[i] Alfred Poell (Baritone), Otto Edelmann (Baritone), Sena Jurinac (Soprano),
Rudolf Schock (Tenor), Alwin Hendricks (Tenor), Gottlob Frick (Bass),
Franz Bierbach (Bass), Wolfgang Windgassen (Tenor), Martha Mödl (Soprano)[/i]
Vienna State Opera Chorus, Vienna Philharmonic Orchestra, Wilhelm Furtwängler
DG CD | ADD Stereo 44 kHz 16 Bit | Rec.: 1971. X. 21-22 | Studio
Amikor két zseni találkozik... Ámulatba ejtő interpretáció. Gyönyörűen kidolgozott, részletgazdag (mégsem veszik el, mint például Sir Simon) előadás. Az a zenekari tartás... páratlan. Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla.
D-dúr hegedűverseny, Op. 61 XI. vonósnégyes*, f-moll, Op. 95 IX. szimfónia**, d-moll, Op. 125
Wolfgang Schneiderhan, Berliner Philharmoniker, Eugen Jochum; Emerson String Quartet*; Julia Varady, Jard van Nes, Keith Lewis, Simon Estes, Ernst Senff Chor, Berliner Philharmoniker, Carlo Maria Giulini**
DG CDs | ADD/DDD*/DDD** Stereo 44 kHz 16 Bit | Rec.: 1962. V.; 1987. V.*; 1989. II.** | Studio
Nos valószínűleg majd beruházok a sorozatba azért. Nagyon sokat hallgattam már a romantikus, nagyzenekari repertoárt és az ilyen hangzásban előadott műveket, most már jól esik kalandozni. Szerintem ízlés kérdése, hogy kinek melyik tetszik. Nekem mindegyik, csak hangulattól függ, melyiket szeretném hallani.
Nem rossz, nagyon érdekes, főleg, amit Immerseel ír a művekről és előadásról, az szépen megvalósul. Nagyon érdekes a dinamika, a hangzás, de tőlem valahogy idegen, nagyon idegen. "Túlságosan is historikus..."
Habár... Meghallgattam a Youtube-on a Haláltáncot és enyhe kifejezés, hogy nem tetszett, bár ebben nagy érdeme volt a szólistának is. De Schubert-szimfóniáit és Mozart-zongoraversenyeit imádom.
No, nekem meg most Karajan tetszik, annak ellenére, hogy nemrég elég negatívan szóltam róla... :)
Soltit még mindig izgalmasabbnak tartom, viszont Karajannak a tempói jobbak összességében véve. És érdekes módon most meg az tetszik benne, ami korábban nem: a visszafogottság. Solti nagy romantikus lendülettel vezényel, és ez nem feltétlenül kell Beethovennél. Nem azt mondom, hogy soha, csak most épp egy nem túlmagyarázott és túljátszott Beethoven kell nekem, és úgy érzem, Karajan így csinálja. 2 hónap múlva más fog tetszeni, le merem fogadni :D . Mellesleg Széllről sok helyen azt olvastam, hogy a legjobb Beethoven-összkiadás az övé. Nekem nagyon bejön ő is, csak néhol túl lassú. Soltinak amúgy az újabb kiadása a jobb talán, a régi végképp túl romantikusan közelíti meg a dolgokat. Bocs a sok dumáért.
BIS SACD | DSD Stereo | Rec.: 2004. IV.-V. | Studio
Ki gondolta volna, hogy így is lehet Beethovent vezényelni, főleg az V. szimfóniát. Vänskä nagyon felkeltette az érdeklődésem, alig várom, hogy az Eroica-t és a IX.-et is meghallgassam vele.
Mostanában érdekes dolgokat találtam, nevezetesen Jos van Immerseel felvételeit. Ő a keményvonalas historikusokhoz tartozik, de Schubert (szimfónia) és Mozart előadásai nekem nagyon tetszettek (bár nem mindenben). Beethoven-szimfóniaciklusa is van és hát eléggé más, mint amit eddig megszoktam - éppen ezért valószínűleg be fogom őket szerezni. De azért nem minden előadása jön bel. Itt van például ezzel.
Nem vagyunk egyformák, de akkor is érdekes, hogy teljesen ellentétesen ítéljük meg a két sorozatot. :-) Abbado szerintem nagyon jó, de kicsit szelídebb, mint Karajan az első DG-ciklusában. Nekem nem az igazi. Ő is legalább 2x felvette a szimfóniákat, némelyiket 3x is (DG).
