Még
mielőtt külföldi operatársulatok elhozták volna Magyarországra a Ruszalkát, már
készült belőle magyar nyelvű rádiófelvétel: keresztmetszet-féle.
A
Magyar Rádió évtizedeken keresztül sugározta az opera részleteit erről a
stúdiófelvételről (is):
1955.
szeptember 19., Kossuth Rádió, 19.02 – 20.00
„Bemutatjuk
új operafelvételünket”
„Részletek Dvorzsák A sellő
(Ruszalka) című operájából”
Közreműködik a Magyar Rádió ének-
és zenekara.
Vezényel: Váradi László
Szereposztás:
Ruszalka
– Mátyás Mária
A
herceg – Ilosfalvy Róbert
A
vízirém – Jámbor László
A
hercegasszony – Takács Paula
3 tündér – Szecsődi Irén, Fábry Edit, Koltay Valéria
A mai, február 4-i délelőtti előadáson a földszinten ültem. A mai előadás jobban tetszett, elsősorban azért, mert az énekesek - benyomásom szerint - kevésbé kiabáltak, kevésbé erőltették a hangjukat, jobban érvényesült a természetes hangszínük. Nyári Zoltán nem annyira volt formában ma, főleg az elején, de a többiek jobban tetszettek ma, mint a múltkor. A zenekar is árnyaltabbnak, dvořákosabbnak hangzott, bár itt szerintem még mindig van tere a fejlődésnek. Nyárin és Brassói-Jőrösön szemmel láthatólag mikroport volt, de sejtésem szerint ez nem helyszíni erősítés céljára szolgált, hanem arra, hogy felvegyék az előadást (erre utalt a színpad előtt elhelyezett számos mikrofon). Brassói-Jőrösről változatlanul nem gondolom, hogy hangszíne ideális lenne Ruszalkához, de szépen helytállt. Színészi játéka sokat segít az összhatás elérésében.
Szubjektív, fanyalgástól sem mentes, laikus beszámolóm a január 31-i Ruszalkáról:
Meglehet, túlságosan nagy várakozással mentem el az előadásra, ezért csalódtam.
Első Ruszalka-élményem Prágában volt, és, bár abban az előadásban se a szoprán, se a tenor nem volt a helyzet magaslatán, engem abszolúte lenyűgözött ez az opera, a történet is, meg különösen a varázslatos zenekari hangzás. (Amerikai vendégkarmester vezényelt, de a prágai operazenekarok talán még karmester nélkül is remekül eljátsszák a Ruszalkát.) Mikor megtudtam, hogy Halász Péter fogja vezényelni a pesti előadást, örültem a hírnek, hiszen nevezett maestro korábbi benyomásaim szerint igencsak otthon van annak a korszaknak a zenéjében. Sajnos korai volt az örömöm, mert a jelek szerint ez az affinitás a cseh zenére már nem feltétlenül terjed ki. Dvořák nem Richard Strauss. A megvalósított zenei kíséret legfeljebb nyomokban tartalmazta a szláv lírát, a szláv melankóliát, aminek az egészet át kellene hatnia, és ami annyira ott van a népzenéjükben is. A zenekari teljesítmény egyébként se tetszett, hallottam pontatlan, elkent belépéseket (jó, jó, más előadásban is előfordul ilyesmi), valamint nem egyszer kihallottam egyes hangszereket, holott a III. emelet közepén elég integrált szokott lenni a hangzás.
A főszereplők közül egyedül Nyári Zoltán keltett bennem olyan benyomást, hogy ő akár cseh énekes is lehetne. (Tudható, külföldön is énekli a Herceg szerepét, míg a többiek valószínűleg most debütáltak szerepükben.) Brassói-Jőrös Andreáról az a benyomásom, hogy nemcsak a (hangi) kamatokból énekelt, hanem a tőkéhez is hozzányúlt időnként. Meglehet, ennek az az oka, hogy a karmester - mint az egy online interjúból kiviláglik - megköveteli a megfelelő volument. Ez az énekesnőt valószínűleg erején felüli erőfeszítésre kényszeríti. A magas hangjai az én fülemben nem hangzanak szépnek, lehet, hogy ennek is a túlzott igénybevétel az oka.
Rálik Szilvia végigrikácsolta a szerepét, lerontva a kedvező benyomást, amit a nyáron szereztem róla a margitszigeti Attilában. A Vízimanó szerepe basszust kíván, Szemerédy Károly pedig tudtommal bariton. Megtette amit lehetett, de maradt némi hiányérzet bennem. Gál Erika mély hangjai sem voltak igazán meggyőzőek. Meglehetősen blazírt boszorkány, de lehet, hogy ez rendezői koncepció: a nő belefásult, hogy szerelembe esett vízitündérek folyton könyörögnek neki, hogy változtassa őket emberré, ő megteszi, aztán a történet rosszul végződik.
