vissza a cimoldalra
2020-09-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (2091)
Callas (454)
Régizene (4452)
Bartók Béla szellemisége (284)
Bartók Béla (1881-1945) (218)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4109)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2061)
Franz Schmidt (3692)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4935)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (308)
Eiffel Műhelyház (293)
Jazz (80)
Bartók Rádió (780)
Opernglas, avagy operai távcső... (20660)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62451)
Kimernya? (3772)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Kedvenc magyar operaelőadók (András, 2004-06-14 11:31:36)

   
1190   Búbánat • előzmény1189 2020-09-08 20:18:03

Kincses Veronika születésnapjára

Hangok sűrűjében

Kincses Veronika – Válogatás az MTVA archívumából, OperaTrezor, 2019

/Demokrata / 2019.04.24. - Spangel Péter/

[...] A borítói idézet Kolonits Klárától származik, aki így írt kolléganőjéről: „…az éneklése annyira folyékony és olvadó, krémszerűen sima és bársonyos… megformálása annyira gondos és gazdag, hogy újra elveszek a hangok sűrűjében.” 

Magam is csatlakozom a mai születésnapi  jókívánságokhoz: Isten éltesse sokáig a tüneményes Kincses Veronikát!

1189   macskás 2020-09-08 19:11:19

Éljen sokáig a nagyszerű, gyönyörű, utánozhatatlan humorú

                       KINCSES VERONIKA!

1188   Búbánat 2020-09-01 23:15:00

HORTI LILLA: „MINDIG AZ ÉNEK VOLT AZ ELSŐ HELYEN”

Demokrata.hu – Farkas Anita

2020.09.01.

Az MVM Csoport idén ötödik alkalommal hívta életre az MVM ZENERGIA című sokszínű komolyzenei koncertet, amelyre augusztus 29-én, szombaton került sor. Az idén rendhagyó módon, online közvetített jeles esemény egyik fellépőjével, Horti Lilla operaénekessel beszélgettünk.

[…]

„– Neked is rengeteg a felkérésed, különösen, mióta 2016-ban a II. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyen második, majd egy évre rá Junior Prima díjas lettél. A világkarrier sincs már olyan messze?

– Egyre inkább foglalkoztat a dolog, és folyamatosan kapom a rengeteg jó szándékú biztatást a művészkollégáktól is, hogy itt az ideje nagyobbat álmodni. Eddig elég könnyű volt a mögé bújnom, hogy itthon is dúskálok a jobbnál jobb feladatokban, alig marad szabadidőm. Pláne így volt ez még az egyetemi évek alatt, amikor a megszaporodó fellépesek mellett párhuzamosan végeztem az opera és a tanári szakot a Zeneakadémián. Több nyelven értek, és nagyon várom, hogy a világ számtalan táján megfordulva tovább fejlődjön a nyelvtudásom, szakmailag-emberileg érjek, és sok-sok nagy művésszel dolgozhassak még együtt. Egyelőre az tart vissza, nyilván a mostani bizonytalan helyzeten kívül, hogy nagyon társasági lény vagyok, kötődöm a szeretteimhez, és jól érzem magam a rengeteg ismerős, mosolygó arc és barát között. Nemzetközi ízelítőt már több koncert alkalmával kaphattam külföldön, ám nem gondolom, hogy állandó társulati tagként szerződnék le valahol. Egyelőre az a terv, hogy a bázisom a jövőben is Magyarországon marad: fontos, hogy legyen egy állandó otthonom, lakásom, ahova hazajöhetek, és ahol nem mellesleg elfér a hatalmas könyv- és kottatáram, valamint a ruhatáram is. És soha nem hagynám el végleg a nagyon izgalmas hazai zenei életet sem, amiben nemcsak mint opera-, hanem mint koncert- vagy dalénekes is lelkesen és a legjobb tudásom szerint veszek részt.”

[…]

„– A Zeneakadémiára is egyből felvettek, kívülről úgy tűnik, eddig szokatlanul egyenesen és magától értetődően alakult a pályád. Belülről is így élted, éled át?

– Tulajdonképpen igen, bár nagyon sokszor érzem, hogy önmagam kevés lennék, valami vagy valaki segít engem felülről. De azt is tudom, hogy ez a segítség mit sem ér, ha az ember nem teszi hozzá a magáét. Ezért úgy szoktam fohászkodni egy-egy nagyobb feladat előtt, hogy istenem, én megpróbálom a maximumot nyújtani, kérlek, pótold ki a belátásod szerint. Ez mindig megnyugtat, mintha lenne alattam egy biztonsági háló. Miközben meg nincs, hiszen a mi szakmánkban mindenkinek minden estéért meg kell küzdeni: akkor és ott kell a lehető legjobbnak lenni. Hogy ne csak arról legyen szó, hogy újra el van énekelve egy már milliószor elénekelt szerep. Az ugyanis, hogy valaki el tud valamit énekelni helyesen, végigbírja, kijönnek a magasságok, nem megy el a hangja, alap, és nem bravúr. 

– Mi adja a pluszt?

– Az operaénekeseknél, természetesen a személyiség mellett, talán a legfontosabb e tekintetben a mással össze nem téveszthető hangszín és frazeálás, amiből már egy felvétel első másodpercében tudod, hogy igen, akkor ez Caballé, Marton Éva vagy Maria Callas. Az hozzájuk hasonló nagyok titka az egyediség, egyéniség mind színészetükben, mind zenei művészetükben. Ez a lehengerlő varázsuk oka, amivel még a nem kifejezetten klasszikuszene- vagy operarajongókat is tömegével tudták, tudják megmozgatni. És mivel az éneklés nem öncélú dolog, mi más volna a lényeg: a közönség sírjon, nevessen, érezzen azáltal, amit te a hangoddal és persze a társaiddal, a zenészekkel és a karmesterrel együtt közvetítesz. Ehhez nyilván kell a másik fél nyitottsága is, hogy az emberek adjanak lehetőséget az új dolgoknak, és ne mondjuk egy rossz és unalmas egyszeri élmény alapján ítéljék meg az operát. Ez a műfaj ugyanolyan sokszínű és izgalmas, mint a könnyűzene, Mozarttól Wagneren át a kortárs szerzőkig.” 

[…]

1187   Búbánat 2020-08-19 10:24:46

Szemere Zita: Nekem itthon van dolgom

/BOJTA ZITA2020.08.18. 19:32, Origo.hu/

„Az augusztus 19-i Parkfoglaló gála fellépői között megtalálhatjuk Szemere Zita operaénekesnőt, akinek ez a koncert most igazi visszatérés, két okból is. A művésznő alig várja, hogy újra színpadra léphessen, mert meggyőződése, hogy ő énekelni született.”

1186   Búbánat 2020-08-14 20:07:20

Ősanya és végzetasszony – Interjú Gál Erika operaénekessel

Fidelio - Csabai Máté

2020.08.13. 09:30

1185   Búbánat 2020-07-26 08:47:18

Meláth Andrea: Nincs jobb terápia, mint színpadon állni

MÁGÓ KÁROLY2020.07.24. 21:21 Origo.hu

Évekig tiltakozott ellene, de tehetsége, tudása egyszerűen nem engedte, hogy végül ne énekes legyen. És persze a tanárai sem. Sokáig kórusvezető akart lenni, aztán a tanítást tartotta a legfontosabbnak. Később erről sem kellett lemondania, egyetemi docens, a Zeneakadémia tanszékvezetője. Meláth Andrea azonban közben többek között szólistája volt a madeirai End of the Yearnek, három önálló dalestet adott Londonban David Newbold zongorakíséretével, és szólistája volt a Magyar Rádió zenekarának a brüsszeli Europalián. Akkor a Magyar Rádió zenekarát Vásáry Tamás vezette, akivel máskor is dolgozott együtt, ilyenkor pedig, ahogy mondja, különös égi szférákat pendítettek meg. Rendszeresen énekel a Magyar Állami Operaházban, ott két bemutatóra is készült. De énekelt többek között a Palermói Operaházban, a berlini Komische Operben, a Kanadai Nemzeti Operában és a stuttgarti Operaházban is.

1184   Búbánat 2020-07-19 10:07:04

Bartók Rádió mai műsora:

17:30 - 18.30 Muzsikuslegendák 

Svéd Sándor operaénekes

Szerk.-mv.: Némethy Attila

1183   Búbánat 2020-06-28 22:15:25

Egy idő után legtöbbje hazatért külföldi állomáshelyéről…; van aki nyugdíjasként és/vagy inaktívan, van aki aktívan, ki hosszabb, ki rövidebb kitérő után.  De más okok is lehettek, de ezek mind a magánügyük.

Néhány név a hosszú sorból találomra: Ilosfalvy Róbert, Miller Lajos, Rost Andrea, Polgár László, Lehoczky Éva, Szirmay Márta, Marton Éva, Budai Lívia, Simándy József, Gulyás Dénes, Gregor József, Gáti István stb. Én idevettem - ideveszem azokat is, akik nem szerződtek ugyan el színházhoz, vagy csak szerepekre, mégis, egy időben többet voltak kint, mint itthon. Ez alól Tokody Ilona és Lukács Gyöngyi sem kivétel.

Hozzáteszem, amíg az Operától távol, határainkon túl építették karrierjüket és művészetükkel vagyonukat is gyarapíthatták - természetesen, származásukkal de legfőképpen művészi tehetségükkel a magyar kultúrát is „reprezentálták”- közben haza-hazalátogattak „vendégszerepelni”,  fellépni – örömünkre. Ezt se felejtsük el.  Hogy aztán végleg hazataláltak, örüljünk nekik.

1182   nizajemon • előzmény1181 2020-06-28 15:43:27

Így nagyon jó :) Más kérdés,hogy nem egyről beszélünk, de ezt mindketten vágjuk :)

 

1181   Edmond Dantes • előzmény1180 2020-06-28 13:54:26

Oke. Budai Livia -teged idezve- egesz eleteben ragaszkodott a hazajahoz (1977-tol evtizedeken at kulfoldon ragaszkodott) es minden bizonnyal mindig mindenhol szeretettel beszelt rola. Szamtalan tanuja lehet ra. Erettebb koraban vilaghiret valamint szereny vagyonkajat itthon kamatoztatja, ujabb bizonysagaul hazaszeretetenek. Igy jo? ;-)

1180   nizajemon • előzmény1179 2020-06-28 11:59:11

Ne vidd félre.Egy neves énekes kereshetett annyit a pályája során, hogy annak végeztével ne jelentsen gondot bárhol élni. A többi része nemkívánatos polémiát szülne :)

1179   Edmond Dantes • előzmény1178 2020-06-28 09:43:51

Kedves Forumtarsam, akarva-akaratlanul a lenyeget irtad meg ;-) "hazatelepult, mert mar befejezte a palyat". Na ja. Errol van szo, kb. errol irtam elozoben. Hazaszeretetet velhetoen tovabb fokozta az itthoni olcsobb megelhetes is ... mint sokaket. Rengeteg nemet, angol, skandinav (nyugger) pedig bizonyara nagyon utalja a hazajat, amikor delebbre, szo szerint "melegebb eghajlatra" koltoznek.Eletuk vegeig, legalabb az ev felere.Mellesleg az olcsobb megelhetes miatt is.

1178   nizajemon • előzmény1176 2020-06-27 18:38:24

Komoly. Évek óta olvasgatom a művésznő gondolatait, ha jól emlékszem Montreal volt az otthona,ahonnan hazatelepült. Mivel már befejezte a pályát,kizártnak tartom,hogy pénzkérdés volt a hazajövetele.

1177   macskás 2020-06-27 17:30:58

1177

1176   Edmond Dantes • előzmény1175 2020-06-27 16:21:04

Ez most komoly? Ragaszkodott a hazajahoz? Hat igen ... egeszen 1977-ig. Akkor ugy lelepett mint a sicc. Csak azt ne mondja senki, hogy azert, mert melloztek itthon. 27 evesen mezzo letere mar akkor foszerepeket enekelt MAO-ban. Nem lenne egyszerubb hazaszeretet-mantra helyett megallapitani, hogy a nagyobb karrier es nagyobb gazsi remenye elcsabitotta itthonrol? Hazaszeretete pedig evei szamanak gyarapodasaval es talan kulfoldi felkereseinek csokkenesevel egyenes aranyban nott es csak no es no ... 

1175   nizajemon • előzmény1174 2020-06-27 13:45:56

Nagyon tisztelem és becsülöm azokat a művészeket, akik ragaszkodnak a hazájukhoz,és szeretettel beszélnek róla. Bravó,és respect maximálisan!

1174   Búbánat 2020-06-27 13:34:42

Budai Lívia operaénekesnő minapi „kerek” születésnapja alkalmából belinkelem ide  László Zsuzsa tanár, szerkesztő-riporter, újságíró megemlékező cikkét, ami majd a szerzőtől a Parlandó.hu oldalán is olvasható lesz – a szövegben elhelyezett linkekkel feltölltve, hangzó anyagokkal gazdagítva és fotókkal illusztrálva az elmondottakat.

AZUCENA VILÁGHÓDÍTÓ ÚTJA

Négy évtizedet töltött a világ operaszínpadjain. Sikert sikerre halmozott. Már a pályája is így kezdődött, hiszen kamaszlányként Kincses Vera után megnyerte a Ki mit tud? operaénekes kategóriáját, ezután fölvették a Zeneművészeti Főiskolára, 21 éves volt, amikor első lett az Erkel énekversenyen. Egyenes út vezetett a Magyar Állami Operaházba.

Különlegesen szép, nemes, nagy volumenű, bársonyos, magasságot és mélységet egyformán hibátlanul megszólaltató mezzo-szopránja mellé megáldotta a természet kiváló színészi képességgel, muzikalitással. Négy évet töltött az Operaházban, majd fogta a bőröndjét és elindult minden kapcsolatrendszer nélkül a világba. Németországban előbb a gelsenkircheni operaházban énekelt, innen hívták Münchenbe ahol három évi tagság alatt bizonyított kiváló előadásai után a világjáró művészek életformáját, a szabadúszást választotta.

A londoni Covent Gardenben kezdődött a világsikerek sora. Carlo Bergonzi volt a partnere Verdi Trubadúrjában. Azucena alakítása után megnyíltak előtte a világ legnagyobb operaházainak kapui. Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Finnország, majd az USA, Kanada, Japán és még ki tudja hány ország és város közönsége ünnepelte a nagy mezzo-szerepekben.

Azucena elkíséri a mai napig, de sorozatban énekelte többek között Carment, Ebolit, Ulrikát, Delilát, Laurát, Preziosillát, Fenenát, Giuliettát, Maddalénát és persze Amnerist. A szép egyiptomi királylányt más helyszínek mellett a veronai Arénában és Münchenben is, ahol Placido Domingo volt a partnere, aki azt mondta neki az előadás után, hogy:” ... ha ne adj Isten egyszer elvesztenéd ezt a gyönyörű hangod, színésznőként is megélhetnél az egész világon.”

Verdi cigányasszonya, Azucena nagyon a szívéhez nőtt. Számtalan rendezésben, sokféle maszkban, parókában és ruhában formálta meg ezt a nőalakot. Repertoárja gyorsan bővült.

Ahogyan teltek az évek, hangja egyre érett, s ma már a Wagner és a Richard Strauss művek hősnőiként is számon tartják a legnagyobb operaházakban. Huszonöt éves operaénekesi jubileumán a Duna tv-ben készült portréfilmjében ezt mondta: „Én itt születtem, itt tanultam és ha ritkán is tudok itthon énekelni, azért ez a hazám! Nagyon büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és ezt a világ minden táján hangoztattam és tudják rólam a mai napig is.”

Remekül beszél németül, angolul, franciául, olaszul. Oroszul a szerepek szövegét ugyan megérti, el is énekli kifogástalan kiejtéssel, ám az itthon tanultak nem voltak elegendők, hogy jól kommunikáljon ezen a nyelven is. A másik négy nyelv és persze a magyar, elég arra, hogy mindenütt a világon helyt tudjon állni.

Pályája kezdetén rendszeresen énekelt dalokat, oratóriumokat. A Magyar Televíziónak van egy felvétele, amin a Magyar Állami Hangversenyzenekar kíséretével, Lukács Ervin vezényletével Kodály: Rossz feleség c. dalát énekli a Zeneakadémián. Igazi élményt adó produkció.

A daléneklés és az oratóriumok alig-alig fértek bele a világjáró operadíva életformájába. Ám ha felkérést kap, boldogan teljesíti, hiszen nagyon szereti mind a két műfajt.

Negyven esztendőt töltött a világ operaszínpadjain, s szinte mindent elért, amit csak lehetett.

/László Zsuzsa/

1173   Búbánat 2020-06-26 16:46:09

2020.06.26  19:00 - 19:30  Bartók Rádió

Arckép

- alkotó emberek portréja

Vizin Viktória operaénekes

Beszélgetőtárs-szerk.: Fellegi Lénárd 

1172   Búbánat 2020-06-22 15:34:55

Berczelly István: A művészet valahogy visszafelé fejlődik

BOJTA ZITA2020.06.21. 22:59 Origo.hu

A 2020-as év Kossuth-díjasai között találjuk Berczelly István operaénekest is, aki páratlanul hosszú, egészen a közelmúltig tartó, töretlen karriert mondhat magáénak, mint a Magyar Állami Operaház magánénekese, 2001 óta örökös tagja. Pályatársai mindig az elismerés hangján szólnak róla, sokoldalú és karakteres előadóművész, akivel az Opera a közelmúltban interjúkötetet is megjelentetett.

 

"Ez az utóbbi időszakra jellemző rendezői gyakorlat, a realista megközelítés...

Na, a rendezésről egy külön előadást tudnék tartani Önnek... Ez a manapság dívó „hozzuk közel a művet a ma emberéhez” filozófia, és hogy ezért alsógatyában játszik mondjuk, a herceg, na, annak semmi köze sincs a műhöz.

A múltkor valamelyik televíziós csatornán hallottam egy interjút Dietrich Fischer-Dieskauval. Sok évvel a halála előtt készült vele a beszélgetés, de ő már akkor sem énekelt operát. Kérdezte tőle a riporter, hogy miért nem? Azt válaszolta: „nézze, már nem vagyok fiatal, ráadásul karmester is vagyok, nem csak a saját szólamomat ismerem az operákból, hanem az összes zenekari stimmet is. Erre jön egy rendező, és teljesen mást akar rendezni, mint amit a zene mond, és ez borzalmas...” Azt is hozzátette még, hogy szerinte direkt csinálják, és hajlok arra, hogy egyetértsek vele. Ez a világ már nem a szépségről szól... de azért én ezt mindig, mindenhol elmondom, mert hátha meg lehet változtatni. A múltkor is elmondtam ezt nyilvánosság előtt, és sokan odajöttek gratulálni, hogy végre, valaki ezt ki merte mondani."

 

"Minél szimbolikusabb a darab, annál többféle rendezést lehet ráhúzni. A Kékszakállú-ból nagyon sokféle változat született már...

Nem tudom, mennyire jó, ha egy ilyen lélektani drámát realizálni akarnak. Megmondom őszintén, én a koncertszerű előadást preferálom, az a legjobb. Énekeltem már többféle rendezésben, volt közöttük jó is, a Mikó-féle vagy a Nagy Viktor-féle. Külföldön pedig egyáltalán nem értik ezt a darabot, mert nem ismerik eléggé Bartókot. Nehéz ember és nehéz mű, csak magyar ember érti igazán."

1171   Búbánat • előzmény1170 2020-06-21 14:35:09

„Zengővárkonynál már van egy kis honvágyam” - Beszélgetés Gulyás Dénessel

Mértékadó - Az Új Ember június 7-i számának kulturális melléklete

„Arcvonások”  (1-3. oldalon)

/Petrőczi Éva/

Gulyás Dénes több mint négy évtizedes énekesi pályafutását a nagyon ifjan megnyert Pavarotti Énekverseny óta nem csak elismeréssel, hanem a szeretetre méltó és szeretetet árasztó egyéniségéhez illő érdeklődéssel kísérjük figyelemmel nagyon sokan. Ezúttal nem az impozáns pályaív sokadik felvillantása következik, hanem egy olyan beszélgetés, amely a művész lelki szülővárosába, életének és munkásságának nagybetűs Városába, Pécsre vezet. Abból az alkalomból, hogy az 1959 késő őszen alakult pécsi operatársulatot már csaknem tíz éve igazgatja, pontosan 2011. február közepe óta. Egy zenebarát, sőt részben a muzsikának elkötelezett pécsi család szülötteként a pécsi őstársulat minden előadásán ott volt, nyolc és fél éves korától egészen 1970-ig. Igyekszem nemcsak pontos, de tárgyilagos is lenni. Ez azonban korántsem könnyű feladat, miután számos olyan tévéinterjút végignéztem, amelyben Gulyás Dénes a pécsi évtizedéről vallott. A sok közül most kettőt emelnék ki. Az első egy olyan interjú, amelyben 2016-os Kossuth-díja elnyerése alkalmából ezt mondta: „Hogy mi lesz a holnapi programom? Indulok Pécsre.” Egy 2019 őszén készült Pannon Tv-beszélgetésben, kevéssel a Pécsi Opera hatvanadik születésnapi gálakoncertje előtt pedig elhangzott egy nagyon egyszerű, de felejthetetlen, minden hűségnyilatkozatnál ékesebb mondata: „Zengővárkonynál már van egy kis honvágyam.” Indítsuk innen a beszélgetést.

