vissza a cimoldalra
2019-03-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61587)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2320)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11323)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5739)
Erkel Színház (9789)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2936)
musical (186)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3182)
Élő közvetítések (7781)
Jonas Kaufmann (2368)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1617)
Franz Schmidt (3296)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2655)
Kossuth-díj (1429)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (138)
Operett, mint színpadi műfaj (3873)
Simándy József - az örök tenor (590)
Edita Gruberova (3078)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4463)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (Búbánat, 2004-10-26 21:12:09)

- koncertek, előadások, események, élmények -
   
4256   Haandel • előzmény4255 2019-03-08 18:39:58

:-)

‘‘Kik itt a kritikusok?‘‘

A ‘kritikusok‘ azzok,
akik, itt-ott, fiskusok.

A kritikusok, valaha régen, igazi ügyvédek voltak,
de egyes ‘kritikusok‘, itt-ott, kegyvédekre változnak!

4255   Polgár • előzmény4251 2019-03-07 20:31:28

Kik itt a kritikusok?

4254   alef • előzmény4250 2019-03-07 08:52:27

Ez a kritika nagyon tetszett (köszönöm a linket!), valahogy én is hasonló érzésekkel távoztam a Peretyatko-koncertről. Ahogy egy másik topikban írtam: Peretyatko hibái ellenére is "megvett", és hallhatóan az - amúgy a tapsokból ítélve elég szakértőnek tűnő, és zömmel nem feltétel nélküli rajongóként érkező - közönség nagy részét is. Az est fénypontja mindazonáltal tényleg Kállai Ernő Thais-meditációkja volt. Talán csak a zenekart illetően nem értek teljesen egyet Csabai Mátéval, nekem összességében jobban tetszett. Ebben persze annak is szerepe lehetett, hogy egy nappal korábban Garanca koncertjén hallottam a MÁO-zenekar másik részét Ion Marin szürke, lélektelen vezénylésével, és például az obligát Forza-nyitány egy klasszissal jobban szólt Michelangelo Mazza dinamikusabb, "olaszos" vezénylési stílusában.

4253   Búbánat • előzmény4252 2019-03-05 14:47:40

Értettem...

4252   -zéta- • előzmény4248 2019-03-05 14:45:18

Saját kérésre...

4251   Haandel • előzmény4248 2019-03-05 14:37:04

A kritikusok kritizálása után,
önkritikát gyakoroltam csupán ;-)

4250   Búbánat • előzmény4246 2019-03-05 10:47:41

OROSZ LIGHT

Revizor – a kritikai portál - 2019.03.04.

"Olga Peretyatko dívaként érkezett a Müpába és dívaként is távozott: elhittük neki, még ha nem is mindig énekelt úgy. CSABAI MÁTÉ KRITIKÁJA."

Olga Peretyatko áriaestje / Müpa

4249   Edmond Dantes • előzmény4247 2019-03-05 10:38:39

Ha összenézzük Revizor és Momus kritikáit, az egyes áriák előadásának megítélését,  föltűnő, hogy szinte 1/1 azonos vagy hasonló legfeljebb más szavakkal.

4248   Búbánat 2019-03-05 10:35:19

Miért lett törölve Haandel fórumtárs bejegyzése?  (4245. sorszám)

4247   telramund • előzmény4246 2019-03-05 10:25:32

De legalább  elfogiulatlannak tűnik.

4246   lujza 2019-03-05 00:57:42

Még egy Peretyatko kritika (remélem, megjelenik).

http://revizoronline.com/hu/cikk/7788/olga-peretyatko-ariaestje-mupa/

 

4244   Edmond Dantes 2019-03-01 13:40:37

Csupán tájékoztatásul Fáy Miklós -nem túl hízelgő- Peretyatko-blogbejegyzése itt.

4243   telramund 2019-03-01 13:02:23

Szegény Peretyátkó.Minden hozzáértő??? lehúzza ,ahogy csak lehet.Azért valamiért csak csinált egy karriert,vagy Öt is a szépsége vitte előre ,mint állítólag Jonas Kaufmannt?.Röhej .talán az itészek kevésbé legyenek elfogultak!!!Egyeseket  a facebookon mát írányadóknak neveznek.Csak sajnos az irány a pokolba vezet és nem  mennyországba!

4242   Búbánat • előzmény4241 2019-02-26 15:38:24

Olga Peretyatko - interjú

/Papageno.hu/

"Áriaesttel érkezik első, február 26-i budapesti koncertjére Olga Peretyatko orosz szoprán, akit nem csak vegyes programjáról és a Mariinszkij Színházban töltött gyermekévekről, hanem Anna Nyetrebkóról és Plácido Domingóról is kérdeztünk."

4241   Búbánat 2019-02-26 15:35:31

„Orosz  csalogány” - OLGA PERETYATKO


Kislányként karatebajnoknak indult, később az alt szólamban énekelt a gyerekkórusban, és titokban arról álmodozott, hogy egy nap Carmenként állhat majd színpadra. Aztán, immár szopránként, díjazottja lett Plácido Domingo híres Operalia versenyének, és ezzel a világ operaszerető közönsége azonnal megtanulta a nevét. Ma OLGA PERETYATKO az egyik legkeresettebb énekesnő: rendszeres vendége a vezető operaházaknak és koncerttermeknek, nálunk olasz bel canto, illetve romantikus francia és orosz áriákból összeállított műsorral mutatkozik be. Két szenvedélyes, magával ragadó, nagyszerű orosz szoprán: Anna Nyetrebko és Olga Peretyatko. A párhuzam kézenfekvő, Peretyatko azonban következetesen elhárítja az összehasonlítást. „Mindkettőnknek sötét a haja, és mind a ketten Oroszországból származunk!” — mondja, ha felteszik neki a kérdést. Mindemellett tagadhatatlan, hogy csodálja nála kilenc évvel idősebb honfitársnőjét. Amikor például észrevette egy salzburgi étteremben, lelkes hangú posztban tette közzé az élményt a Twitteren. Az összetéveszthetetlenül egyéni hangjáról és erőteljes színpadi jelenlétéről közismert Peretyatkóról ma senki sem gondolná, hogy valaha is bármi másnak készülhetett, mint énekesnőnek. Pedig a Leningrádban született kislány a litván határ közelében, egy atomerőmű árnyékában nevelkedvén, gyerekkorában karate­ bajnokként keltett rémülettel vegyes csodálatot a fiúkban. Tizenöt évesen azonban visszaköltözött addigra már ismét Szentpétervár néven emlegetett szülővárosába, a Mariinszkij Színház kórusának bariton szólamát erősítő édesapjához, és ezzel életében a harc­ művészetek helyett a zene vette át a főszerepet. A hirtelen félbeszakadt sportkarrier miatt rövidesen nyolcvanöt kilóra hízott, így aztán olyan mély hangfekvést produkált, hogy a Mariinszkij Színház gyerekkórusában az altok közé tették be. „Sokkal nagyobb volt a hangom, mint a legtöbb kezdőé — emlékezett vissza a kezdetekre. — Mindenki azt hitte, mezzoszoprán vagyok. Arról álmodoztam, hogy Carment fogok énekelni!” Szerencsére amint profi tanárhoz került, kiderült, hogy mezzo hangfekvésről szó sincs: huszonkét évesen, első nyilvános hangversenyén már Saint-Saëns szopránokat próbára tevő dalát, A csalogányt adta elő. Ez a madár azóta is végigkíséri pályáját: nagy sikerrel énekelte Stravinsky operája, A csalogány címszerepét a darab 2009-es, torontói produkciójában, és második CD-jének, az Arabesque-nek is egy ilyen című dalt választott záró számául, a 19. század első felében élt orosz komponistától, Alekszandr Aljabjev­től. Nem csoda, hogy a mélyebb regiszterekben sötét színe­zetű, a nagy magasságokban fényesen csengő hangja miatt őt is szívesen emlegetik „csalogány” néven. Miután a kezdő énekesnőt felvették a berlini Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskolára, kemény időszak következett: a diáklány főként tésztán és krumplin élt, és hogy a kiadásait fedezni tudja, alkal­maként harminc euróért kórházi hangversenyeken lépett fel. Viszont egy grazi énekversenyen alkalma nyílt találkozni szakmai bálványával, Joan Sutherlanddel, akitől hasznos tanácsokat kapott. „Vagy két percig beszélgettünk a koloratúraéneklésről. Azt mondta: ne vidd túlzásba a díszítéseket! Gondold át, mit énekelsz, és milyen érzések rejtőznek benne! Azóta is ez a hitvallásom.” Ugyancsak Suther­land biztatására vetette bele magát a nyelvtanulásba. „Jól kell énekelned, vigyáznod kell a külsődre, és minden nyelven beszélned kell!” — fogalmaz nevetve Peretyatko, aki az egyetemi hirdetőtáblára kitett üzenetben ajánlotta fel diáktársainak, hogy oroszra tanítja őket, ha cserébe hajlandók a saját anyanyelvükön beszélgetni vele. Szorgalmának köszönhetően ma az orosz mellett németül, angolul és olaszul egyaránt jól beszél, énekel és posztol a közösségi oldalakon. Az énekesnő a hamburgi operában kapott szerződést, majd miután 2007-ben másodikként végzett az Operalián, elhalmozták feladatokkal: énekelt Rossinit és Stravinskyt, Mozartot Salzburgban, Verdit Bécsben, Rimszkij-Korszakovot a Scalában, Bellinit a Metropolitanben. „Azok voltak a gondtalan idők! Megállás nélkül énekeltem! Ma már több nyugalomra és pihenésre van szükségem” — nyilatkozta egy interjúban. Ám Peretyatkóért — aki egy ideig Pere­tyatko-Mariotti néven lépett fel, mígnem az idén nyáron hivatalosan bejelentette, hogy elválik olasz karmester férjétől, Michele Mariottitól — továbbra is versengenek az operaházak és a koncertszervezők, ő pedig látható örömmel váltogatja a szerzőket és a mű­ fajokat. Ezt a sokoldalúságát mutatja meg a magyar közönségnek is Mozart, Rossini, Bellini, Donizetti, Verdi és Gounod műveiből összeállított estjén, ahol a MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ ZENEKARA kíséri, MICHELANGELO MAZZA vezényletével.

