sem a Google Crome-mal, sem az Operával nem tudom megnyitni:

„A webhely nem képes biztonságos kapcsolatot nyújtani
A(z) magyarnemzet.hu egy nem támogatott protokollt használ.
Az ügyfél és a szerver nem támogatnak ugyanolyan SSL-protokollverziót vagy rejtjelezési csomagot. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a szerver RC4-támogatást követel meg, amely már nem számít biztonságosnak.”

MIÉRT?

5915   Búbánat 2019-11-03 20:40:45

Boleró a közönségtől

MNO.hu - 2019. NOVEMBER 3. VASÁRNAP 12:30 2019. 11. 03. 13:19

KISS JÁNOS A VISSZAUTASÍTOTT SZOVJET ÖSZTÖNDÍJRÓL, A PÁPAI ÁLDÁSRÓL ÉS A SZÍNHÁZI DIKTATÚRÁRÓL

/Ozsda Erika/

Negyven évvel ezelőtt egy balettévfolyam úgy döntött, hogy nemcsak együtt marad, hanem vezetőt és várost is választ magának. Engedélyt kértek a kulturális minisztertől, Pozsgay Imrétől, hogy társulatot alapíthassanak, majd rábeszélték Markó Ivánt, az akkor már világhírű táncost, hogy hagyja el Maurice Béjart társulatát, és vállalja el az együttes vezetését, aztán a Győri Színház igazgatóját, hogy szerződtesse le az együttest. Így született meg a Győri Balett. A Halhatatlanok Társulatának tagjával, a Kossuth-díjas Kiss Jánossal beszélgettünk.

5914   Klára • előzmény5913 2019-11-01 09:27:42

Hozzánk - anno kb 30 éve - rendszeresn járt PISTA BÁCSI, igy csupa nagybetűvel. Nála mindig voltak előzetes tájékoztató lapok, ismertetők a szinházak tervezett és már bemutatott darabjairól, sokszor meg is nézte, tehát sok kérdésre tudott válaszolni. Azt hiszem, a nagyob  szinházak lehetővé tették szervezőik számára a főpróba megtekintését, mert tudták, hogy az a pár nyugdíjas aki a főpróbát, vagy egy nem teltházas előadást megtekint, sokszorsát termeli belépőjegy-bevételként. Egy idő után ismerte érdeklődési körünket, nekem pl rendszeresen Operaház, Erkel, Nemzeti, Madách, stb prospektusokat mutatott, jegyeket ajánlott, mikor a GYES után visszamentem dolgozni, megjelentek a kínálatban a cirkuszjegyek is,  míg kolleganőmnek Vidám Színpadot, kabarét, stb.  Persze, ez már a múlt - de talán még ki lehethe alakítani valami hasolnó rendszert, persze ebben a szinházak vezetőinek kellene lépniük! De nem akarásnak nyögés  a vége.

5913   lujza • előzmény5908 2019-11-01 01:03:19

A stagione rendszerre az egyetlen elfogadható érvet írtad le azzal, hogy az énekeseket csak szerepekre szerződtetik. De némi kreatívitással akkor is megoldható lenne egy másik szereposztással más alkalommal műsorra tűzni a darabokat. A balettnél pedig, ami a kiindulás volt, nincs is ilyen kötöttség, hiszen van társulat. És a Rosszul őrzött lányt évente 2-3 rövidebb szériával is játszhatták volna, hogy aki nem ért rá ősszel, megnézhesse tavasszal, netán újra nézhesse. Ez a jelenlegi rendszer a tunyaság melegágya.

Én nem a kijáró közönségszervezőkre gondolok, hanem azokra, akikre lelkesen vártunk néha hosszú ideig is, mert annyi ügyfelük volt. Ők mindenkit ismertek, és mindig tartogattak meglepetés jegyeket valamely érdekes előadásra. Manapság a neten vásárolok, de sokkal szívesebben mennék akár a régi helyükre is, hogy megtanácskozzam avval, akit ismerek, hogy kit és mit érdemes megnézni, és hová lenne a legjobb ülni. De ezek az emberek már rég nincsenek.

5912   Edmond Dantes • előzmény5907 2019-10-31 09:42:05

Nem ismerem Centrál árképzési-üzleti modelljét (sem), de lehetségesnek tartom, hogy "keverőkassza"-módszert alkalmaznak: talán kisakkozták, hogy My Fair Ladyt  ill. a jegyeket ennél magasabb áron már nem tudják eladni, ezért netán olcsóbb kivitelű és/de hasonlóan népszerű-kelendő produkción pl. az általad említett Legénylakáson hozzák be a My Fair Lady-n esetleg keletkező veszteséget. Itt is emlékeztetnék arra, amire ez alatt: Centrál magánszínház: azt tesz, amit akar, annak kockázataival és mellékhatásaival. Ha nem menn(én)ek a jegyek X produkcióra listaáron, eldönt(het)ik, el kell dönteniük: árat csökkentenek, netán a last-minute oldal segítségével, akcióznak (szoktam kapni innen-onnan "akciós" hírleveleket) vagy leveszik a produkciót. A diótörőnél már megírtam véleményemet a minap: meghirdetik magyar viszonylatban magas helyárakkal, aztán ha nem fogynak (eléggé) a jegyek, akcióz(hat)nak, végső soron last-minute portálon eladják (ha eladják) féláron. Állami intézményről lévén szó, úgyszólván semmit nem kockáztatnak ezzel a jegyár-játékkal ... legfeljebb a presztizsüket.

5911   Edmond Dantes • előzmény5908 2019-10-31 09:29:32

Maximálisan egyetértek, egyetlen, bár fontos megjegyzéssel. A felsorolt három másik színház közül -nem néztem meg, stagione-rendszerben működnek-e- a Centrál magánszínház, ahol a költséghatékonyság nyilván kiemelt szempont és egy magánszínház a saját kockázatára úgy alakítja műsorrendjét, repertoárját, mindenét, ahogy akarja. A másik két színház önkormányzati fenntartású, ők talán valamivel kitettebbek mint egy magánszínház, némileg versenyhelyzetben is vannak, részben egymással, részben más társulatok zenés produkcióival (Centrál, Víg etc.). MÁO helyzete alapvetően más. Konkurenciája nincs, legfeljebb ő konkurál másokkal olyankor, amikor operettet játszik; a kormányzat úgyszólván számolatlanul önti MÁO-ba a (köz)pénzt, bár tudjuk, nincs az a pénz, aminél egy igazgató azt fogja mondani: köszönöm, elég, nem kérek többet. Másfelől MÁO mint (kiemelt) állami kultúrintézmény, közpénzből közfeladatot lát el. Ha ezt a közfeladatot úgy látja el, hogy pl. a stagione-rendszerrel -akár költséghatékonyságra hivatkozva- hosszú sorozatokat tűz ki és a hosszú sorozatok jelentős részében gyenge házakkal, leárazott jegyekkel mennek a produkciók, akkor az a (stagione-) rendszer: rossz, a közfeladat ellátása: rossz. Azt hiszem nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel, jelen fórumon is sokszor, sokan szidták, szidják MÁO stagione-rendszerét ... szerintem jogosan.

5910   nizajemon • előzmény5909 2019-10-31 09:01:10

Főleg úgy,hogy ez klasszikus gyerekdarab.

5909   nizajemon • előzmény5907 2019-10-31 08:47:44

Kedves IVA,igen drága,eszemen.en.  A  MÁO árképzésé. sem üdvözlöm,lásd az üres soroka. Józanság,2 lábbal állni a földön,ezeke. nagyon hiányolom.

5908   IVA • előzmény5901 2019-10-31 04:51:05

Közönségszervezésről szólva én sem gondolok már azokra a közönségszervezőkre, akik jegy- és bérlettömbökkel és ismertető anyagokkal teli kofferokkal járták az üzemeket, hivatalokat, hogy ott adják el portékáikat. Nem is volt helyes pontatlanul a közönségszervezést említenem, csak már unalmas mindig felsorolni azokat a nem is pontosan ismert nevű egységeket, amelyek a költséges munka sikertelenségéért felelnek: propagandisták, pr-osok. Gyenge és ezért ellenszenves is az Operaház reklámanyaga és -stílusa, a semmitmondó, megfelelő zenei ízelítőt nem adó trailerek, amelyeken ügyetlenül kiragadott zenékre azoktól független pillanatképeket látunk. Nem mentség erre, hogy ez a trendi, nemzetközi divat.
A tömbösített műsorrendet sajnos már 30 éve forszírozza az Operaház, noha az egyik leghatékonyabb találmány annak az operaközönségnek a távol tartására, akinek egyéb dolga és szórakozása is akad. Szerintem szorosan összefügg azzal, hogy megszűnt a társulati tagság, a szerepre szerződő énekeseket csak egy-egy ipari széria időszakaira tudják lekötni, míg korábban a tagok az egész évad folyamán rendelkezésre álltak. Valószínűleg ez annál is erősebb érv, hogy a díszleteket és a jelmezeket is csak rövidebb periódusokban kell készenlétben tárolni. Különben ez a rendszer működik pl. a Madáchban, az Operettben és a Centrál Színházban is, de ott évadonként többször ismétlődnek a szériák, mert nem akkora a repertoár, mint az Operaházban.