1170   Búbánat 2020-05-10 11:11:29

 

2020. május 10.

DUNA TV 16.05 – 17.00

„Hogy volt?!”  - Gulyás Dénes (2019)

Mekkora Isten tenyere? Elég nagy ahhoz, hogy maradhassak életem végéig, ha hellyel kínált? Biztosan jól megkapaszkodtam? …Mindent egybevetve érzem, tudom és hiszem, hogy most is a tenyerén vagyok. Ha bármit hoz a jövő, ugyanígy fogom érezni.” – írta önéletrajzi könyvében Gulyás Dénes operaénekes. És hogy mi minden fért bele eddig a pályájába, arról beszélgetünk vele és pályatársaival a Hogy volt?! mai műsorában.

1169   Edmond Dantes • előzmény1166 2020-04-27 11:44:26

Nem veletlen, hogy az interju vagy a "hozzaszolasra meltatott gondolat" a kozmedia vallasi musoraibol ismert, hiszen az interjut az Uj Ember keszitette. Mindenki -nem csak muveszek- kicsit vagy nem kicsit, annak a mediumnak a szellemisegehez, profiljahoz hangolja gondolatait, valaszait, amelyik eppen kerdezi. Itt is igy volt. Hogy MAO nagy bajba kerult-e, azt nem tudom es foleg: nem kivanom. Feltehetoen atrajzoljak valamennyire az evadtervet. Nagy kar lenne pl.a majusra tervezett es nyilvan mar elkezdett Don Carlosert. Hogy megerett-e a vilag erre az allapotra, azt sem tudom, de a muvesz szerenysegevel kapcsolatos megallapitasod itt tenyleg helytallo. Nem profeta o, aki kinyilatkoztat(hat) ilyen sulyos megallapitast. Vilagveget jovendolokre, megvaltokra, Savonarolakra semmi szukseg, most foleg nem...ahogyan a virusra sem.

PS Azert csak ovatosan  banj azokkal a lejart szavatossagu otthoni "kincsekkel"! Lejart szavatossagu operaprodukciok meg csak-csak ... azoktol legalabb nem kap az ember gyomorrontast, otthoni "kincsektol" inkabb ;-) nalam itthon is kerulnek elo mostanaban hasonlo "erdekes" kincsek..

1168   Búbánat 2020-04-26 12:05:42

O/A NEMZETI DALAINK

/YouTube/

1167   bölcsész • előzmény1166 2020-04-08 12:23:45

Szerencsére ez a borzalmas szám (1362936) nem az elhunytakat, hanem a fertőzötteket jelöli.

1166   IVA • előzmény1163 2020-04-07 18:45:14

Valószínűleg nekem jobban tetszik az interjú, mint Neked, de azért nekem sem határtalanul. Többek közt hiányolok belőle jó adag szerénységet. (Ilyen megjegyzésemre szoktak olyasmit írni, hogy van mire szerénytelennek lennie.)
A hozzászólásra méltatott gondolat érdekes módon a közmédia vallási műsoraiból ismert. De bevallom, az én gondolkodásmódomtól sem idegen. Ha valamiért megérett a világ a kijózanodásra, szerintem – politikai szimpátiáktól függetlenül – a mérhetetlen pazarlás immár nemcsak szokása, hanem kultusza. Vegyük pl. a Magyar Állami Operaházat, amely legalább egy évtizede csupa, a nemzetközi mainstreamnek megfelelni akaró felújításra, követhetelen mennyiségű bemutatóra szórja a pénzt. Kétlem, hogy most, amikor nyilván nagy bajba került, és át kell alakítania a futó és a jövő évadok terveit, bérleteit, gondol például arra, hogy milyen értékeket menthetne át a repertoárba a spájz és a fagyasztó mélyéről, hogy csak a saját háztartásomig menjek példáért, ahol ebben az időszakban valóságos kincsekre leltem, még olyanra is, aminek lejárt a szavatossága.
A pontosság kedvéért: Molnár Levente nem a „szüksége van”, hanem a „megérett” kifejezést használta az emberiségre (és a világra) vonatkoztatva. Én az eredeti mondattal egy szó kihúzásával értek egyet: »Nem tudom, mi a „célja” a koronavírusnak, de azt igen, hogy az emberiség és a világ megérett egy ilyen kijózanító breakre.« Mert a magabiztos összegzéshez, értékeléshez idejében ki kellett volna kérni a világban az eddig elhunyt 1362936 ember, és a jelenleg intenzív oszályokon, lélegeztető gépeken levő emberek véleményét is.

1165   oberon • előzmény1164 2020-04-06 20:33:40

Általánosságban írom, de a mostani interjúra is igaz: jó lenne, ha akkor művész uraznánk, művész nőznénk valakit, ha már legalább egy emlékezetes alakítást "letett" az asztalra. Jelen esetben ez még nem igazán áll fenn. Én legalább is nem emlékszem egyik szerepben sem erre. És az is megérne egy megfontolást, hogy mi lesz, ha a világturnéra utazó Bánk Bán szerepeire meghirdetett előéneklésen valaki jobban énekli elő Bánk szerepét, mint a zsűriben helyet foglaló Művész Úr?!

1164   joska141 • előzmény1163 2020-04-06 15:02:10

Valószínűleg, amikor az emberiség és a világ sorsáról beszélt a Művész Úr, akkor az általa szeretett, emlegetett Bánk bán operából a beillesztett Vörösmarty sorok jártak a fejében, mely szerint:

„Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.”

1163   Edmond Dantes • előzmény1162 2020-04-06 13:45:01

Az interju szakmai-zenei reszehez nem szolok hozza, de a virushoz igen. Nem hinnem, hogy az emberisegnek mint a muvesz ur mondja, ilyesfajta "kijozanito break"-re van szuksege. Vagy ilyen "pihenesre". "Leallasrol" mar nem szolva. Leall most ugy a vilag, hogy a fal adja a masikat. Bele lehet majd gebedni, ha a vilag sokaig leall es pihen..

1162   Búbánat 2020-04-06 13:35:02

Portré

"Egy húron pendülve, keserédes örömmel"

Spirituális ünnepeinkről és a katarzis erejéről Molnár Levente operaénekes

/Új Ember hetilap – Mértékadó – kulturális magazin Rádió és tévéműsorral – 2020. április 6 -12./

Nagyszabású tervek fogalmazódtak meg tavaly: Erkel Bánk bánjának világturnéjára készül a koprodukciós előadásokat szervező Coopera, a címszerepben Molnár Leventével. A gyergyóremetei születésű baritonnal, aki az elmúlt bő másfél évtizedben – Mozart-, Donizetti-, Rossini-, Verdi-, Puccini- és Wagner-szerepekben – a világ szinte valamennyi jelentős operaházában bemutatkozott már. A dinamikus, agilis művész, aki a maga harminchét évével még ifjú titán az opera univerzumában, az utóbbi időben kicsit visszavett fergeteges tempójából. Részben azért is, hogy több időt tölthessen a családjával és hazai feladataival. A közeljövő terveit azonban most nemcsak átírja, hanem teljesen bizonytalanná is teszi a világjárvány. E rendhagyó beszélgetést így nem az aktuális, illetve remélt fellépésektől indítottuk, hanem a kényszerű szobafogság – átgondolásra és számadásra is késztető – áldásos hatásaival.

– Eddigi munkásságom rádöbbentett arra, hogy fontos a karrier, a szakmaiság, a valahova tartozás, és szép az, ha értéket teremtünk. Az igazi érték mégis ott van, ahol az ember lelke és szeme megpihenhet, amikor a szeretteire néz. Ebből a koronavírusos helyzetből igyekszem a legjobbat kihozni. Nagyon szeretek együtt lenni a kis családommal, és most lehetőségem nyílt rá, hogy kicsit visszatekintsek az elmúlt lassan húsz évre. Arra, hogy mennyi mindent csináltam. Sokszor beszéltem a karrieremről, de a kérdezőimet általában kevésbé érdekli a lelki háttér, így örülök, ha innen közelítünk. Mert minden ezen múlik. Ami örök, az a lelkiség. Szép, hogy sokfelé énekeltem, jó szerepeket és folyamatosan újakat is; és persze büszkeséggel tölt el, hogy már egy ilyen bő karriert mondhatok a magaménak. De ez az ego része. Valójában nem ez számít igazán. A realitásokat nézve sokkal több idő lesz, mire az operajátszás valamilyen szinten visszarázódik a régi kerékvágásba. Miközben már a régi kerékvágás is eleve problémás volt, ugyanis az opera az elmúlt húsz évben kilépett a komfortzónájából. Ezt tudják, látják azok, akik régóta benne vannak.

- Úgy érti, hogy a megközelítésmód, a műfaj lényege változott? A szó minden értelmében materiális lett?

– Sok operaház gyárként üzemel. Húzzák a strigulákat, legyen minél több előadás, de a minőségre nem figyelnek. Márpedig a minőség hiánya ennek a műfajnak a halála. Az opera ünnep. Ünneplésre van szüksége. Az emberiség azonban gyorséttermi fogyasztó lett. Ide-oda elugorva letudja a kultúrát is. Legtöbben olyan zenéket hallgatnak, amelyek lélegzetvételnyi látszatfelüdülést adhatnak, de felszabadulásérzést, mély gondolatot, katarzist nem. Az operairodalom gyakran játszott gyöngyszemei annyira kiérleltek, maradandók, hogyha jól bánnak velük, nem egyszerűen gyógyszerek; stabilitást, lelki biztonságot nyújtanak. Az opera egyfajta támasz lehet az élethez. Lényeges kérdéseket vet föl: miértekre, mikéntekre felel, segít a világszemléletünk alakításában. Egyszerre nagyon intellektuális és nagyon lelki. Mi, énekesek, akik együtt élünk ezzel a műfajjal, az operán keresztül is látjuk a dolgokat, gyakran tapasztalhatjuk, hogy nehéz helyzetekben fölbukkan egy-egy dallam, kapcsolódó szövegrészlet, gondolat. Egy operahőssel azonosulni nem olyan, mint Batmannel vagy Supermannel. Az operahősök mi vagyunk: valódi emberek. Persze a mai emberiség, a kortársaink nagyrészt már messze nem olyanok, mint azok, akikről annak idején ezek a művek születtek. Az opera egy olyan tiszta, kikristályosodott műfaj, amely a legjobbakból is a legjobbat szűrte és emelte ki. A művészetek az emberi cselekvés, az alkotás tán legértékesebb esszenciái. Nemes tevékenység, amivel kiváltság foglalkozni. Ahogy említettem, szerintem ma nem adjuk meg igazán a módját. De mindig lesznek olyanok, akik továbbviszik és felmutatják az opera valódi értékeit. Most, a koronavírus idején, amikor szinte sehova sem mehetünk, érdemes behatóbban foglalkozni vele. Magam is gyakran beülök a fotelembe, fölteszem a fejhallgatót vagy tévén nézek operákat, sokszor szövegkönyvvel, partitúrával vagy zongorakivonattal a kezemben. Tudom, hogy a magas szintű művészi kidolgozottsághoz mennyi idő kell. Látom, hogy az általam kedvelt, nagy énekes mekkora utat tett meg a szerepért, azért, hogy egy bizonyos karaktert így tudjon ábrázolni. Nagy élmény, ha az ember picit belassít, és ilyen módon is tud figyelni másokra. Arra, hogyan lehet az operával operálni.

- Tekintettel arra, hogy a felesége szintén énekes, beszédtéma otthon a szakmájuk?

– Persze, minden szinten. Vikivel (Mester Viktória) nagyon egyetértünk abban, hogy mi a szép és a jó. Mindig abból indulunk ki, hogy mi az az anyag, amiből a szerepeinket felépítjük. Vannak énekesek, akik ügyeskedéssel, áthidalásokkal, a tehetség „kibekkelésével” jutnak a színpad közelébe. Görcsösen betanulnak valamit, hoznak egy furcsa figurát, aminek nincs semmi szellemisége, csak egy letudott penzum lesz. Pillanatok alatt kiszúrom az ilyen előadókat. Van például egy olyan rossz szokásuk, hogy addig hallgatnak egy felvételt, amíg megtanulják – az előforduló hibákkal együtt. Nagyon vicces, mert sok kollégámnál egyből tudom, hogy mi és ki alapján kínozta be magának a szerepet. Így nem lehet építkezni. Tudnom kell, hogy mit énekelek, és miért. Hiszem, hogy hosszabb távon mindig az a kifizetődő, ha a mélyére nézünk a szerepnek, és komolyan vesszük a hivatásunkat.

- Egy szerep akkor lesz hatását tekintve természetes, ha a művész önmagából indul ki, és az említett építkezést belülről kezdi. Hiszen a tehetség és a hangi adottságok mellett a személyiség őszintesége legalább annyira fontos a színpadon. Ön különösen lendületes, vitális énekes, aki a komikus és a drámai szerepekben egyaránt otthonosan mozog. Azért, mert ilyen végletes a magánéletben is? A humor és a drámai érzék Önnél jól megfér egymás mellett?

– A művész ezt a széles skálát a maga területén beénekli, betáncolja, megjeleníti, elmondja… Végső soron „bearanyozza”. Miért van, hogy a művészek viccesek, komolyak és szenvedők is tudnak lenni a színpadon? Minden ember életében vannak vidám és szomorú pillanatok, időszakok. Óhatatlan, hogy belülről építkezzünk. Németországban, ahol A kategóriás operaházakban énekeltem, gyakran mondták: „Levente, milyen erőteljesek a komédiás, tréfás, buffós megnyilvánulásaid. Persze, hiszen fizikálisan is ilyen a karaktered, a személyiséged…” De, amikor drámaiságról volt szó, ugyanezt kaptam. Na, gondoltam, ezek szerint jól ráérzek dolgokra. De nem! A nagy baritonok példáiból jöttem rá, hogy igazából ők sem tettek mást, magukból indultak ki. Jó, talán könnyebb dolguk volt abból a szempontból, hogy egyszerre nem vittek akkora repertoárt, így minden szerepkörben megvolt az érési lehetőségük. Most én is ebbe az irányba szeretnék elmozdulni. Igyekszem azt elsajátítani, amit kényelmesen, magától értetődően győzök, és megpróbálok még jobban elmerülni benne. Egyébként mindig azt élvezem a legjobban, amikor egyre inkább fókuszálva, cizellálva a szerep mélyére mehetek. Ha jól oldjuk meg a feladatunkat, akkor a karakter hasonlatos lesz az elvárthoz, ugyanakkor egyedi is. Persze kompromisszumokat is tudni kell kötni, hiszen ott a karmester, a rendező, a partner is, a maga elgondolásaival. Nem véletlen, hogy a nyugati operaházakban a castingigazgató felelőssége a műsorra tűzött darab ideális szereposztásának összeállítása és összehangolása.

- Rákanyarodva a hazai vonatkozásokra, a magyar zeneirodalomra: Bartók immár több mint száz éves Kékszakállúja évtizedek óta eredeti nyelven, magyarul szólal meg világszerte. Óriási jelentőségű dolog ez, hiszen e megkérdőjelezhetetlen remekmű által a magyar bekerült azon kevés nyelvek közé, amelyek feltűnnek minden kontinensen, valamennyi jelentős koncertteremben és operaházban. Zárójelben megjegyzem, a csehek egyelőre Dvořákkal, Smetanával és Janáčekkel jobban állnak a megszólalás mennyisége terén. A Kékszakállúval már Önnek is volt dolga…

 – Ha nem lenne a koronavírus, most is éppen a Kékszakállút kellene énekelnem Németországban. Az, hogy egy magyar darabbal jelen vagyunk a világ operajátszásában, szép, jó. Jöhetnek a szuperlatívuszok. Én ráadásul olyan típus vagyok, aki szeret magyarnak lenni. Büszke vagyok a felmenőimre, a szülőföldemre, a történelmünkre, Székelyföld tartására és kitartására. De elkanyarodtam. A Kékszakállúnál tartottunk, ami szerintem a világ legjobb pszichodráma-operája. Talán e téren nincs is hozzá hasonló. Olyan, mint a szarvasgomba a gasztronómiában. Esszenciális. Közel áll a lelkemhez. Jó volt először találkozni vele, ami ugyancsak Németországban történt. Ez az a darab, amelyben igazán el tudok vadulni. Beőrülhetek. Itt aztán elengedhetem és kiélhetem magam. Egy operaénekes életében a premier, amikor először énekel egy darabot, meghatározó élmény. Ilyen volt a freiburgi Kékszakállú is, ahol a párommal, Vikivel énekelhettem először a szerepet. A rendező részben átadta a volánt, engedte az ötleteink megvalósítását, így kellőképpen fölszabadulhattam. Egy borzasztó erős figurát tudtam kihozni ebből a zárkózott, ellentmondásos pszichiátriai betegből. A maga körül mindent pusztító gyilkos karakterét domborítottam ki. Most is kiráz a hideg, ha rágondolok, mert lelkileg sebző volt a rákészülés. Szinte az őrületbe tudott kergetni, annyira szélsőségesen éltem meg a próbafolyamatot. A németek megadták a módját és az időt, hogy minden részletet, mozdulatot kidolgozzunk. A háttértörténettel együtt tényleg reszketős volt. Akkor még inkább lírai baritonnak tartottam magam, de sikerült megoldanom azzal a hanggal és a lendületemmel. A szerepformálás mikéntje ugyanis nem másodrendű kérdés a hivatásunkban. Nincs mese, itt be kell kattanni. Megjegyzem, annak idején Melis György sem mély basszusként, hanem jó színészi készséggel megáldott baritonként volt – szerintem – az egyik legjobb Kékszakállú. Egyenes tartású, groteszk figura, akitől frászt lehetett kapni. Egy operaénekes életében nincs szükség extrémitásokra, ha ilyen szerepeket játszhat. Sajnálom, hogy a mostani németországi Kékszakállú-alkalmak elmaradnak. Viszont örülök, hogy Miskolcon még megformálhattam a Don Carlos Posa márkiját, ami énektechnikailag – mint minden Verdi-mű – óriási kihívás. Rodrigo ráadásul egy jó „székely ember”, aki harcol a szabadságért, a függetlenségért, és képes meghalni is érte.

- A legjobb pillanat, hogy ezzel a gondolattal áttérjünk a Bánk bánra. Három éve, az Erkel Színházban debütált a címszerepben, az opera – Vidnyánszky Attila által rendezett – bariton változatában, amelyet az Operaház New York-i vendégjátékában is elénekelt. Mit gondol, mi lehet az oka, hogy Erkel olasz és francia mintákat követő, mégis egészen egyéni hangvételű, zenei szépségekben bővelkedő operája még mindig nem foglalta el az őt megillető helyet a nemzetközi repertoárban? Korábban többen a nyelvi korlátokat, a speciális nemzeti karaktert, a külföldiek számára nehezen értelmezhető történelmi hátteret hozták fel érvként. Miközben más specifikus és ennél lényegesen bonyolultabb darabok is rendszeresen műsorra kerülnek világszerte...

– Miért nem lett még annyira híres? A Bánk bán több sebből vérzik. Lehet sorolni az előbb elhangzott okokat. Az is lehet, hogy hiányzik belőle egy ütősebb stretta, lehetne akciódúsabb is. Számomra azonban ezek nem fájó sebek, nem negatívumok. Hanem talán éppen ebben a formában, emiatt lett ilyen különös módon összetett a mű. A Bánk bánt nem kell félteni. Előbb-utóbb áttör. Ismerek briteket, amerikaiakat, ausztrálokat is, akik rajonganak érte. Talán azért is várat magára, mert van egy – a világ számára – meg nem érthető üzenete: a tisztesség. Félreértés ne essék, nem azt állítom ezzel, hogy máshol ne lenne becsület. De túl azon, hogy a Bánk bán nagyon magyar, megpendül benne egy nemzeti húr, amit talán a határon túliságom miatt érzékelek jobban: édes fájdalom magyarnak lenni. Bánk nem indul rögtön gyilkolni, hanem szeretné megérteni a helyzetet és próbálja keresni a legjobb megoldást. Ez a keresés végül felőrli, és elbukik, ugyanakkor az öröksége kihat: az idegen királyné, Gertrúd halála után a középkori Magyarország továbbra is erős marad. Ahogy tudom, katonailag számottevő népnek ismertek minket. Voltak, akik tartottak tőlünk, ám ha probléma adódott, hozzánk fordultak. Képesek voltunk megvédeni Európát, rendet tartani. Az államférfiak, a jó magyarok érezték, hogy baj van, de bomlasztók vegyültek közéjük. A széthúzást, e „magyar átkot” ma is ugyanúgy tapasztalhatjuk. Rajtunk kívül pedig nem sokan értik meg ezt a fajta idegenséget, hiszen kevés olyan nemzet van, amelyet belülről rág a nyavalya. Biztos vagyok abban, hogy a külföldiek történelmi túlzást látnak benne. Hiába hős Bánk, nincs benne hősiesség. Merthogy az nem hősiesség, hogy valaki szereti a hazáját. Más azt sem látja át, hogy ezzel a gyilkossággal mit és kit próbált védeni Bánk. A Hazám, hazám áriában halljuk: „Sajgó sebét felejti Bánk, / Zokog, de szolgálja népe szent javát.” Ám azt, hogy miért zokog, másnak nem lehet elmagyarázni. Bizonyára vannak a Bánk bánnál jobban összerakott operák. De benne a hit, a szeretet, a szenvedés, Tiborc és Bánk kettőse, a Tisza-parti jelenet, a kiteljesülés hiánya és még sorolhatnám – egyedülálló. Dimenziók találkozása. Magyarnak lenni tényleg kiváltság. Azért is, mert erre megpendül az a bizonyos benső húr: a közös megértés és a keserédes öröm. Nem tudunk elégedettek lenni. Nálunk senki nem tud igazán jó, igazán tehetséges lenni valamiben, mert soha nem elég az, amit csinál. Ebből fakad a megosztottság is. És igaz, nem is kell mindenben egyet érteni, de mindig mutassunk érvényes alternatívát.