/Mörk Leonóra/

MÜPA MAGAZIN - X I V. é v f o l y a m , 1 . s z á m , 2 0 1 9. j a n u á r —f e b r u á r

4240   Búbánat 2019-02-22 13:43:47

Ma este 19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mariangela Vacatello (zongora)

Nemzeti Filharmonikusok

Honvéd Férfikar (karigazgató Strausz Kálmán)

Vezényel: Hamar Zsolt

LISZT: Les Préludes
LISZT: Esz-dúr zongoraverseny, S. 124
LISZT: A négy elem (Les quatre éléments) - Gémesi Géza rekonstrukciója

4239   Beatrice • előzmény4238 2019-02-21 22:52:04

Rossz is lenne, ha egyformák lennénk, és mindenkinek pontosan ugyanaz lenne a véleménye!
Találtam két külföldi cikket a koncerttel kapcsolatban:
A német nyelvű cikk a budapesti fellépésről (is) szól. Többek között megtudhatjuk belőle, hogy az üstdobos az utolsó pillanatban ugrott be megbetegedett kollégája helyett, valamint, hogy Eötvös Péter is gratulált Isabelle Faustnak.
A másik, olasz cikk a pár nappal korábbi torinói, a hivatalos programban a budapestivel megegyező koncert kritikája.

4238   Sipi • előzmény4234 2019-02-21 11:35:01

Nem vagyunk egyformák. :-)

4237   daunerni • előzmény4236 2019-02-20 15:03:50

Igen!
Jó barátunk, (a Momus-ban -vape- néven)

4236   Edmond Dantes 2019-02-19 17:38:03

A beszúrt kritika szerzője, Varga Péter azonos a néhai szerkesztő, Varga Ferenc fiával?

4235   takatsa • előzmény4234 2019-02-19 12:08:03

Kedves Beatrice, ebben nagyon nem értünk egyet, de sebaj, van nekünk közös platformunk is: Balga Gabriellát mindketten szeretjük.:)

4234   Beatrice • előzmény4233 2019-02-18 16:35:46

Keveset járok zenekari hangversenyekre, erre azonban elmentem és nem bántam meg. Mendelssohn e-moll hegedűversenyét már hallottam párszor, ezek között volt lélektelen, "darálós" előadás is, de a múlt pénteki koncert számomra nem ilyen volt. Kifejezetten élveztem az általam először hallott Isabelle Faust játékát és interpretációját (meg a zenekar produkcióját is). Nekem ez egy olyan koncert volt, amelyről úgy távoztam, hogy többnek, jobbnak éreztem magam, mint előtte.
Az I. emelet utolsó sorából hallhatósági problémát nem érzékeltem.
Nos, nem vagyunk egyformák. Például eszembe se jutna olyan művésztől autogramot kérni, akinek nem tetszett a produkciója, aztán még ezzel egy nyilvános fórumon dicsekedni.
A Népszava kritikusa, Varga Péter nem úgy értékelte a koncertet, mint e fórum korábbi megszólalói.

4233   Sipi • előzmény4230 2019-02-16 20:06:34

Én a földszinten ültem a 22. sor közepén. Érezni lehetett, hogy nem az igazi, de azért a hangerő ott nekem még elfogadható volt. A lélektelen darálás viszont már nem.

Amúgy szünetben bementem hozzá CD-ket dedikáltatni, ott kedves volt, de nyilván nem akartam az esélyeimet rontani azzal, hogy mielőtt megkérem a dedikálásra, bemondom neki, hogy "hát ez elég sz*r volt". :-) 

4232   Sipi • előzmény4228 2019-02-16 19:56:01

Az OEHMS kiadónál pár éve ez a kölni zenekar elkezdett Mahler sorozatot csinálni, a korábbi karmesterükkel már vettek is fel egy egész jó Ötödiket. Én azt akkoriban megvettem, de aztán a többit már nem.

4231   Hangyász • előzmény4227 2019-02-16 19:53:19

Akárcsak én vagy 35 éve, amikor nem mentem el a Mesterbérlet egyik koncertjére.

4230   Hangyász • előzmény4229 2019-02-16 19:52:36

Ez az! Tudat alatt érzékeltem, hogy valami rendhagyó dolog történik. Ettől függetlenül én a 2. emelet 5. sorában alig hallottam Isabel cincogását.

4229   Sipi • előzmény4226 2019-02-16 19:50:56

Egyébként - influenzások ide vagy oda - szerintem a közönség kifejezetten csöndes volt.

4228   takatsa • előzmény4225 2019-02-16 19:22:09

ezt is megértem.:)

4227   daunerni • előzmény4226 2019-02-16 16:57:30

Ráfáztam én is - és már tegnap este is bántam...

4226   Hangyász • előzmény4223 2019-02-16 11:49:39

A hegedűt a 2. meleten alig lehetett hallani, legalábbis a belépése után, majd a hölgy felerősített, de így sem haladta meg a 40 évvel ezelőtti japán hegedülő automaták színvonalát. Amikor először hallottam a Fesztiválzenekarral Brahms Hegedűversenyével kísérletezni, lélektelen darálás volt, majd a Concerto Budapesttel nagyon szép élményt nyújtott Beethoven művével. Novemberben, ugyancsak a CB-vel Dvořák őszintén szólva nem remek Hegedűversenyét adta elő, itt talán érdeméül tudhatom be, hogy nem untam. Tegnap feltűnő volt a szólista és a zenekar közötti minőségi különbség. Én még nem hallottam úgy Mahler V. szimfóniáját, hogy ne kívántam volna a rétestészta szerűen nyúló 3. tétel végét, hogy bekövetkezzen utána a CSODA, illetve hogy ne ragadjon le a szemem a véget érni nem akaró finálé alatt. Nos, tegnap számomra megtört az átok. Sajnos a bérletesek egy része, a nyilvánvalóan influenzásokat nem számítva, úgy határozott, hogy az első 3 est után ez a Mo.-on ismeretlen német zenekar és francia karmester nem érdemlik meg a figyelmet. RÁFÁZTAK, BÁNHATJÁK. Avagy késő bánat...

4225   Sipi • előzmény4223 2019-02-16 11:35:27

Ez esetben tökéletesen egyetértünk! :-)

4224   macskás 2019-02-16 10:05:34

4224

4223   takatsa 2019-02-15 23:22:35

Ma volt a csodabérlet (Gardiner-Currentzis-Rattle) utolsó előadása: a kölni Gürzenich zenekar, Francois-Xavier Roth vezényletével. A menü két fogásból állt. Az első fogás a leves volt - a feketeleves: Mendelssohn: e moll hegedűverseny, Isabelle Fausttal. Hát nem tudom, honnan szalajtották ezt a nőt, de talán nem ide kellett volna. Szörnyű volt, kritikán aluli. Egy kifejezetten kellemetlen, alig hallható hegedűhang (mint később kiderült, az alig hallhatóság volt előadásának fő erénye) társult valami elképesztő modorossággal, időnként úgy hadonászott a vonójával, mint Tücsök Tóni a régi mesekönyvemben. Minden dinamika nélkül, a szürkénél is szürkébben játszott, csuszkált a hangokon. És a végén nem átallott még ráadást is adni...  Szörnyű volt.

Szóval volt törlesztenivalója karmesternek-zenekarnak, amit meg is tettek, mert a koncert második részében egy csodálatos Mahler V. szimfóniát hallottunk. Megvallom, én még nem hallottam erről a karmesterről-zenekarról, de remélem nem utoljára találkoztam velük, emlékezetesen szépen muzsikáltak. Csak keressenek egy normális szólistát a következő előadásukra...

Összességében fantasztikus volt ez a bérlet, s csak reménykedni tudok, hogy a következő évadban lesz valamiféle folytatása.

4222   Edmond Dantes 2019-02-14 09:21:51

off Ez itt nem a reklám helye, de a Kispipa (újra) nyitva van. Seress Rezsőt nem tudom garantálni azaz garantálni tudom, hogy nem hallgatható ott meg. Messzebbre kellene érte menni, de egyelőre inkább kivárok. Vezetéssel egyébként pár éve jártam abban a Dob utcai házban, ahol Seress Rezső lakott és ahonnan a mélybe vetette magát 51 éve.

4221   tiramisu 2019-02-13 15:02:01

Köszönöm. Milyen kár, hogy zárva.... - Biztosan bármelyik bárban eljátssza a zongorista... :-)

4220   joska141 • előzmény4219 2019-02-13 13:21:43

Tisztelt "Tiramisu"! Sajnos az Ön, egyébként helyes, válasza pontosítára szorul a következők szerint:

Az eredeti sláger meghallgatható VOLT a Kispipában, nem messze a Zeneakadémiától . A Kispipa, hasonlóan több ilyen atmoszférájú, ikonikus vendéglőhöz, évek óta zárva.

4219   tiramisu 2019-02-13 13:02:30

Kár.  - Az eredeti sláger meghallgatható a Kispipában, nem messze a Zeneakadémiától ...

