Erre az a szokásos válasz, hogy pénzért majd veszel kapát. Igen veszel, ha van kapa , amit megvehetsz. Erre az azt szokás mondani, hogy pénzért csinál neked valaki kapát. Igen, ha van olyan ember, aki kapát tud csinálni. Észrevehető, hogy a pénz használatához (ami nem val ódi jószág, hanem csak egy jel) minden esetben feltétélként tartozik valami valódi jószág jelenléte. Ezen a ponton érthető meg, hogy valódi jószágban kell gondolkodnunk.
Akár popsztár, akár médiaszeméklyiség, a mostanában divatos új szó mindet lefedi: CELEB. Na ez akar lenni ma a tízévesforma gyerek, nem pedig (másik divatos új sző) LÚZER...
Mégegyszer az értelmezésről : Manapság naponta ezerszer hallani, hogy mindenhez pénz kell.. De hát nem az kell ténylegesen . " Ha valaki vállalkozásba kezd, pénz kell " Nem , nem az kell. Ha krumplit akarsz termelni, valójában neked termőföld kell, kapa kell, vetőburgonya kell.
Már kissé off, de muszáj helyesbíteni: nem a pénzverdébe, hanem a pénzjegynyomdába szóltak le, hogy ennyi meg ennyi Ady kell...
Jelenlegi legmagasabb fémcímletünk is "csak" 200-as...
Miért nem jó, ha a pénzre figyelünk oda? A pénz nem jószág, csak a jószág jelölése, és nem jelölésben , hanem tartalomban kell gondolkodni. Megpróbálom elmondani, hogyan kell ezt érteni...Ha már Momo felhozta a Kádár korszakot...Az a korszak a következő módon dolgozott: mikor hétfőn észrevették, hogy nincs pénz, leszóltak a pénzverdébe, hogy szerdára kell öt teherautó ötszázas ( az volt a legnagyobb címlet..) Szerdán volt pénz. Mindig volt pénz.. A népek azt mondják most is.: mindig volt pénz ..Na de ez nem jó... Ez egy lufi...Bármikor kidurranhat és biztos, hogy előbb-utóbb ki is durran. A pénzvilág és a diktatúra mindig hajlandó ezt a kis csiki-csuki – játékot eljátszani.. Erre kell odafigyelni, hogy a gazdaság ne pénzben, hanem JÓSZÁGBAN gondolkozzon. ( a közgazdasági fogalomtárban: jószág az, ami válódi használhatósági értékkel bír, valódi szükségletet elégít ki..)
Valóban felszíni a bukás-nem bukás dolog, tök mindegy, minek nevezzük, akkor is ismétel évet a kisgyermek.
A pályaválasztás? Ugyanúgy nem tudja a 10, mint a 14 éves gyerek, mi is akar lenni, azon kívül, hogy popsztár vagy médiaszemélyiség. Ez a struktúra CSAK a gimnáziumi felmenő rendszerben van.
Na ezt nehezen hiszem el, hogy éppen Schwajda ne tudta volna, milyen remek színházi műhely volt Kaposvárt a hetvenes években (Zsámbéki, Ascher!); az aczéli kultúrpolitika aztán a társulat java részét felszipkázta a budapesti Nemzetibe (vagyis a mostani Magyar Színházba), akárcsak a szolnokiak java részét.
Ez egyáltalán nem politikai vita.
A nyolcosztályos rendszerrel egyetértek, szerintem is jóval jobb lenne a mostaninál - természetesen egy hatalmas tananyag tantárgy és óraátstrukturálással egybekötve, bár az az egy hátránya meglenne, hogy a pályaválasztást előrébb hozná.
A bukás - nem bukás kérdésében igazán nem tudnék dűlőre jutni, mellette is ellene is vannak komoly érvek, de felszíni problémának gondolom, nem ott kéne kezdeni a gyomlálást.
Valószínűleg az van mögötte, hogy a Nemzeti Színház élére Schwajda volt a jelölt, de ő ugye meghótta magát, és akkor most inkább jegelik a kérdést. Mellesleg szép kis jelölt volt, kaposvári működését azzal kezdte, hogy közölte, nem tudja, mit csinált eleddig a színház (Csiky Gergely), kik vannak ott, mi volt a repertoár, de nem is érdekli, mert mostantól minden úgy lesz, ahogyan ő akarja.
Soha nem szóltam bele itt politikai vitákba, és ezután sem szeretnék. Most kivételt teszek. Én ugyanis a Hoffmann Rózsa által kitalált és igazgatott Németh László Gimnáziumba jártam. Nem szeretném bizonygatni, hogy kiváló pedagógus, mert tény, hogy ettől még nem feltétlen lesz valaki jó államtitkár. De hogy kivételesen mélyen ismeri a magyar oktatási rendszert, azt számomra bizonyítja, hogy nem államtitkárként, hanem igazgatóként rengeteget tett annak reformjáért, és személy szerint állíthatom: eredményesen. A nyolcosztályos rendszer szerintem minden szempontból igazolta magát, és jelenleg gyakorló pedagógusként napról napra szembesülök azzal, hogy mennyi hátránya van a 8+4-es szisztémának a másikhoz képest. Na meg azzal is, hogy a most nagyon (talán túlzottan is) konzervatívnak tűnő intézkedésekre (pl. bukás visszaállítása) bizony nagyon is szükség van…
Azért nem kéne a MÁOt egybemosni az egész magyar kultúrával. A kultúra terén nem töketlenkedés folyik. Egyrészt az itt tevékenykedő emberek minimum 95%-a jobboldali beállítottságú, tehát igen sok helyen nem is volt szükség tisztogatásra. Azért sem, mert a 2006-os önkormányzati választások után már sok helyen megtörtént. Másrészt pedig ha megszorításokat terveznek - minthogy terveznek -, akkor célszerűbb még kivárni, vigye csak el a balhét az előző ciklusban kinevezett vezetés.