- Azt tervezik, hogy a nemrég alakult Coopera szervezésében, Vidnyánszky Attila új – immár sokadik, kifejezetten erre a projektre készülő – rendezésében a világ különböző pontjaira elviszik a Bánk bánt. E nagyszabású akció része, hogy a Csíksomlyói passió után a csíksomlyói nyeregben is megszólal majd Erkel operája. Hol tart most ez a terv?

– Nem tudom, mi a „célja” a koronavírusnak, de azt igen, hogy az emberiség és a világ megérett egy ilyen kijózanító breakre. Egyfajta pihenésre. Leállásra. Kínában száz éve nem volt ilyen tiszta a levegő. A Bánk bán-projektet nem féltem, meglesz, amikor eljön az ideje. Vidnyánszky Attila sokszor rendezte a Bánk bánt, Katona József drámáját és Erkel operáját is, mégis mindig tud újat mondani. Mindegyik olvasatával külön-külön ledoktorálhatott volna. Lenyűgöző, hogy mennyi megfejtést adott hozzá. Nem lehet belekötni, mindenre van érvényes, alátámasztott magyarázata. El tudja érni, hogy a közreműködők megértsék. Jókat lehet beszélgetni vele a miértekről. Ez nagyon fontos. Attilánál is lehetek valamilyen módon szabad, de ő meg tudja indokolni, hogy miért nem jó úgy szabadnak lenni, ahogy azt én gondoltam. A Csíksomlyói passiót előadni a nyeregben, egy ilyen katarzisos, szakrális helyen, óriási élmény volt. Egyszeri és megismételhetetlen. Minden alkotóember álma egy-egy ilyen alkalom. Ott egy Bánk bán olyan legendás esemény lenne, mint annak idején az István, a király bemutatója volt. A Csíksomlyói passió is azonnal legendává vált az ínyencek körében. A Bánk bán esetében is így lehet. Az idei a nemzeti összetartozás éve, száz évvel ezelőtt volt Trianon. A mi operakirályunknak mindenképpen meg kell szólalnia ott. Ha nem most, ha nem az idén, akkor később. Mindennek oka van. Úgy érzem, hogy ebből csak jól lehet kijönni. A cél: szent, tisztességes és nagyon nagy. Szükség van az ilyen lelki vitaminokra. Szeretnénk, hogy minél többen megértsék a Bánk bánt. És általa, vele minket, magyarokat, akár a mostani politikai helyzetünket. Székelyföldön is. Én tudom, ismerem az enyéimet. Erdély mindig képes a varázslatra, a csodára.

/Pallós Tamás/

1161   Búbánat 2020-04-03 13:25:32

Múltidéző

  • Kurír - reggeli kiadás, 1992. október 1.

Az Aidától Ariadnéig – interjú Misura Zsuzsával

„Címszerepben. E szó hallatán mindenkinek nagy hírű, befutott művészek jutnak eszébe. Az opera világában ez kicsit másként van. Ha azt mondom, Misura Zsuzsa, talán többen gondolják, hogy kezdő, fiatal énekesről van szó. Holott nagy szerepek, külföldi fellépések sora áll már a háta mögött.

- Az ön nevét a nagyközönség a híres-hírhedt Raffa-féle Aida során ismerte meg?
- Nincs mit tenni, ez tény. Házy Erzsébet mondta annak idején mindig, hogy mindegy, hogy mit, a lényeg, hogy írjanak rólad. Nos, az Aida esetében ez bejött. Mert hiába énekeltem Wagnert, hiába ismernek Japánban, Európában, itthon ez - furcsa mód - a botrányos Aidával kapcsolódik össze.

- Nem zavarta, hogy a nálunk mindig is előnyben lévő külföldi mellett csak másodszereposztásban öné a címszerep?
- Ez egy szuperprodukciónak indult, az is lehetett volna, ha Raffáék nem úgy intézik, ahogy... És egy ilyen produkcióban benne lenni mindenképpen jó. Előnyös. Tudja, amikor a második estén én énekeltem, engem is magával ragadott a dolog. Ott állni a színpadon negyvenezer ember előtt, akik tapsolnak azért, amit nyújtasz nekik, nem rossz érzés.

- Önnek ez a szerep sikert hozott, itthon is nagyobb közönség ismerte meg. Nem érzi hiábavalónak sok év megfeszített, lelkiismeretes munkáját, amikor akár egy botrányos szervezésű produkció is meghozhatja a szakmai és közönségsikert?
- Hívott Raffa az októberi nizzai előadásra, de a szerződést nem küldte. Talán jobb is. Az, hogy linkre vett mindenkit, a világítást, a hangosítást, nem voltak meg az állatok, és sorolhatnám; ez közismert. Hogy senkit nem fizetett ki, ezt is tudja mindenki. De tudja, a fellépő művészek közül se kapta meg mindenki a gázsit. Magam is el voltam ájulva; jön Katia Ricciarelli, biztosan fantasztikus lesz. Láttam az Otello filmben, csodálatos volt. Aztán idejött, a hangosítás nem működött. Zaklatott volt, nem vállalta a többi előadást, elrepült. Szinte utolsó pillanatban értesítettek. Szeretek felkészülni az előadásra. Beleélem magam a szerepbe. Ráhangolódom a figurára. Nos, az ilyen produkciókban ez nem így van. De nem sajnálom az eddigi éveket.

- Akkor valószínűleg jól érzi most magát. Hisz az új bemutatót mindenki komolyan veszi itt, a Kamaraoperában. Ráadásul egy Richard Strauss-mű minden szempontból komoly feladat.

- Az. Ariadné Naxos szigetén-hez nagyon jó csapat jött össze. Mindenki vendégként lép fel, önként jöttek az emberek, így eleve jó a hangulat. Tudjuk, mit akarunk. Ahogy mondta, ez egy komoly feladat. Kitűnő a rendezőnk, Kerényi Miklós Gábor, aki az adott szereplőre szabja a szerepet. Harry Stence Lyth, a karmester mindenkit felkészít külön is, a maga német precizitásával. Erre éppúgy szükség van, mint a jó jelmezekre, ami önbizalmat ad a szerephez. Kónya András jelmezei sokat segítenek a szerepformálásban. Richard Strauss nem könnyű szerző. Itt nincsenek nagy ívű dallamok, mint az olasz operákban. Itt a taktust is jobban kell számolnom, a hangommal is másként kell bánnom.

- Nem közismert darab...
- De nagy siker lehetősége van a produkcióban. Bokor Jutta, aki kitűnő szólistája az Operának, boldog volt, hogy benne lehet a darabban. Ugyan ez nem nagyzenekari mű, kifejezetten kamarazenekarra íródott, nincs benne kórus sem, mégis sok a szereplő. A díszlet sem, a nézőtér sem hagyományos. A darab több pódiumon játszódik, s köztük ül majd a néző.

- A történetről mondana valamit?
- A sztori két szálon fut. Az egyik az operatársulat készülődése az új bemutatóra, egy hisztis énekesnővel, a másik szál pedig a próbált darab maga; a mitikus Ariadné-történet. Az egészet a címszerep és az énekesnő sztorija kapcsolja össze.

/WEININGER ANDREA /

(Az Ariadné... bemutatója október 11-én, vasárnap este lesz a Kamaraoperában, a Városháza dísztermében.)”

1160   Búbánat 2020-03-06 11:07:56

Járay és Kövecses, avagy tenorok, akiket elfelejtene a világ

ÓKOVÁCS SZILVESZTER2020.03.05. 12:02 ORIGO.hu

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 131. LEVÉL

Kedves Néném,

„Ki is volt ez a Járay? Ezzel vagyok adós, és mivel múlt héten egy másik emléktábla avatásában is közreműködhettem, nevezetesen Kövecses Béla, másik egykori tenoristánk házának falán, nagyon adja magát a hasonlítás és a különböztetés is.”

Járay József tenorista

FORRÁS: A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ ARCHÍVUMA

 

Házy Erzsébet és Kövecses Béla

FORRÁS: A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ ARCHÍVUMA

"Kövecses Béla ugyanis 30 év alatt nem kevesebb, mint 1.400 operai előadásban lépett fel, ami alsó hangon is évente 40-nél több éneklést jelentett, gyakorlatilag pontosan ugyanannyit, mint amennyit a híres comprimario, Palcsó Sándor teljesített, márpedig rá mindenki úgy emlékszik, hogy le se jött a színpadról! (Ezúton is jó egészséget a 91-ben járó Palcsó művész úrnak!)"

1159   Búbánat 2020-03-01 21:49:26

Szemere Zita: Az szeretnék maradni, akinek születtem

Szinhaz.hu - 2018. július 31. kedd, 15:14

 

https://mediaklikk.hu/video/opera-cafe-2020-02-23-i-adas/

Szemere Zita és Rálik Szilvia „találkozása”…

Opera Café 2020.02.23-i adás

Az idő skálán:   13:44 – 14:30;  16.09 – 19.25 

1158   Búbánat • előzmény1008 2020-02-19 11:08:22

Az M5 csatornán láthatjuk ma délután a portréfilmet:

2020. február 19. szerda 14:55 - 15:55

"Öröménekes" - Filmportré -  Rohonyi Anikó operaénekes - MMA

(2018) (60')

rendező–operatőr: Tomcsányi Vilmos

A portréfilm archív színpadi felvételekkel és pályatársak, kollegák megszólaltatásával a Hunyadi László La Grange-áriájával induló, s az operairodalom legnagyobb drámai szoprán főszerepeit felvonultató operaénekes pályáját mutatja be.

Előzetes - a YouTube-ról

1157   Búbánat 2020-02-19 11:05:55
1156   Búbánat 2020-02-14 20:40:26

KÖNYVBEMUTATÓVAL ÉS FOTÓKIÁLLÍTÁSSAL EMLÉKEZTEK SZIRMAY MÁRTÁRA

Sonline.hu  Somogy megyei hírportál

2020. 01. 22., szerda, 20:37

A magyar kultúra napján, vagyis január 22-én délután rendezték meg a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtárban dr. Hegedüs György könyvének bemutatóját, amit a kaposvári születésű operaénekesről, Szirmay Mártáról írt.

Szirmay Márta 1939-ben született Kaposváron, a karrierje a 60-as évek elején kezdődött, majd 1967-től kezdve külföldre is egyre gyakrabban ment fellépni. Külföldi munkássága egy bécsi vendégfellépéssel kezdődött, később Londonban, majd Kölnben telepedett le. A kölni operaház tagjaként bejárta egész Európát, sőt Dél-Amerika színpadain is hallhatta a közönség a Liszt Ferenc-díjas opera- és dzsesszénekesnő hangját.

Méltatlanul elfeledett művésznek állít emléket a kötet

– Több motivációm volt a könyv megírására – mondta Hegedűs György kérdésünkre. – Az egyik az, hogy mivel én a Juan Gyenes örökség gondozója vagyok találkoztam Szirmay fotókkal is. Ráadásul úgy gondolom, hogy ő a huszadik századi opera legnagyobb alakja volt és muszáj emléket állítani neki, nem mehet feledésbe egy ilyen hatalmas egyéniség életműve.

Szirmay Márta Kaposváron született és itt is halt meg 2015-ben. A mezzoszoprán és alt énekes nyolcévesen kezdett zenét tanulni, hosszú évekig az operaház tagja volt, Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták munkásságát. Fellépett Bécsben, Londonban, Kölnben, de Dél-Amerikában és Spanyolországban is.

A kötetbe fotók kerültek, valamint egy interjú, amelyet lapunk 2006-ban közölt a kaposvári jazz és operaénekessel. Emellett kortársai szólalnak meg, akik ismerték és akikkel együtt dolgozott. Mások mellett Marton Éva, a Nemzet Művésze is megszólal benne. Aki azt mondta: mindig örült, ha együtt énekelhetett Szirmay Mártával.

1155   Búbánat 2020-01-31 11:28:51

Kováts Kolos születésnapján...

/operaslagerek.network.hu/

Orgonakoncert operaénekkel és fuvolával

Szent István Bazilika, Budapest

2020. március 5. és 12.,  20 óra

Az áriákat a Kossuth díjas művész, Kováts Kolos adja elő, Magyarország egyik leghíresebb operaénekese. A koncerten fuvolakísérettel közreműködik Krusic Eleonóra is, aki különböző zenekarokkal lépett fel számtalanszor külföldön és hazánkban is.

A koncert anyagát Teleki Miklós orgonaművész állította össze.

Program:

Antonio Vivaldi (1678-1741) - Johann Sebastian Bach (1685-1750): Concerto in D minor BWV 596 (Allegro, Adagio, Allegro)

Tomaso Albinoni (1671-1751): Adagio

Alessandro Stradella (1639-1682): Pietá Signore

Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791): Andante in C major K 315

Franz Schubert (1797-1828): Ave Maria

Liszt Ferenc (1811-1866): Fantasy & Fugue on the Theme B-A-C-H

Georges Bizet (1838-1875): Agnus Dei

Johann Sebastian Bach: Minuet and Badinerie from suite in B minor BWV 1067

Johann Sebastian Bach: Toccata and Fugue in D minor BWV 565

1154   Búbánat 2020-01-24 14:54:46

Interjú Schnöller Szabina operaénekesnővel - ma este a Zeneakadémián lép fel koncerten a szoprán művész.

„Sok embernek nem tetszik, hogy jobboldali, Istenhívő ember vagyok”

/MÁGÓ KÁROLY2020.01.22. 09:32 Origo.hu/

Mozart Requiemjét énekli pénteken a Zeneakadémia nagytermében, a Nemzeti Filharmonikusokkal Schnöller Szabina. A kiváló énekes korábban megnyerte a Schlossoper Haldenstein nemzetközi operaversenyt, ennek hozományaként Svájcban komoly helyen kapott szerződést. Az operaénekesnővel Mágó Károly beszélgetett."

1153   Búbánat 2020-01-23 11:47:54

Az Operaház honlapjáról:

Kalmár Magda csaknem félévszázados operai pályafutása 1967-ben kezdődött, ahol nagyon hamar megtalálták olyan emblematikus szerepek, mint a János vitéz Francia királykisasszonya, Az álarcosbál Oscarja, a Figaro házassága Cherubinója  vagy A sevillai borbély Rosinája. A '70-es évekre az Opera egyik vezető művészévé emelkedő koloratúrszoprán széles repertoárján több kortárs darab is megtalálható, legotthonosabban mégis Mozart és az olasz bel canto világában mozgott. Ezekből a művekből nyújt válogatást az OperaTrezor-sorozat legújabb kiadványa, amely Karczag Márton operai emléktárvezető szerkesztésében jelent meg a Kossuth- és Liszt-díjas énekes 75. születésnapja tiszteletére.

Az MTVA Archívumának előadásfelvételeiből összeállított válogatás 14 számot tartalmaz Mozart Figaro házasságaCosì fan tutte és Don Giovanni, valamint Donizetti Szerelmi bájital és Don Pasquale című operáiból. A Ferencsik JánosLukács ErvinFischer IvánMedveczky Ádám és Kovács János által vezényelt részletekben Kalmár Magda partnere többek között Sass SylviaZempléni MáriaGregor JózsefKelen Péter és Melis György.

1152   Búbánat 2019-12-30 11:16:04

„A zene mindenhogyan” – interjú Kristofori Ferenc operaénekessel

szerző:  Pallós Tamás

Új Ember Hetilap – 2019.12. 22-29.

"Jóllehet – ahogy vallja – a színpadon él igazán, többirányú zenei hivatását nem áldozná fel a népszerűség oltárán. Csupa rokonszenves ellentmondás. Szelíd, halk szavú, tisztán gondolkodó fiatal művész; lelkes, a rábízott gyerekekről szeretetteljes mosolygással szóló tanár. Másfelől magának való lokálpatrióta. Céltudatos, tervekkel teli, mégis a legjobb értelemben vett művészi alázattal oktatja a váci kórusiskolásokat – miközben maga is folyamatosan készül, hogy kiteljesíthesse énekesi pályafutását. Egyszerre műveli és népszerűsíti a kultúrvilág legösszetettebb műfaját s talán legmagasabb rendű önkifejezési formáját: az operát. A zenés hétköznapokról és ünnepekről Kristofori Ferenccel beszélgettünk."

1151   Búbánat 2019-12-27 19:42:46

Emlékezzünk

(Az Opera Facebook oldaláról)

Palócz László 75 évvel ezelőtt debütált a Magyar Állami Operaház művészeként. Pályafutása során főleg Verdi és Wagner műveinek vezető baritonszerepeit szólaltatta meg, amelyek közül most néhányat archív képeink segítségével idézünk fel. 1976-ig volt az Opera magánénekese, tevékenységét 1964-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1975-ben Magyarország Érdemes Művészévé, 2005-ben pedig a Magyar Állami Operaház posztumusz Örökös Tagjává választották.

Palócz László (Budapest, 1921. április 27. – Budapest, 2003. november 28.) operaénekes, színész.

 Magyar Állami Operaház Archívuma

Palócz László mint Tell Vilmos - Rossini operájában

Palócz László - mint Marcell a Bohéméletben

Palócz László és Laczó István a Trubadúrban (1955)

1150   Búbánat 2019-12-09 12:57:00

Komlósi Ildikó: „Velem 35 éve robog ez a vonat”

BOJTA ZITA2019.12.05. 19:53  ORIGO.hu

Komlósi Ildikó Kossuth-díjas mezzoszoprán páratlan világkarriert futott be, a legnagyobbakkal dolgozott és dolgozik együtt most is. Diplomájának megszerzése óta színpadon áll hazánkban és külföldön, megnyerte a Pavarotti énekversenyt, fellépett a New York-i Metropolitanben, a milánói Scalában, a veronai Arénában, egyszóval az opera minden fontos helyén jegyzik a nevét. Ő Bartók Juditjának leghitelesebb tolmácsolója. December 9-én különleges esttel ünnepli pályafutásának 35. évfordulóját, stílszerűen az Erkel Színházban, ahonnan annak idején elindult ez a páratlan karrier. A művésznőt otthonában kerestem fel, és rögtön azzal a kérdéssel kezdtem, amelyik egészen addig foglalkoztatott...

1149   Búbánat • előzmény1148 2019-12-09 09:56:05

Berczelly István átveszi kitüntetését  - a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti díját - december 3-án, kedden megtartott második rendes közgyűlésen a Pesti Vigadóban.

A képen Berczelly mellett Tóth Péter, az MMA rendes tagja látható. 

1148   Búbánat 2019-12-06 22:28:08

Örvendetes híradás!

December 3-án a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti díját kapta Berczelly István operaénekes.

Indoklás szerint:  közel 80 klasszikus és kortárs operában, különös tekintettel Richard Wagnerre, a basszbariton szerepkörben nyújtott kimagasló énekművészete elismeréséül, valamint fél évszázados pályafutása alatt számos oratórium basszus szólamának emlékezetes interpretálásáért.​​​​​​​

1147   Búbánat 2019-11-15 10:45:01

Bartók Rádió, ma este

19:00 – 19.30: Arckép- alkotó emberek portréja

Wiedemann Bernadett énekművész

Beszélgetőtárs-szerk.: Katona Márta

(Ism. hétfő, 9.30)

1146   Búbánat 2019-10-28 12:15:44

A Bartók Rádió sugározta szombat délután (2019. október 26.) - a rádió hangtárából visszahallgatható

14:09 – 15.00  Wiedemann Bernadett áriaestje - a hangfelvételről részletek

 (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2011. december 7.)