A mellékszerepeket jól osztották ki. Kiemelkedik közülük Topolánszky Laura a Kukta szerepében, igazolva a tételt, hogy valójában nincsenek kis szerepek.
A rendezés elfogadható, a jelmezek látványosak. Nagy szerep jut a koreográfiának, a víz hullámzását textilek mozgatásával sűrűn imitáló táncosok karizmai alaposan igénybe lehetnek véve. Jó ötlet a Boszorkány fekete macskájának megjelenítése egy jelmezbe bújt mozgásművész által.
Összességében az előadás zeneileg számomra nemcsak a prágai előadás színvonalát nem érte el, de a nem olyan rég a Müpában látott, rövidített verzióét sem (ott volt egy igazán adekvát címszereplő, Bakonyi Anikó, meg egy valódi basszus Vízimanó, Kiss András).
Úgy vélem, az operaházi előadás a tegnap hallott állapotában nem igazán alkalmas arra, hogy ezt a - szerintem - csodálatos operát a pesti operaközönséggel megszerettesse. A csoda elmaradt. Még talán javíthatnak. (Meg fogom nézni még kétszer.)
Annyiban szerencsésebb vagyok, hogy lassan 20 éve zenehallgatós alapon ismerem a Rusalkát, és itt van a Fleming-/Mackerras-felvétel CD-n, a kísérő füzetben az eredeti szöveggel és angol/német/(francia) fordítással. Baráti társaságban visítoztunk a röhögéstől, főleg az 1. felvonás Vízimanó-nimfa, ill. Ježibaba-jeleneteinek szövegein. Nem tehetek róla, jókat derülök egyes cseh szavakon, mint pl. chlapec, hočička, a mássalhangzó-torlódásokról (zmrzlina, prst) nem is szólva.
Èrtem, ebben is sok igazsàg van ès te/ti vagy/tok ebben jàrtasak. Azt mondanàm, modus vivendi-nek, hogy (köz)ismert operàknàl talàn tènyleg ès inkàbb előtèrbe kerülhet a mű(vèszi/bb)fordìtàs. Ebben az esetben (Rus/z/alka) viszont egyfajta "nyers" ismeretterjesztès is a szõveg ill. annak olvasàsa. Szàmomra biztosan. Làttam a MET Fleminges produkciòjàt, az volt elsõ Ruszalkàm, meglepően megfogott a zene, de ott ugye (?) nem volt magyar felirat ès hiàba tudtam kb. h. miről szòl a mese, pontos szövegismeret hìjàn kisebb volt az èlvezeti hatàs.
Azt hiszem, hogy ez ennél egy picit bonyolultabb. Ha leemelsz egy nem magyar író által írt könyvet a könyvespolcodról, és beleolvasol, akkor nem a nyers, szó szerinti szöveget olvasod, hanem műfordítást. Minden egyes műnél - így a librettónál is - a tartalom és a forma egységet képez. És a jó műfordításnak ezt az egységet kell egy másik nyelvre konvertálnia. A tartalom nem egyenlő a szószerintiséggel, a szavak összességével, hiszen nagyon gyakori az, hogy az egyes nyelvek ugyanazt a gondolatot más szavakkal fejezik ki. Én a fordítási eljrást úgy képzelem el, hogy a szavak halmaza egy gondolatot fejez ki, tehát a szavakból el kell jutni a szavak által kifejezett gondolatig, és ezt a gondolatot kell átültetni a másik nyelvre, úgy, hogy az eredeti forma is - amennyire lehetséges - megmaradjon. Ebben a kontextusban a nyers fordítás csak egy közbeeső állapot. A régebbi opera-fordítások legnagyobb problematikája az volt, hogy az eredeti formát kellett teljes mértékig leképezniük, azért, hogy a lefordított szöveg az eredetihez hasonló módon, prozódiailag is megfelelő legyen, énekelhető legyen. Ez a tartalom szemszögéből időnként szinte vállalhatatlan kompromisszumokat eredményezett. Manapság már egyszerűbb a helyzet, hiszen a lefordított szöveget nem kell énekelni, így a szöveghűséget sokkal jobban meg lehet valósítani. Ettől függetlenül, mint minden más irodalmi alkotásnál, úgy ebben az esetben is, a forma változatlanul lényeges, a lefordított szövegnek nemcsak a szavak jelentését, hanem az eredeti libretto szavakon túli szépségét is át kell adnia.