5907   IVA • előzmény5899 2019-10-31 04:43:10

Nem akarom védeni A diótörő (és általában az Operaház) helyárait, de látta-e már valaki, mennyibe kerülnek a jegyek a Centrál Színházban a Legénylakás című darabra. Most éppen nem érdemes odakattintani, mert a kitűzött előadásokra csaknem minden jegy elkelt, de elárulom: ugyanannyiba, mint a My Fair Lady előadásaira. Nem lenne ez érdekes, ha a My Fair Lady nem misical lenne, mégiscsak valami kisebb zene-, ének- és tánckarral – míg a Legénylakás egy 4 szereplős komédia (igaz, sztárszereposztással). Szóval valamivel 10 ezer fölött van a legjobb helyek ára, ami óhatatlanul felveti azt a kérdést, hogy irreális-e a 7900 forintos legmagasabb alaphelyár az Erkel Színházban, ahol operákat és baletteket adnak nagy együttesekkel, nagyobb technikai apparátussal és elvileg bonyolult színpadtechnikával. Drága-e ennek kétszerese A diótörőért, nagy Csajkovszkij-zenekarral, teljes balettkarral, számos szólistával, balettnövendékekkel és némi kórussal, akik egész decemberben dolgoznak. A kérdés kelet-európai jövedelmünk kevesléséhez vezet.

5906   Edmond Dantes • előzmény5905 2019-10-30 14:36:13

Igen, láttam reggel ld. 5900 itt. És ugyanez lehet majd A diótörővel, ha nem fogynak a jegyek. 

5905   joska141 • előzmény5904 2019-10-30 14:09:34

Ma már ott van a "Ma este színház", 1.188 Ft-os kezdő ártól, maximum 4.938 Ft-ig, többszáz jeggyel...Hm...


 
5904   Edmond Dantes • előzmény5903 2019-10-30 13:41:43

Nem vagyok illetékes, de tippem az van, részben ld. lejjebb is: ameddig csak lehet, árusítják a jegyeket a meghirdetett listaáron, aztán ha nem fogy elég, talán csinálnak akciós napokat. Pár hete is volt ilyen akciózás, 50%-os kedvezmény a First Steps-re néhány napig. Türelmeseknek, kockáztatóknak ott lesz (ha lesz!!) végül a https://www.maesteszinhaz.hu/ 

5903   nizajemon • előzmény5902 2019-10-30 12:47:30

Vevő vagyok arra,hogy az ille.ékesek elmagyarázzák a "koherens" műsor és jegyár képzés. 

5902   nizajemon • előzmény5899 2019-10-30 12:39:47

Nem nyugszanak,míg ki nem végzik a Háza. 20000 egy jegy? Ehh...:(((((((

 

5901   Edmond Dantes • előzmény5898 2019-10-30 09:29:57

Bevallom, egyre kevésbé hiszek a közönségszervezők világmegváltó képességében. Az internet, a közösségi média korában a "házaló" közönségszervezők kora nagyrészt lejárt. Szintén korlátozottan hiszek a plakátok csáberejében. A jó bornak nem kell cégér, sőt: semmilyen bornak nem kell cégér. Nekem például semmilyen szervezés, plakát vagy más hirdetés nem tud bort eladni :-) In concreto: nem arról van-e inkább szó, hogy egyetlen hét leforgása alatt nincs csaknem 15.000 érdeklődő a kérdéses balett kilenc előadására? Ismét felmerül a stagione-rendszer alkalmasságának pontosabban alkalmatlanságának kérdése.

5900   Edmond Dantes • előzmény5899 2019-10-30 08:53:59

Vannak kedvezményes, félárú jegyek: https://www.maesteszinhaz.hu/

Ha nem fogynak a jegyek A diótörőre mai "listaáron", talán árusítják majd a fenti csatornán.

5899   Robesz • előzmény5898 2019-10-30 06:21:25

...és itt jön az érdekesség. Hiába a sok eladatlan jegy, a fél és negyedház, erre az előadásra nincsenek kedvezményes jegyek úgy mint pl a 1st Steps-re. Érdeklődtem is pedig a "szervezésen", és ismerősnél is: erre most nincs, nem adnak.

Egyébként ha már itt tartunk, ránézett valaki a Diótörő jegyárakra? Most úgy őszintén, normálisak?  Vagy csak én gondolom, hogy túlzás? Van is bőven szabad hely még...

5898   lujza • előzmény5897 2019-10-30 01:19:39

Azt hiszem, közönségszervezés (vagy hogy hívják most) fizikailag ugyan létezik, de valójában nincs. Akik ma ott dolgoznak, már nem nagyon tudhatják, hogyan is kéne ezt csinálni, mert úgy engedték el, netán utálták ki a régieket, hogy azok nem tudták átadni a tudásukat, kapcsolatrendszerüket.

A Rosszul őrzött lányt meglehetősen ronda és semmitmondó óriásplakátokon hirdették ugyan, de azt, hogy ez mennyire vidám, bűbájos, minden korosztálynak fogyasztható darab, nem sikerült eljuttatni a közönséghez. Egyszer már megvettem bérletben az unokáimnak, most, másodjára már sikerült is megnézniük, és náluk sikere volt, sőt, az apjuknál is. Én sajnos most nem láttam, pedig ha az Opera megkörnyékezett volna olcsón a maradék jegyeivel, biztos elcsábultam volna.

5897   IVA 2019-10-29 19:29:57

A rosszul őrzött lányt eredetileg két évvel ezelőtt akarták felújítani az Erkel Színházban, de ez valamiért a bérletezés után meghiúsult, helyette a Sylvia került a bérletekbe, illetve a műsorba.
Idén műsorba tették A rosszul őrzött lányt, ezt a mindenkori cukor darabot – a 9 előadásszámból és a hármas szereposztásból arra lehet következtetni, hogy nagy bizakodással.
Jelen idő szerint a balett 30-i előadására 792, 31-re 1145, november 1-re 1068, 3. délelőttre (!) 212, estére 941 szabad jegy van még. Tehát 4158 eladatlan jegy!
Lehet keresni az okot abban is, hogy a három szereposztásban nem akad olyan közönségkedvenc sztár, akinek a neve fogalom lenne, akiről így szólhatnánk: megyünk megnézni (vagy többedszer újranézni) Fülöp Viktor zseniális Simone anyóját. Vagy megyünk megnézni parádés szerepében az Orosz–Róna párost. És sorolhatnák más példákat is. Leblanc Gergely ugyan méltó utódja a honi nagy sztároknak, ám a Magyar Nemeti Balett jelenlegi szereposztói szerint mindenki bármelyik szerep alakítására alkalmas. Különösnek tetszik pl., hogy Iurii Kekalo és Mikalai Radziush egyaránt hivatott Thomas gazda és a Kakas karakterének megelevenítésére...
Az eladatlan jegyek tárgyában azonban kétségtelen, hogy a nem eladott jegyek nem eladásáért a közönségszervezés felelős.

5896   Edmond Dantes • előzmény5895 2019-10-18 19:01:15

Igen, köszönöm, de az alapkérdés -ha nem is ebben a topikban- változatlan: hová "tűnt" a Műhelyház, lesznek ott előadások? Mik, mikor, mennyiért?

5895   IVA • előzmény5894 2019-10-18 15:09:44

Gondoltam is arra, hogy a játszóhely elé odaírjam a leendő vagy a tervezett jelzőt, de nem akartam annyira komplikálni a mondatot.
Már elérhető a MÁO honlapja.

5894   Edmond Dantes • előzmény5893 2019-10-18 08:54:10

Bár inkább a saját topikjába való, de itt említetted a Műhelyházat, itt kérdezek: vajon nevezhetjük-e jelenleg a Műhelyházat játszóhelynek azaz ténylegesen játszó helynek? MÁO honlapja most elérhetetlen, de a jegy.hu honlapján mai állapot szerint idénre, sőt mint látom, szezon végéig (!) egy azaz egy db. programra vásárolható jegy, egy dec. 7-ei jótékonysági gálaestre, 9.500-12.500-20.000 Ft-os áron. Senki ne siessen, van még jegy... Mi tudható a normál üzemmód programjáról (már ha van-lesz), árairól? Ha jól emlékszem, 10.000 Ft-os várható árakról írtak vagy linkeltek be cikkeket fórumunkon. Mikortól, mikre?