Km.: Fekete Attila (ének), MÁV Szimfonikus Zenekar


Vez.: Kesselyák Gergely


1. Georges Bizet: Carmen – Habanera

2. Camille Saint-Saëns: Sámson és Delila –

a) Delila bosszúáriája,

 b) Csókária

3. Francis Poulenc: Les chemins de l'amour (Valse Chantée) A szerelem útjai – énekes keringő

 4. Giuseppe Verdi:

a) Aida – Amneris és Radames kettőse IV. felv. (km.: Fekete Attila),

b) A trubadúr – Azucena áriája II. felv.,

5. Pietro Mascagni: Parasztbecsület – Santuzza és Turiddu kettőse (km.: Fekete Attila),

6. Francesco Cilea: Adriana Lecouvreur – A hercegnő áriája II. felv.

1145   Búbánat 2019-10-22 00:18:22

„Hangportrék — rádiós emlékek fényében”

Ruitner Sándor műsora. Közreműködik: Erőss Anna

Simándy József - 1985. november 26., Kossuth Rádió,  20.00 – 21.17 

Maleczky Oszkár - 1986. január 1., Kossuth Rádió, 12.49 – 14.00

Gyurkovics Mária - 1986. január 7., Kossuth Rádió, 20.15 – 21.21

Orosz Júlia - 1986. január 21., Kossuth Rádió, 20.00 – 21.08

Závodszky Zoltán - 1986. február 20., Kossuth Rádió, 20.33 – 21.40

Osváth Júlia - 1986. március 19., Kossuth Rádió, 20.15 – 21.30

Udvardy Tibor - 1986. április 01., Kossuth Rádió, 20.00 – 21.04

Svéd Sándor - 1986. május 27., Kossuth Rádió, 20.00– 21.17

Székely Mihály - 1986. június 20., Kossuth Rádió,  20.52 – 22.00

Palló Imre - 1986. július 8., Kossuth Rádió,  20.20 – 21.30

Szecsődy Irén - 1986. augusztus 5., Kossuth Rádió,  20.05 – 21.12

Palánkay Klára - 1986. december 5., Kossuth Rádió,  20.15 – 21.24

Jámbor László - 1987. január 13., Kossuth Rádió,  20.00 – 21.12

Ernster Dezső - 1987. február 7., Kossuth Rádió,  22.30 – 23.

Rigó Magda és Losonczy György - 1987. február 19., Kossuth Rádió,  20.25 – 21.40

Báthy Anna - 1987. március 19., Kossuth Rádió,  20.20 – 21.40

Radnai György - 1987. május 28., Kossuth Rádió,  20.16 – 21.33

Birkás Lilian - 1987. június 11., Kossuth Rádió,  20.20 – 21.40

Takács Paula I. rész - 1987. szeptember 2., Kossuth Rádió,  20.51 – 21.24

Takács Paula II. rész - 1987. szeptember 11., Kossuth Rádió,  20.18 – 21.00

Kishegyi Árpád I. rész - 1987. október 2., Kossuth Rádió,  20.52 – 21.30

Kishegyi Árpád II. rész - 1987. október 6., Kossuth Rádió,  20.52 – 21.30

Várhelyi Endre I. rész - 1987. november 26.,  Kossuth Rádió,  20.16 – 20.53

Várhelyi Endre II. rész - 1987. november 28.,  Kossuth Rádió,  19.37 – 20.20

Budanovits Mária - 1988. január 7., Kossuth Rádió,  20.33 – 21.29

Réti József I. rész -1988. január 19., Kossuth Rádió,  19.56 – 20.

Réti József II. rész - 1988. január 22., Kossuth Rádió,  20.15 – 20.57

László Margit I. rész - 1988. február 17., Kossuth Rádió,  20.15 – 20.59

László Margit II. rész - 1988. február 18., Kossuth Rádió,  20.23 – 21.05

Bende Zsolt I. rész - 1988. április 15., Kossuth Rádió,  20.33 – 21.14

Bende Zsolt II. rész - 1988. április 17., Kossuth Rádió,  17.30 – 18.40

Sándor Judit -1988. június 9., Kossuth Rádió,  21.00 - 22.00

Melis György -1988. július 2., Kossuth Rádió, 19.52 – 21.03

Palcsó Sándor -1988. július 5., Kossuth Rádió,  20.59 – 22.00

Házy Erzsébet - 1988. augusztus 6., Kossuth Rádió,  20.35 – 21.39

Bartha Alfonz - 1988. szeptember 4., Kossuth Rádió,  20.52 – 21.52

Barlay Zsuzsa - 1988. szeptember 27., Kossuth Rádió,  20.59 – 22.00

Mátrai Ferenc - 1988. október 28., Kossuth Rádió,  20.15 – 21.15

Ilosfalvy Róbert - 1988. december 22., Kossuth Rádió,  20.55 – 22.00

Komlóssy Erzsébet - 1989. január 17., Kossuth Rádió, 21.00 -22.00

Moldován Stefánia - 1989. február 19., Kossuth Rádió, 20.58 -22.00

Fekete Pál -  1989. május 9., Kossuth Rádió, 20.49 – 21.45

Lehoczky Éva - 1989. július 11., Kossuth Rádió, 20.45 -21.45

Rősler Endre - 1989. július 29., Kossuth Rádió, 20.45 -21.45

Palócz László - 1989. szeptember 19., Kossuth Rádió,  21.00 – 22.00

Berdál Valéria, Hankiss Ilona és Kövecses Béla - 1989. november 16., Kossuth Rádió, 21.00 - 22.00

Szabó Miklós - 1989. november 26., Bartók Rádió, 22.04 – 23.04

Geszty Szilvia, Kálmán Oszkár, Szilvássy Margit és Németh Anna - 1989. december 21., Kossuth Rádió,  20.59 – 22.00

Szőnyi Olga, Faragó András, Külkey László - 1990. január 25., Kossuth Rádió, 20.59 – 22.00

Halász Gitta, Koltay Valéria, Ágai Karola -  1990. március 25., Kossuth Rádió, 20.00 – 21.00

Déry Gabriella, Katona Lajos -  1990. május 13., Bartók Rádió, 22.05 – 23.05

Szalma Ferenc és Gregor József - 1990. június 3., Bartók Rádió, 21.40 – 22.40 

Antalffy Albert, Bódy József, Domahidy László - 1990. június 30., Bartók Rádió, 9.00 – 10.00

Laczó István és Joviczky József - 1990. november 2., Bartók Rádió, 10.20 – 11.18 

Nádas Tibor és Fodor János - 1991. február 6., Petőfi Rádió, 9.03 – 10.03 

Tiszay Magda, Tamássy Éva, Szirmay Márta - 1991. március 6., Petőfi Rádió, 9.50 – 10.50

1144   Búbánat 2019-09-08 14:45:11

Ötvös Csilla - 45 éve a színpadon - jubileumi koncert

2019. szeptember 8. (vasárnap) 15:00

Duna Palota - Színházterem (1051 Budapest, Zrínyi u. 5.)

A műsoron Ötvös Csilla operaénekesnő életművének leghíresebb szerepeiből hangzanak el áriák és duettek a művésznő növendékeinek közreműködésével


A koncert háziasszonya: Geszty Glória

Közreműködik: Blaskovics László, Bóka Kristóf, Hajdú Zsuzsa, Hegedűs Iván, Farkas Mónika, Farkas Tamás, Séllei Brigitta, Sütöri Ágnes

A Duna Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Deák András

Jegyárak: 
A koncertre a belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük jegy igényét jelezze az otvoscsilla@gmail.com email címen.

 

Hozzáteszem: Ötvös Csilla, operaénekesnő - művésztanár, egész héten át a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásának a vendége volt - akivel a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélgetett.

https://www.mediaklikk.hu/danko-radio/cikk/2019/09/02/tul-az-operencian-otvos-csillaval-36-het/

(A ma délelőtti műsort ismét meghallgathatjuk a rádióban 18 és 19 óra között.)

1143   Búbánat 2019-09-03 12:01:31

„Amikor kimentem egy szerepben a színpadra, nem én voltam, hanem Ő…” – interjú Zempléni Máriával

- zéta -, 2019-08-22 [ Interjúk ] Café Momus

1142   Búbánat 2019-08-29 10:51:04

Múltidéző

1988. május 1., Kossuth Rádió, 16.05 - 17.00

"Önarckép" - Koltay Valéria beszél pályájáról, pályatársairól, szerepeiről és az énektanításról.

Szerkesztő: Varga F. István 

 

1988. július 24., Kossuth Rádió, 16.05 - 17.00

"Szerepek, személyek, színhelyek" 

Szőnyi Olga operaénekessel beszélget Solymosi Ottó

1141   Búbánat • előzmény1140 2019-08-27 12:33:46

Csak tiszta forrásból

2015. október 29.  - ismertseg.hu

/Édes Borbála/

Réti József (1925-1973) operaénekes lányával, Réti Ágnessel beszélgettünk

„Caruso, Gigli, Réti – írhatnánk, hiszen a halhatatlan tenorok panteonjában a világhírű magyar operaénekes is méltó helyet foglal el. Ám itthon méltatlanul elfeledték: a fiatalabb generáció nem is hallott róla, az idősebbek emlékeznek ugyan rá, de a hivatalos kultúrpolitika nem fordít figyelmet emlékének ápolására. Ahogy életében nem ismerték el csodálatos előadó-művészetét, úgy halála után is mostohagyermeke a magyar művészi világnak. Interjúnkban Réti József lányával, Ágnessel elevenítjük föl édesapja emlékét.”

Fotó: Réti József Házy Erzsébettel Rossini vígoperájában, az "Ory grófjá"-ban (1960, Erkel Színház)

1140   Búbánat 2019-08-25 09:00:28

Réti József operaénekesre emlékezünk - Beszélgetés Réti Ágnessel

Márkus Deák Gábor beszélgetett Réti Ágnessel  

2011. júl. 21. - tollal.hu

"Réti (Redl) József Ploiesti-ben (Románia) született 1925. július 8-án, és 1973. november 5-én, Budapesten halt meg. A csurgói Csokonai Református Gimnáziumban ébredt fel érdeklődése a zene iránt. 1942-ben Budapestre költöztek, itt folytatta tanulmányait a pesterzsébeti Kossuth Gimnáziumban. Először az iskolában tűnt fel hangjával, majd különböző kórusok szólistája volt, végül a Zeneakadémia hallgatója lett, 1953-ban végzett. Még ebben az évben szerződtette az Operaház, melynek haláláig vezető magánénekese maradt. 1956-ban a berlini Schumann-versenyen kitüntető oklevelet, 1955-ben a moszkvai VIT-en aranyérmet nyert. Bár életében a kultúra fura ura megakadályozta a legmagasabb kitüntetés megítélését, az utókor méltóbb módon emlékezhetne, Réti József többet érdemel. Kéretik a mai kultúrászoknak elgondolkodni."

1139   Búbánat 2019-08-21 10:31:38

Bartók Rádió sugározza ma délután, 14:23 -15.00

Kováts Kolos énekel, Oberfrank Péter zongorázik

1. Ránki György: Pomádé király új ruhája - Pomádé áriája,

2. Giuseppe Verdi: Don Carlos - Fülöp király áriája,

3. Pjotr Csajkovszkij: Anyegin - Gremin áriája,

4. Claude Debussy: Zöldben,

5. Richard Strauss: Ajánlás,

6. Wolfgang Amadeus Mozart: A varázsfuvola - Sarastro E-dúr áriája,

7. Giuseppe Verdi: Nabucco - Zakariás áriája,

8. Lehár Ferenc: A mosoly országa - Szu Csong dala II. felv. (Vágyom egy nő után)

(Óbudai Társaskör, 1996. december 2.)

1138   Búbánat • előzmény1135 2019-08-18 13:00:02

Kapcs. 1132. sorszám is.

Múltidéző a jelenben…

Barlay Zsuzsa  augusztus 16-án ünnepelte 86. születésnapját.

Legyen most ide kiírva a Művésznőnek egy harminchárom évvel ezelőtt megjelent interjúja (RTV Újság, 1986. szeptember 15 – 21. szám)

„Újra a Rádióban – Barlay Zsuzsa”

Lakner bácsi gyerekszínházába a legkisebb volt. A fodros-loknis tündérkezdemény hokedliről ágált a mikrofonba, de tudta a szerepét. A mama olvasta fel neki, hisz az iskola – a betűk rejtelmeivel – akkor még távoli birodalom volt. A színház. a stúdióké már szokott. otthonos közeg. Mert, hogy el ne feledjem: a Rádió gyermekszínházában is esztendőkig játszott. A mesevilágot aztán elfújja a háború, a nagylány valami egészen másra ébred: 18 évesen családfenntartó. Érett művészként, visszatekintve mégis úgy véli: sorsa nagy adománya. hogy kenyérkeresetnek akkor épp a kóristaság kínálkozott…

Első munkakönyvét a Rádiótól kapja. A bejegyzés dátuma: 1951. Hat év vasfegyelmű munka az énekkarban, s a fiatal énekes úgy érezhette, a jég hátán is megél.  – Ez volt az én főiskolám – emlékezik vissza -, amely egy életre megoldotta minden szakmai gondomat. És hogy lendülete se fulladt ki, mutatja a sikeres szaltó mortále: szólóénekesi pályakezdése. Rövidke átmenet a Filharmóniánál – fél pénzért, de sok tanulsággal, majd következik az Operaház.  Barlay Zsuzsa életrajza ettől kezdve címszavakban írható. Színpadi szerepek, oratóriumok, koncertek, próbák, turnék, díjak, sikerek – huszonöt esztendő,

- E dolgos negyedszázadban a közönség sokféle maszkban, mezben láthatta, a szobalányköténytől az apácafőkötőig. Melyik  „bőrbe” bújt a legszívesebben?

- A legtestreszabottabba.  Alkatom, hangom és apró termetem vonzott bizonyos szerepkörökhöz. Királynőt, démont, végzet asszonyát sosem játszottam – lifegett volna rajtam, mint egy túlméretezett báli köntös -, illett viszont rám minden életszerű, humoros vagy akár groteszk szerep. Jelen pillanatban banya vagyok a János vitézben.

- És, ha szabad kérdeznem, civilben?

- Egy lassan visszavonuló ember. Készülök a nyugalmasabb éveimre. Fennkölt tervek nélkül, nagyon is egyszerű és prózai örömökre vágyom. Végre ráncba szedhetem a kis kertemet, megtanulok szabni-varrni, a „jó anyja” lehetek Stefánia nevű, mindeddig hátrányos helyzetű cirmosomnak.

- Legújabb nyilvános hangversenye a rádióban mintha nem épp e búcsúhangulatot sugallná...

- Való igaz, hogy rengeteg feladattal lát el a tévé, a rádió. És ennek nem lehet ellenállni. Nem is akartam soha. Szeretek ott dolgozni, mint ahogy hálás néző és hallgató is vagyok. A komoly zenei műsorok kivételével (ezekből sajnos minden hiba kikandikál nekem) önfeledt műélvezőnek mondhatom magam,

- Találkánk színhelyére egy Beauvoir-kötetet is hozott, ebből sejthető: irodalomkedvelő is.

- Irodalom-, színház. és filmkedvelő. Bár bevallom, némely modern mű meghaladja tűrőképességemet. Nem a kísérletezés bosszant, hanem a pesszimizmusuk bénít. Annyi a világban a baj, a szörnyűség – elviselhető-e mindez, sűrítve, töményen, külső-belső nyomorúsággal átitatva, bezúdítva az életünkbe? Magam részéről úgy vélem, mivel a világot nem lehet kikapcsolni, marad a tévé gombja…

- Az illúziókat kéri számon a művészettől?

- Nem! Csak a szépre, a harmóniára való fogékonyságot. Épp azért örülök, hogy a saját szakmámba is kezd visszatérni a szín, a varázslat, s tűnőfélben az a rendezői koncepciózusság, amely „bízzuk a néző fantáziájára” felkiáltással minden külső és belső fényétől megkopasztotta a színházat, az operát. Nem szerették ezt se a nézők, se mi magunk. Manapság olyan sok a tökéletesen kidolgozott, kifogástalan minőségű hangfelvétel, hogy az élő előadás csak a hangulatával, atmoszférájával veheti fel azokkal a versenyt. Tisztában vannak ezzel a fiatal énekesek is, és szeretnének élményt adni a közönségnek. Jó lenne, ha az anyagi, erkölcsi feltételek nem tántorítanák el őket véglegesen ettől a szándékuktól.

/Sándor Mária/

2016. január 24.

Barlay Zsuzsa operaénekes, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja volt  Madarász Zsolt vendége a Bartók Rádió Lemezelő című műsorában.

Elsősorban komikus hősnők kosztümjében vagy karakterszerepekben csillogtatta kiváló képességeit, pompás humorát, de a nagy drámai szerepekben is emlékezetes alakításokat nyújtott. A Magyar Televízióban számos nagysikerű produkció készült a közreműködésével.

A hangversenyéletben betöltött szerepe egyenrangú volt operaházi működésével. Fölényes muzikalitásának és kiművelt zenei kultúrájának köszönhetően pillanatok alatt pótolta a Tiszay Magda távozásával 1962-ben keletkezett űrt.

Vendégszerepelt Európa csaknem valamennyi országában. Partnere volt olyan világsztároknak, mint Dietrich Fischer-Dieskau, Luigi Alva, Nicolai Gedda, Jevgenyij Nyesztyerenko és Renata Scotto. A szerepléstől 1992-ben vonult vissza.

Barlay Zsuzsa részleteket énekel operákból – áriafelvételei a rádióban:

Rossini: Olasz nő Algírban

a) Izabella áriája, I. felv.. (km. az MRT énekkara)

b) Izabella áriája, II. felv. (km. Réti József, Várhelyi Endre)

Rossini: Hamupipőke

a) Angelina ariosója, I. felv.

b) Angelina áriája. II. felv.

Donizetti: A kegyencnő – Leonóra áriája, III. felv.

Donizetti: A csengő – Donna Rosa jelenete

Verdi: Don Carlos – Eboli áriája, III. felv.

Csajkovszkij: Anyegin – Olga áriája, I. felv.

Csajkovszkij: Az orleans-i szűz – Jeanne s’Arc áriája, I. felv.

Bizet: Carmen – Kártyaária

Thomas: Mignon – Mignon románca, I. felv.

Erkel Ferenc: Névtelen hősök - Özvegy Sáskáné és Csipkés Tamás, módos gazda kettőse (Km. Gregor József, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkarának női kara, vezényel: Kórodi András)

1137   Búbánat • előzmény1136 2019-08-16 22:02:46

Barlay Zsuzsa mai születésnapjára és köszöntve Őt:

Budapest, 1965. január 26. Dene József Plumkett, az ifjú bérlő és Barlay Zsuzsa Nancy, Lady Harriet barátnője szerepében játszik Friedrich von Flotow Márta című operájának próbáján.

 

Budapest, 1965. január 26. Barlay Zsuzsa Nancy, Lady Harriet barátnője szerepében játszik Friedrich von Flotow Márta című operájának próbáján

Magyar Állami Operaház - Friedrich von Flotow: Márta

Budapest, 1965. január 26. Dene József Plumkett, az ifjú bérlő, Barlay Zsuzsa Nancy, Lady Harriet barátnője, Bartha Alfonz Lyonel, az ifjú bérlő és László Margit Lady Harriet, a királynő udvarhölgye és szerepében játszik Friedrich von Flotow Márta című operájának próbáján.

A művet Békés András rendezésében, Szeitz Gizella jelmezeivel és Forray Gábor díszletei között február 2-án mutatják be a Magyar Állami Operaházban.

MTI Fotó: Keleti Éva

Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum

1136   Búbánat • előzmény1135 2019-08-16 21:54:32

Barlay Zsuzsa mai születésnapjára és köszöntve Őt:

Budapest, 1965. január 31. Barlay Zsuzsa (b) Hunyadi Mátyás, Takács Paula Szilágyi Erzsébet és Udvardy Tibor Hunyadi László szerepében játszik Erkel Ferenc: Hunyadi László című operájában, az Erkel Színházban.

A művet eredetileg a Magyar Állami Operaház társulata 1954. május 8-án mutatta be Márk Tivadar jelmezeivel és Oláh Gusztáv rendezésében.

MTI Fotó: Jármai Béla
 

Budapest, 1962. november 2. Losonczy György és Barlay Zsuzsa Muszorgszkij: Borisz Godunov című operájában a Magyar Állami Operaházban. A rendező Mikó András.

 MTI Fotó: Keleti Éva
 

Esztergom, 1966. július 24. Barlay Zsuzsa operaénekes, alt, 1933. augusztus 16-án született Budapesten. A képen: Werner Mária, Barlay Zsuzsa és Réti József énekel az esztergomi bazilikában a Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetem keretében rendezett hangversenyen

. MTI Fotó: Sziklás Mária 

1135   Búbánat • előzmény1134 2019-08-16 15:47:42

Barlay Zsuzsa ma: 86 éves!

„Egy sikeres évad után”

Film Színház Muzsika, 1964. július 17. (29. szám)

Barlay Zsuzsa, a kitűnő fiatal alt-énekesnő, az elmúlt idényben több nagy feladatot oldott meg sikeresen az Operaházban és a koncertdobogón.

— Nem könnyű felmérnem az elmúlt évad számomra is jelentős színházi eseményeit — mondotta. A színházban hat premierről és a hangversenypódiumon negyvenkét koncertről számolhatok be! Szinte fáj is megválnom ettől az évadtól, mely sok régóta dédelgetett álmomat valósította meg. Régi szerepeim mellett például az idén énekeltem először  A trubadúr és Az álarcosbál alt főszerepét.

— Nagyon szeretem a színpadot, a játék, a kifejezés, a mozgás és a zene harmonikus összeolvadását. A koncertlátogató közönség persze másképpen ismer! Az oratórium-esteken megmutatkozik a zene másik arca, mely szigorúan zárt formáival, puritán egyszerűségével ejt rabul. Az idén gyönyörű műveket énekelhettem: műsoromon szerepelt Bach h-moll miséjétől kezdve a Messiáson és a Verdi Requiemen át egész a Sztravinszky Ödipus Rex-éig számos remekmű. Jövőre ehhez még Bruckner Te Deum-a is csatlakozik.

