Hamarosan kezdődik a televíziós koncertközvetítés felvételének sugárzása az M5 csatornán
2017. szeptember 13. szerda 21:15 - 22:30
Beethoven Budán - Beethoven IX. Szimfónia, Op. 125.
Zenei műsor (2017)
(75')
„Vannak zeneszerzők, akik rengeteget utaztak – mint Mozart, vagy Liszt –, de Beethoven nem tartozott közéjük. Haláláig ritkán és csak rövid időre hagyta el a császárvárost.1800. május 7-én azonban, egy hónappal első szimfóniájának bécsi bemutatóját követően, Ludwig von Beethoven a Várszínházban adott kamarahangversenyt..
Beethoven IX. szimfóniája – amelynek eredeti, 1824. évi ősbemutatója szintén éppen május 7-re esett. Egy igazi zenei csemegét fogyaszthatott a hallgatóság, Szabó Balázs orgonaművész két orgonára és kórusra megálmodott szimfónia- átiratát e jeles dátumok tiszteletére rendezett ünnepi hangversenyen.”
Emlékhangverseny: Beethoven IX. szimfónia – átirat két orgonára és kórusra
2017. május 07, 20:00 - Mátyás-templom,
Előadók:
Fassang László, Szabó Balázs – orgona
Nemzeti Énekkar,
vezényel: Antal Mátyás
Kolonits Klára, Kun Ágnes Anna, Horváth István, Kovács István – ének
Színművészként közreműködik: Ladányi Júlia, Hunyadi Máté, Imre Krisztián, Kurucz Dániel
2000 Irodalmi és Társadalmi havilap - Megjelenés éve: 2006 | Lapszám: 4 |
"Mily büszkeséggel szokta említeni a magyar zenetörténet, hogy maga Beethoven is írt zenét a hazafias budapesti zeneszerető közönség számára – mily dicső dolog meghallgatni hát magyar füllel az István király kantátának legalább a nyitányát… S mily érdekes elolvasni azt a szöveget is, melyet a nagy szerző megzenésíteni méltónak talált (bár, ha fülem nem csal, ő kissé félvállról vette a dolgot, s fantáziáját nem ebben a műben eresztette igazándiból szabadjára…): a híres, nagyon népszerű, egyszerre érzelmes és szatirikus színpadi szerző, August Kotzebue (aki mellesleg, természetesen, spion is volt, s egy lánglelkű forradalmár tőrdöfése által fogja majd életét befejezni), íme hajlandó volt oly birodalmi patriotizmusra is, hogy István királynak és ősmagyarságának dicsérete kapcsán eljuthasson egészen a Habsburg-ház aktuális uralkodójának talpnyalásáig is… Ne felejtsük: e mű is azt bizonyítja, hogy a művészet és a politikai hatalom rossz, kényszerű szerelmi viszonya már nagyon régen tart – s még a legnagyobbak sem tudták mindig kivonni magukat e kettős vonzás és kényszer uralma alól. Olvassuk hát Beethoven kantátáját – de persze azért tartsuk inkább szemünk előtt az Eroica-szimfóniát, úgy is mint társadalmi gesztust, de kiváltképp úgy, mint zenét."
Apró helyesbítés: a címszerepet éneklő szoprán Rose Bampton, aki pár hónap híján megérte 100. születésnapját, 2007-ben hunyt el.
Érdekesség: ez a produkció volt Toscanini első teljes amerikai rádiós operafelvétele (1944). Az 1. és 2. felvonást egy hét "kihagyással" és a prózai részek többségének elhagyásával sugározták.
Toscanini és Knappertsbusch voltak a XX. század karmesteróriásainak két ellenpólusa.
Peerce mindkettőjükkel énekelte Florestant.
Na ja, mert ő a XX. század egyik legintelligensebb énekese volt.
Guth nyilván megteheti, hogy a maga örömére rendez, és alig is fütyülik ki. Nekem ezek konkrétan nagyon nem tetszettek, de Kaufmann például nagyon lelkesen nyilatkozott erről a Lohengrinről. Azt el tudom képzelni, hogy egy talpig vasba öltözött, makulátlan hőst alakítani sokkal unalmasabb, mint egy ilyen eszelőst.
Egyetértek! Erősen hajazott a Lohengrinre. Érdekelne hogy kiknek tetszik az ilyen felfogású rendezés? Én még egyetlen operát szerető embertől nem hallottam pozitív véleményt. Akkor kinek rendeznek? A maguk örömére, önmegvalósítására?