Harmadrészt ez is mutatja, hogy Orbánt mennyire érdekli a magaskultúra. Csak annyira és addig törődik vele, amíg azt a hatalmának megszerzése és megerősítése érdekében fel tudja használni.
Nem tudom, hogy kitűnő pedagógus-e, amiket nyilatkozik már évek óta, azok minimum megkérdőjelezik ezt.
Hogy kiről mit híresztelnek, az megint egy más kérdés, én is hallottam már Pokorniról, Horn Gáborról is azt mondani, hogy micsoda nagyszerű tanárok voltak. Nekem az egészről annyi a meglátásom, hogyha olyan nagyszerűek lettek volna, akkor valószínűleg megmaradtak volna annak, amik, és nem nyergeltek volna át politikusnak.
Egyébként hogy az oktatás felelőse milyen pedagógus, pedagógus-e egyáltalán, az teljesen irreveláns. Ott az a lényeg, hogy lássa át az adott ország oktatási szisztémáját, legyen elképzelése arról, hogy lehet azon jobbítani, és legyen eszköze is hozzá.
Na de továbbmegyek.
Lehet, hogy nem akarnának feltétlenül végkielégítést fizetni az illető uraknak, ugye Vassnak még 2, Alföldinek 3, "Kero"-nak 4 évig szól a mandátuma. Pedig voltak, akik már tudni vélték az uródokat is, ami persze nem úgy működik, mert ki kell írni ilyenkor a pályázatot. Ami egyébként álságos, mert kis ország vagyunk, a pályázatot pedig a kiszemelt egyénre kell szabni. Pl. Vass nem beszél idegen nyelveken, ergo az operai pályázati felhívásból előzékenyen kihagyták az idegennyelv-tudás feltételét és nélkülözhetetlenségét.
Egyvalami biztos.
2002-ben a maszop a 46%-ával úgy tudott kormányra kerülni, hogy a szadesz kisegítette az 5%-ával a 49%-ot elért Fidesszel szemben. Nem voltak szívbajosak, még évad vége előtt 4 nappal leváltották Győriványiékat.
Most pedig?
Megvan a magabiztos kétharmada a Fidesz-KDNP-nek, a rendőrség és a honvédség vezetésében meg is történt a tisztogatás, a kultúra terén viszont töketlenkedés folyik. Még mindig nem tudni, leváltják-e Vasst, Alföldit stb.
Ezek a sokak nem nagyon értenek hozzá. A lényegi dolgok nem ott dőlnek el, hanem sokkal feljebb.
Hoffmann Rózsát pedig ruhatáros néniként kéne alkalmazni, bár azok is megsértődnének, ha egy egykori jelentésgyártót raknának közibük.
Végül is mindegy kicsoda, csak értse meg, hogy a kultúra nem közvetlen bevétel termelő ágazat, egészen másképpen kell hozzáállni, az egészet állandóan finanszírozni kell, és ennek életbevágó fontosságáról meg kell folyamatosan győznie a többi tárcát meg a miniszterelnököt. Tudom, hogy evidencia, a csecsemők már úgy születnek, hogy tudják, de látjátok, hogy mégsem ez történik !!
Az van, hogy nem hallok senkit ilyen irányú változásról beszélni.
Az is szép, hogy a kultúra pénzét visszavágják, ugyanakkor a hírek szerint több tízmilliárd forinttal gazdálkodó szervezet jön létre, hogy ápolgassa a Hungarikumokat.
Sokak véleménye szerint szerencsésebb lett volna Szőcsöt oktatási, Hoffmann Rózsát kulturális államtitkárrá megtenni, tehát pont fordítva, mint ahogyan az de facto megtörtént...
Szőcs a Szigeten megjegyezte, hogy az idei zárolásokból nem kell messzemenő következtetéseket levonni. Ez jelentheti azt is, hogy:..., meg azt is, hogy:...
Azt azért elmondta, a könnyűzene továbbra is támogatva lesz, legfeljebb nem "kiemelten"...
Ez jó. Tudsz valami fórumot, ahol ezt az 50 e-s limitet fel lehetne vetni? Tényleg le kéne ezt állítani...Megjegyzem, kétharmados választási eredménnyel igenis az államnál van a labda.
Tudom, hogy a kenyér az első, de kicsiben meg kell hogy jelenjen már most egy helyes kultúrpolitika.
Érték alapú non-profit finanszírozás.
Elő a farbával, bonyolultkám. Te kire szavaztál 1990 óta (amennyiben akkor már nagykorú voltál)???
Ha a Kifenevót Bélából nem érezted ki az iróniát, benned van a hiba.
Volnának tartalékok, nem feltétlenül állami. Csak hát ugye, akinek van, az nem arra költi. Vagy egyáltalán nem is kultúrára, vagy ha arra is, abban nincs köszönet. Valahol volt már róla szó, remek példa a Prima primissima díj. Az úgy hülyeség, ahogy van, de nem szidhatjuk, sőt, még örüljünk is neki, hogy van. Pedig mennyivel értelmesebb dolgokra lehetne azt a pénzt (is) költeni.
Sőt, de ehhez vissza kell menni az időben. Az utolsó nagy, lejtőn megindító csapást, ami látszólag egy jelentéktelennek tűnő dolog volt, még az első Orbán-kormány alatt kapta a kultúra. Nevezetesen, mikor az SZJA-törvényben évi 50.000 Ft-ban limitálták a nonprofit szervezeteknek, alapítványoknak adott pénzbeli támogatás adóból leírható mértékét, ami azelőtt korlátlan volt. Ezzel gyakorlatilag megszűnt a civil önszerveződő mecenatúra. De talán még most sem késő visszaállítani.