/S-V /

Budapest, 1971. március 2. Barlay Zsuzsa, a Magyar Állami Operaház tagja.

MTI Fotó: Keleti Éva. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum
 

A Liszt-díjas, Érdemes művészt, Barlay Zsuzsa operaénekesnőt, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagját köszöntötte mai – 86. – születése napján a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásának szerkesztő-műsorvezetője. Nagy Ibolya gratulációjához, jókívánságaihoz én is csatlakozom:

Sok szeretettel kívánok Barlay Zsuzsának jó egészséget, boldogságot és boldog születésnapot!

A gratuláció mellé egy dal is járult:

Carl Millöcker: Gasparone (1884., Bécs, Theater an der Wien)

Friedrich Zell és Richard Genée librettója nyomán a dalszövegeket Róna Frigyes fordította magyarra. Albert István összekötőszövegét elmondja: Békés Rita és Bánffy György

- Zenóbia dala (Barlay Zsuzsa, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Az operett keresztmetszetének bemutatója 1972. július 8-án volt a Kossuth Rádióban (19.31 – 20.53).  

A délelőtti adást ma délután hat és hét óra között az ismétlésben újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.

1134   Búbánat • előzmény1132 2019-08-13 22:28:43

Kapcs. 1132. sorszám

2019. augusztus 11-i adás - Opera Café

https://www.mediaklikk.hu/video/opera-cafe-2019-08-11-i-adas/

A Magyar Állami Operaház heti riportmagazinja. - 2019.08.11.

(26 perc)

Az Opera örökös tagjai sorozatában Pászthy Júlia- és a múlt heti Palcsó Sándor-portré után következett:

Az Operaház Örökös Tagjáról, a héten 86. életévét betöltő Barlay Zsuzsa  Liszt-díjas, Érdemes Művész operaénekesnőnk művészi pályájáról beszélget Ókovács Szilveszter Karczag Mártonnal, az Operaház Emléktárának vezetőjével.

A műsorban archív fotók, televíziós felvételei közül bejátszott részletek is, megidézik  kiváló alt - mezzoszoprán énekesnőnket.

Video-részletek:

Csajkovszki: Anyegin – Olga áriája

Rossini: Hamupipőke - Hamupipőke ariosója

Monterverdi:  Vespro della Beata Vergine (oratórium altszóló)

Donizetti: A csengő - Serafina jelenete

Brahms: Kárbaveszett szerenád (dal)

Donizetti: A kegyencnő - Leonóra áriája

Operavilag.net: Barlay Zsuzsa interjúból részletek  (felolvasva)

Film Színház Muzsika – kritika-részlet (felolvasva)

Fotók:

Forrás: Barlay Zsuzsa magángyűjteménye

Forrás: Magyar Állami Operaház archívuma

Forrás: Fortepan

1133   Búbánat 2019-08-13 07:53:31

A legendás énekes ma már ki meri mondani, amit korábban nem

MÁGÓ KÁROLY2019.08.10. 09:13 Origo.hu

Egészen 23 éves koráig azt sem engedték, hogy zenélni tanuljon. Bede-Fazekas Csabát rendszerellenesnek kiáltották ki, mert apja Horthy katonatisztje volt. Ki is telepítették őket évekre, aztán, amikor hazaköltözhettek, az akkor huszonéves fiatalembernek azonnal munkaszolgálatra kellett jelentkezni. Egy kimenő alkalmával aztán végül sikerült eljutnia a későbbi Kossuth-díjas énekeshez, Maleczky Oszkárhoz, aki miután meghallgatta, levelet írt, hogy engedjék ki mindennap, hogy tanárhoz járhasson. Ezután sem ment minden gördülékenyen, de Bede Fazekas Csaba zenei tehetségét jól jelzi, hogy volt olyan darab, amelyben kizárólag hegedült, Mircse prímásként 12 magyar nótát játszott, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz darabban. Persze a közönség nem erről ismeri elsősorban, hanem, hogy 28 operában játszott, szinte minden alkalommal cím- vagy főszereplő volt. Összességében pedig több, mint 200 darabban szerepelt. Ezek között az operák mellett volt operett, musical, prózai szerep, de még balettelőadás is. A Kossuth-díjas énekes azt mondja, pár éve még nem, de ma már kimondja: "a magyar színi világban nincs még egy olyan ember, aki olyan színvonalon játszik mind a négy műfajban, mint én (...) biztos, hogy nem én vagyok mindenben a legjobb, de az is biztos, hogy ebben a szerepkavalkádban én mindegyiket megfelelő szinten csináltam".

A találkozónkat végül Budapesten hoztuk össze, ugyanis egy korábbi műtét kapcsán Dzsinich professzor úrhoz jött kontrollra.

1132   Búbánat 2019-08-12 10:18:45

DANKÓ RÁDIÓ - "Túl az Óperencián" Barlay Zsuzsával - 32. hét

Nagy Ibolyának Barlay Zsuzsával készített interjúját az elmúlt héten a Dankó Rádió operettműsorában („Túl az Óperencián”)  – hét napra bontva – hallhattuk, amit kiírtam az „Operett a magyar rádióban (1949-1990)”  topicba. Úgy gondoltam, a „szétszedett” interjú szövege legyen meg itt is, egységes szerkezetbe foglalva, időrendi sorrendjében egymás alatt leírva. Úgyhogy most átmásoltam ide a rádióban augusztus 5. és 11. között naponta beszerkesztett „folytatásokat”:

2019. augusztus 5.

Barlay Zsuzsa alt-mezzo operaénekesnő, a Magyar Állami Operaház örökös tagja a vendége mától egész héten át a Dankó Rádió operettműsorának!  

A jövő héten 86. születésnapját ünneplő Liszt-díjas, Érdemes művésszel Nagy Ibolya, a „Túl az Óperencián”  adásának felelős szerkesztő-műsorvezetője beszélget. Bármily meglepő is, mivel érzelmileg jobban kötődöm kedvenc operaénekeseimhez, mint operettművészeinkhez, és jobban érdekel is a pályafutásuk, az énekművészetük, a sorsuk alakulása, érthetően felcsillant a szemem, mikor a napokban a tudomásomra jutott, hogy ezen a héten -  volt operaénekes kollégák után - a Dankó Rádió mikrofonja előtt a nagyszerű Barlay Zsuzsa lesz a „soros”,  hogy Ő fog mesélni, "vallani",  életéről, mindennapjairól,  visszatekinteni az Operában, a koncerttermekben vagy a rádió stúdiójában eltöltött, több évtizedes énekművészi munkáira - mégpedig élő adásban, az éter hullámhosszán.

A mai műsorban a szülői háttérről, az indíttatásról, a gyermekkorának balett-vers-színjáték-ének-zene tanulás időszakáról, a már kezdetben rátalált rádiós gyermekműsorokban való apróbb szerepléseiről is mesélt Barlay Zsuzsa:

Már három és fél éves korában balettiskolába járt, majd édesanyja beíratta Lakner Artúr gyerekszínházába, ahol szavalt is, az éneklés csak ezután következett: 1948-tól járt zenegimnáziumba, 16 éves korától kezdett éneket és zenét tanulni… akkor még nem gondolt arra, hogy operaénekes lesz, „majomkodtam, mint minden kislány” – emlékszik vissza gyerekkori élményeire. Énekelte a korabeli slágereket és filmdalokat, magasan, mélyen, tetszés szerint, nem volt korlát, minden hangnemben szívesen énekelt,  gyerekes szórakozásnak tekintette az egészet.

A Rádiónak is volt gyerekszínháza, amit Kilián Zoltán vezetett. (Az ő rádiótársulatához tartozott egykoron Örkényi Éva és Ruttkai Éva  színésznők is). Barlay Zsuzsát gyermekkorában érte ez az újabb lehetőség a megmutatkozásra,  még a háború előtti kor ez, a gyermekrádióban kis színdarabokat adtak elő, benne apró szerepeket kaptak a tehetséges gyerekek.  Anyukája kísérte el oda is, még akkor olvasni nem tudott. Ezek a gyerekműsorok minden héten élő adásban mentek. Úgy fogalmazza meg: "az ösztönösség időszaka volt, még nem mérte fel mindennek a súlyát, amit játéknak tekintett." 

Szüleinek is szép énekhangja volt, kiválóan énekeltek, édesanyja, aki gyönyörűen zongorázott is, nagy operettrajongó volt, így rengeteg operettkivonat-kottája van. Például a Három a kislányt vagy a János vitézt a kórusrészekkel együtt mindent betéve tud a mai napig is…

Édesapja a háború előtt zenés színielőadásokat rendezett  Csillaghegyen, volt ott színjátszókör, rendszeresen zajlottak előadások, s így rengeteg alkalma nyílott gyermekként színpadon megmutatnia magát. Mostanában mérte fel, hogy mennyi alkalma lett volna az elkallódásra, míg ebből az ösztönös „gyerekbohóckodásból” felnőtt énekessé vált, és hogy milyen nehéz volt neki ez az átmeneti időszak: az 1948-as államosítás után nehéz évek következtek, például az érettségit követően azonnal munkahelyet kellett keresnie magának, mivel ő lett a családfenntartó…

Beszélt az operaénekes-operettbonviván Sárdy Jánosról, akivel színpadon sajnos már nem találkozott, bár az utolsó éveiben „haknikon” összefutottak,  de együtt nem énekelt vele.

Barlay Zsuzsa a színpadi operaszerepei mellett sok-sok operettfelvételt készített a Rádióban. Egyik kedves daljátéka, amelyben operaénekes kollégájával, a kitűnő Udvardy Tiborral  - akire szeretettel emlékezett vissza - énekelt együtt, Kacsóh Rákóczija volt: a címszereplő fejedelem feleségének alt szólama volt az övé. Egy másik jól sikerült rádiófelvétele volt Sullivan A Fruska című operettjének hajókikötőbeli zsibárusa, egykori dajka,  aki a magyar keresztségben a „Muskátli” nevet kapta az átíróktól és szerepe szerint  a darab végén rajta múlik mindenki boldogsága, megnyugvása.

2019. augusztus 6.

Barlay Zsuzsa számára gyermekkorától kezdve egyértelmű és természetes volt, hogy ezt a pályát fogja választani; el se tudta volna képzelni másképp az életét. „Így utólag tudom – mondja -, hogy mennyi buktató lehetett volna, és hogy hányszor siklott volna félre. És hála a Jóistennek, mindennap megköszönöm, hogy megúsztam ezeket a buktatókat, és sikerült. Szerencsére, akkor nem is voltam ennek tudatában, hogy hányszor félre mehetett volna a dolog, úgyhogy én ezért egy ilyen optimista vagyok a mai napig is, pedig hát az én koromban nem nagyon szoktak már optimisták lenni, de én utólag úgy látom, hogy a szerencse nagyon mellettem volt, mert nagyon sok szerencse kell a pályához, bizony, és nagyon sokszor félre mehet egy apróságon, amit csak így utólag  vesz észre az ember.” 

„- Hát óriási nagy dolog – folytatja Barlay Zsuzsa -, mikor az ember a szobában zongorakíséret mellett történő énekórákról először kerül a színpadra, zenekari kísérettel egy óriási teret kell beénekelni. Erről vagy beszélünk vagy nem utólag, de ez egy akkora lépés a szobában történő énekórák után, hogy ezt nagyon sokan nem élik túl és nem veszik jól ezt az akadályt. Nos, van aki beszél róla, van aki nem, de tulajdonképpen ezt mindenki átéli és átérzi. Én azokban a viharos időkben a Zeneakadémiának a közelébe sem kerültem, meg sem fordult a fejemben, hogy ezt lehetne; az érettségi után rögtön rádióénekkar, ahova szerencsére felvettek, és ahol hét évig voltam (1952-1959-ig), és a hét év alatt hál’ Istennek, nem ment tönkre a hangom, és folyamatosan éberen tudtam magam tartani, és a sok munka mellett rendszeresen gyakoroltam, és hát ilyen nagyon kanyargós út után végül is az Opera lett a végállomás”

[…] „ - Ezt a fajta bizonytalanságot mi nem éreztük, amit én most látok a fiataloknál, hogy tulajdonképpen nem tudják máról holnapra, hogy mi lesz a sorsuk, és hova kell vetődniük. Nálunk ez ismeretlen volt még, mert aki bekerült az Operába és ott letette  a garast, hogy úgy mondjam, tehát megbizonyosodtak róla, hogy alkalmas, és ott fogja tölteni az életét, akkor mi tudtuk, hogy nyugdíjas korunkig ott a helyünk. Tehát ezt a fajta bizonytalanságot, máról holnapra való élést, mi nem ismertük. Minden másodikán megkaptuk a fizetést, akár mi történt körülöttünk. Most nincs státusrendszer, most szerepekre hívják be az embereket. Ha behívják, egy évben háromszor-négyszer énekel; milyen fantasztikus izgalom lehet az, ha valakinek hónapok kihagyása után kell színpadra lépnie, hát ezt mi el se tudjuk képzelni!"

Arra a kérdésre, hogy mennyire volt „izgulós fajta”, ezt válaszolja:

„- Volt egy időszak, átmenet, mikor az ösztöneimből a tudatomba történt bennem a változás, hogy megéreztem ennek a súlyát meg a felelősségét; nagyon fiatalon még semmi felelősséget nem éreztem, csak úgy örömből énekeltem. S aztán később az ember már nemcsak örömből énekel, persze az mindig örömteli dolog, de  ekkor már nyomás is van az emberen, és minél több sikere van, és minél előbbre jut a pályán, annál nagyobb a nyomás és annál nagyobb a felelősség. A világsztárokat sose irigyeltem, mert ahhoz olyan idegrendszer kell, hogy annak az elvárásnak mindig megfeleljenek. Minél magasabban van valaki, hát annál nagyobbat lehet zuhanni, azt tudjuk…”

A mai beszélgetés végén Barlay Zsuzsa még elmesélte, hogy nem szívesen utazott külföldre, de ha már kint volt, a munka mellett azért sok szép látnivaló is várta, amiben gyönyörködhetett; azokban az időben az átlagember még nem tehette meg, hogy rendszeresen utazzon, neki megadatott az Opera társulatával sok szép és érdekes helyre eljutni a nagyvilágban…

2019. augusztus 7.

Barlay Zsuzsa a beszélgetésük elején érintette magánéletének alakulását, miért maradt magára, miért él egyedül... Az ötvenes évek végétől már csak a pályájára koncentrál; úgy fogalmazza meg: „valamit valamiért”…” mindennek ára van az életben”,  „minden nem lehet meg együtt.”

Mesélt arról, hogy  kissé „zárt világban" éltek az Operán belül: civilek nemigen közeledtek hozzájuk, a művészek  nem nagyon jártak sehova, esetleg üres óráikban, két próba között felkereshették az Opera Klubot; úgynevezett társadalmi életet,  ide-oda járást nem nagyon engedhettek meg maguknak. Ilyen szempontból ez egy zárt közösség volt. A hivatásukért, foglalkoztatásukért a magánéletükből sokat be kellett áldozniuk. Szórakozás nem volt engedélyezett. 

"Sokan voltak, akik nem éltek megfelelő életmódot az éneklés miatt, és azok rájuk is fizettek, ezt  tudtuk, láttuk magunk körül. A kilengések nem tesznek jót a pályának." - mondja Barlay Zsuzsa.   

Nagy Ibolya: Idén ősszel lesz 70 éves a Honvéd Művészegyüttes, jövőre a Rádiókórus.  Sokan jöttek az ötvenes-hatvanas években ezekből a remek kórusokból az Operaházba, például a Palcsó Sanyi bácsi is:

Barlay Zsuzsa:

Igen, hát nagyon hasonló a sorsunk, mert őt a sorkatonaságnál fedezték fel, hogy remekül énekel, és ő is megkerülve a Zeneakadémiát és ilyen hivatalos fórumot, onnan bekerült a Honvéd Művészegyüttesbe. Én ugyanígy, érettségi után rögtön Rádióénekkar. És tulajdonképpen az utcáról kerültünk be az Operába. Mert annak a normális módja az, hogy Zeneakadémián végez valaki operatanszakon és akkor egyenes útja vezet az Operaház tagsága felé. De, hát nálunk ez nem így volt sem a Sanyinál, sem nálam. De erős meggyőződésem a mai napig is, hogy ez belső adottság kérdése, hogy valaki olyan elszántan törekszik egy cél felé, hogy végül is azt eléri.

Megfelelő zenei képzettségem az bizony ott történt, mert olyan kemény kottaolvasás és fegyelem, és kamaraéneklés, ami később nagyon jól jön, hogy az ember a  színpadon is tudja figyelni a partnereit, és az együtt éneklésben ez  nagyon-nagyon fontos előtanulmány volt. Úgyhogy én nagyon sokat köszönhetek a Rádióénekkarnak,

Nagy Ibolya: Házy Erzsébet régi és kitartó barátság volt, ha jól tudom.

Barlay Zsuzsa:

Olyan régi a barátságunk, hogy ő ugyanoda járt zenei gimnáziumba, csak ő följebb, ugye négy évvel volt idősebb nálam.  Legendás volt az ő érettségije: matematikából semmit nem tudott. Az érettségi elnök megkérdezte végül: „hát mit tud végeredményben?”  Azt mondta, hogy: énekelni. Ez aztán szálló legenda volt még évekig a gimnáziumban, hogy a Böbe mit tud énekelni, nem matematikát.  Aztán jó pár év eltelt, míg újra találkoztunk az operában, de hát azért ezek a gyerekkori szálak nagyon erősek maradnak.

Komlóssy Erzsi volt osztálytársam,  köztünk hat hét korkülönbség van….úgyhogy mi is akkortól ismertük már egymást. És annak ellenére, hogy mondjuk nagyjából azonos fachban énekeltünk, de hátmindig a legnagyobb szeretet volt közöttünk egymás iránt, egész a haláláig. Ezek örökké tartó szálak.

Nagy Ibolya: Sokak szerint megosztó személyiség volt Házy Erzsébet, de hogy zseniális, egyedülálló, az bizonyos. Mi volt varázsának titka?

Barlay Zsuzsa:

Varázsa az egyértelmű volt, ami a színpadon volt látható és hallható. A magánéletben ő egy kicsit tüskés volt, túlságosan elrontották én szerintem azzal, hogy egész kislánykorától folyton azt hallotta, hogy ő mennyire gyönyörű, és hogy milyen csodálatos, és ez biztos, hogy valamilyen torzulást okoz a jellemben. És ő tulajdonképpen egy nagyon bizonytalan és nagyon sérülékeny ember volt  De ezt kevesen láthatták, mert ő nagyon titkolta, és bizonyos időnként durvaságokkal védekezett az ellen, hogy az ő valódi lényét megismerjék, mert ő nagyon sebezhető volt. De hát erre senki sem büszke, mindenki titkolni próbálja. És ő ennek egyik ilyen példája volt. De valahol mégiscsak tudták ezt az emberek, és különböző legendák keringtek vele kapcsolatban: hogy mennyire rosszul lát. Hát nem látott ő olyan nagyon rosszul, csak felnagyították. Gyerekkori rövidlátó volt, a húgai szintén, úgyhogy mindegyik szemüveges kislány volt, de hogy idősödött, mindig mondta nekem: „képzeld el, hogy egyre jobban látok, és már nem kell szemüveg”, ugye, a rövidlátóknál ez így van, hogy előrehaladtával ez javul…

Nagy Ibolya: Házy Erzsébet sztár volt a javából.  

Barlay Zsuzsa:

Igen, sztár volt, de az még nagyon más világ volt ilyen szempontból. A mi előttünk lévők még nagyobb sztárok voltak, és nagyon nagy tisztelet vette őket körül. Hát Osváthnak, Takács Paulának, én nem tudom, hányszor mutatkoztam be, mert ezek olyan fantasztikus egyéniségek voltak, és olyan légkör vette őket körül az Operában, és a hierarchia akkor még annyira élő és erős volt, hát ma már azt hiszem, hogy ez nagyon-nagyon lecsökkent. Már a mi időnkben is kezdődtek ezek a demokratikus egyenlőségjelek, pedig a színházban nincsen demokrácia. Ott hierarchia van. Egyes pályák olyanok, hogy ott hierarchia van: az orvosoknál, a jogászoknál, az egyházban, és ez valamikor a színházban is így volt…. Nekünk még a műszaki nem verhetett a fenekünkre, hogy „Na, szia, Zsuzsika”, hanem „kezit csókolom, művésznő”. Hogy aztán ez jó vagy nem jó, nem tudom, de így volt. És megtartotta a rendet, valójában. A rend nagyon fontos a színházban. Megfelelő tisztelettel beszéltek velünk. Ferencsik, ha bejött a zenekar elé: „Jó reggelt, hölgyeim, uraim!”  

2019. augusztus 8.

