vissza a cimoldalra
2020-02-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11466)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2543)
Kórusművek (113)
Kórusok, kórusművek, karéneklés (116)
Az énekkar mint közösség (31)
Franz Schmidt (3543)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4695)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3702)
Társművészetek (1597)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1876)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (131)
Élő közvetítések (8411)
Jacques Offenbach (480)
Natalie Dessay (1805)
Momus-játék (5796)
Plácido Domingo (921)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4558)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (Búbánat, 2004-10-26 21:12:09)

- koncertek, előadások, események, élmények -
   
4557   lujza • előzmény4556 2020-02-25 00:42:29

Nagyon köszönöm a részletes és pontos beszámolót, beleértve a képet is! Nagy élmény volt ez a koncert, egyáltalán nem volt kakukktojás a másik három neves zenekar előadása mellett. Előzőleg az Előadóteremben levetítették a tavaly, Eötvös 75. születésnapjára készített portréfilmet, majd a művész még egy fél órában bevezette az este elhangzó műveket. Tartalmas este volt!

4556   Edmond Dantes 2020-02-24 09:51:48

Gavalléros a MüPa idei Zenekari páholy nevű bérlete. Három megasztár zenekar (Izraeli, Londoni és Berlini Filharmonikusok) közé kakukktojásként Eötvös Péter szerzői estjét tették, a maestro a Rádiózenekart vezényelte ez alkalommal. A többség számára ismeretlen művek miatt néhányszor idéznem kell a rendezők által kiadott, itt igazán kihagyhatatlanul fontos műsorfüzetben írottakat. A nyitó szám, a Dialógus Mozarttal - da capo zenekarra itthoni ősbemutató volt. Eredetileg kisebb zenekarra, még 2014-ben komponálta Eötvös, a most hallott változatot 2016-ban mutatták be Salzburgban. A Mozarteum és néhány külföldi társintézmény minden évben másik zeneszerzőt kér fel, hogy a saját zenei nyelvén egyfajta dialógust folytasson Mozarttal. Eötvös Péter a felkínált 63 Mozart-fragmentumból végül tizenegyet választott ki és kilenc apró tételben dolgozta fel ezeket. Rövid, szórakoztató muzsika a Fragmente, "eötvösi" mértékkel átlagosnak mondható méretű és összetételű zenekar közvetíti a mozarti és a 21. századi hangzásvilág érdekes keverékét közvetítő alkotást. Lukács Miklós játszotta a cimbalom(!)szólót. A kis technikai zavar elhárítása után következő darabot is először hallhatta itthon a közönség: a Reading Malevich az egyik nagy svájci gyógyszervegyészeti cég megrendelésére született 2018-ban. Ihletője Kazimir Malevich Suprematism No.56 (más helyen: Supremus -56) című képe. A szerző úgy érezte, hogy "ő ezt a formát, ezeket a színeket hallja...és megpróbálja a képi elemeket pontosan átvinni egy zenekari hangzásba". A műsorfüzet részletesen közreadja a szerző szándékait, milyen képi formákhoz és színekhez milyen zenekari hangzásokat társított az ő zenei képzelete. Ki-ki eldöntheti mennyit ért meg, mennyit lehet, mennyit kell "megérteni" egy -egyszerűsítve- absztrakt festményből és annak mai "zenei átiratából". A negyedórás, kéttételes -a szokásostól eltérően ültetett vonóskarral előadott- nagyzenekari darab második tételében Eötvös az első tétel képi világát forgatta el 90 fokkal, a fináléba némi "Chagallos" zenét is álmodott, hogy "kicsit zenélni is tudjon" ... jómagam kép- és zeneelemzést mellőzve hátradőlve hallgattam és kedveltem meg az érdekes képi zenét avagy megzenésített képet. (...utóbbit bátorkodtam kikeresni-bemásolni, ami remélem,nem sért jogot.)

 
A nem véletlenül hosszú szünet után meglepő látvány fogadta a visszatérő közönséget: mindkét oldalerkély hátsó sora kottákkal és ütőhangszerekkel tele és a színpadot is teljesen átrendezték az est fő száma, az Atlantis előadásához. A szerző "annak idején sokat foglalkozott nagy kultúrák fejlődésével és eltűnésével. Példaként Atlantisz legendáját említette." 1995-ben írt művével a székely kultúra, a széki zene eltűnésére akarta fölhívni a figyelmet. Ahogyan egy másik helyen olvastam, "..a zenemű a Platón által útjára bocsátott és máig metaforaként élő Atlantiszról szól. Az elsüllyedt aranykort és az elkerülhetetlen elmúlást egyaránt példázza. Kultúrák a világra születnek, egymással találkoznak, egymásból táplálkoznak, és egymás sírjaivá válnak. Egyik civilizáció a másik után." Atlantisába a zeneszerző bedolgozta egy általa régóta fölfedezett képvers, Weöres Sándor Néma zenéjének részleteit. A költő a vers sorai közé rejtette az egyik kulcsmondatot: "Atlantisz elsüllyedt, mikor történt, nem ismeri senki." Költemény, zenemű, zene-szöveg összefüggések elemzése az irodalom- és zenetudósok hivatása, feladata. Én, egyszerű néző még azzal is hiába próbálkoznék, hogy azt a szavakkal kifejezhetetlen akusztikai és vizuális élményt leírjam, amit a szerencsére még nem lezárt életmű e chef d'oeuvre-je keltett bennem, és amit a MüPa közismert technikai vívmányai és a technikát a terem közepén, az átjárósorban elhelyezett vezérlőasztal mellől kezelő, külön is megtapsolt szakemberek csak tovább fokoztak. Nem megszokott "muzsikát", jól hangzó dallamokat hallottunk illetve többször azt is!, hanem térhatású, érzékekre ható, roppant kifejező erővel bíró alkotást, amit a virtuális kórusként funkcionáló szintetizátoros erősítésen kívül a különleges összetételű zenekar állított elő: hatalmas, szólamonként 5-5 fős fúvóskar, a színpadon három vagy négy, szinte főszereplő ütős plusz kétoldalt további 5-5 ütőhangszeres művész és csupán a leghátsó sorban tíz muzsikus a vonóskarból: az ő játékuk képviselte a záró szakaszban az Atlantiszként elsüllyedő csíki zenét. Az előadói (lét)számok sem véletlenek: az ismertető szerint "Poszeidón és Kleitosz gyermekeit, az öt ikerpárt szimbolizálják, akik a legenda szerint Atlantisz első királyai voltak." Az est főszereplője, a Rádiózenekar,tőle elvárható anyanyelvi biztonsággal tolmácsolta mindhárom, nagyon különböző Besetzungot igénylő opuszt: saját magas színvonalú játékuk mellett minden elismerést megérdemelnek, ahogyan -a karmester irányításával- a minden bizonnyal nagyszámú kisegítő művészt integrálni tudták. Lukács Miklós az Atlantisban is közreműködött,a felnőtt énekszólót Haja Zsolt adta elő, világos baritonja imponálóan szárnyalt a szólam tenor magasságaiban is -olykor némi falzett technikával szépen rásegítve- ahogyan a gyermek szoprán szólista is remekelt éteri magasságaival, énekének biztonságával. (A műsorfüzet három betanított ifjú hölgyet említ a Rádió Gyermekkórusából: Kaszás Esztert, Kussinszky Hannát és Szekeres Stefániát, közülük választotta ki a végül nem nevesített szólistát a betanító, Walter Judit.) Eötvös Péter látványos gesztusok nélkül, ám kifejezően vezette együtteseit, szerzői és előadói érdemeit "kettő az egyben" élvezhette az előadókhoz hasonlóan mindvégig koncentrált, értő közönség, amely megérdemelt ovációval köszöntötte a roppant feladat sikeres megvalósítóit. A koncertről TV-felvétel is készült: ha -esetünkben kiváltképp- az élő koncert élményét nem is adhatja vissza egy tévéfelvétel, megtekintését jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki kortársak befogadására kész. Miként Atlantisz a legenda szerint elsüllyedt, úgy emelkedhet ki Az Atlantis az eötvösi életműből, mindörökre. 
 
A Rádiózenekar Eötvös Péter-estje,MüPa-Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2020.02.21.
4555   Edmond Dantes • előzmény4553 2020-02-16 19:20:00

off Szerepek kiosztása lehet pl.: Erzsébet = Odette, Vénusz = Odilia vagy Erzsébet = Orgonatündér, Vénusz = Carabosse, bár szerintem a Tannhäuser két hölgyszereplője közül sokan tart(hat)ják Vénuszt vonzó(bb)nak...gonosznak végképp nem: csak a munkáját végzi :)              

4554   Haandel 2020-02-16 18:47:13

Szerintem Amalgám
jó nyomon jár.

Hamupipőke cipője 
a Galéria (3) éke!

4553   Amalgám • előzmény4547 2020-02-16 17:28:28

Kedves Edmond fórumtárs, végső soron az ötlet nem rossz, a darab értékéből nem vonna le, ha táncolnának benne végig, valójában inkább csak többletet jelentene. A témához a balettkaraktereket valamelyik nagy balettopusz, Hattyúk tava, Csipkerózsika, esetleg mindkettő kölcsönözhetné, korszak, mondakör nagyjából megfelel.

4552   Búbánat • előzmény4532 2020-02-16 16:36:12

Bellini: Az alvajáró – Galéria (3)

Nemzeti Hangversenyterem, Budapest - 2020. 02.13.

4551   Amalgám • előzmény4549 2020-02-16 16:12:36

Kedves Búbánat, az nem tesz semmit, ha énekeltek is, itt nagyjából minden énekes szereplőnek megvolt a maga balettes alteregója is. Ott van mondjuk mindjárt Amina, aki eleve személyesen balettezgetett egy kicsit a rúdnál, és az egyik ilyen alteregója Hamupipőke volt, de jó eséllyel bejön még mellé másodiknak Sylvia is. Az, hogy a rendezés balettalapú, tény, ez látszik a balettrúdtól Myrtháig sok mindenen - de attól természetesen az énekesek még énekelnek, ideértve az esetleg a rendezés szempontjából kitüntetett helyzetbe hozott karénekeseket is. És éneklés mellett hordozzák a rájuk osztott balettkaraktert is. A két hölgy esetében szerintem sem az opera-, sem a balettirodalomból nem lehet erősebb megfeleltetést találni, a kitüntetett, jelentéshordozó szerepük pedig nyilvánvaló - bár persze ott van még akár a 4498-as bejegyzés lehetősége is. :-)  Összességében nem kell tehát szabadkoznod, végső soron mindegy, hogy némák voltak-e, vagy sem.

4550   Amalgám • előzmény4548 2020-02-16 15:51:06

Ez mindig benne van... Nagy valószínűségnél többet én sem mondtam (vagy esetleg igen); viszont semmi más nincs közelebb a tűzhöz. 

4549   Búbánat • előzmény4546 2020-02-16 15:47:03

Kedves Amalgám!

Levezetésed logikusnak tűnhet, azonban utóbb, a második előadás alatt módomban volt közelebbről szemügyre venni a díszletek közütt háttérben  szorosan egymás mellett üldögélő  és talán valami hímzéssel szorgoskodó két "nem szemre való" teremtést, s akkor elbizonytalanodtam: egyikük (a baloldali hölgy) szája "tátogott", mintha együtt énekelt volna az énekkari tagokkal.  A másik mellette  folyamatosan lefelé szegve fejét, kis kosárkájába mélyedt, így a szája mozgását - ha volt -  nem láthattam.  Szóval a balettalapú rendezés akár elképzelhető is, de magamat cáfolva, a két "satrafát" némának már nem tartanám - akik csak úgy "elvoltak" végig a színen, szegények, magukkal elfoglalva...

4548   Nagy Katalin • előzmény4546 2020-02-16 15:20:12

Hacsak úgy nem!

4547   Edmond Dantes • előzmény4546 2020-02-16 14:16:31

Kérdésem: hogy kerül a csizma az asztalra balettcipő Az alvajáróba? Azaz: mi köze Aminának Hamupipőkéhez azon kívül, hogy eladósorban lévő lányok? Olyanból pedig jócskán akad az operákban, balettekben. Maradva Wagnernél, de lecserélve  Siegfried/Fafner-hasonlatomat, "heteró" szereplők legyenek (NB Alkotmány Alaptörvény!): ezen az alapon pl. a Tannhäusert is végig lehetne táncikálni: 1) van benne eladósorban lévő leány 2) van benne balett úgyis.

4546   Amalgám • előzmény4540 2020-02-16 13:31:01

Nos tehát heuréka...! Úgy vélem, megvan a balettalapú megfejtés Az alvajáró színrevitelének „Momus-játék”-ot megszégyenítő, „Kimernya?” topikot tönkre zúzó, fórumtömegeket megmozgató nagy kérdésére, vagyis hogy „...mi célja volt a rendező Némedi Csabának a két vén-nem vén  "csoroszlya-hölgy" szerepeltetésének a darabban...?” (4495 Búbánat).