4218   Edmond Dantes • előzmény4217 2019-02-13 09:52:03

Köszönöm, bizonyára így volt, ha mondja..sajnos már nem tudom visszaidézni :-)

4217   tiramisu • előzmény4215 2019-02-13 00:49:51

A zongora pontosan idézett a Szomorú vasárnapból! Valamint a fafúvosok és a rezesek is!  Elkerülte a figyelmét... -:)   

4216   tiramisu • előzmény4215 2019-02-13 00:49:38

A zongora pontosan idézett a Szomorú vasárnapból! Valamint a fafúvosok és a rezesek is!  Elkerülte a figyelmét... -:)   

4215   Edmond Dantes 2019-02-12 15:52:11

Ritmus és tánc: ezt az munkacímet adtam a Rádiózenekar hétfői koncertjének. A műsor előzetes olvasásakor és hallatán utólag is helytállónak gondolom ötletemet.

A nyitó szám, Vajda Gergely: Szomorú vasárnap-variációk ősbemutatója a halhatatlan és városi legendák szerint sokak önkéntes halálát kiváltó Seress Rezső-sláger alapján inkább dallamosságot, lágy harmóniákat ígért, de aki ilyesmit várt a fiatal zeneszerző-karmester új szerzeményétől, alaposan tévedett. A koncert szórólapja illetve Vajda Gergely szerint: "Seress Rezső híres-hírhedt slágere...darabomban nem hangzik el a maga teljességében, így a közönség folyamatosan keresésre van kényszerítve..." Sajnos a keresés nálam sem a mű hallgatása közben, sem utána, szünetbéli beszélgetések nyomán nem vezetett eredményre. Kőkemény, méretes előadói apparátust megmozgató, pregnánsan ritmikus, 21. századi alkotást kaptunk, amiben még a zenekari zongora irányából sem érkezett egy foszlánnyi jelzés sem, ami a címadó dalra utalt volna. A meglepő kezdést meglepő folytatás követte. A - szűkebb hallgatói kört megszólító Kagelt nem számítva- legismertebb argentin zeneszerző, Astor Piazzola harmonikára, pontosabban saját hangszerére, bandoneonra írt háromtételes, "Aconcagua" alcímet viselő versenyműve, kell-e mondani, a tangó ritmusán alapuló szerzemény. Nem emlékszem rá, hallottam-e valaha koncerten zenekar-kíséretes harmonika bandoneonversenyt; a pár éve a tévés Virtuózokban fölfedezett Demeniv Mihály szólójával mindenesetre kellemes, könnyen befogadható muzsikát élvezhettünk. A szóló ráadásszámot az ifjú művész nem konferálta föl, így annak kiléte ismeretlen maradt. Szünet után jóval ismertebb opusz, Sztravinszkij Petruskája következett, bár az orosz mester másik két remekét, a Sacre-t és a Tűzmadarat jobban ismerem és talán a közönség jelentős része is így van ezzel. Orosz népzenei forrás, elementáris őserő, feszes ritmusok, ritmusváltások, csillogó hangszerelés, sok-sok ismerős dallam teszi a Petruskát az első világháború előtti nagy Sztravinszkij-balett-"trilógia" méltó darabjává. Szívesen megnézném egyszer a Petruskát a maga teljességében, színpadi előadásban, ahogy annak idején a két másik balettet volt szerencsém látni a legendás operaházi Béjart-esten. A záró szám kortárs amerikai szerző, John Adams Nixon Kínában című operájának balettbetétje volt, "Az elnök táncol". A "táncoló elnök" a műsorlap szerint nem a címszereplő, hanem a kínai elnök, Mao és hitvese, akik egy festményről megelevenedve, foxtrott-ritmusban visszatáncolnak a múltba. A sok helyen, egyebek közt a MET-ben is bemutatott opera e száma -bár egészen más értelemben mint a Piazzola-verseny- ugyancsak élvezetes, ritmusos-hangulatos zene.

Vajda Gergely, aki jelenleg "állandó első vendégkarmester" címmel felruházva dolgozik az együttessel, gondosan fölkészült és gondosan, igényesen fölkészítő irányítója volt muzsikusainak. Kiválóan teljesített az ütős szekció, külön említeném a Vajda-mű timpanistáját, akire nem csupán művészi, de komoly fizikai terhelést is róhatott szólama eljátszása. A zongora és megszólaltatója is sokat és jól dolgozott, miként a fúvóskar, amiből a Petruska fuvola- és trombitaszólójának előadóit kiemelten dicsérném. A vonósok,vélhetően számos szólampróba eredményeként, úgyszintén kitettek magukért.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye a Zeneakadémián, 2019. február 11.

4214   IVA • előzmény4213 2019-02-12 02:54:26

Nagyon köszönöm!

4213   -zéta- • előzmény4212 2019-02-11 21:04:30

Blériot javítva...;-)

4212   IVA • előzmény4209 2019-02-11 19:12:07

A portál privát levelezésében és e-mailben is jelezték, hogy a „Blériot nevű fantaszta” nem a XIX., hanem a XX. század elején „akadt”. Bizony, sajnálatosan elírtam a század sorszámát, amely akár tévedésnek is tűnhet, holott éppen azt akartam elkerülni, amikor a Monarchia és a repülés kezdete adatainak is utánanéztem írás közben. A marhaság ennek ellenére is összejön, ha akar.
Köszönet a figyelmes és üzenni sem rest olvasóknak!

4211   IVA • előzmény4210 2019-02-11 03:40:34

Köszönöm, kedves Búbánat. Amikor belevágtam, úgy gondoltam, ezt az élményt néhány tőmondattal ki tudom végezni. Ez lett belőle, nem szoktam ettől elégedett lenni.

4210   Búbánat • előzmény4209 2019-02-10 17:19:10

Kedves IVA!

Örültem  A mosoly országa-produkcióról írt beszámolódnak, de annak is, hogy az előadásról szólva nálam részletesebben szóltál olyan momentumokról, amelyek az előadás alatt a figyelmemet elkerülték vagy kevéssé kötötték le, így nem is bonyolódtam azokba, mikor saját értékelésemet megfogalmaztam az alkotói csapatnak a darab színpadra állításáról. 

4209   IVA 2019-02-10 05:22:20

A mosoly országa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. február 1. (A Müpa és a Shanghai Opera House előadása)

Olvastam ugyan Búbánat fórumozótársunknak a Lehár Ferenc-topicba (661) és az Operett, mint színpadi műfaj-topicba (3828) is beírt kritikáját – sőt, nem titkolom, elsősorban az ösztönzött rá, hogy jelentkezzem a magaméval –, de mivel az előadásokról a játszóhely topicjában szoktam beszámolni, itt hivatkozom az enyémtől lényegében eltérő véleményre.