Szerintem is hagyjuk az Erkelt. De ha én gazda vagyok és észreveszem, hogy a munkásaim a pénzemet , javaimat lopják, mindent leállítok és csak akkor folytatom, ha tisztán tudom folytatni. Várj még egy két hónapot legalább.. Igen, vagy hússszal lejjebb arról fórumoztunk éppen, hopgy nem azok az emberek vannak kulcspozícióban, akik a kultúrterületek valódi ászai.
( BARTÓK SEM VOLT TAGJA A MAGYAR ZENEI TANÁCSNAK.)
sajnos van miért aggódni, tényleg. Én is várom a lélegzetvételt, igaz a tüdőm meg a légzőszerveim elég furcsák.
Csak azt tartják valódi, lélegezhető levegőnek a kultúrában, amiből hiányzik a bevétel, mint közvetlen cél. Mert ez egyenesen a minőség romlásával jár minden esetben. Ebből már elég.
Ehhez a "finanszírozott" kultúrpolitikához azonban tartalékok kellenek. Ami most nincs. De nem mondom azt, hogy várjunk. el kell kezdeni ezt az előre finanszírozást már ma , mindegy milyen kicsiben, de érték alapon.
Sajnos az esetek nagy többségében falra hányt borsó ez a munka. A gyerekek - És ezek a "jobbak"!!!- hazamennek, és tovább hallgatják a szemetet, nézik a baromságokat a tv-ben - lemásolva drága szüleik magatartását, tisztelet a kivételnek.
Megint egyetértünk. Nekem persze édesmindegy, hogy melyik, általam sohasem hallott "kísérleti színtársulat" ökörködhetik 30%-kal kevesebb pénzből, viszont a komoly múzeumok (Nem a csajágaröcsögei Kifenevót Béla emlékszobáról beszélek!) és az értékes zene esetében katasztrófa, ha még inkább kurtítják az amúgyis szűkös költségvetést. Ugyanakkor sajnos ordító a felkészült KULTÚRszakpolitikus hiánya. Szőcs katasztrofális választás; jön helyette más, talán még nála is rosszabb. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a kormányzat majd mer nagy lenni, és a millenniumhoz képest újabb giccsparádé-pályázatot hirdet. Lesz majd Kaszap István-oratórium Sillye Jenő módra, a rossznál rosszabb köztéri szobrokról nem is szólva. Júniusban 8 év után Miskolcon járva megakadt a szemem a Szent István-szobron, amely emlékezetem szerint az 1. Orbán-kormány szoborállítási áradatának még a jobb darabjai között volt. Most elképesztően gyengének találtam; mondjuk a zalaszentmihályi angyalhoz vagy a csempeszkopácsi millenniumi emlékműhöz képest persze mintha Michelangelo szoborta volna. És ezt én mondom, aki 1990-től mindig is a Fideszre szavaztam.
:O(((
Írod: "A kapitalizmusban viszont az az irányelv, hogy az értéket meg kell fizetni." Oké, mondjuk az értelmiségi fizetéseket illetően nagy általánosságban. Még a hetente millókat kaszáló sportolók is behozzák a fizetésüket. A popszemét is sajnos megtermeli. Viszont idehaza az előbbiek torz változata van: Pocsék és a magyar átlaghoz képest gyalázatosan túlfizetett futballisták, ostoba, legfeljebb krumplikapálásra vagy árokásásra alkalmas "celebek".
Jééé! Egyetértünk! Szőcs maga a katasztrófa, vagy inkább lajhár a porcelánboltban. Ugyanakkor azt hiszem, csakhamar bedobja a törülközőt, vagy Orbán fogja kirúgni.
Hagyjuk már azt az Erkel színházat!
Én arról beszélek, hogy minden, ismétlem MINDEN téren a kultúrában elvonás van. Erre Te azt mondod, azért, mert megkapisgáltak néhány projektet, és ott vélelmezhetően visszaélések vannak.
De bocsánat, az NKA pályázatoknál nem lehet visszaélni. Ott le kell írni, hogy mire kéred a pénzt, kapsz valamennyit, ami nem lehet a teljes költségvetésed 70%-ánál több, majd el kell vele számolni. És ha megnézed, relatíve - értem ezalatt, hogy a pályázónak természetesen egy cseppet sem kevés, épp azért pályázik, de a nyilvánosság ingerküszöbét átvivő ügyekéhez képest nagyságrendekkel kisebb - összegekről van szó. Egy-két millióról, százezrekről, amiket természetesen el is költenek a megfelelő célra. Nézz utána, nem titok, a momus is kapott, a fidelio is, a muzsika is, etc. Nem kis részben ebből élnek.
Na, ezeket IS leállították. És onnantól fogva, hogy a legmagasabb beosztású kultúráért felelős ember a vagyonnyilatkozatában hazudik (a valósággal erős ellentétben nincstelennek állítja be magát), hogy az üzleti életben a versenyek tisztaságáért felelős legfőbb szerv élére olyan, a területen járatlan, szakirányú végzettséggel nem rendelkező embert tesznek (mellesleg olyat vált le, akit még maga OV nevezett ki...), akit jogerősen megbüntettek olyan tevékenységért, ami ellen kell majd harcolnia új munkahelyén, onnantól fogva hadd aggódjak már a kultúra jövőjéért. Mert ezek tipikusan kommunista vonások, és az az út nem jó felé visz, láttuk már épp eleget.
