vissza a cimoldalra
2019-08-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11433)
A csapos közbeszól (95)

Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (182)
Élő közvetítések (8087)
Verdi-felvételek (549)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3396)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61871)
Társművészetek (1349)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1331)
Plácido Domingo (782)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (469)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4551)
László Margit (209)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1742)
Franz Schmidt (3410)
Opernglas, avagy operai távcső... (20298)
Balett-, és Táncművészet (5871)
A nap képe (2142)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Zene, ifjúság, jövô (gabor, 2002-12-03 10:42:13)

     
78   Búbánat 2016-12-02 20:51:15
Zeneiskola mint a közrend záloga

ORIGO.HU- -2016.12.02. 11:23

Ókovács szerint az Opera – 2/7. levélária

„Drága Tatjána Néném!”…

(Az idén százesztendős veszprémi zeneiskoláról, az ottani zeneéletről – ahová Ókovács Szilveszter járt egykor…)
77   Búbánat 2014-05-15 10:48:42
"A tehetség nem vész el"

• 2014. május 8. -
• Uzsaly Bence -
• Figaro -

Meláth Andreát sokan ismerik az operaszínpadról, vagy éppen az áprilisban megtartott Richard Strauss-estjére invitáló, körúton elhelyezett plakátokról. A Zeneakadémia Ének Tanszékének vezetőjével a Liszt Ferenc téri épület kávézójában beszélgetett a Figaro riportere. INTERJÚ

"[…] Hogyan kezdődött a tanári pálya?

- Ahogyan azt már sejtheti, ezt sem én kezdeményeztem. 2007 őszén felhívtak a pécsi egyetem Művészeti Karáról, hogy Kincses Veronika nyugdíjba vonulása után szeretnék, ha tudásommal gyarapítanám a tantestület munkáját. Nagyon megtisztelő volt a felkérés, annál is inkább, mert pályán lévő énekesként számolniuk kellett a fellépéseimmel, külföldi útjaimmal, de ennek ellenére jónak látták, hogy ott tanítsak. Rögtön mélyvízbe dobtak, mert azonnal szakirány-felelős lettem. A növendékeim sokat faragtak a személyiségemen. Öt évet töltöttem ott el. Sok volt a munka, a mesterképzések elindításának oroszlánrésze is az én feladatom volt. Ennek ellenére az a munkamennyiség a mostani zeneakadémiai teendőkhöz képest játszótéri kalandozás volt. […]”
76   kov.anna 2009-04-26 13:22:49
Meghívó

Sok szeretettel meghívjuk Önöket Operett koncertünkre,
melyet 2009. április 30-án 18 órakor tartunk,
a Zuglói Szent István Zeneházban
(1145 Budapest, Columbus u. 11.)

Fellépők:
Hormai József, valamint növendékei:
Szecskó Petra, Kocsis Piroska, Csőrsz Lili, Kristofóri Ferenc, Dénes Mirjam, Balogh Eszter, Pataki Bence, Hepp Ildikó, Kovách Anna

Műsor: válogatás a Marica grófnő, János vitéz, Cigánybáró, Meseautó, és más hasonlóan népszerű operett- és filmslágerből

Zongorán kísér: Szőke Katalin és Rózsa Gábor
Segítségünkre volt: Fehér András rendező, Hlaszny Kata koreográfus
Az est háziasszonya: Adrigán Judit
Jegyek kaphatók:: a Zuglói Szent István Zeneház (1145 Bp. Columbus u. 11) jegypénztárában
minden hétköznap 16.00-20.00 óra között.
Felnőttjegy: 700 Ft, diák- és nyugdíjasjegy: 500 Ft
75   Hangyász • előzmény74 2007-03-24 15:39:57
Ez nagyon helyes. Az már kevésbé, hogy a cikk szerint veszélyben forog a színházi zenekar. (Minek is? Játsszanak hüje musicaleket, szalagról kísérve.)
74   zsoly 2007-03-22 13:33:14
Szegeden mintegy 9 ezer kisdiák láthatja Rossini Hamupipőkéjét
73   Szárcsa • előzmény72 2007-02-14 11:55:11
1. Gondolom Schiff is ezért mondta le gyorsan a koncertjeit, hogy eltereljen...
2. Többször voltam - régebben és mint a BFZ támogatója - olyan társaságban, ahol Fischer angolul beszélt a jelen lévő külföldiekhez. Számomra meggyőzőnek tűnt.
3. Azért kell az előbbiről múlt időben beszélnem, mert (bárminemű) politikai hepciáskodás nagyon nem felel meg az ízlésemnek.
72   kétked • előzmény71 2007-02-14 07:51:56
Nem Fiúk-Lányok! Én csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy milyen érdekes időpontban került szem elé ez a washingtoni koncert, aminek más aktualitása nemigen lehet (itthon), mint a figyelemelterelés. Egyébként FI-hoz közel állók szerint nem igazán beszéli jól az angolt, így lehet, hogy nem a mondandóján nevetett a hallgatóság.
71   zsoly • előzmény70 2007-02-13 23:04:36
A számból vetted ki a szót! Köszi!
Ja, és Schiff is bukta a Grammy-t! Halleluja, most már kettőn is lehet kárörvendeni. A legalpáribb magyar mentalitás!
Majd akkor is örömtüzet rakunk, ha az Oscar-jelölésből nem lesz Oscar-díj az animációs kategóriában. Nyitunk neki egy topikot. Jó? Fúj!
70   eccerű • előzmény69 2007-02-13 22:57:51
Nem szoktam tolongani, hogy megvédjem FI-t de már megbocsáss, ez elég jellemző beszólás volt. Nem értem, miért bukta az, ha valakit többedmagával jelölnek egy díjra, aztán nem ő kapja? Mit szóljon az, akit nem is jelölnek?
69   kétked • előzmény68 2007-02-13 19:33:15
Ez egy remek elterelő hadművelet a Grammy-bukta elkendőzésére, ügyes!
68   zsoly 2007-02-12 19:02:58
Gratulálunk Fischer Ivánnak a washingtoni kakaó-koncerthez! :)

A Híradó portálja írja:
A karmester magával ragadta közönségét a Kennedy Centerben tartott egyórás koncerten

Elbűvölte a gyerekeket Fischer Iván első amerikai kakaó-koncertjén, amelyet a Washingtoni Szimfonikus Zenekar (National Symphony Orchestra - NSO) vezető vendégkarmestereként tartott vasárnap. A The Washington Post című napilap szerint a koncerten kiderült, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója \"nem csak érzékeny és kreatív muzsikus, hanem nagy mulattató is\".

Fischer Iván az NSO vezető vendégkarmesterként az Egyesült Államok fővárosában is igyekszik meghonosítani a Budapesti Fesztiválzenekarral megteremtett kakaó-koncert műfajt, amelynek célja bevezetni az 5-12 év közötti gyerekeket a klasszikus zene világába.

A The Washington Post című lap honlapján hétfőn megjelent cikk szerint Fischer Iván az NSO kamara-formációjának élén az első washingtoni kakaó-koncerten nagy sikerrel vitte játékos utazásra a gyerekeket.

Fischer \"közvetlen és extrovertált\" stílusával magával ragadta közönségét a Kennedy Centerben tartott egyórás koncerten, amelyen a gyerekek életkorához alkalmazkodva rövid darabokat adtak elő. A magyar karmester a darabok között többször megnevettette a gyerekeket, szülőket és nagyszülőket, akiknek mint egy \"excentrikus tanár\" eljátszotta, hogy mit csinál a zenekarban például a tubás vagy az oboás, és megtanította, hogy mikor és meddig illik tapsolni.

A The Washington Post szerint terjed a pletyka, miszerint Fischert hamarosan kinevezik az NSO zeneigazgatójának. \"Senki sem kételkedett benne, hogy rátermett muzsikus. Megnyugtató azonban látni, hogy Fischer elbűvölő személyiségével a klasszikus zene nagykövete lehet a legfontosabb korcsoportban is: a jövő hangverseny-látogatói között\" - írta a lap klasszikus zenei szakírója.
67   Búbánat 2004-12-06 09:25:38
Sass Sylvia mondja: \"...Kétszáz tagú kórussal, ötvenfős zenekarral kisoperákat adtunk elő a gimnáziumban (Búbánat: édesapja a legendás Sass tanár úr, akinek a József Attila Gimnáziumban létrehozott opera-előadásait csodálták a világ minden részéről jöttek), és túlzás nélkül mondható, hogy ezek a produkciók fogták össze igazán a diákokat. Szomorú, hogy mindaz, amit Bartók, Kodály vagy éppen az édesapámhoz hasonló énektanárok megteremtettek, mára semmivé vált. Eszébe jutnak ma valakinek a jövő generáció operalátogatói? Van még általános iskola vagy gimnázium az országban,amelyről felelősen ki lehet jelenteni, hogy ott igazi zeneoktatás folyik? (Búbánat: vannak,de nagyon-nagyon kevesen.)Szenzációs operaelőadásokat, hangversenyeket lehet CD-n, videón, DVD-n élvezni, a gyerekeknek megmutatni, a zenét megszerettetni, még sincs helye az énekórának, a zenehallgatásnak a tantárgyak között.\"