Màr ìrtam, mennyire fontosnak tartom a szövegek magyar nyelvre fordìtàsàt, olvasàsàt előadàs közben. Tegnap este is vègig fèl szemmel a Rus(z)alka szövegèt olvastam. Megejtően kifejező ès vàlasztèkos szöveg. A fordìtàs rìmek nèlkül is èlvezetes. Ùgy vèlem, egy itt ennyire ismeretlen darab követèsèhez legfontosabb a szöveghű (nyers?) fordìtàs. A rìmes műfordìtàs valszeg a pontossàg rovàsàra menne. Aki meg nem olvassa a szöveget, mèg kevèsbè, ùgyis mindegy.
Ha már Dvořák és a szellemvilág: Április 18-án a Pesti Vigadóban adják elő(NFZ /kórus) tudtommal másodszor idehaza a halhatatlan szerző igencsak kiváló A kísértetmenyasszony c. kantátáját. Jó kis rémtörténet, először a MüPa 2009-es, sorrendben 2. maratonján szólaltatták meg.
A Rusalka-libretto cseh nyelven versben van - és gyönyörű! Magyarul is lehet verses.
Rusalka I
https://www.youtube.com/watch?v=DHOlkqEODSU
Rusalka II
https://www.youtube.com/watch?v=lmGcfW_0IEg
Rusalka finale
https://www.youtube.com/watch?v=gcNXSfCQ2A4
A legismertebb: Měsíčku na nebi hlubokém
https://www.youtube.com/watch?v=tikBiZwCnW8
Magyar Katolikus Rádió – „Zenei barangolás”
Dvořák-premier az Operában: Ruszalka
A műsorban tudósítás hangzik el a Magyar állami Operaház premierje előtti egyik
próbáról, az Opera Café-tól kölcsönzött felvételéről, amelyben a „felkészülés
koncentrált pillanatai” között megszólal a rendező, Szikora János, a címszereplő
Brassói-Jőrös Andrea, a Herceget alakító Nyári Zoltán és a házigazda-műsorvezető, Gyüdi Melitta.
Elhangzott: 2024.01.28. 20:04
Visszahallgatható: itt
Köszönöm! Tényleg, ez igen mesebeli, szép Ruszalka-operafilm!
Nem éppen MÁO, de Ruszalka.... gyönyörű operafilmet találtam itt: https://www.youtube.com/watch?v=WIElTGa_wyI
Jelenségek hálójában - Szikora János a Ruszalkáról és az élet szépségeiről
/Új Ember 2023. december 24–31-i ünnepi szám, a Mértékadó kulturális melléklete/
„Színész, színházi, opera- és filmrendező, színigazgató. Szikora János több mint negyven éve van jelen hivatásaival a hazai kulturális életben. 1989-ben dolgozott először az Operaházban, a Salomét követően többek között a Carment, a Normát, A bolygó hollandit és a Werthert is megrendezte. Egyik legjelentősebb, zenei léptékében mindenképpen legnagyobb „olvasatvállalása” Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony című zenedrámájának magyarországi bemutatója volt 2014- ben.
Tíz év elteltével most ismét egy olyan, alaprepertoárba kívánkozó remekművet visz színre, amely saját produkcióként először kerül a Magyar Állami Operaház műsorrendjébe.”
/Pallós Tamás/ - (2-3. oldalon)
[...] „[Nádasdy Kálmánnak] volt egy nagyon fontos, lényegében az egész rendezői pályámat beragyogó elve: Ne a jelentést ábrázold, hanem a jelenséget! Arra utalt, hogy operák színpadra állításakor a jelenség maga a zene, a szöveg, illetve a librettó keletkezésének ideje és közege. A jelentés megmutatása eredményezi a didaktikus rendezői belemagyarázásokat. Kétségtelen, hogy e jelentős előadások között is akadnak nagyon hatásosak, de ezeket kevésbé szeretem; nem ez a fajta rendezőalkat vagyok. Sokkal inkább abba az irányba mozdulok el, hogy a jelenséget járjam körbe, a jelentés megfejtését, az interpretációt pedig a nézők fantáziájára bízom." [...]
Kedves Zéta!
Az Élet és Irodalom 2009. március 6-i (10.) számában
Koltai Tamás Az elsüllyedt hableány című operakritikájában a Debreceni Csokonai
Színház saját Ruszalka produkciójáról úgy fogalmaz, hogy magyarországi
bemutató.
Ugyancsak Koltai Tamás, a Színház című lapban megjelent operakritikájában (2009. május 1.) írja le:
„A debreceni előadás jócskán megkésett magyarországi, magyar nyelvű bemutató. (Eddig egy 1956-os pozsonyi és egy 2008-as kassai vendégjátékon láthatta a hazai közönség Budapesten, illetve Miskolcon.)”
