vissza a cimoldalra
2018-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61137)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4069)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7453)
Kelemen Zoltán, operaénekes (90)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2931)
Opernglas, avagy operai távcső... (20145)
Simándy József - az örök tenor (552)
Operett, mint színpadi műfaj (3714)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1115)
Pantheon (2264)
Balett-, és Táncművészet (5560)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1503)
Franz Schmidt (3197)
Momus-játék (5543)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4355)
Ilosfalvy Róbert (816)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2606)
Lehár Ferenc (641)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Kedvenc magyar operaelőadók (András, 2004-06-14 11:31:36)

   
1089   Búbánat 2018-09-24 09:17:13

Hamarosan a Bartók Rádió sugározza

9:30 - 10.00:

Arckép

- alkotó emberek portréja
Szegedi Csaba operaénekes

Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia
 

1088   Búbánat 2018-09-08 10:30:06

Ma egy „kerek” születésnapot ünnepel Kincses Veronika, szeretettel gratulálok a Művésznőnek!  

Találtam egy régi újságcikket, mely a szoprán operaénekesnő portréját rajzolja fel, most ide bemásolom:

  • Magyarország, 1989. július 7-12.  (27. szám)

Kincses Veronika - Portré

„Haragosok nélkül?”

A mai magyar, mindjobban gyérülő s olykor célt tévesztő zenekritikai írások szerzői egy-egy operaházi felújítás során szívesen hivatkoznak a háború utáni évek énekes nagyságaira — Osváth Júlia, Svéd Sándor, Székely Mihály, Gyurkovics Mária, Orosz Júlia legendás generációjára, ezzel valamelyest aláértékelve az azóta művésszé érett, immár harmadik operaénekes nemzedék kvalitásait.

Igaz, énekművészeink között kevesen vannak, akiknek fokozatosan kibontakozó tehetsége révén pályája olyan egyenletesen és megbízhatóan emelkedett volna, mint Kincses Veronikáé, akinek azonban ezt az elismerést ugyancsak nem volt könnyű megszereznie az évek során. Kincses Veronika még főiskolás korában, 1971- ben, megnyerte Karlovy Varyban a Dvořák-énekversenyt, öt évvel később pedig a pozsonyi UNESCO- verseny első díját hozta haza.
1980-ban kapta meg a Kossuth- díjat egyesek szerint túl korán.

„Szerencsére mindig voltak haragosaim is” — vallja a ma már itthon is, külföldön is nagyra becsült szoprán énekesnő. Rendkívüli tehetségét természetesen nemigen vonták kétségbe, de 1973 óta fennálló operaházi tagsága alatt olyan évei is voltak, amikor az igen kis számú fellépési lehetőség miatt rangján aluli „haknizást” kellett vállalnia — gyakran neves művészkollégákkal együtt —, csakhogy rendszeresen énekelhessen. Miközben munkaadója nem engedte, hogy a neki szóló külföldi meghívást elfogadja. Sőt, egy másik kolléganőjét küldték el helyette ...

Mindamellett Sipos Jenő, a neves énekpedagógus egykori növendékének nevéhez az elmúlt másfél évtized alatt jó néhány emlékezetes alakítás fűződött. Többek között Zerlina, Susanna, Fiordiligi, Mimi, Manon, Norma, Angelica nővér, Michaela, az Ernani Elvirája, A nürnbergi mesterdalnokok Évája jelmezében szerette meg a hazai és a külföldi közönség. (Luciano Pavarotti emlékezetes budapesti fellépésekor is Kincses Veronika énekelte Mimi szerepét a Bohéméletben a világhírű tenorista partnereként.)

1983 óta ismert, visszatérő vendége a világ néhány nagy operaházának. Leggyakrabban az Egyesült Államokban és Kanadában lépett fel; Montrealban, Buenos Airesben, Venezuelában, San Franciscóban, Bostonban, Dallasban, Chicagóban. Három montreali vendégszereplésén, amelyeket a televíziós közvetítés révén egész Kanada láthatott, a Pillangókisasszonyban, az Angelica nővérben és a Bohéméletben énekelte a női főszerepet. Jól ismerik Bonnban, Frankfurtban, Hamburgban, Amszterdamban, Brüsszelben, Londonban is.

Itthon egyike azoknak a művészeknek, akik gyakran énekelnek kortárs magyar szerzők műveiben. „Énekszerűen megírt, igényes darab előadására mindig szívesen vállalkozom — mondja Kincses Veronika —, amilyen egyebek között Petrovics Lüszisztratéja vagy Balassa Kassák-rekviemje. Hozzátenném azonban, hogy nem könnyű kiválasztanom a nekem megfelelő kortárs művet, hiszen én énekesnő és nem effektuselőadó vagyok.”

Kincses Veronika 1974-ben — ösztöndíjjal — a római Santa Cecília Akadémián Giovanna Pederzininél tanult egy évig, a harmincas évek híres mezzoszoprán énekesnőjénél, akinek az olaszos dallamformálás titkának elsajátítását köszönheti. A római tanulmányútnak bizonyosan abban is része van, hogy Kincses Veronika napjainkban Magyarországon a lírai olasz női szerepek, főként Puccini alakjainak egyik leghitelesebb megformálója. És talán nem független ettől az sem, hogy a századforduló ugyancsak olasz komponistájának A láng című operájában is hiteles alakítást nyújtott.

Ezt állítja többek között mai énektanára, művészetének állandó és megbízható irányítója, Orosz Júlia is.

„Orosz Júlia, aki hosszú pályán szerzett gazdag tapasztalataival eddig is sokat segített már nekem, maga is énekelt a Respighi-opera 1937-es magyarországi bemutatóján, csakúgy, mint Ligeti Dezső, aki ma Dallasban él és egykor neves, Amerika-szerte ismert énekművész volt. Orosz Júlia, aki nem osztogatja könnyen dicséreteit, nagyon elégedett volt alakításommal. Amit ő és utóbb Ligeti Dezső mondott nekem erről a műről, abból arra következtetek, hogy a mostani felújításról nyilatkozó némelyik kritikus ugyancsak félreértette a darab lényegét, s talán olyasféle boszorkányos rémdrámát várt tőle, ami teljességében idegen ettől a zenétől. A produkciót egyébként, csaknem azonos szereposztásban, Mikó András rendezésében, 1987-ben már előadtuk a Buenos Aires-i Teatro Colonban, a világ egyik leghíresebb               operaházában, ahol egy ideig Toscanini volt a vezető karmester. A mi előadásunkat akkor az év produkciójának minősítették.”

A következő operaházi évadban újabb szereppel bővül repertoárja: Leonórát énekli A végzet hatalma, és Erzsébetet a Tannhäuser felújításában... „A lírai alkatú Wagner-hősnők csaknem ugyanolyan közel állnak hozzám, mint az olaszok; és Wagner zenéje csakúgy, mint például Richard Straussé...”

Kincses Veronika egyike a legmegbízhatóbb operaházi művészeknek: alakításait a legmagasabb színvonal jellemzi, ritkán indiszponált, szerepformálása — az említett sokféleség ellenére is — mindig hiteles, meggyőző.

Úgy sejthető, hogy mindez nem csupán technikailag jól megalapozott énektudásának és biztos stílusismeretének köszönhető. Láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus ember is.

Énektechnikai problémáim valóban nincsenek, hiszen olyan biztos alapokat kaptam tanáraimtól, amelyekkel csak jól kell gazdálkodni. Orosz Júlia pedig, aki szinte a lányává fogadott, rendszeresen kontrollálja a hangomat, amelyre egyébként megtanultam vigyázni. Ma már nem szükséges mindent vállalnom, amire felkérnek, s azt hiszem, a hangomnak legmegfelelőbb optimális számú fellépést sikerült magamnak meghatároznom. Ezek között természetesen koncertek is szép számmal vannak. Egyébként úgy érzem, valóban kiegyensúlyozott az életem, aminek a munka mellett alapja a nyugodt — joggal mondhatom: boldog családi háttér. Férjem maga is zeneművész, az Operaház tagja, tehetséges, szép gyerekem van, s végre elkészült éveken át épült házunk a város zöld övezetében — mit kívánjak még?

SZOMORY GYÖRGY

Kincses Veronika és Ilosfalvy Róbert

1087   Búbánat • előzmény1086 2018-09-04 10:28:48

:))

1086   tiramisu • előzmény1081 2018-09-04 07:44:35

Kedves Búbánat!                                                                                               Megint elolvastam, köszönöm szépen!                                                        Szeretettel üdvözöllek , tiramisu

1085   Búbánat 2018-08-27 16:22:06

GULYÁS DÉNES A BLOGBEJEGYZÉSEKRŐL, A KÖZÖNSÉG BEFOLYÁSOLÁSÁRÓL ÉS A MUSICALRŐL

Magyar Idők, 2018. AUGUSZTUS 26. VASÁRNAP 16:45

/OZSDA ERIKA/

„LELKI LUXUS”

"A Honvéd Művészegyüttesben tizenhét évesen már szólót énekelt, tíz évvel később megnyerte a Luciano Pavarotti Nemzetközi Énekversenyt. Később a világhírű olasz operaénekest barátjának is nevezhette. A kőbányai szegénységből a világ legnagyobb operaházainak színpadáig jutott el. Gulyás Dénes ír, rendez, tanít, hét éve a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatát vezeti, és egyedi a véleménye az értékteremtő művészetről."

 

Kiemeltem bekezdéseket ebből az interjúból:

– Miért tartja fontosnak, hogy naponta megossza gondolatait az egyik közösségi oldalon?
– Imádok írni, és minden foglalkoztat, ami körülöttünk van. A 2013-ban megjelent, Mekkora Isten tenyere? című könyvem után szeretnék még egyet megjelentetni. Nem is egyet, többet.

– Az interneten több változatban látható az ön előadásában a Vágyom egy nő után című dal. Irigylésre méltó az a nő, akinek szól. A színpadon éneklés közben mire figyelnek, mire gondolnak?
– Nem az a katalizátor, hogy a nagy szerelmemre gondolok. Az érzést nem egy kép, hanem a zseniális szerzők esetében a zene váltja ki. Mindig azt mondom, hogy a zenénél jobb rendező és énektanár nincs.

– A világ leghíresebb énekeseivel állt színpadra. Sokat dolgozott külföldön, Amerikában nem egyhuzamban, de legalább tíz évig élt.
– Ennek ellenére nekem mindig a pesti Opera volt az első. Most is az. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy semmilyen kapcsolatom nincs vele. Ezt nem sértetten vagy szomorúan mondom, az élet hozta így. Elég dolgom van másutt. Most a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatát vezetem, ahol próbálom elérni azt az ideált, amelyet a színházról gondolok. Amikor elkezdtük a munkát, akkor hatvanhétezer fizető néző volt, most százhúszezer. Példátlan ez a nézőszám-emelkedés, ami persze az összes színházi dolgozónak köszönhető.

– Találkozott nagyon ismert énekessel, akinek nem szerette a hangját?
– Soha nem törtem a fejem, hogy a hang szép vagy nem. Talán itt siklik ki az énekoktatás is. Sem az énektanárok, sem az operakedvelők kö­rében nem vagyok népszerű azzal a gondolatommal, hogy a hang nem a cél, hanem az eszköz. Egy szerszám, amelyet tökéletesíteni kell, és karbantartani. Az nem művészet, csak hangmutogatás, amikor az énekes a zene, a darab, a jelenet mondanivalójától függetlenül sokáig kitart egy magas hangot, mint ahogy tévedés azt hinni, hogy a gyors és hangos zongorázás feltétlenül művészet. A cél az, hogy a megmagyarázhatatlanból, a misztikumból adjunk át valamit, és ne a magamutogató cirkuszból.

– Véleménye szerint „a tanítás munkának nem nevezhető valami”. Ha nem munka, akkor mi?
– A világ legnagyobb élvezete. Dalirodalmat tanítok a Zeneakadémián, tavaly Brahmsszal foglalkoztunk, jövőre Richard Strauss-szal fogunk. Munka a tanítványokkal zenét hallgatni? Öröm! Persze van véleményem, de azt nem akarom nekik elénekelni. (Néha persze nem bírom ki.) Tanárként nem az a dolgom, hogy a tanítványaimat olyanná formáljam, mint amilyen én vagyok. Inkább gondolkodni tanítom őket, arra, hogy több lehetséges jó megoldás létezik. Ha gondolkodnak, és tehetségesek, akkor biztosan megtalálják azt, amiben hisznek, s amit a tehetségük hitelesít. Szerzőkről, ritmusról, harmóniáról, versről beszélgetünk, ami maga a mennyország. Munka volt reggel másfél órát dolgozni a kertben!

1084   Búbánat 2018-07-21 09:00:44

Ma délután, a Bartók Rádió műsora:

17:15 – 18.21

Világjáró művészeinkhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

Cserna Ildikó énekel


Km.: Szántó Andrea (ének), Gyökér Gabriella (zongora)


1. Andrew Lloyd Webber: Requiem - Pie Jesu, 
2. Giulino Caccini: Ave Maria, 
3. Giuseppe Verdi: Otello - Ave Maria, 
3. Pietro Mascagni: a) Ave Maria, b) Parasztbecsület - Santuzza áriája, 
4. Richard Wagner: Wesendonck dalok - a) Az angyal, b) Csendesen állj!, c) A melegházban, d) Fájdalmak, e) Álmok, 
5. Hugo Wolf: Mignon dala, 
6. Richard Wagner: Tannhäuser - Csarnokária, 
7. Jacques Offenbach: Hoffmann meséi - Barcarola

(Rádió Márványterme, 2018. június 19.)

 

1083   Búbánat • előzmény1011 2018-05-16 11:38:53

Ma négy éve hagyott itt minket Andor Éva operaénekes, főiskolai tanár

 (Budapest, 1939. december 15. – 2014. május 16.)

Népszava, 1986. október21.

LÁTOGATÓBAN SZOT-DÍJASOKNÁL

ANDOR ÉVA operaénekes

Film Színház Muzsika: A hét portréja Andor Éváról (a Liszt-díj átvétele alkalmából):

„Az első riportot 1955-ben írtam róla. Akkor a Vendel utcai tanítóképző első osztályának volt a növendéke, s a csodálatos Andor Ilona Kodály-kórusában énekelt... Prácser Éva két hosszú szőke hajfonata csak úgy világít az énekkarban. Szép hangja akkora terjedelmű, hogy nemcsak szopránt énekel, hanem mezzót meg altot is ... Prácser Évából főiskolás korában lett Andor Éva: ez a név jobban csengett a színpadon, s még szorosabbra fűzte a kapcsolatot az annyira szeretett és tisztelt Andor Ilonával.” (Gách Marianne)

Ez a névváltoztatás lett Andor Éva talán első úgynevezett művészi sztorija. Minden róla szóló interjú így kezdődött akkoriban. Kellett is ez a sztori az azonosítás végett, hiszen — mint láthatjuk — jó korán indult a pálya felé, szakmai körökben ismert volt már az a „szőke hajfonatú” kislány, aki úgy akart másként a Nagy Színpadra lépni, hogy az út visszafelé később is járható legyen. Ugyanakkor a legjobb amerikai sztárcsinálók sem találhattak volna ki jobb kezdősztorit egy kezdő sztár számára: megható és tiszteletre méltó gesztust, amely igazán stílusos egy lírai szoprán esetében, aki később majd Butterfly lesz és Mimi lesz, és Görög Ilona, Manon, Euridike, Ophélia ... aztán persze Mozart bűbájos Paminája... Két zseniális szerző írta szerepeit: Mozart és Puccini.