/Énekesnő tábori olajkészlettel - Színes bulvár lap - 2004. december 5./
66   Megén • előzmény65 2004-12-03 11:24:02
Ha belekotyoghatok. Az empátia, az udvariasság, a másra odafigyelés, lassú szívós munka, és nem érdemes leszokni róla, mert megtérül. Hosszútávon. Én már tapasztalom; nem érdem, korral jár.
65   kuplung • előzmény64 2004-12-03 10:40:06
\"a korodbeli fiatalok mellett az idősebb korosztály habitusát is engedd közel magadhoz...Attól csak több leszel.\"
Igaz-igaz.Ebben egy percig sem kételkedtem.Ami a bánatot illeti,én csak azért vagyok bánatos,mert egy csomó ember képes mindenért marakodni,ha nincs min,akkoris kitalál valamit.Semmilyen szinten nem képes egyetérteni a másikkal,vagy csak belátni az ő igazát.Cikizik egymás véleményét,öltözködését,zenehallgatási szokásait stb...engem ez szomorít el a legjobban.
\"Drukkolok, hogy mielőbb megtaláld a számodra szimpatikus kórust és ott érezd jól magad.\"
Kösz:))
64   Búbánat • előzmény62 2004-12-02 19:53:35
Senki nem kívánja Tőled, hogy búbánatos legyél. Különben a búbánat nem kor függő. Ez mentalitás kérdése. Meglepődnél, hogy én a szűkebb viszonyaim közepette mennyire harsány és jókedvű vagyok. Ugyanakkor az ember ha körülnéz a tágabb környezetében elszomorodik amit lát és hall, és elmegy a kedve mindentől. Ilyenkor egyedüli menedék a kórus. Nem is a kórustársak fizikai közelsége, hanem az, hogy ott kedvedre kiénekelheted magadból az esetlegesen benned bújkáló búbánatot. Drukkolok, hogy mielőbb megtaláld a számodra szimpatikus kórust és ott érezd jól magad. És a korodbeli fiatalok mellett az idősebb korosztály habitusát is engedd közel magadhoz...Attól csak több leszel.
63   kuplung 2004-12-02 18:45:25
Az éneklésről.Azért nem éneklünk,mert nem érezzük szükségét.Gondoljatok bele,ha nem lenne se rádió,se walkman,se Cd se semmi.Dőlne belőlünk az ének.
De még így is egy csomó mindenki tanul,vagy tanult valamilyen hangszeren.
62   kuplung 2004-12-02 18:29:32
Én szeretem a szolfézst,szerettem az énekkart,jó emlékek fűznek hozzá.Most is épp azt keresgélem,milyen énekkarhoz tudnék csatlakozni.Ez az egész habitus kérdése.Az én családomban senki sem foglalkozott zenével,én fedeztem fel ezt magamnak.Szerencse,hogy a szüleim támogatnak ebben.Ahogy elnézem országszerte a pesszimizmus a legnagyobb betegség.Mivel én is fiatal vagyok elég jól ismerem a korombelieket és nem hiszem,hogy ilyen búbánatnak (hehe:)))
kéne lennem.
61   Búbánat 2004-12-02 09:34:38
Magyar Nemzet:

Ha a zenészszakma nem elég erős az eredményes lobbizáshoz, milyen kiút mutatkozik a jelenlegi szomorú helyzetből?

Kósa Gábor:

Ha a mindenkori kormányzatban nincs prioritása a felnövekvő generációnak, azt a társadalom súlyosan megsínyli. Az oktatás nem olcsó mulatság, arra költeni kell, de a pénznél is fontosabb a nemzeti értékek iránti elkötelezettség. A ráfordítás megtérül. Igaz, nem gyorsan. Vissza kell tehát térni azokhoz az értékekhez, amelyeket Kodályék felmutattak. Ma Magyarországon ennek nagyrészt a zeneiskolák a letéteményesei, ráadásul a magyar népzene mellett ők gondozzák az európai műzene hagyományait is. Sok zeneiskola valóságos kulturális missziót tölt be egyes kerületek, városok lakói számára. Erről nem mondhatunk le. A szakmának fel kell emelnie a szavát a kormányzatnak a zeneiskolákat leépítő, ellehetetlenítő szándékával szemben. Az énektanítás rehabilitálása is elengedhetetlen. Ahogy az anyanyelv a világirodalom megismerésének is a bázisa, ugyanúgy a zenei és ezen belül a népzenei anyanyelv mindenfajta zenei élmény, ez által pedig a világ megértésének is az alapja.
60   Búbánat 2004-12-01 14:54:50
Magyar Nemzet: Az előadóművész érzékeli, hogy változik, netán öregedik a közönsége?

Sebestyén Márta (népdalénekes, 1975-től hivatalos előadóművész, 1975-1980 között a Sebő-, 1980-tól a Muzsikás együttessel dolgozik. Liszt Ferenc-díjas, Kossuth-díjas, Magyar örökség-díjas, 64 lemezen énekel.):

Inkább örvendezve azt tapasztalom, hogy a gyerektől az idősig mindenféle korú arcot látok, bárhová is vagyunk. Családok jönnek. Mert az a kislány, aki ezelőtt húsz évvel hallott bennünket a Muzsikással zenélni, már hozza a gyermekét is. Tehát kinevelődött egy zeneszerető és a zeneszeretetét örökítő generáció. Most új programokba kezdtünk. Legutóbb a Danubia Ifjúsági Zenekarral Bartók és Kodály műveit, valamint az ezekhez kapcsolódó népzenei anyagot mutattuk be. Így, aki a komolyzenét ismeri jobban, és nem a népzenét, az is maradandó élményt és kedvet kaphat ahhoz, hogy tágítsa látókörét.

Magyar Nemzet: Tehát ismét eljutottunk az árukapcsoláshoz: egyik műfaj eladja a másikat.

Sebestyén Márta:

Mindent lehet jól és rosszul csinálni. Én sem az iskolában szerettem meg a népzenét, pedig nagyon jó tanáraim voltak: Szabó Helga, Lukin László. Inkább valami családi rendellenesség lehetett, hogy az édesanyámból, aki énektanár volt, otthon dőlt a dal: egy népdalversenyen hetedikes koromban az előírt húsz dal helyett én már százhúszat tudtam. Szegény apám botfülű volt. A gyerekeimnek is az a szerencséjük, hogy a nagyanyjuk otthon tanítja őket. Mert olyan énektanárokkal találkoztak, akiket kinevetnek, és akik, ahelyett, hogy megtanítanák a Himnuszt, egymaguk áriázzák el az évnyitón. Pedig nagyon jó lenne, ha a mai gyerekek is kapnának olyan impulzusokat, amelyekből azt éreznék, hogy de jó lenne énekelni. Édesanyámnak minden osztálya imádta a zenét, mert úgy megszerettette velük az éneklést, hogy az egy életre szólt.

Magyar Nemzet: nem épp a táncházmozgalom adhat-e esélyt a népdalok továbbélésének?

Kollár Éva:

Ez nagyszerű lehetőség, de ettől a népdal nem lesz mindnyájunk zenei kincse, legfeljebb egy jellemző csoport lételeme. Márpedig az lenne a fontos, hogy minden gyermek és felnőtt legyen tisztában zenei gyökereinkkel, mindenki ismerje és énekelje a legszebb magyar népdalokat.

Kósa Gábor:

Ha az anyanyelvünk tantárgy az iskolában, a zenei anyanyelvünk miért nem az?

Sebestyén Márta:

Szívesen hivatkoznak arra, hogy erre sincs pénz, meg arra sincs pénz. Pedig ez nem pénzkérdés. Sokat emlegetik mostanában példaként az íreket. Csakhogy az írek amellett, hogy másra is jutott a figyelmükből, mondjuk informatikára, nem felejtettek el énekelni sem. Vagyis a kérdést nem úgy kell feltenni, hogy vagy ének, vagy informatika.

Magyar Nemzet: De ez azért már egy másfajta nemzedék. Nem kellene velük épp emiatt máshogyan is beszélni?

Kósa Gábor:

A leglényegesebb dolgokról nem mondhatunk le a hamisan értelmezett „korszellemre” való tekintettel. A zenei anyanyelvnek nincsen alternatívája. Ezt az anyanyelvet sajnos újra kellene tanulnunk. Az emberiség nemzetekből épül fel, a globalizációnak nincs anyanyelve.

Magyar Nemzet: Az egyre divatosabb világzene is valamilyen globalizációs termék, amely összemossa a zenei anyanyelveket?

Sebestyén Márta:

A világzenéhez a látszat ellenére nem értek. Engem beleraknak különféle produkciókba, ezeket nem én találom ki. Számomra azonban egy etióp népzene is lehet világzene, ugyanis értem. Nekem ehhez nem kell, hogy belecsörömpöljenek még basszusgitárokkal. És hogy ráöntsék a világzene kulimászt, amely mostanában kétségtelenül jobban eladható. Ugyanazzal a műsorral hol zsidó fesztiválon, hol Bartók-fesztiválon, hol meg világzenei fesztiválon lépünk fel, miközben ugyanazt a magyar népzenét játsszuk. Számomra a világzene azt jelenti, hogy az ember felfedezi: hiszen ez a dél-dunántúli dallam ráillik egy ír népdalra vagy egy bolgárra! Nem kell ehhez külön műfajt kitalálni.

Kósa Gábor:

A világzene attitűdje hasonlít az építészetben száz éve kialakult eklektikáéhoz. Az is értékes elemekből építkezett, mégis sokkal erőtlenebb volt, mint bármelyik eredeti stílus. Ha a művész az öntörvényűség helyett külső, egzotikus eszközök után nyúl, pont a művészet lényegét veszíti szem elől.
59   Búbánat 2004-12-01 10:54:26
Magyar Nemzet:

Miért nem próbálják meg az iskolai kórusokban pótolni az énekoktatás hiányosságait?