Hogy az elmúlt 8 évben miért nem aggódtam? Aggódtam akkor is, csak nálam sokkal hangosabb, és egyben rosszindulatú vészmadarak is voltak, már számát sem tudom, hogy pl. a Zeneakadémiáról hányszor hallottam "biztos forrásból", hogy eladták egy banknak. Aztán ugye mégsem. Na ezekhez képest nem aggódtam látványosan, - hogy milyen más fórumon mit tettem, az nem tartozik ide - de azért vágtam a centit, hogy majd 2010-től fel lehet egy kicsit lélegezni. Hát nem lehet.
De, ha végiggondolja az ember: Erkel ügyben eddig maximum a PPP koncepció tervezete készült el és ezzel kapcsolatban egy megvalósíthatósági tanulmány.
Ez utóbbi nyilván kb. egy olyan összegbe került, amibe az ilyenek általában kerülnek.
Az elképzelhető, hogy disznó módon felülárazták, de ez akkor is legfeljebb egy pár száz milliós tétel. (Ahhoz képest mondom, hogy a BKV-nál évente 10 milliárd körüli összeg hiányzik a működéshez.)
De milyen szabálytalan pénzügyi manőverek, és milyen tervezési munkák...?
A minőségi munka nem holmi filozofikus cél, hanem elemi szükséglet. És ha nem teszed érte kockára mindenedet, maradsz a langyos pocsolyában a családoddal együtt, sztem.
Szabálytalan pénzügyi manőverek halmaza szakvélemények és tervezési munkák lebonyolításával kapcsolatban, ezekre irreális összegek kifizetése (ez azt jelenti , hogy az irreális része tudjuk hova megy, napi rutin a hírekben manapság..." magánbefektetők " a boltban ugye ) ,sajnos a HÍR TV archívum csak egy hétig őrzi a Híradókat úgyhogy nem tudok linket küldeni
Nem, nem mondtam, hogy pénz nélkül, miket hozol ide, azt mondtam, hogy nem érdekel a pénz, a kettő nem ugyanaz...Vagyis, hogy nem azzal foglalkozom, amikor dolgozom, gondolom Te sem. A béremre méltó vagyok. Nem azzal kell törődnöm. ..
"Álszent dolog azt elvárni, hogy minden zenével foglalkozó ember küldetéstudattól vezérelve bagóért dolgozzon."
Végül is, a szocializmusban ez irányelv volt. Küldetéstudatos sportolók, zenészek, szakemberek vitték a Népi Demokrácia jó hírét szerte a világban. És emellé itthon olcsó volt a kenyér, a lakás, meg a fűtés is, és egy vezérigazgató csak 5x annyit keresett, mint az átlagember (nem 40x annyit).
A kapitalizmusban viszont az az irányelv, hogy az értéket meg kell fizetni. Úgyhogy ha ehető kaját akarsz venni, jó focit akarsz nézni, jó zenészeket akarsz hallgatni… és mellesleg télen nem akarsz megfagyni, akkor az sokba kerül.
Sajnos.
(A dolog egyébként már a szocializmusban is csak az elvek szintjén működött sokszor. Épp a csodacsapat, Puskásék mondták ki, hogy „kis pénz, kis foci”.)
Nem, nem mondtam, hogy pénz nélkül, miket hozol ide, azt mondtam, hogy nem érdekel a pénz, a kettő nem ugyanaz...Vagyis, hogy nem azzal foglalkozom, amikor dolgozom, gondolom Te sem. A béremre méltó vagyok. Nem azzal kell törődnöm. ..
Szabálytalan pénzügyi manőverek halmaza szakvélemények és tervezési munkák lebonyolításával kapcsolatban, ezekre irreális összegek kifizetése (ez azt jelenti , hogy az irreális része tudjuk hova megy, napi rutin a hírekben manapság..." magánbefektetők " a boltban ugye ) ,sajnos a HÍR TV archívum csak egy hétig őrzi a Híradókat úgyhogy nem tudok linket küldeni
Ez blabla. Egyes emberek szintjén működhet, de egy ország szintjén igenis kell a pénz.
Álszent dolog azt elvárni, hogy minden zenével foglalkozó ember küldetéstudattól vezérelve bagóért dolgozzon.
Majd ha küldetéstudattal lehet a közértben fizetni, akkor rendben, addig hagyjuk ezt.
Na persze.
Például a Nemzeti Filharmónia Kht. támogatása az hogy tudna már idetartozni?
Vetted már valaha is a fáradtságot, mellesleg még nem késő, az összes döntés megnézhető a honlapon, hogy végigböngészd, kik mikor mennyit kaptak az NKA-tól?
Hát ecsém, ha eddig szar volt a palacsintában, akkor örüljél, mert eztán palacsinta nem lesz, csak a töltelék...
Engem érdekelne, hogy ki, és mikor csapolta meg az Erkel projektet.
Ami mindig is csak egy papíron lévő terv volt.
Hillerék megcsinálták, egyszer tárgyalt róla a Bajnai kormány, aztán többet elő se vették.
Ahhoz, hogy csapolni lehessen:
- meg kellett volna hirdetni a pályázatot, hogy beruházók jelentkezzenek (amiről mindenki tudna)
- eredményt kellett volna hirdetni (amiről szintén mindenki tudna)
- aztán pár év alatt a beruházók pénzéből fel kellett volna építeni az épületet (amiről ugyancsak mindenki tudna),
és csak utólag fizetett volna az állam, a kész épületért valami eszement összeget.
Úgyhogy én nagyon örülök, hogy most leállították a már amúgy is halott projektet, mert így legalább nagyon le van állítva.
De az a kérdés, hogy ki, hol csapolta meg a nem létező pénzeket…?