Igen, én nagyon szerencsés voltam. Mert a legjobb zenei nevelőanya kezébe kerültem. Andor Ilona csodalény volt, csodatanár, csodálatos művész. Gyerekként elindulni ilyen ember segítségével, felmérhetetlen előny. Zenében éltem, amely olyan volt számomra, mint a levegő, amit belélegzek. Úgy tanulok, hogy az nem tanulás, hanem csupa öröm. Fantasztikus. Ha minden gyerek ilyen tanárral találkozna, azt hiszem, még sokkal több tehetség bontakozhatna ki. Pedig hát így is, a főiskolán olyan tanítványaim vannak, olyan hangok, olyan tehetségek, hogy az káprázatos! Nem tudom, mi lesz itt néhány év múlva, amikor azt látom, hogy mennyire nem tudunk gazdálkodni a tehetségekkel ... Igen, én nagyon szerencsés voltam.


Új Tükör (1983. dec.): Erzsébet arcai:

„Éppen húsz éve történt, szezonkezdéskor. Zenekari ülőpróbát tartottak az Operaházban. Már mindenki elfoglalta a helyét... még egy perc és belép a karmester. S akkor a magánénekesek sorából feláll egy ismeretlen szőke kislány, megilletődötten körbenéz és csengő hangon azt mondja: Tisztelt művésznők és művész urak, nagy kitüntetés számomra, hogy mától fogva önök között, az ország legkiválóbb muzsikusaival együtt dolgozhatok. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Andor Évának hívnak. Megtapsolták. S ezzel megkezdődött ragyogóan felívelő operai pályafutása.” (Kerényi Mária)

És nagyon jó szerepeket kaptam. Méghozzá nem azonnal főszerepeket, ami nagyon fontos, mert meg kell szokni a színpadot, a kollégákat, a légkört, egyáltalán fokozatosan kell eljutni a csúcsig. Lehetnek ugyan rendkívüli tehetségek, akiknek joguk van berobbanni üstökösként, de még náluk is meg szokta bosszulni magát a hirtelen nagy feladat. Szerencsésebb érni hagyni a művészt, különösen a mi szakmánkban. Az énekesnőnek be kell érnie, különben tönkremegy. Ha egy kezdőre, mert jól megold valamit, azonnal rámondják, hogy zseniális, akkor hova tud tovább fejlődni? Ha egyszer zseninek nevezték, utána már csak azt akarja hallani, nem? Különben ma világjelenség, hogy csak fiatal énekesnők az énekesnők. Harminc fölött már szóba sem állnak az emberrel. Ebből pedig rettenetes tragédiák szoktak következni. Ha egy hanggal hazardíroznak, akkor az a hang elvész. Nem lehet nagyobb súlyokat cipelni, mint amekkorát elbír az ember.
— Ellenkező esetben?
— Az énekesnőnek magának kell tudnia, mire képes. Lennie kell benne annyi önismeretnek, hogy nem vállal el a hangi adottságait meghaladó feladatokat. Ügy kell énekelni, mintha könnyedén pingpongozna. Abban az esetben a hang erősödik, izmosodik, fényesedik — ahogy az élet az embert pofozza, vagy éppen szépségekkel megáldja — érzelemdúsabb lesz, de ez harmincadik életéve előtt ritkán következik be. Ez biológiai törvényszerűség, amelyet ma egyszerűen elvetnek. A kezdő énekes tehát kénytelen sietni, mindent elénekelni, iszonyatosan megerőltető feladatokat elvállalni, és azután idő előtt tönkremegy. Amikor én az Operába kerültem olyan „nagy vadak” énekeltek még főszerepeket, mint Gyurkovics Mária, Osváth Júlia, Orosz Júlia, akik akkor már bizony a hatvanadik életévük felé jártak. Egy színház különben sem lehet meg a középgeneráció nélkül. Az Operában volt olyan hét, hogy négy előadás maradt el.
— Emlékszem, voltak évek, amikor két Pillangókisasszony volt összesen az Operában. Ma hány van?
— Ma? Hat, vagy hét. És — ezt add össze! — elmaradt Pillangókisasszony-előadás, mert egy címszereplő sem vállalta az éneklést. Ilyen azért még nem volt. Meg az sem volt, hogy az elmúlt két-három évben annyi előadás maradt el, amennyi az Operaház fennállása óta soha.
Én még az aranykor utolsó éveit élhettem át ennél a színháznál és megtanulhattam, hogy a legszuverénebb egyéniségek milyen alázattal szolgálták a társulatot. Nem tudom, bennünk még az volt, hogy menteni az előadást. Hogy előadásnak muszáj lennie. Ha betegen, ha rokkantan, de ki kell állni a színpadra. Most ez nincs. Ez valami súlyos erkölcsi lazulás, nem?
Egy előadás elmaradása Gyurkovics Mária, Székely Mihály idejében egyenlő volt a katasztrófával. Négy énekesnő van most a Cosi van tuttere, és a napokban az előadás mégis elmaradt. Hogy lehet ezt megérteni? Bizonyára lesznek majd színháztörténészek, akik később kiderítik, hogy ez a hanyatló korszak hogyan, miként következett be. A probléma etikai oldalával is foglalkozniuk kell. A szinte elképesztő értékeltolódások, a tehetségek elfecsérlése óhatatlanul' megbosszulja magát: a színház nem az életünk egyetlen biztos színtere, hanem olyan munkahely, amelyen legjobb hamar túllenni, s ez a művészetben katasztrofális. Mindehhez hozzájárul, hogy rengeteg a valóban káprázatos tehetség, akik — bebizonyosodott — kiválóan megállják helyüket a világban súlyos dollárokért is. A Magyar Állami Operaházban pedig az átlagfizetés nem több nyolcezer forintnál. Az más kérdés, hogy egy igazi művész, aki úgy dönt, hogy itthon marad, énekeljen forintért is, kevés forintért is, vagy csak azért, hogy énekelhessen, mondjuk, becsvágyból, de ha ezt megteszi, akkor különösen becsüljük meg.


„Figyeltük, merre visz az útja — talán Desdemona, Tatjana, a Boccanegra Ame- liája — ám Andor Éva egyszercsak eltűnt a szemünk elől. Volt olyan szezonja, amelyben mindössze négy előadásra tűzték ki, holott repertoárja mintegy félszáz szerep.” (Új Tükör: Kerényi Mária)

Az utolsó nyolc év. Iszonyú volt. Hogy nem bolondultam meg? Nem is értem. Ástam, kapáltam, gyomláltam, halálos fizikai fáradtsággal este ágyba dőltem és jól aludtam. így sikerült átélnem.
— És ilyenkor nem lehet szervezni valamit?
— Nahát, ezt nem tanultam meg. Ez a szerencse hátránya. Hogy azt sem tudom még ma sem, hova, kihez kell menni egy dalest megrendezéséért ... nem tudom, képtelen vagyok rá. Várok. Valakinek majd csak eszébe jutok. Persze, az igazság mégiscsak az, hogy a Filharmónia elég sok vidéki koncerttel keresett meg, oratóriumokban működtem közre. (A Ferencsik János vezényelte Liszt-emlékkoncerten Szent Erzsébetet énekelte lenyűgözően.) Szóval azért volt munkám, de az Operaház ... megkérdeztem a direktoromat, miért nem jutok színpadhoz, azt mondta kedves mosollyal: nem tudom Éva, valahogy nem jutottál eszembe. Hát erre mit lehet mondani ?
Hát persze azt lehet mondani — ha ez érv egyáltalán a szakmában —, hogy kérem, AndorÉva énekelt külföldön Geddával, Tito Gobbival, vezényelte Claudio Abbado, Doráti Antal, Lovro von Matacic — valamint nem kisebbek magyar partnerei sem: Ferencsik János, Melis György, Réti József és a többiek. Dehát érvek helyett szerepek kellenek egy énekesnőnek! Mert amúgyis ki van szolgáltatva egy természeti tüneménynek, amely törékeny, amely addig él, amíg használják, amely a legkedvezőbb körülmények között a legszebb (— ha ideges vagy, ugye, megszólalni sem bírsz, kapkodod a levegőt, hát akkor képzeld el, milyen rossz idegállapotban énekelni!), amely előbb múlhat el, mint maga az élet, amely azonban mégis akkora hatalom, hogy maga köré szervezi az élet legalapvetőbb közegét, a boldogságot és a boldogtalanságot. Lerobbant, kiégett, tönkrement lelkiállapotban nem lehet művészetet teremteni. Egy szerűen nem szólal meg a hang.
— Most Szokolay Sándor Ecce Homo című operájának egyik szerepét tanulom Kazantzakisz: Akinek meg kell halnia című művéből írta Szokolay az operát. Huszonöten vagyunk a szereposztásban — én már két Szokolay-operában énekeltem, úgy gondolom, kötelességem is részt venni ebben a Vérnász és a Hamlet után. Nagy munka, sokat kell rajta dolgozni, de remélem, hogy január 25-e, a premier, siker lesz.

Kovács Júlia

1082   Búbánat 2018-05-09 11:43:24

M3 csatorna, 2018. május 9. szerda 13:15 - 14:10

Thália papnője - Neményi Lili emlékei

Portréfilm (1984)

(55')

A portréfilm a Magyar Állami Operaház nyugdíjas magánénekesnőjének életét és pályáját követi nyomon, előtérbe helyezve a színháztörténeti momentumokat.

Rendezte: Makk Károly

Írta: László Zsuzsa

Ma sem tudjuk, pontosan mikor született Neményi Lili

(hirado.hu)

Csak annyit, hogy a születésnapja november 28-án van. Thália papnőjéről ma délután nézhetünk meg egy különleges dokumentumfilmet.

László Zsuzsa ajánlja Makk Károly filmjét.

Thália papnője - ezzel a címmel jelent meg 1984-ben az akkori magyar televízióban Neményi Liliről készített portré-filmem – írta László Zsuzsa.

“Nem volt könnyű, míg eljutottunk idáig. Számos hangversenyen konferáltam őt, s a műsorok szüneteiben remek beszélgetéseket folytattunk. Lilike sokat mesélt családjáról, gyerekkoráról, művészi pályájáról. Úgy éreztem, ez nem csupán rám tartozik, ezek az élmények a magyar kulturális élet dokumentumai….”

1081   Búbánat 2018-04-20 00:47:33

Tegnap (csütörtökön) délután Érden voltam, hogy jelen legyek azon a művész – közönség-találkozón, melynek kiemelt vendége a Kossuth-díjas Kincses Veronika opera-énekesnő volt.  

A helyszín a Csuka Zoltán Városi Könyvár Zenei Klubjának könyvtárhelyisége, ahol már több hasonló beszélgetésre került sor az elmúlt évek során – hogy csak két nevet említsek: Palcsó Sándor és Kocsis Zoltán.

Ezúttal, nagy örömünkre, az elmúlt évtizedek nagyszerű szopránja, Kincses Veronika tisztelte meg látogatásával- jelenlétével a Könyvtárat; a zenei könyvtárterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, akik mind azért jöttek el oda, hogy fizikai valójában is (viszont) láthassák és – ha énekszóban nem, de legalább „prózában” – megint hallhassák a Magyar Állami Operaház és a „Halhatatlanok Társulatának” örökös tagját, régi kedvencünket,  aki évtizedeken át szolgálta az ének-zene –zenés színház nemes ügyét: az Opera színpadáról főleg Mozart- és Puccini -operák egész sorát,  a drámai/lírai hősnők alakításainak sokaságával; a koncerttermek pódiumáról  az oratóriumokban,  hangversenydarabokban,  gálákon, operett- és más esteken a szólókban vagy  együttesekben  „csupán” a szépséges énekhangjával;  a számtalan hanglemez-, rádió- és televíziós felvételéről is megismerhető ragyogó művészetével.

Világhírnevet szerzett és ezzel együtt hazánk kulturális misszióját országhatárainkon, sőt az óceánon túlra is elvitte - nemcsak azért, hogy örömet és szépséget nyújtson nagyon sokaknak, hanem hogy megismertesse az idegen ajkúakkal is a magyar kultúra örökségét, a magyar muzsikát és képviselőit, hogy gyarapítsa ismeretüket rólunk, az itthon élőkről. Nem véletlen, hogy a legmagasabb és a legfontosabb állami és szakmai díjakkal ismerték el Kincses Veronika énekművészetét. 

Ezen a találkozón ill. beszélgetésben  – melynek moderátora a könyvtár szakmai vezetője, Lehotka Ildikó volt -,  minderről és sok minden másról szó esett. Kincses Veronika mesélt, és emlékeinek tárházából sorra vette elő azokat az eseteket, amelyek vele megestek, amikről valami érdekes, humoros történet az eszébe jutott: szerepekről, kollégákról, pályatársakról, tanárairól, karmesterekről, operai direktorairól, külföldi fellépéseiről, beugrásairól, énektechnikai kérdésekről, szerepvisszaadás nyomós indokairól. Megosztotta velünk gyermekkora történéseit, hogy a zene iránt már egész kiskorban fogékony volt, milyen korán megmutatkozott a tehetsége, és miképp terelgették, irányították és indították el szülei őt ezen a rögös, sok küzdelmekkel teli úton.  Milyen hangszeren tanult, hogy váltott át énekre, és végzősként, hogy került be az Operába, mit énekelt először ott.  Még főiskolás volt, amikor áldott állapotba került, majd megszülte egyetlen fiát és ez neki mennyivel fontosabb volt annál, hogy mint azok a megjegyzések, „visszhangok”, melyek a művész-kollégák köréből hozzá visszajutottak… Beszélt az operaénekesi pályája végéről,  hogy mióta befejezte, már nem énekel többé. Említette a pécsi egyetemet is, ahol az énektanszakon hét évig tanított, és idővel megkapta a professzori kinevezését. Kincses Veronika „önvallomásában” kitért már felnőtt gyermeke, a neves karmester-muzsikus-zeneszerző, Vajda Gergely életútjának és zenei pályájának felvázolására; lelkesen és szeretettel ecsetelte unokáinak zenei tehetségét. 

Azt hiszem, ahogy engem, úgy az érdi „lokálpatrióták” mellett a távolabbról érkező meghívottakat vagy érdeklődőket is maximálisan kielégítette, lekötötte mindaz, amit Kincses Veronikától hallhattunk, amit magáról elmondott: közvetlen stílusban, oldottan, jókedvűen ontotta magából életének, művész pályájának emlékezetes epizódjait, pillanatait - gyorsan eltelt a két óra.   

 Kincses Veronikának sok interjúját, riportját olvastam, láttam, de ilyen részletes, érdekfeszítő, olykor érzelmessé is váló vallomással, kitárulkozással, mint amivel itt Érden nekünk megnyílt, még nem volt ehhez szerencsém.  Hálás köszönetem neki mindezért!

A beszélgetést meg-megszakította vetítés: laptop és projektor segítségével DVD-lemezekről bejátszásra kerültek egy-egy ária, duett – illusztrálva a közben elhangzottakat:

  • Mozart: Don Giovanni – Zerlina és Don Giovanni kettőre (Km. Polgár László – koncertfelvételről)
  • Puccini: Pillangókisasszony – Csocso-szán áriája (az opera lemezfelvételéről)
  • Puccini: Bohémélet – Mimi áriája és kettőse Rodolfóval, I. felv. (Km. Luciano Pavarotti – Erkel Színház, 1986)
  • Puccini: Bohémélet – Mimi és Rodolfó kettőse, III. felv. (km. Peter Dvorszky – operafilm jelenete)
  • Francesco Sartori – Lucio Quarantotto: "Con te partirò" ("Time to Say Goodbye")   Kincses Veronika ének (olasz nyelven), Érdi Tamás – zongora, és zenekar – koncertfelvétel),  zenei rendező Benkő László és Gyarmati István.