Kollár Éva:

Mert a kórusok nem alkalmasak az ismeretek tanítására. A kórusokban már a meglévő alapokra kellene építeni, de ezek az alapok sokszor hiányoznak. Ráadásul az iskolai kórusok munkáját azzal is akadályozzák, hogy a működésükhöz nem kapnak órarendi időt, sokszor még helyet és főként anyagi segítséget sem. A közoktatási törvény pedig említést sem tesz a kórusról.

Magyar Nemzet: Mi segíthetne ezen a helyzeten? Nem lehetne a zeneoktatást közelebb vinni a gyerekek igényeihez? Nem szolmizálnának szívesebben populáris műveket, amelyek közelebb állnak hozzájuk?

Kósa Gábor:

A gyerekekhez az áll közelebb, amit ismernek. Egyből csak azt az egyet tudják választani. Ezzel szemben számtalanszor tapasztaltam, hogy hamar megszeretnek értékes műzenéket. Egy alkalommal egy vidéki általános iskola hetedikes-nyolcadikos tanulóinak tartottam bemutatót, és utólag megtudtam, hogy Wagner Trisztán és Izolda nyitánya tette rájuk a legmélyebb benyomást - amelyet zongorán játszottam el -, holott odáig talán Wagner nevét sem hallották.

Kollár Éva:

Közel kell vinni hozzájuk az értékes zenét, de a súlyt az aktív muzsikálásra, az éneklésre kellene helyezni. Ebből a szempontból is tovább romlott az iskolai zenei oktatás, mert a mai tanterv a maradék heti egy énekóra felhasználására azt sugallja, hogy a diákok ismerjék meg inkább a zenetörténetet, hallgassanak zenét, és ne erőltessék az éneklést, mert úgysem tud mindenki szépen énekelni. Ami pedig a „könnyűzene” tanítását illeti, az valóban megoldatlan ügy. Korábban azt szerettük volna elérni, hogy a tanterv szövegébe kerüljön be egy fél mondat: „ismertessük meg a gyerekekkel a mindennapok rangos használati muzsikáját is”. Arra gondoltunk, hogy néhány híres musical zenéjét mutassuk be a gyerekeknek, hiszen a legjobb művek zeneileg is értékesek. Ám erre az ötletre kollégáink közül sokan megrettentek, mondván, hogy lavinát indíthatunk el, és előbb-utóbb csak ezeket a műveket fogják tanítani az iskolákban. Így ez a fél mondat akkoriban kimaradt a tervezetből. A valódi okok között az is szerepelhetett, hogy az ének-zene tanárok, a karvezetők általában nem értenek ehhez a műfajhoz. Valóban sokat kellene tanulnunk ahhoz, hogy az értékes könnyűzenét és a dzsesszt taníthassuk. Vannak azért jó tapasztalatok is ezen a téren, ahol a tanár ilyen irányú műveltsége jelentős szerepet kap. Nem mindegy tehát, hogy ki és milyen felkészültséggel vállalkozik erre a feladatra. A „könnyű műfaj” tanítási módszertana nincs kidolgozva, a tanárok egy része magányosan próbálkozik velük.

Kósa Gábor:

Pallagi Judit a magánénektantervbe belevette, hogy a kezdeti időben a gyerekek azt énekelhetik, amit ismernek. És ahogy a szakmai képzés halad, úgy kerül előtérbe mindjobban a népdalok és a műdalok oktatása. Ezt az élet messzemenően igazolta. Ezzel szemben nem értek egyet olyan kezdeményezésekkel, mint például a szintetizátor bevonása a zeneiskolai oktatásba. Nekem változatlanul az a véleményem, hogy a zeneiskola a komolyzenét mint értéket tanítsa elsősorban. Aki más műfajokban szeretne továbbfejlődni, az is jó alapokat kaphat ehhez a zeneiskolában, de ha ezt nem vállalja, keresse meg az igényeinek megfelelő oktatási intézményt.
58   eccerű • előzmény52 2004-11-30 17:30:51
A kezdetekben néhány évig részt vettem a Nemzeti Alaptanterv kidolgozásában.
Na, például pont az ilyen esetek miatt van baj az ének-oktatással. Miért pont egy olyan ember vesz részt a NAT kidolgozásában, aki maga (több) évtizedes rutinnal a háta mögött nem rendelkezvén nem igazán tud(hat)ja, mit lehet követelményként előírni, és mit nem.
Egyébként lejjebb valaki említette, hogy Magyar Bálint még csak nem is reagált a Magyar Kodály Társaság felhívására. Ehhez volna 2 gondolatom: az említett testület átlagéletkorát elnézve ezt nem is csodálom, nem vagyok meggyőződve arról, hogy a MKT bármiben is hatékonyan tudna fellépni, esetleg nem is ez lenne a feladata.
Jártak már az énektanárok Pokorni, korábbi oktatási miniszternél is, aki ugyanazzal a felkiáltással küldte el az óraszám emelését indítványozó küldöttséget: nincs rá társadalmi igény. Ezt csak aért mondom, hogy a nagypolitikától segítséget várni elég nagyfokú naivitás.
57   eccerű • előzmény50 2004-11-30 17:23:13
Arra is gondolni kellene, hogy a művészetek, köztük a zene művelése - mint Hámori József agykutató is megállapította - a többi tantárggyal kapcsolatos kreativitást is serkenti.
Furcsa, hogy mindig tudósokra kell hivatkozni. Tessék elmenni egy zenei tagozatos iskolába, ahol (ma már létszámgondok miatt főként ilyenek vannak) egy osztott osztály naplóját kell csak megnézni: milyenek az osztályzatok az énektagozatos gyerekek, és milyenek az osztály másik felét alkotó angol/francia, vagy bármilyen tagozatos gyerekek esetében? Vagy meg kell kérdezni az osztályfőnököt/tanítónénit a témáról! Elég egyértelmű lesz a válasz...!
56   eccerű • előzmény38 2004-11-30 17:17:05
Azóta már elég sok idő eltelt, de nem sok eredménye van ebbéli tevékenységének. Nem inkább azért lépett be, mert az énekléssel már bajai vannak?!?
55   eccerű • előzmény25 2004-11-30 17:13:20
Van egy szűk kör az országban, akik a magyar zeneművészetet mára kisajátították.
Idekívánkozik a megjegyzés, hogy ha ma már nem is, de évtizedekig az általad citált Szokolay is ennek a szűk körnek a tagja volt. Ő nem méltó arra, hogy Kodályt idézgesse, bármennyire is annak akar látszani.
54   eccerű • előzmény17 2004-11-30 17:09:33
Hát nem vagyunk egyformák. Évekig jártam a Mozart klubba, meg később a Társaskörben tartott egyéb Karcsi bácsi-féle foglalkozásokra, és felnőtt fejjel visszagondolva rá elég elszomorítónak tűnik. Akkor azért tetszett sokaknak, mert nem volt más. A lá \"tibibácsi\" a 3 kívánsággal...
53   eccerű • előzmény6 2004-11-30 17:02:57
Kedves Gabor!
baj ott lehet, hogy erőltetik a karéneklést, ahelyett, hogy minden iskolában kötelező lenne, hogy minden vállalatnak, hivatalnak, templomnak, sportszövetségnek, elmegyógyintézetnek saját énekkara lenne, amelyet egy ekötelezett karvezető dirigál.
Nem azért a huszasért, de ez nem lenne erőltetés?
Nem győzzük elégszer elmondani, amit saját bőrünkön tapasztaltunk: NINCS botfülű gyerek! VAN botfülű gyerek. Olyan értelemben természetesen nincs, hogy azt azért mindenki meghallja, hogy felfelé, vagy lefelé mozdul egy dallam; de abban az értelemben bizony van, hogy nem mindenkit lehet megtanítani a tiszta éneklésre. EZ is tapasztalat... Nem is értem, miért kell ezen lovagolni, hiszen olyan is van, akinek rossz az egyensúlyérzéke, van süket, vak, féllábú, stb. pont botfülű ne lenne??
Nem lesz mindenkiből maratoni futó, akinek van két jó lába, de járni, sétálni még a féllábú is meg tud tanulni. Ezt az egyszerű tényt kellene elhinniük az énektanároknak (és a szülőknek). De persze mindent kényelmesebb a gyerekre fogni...
Ha nem vagyok indiszkrét, hány éves tanári múlttal a háta mögött mondja/mondod ezt?
Egyébként pedig a maratoni futók közt sétáló féllábút egy zenei metaforában én botfülűnek nevezném.
52   Búbánat 2004-11-30 13:24:24
Kollár Éva:

A rendszerváltozást követő reformok során odáig jutottunk, hogy már csak heti egy énekóra van. A gimnáziumi órák csökkentése már korábban megtörtént, és ott csak 16 éves korig van énekóra. A kezdetekben néhány évig részt vettem a Nemzeti Alaptanterv kidolgozásában. Miután elkészítettük az ének-zene tárgy tantervét, kiderült, hogy heti kettőről egyre csökken az óraszám. Tiltakozásunkra akkoriban az volt a válasz: bár általánosságban csökken az énekoktatásra fordítható idő, de tizenhat éves korig minden iskolatípusban kötelező lesz az énektanítás. A törvényt meghozták, a következményeit ma is sínyli az oktatási rendszer. Mivel a szakmunkásképző iskolákban senki nem akart zenét tanulni és tanítani sem, a rendelkezés elve teljesíthetetlenné vált, és kétéves sikertelen próbálkozás után ott el is törölték az énekórákat. Az általános iskolai és gimnáziumi énekórák számát viszont azóta sem emelték fel, megmaradt a heti egy foglalkozás. Ez azért nagyon nagy baj, mert a hatékony képességfejlesztéshez idő kell. Egyébként ma már nem is lehet érettségizni énekből. Az is félreviszi az oktatást, hogy ma az énekórán csak „élményadást” várnak el a tanártól. Tanulás és szellemi erőfeszítés nélkül azonban lehetetlen ismereteket gyűjteni. Zenei műveltség és tudás nélkül pedig nem lehet megközelíteni a mással ki nem fejezhető művészi értékekeket, lehetetlen katartikus zenei élményeket közvetíteni.