5893   IVA • előzmény5892 2019-10-18 00:13:54

Tegyük hozzá itt: a linkelt cikk 2019. február 22-i, és már közzététetett az 5626. sz. hozzászólásban is.
Nem hiszem, hogy a nemzetünk balettéletében dúló hatalmi, személyi, társulatépítési és -rombolási harcokra közvetlenül és belátható időn belül hatással lehet az önkormányzati választás budapesti eredménye, hiszen sem az Operaházat, sem a Nemzeti Balettet nem a főváros üzemelteti.
OFF: Legfeljebb a VI. és a VIII. kerületi önkormányzat választási eredményei befolyásolhatják az Operaházzal való viszonyt, miután mindkét kerületben leváltották a kormánypárti polgármestert és képviselőtestületet. Csak arról van tapasztalatom, hogy Józsefváros 2010 óta jó kapcsolatban támogatta az Erkel Színház ügyeit, ami lehet, hogy megszűnik vagy módosul az új vezetés alatt. Az Operaház harmadik játszóhelyének (Eiffel Műhelycsarnok) kerületében (Kőbánya) kormánypárti irányítás maradt.

5892   trapper 2019-10-17 19:57:42

Továbbra is aktuális!

https://pestisracok.hu/kirugjak-eluldozik-a-magyarokat-a-nemzeti-balettbol-hogy-johessen-helyettuk-kulfoldi/

Van ugyan néhány magyar Aktuális kedvenc, de csak idő kérdése a foglalkoztatásuk.

A budapesti választási eredmények még további aberrációk és személyiség zavaros vezetés felé sodorják az eddig is zavaros gondolkodásúakat! 

5891   trapper 2019-10-03 22:35:33

5889-hez
Kedves Amalgám!
Nem értünk egyet semmiben és nem is értem amit leírt.
Gúnyolódása rosszul esett és a gondolatmenete is távol van attól amit írtam.
Beismerem, hogy csak a közönség kevésbé művelt és tájékozott egyedeként butaság bármilyen véleményt, észrevételt tennem hozzáértők körében.
Már amúgy is megbántam, hogy bejelentkeztem a fórumukra, mert nem vagyok idevaló.
Ezért, ha megnemtörténtté már nem is tudom tenni szánalmas szerepléseimet, igyekszem ezután csendben maradni.

(Ha tudna törölni a Rendszergazda, azt megköszönném!)

  

5890   Amalgám • előzmény5881 2019-09-30 08:32:49

Kedves Edmond Dantes!

 

Annyiban mindenképp rám pirított a bejegyzésével, hogy meglehet, a Falling Angels esetleg tényleg rövidebb lehetett az Episode 31-nél is. Nem tudom, nem mértem meg (azt sem). Ha ez így volt, valószínűleg egy tényező miatt nem tűnt fel nekem a dolog: a Falling Angels megfelelően tartalmas volt. Érdekes kérdés, hogyan lehet taps és taps természetét megkülönböztetni, és nem biztos, hogy ezt sikeresen meg tudjuk tenni. Ugyanakkor a balett esetében jellemzőbb az erős taps, a szereposztás sokszori visszahívása, mint az operánál, és a táncosok iránti szeretetét mindig nagyvonalúan fejezi ki a közönség. Ez magáról a darabról nem feltétlenül mond sokat, és bár erősen a szubjektum mezején mozgunk, én most nem érzékeltem különösebb többletet a publikum viselkedésében. Az Episode 31 bemutatását nem annyira jelentős művészeti eseménynek tekintem, mint inkább olyan eszköznek, amelynek révén a társulat három korábbi darab repertoárbeli újraszervezéséhez kapott segítséget, és ennek eredményeképp 1st Steps néven is balettestet hozhatott létre – vagyis egy egyre jobban kibontakozó műsorválság jelének.

 

Időlegesen elbúcsúzok most Öntől és a többi kedves fórumtárstól is, valószínűleg bizonyos ideig ismét nem tudok itt jelen lenni, ezért kérem, ha valakit bármely bejegyzésem hozzászólásra indítana, azt csak a teljesen bizonytalan válasz tudatában tegye meg.

5889   Amalgám • előzmény5884 2019-09-30 08:29:51

Kedves Trapper!

 

Nagyon örülök annak, hogy végső soron egy kérdésben sikerült egyetértésre jutnunk: van klasszikus társulatunk. Ráadásul olyan, amelyik kiváló, minden reális szakmai és művészi igénynek megfelelő balettművészekkel rendelkezik. Azt sajnos tényleg nem értem, hogyan lehet egy kortárs balettest kérdésétől egyenes úton eljutni a táncosok nemzetiségének kérdéséhez, mint ahogy azt sem, hogyan létezhetnek olyan absztrakciós sémák, amelyek gyakorlatilag bármilyen kiindulási pontból megbízható módon ehhez az egyetlen témához lyukadnak ki, de megígérem, hogyha sikerül megfejtenem a működésüket, igyekezni fogok elsajátítani a rájuk jellemző példátlan szellemi fegyelem módszerét.

 

Azért is köszönöm a válaszát, mert ezzel alkalmat adott rá, hogy újból átolvashassam néhány korábbi bejegyzésem, és egy nehéz fóruméjszaka több, utólag észlelt közlési hibája közül legalább az egyiket kijavíthassam: az 5878 sz. bejegyzésben említett „JSC” helyesen: „JCS”, azaz John Cranko Schule. Az érintett művészektől, a fórumtársaktól, az intézménytől és a nagynevű néhai korográfustól ezennel hamuba ülve kérek elnézést.

5888   Amalgám • előzmény5880 2019-09-30 08:26:47

Kedves IVA,

 

köszönöm szépen a választ, a te időbeli áttekintésed nyilván nagyobb, mint az enyém, de végső soron azért örülök, hogy te sem a „kurrens” koreográfiák között találtad meg az Inger-féle Bolero legnagyobb kihívóját.  

5887   IVA • előzmény5886 2019-09-24 04:11:23

Kedves Siegfried, bizonyára Te is tudod, hogy ez a fórum – noha bizonnyal olvassák az illetékesek is – nem az Operaház virtuális vendégkönyve. (Nehezen jutott eszembe az utóbbi szó, mert míg kb. 15-20 évvel ezelőtt szinte minden színház honlapján volt ilyen menü, mára kiment a divatból; egyik színház sem kíváncsi a nézők véleményére, amely nem feltétlenül pozitív.) Ezért szerintem nem várható, hogy az itt megfogalmazott kívánságok teljesülnek, de még az sem, hogy nyomukban magyarázat érkezik.
Különben is, mit várhatnánk olyan honlaptól és társulati nyilvántartástól, amelyben a nem magyar születésű (valójában külföldi vendég) művészek nevének sorrendjét áterőszakolták a magyar szokás, szabály szerint?
Már hozzászoktunk, hogy a nem aktív jelzést leginkább a családi okból nem táncoló művészeknél olvashatjuk, és ezt nem árnyalja egyetlen egyszerű szó (pl. jelenleg, ideiglenesen, már) sem. Arra tehát végképp nem számíthatunk, hogy a társulati névsorból kiderülhetnek olyan finomságok, hogy a vezetőség miben egyezett meg egy-egy művésszel; miért nem aktív, ha képességei változatlanok; ha azok megváltoztak, miért nem kap más jellegű szerepeket; ha szolgálati évei szerint szakmai nyugdíjra jogosult, miért szerepel még a társulati névsorban (mások neve, pl. a Végh Krisztináé is évekig szerepelt nem aktív jelöléssel). Ezekre a kérdésekre legfeljebb a művészek nyilatkozata adhatna választ (pl. interjúban), de az is elképzelhető, hogy ők maguk nem kívánják megosztani helyzetüket a nyilvánossággal (pl. azért, mert nem tekintik véglegesnek). Lehet, hogy e többféleképpen értelmezhető státusnak anyagi oldala is van.
Azt nem hiszem, hogy egy agresszív hangú beszólás nyomán bármi is jobbra fordulhatna. (Természetesen ezzel nem a Te hozzászólásodra utaltam.) Rosszabbra viszont igen: a döntési helyzetben levők is emberek...

5886   Siegfried • előzmény5883 2019-09-23 21:58:11

Nem tudom, hogy Kozmér Alexandra és Aleszja Popova távozása közös vagy a színház egyoldalú döntése volt. Kérem a színház vezetését, hogy adja meg a művésznőknek és a közönségnek is a színpadi elbúcsúzás lehetőségét! Fájdalmas, hogy ilyen hírt tájékoztatás nélkül, a honlap társulati névsorából lehet megtudni.

