vissza a cimoldalra
2018-12-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3779)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1549)
Diana Damrau (429)
Franz Schmidt (3243)
Simándy József - az örök tenor (558)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3027)
Giacomo Puccini (133)
Erkel Színház (9499)
Jonas Kaufmann (2317)
Gioacchino Rossini (1023)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1194)
MET-es operaelőadások moziban (623)
Juan Diego Flórez (725)
Élő közvetítések (7602)
Edita Gruberova (3065)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4393)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (Búbánat, 2004-10-26 21:12:09)

- koncertek, előadások, események, élmények -
   
4124   Hangyász • előzmény4123 2018-12-08 11:50:59

Várakozásom ellenére az ÚZÚ-ban volt kritika. Nem tudom, mi volt Péteri Lóránt számára a keddihez fogható élmény, hacsak nem Gardiner Verdi-Requiemje. Jól tudom, hogy az almát nem lehet összehasonlítani a körtével, mégis megkockáztatom, miszerint Currentzisék produkciója volt a jobb. (Janine de Bique megjelenésére persze nem tért ki.)

4123   unicum 2018-12-07 15:25:29

A Mahler koncertről valóban csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, ezek a világ legjobbjai! Tényleg varázslatos volt minden perce, egészen fantasztikus, minden képzeletet felülmúló!

4122   Hangyász • előzmény4121 2018-12-05 19:36:48

Nem tudom, megszerettem volna-é a szomorú véget ért Hugót, de lett volna rá esély. Noha tegnap gyakorlatilag telt ház volt, a nézőtéren vagy fantomok, vagy a Momust nem ismerők foglaltak helyet.

4121   takatsa • előzmény4120 2018-12-05 17:51:02

Én ott voltam a Kaufmann-Damrau esten is, de ha csak azért mentél volna, hogy megszeresd Wolfot, akkor csalódtál volna, mert dacára a jó előadóknak, Wolf csak Wolf maradt. Hiába, kutyából nem lesz szalonna, s úgy látszik farkasból se. :)

Más: Úgy látszik, csak ketten voltunk ott a tegnapi koncerten...

4120   Hangyász • előzmény4115 2018-12-05 12:58:14

Sohasem késő új művel/szerzővel megismerkedni! (Ha tegnap volt ott olyan ember, aki nem kedvelte volna meg a permiek teljesítménye alapján Mahlert, az ne járjon többet koncertre.) Én meg bosszankodom, miért nem jutottam el (anyagi okokból) az év eleji Kaufmann-Damrau estre, mert talán az általam eddig őszintén szólva egy-két dala kivételével nagyon igényes zongoraszólam által kísért unalmas recitálásnál többet nem mondanak Hugo Wolf dalai.

4119   Hangyász 2018-12-05 12:45:17

Látott tegnap valaki "szakmabelit" a Mahler-csodán? Izgatottan várom a kritikai beszámolókat, különös tekintettel az ÚZÚ-ra. Utóbbival kapcsolatban van némi sanda gyanúm.

4118   Hangyász • előzmény4117 2018-12-05 12:42:34

Perm még nem Szibéria, de tkp. mindegy. Az itteni kritikák alapján pedig a permi, de még a jakutföldi közönség sem érdemel meg olyan produkciót, mint a Nyugat lánya a Zerkelből.

4117   Edmond Dantes 2018-12-05 08:19:44

Javaslat áthidaló megoldásra: MÁO arra érdemesei induljanak hosszabb szibériai turnéra. Jut is, marad is.

4116   Hangyász • előzmény4115 2018-12-05 07:53:58

Ez a világ legjobb zenekara. Pont. Az Erkelre/Operára a sajnos katasztrofális művelődési helyzet miatt van szükség. Természetesen vannak ott is pályát tévesztett emberek, akik nagyon alkalmasak lehetnének különféle mezőgazdasági munkákra. Megjegyzem, a Fiú csodakürtjében a 2. emeleten alig lehetett hallani a szólistákat. Nem értem, miért nem adták elő a Trost im Unglück c. dalt, először abban reménykedtem, hogy ez lesz a ráadás. Az Antillák Istennőjének hangja ugyanakkor jól hallható volt. 

Most pedig ide a rozsdás bökőt: Jelentkezzen, aki hallott erről a karmester- és zenekarcsodáról! Nekem tök ismertetlen volt egészen a bérletváltásig, amikor is rákerestem a neten, kicsoda ez a társulat. Hogy némi önreklámot csináljak, l. az általam indított fórumot: Tegnap a Bernstein-szabály első része teljesen beigazolódott annyiban, hogy a közönség számára ismeretlen művész(ek) lépett/léptek fel. A szabály 2. része remélhetőleg hamarosan megcáfoltatik, azaz nem kell 35 évet várni a karmester/zenekar legközelebbi magyarországi (=budapesti) fellépésére.

4115   takatsa 2018-12-05 00:07:19

Van nekem egy Müpa bérletem, amely úgy kezdődött, hogy Gardiner: Verdi Requiem és úgy folytatódott, hogy Currentzis és a Music Aeterna of Perm  Opera: Mahler - a Fiú csodakürtje és IV. szimfónia.
Gardinerre azzal a biztos tudattal mentem, hogy valami csodálatosat fogok hallgatni, a mai előadásra pedig úgy, hogy Mahlert nem túlzottan szeretem, erről a Currentzisről pedig nem is hallottam, de ha már van bérletem, akkor mégis elmegyek.
És el kell ismernem, vannak még csodák, és nemcsak kis csodák, hanem nagyok is, óriásiak. 
Mit is írjak, írjak-e egyáltalán erről az élményről? Hiszen aki ott volt, az maga is átélte, aki pedig nem volt ott, az úgysem hiszi el. Egy biztos: olyan élménnyel lettem gazdagabb, ami szavakba nehezen foglalható.  Az első részben A fiú csodakürtje ciklust hallhattuk, egy nagyon jó szopránnal, Paula Murrihy-vel és egy árnyalattal tallán kevésbé jó baritonnal, Florian Boesch-el.  Megvallom, ezt a művet sohasem hallottam, így rácsodálkozhattam ezekre a zseniális miniatűrökre, amelyek mindegyike külön világ, színek, érzések, hangulatok kavalkádja, ahol együtt szólal meg a szomorúság és jókedv, a tragédia és a vidámság, egy olyan, mindent átjáró humorral fűszerezve, amit most hallottam meg először Mahler műveiben. Talán elég az egyik kis darabra utalnom, ahogyan Szent Ferenc prédikál a halakhoz, és jönnek a potykák, csukák, rákok és harcsák, és az ember - akárcsak a halak - fürdik a hangok kavalkádjában, és azt kívánja, sohase érjen véget ez a vissza-visszatérő, de mindig változó, végtelen ringás... de aztán végetér persze, és szünet...
Aztán a második rész, a IV. szimfónia. A hegedűs és az összes fúvós állva játszik. Igen, így minden másképp szól, mert az ülés kötöttség, földhözragadtság, de amikor egy egész zenekar áll, és nemcsak a kar, vagy a tüdő és a száj, hanem az egész test képezi a hangot, akkor minden felszabadul és egy másik dimenzióba lép. És nemcsak hallom, hanem át is élem, a tollpehely súlytalan lebegését, vagy az izzó meteor vad száguldását. Ehhez egy ilyen, folyton mozgásban levő, együtt lélegző, egy testet alkotó zenekar kell, és egy ilyen karmester, aki pálca nélkül, fél méteres ujjaival vezényel, egy kaszáspók-mágus, aki itt és most, valami egészen újat teremt. Mahler zseniális, Mahlert ezennel megszerettem, de valószínűleg bármilyen más zeneszerző művét hallgatva és átélve is ez lenne a hatás, mert itt valami zeneszerzőn túli dolog is történik, maga a csoda. Aztán az utolsó tétel, egy Fekete Királynővel, Szent Péterrel, Heródessel, a Báránnyal, Szent Ceciliával, Szent Mártával és persze velünk is, a közönséggel. Ha ilyen lesz a mennyország, akkor nem fogok csalódni, de addig is, igen addig is, jó élni és jó megélni egy ilyen koncertet. Aztán a szűnni nem akaró taps. És egy ráadás - sajnos nem tudom mi - amiben a zenekar minden hangszercsoportja és minden tagja megmutatja, hogy még ennél is többre képes, mint amit eddig hallottunk.
Utóirat: Először érzem azt, hogy talán jobban jártam volna, ha Szibériában élek, és a Permi Operába járhatnék. Mert ebben az évadban még sikeresen elkerültem a magyar operát (Nyugat lányából is a MET verziót hallgattam), de szombaton azért mégiscsak elmegyek egy Bohéméletre, mert kiváncsi vagyok Horti Lillára, akit még nem hallottam énekelni, és az ember mindig reménykedik... De, hogy őszinte legyek, a többiekre, másra nemigen. Szükségem van nekem egyáltalán a magyar Erkelre-Operaházra? Igen, szükségem van, hiszen éppen ennek a fényében tudom igazán értékelni a mai csodát.

4114   Edmond Dantes • előzmény4111 2018-12-04 08:35:00

A tegnap  esti köztévés "Hogy volt?"-műsorban még nem jelentette be a művésznő...egyébként azt olvastam, Rálik Szilvia énekli a Verdi-opera címszerepét.

 

4113   Búbánat 2018-12-03 23:44:10

2018. 11. 29. 23:26 Sonline.hu

Sikerrel mutatták be Lehár Ferenc nagyoperettjét Kínában

Nagy sikerrel mutatták be Lehár Ferenc kései művét, A mosoly országa című nagyoperettet szerdán Sanghajban, Káel Csaba rendezésében.

A történet a szerelemről szól, és izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata.

A Shanghai Opera House és a Müpa közös bemutatóját azért is nagy érdeklődés övezte, mert az országban most először került színre a mű

A kínai-magyar koprodukcióban született látványos előadást Budapesten február 1-jén lehet majd látni – közölte a Müpa csütörtökön.

Lehár késői operettjét 1929-ben mutatták be. A zeneszerző pályafutásának egyik meghatározó sikere ez az alkotás, évtizedekkel A víg özvegy (1905) és a Luxemburg grófja (1909) után.

A történet a szerelemről szól, és izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata, amely nem bizonyul életképesnek: a nagylelkű keleti arisztokrata végül maga segíti hozzá az általa imádott Lisát, hogy megszökjön tőle, Gustav von Pottenstein-Hatfaludyval.

A sanghaji előadás különlegessége kelet és nyugat találkozásában rejlik. Az európai rendező, karmester és díszlettervező fémjelezte előadás kosztümjeit, mintegy 200 jelmezt, például egy Sanghajtól 200 kilométerre fekvő műhelyben készítették kínai jelmeztervező felügyelete mellett.

A közönség nagy ovációval fogadta az előadást. A két kultúra különleges találkozását élhették át személyes élményként: az összekapcsolódás ráadásul a színpadon is megtörtént, hiszen valóban két különböző kultúrából érkeztek maguk a művészek is, ettől vált a mű a nézők számára igazán magával ragadóvá.

Igaz, a kínai szólisták közül néhányan, Ausztriában vagy Németországban tanultak, európai hangképzésben is részesültek, ám például ahogy Mi szerepében az énekesnő a Lehár által elképzelt kínai dallamot énekli, vagy megszólal a Szu Csong által énekelt világhírű operettdallam, a Vágyom egy nő után, azzal itt Kínában is azonosulni tudtak, hiszen Lehár zenéjének elképesztő ereje van, egyszerűen fantasztikus hallgatni – idézi a közlemény Káel Csabát.

A produkciót saját repertoárján tartja a Sanghaji Opera, valamint a tervek szerint az előadás kínai és európai turnéra is indul majd.

A februárban a Müpában is látható produkció különlegessége szintén a nemzetköziségében rejlik, mivel a kínai szerepeket kínai, az európaiakat magyar és a kontinensről érkező művészek alakítják majd: Szu-Csong herceget a kínai tenor, Jicsie Si énekli, Lisa szerepében pedig a jól ismert örmény szoprán, Karine Babajanyan látható.

Hszü Csung személyében a darab karmestere is Kínából érkezik, de színpadra lép majd Ernyey Béla és Náray Erika is. Február 1-jén és 2-án a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében lesz látható az előadás.

4112   Robesz • előzmény4111 2018-12-03 20:58:57

:)))))) óriàsi

4111   -zéta- • előzmény4110 2018-12-03 20:12:35

Én azért nem vennék mérget Curára, szóval a Margitsziget az tuti...

Gondolom, Rost Andrea hezitál még a címszerepen...;-)

4110   Edmond Dantes 2018-12-03 16:48:43

Eddig ismeretlen Verdi-opera bemutatója 2019-ben a Margitszigeten a Budapesti Nyári Fesztiválon!