Kósa Gábor:

De hát a tanulás élménye is élmény. Véleményem szerint mostanában az oktatás egész folyamatából igyekeznek kihagyni minden munkát. Pedig a tudásnak ára van. Ez az olvasás tanítására éppúgy vonatkozik, mint a számolásra vagy az énektanításra. A szolmizálás elhagyása például eleve lehetetlenné teszi bizonyos értelmezési kérdések feltevését. A közös munkának a nehézsége is közösségformáló erő.

Magyar Nemzet:

A mostani oktatási reformok hátterében az az elgondolás húzódik meg, hogy az iskolának piacképes embereket kell képeznie, és mindaz, ami nem ebbe az irányba hat, másodlagos. A zenei műveltséget pedig manapság valóban csak televíziós vetélkedőkön kérik számon.

Kollár Éva:

De piacképes ember csak teljes ember lehet, akinek esztétikai érzéke és műveltsége is van.

Kósa Gábor:

A „piacképes ember” fogalma önmagában is hibás értékorientációra utal. Egészséges generációt kell nevelni, a teljes személyiség kiteljesítése a cél, és a társadalom valós szükségleteinek megfelelően kell kialakítani a munkahelyeket, a piaci szempontok nem írhatják felül a nemzeti érdekeket. Nem vagyok a számítástechnika ellensége, de a humán értékekhez képest ez csak másodlagos lehet. Ismerünk például olyan embereket, akik számítógépes gyakorlatukból adódóan logikusan tudnak gondolkozni, de nagyon fontos társas szituációkban képtelenek helytállni. Az emberek bizalmát nem lehet megnyerni az „enter” gomb megnyomásával. Freund Tamás kutatásai bebizonyították, hogy középiskolás korban a személyiségfejlesztés leghatékonyabb iránya a művészeti nevelés. Még aki tudományos pályára készül, az is ezt követően, egyetemi évei alatt szerezheti meg a legeredményesebben a „reál” tudást. Ehhez hozzátenném, hogy ha ez igaz a középiskolában, akkor az általános iskolában hatványozottan az.
51   Búbánat 2004-11-29 17:58:43
\"Fürdővízzel a gyereket\" – kerekasztal beszélgetés az ének-zene oktatásról
/Magyar Nemzet, 2004. november 27./

Kollár Éva, Kósa Gábor és Sebestyén Márta fejtik ki véleményüket a kérdéskörről Hanthy Kinga és Fáy Zoltán újságírók moderátori kérdéseire.

Először Kollár Éva karnagy, zenetanár véleményét idézem:

A hazai zeneoktatás hanyatlása Kodály 1967-ben bekövetkezett halála után nagyon hamar elkezdődött. A következő évben már meg akarták szüntetni a gimnáziumi énektanítást. Tudjuk, hogy a közös éneklés közösséggé kovácsol, erőt ad, és ennek akkori veszélyességét a hatalom képviselői is felismerték. Ráadásul az addigi sikereknek szakmai körökben irigyei is voltak...

A legnagyobb kárt az \"esélyegyenlőség nevében\" követték el a tanár-és tanítóképzés területén. Az volt az ideológia, hogy nem lehet mindenkinek fejlett zenei hallása, ezért - hogy mindenki bekerülhessen a felsőoktatásba - a felvételinél eltörölték a hallásvizsgálatot. Hosszú évtizedeken keresztül olyan tanárok és tanítók végezhettek főiskolát, akiktől semmiféle zenei tudást vagy készséget nem követeltek meg. Tanultak ugyan éneket, de nagyon keveset, és mint ismeretes, a 18 éves kor után kezdődő zenetanulás már nagyon késői volt. A leszállított követelmények életbeléptetése előtt, valamikor régen, a tanítóképzők hallgatóinak két hangszert is kellett tanulniuk. A folyamat rendkívül nehezen visszafordítható hanyatlást eredményezett. Bár elveszített évtizedek után az alsófokú pedagógusképző intézményekben újra bevezették a hallásvizsgálatot, de máig a zenei tudásnak még az alapjait sem követelik meg. Sajnos, hasonló okok miatt már az óvónőképzés is romokban hever. Nemzedékek nőttek fel jól képzett tanítók, óvónők nélkül. És aki nem énekelt vagy soha nem találkozott a zenélés élményével, annak fogalma sincs arról, hogy mit veszített el, mennyivel szegényebb…
50   Búbánat 2004-09-26 12:16:48
Alapításának félszázados évfordulóját ünnepli a Szent István Király Szimfonikus Zenekar. Jubileumi évük nyitó hangversenyét október 2-án, szombaton délután és este tartják a Budapest Kongresszusi Központban. Délután négykor az István Zenei Műhely együttesei lépnek fel, 19 órakor pedig a szimfonikus zenekar és az oratóriumkórus ad koncertet. Wagner, Erkel, Beethoven, Weber és Ravel művei mellett az alapító igazgató, Záborszky József ez alkalomra írt Litania pro pace című oratóriumát mutatják be.

Ebből az ünnepi alkalomból beszélgetett Záborszky Kálmánnal, a zenekar vezető karmesterével, a zeneiskola igazgatójával a Magyar Nemzet munkatársa, Metz Katalin.
Záborszky néhány lényeges gondolata kapcsolódik a fórum címéhez, ezekből idézek:

- A ma már 90 tagú Szent István Király Szimfonikus Zenekar sikertörténete - mely 16 tagú szimfonikus együtteséből nőtt ki -az amatőr ifjúsági zenekarok között páratlan a kontinensen. A magyar zenepedagógia felülmúlhatatlan sikere. Ötven év diákjai több mint ezer hangversenyt tartottak, köztük 17 nagyszabású ősbemutatóval, külföldi turnékkal, operaelőadásokkal.
(- Ma - keményen fogalmazok - Kodály országában mondhatni zenei analfabéták kerülnek ki a középiskolákból, ugyanakkor ellenpéldaként fél százada működik egy iskolai zenekar. - az újságíró megjegyzése.)
- 1954 őszén, Kodály kezdeményezésére visszaállították az énekórákat a gimnáziumokban. Ma épp az ellenkezője zajlik. Az önkormányzatokra, iskolaigazgatókra bízzák, hány énekóra legyen, márpedig, a támogatás folyamatos csökkenése miatt, általában az élnek-zene oktatáson csattan az ostor. Az oktatási kormányzat tananyag-csökkentési tervei - a zenei és képzőművészeti oktatás összevonásán keresztül - végül zátonyra futtatták a művészeti oktatást.

- Az iskolaigazgatók is olyan oktatásban részesültek, melyben lényegtelen volt a zenei képzés, nem sok jóra lehet hát számítani.

- Ahol viszont meg szeretnék tartani az órákat, ott azzal szembesülnek, hogy a nap hetedik tanórájának osztják be, s így az a látszat támad, hogy a zene terheli meg a diákokat. A számítástechnikai lobbi annyira erős, hogy minden egyebet háttérbe szorít, holott a mai gyerekek, akik beleszületnek ebbe a technikai felszereltségbe, játszva megtanulják a komputer használatát. Az viszont beláthatatlan következményekkel jár, ha az európai kultúrának azt az ágát, amely összefogja a népeket, épp Magyarországon szorítják az utolsó sorba, ott, ahol pedig a pedagógiai háttér is megvolna a zenei oktatáshoz. Jellemző, hogy a mi iskolánk nagytermében a zuglói önkormányzat idén már nem tudta megrendezni a hagyományossá vált Zuglói Éneklő Ifjúság nevű előadás-sorozatot, mert a kórusok tavaly óta megszűntek. S ez így van egész Magyarországon. Pedig volna rá igény. A Szent István Király Szimfonikus Zenekar zeneiskolájába és szakközépiskolájába évente 450-500 gyerek szeretne bejutni, de csak egy részüket tudjuk felvenni.
Baj van a hazai zenekultúrával, és ez az állam felelőssége. Az oktatási kormányzatnak jobban oda kellene rá figyelnie. Mert a zeneoktatásban nem csak a zenéről van szó, hanem az érzelmi nevelésről is. A mi iskolánkban például nincs drogkérdés. A gyerekeket fűti a tanulásvágy, a zenei élményszerzés, leköti őket a profi zenekari munka, ami sikerélménnyel jár. Arra is gondolni kellene, hogy a művészetek, köztük a zene művelése - mint Hámori József agykutató is megállapította - a többi tantárggyal kapcsolatos kreativitást is serkenti.
49   Búbánat 2003-06-16 14:07:20
Tudomásom szerint az óbudai Társaskörben havonta vannak (most nyári pauza van) Varga Károly (Karcsi bácsi) szervezésében és vezetésével gyerekeknek szóló zenei ismeretterjesztő előadások: klubok, Mozart-operaklub, hangszeres bemutatók, amelyeken kisebb-nagyobb ifjú művészek lépnek fel, s szemléltetve mutatják be tudásukat, hangszerüket, művészetüket, s szöveges és zenei ismereteket nyújtanak a túlnyomó többségben jelen levő érdeklődő gyerekeknek, s persze a kísérő szülőknek is. Ez is egy általam nagyon díjazott szolgáltatás, ami hasznos a gyerekek zenei fogékonysága, zenei érdeklődésük felkeltése miatt. Amit, tudvalevően nem lehet elég korán elkezdeni.
48   gabor 2003-06-12 22:57:05
Semmilyen okosság nem pótolhatja az éneklést. Elöbb vagy utóbb el kell jutni odáig, hogy a gyerekek (a késöbbi felnöttek) képesek legyenek saját maguk zenét létrehozni a hangjuk segítségével.
47   Judit 2003-06-12 19:28:44
Kedves Búbánat, lehet unni a szolfézst, de az a zenei írás-olvasás. Lehet prózai színészetet tanulni, anélkül, hogy olvasni és írni megtanulnál? Csak úgy, mint hangszert tanulni, vagy éneket zenei írás-olvasás tanulása nélkül.
46   Benno 2003-06-12 11:36:48
gondolom ezek a BFZ-kakaokoncertek bejönnek a gyerekeknek. itt \"családi koncertek\" néven fut, beszélgetös/ moderátoros formában, és szintén nagy siker. pl a Holst Bolygók-at valami multimedia show is kiséri - de csak azon a speci délutánon. még egy Sosztakovicsot is át tudtak szervezni ilyen \"fogyasztható\" formátumba
45   Benno 2003-06-12 11:33:45
az egyetlen igazi modszer a jol megszervezett zenekarlátogatás, játékos ismerkedés a hangszerekkel, érthetö magyarázat a zenékhez, élményszerzés az eszközök kiprobálása során, esetleg egyegy mühöz táncos koreográfia alkotása és elöadása, míg a zenekar játszik.