Ezt is Claus Guth rendezte, mint a milánói (és most párizsi) Lohengrint. Úgy látszik, nála a főhős csak egy mezítlábas eszelős lehet.
Viszont Welser-Möst nagyon szépen dirigált, mint ahogy a Classicán nemrég játszott salzburgi Rózsalovagot is. Szerintem Bécs már sajnálhatja, hogy felmondott.
Az operaelőadásról DVD-film készült, ezt láthatjuk ma este az M5 csatornán, 21.55 és 00.20 között.
Jonas Kaufmann (Florestan), Adrianne Pieczonka (Leonore), Tomasz Konieczny (Pizarro), Hans-Peter König (Rocco), Olga Bezsmertna (Marzelline), Norbert Ernst (Jaquino), Paul Lorenger (Shadow Pizarro), Nadia Kichler (Shadow Leonore)
Wiener Philharmoniker &Konztertvereinigung Wiener Staatsopernchor, Franz Welser-Möst
A Budavári Önkormányzat a „Beethoven Budán 2016" komolyzenei koncertsorozat keretében Beethoven kadenciaversenyt hirdetett. A verseny célja, hogy inspirálja a zongoraművészeket, előadókat, hogy saját kadenciát írjanak/játsszanak Beethoven zongoraversenyekhez, bemutatva ezzel elképzeléseiket, új interpretációkat teremtve a Beethoven művekhez.
A legjobb pályamű díja 1000 euró, a második helyezetté 750 euró, a harmadik helyezett díja 500 euro. A jeligés pályaművek bontására 2016. április 6-án került sor.
A koncertsorozat 2016. május5-8.-i programfüzete
BEETHOVEN KONCERTSOROZAT AZ 1800. MÁJUS 7-I HANGVERSENY 216. ÉVFORDULÓJÁN
MüpArt classic
Világsztárok a Liszt Ferenc Kamarazenekarral - Beethoven est
Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2012. október 20. 19:30 - 22:00
(98 perc)
A műsorban elhangzó zeneművek:
- Beethoven: Nagy fúga, op. 133 - előadja a Liszt Ferenc Kamarazenekar, hangversenymester Rolla János
- Beethoven: I., C-dúr zongoraverseny, op. 15 - előadja a Liszt Ferenc Kamarazenekar, hangversenymester Rolla János, közreműködik Luis Fernando Pérez (zongora)
- Beethoven: IV., B-dúr szimfónia, op. 60 - előadja a Liszt Ferenc Kamarazenekar, hangversenymester Rolla János
2009.december 23. Művészetek Palotája
„Beethoven Missa Solemnise sokkal személyesebb és gyötrődőbb darab, mint bármi a műfaj korábbi történetében. A szerző életművén belül a legfontosabb művek egyike a 9. szimfónia mellett. Különösen nagy gonddal, összpontosítással és gyengédséggel megírt zene, ugyanakkor érezhető benne a rendkívüli küzdelem és nyugtalanság. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar Kocsis Zoltán vezényletével, a kiváló fiatal szólisták közreműködésével a nem túl gyakran megszólaló kompozíció emlékezetes előadásával ajándékozták meg a közönséget.”
Közreműködik:
• Nemzeti Filharmonikus Zenekar
• Nemzeti Énekkar
• Sümegi Eszter
• Mester Viktória
• Horváth István
• Kovács István
Operatőr: Homonnay Viktor
Szerkesztő: Várbíró Judit
Elhangzik:
- D-dúr hegedűverseny, op. 61 (Km. Kelemen Barnabás – hegedű , a Concerto Budapest, vezényel: Keller András)
- VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92 (Km. a Budapesti Fesztiválzenekar, vezényel: Fischer Iván)
„Beethoven leggyakrabban játszott kompozíciói közül szólal meg kettő a MüpArt Classic műsorában. A Hegedűverseny méltatására kimerítették a verbális kincsestárat a kritikusok a darab megszületése (1806) óta eltelt több mint kétszáz év alatt. A háromtételes, népdalszerű témákat is felsorakoztató darab Kelemen Barnabás szólójával és a Concerto Budapesttel, Keller András vezényletével hallható ezúttal.
A híres 7. szimfónia beillik a „páratlanok”ként számon tartott monumentálisabb, drámaibb szimfóniák sorába. A második, Gyászindulónak is nevezett tétel a zenei romantika, főként Brahms zenéjében sem ritka zarándok-indulóhoz hasonlít. A darab ellenállhatatlan, extatikus táncforgataggal, indulóba csapva zárul, jelezve, hogy ugyanannak a szabadság-mámornak a hangját szólaltatja meg, amely a francia forradalom operáinak záró jelenetében vitte színpadra az ünneplő utca ujjongását.”