5885   macskás 2019-09-22 18:54:36

5885

5884   trapper 2019-09-21 20:58:59

5883-hoz:
De megtette! Volt, vagy lesz búcsú előadása? Ha nem, akkor ilyen szégyenletes befejezésre ítél a vezetés minden magyar táncost?
5882-höz:
A kortárs produkciók olykor nyakatekert mozdulat rendszerei nem éppen a klasszikus balettosok izmaihoz illeszkedőek.
Minkét variációhoz különböző, de alapos felkészülés, rátermettség és jó adottság kell.
Meg lehet próbálni, vannak kivételes művészek, akik képesek mindkét területen színvonalas produkcióra, de nem biztos, hogy ez előny, akár a művésznek, akár a színháznak!  Ami utcára, vagy a Trafóba való, az oda való!
A MNB esetében már az amúgy is "elrevüsödött" ízléstelen jelmezes jelenségek (Gondolok itt a Solymosi-féle  hattyúk, diótörő változatokra)  után már egyenes az út a még kevésbé az operaház színpadára való  erőltetett, érthetetlen és élvezhetetlen kortárskodó, modernkedő, egyszer nézhető, egyszer használatos, sznoboknak való beteges darabokig. Hiába a nagy munka, a sok sérülés, a művek nem érik meg a befektetést, csak viszik a pénzt. Lásd Erkel nézőszámok!
5877-hez:
Van egy klasszikus társulat, de nem magyar. A vezetés szerint ez nem baj, egy holland klubcsapatban is alig van holland.
Az utolsó bekezdésben felsoroltak közt éppen így nem találtam egy magyart sem, tehát nem jogos az a kérdés, hogy mitől MNB az MNB? Talán már magántársulat? Magyar állami költségvetésből? 

5883   Myway • előzmény5878 2019-09-20 17:58:42

"Aleszja Popova művésznő státusza „nem aktív”-ra változott" - EZT A POFÁTLANSÁGOT NEM KELLETT VOLNA MEGTENNI AZ OPERÁNAK! 

5882   Edmond Dantes • előzmény5874 2019-09-20 09:10:20

Kortárs produkciók játszása vajon azt jelenti-e, hogy nincsen klasszikus MNB-társulat? A táncosok származási-születési helye más ügy.

5881   Edmond Dantes • előzmény5873 2019-09-20 08:52:26

Kedves Amalgám! Köszönöm figyelmét, megjegyzéseit. Ismételten előrebocsátva, ld. 5873:  nem vagyok olyan értő és avatott nézője a műfajnak mint itt jó néhányan, bár az évtizedek során a repertoár jelentős részét megnéztem, számos művet többször is...és sok kortárs vendégprodukciót, teszem hozzá. Két elemet emelt ki érdemben a beírásomból: az Episode 31-et és az Erkel Színház mint az est helyszínének megfelelőségének kérdését. Az Episode 31-ről én sem írtam lelkendező beszámolót, de ha már szóba került: nem tartottam se rosszabbnak se jobbnak mint az est többi számát, legfeljebb másmilyennek, de hiszen minden balettprodukció másmilyen, főleg ha más-más koreográfus munkája. Nem annyira az Episode 31 külön felvonásba helyezését tartom szerencsétlennek, inkább a még rövidebb középső felvonást illetve azt, hogy a két utolsó darabot nem vonták össze egy felvonásba. Ha ennek színpadtechnikai okai voltak, akkor inkább egy rövid "bent ülős" szünetet tarthattak volna. Változatlanul megértem azt, ami a belinkelt tévés promo-beszélgetés során derült ki, nevezetesen hogy a koreográfus kérésére kettőzték meg azaz vonták össze az eredetileg kettős szereposztásra tervezett létszámot.A színpad mérete pontosabban szélessége ennél a mozgalmas, "szaladgálós" darabnál különösen és bántón feltűnő lett volna fele ekkora karral, ezt szimpla néző létemre bátran kijelenthetem. Egy pas de deux esetében -paradox módon- szinte mindegy, hogy mekkora a színpad, szemünk -és a koreográfia- úgyis kizárólag a táncospárra fókuszál. (Zárójelben megjegyzem: olyannyira, hogy még a színpad jobb hátsó sarkába eldugott zongorát illetve az élő zongorakíséretet is csak akkor észleltem, amikor a zongoraművész a végén előre jött meghajolni.) A közönséggel kapcsolatban nem érdemes vitát nyitni: a produkció zajmérés nélkül is jól érzékelhető nagy tapsot, lelkesedést váltott ki. Szintén fenntartom véleményemet, hogy a 1st Steps-jellegű, "kortárs" (értsd: nem egészestés-klasszikus, nagy létszámot igénylő) salátakoncertek -a tapsok mérhető erősségétől eltérően- mérhetetlenül jobban érvényesülnek kisebb színpadon, kisebb nézőtér előtt. "Félre": láttam én már bábelőadást (!) háromezer férőhelyes (!) játszó helyen és jelentem, az előadás rendben lement, tapsok is voltak bőven, de attól még a helyszínválasztás nem volt éppen szerencsés. Egy élő zongora kíséret és egy gépzene is jobban passzol pl. Fesztivál Színház- vagy Trafó- vagy most már Műhelyház-méretű térbe, ahogyan pl. sajátos világítási effektusok is és nem csupán az érdeklődés mértéke. Sokakkal együtt és nyilván sokakkal ellentétben általában az a benyomásom, hogy számos színházi előadás is nagyobbat "szól", hatásosabb kamarakörnyezetben, alternatív játszóhelyen mint egy hagyományos nagyszínházban, lett légyen akár nagyobb létszámú az előadás (számomra legutóbb Brecht Krétaköre a Kamrában), de ezt továbbgondolva már eltávolodnék témánktól. A Sylviát most nem láttam, de általánosságban úgy gondolom, hogy a fentebb már említett klasszikus balettek részben jellegük-létszámuk miatt, részben az irántuk várható közönségérdeklődéstől nem függetlenül az egyszer majdcsak megnyíló Operaházba valók, még a -főleg Karácsony közeledtével- soha nem apadó érdeklődést keltő Diótörő is.

5880   IVA • előzmény5879 2019-09-20 03:56:47

Kedves Amalgám, a Bolero előadástörténete nem Béjart-ral és Markó Ivánnal kezdődött, még Budapesten sem – és remélhetőleg nem is Johan Ingeré lesz az utolsó szó.
Az 1960-as évek táján, amikor a Bolerót leginkább Salome-előadások „kiegészítő” darabjaként adták az Operában, Cieplinsky János koreográfiájával, sajnos nem láttam. Sajnálatomat növeli, hogy korabeli színlapokról tudom, kik adták elő akkor váltott szereposztásban, le is írom, mert akinek köze van a magyar balettkultúrához, annak nem lehetnek fölöslegesek és idegenek e nevek. Lakatos Gabriella, Fülöp Viktor, Erdélyi Alice, Havas Ferenc, Csajkovits Magda, Hamala Irén, Géczy Éva, Gál Andor, valamint Rácz Boriska, Róna Viktor, Kálmán Etelka, Sallay Zoltán, Éhn Éva, Gaál Éva, Anda Margit, Kemény Judit, Kiss László. Pár évvel ezelőtt a neten ráakadtam egy képgalériára, ahonnan trükkös módon sikerült elmentenem 50 fekete-fehér képet, amelyek ennek a szériának a jelmezes próbáiról, előadásairól készültek. (Sajnos a helyet azóta nem találom.) A fotográfusok olyan erejű pillanatokat kaptak el, amelyekből nemhogy megszólal a zene, de még a vér is folyik! – természetesen csak az érzetünkben.
Azért merem mégis bátran megemlíteni ezt az elmulasztott szériát, mert ez a (különben 1943-ban bemutatott) Bolero-változat 1975 májusában megért még egy felújítást az Erkel Színházban, egy balett-est záró darabjaként (A rózsa lelke és a Pas de quatre előzte meg), két szereposztásban. A fő nőalakot még eltáncolta néhányszor az akkor 47 éves Lakatos Gabriella, páratlan odaadással és még mindig illúziókeltően. Aki őt látta, annak olyan fogalma lehet temperamentumról és szenvedélyről, amilyen másnak nem. De élvezetes és impozáns volt Szumrák Vera alakítása is a másik szereposztásban. A többi fontos szólóban Sebestyén Katalin, Havas Ferenc, Sipeki Levente, Forgách József szereplése is emlékezetes, a második vonalban feltűnt már Pongor Ildikó is. Az csak természetes, hogy az Erkel Színházban nem hangfelvételről szúrták ki a fülünket.
Rövid két esztendővel később, 1977 januárjában Fodor Antal Bolero-alkotása mutatkozott be egy új balett-esten. Túl közel volt még a Cieplinsky-féle verzió emléke, de ez is képes volt Bolero-élményt nyújtani a szimfonikus szerkesztésű koreográfiát abszolváló fiatalokkal. Leginkább Musitz Ágnes tánca lebeg előttem, akinek a lobogó szőke haja mintha külön szerepet hapott volna a látványban.
A Boleróról való véleményünk szerint valószínűleg más-más tejútrendszerben élünk. Nincs a mindössze kb. negyedórás zeneműnek „jelentős” része: az első taktustól az utolsóig egybetartozik minden hangja, megszakíthatatlan, hiszen szakadatlan, lehalkíthatatlan, hiszen zenekarának nemcsak a vastagsága, hanem a hangereje is fokozódik. Te azt állítod, egész jól lehet szunyókálni alatta, én azt mondom – nem éppen eredetien és poétikusan fogalmazva –, hogy még a holtat is felébreszti álmából.