példa:
most a Berlini Filharmonikusok nekikezdtek egy \"EducationProject Zukunft@BPhil\" projektbe (Zukuft=jövö)
(kaptak egy rakás pénzt persze)

olyan brutalitásokat is sikeresen közvetitettek gyerekeknek, mint pl a Tavaszáldozat. csoporfoglalkozás, tánctanulás, majd többszáz gyerekkel valami arénában elöadták. és a gyerekek élvezték, állitolag.

más. nem tudom van-e pesten az operában diákokkal foglalkozo csapat. itt pl a Deutsche Operben avgy egy \"Klassik is cool\" projekt, zenepedagogusok, remek vezetéseket és foglalkozásokat szerveznek, az egészen kicsiknek is. vannak külön gyerekekre szabott operaátiratok is, pl. Kis Siegfried (mindig teltházas, mert a felnöttek is szeretik)
van ilyen tipusu zenepedagogiai szerviz az operában? mert az nem elég hogy \"Enikö néninél lehet matinébérletet venni, aztán ott ülsz kisfiam a lelátón és fingod nincs az egészröl\" - ez volt az én sulis koromban
44   agyament 2003-06-12 11:22:21
Szerintetek ez a metróban-zenélés (l. hírek) segíthet bármit is? Minden hétköznapi gyerek úgy fogná fel, hogy cincognak valamit, biztos utcazenészek koldulják a pénzt. Szerintem ez egy félig holt ötlet.
Viszont biztos lenne valamilyen módszer, az iskolai képzésen kívül, ami a komolyzene népszerűsítését szolgálhatná.
43   Búbánat 2003-06-11 15:00:23
Valami dereng, dereng...
42   csalatka 2003-06-11 14:57:45
Én a tonika-dominánsnál bedobtam a törülközőt. Igaz, nem jártam szolfézsórára. Énekórán akarták nekünk ezt elmesélni. A mese sikerült, csak a tanulság nem jött ki belőle.
41   gabor 2003-06-11 14:46:54
Mint a fórum létrehozója, tisztelettel kérlek benneteket, hogy politikáról ebben a rovatban ne ejtsetek szót. Ha ragaszkodtok hozzá, mert nem tudtok nélküle élni, és már a Momus-re is behordjátok, e célra javaslom a Kávéházi tereferét.

Kedves Búbánat!
Ha te egy dallamot le akarsz írni, és csak a C-dúrt használod (vagyis a módosítás nélküli törzshangokat), nem fogod tudni abban a hangnemben leírni, amiben van, csak C-dúrba transzponálva - kivéve, ha már eleve C-dúrban van. (Kodály elött így is tanítottak kottát olvasni az elemiben, violinkulcsban és C-dúrban, ebböl következöen nem tanithatták a hangnemek fogalmát, az elöjegyzéseket, semmit, ami közelebb visz a zene elméletének megértéséhez. És senki nem is tanult meg kottát olvasni, nemhogy más kulcsban vagy más hangnemben, de violinkulcsban és C-dúrban sem.)
Ezzel szemben, ha szolmizálsz, bármilyen egyszerübb dallamot le tudsz írni (söt megfelelö dó-váltásokkal bonyolultabbakat is), a dó helyének megállapítása után bármilyen kulcsban vagy hangnemben.
40   agyament 2003-06-11 10:11:19
Bocs, de ezt meg lehet tenni párton kívül is. Mellesleg annyi ember szájából hallottunk már szép szavakat, aztán mi lett belőle... :-(
39   Búbánat 2003-06-11 10:02:57
\"Szövetséghez\", helyesen, elnézést.
38   Búbánat 2003-06-11 10:01:37
Gulyás Dénes belép a FIDESZ-be. Nem is ez a lényeg, hanem amit ennek apropóján nyilatkozik: tenni akar azért, hogy az értékeket visszaemeljék a rangjukra a kultúrában is; fontos, hogy ne egy Pongó vagy Kismocsok legyen a sztár; a rombolás helyett végre az építkezés kezdődjön meg; „a kultúrában ténykedő ember, nem nézheti tovább tétlenül mindezt”; nem pozícióért kíván csatlakozni a Szövetséget, hanem „munkáért jelentkezik”; legalább húszéves, tudatos nevelésre van szükség, már az óvodától kezdve úgy, hogy az értékek legyenek a fontosak számukra később is. Idézte Kodály Zoltán is, aki szerint „ a zenére nevelést már az anyaméhben kell elkezdeni”. (Magyar Nemzet, 2003. június 10.)
37   Hangyász 2003-05-11 12:23:13
http://www.naxos.com/newDesign/fopinions.files/bopinions.files/opinions156.htm
Nos, érdekes cikk egy valóban zenei (és a múltban politikai) nagyhatalom ízlésbeli állapotjairól.
36   yeti 2003-05-09 22:53:26
Én meg csak azt ismerem fel, hogy fel, vagy le megy a dallam
:-)
35   ton chou 2003-05-09 19:09:16
Ez valóban érdekes. :))) Nem tudom, nekem az ABC mindig sokkal gyengébb pontom volt. A kottaolvasás se megy túl fényesen... napersze, megy, csak nem piff-puff, és már le is van játszva.
34   Búbánat 2003-05-09 09:50:41
Még annyit, hogy az előbbi megjegyzésemet már a zenei humor kategóriájába is írhattam volna.
33   Búbánat 2003-05-09 09:47:35
Nem értem, ha én egy dallamot le akarok jegyzetelni, akkor én a skálán C-től C-ig jegyzetelem, nem pedig do, re, mi, fa, szo, la, ti, do.
32   ton chou 2003-05-08 19:42:45
Hát, a szolfézzsal nekem szerencsém volt, mert nagyon jó tanárnom volt, és tök jó dolgokat tanultunk, amiknek én még ma is hasznát veszem. Pedig ennek már több éve, hogy nem járok szolfézsra. Szóval szolmizálni nagyon megtanított, ez nagy előny, hisz ha valami dallamot hallok, és nem tudom, mi az, egyszerűen leírom (a Zongorista alatt pl. nagyon sűrűn jegyzeteltem :))). De egyébként tényleg nagyon furcsa ez a rendszer, az átlagszolfézsórák borzalmasak. És ezt addig, amíg zenesuliba jársz, borzalmas. Na, megnéztem, 1996 évi LXII törvényben mondták ki, meg \'97 hetedikhó valahanyadikán, a térítési díjakat.
31   yeti 2003-05-08 15:02:14
Szerintem az is döntő, hogy mielőtt tanulni kezd a gyerek, hallgat-e egyáltalán zenét?