 

 

Az ügyben érdekelt fórumtársak, különösen pedig Nagy Katalin, Búbánat, takatsa, Edmond Dantes, -zéta- és bermuda részére, illetve cárnő fórumtársunk 4521-es bejegyzés szerinti barátnői számára,

 

továbbá a 4495, 4496, 4497, 4498, 4499, 4506, 4521, 4522, 4523, 4527, 4528, 4530, 4535 sz. hozzászólásokra való hivatkozással a kérdésre a következő választ adom:

 

A két szereplő nagy valószínűséggel két, verejtékes erőfeszítés árán azonosítható balettkaraktert idéz meg. A két karakter a Nadezhda Gonchar második szólista és Tatiana Tkachenko második szólista által táncolt Hudiska és Kubiska a következő balett vendégjátékból:

 

Ratmanszkij/Prokofjev: Hamupipőke

A Mariinszkij Színház Balettegyüttesének előadása

Erkel Színház, 2019. április 22., Húsvéthétfő, 20.00 óra

 

Én a 20.00 órai műsort láttam, de mivel a nap során a darabnak volt egy korábbi előadása is, abban a szólisták nem szükségszerűen ugyan, de mások lehettek.

 

 

A karakterek helyes azonosítására vonatkozó meggyőződésem háttere a következő:

 

Két, nem sokkal ezelőtti bejegyzésemben (4537, 4538) igyekeztem egy kicsit jobban feltárni a rendezésben megjelenő balettmotívumok hátterét, aminek során számba vettem az opera közvetlen előzményének tekinthető 1827-es balettművet, illetve azt a két további balettet (Giselle, valamint a komoly tartalmi hasonlósággal is rendelkező Seregi-féle Sylvia) amely erős hatást gyakorolt a rendezésre, és amelyekből Myrtha alakját, illetve a balettiskolai környezetet kölcsönözte a rendező. Foglalkoztam ezen túl egy keveset annak lehetőségével is, hogy ennek a színpadra állításnak milyen szerepe lehet a Magyar Nemzeti Balett körüli folyamatos csatározásban. A rendezésre azonban az előbb említetteken túl hatást gyakorolt még legalább egy harmadik balett is, ez pedig a Hamupipőke. Mindannyian emlékezhetünk rá, hogy a második felvonásban a rendező a balettkorlát előtt milyen hangsúlyos színpadképi elemként jelenítette meg a Hamupipőke kellékének számító fél pár női cipőt, és hogy onnantól kezdve a cipő felhasználásával Amina tisztázódásának történetét Hamupipőke megtalálásának történetén keresztül ábrázolta. Az Amina-Hamupipőke megfeleltetésre való tekintettel számomra egy idő után egyértelműnek tűnt, hogy a rendezés szereplői közül másokat is megkereshetünk a Hamupipőke c. balettben, és arra a következtetésre jutottam, hogy a két megidézett nőalak Hamupipőke két lusta, buta, élhetetlen, semmirekellő, haszonleső, lúzer, tohonya stb. mostohanővére, akiket az alkotó az adott megjelenési módon a nem egészen egy évvel ezelőtti vendégjáték szereplőiről mintázott (A Giselle-ben és a Sylvia-ban nincsenek szóba jöhető karakterek). Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy a rendező több mint erős balettszimbolikával, illetve kölcsönzésekkel dolgozik, és ennek során egyértelműen kurrens balettekhez folyamodik, a megoldásai mind frissen játszott darabokból erednek. A Giselle és a Sylvia tavaly is, ebben az évadban is repertoáron van a Nemzeti Balettnél, míg a Hamupipőke ugyan nincs műsoron, de a szentpétervári Mariinszkij Színház Balettegyüttesének (ex Kirov Balett) vendégjátéka keretében a Ratmanszkij-féle változatot nem egészen tíz hónapja láthatta az Erkel Színházban a magyar közönség, és valószínűleg a balettrajongónak tűnő Némedi Csaba is. Meggyőződésem tehát, hogy a rendezés szóban forgó két nőalakját a nagy sikerű vendégelőadások mostohanővéreiről – az adott változatban: Hudiskáról és Kubiskáról – mintázta az alkotó, akiket az általam látott, 20.00 órai előadásban szenzációsan slampos, szottyos és hitvány módon jelenített meg a vendégegyüttes két kiváló, ebből a célból talán még hízókúrára is fogott szólótáncosnője. Bizonyos valószínűséggel szóba jöhet még a jelenlegi évadban bemutatott szegedi Hamupipőke is, de erről nem akarok nyilatkozni, mert nem láttam a darabot és nem ismerem a karaktereit. Mivel azonban a Mariinszkij vendégjátéka az utóbbi évek talán legrangosabb és legsikeresebb magyarországi baletteseménye volt, a Ratmanszkij-féle Hamupipőke-változat pedig a mű egyik világhírű, irányadó koreográfiája, valószínűsítem, hogy a Hamupipőke szimbólumrendszerének átemelése során ez a változat lehetett Némedi Csaba forrása, és a két molett hölgy személyében is ennek a verziónak a két mostohanővére, vagyis Hudiska és Kubiska köszön vissza nekünk.

 

Ez tehát a valószínű megfejtés, és tudom, hogy elsőre meglepőnek tűnhet, mint ahogy a korábbi bejegyzéseim balettösszefüggésekkel kapcsolatos megállapításai is azok lehetnek, de be kell látni, hogy az egész rendezés anatómiája alapvetően balettalapú, és a válaszokat is erről a területről fogjuk megkapni. Örömmel fogadom azokat az előrevivő véleményeket vagy ellenvéleményeket, amelyeket a fórumtársak esetleg a következtetéseimhez fűznek, egyúttal pedig bizonyos sajnálatomnak adok hangot amiatt, hogy a színpadon elsőre eredetinek és meggyőzőnek ható rendezés utólagos elemzéssel akár különböző balettművekből történő kölcsönzések – bár semmiképp sem fantáziátlan kölcsönzések – sorozatának a benyomását, még kedvezőtlenebb esetben pedig a Magyar Nemzeti Balettel kapcsolatos üzengetésekbe történő bekapcsolódás érzetét is keltheti.

4545   Fabricius • előzmény4542 2020-02-16 12:53:37

" Professzionális munka":  Verdi: Turandot! Boldog-,boldogtalan világsztárként való hirdetése, aminek a fele se volt igaz! Et cettera...

4544   Fabricius • előzmény4542 2020-02-16 12:53:25

" Professzionális munka":  Verdi: Turandot! Boldog-,boldogtalan világsztárként való hirdetése, aminek a fele se volt igaz! Et cettera...

4543   kétked • előzmény4542 2020-02-16 12:27:53

"Jelentős (nem gagyi színvonalú)magyar művészeket hozott helyzetbe"

Szám szerint hármat.1. Kocsár Balázst, aki amíg Debrecenben zeneigazgatott, az ottani produkcióit vette meg olykor elképesztő alacsony színvonalú vendégénekesekkel, amióta az Operánál van, az ottani kifutóban lévő darabokat veszi át. 2. Rost Andraát, egyre hanyatlóbb hangi állatbotban. 3. Miklósa Erikát, ezt nem is kommentálnám.

4542   Myway 2020-02-16 10:49:33

Nem találtam megfelelő fórumot, ezért egy rövid megjegyzést ide írok.

Nagyon hibásnak tartom a Fővárosi Közgyűlés döntését, miszerint újra kiírták a SZABAD TÉR SZÍNHÁZ vezetésére a pályázatot és nem fogadták el és nem hosszabbították meg BÁN TEODÓRA pozícióját az igazgatóként. Az elmúlt másfél évtizedben óriási, felelőségteljes, PROFESSZIONÁLIS munkát végzett, remek programokat valósított meg, világsztárok tömegét ismertete meg a magyar közönséggel, jelentős (nem gagyi színvonalú) magyar művészeket hozott jobbnál jobb helyzetbe. Igyekezett (bár valamelyest elkötelezett is volt) politika mentes magasszínvonalú KULTÚRÁT prezentálni, Budapest nevét jól láthatóan feltenni a nemzetközi piacra stb. Csak elismeréssel lehet szólni a munkájáról, aki másként gondolja, vagy nem érti a kultúra miben létét, vagy személyes irigység okán támadja. 

Most, hogy kiírták az új pályázatot nem lehetséges, hogy a döntéshozók néhánya elbizonytalanodjon, akár Benkő Nóra, akár Somogyi Szilárd kommersz gondolatait olvasva. Meg kell érteniük, hogy BÁN TEODÓRA az egyetlen alkalmas, nemzetközileg is megbecsült igazgató!!!

https://fidelio.hu/szinhaz/ki-milyen-jovot-kepzel-el-a-szabad-ter-szinhaznak-az-aspiransokat-kerdeztuk-152728.html

4541   Amalgám • előzmény4540 2020-02-16 05:27:43

Türelmet kérek. Valószínűleg még ma...

4540   Búbánat • előzmény4539 2020-02-15 23:33:48

?,  -:))

4539   Amalgám • előzmény4495 2020-02-15 22:28:21

Jön, jön, jön... Hamarosan jön a válasz Búbánat fórumtársunk kérdésére, amely a hét során oly sokakat izgalomba hozott Az alvajáró rendezéssel kapcsolatban. Eddig téves úton jártak még a legfenköltebb megoldások is, de megvan a két, kevéssé odaillő női karakter.

4538   Amalgám • előzmény4537 2020-02-14 11:25:32

Ui.: Egy kis további gondolkodás után a jelek pedig csak szaporodnak. Az alvajáró és a Seregi-féle Sylvia cselekménye eleve erős hasonlóságot mutat (szerelmi négyszög; félrement, majd a végén helyére került szerelem; cselszövő Lisa/Diana), és felmerül a kérdés, hogy a jellegében azonos környezet megteremtésével a rendező nem a néhai koreográfus művére vontkozó referencia-rendszert akart-e létrehozni. Jól tudjuk, az ő munkássága szimbolikus jelentőségre tett szert a Magyar Nemzeti Balett körüli harcokban, hiszen darabjait egyes korábban népszerű, de máig ható – egyébként pedig nyilvánvalóan megalapozatlan – vélemények szerint mellőzik a társulat műsoráról. Meglehet, hogy a balettelem adott módon való felbukkanását ennek kell betudnunk, még ha a megjelenését egyébként is erőteljesen megalapozza az, hogy az opera közvetlen színpadtörténeti előzménye egy balettmű (Aumer/Hérold/Scribe: La Somnambule, ou L’arrivée d’un nouveau seigneur; Académie Royale de Musique, 1827) volt. A Giselle-ből adaptált, a rendezésben hangsúlyos néma szereplővé vált Myrtha pedig szerintem egyértelműen Kozmér Alexandrának szánt szerep lehet, vagyis nem a művész került a karakter kedvéért, hanem a karakter került a művész kedvéért az alkotásba. Hogy milyen célzattal, azon szintén sokat lehet gondolkodni. Jelzés arra nézve, hogy a művésznőnek ott lett volna a helye az Erkelben még nyolc nappal a bemutató előtt is játszott Giselle-ben, esetleg az adott szerepben? Szembesítési kísérlet Kozmér Alexandra kísértetével, aki miatt még sokáig ne nyugodjon senki – de legalábbis egyesek – lelkiismerete? Híradás a magyar balettszcéna legendás feltámadójának tekinthető művésznő ismételt színpadi újjászületéséről? Utalás a villikirálynő kegyetlen megtorló funkciójára, amivel a halálba táncoltatja a bűnösöket? Mindez lehetséges, és még sok más is, mint ahogy az is, hogy valójában téves a gondolatmenetem. Ugyanakkor ha valóban hordoz olyan, a Magyar Nemzeti Balettel kapcsolatos üzeneteket a rendezés, amelyeket a mostani bejegyzéseimben megpróbáltam körüljárni, akkor az utóbbi napokban nem ez lenne az egyetlen jel arra nézve, hogy hamarosan ismét fellángolhat a társulat körüli háború.

 

A balettszereplő teljesítményével kapcsolatban egyébként nehéz értékelhető véleményt formálni, mert az adott díszlet, illetve a színlapon koreográfust fel nem tüntető színrevitel mellett tevékenysége inkább korlátozódhatott pózolásra, mint táncolásra. Hálás vagyok azért, hogy a művésznő néhány nappal az Erkel Színházban játszott Giselle-széria után vállalta a fellépést ebben a Myrtha-, vagy inkább pszeudo-Myrtha szerepben, és legalább a művészi erő, illetve a koreográfia által valamilyen csekély mértékben tartalmazott pointe és port de bras technika terén elfogadta az óhatatlan összehasonlítás lehetőségét azokkal a szentpétervári hátterű balerinákkal, akik az Erkelben a szerep eredetijében lenyűgöző, sokáig emlékezetes teljesítményt nyújtottak a közelmúltban.