5879   Amalgám • előzmény5875 2019-09-19 17:24:57

Kedves IVA,

nem szándékozok újabb hozzászólást írni a 1st Steps témájához, csupán a Bolero előadásával kapcsolatos felvetéseidre reflektálva jelezném, hogy az általad kiemelt "temperamentum és szenvedélyesség" követelményének táncszínpadi megvalósítására nem tudom, mi lehetne az igazán megfelelő példa, ami jobb, mint a Walking Mad. Ha ismertebb "nagy" koreográfiákat nézünk, akár Maurice Béjart, akár Markó Iván munkája legyen az, szerintem azt fogjuk találni, hogy egyáltalán nem közelítették meg jobban a szempontrendszered, mint ez a darab. Amúgy persze ennek a két feltételnek sem kell mindvégig megfelelni, hiszen a Bolero jelentős része alatt egész jól lehet szúnyókálni.  

5878   Amalgám 2019-09-19 05:26:28

Magyar Nemzeti Balett 2019/2020

 

Végső soron már augusztus óta olvashatók a társulat honlapján a jelen évadra vonatkozó személyi adatok, de talán nem lehet érdektelen, ha valaki érintőlegesen itt is összefoglalja a legfontosabb személyi fejleményeket, és a lezajlott első balettelőadások évadnyitó jellege kapcsán a teljesség igénye nélkül megpróbálja áttekinteni a legjelentősebb változásokat. Elnézést kérek azért, ha az alábbi összefoglaló hiányos és pontatlan, mind a fórumtársaktól, mind pedig azoktól az esetleges érintettektől, akik művészként esetleg most az én hanyagságomtól szenvedve lesznek tévedés vagy méltatlan mellőzés áldozatai.

 

A leginkább említésre méltó fejlemény az, hogy az aktív és ténylegesen magántáncosnői tevékenységet végző első magántáncosnők száma kettőre csökkent. Aleszja Popova művésznő státusza „nem aktív”-ra változott, míg Karina Sarkissova a továbbiakban balettmesterként és koreográfusként szerepel a névsorban. Sarkissova művésznő esetében sajnos talán okkal feltételezhetjük, hogy az év elején elszenvedett sérülése miatt kénytelen legalább huzamosabb időre megszakítani magántáncosnői működését, míg a közönséggel különösen bensőséges kapcsolatot ápoló, szépséges Aleszja Popova esetében a társulat mindig dinamikus belső élete elgondolások rendkívül széles skálájának adhat teret.

 

A változások következő jelentős része a címzetes magántáncosnők körét érinti, ahol örvendetesen és megalapozott módon növekedett a létszám. Hazaszerződött Svédországból Ecseki Ágota, aki 2010-ben végzett a Táncművészeti Főiskolán, majd külföldre távozott, és eddig a Svéd Királyi Balett második szólistája volt. A társulat eddigi tagjai közül – igen megérdemelt módon – kinevezést kapott a két évvel ezelőtti Magyarországra szerződéséig az Ogyesszai Operaház prímabalerinájaként dolgozó Ellina Pokhodnykh, valamint  Lee Yourim, aki az elmúlt évad során több szerepében is élő cáfolatát nyújtotta a Távol-keleti balettművész hölgyekkel, főként pedig a színészi képességeikkel kapcsolatos, nagy mértékben általánosító kétségeknek, szerepeiben rendkívüli technikai tudásról tett tanúbizonyságot, és a Magyar Táncművészek Szövetségétől elnyerte Az évad legjobb pályakezdő táncművésze címet is. Sokat sejtető személyiségként megérkezett a címzetes magántáncosnők közé Vera Sabantseva, a NOVAT eddigi prímabalerinája, ami miatt – egyes jelek alapján úgy tűnik – most elég nagy a szomorúság Novoszibirszk balettszerető népének körében.

 

Jelentősek a változások a karban is, a több távozás és számos új szerződtetés közül ki kell emelni talán Aglaja Sawatzki és Kóbor Demeter, valamint a Wakabayashi Yuki – Kiyota Motomi kettős érkezését. A német születésű, magyarul nagyon szépen beszélő Aglaja Sawatzki 2015-ben végzett Budapesten a Táncművészeti Főiskolán, majd a Morvaországi és Sziléziai Nemzeti Színházhoz (Ostrava) szerződött, ahonnan most továbblépési lehetőséget kapott a Magyar Nemzeti Baletthez. Kóbor Demeter két éve végzett a táncművészetin, és most drezdai, illetve varsói kitérő után tért vissza Magyarországra. Wakabayashi Yuki és Kiyota Motomi az idén végeztek a stuttgarti JSC-n, továbbá megnyerték a Kijevi Grand Prix nevű balettversenyt, feltehetően ekkor figyelt fel rájuk az éppen ott zsűriző Solymosi direktor úr. A számos további szerződtetett művész között a leginkább figyelemre méltó talán több orosz hölgy neve, akik általában kevéssé jelentős társulatok szólótáncosi múltjával rendelkeznek. Összességében véve olyan kép rajzolódott ki bennem, hogy a Magyar Nemzeti Balettnél már a tánckarhoz is elég nehéz közvetlenül egy friss balettakadémiai végzettséggel bekerülni: ehhez vagy egy gyengébb társulat több éves szólótáncosi múltja, vagy erősebb társulatoknál szerzett néhány éves kartáncosi múlt, vagy a friss végzettséghez társuló komolyabb nemzetközi versenyeredmény is szükséges.        

5877   Amalgám • előzmény5874 2019-09-19 05:11:04

Kedves Trapper Fórumtársunk!

 

Kérem, hogy próbáljon kicsit több megértést tanúsítani a kortárs darabok iránt, és figyelembe venni, hogy a balettközönségnek van olyan része is, amelyiknek az érdeklődésére ez a paradigma is számot tarthat, továbbá sok művész is szívesen próbálja ki magát ezen a területen. Nem magával a kortárs balettel van a baj, hanem azzal, ha azt az igényeket meghaladó volumenben játszák – ez egyébként bármi másra igaz lehet, akár még Seregi Sylviájára is –, vagy ha annak előadásai közé nem megfelelő színvonalú darabok is keverednek. Ez utóbbit szintén tekinthetjük akár általános szabálynak is.

 

Be kell látnunk, hogy a balett a polgárjogot nyert formájában nem egy különösebben régi elődóművészeti ág, általánosan elfogadott repertoárjának terjedelme, mélysége pedig csak néhány tucat jelentősebb mű világszerte. Ha a repertoárnak ezt a gyengeségét, gyors kimeríthetőségét orvosolni akarjuk, bizony szükség van a kortárs balettre és annak fejlesztésére is, különben a közönség hamar elveszítheti érdeklődését az egész művészeti ág iránt. Én ezt az irányt valamivel jobbnak tartom, mintha a repertoár folyamatos frissítési igényét követve a DonQ, A kalóz stb. vonalán haladnánk, majd pedig a XIX. sz. megfelelő mélységébein végül eljutnánk A fáraó lányához, A Duna lányához, A bandita lányához vagy a korabeli klasszikus-romantikus balettirodalom más, nyilván méltán elfeledett, de „repertoár-frissítésre” hirtelenjében alkalmasnak tűnhető egyéb műveihez (bár ezek közül a A fáraó lányát Oroszországban még játszák néha).

 

A fentiek miatt én nagyra értékelem a Solymosi-féle balettvezetésnek a kortárs balettjátszás megerősítésére tett erőfeszítéseit, és fontosnak tartom, hogy a társulat mostanra – bizony – magas szintű jártasságra tett szert a modern tánctechnika alkalmazásában. A megfelelő arányok, megfelelő repertoár és a megfelelő koncepció kialakítása, a létrejött képességek magasabb művészi tudással támogatott felhasználása kétségkívül várat még magára, de bízok benne, hogy az alapozás mostanra nagyjából lezajlott folyamata, a megfelelő képesség létrejötte után hamarosan sor kerül azért majd ilyen jellegű szervezési intézkedésekre is.