Koltai nem említi, de mi már tudhatunk az 1956-os Erkel Színház-béli pozsonyi színház vendégjátékát húsz évvel követő Prágai
Nemzeti Színház vendégjátékáról is az Operaházban. Kérdés inkább azon lehet, hogy saját produkciót vagy vendégjátékot
tekintsünk magyarországi bemutatónak?
Kedves Búbánat,
Az OPERA holnap először tűzi műsorra - saját produkcióban - Dvořák Ruszalka című operáját. „A hangját szerelméért feláldozó hableány történetére, ami a cseh operairodalom egyik legikonikusabb darabja”, meg Szikora János rendezésére kíváncsian, már a hivatalos bemutató-előadás előtti főpróbára zsúfolásig megtelt tegnap az Operaház nézőtere.
Számomra élőben ez volt a negyedik Ruszalkám: 1989. február 8., Pozsony, Slovenské Narodné Divadlo (Szlovák Nemzeti Színház); 2009 februárja, Debreceni Csokonai Színház – az opera magyarországi bemutatója; 2014 februárja, Bécs, Állami Opera. Tehát a legutolsó Ruszalka-élményem csaknem napra pontosan tíz évvel ezelőtt a STOP-hoz kötődik, ahol kiemelkedő énekes nagyságoknak tapsolhattam, de a rendezés horrorisztikus elemei is igencsak hatottak...(erről részletesen beszámoltam a Dvořák -topikban, a 124-es sorszám alatt. lásd itt.)
Halász Péter karmester mindkét szünet utáni felvonás kezdete előtt, elnézést kért a közönségtől, türelmünket kérve, mert még „csiszolgatta” az első felvonásból a zenekari részek néhány ütemét, amelyeket újra eljátszatott.
Nem kívánok szólni, milyen erős benyomások értek minket Dvořák operáját nézve-hallgatva, legyen meglepetés, de azért annyit mégis elmondhatok az új produkció rendezését, a látványvilágát, az énekesi és zenei oldalát is tekintve, hogy a közönség igen magas hőfokon nyilvánított pozitív tetszést az előadás végén, mindenki sugárzott az örömtől – fenn a színpadon előadók is!
Az OPERA vélhetően egyik munkatársa a tapsrend alatt, kezében egy szép virágcsokorral, belépett a színpadra, odalépett Rálik Szilviához, akinek átadta a bokrétát, majd kivonult. Szeretném tudni, vajon e tiszteletmegnyilvánulás mögött mi állhatott, és hogy a nyílt színpadon, egyedüliként Rálik kapott tőle ilyen kedves elismerést.
A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése
(19.00 – 21.50):
Antonín Dvořák: Ruszalka
Háromfelvonásos opera
Szövegét Jaroslav Kvapil írta
Vez.: Szemjon Bicskov
Ea.: Prágai Filharmónia Énekkara (karig.: Lukáš Vasilek),
Cseh Filharmonikus Zenekar
Szereposztás:
Ruszalka - Asmik Grigorian (szoprán)
Herceg - Dmytro Popov (tenor)
Az idegen hercegnő - Jana Kurucová
(szoprán)
Boszorkány - Jamie Barton (mezzoszoprán)
Vízimanó - Jan Martiník (basszus)
Kukta - Štěpánka Pučálková (szoprán)
Erdőőr - Boris Prýgl (tenor)
Erdei tündérek - Markéta Klaudová
(szoprán), Markéta Cukrová (szoprán), Monika Jägerová (mezzoszoprán)
Vadász - Jiří Brückler (bariton)
(Prága, Rudolfinum, Dvořák-terem, 2022. szeptember 19.)
Van itt valaki, akinek mond valamit az a név, hogy Josef Kuchinka?
A bombasztikus előadások kedvelőinek ez egy jó opció. Három éve dobták piacra. Van pár magyar is a zenekarban.
- Képzeld Julikám, tegnap az én drága Lajosommal voltunk egy komolyzenei koncerten! Dvorak IX. szimfóniáját hallgattuk meg. Hogy milyen volt? Hangos! Nagyon hangos!
Hát igen. Ezt a művet előszeretettel szokták hangosan játszani. A zenészek mentségére legyen mondva, a kotta tálcán kínálja ezt az opciót. Egy Bösendorfernek sem lehet ellent állni. Aki egy ilyet megpillant, már ugrik is neki, és miközben izomból veri a legalsó billentyűt, valósággal rázkódik a gyönyörűségtől, mert ilyen csodálatos alvilági mélyeket még a Sonus Fabere sem képes otthon kiokádani magából, pedig az többe volt, mint ez a két tonnás izé.