Nem "vonogatják " szépen el a pénzeket, hanem teljesen leállították a kifizetéseket, mert kiderült az összes eddig vizsgált kulturális projektről, hogy szinte mindegyikben "van egy kis szar is a palacsintában"
Nem érdekel a pénz. Nem érdekel Kondor Katalin végkielégítése. A BKV-s végkielégítések sem. A minőség érdekel. Hogy mi lesz holnap, az is. Hogy mi volt tegnap, az nem. Hogy hogy lesz ebből valami jobb, az igen. Ami lesz, az legyen minőség, az igen. A minőség igazsága, az igen. És együtt, az is. Akiket nem köt béklyó,( lóvé, hatalom, önzés stb) tudnak együtt. Naponta tapasztalom.
és a BKV-ügyek árnyékában ki emlékszik már arra, hogy anno Kondor Katalin is kapott vagy 18 millió végkielégítést, csak nem annak hívták, hanem hallgatási pénznek, (miről is?), hogy aztán maradhasson tovább a Rádió állományában havi másfélmillióért. Miközben egy zenekari, vagy énekkari kisegítő egy szolgálatért bruttó négyszámjegyű (és nagyon négy) összeget kaphat.
Együtt tenni? Ebben az országban? Ugyan már.
Ne feledd, az oktatásban dolgozók mind emberek, akiknek családjuk van, egzisztenciájuk, még ha csekély is, de van. nem fogják kockáztatni holmi filozofikus célokért.
Azért remélem, hogy kedves a jobbos fórumtársak a fideszes alapító Such György távozása okán érzett örömük ellenére érzékelik azt az aprócska tényt, hogy a kultúra támogatásában a kormányváltás nemhogy fordulatot nem hozott, de az eddigi elkeserítő negatív tendenciák felgyorsulni látszanak.
Sajnos az a tény, hogy a kultúrának - oktatásnak nem jutott saját minisztérium, úgy tűnik, egyáltalán nem szimbolikus. Azóta szépen vonogatják el a pénzeket, színházaktól zenekaroktól, legutóbb az NKA-tól, a legfőbb "állami" mecénástól.
Rocki alatt ez nagyon nem így ment...
Átlag negyedóránként, néha gyakrabban, egy hang azt mondja csak úgy: emer kossuthrádió ... a szavak ereje... - Részvétem mindenkinek, aki hallgatja...ez egyszerűen hibbant, buggyant .
Bárcsak valami újnak a kezdete lenne, de sajnos nem olvastam olyat, hogy bárki felülvizsgálta volna az Erkel-év tervezett eseményeit.
Ebben az országban sajnos elég régóta megy az uram-bátyám és egyéb szóval illethető, de a korrupciót körülíró rendszer, hadd legyen elég egy bizonyos Arany Jánosra utalnom, mely szerint
jobb felől csap: nekem fütyöl,
bal felől csap: nekem fütyöl.
„Az elnök mandátumának lejártával távozik szintén posztjáról Mészáros László gazdasági alelnök, Cseh Gabriella ügyvezető igazgató…”
"Such György szakmailag és gazdaságilag legyengült állapotú közszolgálati rádiót vett át négy éve, és mára stabilan gazdálkodó, modern, hallgatott és népszerű intézménnyé alakította a közrádiót: négy évvel ezelőtt 47 millió forint hitelből fedezett forráshiánnyal vette át az intézményt, és távozásakor közel 2 milliárd forintos bankbetét mellett adta át a közrádiót mandátumának lejártakor. A hatékony gazdálkodásnak valamint a költségtakarékos működésnek köszönhetően nyereségesé vált a Magyar Rádió, az elmúlt évet 187 millió forint mérleg szerinti nyereséggel zárta. Négy év alatt a rádiós dolgozók átlagkeresete 59 %-kal nőtt."
Tegnap este a HÍR TV-ben volt egy riport az Erkel körüli dolgokról, ha igazak azok a disznóságok, akkor ez egy helyes lépés...Gondolj bele, ha kiderül, hogy minden hasonló kultúrális projekten van egy kis csapocska, amin szép csendesen le lehet ereszteni a lóvét (ez erősen valószínű ), akkor nem is rossz lépés elsőre mindent leállítani és átvizsgálni. Kérdés a folytatás...
Éppen arról van szó, hogy ezt a kincset, a magyar zeneiskolai rendszert nem szabad veszni hagyni. Voltam külföldön is zeneiskolákban. (olasz, német, francia.) Náluk pl a vonóshangszerek fából vannak. ( Ki hinné! ) A magyar valóság az, hogy a vonóshangszer állomány 70 százaléka a magyar zeneiskolákban rétegelt lemezből van . Amitől a hangszer maximum „majdnem olyan” , mint az igazi. A német zeneiskolákban is rengeteg az olcsó gyári hangszer, de igazi, fából készült és egy bizonyos alapminőség alá nem adja. Ez a „majdnem olyan”, meg „ jó lesz az”, kifejezetten SZOVJET találmány. ( „a múltat végképp eltörölni” – tudjátok..) De nem adhatunk majdnem hegedűket a gyerekek kezébe! Attól, hogy ezt bizonygatni kell, feláll a szőr a hátamon. És értsétek meg, hogy az ügyben ott vannak a hegedűtanárok, és nap mint nap látják. Hallják. És akkor elvonnak pézet ebből a nullából. De kik? Kik azok az „ők” ? mik azok a „ jelen körülmények” amelyek között most éppen nem lehet ? Mind SZEMÉLYEK , minden személyes, ami van.