Felemelő érzésben volt részem, hogy találkozásom Kincses Veronikával most ilyen bensőséges légkörű együttlétben egyáltalán megvalósulhatott!

 Köszönet ezért a Művésznőnek, de az interjúvoló Lehotka Ildikónak nemkülönben, aki rendkívül felkészülten, finoman a háttérben maradva hagyta Kincses Veronikát minél többet és tovább számunkra „kibontakozni”- a mindnyájunk legnagyobb örömére.  

1080   Búbánat 2018-04-13 11:12:43

„Színészlélek” – Szvétek László operaénekes – interjú

Fidelio/Operamagazin - 2018.04.08. 09:00

"Nem lett énektanár, mert a tanárképzőn a hangja alapján az operaszínpad felé irányították, s mint később kiderült, az előadásokban nem az énektechnikai kérdéseket, inkább a színészi megvalósítás problémáit oldja meg szívesebben. Szvétek László huszonnégy éve debütált a Magyar Állami Operaházban, tavaly pedig az intézmény Kamaraénekese lett.”

 

1079   Búbánat 2018-04-10 15:00:11

Wiedemann Bernadett: „Mi vagyunk a szolgálók, a jósnők, a boszorkányok”

Csabai Máté,  Fidelio.hu, 2018.04.09. 09:26

Wiedemann Bernadett a jósnő szerepében lép fel az Operaház új bemutatójában, Verdi Az álarcosbál című operájában. Pályája kezdete óta énekli ezt a karaktert. Tanításról, az éneklés jótékony hatásairól beszélgettünk, valamint arról, miért jó mezzoszopránnak lenni.

1078   nickname • előzmény1077 2018-04-02 15:41:45

Igen, vannak benne operai hangok. Kendi Lajos tavaly májusban szépen helytállt a Faustben is Szegeden, mint Valentine, de akkor se mindenki van a helyén és a mikroport engem nagyon zavart. 

1077   Matyus • előzmény1075 2018-04-02 11:12:28

A Kékszakáll 2. szereposztása sokkal jobb az elsőnél, és abban énekel egy igazi operai hang is, a fiatal Lusine Sahakyan személyében. De a férfi szereplők is jobban énekelnek abban a felállásban. 

1076   nizajemon • előzmény1075 2018-04-02 10:42:58

Vitán felül remek volt. A polémiát nem ennek a vitatása generálta :)

1075   nickname • előzmény1074 2018-04-02 10:38:43

Majd egyszer az Opera is ott fog tartani, ahol most az Operettszínház. Megnéztem a Kékszakállú előadását: remek színészi alakítások és vegyes felvágott énekesi teljesítmények. Dolhai Attila ezzel a hanggal operttben énekel? Meg opera szerepekről álmodott? Atyaúristen! A mikroport meg megöli az igazi muzikalitást. Mint színházi előadás nem rossz a Kékszakáll, de zeneileg azért elég egyenetlen és a mikroport nem tesz jót Offenbach miuzsikájának sajnos. Ezek a hencegések meg elég visszatetsző dolgok. Anno Molnár Levente is hencegett egyet az origónak. Hát azt is inkább hagyjuk - főleg a Bánk bán alakítása után. Gulyás Dénes egykor jó énekes volt egy bizonyos szerepkörben, a többit meg vele kapcsolatban hagyjuk.

1074   nizajemon • előzmény1067 2018-04-02 10:26:16

Ez a műfaj a hangoké.Akkor most nem osztana szerepet pl Pavarottinak,vagy a Met-ben jelenleg is éneklő teltebb énekesnőknek??? Hagyjuk már a butaságot....azt nem teszi hozzá,hogy pl az utolsó Pinkertonokat már nekem sem kellett volna???? Mert erősen rombolta az illúziót a hangja.

1073   Pristaldus • előzmény1066 2018-04-02 08:17:35

A pécsi nemzeti színház opera és operett szereposztásait jobb, ha hagyjuk! Rutintalan fiatal énekeseket terhel le nagy szerepekkel, alamizsnának sem nevezhető pénzért, és az Akadémiáról kikerültek között saját magára osztotta Eisenstein szerepét A denevérben! Látta már magát a fényképeken? Mintha a többi szereplő nagypapája lenne XXXL méretű jelmezben, hisz csak ez megy rá! Arról már nem is szólva, hogy az interjú hemzseg a szakmaiatlan hencegéstől! 

1072   lujza 2018-04-02 02:29:18

Hallgassátok, mit találtam. Nekem nagyon megható!

https://www.forumopera.com/podcast/voix-dautrefois-et-de-toujours-jozsef-reti-1925-1973

1071   lujza • előzmény1070 2018-04-02 02:27:46

Emlékszem, amikor a fiatal és szép Rost Andrea oldalán énekelt Rómeót, meglehetős korpulensen. Egy bő, fehér inggel próbálták leplezni a pocakját. De ettől még gyönyörűen énekelt.

1070   parampampoli • előzmény1069 2018-04-01 23:03:53

És ő mindig mindenben olyan nagyon szép volt?

1069   nizajemon • előzmény1067 2018-04-01 22:39:00

Azért hallottam nagyon harmatosan énekelni a művész urat....csak a nagyon szigorúan számon kért külsőségek mihán jutott eszembe.

1068   parampampoli • előzmény1066 2018-04-01 22:19:19

Tragikus, hogy egy énekes így gondolkodik az operáról. Ennél csak az tragikusabb, hogy a nyolcéves parlamenti tevékenységét is úgy gondolja, ahogy.

1067   -zéta- • előzmény1066 2018-04-01 21:52:39

Jó ez az interjú, csak azért van egy nagy baj.

Az rendben van, hogy Gulyás olyan énekeseket választ, akik színpadilag tökéletesen lefedik a hősökről alkotott képét. Hoz erre példát történetesen pont az általa rendezett Macbethből. 

Hát pontosan itt a bibi, mert az általam látott két főszereplő (a pesti előadáson), Macbeth és neje alakítói megközelítőleg sem tudták elénekelni a szerepet. Maradt az alkati megfelelés, meg a hangi feszengés. Mert annyira azért voltak énekesek, hogy tudták, hogy ez úgy nincs rendben...

1066   Búbánat 2018-04-01 20:59:21

A világhírű énekes vállalja, hogy sok embert megbánt majd ezzel az interjúval

Origo.hu MÁGÓ KÁROLY2018.04.01. 19:59

"Őszintén beszélt mindenről az Origónak adott interjújában a Kossuth-díjas Gulyás Dénes. Például azt is elmondta, ha egy adott szerepre, egy adott énekes hangja megfelelő, de a külseje nem, akkor bizony nála nem fog szerepet kapni. A világhírű operaénekes azt is mondta, hogy tudja, ezzel sok embert megbánt, de nem hajlandó kompromisszumokat kötni. Egyetlen dologról nem akart beszélni, a politikáról. Még az interjú előtt, a szervezés alatt azt is mondta a korábbi fideszes parlamenti képviselő, hogy természetesen mindent úgy gondol, ahogy a Parlamentben töltött két ciklus alatt. Semmi nem változott."

1065   david28 • előzmény1064 2018-03-19 10:29:04

Az én nagymamám 40 éves volt, amikor születtem, a dédnagymamám 58 lett volna, ha nem viszi el a rák 51 évesen. :( Szóvel ez ismerős. Gratula! :)

1064   Búbánat 2018-03-19 10:03:56

László Boldizsár nagypapa lesz - pedig még csak 48 éves. Elmondta, hogy a családjukban mindenki fiatalon lett szülő, a baba nyáron születik majd. Legkisebb lánya és unokája között csupán két év lesz a korkülönbség.

ORIGO2018.03.17. 11:24

 

1063   ladislav kozlok • előzmény1061 2018-03-19 06:09:25

A bécsi árak -  228-15euro, 196-14 euro

A muncheniek- 163-11 euro, eloadasok fiatalok számára 100-9 euro

1062   joska141 • előzmény1061 2018-03-19 05:56:43

A STOP-ban az a jó, hogy áprilistól szezon végéig szinte az összes előadást kivetítik a térre.(Live im Platz részen a honlapon elérhető a teljes műsor)

1061   lujza • előzmény1060 2018-03-19 00:26:47

Szerintem is München a legjobb, de egyáltalán nem olcsóbb. Viszont aki fiatal, az tud állni, úgy már megéri.

1060   ladislav kozlok • előzmény1059 2018-03-18 14:15:46

Probáld meg Munchent, alacsonyabbak az árak mint a STOPban és szerintem  a Bajor Allami Opera a legjobb      jelenleg Europában.

1059   david28 • előzmény1058 2018-03-18 13:35:57

Staatsoperben voltam, hat a jegyek azert jobb helyre nem olcsoak sajnos, de nyarra terveztem is egy operaturat (nem Karpat-haza :))

1058   ladislav kozlok • előzmény1057 2018-03-18 13:19:04

Kedves Dávid, nekem nagyon tetszik, hogy szereted az operát, a szép hangot.Kérlek ne csak Budapesten járj operába. Tík fiatalok már szabadon és aránylag olcson utazhattok Europában. El kell menni Bécsbe, Munchenbe, Berlinbe, Milánoba vagy Londonba. Nincs jobb mint eloben látni  a nagyokat.Ha ugyes vagy, tudsz  olcso jegyet szerezni.

1057   david28 • előzmény1053 2018-03-18 13:01:19

Irigykedem azért rátok tényleg. Nem tudok vitába szállni azokkal akik többet láttak,hallottak mint én :D Az újakban meg nagyrészt eddig egyetértettem az itteniekkel.

1056   david28 • előzmény1051 2018-03-18 12:59:33

Mivel ez nem befolyásol semmit szvsz, így nem hinném hogy ne lenne szerencsés :D Sajnos operaénekes nem lehetek, született lírai musical hangom van, ami ellen tiltakoztam kézzel lábbal, én drámai operaszerepeket akartam volna énekelni, de ez jutott :D

1055   david28 • előzmény1049 2018-03-18 12:57:05

Örülök, ha kijavítanak, én csak a benyomásaimat írtam le azokalapján amit eddig hallottam. Lehet, hogy elhamarkodottnak tűnik, de pillanatnyi empíriák, benyomások ezek. Akkor nem tévedtem a szinte konnyu lirai szoprán kapcsán, a nagy hangerőt értelemszerűen én is hallom, meg azt is tudom miket énekelt igen sokáig (ebben egyrészt erős hangszálai játszhatnak szerepet, másrészt ha jól tudom ő kórustagból idősebb korában vált szólistává). 

1054   nizajemon • előzmény1052 2018-03-18 12:26:55

Nem volt bennem bántó szándék,elnézést,ha olybá tűnt. Egy bűbáj pasas vagyok(röhög).

1053   nizajemon • előzmény1049 2018-03-18 12:25:23

Nekem a Turandot premieren tűnt úgy a Figlio del cielo résznél,hogy olyan erejű c-ket énekel,ami leviszi a fejemet. :)

1052   parampampoli • előzmény1051 2018-03-18 12:17:50

Ne bántsuk az ifjú urat, végre egy új ember, aki értelmesen szól hozzá, ha esetleg téved vagy nem egyezik véleménye a mienkkel. Legalább kicsit felkavarta a momus állóvizét. A vélemények ütköztetése mindig kellemes dialógushoz vezet, álláspontját pedig mindenki megvédheti . De ajánlatos a véleményeket ütköztetni, nem a véleményezőt ütni és minősítgetni. ;)

1051   nizajemon • előzmény1049 2018-03-18 12:10:41

Lehet,hogy félreértettem valamit,de úgy rémlett,mintha az ifjú úr említette volna,hogy énekelni tanul.Akkor pedig nem a legszerencsésebb csipkedni olyan énekesnőt,aki betonkemény repertoárt vitt,több mint megbízhatóan.

1050   nizajemon • előzmény1049 2018-03-18 12:05:38

Igen...:)))

1049   parampampoli • előzmény1047 2018-03-18 12:04:13

Akkor kicsit tegyük helyre ezt a dolgot. -:))  Misura teljes pályájának ismeretében, úgy érzem, érdemben hozzászólhatok. Davidnek részben igaza van abban, amit írt, mert Misura hangja a középfekvésben színben és olykor erőben is egy teljesen világos lírai szoprán volt, gyakran egyenesen operettes jelleggel. Amikor azonban a magas regiszterbe ért, képes volt hatalmas hangerővel megszólalni. Soha nem felejtem el a Mózes premierjét, ahol az első felvonás egyik együttesében úgy vitte át a teljes apparátust, hogy csoda, hogy a színház egészben maradt utána.Tökéletes énektechnikájának köszönhetően (mert az volt!) fantasztikusan jól szólt a mélyregiszterben is. Ergo: egy olyan énekesnő, akit bármilyen fachban lehetett volna használni. A Figaróban lehetett volna éppúgy Susanna is, mint Grófné. Egyik se lett, mert egy színház mindig hiánygazdálkodást is folytat. És mivel Misura mindent el tudott énekelni, ráállították azokra a szerepekre, amelyeket más nem tudott elénekelni, így lett elég rövid időn belül az Opera egyik oszlopa. A hangszín ízlés kérdése, azon vitatkozni nem érdemes, nem csak Misura esetében nem, hanem a többi felsorolt, kiválóbbnál kiválóbb énekes esetében sem. De aki látta Misurát Leonóra, Senta, Izolda, Turandot, Abigél szerepében, aki ott volt jubileumi gálaestjén, ahol egyetlen estén háromra való programot énekelt úgy, hogy mindenkinek a szája tátva maradt, az tudja, miről beszélek. Vagy visszavonulása után pár évvel az Operacsillagok gálán Fokanovval egy olyan kettőst a Trubadúrból, hogy a szó szoros értelmében s.ggre ültem tőle. Énekleckét adott mindenkinek. (Általában nagyon kockázatos olyan énekesekről kategorikus nyilatkozatot adni, akiket nem hallott az ember élőben, pláne olyanról, akit más évizedeken át hallgatott. Véleményt persze mindenki mondhat, ahhoz nem kell ugyanolyan pályát befutni, mint egy énekesnek, ahogy -- már mondtam ezerszer -- az is véleményt mondhat egy tojás frissességéről, aki nem tud tojást tojni. De a tévedés lehetősége ilyenkor nagyon nagy. Egyébként a Toscában én sem szerettem igazán, épp ezért abban összesen csak kétszer néztem meg. Abban mindig mások voltak az ideáljaim. -:)) )

1048   nizajemon • előzmény1047 2018-03-18 12:03:38

Melyik szerepben szólt kifejezetten gyengén?

1047   david28 • előzmény1046 2018-03-18 08:01:13

Én nem vagyok operaénekes, sajnos nem is leszek, de nem hinném, hogy annak kéne lennem ahhoz, hogy valakiről véleményt mondjak (pláne hogy nem vagyok zenekritikus sem, csak egy fórumozó, zenekedvelő, akinek némi köze van, volt az énekléshez, színpadhoz). Úgy veszem észre, hogy itt a "régi nagy"-okra semmi negatívat nem lehet mondani, szerintem voltak régen is bőven alul-és túlértékelt énekesek, ahogy ma is. Hangsúlyozom, hogy felvételek alapján (!) nekem Misura egy lírai szoprán volt (még csak nem is spinto, érdemes meghallgatni pl a Dich teure hallet egymás után Astrid Várnaytól, Nilssontól, Sasstól, Caballet-tól és Elisabeth Schwarzkopftól, Misuráé leginkább az utolsóéra emlékeztet), akit beszuszakoltak drámai szerepkörbe mert nem volt helyette más és nekem kifejezetten gyengén szólt ezekben a szerepekben. Sajnos valószínűleg az alkata lehetetlenné tette, hogy hangjának megfelelő szerepeket vállaljon. Persze lehet aki élőben látta egész mást mondana, nekem még a Toscája is inkább vicces.