Hat, vállaltan „részben szcenírozott” koncertszerű Wagner-előadás, két kényszeresen szcenírozott koncertszerű (Monteverdi és Wagner), valamint a szcenírozottnak vallott Candide (Bernstein) tapasztalataival nem szántam volna rá magam, hogy margitszigeti, Zichy-kastélyudvari, operettszínházi és Volksoper-beli élményeim után éppen a színházi előadásokra alkalmatlan Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben találkozzam újból A mosoly országával. Mégannyira sem, amikor olvastam a színlapon a rendező, Káel Csaba nevét, akinek a tehetségesnek nem mondható Bánk bán- és Sába királynője-rendezései után még adtam volna némi bizalmat, de a totálisan tehetségtelen, kortársvonalas Don Pasquale című rossz vicce óta már nem.
Történt azonban, hogy egy kedves családtagom tavaly megajándékozott a kultúra-utalványával, amelyet nem kívánt felhasználni, ám – jegyvásárlásaimat online intézve – magam is egyre késlekedtem a beváltásával, és éppen az idő eme sürgetésében szembesültem azzal, hogy A mosoly országa első előadására pontosan az a hely szabad még, amely után az intézményben tett első látogatásom óta kíváncsian ácsingózom. Rászántam hát magam, nemcsak a költekezésre, hanem a pénztár felkeresésére is, ahol egyúttal megkérdezhetem – december volt még akkor –, számíthatunk-e a honlapról netán csak ideiglenesen törölt Hovanscsina-koncertre. Nehezen, sőt nem is boldogultam azzal, hogy megértessem a légiutas-kísérő kisasszonnyal, miről hadoválok, amiben nem annyira az fáj, hogy ilyen helyen járatlan az ügyintéző a zene világában, inkább az, hogy a színpadról történt száműzetésének évtizedei alatt mennyire kikophat a közismeretből egy fontos mű címe, amely valamikor rendszeresen elhangzott a közszolgálati médiumokban, illetve előfordult középiskolai tankönyvekben is, legalább felsorolási szinten.
Hogy Lehár Ferenc nagyoperettjének – vagy tán annál is rangosabb műfajba sorolható művének – slágere viszont mit sem veszített népszerűségéből a zeneileg művelt közönség körében, arról mindjárt a nyitány elején meggyőződhettem: amikor felcsendült a Vágyom egy nő után dallama, a mögöttem ülő nő hangos dúdolással kezdte kísérni a zenekart. Itt tüstént végzek is az est legcsúnyább látványával, amely az én tekintetem lehetett, amit az önjelölt művésznőre vetettem. Így gondolom, bár tükörbe nem néztem éppen akkor, miután szomszédomat partnere sikerrel leintette.
Különben a vágyott hely remeknek bizonyult is, és bár akadtak az előadásban is élvezetes elemek, ezt az élményt őrzöm első helyen.
Visszatérve mérsékelt lelkesedésem, sőt szkepszisem idejére, találkoztam egy visszarettentő pillanattal, amikor a közszolgálati tévé előzetes riportot adott a produkcióról. A Liza szerepére készülő örmény énekesnőt mutatták be, aki elmondta, milyen problémát okozott a parókája, amit ő nem szeret, de a megformálandó bécsi lányként, aki ráadásul csupa fekete hajú kínai közé kerül, kénytelen ezzel hangsúlyozni a darab hősei közötti kontrasztot. Márpedig én úgy tudom, hogy Ausztria nem azonos Skandináviával, ahol egyébként ugyancsak nem szőke a teljes népesség, és alakították már Lizát, ezt a képzeletbeli arisztokrata lányt hitelesen és izgalmasan barna, vörös, sőt fekete hajjal is. Karine Babajanyan erre magára kapott egy világos, a szőke egyik árnyalatára sem emlékeztető színű parókát, amely ugyanakkor természethűen idézte, mennyire töredezett lehet egy festett haj. Sebaj, gondoltam, ez úgyis csak könnyed viccelődés, az alakításhoz nyilván olyan parókát és sminket kap az énekesnő, amellyel felidézheti számunkra annak felejthetetlen hatását, midőn a Margitszigeten Ágai Karola, majd a következő nyáron Németh Marika hamvasszőke loknizuhataggal, finom eleganciával helyet foglalt a bécsi palota szalonjában, hogy teát szervírozzon az egzotikus vendégnek. Leírhatnám a korabeli jelmezeket, a bútorzatot és a teáskészletet is [hadd szórkozzon-mérgelődjön Ókovács Szilveszter, aki nemrég nyilatkozott megvetéssel arról a(z akár fizető) nézőről, akinek állítólag a díszlet fontosabb, mint maga az opera], ám inkább elmondom, többek közt miért nem mellékes a látvány a színházban.
Lehár idejében és még régebben, meg később, az „én időmben” nem volt színes tévé, windows pláne nem, a színház nyitott egyfajta ablakot a világra, mindazoknak, akiknek a nagy utazás legfeljebb egy-egy kivételes esemény volt az életükben. A képzőművészetből, az irodalomból, a színpadi művekből szerezhettünk fogalmakat arról, milyen egy londoni, párizsi vagy amerikai arisztokrata vagy polgár otthona, vagy a szegény ember viskója a falu szélén. Az operákból alkothattunk elképzelést Egyiptomról, Szicíliáról, Spanyolországról, Japánról, Kínáról.
Kínánál kikötve. Környezetünk, egész életünk megváltozott mára. Olyan látvánnyal, amilyentől ámultunk nem is oly rég (egy pagodarészlet a Turandot vagy A mosoly országa színpadán), akár külkerületeinkben vagy vidéken is találkozhatunk némelyik kínai étterem vagy büfé portálja alakjában. Még szebbeket láthatunk tévénk képernyőjén a távol-keleti kosztümös kalandfilmsorozatban. Aki teheti, személyesen is elutazhat Kínába. A drámai művek (ilyen az opera és az operett is) hatásos és hiteles színreviteléhez mégis szükséges az illúziókeltés. Nyilván nem ugyanúgy, mint egy évszázaddal ezelőtt – de hát miért is fejlődött azóta a technika? Azért, hogy a másképp, az új valami blöff legyen, amely a tudatlanságot és a gagyit ontja?
A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, bármilyen arányú szcenírozást vállal is egy produkció, nem lehet olyan díszletet és szcenikát megvalósítani, amely elfedné (felülírná) a terem építészeti adottságait: architektúrát, anyagokat, színvilágot, orgonát stb. A mosoly országa „színpadán” még azzal az ötlettel sem éltek, hogy a pódiumot a különböző szintű erkélyek használatával növeljék, törekedve némi monumentalitásra, ami a darab partitúrájában, hangszerelésében is megszólal. A zene folyamatosan szembesít azzal, hogy a látvány milyen kisszerű, milyen alkalmi megoldásokkal elégszik meg: milyen szegény. A primadonna, mintha egy házibuliba esne be. A méltóságokat lépcsőfoknyi magaslat sem emeli meg. Csupán bejönnek, fordulnak, kimennek. Idővel az összekötő szövegek is lerövidülnek vagy el is maradnak; a második részben a zeneszámok olykor úgy következnek, mintha a darab jelmezes keresztmetszetét látnánk. Nem születnek meg a helyzetek, a személyes drámák. Amikor mégis, a szituációk nem mulatságosak, hanem nevetségesen suták.
Nem ússzuk meg a világot tágítani szándékozó vetítést sem. A közelről is alig élvezhető (és akár félre is érthető) árnyjáték nem keretez, csak utal valamilyen játékstílusra, de nem vezet sehova sem. Helyét egy európai kastély parkjának fényképe váltja fel, amelyre az andalító dallamokat aláhúzó pötty-káprázatot vetítenek, hogy a giccs rajongói se maradjanak kielégületlenek. Akinek pedig a látványosság csimborasszója a tűzijáték, azt is e vetítővászonról kaphatja meg, enyhén szólva nem HD minőségben. S hogy ezzel a technikai bravúrral végezzünk: a fináléban, ugyancsak a vásznon, felpörgő repülőgép-propeller teszi bizonyossá számunkra, hogy csalódott hőseink hazatávoztak. (Egy másik Lehár-opuszon csiszolt műveltséggel adjunk esélyt annak, hogy a Monarchia idején lehetett már így közlekedni Peking és Bécs között, miután a XX. század elején egy Blériot nevű fantaszta akadt, aki géppel repül a Nap tüze alatt… A folytatást inkább hagyjuk.)
Szendrényi Éva díszletének legmarkánsabb eleme a zenekari árkon átívelő két kerti hidacska, melyek egyike „Kínában” távol-keleties, piros korlátot kap. A másik rossz emléket őriz: a teázáshoz leülni sehogyan sem akaró szerelmespár azon dalolja el a híres kettőst, kézben tartva a csészéket. Legyünk hálásak, amiért nem iceteat isznak PET-palackból.

A produkció zavarba ejtően kínos eleme a tánc. E. D. fórumozótársunk nemrég (és talán nem is először) felvetette a „lefúrt lábú” énekesek fogalmát. Nos, itt megismerhettük a lefúrt lábbal keringőző énekeseket (így táncolt pl. a primadonna is), akik a twistet megszégyenítő padlóhoz ragaszkodással imitálták a valcert. Persze azért is, mert hely, az bizony nincs a mondvacsinált színpadon.
Az énekesek mozgásánál is nagyobb csalódást hozott a Vincze Balázs koreogafálta táncbetétek megoldatlansága és minősége. Pedig úgy gondoltam, a Pécsi Balett mindenkor képes abszolválni egy zenés alkotás táncbetéteit. Ez a feltételezésem kis részben az alkalmatlan játszóhely, ám legnagyobb részben a minden képzeletet felülmúlóan silány koreográfia miatt tévesnek bizonyult. A bécsi színben az Arany és ezüst keringő rövidített változata is a helyhiányt leplezi le: a táncosok időnként a valcertől és korától teljesen idegen helyben vonaglásba csaptak, jóval durvábba, mint amilyennel A hattyúk tava Matthew Bourne által írt és koreografált (különben lenyűgüző) változatában fűszerezik a báli kép keringőjét a mondén vendégek. Csajkovszkij zenéjére ugyan, ám egy riasztó, züllött miliőt érzékeltetve, a főhős tragikus kiábrándulásának környezetében. A mosoly országának első részében ilyesmiről szó sincs: a bécsi szín a felhőtlen életörömé és a bizsergető reményé. Ennek az előadásnak a gyenge táncai joggal vetekedhetnek az Operaház utóbbi évtizedének produkcióiban tapasztalható funkció- és stílustévesztő kísérletekkel.
A második rész nagy balettbetétjének megfaragása azért is sajnálatos, mert a Magyar Állami Operaház Zenekarának kiváló játéka, Xu Zhong vezényletével, ebben a részletben szinte naggyá nőtt: ekkor kezdett volna az addigiak ellenére is magába szippantani a pazar Lehár-muzsika, amelynek sohasem buja keleties koloritjában is szemérmetlenül bujkál a valcer. Tehát semmit sem kell halálosan komolyan vennünk – még a szemérmet sem. Hanem Pan Jianhua számos ponton kifogásolható jelmezvilága is itt téved egy nagyot: a táncosok beöltöztetésével talptól nyakig. Mekkorát csalódtak volna azok az urak, a francia nagyoperák és az operettek közönségéből, akik zene iránt rajongó és társasélet-kedvelő hölgyeiket elsősorban azért kísérték el színházba, hogy szemüket legeltethessék a balettbetétekben lengén öltöztetett balerinák bokáján és más idomain, különösen az egzotikus tárgyú művekben!
Igazságtalan lennék azonban, ha nem ismerném el a kínai személyeket megjelenítő szereplők kosztümjeinek gazdagságát és finom dekorativitását. Hogy valamennyi szereplőnek előnyösek, azt már nem állítom; az európai öltözékeket is sutának és stílustalannak találtam. Térdig érő ruhák és rövidre vágott női frizurák már létezhettek a Monarchia XX. századra eső éveiben, és valószínű, hogy az amerikai némafilmekben látott viseletek akkor is hatottak az európai nők öltözködésére. De ne felejtsük, hogy az arisztokrácia hölgyei mindig konzervatívak voltak (láthatjuk, hogy az európai királyi családok tagjai ma sem az utolsó divat szerint mutatkoznak nyilvánosság előtt). Ennek a jelmezbeli tévedésnek a vesztese az előadás eleganciája volt.