4537   Amalgám • előzmény4535 2020-02-13 22:27:36

Nagy szimbólumfejtésben vagyunk itt az utóbbi napokban, amely ugyan elsődlegesen a darab két dekoratív, néma női közreműködőjének a szerepével kapcsolatos, de meglehet, érdemes lenne megnézni, miért és hogyan került a balettmotívum a rendezésbe valójában. Bennem ugyanis egyre inkább erősödik a feltételezés, hogy ennek nem a művön belüli, hanem a művön kívüli mondanivalója van. Önmagában a balettiskolai környezet nem egy jelentős újítás, a Magyar Nemzeti Balett repertoárján jelenleg két olyan darab is van, ahol a koreográfus a művet egyfajta „balett a balettben” technikával balettintézeti miliőbe helyezi (Lander: Etűdök; Seregi: Sylvia), igazából tehát ezt a rendezői megoldást nem tudom többnek tekinteni egyszerű kölcsönzésnél. Ugyanakkor a környezetválasztás, az operabalett aktuális repertoárjára való utalás, vagy mondjuk az, hogy a darabban az intrika alapvetően egy balettrúd körül zajlik, megalapozottan vetheti fel annak a lehetőségét, hogy az alkotó a Nemzeti Balett körüli külső és belső harcokra akart emlékeztetni a műben. Az pedig, hogy a darab koreográfiájában ilyen nagy súlyt kap a színpadi történéseket részben moderáló, részben dekoráló, figyelemfelkeltő ledvilágítással is ellátott Myrtha, jó eséllyel a karaktert megszemélyesítő Kozmér Alexandra művésznő melletti állásfoglalásnak tekinthető. Mindezekről persze soha nem fogunk teljes bizonyosságot szerezni, de szerintem mégis nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy itt most valójában egy, a hazai művészeti élet egyik tartós konfliktusára reflektáló, aktualizáló rendezéssel volt dolgunk.   

4536   daunerni • előzmény4535 2020-02-13 13:01:35

Én nem voltam ott, nem láttam és nem hallottam.
De ez az írás jó! Köszönjük szépen!

4535   Edmond Dantes 2020-02-13 09:46:38

Alkalmi darabnak szánhatta Bellini Az alvajárót, az alkalom mint ismeretes, a Scala konkurenciájának szánt Carcano színház megnyitása volt Milánóban. Az új színház gazdáinak nagy név kellett és Bellini akkor már nagy névnek számított és nagy énekes sztárokat szerződtettek, Pastát és Rubinit. Bellini ekkor nagyban dolgozott fő művén, a pár hónap múlva a Scalában bemutatott Normán, így érthető, hogy Az alvajárót részben korábban megírt saját számaiból fércelte össze hamarjában. A hálás utókor aztán sokáig életben tartotta a művet, majd a múlt század közepe óta, főleg Callasnak köszönhetően, ismét gyakrabban műsorra tűzik. Közelébe se ér a Normának, de elmarad a szerintem szintén nem kimagasló Puritánoktól is, utóbbit talán a 2017-es szenzációs pesti Elvira, Jessica Pratt dobta fel ugyanitt. Az alvajáró első része fárasztóan hosszú, amit -részemről legalábbis- csak a Wagnereknél és a két Strauss-egyfelvonásosnál lehet fészkelődés nélkül elviselni, amik a "kettő az egyben" jegyében egyszerre nyújtanak operai és szimfonikus élményt; a Bellini-mű zenekari partitúrája, a Pannon Filharmonikusok egyébként pontos, dicséretes munkája ellenére sem több szerényke kíséretnél.Talán húzhattak volna valamicskét a majdnem másfél órás első felvonásból... A rendező, Némedi Csaba ismét elővette a Puritánok-beli tánc-motívumot: amott valamiféle Callas-hommage okán, itt talán az újítani akarás jegyében vagy mert az opera egyes számai eredetileg balettzenének íródtak. Így aztán a cselekmény és a színpad középpontjába a balett illetve egy gyakorló-balettkorlát került.  Érzésem szerint a rendező kicsit erősen túltolta a balettszólista (Kozmér Alexandra) jelenlétét: ezzel az erővel legközelebb, teszem azt,egy Siegfried-előadásba is beépíthető egy balerina, aki például bekíséri Siegfriedet Fafner barlangjába. Akár a sárkány is táncra perdülhetne és odabent mindjárt vidámabb lenne a hangulat ... Sebaj, elment ez így gond nélkül, ahogyan a habos-babos jelmezek (tervező: Zöldy Z Gergely) is megfeleltek. Szendrényi Éva látványos díszlete segíthette a jól teljesítő énekkar (Kodály Kórus, Debrecen, karig. Szabó Sipos Máté) még jobb hangzását a vertikális elhelyezés jóvoltából. Nem az ő hibájuk (hanem a zenéé), hogy sok énekelni valójuk és szinte folyamatos jelenlétük ellenére a kórusszámok (nekem) unalmasnak hatottak. Nagy várakozás előzte meg Zuzana Marková Amináját. A nyakigláb cseh szoprán kicsit esetlenül mozog a színpadon, hosszú karjaival-lábaival nem mindig bánik ügyesen. A második áriájában és a fináléban viszont nagyon tetszett. Szép hang, kiegyenlített regiszterek, biztos magasságok, szolid, de jól működő koloratúra technika: nem tudom, ki lehet-e hozni többet a szólamból ezen a "jó" (iskolában négyes) osztályzatot érdemlő, nem lázba hozó színvonalon. Konu Kim -ha valóban Demurót várták- beugróként énekelte Elvinót. Ennél össze-nem-illőbb jegyes- és énekespárt mint Marková és ő, ritkán látni manapság: jó fél fejjel alacsonyabb, köpcös-duci fiatalember a koreai tenor, nem éppen 21. századi idol. Első felvonásbeli szereplését bízvást tekinthetjük bemelegítésnek; az első fináléig -amiben először fogott meg- tétova téblábolás, színtelen éneklés, nem több. Ilyen hangfajú és -színű, tegyük hozzá, külsejében is valamelyest hasonló énekest hazai felhozatalból is ki tudunk állítani. Szünet után aztán egy, ha le nem is fogyott, de megizmosodott, értsd: megizmosodott hangú és szerepformálású, szépen éneklő (NB: bel canto) Kim jött ki és adott értelmet szerződtetésének, alakítása is átéltebb lett. Kellemes fölfedezés volt a seconda donna Lisa: Zemlényi Eszter. Az intrikus figurához a kelleténél kicsit kislányosabbra, balettnövendékesebbre formázta őt a rendező, de üdén csicseregte el szólamát. Idővel nívós szubretté válhat operában, netán, ha táncolni is tud, operettekben. Mirco Palazzi jóvágású, jó mozgású, szép hangú basszbariton, népszerű áriája az est (egyik?) első tapsát kapta. Olasz vígoperák, esetleg 1-2 Mozart-opera (Leporello? Figaro?) hasznos közreműködője lehet máskor, máshol. Teresát Simon Krisztina énekelte, Alessio: Dobák Attila, jegyző: Bejan Miklós Máriusz. Riccardo Frizzára éppen ráláttam, fiatal kora ellenére most is olyan papuskás-gutbácsis stílusúnak gondolom mint amikor három éve a másik Bellinit vezényelte. Jól követhető kéz, biztos tudás, rutin: kell ennél több? (Kell/ene.) 

Bellini: Az alvajáró - MüPa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2020. február 11.

4534   Klára • előzmény4533 2020-02-13 09:26:35

Szintén köszönet! Tud valaki valami bővebbet erről a fiatal énekesről, mert az interneten nem sokat találtam, azon kívül, hogy a ROH-ban énekel, és nem is akármiket!

4533   lujza • előzmény4532 2020-02-13 02:37:34

Hogy miket lehet találni! Hálás köszönet! :))

4532   Búbánat • előzmény4531 2020-02-12 23:55:43

Bellini: Az alvajáró – Galéria  

 

Bellini: Az alvajáró – Elvino jelenete (Konu Kim) – video bejátszás

 

Bellini: Az alvajáró - Elvino jelenete - hangbejátszás

km. a Zuzana Marková (Amina)  Kodály Kórus Debrecen és a Pannon Filharmonikusok, vezényel: Riccardo Frizza

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2020. február 11.

4531   Búbánat 2020-02-12 22:57:29

Bellini: Az alvajáró – képgaléria

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2020. február 9.

 

4530   bermuda • előzmény4528 2020-02-12 22:52:26

Igaz lenne ha faluban lenne de ez a balett intézet.. Itt a balett nénik ültek... Ok. Viccen kívül: nem volt ugyebár telt ház... számított valaki arra? Sokan nem is hallottak Belliniről, max a Normáról, de a Sonnambulát 100 éve nem adták itthon.. és influenza járvány is van.. ismerőseim  is otthon maradtak...kben először csak 1 dátum volt a 11. én is arra vettem.. s utána lett még a 9-e.... sőt holnap Pécsen.. ..még ,ha már .... azt is kifogásolta valaki h a tenor olyan alacsony ... tényleg , manapság nincs tenor 170 fölött? Demuro is Brownlee is ..mi van a tenorokkal? 

4529   2020-02-12 22:31:15
4528   -zéta- • előzmény4523 2020-02-12 21:59:17

Mert ezek a mindent látó nénik alakítják a (közösség) falu közvéleményét... Ez a darab nem kis mértékben szól erről is... 

4527   bermuda • előzmény4522 2020-02-12 21:52:45

Ismerősöm is ezt firtatta, h, miért ültek ott a nők.. hmmm. majd megkeresem a választ rá... nálam ez nem volt központi kérdés.....

4526   Klára • előzmény4520 2020-02-12 19:06:25

Gruberova mindig élmény, a javasolt felvétel is az! Egyelőre csak belehallgattam, de végig fogom nézni - hallgatni az egészet, megéri. Köszönöm a tippet!

4525   ganesa 2020-02-12 17:52:41

"ppp" "nagy" kritikájához egy pár keresetlen megjegyzés:

Bizonyára másik darabot látott, mint ami tegnap volt a MÜPÁ-ban! A Bellini mű ugyanis egy svájci kisfaluban játszódik, nem a többször idézett olaszországiban... Ez az írásmű többi részéből is gyanúsan visszaköszön - mármint, hogy a szerző valami mást látott/hallott.

A helyesírás nem kötelező, de egy "kultur" (sic!) portálon talán elvárható (ez persze csak egy, a sok sic!-elni valóból) egy ilyen "cikkben".

A véleményformálás megalapozottságának megítélése persze mindenkinek magánügye. Erről én ezért nem is írok ilyen megdönthetetlen kijelentéseket, mint a cikk szerzője. Különösen magasröptű Bellini megítélése és a "youtube" (sic!) alapú énekművészeti háttérre hivatkozások.

Született egy Fáy II.! (Gondolom persze, hogy voltak már ilyen kinyilatkoztatások korábban is...) Egyébként szakmaiatlansága mellett SEM szórakoztató, mint Fáy cikkei! 

4524   Edmond Dantes • előzmény4520 2020-02-12 16:27:07

Köszönöm, meghallgattam az 1. felv. áriát és a 2. finálét is Gruberovával. Utóbbi végén talán és minimum háromvonalas (tartott) dé-t vélek hallani. A rossz hangminőség dacára úgy gondolom, emlékezetes produkció lehetett.

4523   Amalgám • előzmény4522 2020-02-12 14:15:37

Kedves -zéta-, persze, ezt így mindenki tudja, a kérdés sokak számára inkább a következő szint lehet, vagyis hogy miért kellett megjeleníteni ezt a funkciót a darabban.

4522   -zéta- • előzmény4521 2020-02-12 13:59:44

Szerintem nagyon egyszerű: ők azok az asszonyságot, akik mindig mindent látnak és tudnak. Minden közösségben van ilyen... 

4521   Nagy Katalin • előzmény4498 2020-02-12 12:00:33

A díszletdobozban szerényen üldögélő, időnként láblógató asszonyságok szerepeltetésében többen kerestünk mély, mélyebb és legmélyebb értelmet. Végül az a megoldás győzött, miszerint a rendező két nőrokonának kívánt kivételes helyet biztosítani a színpadon, hogy közvetlen részesei legyenek az élménynek. Magam és barátnőim nevében szívesen vesszük tanult fórumtársaink erre vonatkozó meglátásait.  

4520   telramund • előzmény4518 2020-02-11 13:17:35

Ha javasolhatom hallgassa meg Gruberovával talán a yt-on még megtalálható a nápoyli előadás fináléját.

https://www.youtube.com/watch?v=PgflyG60ZHI

 

4519   Búbánat • előzmény4518 2020-02-11 12:13:23

Múltidéző

"Bemutatjuk új operafelvételünket – részletek Bellini operáiból”

1957. február 14., Kossuth Rádió 18.50 - 19.50

A felvételen énekel:

Gyurkovics Mária, HÁZY ERZSÉBET, Sándor Judit, Bende Zsolt, Mátray Ferenc, Molnár Miklós, Székely Mihály.

Km. a Magyar Rádió Énekkara és a Magyar Állami Operaház zenekara
Vezényel: Fischer Sándor


1. ) Norma – részletek az operából

- Nyitány
- Bevezető jelenet (Székely Mihály és énekkar)
- „Casta Diva” –ária (Gyurkovics Mária és énekkar)
- Norma-Adalgisa kettőse (Gyurkovics Mária, Sándor Judit)
- Oroveso áriája (Székely Mihály és énekkar)
- Opera fináléja (Gyurkovics Mária, Mátray Ferenc, Székely Mihály, énekkar)

2.) Az alvajáró

- Szerelmi kettős (Házy Erzsébet, Mátray Ferenc, énekkar)
- A gróf áriája (Székely Mihály, énekkar)
- Amina áriája a II. felvonásból (Házy Erzsébet, km.: Mátray Ferenc)

3.) A puritánok

- Giorgio áriája (Székely Mihály és énekkar)
- Négyes (Házy Erzsébet, Mátray Ferenc, Bende Zsolt, Molnár Miklós, énekkar)

4518   Edmond Dantes • előzmény4517 2020-02-11 11:38:01

Köszönöm, igen, közben meghallgattam az áriát Ghiaurovval és d'Arcangeloval, a szopránáriát Callas-szal és Netrebkoval, a részben duett tenoráriát Pavarottival és Sutherland-del. Ahány énekes, ahány korszak, annyiféle stílus. Nincs általános örök mérce. Ők is másképpen énekelnék ma mint amikor a felvételek készültek. Ma este okosabb leszek Alvajáróilag :-)

4517   telramund • előzmény4516 2020-02-11 10:48:14

Nem .,de van egy nagyon jó áriája és az áriát követő cabaletta igen hatásos.