1046   nizajemon • előzmény1042 2018-03-17 19:27:38

Ifjú úr,most olvasom a Misura Zsuzsával kapcsolatos élcelődést(?). 20éven át hallgattam a művésznőt,nos ha a 10%-át tetszik annak abszolválni olyan szinten mint Ő,akkor benne leszen a neve az annalesekben :)

1045   Búbánat • előzmény1042 2018-03-17 15:28:55

Ha már szóba került Horti Lilla, magamnak emlékeztetőül, előkerestem, mit írtam róla 2016 őszén itt a fórumon:

"A Széchényi–Liszt barátság dalokban II. 

2016. november 29., a Magyar Rádió Márványterme

Közreműködött:

Horti Lilla – szoprán 
Erdős Attila – bariton
Pataki Bence – basszus 
Virág Emese – zongora

Horti Lilla – szoprán. A dalest legnehezebb, legigényesebb, komoly énektechnikai tudást igénylő Liszt- és a Széchényi Imre- dalokat fölényes ének- és zeneismeret birtokában abszolválta (ugyancsak kotta nélkül), bemutatva ragyogó, biztosan vivő szopránját, mely minden regiszterben szinte kiforrott, és megcsillogtatta azokat az énektechnikai eszközeit is, melyek révén bámulatos hatást tud elérni a más-más énekstílust igénylő előadásával, hogy a kifejezés szolgálatába állítja meglévő eszköztára gazdagságát. Ezekkel már most biztos sikerre viszi az előadandó akár dalokat, melyeket tegnap este is magával hozott és elénekelt nekünk, ahogyan dicséretes teljesítményt nyújtott a tavalyi operavizsgán is, és nemrég a II. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny döntőjében elért sikere sem elhallgatni való: az egyetlen magyar versenyző, Horti Lilla a II. díjat érdemelte ki!
Már megismerve a tehetsége kibontakozását, talán nem merészség kijelenti, Horti Lillát nagy szoprán ígéretnek tartom, és ezt a megelőlegezett bizalmat beléhelyezem: a benne meglévő kedvező adottságokra és képességekre alapozva és kiaknázva, a jövőben kamatoztatni akár már az operaszínpadokon is megkísérli, amit nemsokára bizonyíthat is az Operaházban, márciusban a Pikk dáma Mása szerepében való bemutatkozásával.

Horti Lilla ezeket a dalokat énekelte tegnap este a Rádió Márványtermében – abszolút perfekten:

Széchényi Imre: Nachtgruss – Éjszakai üdvözlet
Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll – 1. változat – Örömmel és bánattal
Széchényi Imre: Ja, Winter war’s - Igen, tél volt
Liszt Ferenc: Die Loreley – A Loreley
Széchényi Imre: Là bas – Ott lenn
Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau – Ha kismadár volnék
Liszt Ferenc: O quand je dors… – 2. változat - Ha álmom mély…
Széchényi Imre: Lieto amor – Boldog szerelem

És a ráadás-tercettben: Széchényi Imre: Es fällt ein Stern herunter – Lehullott egy csillag”

 

Olvasva az előző hozzászólásokat, egyre jobban kíváncsi vagyok a Művésznőre már mint az operaénekesnőre is: operaszínpadon operaszerepben mit tud, mire képes, mire alkalmas, mit bizonyít(hat)ott már  (mit még nem). A jövő titkait fűrkészni jó lenne...

1044   david28 • előzmény1039 2018-03-17 14:57:52

Köszönöm a bókot, de azért van mit fejlődni még (s itt most csak a szellemre gondoltam persze, haha ;)))

1043   david28 • előzmény1038 2018-03-17 14:56:52
1042   david28 • előzmény1038 2018-03-17 14:56:48

Drámai, hát Misurához képest lehet, de na. :D Én egy potenciális (!) spintot hallottam (de annyira nem hallottam sokszor, gyorsan hozzáteszem) - abból viszont egy ígéreteset (nagyon gyenge színészi játékkal), nem kéne elrontani ilyen korán. Kíváncsi leszek a következő Marton énekversenyre, vajon melyik tanítványa nyeri majd meg :D

1041   david28 • előzmény1040 2018-03-17 14:52:30

Sass Sylvia egyik legnagyobb rajongója, úgyhogy óvakodj az eretnektől ;)

1040   telramund 2018-03-17 14:16:45

Ki vagy Te Dávid 28?:):):):)

1039   parampampoli • előzmény1037 2018-03-17 11:09:25

David28, te egy igen szellemes fickó vagy. (Jó füllel.) -:)))

1038   parampampoli • előzmény1037 2018-03-17 10:47:41

Horti Lilla figyelemre méltó hang volt növendék korában, veszélyes technikai hibákkal. Ezeknek a technikai hibáknak az az általános természete, hogy ha nem küszöbölik ki őket azonnal, akkor öt év múlva 5x, 10 év múlva 10x akkora hibáknak fognak hallatszani. Horti Lilla a vizsgáin is, a Marton versenyen is folyamatosan forszírozva és disztonálva énekelt (magyarul: folyamatosan alacsonyan),mivel, úgy tűnik, fejébe vette (vagy tették), hogy ő egy nagy drámai szoprán már most is, de mindenképpen az lesz. Jövőre, mint hírlik, ő lesz Manon Lescaut. Aki ismeri a szerepet, tudja, hogy az nem Mimi, hanem annak sokszoros többszöröse. A 3-4. felvonás iszonyatosan nehéz és megterhelő, drámai szoprán feladat. Horti Lilla, félek, és bár ne legyen igazam, a magyar szoprán temető legújabb áldozata lesz.

1037   david28 • előzmény1034 2018-03-17 08:56:59

Nem, valóban nem csak itt, például nem jártam még Rómában, elvileg két hónap múlva utazom, ott is új leszek. Meg a Pólus Centerben is, mert ott sem voltam még.

Az interjút és az újságíró hibáit ki lehet elemezni betűről betûre (nyilvánvalóan vannak is), de érdemes Horti Lillával egy felvett beszélgetős interjúra rákeresni, ahol kb. olyan árnyalt és sokrétű személyiségről tett tanúbizonyságot, hogy egy lírai tenor is megirigyelhetné. :) :) Persze, előlegezzük meg neki, hogy fiatal es tapasztalatlan; én is az vagyok, mégse nyilatkoznék sületlenségeket és ennyire semmitmondó frázisokat - talán, mint a könnyűzenei énekeseknél, kéne neki is egy menedzser (nincs?), aki felkészíti az interjúkra. De énekelni tud, végülis ez a lényeg.

1036   IVA • előzmény1026 2018-03-17 03:21:09

A címbeli idézet nem is szerepel az interjú szövegében! A riporter költése vagy félrevezető összegzése.
Egyébként a megfelelő kontextusban (pl. „Úgy érzem, ...” főmondattal indítva) nem szerénytelenség, hiszen az alkalmatlanság kétségében nem lehet színpadra lépni, vagy eltölteni egy pályát.

1035   IVA • előzmény1027 2018-03-17 03:10:47

Hadd vegyem védelmembe ennek az interjúnak az alapján Horti Lillát, akivel én is csak egy Mimit láttam decemberben.
Előbb hangzik el a riporter kérdése, utána a riportalany válasza. Aztán a riporter dolga megszerkeszteni az interjút, úgy, hogy a válaszok tartalma és stílusa hamisítatlan maradjon, de szabatossá teheti a mondatokat, és korrigálhat olyan bakikat, amelyek abból erednek, hogy egy muzsikusnak nem a nyelvkincs az önkifejezési eszköze. (Kivétel persze ebben is akad.)
Ha az énekes, korlátozott kifejezési készségével, olyasmit mond, hogy „elvarázsolt művészegyéniségem mellett”, a riporternek kötelessége tisztázni vele, mire gondol pontosan, mert így ennek nincs értelme és az olvasót arra a (bizonnyal) téves következtetésre juttatja, hogy az énekes szemérmetlenül el van ájulva magától.
Kezdő énekestől azt kérdezni, hogy feladatának tartja-e a közönség nevelését, olyan otromba ostobaság, amire nem lehet intelligens választ adni. Sajnos a gyakorlatlan riportalany nem képes csattanósan visszautasítani a buta kérdést. Nem hiszem, hogy létezik olyan énekes, aki a közönségnevelés küldetésével énekel el egy dalt vagy egy szerepet, vállal el vagy utasít vissza egy feladatot. Ez üres újságírói közhely.
Ugyanígy sajnos a többi kérdés is felelős a nem túl meggyőző válaszokért.

1034   IVA • előzmény1032 2018-03-17 02:33:17

Nem csak itt vagy még új...

1033   IVA • előzmény1031 2018-03-17 02:32:14

Sajnos a Házy Erzsébettel készitett összes rádió-, hanglemez- és tv-felvétel nem reprezentálja (pontosabban félrereprezentálja) az énekesnő operai és operett-beli munkásságának arányát.
Kevés teljes operafelvétel készült vele. Amikor pályájának csúcsára jutott és birtokba vette nagy szerepeit, a Magyar Rádió vagy a Hanglemezgyártó Vállalat már elkészítette a népszerű operák teljes felvételeit, az előző generáció szopránjaival (Mimi: Mátyás Mária; Cso-cso-szán, Liù: Szecsődi Irén; Tatjána: Osváth Júlia; Antónia: Orosz Júlia), és csak kivételesen fordult elő, hogy énekesek vagy karmesterek kedvéért új magyar felvétel készüljön. Házynak voltaképpen csak a Manon Lescaut és kortárs operák komplett felvételére volt lehetősége.

Poulenc Az emberi hang című egyszemélyes operájának 1976-ban készült, Vámos László rendezte tv-változatára emlékszel.

1032   david28 • előzmény1030 2018-03-17 00:50:09

De köszönöm a tippet, rákeresek a topikra (új vagyok még itt:)).

1031   david28 • előzmény1030 2018-03-17 00:45:11

Igazad van, rosszul fogalmaztam: nagyrészt operettfelvételek TALÁLHATÓAK meg tőle. Legalábbis én a youtubeon és a Spotify-on inkább azokat találtam (sajnos a szüleim nem hallgattak operát, 20 évesen ismerkedtem meg zenei tanulmányaimmal párhuzamosan a műfajjal, így lemezeim abból az időből nincsenek). Egy antikváriumban találtam egy árialemezt tőle, az van meg nekem. Ami még érdekes, hogy sok kortárs operában is jelen volt, nem jut eszembe a címe annak, amit még régebben láttam vele, egy telefonba énekelt szinte végig. Az egész nőt körüllengte valami misztikum és drámaiság, ill azon kevés felvételen amit láttam, nekem úgy tűnt, mintha színészileg jobb lenne kortársai nagyobb részénél.

1030   IVA • előzmény1028 2018-03-17 00:38:00

Kedves David28, van ezen a fórumon egy Házy Erzsébet művészete és pályája című topic. Elég tallóznod benne egy kicsit, és tapasztalni fogod, hogy Házy nem jelentéktelen mértékben, de mégiscsak mellékesen játszott operettekben. Nem túl hosszú, de nagy ívű pályáját elsősorban operai szerepei, operaházi működése határozta meg.

1029   parampampoli • előzmény1027 2018-03-16 23:49:55

-:))))))

1028   david28 • előzmény1026 2018-03-16 23:21:20

A kedvenceim egyébként: maradok örökre Sass Sylvia híve elsősorban. Mindig is szerettem az olyan énekeseket, akik mernek kockázatokat vállalni és az addig kialakult trendekkel szembemenni, ami belőle jött, az mind igaz és őszinte volt. Minden szerepe, minden hangja, még a túlzásai is. Kezdve a Traviatától a Saloméig, sajnos utóbbit nem láthattam (1990-ben születtem) és nincs fent sehol. Nedda, Judit szerepében elvarázsolt, az általam nagyon nem szeretett operett műfaj általa énekelt dalait mindig szívesen hallgatom, sötétebb színű hangja az operettes világos cukormázba életet vitt számomra. Nem drámai szoprán, sokkal inkább egy spinto, akinek csodálatos líraisága drámai erővel ötvöződött. Azonkívül nagyon mély érzésű, fantasztikusan színes lelkületű ember, szóval nekem ő a kedvencem.

Egyébként nagyon szeretem még Tiszay Magdát, aki nagyon-nagyon kevés altunk egyike volt egy egészen gyönyörű tónussal, sajnos kevés felvétel maradt fent tőle. Palánkay Klára izgalmas, egyedi hangszíne miatt. Házy Erzsébet is egy nagyon jó hang volt és egy érdekes személyiség, de sajnos inkább operettekben játszott. Melis György számomra A bariton, a fantasztikus Svéd Sándorral együtt, de talán előbbi mégis közelebb áll a szívemhez. Székely Mihályt szerintem mondanom sem kell, de basszusok közül talán Polgár László nagyobb kedvenc. Az újak közül László Boldizsár a kedvenc tenorom (nem, nem Fekete Attila, mint mindenkinek :D), Mester Viktória és Schöck Atala a mezzoszopránok közül, az altba hajló Fodor Bernadett ill a sokat méltatott Vörös Szilvia is nagy reménység, szopránok közül pedig nagyon magasan Kolonits Klára - és a sajnos igen keveset foglalkoztatott Bakonyi Anikó, valamint a kedvenc szerintem "eltévedt drámai (igazából Falcon) szoprán"-om, Wiedemann Bernadett. Az inkább basszbariton Palerdi Andrást is kedvelem. Nagyra becsülöm még Hamari Júliát, Lukács Gyöngyit (bár ők már nem annyira "újak"), hu nem tudom kit hagytam ki, de sokan vannak még. Ja, és ezek csak a magyarok :D

1027   david28 • előzmény1026 2018-03-16 23:21:12

Horti Lilla nem volt rossz Mimiként, a nagy szavakhoz azonban ez még kevés. De egy interjú alapján amit láttam vele, nála nem áll fenn az a probléma, amivel pl Lukács Gyöngyit riogatták a pályája elején, hogy talán túl intelligens erre a pályára :D

1026   parampampoli • előzmény1024 2018-03-16 22:50:26

Milyen kis szerény, mint az ibolya. Egyenesen erre született... ezt majd meglátjuk, mondjuk 20 év múlva.

1025   Búbánat 2018-03-16 21:10:37

Sümegi Eszter nyilatkozata Kossuth-díjának átvételét követően:

“Fantasztikusan jó érzés, hogy a legmagasabb állami szinten is elismerésre méltónak találták az elmúlt 25 év munkáját” – mondta Sümegi Eszter az MTI-nek.

Hozzátette: az utóbbi 8-10 évben lehetősége volt olyan művekben szerepeket, főszerepeket énekelni, amelyeket ritkán vagy még sosem játszott a dalszínház. Ilyenek például a Richard Strauss-operák vagy a különleges Verdi-művek, s ennek ő részese lehetett.

Elmondta, hogy mindig nehezebb volt Magyarországon magyaroknak énekelni, mert a meghatottságtól nehezebb a szíve, sokkal személyesebb érzésként éli meg az itthoni fellépéseket. “Mégis megéri ezt az utat bejárni, mert csodálatos dolog itthon énekelni” – hangsúlyozta.

Kedvenc szerepeként az Aidát említette, amelyet még 13 éves korában hallott először, ez volt az “első operai érintése”. A művészetet a legcsodálatosabb hivatásnak nevezte, hiszen ennek eszközeivel valamennyit visszaadhat a közönségnek a “föntről kapott” tehetségből, de mindehhez művészi alázatra is nagy szükség van – mutatott rá, hozzátéve: ha valakiből miatta vált zenekedvelő, operaszerető ember, akkor már megérte csinálni.