 

Nem tartom igaznak, hogy ne lenne klasszikus társulatunk, vagy hogy a társulatnak a klasszikus – illetve romantikus, neoklasszikus – balettek bemutatására való képessége bármiben is károsodott volna. Az kétségkívül igaz, hogy a jelenlegi khm... infrastrukturális helyzetben a hagyományos repertoár meghatározó részét nem tudja, vagy csak jelentős kompromisszumok árán tudja/tudná játszani a társulat – ld. pl. a tavalyi évad alapvetően elfogadható Giselle bemutatóját a csökkentett tánckarral, illetve a röptetett Myrtha helyett a színpadon balról jobbra komikus módon átcaplató Myrthával. Ugyanakkor az utóbbi évek szerződtetései éppen a klasszikusbalett-játszási képesség jelentős megerősítésének a szándékára utalnak, és szerintem az operaház bezárása óta a társulat nyilvánvaló módon készül arra, hogy az újranyitás után méltó módon tudjon megfelelni az ezen a téren fennálló feladatának. Nagy számban szerződtettek kiváló, a legmagasabb szintű klasszikus tánctudással és gyakran előkelő nemzetközi versenyeredményekkel rendelkező szólótáncosokat, és minőségileg hasonló módon fejlesztették a tánckart is. Egyértelműen elkülöníthető az a személyi kör, akit posztklasszikának még csak a közelébe sem engednek, vagy legfeljebb elvétve, és nem egy kiváló szólótáncosnő mellet ide tartoznak például a kar megerősítésére az utóbbi években jelentős számban szerződtetett, imponáló és egyértelműen klasszikus jellegű szakmai erőt képviselő vaganovás balerinák is. A társulat mint klasszikus társulat nagyon is hogy rendben van tehát, bár most csak korlátozott mértékben tudja megmutatni a képességeit. Kérem Önt, Kedves Trapper, hogy ítéletalkotása során próbáljon meg figyelemmel lenni ezekre a tényekre is, és ha további kétségei lennének a leírtakkal kapcsolatban, akkor keresse – többek között, és a társulat néhány szintén kiváló, de sokat támadott művészét most a békesség kedvéért nem említve  – Tatiana Melnik, Cristina Balaban, Sofia Ivanova-Skoblikova, Elizaveta Cheprasova, Diana Kosyreva vagy Ellina Pokhodnykh előadásait.   

5876   Amalgám • előzmény5873 2019-09-19 05:07:28

Kedves Edmond Dantes!

 

Köszönöm szépen a 1st Steps című, többfelvonásos modern balettest keddi előadásáról szóló beszámolóját – bizonyára többünk nevében is! Mivel hosszabb idejű távollét után most nyílt némi lehetőségem a fórumon történő ismételt megjelenésre, magam is terveztem egy beszámolót a műsorról, de az adott körülmények között inkább az Ön tudósításához szólnék hozzá, ahhoz is inkább részlegesen, alapvetően Alexander Ekman Episode 31 c. művét, az est premierdarabját illetően. Feladatomat megkönnyíti, hogy jómagam is az Ön által megtekintett előadáson voltam jelen.

 

Sajnos én úgy vélem, hogy az Episode 31 bemutatása – figyelemmel a mű összes koreográfiai érdemére – nem tűnt indokoltnak. Ezt annak ellenére mondom, hogy a fórum közönségének ahhoz a részéhez tartozok, aki minden ellenséges érzület nélkül, objektív módon, az érdemeket is elismerve szemléli a Magyar Nemzeti Balett jelenlegi vezetésének munkáját, továbbá aki kedveli és értékeli a jó kortárs balettet. Emlékeim szerint a Gioconda balettbetétjével kapcsolatos, előző évadbeli vita során is mindketten kedvező álláspontot foglaltunk el a sok indulatot kiváltó alkotással kapcsolatban. Ugyanakkor az Episode 31 szerintem nem egy jó kortárs balett, illetve táncmű, és csak kevés pozitív állítás megfogalmazására alkalmas: a darab hatásosnak tűnő nyitóképpel indult, és egy-egy pontján a dinamikája alkalmasnak tűnt arra, hogy magával ragadja a nézőket. Mindez azonban alig segít valamit a koreográfia alapvető ötlettelenségén és tartalmatlanságán, illetve a mű időbeli terjedelmének elégtelenségén, amelyek szerény meglátásom szerint az alkotás alapvető és nehezen orvosolható gyengeségei. Nem gondoltam volna, hogy indokolt lehet megmérni a darab időtartamát – és színházba is alapvetően szórakozni járok –, így most pusztán a szubjektumra hagyatkozva vélem azt, hogy az Episode 31 a megelőző, nyilvánvalóan nem véletlenül beiktatott, flashmobok és művészi vallomások köré szerveződő videóvetítéssel együtt sem érte el sem egy balettszínpadi önálló harmadik felvonás, sem pedig bármilyen más, értékelhető táncmű terjedelmét, és nem szolgáltatta annak elvárható élményanyagát sem. Ezen a téren nagyon komoly hiányérzet maradt bennem, amikor felálltam a székről az előadás végén. Az alkotással kapcsolatos elégedetlenségemet csak fokozta az az éles kontraszt, ami az Episode 31 és a műsorban előtte következett Falling Angels között megmutatkozott, ugyanis az előbbi egy jó mű, mint ahogy az volt az est másik két, korábbról szintén ismert darabja is. Meglehetősen eltérően vélekedek Öntől a mű közönségfogadtatását illetően is: stopperórához hasonlóan ugyan tapsométer sem volt nálam, de mégis úgy gondolom, hogy bár a zárófelvonás is lelkes tapsot kapott, ez inkább a jó társulati teljesítménynek szólhatott, semmint magának a koreográfiának. Az estben szintén szerepet kapott, hosszabb ideje műsoron lévő repertoárdarabok fogadtatásához mérten az Episode 31 irányában meggyilvánuló közönséghálát én inkább gyengébbnek érzékeltem, pedig hát az volt a premierdarab... Összességében úgy vélem, hogy a kortárs balett népszerűségének növelésére irányuló, egyébként dicséretes társulati erőfeszítések között ennek a műnek a bemutatása inkább kontraproduktívnak tekinthető.

 

Magával az est egészével kapcsolatban az a véleményem, hogy egyebekben értékes, már ismert, jó darabokban összességében jó táncosteljesítmény(eke)t láthattunk a társulat részéről. A Falling Angels esetében a talajmunka egyes részeinél felvetődött bennem, hogy itt most valójában szinkron- vagy aszinkron mozgást írhatott-e elő a koreográfus, de az ezzel kapcsolatos kérdés csak csekély mértékben befolyásolta az amúgy számomra nagyban pozitív nézői élményt.

 

Mivel eddig inkább a negatív kritikának szenteltem terjedelmet, az est talán legnagyobb pozitívumaként szeretnék megemlékezni a mindig, minden szerepében kiváló, most a Trois Gnossiennes Lány szólójában Leblanc Gergely oldalán színpadra állt Cristina Balaban művésznő fellépéséről. Eddig ezt a darabot három szereposztásban láttam, és anélkül, hogy az érintett művészek között bármiféle általános rangsorolást tennék – ezt talán a mű természete és az általa támasztott követelmények sem igazán engedik meg –, azt kell mondanom, hogy ezeken belül a Lány szóló szerepének eddigi legjobb művészi értékű tolmácsolását egyértelműen Cristina Balabantól láthattam.

 

Sajnos teljesen igaz, hogy az Erkel most sem volt tele: elindulás előtt ránéztem a jegytérképre, és ha jól emlékszek, ezernél valamivel több szabad hely volt még, továbbá a helyszínen is 40-45% körüli házat tapasztaltam. Ráadásul ez még talán nem is a legrosszabb arány: a tavalyi évadban két Sylvia előadást is láttam – intenzív évad volt, na; ennyire nem szoktam elvetni a sulykot, de tavaly kifejezetten kíváncsi voltam több frissen szerződtetett művész előadásaira is –, ezek közül az egyik hasonló látogatottság mellett, míg a másik talán 35% alatti házzal zajlott le. Ugyanakkor amellett, hogy a Műhelyház befogadóképessége talán jobban igazodik a kortárs balettek iránti érdeklődés mértékéhez, meg kell mondanom, hogy a helyszín összességében talán nem. Én a Műhelyházban még nem láttam balettet, csak operát, viszont ha egyrészt az Erkelben, másrészt a Fesztivál Színházban vagy a Nemzeti Táncszínházban látott kortárs előadásokat hasonlítom össze, akkor azt kell mondanom, hogy ezek a művek is inkább az Erkel arányai között érvényesülnek jobban. Rám a több helyszínen látott azonos művek mindig az Erkelben tették a legjobb hatást.

5875   IVA 2019-09-19 04:41:08

1st Steps – 2019. szeptember 18. – Erkel Színház

Eddigi életem legkellemetlenebb táncélményén estem át – ezzel a gondolattal értem a 1st Steps című balett-est végére. Nem nagy szó ez, mert számos évtizedem szinte számtalan balett-élménye élvezetes volt, kellemes és maradandó emléket hagyott bennem, olyannyira döntő többségben, hogy a kellemetleneket különösebb helyigény nélkül felsorolhatom.
1976-ban mutatták be az Erkel Színházban a Jean Effel rajzai ihlette A világ teremtése című balettet, amely nem nyerte el tetszésemet, kicsit sértőnek is találtam, ezért összesen 6 alkalommal néztem meg csupán, mindannyiszor egy-egy új szereplő beállásáért.
Az 1982 júniusában ősbemutatott A próba című táncjátékot – rendkívüli sikere és népszerűsége ellenére – sem szerettem, három alkalomnál többször nem is láttam.
Az utóbbi évtizedben nem sikerült megszeretnem a Karenina Anna, az Anyegin, a Manon és A kalóz című baletteket. Csajkovszkij három remekműve, A hattyúk tava, a Csipkerózsika és A diótörő mindig is rajongott kedvenceim voltak, de Solymosi Tamás operaházi korszaka alatt mindüknek durva giccs-változatával voltunk kénytelenek találkozni.
Az Erkel Színház újranyitásakor, 2013-ban Öt tánc címmel mutattak be modern balett-estet, amelynek meghatározó emléke a sötétség maradt, 2015-ben pedig késedelmesen ismertem meg a Karamazov testvéreket, amely balett zenei válogatása és mozgásvilága csak viszolygást váltott ki belőlem, soha többé nem kívántam látni, idén is kihagyom.