4516   Edmond Dantes • előzmény4514 2020-02-11 10:15:35

Az alvajáróban a basszus a főszereplő? Hm ... nem úgy tűnik.

4515   telramund • előzmény4512 2020-02-11 10:06:39

Nagy bátorságra vall,hogy  Mumus fülét bírálja,aki már olyan magaslatokra képzeli magát, hogy   a pórok csevegéseibe már nem szól hozzá,csak vezércikkekben osztja az észt és az írányt mi a jó ,mi a nem jó és mi a középszer..Már eleve téves,hogy Elvino  és Ammina szerepe könnyebb lenne.Eleve más hangvételt igényel mint  Puritánok Elvirája és Arturója Nekem volt szerencsém hallani a művet Gruberovával és Beczalával  anno Zürichben Az nem volt semmi,ahogy ez a müpabeli előadás sem.Főleg ha hozzátesszük,mindkét főszereplő először énekelte kevés próbával a szerepet.Amit nem tartok szerencsésnek 4 nap alatt elénekelni 3x ezeket a többnyire lehetfinom éneklést iénylő szólamokat.

4514   Búbánat 2020-02-11 09:54:30

VINCENZO BELLINI AZ ALVAJÁRÓ CÍMŰ OPERÁJÁT VITTE SZÍNRE A MÜPA

Breuer Csilla

2020. FEBRUÁR 10. HÉTFŐ 12:45 Magyar Nemzet

„Aki nem szereti Vincenzo Bellinit, az a zenét sem szereti” – mondta a pármai konzervatórium egykori igazgatója, Arrigo Boito librettista és zeneszerző Bellini művészetéről. Én szeretem Bellinit, mégsem fogalmaznék ennyire kategorikusan. Az viszont tény, hogy a tökéletes dallamformálást középpontba helyező bel canto operákban gyönyörű áriák szólalnak meg, és ezek egy része Bellini nevéhez fűződik. A stílus legnevesebb zeneszerzői közé tartozik Gaetano Donizettivel és Gioachino Rossinivel együtt, akik az 1805–1830 közötti aranykorban alkottak.

4513   Búbánat 2020-02-11 09:25:27

Bellini olyan érzelmi skálát vonultat fel, ami az ember torkát szorongatja – Interjú Némedi Csaba rendezővel

4512   Apika 2020-02-11 00:35:51

Tisztes zenei középszer, kellemes öltözetben - Bellini Alvajárója a Müpában -ppp

Kedves ppp,  ez az előadás neked a tisztes zenei középszert jelenti?

Hát akkor te továbbra is hallgasd nyugodtan a MÁO - amúgy - általad is lebecsmérelt, lepocskondiázott, ennél  a mostani "tisztes zenei középszernél" emeletekkel lejjebb lévő (lásd még: a béka segge alatti) előadásait. 

Jó szórakozást!

4511   telramund • előzmény4508 2020-02-10 22:15:27

Ha Markova hangja sötét volt,mit mond Callas hangszínére ebben a szerepben?

Azt kellene írni,hogy a szoprán pocsék volt ,a tenor semmilyen és akkor jönnre az ellenszél?Ahelyett ,hogy örülnénk,hogy hallottaunk egy jó Alvajárót ,belekeverjük a nézőtér telítettségét, a taps erejét,ami azért nem volt ,még így sem semmi a MÜPA sznob közönségét tekintve.íPrsze legjobb egyesek szerint az olasz nevű basszbariton volt,aki olyan unalmasan és érzelemmentesen adta elő az áruiát,,ghogy azt hittem soha nem lesz vége.A Cabaletttáról ne iis beszéljünk.(AZ ária gyors részére gondolok!)

4510   Búbánat 2020-02-10 19:49:11

Az opera tulajdonképpen küldetés – interjú Riccardo Frizza karmesterrel

BOJTA ZITA2020.02.09. 09:37 Origo.hu

[...]

„Óriási hibát követnénk el, ha egy bel canto operát a mai kor igényeihez akarnánk igazítani, ha megpróbálnánk modernizálni. Ma az az elvárás, hogy egy dráma rövid és pörgős legyen. Régen ezt máshogyan gondolták, akkoriban sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztek az érzelmekre. Ezt a ritmust nem szabad megváltoztatnunk. Azt kell megtanulnunk, megértenünk, hogy akkoriban hogyan fejeztek ki érzéseket, hogyan építettek fel egy zenei struktúrát, hogyan hatoltak egy jelenet mondanivalójának a mélyére, csodálatos dallamokkal körítve. Olyan ez, mint Chopin. Idő kell hozzá. Van, hogy gyorsan dübörög, de van, hogy lassú és melankolikus.

Én vagyok a Donizetti Operafesztivál zeneigazgatója, és ott mindig teljes operát adunk elő, soha nem húzunk. Ez az egyetlen módja, hogy pontosan megértsük, mit akart a szerző. A struktúra rendkívül fontos, például, hogy mindig megismételjük a cabalettákat, mert akkor a közönség is emlékezni fog a melódiákra. Úgy tudunk megjegyezni egy dallamot, ha kétszer-háromszor is meghallgatjuk.”

[...] 

„a közönségnek…szüksége van arra, hogy egyhelyben maradjon, beengedje magába a zenét és meditáljon rajta egy kicsit. Tavaly húzás nélkül adtuk elő a Semiramist, négy óra húsz perc volt... A közönség egyáltalán nem fáradt bele, teljesen bevonódtak a történetbe. Ha a teljes művet visszük színre, akkor semmilyen részlet, információ nem vész el, képesek vagyunk követni a cselekményt. Ha húzunk belőle, akkor a libretto is veszít a folytonosságából. Kimarad valami, átugrunk néhány eseményt, és a közönség egy része elveszíti a fonalat. Olyankor végig kell várni a négy órát, mire talán újra összeáll a kép. Csak úgy, mint ha a moziban kihagyunk egy részt a filmből, akkor nehezebb megérteni, miről van szó. A közönség részéről soha nem hallottam panaszt, az operarajongók szeretik a teljes előadásokat.

[…]

4509   Amalgám • előzmény4508 2020-02-10 19:30:36

Amina az operairodalomban par excellence drámai koloratúrszoprán szerepnek számít, az meg hát a természete folytán sötét, nem annyira csilingelő stb... Én nagyon szép hangnak találtam, azt hiszem, valahol Sass Sylviáéra emlékeztet, legalábbis hangszínben. A hangversenyterem pedig nem kifejezetten színház, más a környezet és a technikai lehetőségek, a szcenírozott / félig szcenírozott stb. előadások világa valami ilyesmi; a rendezéssel sem volt sok gondom.

4508   nickname • előzmény4487 2020-02-10 19:09:37

Hát engem Zuzana Markova annyira nem varázsolt el. Pár éve Jessica Pratt a Puritánokban igen, ő nagyon jó volt, de nekem Markova hangszíne kicsit sötét volt ehhez a szerephez és nem szólt olyan szép tisztán, csillingelően, különösebben virtuóz se volt az énektecnikája szerintem. A rendezést hagyjuk. Egyszerűen a darab ledobja magáról. Semmi értelme nem volt enneka  modernizálásnak, ráadásul még következetlenségek is voltak benne. Teltház valóban nem volt és olyan frenetikus ünneplés se a végén, mint hagy ne mondjam milyen esetkben akár az Erkelben, akár Debrecenben, akár Szegeden volt egy-egy bel canto opera előadásán. 

4507   Haandel 2020-02-10 17:52:26

Bellisima Sonnambula in diretta dal MüPa

Amióta hallotam a MüPa-ból Az alvajáró-t
halldocklog az édesen ölő melankóliától.

Zuzana, bevallom, szétzilálta a lelkemet;
nuku mese, ebben Konu is sokat segített.

Egy szó, mint száz:
Felejthetetlen előadás!

4506   Edmond Dantes • előzmény4505 2020-02-10 15:36:14

Közben megtaláltam itt Momuson a Bellini-topikban: jól emlékeztem, A puritánokban volt ez a Callas-os táncos-sétálós betét, igen, Popovával, ő volt Callas. Az alvajáró idős hölgyei is emlékeztethetnek valakikre ... holnap jól megnézem majd őket (is).

4505   nizajemon • előzmény4502 2020-02-10 14:49:30

Köztünk szólva azóta sem értem,hogy az Operaház miért nem csinált Aleszja Popovával magának egy jó promót. A hölgy igen dekoratív,érett gyönyörű asszony,finom,mint a Duán átfújó májusi szél,Kolonits Klára énekelt volna alá a Normából.

4504   nizajemon • előzmény4502 2020-02-10 14:43:25

Igen. Ausztriában is rendezett,és ötletesen,nem kiforgatva a darabot,nem lilaködös rendező :DD

4503   Amalgám • előzmény4502 2020-02-10 14:41:50

Ld.: Fórum - Vincenzo Bellini (479)!

4502   Edmond Dantes • előzmény4501 2020-02-10 14:30:05

Ő rendezte A puritánokat is: nem abban volt az a bizonyos Callas-"emlékséta" (4499)? Vagy?

4501   nizajemon • előzmény4499 2020-02-10 14:06:28

Tehetséges a rendező Úr,ha esetleg felmerülne a neve,biztosan nem kellene elborult rendezésű darabra számítani tőle.

4500   telramund • előzmény4496 2020-02-10 13:39:01

Persze azon is el lehet gondolkozni,hogy a legolcsóbb jegyek nem keltek el!

4499   Edmond Dantes • előzmény4495 2020-02-10 12:54:46

Esetleg "reinkarnációi" az első Aminának (Giuditta Pasta) és Az alvajárót újraébresztő :-)  Maria Callasnak? Emlékszem, nem túl régen egy másik operában (miben is?) egy balerina sétált fel s alá a darabban és a rendező értelmezésében ő Callas volt, neki tisztelegtek így.

4498   Amalgám • előzmény4495 2020-02-10 11:10:43

Nos, például hogy ez a kérdés megszülessen... A rendezők nem feltétlenül akarnak mindig "mondani" valamit, esetleg csak "gondolkodtatni" szeretnék a közönséget. Persze lehet, hogy nagyon mély, határozott értelmű szimbólumról van szó. Meg az is, hogy a rendező úr csak úgy betette a hölgyeket, és most derült érdeklődéssel szemléli, ahogy a közönség elszántabbjai megpróbálnak valami értelmet keresni a dologban.

4497   Búbánat • előzmény4496 2020-02-10 10:50:59

Aha...

4496   takatsa • előzmény4495 2020-02-10 10:46:06

Kérdésedre egyszerű a válasz, csak olvasd el az előző hozzászólásokat: kevés volt a néző. :)

4495   Búbánat 2020-02-10 10:43:36

Zseniális opera Az alvajáró! Bellini csodálatos remekműve nagyszerű előadásban került színre a Müpában,  élményszámba menően alakították szerepüket a produkció művészei; a Debreceni Kodály Kórus és a Pannon Filharmonikusok Riccardo Frizza karmester irányításával csúcsteljesítményt hoztak létre; a briliáns  ének-zenei hangzásról  csak a legnagyobbak felvételei jutnak az eszembe...Az .énekes-szereplők mindegyike "kitett" magáért, különösen a címszerepben egészen káprázatos Zuzana Marková, aki biztos technikájú szépséges koloratúrszopránjával a "mennyekbe" vitt!  Kellemes meglepetésemre  a dél-koreai Konu Kim is megmutatta, milyen kiváló hangképzésre képes Elvino irtó nehéz tenorszerepében. De a többiek is: Mirco Palazzi (Rodolfo gróf), Zemlényi Eszter (Liza) a bel canto és Bellini dalművének minden ragyogását kifejezték előadásukban.  

 

De azt magyarázza meg nekem valaki, mi célja volt a rendező Némedi Csabának a két vén-nem vén  "csoroszlya-hölgy" szerepeltetésének a darabban, akik  az első pillanattól kezdve, az opera utolsó taktusáig, ott ültek szorosan egymás mellett a díszlet hátterében, némán, statikusan?

4494   Edmond Dantes • előzmény4490 2020-02-10 09:49:13

Én már többször több topikot teleszórtam a véleményemmel: dehogyis van válságban az opera, ellenkezőleg! Köszönöm neked és az utánad megszólalóknak a sok pozitívumot a vasárnapi előadásról, még nagyobb kedvvel megyek a holnapira. Az alvajáró nekem újdonság lesz, kicsit majd rákészülök ...

4493   nizajemon • előzmény4487 2020-02-10 09:47:30

Nem hallottam még egyben a darabot,de szerintem nem mérhető a Puritánokhoz,a Normához meg semmiképp sem. Konu Kim szenzációsan énekelt.

4492   Edmond Dantes • előzmény4491 2020-02-10 09:46:10

Mármint nálunk.