Mindig a közönség volt az első – emelte ki Sümegi Eszter, aki szenvedélyként éli meg a különböző szerepek megformálását és fantasztikusnak tartja a művek színpadig eljutó folyamatát.

A művész jelenleg párhuzamosan készül két főszerepre Eugen d’Albert A hegyek alján című koncertszerű előadásában és Verdi Az álarcosbáljában.

/Színház.org; MTI /

1024   Búbánat 2018-02-11 19:56:06

Horti Lilla: „Erre a pályára születtem”

Hózsa Zsófia

FIGARO

2018.02.10. 10:06

Horti Lilla neve a 2016-os Marton Éva Énekverseny óta minden zenekedvelő fülében ismerősen cseng. Azóta már főszerepet is énekelt az Erkel Színházban, a naptára tele van fellépésekkel, és továbbra is hallgatója a Zeneakadémiának. A sűrű napok rohanásában mégis jutott ideje egy beszélgetésre – színészetről, legendás tanárairól, a közönség iránti felelősségről, szerepekről és célokról. 

A Figaro interjúja.

 

1023   Beatrice 2018-02-07 12:40:53

Kováts Kolos 70 éves lett. Isten éltesse!

Fidelio

Opera-világ

1022   Búbánat 2018-01-20 09:23:52

Bartók Rádió ma 17:00 – 17:42

Pászthy Júlia énekelhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

Zong. km. Garam Zsuzsa


1. Haydn: a) A kunyhó, b) Viszonzott szerelem

2. Mozart: a) A gyermekjáték, b) A varázsló, c) Alkonyat, d) Az ibolya

3. Schubert: a) Az ifjú apáca, b) Hullámok hátán, c) Margit a rokkánál, d) Tavaszi üdvözlet

 4. R. Strauss: Ophelia három éneke - a) Hogy ismerem én meg, b) Holnap Szent Bálint napja lesz, c) Vitték födetlen arccal őt,

 (22-es stúdió, 1984. február 24.

1021   Búbánat 2018-01-13 09:25:43

Bartók Rádió sugározza ma délután

16.52 – 17.34 Misura Zsuzsa énekel
 

1. Wagner: Wesendonk dalok - a) Az angyal, b) Csendesen állj!, c) A melegházban, d) Fájdalmak, e) Álmok

 (zong. km. P. Szabó Anikó - 22-es stúdió, 1994. március 30.)

 2. R. Strauss: Négy utolsó ének - a) Tavasz, b) Szeptember, c) Lefekvés előtt, d) Alkony

(zong. km. Patkó József - 6-os stúdió, 1995. augusztus 16.)

1020   telramund • előzmény1019 2018-01-06 14:04:53

Kár!

1019   Búbánat • előzmény1018 2018-01-06 12:32:22

Sajnos, a Nők Lapja Kincses Veronikával készült interjújának befejező része nincs fent az interneten.

1018   Búbánat 2018-01-06 10:16:50

„Egye fene a karriert!” – Közeli Kincses Veronikával

Zeneiskola, gyermekkórus, konzervatórium, Zeneakadémia – Kincses Veronika egyenes úton jutott el az operák világába, hogy ott olyan remek szerepeket énekelhessen el, mint a Bohéméletből Mimi vagy a Pillangókisasszony.

Szegő Andrással viszont nem csak a szerepeiről beszélgetett a Kossuth-díjas opera-énekesnő.

https://noklapja.nlcafe.hu › Interjú - 2017. jún. 22. 

– Néhány évvel ezelőtt elmentem a Gerbeaud előtt, és láttam, hogy ott ül a teraszon, két ugyancsak világhírű kolléganőjével, az asztalon pedig vagy harminc csodásabbnál csodásabb sütemény tornyosult.

– Ez így túlzás! Mindössze három volt…

– Naa! Veronika, drága…

– Mármint fejenként három!

– Így stimmel! És látva enyhe döbbenetemet, azt mondta, hogy az egyik rendező kicsit illetlen megjegyzést tett a testsúlyukra, és ezért most hirtelen felindultságukban éppen „bosszút esznek”.

– Hát, igen… Persze az is lehet, hogy érdemesebb lett volna kicsit megbocsátóbbnak lenni, átsiklani bizonyos sérelmek felett, és ritkábban bosszúülőnek lenni, valamely Opera körüli cukrászda mélyén… Nemrég műteni kellett. De ez egyébként is énekesbetegség.

– Miért?

– Egyrészt lejtős színpadon kell le- és feljárkálnunk, másrészt előadáson és főleg a próbákon sokat kell állni, no meg a színpadi, különösen a korhű cipők inkább a látványt, semmint a láb kényelmét szolgálják. Hát igen! Ahogyan a nagy heroina, Birgit Nilsson fogalmazta: „Főként lábakkal kell bírni ezt a szakmát! A hang csak ezután következik!”

– Igen, igen, de Nilsson a pályáját befejezve kiábrándulttá, keserűvé vált, ön viszont változatlanul vidám és ragyog.

– Nilssonnak szinte kizárólag a pálya jelentette az életet. Olyan magasságokba jutott, mint rajta kívül alig, utána viszont kevés maradt neki, ami örömöt szerzett volna. Én akadémistaként szerelmes lettem, összeházasodtunk, és rövidesen áldott állapotba kerültem. A környezetemben sokan aggódni kezdtek: te jó ég, mi lesz az ígéretesen induló karriereddel?! Én meg azt mondtam, hogy ha választanom kell a kettő között, akkor egye fene a karriert! Nincs az a fényes pályafutás, ami számomra jelenthetne annyit, mint a szívem alatt hordott kis magzat! Az operaszakos vizsgámat már három hónapos terhesen tettem le. A Pillangókisasszony második felvonását kellett énekelnem, és emlékszem, milyen túlcsorduló érzelmesség töltött el, a hasamban hordott gyermekem iránti szeretet, szerelem, teljes odaadás, talán ez is hozzájárulhatott, hogy ezzel a szereppel tudtam leginkább azonosulni végig a pályám során.

– De ez fordítva is igaz: a nemzetközi kritika önt tartja az elmúlt fél évszázad világszerte legnagyobb Madame Butterflyjának…

– A Mimi alakításom akkor nem is tetszett?!

– Na, az számomra a csoda volt, amikor Pavarottival énekelte! A harmadik felvonásban arról szól a kettősük, hogy milyen beteg Mimi, hogyan sorvad a teste, ön meg ott állt – hogy is mondjam, hát… – nem sorvadozva, mégis tökéletesen hiteles volt, és az élet elmúlását éreztem alakításában.

– Akkor tetszettem?

– El voltam ragadtatva! Sőt azóta is…

– Nekem meggyőződésem, hogy a pályám során nagyon sok előnyöm származott abból, hogy lényegében anyaként indult a karrierem. Gergő fiam születése után szebb, teltebb lett az énekhangom. Az énekes a testével-lelkével énekel, és ha azt szabadnak érzi, önfeledtnek, ha nincsenek szorongásai, hogy vajon mit is hoz az élet, akkor az kinyitja a hangszálait is. Emellett roppant sokat jelentett az esetleges rosszabb időszakaimban is, amikor valami szétesettebb előadás vagy belső purparlé után hazaérkeztem, és nem rágódtam azon tovább, hanem betakartam, megpuszilgattam, simogathattam a gyerekemet, és ehhez képest már egészen pitiáner dolgoknak éreztem holmi belső rivalizálást vagy rossz karmesteri beintést!

– Nem is fordult elő soha, hogy ütközött a kettő?

– Egyszer volt… igen. És rosszul döntöttem. Kicsi volt a fiam, amikor kaptam egy ösztöndíjat a legendás római Santa Cecilia Akadémiára! Az akkoriban fantasztikus lehetőség volt, a férjem is azt mondta, hogy menjek okvetlenül, ezt nem szabad elszalasztani, ő majd vigyáz a gyerekre. És én elcsábultam. Ezerszer megbántam, és azóta is sajnálom. Tény, hogy rengeteget tanultam, de még annál is többet sírtam, hogy nem lehetek a fiammal. Amint tudtam, hazaszöktem. Annál megrázóbb élményem nem volt, mint amikor megérkeztem, és Gergő gyanúsan nézett: ki is ez a néni?! Majd meghasadt a szívem. Ez azóta is örök lelkiismeret-furdalás számomra. Még mostanában is szóba hozom olykor a szívfájdalmamat. Szerencsére a fiam azt mondja, nem is emlékszik erre az időszakra, de ha mégis maradt volna benne valami hiányérzet, azt is már rég megbocsátotta…

– Ön könnyen megbocsát?

A választ és az interjú folytatását a Nők Lapja 2017/25. számában olvasható el.

Szöveg: Szegő András

1017   Búbánat 2017-12-30 22:16:28

Ma éjjel: december 30., 22:34 – 23.30

Az opera világa

Karácsonyi vendégségben a Szvétek László-Gál Erika operaénekes házaspár családjánál

szerkesztő-riporter: Magyar Kornél

(A Katolikus Rádió 2017. december 24., vasárnap 20:04-21.00 adásának ismétlése)

 

1016   parampampoli • előzmény1015 2017-12-30 20:32:54

Fokanov az előző szezonban olyan Tomszkijokat énekelt a Pikk dámában, hogy lehidaltam tőle. Nagyszerű énekes volt és ma is az!

1015   Heiner Lajos • előzmény1013 2017-12-30 15:30:45

Köszönet ezért a közzétételért. Lehet, hogy Fokanov nem egy katartikus kisugárzású énekes, de muzikalitása, egyenletes színvonalú teljesítménye elismerést érdemel. Időnként úgy érzem, nem becsüljük meg eléggé.

1014   Búbánat 2017-12-30 11:59:40

Ma: 17.00 – 18.10 Bartók Rádió

Világjáró művészeinkhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

Sümegi Eszter énekel, Lugosi Anna zongorázik


Magyar zeneszerzők dalai


Liszt, Erkel, Mosonyi, Mihalovics, Hubay, Bartók, és Kodály művei


(Márványterem, 2017. december 19.)

1013   Búbánat 2017-12-22 15:49:06

„Szerelmes lettem az Operaházba”

Idén ünnepelte huszonöt éves operaházi jubileumát Fokanov Anatolij, akit tanárai már a pályája elején az olasz baritonszerepek felé irányítottak. Rigoletto, Scarpia és Germont megformálójának 2017 a meglepetések éve volt.”

Interjút olvashatunk Fokanovval az Opera magazin 2017. november-decemberi számában. (Molnár Kinga)

„[…] nagyon meghatott, ahogy a huszonöt éves jubileumomat ünnepelték. Az Erkel Színházban egy Rigoletto-előadás után bejött a színpadra Ókovács Szilveszter főigazgató, köszöntött, tortát toltak be tűzijátékkal, és a közönség felállva énekelt – nekem.  Nem is értettem igazán, hogy mi történik körülöttem! Ez a sok elismerés annak a jele is lehetne, hogy egy pálya lezárult, de szerencsére nem így van. Október 30-án Verdi Stiffeliojában Stankar tábornok szerepét énekeltem, amit először formáltam meg, novemberben pedig Győrben léptem fel Verdi Requiemjében. Decembertől februárig az Erkel Színházban a Traviatában Germontként, a Toscában Scarpiaként leszek látható-hallható, és külföldi megbízásokról is tárgyalok. Továbbra is a művészi munkámmal igyekszem meghálálni a felém áradó sok-sok szeretetet.”

1012   Búbánat • előzmény1011 2017-12-21 13:03:36

Andor Éva emlékét idéző, most megjelent pályaképet további kiadványok követik:  még a télen várható Pártay Lilla és Sólyom-Nagy Sándor munkásságát bemutató két portré-kötet - az Operaház Örökös Tagjai című könyvsorozat részeként. (A korábban megjelent kiadványok a sorozatból: Medveczky Ádám, Simándy József, Tokody Ilona és Szinetár Miklós portréi).

Februárban pedig születése 120. évfordulója tiszteletére Tóth Aladár zenekritikus és operaigazgató életrajzi könyve várható abbana sorozatban, amelynek korábbi darabjai voltak: Fricsay Ferenc, Sergio Failoni és Radnai Miklós pályaképe. 

Forrás: Opera magazin 2017. november-december

1011   Búbánat 2017-12-21 11:02:15

Már kapható az Opera Shopban   Andor Éva operaénekesnő emléke őrzőjének Angelika Lippenek képekkel gazdagon illusztrált könyve:

"Nyílegyenesen - Andor Éva Pályaképe" 

/Az Operaház örökös tagjai -sorozat - 2017/

/125 oldal/

Az anyagot gyűjtötte és közreadja Angelika Lippe

A fotóanyagot válogatta: Welmann Nóra

A képek forrása: Andor Éva hagyatéka; Operaház Archívuma és Emlékgyűjteménye

Sorozatszerkesztő: Karczag Márton

1010   Búbánat 2017-11-27 09:16:04

Bartók Rádió sugározza hamarosan:

9.30 – 10.00:

Arckép

Sümegi Eszter operaénekes

Beszélgetőtárs – szerkesztő: Katona Márta

1009   Búbánat 2017-11-19 11:40:22

Junior Prima: Szemere Zita

/Várhegyi András, Fidelio.hu/ 

"A hazai operaéneklés egyik legnagyobb ígéreteként tartják számon, páratlan tehetsége, szorgalma és művészi munkája mind érdemessé teszik a Junior Prima Díjra Szemere Zitát."

A 2017 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése.

 

1008   Búbánat • előzmény1007 2017-11-16 12:26:25

Rohonyi Anikó

Rohonyi Anikó operaénekes

1007   Búbánat 2017-11-16 12:21:40

Csoda este héttől tízig- INTERJÚ ROHONYI ANIKÓVAL  – aki ma ünnepli 75. születésnapját.

„HA SEGÍTENI KELL ÉS TUDOK, AKKOR MEGTESZEM”

Breuer Csilla – Magyar idők, 2017. november 16.

[…]

„– A visszavonulása után mintegy tíz éven keresztül volt műsora a Katolikus Rádióban. Erre hogyan került sor?
– Juhász Judit alelnök asszony keresett meg, hogy volna-e kedvem egy műsort csinálni, és akkor találtam ki Az opera világát, amelyben adásonként egy órán keresztül beszélgettem a meghívott fiatal művészekkel. Sok kollégámat ekkor ismertem meg jobban, tudtam meg, milyen kapcsolatuk van a hittel. Hetvenéves koromban hagytam abba, mert úgy éreztem, elég volt, át kell adnom a helyem a következő generációnak.” […]

„– És vállalt egy kultúrmissziót is. Miről van szó pontosan?
– A megpályázott és elnyert támogatásnak köszönhetően Miller Lajos operaénekessel felelős szerkesztőként működtem közre abban, hogy Erkel remekművének, a Bánk bánnak egy kivonatát eljuttassuk olyan falvakba, ahonnan az emberek nem tudnak eljönni Budapestre az Operába.

– Három éve a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja. Ennek is különös története van.
– Nagyon meglepődtem, amikor felhívott Marton Éva, a színművészeti tagozat vezetője, hogy „megszavaztunk és felvettünk”. De hova? – kérdeztem. Kiderült, hogy a már említett Miller Lajos baritonista javasolt, és a teljes tagság megszavazta a felvételemet. Pedig alapszabály, hogy Kossuth-díjasnak, kitüntetettnek kell lenni, tehát úgymond le kell tenni valamit az asztalra. Miller Lajos elmondta, hogy milyen szakmai múltam van, milyen nehéz szerepeket énekeltem, de a származásom miatt még a Liszt Ferenc-díjat is csak 1990-ben kaptam meg. Ezért nincsenek hangfelvételeim sem, de ő úgy érzi, hogy igenis, ott a helyem.”