Turandot: nincs. Liu: név elírva, helyesen: Cristina Pasaroiu. Szerző:....!?!?

További részletek itt olvashatók. (José Cura és a Margitsziget viszont tuti.)

4109   Búbánat 2018-12-03 13:18:04

Adventi koncert a Wagner Társaságnál

Tegnap, vasárnap délutánra, egy szép operakoncertre szólott a meghívás:

December 2-án, 15 órakor a Marczibányi Téri Művelődési Központ színháztermében rendezett adventi koncerten fellépett művészek voltak:

 Haris Nadin, Schöck Atala, Vincze Klára, Bándi János, Haja Zsolt, Kelemen Zoltán, Kovácsházi István – ének, zongorán Köteles Géza működött közre

Varga Oszkár - hegedű
Balázs István - gordonka


Érdekes volt a műsor összeállítása:

Wagner- operarészletek fogták keretbe az egy szünettel megtartott koncertet, közöttük Puccini, Csajkovszkij, Giordano, Mozart, Kodály és Massenet műveiből hangzott el egy-két ária, de az első részben még kamarazenélés is volt  Bach és Kodály darabjaiból.

A fellépő énekművészek mindegyike nagyon szép operaáriákat válogatott ki magának erre a délutánra, és örömmel láttam viszont köztük Bándi Jánost, aki már jó ideje nem énekel az Operaházban, de mint hallhattuk, gyönyörű, még mindig nemesen csendülő, átszellemült énekhangja, kiművelt technikáján át most is felragyog,  mit sem vesztett értékéből: előbb Mozart Varázsfuvolájából Tamino képáriáját, majd a szünet után Donizetti Szerelmi bájital című operájából a nevezetes Nemorino románcát szólaltatta meg, a közönség nagy örömére. Megjegyzem, érdekes volt ezt a bel canto, alapvetően lírai áriát Bándi interpretálásában árnyaltan, mégis erőteljes tenorján való tolmácsolásban hallani.

Vincze Klára énekművészete eddig ismeretlen volt előttem, de azt tudtam róla, hogy két évvel ezelőtt a  II. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyen indult, énekelt a Pécsi Nemzeti Színházban Santuzzát, ezzel a szerepével már Pesten is bemutatkozott az Erkel Színházban, és Németh Judit tanítványa, aki ugyancsak eljött ide a Marczibányi Téri Művelődési Központba, de most a közönség körében foglalt helyet.   Vincze Klára lehet, hogy később beérik „Wagner-heroinává”?  a műsor nyitószámaként a Tannhäuserből a Csarnokáriát adta elő, a énekszólamának minden szépségét feltárta előadásában. A második részben pedig ugyancsak a Tannhäuserből hallottuk tőle, ezúttal Vénusz áriáját.  Énekhangja erősen cseng, könnyedén hozza a dallamíveket, nem okoz számára problémát sem a mély, sem a magas énekfekvésben való helytállás. A dinamikai hangsúlyok azonban mintha még nem teljesen lennének készen…

Haris Nadin operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekművész-tanár szakán szerzett diplomát 2008-ban Nádor Magda növendékeként. Részt vett többek között, Marton Éva, Hamari Júlia, Mitsuko Shirai, Sass Sylvia, Nicolas Clapton és Laki Krisztina mesterkurzusain. Sikerrel szerepelt Spanyolországban a barcelonai Viñas és a pamplonai Gayarre nemzetközi énekversenyeken. 2007-ben a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa, 2008-ban elnyerte a Richard Wagner Társaság nyári ösztöndíját... 2013-tól a Magyar Állami Operaház kórusművésze, 2015-től szólistája. Kisebb szerepekben már láthattam őt színpadon. Most két fajsúlyos énekszám előadásával erősítette meg bennem a róla kialakult eddigi kedvező benyomásaimat: Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén című operájából A Komponista igen nehéz énekelnivalójával és  egy igazi különlegességként, Massene Cid-jéből Chiméne gyönyörű áriájával igazolta kiváló hangi és előadói képességeit.

Schöck Atala, a Magyar Állami operaház alt szólistája a tőle megszokott színvonalon, nagyszerű mezzóján és remek dinamikával abszolválta Kodály Székelyfonójából a Szegény vagyok, szegénynek születtem című dalt, majd  később a Háry Jánosból Örzse dalával hódított meg újra bennünket.

Kovácsházi István úti ruhában érkezett: a Toscából a szó pozitív értelmében rutinosan elénekelt Levéláriája után, a kapott virágcsokorral máris búcsút vett és elsietett..

A végére hagytam a programban fellépő két operaházi kiváló baritonunkat, akik talán a műsor leghatásosabb és legigényesebb áriáinak perfekt eléneklésével a tudásuk legjavából nyújtottak át ízelítőt nekünk.  

Haja Zsolt előbb Csajkovszkij Pikk dámájából Jeleckij híres áriáját a II. felvonásból énekelte, majd a szünetet követően Mozart Figaró házassága című operájából a Gróf  Hai già vinta la causa virtuóz áriájával örvendeztette meg a publikumát.  A megérdemelt tapsok után ő is elnézést kérve távozott, halaszthatatlan ügyeinek intézése elszólították sajnos körünkből, így nem tartott ő sem a többi művésszel és a közönséggel közös ünneplésben a koncertet követően.

És a finálé: méltatom Kelemen Zoltán operaénekesünk itt és most is felragyogó ének művészetét, aki hatalmas baritonrepertoárjából erre az alkalomra az olasz és a német repertoárból kiválasztva egy-egy  emblematikus, nagy, hősi baritonszerepét hozta el magával:   előbb Giordano André Chénier-jéből  Gérard monológja hangzott el  általa a III. felvonásból („Nemico della patria?”) , és a koncert legvégére hagyva  „desszertként”, méltó zárásul Wagner A walkür című zenedrámájából a nagy ívű, méltóságteljes, lemondó, ám mégis buzdító kicsengésű utolsó jelenet következett: Wotan búcsúja és a tűzvarázs. ( Kelemen Zoltán ahogyan nemcsak elénekli, de mozdulataival szinte átlényegül és jelzi fájdalmas búcsúját lányától, Brünnhildétől, majd Logét, a tűzistent szólítja. hogy fellobbanjanak a gyermeket álmát őrző lángok; Kelemen a tőle joggal megszokott, sőt elvárt minőségi magas szinten,  csodálatos, ihletett tolmácsolásban  méltán koronázta meg ezzel az elénekelt zenedráma-záróképpel Wagner Társaság ez évi adventi koncertjének ünnepi műsorát; a megérdemelt vastaps annak is a jele volt, hogy a baritonistánkat lassacskán nemcsak a Verdi- és az olasz operarepertoár egyik legbiztosabb bariton-énekreprezentánsa a honi  operaéletnek, de mára, a Wagner zenedrámákban is otthon van, amit az utóbbi időkben operakoncerteken is bizonyított biztos, kidolgozott énektechnikája révén, ahogyan az erős, magvas, hősi baritonja predesztinálja is már rég erre a Wagner-vonalra: Walkür eme részletében vagy a tőle az Operában már hallott  Parsifal Amfortas-jelenetében  is megtapasztaltuk, Kelemen Zoltán biztos pontja lehet a budapesti Wagner-repertoár igényes, adekvát értékű, hősi nagy baritonszerepekben is, felzárkózva az elénekelt több mint hetven operaszerepe mellé.

Az elhangzott kamarazeneként az első részben Johann Sebastian Bach és Kodály Zoltán egy-egy gordonkára és hegedűre komponált, variációs darabja került előadásra két fiatal művész, Varga Oszkár (hegedű) és Balázs István (gordonka) előadásában, akiket előadásuk után nagy szeretettel és lelkesen tapsolt meg a közönség.

A koncerten végig az Operaház jeles, kiváló korrepetitora, Köteles Zoltán zongoraművész látta el feladatát: bravúrosan kísérve a sokszínű, sokféle technikát igénylő operarészleteket előadó énekművészeket.  Jogosan ünnepeltük őt is a programot követően.

A 3 órakor kezdődött délutáni koncert már lassan az estébe nyúlt, amikor annak végeztével, hat óra után mindenki levonult a kamaraterembe egy kis forralt vörösborra, pogácsára, szaloncukorra…

Szép, emlékezetes zenei esemény volt ez, méltó szervezésben a Wagner Társaság részéről!

4108   perempe • előzmény4105 2018-11-29 01:04:10

az oltárnál, pontosabban közvetlenül a padsorok után. érthetetlen számomra, hogy miért nem maradtak ott.

nem fért volna el a kamarazenekar is ott, nem volt meg az összeköttetés az orgonával, orgonistával? én ezekre tudok gondolni.

a kórus különben kiváló volt, és a kórusművek alatt a hangélmény is megvolt.

4107   tiramisu • előzmény4104 2018-11-28 17:53:44

Hol voltak az énekesek? Az orgona alatti részen a földszinten, vagy az oltárnál?  -  Sztem a távolság miatt mentek fel az orgonához.

  Mert a templomok visszhangosak, és így az orgona és az attól távol lévő énekhangok  nem egyszerre szólalnak meg, amely a hallgatók  nem oly zavaró, mint az előadók számára. Legjobb az orgona mellett énekelni, akkor megvan a lehetőség a tökéletes együttmuzsikáláshoz.

4106   tiramisu • előzmény4104 2018-11-28 17:53:33

Hol voltak az énekesek? Az orgona alatti részen a földszinten, vagy az oltárnál?  -  Sztem a távolság miatt mentek fel az orgonához.

  Mert a templomok visszhangosak, és így az orgona és az attól távol lévő énekhangok  nem egyszerre szólalnak meg, amely a hallgatók  nem oly zavaró, mint az előadók számára. Legjobb az orgona mellett énekelni, akkor megvan a lehetőség a tökéletes együttmuzsikáláshoz.

4105   tiramisu • előzmény4104 2018-11-28 17:53:20

Hol voltak az énekesek? Az orgona alatti részen a földszinten, vagy az oltárnál?  -  Sztem a távolság miatt mentek fel az orgonához.

  Mert a templomok visszhangosak, és így az orgona és az attól távol lévő énekhangok  nem egyszerre szólalnak meg, amely a hallgatók  nem oly zavaró, mint az előadók számára. Legjobb az orgona mellett énekelni, akkor megvan a lehetőség a tökéletes együttmuzsikáláshoz.

4104   perempe 2018-11-28 13:07:43

vasárnap voltam a Mátyás-templomban, a Semmelweis kórus lépett fel. az első részben még lent énekeltek, de a Gloriára (Vivaldi) felköltöztek az orgonához, ami számomra érthetetlen.

4103   Hangyász • előzmény4102 2018-11-28 12:06:55

Így van. (Bár Wagnernek IS igaza volt, aki ki nem állhatta az egyes számok utáni bravózást, netán az ária/duett stb. megismétlését.)

4102   Búbánat • előzmény4101 2018-11-28 11:03:55

Fantasztikus produkció volt!  - csodás operazenei élmény volt ott a helyszínen hallgatni Verdi ifjúkori remekét a nagyszerú előadókkal (szólisták, énekkar, zenekar, a kitűnő karmesterrel az élen)! És hogy Nucci mit produkált ezen az estén - már inkább közelebb a nyolcvanhoz...-, leírhatatlan,  eksztázisban tombolt a közönség áriája után!!!  És végig az előadás folyamán hhihetetlen voce és technika, orgánumának hangszépsége, kifejező ereje  jellemezte baritonját - "bel canto"!!!

4101   Hangyász 2018-11-28 09:23:56

Nem semmi volt!

4100   Búbánat 2018-11-27 11:48:00

 A Bartók Rádió élőben közvetíti: 19.05 - kb. 22.00

Ma este a Müpában

Verdi: A két Foscari

2018. november 27. kedd19:00 — 21:20

Egy szünettel

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

„A karmester az elsősorban Németországban (Karlsruhe, Berlin, Hannover, München) sikereket arató, negyvenesztendős horvát Ivan Repušić, a két kiváló együttes a Müncheni Rádió Zenekara és a Bajor Rádió Énekkara, a produkció abszolút sztárja pedig a Foscari dózsét éneklő, legendás olasz Verdi-bariton, a világ összes operaszínpadán szívesen látott Leo Nucci.

Koncertszerű előadás

Az előadás a Müpa Budapest és a Bajor Rádió koprodukciójában valósul meg.