4491   Klára • előzmény4490 2020-02-10 09:37:32

Bezzeg ha valamelyik kereskedelmi TV adó az aktuális zenei tárgyú vetélkedőt, műsort, stb (amit írásban nem minősítek) vinné ki, megfelelő reklám mellett, egy stadiont megtöltenének vele! Sajnos, ez a helyzet.

4490   takatsa • előzmény4489 2020-02-10 07:15:03

Ó, hát válság az van, az emberi faj válsága. Ez is egy adalék hozzá, hogy egy Budapest nagyságú világváros nem tud megtölteni egy termet egy ilyen kivételes előadásra. Arra gondoltam, hogy mennyit fanyalgunk azon, hogy kihaltak a nagyszerű énekesek, karmesterek, aztán itt van az ellenpélda, hogy vannak, léteznek, csak nem jó helyen keressük őket.:)

4489   Amalgám • előzmény4487 2020-02-10 00:30:43

Kiemelkedően jó volt az előadás, minden szereplő teljesítményéről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni. A van-e válság kérdését azért árnyalja egy kicsit, hogy én a II. emeleten félig telt középerkélyen üldögéltem, míg fölöttem a III. emelet üresen és lezárva állt. De most nem ez a leghangsúlyosabb kérdés: kedd este van még egy előadás, szabad helyekkel; bátorítom a fórumtársakat, hogy siessenek megtölteni a házat, és hosszú időre emlékezetes operaélményben lesz részük.

4488   Beatrice • előzmény4483 2020-02-10 00:10:21

Nem okozott csalódást a koreai tenor, sőt! Szerintem ő volt a legjobb az előadói gárdában. Hangja betöltötte a terem óriási terét, jó technikával, árnyaltan, kifejezően énekelt.

4487   takatsa 2020-02-09 23:19:25

Még hogy válságban van az opera? A ma esti produkció (Bellini: Az alvajáró) élesen cáfolja ezt a vélekedést. A recept egyszerű: tökéletes előadás. Ez pedig az volt a javából, az első hangtól az utolsóig. Nem is tudom, hogy mikor volt ilyen élményben részem. Nyilvánvalóan oroszlánrésze van ebben az est karmesterének Riccardo Frizzának, a Pannon Filharmonikusoknak, és a csodálatos debreceni Kodály Kórusnak. A két főszereplő pedig fenomenális volt. Zuzana Markováról sejtettem, hogy nagyszerű lesz, de az előadása minden képzeletemet felülmúlta. Konu Kimről pedig annyit mondhatok, hogy még életemben nem hallottam ilyen csodás belcanto tenort. De, mint írtam, az egész előadás tökéletes volt, Mirco Palazzi és Zemlényi Eszter is magas fokon, hibátlanul abszolválta a szerepét, és a kisebb szerepeket éneklő művészekről is el lehet mondani, hogy a szerep találkozott a kvalitással, senkire sem volt túl bő a kabát, fantasztikusan szólt minden. A rendezés, a díszlet konzervatív, mértéktartó volt, nem akart a zene fölé nőni. Most döbbentem rá, hogy tulajdonképpen mi is az az olasz belcanto opera, és ahogyan megigézetten ültem, arra gondoltam, hogy ilyen előadásban jöhet a 99 Donizetti és számtalan Rossini, Bellini, soha sem fogom megunni. A földszint utolsó sorában középütt ültünk, a kamera mellett, 3100 ft-os jegyekkel. Jó befektetés volt, ennyi pénzért életem egyik legnagyobb élményét kaptam. Köszönet érte.

4486   Búbánat 2020-02-05 11:17:37

Ma éjjel az M5 csatornán láthatjuk ismét

2020. február 5. szerda 21:50 - 23:20

Müpart Classic koncertek

Anja Harteros zenekari áriaestje

2015. október 29.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

(90')

"A Singer of the World énekverseny 1999-es győztese, a görög-német szülőktől származó világhírű szoprán 2015-ben először lépett a magyar közönség elé a MÜPÁban. A sokoldalú művésznő az operairodalom szinte valamennyi jelentős szoprán szerepét énekli a világ legnagyobb operaszínpadain, de dalénekesként is rendszeresen fellép. Áriaestjén kedvenc szerepeiből válogatott, első sikere, Mozart: Figaro házassága Grófnéjától kezdve Verdi hősnőin át, a verizmus néhány érzelmekben gazdag nőalakját idézte fel – hatalmas sikerrel."

Vezényel: Ivan Repušić

Pannon Filharmonikusok

  • Mozart: Figaro házassága - Nyitány
  • Mozart: Figaro házassága - Porgi, amor, qualche ristoro (a Grófné áriája a II. felvonásból)
  • Verdi: Traviata - Előjáték a III. felvonáshoz
  • Verdi: Otello - Ave Maria (Desdemona imája a IV. felvonásból)
  • Verdi: Nabucco - Nyitány
  • Verdi: A trubadúr - Tacea la notte (Leonora áriája az I. felvonásból)
  • Verdi: Aida - Ritorna vincitor (Aida áriája az I. felvonásból)
  • Puccini: Manon Lescaut - Intermezzo a III. felvonásból
  • Cilea: Adriana Lecouvreur - Poveri fiori (Adriana áriája a IV. felvonásból)
  • Verdi: A végzet hatalma - Nyitány
  • Verdi: A végzet hatalma - Pace, pace mio Dio! (Leonora áriája a IV. felvonásból
4485   Búbánat 2020-02-04 10:45:21

Népszerű operát játszanak a Müpában

ORIGO2020.01.27. 16:11

A 2017-es, nagy sikerű Bellini-bemutató után két estén keresztül ismét a bel canto operák szerelmesei vehetik birtokukba a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermét. 2020. február 9-én és 11-én a közel két évszázada bemutatott remekmű, Az alvajáró kerül színre Némedi Csaba rendezésében, a karmester a kiváló olasz dirigens, Riccardo Frizza.

Két estén keresztül ismét a bel canto opera lesz a Müpában.

2020. február 9-én és 11-én adják elő Vincenzo Bellini egyik legnépszerűbb operáját, Az alvajáró-t. Vincenzo Bellini egyik legnépszerűbb operája egy házasság előtt álló pár történetét mutatja be, akiknek különféle bonyodalmak nehezítik meg szerelmük beteljesülését.

Az opera happy enddel ér véget, a fiatalok egymáséi lesznek. Ahogy a rendező, Némedi Csaba egy korábbi interjúban megfogalmazta: „a zenének olyan lelke és átütő ereje van, pulzál, lüktet, és olyan érzelmi skálát vonultat fel, ami az ember torkát szorongatja. Nem riad vissza a giccses szépségtől sem, de ez a korszak alapvető stílusjegye. Érzelmekben, színekben gazdag alkotás, ami engem mind rendezőként, mind operarajongóként megfog.”

Az 1831-ben bemutatott darab alapjául Ferdinand Hérold balettje állt, ennek állít emléket a 2017-es A puritánok-at is jegyző Némedi Csaba rendezése. A koncepciójának egyik tartópillére az Operettszínház balettművésze, Kozmér Alexandra szerepeltetése, aki jelenlétével hidat képez a táncművészet és a zene között. A főszerepben a cseh koloratúrszoprán Zuzana Marková érkezik Budapestre, aki számos sikert tudhat magáénak az olasz repertoár és ezen belül a bel canto területén.

A nemes egyszerűséggel a bel canto repertoár nemzetközi sztárjaként emlegetett olasz basszista, Mirco Palazzi Rodolfo gróf szerepében áll színpadra, míg Elvinót a dél-koreai tenor, Konu Kim személyesíti meg. A nemzetközi sztárgárda mellett magyar csillagokban sem lesz hiány, Lisaként a legutóbb a Budapesti Wagner-napokon az erdei madár szerepében debütáló Zemlényi Esztert, Teresa szerepében Simon Krisztinát, Alessióként pedig a nagy sikerű Háry János-produkció címszereplőjét, Dobák Attilát láthatja a közönség.

A darab karmesterét szinte visszajáró vendégként köszöntheti a publikum: Riccardo Frizza, a vérbeli operakarmester A puritánok után a Pannon Filharmonikusok és a Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté) élén ismét bebizonyítja, mitől különleges az olasz muzsika. A bresciai születésű dirigens egyebek mellett a milánói Scala, a Párizsi Opera és a New York-i Metropolitan Opera állandó meghívott művésze.

Némedi Csaba szintén visszatérő látogató a Müpában, hiszen az általa rendezett A puritánok-at megelőzően Kocsis Zoltán Strauss-ciklusának két darabját, A béke napjá-t és a Daphné-t is színpadra állította a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A félig szcenírozott opera díszleteiért Szendrényi Éva, a jelmezekért pedig Zöldy Z. Gergely felel. A Müpa, a Pannon Filharmonikusok és a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. koprodukciójában megvalósuló produkciót a budapesti közönség február 9-én és 11-én, a pécsi pedig február 13-án láthatja.

19:00 — 22:00

Egy szünettel

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vezényel: Riccardo Frizza

Szereplők:

  • Rodolfo gróf - Mirco Palazzi
  • Amina - Zuzana Marková
  • Elvino - Konu Kim
  • Lisa - Zemlényi Eszter
  • Teresa - Simon Krisztina
  • Alessio - Dobák Attila
  • Myrtha, a villik királynője - Kozmér Alexandra
  • Jegyző - Bejan Miklós Máriusz

Közreműködők:

Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)

Pannon Filharmonikusok

Alkotók:

  • díszlettervező: Szendrényi Éva
  • jelmeztervező: Zöldy Z Gergely
  • rendezőasszisztens: Polgár Etelka
  • rendező: Némedi Csaba
4484   Edmond Dantes • előzmény4483 2020-02-04 08:52:17

Az baj. Visszakerestem Puritánok-beírásomat (3573 itt): Demurotól sem voltam annyira elragadtatva mint a közönség, de azért jó volt. A "fiatal koreai tenorról", Konu Kimről kevés információ olvasható, felvételei viszont vannak. Pl. az Operalia'2016-ról, ahol 1. díjat nyert. Ezt az Arnold-áriát (klikk ide) választottam kedvcsinálónak, Domingo vezényel. PS: Camarenával, aki tavaly ROH-ban énekelte a szerepet, azért szívesebben nézném meg :-)

4483   Beatrice • előzmény4480 2020-02-03 22:14:46

Az eredetileg beharangozott tenor, Francesco Demuro, akit a Puritánokban megkedveltünk, sajnos mégse fog fellépni az előadásban. Remélem, a helyette éneklő fiatal koreai tenor nem okoz majd csalódást.

4482   Beatrice • előzmény4481 2020-02-03 22:11:25

Tényleg reményteli. A felvételből ítélve megvan az elégikus jellegű hangszín, ami Bellinihez kell.

Azért a hölgy kösse fel a fehérneműt - az Alvajáró fináléja két éve már elhangzott a Müpában...

Hallotta valaki Markovát tavaly a Veszprémfesten Gilda szerepében?

4481   telramund • előzmény4480 2020-02-03 15:53:45

https://www.youtube.com/watch?v=5d-sNRi5jwU

Ez a hölgy Zuzana Markova nem lesz rossz Ammina!Mert Luciaként is kíválóan énekelt!

4480   lujza • előzmény4479 2020-02-03 02:20:54

Nagyon köszönöm! Kíváncsian várom már az előadást, bár félek, hogy a zseniális Puritánok előadás színvonalát másodszorra nem sikerül majd hozniuk.

4479   Edmond Dantes 2020-02-02 10:42:19

Bellini Az alvajáró c. operáját tűzi ki két előadásra a MüPa február 9-én és 11-én. Az ATV-ben a darabról és a készülő produkcióról beszélgettek Némedi Csaba rendezővel és az egyik közreműködővel, Zemlényi Eszter operaénekessel. A beszélgetés itt tekinthető meg.

4478   Búbánat • előzmény4476 2020-01-09 10:38:24

A MOM Kultúrközpont Kupolaterme volt a színhelye kedd este a jó előre beharangozott  Francia - Orosz operaestnek,  melyet két kiváló opera- és dalénekes művésznő neve fémjelzett: az orosz származású francia lírai szoprán, Karina Desbordes  (az alanti fotó jobboldalán) és a jelenleg ugyancsak Párizsban működő mezzoszopránunk, Csordás Klára.

Műsorukat –a hangszeres kíséretet ellátó Harazdy Miklós zongoraművésszel – úgy építették fel, hogy az első részben kizárólag francia szerzők (Boïldieu, Halevy, Berlioz, Massenet) ritkán hallható operáiból szólaltattak meg részleteket, míg szünet után csak orosz operákból (Prokofjev, Rachmaninov, Csajkovszkij,  Rimszkij-Korszakov  és Glinka alkotásai ) énekeltek - szólóban és duettben.

Csordás Klára - aki tavaly februárban a Dankó Rádió operettműsorában egy héten át Nagy Ibolya beszélgetőtársa volt - korábban a sajtó képviselőinek elmondta:

„Ezt a műsort éppen azzal a szándékkal állítottuk össze, hogy olyan számok szólaljanak meg, amelyeket máshol nem lehet hallani Budapesten. Az Anyegin és A pikk dáma egy-egy részletét kivéve ugyanis tényleg csupa olyasmi hangzik majd fel ezen a januári koncerten, ami tartósan hiányzik a hazai repertoárról. Pedig igazán remek operákból válogattunk – méghozzá csupa gyöngyszemet! Karinával három éve dolgozunk együtt, mindketten Párizsban élünk, így a francia repertoár rejtett kincseinek bemutatása kézenfekvő döntés volt, az orosz vonalat pedig Karina hozta be, lévén, ő moszkvai születésű.”