 

1006   Búbánat 2017-10-25 11:23:35

Svéd Sándor New York-i levele

Címzett: az RTV Újság Szerkesztősége

 

Igen tisztelt Rádió- és Televízióújság, Budapest!

Az Egyesült Államokban lépek fel sorozatosan. Itteni bolyongásaim közben került kezembe lapjuk egyik tavalyi száma, az, amelyik a  N a g y  é n e k e s e k   é l e t r e g é n y e   című rádiósorozattal kapcsolatban velem is foglalkozott. Ebben a számban S o m o g y i  V i l m o s  barátom megírja: reklamálom, hogy Budapesten mitsem tudnak pályám egyik jelentős állomásáról, nevezetesen arról, hogy huszonnégy évvel ezelőtt a milánói Scalában A nürnbergi mesterdalnokokban (olasz nyelven) énekeltem Hans Sachsot. Idényzáró előadás volt, felvétel nem készült róla, az egész ügy feledésbe merült, s kimaradt a krónikából.

Kár, kár – mert én ezt karrierem legszínesebb, legnagyobb sikerének tekintem!

A cikkíró – véletlen találkozásunk alkalmából – látható meglepetéssel fogadta közlésemet, el is tűnődött rajta. Hadd folytassam tehát „reklám-akciómat”, ezennel megküldöm (melléklem) a Scala 1947. május 8-i színlapját, ez önmagáért beszél.

Ekkor még kezdő volt az Évát éneklő  R e n a t a  T e b a l d i,  aki azóta már régen világhírű, Pognert     C e s a r e  S i e p i   énekelte – ugyancsak világhíresség.  T u l l i o  S e r a f i n  vezényelt. Rajtam kívül valamennyi szereplő olasz volt.

Örvendenék, ha erről most lapjuk révén tudomást szereznének budapesti és itteni barátaim, ismerőseim is. E soraimmal egyben életjelt is adok magamról – hosszú idő után. (Turnénk május végéig tart, huszonöt városban lépek fel.)

Szeretettel gondolok rólam szóló megemlékezéseikre, és ne haragudjanak, hogy ezt a módszert választottam egy színház- illetőleg operatörténeti tény bizonyítására.

Tisztelettel

Svéd Sándor

 

Ezt a Svéd Sándortól kapott levelet az RTV Újság Szerkesztősége az 1971. május 17-23-i lapszámában tette közzé.

1005   Búbánat • előzmény1004 2017-10-14 12:28:49

Köszönöm az infót!

1004   oldalsonka 2017-10-14 10:17:46

Boldi kikerült a Stiffelióból, sajnos.

Ám a döntés ésszerű. Az Hugenották premierje után egy nappal újabb nehéz főszerep, két nap alatt két premier. Ez átgondolatlan döntés volt.

Sajnálom, mert Stiffelio igazán neki való lett volna.

1003   Búbánat 2017-10-13 22:33:15

Opera Magazin – 2017 szeptember-október

„Feszegetem a határomat” 

Sokan már akkor is féltették, amikor még csupán felaennyit énekelt. Ám László Boldizsár, a 2017/18-as évad Kamaraénekese láthatóan, sőt hallhatóan jól bírja az extrém terhelést, és kimondottan szereti a tenort próbáló nagy feladatokat.

/László Ferenc/

- Edita Gruberovával közös Robero Devereux-előadással zárta a szezont, majd egy hét múlva Cavaradossit énekelt a szegedi Dóm-téren. Sűrű napjai voltak…

- Inkább sűrű évek. Próbálom visszafogni a tempót, rég nem vállalok el minden felkérést, nehogy a minőség rovására menjen a sok feladat, de igazából élvezem, hogy ennyit bírok. Ahogy az is hihetetlenül boldoggá tesz, hogy egy olyan csodával dolgozhattam együtt, mint Gruberova. A 2017/18-as operai évadom is ilyen koncentrált, pedig nem is mondtam igent az összes lehetőségre, amivel az igazgatóság megkínált. Inkább csak azokra a bemutatókra, szerepekre vállalkoztam, amelyek izgalmat és kihívást jelentenek számomra, ahol feszegethetem a határaimat. Engem ez érdekel, ezért is vállalok időről időre egy-egy más jellegű, operán kívüli megbízást, mondjuk, egy operettben vagy koncertfellépés alkalmával. És ezért örülök az olyan szólamoknak, amelyeket még soha nem énekeltem, és amiket igazán nem tud megformálni minden tenorista. Nagyon szeretem, hogy nekem jutnak az alaprepertoáron kívül eső, „speckó” tenorszerepek is, mint amilyen A hugenották Raoulja.

- Hogyan alakult a személyes Opera-története? Ha nem bántó az emlék, felidézném, hogy az ezredforduló táján ott voltam egy szilveszteri Strauss-gálán, az Erkelben, ahol akkori együttese, a Cotton Club Singers elég kedvezőtlen fogadtatásban részesült.

- Ez egy nagyon szerencsétlen történet: elmértük a helyzetet, a nézőtéri hangulat se volt kedvező, így kifütyültek minket. Mégis jó, hogy szóba került ez az eset, mert erről eszembe jut az a pillanat, amikor operaénekesként először ott találtam magam az Erkel színpadán. Akkor és ott bevillant annak a szilveszteri estének az emléke, csakhogy belőlem a kudarc nem görcsöt vált ki, inkább megötszörözöm a teljesítményemet, hogy elfeledtessem, ha elrontottam valamit. Itt is ez történt. Átgondoltam, hogy igen ez ugyanaz az Erkel Színház, ahol egyszer megbuktam, de azután megráztam magam, és azóta ott csak tapsolnak nekem. A pályamódosításommal pedig nem tizenkilencre, hanem húszra húztam lapot, így igazán el kell tudnom viselni a kockázatot, de akár a hibázás lehetőségét is.

- Ez a mentalitás alighanem hasznára válhat majd egy olyan legendásan nehéz és igényes szerepben is, mint az emlegetett Raoul Meyerbeer operájából.

- Ez egy hihetetlen szólam! Meg lehet nézni az Operabase oldalán, hogy alig néhány tenorista énekli a világon. Van benne egymás közelében egy magas cisz és egy magas D – tehát extrém feladat. Könnyű lenne előre befeszülnöm emiatt, de én bízom a zenei vezetésben, hogy együtt ki tudunk dolgozni olyan kadenciákat, amelyek stílusosan előkészítik ezeket a nehezebb részeket. Szerencsére elmondhatom, hogy rendezett a viszonyom a csúcshangokkal. Tavaly nyáron, Szegeden például minden nap elénekeltem gyakorlásképp a Bohémélet és a Faust magas C-s áriáját – fél hanggal feljebb, cisszel! Semmilyen konkrét cél nem vezérelt, csak önmagam „szórakoztatására” találtam ki, de így is adott egyfajta biztonságot maga a tudat, hogy a magas C-m biztonságban van.

- A 2017/18-as évadban A hugenották mellett éneke, majd A rajnai sellők és a Tóték bemutatóján is. Bár csak az utóbbi premier lesz igazi ősbemutató, egyelőre mindkét opera izgalmas talány a nézők, de talán a fellépő művészek számára is.

- Bevallom, Offenbach művébe még nem ástam bele magam, hiszen egyrészt 2018 februárja még messze van, másrészt számomra a legfőbb garancia az, hogy Anger Ferenc lesz az előadás rendezője, így tudom, hogy a darab is és mi, énekesek is át leszünk mozgatva. Azt gyanítom, hogy legalább ötven százalékban színésznek is kell majd lennem, amit én imádok, ezért is szeretek vele dolgozni.

- És Tóth Péter operája, a Tóték, ahol az Őrnagy szerepe vár Önre?

- Ez egy nagyon érdekes történet! Nekem ahhoz az operához már akkor közöm volt, amikor az még meg sem született. Négy-öt éve ugyanis többször éjszakáztunk párommal Geiger Lajos kollégámnál, és meglehetős rendszerességgel előfordult az a helyzet, hogy én még éjfélkor nagyban beszélgettem, a majd’ kétméteres Lali pedig elaludt az asztalnál. Erről nekem egyszer csak beugrott a Tóték – mint operatéma! Kapcsolatba léptem a jogörökössel, Radnóti Zsuzsával, és elkezdtük keresgélni az alkalmas zeneszerzőt. Az első választottunk, Hajdú Sándor sajnos meghalt, mielőtt hozzákezdhetett volna a munkához, aztán tíz hónapig hitegetett minket egy másik komponista, míg végül rátaláltunk az alkalmas személyre, Tóth Péterre. Később játszóhelyet próbáltunk felkutatni az elkészült opera számára, de valahogy mindig elakadtunk, mígnem egy ponton úgy éreztem, hogy el kell engednem ezt a történetet. És tessék, csodák csodájára, az Opera által most megtalált ez a darab, és benne az Őrnagy szerepe! Nagyon várom az áprilisi bemutatót! Fontos és izgalmas számomra ez a figura, már csak azért is, mivel a nagyapám mint katonatiszt, annak idején szintén megjárta az orosz frontot.

- Ennyi feladat mellett maradt még olyasmi, amire vágyna mostanában az Operában? Távlati tervek?

- Én tervezős típus vagyok, de most nincsenek konkrét elhatározásaim, mert az elmúlt években annyi minden megtalált, amiről korábban még csak nem is álmodtam. Csak azt kívánom, hogy feleljek meg a követelményeknek: az igazgatóság, a közönség és a magam elvárásainak. Gruberovával énekeltem, Rigolettóval indítottam az újabb évadomat, jön A hugenották, és aminek külön örülök, feleségemet, Nánási Helgát a tavalyi sikeres debütálása után (Mariát énekelte a West Side Storyban) 2018-ra újra felkérte az Opera, ezúttal Oscar szerepére Az álarcosbálban. És tavaly megszületett a második lányom – a legjobb korszakomat élem.

1002   Búbánat 2017-10-11 20:35:45
  • Békés Megyei Hírlap, 1992-04-11-12 / 87. szám

„A   Pepi-kert  levegőjét varázsolják  ide...”

Százharminc  perc  Melis  György operaénekessel
 

A Ki kicsoda? című életrajzi  lexikon a következőket tartalmazza a „Melis György" címszó alatt:
„1923. Szarvas— operaénekes. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanult.  1949-től az Operaház magánénekese. Kiváló oratórium- és dalénekes, bariton.  1953. A berlini VIT-en, 1954. Prágában díjat nyert. Kétszeres Lisz-díjas (1955,  1959), Kossuth-díjas (1962).  Kiváló művész  (1967).  Főbb szerepei:  Don  Juan,  Falstaff,  Posa  (Don  Carlos), Figaro.  Továbbá  Bach  passiói,  Brahms,  Berlioz,  Mahler,  Schubert, Schumann dalai." A lexikon kiadása óta megkapta a Magyar Népköz- társaság Gyémántokkal Ékesített Csillagrendjét (1988).
Ennyit mond  a  szűkszavú  lexikon. Rajк András  „Melis György" címmel (1984) könyvet írt róla, amelyben énekesi arculatát ismerhetjük meg.

Mi elsősorban szarvasi indíttatásáról faggattuk.

Gépkocsink  tétován  kanyarog  a  szűk  budai  utcákon,  amikor  a Jószerencse utca  18-at keressük. A megbeszélés szerint Melis György 10  órára  vár  bennünket.  Elmúlt  negyed  tizenegy,  mire  megtaláljuk lakását. Csengetésünkre a házigazda nyit ajtót. Régi ismerősnek kijáró szívélyességgel kalauzol a lakásba. Hellyel és maga főzte kávéval kínál bennünket.  Segít  konnektort  keresni  a magnetofonnak,  s  rendezi  az ülőhelyeket a beszélgetéshez.
A  lakás tágas társalgójában  ülünk le. A kevés stílbútor mellett jól megférnek a paraszti eszközök: a rokka, a gereben, a zajac (csizmahúzó).  A  falakon  márkás  festmények,  remekművek.  Mellettük  néhány portré: Nádasdy Kálmán  operaigazgató, Ferencsik János  karmester. Köztük egy bekeretezett oklevél, amelyet Szarvas díszpolgárává avatásakor ( 1986) kapott a művész.

Hajdan  volt  hangversenyek

Jövetelünk célját ismeri, így kérdés nélkül is kezdi idézni a szülőhely emlékeit. S mint a gomolygó ködben át-átvillanó, majd eltűnő táj, úgy bukkannak fel és sorjáznak az emlékek. Egyik idézi a másikat: nevek neveket, események eseményeket és gondolatokat idéznek fel.

— Még 1956. előtt, amikor Margócsy Gyuszi volt Szarvas kulturális életének lelke, mozgatója, évente kétszer lementünk: Simándy, Orosz Júlia, Osváth Júlia és én:  Akkor még  állt az a  másik,  régi  mozi, ott voltak az előadások. Erre nagyon jól emlékszem.  1956. október 21-én volt  ott  egy  előadás.  Egy szombati napon,  22-én jöttünk  föl  Pestre, közvetlenül a tragikus nap előtt. Ilyen szép idő volt, mint most. Szóval akkor is volt egy ilyen nagy előadás. Az az elég nagy terem zsúfolásig megtelt. De ilyen minden évben volt többször is.

— Emlékszem, úgy  15 éve, még az édesanyám is élt, kértek, hogy adjak egy koncertet. Akkor volt egy megérzésem, olyan, amit a most világsztár Marton Éva  máig  sem  tud  elfelejteni.  Őt  akkor vették fel nagy nehezen az Operába — valami félreértés vagy hozzá nem értés folytán  nem  akarták  fölvenni  — most,  az egyik első  számú  sztár  a világon!  Bennem  már akkor ott motoszkált a megérzés,  hogy belőle nagy  énekesnő  lesz.  Megkértem, nem  jönne-e le  velem  Szarvasra. „Nagyon  szívesen  —  mondta  —  hisz  nekem  most  nincs  másutt fellépésem.” Készültünk itt egy hónapig, egy nagyon nívós összeállítással. S abban az új helyiségben alig voltak félig!

— Ez csak valami szervezési hiba lehetett! Emlékezhet a legutolsó koncertjére az Ó-templomban és az Új-templomban: zsúfolásig megtelt! Nagyon várják az emberek Szarvasra!
Ezen egy kicsit elgondolkozik, majd folytatja.

— Ha az én kis életemről beszélgetünk, azt szeretném, hogy okuljanak belőle az emberek. Nemcsak Szarvason, de mindenütt! Figyeljenek arra, hogy ebben a kis országban — nem vagyok én se nacionalista, se soviniszta,  hisz  az  ereimben  tót  vér folyik — nem  szabad  egyetlen tehetséget  sem  hagyni  elkallódni.  És  nem  szabad  a  tehetségtelent semmilyen  körülmények  között  odatenni,  amihez  nem  ért.  Mert árt! Sokszorosan árt. Márt árt ott, ahol dolgozik; árt azzal is, hogy elfoglalja a helyét olyannak,  aki odavaló. És olyan légkört teremt maga körül, ahol a nála még tehetségtelenebbek élnek csak meg, mert azoktól nem félti a helyét.

— Emlékszem a gyermekkoromban  látott néhány hangversenyre. Ilyen nevek voltak Melis György mellett: Bende Zsolt — akkor mint zongorakísérő, Sándor Judit, Gyurkovics Mária, Simándy József. Hogyan lehetett megszervezni ilyen rangú hangversenyeket egy — valljuk be — ütött, kopott, sivár, lócákkal berendezett, elavult moziteremben?