Pontosítok: Solti erőszakos, de szerintem jó értelemben! Nekem Beethoven egy eléggé vad, erőszakos, már-már durva zene. Soltinál ezt meg is találtam, Karajannal csak részben.
"száraz, erőszakos, érzelemmentes" . Ezzel totálisan nem értek egyet, én egyáltalán nem ilyennek hallom, és pont ezeknek az ellentétéért tetszik :) . Az érzelemmentest én Karajanra mondanám. Abban viszont igazad van, hogy ő "energikus, friss, heroikus". Lehet, hogy lesz egy Abbados összkiadásom is. Arról mi a vélemény ? :)
Én pont azért nem szeretem Solti Beethoven ciklusát, mert száraz, erőszakos, érzelemmentes, sokszor kataton, számomra fontos részek felett siklik át. Karajan említett ciklusa ezzel szemben energikus, friss, heroikus, de utóbbit nem viszi túlzásba. Ahol viszont kell, ott érzéki, játékos, monumentális vagy éppen kamarazeneszerűen ihletett is tud lenni. A csak rá jellemző hangzásról már nem is beszélve, ami számomra esszenciális Beethoven szimfóniái esetében. Szerintem Karajan volt az egyetlen karmester, aki mind a 9 szimfóniában fantasztikus.
Van nekem egy szimfónia összkiadásom Soltival, a későbbi. Nekem eszméletlenül tetszik! Összehasonlítási alapom csak a Karajanos összkiadás (azt hiszem, az 1963-as). Karajan helyenként jobb, mint Solti, de olyan érzésem, van, mintha csak úgy eljátszaná a darabot. Csont nélkül, de érzelem, vadság nélkül is. Márpedig nekem ezt (is) jelenti Beethoven :) . Ja, és Solti általában lassabban vezényel, ami ugyancsak plusz pont. A 9. első tételét mindig is ilyen tempóban képzeltem el.
Igen, kedves t2, Klemperer valóban borzalmas, ma belehallgatva a 2. tételbe rögtön letettem róla, hogy meghallgatom az egészet. A régen kialakult véleményem Klempererről nem változott semmit, de az igaz, hogy a lassú tétel végén, a kedvenc részem nagyon jól sikerült, bár ott pont a kimerevítés a lényeg. Hallottad már vele MAHLER VII. szimfóniáját? Szó szerint lassított felvétel. Kiábrándító.
Kedves pszí, én nagyon nem szeretem Klemperer monoton Beethoven-interpretációit. A 60-as évekbeli EMI sorozat szerintem rémes. Talán az Eroica 2. tétele a legelviselhetőbb, és az 5. szimfónia a legelviselhetetlenebb nekem vele.
Klemperer Fidelio-felvételével ismertem meg a művet, ezért aztán sok éven keresztül nem hallgattam, mert úgy véltem, ez a darab hallgathatatlanul unalmas. Pedig csak Klemperer előadása volt az.
(Természetesen ez szubjektív vélemény.)
Klemperer Beethoven-szimfóniáit ismeritek? Eddig nem igazán kedveltem az interpretációit, de ma újra belehallgattam a IX. szimfónia lassú tételébe és a vége megigézően szép volt. Jól megnyújtotta a művet, de azt hiszem, mégis meg fogom hallgatni.
Felvettem DVD-re a Fideliót, és most visszanézve konstatálom, hogy az operaházi közvetítésből kihagyták az utolsó kép előtt elhangzott III. Leonora-nyitányt! Ki érti ezt?!...
Beethoven sok mindenben első volt a zenetörténetben, ezért talán már nem lehet a klasszikusokhoz sorolni. Viszont valóban nem romantikus szerző, legalábbis a szellemiségére gondolva (zeneszerzési szempontokat sajnos én nem tudok mérlegelni). Igaz ugyanz, hogy erőteljes, szenvedélyes zenét írt, de végig szigorú logika és törvények irányítják a mondanivalót.
Az m2 televízióban látható március 21.-én (szombaton) 21:00 - 23:00
Beethoven: Fidelio
Opera két felvonásban (120')
Közvetítés a Magyar Állami Operaházból, felvételről (2008.)
Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
Vezényel: Fischer Ádám.