[i] Alfred Poell (Baritone), Otto Edelmann (Baritone), Sena Jurinac (Soprano),
Rudolf Schock (Tenor), Alwin Hendricks (Tenor), Gottlob Frick (Bass),
Franz Bierbach (Bass), Wolfgang Windgassen (Tenor), Martha Mödl (Soprano)[/i]
Vienna State Opera Chorus, Vienna Philharmonic Orchestra, Wilhelm Furtwängler
DG CD | ADD Stereo 44 kHz 16 Bit | Rec.: 1971. X. 21-22 | Studio
Amikor két zseni találkozik... Ámulatba ejtő interpretáció. Gyönyörűen kidolgozott, részletgazdag (mégsem veszik el, mint például Sir Simon) előadás. Az a zenekari tartás... páratlan. Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla.
D-dúr hegedűverseny, Op. 61 XI. vonósnégyes*, f-moll, Op. 95 IX. szimfónia**, d-moll, Op. 125
Wolfgang Schneiderhan, Berliner Philharmoniker, Eugen Jochum; Emerson String Quartet*; Julia Varady, Jard van Nes, Keith Lewis, Simon Estes, Ernst Senff Chor, Berliner Philharmoniker, Carlo Maria Giulini**
DG CDs | ADD/DDD*/DDD** Stereo 44 kHz 16 Bit | Rec.: 1962. V.; 1987. V.*; 1989. II.** | Studio
Nos valószínűleg majd beruházok a sorozatba azért. Nagyon sokat hallgattam már a romantikus, nagyzenekari repertoárt és az ilyen hangzásban előadott műveket, most már jól esik kalandozni. Szerintem ízlés kérdése, hogy kinek melyik tetszik. Nekem mindegyik, csak hangulattól függ, melyiket szeretném hallani.
Nem rossz, nagyon érdekes, főleg, amit Immerseel ír a művekről és előadásról, az szépen megvalósul. Nagyon érdekes a dinamika, a hangzás, de tőlem valahogy idegen, nagyon idegen. "Túlságosan is historikus..."
Habár... Meghallgattam a Youtube-on a Haláltáncot és enyhe kifejezés, hogy nem tetszett, bár ebben nagy érdeme volt a szólistának is. De Schubert-szimfóniáit és Mozart-zongoraversenyeit imádom.
No, nekem meg most Karajan tetszik, annak ellenére, hogy nemrég elég negatívan szóltam róla... :)
Soltit még mindig izgalmasabbnak tartom, viszont Karajannak a tempói jobbak összességében véve. És érdekes módon most meg az tetszik benne, ami korábban nem: a visszafogottság. Solti nagy romantikus lendülettel vezényel, és ez nem feltétlenül kell Beethovennél. Nem azt mondom, hogy soha, csak most épp egy nem túlmagyarázott és túljátszott Beethoven kell nekem, és úgy érzem, Karajan így csinálja. 2 hónap múlva más fog tetszeni, le merem fogadni :D . Mellesleg Széllről sok helyen azt olvastam, hogy a legjobb Beethoven-összkiadás az övé. Nekem nagyon bejön ő is, csak néhol túl lassú. Soltinak amúgy az újabb kiadása a jobb talán, a régi végképp túl romantikusan közelíti meg a dolgokat. Bocs a sok dumáért.
BIS SACD | DSD Stereo | Rec.: 2004. IV.-V. | Studio
Ki gondolta volna, hogy így is lehet Beethovent vezényelni, főleg az V. szimfóniát. Vänskä nagyon felkeltette az érdeklődésem, alig várom, hogy az Eroica-t és a IX.-et is meghallgassam vele.
Mostanában érdekes dolgokat találtam, nevezetesen Jos van Immerseel felvételeit. Ő a keményvonalas historikusokhoz tartozik, de Schubert (szimfónia) és Mozart előadásai nekem nagyon tetszettek (bár nem mindenben). Beethoven-szimfóniaciklusa is van és hát eléggé más, mint amit eddig megszoktam - éppen ezért valószínűleg be fogom őket szerezni. De azért nem minden előadása jön bel. Itt van például ezzel.