— Ez mind Margócsy Gyulának köszönhető. Akkor még tele voltam én is energiával, de Gyuszi sem hagyott. Azt mondta, hogy ennek a kis helységnek ezt csinálni kell, hogy itt ne sorvadjon el a kultúra. Ennél volt még romantikusabb is, ez még a forint előtt történt. Olyan páratlan dolog,  nem  hiszem,  hogy  volt  ilyen  máshol  a  világon:  tojás  volt  a belépődíj! Czanik Zsófival voltam lent— vele nagyon sokat koncerteztünk.  Hogy aztán mit csináltunk azzal a rengeteg tojással, azt már én sem  tudom.  Kosarakban  vitte  az egész  család.  Már akkor  is Gyuszi szervezte, hisz ő a negyvenes évek elején került oda fiatal tanárként. 1943-ban érettségiztem, akkor már ott volt.

— Az említettek ma már nagy nevek. Nem hiszem, hogy manapság össze lehetne hozni hasonló hangversenyt — sem a művészek elfoglaltsága, sem anyagi okok miatt.
— Hát?! Nem valószínű.

A Csipkár soron volt a tanyánk...

— 1943-ban érettségizett Szarvason. Volt zenetanára, Szederkényi Nándor úgy nyilatkozott, hogy itt alig volt zenei élet. Hogyan lehet az, hogy egy szegény sorsú parasztgyerek egyetemre, majd a Zeneakadémiára jutott ilyen környezetből?
— Sokat hallgatom a rádiót. Elsősorban a prózai műsorokat, mert ez a mai „könnyűzene” távol áll tőlem. Sokszor hallottam olyan fejtegetést, amely szerint a gyereknek teljes szabadságot kell adni. Ezzel nem értek egyet. Hogyha azt a nevelhető lelket nem építik, akkor szétfolyik. Az én  neveltetésemre, amíg  élek,  emlékezni  fogok.  A szüleim 18 holdas parasztemberek voltak. Csabacsűdtől 3 kilométerre — Endrőd irányában — a Csipkár soron volt a tanyánk. Sajnos már lebontották... Erről jut eszembe egy érdekes történet. Tavaszonként visznek bennünket  Amerikába;  úgynevezett  honvágy-koncerteket  rendeznek  a  kinti magyarok  számára.  Három-három  helyen  lépünk  fel  az USA-ban  és Kanadában.  Egyszer,  azt  hiszem  Torontóban,  odajön  hozzám  egy nálam fiatalabb ember, és azt mondja: Cso novo na Csipkáry? (Mi újság a Csipkár soron ?) Hát maga ezt honnan tudja? — kérdezem. Én tudom, hol született, mert én is ott születtem a szomszédos dűlőben — felelte. Ilyen kicsi a világ!
... Na, szóval az én neveltetésem olyan volt, hogy azt vagy ősállapotnak, vagy aranykornak  is lehet nevezni. Akkor még a feleség a férjet magázta, a férj a feleségét meg tegezte. Az szóba sem kerülhetett, hogy a gyerek a szüleit tegezhesse. Olyan gyereket én már csak kettőt vagy hármat ismerek, aki magázza a szüleit. Ez valahol a mélyben lazítja a fegyelmet.
...Nálunk nem volt valami drákói szigor. Hozzám a szüleim kézzel soha nem nyúltak. De hogyha megmondták, hogy „ötkor itthon vagy”, akkor otthon is voltam. Ez a szellem végigkísér felnőttkoromon is.
...Nekem nem volt sosem elfogultan klerikális a nevelésem. Az volt a szokás, hogy vasárnaponként elmentünk a templomba. Ez már azért is jó volt, hogy addig nem mentünk el lógni; és ott csak jókat hallottunk. Rájöttek már évek óta, hogy ez nagyon hiányzik. Arra is rájöttek, hogy akárki tanít a jóra, akár az egyház, akár más, az becsülendő.

— Hova járt iskolába? Kik voltak a tanítói?
— Odajártunk az Ó-templom melletti iskolába, a központi iskolába. Rohoska Lajos tanított negyedikben, de talán akkor már az Árvaházba jártunk.  Bizony  az  is  nagyon jót  tehetett,  hogy  akkor  nem  volt  ám visszabeszélés!
...Szüleim  látva, hogy szinte végig kitűnő tanuló voltam  az elemiben,  elvárták,  hogy  továbbtanuljak.  Ők  hatelemis  parasztemberek voltak, s legyezte a hiúságukat, hogy iskoláztatják gyerekeiket.
...Emlékszem még Jánovszki Gyuri  bácsira.  Ott  volt  az  iskolája felénk. Hatodikba Borgulya Bandi  bácsihoz jártam. Ő egy világzseni volt. Orgonát épített, de olyat...! Amikor itt Pesten emlegettem a nevét, azt mondták  a híres  orgonaépítők,  hogy  mindenki  fölött  állt.  Az  ő példája  is  buzdítást  adhatott,  hisz ő  is  egyszerű  családból  került  ki. Rohoskáéknál hat fiú lett tanító. Az édesapjuk cipész volt.
...Akkor még az volt a szokás, hogy minden reggel volt áhítat, még télen, abban a jéghideg templomban is. Énekeltünk. Rövid kis istentiszteletek voltak. Ott ismertem meg a lelkészt: Bartos Pali bácsit, akinek nagyon szép hangja volt. Nagyon tetszett. Később, már az érettségi előtt is  ő  biztatott,  hogy  induljak  az énekesi  pálya felé.  Nem szégyellem bevallani,  hogy az egyház utalt  ki  számomra 250 pengőt.  Ez bizony 1943-ban komoly pénz volt. És valahonnan még szerzett 250 pengőt Zerinváry, a későbbi csillagász is arra, hogy énekelni tanuljak.

— Hogy fedezték föl az énektehetségét?
— Ott  volt  zenetanár Szederkényi Nándor — nem  rég  halt  meg szegény—, ő is biztatott. Meg aztán korábban is jó nagyokat kiabáltam. Anyám is mesélte, amíg élt, hogy volt egy Potoczky nevű orvos, akihez hordott. Egészséges voltam, de kétéves koromig nem tudtam járni, mert csak  anyatejen  éltem.  Mikor  aztán  becipelt  hozzá,  mert  akkor még gyerekkocsi nem volt divatban, már Potoczky úr jött ki: „Na, megjött a kis Melis-gyerek, akkorát ordít, hogy összedől a ház”— meséli nevetve a művész.

— Lehet, hogy így kezdődik egy énekes pályafutása?
— Lehet,  hogy  így  kezdődik, de  sok  mindennek  találkoznia kell. Minél  több  kedvező  körülmény  találkozik,  annál  többre  viheti  az ember.   1943-ben  fölvettek  a  Műegyetemre.  Építésznek készültem, mert kitűnő  érettségi  bizonyítványom  volt!  Mindjárt  megkaptam  a legnagyobb ösztöndíjat, mert volt szegénységi bizonyítványom is. Az a pár  hold  földecske  nagyon  gyengén  jövedelmezett,  és  a  bátyám  is tanult.  Egy évig jártam oda,  de  közben  a  kapott  kétszer 250  pengő segítségével énekelni tanultam. 20 pengőért vettem egy órát. Hetente kétszer mentem, a pénzt szépen beosztottam. Egy év után a Műegyetemet abbahagytam,  mert  felvettek  a  Zeneakadémiára,  s  mind a kettő egész embert kívánt volna.

— A Zeneakadémián kik voltak a szakmai irányítói?
— Sajnos már mind elmentek. Hát mikor volt már az! Negyven éve! Székelyhídi Ferenc. Ő volt az elnök, arra emlékszem. Akik az Operában korábban  hallották,  azt  mondták,  hogy  klasszikus  tenor,  mert  szinte mindent énekelt, és mindent magas  fokon.  Aztán olyan mázlim volt, hogy odakerültem Molnár Imréhez, aki a szöveg érthetőségére nagyon sokat adott. Nekem ma is ez a vesszőparipám. Most tettem egy 150 000 forintos alapítványt, hogy annak a kamatait egy olyan fiatal kollégának adják, akinek jól érteni a szövegét. Mert az érthetőség az alfája az egész szakmának.
...Bementem a múlt héten az Operába. De nem éreztem jól magamat! Főleg  akkor  nem  bírok  magammal,  amikor  arra  kell  fülelni,  hogy milyen nyelven énekelnek! (Ti. a magyarok!)
...Ha vidéken járunk, odajönnek számomra ismeretlen emberek és azt mondják: „Művész úr, mi azóta szeretjük az operát, amióta magával meghallgatunk mindent, mert megértjük a szövegét annak, amit énekel.” Ezért is tettem az alapítványt. Az alapító oklevélben ez benne van: „Hitvallásom örökségeként a szép magyar nyelv operaszínpadi meghonosítása és művelése céljából magánénekes pályatársaim ösztönzésére díjat  alapítok.  A díjat  azzal  a  meggyőződéssel  hozom  létre,  hogy  a biztos  énektechnikán  alapuló  érthető  hangképzés  és  a  tiszta,  szép magyar kiejtés teszi teljessé a dalszínházi éneklés magas szintű művelését, és egyúttal a legmagasabb szintű operaművészetnek is a legszélesebb közönségrétegekben való népszerűsítését.

— Úgy tűnik, Melis György vidékről — talán éppen Szarvasról várja az utánpótlást?
— Szívesen látnám! Ezért is alapítottam egy díjat a szarvasi Vajda Péter Gimnázium  számára.  Évente  kaphatja  meg  az,  aki  ének-zenei tanulmányaiban  kiemelkedő  szorgalmat és  tehetséget  árul el.  Sajnos elég ritkán kerülhet sor kiadására.
Szeretném, ha a kórusélet élénkebb lenne a városban. Ezért ajánlottam fel  a napokban  százezer forint támogatást a nehéz  körülmények között dolgozó Városi Gyermekkórusnak.

Emlékek,  pályatársak

— Pályafutása során sok érdekes, híres emberrel találkozhatott.
— Most jöttek vendégeim Jugoszláviából. Nem tudtak mivel kedveskedni,  hát hoztak  egy  nagy  kötet Színházi Életet.  Valamikor egy pengő volt darabja. Nézegetem ezeket. Hát rém érdekes! Könny szökött a szemembe. Te jó Isten! így rohan az idő! Ott a Rátkay Márton, Uray Tivadar, Honthy Hannuska meg még sokan. Azokkal  mind pertuban voltam. Ők ma már klasszikusok!  Honthy Hannával nagyon jó barátságban voltunk. Sokat jártunk együtt külföldre. Végtelenül felkészült ember volt.
...Találkoztam Révhegyi Ferenccel. A felesége: Révhegyi Olga néni a Zeneakadémián tanított. Révhegyi vezérkari ezredes, dandárparancsnok  volt.  1600  zsidó  volt  beosztva  hozzá  a  Don-kanyarban.  Nem engedte,  hogy  elvigyék  őket,  így  többségüket  megmentette.  Nem  is ítélték el, nem is telepítették ki. Sőt, 1951-ben nyugdíjat jártak ki neki azok, akiket megmentett.
...Már említettem,  hogy  Marton  Éváékkal  nagyon jóban  vagyok. Tudják a születésnapomat. Bárhol vannak a világban, érkezik a dísztávirat. Azt mondja, nem tudja elfelejteni, hogy  amikor őt nem  akarták felvenni az Operába, Ferencsik meg én melléálltunk.

Emlékszem egy 50-es években elhangzott operaközvetítésre. A Sevillai borbélyt adták a rádióban. A szünetben riport készült a Figarót alakító  fiatal  művésszel,  Melis  Györggyel.  Ez  azért  is  emlékezetes maradt,  mert  örömmel  hallottuk,  hogy szülőhelyét,  Szarvast  is említette.
—   Ez  1951-ben  volt.  Akkor  jött  először  Budapestre Lamberto Gardelit, ővezényelt. 1951-ben álltam a szerepbe, s 34 évig énekeltem. Azzal  a  nagy  gárdával  voltam  együtt,  akik közül  már senki  sem  él. Gyurkovics Mária, Székely Mihály,  Maleczky Oszkár és  a  többiek. Akkor készítették azt a lemezfelvételt, amelyiket még most is hallani a rádióban.
...Ma  is jól  emlékszem  rájuk.  Ezek  a  nagy  művészek  úgy jöttek minden próbára, hogy zongorakísérettel, kotta nélkül, hibátlanul énekelték szerepüket. Amikor Székely Mihály látta, hogy valamelyik fiatal nem  tudja  a  szerepét,  fölkelt  a  székéről  és  azt  mondta:  „Majd  ha  a fiatalember megtanulja, szóljanak le a büfébe, ott leszek.”

Beszélgetésünk  során  egy  pillanatra  felvillan  a  kiváló  színész: Székely Mihály mondata Székely Mihály basszusán szólal meg.
— Azt is tőlük tanultam, hogyha egy próba tízkor kezdődik, akkor tíz óra előtt öt perccel  ott kell  lenni.  Még vagyunk  egy páran az akkori nemzedékből,  és  sokszor  nézünk  egymásra:  a  kezdéskor  csak  mi vagyunk ott. A fiatalok késnek tizenöt-húsz percet, s a legtöbbjük még azt  sem  mondja,  hogy  elnézést.  Ferencsik  mondta:  „Ahány  percet kések, annyi percet rabolok el a másik ember életéből.” A pontosság nem  külsődleges  dolog.  Ennek  valahol  belülről  kell  fakadni. Pálos Gyurit (volt  szarvasi  gimnáziumi  tanár — a szerk.) sokan  azért nem szerették — szegény  nemrég  halt  meg,  mert  mindig  megkövetelte  a pontosságot.  Akkor volt  fiatal  tanár,  mikor diák  voltam.  Amikor megjelent,  mondták:  No  ott jön  a  „Precíz”. Ö  azt  válaszolta:  „Nem azért hajtogatom ezt a precizitást, mert ez a mániám. Amit maguk — mert akkor ötödiktől már magáztak minket — a gimnáziumban tanulnak, az nagyon kevés lesz a későbbiekben. Ez csak az ábécé. De ha ezt a pontosságot itt nem tanulják meg, akkor sem fogják tudni, amikor már nagyon nagy szükség lesz rá.” Még most, 45 év után is emlékszem erre.

Legnagyobb elismerés a közönség elismerése

—  Ha  ezt  a  szót  hallja,  hogy  „Szarvas”,  fölcsillan  a  szeme,  és sorjáznak az emlékek. Miért van ez?
—  Szülőhelyét,  fiatalságát  senki  nem  felejti  el.  És  aki  le  akarja tagadni, az alávaló és ostoba.  Számomra inkább az az érthetetlen, és rosszul  is  esik,  hogy  ott  nem  törődnek  annyit  a  komoly  zenével, amennyit ez a fajta zene megérdemel. Mégiscsak ez a léleknek szóló és időtálló. Ezen kéne gondolkodni!
...Amikor úgy elővesz a pesszimizmus, sokszor eszembe jut, hogy ki kellett  volna  menni  külföldre.  Talán  disszidálni  kellett  volna,  mint néhányan tették. Aztán 3—4 év múlva hazajönni. Akkor még nagyobb tisztelettel néztek volna rám.

— Én nem hiszem, hogy elismerésben hiánya lett volna: Liszt-díjas, Kossuth-díjas,  Kiváló  Művész, Csillagrendet  kapott.  De  nem  is erre gondolok elsősorban, hanem a közönség elismerésére.
— A legnagyobb elismerés valóban a közönség elismerése. Sajnos a pályán töltött négy évtized alatt megváltozott a közönség. Elveszett az az intimitás, ami a művész és a közönség között volt. Kevesebben  is vannak. És ennek nem csak anyagi okai vannak. Talán hozzájárul az olcsó  könnyűzene  térhódítása  is.  Akik  meg  tudnák  fizetni  a  drága színházjegyeket,  azokat  nem  érdekli  a  komoly  művészet.  Akik meg érdeklődnének, nagyon sok ilyennel  beszéltem, azoknak nincsen  150 forintjuk egy színházjegyre.