Közreműködők:

a Müncheni Rádió Zenekara

a Bajor Rádió Énekkara (karigazgató: Howard Arman)

Vezényel: Ivan Repušić

A főbb szerepekben:

Lucrezia Contarini - Guanqun Yu

Jacopo Foscari - Ivan Magrì

Francesco Foscari - Leo Nucci

Jacobo Loredano - Sebestyén Miklós

Pisana - Fodor Bernadett

Barbarigo - Horváth István

A magyar szöveg (felirat): Csákovics Lajos

4099   Búbánat 2018-11-22 22:32:07

Magyar Tudományos Akadémia Díszterme

2018. november 27. KEDD, 19:00

„A mi operáink” operagála a Honvéd Férfikarral 

„2019-ben a Honvéd Férfikar 70. évfordulóján különleges zenei csemegékkel készülünk. A 2018/19-es bérletünkben 4 hangversenyen igazán különleges zenei összeállítással készülünk a jeles évfordulóra, mely koncerteken igyekszünk megmutatni a Honvéd Férfikar sokszínűségét, mind a komolyzene, mind a crossover műfaj területén.

 

Bérletsorozatunk harmadik állomásán olyan operagálával készülünk, amely bemutatja, hogy a Honvéd Férfikar 70 éves fennállása alatt mely operákban vett részt szerte a világon.

Itt nem csak a nagy klasszikusok – Aida, Nabucco, Lohengrin, Bánk bán, Hunyadi László férfikari részleteire kell gondolni, hanem számos kortárs vagy kevésbé ismert, de kiváló mű kórus részleteit hallhatja a nagyérdemű."

Vezényel: Riederauer Richárd és Strausz Kálmán

4098   Búbánat • előzmény4091 2018-11-20 12:42:52

Már elkezdődött a koncertközvetítés ismétlése a rádióban:

12:35 - 14:10  Bartók Rádió

Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet

„Francia imák” – a MÜPA-ban tartott 2018.11.08-i koncert hangfelvétele

A Magyar Rádió Ének- és Zenekarának hangversenye

Vezényel: Kovács János

 

1. Jean-Baptiste Lully: Te Deum

2. Hector Berlioz: Te Deum Op. 22.

 

A Berlioz-Te Deum előadóii:

Énekszóló: Fekete Attila

Orgona: Dinyés Soma

a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

a  Magyar Rádió Gyermekkórusa (karigazgató: Walter Judit)

A Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)

a Honvéd Férfikara (karigazgató Strausz Kálmán)

a Bolgár Nemzeti Rádió Gyermekkara (karigazgató: Teodóra Dimitrova)

az Erkel Ferenc Általános Iskola Gyermekkara (karigazgató: Szebellédi Valéria)

a Marczibányi téri Kodály Iskola Gyermekkara (karigazgató: Őri Csilla)

4097   Kokapu • előzmény4094 2018-11-17 19:49:15

Ha pedig aranykártyád (vagy platina) van, akkor ezután lehet regisztrálni az OrgonaExpedíció Extra programra, amikor a művész úr és növendékei vezetésével fel is lehet menni, és bemenni a hangszer belsejébe. 

Én most voltam októberben, hatalmas élmény! 

4096   Héterő • előzmény4095 2018-11-14 20:36:28

Romhányi Frédi és Béni -je (pl.) fenomenális, jobb, mint az eredeti,
és a maga nemében páratlan rímkavalkádja elfojthatatlan röhögést gerjeszt ma is.
Ma l'opera è un'altra cosa.

4095   Edmond Dantes • előzmény4093 2018-11-14 17:06:30

Egyetértek. A monodráma Házy Erzsébettel itt megtekinthető. Az inzert szerint Házy Erzsébet az "Asszony" szerepét énekelte, a fordító Romhányi József, Medveczky Ádám vezényelte az MRT Szimfonikus Zenekarát, rendezte Vámos László.

4094   Búbánat 2018-11-14 09:28:56

OrgonaExpedíció

2018. november 16. péntek16:00 — 17:00

Müpa egyik nevezetességét, az orgonát mindenki megcsodálja, aki ellátogat a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. Ezúttal azonban nemcsak a hangszer impozáns felépítésében és gazdag hangzásában gyönyörködhetnek, hanem havonta egy alkalommal az érdeklődők Fassang László orgonaművész vezetésével betekintést is nyerhetnek a hangszer „titkaiba”. 
A megújult, OrgonaExpedíció névre keresztelt program vezetője a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a párizsi Conservatoire National Superieur tanára, a Müpa orgonakoncertjeinek szerkesztője avatott szakemberként beszél az orgonák sok évszázados történetéről, majd egy sok érdekességgel fűszerezett, vetítéssel kísért előadás során bemutatja a Müpa 6804 sípból álló, 92 regiszteres, 5 manuálos hangszerét. 
A program zárásaként a résztvevők rövid virtuóz hangszerbemutató játék során ízelítőt kaphatnak a hangszerben rejlő végtelen lehetőségekből is.


Rendező: Müpa

 

4093   Héterő 2018-11-14 00:24:40

                La voix humaine     -    Emberi hang

    Emberi hangPersonnages: Elle    Tessiture: Soprano

                                                      A szereplő inkább , mint Asszony.

Szegény szövegét szinte egyáltalán nem lehetett érteni. Talán szerencsére, mert ez a magyar változat kétségbeejtően gyenge. Vigaszt nyújtott viszont a nagyszerűen előadott nagyszerű zene. A székekre kitett ismertető ugyan azt sugallta, hogy a Nő túl sok pirulát vesz be, úgy hal meg, de a valódi okot még a Café Momus Játék résztvevői is jobban sejtik (ld. nov. 8-i kérdés), mint a kiadvány - nyilván teljesen tájékozatlan - szerkesztői.

Ennél az operánál különösen szomorú a méltatlan, ráadásul érthetetlen szöveg. Idézet innen:

Aligha kell mondani, hogy a prozódia döntő szerepet játszik egy olyan műnél, mint ez, ahol minden egyes szónak, minden hangsúlynak megvan a maga jelentősége. Mint azelőtt még soha, Poulenc ebben a műben megmutatta, micsoda mestere a prozódiának. Ilyen távlatot még soha nem ért el, még soha nem mutatott fel ezen a téren ekkora hajlékonyságot és felülmúlhatatlan pontosságot, sem ennyire kifinomult élességet. A legméltóbb elismerést (a librettista) Cocteau maga fogalmazta meg: " Kedves Francis, te adtad meg a módját - egyszer és mindenkorra, miként kell előadni a szövegemet."

4092   Edmond Dantes 2018-11-13 10:42:08

Az emberi hang költözött be vasárnap este a budapesti Olasz Kultúrintézetbe, a szó minden értelmében. Az azonos címet viselő koncerten két egyfelvonásos operát játszottak, az este első felében éppen Poulenc-Cocteau Az emberi hang című monodrámáját-telefonmonológját, amit bő 40 éve  itthon azt hiszem, Házy Erzsébet emlékezetes előadásában, tévés változatban ismerhetett meg a magyar közönség. A mostani koncerten Váradi Zita énekelte az Asszony szerepét: nagyjából szcenírozott formában, érzékenyen, muzikálisan, átéléssel jelenítette meg a magányát, szakítását elviselni képtelen, kétségbeesésében a halálba menekülő nőt. Nem hallgathatom el: rossz ötletnek gondolom, hogy a színpadot és az énekesnőt hátulra, a zenekar mögé helyezték el. Az énekhang gond nélkül átszólt a zenekaron, de a távolság megnehezítette művész és közönség együtt-lélegzését és ami ennél is problematikusabb, a szöveg pontos megértését (például feliratozással megoldhatták volna), ami fontos lett volna egy ilyen különleges produkció esetében. Kár, mert különben a Nemzeti Filharmonikusok szépen, összefogottan játszotta Poulenc jól fogyasztható muzsikáját.

Egészen másfajta zenei táplálék Petrovics Emil operaszínpadon 1971-ben bemutatott Lysistraté (magyarosan: Lüszisztráté) című egyfelvonásosa, aminek irodalmi alapja Arisztophanész ismert színdarabja. A Lüszisztráté operának íródott, de a hallottak alapján inkább oratórium, aminek előadása így, pódiumon lehet hatásos. Engem olykor és kicsit a Carmina buranára emlékeztetett, sikamlóssága mindenképpen. A zenei anyag ma is szórakoztató, a sokféle zenei forrásból merítő, eklektikus hangzás és ritmus frissen, elevenen tartja Petrovics művét. Az érthetőség kedvéért ennél a darabnál is szívesen olvastam volna a szöveget (fordító: Devecseri Gábor). A mű voltaképpeni főszereplője a kórus: a teljes létszámban fellépő Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) a hallottak alapján kiválóan teljesítette igényes feladatát. A három szólóénekes között örömmel láttam viszont Kolonits Klárát: üde, kedves személyisége, kulturált hangja most is elérte hatását a címszerepben, de Lüszisztráté szólamának rá történő kiosztását valamelyest tévedésnek éreztem. A szerep -amit az operaházi bemutatón tudtommal ugyancsak Házy Erzsébet énekelt- nagyobbrészt a szoprán-fach középső, sőt mélyebb fekvésében mozog, Kolonits Klárát viszont évek óta koloratúr- és magas szoprán szerepekben (Donna Anna, Hugenották-Királynő, Lucia, Fiordiligi stb.) hallottam. A női kar vezetőjének valóban magas fekvésű, koloratúrás szólamát -Kertesi Ingrid váratlan megbetegedése miatt- bravúros beugrással énekelte Szalai Ágnes énekkari tag (külön elismerés érte!), a férfi kar vezetőjének nyaktörő magasságait derekasan teljesítette Horváth István és hangerőben is győzte a szerep igényeit. Hamar Zsolt méltó módon tiszteleghetett zeneakadémiai tanára emléke előtt: követhető, plasztikus vezénylése, olykor táncos testbeszéde a zenekart jól inspirálta és a laikus néző számára is élvezetes volt.

A Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar hangversenye a budapesti Olasz Kultúrintézetben, vezényelt Hamar Zsolt - 2018. november 11.

4091   Búbánat 2018-11-10 13:06:47

„Francia imák” – Lully: Te Deum; Berlioz: Te Deum

Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – 2018. november 8.

Hector Berlioz írja Emlékiratai második kötetében:

„a következő műveimet minősítik a kritikusok architekturális zenének: Gyász- és diadal-szimfóniát (két nagyzenekarra és karra), a Te Deum-ot, amelynek fináléja (Judex crederis) kétségkívül a legnagyobbszabású alkotásom, a két kórusra írt Impériale kantátámat, amelyet az Ipari Palota hangversenyén játszottak 1855-ben, és mindenekelőtt a Requiem-et.”

„…ezért hallottam Metternich hercegtől is egy napon Bécsben a következőket:

  • Ön az, Uram, aki ötszáz zenész számára komponál?
  • Nem mindig, Főméltóságú Uram, néha négyszázötven számára.”

Nos, csütörtök este a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében 480 előadóművész vitte sikerre Berlioz monumentális oratorikus alkotását, a nálunk ritkán előadásra (és színpadra) kerülő Te Deum-át.

2017 novemberében - ugyanitt a Müpá-ban, Záborszky Kálmán zenei irányításával a Zuglói Filharmónia – két társult énekkarral a Szent István Király Oratóriumkórus és Szimfonikus Zenekar szólaltatta meg e hatalmas művet -  az oratórium magyarországi bemutatója is az ő nevükhöz fűződik; emlékszem, a Zeneakadémia nagytermében 1987. november 13-án tartott bemutató katartikus hatására, melyet rám gyakorolt Berlioz kompozíciója - amit életemben először hallottam -.  a zenéje mellett a hatalmas apparátusával is! A vállalkozásban az édesapáé, Záborszky József  karmesteré volt akkor az érdem és a kitüntetés…

(Az idő tájt, kezdetben még viszonylag rövid időszakonként követték egymást  Berlioz alkotásának koncertműsorra tűzései: 1988 novemberében Joó Árpád mutatta be az oratóriumot a Budapest Kongresszusi Központban; 1992 januárjában Erdélyi Miklós vezényletével újra a BKK-ban; ugyanez év októberében az egri székegyházban Gémesi Géza volt a karmester; hosszabb szünetet követően 2003 novemberében a Zeneakadémia volt a színhelye az ünnepi hangversenynek, Berlioz születésének 200. évfordulóján,  amikor  Antal Mátyás vezényelte a Te Deumot. Aztán tavaly, csaknem másfél évtized után, került ismét sor ennek a nagyszabású egyházi zenedarabnak újra koncertműsorra tűzésére…)

Talán az egri székesegyházban bemutatott Te Deum-előadást nem számítva, ilyen hatalmas létszámú zenei együttes még sohasem adta elő ezt a művet Magyarországon, mint aminek csütörtökön a Müpa nagy koncerttermében tanúi lehettünk: az oratórium monumentalitását jelzi az apparátus összetétele: összességében 480 tagot számlálhattunk meg a fellépett művészek között: a hatalmas szimfonikus zenekar, az orgonán játszó művész, a tenorszólista, s mindenekelőtt  7 (azaz hét) nagy kórus volt jelen énekével a Te DeumbanS e hatalmas vállalkozás - és apparátusának - összefogására napjaink egyik leginspiráltabb karmesterére is szükség volt: Kovács János személyében.