Aztán jön ez a szlovák karmester, ez a Lenárd, aki fordít a dolgon és azt mondja, hogy kérem, ez a szimfónia se nem dráma, se nem epika, hanem líra. Noseda ugyenezt csinálta Csajkovszkij 4. szimfóniájával. Az eredmény? Egy új Csajkovszkij mű. Ezt tényleg lehet? Ilyen egyszerűen kilépni a jól megszokott előadói kánonból? Lehet. Persze. Zenei fantázia és merészség kérdése az egész. Mondjuk, aki a mai napig abban a hitben él, hogy a játékban folyton ott kell lobognia a tűznek, a kifejezés olthatatlan vágyának, annak hiába is magyaráznám ennek a végletekig letisztult és őszinte érzelmekkel teli szlovák előadásnak a nagyszerűségét. Az ilyen megérdemli, hogy Dvorák apropóján folyton leszőnyegbombázza egy zenekar.
Meg van bocsájtva, koszonom azt a sok szép felvételt amelyeket szlovák muvészek tolmácsoltak.
Az biztos, hogy én ittam! :-)
Te ittál a hozzászólásod előtt? Vagy viccnek szántad?
Most, hogy végre fellebbent a fátyol a tegnapi borzasztóan nehéz feladványról, megmutatnám a létező legjobb felvételt és kiadványt ebből a szimfóniából. Tessék:
Bartók Rádió sugározza ma este, 20:25 – 22.00
Antonín Dvořák: Stabat Mater
A MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye
Vezényel: Csaba Péter
Kertesi Ingrid (szoprán),
Megyesi Schwartz Lúcia (alt),
Fekete Attila ének (tenor),
Kovács István (basszus)
és a Debreceni Kodály Kórus (karig.: Szabó Sipos Máté)
(Zeneakadémia, Nagyterem, 2019. április 4.)
(Ism. március 8., 13.25)
off:
Ha gyermekek elvesztése, akkor a Ken Russell-féle, 1974-es Mahler film kötelező.
A három gyermek elvesztése, annak fájdalma és az ezek által kiváltott Stabat Mater számomra teljesen érthető volt. Erről beszélt is a filmben!
Nem tudom, hogy mennyire jött át a filmből a Stabat Mater komponálásának időszaka; korábban saját koncertélményemnek adtam hangot itt, amikor ezt írtam:
Rövid időn belül családi gyászok sokasága - felesége és három gyermeke (két leány, egy fiú) halála - kiváltotta fájdalom inspirálta ezt a hatalmas, katartikus kisugárzású kantátáját, ami véleményem szerint zenei szövetével túltesz a többi jelentős szerző ismert, értékes Stabat Mater-feldolgozásain. Az 1877-ben zenekarra, vegyeskarra, orgonára és négy szóló hangra komponált nagylélegzetű kompozíciója lélegzetelállító, torokszorító, csodálatos alkotás!
Köszönöm! Érdekes volt. Egy apróság felkeltette az érdeklődésemet és utána néztem a wiki-n: a kissé egzaltált "kottamásoló" és hegedűs fiatalember, aki a tinédzser leánykát imádta, Jozef Suk, a későbbi nagy hegedűművész, zeneszerző, a Prágai Konzervatórium tanára, majd rektora, ami valóban Dvoŕak leányát vette feleségül.
Kedves Búbánat, nagy koszonet.
DUNA TV
Február 5-én, 22:25-től a Dunán!
A film a vetítés után 7 napig megtekinthető itt, a Médiaklikken!
Antonín Dvořák világhírű cseh zeneszerzőről készült életrajzi film. Dvořák 53 éves korára világszerte elismert zeneszerző, a Károly Egyetem és a Cambridge-i Egyetem díszdoktora. Bécsi és londoni sikerei után New York és a híres Carnegia Hall is a lábai előtt hever. Boldog családja, felesége és számtalan gyermeke, békésnek hitt családi élete mögött azonban Dvořák mélyen őrzött egy titkot. Szerelembe esett Josefina Kounicová zongoraművésznővel, aki élete végéig a Múzsája, s nem mellesleg felesége testvére. Látványos, kosztümös film, sok-sok klasszikus zenével és melodramatikus szerelemmel. 115 éve, májusban hunyt el Antonín Dvořák, új életrajzi filmjével a nagy zeneszerzőre emlékezünk. Díjak: 2015 - 23. Cseh Oroszlán Díj - a" Legjobb televíziós film- és miniszéria" kategóriában 2015 - 10. Szöul Nemzetközi Televíziós Fesztivál - Zsűri különdíja filmdráma kategóriában
15 éve, májusban hunyt el Antonín Dvořák, új életrajzi filmjével a nagy zeneszerzőre emlékezünk.