Be kell vallanom, hogy a 1st Steps című est szériáját eredetileg arra terveztem használni, hogy a szeptemberrel meghosszabbítsam a nyári szünetet. Az Operaház azonban túljárt az eszemen: bérlettulajdonosoknak bónuszként kedvezményes jegyet kínált az előadásokra, aminek hatására mindjárt két szereposztásra is kíváncsi lettem. Ám az elsőtől (múlónak bizonyult gyengélkedésem miatt) távol maradtam, amit igencsak fájlaltam – egészen az abszolvált előadásig: ezen élménybeszámolómat indító összegzésem miatt.
Nem hallgatom el, milyen ellenszenves számomra, ha Magyarországon nem fordítanak magyarra olyan idegen címeket, amelyek a fordítással nem veszítenek hatásukból, pontosságukból, szentségükből. Erik Satie darabjainak lefordításától természetesen eltekintenék, de az est és a másik három darab angol címének megtartása mellett csupán az az érv szólhat, hogy vannak, akik előkelőnek érzik magukat attól, hogy angol című előadásra váltanak jegyet és szánnak időt.
Valamennyi darab élvezhetőségét akadályozza a sötétség, a majdnem csak fekete, szürke látványvilág, az elégtelen vagy éppen kellemetlen világ(os)ítás, a földszinti közönség szemének igen trendi irritálása reflektorokkal. A sötétség nem kedvez a társulat még nem túl sokak által ismert művészei fel- és megismerésének, sem arcjátékuk érvényesülésének, még ha az nem annyira fontos is a modern balettben, mint a cselekményesben.
Elégtelen és kellemetlen a zenei hatás, amely lemond az élő hangzásról. Még a Trois Gnossiennes esetében is, amelyeket Lázár György adott elő a színpad jobb hátsó sarkában elhelyezett zongorán, mert hangjai sajnos olyan erősítéssel szóltak, amilyent csak a pop-koncertek és a multiplex mozik közönsége találhat megszokottnak. (Szerencsére az erősítés enyhült a 2019. áprilisi V. Nagy Iván Nemzetközi Balettgála óta, amikor az egyik Gnossienne-koreográfiát már megismertem, némi halláskárosodás árán.) A három pas de deux-t Aliya Tanykpayeva és Iurii Kekalo adta elő, mindketten a homály által túlságosan takargatott költői jelenségként és költői szépséggel.
A Walking Mad címmel bemutatott Bolero-változat több okból is alapvetően elhibázott. Ravel Bolerója a hangszerek, a hangszerelés parádéja, amely eleven zenéléssel érvényesül nem hétköznapi módon – olyan helyen különösen, ahol van színpad és zenekari árok. (Az utóbbi itt lefedve.) Gépi zeneszolgáltatással az élmény ma elérhető számítógépről vagy akár egy telefonról is. A Bolero a temperamentum és a szenvedélyesség parádéja is, ebből a deszkapalánkkal űzött játékban csak az előbbi valósul meg. Talán akad, akinek a szenvedély-élményt pótolja a játékosság, ám még ha ez megérintett volna is, minden oda, amikor, tán a mű fele táján, elakad a zene, mint amikor kimarad az áram vagy lekapcsolják a zenegépet. De hamar észrevesszük, hogy nem akadt el, csupán nagyon elhalkult – ám az interruptus ettől még interruptus marad, amely nemcsak akkor kínos, ha menekülni kell, hanem akkor is, ha valami elhalkult. Mert e zeneszámnak a legsajátabb hatáseleme a kérlelhetetlen folyamatosság, ettől lesz extatikus és felszabadító a befejezése.
Valójában a Bolerót egy táncesten csak záró darabként érdemes előadni, mert akárhányadszor halljuk, olyan erősen dolgozik bennünk tovább, hogy nem tud lecsengeni egy szünet alatt, sőt, mire hazaérünk sem. Ezúttal talán nem is baj, hogy extázis helyett provokációt kaptunk, mert a zenedarab után azonmód dolgoznak tovább a táncosok, feltehetően a műsorlapon jelzett Arvo Pärt zenéjére – amelyet nem ismerve, azt reméltem, hogy ez már a 3. műsoregység, az ugyancsak ismeretlen zenére (Steve Reich) készült Fallig Angels, és így mégsem nyújtja két szünet az estét.
Nos, ebben hiába reménykedtem a darab rövidsége és a díszletek általános mellőzése okán; valószínűleg a táncosnők átöltözése és szusszanhatása tette szükségesé a szünetet. Ezt a kellemetlen, csupán ütőhangszerekre koreografált darabot végképp elengedtem volna, Jiři Kylián koreográfiájához csaknem annyira nincs antennám, mint a Boris Eifmanéhoz (Karamazov testvérek). A rafinált alulvilágítás és a valamikori egyrészes úszódresszekre emlékeztető jelmez drabálissá, esetlenné tette a táncosnőket, a zsíros és festett saját hajak alatt mintha még az arcbőrök hibái is szerepet kaptak volna a civil látványhoz.
Az új műsordarab, az Episode 31 gyűjteménye lehetne mindannak, amiért nem mennék színházba. Máshová ülnék, ha tudom, hogy vetítés lesz, mert amennyire (máskor) érdemes közelről látni a balettet, annyira rossz és szédítő közelről nézni a mozit. Még ha általában rajongásom tárgyai is a balettművészek, a beszéd korántsem ékességük, sem magyarul, sem angolul, a filmes riport pedig eleve a civilségbe rántja azt, amit a színpadra kellene emelni. Ami ez után történt a színpadon, amit a táncosok műveltek néhány, feltehetően szándékoltan silány lakberendezési rekvizitummal, arra már nem is tudok visszaemlékezni. Lehet, hogy egy érdekes egyetemi előadásról maradtam le, amelyen, mint rossz diáknak, csak azon a kérdésen járt az eszem, hogy mikor megyünk már haza.
Sajnálom, mert ebben a produkcióban is biztosan nagyon sok fizikai és szellemi erőfeszítés volt. A közönség nem is fukarkodott a tapssal.

5874   trapper 2019-09-18 20:32:00

Fantasztikus!

Sikerült a főként klasszikus MNB társulatot az Aradi-Solynosi kettősnek  kortárs "bolygó hollandi" kreatúrává átoperálni! Nincs klasszikus társulatunk immár! Főként nem klasszikus magyar társulatunk nincs! De van Aradink, Solymosink és Ókovácsunk! Hajrá Operaház! Bármi lehet belőled ezekután!

5873   Edmond Dantes 2019-09-18 10:22:49

Illő sőt annál is illőbb szerénységgel kell rögzítenem az Erkel Színház tegnapi balettestjén látottakat, mivel nem vagyok olyan értő és avatott nézője a műfajnak mint itt jó néhányan, bár az évtizedek során a repertoár jelentős részét megnéztem, számos művet többször is. A három felvonásban előadott négy darabból három nem számít újnak és tudtommal nálunk sem most volt a premierje. A nyitó szám, a balett egyik még élő klasszikusa, Hans van Manen 1982-es koreográfiájára, Erik Satie Trois Gnossiennes-zongoradarabjaira táncolt klasszikus pas de deux volt, Balaban Cristina és Leblanc Gergely ihletett előadásában, Lázár György zongora-kiséretével. Ezután Ravel elnyűhetetlen Bolerójára -egy rövid Arvo Pärt-részlettel kiegészítve- a Walking Mad című produkciót láttuk, amit svéd művész, Johan Inger készített 2001-ben a Nederlands Dans Theater részére, sok ötlettel, mozgalmasan, Krupp Anna, Hangya Rita, Carulla Leon Jessica, Taravillo Mahillo Carlos, Morvai Kristóf, Kerényi Miklós Dávid, Myassnikov Boris, Kekalo Iurii és Rónai András közreműködésével. Rövid 2. felvonás következett, egy másik élő klasszikus, Jiri Kylián Falling Angels-e, egy 1989-es alkotás, a műsorlap szerint Steve Reich (ütőhangszeres) zenéjére, a Wikipédia ghanai ünnepi-rituális zenét említ. (A fenti bemutató-dátumokat is a Wikipédiából vettem át.) Nyolc balerina táncolta el Kylián fekete-fehér, szürreál-minimál alkotását a női létről, női pszichéről: Crnic Nika, Kosyreva Diana, Boros Ildikó, Földi Lea, Uehara Emi, Asai Yuka, Kelemen Ágnes és Hangya Rita. Igazi (pesti) újdonság a 3. felvonás s egyben záró szám, a szintén svéd Alexander Ekman Episode 31 című műve volt, Ane Brun, Erik Satie és Mikael Karlsson zenéjére. A produkciót hosszabb videó-bejátszás előzte meg, amiben a társulat tagjai hallható-látható élvezettel beszéltek élményeikről, amiket a Budapest jelentős helyszínein készült film felvételei során szereztek. Mint az minap az atv egyik "beharangozó" riportjából kiderült, a kétszerezett karlétszámot maga a koreográfus kérte ittlétekor a próbák alatt, szerintem jogosan, mert az óriási színpadon ez az "epizód", mozgalmasságával, "nyüzsijével" így érvényesült igazán. A szólisták: Rónai András, Majoros Balázs, Crnic Nika, Takamori Miyu, Molnár Dávid, Morvai Kristóf és Kekalo Iurii, de az Episode 31 a teljes együttest foglalkoztató, igazi csapatmunka, ami zajos sikert aratva zárta a programot. Ez a balett-koncert talán jobban érvényesülhetne a Műhelyház kisebb terében és ott a telt ház is biztosítottabb lehetne mint az Erkel hatalmas, de tegnap nem zsúfolt nézőterén.