A Berlioz-Te Deum előadói voltak:

Énekszóló: Fekete Attila

Orgona: Dinyés Soma

a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

a  Magyar Rádió Gyermekkórusa (karigazgató: Walter Judit)

A Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)

a Honvéd Férfikara (karigazgató Strausz Kálmán)

a Bolgár Nemzeti Rádió Gyermekkara (karigazgató: Teodóra Dimitrova)

az Erkel Ferenc Általános Iskola Gyermekkara (karigazgató: Szebellédi Valéria)

a Marczibányi téri Kodály Iskola Gyermekkara (karigazgató: Őri Csilla)

Tehát a nagyzenekar és kórusok monstre együtteseit Kovács János karmester vezényeltefogta össze.

Berlioz Te Deuma fantasztikus dimenziói, káprázatos hangszerelése miatt mind a mai napig a koncerttermek ritka csemegéi közé tartozik. Kivételes alkalmak és arra alkalmas, felkészült művészek, muzsikusok összefogásával érdemes csak és szabad e kompozíciót elővenni és előadatni.

Mint ismeretes, Berlioz templomi előadás esetén úgy tervezte, hogy az orgona és a 160 tagú zenekar a lehető legmesszebb helyezkedik el egymástól, a kórus két részből áll, egyenként száz énekessel; valamivel távolabb pedig egy hatalmas, hatszáz énekest számláló gyermekkórus foglal helyet. Mintha csak egy hatalmas katedrálisban lennénk, ahol a tér minden sarkából árad felénk a zene. A kompozíció záró részében Berlioz az utolsó ítélet látomásával lép ki az áhítatos ima hangulati köréből. „Ennél iszonyatosabbat, monumentálisabbat soha nem írt zeneszerző. Ha Berlioz ezt az egyetlen tételt komponálta volna egész életében, elég lenne ahhoz, hogy neve fennmaradjon” – írta Kroó György.

Én is tanúsíthatom e megállapítás igazságtartalmát. Fantasztikus, lélegzetelállító volt a zenekar, orgona, az énekkari hangzuhatagok együtt megszólaló tétele mind monumentalitásában, mind szívre-lélekre ható intenzitásában; a szárnyaló ének- és zeneszó csodálatosan bezengte a hatalmas nézőteret a földszinttől a harmadik emeleti erkélyig!  Manapság a mű megszólaltatásában az eredetileg leírt  előadó-apparátushoz képest már a fele létszám is igen tekintélyesnek számít, ami alkalmas a zeneszerző partitúrájának minden gazdagságát interpretálni, minden szépségét megmutatni, kibontakoztatni – és ami persze igen nagy előkészítő-mozgósító munkát is igényel minden érintettől.

Berlioz Te Deuma – mint olvashatjuk a darabról - ugyanakkor legalább annyira látványosság is, mint zene. Oratorikus freskó a szó legszorosabb értelmében.

A zenekarban különleges, ritkán használt hangszerekre figyelhetünk fel, és a partitúra előírása szerint az utolsó tételben pedig (mely ezúttal a mű nyitányaként szólalt meg) nem kevesebb, mint 8 hárfa játszik egyszerre!

Amikor 1855-ben maga Berlioz vezényelte művét Párizsban, a Saint-Eustache templomban, így írt testvérének:hadd mondjam el neked, hogy ez a hatalmas szertartás egy óriási közönség tetszését nyerte el és a legnagyszerűbb benyomást keltette. Volt egy felemelően érzelmes pillanat, amikor a templom egyik sarkában taps tört ki, amit aztán hamar elnyomtak. Kolosszális volt.”

Érdemes megint Berlioz Emlékirataiból idéznem:  A Te Deum-ban az orgona az, amely a templom egyik végéről társalog a másik végén elhelyezett két kórussal megerősített zenekarral és egy harmadik, igen nagylétszámú egyszólamú karral, amely ebben az együttesben a népet jeleníti meg, s ez a nép időről időre részt vesz ebben a hatalmas vallásos hangversenyben.”

Nehéz is nekem a fenti sorokhoz bármit is hozzá fűzni, még annak ismeretében is, hogy most nem templomban,és  nem is katedrálisban, hanem itt hangversenyteremben szólalt meg ez a nagyszabású Te Deum. Remekmű!

 A tenor szólóra, kettős vegyes karra, gyermekkarra és zenekarra írt monumentális alkotás alcímként a Bonaparte emlékének feliratot viseli: a mű nem megrendelésre készült, Berlioz személyes gyermekkori emléke, a győztes napóleoni hadsereg Olaszországból való hazatérése inspirálta. A szerző elképzelése szerint a Te Deum „kolosszális méretű, félig epikus, félig drámai mű részletének készült. Azt az órát képzeli el — írja egy kortárs párizsi lap —, amikor Bonaparte tábornok belép a katedrális boltívei alá, a szent ének minden felől felcsendül, lobognak a zászlók, peregnek is dobok, dörögnek az ágyúk, és méltóságteljesen zendül a harangszó.” Tizenöt év telt el, mire az ötletből kompozíció lett, s további hat, mire bemutatták. Addigra nemcsak Napóleon emléke, hanem az 1830-as forradalom élménye is belesodródott a műbe.

Tehát most a Nemzeti Hangversenyterem pódiumán  több mint száztagú szimfonikus zenekar játszott, benne nyolc hárfa, két mandolin, cseleszta, öt timpani, üstdob és kis dobok, cintányérok, és a zenekar jobb oldalához betolva orgona. A zenekar mögött nyolc emelkedő sorban foglalt helyet a két vegyes kórus, felettük az első emeleten középen, meg az erkélysorokban balra és jobbra, valamint még feljebb, a második szinten lévő orgonakarzat középén és attól ugyancsak félkaréjban elhelyezkedve  a gyermekkórusok impozáns létszámú seregletét láthattuk; ez a kórustömeg az oratórium nyitányaként elhangzó zenekari tétel alatt vonult be a kijelölt helyére. És pontosan az első tétel magasztos zenéjének utolsó zenekari hangjára állt össze a tablószerű csoportkép. S mikor a hatalmas térben együtt láttuk a több száz fős kórus-zenekart, szinte elállt a lélegzetünk az ámulattól - bámulattól; nagyszerű benyomást tett ránk maga a látvány is!  Nem csoda, hogy szinte mindenki szedte elő okostelefonját, hogy lefényképezve megörökítse ezt a lenyűgöző, eléjük táruló színpompás képet.

A Te Deum hét nagyszabású tételből, tablóból áll össze:

  1. Marche – A zászlók bevonulása
  2. Te Deum – Himnusz
  3. Tibi omnes – Himnusz
  4. Dignare – Ima
  5. Christe, Rex gloriae – Himnusz
  6. Te ergo quaesumus – Ima
  7. Judex crederis – Himnusz és ima

Bensőséges pillanatokat teremtett Fekete Attila tenorja a hatodik tétel Tu ergo quesumus szólójában; a felcsillantott személyesség ellentéteként kaptuk a romantika maga szélsőségességében és kontrasztjában megnyilvánuló nagy hangtömböket: pompával, monumentalitással nem maradt adós a tolmácsolás, az interpretációban jelen volt a hatásosságon túl a mű jelentőségének, vonzerejének és áhítatos voltának érzékeltetése.

A műben gyakran szólisztikus szerepet vivő orgonaszólamot Dinyés Soma orgonaművész játszotta. Pompásan!

A kórusok határozottan jó teljesítményt nyújtottak, árnyaltan, kifejezően énekeltek. Például a Te ergo quesumus tétel a cappella befejezése emlékezetes módon szólaltatta meg az igazi áhítat hangját.

Berlioz maga írja: „Valóban a pompa az alapkaraktere. De a Te Deum több verse igazi ima, amelynek alázata és szomorúsága szemben áll a himnuszok magasztos ünnepélyességével."

A legnagyobb elismerés hangján kell szólnom a mindkét Te Deumot előkészítő-bemutató-vezénylő Kovács János karmesterről, aki hatalmas energiával és muzikális biztonsággal oldotta meg a nem mindennapi feladatot. Kovács János – tudjuk -, jó kezű, kiváló karmester, az óriási együttesek összefogása, de fellelkesítése pláne rajta múlott! (Pár nappal előbb még New Yorkban vezényelt a Magyar Állami Operaház Opera-Tours-ján.) Az utolsó tétel, a nép menetelése, a forradalom feltartóztathatatlan hömpölygése; e tétel apokaliptikus látomásának zenei megfogalmazása, felépítése, s a Te Deum megszólaltatása – ahogyan Kovács János szinte szuggerálta együttesébe a zeneszerző megálmodta vízióit -, feltehetően életre szóló élményt jelentett mind a zenekari, mind az énekkari tagoknak; s  persze, a teljes produkciót tekintve, nekünk, a közönségnek, akik hálásan fogadtuk az előadók nyilvánvaló erőfeszítéseit és művészi becsvágyuknak olyan eredményeit, mint a makulátlan hangzásbeli pontosság és tisztaság, a gondosan felépített szerkezet és az előadás ünnepi hangulata.

Hatalmas szenvedély fűtötte a produkciót, szuggesztíven bontakoztak ki a himnuszok, indulók magasztos karakterei.

Okkal volt az emelkedett, nagy lélegzetű koncert végén a művészeket köszöntő hatalmas, percekig tartó, ováció!

 

Nem szóltam a „Francia imák” megjelölésű hangverseny első részében elhangzott Lully Te Deumáról. A kisebb létszámú rádiózenekar és a Magyar Rádió Énekkara mellett négy énekszólista működött közre: Szili Gabriella, Szigetvári Dávid, Gál József, Thomáš Šelc.

A francia barokk zene stílusteremtő mesterének ez a jelentős alkotása ugyancsak külön méltatást igényelne

Az idén 215 éve született nagy francia romantikus zeneszerző, karmester, író, zenekritikus, Hector Berlioz (La Côte-Saint-André, 1803. december 11 – Párizs, 1869. március 8.) és a másik zeneszerző, a francia barokk zene jeles képviselője, az olasz származású Jean-Baptiste Lully  (Firenze, 1632. november 28.  - Párizs, 1687. március 22.)  emléke előtt igazán méltó módon hódolt és tisztelgett csodálatos oratorikus zeneműveik csütörtök esti előadásával az összes fellépő előadóművész a Művészetek Palotája amúgy kiváló akusztikájú hangversenytermében. De a koncert létrejöttében, megszervezésében közreműködőket is minden elismerés megilleti.  

Örökre emlékezetes és maradandó pozitív benyomásokkal a szívünkben fog élni  tovább ennek az estének a gyönyörű koncertélménye!

4090   Búbánat • előzmény4089 2018-11-09 13:05:22

Interjú Szabóki Tündével Leonóra-szerepéről Beethoven Fideliójában.

"Beethoven egyetlen operája, a Fidelio bemutatója először nem nyerte el a közönség tetszését. Négy nyitány-változat, több átdolgozás; rengeteg utómunkával született meg mai formája. A Fidelio nagyívű szabadsághimnusz, mely ugyanúgy szól az egyén szabadságáról, mint az egyetemes szabadságvágyról, teszi mindezt ünnepélyes zenei hangzás kíséretében.  Az opera november 3-án, a Müpában látható, ennek kapcsán Szabóki Tünde Liszt Ferenc-díjas operaénekesnővel beszélgettünk."

Forrás: Librarius.hu

4089   Búbánat 2018-11-07 12:44:36

Szombaton egy szép Fidelio-operaelőadást láttam a Müpá-ban! 

Számomra a reveláció erejével hatott a vendég amerikai James Moellenhoff bemutatkozása Rocco szerepében.  Basszusa kiemelkedett a férfiénekesek közül; a hangok szépségében, melegében, erejében, regiszterében és orgánumában páratlan, amit hallottunk tőle.

Ugyancsak minden elismerésem Szabóki Tünde Leonóra-alakításáért - régi szerepe ez, kiművelt énektechnikájával, szépen csengő énekhangján "férfi-bőrbe" bújva is,  hihetően tudta hozni a minden áldozatra kész, a hitvesi hűség és szeretet  mintaképének tekinthető karaktert.  Talán drámai szopránja kissé élességén lehetne valamit finomítania, de így is nagyszerű jellemformálás és gyönyörű hangzuhatagok megoldásai fűződtek  Fidelio/Leonórájához

Nekem csalódást okozott a tiroli születésű, Bécsben élő Eugene Amesmann fellépése a Müpa színpadán.  Tudtam, hogy ő nem egy igazi Florestan-hőstenor hang, de mégis többet vártam tőle, mint amit nyújtott ezen az estén; tenorja gyenge, a magasságai teljesen elvékonyodnak, erőtlen is, a játéka – a rendezésből is következően - túl passzív, így számomra összességében alakítása szürke, semmitmondónak tűnt, előadó-művészete rám semmi hatást nem gyakorolt.