Cseh romantikus dráma, 2015
A műsorszám megtekintése 16 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott!
Feliratozva a teletext 333. oldalán.
Forgatókönyvíró: Petr Zikmund
Zene: Antonín Dvořák, Jan Jirásek, Josef Suk, Joseph Haydn, Václav Vondráček
Operatőr: Tomáš Sysel
Rendezte: Jaroslav Brabec
Szereplők:
Hynek Čermák (Antonín Dvořák)
Petra Spalková (Anna Dvořáková)
Soňa Norisová (Josefína Kounicová)
Igor Bareš (Václav Robert Kounic)
Sabina Rojková (Otilka Dvořáková)
Marie Spurná (Hodíková)
Vladimír Javorský (Josef Václav Sládek)
Petr Šmíd (Josef Suk)
Tomáš Havlínek (Oskar Nedbal)
Oldřich Vlach (orvos)
Jan Novotný (lelkész)
Zuzana Onufráková (komorna)
Milan Simácek (Hodík)
Díjak:
2015 – 23. Cseh Oroszlán Díj – a” Legjobb televíziós film- és miniszéria” kategóriában
2015 – 10. Szöul Nemzetközi Televíziós Fesztivál – Zsűri különdíja filmdráma kategóriában
200
2020.09.03 12:35 - 13:23 Bartók Rádió Koncert dél - Hangversenykülönlegességek |
|
A Bostoni Szimfonikus Zenekar hangversenye Antonín Dvořák műveiből Vezényel: Seiji Ozawa Km.: Frederica von Stade (ének), Itzhak Perlman (hegedű), Yo-Yo Ma (gordonka), Prágai Filharmónia Énekkara 1. Karnevál nyitány, 2. f-moll románc op. 11 (Perlman), 3. Az erdő csendje op. 68/5 (Ma), 4. Gesz-dúr humoreszk op. 101/7 (Perlman, Ma), 5. Ruszalka - Dal a Holdhoz (Stade), 6. X. szláv tánc (Perlman, Ma), 7. XV. szláv tánc (Prága, Smetana-terem, 1993. december 16. - részletek) |
Dvořák - Rusalka
Classica TV Heute, 21:00 - 23:33 Uhr
D 2016
153 Minuten
"Ádám Fischer dirigiert das Orchester und den Chor von La Monnaie bei einer Darbietung von Antonín Dvoráks (1841-1904) Rusalka, einer Märchenoper in drei Akten.
Rusalka ist die neunte Oper des Komponisten und gehört auch heute noch zum Standardrepertoire tschechischer Opernhäuser.
Die Hauptrollen übernehmen Myrtò Papatanasiu , Pavel Cernoch , Annalena Persson , Willard White (Vodník, der Wassermann) und Renée Morloc (Jezibaba, die Hexe).
Eine Rusalka ist ein weiblicher Wassergeist aus der slawischen Mythologie, der in einem See oder Fluss lebt. Rusalka, eine Wassernymphe, möchte zum Menschen werden, um von einem Prinzen geliebt zu werden. Damit ihr Wunsch in Erfüllung gehen kann, muss Rusalka ihre Stimme aufgeben und sich der ewigen Verdammnis stellen, falls ihre Liebe scheitert.
Regisseur Stefan Herheim zeigt dieses lyrische Märchen, das 2016 in der Brüsseler La Monnaie aufgezeichnet wurde, auf meisterhafte Art. In dieser allseits gefeierten Interpretation nehmen die Märchenelemente manchmal erschreckend realistische Züge an, sodass man diese zauberhafte Produktion als psychoanalytische Studie männlicher Fantasien und weiblicher Archetypen verstehen könnte."
A Bartók Rádió ma esti operaközvetítése
19:00 – 21.48 Antonín Dvořák: Király és szénégető
Háromfelvonásos vígopera
Szövegét Bernard J. Lobeský írta
Vez.: Tomáš Brauner
Km.: Prágai Rádió Szimfonikus Zenekara,
Prágai Filharmonikus Énekkar
(karig.: Lukáš Vasilek)
Szereposztás:
Mátyás király - Roman Hoza (bariton),
Matěj, szénégető a Křivoklát erdőben - Jozef Benci (basszus),
Liduška, a lánya - Kateřina Kněžíková (szoprán),
Anna, Matěj felesége - Lucie Hilscherová (kontraalt),
Jeník, ifjú szénégető - Richard Samek (tenor),
Jindřich - Josef Moravec (tenor),
Királynő - Dana Burešová (szoprán),
Eva, udvarhölgy - Jana Sibera (szoprán),
Sekáček - Jan Šťáva (basszus),
Első vadász - Ondrej Koplík (tenor),
Második vadász - Michal Onufer (basszus)
(Prága, Dvořák-terem, 2019. szeptember 19.)