Rendező: Kovalik Balázs
Szereplők:
Bretz Gábor (Don Fernando)
Perencz Béla (Don Pizarro)
Thomas Moser (Florestan)
Szabóki Tünde (Leonora)
Horváth Virgil (Fidelio)
Friedemann Kunder (Rocco)
Váradi Zita (Marzelline)
Fekete Attila (Jaquino)
Boncsér Gergely (Első fogoly)
Sárkány Kázmér (Második fogoly)
Szabóki Tündével interjú olvasható az Operamagazinban!
Das höchste: Beethoven.
Érdekes, ha végignézzük pl.a zongoraszonátáit.
A Mondschein és a Patetique megírása között mindössze 3 év telt el, mégis, mekkora a különbség a két mű között! Mekkora a különbség és mekkora a hasonlóság! AZ is érdekes kérdés lehet, hogy Beethoven vajon melyik zenetörténeti korszakba tartozik. Mert se nem klasszikus, se nem romantikus.
Igaz, vannak olyan művei, amik ,klasszikusnak' hatnak, de valójában túllép a klasszicizmus formáin, érzelmi mondanivalóin. A hangnemek és egyéb dolgok miatt nem romantikus... De akkor vajon hova is tartozik? Egy külön korszakot alkot.
Patetique-szonáta: hihetetlen erő, szenvedély van a darabban, Beethoven szeszélyességét jól tükrözi. Egy egész zenekart kell helyettesítenie a zongorának az első tételben. Nem könnyű feladat zongorista-szemmel nézve, és nem is nagyon tudják megvalósítani. Sokan eljátsszák ezt a darabot, de én még nem hallottam olyan előadásban, ami igazán tetszett volna. Sokan csak a technikára meg a tempóra figyelnek, a valódi mondanivalót nem veszik figyelembe, nem tudják visszaadni azokat az érzelmeket, amiket a darab magában hordoz, amiket Beethoven beleírt ebbe a darabba...
A Milyen zenét hallgatsz most topikban jeleztem, hogy meghallgattam a Fidelio 1953-as stúdió felvételét Furtwänglerrel. Itt írom le a véleményem. Igazából nincs összehasonlítási alapom, csak a két nyitányra vonatkozólag, azok nekem nagyon tetszettek, különösen a Fidelio. Ezért most inkább a művel kapcsolatos első benyomásaimat is leírom. Letöltötem, kinyomtattam a magyar szövegkönyvet, hogy tudjam is, épp miről van szó (szerintem sokkal hatásosabb így egy mű). Történetileg kicsit másra, kicsivel jobbra számítottam. Itt-ott nekem elég esetlegesnek tűnő megoldások vannak benne és néhol én nem érzek akkora felindulást a cselekmény hatására, mint azt a zene épp jelezné. Dinamizmus tekintetében végülis tetszett, a megfelelő jelenetek gyorsan, hatásosan pörögnek, a zene erőteljes és sehol nem éreztem unalmasnak.
Nekem is ez a felvétel van meg, még Eterna-bakelitlemezen. Egyébként Theo Adam, aki itt Pizarrót énekli, más felvételeken Fernandót is és Roccót is énekelte.
Egy kis segítséget szeretnék kérni!
Hallottam, hogy Beethovennek sok levelezése fent maradt és olvasható az utókor számára, konkrétan a d-moll "vihar" szonátával kapcsolatos levelezése is az általa javallt pedálhasználatról, és a dinamikákról.
Ha valaki segítene, hogy interneten keresztül hol lehet ezeket elérni, vagy melyik könyvben olvashatóak azt megköszönném!
Balley
Amúgy 75 volt a Media Markt-ban.
Ott egy kicsit minden drágább, viszont egy db banki papírra adnak hitelt.
Hangfalakat nem vettem hozzá, mert az még 200 rongy lenne.
Hallgatom a régi Orion HS 288-asokat.
Receiver. Már nagyon elegem volt abból, hogy nincs rendes rádióm. Az benne a jó, hogy optikai kábelen jön ki a digitális jel a CD lejátszóból, és az erősítő csinál belőle analóg jelet. Nyilván sokkal jobb az átalakítója, mint a 10-20 ezer forintos CD-DVD lejátszóknak.
Darth Sesto mester azt mondta, hogy nem kell téged komolyan venni, amikor hisztizel, mert elhagyott az erő, már a Stravinsky-t is Sztravinszkijnak mondod.