Hát az biztos, hogy jól van adminisztrálva, éppúgy mint a nyolc év nyelvtanulás a végén a nagy semmivel, meg a vadonatúj minőségbiztosítás.....
De nem is a tanárakon akarom én elverni a port.. Hogy a minőségről beszélünk, az nem jelent okvetlenül támadó szándékot. Tőlem nem kell egyetlen zenetanárt sem megvédeni. Sokra értékelem a munkájukat, és bízom is bennük. Hat évet én is lehúztam egy iskolában, ahol kötelező ének és hangszeroktatás volt magas óraszámban. .De abban bízom, hogy tudnak változtatni is, ha kell. Hogy tudnak tenni valamit EGYÜTT , ha rossz körülmények között, pénzhiányban kell végigvergődniük a következő tanévet. Főleg a vonóshangszerek állapota katasztrófális. Nem a kiemelt fővárosi zeneiskoláké, hanem AZ ÖSSZES TÖBBIÉ ! És nem ártó szándékból vagy kötözködésből fórumozunk, hanem mert arról van szó, hogy valami jobb lehetne. Jobb minőségről.. De a meglévőt itt senki nem utasította el. Javítani akarja. Az újabb elvonást (a már eleve nem elégből), azt utasítom el. A hivatástudatot tényleg nem lehet kikényszeríteni, de önként vállalni lehet, akkor is ha eddig nem... holnaptól igen, pl.
Már bocsánat, de láttál te már zeneiskolai naplót? Létezik olyan rubrika havi lebontásban, hogy tervezett és valós végzett anyag. De emellett a legtöbb tanár nyárra is ad darabot, van tanterv, vannak vizsgák, vannak versenyek, ünnepek és más szereplési lehetőségek, mi kéne még?
A hivatástudatot nem lehet sem adminisztratív, sem bármi más eszközzel kikényszeríteni, az vagy van, vagy nincs...
Hát akkor év elején egy közös tanár- szülő értekezlet, ahol a tanár ismertetné évi szándékait, meg hogy hova akar eljutni az idén. Esetleg egy minimumszint elvállalása, amit megbeszélne az igazgatóval helyi szinten...( ezt már mondta Johanna.) De mindenképpen szükséges a nyilvános, személyes vállalása bizonyos objektív változásnak, ami a tanév során MEG KELL, HOGY TÖRTÉNJEN. Enélkül ugyanaz lesz, mint az iskolai nyelvoktatásban, ( vagyis hosszú évekig tanul a gyerek, és mégsem tud semmi érdemlegeset, kivéve, ha érettségi tárgy az a nyelv.)
A különbség annyi, hogy a zeneiskola NEM KÖTELEZŐ . Azért fog összedőlni, ha a fent említett változások nem történnek meg. ( Felelős kultúrpolitika, felelős iskolavezetés, felelős tanárok.) Talán a mérete csökkenni fog akkorára, amennyi FELELŐS tanár kerül.. De azt hiszem, ha nyilvánosan meghirdetnék ezt a felelősséget, és meg is követelnék, a legtöbb tanár belemenne. Hiszen a követelmény , amit szabadon elvállalna, lehetne egy egészséges alku tárgya is ( egy minimum kötelezővel..)
Sok zeneiskolai tanárt ismerek, szerintem mindegyik elfogadná ezt... Én nagyon bízom.
Legalább ezt a fórumot olvasnák!
Talán nem is az a fő baj, hogy kérhető számon, hanem az, hogy ehhez nagyon egészséges személyiségű, nagyon elkötelezett és felelős tanárok kellenek. Nem mindenki ilyen. Nyilván azért kell az egész számonkérősdi, meg minőségbiztosításosdi, mert önállóan nem vagyunk elég fegyelmezettek. Pedig ez a jó út. Ha belülről jön a minőségbiztosítás:-) Na de gondolj bele, ha mindenki abbahagyná a tanítást aki nem ilyen...
A minőségbiztosításról..
Egyszer bent voltam egy angolórán, egy hatosztályos gimi ismerkedő első órája volt. A tanár többek között a következőt mondta a gyerekeknek( 12 évesek) : „ Aki velem dolgozik, annak megígérem, hogy az utolsó gimnáziumi évében leteszi a nyelvvizsgát.” Azóta sem tudom ezt elfelejteni.
Valahogy így kéne kinéznie a minőségbiztosításnak... A Tanárnak vállalást kéne tennie, önállóan és szabadon, és azt lelkiismerete szerint teljesítenie kéne. Ezt legalábbis lényegileg kezelné a problémát.. Már hallom a hangokat: és hogy kérhető ez számon?..
Na erről nekem most az jut eszembe, hogy vajon hogyan nézne ki egy olyan minőségbiztosítási rendszer, ahol tényleg kiderül, hogy ki milyen tanár. A jelenlegi erre tökéletesen alkalmatlan. Nekem az a tapasztalatom, hogy még mindig az alapján mérnek, ami objektív módon a legegyszerűbben mérhető. Vagyis versenyeredmények pl. De nekem ne mondja senki, hogy csak az lehet jó tanár, akinek nyernek a növendékei a versenyeken. Alapfokon nem ez a cél. Alapfokon az a cél - szerintem - hogy tudjunk közönséget nevelni a koncertekhez, vásárlókat a lemezekhez, embereknek készséget adni a kezükbe a zene élvezetéhez. Akkor is, ha nem kiugró tehetségek, "csak" átlagosak. Ez azért nem feltétlenül pénz kérdése. Nyilván mindenki tudja, mennyi a fizetése ha zenetanár. És eldöntheti, hogy ezt csinálja, vagy valami mást. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem irdatlan nagy szégyen a társadalomra nézve a tanárok fizetése, hanem azt, hogy nem lehet takarózni a fizetéssel. Kevés, nagyon kevés, de az nem megoldás, hogy azért engedem meg magamnak a színvonaltalan munkát, mert színvonaltalan fizetést kapok érte...hova vezet ez? :-)
igen, a pénzen múlik, pénz az kell, de nem ez a vége azért...