Az este hét órakor kezdődött koncertre megtelt a terem érdeklődőkkel, magam is kíváncsian vártam az érkező énekművészeket, különösen Karina Desbordes-ot, akiről figyelemreméltó cikkek és hangzó anyagok lelhetők fel az interneten, s persze a nálunk gyakrabban előforduló Csárdás Klára Művésznőt, akit ugyancsak először volt szerencsém látni-hallani személyesen.

A műsorvezetést Csárdás Klára magára vállalta, minden ária/duett előtt néhány mondatban ismertette az opera tartalmát, miről szól az adott jelenet, milyen motivációval, milyen érzelmi-lelki állapotban vannak jelen a darabbeli főhősnők, amikor énekelnek.

Először Karina Desbordes műsorát említem, Vele illik kezdenem, hiszen ritka öröm számomra, mikor a francia-orosz énekkultúra egyik reprezentánsát köszönthetem és tapsolhatok művészetének itt, Budapesten.

Első számként Francois-Adrien Boildieu (1775 – 1834) La dame blanche (A fehér asszony; 1825)  című romantikus vígoperájában  Anna = a címszereplő szólamát énekelte  Marguerite-tel  (öreg szolgáló) való kettősében, s már az első hangok eléneklése után megkapott Desbordes kisugárzása,  biztos vokalitása,  de az is, ahogyan pillanatok alatt  képes szerepébe átlényegülni,  a  darabbeli érzelmeit szopránján  át felénk közvetíteni; ebben az énekkettősben Desbordes alapvetően lírai hangmatériája kissé súlyosabb színezetet hordoz. Ez még inkább megmutatkozott Jacques Fromenthal Halevy (1799 – 1862) La juive (A zsidónő; 1835) című történelmi nagyoperájából énekelt Eudoxia III. felvonásbeli áriájának drámai hangvételű részében,  továbbá meglepett azzal is, hogy milyen „természetesen”  váltott át  a gyors szakaszra; nem jelentett számára problémát a szólam végén a magas koloratúrákkal tűzdelt  ékítmények abszolválása sem. Luis Hector Berlioz (1803 – 1869) 1862-ben bemutatott vígoperája a Béatrice et Bénédict. Ebből Héro, Beatrix unokatestvére és Ursula, Héro társalkodónőjének sok szép lírai pillanatokban bővelkedő kettősét hallhattuk, amit Jules Massenet (1842 – 1912) két operájának egy-egy részlete követett: a különleges szépségű, poétikus  „tükörária” a Thaïsból (1894) és az  Esclarmonde című operából (1889).  Esclarmonde és fivére, Parséis szenvedélyekkel teli kettőse –Desbordes drámai töltésű koloritjaival nyűgözte le hallgatóságát, miközben a zongorakíséretet ellátó Harazdy Miklós a hangszerén szinte Wagner-zenekari hangzatokat produkált. A második részben Karina Desbordes végig  orosz anyanyelvén énekelt.  Egymást követték az elbűvölő zenék: hol már-már drámai hangszínezetet kap az énekhang: Szergej Rahmanyinov (1873 – 1943): Francesca da Rimini (1906) -  Francesca áriája; hol  a karizmájával hat és hangi kifejezőképességét csillogtatja meg:  Mihail Ivanovics Glinka (1804 – 1857): Ivan Szuszanyin (1836) -  Antonida áriája; hol  belefeledkezünk az interpretált melankolikus románcba: Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840 – 1893): A pikk dáma (1890)  - Liza és Paulina kettőse az. I. felvonás 2. képéből. Az orosz operák női alakjainak változatos, sokszínű karakterét, érzékenységét  két operakettősben is érzékletesen ábrázolta: Szergej Szergejevics Prokofjev (1891 – 1953): Háború és béke (1944-46) - Szonja és Natasa kettőse, illetve Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (1844- 1908): Hópelyhecske (1882) –  egy nagyon szépen előadott  lírai duettet tapsoltunk meg!.

Csordás Klára minden tekintetben egyenrangú partnere volt Karina Desbordes-nak.: Massenet: Esclarmonde -  Esclarmonde, Bizánc császárnője és testvére,  Parséis kettőse, csakúgy a  Boïldieu  említett La Dame Blanche (A fehér asszony)  című dalmű Anna - Marguerite lírai jelenetének tolmácsolása élményszerűen hangzott el az alt szólamot tekintve is. Szintén gyönyörűen előadott közös jelenet volt Halevy operájából  (A zsidónő) Eudoxie – Rachel  kettős drámai részlete, vagy említhetem Berlioztól megint  a Béatrice et Bénédict-et, mely vígoperából Héro és Ursule kettőse ragadtatta újra tapsra a közönséget – Csordás átszellemült éneklését is méltatva. Berlioznál maradva, a zeneszerző utolsó, 1863-ban bemutatott monumentális zenedrámájából - Les Troyen (A trójaiak második része: A trójaiak Karthágóban) Didon búcsúáriája következett: Karthágó királynője, miután Aeneász elhagyja, szerelmi bánatában önként lép a máglyára  - Csordás Klára előadásában a fájdalomteli,  az életből távozó Didon-ária megkapó, végleteket kifejező interpretációban hangzott el. Ugyancsak az érzelmekre hatott az a különleges szépségű és színgazdag ária, amit Massenet Hérodiade (Heródiás)  című operájának  (1881)  részletében -Heródiás áriája - hallottunk tőle. Az orosz-blokkban  váltakozva kerültek előadásra a szebbnél szebb ismert és kevéssé ismert orosz operák dalbetétei.  Csordás Klára Karina Desbordes-dal „együttlélegezve”, őhozzá hasonlóan mély érzésekkel és kiváló énektechnikai megoldásokkal kápráztatta el hallgatóit az említett orosz operák kettőseiben is: Rimszkij-Korszakov: Hópelyhecske – Duett; Prokofjev: Háború és béke – Szonja-Natasa kettőse; Csajkovszkij: Anyegin (1879)  Tatjána és Olga  kettőse az opera elejéről.  Nem különben Csordás a szóló áriáival is emlékezetessé tette számomra az estet: Csajkovszkij: A pikk dáma - Paulina románca után még felhangzott megrázó erejű énekében Jeanne d’Arc áriája.Csajkovszkij Az orléans-i szűz (1881)  című operaritkaságból. 

A nagyon jól sikerült,  francia-orosz operaest Csajkovszkij A pikk dáma  című operájának szép, bensőséges, lírai kettősével,  Liza és Paulina melankolikus  dallamvilágú románcának az eléneklésével ért véget.

A két énekművész igen kitett magáért, érzékelhetően nagy figyelmet fordítottak a darabok kiválasztására is, a bravúrosan zongorázó Harazdy Miklós zongorakíséretével előadott áriák, duettek mindegyike – varázslatos előadóművészetükkel - kiérdemelték a közönség vastapsos elismerését!

Háromszori visszatapsolás után azonban bele kellett törődnünk, hogy ráadást nem kapunk.

Karina Desbordes és Csordás Klára műsorába már nem fért bele az előzetesen ígért Meyerbeer: Le Prophète, Duett: Berthe-Fidès, illetve Rimszkij-Korszakov: Coq d’or, Tsarine de Shemakha áriája, de nem lehetünk elégedetlenek, mert amiket tőlük kaptunk ezen az esten, azokra még sokáig örömmel emlékezhetünk és töltekezhetünk belőlük. 

Karina Desbordes-dal és Csordás Klárával készült videointerjú a koncertet megelőző napon

Karina Desbordes internetes oldala (1) - http://www.karinadesbordes.com/   

Karina Desbordes internetes oldala (2) - http://www.elegyartistmanagement.com/artist.php?id=kd&aview=bio

Csordás Klára biográfia - https://info.bmc.hu/index.php?node=artists&table=ZENESZ&id=1701

 

4477   macskás 2020-01-04 12:02:52

4477

4476   Búbánat 2020-01-04 11:39:24

Csupa gyöngyszem | Francia-Orosz Operaest

2020. JANUÁR 07. | KEDD 19:00

 MOM Kulturális Központ

Karina Desbordes (szoprán) és Csordás Klára (mezzoszoprán) áriaestje.

Boïldieu, Halevy, Berlioz, Meyerbeer, Massenet, Prokofjev, Rachmaninov, Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov és Glinka operáiból hangzanak el részletek szólóban és duettben

Az estén hangszeren kísér Harazdy Miklós zongoraművész.

Műsor:

Boïldieu: La Dame Blanche, Duett: Anna-Marguerite
Halevy: La Juive, Eudoxie áriája
Halevy: La Juive, Duett: Eudoxie-Rachel
Berlioz: Béatrice et Bénédict, Duett: Héro-Ursule
Berlioz: Les Troyens, Didon áriája
Massenet: Thaïs, Thaïs áriája
Meyerbeer: Le Prophète, Duett: Berthe-Fidès
Massenet: Hérodiade, Hérodiade áriája
Massenet: Esclarmonde, Duett: Esclarmonde-Parséis
Prokofjev: Háború és béke, Duett: Sonja-Natasa
Rachmaninov : Francesca da Rimini, Francesca áriája
Csajkovszkij: A pikk dáma, Paulina áriája
Rimszkij-Korszakov: Karácsonyéj, Duett: Két asszony
Glinka : Ivan Susanin, Antonida áriája
Csajkovszkij: Az orléans-i szűz, Jeanne d’Arc áriája
Csajkovszkij: Anyegin, Duett: Tatjána-Olga
Rimszkij-Korszakov: Coq d’or, Tsarine de Shemakha áriája
Csajkovszkij: A pikk dáma, Duett: Liza-Paulina

Csordás Klára elmondta:
„Ezt a műsort éppen azzal a szándékkal állítottuk össze, hogy olyan számok szólaljanak meg, amelyeket máshol nem lehet hallani Budapesten. Az Anyegin és A pikk dáma egy-egy részletét kivéve ugyanis tényleg csupa olyasmi hangzik majd fel ezen a januári koncerten, ami tartósan hiányzik a hazai repertoárról. Pedig igazán remek operákból válogattunk – méghozzá csupa gyöngyszemet! Karinával három éve dolgozunk együtt, mindketten Párizsban élünk, így a francia repertoár rejtett kincseinek bemutatása kézenfekvő döntés volt, az orosz vonalat pedig Karina hozta be, lévén, ő moszkvai születésű.”

4475   lujza • előzmény4473 2020-01-04 01:50:27

Én többet járok koncertre, mint operába, ami manapság nem túl nehéz. :((( És örömmel olvasnám nálam hozzáértőbbek véleményét! Ráadásul vannak is remek hangversenyek. A Búbánat által tv közvetítésként belinkelt december 1-i adventi koncert például nagyon szép volt. Nem tudom, van-e ma Magyarországon a Cantemus kóruscsaládnál felkészültebb, attraktívabb együttes?

Az újévi koncertre én is kíváncsi lennék, Nelsons személyes kedvencem, de a Strauss zenékhez egyáltalán nem értek.

4474   Edmond Dantes • előzmény4472 2020-01-03 14:35:39

Türelmet kérek, lesznek zenekaros koncertjeim és lesz amatőr véleményem róluk :-)

4473   Klára • előzmény4472 2020-01-03 11:32:34

Ezt a zenekart Nicolaus Harnoncourt alapította, kifejezetten a barokk zeneművek előadására, 1987-ig  különféle régi vonóshangszereken játszott  is a zenekarban,  vezényelt is, és a zenekar művészeti irányítását 2015-ig  elejéig ő végezte.

Egyébként megjegyzéseddel tökéletesen egyetértek, koncertek újabban mintha nem lennének, egy-két sztár fellépésein kívül jószerével semmi. (kivéve a politikai homokozót). Engem pl. érdekelt volna pár szakavatott vélemény a Bécsi Filharmonikusok Újévi koncertjéről és Andris Nelsons vezényléséről, de a jelek szerint senki nem volt rá kíváncsi.

4472   lujza 2020-01-03 02:44:55

Egészen fantasztikus volt az idei Teremtés, Fischer Ádám remek zenekart talált (Concentus Musicus Wien), de a Purcell Kórus és a szólisták (Baráth Emőke, Szigetváry Dávid, Thomas E. Bauer) is kiválóak voltak.

Olyan furcsa nekem, koncertekről alig van szó a Momuson!

4471   Búbánat 2019-12-22 15:09:14

Az M5 csatornán láthatjuk ma éjjel:

2019. december 22. vasárnap 21:30 - 23:25

MüpArt Classic

Adventi koncert

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. december 1.