— Összegezhetőek-e legfontosabb életelvei?
— Mindaz, amiről már beszélgettünk. A lehetőség szerint meg kell őrizni  az  igényeket  a  komoly  zene  iránt.  Persze  ez  nagyon  nehéz. Pályakezdésem  óta  megváltoztak  a  körülmények,  s  megváltozott  a közönség  is.  Azóta már egy nemzedék eltávozott, s a mai nemzedék nagyobb részét nem a komoly zene érdekli. A másik dolog: a pontosság. A mintegy 60 szerepem közül legalább harmincat Ferencsikkel tanultam. Nála ugyanaz volt, amit Pálos Gyurkánál említettem, a pontosság: egy nyolcad az egy nyolcad, egy tizenhatod az egy tizenhatod!

— Ez a pontosságigény sokadszorra tér vissza. Nemcsak a szavakban. A lakás is tükre ennek az elvnek. Nevezhetjük ezt élete vezérelvének?
— Azt hiszem igen. Nos, a lakás rendje nem is olyan nagy rend. De az elrendezés is valahonnan a gyermekkoromból fakad. Mi a tanyán úgy éltünk, mint egy skanzenben. És ott nagyon jól éreztük magunkat. Én nem  fecséreltem  el  a  pénzt.  Nagy  részét  a  lakásba  fektettem.  De igyekeztem átmenteni azt a környezetet is, amelyben éltem. Ezért ilyen a berendezés. Még a lócát is beépítettem volna, ha befér. De hát már a falak is tele vannak képekkel. A tanítói oklevelem el sem fért.

♦  ♦ ♦

S ezzel  az  interjú  véget is ér.  Megcsodáljuk  a századforduló és a századelő neves magyar festőinek  képeit. Az emeletre vezető lépcsőfordulón  életnagyságú  olajkép  fogad  bennünket: Melis György  Don Juan szerepében. Az emeleti szobát is a képek uralják. Köztük emlékezetes operaelőadások plakátjai, s a művész fényképei különböző szerepeiben. Végül a legnagyobb kincs:  Ferenczy  Károly  1912-ben festett nagyméretű festménye.
Két, beszélgetéssel töltött óra után kísér ki bennünket a házigazda. Büszkén mutatja kertjének növényeit, mondja nevüket.

— Ezek mind Szarvasról származnak. Köztük élek,  s az otthon,  a gyermekkor, a Pepi-kert levegőjét varázsolják ide számomra.

Megköszönjük a beszélgetést, búcsúzunk. Kilépünk a kis budai utca csendjébe. Távolról beszűrődik a nagyváros zaja. Becsukódik mögöttünk  Melis György ajtaja,  bezárul egy  másik világ:  egy  kis  rész  a természetből,  egy  kicsi  a  művészetből,  s  egy  parányi  Szarvas  — növényekből, tárgyakból és emlékekből fölépítve.     

 Kutas Ferenc

1001   Ardelao 2017-10-11 14:35:28

 

SVÉD SÁNDORNAK AJÁNDÉKOZTA HIRES SCARPIA-RUHÁJÁT STRACCIARI MESTER

       Most érkezett haza hosszú külföldi tanulmányútjáról Svéd Sándor, az operaház kiváló énekese. A baritonistát már félig-meddig elvesztette a budapesti színházi világ, mert ebben az évadban többet fog énekelni külföldön, mint itthon.

       Öt évvel ezelőtt a művészkávéház teraszán ült Schalk, a bécsi Staatsoper akkori zeneigazgatója, aki odaintette magához az úton arra haladó Svéd Sándort és ezt mondta neki:

       ― Fiatalember, magának nagy jövőt jósolok. Bécsben nagyon fogják szeretni.

       És most huszonöt estére a bécsi Operaházhoz szerződött.

       ― San Remóben töltöttem a nyarat ― mesélte nekünk Svéd Sándor, ― annál a Riccardo Stracciarinál, akinél minden nyáron énekelni tanulok. Stracciari atyai jóbarátom, és igaz szívvel tanítja be nekem az éneket. Most Scarpia szerepét tanultam meg. Először fogom énekelni ezt a szerepet az Operaházban október közepén. Stracciari annyira foglalkozott velem, szerepem tökéletesítésével, hogy nekem ajándékozta híres Scarpia kosztümjét, azt a Scarpia-ruhát, amelyben évtizedekkel ezelőtt európai körúton volt, és amelyben a budapesti Operaház színpadán is elénekelte Puccini „Toscá”-jának rendőrfőnökét.

       Budapesten évtizedek óta elő nem adott operákat tanult meg Svéd Sándor az olasz színpadok számára.

       ― Január 15-től február tizenötig Cataniában leszek, ahol részt veszek a Bellini-ünnepségeken. A nagy zeneszerző halálának századik évfordulója alkalmából rendezik ezeket az ünnepségeket, Mussolini személyes megjelenésével. Bellini két operájában játszom vezető baritonszerepet, az egyik a „Puritán”-ok (helyesen: „A puritánok”. A.), amelyben partnerem Benjamino Gigli lesz, a másik a „Beatrice di Tende” című opera, amelyben partnerem Lauri Volpi. Cataniából azonnal Nápolyba utazom. A San Carlo színházban énekelem Verdi „A végzet hatalma” című operáját és Donizetti „La Favorita” című daljátékát. (Különös, hogy ezeket az operákat nem játsszák nálunk.)

       Svéd Sándor bejelentette, hogy San Remoban megismerkedett Franco Alfano olasz zeneszerzővel, aki Puccini „Turandot” című operáját befejezte a zeneköltő halála után. Alfano most Rostand „Cyrano de Bergerac” című drámai költeményéből ír operát, és a címszerepet az előadásra Svéd Sándornak ajánlotta fel. Alfano egyébként mindig nagy propagátora volt a magyar muzsikának. Az évad folyamán Budapestre érkezik, mert itt egy szimfóniáját fogják játszani.

                                                                                 Kristóf Károly

(Délibáb, 41. szám, 1934. október 6.)

 

"Tanár"és "tanítvány":

"Te Deum" Scarpia Riccardo Stracciari

ALEXANDER DE SVED "SCARPIA" tre sbirri (live 1942)

 

1000   Búbánat • előzmény997 2017-10-08 15:35:30

Van még a rádió archívumában több korai, a  gyermekrádió műsorában felvett zenés daljáték, melyekben a gyerekhangok között felfedezhetjük Kincses Veronikáét is...

999   macskás 2017-10-08 12:38:02

999

998   macskás 2017-10-08 10:11:51
997   macskás • előzmény990 2017-10-07 20:58:28

Nagyon jóóóóóóóóóóó!

Kincses Veronika szuper! És az a beszédhang:) Rá lehet ismerni!:)

996   Klára 2017-10-07 15:41:20

Megnéztem a filmet, nagyon jó összeállítás, mem kevés munkát fektethettek bele, és komoly kutatást végeztek a különféle archivumokban, többek között a MÁO és a Staatsoper archivumában is. Megható és megindító, hogy Argentinában a zenetudományi szakma a mai napig emlékszik Pataky Kálmánra, és az ottani nagy művészek között tartja számon.

Néha nem is tudjuk, mekkora értékeink voltak!

995   tiramisu • előzmény994 2017-10-07 14:32:48

:-)  Köszönet!

994   Búbánat 2017-10-07 09:02:35

(Muravidéki filmalkotás a közmédiában)

A hősies tenor  – Pataky Kálmán

Szlovén dokumentumfilm 

Forgatókönyvíró: Csermák Zoltán; Operatőr: Györek Drago;

http://www.3szek.ro

Háromszék, 2017. október 6., péntek, Magazin

Október első hétvégéjén a közmédia a lendvai magyar stúdió filmjét tűzi műsorára.

A hősies tenor (Duna World, október 7., 15.50; M5 csatorna, 17.25 és 2.30)

Pataky Kálmán művészetét mutatja be, ezáltal a nézők is meggyőződhetnek arról, mennyire tiszteletre méltó, ahogy a legkisebb magyar külhoni közösség ápolja hagyományait és kulturális örökségét.

A hősies tenor Pataky Kálmán operaénekes életét dolgozza fel.

A két háború közti időszak legnagyobb magyar tenorja 121 éve Alsólendván született. A képkockák nyomán egy nagyívű karrier bontakozik ki. Fiatalkorában a család erdélyi, nyárádszentlászlói birtokán a művészt ráadásul baleset is érte, ekkor elszenvedett halláskárosodása kihatott későbbi pályafutására is. Igen, Patakyra az egész magyarság büszke lehet. Pályája a budapesti Operaházban indult, a pesti lapok 1921 nyarán egy új tehetség meghallgatásáról cikkeztek. Pataky igazi világpolgárként lépett fel Európa nagy operaházaiban, az Újvilágban legtöbbször Argentínában szerepelt.

Mivel Pataky felesége, Beregi Lea zsidó származású volt, a II. világháború alatt kénytelenek voltak elhagyni Magyarországot – Pataky a saját életének kockáztatásával a teljes Beregi családot sikeresen kimenekítette Argentínába -, emiatt a dél-amerikai ország fővárosában, Buenos Aires-ben készített felvételekkel is színesítetik a filmet.

A film archív anyagain kívül Lendván, Csáktornyán, Bécsben, az erdélyi Désfalván, illetve Budapest több helyszínén, így az Operaházban és a Pesti Vigadóban is forgatott a stáb.

A nézők hat különböző ország tájain követhetik karrierjének állomásait. A film archív anyagain kívül a Lendva és Csáktornya mellett Erdélyben az egykori Pataky-kúriába, Désfalva, látogatott a stáb, Budapesten – sikerei helyszínein – az Operaházban és a Pesti Vigadóban forgattak, s lerótták kegyeletüket a művész sírjánál is. A bécsi felvételen Varga János, a Collegium Pazmanianum rektora méltatta a páratlan pálya jelentőségét. A dél-amerikai vágóképeket a Budapesti Argentin Nagykövetség segítségével a Buenos Aires-i városi televízió bocsátotta a muravidéki médium rendelkezésére, s megszólal Cecilia Scalisi argentin zenei szakíró is.

 

993   Búbánat 2017-09-15 12:24:37
Bartók Rádió, ma 19:00 - 19:30: ARCKÉP

Temesi Mária operaénekes

Beszélgetőtárs-szerkesztő: Veisz Gábor

(Ism. hétfő, 9.30)
992   Búbánat • előzmény991 2017-08-31 21:18:31
A cikkben foglaltakhoz hozzáfűzöm, hogy Szabóki Tünde az elmúlt két évben a Fideliót és a Parsifal Kundriját is énekelte - külföldön (Coburgban.)
991   Búbánat 2017-08-31 21:14:29
Operakaland - Figaro 2.0 - Reflektorfényben: Szabóki Tünde - Ajánló/29. - (Grófné/2.)

Mezei néző - Egy színházi néző kalandjai (augusztus 29.)

„Szabóki Tündéről elsősorban a Müpa Wagner-előadásai jutnak eszembe (a Ring és a Tannhauser), két Strauss-opera (Rózsalovag, Ariadné Naxosban, illetve mióta A bűvös vadászban is láttam Ágotaként, még az is….

A tavalyi évadban már szinte csak külföldön lépett fel, továbbra is Wagner operák főszerepeiben, az Operaházban nem láthattuk, viszont életrajza kint van a honlapon, és abból látható, hogy hosszú ideje énekel jelentős szerepeket elsősorban német nyelvterületen….

Jövőre a Figaro 2.0 Grófnéja után mindössze egy májusi koncertszerű előadásban lép fel az Erkelben, ezen kívül tudható, hogy ismét szerepel a Müpában is a Tannhauserben….

Gyakran lép fel koncerteken is, nem ritkán basszista férjével, Cser Péterrel, illetve most már fiával, Cser Ágostonnal is, aki ugyancsak énekesnek tanul – egy zeneakadémiai Szentivánéji álomban már utóbbit is láthattam, aki szintén ígéretes tehetség….

Keveslem Szabóki Tünde youtube-felvételeit, különösen ha a pályán töltött évek számához és az eljátszott szerepek súlyához viszonyítok….”
990   Búbánat • előzmény989 2017-08-06 00:53:48
Az interjúban említett, a Rádió Gyermekkórusának tagjai által előadott rádiódaljáték stúdiófelvétele:

Ránki György – Hárs László: A győztes ismeretlen

Daljáték gyermekeknek

A bemutató ideje az ötvenes évek vége.

Találtam egy későbbi dátumot is: 1961. február 27., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00

Erről a linkről meghallgatható a daljáték teljes rádiófelvétele

Előadják az MRT gyermekkórusának tagjai és szólistái.

Karigazgató: Botka Valéria

Közreműködik az MRT Kamarazenekara.
Vezényel: Csányi László

Szereposztás:

Marika – Farkas Teréz és Balogh Viktória
Juli – Kincses Vera és Szabó Márta
Márta – Tahi Éva
Panni – Makra Zsuzsa
Csibi – Kovács Eszter és Széll Zsuzsa
Dánér Marci – Debreczeni Nándor és Kecskédi István
Gyurka – Veszprémi András és Bánhegyi Róbert
Gozmán Jóska – Magyar István
Kollár Béni – Feledi Balázs
Zsűritagok: Balogh Ilona és Baráth Gabriella
Lányok – Szőke Enikő és Keresztűri Mária
Egy fiú – Bartos Gábor
Pistike – Kószás László
Kalauz – Tegzes István
Konferanszié – Nagy Éva
Orvos – Domahidy László
Házfelügyelőné – Kiss Manyi
Cukrásznő – Madaras Vilma
Eladó – Balázs Ferenc
Szemes Vince – Petrik József

Zenei rendező: Czigány György

Rendező: László Endre

A Gyermekrádió műsora
  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Miranda Liu (hegedű), Kiss Gergely (gordonka), Kiss Gyula, Nagy Míra (
zongora)
"Hangulatkoncert"
HAYDN: D-dúr gordonkaverseny, Hob. VIIb:2 - I. tétel
HAYDN: fisz-moll zongoratrió, Hob. XV:26
HAYDN: D-dúr zongoratrió, Hob. XV:24

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Soltész Ágnes, Kovács Judit, Fahidi Patrícia (hegedű), Rácz János, Kunszeri Márta (fuvola), Kökényessy Zoltán (brácsa), Magyar Gábor (cselló), Váray Rita (zongora)
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Az est házigazdája: Tóth Endre, zenetörténész
KOVÁCS ZOLTÁN: Amisz és Amil – két fuvolára
SCHUMANN: Gyermekjelenetek (Benjamin Godard átirata) Op. 15.
SCHNITTKE: Moz-Art duó 2 hegedűre
VAJDA JÁNOS: Musica sull’ acqua – zongoraötös (2015)
MOZART: D-dúr fuvolanégyes

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa)
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly)
Fuvolán közreműködik és vezényel: Drahos Béla
MOZART: 1. (G-dúr) fuvolaverseny, K. 313
MOZART: 2. (D-dúr) fuvolaverseny, K. 314
MOZART: C-dúr fuvola-hárfa kettősverseny, K. 299
MOZART: C-dúr andante, K. 315

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Rohmann Ditta (cselló), Binder Károly (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói
koreográfus: Feledi János
CAFe Budapest
VAJDA JÁNOS: Csellóverseny
SZENTPÁLI ROLAND: Orfeusz-balett - ősbemutató
BINDER KÁROLY: Zongoraverseny - ősbemutató
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)