Végre térjünk az operettnek mégiscsak sava-borsát adó énekes színészekre! Kezdve azzal, hogy Karine Babajanyan bizony ama rémes parókában szerepelt az előadásban, kevésbé szeretetre méltóvá és kissé komolytalanná téve ezzel Lizát. Pedig az énekhang és annak használata kiváló! A magyar közönség kincsei közt tarthatja számon, hogy Lehár hősnőjének szólamát olyan nagy énekesnőkkel ismerhette meg a rádióból, lemezekről, mint Osváth Júlia, Orosz Júlia, Házy Erzsébet, és olyanok színpadi alakításaira emlékezhet, mint a már említett Ágai vagy Kukely Júlia. Karine Babajanyan könnyebb drámai szopránja érzéki örömet nyújt, éneklése hibátlan, még ha a második részben a nagy drámai kitörésekhez árnyalatnyival fáradtabbnak bizonyult is. Mimikája és beszédmodora nekem affektálónak tűnt; lehet, hogy ezen a rendezőnek kellett volna csiszolnia. Meglepően magvas hangú és fölényes biztosággal éneklő szopránt hallhattunk Mi szerepében: Yitian Luan talán nem rendelkezik a szubrett-szerepkörhöz szükséges sokféle adottsággal – ezekért remek kedélye kárpótolt –, viszont ugyanolyan szívesen élnék a lehetőséggel, ha valamelyik operai szerepében láthatnám, mint Babajanyan esetében.
Talán rajtam múlt, hogy a Szu Csong herceget alakító és szólamát kfogástalanul éneklő Vincent Schirrmacher hangja nem bűvölt el, kissé kongónak hallottam, és jó megjelenése ellenére sem hitelesítette számomra a figurát övező rajongást. Talán ha láttam volna, hogy a bécsi lánykák raja érdeklődik iránta – ám a helyettük ebbe az operettbe tévedt bárónő és lánya komikus kettőse ehhez érdektelennek bizonyult. Hatfaludy alakjában kellemes jelenség volt A bolygó hollandi Kormányosának szerepében korábban emlékezetes színészként is megismert Franz Gürtelschmied.
Amint osztrák nők közt is akad, aki nem szőke, eunuchok közt is léteztek, akik megőrizték mutálásuk hozamát. Szakértelem híján sem fejtegetem, hogy mennyire mese-elem A mosoly országában a Főeunuch figurája és mely esetben nem szükségszerű a hangszínnel utalni speciális „kiképzésére”, de abban biztos vagyok, hogy hosszabb színpadi szövegben kellemetlen volt Franz Tscherne ezáltal ripacskodónak ható alakítása.
Liza apját, Ferdinand Lichtenfels grófot Ernyey Béla játszotta, akit talán a Vígszínház Játék a kastélyban-előadásában láttam legutóbb színpadon, nem mostanában, hanem még Ruttkai Éva és Páger Antal partnereként. Noha Ernyey időről időre gondoskodott arról, hogy a magyar közönség ne felejtse el, újból színpadon látva, bevallom, meghatódtam a megjelenésétől és stílusos, visszafogott játékától. Úgy gondolom, 76 évesen ilyen frissen és daliásan festeni – egyfelől adottság, másfelől fegyelem kérdése, ugyanakkor – a tehetség része is.

4208   Sipi • előzmény4207 2019-02-06 17:03:36

Mondjuk ez a módszer más zeneszerzőknél is működik. Nekem Celibidache megvan, de megmondom őszintén még sose hallgattam végig egy szimfóniát se vele. :-) Nagyon hangulatfüggő karmester. És azért is csalóka mert vannak vele olyan részletek a youtube-on amik kifejezetten nagyon tetszetnek, Csak hát aztán kiderül, hogy a csodálatos részlet előtt végig kell ülni minimum 20 percet... :-)

4207   daunerni 2019-02-03 20:53:48

Brucknerrel ismerkedve érdemes összehasonlítani a legnépszerűbb részleteket. A IX. scherzója van a youtube-on Celibidache, Karajan - és Jochum vezényletével is. Szerintem mindent elmond.
Egy ideig a rendkívül súlyos Celibidache és a nagyon hatásos Karajan között váltogattam, mindig az tűnt a jobbiknak, amelyik éppen szólt.
Aztán a nevető harmadik :-)

4206   tiramisu 2019-02-03 19:59:28

Szó, mi szó!  Szenvtelen arccal , rezdületlen lélekkel, vezényelnek, élvezik saját nagyságukat ! A zene nem miattuk van, hanem ők vannak a zene miatt!! 

4205   daunerni • előzmény4204 2019-02-03 12:33:56

Szerintem színesebb, elevenebb.
Karajan egy kicsit a korabeli Thielemann. Mosolytalan, kicsit erőszakos...

4204   Sipi • előzmény4188 2019-02-01 12:01:31

Ez miben jobb mint a Karajanos? Azt hiszem ez is megvan letöltve - legalábbis részben - úgyhogy bele tudok hallgatni, de eddig még nem tettem.

4203   Búbánat • előzmény4202 2019-02-01 11:55:11

A Müpa Magazin 2018/19 3. számából

HUMOR, JÁTÉK, KELETI KOLORIT ...és dallamgazdagság — azaz A mosoly országa, a bécsi arisztokrata lány és a kínai diplomata szerelmének romantikus meséje. Lehár Ferenc 1929-ben bemutatott operettje hamar a műfaj toplistájára került, és máig nem veszített népszerűségéből. Gyakran és sokféleképpen állítják színpadra, mindenki a maga elképzelése szerint fogalmazza meg a mű lényegét és választja ki azokat az eszközöket, amelyekkel azt megjeleníti.

 A Müpa Sanghajban és Budapesten is színre kerülő előadását KÁEL CSABA rendezi, a női főszerepet mindkét helyen KARINE BABAJANYAN énekli.

- Hangsúlyos eleme az előadás koncepciójának, hogy az európai szerepeket európaiak éneklik, a kínaiakat pedig ázsiaiak. Ez a zene vagy a látvány szempontjából lényeges? — kérdeztem Káel Csaba rendezőt, a Müpa vezérigazgatóját.

- Ez két kultúra találkozása — és ezt a néző akkor hiszi el jobban, ha látja is. Mert valóban két kultúrából érkeznek a Müpába az énekesek, de tudni kell, hogy a kínaiak is Európában tanultak. Felismerhető még az alaphangjuk, de Bécsben, Németországban vagy másutt európai hangképzésben részesültek. Ám ahogy Mi a Lehár által elképzelt kínai dallamot énekli, annak megvan a maga bája. Kínaias és nagyon jó hallgatni. És ott van a talán leghíresebb operettdallam, a Szu Csong által énekelt Vágyom egy nő után — egészen más a színezete, ha egy kínai énekli, ahogy a búcsúduettnél is fontos szerepe van annak, hogy ketten két kultúrából érkeztek.

- Ezen kívül milyen szempontok szerint kerültek az énekesek a produkcióba?

- Természetesen a legjobbakat kerestük. Nem volt elég, hogy valaki kínai, jól is kell beszélnie németül a darabban megszólaló terjedelmes prózai részek miatt. Ilyen énekesekből nem túl bő a merítés… Az egész szöveg felhangzik az előadásban, vagy rövidítve halljuk? Megpróbáltuk felpörgetni a történetmesélést, hogy az előadás minél tempósabb legyen, ezért húzni kellett.

- Igaz lehet erre a produkcióra, amit a Müpa Wagner-előadásai kapcsán emlegetnek, nevezetesen, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a vizuális elemek korlátozott megvalósíthatósága több odafigyelést, nagyobb koncentrációt enged a zenének?

- A zene akkor kifejező, ha szituációba kerül az énekes. Azaz ha nem „énekel”, hanem a helyzet adta színjátszáson keresztül, énekes hangon fejezi ki magát. Ilyenkor élvezi a közönség a darabot, hiszen nem arra figyel, hogy valaki énekel a színpadon, hanem hogy a szereplők érzelmei, az ő pszichológiai állapotuk jelenik meg, mégpedig a prózához képest többletet kínáló dimenzióban.

- Sok operát rendezett már. És operettet?

- Elsősorban operákkal foglalkozom, de két éve rendeztem a Müpában Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettjét, szeptemberben pedig egy operettgálát a moszkvai Bolsojban. Érdekel a műfaj, amennyiben operai eszközökkel van megjelenítve. Vagyis kiváló, nagy zenekarral és olyan hangokkal, amilyeneket ezek az egyébként nagyon nehéz szerepek megkívánnak.

- Egyetért tehát azzal, hogy az ezüstkorszak nagy operettjei technikailag, követelmény szempontjából felérnek egy operával?

- Teljes mértékben. A mosoly országa az egyik legnehezebb zenés színpadi mű: Lisának például, szoprán-szemszögből nézve, nagyon figyelemreméltó énekelnivaló jut. Ebbe a koncepcióba simul a szerepet megformáló Karine Babajanyan felkérése is, hiszen az örmény származású, kiváló szoprán repertoárjában elvétve találni operettszerepet.

Azon kívül, hogy pályám elején énekeltem egyszer Glawarit A víg özvegyben, szinte kizárólag operákat éneklek — mondja Karine Baba­janyan.

- Igazi operett-debütálásom tehát A mosoly országában esedékes. Nagyon örülök ennek, mert sajnálom, hogy hajlamosak túl gyorsan beskatulyázni az előadókat: ez opera-, az meg operetténekes.

- Sokan lenézik az operettet, mivel túl egyszerűnek, túl könnyednek tartják. Mi erről a véleménye?