  • Britten: A Ceremony of Carols - részletek
  • Kocsár: Missa in A - Gloria
  • Kocsár: O magnum mysterium
  • Kodály: Angyalok és pásztorok
  • Kocsár: Agnus Dei
  • G. Gabrieli: Angelus ad pastores ait
  • Eric Whitacre: Lux aurumque
  • Wade-Szabó Soma: Ó jöjjetek, hívek (Adeste fideles) 
  • Vivaldi-Bach: D-dúr concerto, BWV 972
  • Händel: Sámson, HWV 57 - Let the bright Seraphim
  • Vivaldi: Gloria, RV 589

Vezényel: Szabó Soma, Szabó Dénes

Közreműködők:

  • Zemlényi Eszter (szoprán)
  • Balogh Eszter (alt)
  • Pálfalvi Tamás (trombita)
  • Vigh Andrea (hárfa)
  • Fassang László (orgona)
  • Cantemus Kórus (karigazgató: Szabó Dénes, Szabó Soma)
  • Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter)

A Müpa honlapjáról:

„Az advent - mint a szó jelentése (eljövetel) is figyelmeztet - az örömteli várakozás ideje. Ez akkor a legharmonikusabb, ha nem egyedül, hanem közösségben várjuk az ünnepet. Talán ez is az egyik oka annak, hogy az adventi koncertekhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a kóruséneklés műfaja. A koncert fellépői személyükkel és pályafutásukkal mindannyian jelképeznek valamit karácsony ünnepének tágas gondolatköréből. A kodályi zeneeszmény egyik legjelentősebb hazai őrzője és továbbéltetője, a Cantemus Kórus több korosztályt magában foglaló közösséget teremtett, amelyben a zene cél is, de eszköz is: a lélek felemeléséé és megnemesítéséé. Ezért a célért dolgozik a két karnagy, apa és fiú, Szabó Dénes és Szabó Soma, akiknek vezetésével a kóruscsalád tagjai az évtizedek során már számtalan sikert arattak az ország határain túl is. A Liszt Ferenc Kamarazenekar az újjászületés és átlényegülés gondolatát testesíti meg az ünnep előtti esten, hiszen a megfiatalodott együttes Tfirst Péter vezetésével az egykori alapítók hagyományait folytatva megújította Magyarország nagy múltú kamarazenekarának játékstílusát. A két énekes szólista, Zemlényi Eszter és Balogh Eszter, valamint a világhírű Pálfalvi Tamás érces, de hajlékony trombitahangja a fényt, a hasonlóképpen nemzetközi megbecsülésnek örvendő Fassang László virtuóz orgonajátéka a Müpa sokszor megcsodált hangszerén az emelkedettség, a bemutatásra szintén nem szoruló Vigh Andrea bensőséges hárfajátéka pedig a meghittség érzését hozza el a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem falai közé.”

4470   Búbánat • előzmény4469 2019-12-20 11:38:18

Én sem mentem most el Bryan Terfel áriaestjére, a Müpába. Elég volt a 2012-es koncertjén ott  lennem, aminek műsorösszeállítása viszont sokkal színesebb, változatosabb összetételű volt és Terfel aránylag hangja teljében lehetett. Ezt írtam itt akkor s így fogalmaztam meg magamnak az élményt:

1777  Búbánat   2012-02-05 17:15:15
Nekem a kórus mellett a zenekar "muzsikálása" is tetszett, olykor, a dirigens „hagyta" is őket "önállósulni"; a számomra oly' közel álló Orfeusz az alvilágban nyitányának pazar előadásával az est egyik legnagyobb élményét szerezte. Terfelt szerintem nem is a hangjáért tapsolta annyira a közönség, hanem a személyes jelenlétéért: a lezser, könnyed, humortól sem idegen előadásmódjáért, a "póz(olás)áért", ahogyan kiállt a pódiumra a zenekar elé, ahogyan kommunikált a publikum irányába. Ezért sem érhette váratlanul a közönséget, ahogy slusszpoénként véget vetett a folyamatos ovációjának: az újabb ráadás helyet inkább felemelte székéből a koncertmester hölgyet, majd vállát átkarolva, búcsút intve kisétáltak a pódiumról…. Akik még kíváncsiak voltak a neves énekesre, és találkozni óhajtottak vele, megtették közvetlenül a koncertet követően, amikor hosszú sorban kígyózott a szép számú egybegyűlt a művész autogramjáért, netán a vele való közös fotózásért. Egyébként számomra a művésznek az az előadott száma tetszett a legjobban, amiért jegyet váltottam: Sullivan: Ruddigore - When the night wind howls (Sir Roderic áriája, II. felvonásból). Ebben nem csalódtam…
4469   Edmond Dantes • előzmény4467 2019-12-20 09:27:19

Évekkel ezelőtt egyszer -kivételesen- elmentem Terfel áriaestjére, visszakerestem, ez volt az (karmester ugyanaz volt). Nem tetszett különösebben és ha jól emlékszem, kicsit sok volt (nekem) a bohóckodás is. Beírásod újból meggyőzött arról, hogy ária-gálát soha csak egészen kivételes esetben nézek meg. Hiába énekel kilóra többet a vendég mint egy színpadi szerepben, néha a kevesebb = szerepben-éneklés több (lenne). Ráadásul Terfel szerintem nem az a gálakoncert-fazon: nem mintha egy koncert szépségverseny lenne, de azért nem árt, ha egy énekes(nő) jól mutat, főleg "civil" = nem-jelmez estélyiben, egyedül a színpad közepén, reflektorfényben. (Nekem legutóbb Garanca.) És a zenekari számok is egészen máshogyan szólnak komplett előadáson, ahol nem csupán tölteléknek szánják, hanem a darab szerves része(i) és avatottabb karmester vezényli mint többnyire egy operagálát...mint ezt a szerdait is.

4468   Klára • előzmény4467 2019-12-20 08:54:54

Privátban

4467   takatsa 2019-12-20 08:23:54

Vártam kicsit, hátha ír valaki valamit a december 18-i Bryn Terfel áriaestről, de senki sem ragadott tollat, pedig csaknem teltházas előadás volt.

Már a Nürnbergi mesterdalnokok nyitánya alatt lehetett sejteni, hogy sok jóra nem számíthatunk, ennyire lelketlen és minden elképzelés nélküli karmesterrel (Gareth Jones) ritkán találkozik az ember. A zenekar pedig mit tehet ilyen esetben? Játszik rutinból. Bryn Terfel egy nagydarab, jól táplált ember - szinte óriás - hangja betöltötte a termet. Már ha az ordítását hangnak lehet nevezni. Aztán a walkürök lovaglása: siralmas. Különösen azok után, ahogyan ezt néhány éve, ugyanez a zenekar játszani tudta Halász Péter pálcája alatt. A hollandi monológja kicsit jobb, néha felsejlik Wagner csodálatos zenéje. Szünet. No nem, hogy ez az ordító welszi Mozart áriákat énekeljen, ezt már nem vagyok hajlandó meghallgatni. Irány a ruhatár.

Hazafelé aztán az autóban bekapcsolom a rádiót. Mi ez a csodálatos zene? Csak bámulok. Egy sohasem hallott fagottverseny. Kicsit Stravinsky, kicsit Bartók, kicsit Schostakovich, de az elegy bámulatos, egyszerre szilaj, lírai, humoros, igazi örömzene, fantasztikus előadásban. És a fagottos egy zseni, játékára nem találok szavakat. Úristen, mi ez a mű, hogyan lehet az, hogy én ezt még sohasem hallottam? És ha most nem megyek el a koncert szünetében, akkor talán sohasem találkozom ezzel a gyönyörű zenével. Köszönet neked Terfel mester.

- A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Vez.: Marco Balderi. Kovács Zoltán: Fagottverseny (Lakatos György).

4466   macskás 2019-12-19 17:29:46

4466

4465   Búbánat 2019-12-18 20:22:04

Az M5 csatorna sugározza ma éjjel:

2019. december 18. szerda 21:50 - 00:00

MüpArt Classic

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Johann Sebastian Bach: h-moll mise BWV 232

Koncertfilm (2019) (130')

Vezényel: Vashegyi György

Közreműködők:

  • szoprán: Sunhae Im, Pintér Ágnes
  • kontratenor: Damien Guillon
  • tenor: Szigetvári Dávid
  • bariton: Peter Harvey
  • Purcell Kórus
  • Orfeo Zenekar

A zenetörténet egyik legnagyobb remekműve, Bach egyik legnagyobb szabású kompozíciója rejtélyes alkotás. Az, hogy a lutheránus zeneszerző teljes misét komponál a katolikus liturgia tételei szerint és ez a mű terjedelmével szétfeszíti egy egyházi szertartás kereteit, önmagában kérdéseket vet fel: milyen célra szánta Bach ezt az alkotást, melyet különböző időszakokban komponált tételekből állított össze. Bár életében teljességében ez a mű nem hangzott el, minden bizonnyal összegzésnek szánta, mintegy egész életművének legtökéletesebb esszenciáját, összefoglalását.

4464   Búbánat • előzmény4463 2019-11-29 15:20:26

Baritonpárbaj

2019.11.28 – tiszatájonline.hu

Márok Tamás

KELEMEN–KÁLMÁNDY–PÁL–VERDI A BUDAPEST MUSIC CENTERBEN

Az operaszínpadon gyakori a párbaj, de azonos hangfajú énekesek ritkán csapnak össze. Baritonpárbajról nem tudok, bariton-bariton duett az alaprepertoárban is csak egy van: Falstaff és Ford kettőse Verdi operájában.

[…] „Két egymást követő este két művész énekelte el egy kivétellel ugyanazt a programot, amit párbajnak is fölfoghatunk.

Nem lenne értelme az összehasonlításnak, ha nem hasonló képességű énekeseket hallottunk volna. Kelemen Zoltán és Kálmándy Mihály mindketten nemcsak nagyon jó énekesek, de igazi Verdi baritonok. A program hat nehéz Verdi-áriából állt. A mai magyar mezőnyben (a tiszteletbeli magyar Alexandru Agachét leszámítva) nincs is szólamtárs, aki ezt a programot hasonló színvonalon, vagy egyáltalán végig tudná énekelni.” […]

4463   Búbánat • előzmény4458 2019-11-29 15:19:26

Legyen meg itt is a "hivatalos" beszámoló-kritika, beteszem ide a linket: 

http://momus.hu/article.php?artid=7247

„Rendhagyó operagála a Danubiával”

Café Momus - zéta -, 2019-11-24 [ Budapesten ]

Budapest Music Center
2019. november 22.

LUI VERDI III. – Apák, szerelmek, barátok

Verdi-áriaest  - Kelemen Zoltán – Óbudai Danubia Zenekar – Pál Tamás

4462   Edmond Dantes • előzmény4439 2019-11-29 08:29:37

Februárban két (félig?) szcenírozott Alvajáró lesz a MüPában, külföldi karmesterrel és főszereplőkkel, magyar rendezővel és tervezőkkel, zenekarral, kórussal. Az alvajárót is olyan darabnak gondolom, amit így érdemesebb kihozni, mivel nem hinném, hogy egy (inkább két) szériára és az ahhoz "járó" teljes színpadi produkcióra elégséges közönségigény lenne. A bel canto szerelmesei -és mindenki más, aki elmegy- remélhetőleg színvonalas előadást kapnak, mostani jegyvásárlással pedig még ajándékutalványt is.

4461   Búbánat 2019-11-28 23:55:04

„bel canto diadala” – fantasztikus sikerű koncerten lehettem jelen a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében rendezett Donizetti - Rossini gálaesten!

 A kitűnő Magyar Nemzeti Énekkar, a női- és férfikarainak szólistái, valamint Bizják Dóra zongoraművész közreműködésével előadott énekszámok után minduntalan feltört belőlünk az ováció – jogosan!  Amit és amilyen kimagasló művészi színvonalon  az énekkar és szólistái ezen az estén nekünk nyújtottak, annak ecsetelésére nem találok szavakat!...Az énekes szólisták - a mindig remek Énekkarukkal együtt - mind bizonyították roppant tudásukat, felkészültségüket, rátermettségüket; nagyszerű éneklésüket  hallgatva olykor eszembe ötlött, akár teljes operaelőadásokban - és oratóriumokban -  is szívesen látnám-hallgatnám mindegyiküket!  Csodálatos ének-zenei élménnyel ajándékoztak meg bennünket!  

Bizják Dóra pedig káprázatos, virtuóz zongorajátékával egyenesen elbűvölte hallgatóságát! Például önálló szólószáma előadása - LISZT FERENC: Soirées musicales de Rossini – Bolero  - után az egész terem feldübörgött: kirobbant a  tapsvihar!... - de nem először és nem utoljára a koncerten.

Felejthetetlen, szépséges Donizetti- és Rossini-melódiák, ismert meg kevéssé ismert, ritkán hallható gyönyörűséges áriák, dalok, együttesek, kórusok csendültek fel és követték egymást – még sokáig elhallgattuk volna azokat, további darabrészleteket is szívesen vettem volna; a koncert műsorszámai jól voltak összeválogatva. Bízvást mondhatom, az évad egyik legemlékezetesebb ária- és dalestjére került sor,   és valóban, a bel canto minden szépsége kitárulkozott előttem!

Elismeréssel kell szólnom az est karmesteréről, a Nemzeti Énekkar karnagyáról, Somos Csabáról is, aki lelke volt az est zenei megvalósításának! Külön köszönet illeti a műsorvezető Tóth Antalt - az Énekkar menedzserét - az egyes énekszámok előtt elmondott kis rövid zenetörténeti ismertetőiért, összefoglalóiért, melyekből értően és tömören megtudhattuk, miről szól a felhangzó ária, dal, jelenet, mit kell tudni a zeneszerző darabjainak keletkezéséről.  