Végső soron azokon a SZEMÉLYEKEN nyugszik a minőség, akik most is, pénz nélkül is magas színvonalon végzik a munkájukat. Akik köröl a levegő is más egy kicsit. akiket mindig könnyű odébbtolni..Akik irdatlan nehéz körülmények között is minőséget produkálnak. Ők személyükben a valódi minőségbiztosítás.
Ha nem a mindenkori minőség dönt a pénzről (márpedig most nagyon is ez a helyzet) akkor megette a fene az egészet..Azt nevezem felelős kultúrpolitikának, ha ilyen elhivatott, szakmai ászok hozzák a döntéseket. Persze nincsenek illúzióim. Már Bartók sem volt tagja a Magyar Zenei Tanácsnak.
A felsőoktatás azért szerintem nem ilyen egyszerű. Nincs tanterv, de annak idején diákként én nem tapasztaltam, hogy "gyökeresen ellentétes" dolgokat tanítanának a tanárok. Olyan sokszor volt, hogy teljesen más szemszögből, vagy más úton tárgyaltak egy témát, mint a kollégájuk. De ellentétet én sosem éreztem, csak ezt a bizonyos sokféle nézőpontot, aminek én személy szerint nagyon örültem, mert a többféle megközelítés mélyebb megismerésre ad lehetőséget a diák számára. Olyan volt, hogy két tanár némely kérdésben egymással ellentétesen vélekedett. Ilyen volt pl., hogy a zene fejlődik, vagy változik. Vagy az is, hogy mi tartja össze a variációk egyes darabjait. De ilyenkor mi diákok nem voltunk restek vitaesteket szervezni és a tanárok örömmel jöttek kifejteni és megvédeni a maguk álláspontját.
Johanna kicsit korábbi okfejtésére pedig úgy tudnék reflektálni, hogy szerintem a pénz a kulcsa a minőségbiztosításnak. A jobb képességűek a jobban fizetett állásokra pályáznak. A jobb fizetés pedig nyugalmat, magabiztosságot ad és lehetőséget az egyéni fejlődésre. Ha úgy tetszik: motiváció az örömteli élethez. -:) Ha ez megvan, akkor, évek múlva, amikor már felnőtt egy generáció, akik életvezetésük, karrierjük szempontjából és lelki indíttatásból IS a zenetanári pályát választották, akkor jöhet a minőségbiztosítás többi része. Kérdőívek, követelményrendszer...stb.
Ez a minőségbiztosítás meg egy valódi csoda. Veszitek észre, hogy ha az ember egy eddig magától értetődő dolgot nem tesz meg, akkor adminisztratív útra terelődik a dolog? Papíron megvan, bárki láthatja.....
Jó, de a felsőoktatás az más. A zeneiskola arra jó, hogy a gyerek életébe beleépüljön egy reflex, hogy zenél (is ) nemcsak olvas, ír, beszél stb. Ehhez azonban elsősorban zenélnie kell.
Jó a sokféleség, nem is úgy értettem, hogy legyen mindenki ilyen és így tanítson, a fent említett módon. Bármi lehet, ami jó. Itt inkább arról beszéljünk, hogy mi az, ami nem lehet, amitől nem akar menni ez az egész. Nem lehet "pénzszűkében" csinálni. Elemi követelményeket kell lefektetni minőségben, és abból nem engedni. (mint ahogy Johanna volt bátor kif.) és akkor talán megmarad az a zeneiskolai rendszer, amit tapasztalatom szerint a tanár, a szülő, és a gyerek is akar, ha szabadon csinálhatja. ( ha nem a feltételek megteremtésével kell foglalkoznia, ami véleményem szerint nem a szülő, nem a tanár, és pláne nem a gyerek dolga).
"Mondjuk egy tanszak, vagy több tanszak leül beszélgetni havi rendszerességgel és kitalálják, hogyan alkossanak valamit EGYÜTT"...hogy ez mennyire utópia, jó példa, a Zeneakadémián és más zenei felsőoktatási intézményekben az egyetemi szabadság jegyében nincs tanterv, ezért aztán előfordulhat olyan eset, hogy valaki gyökeresen az ellenkezőjét tanítja, mint a másik. (Pl. Madarász és Hegyi zeneelmélete köszönőviszonyban sincs egymással.)
Ismerek olyan zeneiskolai tanárt, aki az órái után naphosszat Telemann meg Vivaldi darabokat ír át a növendékeinek ( ezesetben éppen csellóra), zenekart alakítanak és eljátszák. Dolgozik ! A gyerekek odavannak ezért és jönnek, jönnek. Képzeld el, zenélnek. Persze az illető nagyon figyel a minőségre.
Ez nagyon szép, és tényleg minden tiszteletem az övé, de kérdés, hogy jó lenne-e az, ha az összes létező zeneiskolai tanár ilyen lenne. jó, a kérdés elméleti jellegű, mert ez a veszély soha nem fog fenyegetni, de azt vallom, hogy az nem baj, ha sokfélék a tanárok. Például az sem túl szerencsés, ha egy délelőtti iskola alsó tagozatán egyáltalán nincsen férfitanár.
Másfelől középfokon, ami már hivatásszerű zenészségre készít fel, adott esetben kifejezetten káros lehet, ha valaki tyúkanyó típus, ott már feladat az önállóságra nevelés, és ha ez nem történik meg, a növendék issza meg a levét, az egyetemen/főiskolán elkallódik, mert nincs, aki noszogassa.