- Szó sincs ilyesmiről! Ez sokkal nehezebb feladat, mint ahogyan általában képzelik: nagyon sok tapasztalatot feltételez mind énektechnikailag, mind előadó-művészeti szempontból. Amikor először áttanulmányoztam Lisa szólamát, az volt a benyomásom, hogy Tosca húga köszön vissza a kottából…

- Ha nem ismerné A mosoly országa hátterét, gondolná, hogy a zene magyar kötődésű?

- Feltétlenül! Bizonyos részeiben teljesen tisztán megjelenik a magyar népzene.

- Érdekesnek tartom, hogy párhuzamosan énekel Puccinit és Lehárt — a két zeneszerző többször is találkozott, sőt egy kis rivalizálás is volt kettejük között: ki ír szebb távol-keleti dallamokat? Puccini a Pillangókisasszonyban vagy Lehár A mosoly országában? Sok-sok Cso-cso-szán-interpretáció tapasztalatával a tarsolyában hogyan vélekedik erről?

- Mindkét darabban felfedezhető a két kultúra közötti konfliktus: Puccini esetében az amerikai és a japán, Lehárnál az osztrák és a kínai kultúra között. Ezek nyomasztják, ezek miatt szenved mindkét főszereplő. Egyébként a Pillangókisasszony jelenti számomra az operatörténet legtragikusabb és legmélyebb figuráját. Ugyanezt persze nem mondhatom el Lisáról: ő Lichtenfels gróf elké­nyeztetett lánya.

- Éppen most Minnie-t is énekel A Nyugat lányában. Ő erős női karakter, ahogyan Lisa is az. Vonzódik az ilyen személyiségekhez?

- Számomra Minnie a legerősebb, mivel végsőkig harcol a szerelméért. Ezzel szemben Lisa hamar feladja, emiatt az ő karaktere a darabban egyszerűen nem teljes.

- Ismeri azokat az énekeseket, énekesnőket, akikkel együtt dolgozik Budapesten?

- Nagy örömömre YITIAN LUANt ismerem, aki Mi szerepét énekli. Kíná­ban, Pekingben ismerkedtünk meg, amikor egy Álarcosbál-produkcióban együtt énekeltünk. FRANZ TSCHERNÉt és FRANZ GÜRTELSCHMIEdet is ismerem személyesen, de ez lesz az első színpa­di találkozásunk.

- Többször vendégszerepelt már Magyarországon. Milyen tapasztalatokat szerzett nálunk?

- Minden alkalommal elbűvöl a magyar zenekarok hangzása… ezt nem tudom pontosan leírni… gondolom, a temperamentum és professzio­nalitás találkozása ez. És a forrószívű közönség, a hatalmas tapsok!

/Tóth Anna/

 

4202   Búbánat 2019-02-01 11:24:36

Művészetek Palotája

Ma és holnap esti bemutató előadás

Lehár Ferenc: A mosoly országa

2019. február 1. és 2.  (péntek és szombat 19:00 — kb. 22:00)

Egy szünettel

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

MÜPA SAJÁT PRODUKCIÓ

"Kelet kultusza már a bécsi klasszika idején meghódította a zenét, majd az orientális egzotikum iránti érdeklődés folytatódott a romantikában és a 20. században. Nem véletlen, hogy Lehár Ferencet is elérte ez a szellemi divathullám, hiszen Dvořák egykori tanítványa titokban Puccinit, a Pillangókisasszony és a Turandot szerzőjét tartotta igazi mesterének.

A mosoly országa kései mű: 1929-ben mutatták be; a darab nem más, mint egy korábbi Lehár-mű, A sárga kabát (1923) új változata. A zeneszerző pályafutásának egyik meghatározó sikere ez az átdolgozás, évtizedekkel A víg özvegy (1905) és a Luxemburg grófja (1909) után. Ki ne ismerné az operett ellenállhatatlan slágerét, a Vágyom egy nő után című dalt, amelyet a legnagyobb operaénekesek is előszeretettel adtak és adnak elő, Mario Lanzától Plácido Domingóig? 

A történet természetesen szerelemről szól, s izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a kínai nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata, amely sajnos nem bizonyul életképesnek: a nagylelkű keleti arisztokrata végül maga segíti hozzá az általa reménytelenül imádott Lisát, hogy megszökjön tőle választottjával, Gustav von Pottenstein-Hatfaludyval. 

A Müpa előadásának különlegessége a nemzetközi művészgárda: Szu-Csong herceget Vincent Schirrmacher énekli, Lisa életre keltője pedig a Müpa közönsége által jól ismert örmény szoprán, Karine Babajanyan. Xu Zhong személyében a produkció karmestere is Kínából érkezett, míg a rendező a magyar Káel Csaba."

Nagyoperett három felvonásban, két részben.

Német nyelvű előadás, magyar felirattal.

A bemutató a Müpa és a Shanghai Opera House együttműködésében valósul meg.

Rendező: Müpa

Vezényel: Xu Zhong

A főbb szerepekben:

Szu Csong herceg - Vincent Schirrmacher

Lisa Lichtenfels - Karine Babajanyan

Gustav von Pottenstein-Hatfaludy - Franz Gürtelschmied

Mi, Szu-Csong húga - Yitian Luan

Csang bácsi - Xiao Rui

Főeunuch - Franz Tscherne

Ferdinand Lichtenfels gróf, Liza apja - Ernyey Béla

Hardegg bárónő - Náray Erika

Vali, a lánya - Aisha Kardffy

Fu Li - Nótás György

Közreműködők:

  • Pécsi Balett
  • Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara

Alkotók:

  • német dalszövegek - Ludwig Herzer, Fritz Löhner
  • magyar dalszövegek (felirat) - Harsányi Zsolt
  • dramaturg, magyar szöveg (felirat) - Böhm György
  • német szöveg - Somogyi Dóra Julianna (Victor Leon, Ludwig Herzer és Fritz Löhner librettója és Böhm György átdolgozása alapján)
  • német dramaturg - Martin Harbauer
  • díszlettervező - Szendrényi Éva
  • jelmeztervező - Pan Jianhua
  • koreográfus - Vincze Balázs
  • játékmester - Gábor Sylvie
  • rendező - Káel Csaba
4201   macskás • előzmény4198 2019-01-25 19:17:53

Milyen igaz!

4200   Sipi • előzmény4198 2019-01-25 18:28:48

"Bécsiek elsősorban nem Beethovent, Mahlert, vagy Bartókot játszanak, hanem Zenekart."

Azt viszont kiválóan! :-)

4199   Hangyász • előzmény4194 2019-01-25 17:22:49

Kösz! Szerintem az ÚZÚ-ban lelkendezett valamelyik örök fanyalgó a bécsiek Mahler V-én.

4198   kobzos55 2019-01-25 16:58:48

Egyszer valahol azt olvastam, hogy a Bécsiek elsősorban nem Beethovent, Mahlert, vagy Bartókot játszanak, hanem Zenekart.

Azt hiszem, ez nagyon találó!

4197   lujza • előzmény4193 2019-01-25 03:39:11

Mahler 5-ből én is megrendítőbbet hallottam a BFZ-vel és Fischer Ivánnal, nem beszélve Abbadoról a Berliniekkel.

4196   macskás • előzmény4193 2019-01-24 23:27:39

Most is nagyon szépen szóltak.

4195   joska141 • előzmény4194 2019-01-24 23:10:49

A cikkben említett Rácz Ödönnek most jelent meg szólölemez CD-je a DGG-nél "My Double Bass" címen, a Liszt Ferenc Kamarazenekar kiséretével.

4194   daunerni • előzmény4193 2019-01-24 21:36:14

És ha jól látom - még írtam is róla:

A fennsík – A Bécsi Filharmonikusok Mahler hangversenye

4193   daunerni • előzmény4192 2019-01-24 21:06:33

Bocsáss meg - szerintem én ott voltam azon a Mahler 5-ön, és sajnos nem élveztem annyira, mint szerettem volna - habár nagyon szépen szóltak...

4192   Hangyász • előzmény4191 2019-01-24 15:13:29

A MüPa ugyebár kötött egy megállapodást a Bécsi Filharmonikusokkal, hogy rendszeresen fellépnek falai között. Namármost az utóbbiak teljesítik is ezt a megállapodást, de nekem az az érzésem, ide afféle B-válogatottat küldenek, mert a lenézett k-euróőpaiaknak, első helyen a magyaroknak ez is megfelel. Emlékszem még az első ilyen koncertjükre, ahol azért kitettek magukért Mahler 5-tel. Akkor olyan kritikákat olvastam, hogy na igen, vannak ők ott fenn, és vagyunk mi itten, már nem a brekeke alsó fele alatt, de közel oda.

4191   unicum 2019-01-23 17:41:56

Szóval... Egyet kell értsek Fáy Miklóssal, ami a bécsiek koncertjét illeti! Van egy alapigazság, mégpedig az, hogy ha a művész nem élvezi azt, amit előad, akkor a közönség sem fogja. S a bécsiek koncertjén sajnos ez volt tapasztalható. Rutinból előadott koncert volt, amiről lehetne bővebben is beszélni, de a legnagyobb hiányérzetem emiatt volt. Hiába a szép kürthang, ha csak a hangok lejátszása történt minden érzelem nélkül, de az egész fúvóskar nagy csalódást okozott. A sok pontatlanság megbocsájtható lett volna, ha amúgy igazi élményt kaptunk volna. Így ez a koncert nagy csalódás volt. 