Ma éjjel az M5 csatorna sugározza:
2019. november 6. szerda 21:50 - 23:20
MüpArt Classic
Dvořák: Stabat Mater
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
(A 2017. november 1-i hangverseny felvétele)
(90')
A középkori himnusz,- mely a keresztfa tövében fia kínhalálát sirató Fájdalmas Anya szenvedését idézi fel-, Dvořákot egy személyes tragédia, a gyermekének elvesztése felett érzett gyász inspirálta a tíz tételes mű megkomponálására. A szerzőre jellemző dallami invencióval, érzelemgazdagsággal megírt egyházzenei műve az oratórium irodalom egyik legérzékenyebb, legihletettebb alkotása, mely a bel canto stílus avatott tolmácsolójának: Riccardo Frizza olasz dirigensnek mesteri tolmácsolásában hangzik el.
Anastasia Shchegoleva (szoprán)
Vörös Szilvia (mezzoszoprán)
Paolo Fanale (tenor)
Liang Li (basszus)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: Riccardo Frizza
Mindjárt kezdődik a Bartók Rádióban:
19:35 - 22.11 Antonin Dvorák: Ruszalka (A sellő)
Háromfelvonásos opera
Szövegét Jaroslav Kvapil írta
Vez.: Charles Mackerras
Km.: Kühn Vegyeskar (karig.: Pavel Kühn), Cseh Filharmonikus Zenekar
Szereposztás:
Ruszalka – Renée Fleming (szoprán),
Herceg – Ben Heppner (tenor),
Vízimanó – Franz Hawlata (basszus),
Boszorkány – Dolora Zajick (alt),
Erdőőr – Ivan Kusnjer (bariton),
Az idegen hercegnő – Eva Urbanová (szoprán),
Kukta – Zdena Kloubová (tenor),
Erdei tündérek – Lívia Ághová, Dana Buresová (szoprán), Hana Minutillo (alt),
Vadász – Ivan Kusnjer (tenor).
Pardon, az előbbi beírásomat nem ebbe a topicba akartam tenni; a Bartók Rádióéban viszont már jó helye lesz az operafelvétel sugárzásáról való közlésemnek.
2018.11.13 19:35 - 21:32 Bartók Rádió
Umberto Giordano: André Chénier
Négyfelvonásos opera
Szövegét Luigi Illica írta
Vezényel: James Levine
Km.: John Alldis Kórus (karig.: Johnn Alldis),
Angol Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Szereposztás:
André Chénier - Plácido Domingo (tenor)
Madeleine de Coigny - Renata Scotto (szoprán)
Charles Gérard - Sherril Milnes (bariton)
Coginy grófnő - Jean Kraft (mezzoszoprán)
Bersi - Maria Ewing (mezzoszoprán)
Besúgó - Michel Sénéchal (tenor)
Roucher - Allan Monk (bariton)
Mathieu - Enzo Dara (bariton)
Madelon - Gwendolyn Killenbrew (mezzoszoprán)
Fouquier-Tinville - Stuart harling (basszus)
Fléville - Terence Sharpe (basszus)
Az abbé - Piero de Palma (tenor)
Schmidt - Isser Bushkin (basszus)
Dumas - Malcolm King (basszus)
Udvarmester- Nigel Beavan (basszbariton
Ma éjjel az M5 csatorna közvetíti a Müpából felvételről:
2018. november 4. vasárnap 22:40 - 00:30
Dvořák: Requiem, op. 89
(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. november 1. )
Vezényel: Tomáš Netopil
Közreműködők:
Simona Šaturová (szoprán)
Veronika Hajnová (alt)
Brickner Szabolcs (tenor)
Sebestyén Miklós (basszus)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Ma 19:00 :
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem
Onczay Csaba (cselló), Hagai Shaham (hegedű), Pascal Rogé (zongora), Bársony Péter (brácsa)
DVOŘÁK: Az erdő csendje, Op.68/5
DVOŘÁK: g-moll rondó, Op.94
DVOŘÁK: g-moll szláv tánc, Op.46/2 (Kreisler átirata)
DVOŘÁK: e-moll szláv tánc, Op.72/2 (Kreisler átirata)
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, Op.90 („Dumky”)
DVOŘÁK: 2. (Esz-dúr) zongoranégyes, Op.87
A Bartók Rádió közvetíti ma este
19:35 – kb. 21.20
Kapcsoljuk a Zeneakadémia Nagytermét
Antonín Dvořák: Stabat Mater Op. 58.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar (karig.: Somos Csaba) hangversenye
Vezényel: Carlo Montanaro
Váradi Zita (szoprán)
Vörös Szilvia (mezzoszoprán)
Aleš Briscein (tenor)
Kovács István (basszus)
(Ism. március 5., 12:36)
Megjegyzem, a koncerten fellépő tenor nevét a Zeneakadémia honlapjáról vettem át; korábban, más helyütt, Fekete Attilát és Brickner Szabolcsot is nevesítik.