A ma elhangzott műsorban - lásd még a 3373. sorszámnál - Barlay Zsuzsa Nagy Ibolyának arra a bevezető témaindítására, miszerint a humoráért is nagyon szerették, elmondta (szavait egyes szám harmadik személybe tettem):

- Nagyon szerette önmagát is kifigurázni, nagyon eltérő volt az alkata a többi operai kollégától, és a kicsiségéből adódóan nagyon sok vicces dolog történt, és örültek annak, hogy önmaga kifigurázására felhasználta. Nem tudja, hogy a vígoperákban ők mulattak-e jobban vagy a közönség; imádtak hülyéskedni a színpadon – persze fegyelmezett körülményeken belül, mert abból nem mehettek ki…, nagyon sok nevetés volt maguk között, nagyon sok vicces dolog. Ez kicsit a munkát könnyítette, kedélyessé tette, és a kemény életben nagyon jó feloldó dolog a humor. Melis Györggyel rengeteget hülyéskedtek, László Margitnak is fantasztikus humora volt.  Nagyon jó barátnők voltak. Nekik nagyon gazdag volt az operán kívüli koncertéletük, amiben kettejüket szinte jobban foglalkoztatták, mint Operában – bár nem nagyon lehet különbséget tenni, de rengeteg nagy koncerten énekeltek együtt. Olyan összeszokott társaság volt, Réti József volt kezdetben még sok évig a partnerük volt, aztán ő hamar meghalt, és akkor más lépett a helyére. Sok ember volt, aki inkább a koncerteket látogatta, mint az operaelőadásokat. Ők nagyon ismert operaénekesek voltak.

- Az Opera előtt két évig, 1959-1961-ig az Országos Filharmónia szólistája volt, ami „ráfutást” jelentett neki az Operára… Az énekkari hét éve után (1952-1959-ig a Magyar Rádió Énekkarának a tagja) ez egy nagyon jó átmenet volt arra, hogy megszokja, nem akkor vesz levegőt, amikor az eszébe jut: az énekkarban hajlamos rá az ember, hogy nincs ennek jelentősége, de amikor szólót énekel, akkor van. S akkor „újra megtanul állva énekelni,  nem ülve széken. Sok különbség van a két dolog között, és ez egy nagyon szerencsés jó átmenet volt, és tulajdonképpen bevezette a koncertéletbe, mert ott nekik kötelező koncertjeik voltak.

- Mesterek? Kiktől szerezte meg az alapokat? Kinél tanult?

- Zenei gimnázium adta az alapokat; énektanárhoz soha nem járt. Amíg konzervatorista volt, annál az egy tanárnőnél tanult; a színpadon maguktól a kollégáktól tanult nagyon sokat, hogy hogyan énekelnek;  tulajdonképpen magának adott énekórákat, amikor éppen volt erre ideje és energiája Például Melis Györgytől, Réti Józseftől tanult sokat… A mintákat kellett csak megfigyelni és leutánozni, mert az egy  „utánzós műfaj az éneklés”, köztudott dolog,  és amikor az ember a  saját testébe át tudja  ezt az érzetet ültetni, hogy az hogy működik, akkor az olyan módon engedelmeskedik utána, automatikussá válik, és az jobb napon, rosszabb napon egyaránt engedelmesen az ember szolgájává válik.  Két egyforma hang nincs, két egyforma fizikum nincsen, az embernek önmagának kell megtalálnia azt a testi helyzetet, ami optimálisan alkalmas a hang képzésére. Ami bonyolult is, meg nagyon egyszerű is. Sose lehet tudni igazából, hogy mikor melyik, de a helyet megtalálni, az bonyolult. De utána, mikor az megvan, akkor az egyértelműen kiszolgálja az embert.

- „Klasszikus operettet énekelni igazán mámor” - hozza szóba Nagy Ibolya a következő témát.  Miként vélekedik erről Barlay Zsuzsa?

- "Imádtam az operettet” – vallja, és amennyire az alt hangra adódik lehetőség, akkor mindig részt is vett benne, és nagy hálája a Rádiónak, amelyik egész életén át nagyon hű barátja volt, ez kezdődött az Énekkarral s tulajdonképpen már akkor ott őt megismerték és később olyan természetes volt, hogy szinte hazajárt a Rádióba. A „6-os stúdiónak minden négyzetcentiméterét ismerte” és otthon volt benne, és az emberi kapcsolatai oly jók voltak a Rádióval, természetesen, amiben csak lehetett, foglalkoztatták.

Barlay Zsuzsa és Palócz László a Rádió stúdiójában,

Arthur Sullivan A mikádó című operettjének felvételekor

1967. Fotó: Szalay Zsolt - Forrás: Fortepán

Színpadon A cigánybáró nagy operettbeli szerepe az egyik kedvence volt: olyan igényes a szólam, hogy mindig „kis Azucena”-ként hívta a Cziprát; hangi igényesség szempontjából az operai Azucenával (A trubadúr) vetekszik.

Az Azucena legnagyobb drámai szerepe volt az Operában.  Ez neki egy nagy mélyvízbe ugrás volt, mert alig volt egy rövid ideje az Operában, és most utólag tudja, milyen kockázatos volt színpadi és zenekari próba nélkül egy bejáratott előadásba egyszerűen beállni, úgyhogy a világítás, a zenekar, minden teljesen vadonatúj volt számára, de sikeresen teljesítette a próbát   Felteszi, hogy mindenkinek volt egy  ilyen mérföldköve, amin megmérték az alkalmasságát, hogy megfelel-e, bizony nagyon sokan voltak, akik egy-egy ilyen próbát követően eltűntek közülük.  Emlékszik, Simándy, Takács Paulavoltak a szereplőtársak, olyan módon segítették a kollégák, hogy megmutatták, hova álljon, hogy forduljon, hogy az a legelőnyösebb legyen. Fantasztikus, sok szeretetett és segítséget kapott.

Lehet, hogy „időskori szentimentalizmus” a részéről, de így látja a dolgokat visszamenőleg – teszi hozzá Barlay Zsuzsa

2019. augusztus 9.

A mai adásban Barlay Zsuzsa megint több témát érintett: a színpadtól való végső búcsúja; a szöveg memorizálása; a súgó szerepe; az Operaház és az Erkel Színház műsorpolitikájának elkülönülése; a külföldi turnék - az Opera Vérnászának „utaztatásáról”; a kortárs zeneszerzőkről alkotott véleménye.

- Nagy Ibolya: Milyen volt elbúcsúzni a színpadtól? Mennyire volt könnyű letenni a lantot?

- „Azt tudom, hogy amikor abbahagytam az éneklést, akkor hirtelenjében nem tudtam mit kezdeni a szilveszterestéimmel, mert visszamenőleg évtizedeken át, szilveszterkor A szevillai borbély ment, nagyjából mindig ugyanazokkal a szereplőtársakkal, aminek mindig az volt a vége, hogy a kellékes behozott egy tálcán egy üveg pezsgőt és hat pezsgős poharat, a Melis Gyuri megtöltötte a poharakat, egyet lenyújtott a súgólukba a súgónak, és a közönségre tartva a poharat, felköszöntöttük a közönséget és akkor szabad volt mindenkinek egy korty pezsgőt innia. És amikor abbahagytam az éneklést és először voltam itthon szilveszter este, egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni, hogy mit szokás ilyenkor csinálni, mert elfelejtettem, mert annyira természetes volt, hogy mindig ott voltunk a színházban, és egymást köszöntöttük az újévben.”

- Nagy Ibolya: Nagyon sok mókás történet kering a súgókkal kapcsolatban, illetve a memória-kihagyásokkal kapcsolatban?

„Igen, voltak, akik szövegbajlódósak voltak, nem akarom név szerint egyik régi kollégámat se említeni, de nekem nagyon jó volt a szövegmemóriám, de volt, akinek kevéssé. És a súgó nemcsak a szöveget súgta, hanem be is intett és vezényelt, úgyhogy annak nagyon jó kottaolvasónak és jó zenei felkészültnek kellett lennie. És az is volt.”

- Nagy Ibolya: Turnék – országon belül és kívül is voltak...

- „Az országon kívül is, mert például a Vérnásszal bejártuk jóformán az összes európai országot, a Lorca-darab  az olyan erős, és azt mindenütt ismerik, a Vérnászt, ha modern zenével kapcsolatban vannak is fenntartások, de ennek mindig nagyon nagy sikere volt. Ugye, Házy volt a menyasszony, Komlóssy az anyag, úgyhogy az Operának a legjavát küldték ilyenkor külföldre. És bizony, sok-sok országot bejártuk ezzel a produkcióval."

- Nagy Ibolya: És Te hogy voltál a kortárs zenével, a kortárs zeneszerzőkkel?

„Mérsékelten. Mert a zeneszerzők nem nagyon értenek az énekhanghoz, és hajlamosak rá, hogy szélsőséges szólamokat írjanak: hogy a tenorista csak a magas C-ken énekelje szöveget, vagy az alt csak brummogjon a feneketlen mélységben. Nem értenek annyira az énekléshez, tulajdonképpen az énekeseket kicsit mindig le is nézték az úgynevezett zenészek, ugye, a zenekari tagok, mindig az énekesek azok zenén kívüli lényeknek számítottak. Ezt mindig éreztük is, volt aki nagyon rossz néven vette, sokan csak nevettünk rajta. Mondtuk, hogy próbálja meg kiállni egyszer és próbálja meg. Mert kritizálni nagyon könnyű, de odaállni és megpróbálni, akkor kisebb lenne a szájuk.”

2019. augusztus 10.

A mai műsor elején szó esett énekversenyekről, melyek jó alkalmat jelentenek a fiatal énekművészeknek nemzetközi színtéren is bemutatkozniuk, megmérettetni magukat. Barlay Zsuzsa két ilyen versenyen vett részt: Toulouse-ban és Münchenben.

Nagy Ibolya szóba hozta az idén ősszel immár negyedik alkalommal megrendezendő Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekversenyt, amelynek színhelye ezúttal is Érsekújvár lesz; maga Házy Erzsébet is felvidéki volt.  „Klemen Terézia ennek megálmodója, szervezője, mozgatórugója”

Barlay Zsuzsa Házy Erzsébetről további információkat osztott meg, idézem szavait:

„Tulajdonképpen sokat mesélt az Erzsi arról, hogy ő Pozsonyban született, és hogy az első éveit Pozsonyban töltötte. A húgait is ismertem, három húga volt, mind a hárommal alkalma volt még találkozni annak idején. Az Erzsi ennek folytán remekül tudott németül, amit nagyon tudott hasznosítani, amikor minden évben kijárt Mörbischbe meg Bécsbe: Víg özvegyet, Cigánybárókat énekelt. Nagyon hasznos volt, hogy tudott németül, mert Pozsony, mint köztudomású többnyelvű, és ők ilyen iskolába is jártak. Darvas Ivánnal való házasságának fontos pillére volt Pozsony, mert Iván ugyanígy, Pozsonyba járt iskolába és ugyanilyen gyökerekből táplálkozott, úgyhogy ez az idilli időszakban, a szerelem kezdeti időszakában ez egy nagyon nyomós indok volt, ami összetartotta őket.

- Feladatomnak érzem, hogy amíg én élek, addig az Erzsi emlékét próbálom fenntartani és ápolni.” „Házy Erzsi olyan korszakos művész volt, hogy még évtizedekkel a halála után is ő téma, és sokszor pletykatéma, egy csomó valótlanság is kering felőle, de ő tanította nekem azt (neki meg azt hiszem Honthy tanította), hogy „mindegy, hogy mit beszélnek az emberről, csak beszéljenek…”  Házy nagyon sokszor emlegette ezt a mondást.

Barlay Zsuzsa sorolja az eddig megjelent három, Házy Erzsébetről szóló könyvet:

- I. Horváth Ágnes: Házy Erzsébet (a könyv szerzője statiszta volt azokban az operákban, amelyekben Házy volt a női főszereplő) – Accordia Kiadó, 2002., 2004.

- Bartók Gergely: Házy Erzsébet művészete szerepei tükrében (2012)

 - Klemen Terézia: Az évszázad Manonja – Házy Erzsébet (ez volt az utolsó ilyen – képeket is tartalmazó könyv, ami Házyról megjelent. (2018)

Én teszem (: Búbánat) ehhez hozzá, van egy negyedik kiadvány is. Szíki Károly: Erzsébet és Sándor – Házy Erzsébet és Széki Sándor emlékére (magánkiadás, 2013;

Egy ötödik írást is megemlítek, Szeghalmi Elemér a szerzője, a címe: Tündérország földi követe – Házy Erzsébet  (Szeghalmi Elemér: Operisták – írók és alkotások)  Új Ember kiadó, 2001.

A beszélgetésben a Ferencsik János karmesterrel való együtt dolgozása kapcsán ismét érintette Házy Erzsébet munkásságát, nadrágszerepeiről szólva: „hogy ő milyen Cherubin volt a Figaróban, és hogy milyen megrendítő volt A rózsalovagban, a fiúszerepben – én mindig valami olyan drámai szomorúságot éreztem ezekben a figurákban Házynál, de lehet, hogy én ezeket így beleképzeltem; az ő nagyon drámai élete volt a háttérben. Mert ő nem nevezhető egy szerencsés embernek a magánéletében.”

Házy Erzsébet idén, októberben, lenne 90 éves!

Nagy Ibolya kérdezte Barlay Zsuzsát nagy karmesterekről, akikkel együtt dolgozott az Operában, közülük kikre emlékszik szívesen vissza?

Említi Erdélyi Miklóst, Kórodi Andrást, Lamberto Gardellit, sokan vannak,  de Ferencsik karmesteri tevékenységére, emberi nagyságára külön kitért:

 Ferencsik Jánosról: (Barlay Zsuzsa a lakásában - ahol az interjú készült - mutat egy képet, azon Ferencsik születésnapja alkalmából köszöntik a művészek.

"- Kedvencei voltak a Mozartok és Richard Straussok. Ő a német szerzőkben volt a legerősebb. Születésnapjain vagy a Figaró házasságát vagy A varázsfuvolát vezényelte. (Hozzáteszi: több ilyen születésnapi alkalmat megélt vele…) Ezeket ő kérte, választotta, és a személyekhez is ragaszkodott, akiket ő szeretett. Nála elsősorban a zeneiség volt a főszempont. Karmestereknél az nagyon számít. A hangra kevésbé érzékenyek, mint a muzikalitásra. Nagyon megtisztelő volt számára, hogy őt mindig beválogatta ezekbe a produkciókba: Ariadné NaxoszbanA rózsalovagot nagyon szerette…"

Nagy Ibolya kérdezte még a legnagyobb, legkedvesebb, legtöbb visszhangot kiváltó szerepeiről is:

„- Isten tudja, amivel kapcsolatban engem jegyeznek, az a Hamupipőke! Békés András nekem találta ki, hogy elővették ezt a darabot, mondván, nekem testreszabott dolog. És hát az ember nagyon hálás is ezért.

Gioacchino Rossini: Hamupipőke - Hamupipőke ariosója „Élt egy herceg réges-rég… (Barlay Zsuzsa) - videó

Tudom, hogy mindenkinek ez maradt meg a fejében velem kapcsolatban, de hát nekem sok nagyon kedves szerepem volt ezen kívül is: Azucena (A trubadúr),  A cigánybáróban, Az álarcosbálban, sok kis apró szerepben (Borisz Godunov, Anyegin…) - kisebbek, nagyobbak egyaránt. Nagyon sokszor voltam dada, társalkodónő, anya… – ami az altoknak jut,  de tulajdonképpen mindegyikben lehet valami jót csinálni, és kell is, mert azok nem annyira kidolgozott és sok lehetőséget rejtő szerepek, de mindegyikben ki kell találni valamit. A sevillai borbélyban azt találtam ki, hogy mindig náthás vagyok és prüszkölök egyet-kettőt, szóval, mindig valami színt kell belevinni, és akkor mindjárt élettel teli a figura. Ha valakinek valami jó ötlete volt, akkor hagyták. Akkor, abban az időben két nagy rendező volt: Mikó András és Békés András.” 

2019. augusztus 11.

Nagy Ibolya, a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője Barlay Zsuzsával, a Liszt-díjas, Érdemes Művész operaénekesnővel, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjával készített interjút – a Művésznő otthonában készült beszélgetés részleteit ezen a héten naponta hallhattuk a rádióban, ma délelőtt elkövetkezett az utolsó interjúbejátszás.

Barlay Zsuzsa visszaemlékezett a kezdetekre, a Lakner bácsira és színésziskolájára, ahol ő is elindult, és olyan ismert kollégákkal tanult ott együtt, mint például Galambos Erzsi vagy Pápay Erzsi:

„Kamaszlányok voltunk, de a színpaddal kapcsolatos fegyelmet és a színpadi magatartást mi már ott megkaptuk és természetesnek vettük, és nekem legalábbis ez a kőkemény fegyelem soha nem esett nehezemre.  Mindig meg is követeltem magam körül, nagyon rossz néven vettem, hogyha valaki a színpadi partnerek közül nem volt fegyelmezett, de hát ez nem volt jellemző abban az időben. És hát ennek élénk példája Galambos Erzsi is, aki fantasztikus szorgalommal, mindig bemelegített, mindig első volt a színházban, aki bement előadás előtt, bemelegítette az izmait, bemelegítette a hangját. Nekünk ez természetes volt, és nem esett nehezünkre.

Arra a kérdésre, hogy az operisták és prózisták között volt-e kapcsolata a pályája során, igennel felelt: „Nekem volt átjárásom. Nem minden operistának volt, mert tényleg aki csak kőkeményen az opera felé tendált, annak nem volt ilyen háttere, mint nekem. Az enyém nagyon színes volt, így visszamenőleg is.

Házy Erzsivel mindig mentünk a vígszínházi premierekre, mindig ketten mentünk Darvas Iván bemutatóira. Úgyhogy én sok-sok régi nagy előadást láttam.  (Molnár Ferenc-bemutatók; Fizikusok; színészóriások, mint Bulla Elma, Sulyok Mária, Mensáros László is…. csodálatos időszak volt, aranyidők… Az én számomra persze az az aranyidő, ami akkor volt.”

Barlay Zsuzsa a Nagy Ibolyával folytatott beszélgetése során szólott még arról, hogy már nem énekel sehol, énektanítást sem vállal, mert: „ez egy ugyanolyan komoly munka, mint hogyha én magam énekelnék.  És nagyon nagy fáradsággal jár, egy óriási felelősséggel jár. Az ember a növendékeiben akarná önmagát megvalósítani, és azt, mint tudjuk, nem lehet. Megfáradtam, míg eljutottam a nyugdíjig, úgyhogy nem ambicionáltam.”

Már nem igen mozdul ki otthonából.  Az Operában utoljára nem sokkal a dalszínház bezárása előtt járt, amikor Ókovács Szilveszter főigazgatótól – ünnepélyes keretek között - átvette az Operaház Örökös Tagsága kitüntetését. Különben mindennapjait a budai, csillaghegyi, kertes házában tölti. Korábban tartott állatokat, kutyája is volt, de mióta már az sincs, a szép virágjait gondozza.

Nagy Ibolya: Szeretettel és örömmel emlékezik a sok-sok rádió operettre, aminek részese volt, és arra is, hogy szülei mennyire szerették ezt a műfajt. A mai napig hála járja át, ha a rádióra és egyáltalán a pályára gondol, és a jókedve, optimizmusa talán innen is eredeztethető.

Magyar Rádió stúdiója, Carl Millöcker Gasparone című operettjének rádiófelvétele, hátul Melis György és Barlay Zsuzsa, elől balra Ágay Karola operaénekesek, elől jobbra Bródy Tamás zeneszerző, karmester. 

1971., Fotó: Szalay Zoltán. Forrás: Fortepán

Hogy miből merített az élete során erőt, s főként, „mi tartotta meg ilyen egyenesen a gerincét”? – a beszélgetés végén így összegzett:

„Hű, hát ezt nagyon nehéz, nem tudom igazán megfogalmazni… Nyilván volt egy ilyen nagyon erős hajtóerő bennem – gondolom -, ami átsegített a hétköznapokon, nehézségeken, nagyon akartam, és nyilván volt bennem sok erő, és nagyon hittem a hivatásomban. Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb, az ember hisz benne és nagy erőt ad a hit.  Valamiben mindenkinek hinnie kell! Én annak idején egyházi iskolába jártam, apácákhoz, egészen 47-ig, ’48-ban államosították, én ott nagyon jó nevelést kaptam és ezt kívánnám most is mindenkinek. Felnőtt korában mindenki választhat, hogy tartja-e a vallását vagy nem, de énszerintem, gyerekkorban nagyon erős morális tartást ad a vallásos nevelés, és én azt kaptam.”

Nagy Ibolya: Zsuzsa! Ez egy csodálatos végszó - zárógondolat volt, és szeretném nagyon megköszönni ezt a hetet! Nagy élmény volt Veled lenni, és további erőt és egészséget és boldogságot kívánok magam és a Rádió munkatársai nevében is!

Barlay Zsuzsa: Köszönöm nagyon szépen! Nagyon jólesik, hogy gondoltok rám és én köszönöm a jókívánságokat!

Barlay Zsuzsa augusztus 16-án ünnepli a 86. születésnapját! - még visszatérünk rá...