Nem vagyunk egyformák, de akkor is érdekes, hogy teljesen ellentétesen ítéljük meg a két sorozatot. :-) Abbado szerintem nagyon jó, de kicsit szelídebb, mint Karajan az első DG-ciklusában. Nekem nem az igazi. Ő is legalább 2x felvette a szimfóniákat, némelyiket 3x is (DG).
Pontosítok: Solti erőszakos, de szerintem jó értelemben! Nekem Beethoven egy eléggé vad, erőszakos, már-már durva zene. Soltinál ezt meg is találtam, Karajannal csak részben.
"száraz, erőszakos, érzelemmentes" . Ezzel totálisan nem értek egyet, én egyáltalán nem ilyennek hallom, és pont ezeknek az ellentétéért tetszik :) . Az érzelemmentest én Karajanra mondanám. Abban viszont igazad van, hogy ő "energikus, friss, heroikus". Lehet, hogy lesz egy Abbados összkiadásom is. Arról mi a vélemény ? :)
Én pont azért nem szeretem Solti Beethoven ciklusát, mert száraz, erőszakos, érzelemmentes, sokszor kataton, számomra fontos részek felett siklik át. Karajan említett ciklusa ezzel szemben energikus, friss, heroikus, de utóbbit nem viszi túlzásba. Ahol viszont kell, ott érzéki, játékos, monumentális vagy éppen kamarazeneszerűen ihletett is tud lenni. A csak rá jellemző hangzásról már nem is beszélve, ami számomra esszenciális Beethoven szimfóniái esetében. Szerintem Karajan volt az egyetlen karmester, aki mind a 9 szimfóniában fantasztikus.
Van nekem egy szimfónia összkiadásom Soltival, a későbbi. Nekem eszméletlenül tetszik! Összehasonlítási alapom csak a Karajanos összkiadás (azt hiszem, az 1963-as). Karajan helyenként jobb, mint Solti, de olyan érzésem, van, mintha csak úgy eljátszaná a darabot. Csont nélkül, de érzelem, vadság nélkül is. Márpedig nekem ezt (is) jelenti Beethoven :) . Ja, és Solti általában lassabban vezényel, ami ugyancsak plusz pont. A 9. első tételét mindig is ilyen tempóban képzeltem el.
Igen, kedves t2, Klemperer valóban borzalmas, ma belehallgatva a 2. tételbe rögtön letettem róla, hogy meghallgatom az egészet. A régen kialakult véleményem Klempererről nem változott semmit, de az igaz, hogy a lassú tétel végén, a kedvenc részem nagyon jól sikerült, bár ott pont a kimerevítés a lényeg. Hallottad már vele MAHLER VII. szimfóniáját? Szó szerint lassított felvétel. Kiábrándító.
Kedves pszí, én nagyon nem szeretem Klemperer monoton Beethoven-interpretációit. A 60-as évekbeli EMI sorozat szerintem rémes. Talán az Eroica 2. tétele a legelviselhetőbb, és az 5. szimfónia a legelviselhetetlenebb nekem vele.
Klemperer Fidelio-felvételével ismertem meg a művet, ezért aztán sok éven keresztül nem hallgattam, mert úgy véltem, ez a darab hallgathatatlanul unalmas. Pedig csak Klemperer előadása volt az.
(Természetesen ez szubjektív vélemény.)
Klemperer Beethoven-szimfóniáit ismeritek? Eddig nem igazán kedveltem az interpretációit, de ma újra belehallgattam a IX. szimfónia lassú tételébe és a vége megigézően szép volt. Jól megnyújtotta a művet, de azt hiszem, mégis meg fogom hallgatni.
Felvettem DVD-re a Fideliót, és most visszanézve konstatálom, hogy az operaházi közvetítésből kihagyták az utolsó kép előtt elhangzott III. Leonora-nyitányt! Ki érti ezt?!...
Beethoven sok mindenben első volt a zenetörténetben, ezért talán már nem lehet a klasszikusokhoz sorolni. Viszont valóban nem romantikus szerző, legalábbis a szellemiségére gondolva (zeneszerzési szempontokat sajnos én nem tudok mérlegelni). Igaz ugyanz, hogy erőteljes, szenvedélyes zenét írt, de végig szigorú logika és törvények irányítják a mondanivalót.
Az m2 televízióban látható március 21.-én (szombaton) 21:00 - 23:00
Beethoven: Fidelio
Opera két felvonásban (120')
Közvetítés a Magyar Állami Operaházból, felvételről (2008.)
Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
Vezényel: Fischer Ádám.