A többi kisebb szerep megformálója kielégítő színvonalon hozta a „kötelezőt”:

Sáfár Orsolya (Marcellina), Szerekován János (Jaquino), Cser Krisztián (Don Pizzaro), Cser Péter (Don Fernando), az Első fogoly (Cselóczki Tamás), a Második fogoly (Konkoly Balázs)

Nagy elismerésem még a közreműködő énekkaroknak a kiváló kórushangzásukért: Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Tőri Csaba),  Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma), Magyar Állami Operaház Férfikara (karigazgató: Csíki Gábor)

Érdekes színfoltja volt az előadásnak az egyes jelenetekben előfordult táncosok jelenléte (koreográfus Vida Gábor)

A modern, de nem túlzottan bántó látványért (Kovács-Ender Krisztián), az egyszerű díszlet és jelmez tervekért (Árva Nóra), magáért a nem különösebben zavaró rendezés-értelmezésért” Sylvie Gabor volt a felelős, őket is köszöntötte a zsúfolásig teltház publikuma tapsaival.

S persze az igazán magas minőséget most sem véletlenül, a Hollerung Gábor karmester zenei irányításával játszó, ezúttal is brillírozó Budafoki Dohnányi Zenekar képviselte. 

Elmondhatni, Beethoven zseniális műve – benne a felhangzó III. Leonóra nyitánnyal a II. felvonás elején – most is győzött, diadalmaskodott!  Szép este volt.

Mivel sok kamerát láttam a nézőtéren, valószínűsítem, valamikor a televízióban bemutatásra  fog kerülni  a Müpa és a BDZ közös produkciója.

4088   Edmond Dantes • előzmény4087 2018-11-06 10:41:23

Nem biztos, hogy látszanak a mikrofonok, ahogy -zéta-  is írta itt lejjebb, MÜPA nem belógatott mikrofonokkal, nem klasszikus kamerákkal vesz fel archiválásra.  "Igazi" kamerákkal (mikrofonokkal)  sugárzásra szánt, pl. MTVA TV-rádiófelvételek készülnek

4087   Hangyász • előzmény4086 2018-11-06 10:10:33

Meglátjuk, mi lesz a bérlet következő előadásán, amikor is a Mo.-oin tudtommal teljesen ismeretlen Teodor Currentzis és zenekara lép fel Mahler-műsorral.

4086   Edmond Dantes • előzmény4084 2018-11-05 16:39:32

Igen, tudtommal is így megy ott. És mivel  MüPa "archíválási célú felvétel" címén jelentkezik be engedélyért az előadóknál, "dobozban" többnyire meglehetnek a felvételek.

4085   Sipi • előzmény4079 2018-11-05 15:44:29

Egyetértek, én is ott voltam, nekem is egyik legnagyobb koncertélményem volt, fantasztikus előadás. Gardiner zseni, az előadók meg profik.

Szerintem nem készült felvétel a műről, sőt minden mikrofon le is volt szerelve, de nem is bánom. Van légiónyi jó Requiem felvétel már, ez maradjon meg az egyik legjobb koncert emlékének amin eddig voltam.

4084   -zéta- • előzmény4083 2018-11-05 15:09:26

A MÜPA elméletben mindent rögzít (beépített kamerákkal és mikrofonokkal), kivéve azt, amihez az előadó nem járul hozzá...

Ergo: akár még fel is vehették attól, hogy nem láttad, de ha nem járultak hozzá Gardinerék a rögzítéshez, akkor nem...

4083   Hangyász • előzmény4079 2018-11-05 13:03:41

A MüPa kameráit és mikrofonjait nem láttam. Sajnos nyilván nem készült felvétel. Kovács Samu most erre szarkasztikus megjegyzést tenne. Egyébként ez a gyönyörű hangú emberke - Gianluca Buratto - alakítja Leó pápa nem hosszú, de súlyos szerepét a Scala idei évadnyitó Attila-előadásán.

4082   Edmond Dantes • előzmény4081 2018-11-05 11:31:11

Köszönöm, igen :-) és ugyanakkor :'-(

4081   Búbánat • előzmény4080 2018-11-05 10:59:04

Verdi: Requiem - Claudio Abbado, Budapest Erkel Színház 1981.

Shirley Verrett, Jelena Obrazcova, Kelen Péter, Nicolai Ghiaurov, km. a Milánói Scala Ének- és Zenekara

Közzététel: 2018. nov. 4. Youtube

4080   Edmond Dantes • előzmény4077 2018-11-05 10:41:05

Szomorú mai aktualitás, ezért meg kell említenem az itt oldalt olvasható fölsorolásból a Pesten akkor kevéssé ismert Shirley Verrettet:szopránszólójával -inkább mezzo létére- elbűvölte az Erkel közönségét. A Libera me az ő gyönyörű énekével méltó fináléja volt a nagy koncertnek.

4079   takatsa • előzmény4075 2018-11-04 21:54:05

Igen, a basszus - hangjával - kiemelkedett a szólisták közül, egy csodás, egész spektrumában, pianissimótól fortissimóig egységes, súlyos de egyben hajlékony hang, élémény volt minden megszólalása. A szólisták mindegyike kotta nélkül énekelt. A zenekar és kórus abszolút egységes hangzású volt, és a karmester minden rezdülését megvalósította. Gardiner hihetetlen precizitással, de ugyanakkor mély átéléssel vezényelt, egy pillanatnyi üresjárat sem volt. Nagyon reménykedem, hogy készült felvétel erről a hihetetlenül szép előadásról.

4078   Hangyász • előzmény4075 2018-11-04 16:47:22

A műsorfüzetet áttanulmányozva a nevek alapján egy-egy olasz hölgyet találtam a 2. hegedű, ill. alt szólamban. 

4077   Hangyász • előzmény4076 2018-11-04 16:43:39

Köszönöm, én az első koncerten voltam, ahol a korrekten szürke Paul Plishkát fogtam ki Gyaurov helyett. Így is reggel 6 órától álltam sorban a Vörösmarty téren, amikor szétkapkodták a jegyeket. (Akor még autóval be lehetett hajtani oda. Volt egy szegedi zenerajongó, aki éjjel jött oda, a Trabijában aludt és kitett egy cetlit az üvegajtóra, hogy jó napot, az XY 0000 frsz. Trabant Kombiban vagyok, ZZ óra YY perc óta.)

4076   Edmond Dantes • előzmény4075 2018-11-04 09:48:32

Kis helyesbítés: az a bizonyos, nekem is felejthetetlen Abbadós Requiem 1981 egyik forró júniusi napján volt az Erkelben. A felvétel a YT-on fellelhető.

4075   Hangyász • előzmény4074 2018-11-03 16:36:29

Sajnos én már úgy vagyok ezzel, hogy Abbado 1980-as Erkel színházi produkcióját senki sem szárnyalhatja túl. Azt készségesen elismerem, hogy gyönyörű előadás volt - és nem véletlenül az egyetlen olasz résztvevő*, a kis kopasz basszus szólista - GIANLUCA BURATTO - nyújtotta a legtöbbet.

*Még átnézem a tegnapi műsorfüzetet, hátha akadt hangszeres játékos vagy karénekes, addig tessék türelemmel lenni.

4074   takatsa 2018-11-02 22:06:23

Életem eddigi legnagyobb zenmei élménye:  Verdi Requiem (Sir John Eliot Gardiner, A Forradalmi és Romantika Zenekara és a Monteverdi Kórus, 2018.11.02. Budapest, MÜPA).

4073   Búbánat 2018-11-02 12:44:19

Talán nem véletlen: a Dankó Rádió "Túl az Óperencián" mai adásában utolsóként  felcsendült zenei részlet Verdi Requiemjének utolsó tétele, a  „Libera me”  volt: a bejátszott stúdiófelvételen Ľuba Orgonášová énekel, a Forradalom és Romantika Zenekarát és a Monteverdi Kórust Sir John Eliot Gardiner dirigálja;  Halottak napján ez a zenekar és énekkar  nevezett karmesterükkel ma este a Müpában lép fel (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem), ahol  - mily' véletlen! - előadásukban Verdi Requiemje hangzik el.  Az énekes szólisták lesznek:  Corinne Winters, Ann Hallenberg, Edgaras Montvidas, Gianluca Buratto.

4072   smaragd 2018-11-02 07:45:55

 

 

http://bftz.hu/

2018. november 3. szombat,  17:00 óra

A zene természete - A zene tudománya

Kamarakoncert

 

Kassai István, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, és Rönkös Ildikó, Karasszon Dénes csellóművészek koncertje Bach, Liszt, Bartók, Chopin zenéjével.

A koncert közben bepillantást nyerhetünk a "tudatos zeneszerzés" tudományába.

MŰSOR:

J. S. Bach: 4 duetto BVW 802-805

Liszt F.: Funérailles

Bartók B.: Duók

F. Chopin: Andante spianato és nagy polonéz, op. 22

Helyszín:

Beethoven Múzeum, Martonvásár

Cím:

2462 Martonvásár, Brunszvik utca 2.

Házigazda: Windhager Ákos.

Megközelítés: Az állomástól tíz perc kényelmes séta, a buszról a postánál kell leszállni, ez közelebb van a kastélyhoz. 

4071   takatsa 2018-10-28 00:05:52

Ezekben az inséges időkben ellátogattam a Müpába, hogy hallgassak  végre egy kis oprát (Puccini, Nyugat Lánya MET). Nem bántam meg, mert az előadás fantasztikus volt. Jonas Kaufmann bámulatos formában, és Eva Westbroek (néhány erőltetett magas hang kivételével) is csodálatos volt. Egy ilyen előadás döbbenti rá az embert, hogy mennyire jó ez a Puccini opera. Azt hiszem, hogy a magyar változatot kihagyom, maradjon meg inkább ez a fülemben.

4070   Búbánat • előzmény4069 2018-10-19 11:07:27

Széchényi Kálmán Szécsényben

http://www.szechenyiforum.hu

2018-02-23 16:23

Tíz hónappal ezelőtt volt egy rendezvény a Nógrád megyei Szécsényben, ahol Széchényi Kálmán beszélt magáról és a családjáról.

"A jelenleg Stuttgart környékén élő Széchényi leszármazott 1944-ben, a világháború idején született. Addigra – 1944 végén – már lebombázták a lakásukat, a Budai Vár egyik pincéjébe költözött a család, édesapja ott robbant fel egy aknán és vesztette életét. Édesanyja, Széchényi Dénesné zeneszerző- és karnagyképzőt végzett, a rádióban műsorszerkesztői állást talált a háború után, amit nagyon szeretett, de 1949-ben kidobták: Széchényi névvel nem beszélhetett senki a magyar rádióban, magyar közönségnek a zenéről. Pedig a korábbi évszázadban számos zeneszerzőt adott e család.

Például Széchényi Imre, az Osztrák–Magyar Monarchia berlini nagykövete a XIX. század végén több száz kompozíciót hagyott maga után úgy, hogy még a család sem tudott ezekről a darabokról."

4069   smaragd 2018-10-19 06:47:55

 

 

Gróf Széchényi Imre zeneszerző halálának 120. évfordulóján,

2018. október 20-án, szombaton 17 órakor emlékkoncertet adnak a

szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban.

A Kastély Szalon sorozat rendezvényén Gróf Széchényi Kálmán tart előadást zeneszerző őséről és a családról.

 

(Áthoztam ebbe a fórumba,  megjelent: Fórum - Zenei események (Megén, 2003-07-24 15:12:23) 991   Búbánat2018-10-18 23:11:08 / MTI)

 
4068   nick 2018-10-16 10:14:03

Baráth Emőke és Razvaljajeva Anasztázia: Winterreise - női szemmel.

Íme egy kritika, úgy nézem, nem is jelent meg több írás erről a nagyszerű koncertről.

 

Énekelheti-e nő a férfihangra írt Schubert-dalciklust?

2018. október 15. fidelio.hu

Baráth Emőke és Razvaljajeva Anasztázia a Téli utazást adták elő a Zeneakadémián: tenor helyett egy szopránt, zongora helyett a hárfa hangját hallottuk. Jól jártunk vele.
4067   Livingstone 2018-10-15 13:29:07

Nem gondoltam volna, hogy Miskolcon fogok világszínvonalú Turandot előadást hallani! Tegnap igazi csillagórás jelmezes koncerten szólalt meg az opera, rendkívül jól éneklő szereplőkkel, egy mindenre figyelni tudó, összetartó karmesterrel, és nem utolsó sorban a nagyon jól játszó zenekarral és a világ legjobb kórusával! Ki kell hangsúlyozni Lukács Gyöngyi óriási Turandotját, leírhatatlan, hogy mit művelt a szereppel! Ahogyan most énekli az világviszonylatban is utolérhetetlen! A jól láthatóan nehéz körülményeket fölényesen legyőzve az egész apparátust, mindenkit beleértve nagy- nagy gratuláció illet! 