4190   unicum 2019-01-23 17:41:52

Szóval... Egyet kell értsek Fáy Miklóssal, ami a bécsiek koncertjét illeti! Van egy alapigazság, mégpedig az, hogy ha a művész nem élvezi azt, amit előad, akkor a közönség sem fogja. S a bécsiek koncertjén sajnos ez volt tapasztalható. Rutinból előadott koncert volt, amiről lehetne bővebben is beszélni, de a legnagyobb hiányérzetem emiatt volt. Hiába a szép kürthang, ha csak a hangok lejátszása történt minden érzelem nélkül, de az egész fúvóskar nagy csalódást okozott. A sok pontatlanság megbocsájtható lett volna, ha amúgy igazi élményt kaptunk volna. Így ez a koncert nagy csalódás volt. 

4189   Búbánat 2019-01-23 16:48:12

A Bartók Rádió ma esti műsorán szerepel

19:35 – kb. 22.00 – Élő koncertközvetítés a Müpából

Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet


A Magyar Rádió Énekkarának (karigazgató: Pad Zoltán) és Szimfonikus Zenekarának hangversenye
Km.: Nathan Giem (hegedű), Horti Lilla (szoprán), Wiedemann Bernadett (alt), Horváth István (tenor), Cser Krisztián (basszus)

Vezényel: Vásáry Tamás 

Műsor:

1. Johannes Brahms: D-dúr hegedűverseny (Giem),

2. Liszt Ferenc: Esztergomi mise (Horti, Wiedemann, Horváth, Cser)

(Ism. február 4., 12.36)

4188   daunerni 2019-01-21 15:05:57

Nekem végül ez:
http://www.arkivmusic.com/classical/album.jsp?album_id=995024

4187   Sipi 2019-01-21 09:47:55

Nekem tetszett a londoniak koncertjéről írt beszámoló.

Mahler szerintem jobb mint Bruckner, de attól még Bruckner zenéjét is lehet szeretni. :-) Hétvégén meghallgattam ezt-azt míg végül kiderült, hogy még évekkel ezelőtt letöltöttem valahonnan a Karajanos Bruckner összkiadást és most háttérnek fejhallgatón végighallgattam. Bár Karajant én nem kimondottan kedvelem, de azt hiszem Brucknerben ez az összkiadás lesz a befutó. :-)

4186   Sipi • előzmény4178 2019-01-21 09:36:15

Így is tökéletes, kösz! Mindhárom izgalmasnak ígérkezik.

4185   Hangyász • előzmény4183 2019-01-20 18:01:11

Azt viszont nem tudod megmondani, hatott-e az én fórumhozzászólásom helyes irányban a megfejtést bekülők valamelyikére. 

4184   Hangyász • előzmény4182 2019-01-20 17:59:50

Azért! ;o)

4183   Edmond Dantes • előzmény4172 2019-01-20 15:35:59

Nem puskázás, ha egy megfejtést beküldő a fórumok hsz-ait olvassa, netán még be is ír. Velem is megesik :-)

4182   daunerni • előzmény4180 2019-01-20 14:12:34

Szó sincs róla - és persze Vengerov sem az...

4181   perempe 2019-01-20 13:39:41

én rádiózni voltam kedden a Zeneakadémián (Michael Haydn és Joseph Haydn művek), de egy darab miatt nem tetszett az amúgy remek koncert. volt vki rajtam kívül?

4180   Hangyász • előzmény4179 2019-01-20 12:37:31

Miért, Hamar pária???

4179   daunerni • előzmény4178 2019-01-19 16:55:28

Köszönjük szépen a gyűjtést, szerintem a Fischer-féle IV-re érdemes lesz odafigyelnünk...

4178   Hangyász • előzmény4173 2019-01-19 11:50:58

Lusta vagyok linket adni, de:

IX. szimfónia: Müpa, 2019. február 7., csütörtök, 19. 31, MÁV Zenekar, Maxim Vengerov
IV. szimfónia: Müpa, 2019. március 22, péntek, 19.30 - NFZ, Hamar Zsolt
Müpa, 2019. május 9, csütörtök, május 10., péntek: 19.45, május 11., szombat, 15.30 - BFZ, Fischer Iván

 

4177   Sipi • előzmény4176 2019-01-17 16:28:17

És Mahler szerint? :-)

4176   takatsa • előzmény4175 2019-01-17 12:06:46

Ne ragadtasd el magad, közös nevező mindig van, a matematika és az élet szerint is.:) 

4175   Sipi • előzmény4170 2019-01-17 11:27:08

Gardinerben egyetértünk, meg merem kockáztatni hogy az a Requiem az évad csúcspontja volt.

Currentzisben nem. Szerintem túl volt hype-olva. Jó volt, szép volt, de hogy sziporkázóan zseniális lett volna, abban kételkedem. A 4. utolsó tétele iszonyatosan lelassítva az alig hallható szólistával pedig kifejezetten csalódás. (Akárcsak a totál oda nem illő ráadás.) Persze ha neked ez nyitotta ki Mahler világát (és végülis ez a lényeg), akkor nyilván nincs a kettőnk élménye között közös nevező.

4174   Sipi • előzmény4171 2019-01-17 11:22:25

Én is így éreztem a Brucknerrel, a 2. tétel engem nagyon szíven ütött.

Szerintem a Bartók is kifejezetten jó volt. Persze nem az utolsó szó a Zenéről, de nekem tetszett, élveztem.

4173   Sipi • előzmény4167 2019-01-17 11:20:14

Hú ezeket nem is tudtam!

És kik lesznek az előadók? Linket tudnál adni? (Csak hogy ne kelljen rákeresnem...)

Egyszer hallottam élőben a 9.-et az NFZ-vel egy vendégkarmesterrel, de azt akkor túl erőszakosnak éreztem, már csak azért is mert viszonylag közel ültem és az előadók a zengető kamrákat is zárva tartották, pedig szerintem ehhez már ki kell nyitni.

 

4172   Hangyász • előzmény4169 2019-01-17 10:45:09

OK, várhattam volna 56 percet. No de van szerinted olyan megfejtést beküldő, aki a fórumok hsz-aiból puskázik?

4171   Diva Plavalaguna • előzmény4170 2019-01-16 23:10:21

Csodás este volt, nagyon szerencsések voltunk, hogy ennek részesei lehettünk.  Bruchner VI. szinfoniája, főleg annak 2. és 3. tétele mindent vitt. Én is úgy gondolom, hogy  bátor és gesztusértékű választás volt ez a Bartók darab, mindemellett   talán szerencsésebb lett volna mást választani.

4170   takatsa 2019-01-16 19:32:01

Még mindig a 2 nappal ezelőtti Simon Rattle koncertről.

Sajna kissé beteg lettem azután, ezért csak most szólnék hozzá. Először is szeretnék egy nagy-nagy köszönetet mondani a MÜPA-nak mert ez a bérletes koncertsorozat eddig óriási volt. Gardiner-Currentzis-Rattle, egy ilyen bérlet megállja a helyét a világ bármelyik nagyvárosában, kivételes élményben volt részünk, a magam részéről nagyon hálás vagyok érte. Egy ilyen sorozat után óhatatlan, hogy az ember kicsit összehasonlítsa a produkciókat. Almát a körtével hasonlítani mindig kockázatos és nyilván a tetszés-nemtetszés kategóriája igencsak szubjektív. Egy biztos, számomra Gardiner fantasztikus volt, évek óta nem hallottam ilyen Verdi Requiemet, pedig minden évben azzal a reménnyel megyek el, hogy talán majd most... Ez a most ebben az évadban jött el. Currentzis és a Permi Zenekar produkciója pedig annyira zseniális és lélegzetelállító volt, hogy nem is találok rá szavakat.

E két produkcióhoz képest a Rattle koncert csalódás volt. Ez a csalódás persze csak viszonylagos, mivel ha csak ezt az egy koncertet nézzük, akkor ez is nagyon-nagyon jó volt, kimagaslóan jó azokhoz a produkciókhoz képest, amelyeket általában hallgathatunk hazánkban. De ennyi. Nem volt sem fantasztikus, sem lélegzetelállító, egyszerűen nagyon jó volt. Az első részben Bartóknak talán a Csodálatos Mandarin melletti legjobb művét hallhattuk, a Zenét. Egy külföldi zenésznek ezt a művet eljátszani - nekünk, magyaroknak -, mindig kockázatos vállalkozás, mivel ez a mű hozzánk-, rólunk-, és belőlünk szól, a miénk, vagy mi vagyunk az övé, nem is tudom... Simon Rattle értő, és profi módon tolmácsolta ezt a művet, de nem megrendítően és nem extatikusan, és ez így önmagában kevés. Pedig vannak (vagy inkább voltak) külföldi karmesterek, akik nagyon értették ezt a Zenét, elég, ha csak Pierre Boulezre utalok. Számomra ez a profi és eléggé steril előadás csalódás volt, minden a helyén volt, a zenekar precízen követte az instrukciókat, a hangzás szép volt és homogén, de valami mégis hiányzott, nagyon hiányzott...

A második félidő Bruckner szimfóniája, hát mit is mondjak róla? Szemben Currentzis Mahlerével, amely után azt mondtam, hogy számomra ez az előadás releváció volt, és akkor jöttem rá, hogy Mahler milyen sziporkázóan zseniális, Brucknerről nem változott a véleményem. Egy tisztes középszerű mesterember, nem több, nem kevesebb. Rattle kotta nélkül vezényelt - biztosan nagy kedvence - a zenekar hangja betöltötte a hatalmas termet, a rezesek szóltak, ismétlés ismétlés hátán, hol hangosan, hol még hangosabban. Az biztos, hogy a Londoni szimfonikusok nagyon jók, profik, és rutinból mindent tudnak, kiváló hangzás, nagyszerű stílusérzék és Rattle is nagyon érti a dolgát, nemhiába elismert karmester világszerte. És az is biztos, hogy ez a Bruckner közelebb áll Rattle-hez és a zenekarhoz, mint Bartók. Hát, nekem ez az utóbbi a legnagyobb bajom a két nappal előtti estével.