Rendező: Kovalik Balázs
Szereplők:
Bretz Gábor (Don Fernando)
Perencz Béla (Don Pizarro)
Thomas Moser (Florestan)
Szabóki Tünde (Leonora)
Horváth Virgil (Fidelio)
Friedemann Kunder (Rocco)
Váradi Zita (Marzelline)
Fekete Attila (Jaquino)
Boncsér Gergely (Első fogoly)
Sárkány Kázmér (Második fogoly)
Szabóki Tündével interjú olvasható az Operamagazinban!
Das höchste: Beethoven.
Érdekes, ha végignézzük pl.a zongoraszonátáit.
A Mondschein és a Patetique megírása között mindössze 3 év telt el, mégis, mekkora a különbség a két mű között! Mekkora a különbség és mekkora a hasonlóság! AZ is érdekes kérdés lehet, hogy Beethoven vajon melyik zenetörténeti korszakba tartozik. Mert se nem klasszikus, se nem romantikus.
Igaz, vannak olyan művei, amik ,klasszikusnak' hatnak, de valójában túllép a klasszicizmus formáin, érzelmi mondanivalóin. A hangnemek és egyéb dolgok miatt nem romantikus... De akkor vajon hova is tartozik? Egy külön korszakot alkot.
Patetique-szonáta: hihetetlen erő, szenvedély van a darabban, Beethoven szeszélyességét jól tükrözi. Egy egész zenekart kell helyettesítenie a zongorának az első tételben. Nem könnyű feladat zongorista-szemmel nézve, és nem is nagyon tudják megvalósítani. Sokan eljátsszák ezt a darabot, de én még nem hallottam olyan előadásban, ami igazán tetszett volna. Sokan csak a technikára meg a tempóra figyelnek, a valódi mondanivalót nem veszik figyelembe, nem tudják visszaadni azokat az érzelmeket, amiket a darab magában hordoz, amiket Beethoven beleírt ebbe a darabba...
A Milyen zenét hallgatsz most topikban jeleztem, hogy meghallgattam a Fidelio 1953-as stúdió felvételét Furtwänglerrel. Itt írom le a véleményem. Igazából nincs összehasonlítási alapom, csak a két nyitányra vonatkozólag, azok nekem nagyon tetszettek, különösen a Fidelio. Ezért most inkább a művel kapcsolatos első benyomásaimat is leírom. Letöltötem, kinyomtattam a magyar szövegkönyvet, hogy tudjam is, épp miről van szó (szerintem sokkal hatásosabb így egy mű). Történetileg kicsit másra, kicsivel jobbra számítottam. Itt-ott nekem elég esetlegesnek tűnő megoldások vannak benne és néhol én nem érzek akkora felindulást a cselekmény hatására, mint azt a zene épp jelezné. Dinamizmus tekintetében végülis tetszett, a megfelelő jelenetek gyorsan, hatásosan pörögnek, a zene erőteljes és sehol nem éreztem unalmasnak.
Nekem is ez a felvétel van meg, még Eterna-bakelitlemezen. Egyébként Theo Adam, aki itt Pizarrót énekli, más felvételeken Fernandót is és Roccót is énekelte.
Egy kis segítséget szeretnék kérni!
Hallottam, hogy Beethovennek sok levelezése fent maradt és olvasható az utókor számára, konkrétan a d-moll \"vihar\" szonátával kapcsolatos levelezése is az általa javallt pedálhasználatról, és a dinamikákról.
Ha valaki segítene, hogy interneten keresztül hol lehet ezeket elérni, vagy melyik könyvben olvashatóak azt megköszönném!
Balley
19:30 : Budapest Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor Une symphonie virtuelle - Rameau operáiból összeállított szimfónia
VAJDA JÁNOS: Pièces symphoniques - des memoires de Mme Karnyó (ősbemutató)
BEETHOVEN: II. (D-dúr) szimfónia, Op.36
DOHNÁNYI: Szimfonikus percek, Op.36
19:30 : Budapest Pesti Vigadó Miranda Liu, Pablo Hernán Benedí, Charlotte Saluste-Bridoux (hegedű)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András "Ifjú hegedűvirtuózok"
HUBAY JENŐ: III. hegedűverseny, Op.99
VERESS SÁNDOR: Hegedűverseny
JOACHIM JÓZSEF: II. (d-moll) hegedűverseny, Op.11
A mai nap
történt: 1926 • A Turandot bemutatója (Milánó) született: 1918 • Astrid Varnay, énekes († 2006) 1924 • Szőnyi Erzsébet, zeneszerző