Tudom, nem pontosan erről írtál, de ez is ide tartozik.
Ez a koncertezősdi nem állja meg a helyét.
Semmi összefüggés nincsen aközött, hogy valaki gyakorló muzsikus-e,(ott is kérdés a minőség) és milyen pedagógus. Matematikailag 4 lehetőség van, és valóban lehet is példát találni mind a 4-re. A két végletet említve ismerek olyat, aki szakterületén talán az ország legjobb nem felsőoktatásban tevékenykedő tanára, és legalább 40 éve nem játszik a hangszerén, de nemzetközi szintű szólista is minden további nélkül lehet pocsék tanár. Ez két külön szakma. Ausztriában például (legalább is a bolognai rendszer előtti időkben) aki művészdiplomát kap, az nem tanítHAT, a bécsi ZAKnak van külön pedagógia szakja, aki ott végez, az mehet zeneiskolába tanítani, máshová nem, mert ott nincs zenei szakközép.
Lehetne ez az alkotás egy kollektív munka pl. És akkor az, aki szívesen csinálná, de kevesebb a fantáziája hozzá, az is benne tudna lenni. Mondjuk egy tanszak, vagy több tanszak leül beszélgetni havi rendszerességgel és kitalálják, hogyan alkossanak valamit EGYÜTT. Mert ugye a zenélésnek az is nagy jellemformáló ereje, hogy megtanít arra, hogyan működjél együtt másokkal egy közös célért. Na ez pl nagyon hiányzik a mi szép országunkban...:-)
Persze, hogy a pénz az nagyon nagy probléma. De van más is. Ha nincsen pl. valamiféle egységes színvonal. Ha egy gyereket beiratnak a zeneiskolába, most szerencse kérdése, hogy mi fog vele történni. Ha olyan tanárhoz kerül, akkor van esélye megtanulni zenélni, ha nem, akkor nincsen. És ez nem egészen oké. Mert lenni kéne egy minimumnak, amit mindenkitől megkap a gyerek, mindegy kihez kerül. És ez a minimum is egy jó szint kellene hogy legyen. És aztán aki nagyon jót akar, az majd úgyis megtalálja az utat a nagyon jó tanárhoz. De annak nem volna szabad megtörténni, hogy valaki azért nem jön rá, hogy mi is a zene értelme, mert egy olyan tanárhoz került, aki ezt a minimumot sem adta meg neki. Ezt már inkább lehetne minőségbiztosításnak nevezni. Nem azt, ami most ilyen néven fut. Idióta kérdőíveket töltetnek ki a gyerekekkel, a szülőkkel, a tanárokkal. Értelme nincsen, csak lejáratjuk magunkat ezzel is. A minőség meg sehol sincsen. (tisztelet a kivételnek, természetesen)
Ismrek olyan zeneiskolai tanárt, aki az órái után naphosszat Telemann meg Vivaldi darabokat ír át a növendékeinek ( ezesetben éppen csellóra), zenekart alakítanak és eljátszák. Dolgozik ! A gyerekek odavannak ezért és jönnek, jönnek. Képzeld el, zenélnek. Persze az illető nagyon figyel a minőségre.
Tehát két dolog van:
Az egyik a keret , pénz a zeneiskolák fenntartására, ki fizeti stb.
A másik a személyi állomány és a módszertan. Erre így kapásból az a szöveg, hogy alkotó munka, ugye..
De én megijedek, ha aszongyák nekem , hogy mostan alkossak...Attól viszont nem , hogy játszak hetente abból, amit tanítok.. Hogy megmutassam őszintén, ez vagyok, ennyit tudok..
Igen, olyan rossz állapotú hangszereket.
A múlt héten láttam egy vidéki zeneiskolában egy olyan csellót, amin teljesen lehetetlen játszani. Ki volt adva a gyereknek, azon játszik.(?!)
De általában is rendkívül silány a hangszerek állapota. Nincs pénz, se státusz erre!!!!!
Elemi szükséglet!!!
Minden külföldi zeneiskolában a státuszlistába kötelezően beleépítve! (Hát ja, hiszen elemi dolog.)
Ha a zenetanár munkakörébe be volna építve, hogy rendszeresen koncertet kell adnia, akkor hirtelen tizedelődne a tanári kar. Pedig ez egy fontos dolog. Hogyan mutatunk példát, ha csak tanítjuk, de nem csináljuk. Ismerek olyan kollégát, aki soha nem játszik a hangszerén a zeneórákon. Hát kérdem én, hogyan lehet úgy zenét tanítani?
Az alatt mit értesz, hogy hangszer, amin nem lehet játszani? Olyan rossz állapotú hangszereket?
A rendszer azért is rossz, mert a gyerekek több időt töltenek a szolfézs órákon, mint a hangszeres órán. A szolfézs még mindig ugyanabból a Dobszay Hangok világa c. remek tankönyvből megy, amiből én is tanultam úgy 35 éve. Ez normális dolog? Már akkor utáltam, nem tudom, a mai gyerekek miért szeretnék? Nem hiszem el, hogy ne lehetne ezt másként csinálni. Azt látom, hogy tömegesen vannak azok a tanárok, akik nem akarnak semmi újat tanulni, és ezért marad minden ebben a bebetonozott állapotban. És ez nagy baj, mert fejlődni kéne a gyerekhez. Ma már nem lehet 30-40 éves módszerekkel lekötni a tanulókat. Mást kell kitalálni. Szerintem ha nem sikerül alapos frissítést vinni a zeneiskolai rendszerbe, nem fogja sokáig húzni. De ne legyen igazam...:-)