4066   Edmond Dantes • előzmény4065 2018-10-08 13:17:36

Hát ez az: hogyan is érthettem volna meg..."csak közönség" vagyok. Szerencsére -mint már írtam- az opera-, koncert-, színházi és más előadásokat nem csupán és nem is elsősorban "szakavatottabbaknak" és/vagy kritikusoknak játsszák. Őket ugyanis eltartja a szakma, míg a szakmát a ("buta", "vak", "süket" stb.) közönség tartja el. Továbbá a café momus és fóruma demokratikus intézmény, ahol -remélem- helye van a közönség (vö. vox populi) hangjának, egyebek közt a fent említettek miatt is. A tévedés joga pedig fenntartva...mindenkinek, ugyebár.

4065   Pristaldus • előzmény4064 2018-10-08 10:00:01

Ahhoz képest, hogy csak "közönség", elég tudálékosnak látjuk itt a fórumon! Egyébként meg sem értette, hogy miről írtam!

4064   Edmond Dantes • előzmény4063 2018-10-08 08:43:58

Az "arcberendezés" szót -ha valaki nem észlelte volna- eufemisztikus célzattal használtam. Jobb lett volna, ha azt írom: "csúnya"? Tekintetét és arcát több kiló smink ékesítette, gratula azoknak, akik a smink alatt -lelki szemükkel- meglátták "buta" és "kifejezéstelen" tekintetét. A new yorki közönség nyilván vak és süket. Ők ugyanis előadás végén szétszedték a Házat, amikor az énekesnő kijött a függöny elé. (Talán még Netrebkónál is nagyobb tapsot kapott.) Vagy csupán elfogadták és tudomásul vették azt, -amit itt nem mindenki- hogy pl. a szünetben felidézett Homert, Cossottót, Simionatót már nem hallgathatják meg a szerepben. (Ahogyan pl. Obrazcovát sem, aki ugyanott éppen Amnerisszel debütált.)

PS: Ég óvjon a "szakavatottabbaktól"! Operát, koncertet, színdarabot -horribile dictu- nem "szakavatottabbaknak" sőt, nem (nem elsősorban) kritikusoknak játszanak, hanem közönségnek. Persze a közönség vak, süket és buta (ja, és le van fizetve), ha nem a "szakavatottabbakkal" azonos a véleménye. Én csak közönség vagyok. Lehet, hogy vak, süket és buta, de lefizetett biztosan nem.

4063   Pristaldus • előzmény4059 2018-10-08 08:07:32

Rachvelishvilinek nem az arcberendezésével van a baj, hanem azzal a hót buta tekintettel, amivel a közönségre, no meg a partnereire bámul! Kifejezés dupla nulla, méghozzá olyan szinten, amire lehetetlen korábbi példát hozni. Mintha egyáltalán nem érdekelné, vagy nem értené, hogy miről énekel! A hangmatériája szép, de a szakavatottabbak már meghallhatják a fiatal mezzó túlterhelésének jeleit! 

4062   tiramisu • előzmény4060 2018-10-07 22:39:00

4061   tiramisu • előzmény4060 2018-10-07 22:38:48

4060   Edmond Dantes • előzmény4059 2018-10-07 21:44:35

Radames részéről biztosan ;-)

4059   tiramisu • előzmény4058 2018-10-07 16:56:01

Micsoda szerencséje volt Anita Rachvelishvilinek, hogy Ön megbocsátotta “nem túl előnyös külsejét és arcberendezését” egy szempillantás alatt!  Assszta! Nem semmi!  Szépségverseny is volt, nemcsak operaelőadás?

4058   Edmond Dantes 2018-10-07 11:09:26

Eljött hát a nagy pillanat a new yorki Metropolitan közönsége számára és az én számomra is. Tavalyi salzburgi bemutatkozása után Anna Netrebko most a Lincoln Centerben is elénekelte Aidát, talán immár végleg belépve a drámai szoprán fach szerepkörbe. A színpadi keretek nem éppen újak, bár nehezen támadhatók:  Sonja Friselli régi rendezésének látható célja ma is érvényes lehet: a világ első számú operaházának színpadán legyen a leghatalmasabb díszlet, ott mozogjon a legnagyobb kórus és statisztéria, lehetőleg nyílt színi taps fogadja a színpadképeket (fogadta), szóval minden legyen superb. Gianni Quaranta díszletei és Dada Saligeri jelmezei is ennek a legaidább Aidának a készséges szolgálatában állnak. Talán igazuk van: nem ismerek még egy olyan operát, ami annyira ellenállna bármiféle értelmezésnek, újításnak, mint az Aida. Elefánt ugyan nem jelent meg, de lovak igen, meg seregnyi "egyiptomi" és "etióp" katonaság és népség, udvartartás és papok, mindenféle rendű és rangú szereplők sokasága. Nicola Luisotti nem kimagaslóan és/de a Netrebko-feast fényét nem elhalványítva irányította zenekarát (remek fúvós szólókat hallhattunk!) és kórusát. Az ítélkezési jelenetben számomra újdonság volt, hogy Ramphis és csapata csak a verdiktre jön elő, a vádak háromszori ismertetése a színfalak mögött, hangszórókon keresztül hullik Radames fejére. A papnők tánc helyett csupán harci díszekkel ékesítették fel a csatába induló hadvezért és az etióp gyerekek táncát is egyetlen felnőtt táncospár lejtette el. Amnerist bizonyára nem hódította meg a kissé pocakos férfi szólista. A nagy balettbetét viszont -részben felülről vetítve- hatásos volt.

De mit számít mindez, amikor mindenki Annája énekel, játszik és él a színpadon!? Amennyire meg tudtam ítélni, a díva mostanra valamennyit (vissza)karcsúsodott, többnyire ólomsúlyú énekestársaihoz viszonyítva látványosan. A Ritorna vincitor-ária nagyobb részét sajnos teljesen "elmosta" a technika ördöge, a service error azaz a közvetítés szünetelése miatt belépője értékelhetetlen. Remekbe sikerült viszont a szinte végigénekelt harmadik felvonás, az O patria mia-végi cé -ha nem is Leontyne Price-i súllyal és terjedelemben, de- megvolt és a II. felvonás concertatójában is szépen átszólt hangja az együttesekben. Jelenléte hangsúlyos, színészi játéka most is sugárzó. Számomra a (másik) nagy reveláció Anita Rachvelishvili Amnerise. A nem túl előnyös külsőt és arcberendezést egy szempillantás alatt megbocsátottam neki, amint először megszólalt. Ezt az éjfeketén izzó, de ha kell, puhán olvadékony, minden regiszterében tökéletesen kiegyenlített, gyönyörű hangot nem lehet kifejleszteni: ezzel születni kell, ha még van hová,  továbbfejleszteni és karbantartani. Rachvelishvili szereplése minden percében uralja a színt, akár több száz szereplő között ül vagy áll, de még a III. felvonásban is érezzük jelenlétét, amit pedig csak elindít és bezár egy-egy mondatával. IV. felvonásbeli duettje Radamesszel majd szóló nagyjelenete életre szóló operai élmény! A közönség falrengető ovációval honorálta teljesítményét.  Netrebko és Ő, Ő és Netrebko: értük érdemes sokadszor is megnézni Verdinek a Boccanegra mellett e tán legplebejusabb művét. Aleksandrs Antonenko januári pesti Otellójáról akkor a legnagyobb elragadtatással szól(hat)tam: annál keserűbb volt csalódásom tegnapi Radamese hallatán. Az Otellóban megcsodált erényei itt teljesen hiányoztak vagy érvényüket veszítették: a hatalmas, nyers hang nemcsak a nyitó áriát rontotta le (a végén zavaró fortéban kivágott magas bével), hanem későbbi megszólalásait is, az alakítás a záró O terra addio-ban -talán még pár hamis hanggal is súlyosbítva?- érte el mélypontját. A végén gyéren tapsoló, itt-ott búzó, dermedt közönséggel ő maga is dermedten nézett farkasszemet...erre senki nem számított, ő sem, a hallgatóság sem, mellesleg én sem. Indiszpozíció? Szereposztási tévedés? Hanyatlás? Tegnap este nem derült ki. Nem tetszett különösebben Quinn Kelsey nagy, de fakón zörgő, dobozból jövő-kellemetlen hangú Amonasrója sem. Az etióp királynak nem muszáj sem szépnek, sem szép hangúnak lennie, de ő számomra mindkét vonalon alulteljesített. Dmitrij Beloszelszkij korrekt, de nem kimagasló Ramphist hozott, Ryan Speedo Green megfelelő Király. A két debütáns Gabrielle Reyes (Papnő) és Arseny Jakovlev (Hírnök) volt.
Anna és Anita, Anita és Anna: két csoda. két csoda.
 
Verdi: Aida, MET, 2018. október 6. élő közvetítés a MüPa Fesztivál Színházából

 

4057   Búbánat 2018-09-25 22:03:47

KÖZELEBB AZ ÉGHEZ”

„ZENE – KULTÚRMISSZIÓ A FELEDÉSBE MERÜLT HÄNDEL-OPERÁK NÉPSZERŰSÍTÉSE”

Magyar Idők, 2018. szeptember 24. Hétfő 19:39 

Tóth Ida

Tóth Ida

Baráth Emőke, Philippe Jaroussky és az Ensemble Artaserse koncertje, Müpa, 2018. szeptember 13.

Már előre az év koncertjeként emlegették Baráth Emőke, Philippe Jaroussky és barokk zenekara, az Ensemble Artaserse múlt heti koncertjét, amelynek a jó akusztikájú Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem adott otthont a Müpában. A hang minősége közvetlenül is hozzájárult a historikus kamaraegyüttes korhű előadásmódjának befogadásához, erre jött ráadásként, hogy a művészek intim környezetet teremtettek Händel muzsikájával az 1800 férőhelyes palotában. Telt ház volt, de közel hozták a zenét.” [...] 

„Jaroussky ötlete volt, hogy korábbi Orfeo-lemezükhöz hasonlóan most Händel operáinak részleteiből állítsanak össze egy történetet. Kultúrmisszió a feledésbe merült Händel-operák népszerűsítése, de több is történt ennél a barokk esten: az eredeti közegből kiemelt duettek és áriák kiáradásával megszületett az örök szerelem története. Hét operából válogattak az énekesek.

Baráth Emőke és Philippe Jaroussky előadásmódja nem attól professzionális, hogy vegytiszta és kiszámítható. A barokk estet nyílt gesztusok, őszinte és hiteles mozdulatok jellemezték, még az énekesek táncszerű mozgása is hozzátett a történethez, pedig jelmez sem volt – a hangverseny bizonyította, két énekes önmagában elegendő, ha a párkapcsolat megidézéséről van szó. Nem is jó szó a hangverseny a látottakra, hallottakra: nem volt ebben semmi verseny, sem Baráth Emőke, sem Philippe Jaroussky nem akart a másik fölébe kerekedni, inkább egymásért szóltak a hangok.”

 

4056   Matyus 2018-09-15 19:31:02

Érdemes volt Győrbe utazni, mert az Opera társulata egy nagyon szép, színvonalas Turandotot adott elő. Nagy dicséret Lukács Gyöngyinek, aki kiváló hangi adottságai legjavát mutatta meg, és a Kalafot éneklő László Boldizsár szintén nagyon odatette magát. Liú szerepében Kriszta Kinga mutatkozott be, még nem teljesen kész állapotban, de így is meggyőző énekléssel. A zenekart Dénes István vezényelte. 

4055   Klára • előzmény4054 2018-09-13 16:45:41

Csak az a zsebredugott kezű ünnepi szónok az elején, "csak azt tudnám feledni".

A film valóban érdekes és értékes volt, nekem elsősorban a régi MET és a korabeli előadások, művészek kissé kopott, de múzeális értékű fényképei és filmfelvételei tetszettek. És persze az a társadalmi összefogás és összeadakozás, amiből az  első MET a maga idején, majd a jelenlegi MET létrejöhetett! Sir Rudolf Bing mint ember és mint "intézmény"  külön fejezet a MET történetében. Kár, hogy ezt a filmet már nem érhette meg, és róla csak korabeli felvételek kerültek bele. De az, hogy az épület a sok költség-lefaragás mellett végül ilyen lett, nem kis részben az ő érdeme.