1131   Búbánat 2019-08-05 07:49:29

DANKÓ RÁDIÓ - "Túl az Óperencián" Barlay Zsuzsával - 32. hét

(augusztus 5-től 11-ig)

de. 9.00 - 10..00, az ismétlésben 18.00 - 19.00

1130   Búbánat 2019-07-30 12:12:43

Komlósi Ildikó: „Mentem a boldogságom után”

BNYF -  2019.07.30. 10:25 Fidelio.hu

"Komlósi Ildikó az operaműfaj ellentmondásossága mellett sütés-főzésről is mesélt.

Némely pályatársával ellentétben a művésznő rajong a szabadtéri fellépésekért, olaszországi pályafutása megszerettette vele ezt az előadástípust. A Parasztbecsület árulásával halált okozó hősnőjének lelkületét is megérti, és ennek értelmében interpretálja majd Santuzza dallamos szavait a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon két augusztus eleji estén."

1129   Búbánat 2019-07-29 11:05:00

Kálmándy Mihály: „Csak egy-két esetben éreztem halálos csendet”

MÁGÓ KÁROLY2019.07.26. 16:22

Origo.hu

„Péntek este van az Aida premierje a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A fellépők szerint egy monumentális előadásról van szó, egészen kiváló fényekkel és gyönyörű kosztümökkel. És persze nagyszerű énekesekkel. Az egyik főszereplővel, az Etiópia királyát alakító Kálmándy Mihállyal beszélgettünk. Az egész világon keresett és sikeres, friss Kossuth-díjas operaénekes az Origónak beszélt arról is, hogy az elmúlt három évtizedet hogyan élte meg a színpadon, kikkel szeretett a legjobban együtt énekelni. Mesélt például egy varsói előadásról, ahol Marton Évával énekelt együtt, és amely óriási siker volt. Ahogy arról is, milyen volt Plácido Domingóval Rómában egy színpadon lenni.”

1128   Búbánat • előzmény1126 2019-07-28 22:19:04

Az Operaház Örökös Tagjai-sorozatban most megjelent Spangel Péter Életúton Berczelly Istvánnal című interjú-kötetében (OperaTrezor kiadó) az „interjúalany”-operaénekesünk külön fejezetet szentel Simándy József emlékének.

Idézek részleteket  „Az atyai jóbarát”  fejezetből:

„Pestre kerülésem után rövid idővel Simándy József a bizalmába fogadott, élete végéig nagyon mély, őszinte atyai barátság alakult ki közöttünk. Nagy művész, igaz magyar ember volt. Tiszteltem, becsültem, a példaképemnek tekintettem. Még konzervatóriumba jártam, amikor azon töprengtem, milyen az igazi operaénekes. Számomra ő volt az etalon. Nagyon sok olyan művész van. aki kitűnően érti a színészi mesterséget, de Jóska nem úgy fogta fel szerepeit, hogy, na, most ez a mesterségem. Ő át tudott alakulni úgy, hogy például az adott estén ő volt maga Otello, Radames vagy Don Carlos. Csodálatos szerepeket énekelt.

Egyik legnagyobb alakítása volt Florestan, nem is beszélve az utolérhetetlen Bánk bánról, Hunyadiról, vagy éppen Don Joséról.

Nagyon sokszor figyeltem őt, sosem volt túlmozgásos. Már akkor megfogta kisugárzásával a közönséget, amikor például a Lohengrinben megjelent a színpadon. Még meg sem szólalt, de már betöltötte a teret, mintegy mennyei lényként jelent meg. Egyénisége, karizmája lenyűgözte a közönséget. Nagyon sokat énekeltem vele Jagót. Mindig akkor éreztem magam a legjobb formában, amikor együtt léptünk fel. Jóska soha nem színészkedett. Ő átalakult.”

[…]

„Simándy utolsó nyilvános zenekari fellépése felejthetetlen marad számomra. A kilencvenes évek közepe táján lezajlott koncert szép keretbe is foglalhatja Jóskával közös életünket. A színhely a IX. kerületi Bakáts téri gyönyörű római katolikus templom. Itt adtuk elő Gounod Szent Cecília miséjét. A tenor szólam eléneklésére Jóskát kérték fel. Kora és súlyos betegsége miatt már régen nem énekelt. Ezt a felkérést viszont elvállalta. Hangja valamelyest megkopott, ereje is csökkent kissé, de olyan szívhez szólóan, gyönyörűen énekelt, hogy ezt az élményt örökké megőrzöm szívemben. Valószínűleg megérezte, hogy közeleg a vég. Ilyenkor szokott a nagy útra készülő, hitét megőrző és intenzíven megélő ember emlékezetében sok olyan gondolat feltörni, amely még jobban kinyitja a szívét, és lélekből énekel. Így sokszorosát nyújtja annak, amire pillanatnyi állapotában képes.”

/Színes fotón: Simándy József a Bakáts téri templomi koncerten. Forrás: Berczelly István magángyűjteménye./

1127   Heiner Lajos • előzmény1126 2019-07-28 14:04:17

Sosem felejtem el 1979 július 21-ét. Végzet-premier a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Ekkoriban tért vissza Ilosfalvy Magyarországra, rosszakarói terjesztették, "persze, már nincs hangja": Mekkorát énekelt, a pályakezdő Tokodyval! És egy Gregor volt a Gvardián, Leiferkusz Don Carlo. És Pál Tamás keze alatt sistergett az előadás, akárcsak most pénteken szinte napra pontosan negyven évvel később, az Aidaban. Sajnos, nem lehettem most ott, de mesélik, külföldi operabarátok beszélgettek egymás között, ez egy 82 éves ember? Ilyen karmester nincs más ma a világban.

1126   Búbánat • előzmény1125 2019-07-27 19:53:56

Az Operaház Örökös Tagjai-sorozatban most megjelent Spangel Péter Életúton Berczelly Istvánnal című interjú-kötetében (OperaTrezor kiadó) az „interjúalany”-operaénekesünk több kedves énekművész-társa között említi Ilosfalvy Róbertet is; apropóként Házy Erzsébet neve is szóba került…

A nagyszerű tenorra visszaemlékezve megosztott egy kis személyes történetet is, ami közöttük esett meg. Idézek a könyvből:

„Ilosfalvy Róbert szerintem a világ egyik legszebb tenorhangja volt. Amikor Domingo először vezényelt operát, nem véletlen, hogy Robit kérte fel Puccini Manon Lescaut-jának tenor főszerepére, akkora emóció volt benne. Együtt énekeltünk a Nürnbergiben, amikor hazajött. Furcsa előadásaink voltak, Robi németül énekelt, mi magyarul csináltuk. Harmadik előadásunk után hozott nekem egy kis csomagot. Stefan volt ráírva, mindig így hívott. Nem engedte helyben kinyitnom, pedig furdalt a kíváncsiság. Haza kellett vinnem, otthon fény derült a titokra. Egy tizenvalahány centis kis mestercipő volt a kedves ajándék. Igazi mestermunka. Egy ilyen kis lábbelit természetesen sokkal nehezebb elkészíteni, mint egy normál nagy cipót. Elvittem egy cipész barátomnak megmutatni, nem akarta visszaadni. A kis emléket azóta is őrzöm. (A cipó fotója benne van a kötetben!)

Rendkívül egyenes, tiszta ember volt, mindenfajta fondorlat nélkül. Sokat beszélgettünk a szeretetről, egyáltalán az ő életéről. Házy Erzsébettel való kapcsolatáról sosem mesélt, pedig nagy szerelem volt. Egyszer rákérdeztem, elmúlt – ennyit válaszolt. Igazi úriember volt. Csillogó tenorja még hetven felett is fénylett. Elképesztő nagy Bánkokat énekelt. Petúrt és Endrét is énekeltem vele.”
 

1125   Búbánat • előzmény1124 2019-07-26 20:01:54

Belelapoztam az Operaház Örökös Tagjai-sorozatban most megjelent Életúton Berczelly Istvánnal című, fotókkal gazdagon illusztrált interjú-kötetbe (szerzője: Spangel Péter) és máris elmondhatom: nagyon szép kiállítású, tartalmas írásműnek örvendhetünk, amelyet az OperaTrezor kiadó „műhelye” gondozott.

Igaz, kissé megkésve vehette most kézbe Berczelly István ezt a könyvét, hiszen az alapjául szolgáló beszélgetések 2018 nyarán készültek, és az akkori tervek - remények még azzal kecsegtettek, hogy a kötet az Énekművész tavaly szeptemberben betöltött 80. születésnapjára szánt ajándékul realizálódik.  Nem így történt, de feledjük most a csúszást és örüljünk Berczelly Istvánnal együtt ennek a kezünkben tartott igényes, szép kivitelű, sok ritka, archív fényképet is tartalmazó „Életúton” kötetének!

A 136 oldal terjedelmű könyv az alábbi főbb fejezetekre oszlik:

- Út a konzervatóriumig

- „Bach végigkísérte az életemet”

- Debrecenben kezdődött...

- Az Operaház magánénekese

- Az atyai jóbarát (Simándy Józsefről)

- Verdi- és Puccini-szerepek

- A Wagner-énekes

- Magyar karakterek

- Nagy karmesterek és kedves kollégák (Ferencsik János, Kovács János, Sudlik Mária, Lamberto Gardelli, Rico Saccani, Moldován Stefánia, Komlóssy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Járay József, Joviczky József)

- Civilben

- Fájó búcsúk

- Függelék (Berczelly István Debrecenben énekelt szerepei; Operaházi szerepei; hangversenyrepertoárja)

Felsorolom a 14 művész, kolléga nevét, akiknek gondolataik, köszöntő és szívből fakadó köszönősoraik Berczelly Istvánhoz, benne foglaltatnak e könyvben:

Ókovács Szilveszter (előszó)

Kampe Salamon

Tokody Ilona

Gulyás Dénes

Medveczky Ádám

Berkes János

Kincses Veronika

Lukács Gyöngyi

Kováts Kolos

Kovácsházi István

Kiss B. Atilla (a kollégák közül övé a leghosszabb köszöntő-köszönő sorok)

Pitti Katalin

Kovács János

Bokor Jutta

1124   Búbánat • előzmény1122 2019-07-20 09:27:35

Berczelly István operaénekes, a Magyar Állami Operaház örökös tagja a közelmúltban ünnepelte 80. születésnapját. A jeles alkalomból jelent meg Az Operaház Örökös Tagjai-sorozatban Spangel Péter Életúton Berczelly Istvánnal című kötete.

A gazdagon illusztrált kiadványból megismerhetjük fél évszázadon átívelő karrierjét, legjelentősebb szerepeit, és olvashatunk a legnagyobb karmesterekhez és énekes kollégákhoz fűződő viszonyáról. Az interjúkötetet a legkedvesebb pályatársak vallomásai teszik még teljesebbé.

A kiadvány megvásárolható az OperaShopban.

/Opera.hu/

1123   lujza 2019-07-20 00:47:13

Úgy látszik, László Boldizsár Kaufmanntól is tanult. Lírát decibel helyett.:

https://revizoronline.com/hu/cikk/7977/laszlo-boldizsar-a-szegedi-aidarol-szegedi-szabadteri-jatekok-2019/

 

1122   Búbánat • előzmény1116 2019-07-09 22:50:47

Most kaptam értesítést: napokon belül kapható lesz Spangel Péternek Berczelly István operaénekesünkről szóló riportkönyve!  (OperaTrezor kiadvány)

1121   IVA • előzmény1119 2019-07-05 03:08:49

Miért nem nyílik meg ez nekem sehogyan sem?

1120   Búbánat • előzmény1119 2019-07-04 15:05:40

Lásd:  "Élő közvetítések" - Haandel fórumtárs 7948.  sorszám - mai bécsi operaközvetítés szereposztása

1119   Búbánat 2019-07-03 21:59:54

"A hang maga egy eszköz"

KENDI LAJOS: FŐLEG ROSSZFIÚKAT JÁTSZOM, DE JÓL VAN EZ ÍGY

2019. JÚLIUS 3. SZERDA 15:42 2019. 07. 03. 16:18 MNO.hu

B. Orbán Emese

Tonio, Caravaggio, Lescaut, Rigoletto, Nabucco, Giorgio Germont, Almaviva gróf, Gianni Schicchi, Jago — szinte valamennyi nagy baritonszerepet elénekelte már Ludovic Kendi, mire Kendi Lajosként Magyarországon is megismerték a nevét a Miskolci Operafesztiválon. Holnap a hazai Co-Opera társulatával Bécsben lép fel a Figaro grófjaként a kalandos életű operaénekes, aki annyira megszerette Budapestet, hogy három éve Salzburgból ide költözött.

1118   Búbánat • előzmény1101 2019-06-23 23:43:05

Kapcs. 1101. sorszám

Holnap (hétfő) 09:30 -10.00  "Arckép"

- alkotó emberek portréja
Kincses Veronika énekművész
Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia
(ism.)

1117   Búbánat 2019-06-14 21:02:30

Hankiss Ilona: Szőnyi Ferenc (1926 - 1990) operaénekes-tanár

Parlando - 2019. 3. szám

 

"Hankiss Ilona (Debrecen, 1935. nov. 6.) operaénekesnő (szoprán). Énektanulmányait a Zeneakadémián Sallay Józsa és Hoór-Tempis Erzsébet irányításával végezte. 1956-ban debütált a debreceni Csokonai Színházban Oscarként (Verdi: Az álarcosbál). 1965-től a Magyar Állami Operaház magánénekese. Repertoárjához elsősorban lírai és koloratúr-szubrett szerepek tartoztak. Európa számos országában vendégszerepelt. Liszt Ferenc-díjas (1963). Főbb szerepei:  Norina (Donizetti: Don Pasquale); Pamina (Mozart: A varázsfuvola); Blonde (Mozart: Szöktetés a szerájból).

Hálásan köszönjük Petőné Szőnyi Klárának, Szőnyi Ferenc leányának, hogy a Parlando olvasóival megosztotta az Édesapjáról készült és a családi albumban féltve őrzött fényképeket."

1116   Búbánat • előzmény1105 2019-06-13 12:42:30

Visszatérek az előző bejegyzésekre: vélhetően Berczelly István  operaénekessel közölték, hogy idén megjelenik az a riportkönyv, aminek Spangel Péter szerkesztésében már tavaly szeptemberben ki kellett volna jönnie (a művész 80. születésnapjához időzítve azt) - azonban máig nincs pontos információnk arról, a közeljövőben kézbe veheti-e ezt a kötetet. Vajon mikor kerül a forgalomba?  Az tág fogalom, hogy: "idén".  Az nagy égés lenne a Háznak, hogy egy évvel a Művész 80. születésnapja után jelenne meg a könyv, pedig tavaly szeptember 9-re ígérték.

1115   Búbánat 2019-06-13 11:40:25

Szabó Miklós - Takács Paula

LÁSZLÓ ZSUZSA EMLÉKEZÉSEIBŐL

I.

Búcsú Szabó Miklóstól

(Csendben elment egy nagy művész)

(1909-1999)

/Első megjelenés: TAPS Magazin- 1999/augusztus-szeptember/

 

II.

Emlékezés Takács Paula operaénekesre

(Palermo, 1913. december 10. – Budapest, 2003. augusztus 27.) 

 

/Első megjelenés: Hegyvidék, 2003. szeptember/

1114   Búbánat 2019-06-04 22:39:01

Már most előre jelzem a szombati rádióműsort:

Bartók Rádió, 2019. június 8., szombat, 17:00 –17.44 Rádióhangversenyek

Kincses Veronika dal- és áriaestje

Zongorán km.: Harazdy Miklós

Km.: Kiss Sándor (klarinét)


1. Giovanni Battista Pergolesi: A telhetetlen,

2. Georg Friedrich Händel: Rinaldo - Almirena áriája II. felv.,

3. Franz Schubert: a) A halál és a lányka, b) Boldogság,

4. Camille Saint-Saëns: a) Mandolin és gitár, b) Miért maradnék egyedül?,

5. Ottorino Respighi: a) Köd, b) Mattinata,

6. Giuseppe Verdi: a) Ave Maria, b) Bordal,

7. Giacomo Puccini: a) Előre Uránia!, b) Nap és szerelem,

8. Kodály Zoltán: a) Ifjúság, mint sólyommadár, b) Kocsi, szekér,

9. Wolfgang Amadeus Mozart: Cosi fan tutte – Fiordiligi áriája I. felv., 10. Henry Mancini: Hold folyó
 

(Márványterem, 2003. szeptember 15. – részletek)

1113   Búbánat 2019-06-02 19:55:50

"Aki túl sokat kér, az valami bizonytalanság miatt teszi"

MÁGÓ KÁROLY2019.06.02. 13:32 Origo.hu

"Interjú Pasztircsák Polina operaénekesnővel, akinek elkezdődött a világkarrierje.

- Egy svájci ügynökség intézi a fellépéseit, az oldalon minden angolul van, és mivel nem voltam benne biztos, hogy ön személyesen megkap minden levelet, azon gondolkodtam, hogy milyen nyelven írjak önnek. Egyébként, ha jól tudom, hat nyelven éli az életét."

1112   macskás • előzmény1111 2019-05-22 22:16:50

 

 

Lélekben én is ott voltam :)

1111   Pósa 2019-05-22 19:41:25

1111

1110   Búbánat 2019-05-22 14:21:07

Ma húsz éve hunyt el Szabó Miklós operaénekes, műfordító, író

Szabó Miklós

Szerzők: László Zsuzsa és  ifj. Szabó Miklós 

/web.archive.org/fidelio.hu/

Fidipédia / Előadók

Szabó Miklós, a XX. századi magyar zenei élet egyik legnépszerűbb operaénekese Székesfehérváron született 1909. november 27-én. Már fehérvári ciszterci gimnazistaként rendszeresen énekelt különféle rendezvényeken. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar – latin – német – olasz szakán bölcsészhallgató volt. Hangjára többen felfigyeltek és beajánlották a Budapesten élő Max Herzberg énektanárhoz, aki olyan tehetségesnek tartotta, hogy honorárium nélkül, magántanulóként tanította énekelni 1927-től 1930-ig. 1937-38-ban a Városi Színházhoz kötötte szerződés. 1939-től 1941-ig a Magyar Rádió, 1941-től 1946-ig az Operaház, 1946-tól 1948-ig a Vígopera tagja volt. 1948-tól 1957-ig az Országos Filharmónia szólistája volt, majd Vaszy Viktor kérésére 1957-től 1969-ig, nyugdíjba vonulásáig a Szegedi Nemzeti Színház magánénekeseként bizonyította kiváló operaénekesi képességeit.

Szabó Miklós művészi adottságai azonban sokkal szélesebb skálán mozogtak. A II. világháború előtt több magyar filmben szólistaként vagy vokálegyüttes tagjaként szerzett kellemes perceket a nézőknek-hallgatóknak. Pódiuménekesként főleg oratóriumok tenorszólóit énekelte világszínvonalon. (pl.: Bach: János passió, Verdi: Requiem, Bartók: Cantata profana, Honegger: Dávid király). Szívesen vett részt kortárs művek bemutatásában, népszerűsítésében (pl.: Sugár: Hősi ének – oratórium, Horusitzky: Báthory Zsigmond – opera).

A Magyar Rádióval évtizedeken át volt gyümölcsöző kapcsolata, ezt bizonyítja több mint harmincnyolc órányi ún. „zésített”, azaz nem letörölhető felvétele. Ezek között megtalálható pl. Erkel Hunyadi Lászlójának, Donizetti Lammermoori Luciájának (Gyurkovics Máriával és Svéd Sándorral készült) teljes felvétele, Horusitzky Báthory Zsigmond című operája, stb.

Számos klasszikus operett- illetve operettrészlet-felvétel is őrzi hangját. (Offenbach, ifj. Johann Strauss, Lecocq, Karl Zeller, Suppé, Fall Leó, Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Huszka Jenő, Fényes Szabolcs, Farkas Ferenc, Gyöngy Pál, Harmath Imre stb.). Műsorán szerepelt még több könnyű dal is. Nem idegenkedett a magyar nóták igényes előadásától sem, ezért egy másik közönségréteg is kedvelt művészeként tartotta számon.

A Szegedi Nemzeti Színház operatársulatában eltöltött több mint tíz év volt operaénekesi karrierjének virágkora. Volt a Tosca Cavaradossija, a Manon Lescaut Des Grieux lovagja, a Pillangókisassszony Pinkertonja, a Don Pasquale Ernestója, a Traviata Alfrédja, Orff A Hold c. művének parasztlegénye, a Hunyadi László V. László királya, stb. V. László szerepét és a Bánk bán Ottóját a Szegedi Szabadtéri Játékokon is egyedülálló sikerrel alakította.

Énekesi pályája mellett különösen igényes zenei műfordításaival segítette művész-társait magyar nyelvű produkcióikban. Huszonnyolc opera és oratórium szövegének magyar nyelvre ültetése mellett páratlanul sikeresek olasz dalfordításai is. Énekesként, rendkívüli muzikalitásával és a magyar nyelv szerelmeseként pontosan megtartotta a prozódiai és nyelvi követelményeket. Kitűnő érzékkel őrizte meg az eredeti szövegek költészetét úgy, hogy közben azok magyar nyelvű énekelhetősége is tökéletes maradt. Az olaszon és a németen kívül francia, orosz, finn, szlovák, svéd és spanyol nyelvből is fordított. Írói munkássága jelentős részét képezi számtalan, az alanyi líra körébe tartozó verse, versciklusa. Írt operaszövegkönyvet Dr. Vasady Balogh Lajos: Stuart Mária című színpadi művéhez. Más kortárs zeneszerzők is szívesen kértek tőle szövegeket műveikhez (pl. Fényes Szabolcs vagy Ribáry Antal).

