vissza a cimoldalra
2019-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11457)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62025)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1823)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2999)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4628)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3538)
musical (189)
Operett, mint színpadi műfaj (4182)
Élő közvetítések (8277)
Franz Schmidt (3480)
Kimernya? (3376)
Balett-, és Táncművészet (5940)
Belcanto (933)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (194)
Lisztről emelkedetten (981)
Társművészetek (1536)
Zenei események (1007)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Kedvenc magyar operaelőadók (András, 2004-06-14 11:31:36)

   
1150   Búbánat 2019-12-09 12:57:00

Komlósi Ildikó: „Velem 35 éve robog ez a vonat”

BOJTA ZITA2019.12.05. 19:53  ORIGO.hu

Komlósi Ildikó Kossuth-díjas mezzoszoprán páratlan világkarriert futott be, a legnagyobbakkal dolgozott és dolgozik együtt most is. Diplomájának megszerzése óta színpadon áll hazánkban és külföldön, megnyerte a Pavarotti énekversenyt, fellépett a New York-i Metropolitanben, a milánói Scalában, a veronai Arénában, egyszóval az opera minden fontos helyén jegyzik a nevét. Ő Bartók Juditjának leghitelesebb tolmácsolója. December 9-én különleges esttel ünnepli pályafutásának 35. évfordulóját, stílszerűen az Erkel Színházban, ahonnan annak idején elindult ez a páratlan karrier. A művésznőt otthonában kerestem fel, és rögtön azzal a kérdéssel kezdtem, amelyik egészen addig foglalkoztatott...

1149   Búbánat • előzmény1148 2019-12-09 09:56:05

Berczelly István átveszi kitüntetését  - a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti díját - december 3-án, kedden megtartott második rendes közgyűlésen a Pesti Vigadóban.

A képen Berczelly mellett Tóth Péter, az MMA rendes tagja látható. 

1148   Búbánat 2019-12-06 22:28:08

Örvendetes híradás!

December 3-án a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti díját kapta Berczelly István operaénekes.

Indoklás szerint:  közel 80 klasszikus és kortárs operában, különös tekintettel Richard Wagnerre, a basszbariton szerepkörben nyújtott kimagasló énekművészete elismeréséül, valamint fél évszázados pályafutása alatt számos oratórium basszus szólamának emlékezetes interpretálásáért.​​​​​​​

1147   Búbánat 2019-11-15 10:45:01

Bartók Rádió, ma este

19:00 – 19.30: Arckép- alkotó emberek portréja

Wiedemann Bernadett énekművész

Beszélgetőtárs-szerk.: Katona Márta

(Ism. hétfő, 9.30)

1146   Búbánat 2019-10-28 12:15:44

A Bartók Rádió sugározta szombat délután (2019. október 26.) - a rádió hangtárából visszahallgatható

14:09 – 15.00  Wiedemann Bernadett áriaestje - a hangfelvételről részletek

 (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2011. december 7.)

Km.: Fekete Attila (ének), MÁV Szimfonikus Zenekar


Vez.: Kesselyák Gergely


1. Georges Bizet: Carmen – Habanera

2. Camille Saint-Saëns: Sámson és Delila –

a) Delila bosszúáriája,

 b) Csókária

3. Francis Poulenc: Les chemins de l'amour (Valse Chantée) A szerelem útjai – énekes keringő

 4. Giuseppe Verdi:

a) Aida – Amneris és Radames kettőse IV. felv. (km.: Fekete Attila),

b) A trubadúr – Azucena áriája II. felv.,

5. Pietro Mascagni: Parasztbecsület – Santuzza és Turiddu kettőse (km.: Fekete Attila),

6. Francesco Cilea: Adriana Lecouvreur – A hercegnő áriája II. felv.

1145   Búbánat 2019-10-22 00:18:22

„Hangportrék — rádiós emlékek fényében”