4054   Edmond Dantes 2018-09-13 09:12:24

Opera- és MET-rajongóknak igazi csemegével szolgált tegnap a Művészetek Palotája: évadnyitó programként a Müpa+ hűségprogram keretében levetítették a The Opera House - A New York-i Metropolitan Opera című dokumentumfilmet. A csaknem kétórás filmben régi híradórészletekkel, előadásokon készült bejátszásokkal, régi és mai beszélgetésekkel, visszaemlékezésekkel illusztrálva követhettük végig a régi MET utolsó másfél évtizedét, az új MET helyszínének véglegesítése, a Lincoln Center megtervezése és felépítése körüli csatározásokat és láthattuk a megvalósult álmot, ami -mint az a filmben is elhangzott- az USA-nak a kultúra, a művészetek iránti elhivatottságát is megjeleníti. Rudolph Bing igazgató kulcsszereplője volt az új MET-koncepciónak, ő többször szerepel a bejátszásokban. Külön élmény volt látni-hallgatni a 91. életévét betöltött, tökéletes szellemi-fizikai kondícióban lévő  Leontyne Price-szal készült beszélgetéseket, rajta kívül a meginterjúvolt énekesek közül még Rosalind Eliasra és Justino Diazra emlékszem. Köszönet a MüPa-nak a vetítésért!

4053   Búbánat 2018-08-28 08:21:50

Opera is lesz a pécsi Zeneszüret Fesztiválon

Opera-vilag.net 2018. augusztus 23.

Méghozzá Verista operagála

Több tucat komolyzenei és ahhoz kapcsolódó kulturális programot kínál a 8. Zeneszüret Fesztivál, amelynek idei központi témája a billentyű lesz. A rendezvényt szeptember 6. és 9. között rendezik meg Pécsett. Szamosi Szabolcs orgonaművész, a szervező Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. ügyvezetője az esemény szerdai sajtótájékoztatóján a fesztivál és a Filharmónia szlogenjére utalva kiemelte: legfontosabb hivatásuk, hogy közel vigyék a komolyzenét az emberekhez.

Idén 17 helyszínen, több mint 250 előadó közreműködésével több tucat programot tartanak – közölte. A részletekre térve hangsúlyozta, hogy az operairodalom gyöngyszemeit a Magyar Állami Operaház művészei keltik életre szeptember 7-én a Kodály Központban a Verista operagála elnevezésű esten. A koncerten verista szerzők – köztük Catalani, Giordano, Leoncavallo, Mascagni és Ponchielli műveinek részleteit hallgathatja meg a közönség Kocsár Balázs főzeneigazgató vezényletével.

 

4052   Búbánat • előzmény4051 2018-07-11 12:02:52

A V4 Operettgála (2018. június 30.)  hangfelvételét ma este sugározza a Bartók Rádió, 19:35 – 20.57

  "Az operettirodalom emblematikus műveivel és a közép-európai térség négy kiváló énekesével búcsúztatják a visegrádi együttműködés 2017/2018-as magyar elnökségét szombaton a Müpában a V4 Operettgálán."

Közvetítés a Művészetek Palotájából

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Az operett-gála közreműködői:

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Peter Valentovič

Rost Andrea, szoprán

Katarzyna Kuncio, mezzoszoprán

Richard Samek, tenor

Clemens Unterreiner, bariton

 

Műsorvezető:  Bősze Ádám

 

(A meghirdetett műsor után egyetlen ráadás-számot kaptunk: 

Kálmán: Marica grófnő – „Szép város Kolozsvár” (Rost Andrea, Katarzyna Kuncio, Richard Samek, Clemens Unterreiner)

.(A dalok eredeti nyelven - német szöveggel -  hangoztak el.  Egyes versek refrénjét a közreműködő énekesek magyar nyelven is elénekelték.)

4051   Búbánat 2018-06-30 11:57:26

V4 Operettgála A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából

 

Az operettirodalom emblematikus műveivel és a közép-európai térség négy kiváló énekesével búcsúztatják a visegrádi együttműködés 2017/2018-as magyar elnökségét szombaton a Müpában a V4 Operettgálán.

Az esten Rost Andrea szoprán, Katarzyna Kuncio lengyel mezzoszoprán, Richard Samek cseh tenor és Clemens Unterreiner osztrák bariton szólaltatja meg a legnagyobb operettslágereket a Nemzeti Filharmonikus Zenekar kíséretében – közölte a Müpa az MTI-vel. Mint írták, az operett soknemzetiségű műfaj, tény azonban, hogy Közép-Európa különösen gazdag repertoárral büszkélkedhet. Ennek mindmáig népszerű slágereiből áll össze a gálakoncert programja  Lehár Giudittájától A víg özvegyen, A mosoly országán és a Csárdáskirálynőn át Strauss A cigánybárójáig.

Az  M5 televíziós csatorna ma este fél nyolctól élőben közvetíti a gálát! (A Müpa előtti térségben,  óriás kivetítőkön is látható lesz a műsor az érdeklődők számára)

A Dankó Rádió Túl az Óperencián adásában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya  ezen a héten többször is felhívta erre az operett-gálára a rádióhallgatók figyelmét – különös tekintettel arra is, hogy a műsor vendége Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója – őt erről az ünnepi eseményről is kérdezte.

4050   Edmond Dantes • előzmény4049 2018-06-26 16:06:13

:-)

4049   társalgó • előzmény4044 2018-06-26 12:06:37

Köszönet a beszámolóért. Abszolút hiánypótló az ilyen értő recenzió megjelenése.

Köszönet érte a Momus nak is, hogy teret ad zenerajongók, komolyzene iránti lelkesedéstől vezérelt „civilek” önzetlen (értsd ingyen) megnyilvánulásainak. Nagyon szép este volt, és jó volt értő összefoglalást olvasni róla!

Azt hiszem, máshol tartana a hangverseny/opera életünk népszerűsége, nívója, ha az egyes eseményekről kritikákat olvashatnánk napilapokban, magazinokban. Rossz, hogy ez eltűnt, vagy csak nagyon sporadikusan érhető el. Nyugat- Európa nagy részén mind a mai napig fontosnak tartják, hogy akár a legkisebb város komoly zenei eseményeiről kritika jelenjen meg a helyi lapban. A zeneszerető, de nem zenész közönség számára ez mindig sokat idézett fogódzót jelent, a zenészek számára pedig nagyon fontos visszajelzés.

4048   Edmond Dantes • előzmény4047 2018-06-26 09:35:40

Köszönöm! Közben én ugyanitt a zenével bibelődtem...nem hiába :-)

4047   -zéta- • előzmény4046 2018-06-26 09:23:06

Javítva...;-)

4046   Edmond Dantes • előzmény4045 2018-06-26 08:02:04

Köszönöm a pontosítást, a gyermekkar természetesen a Bernstein-szimfóniában énekelt.

4045   eccerű • előzmény4044 2018-06-25 23:13:55

Egy dolgot pontosítanék. A Kaddishban van gyerekkar, nem Milhaud művében. Tulajdonképpen ott sem annak kéne lennie, hanem fiúkórusnak.

4044   Edmond Dantes 2018-06-25 19:13:00

Rendhagyó helyszínen, rendhagyó műsorral tartotta ebben az évadban utolsó  "zárthelyi" koncertjét a Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikusok: a Dohány utcai zsinagógában. A műsor és a helyszín kiválasztása szorosan összefügg: Darius Milhaud itthon szinte ismeretlen Ani Maamin című kantátája és Leonard Bernstein III. "Kaddish"-szimfóniája igazi "zsidó koncertté" tette a produkciót, nem pusztán a két zeneszerző származása okán, hanem mert mindkét mű a zsidó valláshoz legszorosabban kötődő íráson-szövegen alapul. 

 
Az Ani Maamin (magyarul kb. "Hiszek") címe azonos Maimonidész XII. században élt zsidó rabbi, orvos és filozófus alapvetésével, aki 13 pontba tömörítve foglalta össze saját s egyben a zsidóság máig érvényesnek tartott hitvallását. Bővebben erről itt és itt. E 13 pontból választotta ki a kantáta szövegírója, a magyarországi gyökerekkel rendelkező Elie Wiesel a tizenkettedik pontot (Hit az eljövendő Messiásban, és az ő várása), hogy azután a műben a narrátor és a nagyapa-apa-fiú azaz Ábrahám, Izsák és Jákob gyakran e hitvallással "feleselve" állítsák szembe a Holokauszt rémségeit. ("Ha létezik Isten, hogyan engedhette meg mindeme szörnyűséget?") A kantáta vége egyfajta megoldás vagy kevésbé profán kifejezéssel: felold(oz)ás: a földi halandó pátriárkák távoznak, tudomásul véve a megfellebbezhetetlen felső akarat létezését, miközben Isten könnyezik...a Messiás eljövetelét mégis mindennap várjuk, hisszük. HiszekAni maamin, suttogja a kórus még egyszer. Milhaud e kései műve igen nehéz szellemi kirándulásra invitál, hosszúak és fárasztóak a prózai részek (narrátor: Lisztes László, a három pátriárka: Szaszák Zsolt, Tassonyi Balázs, Tóth Dominik), a zenekari tételek szépek, de nem ragadtak különösebben magukkal, a kórus szólama és a női énekszólók (előadók: Bódi Zsófia, Kristófi Ágnes, Széll Cecília)  gyönyörűek, áhítatosak.
 
Budapesten Leonard Bernstein 1985-ben vezényelte Kaddish-szimfóniáját, aminek a szövegét is ő írta. A Kaddisról talán sokan tudják, hogy a zsidóság legnagyobb gyászimája, noha benne egyetlen szó nem esik halálról, gyászról, az eltávozott hozzátartozóhoz intézett búcsúról. Bővebben minderről itt. Valamiképpen a Milhaud-műre emlékeztet a Kaddish tematikája: Isten magasztalása -csakúgy mint amott- ebben az alkotásban is szembemegy a Holokauszt borzalmainak felelevenítésével. Teljes feloldozás, feloldódás nincsen, a kétely mindvégig ott lebeghetett a szerzőben és ott lebeg a zeneműben. Persze Bernstein hangzásvilága, ritmusai és a zenének a próza fölötti "túlsúlya" sokkal fogyaszthatóbb -elnézést az ismét profán kifejezésért- szimfonikus-oratorikus táplálék mint a francia mester kantátája. A narrátor Dunai Tamás volt, a szopránszólót gyönyörűen énekelte Sümegi Eszter.
 
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) és a Nemzeti Filharmonikusok a nagy eseményhez illő felkészültséggel, tudásuk legjavát adva járultak hozzá,  a Bernstein-műben közreműködött a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara (karigazgató: Sapszon Borbála és Sapszon Ferenc).
Ahogyan értő bevezetőjében a művek szövegét, vallási hátterét ismertető Frölich Róbert főrabbi mondta, a hangverseny szellemi atyja, megálmodója: Hamar Zsolt zeneigazgató volt. Az ő ihletett, biztos vezénylése, szellemi irányítása, művészi alázata foghatta össze a két nagyon eltérő zeneiségű, nehéz és szerteágazó, nagy apparátusokat megmozgató alkotást.
 
A Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar hangversenye a budapesti Dohány utcai zsinagógában - 2018. június 21. 
4043   Búbánat 2018-06-25 12:44:43

Ezen a héten Káel Csaba a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya vendége, beszélgetőtársa a Dankó Rádió operettműsorában.

A Müpa vezérigazgatója Éric Fournier budapesti francia nagykövettől május 10-én ünnepi fogadás keretében vette át a francia Becsületrend lovagja című elismerést.

A film- és operarendező a francia–magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéséért, a kulturális diplomácia területén intézményvezetőként és alkotóként elért eredményeiért, a területen végzett kiemelkedő tevékenységéért, elkötelezett munkájáért kapta meg a francia állam legmagasabb kitüntetését.

Mint a rendező most elmondta: az őt ért megtisztelő kitüntetést olyan nagy magyar elődök, művészek kapták meg mint Liszt Ferenc, Lehár Ferenc és Bartók Béla… örömteli érzés belegondolnia, hogy most e nagyságok mellé került neve ezen a listán…

Káel Csaba szólott első operafilmje, a Zsigmond Vilmos operatőr közreműködésével felvett Bánk bán hazai és nemzetközi fogadtatásáról, sikeréről; Los Angelesben a film bemutató vetítése után egyesek rendkívül lelkesen áradoztak róla és úgy fogalmaztak: „milyen szomorú musical”; a másik két operarendezését, a Szöktetés a szerájból (Mozart) és Attila (Verdi) produkciók bemutatóit pedig Kínában, Sanghajban fogadta igen értőn az ottani, más nyelvű és kulturális közeg.