"Canzoni e quartettini"

Rossini és Donizetti gálaest

Szólót énekelnek a Nemzeti Énekkar művészei

Bizják Dóra zongora

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

Somos Csaba karmester

Házigazda: Tóth Antal

„Hangversenyünk műsorának olasz elnevezése (dalok és kvartettek) az olasz bel canto két nagy mesterének köszönhető. Az est folyamán Rossini és Donizetti különleges szépségű áriáit és együtteseit hallhatja a közönség. A hamisítatlan olasz muzsika meghatározó szerepet játszó, elfogulatlan vidámságát, drámaiságát és karaktergazdagságát élvezhetjük a Nemzeti Énekkar művészei és Bizják Dóra zongoraművész tolmácsolásában. Énekeseink virtuóz szóló- és kamaraprodukciói mellett a teljes együttes több kvartettet és operakórust is megszólaltat.”

GAETANO DONIZETTI

Don Pasquale – Cselédkórus (Énekkar)

Don Pasquale – Norina, Malatesta és Don Pasquale hármasa (Dóri Eszter Zita, Mokán László, Gáspár István)

Boleyn Anna – Smeton áriája (Müller Beáta)

A szerelmi bájital – Adina-Dulcamara kettőse (Bálint Ágnes, Pásztor Péter)

Parafrasi del Christus - kantáta (Kovalik Erika, Bakos Kornélia)

Lammermoori Lucia – Hatos a II. felvonásból (Széll Cecília, Galgóczy-Boros Dóra, Varga Donát, Boros Sándor, Pásztor Péter, Kelemen Dániel és az Énekkar)

szünet

GIOACCHINO ROSSINI

Mózes – Mózes imája és jelenet (Langermann Mónika, Derzsi-Pap Enikő, Dékán Jenő, Gáspár István és az Énekkar)

A sevillai borbély – Rosina áriája, I. felv. (Halmosi Katalin)

Stabat mater – „Eja mater” – a cappella énekkar és basszus szóló (Pintér Dömötör és az Énekkar)

Due Quartettini – I gondolieri (Énekkar és szoprán, alt, tenor, basszus hangokra szólisták)

LISZT FERENC: Soirées musicales de Rossini – Bolero (Bizják Dóra – zongora)

Toast pour le nouvel an – Ottetino (Fekete Andrea, Király Judit, Puskás Eszter, Derzsi-Pap Enikő, Gavodi Zoltán, Czier Zoltán, Cserményi Zsombor, Labant Árpád Bence)  (a cappella)

Hamupipőke – I. felv. finálé (Széll Cecília, Bakos Kornélia, Kiss Borbála, Dékán Jenő, Mokán László, Gáspár István, Ladjánszki László és a Férfikar)

/Magyar Nemzeti Múzeum - Díszterem -  2019. november 28./

4460   Búbánat • előzmény4459 2019-11-23 22:41:47

Azért mert idővel "szétmennek" a topicok... Meg ki ezt olvassa, ki meg azt..  No meg kiemelten kezelem a leírtakat.

4459   Franca • előzmény4458 2019-11-23 22:37:32

Miért kell ugyanazt négy topicba is beírni? 

4458   Búbánat • előzmény4440 2019-11-23 22:24:21

Hogyhogy nem láthatjuk Kelemen Zoltán operaénekest a Magyar Állami Operaház repertoárján szereplő Rigoletto címszerepében? Vagy Az álarcosbál Renatójaként (=René)?   A költői kérdésemre nem várok választ, de mégis.  És előrebocsátva, hogy a tavasszal bemutatandó Don Carlos szereposztásában Posa márkiként sem látom kiírva nevét, még inkább értetlenkedem. 

Ha az Opera vezetéséből ellátogatott valaki illetékes tegnap a BMC koncerttermébe meghallgatni Kelemen Zoltán énekét nagy Verdi-baritonáriákat műsorra tűző áriaesten (Macbeth, Traviata, Rigoletto, Don Carlos, Az álarcosbál), bizonyára meglepődött és igazat ad nekem, elgondolkodik azon, hogy is van ez?  

A kiváló baritonista énekművészetének fontos mérföldköveit jelentik ezen operák és benne ezek a szerepek; az általa most előadott, elénekelt, összetett felépítésű áriák minden szépségét, értékét kimagasló művészi színvonalon  prezentálta előttünk.

Micsoda kiállóképesség, átlényegülés, komoly, nagy hangvolument is kívánó egyik szerepből át a másikba, biztos énektechnikai tudás (frazeálása, legátóia, a hajlékonyság, a hangszínekkel való bánás stb…), erőteljes, kisugárzó hang - drámai, ha kell lírai megszólalásaival…! Anélkül, hogy színpad, jelmez, díszlet, szereptárs volna  – mert Kelemen Zoltán hangfenomén operaénekes, mindent tud és kibír!  A hat, félelmetesen szép Verdi-baritonáriával, amelyeket egy-egy rövid szünet beiktatásával elénekelt, szinte: „alakított” – akárha a színpadon játszaná és élné át a szerepet!  Átszellemült, a karakterbe plántáló empatikus megszólalásai, megformálásai – ha csak egy-egy ária keretébe sűrítve is –  ezen operák csúcspontjait idézik meg - magas érzelmi hőfokon!

És ha hozzáteszem, hogy fellépése alatt csupán fél méter távolság választotta el a közönség első sorától, de ezt a „terhet” is viselte azon kívül, hogy úgy kellett énekelnie, hogy a koncertteremnek nincs pódiuma, az akusztika olyan felemás, mindebből is következően a zenekar olykor erős hanghatásait  kvázi "túlkiabálni" szükségeltetik – lám, ezt is bírja erővel, idegekkel, ami fizikailag is elismerésre méltó teljesítmény!

Kelemen Zoltán széles repertoárja sokszínű, igen jelentős! [ https://hu.wikipedia.org/wiki/Kelemen_Zolt%C3%A1n_(opera%C3%A9nekes,_1970)

Az elmúlt évtizedek alatt a Szegedi Nemzeti Színház vezető baritonistájaként sorra énekelte-alakította nagy sikerrel Verdi jelentős  (hős)bariton főszerepeit is:  Rigoletto, Macbeth és a Simon Boccanegra címszerepei; Georges Germont, René, Jago, Luna, az Ernani Don Carlo-ja, A végzet hatalma Don Carlos-a.

 Kelemen Zoltán immár évek óta a Magyar Állami Operaház tagja is, de az említett szerepekben - a Traviata  Germont-ját  és korábbról az Otello Jágóját leszámítva -  nem látható.  Miért?  (Még Fordot énekelte a Falstaffban, Paolo Albianit a Boccanegrában - de ezek "fajsúlyban" talán nem mérhetők  az előzőkhöz.) Pedig „kéznél” van….elővehető, felkérhető a nem is olyan régmúltban abszolvált sikerszerepeire, még úgy is, hogy rajta kívül is vannak jó baritonistái a HÁZ-nak, de mégis, szerintem ildomos  ha Kelemen Zoltánt kiemelkedő énektudásához, hatalmas művészi tapasztalatához, renoméjához méltó szerepekben (is) foglalkoztatná, amiből most ízelítőt nyújtott – és kaphattunk tőle  -  tegnap este a BMC Verdi-koncertjén.

 Mindezt azért is vetem fel, mert Kelemen Zoltán minden bizonnyal megérdemelné, sőt „kijárna” neki egy új Verdi-szerepben való bemutatkozás is: utóbb beállhatna a jövő tavasszal bemutatandó Don Carlosba és megkaphatná Posa márkit!  Aki ilyen elképesztően, hatásosan, fenomenális baritonján elő tudja adni az opera két megrendítő szépségű részletét (Per me giunto; s különösen Posa halálát: O Carlo, ascolta) ezeket az áriákat külön, most tanulta meg erre az alkalomra, Pál Tamás karmester szemmel látható elismerésétől övezve ( a „Szabadságkettőst” már régtől tudja, sokszor előadta koncerteken)  – annak ott van/lenne a helye az új rendezésű Don Carlos operában is!

Még pár szó a műsorról:

A Verdi-esten az Óbudai Danubia Zenekar kíséretével és a felkért kiváló karmesterükkel, az örökifjú Pál Tamással az élen – a terem hangzó viszonyai mellett – ragyogó, pompás hangzásban szólaltak meg a szebbnél szebb áriák! Külön dicséretet érdemelnek a Stiffelio nyitányának és a Macbeth III. felvonásbeli teljes balettzenéjének interpretálásáért!

Az elhangzott zenék alatt kivetített képeket láthattunk Verdiről, személyes- és munkakapcsolataiból, az ősbemutatók színhelyéül szolgáló városok operaházairól korabeli és mai külső-belsőjéről.  A házigazda Eckhardt Gábor műveket ismertető elemző-összekötőszövege szolgált egy-egy zeneszám közben kis szusszanásnyi pihenőre a fellépő művészeknek.

Ez volt a műsor:

„LUI (APÁK, SZERELMEK, BARÁTOK)”

Giuseppe Verdi

Stiffelio – Nyitány
M
acbeth – Perfidi!... Pietá rispetto amore
Traviata – Di Provenza il mar, il suol
Don Carlos – Per me giunto
Rigoletto – Cortigiani, vil razza dannata

Macbeth – Balettzene
Az álarcosbál – Eri tu
Don Carlos – O Carlo, ascolta

KÖZREMŰKÖDIK:

  • Kelemen Zoltán – bariton
  • Óbudai Danubia Zenekar
  • Eckhardt Gábor – házigazda: műsorszám-elemző, kommentátor

2019. november 22. – BMC Koncertterem

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Kökény Eszter (hegedű)
Várallyay Kinga, Soós Orsolya (zongora)
"Hangulatkoncert" - Diploma előtt
BARTÓK: Hegedűverseny, Sz. 112, BB 117
RAVEL: Couperin sírja

18:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Aida

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Elek Petra, Finszter Eszter, Ilyés Zsanett, Mráz Nikolett, Híves Boglárka, Ortan Vivienne, Józan Vivien, Fenyvesi Gabriella Rea, Tuznik Natália, Somogyi Lili, Kaffehr Zsuzsanna, Papp Balázs, Halász Gergely, Szenthelyi Krisztián, Zajkás Boldizsár, Erdős Róbert, Katona Lóránt, Szeleczki Artúr, Csölley Martin (ének)
Takács Dorottya (fuvola)
Tóth-Csamangó Blanka, Börzsönyi Imola (klarinét)
Persányi Zsófia, Bacsi Tamás, Király Ádám (zongora)
Molnár Dániel (brácsa), Tokárszky Máté (gitár), Riku Hagiwara, Izumi Hagiwara (gordonka)
Felkészítő tanár: Dallos Erika
Tanszékvezető: Meláth Andrea
"Kamara@Zeneakadémia.2020"
MONTEVERDI: Zefiro torna
BACH: 106. kantáta „Gottes Zeit ist die allerbeste Zeit” (Actus Tragicus), BWV 106 – részletek
BACH: 4. kantáta „Christ lag in Todesbanden”, BWV 4 – duett
SPOHR: 6 Lieder (1-3)
MOZART: 6 Notturno (4-6)
MOZART: Cosi fan tutte – Sestetto
Evening rise
ARNOLD CCOKE: 3 Songs (2-3)
ALBERT ROUSSEL: 2 Chanson
VERDI: Falstaff – Fúga
ERNST TOCH: Geographical Fugue

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Eric Terwilliger (kürt)
Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter)
BRUCH: B-dúr oktett
HAYDN: 1. (D-dúr) kürtverseny, Hob. VIId:3
BEETHOVEN: 9. (A-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 47 („Kreutzer”) - vonószenekari átirat

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vizin Viktória, Nyári Zoltán, Kovács István
Magyar Nemzeti Táncegyüttes (művészeti vezető: Zsuráfszky Zoltán)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Honvéd Férfikar
Vezényel: Riederauer Richárd
"L'homme armé - 70 éves a Honvéd Férfikar"
GYÖNGYÖSI LEVENTE: Katonasirató
VAJDA JÁNOS: Szent Péter meg a zsoldosok
TOLCSVAY LÁSZLÓ: Testamentom

19:30 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Bizják Dóra (zongora)
Dunai Tamás (színművész)
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Vezényel: Kocsis-Holper Zoltán, Somos Csaba
"Chansonok és Balladák" Pászti/2
HINDEMITH: Six Chansons
SOLTI ÁRPÁD: La Loreley
RAVEL: Trois chansons
H. WOLF: Der Feuerreiter
TÓTH PÉTER: Trois beaux oiseaux du Paradis
LIGETI: Pápainé
VASS: Nocturne
CSÍKY BOLDIZSÁR: Nagy hegyi tolvaj (magyarországi bemutató)
VAJDA JÁNOS: Deux Chansons
PERTIS: Két háromszéki ballada
17:18 : Győr
Richter Terem

Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Káli Gábor
SCHUMANN: I. (B-dúr) “Tavaszi” szimfónia, op. 38
DVOŘÁK: A vízimanó - szimfonikus költemény, op. 107
A mai nap
született:
1930 • Lazar Berman, zongorista († 2005)
elhunyt:
1770 • Giuseppe Tartini, zeneszerző (sz. 1692)
1996 • Mieczysław Weinberg más néven Moishe Vainberg zeneszerző (sz. 1919)