Ruitner Sándor műsora. Közreműködik: Erőss Anna

Simándy József - 1985. november 26., Kossuth Rádió,  20.00 – 21.17 

Maleczky Oszkár - 1986. január 1., Kossuth Rádió, 12.49 – 14.00

Gyurkovics Mária - 1986. január 7., Kossuth Rádió, 20.15 – 21.21

Orosz Júlia - 1986. január 21., Kossuth Rádió, 20.00 – 21.08

Závodszky Zoltán - 1986. február 20., Kossuth Rádió, 20.33 – 21.40

Osváth Júlia - 1986. március 19., Kossuth Rádió, 20.15 – 21.30

Udvardy Tibor - 1986. április 01., Kossuth Rádió, 20.00 – 21.04

Svéd Sándor - 1986. május 27., Kossuth Rádió, 20.00– 21.17

Székely Mihály - 1986. június 20., Kossuth Rádió,  20.52 – 22.00

Palló Imre - 1986. július 8., Kossuth Rádió,  20.20 – 21.30

Szecsődy Irén - 1986. augusztus 5., Kossuth Rádió,  20.05 – 21.12

Palánkay Klára - 1986. december 5., Kossuth Rádió,  20.15 – 21.24

Jámbor László - 1987. január 13., Kossuth Rádió,  20.00 – 21.12

Ernster Dezső - 1987. február 7., Kossuth Rádió,  22.30 – 23.

Rigó Magda és Losonczy György - 1987. február 19., Kossuth Rádió,  20.25 – 21.40

Báthy Anna - 1987. március 19., Kossuth Rádió,  20.20 – 21.40

Radnai György - 1987. május 28., Kossuth Rádió,  20.16 – 21.33

Birkás Lilian - 1987. június 11., Kossuth Rádió,  20.20 – 21.40

Takács Paula I. rész - 1987. szeptember 2., Kossuth Rádió,  20.51 – 21.24

Takács Paula II. rész - 1987. szeptember 11., Kossuth Rádió,  20.18 – 21.00

Kishegyi Árpád I. rész - 1987. október 2., Kossuth Rádió,  20.52 – 21.30

Kishegyi Árpád II. rész - 1987. október 6., Kossuth Rádió,  20.52 – 21.30

Várhelyi Endre I. rész - 1987. november 26.,  Kossuth Rádió,  20.16 – 20.53

Várhelyi Endre II. rész - 1987. november 28.,  Kossuth Rádió,  19.37 – 20.20

Budanovits Mária - 1988. január 7., Kossuth Rádió,  20.33 – 21.29

Réti József I. rész -1988. január 19., Kossuth Rádió,  19.56 – 20.

Réti József II. rész - 1988. január 22., Kossuth Rádió,  20.15 – 20.57

László Margit I. rész - 1988. február 17., Kossuth Rádió,  20.15 – 20.59

László Margit II. rész - 1988. február 18., Kossuth Rádió,  20.23 – 21.05

Bende Zsolt I. rész - 1988. április 15., Kossuth Rádió,  20.33 – 21.14

Bende Zsolt II. rész - 1988. április 17., Kossuth Rádió,  17.30 – 18.40

Sándor Judit -1988. június 9., Kossuth Rádió,  21.00 - 22.00

Melis György -1988. július 2., Kossuth Rádió, 19.52 – 21.03

Palcsó Sándor -1988. július 5., Kossuth Rádió,  20.59 – 22.00

Házy Erzsébet - 1988. augusztus 6., Kossuth Rádió,  20.35 – 21.39

Bartha Alfonz - 1988. szeptember 4., Kossuth Rádió,  20.52 – 21.52

Barlay Zsuzsa - 1988. szeptember 27., Kossuth Rádió,  20.59 – 22.00

Mátrai Ferenc - 1988. október 28., Kossuth Rádió,  20.15 – 21.15

Ilosfalvy Róbert - 1988. december 22., Kossuth Rádió,  20.55 – 22.00

Komlóssy Erzsébet - 1989. január 17., Kossuth Rádió, 21.00 -22.00

Moldován Stefánia - 1989. február 19., Kossuth Rádió, 20.58 -22.00

Fekete Pál -  1989. május 9., Kossuth Rádió, 20.49 – 21.45

Lehoczky Éva - 1989. július 11., Kossuth Rádió, 20.45 -21.45

Rősler Endre - 1989. július 29., Kossuth Rádió, 20.45 -21.45

Palócz László - 1989. szeptember 19., Kossuth Rádió,  21.00 – 22.00

Berdál Valéria, Hankiss Ilona és Kövecses Béla - 1989. november 16., Kossuth Rádió, 21.00 - 22.00

Szabó Miklós - 1989. november 26., Bartók Rádió, 22.04 – 23.04

Geszty Szilvia, Kálmán Oszkár, Szilvássy Margit és Németh Anna - 1989. december 21., Kossuth Rádió,  20.59 – 22.00