4042   Búbánat 2018-06-25 00:21:43

Itt is jelzem: Káel Csaba film- és operarendező, a Müpa vezérigazgatója lesz mától egy héten át Nagy Ibolya vendége a Dankó Rádió operettműsorában: „Túl az Óperencián” (de. 9-10; az ismétlés aznap 18-19)

4041   Búbánat 2018-06-25 00:21:41
4039   Búbánat 2018-06-22 20:28:57

V4 Operettgála

A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából

2018. június 30. szombat 19:30 — 22:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Közreműködők:
 

Rost Andrea - szoprán
Katarzyna Kuncio - mezzoszoprán
Richard Samek - tenor
Clemens Unterreiner – bariton


Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Peter Valentovič

Egy szünettel

  Dvořák: g-moll szláv tánc, op. 46, No. 8

  Lehár: Giuditta - Szép itt az élet és oly vidám

  Kálmán: Csárdáskirálynő - Sylvia belépője

  Kálmán: Marica grófnő - Hej, cigány!

  J. Strauss: A denevér

  - Quadrille

  - Orlovszky áriája

  Lehár: A víg özvegy - Ajk az ajkon

  Lehár: A mosoly országa - Vágyom egy nő után

 

  Moyzes: Garammenti táncok, op. 43 - IV. tétel

  Kálmán: Marica grófnő - Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket

  Lehár: A víg özvegy

  - Vilja-dal

  - Danilo belépője

  Moniuszko: Halka - Mazurka

  J. Strauss: A cigánybáró - Czipra jóslata

  Lehár: Giuditta - Giuditta belépője

"Az operett soknemzetiségű műfaj: ismerünk francia és angol operetteket, de olasz, spanyol vagy orosz műveket is e műfajhoz sorolhatunk. Mégsem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy Közép-Európa népei számára különösen kedves közös kulturális kincset jelentenek az e régióban keletkezett operettek."

 

4038   telramund • előzmény4031 2018-06-21 17:55:39

Tételezd már fel,hogy tudom  1959 nem a  XIX század.De azok a fordítások ,amiket kitettél a XIX sz-ban készültek és én elég sok magyar nyelvű Wagner előadást hallottam nem ezekkel a  szövegekkel.Sőt a legtöbb szövegkönyve a birtokomban is van.

4037   Edmond Dantes • előzmény4035 2018-06-21 11:08:52

Tényleg nem kicsi, köszönöm :-)

4036   Klára • előzmény4031 2018-06-21 09:37:15

1959 valóban nem a XIX, század, de az érintett fordtások többnyire akkor készültek, az akkori ébredező magyar öntudat követelte meg, hpgy az operákat nemzeti nyelven adják elő, persze az akkori, ma már kicsit kacifántosnak tűnő nyelvezettel,  - ahogy ez akkortájt Európa egyéb országaiban is így volt. Számos nagy osztrák-magyar, esetleg morva ! (a mai generáció azt se tudja, hol keresse  a korabeli térképeken pl, Morvaországot), vagy német énekes  felvétele található a yt-n, ékes, és tökéletesen érthető németséggel, olasz vagy francia operák részleteivel! A mai magyar előadók sokszor magyarul sem érthetők, tisztelet a kivételnek! Ha pedig annyira aggódunk - egyébként jogosan - Wagner irdalmi értékű alkotásaiért, akkor tisztességes, korrekt magyar fordítás kellene, és elsődlegesen az adott mű tartalmának és szellemiségének megfelelő rendezés, színpadkép, stb, nem pedig valami modernizálz förmedvény!

4035   -zéta- • előzmény4034 2018-06-21 09:08:10

Meg még Escamillo, Petúr bán, Tonio, Amonasro, Jago, Marcello (Bohémélet), Lescaut hadnagy, Guglielmo, A kérő (Székelyfonó), Anyegin,... még biztos van... nem is olyan kicsi ez a közös halmaz...

4034   Edmond Dantes • előzmény4032 2018-06-21 08:26:03

Losonczy Györgyöt már nem láttam színpadon, de ismereteim szerint nagyon kicsiny lehetett a közös "halmazuk" = szerepeik Melis Györggyel. Az említett Tiborcon kívül Don Juan, akkor még így becézték Don Giovannit, más nem nagyon.

4033   Edmond Dantes 2018-06-21 08:19:35

Kedvezményes jegyvásárlási lehetőség a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben június 30-én megrendezésre kerülő V4 Operettgálára.

A programra 2018. június 20. és 26. között a Müpa jegypénztárakban a korlátozott számban rendelkezésre álló szabad helyekre vásárolhatók kedvezményes jegyek az alábbi jegyárakon:

Felnőtt jegy: 1.000 Ft/db, helyre szóló diákjegy (diákigazolvánnyal): 500 Ft/db

4032   lujza • előzmény4025 2018-06-21 01:49:43

Mátyás Mária meglep, mert emlékeim szerint már 68 előtt is tudott hamisan énekelni, sőt, ki is fütyülték. Delly Rózsi félelmetes Ortrudjára nagyon is emlékszem, nem is szerettem őt emiatt. Szellőt, Járayt, Tarnayt, Kövecsest is hallottam, bár nem mindig örültünk, ha ők szerepeltek a bérletes előadásokban. Losonczy György fantasztikus Tiborc és Mefisztó volt, Melis később elhomályosította az emlékét, bár Losonczy hangja nekem jobban tetszett.

4031   Héterő • előzmény4029 2018-06-21 00:03:56

Kedves telramund, helyesbítenem kell. Vedd figyelembe, hogy 1959 nem a XIX. század, bár a fordítót eltaláltad.
Továbbá most nem énekelték, hanem kiírták a német szöveg mellé, ezért ami 70 éve - jelentős engedékenységgel - esetleg elfogadható volt, az ma már tűrhetetlen.
Nem tetszés-nem tetszés kérdéséről van szó, hanem Wagner irodalmi értékű alkotásának eltorzításáról. Aki először látja a darabot, nem is tudja, hogy megfosztják valami nagyon fontos dologtól: az eredeti drámától.

A Tristant pedig német közönség német énekest hallgatva sem érti, magam tapasztaltam. Hacsak nem tudja kívülről, hiszen ilyen is van.

4030   Edmond Dantes • előzmény4025 2018-06-20 22:06:20

És az ön szerepét ki bitorolta-énekelte a Lohengrinben? ;-)

4029   telramund • előzmény4028 2018-06-20 21:34:47

Mi a probléma?,Ezek XIX századi fordítások,de volt szerencsém például Blum Tamás opera fordításaihoz és azok nagyszerűek,jól énekelhetőek és megpróbálnak az eredetihez hasonlítani.Nem  fél óra alatt  készült nyersfordítások..Nyilván nem tetszene,ahogy  énekelnék ,hogy megszólalt  az "égi karán"mondjuk  1884-ben.

A minden szavuk érthető pedig arra vonatkozik,hogy a mai énekesek 9o%nál nem érteni mit énekelnek.Jó példa erre a Bánk bán vagy a Kékszakállú előadások.

Ez az én véleményem,hogy ez tetszik-e valakinek vagy sem számomra mellékes...

 

4028   Héterő • előzmény4025 2018-06-20 20:43:00

...magyarul énekelnek és minden szavuk érthető, és a föld sem mozdult ki a helyéből.
Meglepne, ha még ezt is rendbenlévőnek találnád.
Erre talán még IVA is elhümmögné magát. :-)

4027   telramund • előzmény4026 2018-06-20 20:16:44

Szellő Lajos1964-1982 között volt az Operaház tagja,korábban a Debreceni Csokonai Színháznál működött.Bánk bánt ,Radamest,Végzet Alvarot,Don Jose-t stb énekelt.Nem volt rossz tenor,de abban az időben is votlak néhányan,akik később visszavonultak és nevük feledésbe merült pl Király Sándor,Tarnay Gyula,korábbról Kövecses Béla a külföldről visszatért Járay józsef stb.Aztán egyikük sem tenor imitátor volt.A nagy sztárokat pedig nem kell felsorolnom.,mert azok nincsenek  elfelejtve.Volt idő ,amikor 3 Asszád is volt a Sába királynőjére.Kettő a felsoroltak közül.Most,ha  megerőszakoljuk a fülünket van egy.

4026   nickname • előzmény4025 2018-06-20 18:48:40

Losonczy Györg nevével találkoztam már - Szellő Lajoséval nem. De mondjuk anno Fodor Géza Osváth Júlia és Moldován Stefánia Melindáit magasztalta az égig. Nekem mindkét énekesnővel hallgathatatlan Melinda, az ő hangfajuknak megfelelően átírt szólama. Nem kedvelem egyik művésznő előadásában se Melinda áriáit, vagy Melinda-Otto kettősét sem, a Tisza-parti jelenetet meg hagyjuk. Az abban a vátloztabn egy rossz vicc. Ettől még mindkét művésznő jó énekesnő volt, de Melindát nem az ő hangjukra írták. Nekem az igazi Melinda Ágai Karola, Szűcs Márta vagy Kolonits Klára. Moldovánnak és Osváthank nem kellett volna feltétlenül Melindát is eléneklenie. 

4025   telramund • előzmény4024 2018-06-20 15:33:43

Felelevenitve Joviczky József nevét kezembe került egy 1968-as Lohengrin

harmadik felvonása vele  Mátyás Máriával,aki akkor még nem volt rossz sőt olyan C-t nyomott,,amilyenre ma egy  hasonló fachu szoprán sem lenne képes.Persze Delly Rózsi Ortrudja is elementáris.Uram bocsánat magyarul énekelnek és minden szavuk érthető.és a föld sem mozdult ki a helyéből.Szóval a műfaj megy lefelé ,de rendesen.(Ezért jobb nem régi énekeseket hallgatni) Aztán az adott felvételen még van egy Bánk bán részlet.Szellő Lajossal(tetszenek rá emlékezni?) és a kitűnő Losonczy Györggyel,mint Tiborc.Mindig Melis  elementáris Tiborca az etalon.Hát ez nekem  jobb.

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Liszt-kukacok Akadémiája – Isteni zenék

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László tanszaki koncert
SCHUMANN: 2. (g-moll) zongoraszonáta, op.22
SAINT-SAËNS - LISZT: Danse Macabre
Nguyễn Anh Tùng (zongora)
RAVEL: Miroirs (Tükröződések)
Kristina Golob (zongora)
GRIEG: g-moll ballada, op. 24
CHOPIN: 1. (g-moll) ballada, op. 23
George Rowley (zongora)
SCHUMANN: Humoreszk, op. 20
Osnat Shvager (zongora)
LIGETI: Etűdök – 6. Automne à Varsovie
BRAHMS: Változatok egy Paganini-témára, op. 35
KAPUSTIN: Nyolc koncertetűd, op. 40 – 1. Prélude, 2. Rèverie
Ulysse Burnod (zongora)
Felkészítő tanárok: Báll Dávid (1), Szokolay Balázs (2), Borbély László (1-5)

11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: Diótörő - balett

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterme

A Budapesti Fesztiválzenekar művészei
Kortárs kamarazene
Blench, Szabó, Antal, Penderecki, Lutosławski, Plog művei

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Csalog Gábor tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A Nyugat lánya

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

KODÁLY 136
KODÁLY: Vízkereszt
KODÁLY: Ave Maria
KODÁLY: 150. Genfi zsoltár
KODÁLY: Villő
KODÁLY: Lengyel László
KODÁLY: Táncnóta
KODÁLY: Angyalok és pásztorok
Cantemus Gyermekkar (karigazgató: Szabó Dénes)
KODÁLY: Nemzeti dal
KODÁLY: Huszt
KODÁLY: Rabhazának fia
KODÁLY: Élet vagy halál
KODÁLY: Karádi nóták
Honvéd Férfikar (karigazgató: Strausz Kálmán)
KODÁLY: Sirató ének
KODÁLY: Liszt Ferenchez
KODÁLY: Laudes organi
Tóka Ágoston (orgona)
Alma Mater Kórus (karigazgató: Somos Csaba)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Clara-Jumi Kang (hegedű)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
MOZART: Három német tánc, K. 605
MENDELSSOHN: e-moll hegedűverseny, op. 64
MAHLER: IX. szimfónia
19:00 : Szeged
IH Rendezvényközpont

Moszkvai Patriarchátus Kórusa
A mai nap
született:
1770 • (vlsz.) Ludwig van Beethoven, zeneszerző († 1827)
1775 • François-Adrien Boïeldieu, zeneszerző († 1834)
1882 • Kodály Zoltán, zeneszerző, népzenekutató, zenetudós († 1967)
1917 • Delly Rózsi, énekes († 2000)
1946 • Trevor Pinnock, karmester, csembalista
elhunyt:
1783 • Johann Adolph Hasse, zeneszerző (sz. 1699)
1921 • Camille Saint-Saëns, zeneszerző (sz. 1835)
1923 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző (sz. 1873)