1st Steps -  a Magyar Nemzeti Balett előadása, Erkel Színház, 2019. szeptember 17. 

5872   Búbánat 2019-09-11 11:35:18

The Royal Moscow Ballet - A hattyúk tava - az Erkel Színházban

December 3-án az esti előadás előtt, délután 15:00-kor IS megtekinthető lesz Csajkovszkij remekműve az Erkel Színház színpadán!

Lassan két évtizede már, hogy a The Royal Moscow Ballet társulat teltházas műsorokkal varázsolja el a nézőket világszerte. Megalakulásuk óta több mint 980 előadásuk volt, és ez most Budapesten HÁROM fellépéssel bővül az alábbi időpontokban:

  • 2019.12.02.    -   19:30
  • 2019.12.03.    -   15:00
  • 2019.12.03.    -   19:30

Jegyek már csak limitált számban kaphatóak!

5871   IVA 2019-09-04 04:57:06

Interjú Földi Lea táncművésszel:
https://szinhaz.org/interju/2019/09/01/nem-az-vagyok-aki-var-az-eletre-interju-foldi-lea-tancmuvesszel/

5870   Edmond Dantes 2019-08-22 17:05:15

A mozikban holnaptól vetítik az Út a királyi operába című filmet, amelyben a kubai táncos, Carlos Acosta életét ismerhetjük meg: az ismertető szerint "ő az első afroamerikai balett-táncos, aki a leghíresebb balettelőadások főszerepeit táncolhatta." Carlos Acosta a filmben önmagát alakítja.

5869   Búbánat 2019-08-06 09:06:37

Ma este a Bartók Rádió műsorán:

19:00 - Prológ

Leo Delibes: Coppélia

A mikrofonnál: László Ferenc
Szerk.: Katona Márta

19:30 – Hírek

19:35 – 21.15  Leo Delibes: Coppélia – háromfelvonásos balett

Vez.: Kent Nagano
Km.: Lyoni Operaház Zenekara

 

5868   Búbánat 2019-08-03 11:37:56

Bartók Rádió, ma este

19:00 -21:35 Pjotr Csajkovszkij: Hattyúk tava – balett négy felvonásban

Ea.: az  Orosz Állami Zenekar, vez.: Vladimir Jurowski

 

5867   IVA • előzmény5865 2019-08-03 02:58:27

Ha igaz a hír, az Operaház újranyitása után nemcsak kegynek, hanem az akadálymentesítési követelmények teljesítésének köszönhetően is fel lehet jutni az emeletekre lifttel. Közelebb nem fog kerülni a karzat a színpadhoz, ám lehet, hogy annak is öröm lesz ott ülni, aki anyagilag képtelennek bizonyul jegyet váltani a földszintre, s így legalább megnézheti a felújított házat. Illetve annak, aki azért aggódott (aggódik), hogy ott alakítják ki az állóhelyeket. Mert az már nem lenne akkora öröm, hogy felszállítottak a III.-ra, ahol állva nézheted végig a Mesterdalnokokat.
Azért írtam az Opera felsőbb ülőhelyeiről, mert érzékeltetni akartam, milyen veszteség érte a nézők jelentős részét a Várszínházban.
A linkelt cikk címét a szerkesztő adta: egyelőre az internetes médium szándékáról, üzenetéről árulkodik.
Továbbra is hőn javaslom, hogy vállald magadra a saját gondolataidat, és ne tulajdonítsd azokat nekem.

5866   Edmond Dantes • előzmény5862 2019-08-02 09:26:07

Nem ismerem a Netherlands Dans Theater szerkezeti-szervezeti felépítését, de nem gondolnám, hogy ha ott az van, amit írtál, azt okvetlenül követni kellene nálunk is. Nemzetiből van már nekünk annyi és egyre újabbak is (Együttműködés Rendszere, Közművek, Dohánybolt, Közszolgálati Egyetem, Tehetség Program stb.), hogy szerintem bukásra ítélt gigantománia lenne egy quasi Nemzeti Tánckombinátba tömöríteni a komplett magyar tánc- és balettkultúrát. Ilyesmi a szocialista időszak trösztösítési-kombinátosítási idejében sem történt. A néptánc pl. annyira más mint a másik két szakág és minálunk jóval gazdagabb, szerteágazóbb mint a hollandoknál. Másfelől teljesen leválasztani a Magyar Nemzeti Balettet MÁO-ról szerintem önmagában nem gazdagítaná a társulat klasszikus és modern/kortárs tánckultúráját: inkább csak az admin. létszámot duzzasztaná. Hasonló okból írtam néhány hete -zéta- írására reagálva (Hozzászólások.../6924), hogy két operatársulat véleményem szerint nem szükséges Budapesten. Kurz: Nemzeti Tánckombinátot ne és/de különálló Nemzeti Balettet, különálló Erkel Színházat se

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Operavizsga Fesztivál"
A Drezdai Zeneművészeti Főiskola előadása
MILHAUD: Le pauvre matelot
PUCCINI: Gianni Schicchi

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Rácz Ottó (oboa), Kovács Zoltán (fagott), Soltész Ágnes (hegedű), Pólus László (cselló), Kiss Sándor (klarinét)
Magyar Állami Operaház Zenekara
vezényel: Stefan Soltész
PROKOFJEV: I. (D-dúr, „Klasszikus”) szimfónia, Op. 25
HAYDN: B-dúr sinfonia concertante, Hob I:105
WEBER: f-moll klarinétverseny (op.73)
HINDEMITH: Szimfonikus metamorfózisok Carl Maria von Weber témáira

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szappanos Tibor (tenor), Tekula Endre (kürt), Tóka Ágoston (orgona)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Kovács János
LISZT: Les Préludes – szimfonikus költemény
BRITTEN: Szerenád
SAINT-SAËNS: 3. (c-moll) szimfónia, op. 78 („Orgona”)


19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

LUX:NM:
Ruth Velten (szaxofon), Florian Juncker (harsona), Silke Lange (harmonika), Sebastian Berweck (zongora), Zoé Cartier (cselló), Martin Offik (hangmérnök)
"Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020" - Anamorphoses
LAURA MELLO: Pidg In Note Out
JUDIT VARGA: Anamorphoses
LISA STREICH: MOLE’S BREATH
SARAH NEMTSOV: Journal
OXANA OMELCHUK: 5 Widmungen an die verborgenen Empfänger

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Hegedűs Endre, Hegedűs Katalin (zongora)
J.S. BACH: C-dúr zongoraverseny II. tétel, BWV 1061
MOZART: D-dúr szonáta, K. 448
CHOPIN: C-dúr rondó, op. 73
CHABRIER: España
RACHMANINOV: Románc (II. szvit), op. 17
BRAHMS: Változatok egy Haydn témára, op. 56b.

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Benjamin Beilman (hegedű)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Marek Janowski
BEETHOVEN: D-dúr hegedűverseny, op. 61
SCHUMANN: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Mendelssohn Kamarazenekar
BIBER: Battalia (A csata) „Sonata di marche”
BEETHOVEN: c-moll vonósötös, op. 104 (a szerző átirata a c-moll op. 1, No. 3 zongorás trióból)
SOSZTAKOVICS: Kamaraszimfónia op. 110a (Rudolf Barshai átirata a 8. vonósnégyesből)
A mai nap
született:
1935 • Balassa Sándor, zeneszerző
1951 • Fischer Iván, karmester
elhunyt:
2014 • Claudio Abbado, karmester (sz. 1933)