Amúgy ha nem zenei suliba jár az ember, akkor az énekóra arra való, hogy megírjuk a házifeladatot valamelyik kövtkező órára.
30   Búbánat 2003-05-08 10:26:02
Végképp nem megy a fejembe, miért kell kötelezően szolfézst tanulnia a gyereknek a hangszer tanulása mellett. Zongorázni tanultam évekig, és halálra untam magam a szolfézs órákon. Kórusban énekelek, de ott sem vettem, veszem hasznát. Az iskolai énekórákon is tanulnak a gyerekek szolmizációt. És mindezt a Kodály-módszerrel magyarázzák. Sokan esküsznek rá, mások lefitymálják. Ezt én magyarázhatom azzal is, hogy bizonyos körökben sikk Kodályról csupa rosszat mondani. És ezt ürügyként felhasználják a szolfézs-órák hasznosságát megkérdőjelezve. Állítólag külföldön, Japánban is bevált. Én nekem semmi bajom Kodállyal, a műveit szeretem, énekelem is őket. És becsültem a világnézetét is. A létrehozott módszere az, ami engem mindig zavart. Nos, lehet, hogy ez a „kötelezőség” is okozhatja a gyerekek körében az elfordulást az énektől. Kivéve azt a szűk kört, akik továbbtanulnak hangszeren vagy énekszakon. Bár ők sem lehetnek lelkesek, betudják a szükséges rossznak. Közel negyven év telt el Kodály halála óta. Még mindig nem tudom, hogy az idő igazolta-e, igazolja-e őt.
29   ton chou 2003-05-07 18:29:05
Búbánat, ez stimmel, énekóra nagyon kevés van, senki se tanul semmit, mert ha legalább ebben az egy órában haladna az osztály, de nem, ezt az összes gyerek csevegésre, és rendbontásra használja, (már az általános suli alsó osztályában is, sztem) az énektanároknak nincs tekintélyük, legalábbis én még ilyennel nem találkoztunk, senki se veszi komolyan az éneket. Meg se próbálja senki. Illetve egy-két ember, aki mindenre tanul, az már ezt se hagyja ki, de ilyen nagyon kevés van. És így semmit se lehet megtanulni. Saját tapasztalat, most ment az énektanárnőnk ideiglenesen el, illetve év végéig, és helyette egy angol tanár van, aki semmit se csinál, egyetlen mondatot nem mondott még a tárggyal kapcsolatban, csak, hogy jegyzeteljétek ki ennek, és ennek az életét a könyvből. Passz. Meg videózunk. De én nem speciel az éneklésre, a kórusra értettem, hanem főleg a szólóhangszerekre. A zeneiskolákban azért még jó oktatás folyik, színvonalas. (már ahol).
28   Búbánat 2003-05-07 10:34:16
Ton chou, kérlek, olvasd el, amit a „Miért jó kórusban énekelni” fórumban idevágóan a szóban forgó napilapból idéztem. Azon túlmenően pedig érdemes még egy-két megállapítását szó szerint ideírnom: ”A Magyar Kodály Társaság elnöksége még február elején levélben fordult Magyar Bálint miniszterhez, amelyben kérte a tárca vezetőjét: az oktatási törvény módosításában állítsák vissza a heti két énekórát az általános iskolákban. A magyar zenei nevelés pedagógiai élvonalát tömörítő társaság tagjai szerint a zenei nevelés nem megterhelést, hanem szellemi frissességet jelent a gyermekeknek….egyúttal rámutatott arra, hogy a pedagógusképzésre, a pálya megtartó erejére milyen vészes hatással lehet a tervezett óraszámcsökkentés. A megkeresésre Magyar Bálint a mai napig nem reagált, pedig a társaság márciusban ismételten felajánlotta segítségét az előterjesztés elkészítésében…..Miközben más országok jól megtanulták, ami a magyaroktól elleshető, szomorúan vehettük észre, hogy hazai berkekben elkezdődött a hanyatlás. Mikortól is? Rögtön Kodály halála után elindult a rombolás. Az ének-zene tanárok érdekeit a politikai intézményrendszeren belül nem védte senki. A kiváló szakmai szervezetek időről időre felemelték szavukat, ám az érdekérvényesítésben nem jártak sikerrel. Felfoghatatlan, ami ma is tapasztalható: az oktatási tárcánál egyetlenegy tisztségviselőt nem találni, aki értője és felelőse lenne a közoktatáson belül a művészeti tárgyak szakterületének. Olyan emberek döntenek évtizedekre kiható kérdésekről, akik egyáltalán nem kompetensek…A tantárgyakra bontáskor kiderült, heti egy-másfél óra juthat ének-zenei nevelésre. Innentől kezdve az iskolaigazgatók jóindulatától, a fenntartói többletfinanszírozástól függött a tantárgy sorsa. Ez évtől csökkentek az önkormányzatok pénzügyi keretei, ezért mindennaposakká váltak az iskolabezárások, a tagozatmegszüntetések. Az összes emelt szintű képzés haláltusáját vívja.”
27   ton chou 2003-05-06 20:28:11
Nos, Búbánat, igazad van, de azok, akik a zenei életet diktálják, nagyrészük tehetséges, legalább valamennyire, és vitte valamire, és megdolgozott a sikereiért (mondom, nagyrészt, mielőtt nekem esnétek). És azok, akiknek kiderül a tehetségük, azok úgyis bekerülnek a zenei életbe, hát nem mindenki eleve milliomosként kezdte. Egyébként meg, ha valaki zenét akar tanulni, még igenis vannak jó helyek, és az árak meg... szóval nem valami egetverők, hát mennyi is nekem? Azt hiszem kétezer félévenként, talán ennyit állapítottak meg a zeneiskolák számára, azoknak, akik 4-5-ösök, ha kéri vki, megnézem, van valami papír erről, milyen év, milyen törvény. És elég lagymatagon is osztályoznak, nem ezzel van a gond sztem, hanem azzal, hogy az emberek egyáltalán nem is akarnak zenét tanulni.
26   gabor 2003-05-06 18:43:02
Köszönöm, erröl papolok állandóan. Az Erkel csak a jéghegy csúcsa. Félek, mire észbe kapunk, késö lesz...
25   Búbánat 2003-05-06 09:52:57
Szokolay Sándor zeneszerzőé, a Corvin-lánc birtokosáé a következő idézet:” Kodály a maga idejében a tantervek szűkkeblűségét bátran ostorozta, és hatásosan, például a Tanügyi bácsik! Engedjétek énekelni a gyerekeket! című cikkében. Magyarországot zenei nagyhatalommá tette Bartók és Kodály működése. Az építés hosszú küzdelem, a rombolás pillanatok ijesztő terméke. Így akarunk a művelt Európába bejutni? Műveltségünk őrzését és féltő ápolását így szolgáljuk? Szégyellem magam, hogy ez egyáltalán szóba jöhet!” Hadd tegyem még hozzá Dohnányi nevét, akit évtizedekre száműztek hazájából, és nevét a kultúrpolitikában ki nem szabadott ejteni, igaztalan koncepciós vádak miatt. Miért csodálkozunk, hogy ide jutottunk? Van egy szűk kör az országban, akik a magyar zeneművészetet mára kisajátították. Ők diktálnak. Sok jóra a jövő nemzedéke ne számítson, ha ez a folyamat nem áll meg, és nem indul be valami új szemlélet, arra alkalmas oktatókkal. Meg kell állítani az iskolákban az elsorvadó ének-zenei oktatást! Ez szerintem mindannyiunk közös ügye, felelőssége.
24   ton chou 2003-01-29 19:31:05
Miért kéne bocsánatot kérned? Ez egy fórum :) Igen egyébként igazad van, persze, mondjuk, hogy egyszerre ennyi dologgal hogy lehet foglalkozni, az nem fér a fejembe, főleg amellett, hogy a gyereknek már a suliból is elege van lassan 3-4.-ben, hát még később! De ez wirklich egy gute Idee! Hát de ha vkit érdekel vmi, akkor úgyis utánanéz minden lehető forrásnak, nem? Szerintem föl kell kelteni a gyerekben az érdeklődést. De hát ez egy ilyen társadalmi közegben nagyon nehéz.
23   gabor 2003-01-29 11:28:37
Ezt a társalgást inkább az alapkönyvtáras rovatban kéne folytatni, nem? Egyébként örülök, hogy ennyi épít? megjegyzés érkezik ebben a témában!
22   Búbánat 2003-01-29 11:07:06
Bocsánat, hogy beleszólok a diskurzusba. Örülök az elhangzott példáknak, javaslatoknak. De miért marad ki onnan az opera műfaja, a nagy népszerű alkotások és a szerzőik felsorolása. Ezeket is meg kellene szerettetni a felnövekvő fiatalokkal, nem csak az instrumentális zenében alkotó nagyságokat. És akkor még nem beszéltem a könnyedebb színpadi műfajról, mint a klasszikus operettről és daljátékokról. Ebben a kategóriában is vannak gyémántok. Mondhatnám, előbb az operett, utána az opera, és mindezekkel párhuzamosan az egyéb komolyzene. Én is ebben a sorrendben kezdtem megszeretni, megismerni a zene különböző műfajait, és még azokat, amikről nem is szóltam….Nem vagyok a híve, hogy egyoldalúan mindig csak egy-egy zenei stílus, korszak, műfaj zenéjével foglalkozzunk. Szerintem az a helyes, ha az ifjúság már gyermekkorban elkezd érdeklődésének megfelelően - egy kis szülői vagy pedagógiai ráhatással - egy-egy adott korhoz kapcsolható összes nagy zeneszerzővel és műveivel foglalkozni, azok mellett a különböző zenei és egyéb képzőművészeti, irodalmi stílusokkal, irányzatokkal, műfajokkal párhuzamosan ismerkedni; tanulja őket, hallgatja azokat operában, koncerteken, otthon lemezen, kazettán, rádióban, TV-ben, videón, olvassa hozzájuk az irodalmat stb. Tehát, szerintem csak együtt érdemes kezelni a kérdéskört, nem kiragadva egyiket-másikat. Ismételten bocsánatot kérek a közbeszólásomért.
21   ton chou 2003-01-28 18:40:43
Ahh, hát nem tudom, igen, szerintem ált. a zongoraversenyei benne kéne, hogy legyenek. Ha már egy van, miért ne legyen meg a többi alapon. Én pl. nem szeretem a válogatásokat, ha van egy Beethoven szimfóniám, akkor én nekem rögeszmémmé válik egy idő után, hogy mindnek meg kell lennie. Mondjuk szerencsére azok eleve megvoltak, Ferencsikkel:)) Na jó, Batrókot szereted? Hogy valami \"keményebb\" zeneszerzőt említsek? Vagy Bachot? Kétségbeesett vagyok. Kell találnom egy olyan pontot, amiben egyetértük. Beethoven? Na, ő egy másik nagy kedvencem, tippeléses alapon akkor szerintem Chopin se lehet a kedvenced, pedig nekem ő is nagy kedvencem. Mozart? Schubert? És Schubert? Nahát, őt is nagyon imádom. Jó, Dietrich-Fischer Diskau? Ő nem épp zeneszerző, de imádom őt is, ha még nem írtam volna. Vele a Schubert-dalokat szeretem nagyon, főfőfő kedvencem az Erlkönig. Németül meg is tanultam nagy lelkesedésemben, és magyarul is megvan már három fordításban :))) Afordításait gyűjtöm:)) Goethét is imádom pl. Ő nem is romantikus. Na jó, hirtelenjében több ötletem nincs. Te írsz egyébként az indexbe?
20   gabor 2003-01-28 03:27:01
Igaz, ami igaz, Rachmanyinov nem a kedvencem, viszont Richtert én is nagyon szeretem. T?lem egyébként a komolyzenei alapkönyvtárról is beszélgethetünk...
Gondolom, akkor II. zongoraverseny ott van.
19   ton chou 2003-01-27 19:24:46
Dann gut, próbálkozzunk újra! :)) Milyen témák vannak még a zenén belül? Szerintem abban egyetérthetünk, hogy mindketten szeretünk zenét hallgatni. Szereted Richtert? Mert én például őt imádom!! Hallottad vele a Rachmaninov II. zongoraversenyt? Az valami hallatlanul fantasztikus!
18   xy 2003-01-23 20:41:08
Na jó, igazatok van, belátom, de nekem szubjektíve mégiscsak ez a véleményem. Valamiért az a gyerek nem képes zenére lépni, így vele táncolni...nem a legnagyobb élvezet. Lehet, ha foglalkoznának vele külön, évekig, képes lenne megcsinálni azt, amit mindenki, de mivel nem foglalkoznak vele, ezért van egy olyan sejtésem, hogy nem is fog tudni megtanulni normálisan táncolni.
17   Búbánat 2003-01-23 16:20:19
Ilyen személynek tartom, pl. Lukin tanár urat, de Varga Karcsi bácsit is. Nagyszerűen tudnak a felnőttek és a gyerekek nyelvén beszélni a zene sokszínűségéről, az éneklésről, a hangszerek megszólaltatásának \"rejtelmeiről”, és sok minden másról, ami a zenéről szól, ami a zenével kapcsolatos. Óriási tapasztalatuk van, amit örvendetes módon élményszerűen tudnak a hallgatóik figyelmébe ajánlani. Fel lelkesítve a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt a passzivitásukból. És a legfontosabb: mindig hoznak magukkal a témáikhoz kapcsolódóan énekes vagy hangszeres művészeket, akik mintegy illusztrálják élőben, saját művészetükkel a nevezett zenepedagógusok szövegesen sziporkázó előadásait. A siker mindig garantált. Érdemes ezekre a zenét népszerűsítő, műsorral egybekötött tartalmas szórakozást és tudást nyújtó programokra minél többeknek ellátogatni.
16   gabor 2003-01-17 22:14:45
Patetikus körmondatomba nyelvhelyességi hiba lopakodott. A mondat magyar nyelven így hangzott volna:

Vannak emberek, akik talán nem az énektanítás ászai, nem bíznak különleges módszerekben, de képesek segítségére lenni gyermekeknek és felnőtteknek abban, hogy leépítsék az énekléssel kapcsolatos gátlásaikat, és képesek bevezetni őket egy olyan csodálatos világba, ahová soha nem jutnának el passzív műélvezet vagy elméleti tudás megszerzése útján.
15   gabor 2003-01-17 14:39:23
Továbbá:
Nem tudok korcsolyázni. Szégyen ide vagy oda. De nem utálok. Seggreesni és fagyoskodni utálok. Nem pedig korcsolyázni. Hogy is utálhatnék valamit, amit nem ismerek. Ám ha egyszer megtanulnék korcsolyázni (mert ez is előfordulhatna), már biztosan szeretném is. Hiszen minek csinálnék valamit, amit nem muszáj, ha nem azért, mert szívesen csinálom?

Vannak emberek, akik talán nem az énektanítás ászai, nem bíznak különleges módszerekben, de képesek segítségére lenni gyermekeknek és felnőtteknek abban, hogy leépítsék az énekléssel kapcsolatos gátlásaikat, és bevezessék őket egy olyan csodálatos világba, ahová soha nem jutnának el passzív műélvezet vagy elméleti tudás megszerzése útján. És ha egyszer megpillantották ezt a világot, hálásak lesznek, hogy kincseivel gazdagodhatnak.
14   gabor 2003-01-17 14:02:15
Búbánat!
Szívemből szóltál!
13   Benno 2003-01-16 23:04:57
imádtam énekelni a kórusban, igaz, kicsit hamis voltam, mint azt 10 évvel utána megtudtam :)
12   Búbánat 2003-01-15 08:49:27
Ki mondhatja valakire azt, hogy botfülű? Szerintem, senki. Mégpedig két okból. 1.) Mert, ha én tudok énekelni, van hallásom, nem biztos, hogy tudom, milyen az, képes vagyok-e felismerni a másikról, aki azt tartja magáról, úgy érzi (tudja, gondolja, felismeri, nem tudja, mások mondják rá), hogy ő minderre nem képes. 2.) Ha meg én nem tudok énekelni, nincs hallásom, akár szeretem a zenét, akár nem, szubjektíve, nem tudom megítélni, hogy bennem van-e a hiba, vagy abban, aki ezt rólam állítja. Illetve, hogy milyen érzés, tudat az annak, aki azt állítja magáról, hogy szeret és tud énekelni, felismeri a zenéket, műveli is azt, ezért ő objektíve, bátran állítja, hogy aki mindezekkel a képességekkel nem rendelkezik, az botfülű. Összefoglalva: senki egymásról és magáról sem állíthatja meggyőzően, és okkal, hogy botfülű. Ez - véleményem szerint - objektív mércével nem mérhető. A szubjektivitásról viszont meg azt tudjuk, hogy szélsőséges vélemények tárháza. Az viszont, igaz, hogy egy külső értő személy, segíthet a kérdés feltárásában, illetve az egészséges önboncolás után rávezetve a másikat képességeinek pozitív irányú szemléletére, az öntudatos gondolkozás kialakítására. És olyasmik befogadására, amiről korábban azt hitte, hogy ő arra nem képes.
11   stevie w 2003-01-14 12:21:52
Gabor: \"NINCS botfülű gyerek!\"

De van! En! :-) Legalabbis enekelni nem tudtam sohasem. Es meglehetosen utaltam is. Nyilvan osszefugg a ketto.

Enektanaraim neve: Lantos Rezsone, Lukin Laszlo. Az enektanitas nagy aszai. Remek modszereikkel komoly gatlasokat ideztek elo bennem, amiket csak ma ismerek fel magamon.

Szerencsere kesobb talalkoztam olyan emberekkel, akik -- ha enekelni nem is -- de legalabb elvezni a zenet megtanitottak.
10   gabor 2002-12-16 12:24:49
A szolfézsról, és egyáltalán a zeneiskolai nevelésről pedig bővebben írtam a Komolyzene jelene és jövője Magyarországon rovatba.
9   gabor 2002-12-16 10:53:33
...mint azt, hogy nem a kellő szakértelemmel, gonddal és türelemmel foglalkozik vele a kolléga, akinek gondjaira bízták!
8   xy 2002-12-15 15:51:22
Én a szolfézsóráimra kellemesen gondolok vissza, mert nagyon erős volt a tanárom, ott tényleg tanultam. Azt a tudást, amit ott megszereztem, még ma is tudom hasznosítani, pedig azóta évek telltek el. A blattolásom fejlődik, mivel zongorázom, és az sokat fejlődött érdekes módon, pedig amikor elkezdtem, borzalmas volt, hang/perc olvastam kottát... Hát ezt, hogy nincs botfülű gyerek, ezt azért így nem állítanám, aki mondjuk 8 éve táncol néptáncot, és még mindig nem tud zenére lépni, arra nem tudok mást mondani...
7   Darvas Kristóf 2002-12-12 07:09:15
Nagyon kevés jó zenésszel találkoztam, akinek jó emlékei lettek volna a szolfézsórákról, miközben szinte mindenki egyetértett abban, hogy nagyon fontos. Hogy miért van ez így, egy szóban kifejezhető: Unalmasak az órák!
Szerintem a mai órastruktúrákat át kell alakítani, hogy mindenki valamennyire a saját tempojában tudjon haladni. A tehetségesebbje már az első órán tudja azt, amit 10 óra alatt tanulnak meg.
Annyi gyerekdalt és népdalt énekeltünk, szolmizáltunk, tapsoltunk, hogy ezek a dalok nemes egyszerűségét egy idő után egyhangúnak éreztem.
Emlékszem, harmadikos zeneiskolás koromtól kezdve magántanuló voltam szolfézsból, ez annyit jelentett: Félévente egyszer bemenni vizsgázni, elénekelni három dalt fejből, leblattolni egy nyolcütemes dallamot, hangközöket felismerni és néhány elméleti fogalmat tisztázni. Minimális tanulással megspóroltam heti másfélóra elvesztegetését.
Csak egyetlen dolog hiányzik: A blattolási készségem nem fejlődött rendesen. Bár, ha bejártam, lehet, hogy akkor se fejlődött volna sokkal jobban.