Erdélytől Floridáig című történelmi-ifjúsági regénye megjelent a Móra kiadónál, és az utolsó darabig elfogyott. Egy másik regénye, mely a magyar jakobinus mozgalommal foglalkozik, most is kiadóra vár. Sok klasszikus és kortárs magyar költő versét zenésítette meg, írt sikeres pesti dalokat (pl.: A Múzeum-kert előtt várlak én) és népies műdalokat is.

Szabó Miklós nyugdíjasként is hatalmas munkabírással dolgozott tovább, rendszeres fellépései mellett fiatal énekeseket tanított, többeket ingyen, csupán tehetségük kibontakoztatásának öröméért. Soha nem utasított vissza jótékony célra rendezett műsorban való, ingyenes fellépésre szóló felkérést.

Még nyolcvan éves korában is énekelt színpadi szerepet: a Turandot Altoum császárát a Szegedi Szabadtéri Játékokon.

Televíziós felvétel sajnos meglehetősen kevés készült róla. Magyarázható ez azzal, hogy fénykora megelőzte a TV elterjedését. Akad azért néhány operett-jelenet, ahol kitűnő pályatársaival szerepel együtt (Neményi Lili, Maleczky Oszkár, Sándor Judit, Gencsy Sári, Szilvássy Margit, Petress Zsuzsa stb.). Idős korában két portréfilm született róla, egyik a közszolgálati, másik a Duna televízióban. A Magyar Rádió is több portréműsort készített vele.

 Szabó Miklós kimagasló kultúrájú énekes volt. Ez egyaránt vonatkozik énektechnikájára, muzikalitására, stílus-készségére, szövegmondására, az operai alakok, az oratórium-szólók átélt megformálására és az ún. könnyű műfaj darabjainak igényes tolmácsolására. Sok nagysikerű beugrása bizonyította kitűnő felkészültségét.

 Liszt-díját és Érdemes Művész címét szegedi munkássága alatt kapta. Határozott egyénisége és visszahúzódó természete miatt soha nem volt az „aktuális hatalom” kegyeltje, viszont az egész ország szeretete övezte élete során. Életművének elismeréseként nyolcvanadik évén túl vehette át a Köztársasági Érdemérem Tiszti Keresztjét.

Szabó Miklós kilencven éves korában, 1999. május 22-én hunyt el Budapesten. Sebestyén János orgonaművész-professzor búcsúbeszédében „tudós énekesnek” nevezte a művészt, aki hosszú pályája során a közönség több generációjának szerzett maradandó élményeket. Legkiválóbb felvételeinek lemezen való kiadása és írásai többségének megjelentetése még várat magára.

Szabó Miklós (Székesfehérvár, 1909. november 27. - Budapest, 1999. május 22) operaénekes sírja Budapesten. Megyeri temető: 20/0/1/94-95.

1109   Búbánat 2019-05-20 13:23:38

Ma este a televízióban láthatjuk:

2019. május 20. hétfő 20:00 - 21:00

Hogy volt?!

Kincses Veronika

2010 (60')

Ismétlések:

Duna Televízió 2019. május 21., kedd 00:20

Duna World 2019. május 21., kedd 01:30

Duna World 2019. május 25.  szombat 07:10

Duna Televízió 2019. május 26., vasárnap 04:25

1108   Búbánat 2019-05-18 12:16:09

KINCSES VERONIKA ÉS JOVICZKY JÓZSEF ÉVFORDULÓS LEMEZE AZ OPERATREZORBAN

Kincses Veronika Kossuth- és Liszt-díjas szoprán, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjának és Mesterművészének 70. születésnapja alkalmából az MTVA Archívumában fellelhető legemlékezetesebb premierjeiből készült CD-válogatás.

A lemezen található 13 felvétel között szerepelnek egyebek mellett a Figaro házassága, a Carmen, a Simon Boccanegra, A végzet hatalma, a Bohémélet, a Pillangókisasszony és az Angelica nővér legszebb részletei.

Joviczky József, a 20. század egyik legkiemelkedőbb magyar Wagner-énekese születésének 100. évfordulójáról ugyancsak az MTVA Archívumának segítségével emlékezik meg az Opera. A német mester művei közül A walkür, a Tannhäuser, a Lohengrin, a Trisztán és Izolda magyar nyelvű részletei szólalnak meg a Magyar Állami Operaház Zenekara és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kíséretében.

A két új CD az OperaTrezor többi kiadványával együtt kapható az Operaház és az Erkel Színház OperaShopjaiban.

Forrás: az Opera Facebook oldala

1107   Búbánat 2019-05-18 12:12:24

Az Operaház Örökös Tagjai - Csoportkép (2019)

 

A Magyar Állami Operaház Örökös Tagjainak díszebédje

 

Szinetár Miklós a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjainak Díszebédjén

 

Ókovács Szilveszter főigazgató a Magyar Állami Operaház örökös Tagjainak díszebédjén

Forrás: az Opera Facebook oldala

1106   Búbánat • előzmény1104 2019-05-18 12:10:40

Kalmár Magda operaénekest (a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze) születésnapja alkalmából Ókovács Szilveszter főigazgató egy különleges Herendi porcelándísszel köszönti (2019)

Forrás: az Opera Facebook oldala

1105   Búbánat • előzmény1104 2019-05-06 16:07:57

Köszönöm ezt a megosztott információt!

1104   joska141 • előzmény1103 2019-05-06 14:41:33

Tegnap, május 5-én a televízió aktuális OperaCafé adásában az örökös tagok húsvéti ebédjéről szóló részben szintén szó volt a Berczelly kötetről. Ott is csak azt mondták, hogy majd ebben az évben jelenik meg, pontosabb dátumot nem közöltek. Sajnálom, hogy nincs több információ.

1103   Búbánat 2019-05-06 13:59:51

Az Opera honlapján, a Kalendáriumban olvasom az Operaház Örökös Tagjai sorozat eddig megjelent köteteiről a tájékoztatást:

- Csúri Ákos: Megszólal a néma pálca (Medveczky Ádám)

- Karczag–Wellmann: Simándy József arcai

-  Réfi Zsuzsanna: Lélekhangon – Beszélgetések Tokody Ilonával

- László Ferenc: A nagyvadak érdekelnek (Szinetár Miklós)

- Angelika Lippe: Nyílegyenesen – Andor Éva pályaképe

- Spangel Péter: Életúton Berczelly Istvánnal  - azonban erről a könyvről nem tudnak az Opera  Shopban; az Erkel Színház shopjában tegnap jártam, de ez a kötet nincs a polcokon és érdeklődésemre elmondták, a belső számítógépes rendszerükben sem találják (hogy megjelent volna a könyv).

Ezt azért is furcsának találom, mert ismeretem szerint ennek  a könyvnek már az elmúlt év őszén meg kellett volna jelennie, mégpedig Berczelly  István 80. születésnapjára – ami tavaly szeptemberben volt.  

Jó lenne tudni, miért ez a jelentős késlekedés, egyáltalán, mikor fog megjelenni az Opera Trezor sorozatában már hírül adott Életúton Berczelly Istvánnal  című kiadvány?

 

Az alábbi Örökös Tagok kötete előkészületben:

Pártay Lilla

Sólyom-Nagy Sándor

Kincses Veronika

Mihály András

Molnár András

Dózsa Imre

Csikós Attila

1102   Búbánat 2019-04-02 12:14:55

Száz éve született Kövecses Béla

/Opera Magazin - 2019. január - február - március szám/

Január 1-jén múlt kerek száz esztendeje, hogy Kövecses Béla, a világháború utáni hazai operajátszás egyik legtöbbet foglalkoztatott tenoristája megszületett. A kerek évforduló alkalmából a tervek szerint 2019-ben emléktábla kerül a művész egykori lakóházára. Alakját a művész lánya, Kövecses Klára segítségével idézzük meg.

/ Karczag Márton/

HOFFMANN MESÉI, 1957 - HÁZY ERZSÉBET, KÖVECSES BÉLA | Forrás: Operaház Archívuma

http://www.opera.hu/data/opera/leaflet/4821/Opera_Magazin_33..pdf

Fotó: 54. oldalon

Az Opera Magazin olvasói közül bizonyára még sokan emlékeznek Kövecses Bélára, ám az életéről valójában igen keveset lehet tudni, a Magyar Színházművészeti Lexikonban pusztán rövid szócikket kapott, Várnai Péter 1974-es Operalexikonjából pedig érthetetlen okokból kimaradt a neve. Hogyan jutott el a tenorista az Operaház színpadáig?

- Édesapám budai tisztviselőcsaládban született és már kiskorában hegedülni tanult. Igazi szenvedélye azonban az énekhang volt, állítólag az asztal alatt hallgatta a detektoros rádiót, és a kedvence már ekkor is egy tenorista, Beniamino Gigli volt. Énektanulásról azonban szó sem lehetett, legszebb éveit vágta félbe a II. világháború. Huszonnégy évesen kellett bevonulnia, Erdélyben harcolt, zászlósként. Egy orosz golyó keresztüllőtte a karját, amit később tökéletesen tudott használni, de a heg egész életére megmaradt. Szovjet fogságba kerülve a tábori orvos le akarta vágni a roncsolt kezet, de édesapám nem engedte, akkor és ott teljesen lehetetlen volt az érve: fél karral hogyan lehetne operaénekes!? Nyilvánosan fogolytársai előtt lépett fel először, s szerencsére elég gyorsan haza is került, majd felkereste Jámbor Lászlót. Édesapám az Operaház népszerű baritonjától kapta az első hivatalos énekóráit, és 1946 őszén a színház tagja lett.

Kövecses Bélát Tóth Aladár szerződtette, első feladata az Aida Hírhozója volt, s már az első évadjában hat szerepet kapott. A legendás igazgató gondosan építette fel a kezdő művész karrierjét, az első főszerepét, a Gianni Schicchi Rinuccióját 1949 tavaszán bízta rá.

- Édesapám gyakran emlegette az 1947-es római nyarat, amikor néhány pályakezdő kollégájával együtt több héten keresztül Manfredi Polverosinál tanulhatott. Amikor Tóth Aladár meglátogatta őket, nem győzött csodálkozni, mert valóban az énekórákra jártak, ahelyett, hogy az örök városban csavarognának. A direktor igazán vigyázott a művészeire, édesapám például a nagyobb feladatait – mint a Szöktetés a szerájból Pedrillója, a Bánk bán Ottója vagy a Pillangókisasszony Pinkertonja – a Gördülő Opera tájelőadásain énekelte először.

Emlékszik az első operaházi élményére?

- Szüleimnek egyetlen gyermeke vagyok, édesapám pedig fiút várt, így meglehetősen vagány nevelésben részesültem mellette. Hároméves lehettem, amikor elvittek a Lakméra, ami ugye nem egy vidám darab. Teljesen átéltem az előadást és sírtam, amikor édesapámat megkéselték, aztán a tapsrendnél a mellettünk ülők nagy derültségére így kiáltottam fel: „Hát mégis él!” Igen gyorsan színházi gyerek lettem, nemcsak a színfalak mögül, vagy a tűzoltó fülkéből nézhettem az előadásokat, olyan művészek karjaiban, mint Orosz Júlia, hanem öt-hat évesen elkezdhettem statisztálni, természetesen elsősorban azokban a darabokban, melyekben édesapám fellépett, a János vitézben, a Farsangi lakodalomban és Az eladott menyasszonyban. Nagyon szerettem volna eljátszani Cso-csoszán fiacskáját is, de azt édesapám nem engedte, mondván enélkül is elég megrázó számára a III. felvonás.

Milyen volt Kövecses Béla otthon?

- Szabadidejét általában családi körben vagy régi barátai társaságában töltötte. Zárkózott ember volt, de a pályája iránti elhivatottsága, kedves, intrikamentes természete miatt mindenki szerette. Énekmestere dr. Sipos Jenő volt, szerepeit először otthon, a zongora mellett tanulta. Országos ismertségre a Rádióban énekelt számos operettszereppel tett szert, de gyakran hívták Ausztriába és az NSZK-ba is operettestekre. Emlékszem, milyen sok rajongói levelet kapott, amiket dedikált fotókkal viszonzott. Ezeket ő maga hívta elő, én meg gyakran csatlakoztam hozzá. Nagyon szeretett balatoni telkünkön kertészkedni, legbüszkébb a magyar fajtákból gondosan válogatott szőlőjére volt. 25. operaházi jubileumán Rodolfót énekelte, 1975-ben érdemes művész lett. Bár még több főszerepet megformált, az utolsó években inkább kis feladatokat kapott, így fájó szívvel, de a jubileumi előadás után néhány évvel nyugdíjba vonult. Ezután a főszerepet rajongva szeretett Gergely unokája töltötte be életében. o

1101   Búbánat • előzmény1100 2019-01-12 15:16:55

Érdekes beszélgetést hallgathattunk tegnap este 7 órától a Bartók Rádióban Kincses Veronika operaénekesnővel, akit a szerkesztő-műsorvezető Becze Szilvia kérdezett az Arckép” - alkotó emberek portréja műsorában.

A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas lírai szoprán, érdemes művész  beszélt gyermekkori ének-zenei érdeklődéséről, vonzotta a gyermekszínpad, a rádiós fellépési lehetőségek, minden, ami a dallal, az énekléssel összefüggött. Már korán bekerült a rádió gyermekkórusába, de egyéb szereplései során is próbára tehette tehetségét. Nyitott, érdeklődő típus volt. Később, az énektanulmányai befejeztével egyenes út vezette az Operába, ahol főleg Mozart, Puccini és kevéske neki való Verdi-szerepekben itthon és külföldön sikeres, nagy ívű operaénekesi pályát futott be.  Sok szerepet kapott, a kortárs daraboktól sem ódzkodott... Később tanított is a pécsi egyetemen: ennek során szem előtt tartotta, hogy minden növendék más, a meghallgatásukkor és a velük való foglalkozás előfeltételei, szempontjai nála: az illetőnek legyen saját elképzelése céljairól, mutasson  tehetséget, azzal tudjon valamit közölni, legyen egyéniség, sajátos tulajdonságaival, elhivatott legyen, előny, ha egyedi hangszínnel rendelkezik, másokat ne másoljon,  ne legyen unalmas; amit és ahogyan énekel,  azzal akarjon is valamit közölni, tudjon átadni valami kifejezőt a hangjával; elhivatottsága legyen… 

Kincses Veronika említette korai gyermekvállalását, amit rögtön követett egy ösztöndíjas továbbképzési lehetőség Rómába, a Szent Cecília Akadémiára; a gyermekszülés mennyire jótékonyan hatott rá, hangjára is,  a karrierje sem sínylette meg; tanácsolja minden fiatal énekesnőnek, hogy az anyai hivatásról ne mondjon le a karrier kedvéért. Kincses Veronika 32-szer repülte át az Óceánt, ez oda-vissza 64 repülőút volt Amerikába és vissza. A külföldi meghívásai, fellépései során sok neves énekest ismert meg, kapcsolatokat épített. Soha másokat nem másolt, úgy tartja: mindenki vállalja fel a  saját hangját, képességeit, legyen ő a saját maga: ezt tudja, fogadják el tőle, ezt szeressék benne, ezért figyeljenek fel rá…. A Művésznő érintette a „könnyedebb” éneklési feladatokat (operett, musical): kedvenc darabja volt az Óz, a csodák csodája című zenés film. Volt egy korai időszaka, amikor még felmerült benne az a gondolat is, hogy musicalszínésznő lesz, de aztán erről letett, tisztában lévén meglévő értékeivel, képességeivel, erényeivel, de alkatával is, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy minden stílusban otthon kell tudnia lenni egy énekesnek.   

Nagyon közvetlen szavak, megfogalmazás, szép vallomások hangoztak el ebben az "Arckép"-ben: dióhéjban minden lényeges információ benne volt, amit - gondolom - Kincses Veronika szívügyének tartott elmondani, és hogy a rádióhallgatók minél teljesebb képet kapjanak egy ma már nem közszereplő, de a kulturális - művészeti életben, az Operában és külföldön máig számon tartott, meghatározó, legendás énekművészünk pályaútjának alakulásáról, a személyiséget tükröző gondolatvilágából amit  tudni érdemes és szabad. 

A zenei bejátszásokban részletek csendültek fel Kincses Veronika énekfelvételeiből:

Mozart: Figaró házassága 

Puccini Pillangókisasszony 

Verdi: Ernani - Elvira áriája (cabaletta) I. felv.  (magyarul)

The Wizard of Oz: Over The  Rainbow

Érdemes lesz meghallgatni ennek a beszélgetésnek az ismétlését a Bartók Rádióban: január 14., hétfő reggel 9.30 – 10.00 óra.

1100   Búbánat 2019-01-11 09:05:42

Ma  este a Bartók Rádióban hallgathatjuk meg:

 19:00 -19.30 – „Arckép” - alkotó emberek portréja

Kincses Veronika operaénekes

Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia 

(Ism. hétfő, 9.30)

1099   lujza • előzmény1098 2019-01-03 01:31:13

Sajnos! :(((

1098   Búbánat • előzmény1097 2019-01-02 23:39:39

Bizony, már az Opera házatája sem mentes az efféle színes, "celeb" -szintű bulvártól...

1097   lujza • előzmény1095 2019-01-02 23:31:25

Azért ez már maximum Blikk színvonal!

1096   Búbánat • előzmény1095 2019-01-02 12:07:00

„Az Opera két fiatal művésze, Zavaros Eszter és Szemerédy Károly  idén júliusban  (2017 - Búbánat) örök hűséget fogadtak egymásnak. Eszter ezzel a képpel köszönte meg nekünk, hogy megismerhette férjét. Pillangókisasszony, Pikk dáma, Triptichon - csak néhány előadás, melyben mindkét énekes látható. Sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak!”

(Az Opera Facebook oldaláról, 2017. július 31.) 

1095   Búbánat 2019-01-02 00:05:18

ZAVAROS ESZTER KISMAMA FOTÓZÁSA – video-riport

Optimum Solution Enterprise Kft

„Mozgalmas éve volt az Opera gyönyörű szopránjának, Zavaros Eszternek. A turnék során ő is járta a világot a társulattal, a Solti Nemzetközi Karmesterversenyen pedig műsorvezetőként is debütált. De láttuk már keményen sportolni és meghatódottan nyilatkozni élete nagy napjáról, az esküvőjéről. Most viszont élete legnagyobb szerepére készül.”
 

1094   Búbánat 2018-12-21 08:56:38

Ma este

19:00 - 19:30  Bartók Rádió

Arckép

Arckép- alkotó emberek portréja

Kincses Veronika operaénekes

Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia 

1093   Búbánat 2018-12-16 18:04:48

70 éves Molnár András, a legendás magyar Wagner-tenor

Fidelio/MTI 2018.12.08. 10:00

December 8-án ünnepli 70. születésnapját Molnár András Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, tenorista, érdemes művész.

1092   Búbánat 2018-11-26 11:26:19

„Egyszer még vissza tudták csábítani a világhírű énekesnőt, többször már nem”

Interjú Kasza Katalinnal

/MÁGÓ KÁROLY 2018.11.25. 16:48 Origo/

Pontosan 25 évet énekelt a legmagasabb szinten a világhírű operaénekes, Kasza Katalin. Aztán visszavonult. Hogy így fog tenni, azt már 18 évesen megfogadta, mert hallott egy énekest, akinek szerinte már nem kellett volna színpadra állnia. A 25 év alatt azonban többek között fellépett a Covent Gardenben is. A 70-es évek egyik ünnepelt sztárja volt, a nagy drámai szopránok egyike. Visszavonulása után egyszer sikerült visszacsábítani a színpadra, igaz, ehhez a világhírű karmesterre, Yurij Simonovra is szükség volt. Az énekesnő az Origónak többek között azt mondta: „Engem odaállított a teremtő a színpadra. Mindenestől. A figurámat, a hangomat, minden adottságomat.”

(Most látom, hogy Zéta már tegnap feltette az interjú linkjét a Kedvenc előadók topicba; legalább erőteljes nyoma marad a fórumon; Házy Erzsébet emlékére szerkesztett  és megjelentetett két képes albumról tudok, azokban Kasza Katalin emlékező versei is elolvashatók...)

1091   Búbánat 2018-11-09 12:49:09

Kincses Veronika, Kertesi Ingrid, Pitti Katalin, Kelen Péter, Kováts Kolos ,

Kovács János karmester, Ilosfalvy Róbert, Szendrényi Katalin, Melis György, Nagy Viktor,

Begányi Ferenc és Ütő Endre.

Forrás: Facebook

  
Hírek
• Most Budapesten is ingyen hallhatják a Fesztiválzenekart
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel és előad: Hollerung Gábor
"Megérthető zene"
Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei
A mai nap
történt:
1884 • A budapesti Operaház megnyitása
1984 • A felújított, 100 éves budapesti Operaház megnyitása
elhunyt:
1921 • Engelbert Humperdinck, zeneszerző (sz. 1854)