Az utolsó trükköd az, hogy a szám végén magától jön ki a lemez a CD lejátszóból, (de ezt minden kezdő jedi tudja.)
Különben is, ki nyilatkozott fennkölten? A hősöket a kortársak igenis hamar elkaparják. Amíg élt, lihegtek miatta, ha meghalt zavarja őket a mérce, amihez képest elmaradnak. A hősök tettei után, az apoteózisuk érdekes, amikor az utókor elismeri őket. Vagyis a negyedik tétel. De benned az él, hogy a SZU-ban olyan monstre temetéseket rendeztek a párt főtitkároknak. De azok nem hősök voltak. Ébresztő, elvtárs!
Kedves kobzos55! Köszönöm, hogy sort kerítettél bokros teendőid közepette erre az összehasonlító elemzésre, ami hasznos is érdekes is, mégis van némi hiányérzetem. Szerintem a "kontroll csoport" nem egészen fair. Ha ez nem historikus felvétel, akkor lehet, hogy nem érdemes valamely historikussal összevetni (Harnoncourt, Gardiner, Norrington) - maximum csak a kuriózum kedvéért. A no name zenekar/dirigens megint csak nem biztos, hogy jó választás. Tehát, érdemes lenne valamely híres sztereo-sztárt választani - Karajant például - a régi felvételektől pedig nem kell megijedni, hallhatók azokon a hangszerek rendesen. (Mitosz az, hogy a sercegéstől nem lehet hallani a zenét! A fül el tudja különíteni az alapzajt.) Annyit látok, hogy a no-name egy futóbajnok (feltehetően nem venném meg), Harnoncourt pedig, mint általában a historikusok, gyorsabb tempót diktál az általam szeretettnél, de ettől lehet jó. A lassúnak tűnő Vänska így is lényegesen gyorsabb, mint Furtwängler, aki a késői lemezein pl. 19 perchez közeli gyászzenét vezényelt. Mint egyszer már írtam neked, számomra ez a darab a gyászzenén áll vagy bukik: elég heroikus-e a hős temetése, vagy csak úgy elkaparják. :) Etekinteben még Klemperert is szeretni tudom, pedig őt általában nem szeretem. :)
Négy idézet tegnapról, a Milyen zenét hallgatsz? most fórumról:
(1) kobzos55:
Végre sikerült beszereznem: Beethoven: 3. szimfónia, 'Eroica'
Minnesota Orchestra
Osmo Vänskä
BIS-SACD-1516
(2) tarnhelm2:
Pedig így pusztán ránézésre nem tűnik olyannak, amiért feltúrnám a félvilágot... :)
(3) kobzos55:
"így pusztán ránézésre..." - ezért inkább hallgatom!
(4) tarnhelm2:
"És aztán elmeséled benyomásaidat a Beethoven-topicban?"
Nos, akkor tarnhelm2 kedvéért - belevágtam (ámbár ezúttal Beethovenről nem "mélyebben", hanem csak - a kérésnek megfelelően - "benyomás szinten" lesz szó). Ma reggel három felvételt hallgattam meg, tételenként egymás után. Előrebocsátom: nekem nagyon fontos a szép hangzás (is), a klarinét szóljon úgy, mint egy klarinét, a pianissimo lehetőleg a semmiből (fennköltebben: a csendből) jöjjön elő, ne a tűsercegésből, ezért hi-tech korongokat semmiképpen se vetnék össze historikus felvételekkel.
Tehát a hármas:
M: egy "budget" cd - lényegében ismeretlen előadókkal:
Arthur Montroix, Symphony Orchestra Chicago
(vigyázat! a zenekar neve csalóka: ez NEM a Chicago Symphony Orchestra!)
H: egy "világsztár":
Nicolas Harnoncourt, Chamber Orchestra of Europe
V: az új cd:
Osmo Vänskä, Minnesota Orchestra
I. tétel: M: 13'18": meglehetősen jellegtelen előadás, sok zenekari pontatlansággal, de valami sodró lendület néhányszor magával ragad. H: 15'53": elképesztően puha előadás, érthetetlen hangsúlyokkal, azt hiszem egy nagy karmester súlyos tévedése. Félve írom le: M jobb, mint H. V: 16'58": csodálatos zenekari hangzás, hatalmas fokozások, feszültségek. V: "kiütéssel" győz.