Hogy mi legyen helyette, nem tudom. Élvezetes órák, ez nagyon fontos.
Egy ötlet: a monoton szolfézsórák helyett egy kellemes énekkarokat szervezzenek össze. Itt is lehet elméletet tanítani, de kevesebbet és gyorsabban, a hangsúly a közös éneklésen legyen, ami - ha jó a karvezető - oldott tud lenni, emiatt jobban szeretnek oda járni.

De itt a gond: Jó legyen a karvezető! És ha nem jó? Nem lehet minden zeneiskolában egy tehetséges karvezető. Talán, ha jobban lennének fizetve, akkor... Aki zeneiskolában tanít, vagy azért teszi, mert nem él meg másból, vagy azért, mert annyira szeret tanítani, hogy vállalja az ezzel járó alacsony életszínvonala, vagy olyan mázlista, hogy férje/felesége keres annyit, hogy kényelmesen meg tudjon élni.
6   gabor 2002-12-05 18:04:16
Iiigen, a baj ott lehet, hogy erőltetik a karéneklést, ahelyett, hogy minden iskolában kötelező lenne, hogy minden vállalatnak, hivatalnak, templomnak, sportszövetségnek, elmegyógyintézetnek saját énekkara lenne, amelyet egy ekötelezett karvezető dirigál. Nem győzzük elégszer elmondani, amit saját bőrünkön tapasztaltunk: NINCS botfülű gyerek! Csak rossz énektanár/karvezető van! Mindannyian arra születtünk, hogy testünk-lelkünk képességeit minél inkább kihasználjuk - embertársaink javára. A hangépzőszervi betegeket kivéve mindannyiunknak van énekhangja. Nem lesz mindenkiből maratoni futó, akinek van két jó lába, de járni, sétálni még a féllábú is meg tud tanulni. Ezt az egyszerű tényt kellene elhinniük az énektanároknak (és a szülőknek). De persze mindent kényelmesebb a gyerekre fogni...
5   Búbánat 2002-12-05 14:44:30
Talán rosszak a pedagógiai módszerek? Talán már a gyermekkorban megutáltatják a gyerekkel az énekórákon a szolfézst, ami kötelező marad a hangszeres tanítás időszaka alatt is? Van, aki a Kodály-módszerre esküszik, van, aki azt elutasítja. Mi az igazság? A gyerek kedvét a komolyzene tanulásától vagy hallgatásától, élvezetétől egy életre szólóan elveheti egy hozzá nem értő oktató, aki igyekszik jól-rosszul, inkább rosszul visszaadni azokat a hiányos ismereteket, amelyekben maga is ludas, és már őt is korszerűtlen módszerekkel oktatták anno. Aztán erőltetik az iskolákban a kórusbeli éneklést azokkal is, akikről tudott, hogy botfülűek. Jellemző, hogy milyen sok fiatal, még tanuló vagy pályakezdő kolléga, illetve kollegina kíván részt venni egy-egy nevesebb pályatárs, opera-, dalénekesnő mesterkurzusán; abban a reményben, hogy olyan hang-és légzéstechnikai ismeretekhez, meg stílusismerethez juthatnak hozzá, amiket a főiskolán és az Akadémián nem, vagy csak hézagosan kapnak meg. Ezt a hiányt most egy magukénál képzettebb és már bizonyított énekestől szeretnék bepótolni. Van, akinek sikerül, van, akinek nem. Mert itt is nagy a vetélkedés ám! És sokaknak nincs önkontroljuk, hogy mire alkalmasak és mire nem. Hát bizony, félthetjük a mai fiatalokat, mert sok a tehetséges gyerek, nem kétséges, de a rossz módszerek, meg a túlzott nagy önbizalom egyaránt károkat okozhat. Mind a tanulónak, mind az el/ki/bocsátó oktatási intézménynek, s végső soron, magunknak, befogadóknak, fogyasztóknak.
4   gabor 2002-12-05 10:56:27
Az a szomorú, hogy azok között, akiket felvesznek az Akadémiára, például énektanárképzőre, elenyésző azok száma, akik valódi hivatástudattól vezérelve választják a pályát. A reménybeli kollégák döntő többsége már az Akadémiára annak biztos tudatában jön, hogy az énekoktatásban nincs tennivaló, vagy ha van, az nem rá tartozik. Sajnos az akadémisták és főiskolások törpe kisebbsége szereti azt a zenét, aminek művelésére az életét tette fel. A többség szabadidejében, sőt két órája közötti szünetben ugyanazt a hangzó szemetet hallgatja, amit a gyerek, akit majd tanítani fog. Ha tehát egy ilyen kollégajelölt lemorzsolódik, talán nem is oly nagy nemzetünk vesztesége.
3   Búbánat 2002-12-05 10:23:22
Kedves Gabor! Tőlem folytathatjuk itt a rovatodban is. Most csak annyit, hogy való igaz, a zeneiskola sem ingyenes, de még mindig jóval olcsóbb, mintha magán stúdiumokat, különórákat vesz a diák borsos áron. Bizonyára van olyan szülő, aki úgy gondolja, neki és csemetéjének megéri ezen az áron is, főleg, ha érzékelhető már a diák tudásának gyarapulása. Egyébként, szorgalom, kitartás nélkül mit sem ér az egész. Később, pedig amikor már a Konziba, vagy a Zeneakadémiára kell felvételeznie, jönnek a néha megoldhatatlan nehézségek: túljelentkezés, alacsony felvételi keretszám, túl magas pontszámok, gyenge tudás, kapcsolatok hiánya stb. Ha nem sikerül a felvételi, van, aki nem gyötri tovább magát, egész egyszerűen abba hagyja a még számára el sem kezdődött pályát. Jó esetben, nem adja fel, és minden évben újra beadja felvételi kérelmét. Egyszer talán sikerülnie fog. Ugyanakkor, a már végzett diákoknak sem minden tejfel. Tekintve, hogy vannak szakok, ahonnan ömlik ki a diplomás, és már most telítve vannak a potenciális álláshelyek: mind tanári, mind zenekari árok. De még az egyéni szólista karrier sem biztos, mert itt is nagy a verseny, sokan vannak. A zenei intézményeknél (médiák: zenei rovatok, szerkesztőségek; egyéb kutatói, történészi álláshelyek) sem sokkal rózsásabb a helyzet. Nem beszélve arról, hogy ott már politikai vetülete is van a dolognak. Szóval, nem könnyű az itthoni helyzet az érvényesüléshez. Külföldön is ugyanúgy meg kell küzdeni a jól fizető biztos álláshelyekért, de még a zenei versenyeken elért helyezések sem garantálják, hogy egyből befutott, szólista karrier ígérete áll előtte. Szerencse is kell sok egyéb mellett. Sokan gáncsolják, akadályozzák a naiv fiatalokat az előbbre jutásban. Van, aki feladja, van, aki nem csügged, minden követ megmozgat céljainak elérése érdekében. Sikertelenség esetén viszont a szülők meg utólag megbánják, hogy szeretteiket erre a pályára erőltették. Főleg, ha a tehetség, kitartás, szorgalom, ambíció egyébként sem volt meg a nebulóban, sem kis korában, sem felnőve. Külön téma lehet, hogy mit kezd magával az ilyen szituációba érkezett reménytelen eset, aki csak már túl későn veszi észre, hogy minden eddig megtett lépése elhibázott volt, s drága éveket vesztegetett el.
2   Búbánat 2002-12-03 11:27:17
A Komolyzene jelene és jövője fórumon írtakhoz kapcsolódik a téma. Itt is folytatható.
1   gabor 2002-12-03 10:54:30
erratum: \"...és énekoktatás színvonalánál...\" helyesen: \"...és énekoktatás megbecsülésénél...\"
0   gabor 2002-12-03 10:51:51
Tóth Péter cikke adta az ötletet (Figyelj, mama...) a fórum létrehozásához. Kérdés: nincs-e Magyarországon megfelelő, bevált eszköz az ifjú és idősebb közönség zenei nevelésére? Kell-e mind újabb módszerekkel kísérletezni, amíg nics épkézláb iskolai kórus az országban (nem a szabályt erősítő kivételekre gondolok), amíg évről évre csökkentik az énekóra-számokat, amíg énektanárképzésünk színvonalát az énekóra és énekoktatás színvonalánál csak népünk zenei műveltsége és ízlése jellemzi jobban?
   
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Brian Hecht, Hiroyuki Kurogane, Szabó Zsolt, Veér Mátyás
a Hungarian Trombone Bootcamp 2019 fesztivál résztvevői

"Mi szól jobban egy harsonánál?"

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"

20:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Duna Szimfonnikus Zenekar
"Budapest Gálakoncert"
13:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Szentpáli Roland, Lukács Gergely (tuba)
Budafoki Dohnányi Zenekar kamarazenekara
"Barokk Randevú '19"

20:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Najbauer Lóránt, Balogh Eszter, Szigeti Karina, Ódor Botond
Budafoki Dohnányi Zenekar
vez.: Hollerung Gábor
"Barokk Randevú '19"
J.S. BACH: Phoebus és Pán párviadala, BWV 201
A mai nap
született:
1929 • Moldován Stefánia, énekesnő († 2012)