Szőnyi Olga, Faragó András, Külkey László - 1990. január 25., Kossuth Rádió, 20.59 – 22.00

Halász Gitta, Koltay Valéria, Ágai Karola -  1990. március 25., Kossuth Rádió, 20.00 – 21.00

Déry Gabriella, Katona Lajos -  1990. május 13., Bartók Rádió, 22.05 – 23.05

Szalma Ferenc és Gregor József - 1990. június 3., Bartók Rádió, 21.40 – 22.40 

Antalffy Albert, Bódy József, Domahidy László - 1990. június 30., Bartók Rádió, 9.00 – 10.00

Laczó István és Joviczky József - 1990. november 2., Bartók Rádió, 10.20 – 11.18 

Nádas Tibor és Fodor János - 1991. február 6., Petőfi Rádió, 9.03 – 10.03 

Tiszay Magda, Tamássy Éva, Szirmay Márta - 1991. március 6., Petőfi Rádió, 9.50 – 10.50

1144   Búbánat 2019-09-08 14:45:11

Ötvös Csilla - 45 éve a színpadon - jubileumi koncert

2019. szeptember 8. (vasárnap) 15:00

Duna Palota - Színházterem (1051 Budapest, Zrínyi u. 5.)

A műsoron Ötvös Csilla operaénekesnő életművének leghíresebb szerepeiből hangzanak el áriák és duettek a művésznő növendékeinek közreműködésével


A koncert háziasszonya: Geszty Glória

Közreműködik: Blaskovics László, Bóka Kristóf, Hajdú Zsuzsa, Hegedűs Iván, Farkas Mónika, Farkas Tamás, Séllei Brigitta, Sütöri Ágnes

A Duna Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Deák András

Jegyárak: 
A koncertre a belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük jegy igényét jelezze az otvoscsilla@gmail.com email címen.

 

Hozzáteszem: Ötvös Csilla, operaénekesnő - művésztanár, egész héten át a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásának a vendége volt - akivel a felelősszerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélgetett.

https://www.mediaklikk.hu/danko-radio/cikk/2019/09/02/tul-az-operencian-otvos-csillaval-36-het/

(A ma délelőtti műsort ismét meghallgathatjuk a rádióban 18 és 19 óra között.)

1143   Búbánat 2019-09-03 12:01:31

„Amikor kimentem egy szerepben a színpadra, nem én voltam, hanem Ő…” – interjú Zempléni Máriával

- zéta -, 2019-08-22 [ Interjúk ] Café Momus

1142   Búbánat 2019-08-29 10:51:04

Múltidéző

1988. május 1., Kossuth Rádió, 16.05 - 17.00

"Önarckép" - Koltay Valéria beszél pályájáról, pályatársairól, szerepeiről és az énektanításról.

Szerkesztő: Varga F. István 

 

1988. július 24., Kossuth Rádió, 16.05 - 17.00

"Szerepek, személyek, színhelyek" 

Szőnyi Olga operaénekessel beszélget Solymosi Ottó

1141   Búbánat • előzmény1140 2019-08-27 12:33:46

Csak tiszta forrásból

2015. október 29.  - ismertseg.hu

/Édes Borbála/

Réti József (1925-1973) operaénekes lányával, Réti Ágnessel beszélgettünk

„Caruso, Gigli, Réti – írhatnánk, hiszen a halhatatlan tenorok panteonjában a világhírű magyar operaénekes is méltó helyet foglal el. Ám itthon méltatlanul elfeledték: a fiatalabb generáció nem is hallott róla, az idősebbek emlékeznek ugyan rá, de a hivatalos kultúrpolitika nem fordít figyelmet emlékének ápolására. Ahogy életében nem ismerték el csodálatos előadó-művészetét, úgy halála után is mostohagyermeke a magyar művészi világnak. Interjúnkban Réti József lányával, Ágnessel elevenítjük föl édesapja emlékét.”