4169   Edmond Dantes • előzmény4162 2019-01-16 17:08:09

Sajnos tévedsz ld. 4153: 2019-01-15 11:05:35 (beküldés határideje 11:59:59 volt); én már előző du. beküldtem, de ha benézel, látni fogod, hogy arrafelé mostanában spoiler-ügyekben nagy ám a szigor és az irgum-burgum ;-)

4168   Hangyász • előzmény4163 2019-01-16 16:49:49

OK, az első rész szólistái korrektek voltak. De Trinidad fényes csillaga!!!

4167   Hangyász • előzmény4163 2019-01-16 16:48:50

Bruckner maga a megvilágosodás. Most tavasszal 2 zenekar is előadja ugyancsak csodálatos 4. szimfóniáját, sőt heteken belül 9. is lesz! Csak így tovább!!! :ODDD

4166   Hangyász • előzmény4164 2019-01-16 16:46:11

Hollerungot kifelejtettem. Hamart nem láttam.

4165   macskás • előzmény4160 2019-01-16 15:33:17

Hopp, ez a kritikus úrnak szólt:)

Na, ebből is látszik, hogy enyhén szólva képtelen vagyok mindenre.

4164   Sipi • előzmény4161 2019-01-16 12:42:41

Én láttam Hamar Zsoltot és Hollerungot is.

4163   Sipi • előzmény4152 2019-01-16 12:41:10

Én voltam, mondjuk pont máshogy látom mint az előttem szólók. :-)

Nekem nagyon tetszett, és én valóban nem foglalkoztam még eddig a Bruckner 6.-kal és valóban megvilágosodásszerű volt az élmény. De a Bartók is tetszett.

Ellenben én a Permiek koncertjére mondtam volna, hogy korrekt volt, de aki nem volt rajta, az nem veszített semmit.

4162   Hangyász • előzmény4156 2019-01-16 10:41:41

Én már nem foglalkozom a Kimernyával, és ha nem tévedek, a hsz-t a beköldési határidő után küldtem el.

4161   Hangyász • előzmény4152 2019-01-16 10:39:15

Sőt Csengery Kristóf is, egy általam ismert ügyvéd meg egy első hegedűszólamban játszó úriember az NFZ-ből. Kukucskáltam a VIP-szalon felé, de nem láttam ott senki híres embert. Mások láttak ilyeneket?

4160   Hangyász • előzmény4157 2019-01-16 10:27:20

Hajrá!!!

4159   macskás • előzmény4158 2019-01-16 08:35:52

Jaj, de jóóóó!

Utolsó koncert a Hungarian Quartet volt. Ma sem tudok menni.

4158   daunerni • előzmény4157 2019-01-15 21:40:14

Csörgő Simon koncertjén én voltam, beszámoló íródik... :-)

4157   macskás • előzmény4155 2019-01-15 21:32:35

Igen!

De töretlenül haladok a cél felé.

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Rajk Judit (ének) és Borbély László (zongora)
"Hol vagy, csillagocska... – Papp Mártára emlékezve"
LISZT: Elfeledett románc
MUSZORGSZKIJ: Hol vagy, csillagocska – 1. változat (Nyikolaj Grekov versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Keleti románc (Afanaszij Fet versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Szerettem Önt (Alexandr Puskin versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Bú nyom és unalom (Mihail Lermontov versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Ne nevezd őt égi lénynek... (Nyikolaj Pavlov versére)
LISZT: Resignazione
MUSZORGSZKIJ: Gyermekszoba – 1. A dadával
LISZT: Bölcsődal
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 6 – 1. Ne higgy nekem barátom (Lev Tolsztoj versére)
CSAJKOVSZKIJ: Szellemem, angyalom, barátom (Afanaszij Fet versére)
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 28 – 5. Egy szó, egy üdvözlet se jön felőled (Alekszej Apuhtyin versére)
CSAJKOVSZKIJ: Hat dal, op. 65 – 2. Csalódás (Paul Collin versére)
LISZT: Mme Pelet-Narbonne körhintája
LISZT: Csendesedj (Henriette von Schorn versére)
LISZT: Valaha... (Friedrich von Bodenstedt versére)

11:00 : Budapest
4-es metró II. János Pál pápa téri megálló

Váradi Zita, Megyesi Zoltán, Bátki Fazekas Zoltán
vez.: Oberfrank Péter
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
J.S. BACH: Schweigt stille, plaudert nicht („Kávékantáta”), BWV 211

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sebestyén Márta
Vizin Viktória, Cser Krisztián
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
román népi táncok
BARTÓK: Román népi táncok, Sz. 68, BB 76
magyar népdalok
BARTÓK: Magyar parasztdalok, Sz. 100, BB 107
BARTÓK: A kékszakállú herceg vára, op. 11, Sz. 48, BB 62

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Bojta Zsuzsanna (alt), Kéringer László (tenor)
Pétery Melinda (tánc)
Bali János (furulya), Szászvárosi Sándor (viola da gamba), Pétery Dóra (csembaló, orgona), Bozzai Balázs (barokk hegedű)
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
J.S. BACH: G-dúr triószonáta voice flute-ra, hegedűre és basso continuóra BWV 1038
J.S. BACH: Liebt ihr Christen in der Tat - altária, BWV 76
J.S. BACH: O Seelenparadies - tenorária, BWV 172
J.S. BACH: Tételek az a-moll partitából csembalóra, BWV 827
J.S. BACH: Erbarme dich - altária a Máté-passióból, BWV 244
J.S. BACH: Das Blut, so meine Schuld durchstreicht - tenorária, BWV 78
J.S. BACH: Adagio és Allegro a g-moll szonátából viola da gambára és csembalóra, BWV 1029
J.S. BACH: Et misericordia - duett a Magnificatból, BWV 243
J.S. BACH: Largo és Allegro az A-dúr szonátából voice flute-ra és csembalóra, BWV 1032
J.S. BACH: Ich furchte zwar - duett és korál, BWV 66

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Regős Róbert műelemzéssel egybekötött koncertje a zeneszerző fórum keretében
HELMUT LACHEMANN: Serynade

18:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Faludi Judit tavaszi hangversenye

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kokas Katalin (hegedű), Maxim Rysanov (brácsa), Kokas Dóra (cselló), Lily Maisky (zongora)
CSAJKOVSZKIJ: a-moll zongoratrió, op. 50
SCHUMANN: Meseképek, op. 113
BRAHMS: 3. (c-moll) zongoranégyes, op. 60

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Fejérvári Zoltán (zongora)
Bevezetőt mond: Bolla Milán
HAYDN: C-dúr fantázia, Hob. XVII:4
BEETHOVEN: C-dúr szonáta, op. 53
SCHUMANN: C-dúr fantázia, op. 17

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Balga Gabriella (mezzoszoprán), Bakonyi Marcell (basszus)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
Házigazda: Eckhardt Gábor
"Salon de Musique 2. - Casanova"
RAMEAU: Zoroastre – nyitány
VIVALDI: Griselda – Ombre vane
BEETHOVEN: Nyolc variáció egy Waldstein témára
MOZART: Don Giovanni – nyitány
MOZART: Madamina, il catalogo
MOZART: La ci darem la mano

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Vida Mónika Ruth (zongora)
"Orosz-Lengyel zongoraest"
PADEREWSKI: Részletek a lengyel táncokból op.9
CHOPIN: H-dúr és a-moll "Vihar" etűdök op.25.no.10-11.
CHOPIN: H-dúr noktürn op.9. no.3.
CHOPIN: Desz-dúr noktürn op.27.no.2.
RACHMANINOV: b-moll szonáta op.36.no.2.
CSAJKOVSZKIJ: Dumka
CHOPIN: f-moll ballada op.52.no.4.
CHOPIN: a-moll és Asz-dúr maturkák op.58.no.1-2.
CHOPIN: 2 noktürn - c-moll és fisz-moll op.48.
STRAVINSKY - GUIDO AGOSTI: Firebird

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Seres Borbála (gitár)
SCARLATTI: A-Dúr Szonáta K. 208.
SCARLATTI: A-Dúr Szonáta K. 533.
DIABELLI: C-Dúr Szonáta Op. 29 No. 1
NAPOLÉON COSTE: Rondeau de concert Op. 12
PIAZZOLLA: Ausencias
LEO BROUWER: Nuevos Estudios Sencillos:
Omaggio a Szymanowski No. 9
Omaggio a Prokofiev No. 4
(Közreműködik: Egri Eszter)
BARRIOS: Julia Florida - Barcarola
Vals Op. 8 No. 4
MANUEL M. PONCE: Sonatina Meridional
17:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Tavaszköszöntő
A tavasz köszöntésére a Pannon Filharmonikusok az operairodalom legszebb áriáiból és musical részleteiből ad válogatást neves magyar szólisták közreműködésével.

17:00 : Martonvásár
MTA ATK Agroverzum, előadóterem

Csalog Gábor (zongora), Tury Enikő, Biró Tamás (hegedű), Török Mátyás (brácsa), Rönkös Ildikó (cselló)
"A zene természete - A vízről mindenkinek"
BEETHOVEN: Bagatellek op. 119/ részletek
BEETHOVEN: F-dúr vonósnégyes op. 18. no.1.
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes op. 47.
A mai nap
született:
1826 • Léon Minkus, zeneszerző († 1917)
1927 • Békés András, rendező († 2015)
1944 • Michael Nyman, zeneszerző