Ma esti koncert a Müpában
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem - 19.30
Nicolas Altstaedt (gordonka)
Nemzeti Filharmonikusok
vez.: Carlo Montanaro
DVOŘÁK: h-moll gordonkaverseny, Op.104
DVOŘÁK: IX. (e-moll) szimfónia („Az új világból”), Op.95
Megjegyzem, más forrás szerint a karmester személye nem Roberto Abbado, hanem Riccardo Frizza - aki legutóbb A puritánokat vezényelte nálunk.
A Bartók Rádió közvetíti ma este, 19.35 – kb. 21.20
„Kapcsoljuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet”
Dvořák: Stabat Mater
Előadók:
Anasztazja Segoljeva (szoprán),
Vörös Szilvia (mezzoszoprán),
Paolo Fanale (tenor),
Liang Li (basszus),
A Magyar Rádió Énekkara (karig. Pad Zoltán) és Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Roberto Abbado
Nem könnyű elképzelni olyan zeneművet, amely szervesebben kapcsolódik mindenszentek és az azt követő halottak napja ünnepéhez - de olyat sem, amely hitelesebben fejezi ki alkotója személyes érzéseit, mint a harmincöt éves Dvořák Stabat Matere, ez a ritkán hallható, méltatlanul mellőzött alkotás.
„Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet a külvilágból magunkba szedett impressziók, az »élmények« hatása alatt nyilvánul meg.”
Bár e jól ismert idézet Bartóktól származik, ezúttal Dvořákkal kapcsolatban is joggal emlékeztethetünk rá. Élete első egyházzenei művét, a kereszt tövében állva fia kínhalálával szembesülő „fájdalmas Anya” (Mater dolorosa) szenvedését ábrázoló Stabat Matert ugyanis nem hivatalos megrendelésre vagy elvont művészi igénynek engedelmeskedve írta, hanem saját legszemélyesebb gyötrelmének kifejezéseként, miután – egy baleset következtében - 1876-ban eltemette lányát, Josefát. A mű kidolgozását és hangszerelését más munkák miatt félbe kellett hagynia, s az alkotás befejezéséhez csak akkor tért vissza, amikor újabb csapás érte: két másik gyermekét is elvesztette.
A tíztételes Stabat Mater, ez a nagy erejű, drámai és tragikus alkotás más hangon szól hozzánk, mint népies kedélyvilágú és érzéki szépségű mozzanatokat is felvonultató, világi művei: ez a stílus ugyanolyan kifejező, de értelemszerűen komolyabb és szigorúbb, akárcsak a későbbi Requiemé.
A mű premierje Prágában volt 1880-ban, míg a Csehországon kívüli első bemutatót Joseph Pamby vezényelte 1883-ban, Londonban. Az előadás sikere teremtette meg Dvořák angliai hírnevét.
A Stabat Mater tíz tételének majd mindegyikében meghatározó szerepet játszik a kórus, a hangszerelés pedig igen gazdag egyedi megoldásokban, nem véletlenül vált a darab az utóbbi évtizedben újra népszerűvé.
A Magyar Rádió Zenei Együtteseit vezénylő karmester, a híres muzsikusdinasztia sarja, a pár esztendeje elhunyt Claudio Abbado unokaöccse, Roberto Abbado régi ismerősünk: sok éve ad újra és újra sikeres hangversenyeket Budapest hangversenytermeiben.
(Forrás: Müpa)
A Bartók Rádió sugározza a koncert hangfelvételét ma este 19.35 – 21.10 Antonín Dvořák: Stabat Mater Concert in Memory of Jiří Bělohlávek Czech Philharmonic Czech Philharmonic Choir (Lukáš Vasilek choirmaster) Kateřina Kněžíková - Soprano Kateřina Jalovcová – Alto Pavel Černoch - Tenor Jan Martiník – Bass Jakub Hrůša (conductor) (Prága, Dvořák-terem, 2017. június 18.) (Ism. október 11., 12.36)
A szerző pedig Dvořák, teljes néven Antonín Dvořák. [Jó lenne a topic címében is így... :-) ]