II. tétel: M:13'48": szép lassú tétel, a gyász-zene karakter úgyszólván teljesen hiányzik. H: 14'35": nagyon ellentmondásos benyomások, megkapóan szép részek között szinte unalmas szakaszok. Mégis, a szép megoldások okán jobban tetszik, mint M. V: 15'07": ismét egyértelműen a legjobb. Nagyon szép hangzás, remek fokozások, a tetőpontok utáni csendből csodálatosan indul újra a zene - és minden másodperc kitöltve.
III. tétel: M: 5'48": itt már nagyon kiütköznek a zenekar gyengéi, a kürtök hangzásáról inkább nem is szólok. H: 5'37": ezen a cd-n alighanem a legjobban sikerült tétel, szép zenekari produkció, a hangsúlyozás jobban megfelel a szokásosnak, mint az első két tételben. V: 5'56": a hangzás még egy árnyalattal szebb mint H-n, van egy olyan benyomásom, hogy az élénkséget lehetne fokozni (scherzo!).
IV. tétel: M: 10'58": mintha a zenekar és a karmester elkészült volna erejével, elég jellegtelen előadás, ezúttal a hegedűk nyers hangja rontja tovább a hatást. H: 11'27": a Prometheus téma megjelenése nagy csalódás, a coda határozottan jól sikerült. V: 11'38": jó a kezdeti feszültség, itt már valóban izgatottan vártam a Prometheus téma megjelenését. Kár, hogy a lendület a tétel folyamán kissé csökken.
Összefoglalva: Ezek a benyomásaim. A V felvétel mind a négy tételben a legjobb (ha különböző mértékben is)! Részletes elemzéséhez, szélesebb-körű összehasonlításhoz szakember kell, olyan akinek legalább 20 felvétele van (tarnhelm2! Nem ismersz ilyent?)
Néhány lemezboltot feltétlenül érdemes bejárni a V cd-ért.
L. v. Beethoven, "Christus am Ölberge" Oratórium op. 85
* LUBA ORGONASOVA
* Plácido Domingo
* ANDREAS SCHMIDT
Rundfunkchor Berlin - Deutsches Symphonie-Orchester Berlin -Kent Nagano
(Harnmonia mundi 2003)
Nem értem Domingo "tk. milyen nyelven" énekel???! - perverz egy szólam,...nem vitás,...de a fiatal Gedda azért jobb az EMI-s felvételen,...Orgonasova itt is nagyon puha, bársonyos, gömbölyü hangon énekel - érdekes és nagyon szép interpretáció - míg DEUTEKOM /szintén az EMI-felvételen/ ugyanebben a szólamban nagyon drámai és robbanékony: két teljesen eltérö, egyéni mégis remek interpretáció! Ugyanez elmondhatjuk, ha Schmidt és a korábbi Sotin-interpretációt is összehasonlitjuk. ;-)
Magasztos, tartalmas és tk. nagyon szenvedélyes téma - csodálatos muzsika(!),...csak éppen megfelelö szólistákat találni szinte lehetetlen erre kihívásra - s ha már Beethoven "nyilván" a kórus feladata sem éppenséggel "babapiskóta",...
19:00 : Budapest Háló Közösségi Ház Bodrogi Éva (szoprán), Krulik Eszter (brácsa), Koltai Katalin (gitár) ELGAR: Chanson de nuit, Op.15
BRAHMS: Brácsadalok, Op.91
GLAZUNOV: Elégia, Op.44
POULENC: A rövid szalmaszál - dalciklus (Koltai Katalin átirata)
SCHUBERT: a-moll szonáta, D 821
21:00 : Budapest Budapest Jazz Club Karosi Júlia Quartet 17:00 : Miskolc Miskolci Galéria Győri Noémi (fuvola), Csáki András (gitár), Szakács Ildikó (ének) Spanyol est
18:00 : Győr Nemzeti Színház Budapesti Fesztiválzenekar
Vez.: Fischer Iván MAHLER: VII., e-moll szimfónia
A mai nap
született: 1726 • François-André Philidor, zeneszerző és sakkjátékos († 1795) 1961 • Jean-Yves Thibaudet, zongorista 1965 • Angela Gheorghiu, énekes elhunyt: 1962 • Kirsten Flagstad, énekes (sz. 1895)