Fotó: Réti József Házy Erzsébettel Rossini vígoperájában, az "Ory grófjá"-ban (1960, Erkel Színház)

1140   Búbánat 2019-08-25 09:00:28

Réti József operaénekesre emlékezünk - Beszélgetés Réti Ágnessel

Márkus Deák Gábor beszélgetett Réti Ágnessel  

2011. júl. 21. - tollal.hu

"Réti (Redl) József Ploiesti-ben (Románia) született 1925. július 8-án, és 1973. november 5-én, Budapesten halt meg. A csurgói Csokonai Református Gimnáziumban ébredt fel érdeklődése a zene iránt. 1942-ben Budapestre költöztek, itt folytatta tanulmányait a pesterzsébeti Kossuth Gimnáziumban. Először az iskolában tűnt fel hangjával, majd különböző kórusok szólistája volt, végül a Zeneakadémia hallgatója lett, 1953-ban végzett. Még ebben az évben szerződtette az Operaház, melynek haláláig vezető magánénekese maradt. 1956-ban a berlini Schumann-versenyen kitüntető oklevelet, 1955-ben a moszkvai VIT-en aranyérmet nyert. Bár életében a kultúra fura ura megakadályozta a legmagasabb kitüntetés megítélését, az utókor méltóbb módon emlékezhetne, Réti József többet érdemel. Kéretik a mai kultúrászoknak elgondolkodni."

1139   Búbánat 2019-08-21 10:31:38

Bartók Rádió sugározza ma délután, 14:23 -15.00

Kováts Kolos énekel, Oberfrank Péter zongorázik

1. Ránki György: Pomádé király új ruhája - Pomádé áriája,

2. Giuseppe Verdi: Don Carlos - Fülöp király áriája,

3. Pjotr Csajkovszkij: Anyegin - Gremin áriája,

4. Claude Debussy: Zöldben,

5. Richard Strauss: Ajánlás,

6. Wolfgang Amadeus Mozart: A varázsfuvola - Sarastro E-dúr áriája,

7. Giuseppe Verdi: Nabucco - Zakariás áriája,

8. Lehár Ferenc: A mosoly országa - Szu Csong dala II. felv. (Vágyom egy nő után)

(Óbudai Társaskör, 1996. december 2.)

1138   Búbánat • előzmény1135 2019-08-18 13:00:02

Kapcs. 1132. sorszám is.

Múltidéző a jelenben…

Barlay Zsuzsa  augusztus 16-án ünnepelte 86. születésnapját.

Legyen most ide kiírva a Művésznőnek egy harminchárom évvel ezelőtt megjelent interjúja (RTV Újság, 1986. szeptember 15 – 21. szám)

„Újra a Rádióban – Barlay Zsuzsa”

Lakner bácsi gyerekszínházába a legkisebb volt. A fodros-loknis tündérkezdemény hokedliről ágált a mikrofonba, de tudta a szerepét. A mama olvasta fel neki, hisz az iskola – a betűk rejtelmeivel – akkor még távoli birodalom volt. A színház. a stúdióké már szokott. otthonos közeg. Mert, hogy el ne feledjem: a Rádió gyermekszínházában is esztendőkig játszott. A mesevilágot aztán elfújja a háború, a nagylány valami egészen másra ébred: 18 évesen családfenntartó. Érett művészként, visszatekintve mégis úgy véli: sorsa nagy adománya. hogy kenyérkeresetnek akkor épp a kóristaság kínálkozott…

Első munkakönyvét a Rádiótól kapja. A bejegyzés dátuma: 1951. Hat év vasfegyelmű munka az énekkarban, s a fiatal énekes úgy érezhette, a jég hátán is megél.  – Ez volt az én főiskolám – emlékezik vissza -, amely egy életre megoldotta minden szakmai gondomat. És hogy lendülete se fulladt ki, mutatja a sikeres szaltó mortále: szólóénekesi pályakezdése. Rövidke átmenet a Filharmóniánál – fél pénzért, de sok tanulsággal, majd következik az Operaház.  Barlay Zsuzsa életrajza ettől kezdve címszavakban írható. Színpadi szerepek, oratóriumok, koncertek, próbák, turnék, díjak, sikerek – huszonöt esztendő,

- E dolgos negyedszázadban a közönség sokféle maszkban, mezben láthatta, a szobalányköténytől az apácafőkötőig. Melyik  „bőrbe” bújt a legszívesebben?

- A legtestreszabottabba.  Alkatom, hangom és apró termetem vonzott bizonyos szerepkörökhöz. Királynőt, démont, végzet asszonyát sosem játszottam – lifegett volna rajtam, mint egy túlméretezett báli köntös -, illett viszont rám minden életszerű, humoros vagy akár groteszk szerep. Jelen pillanatban banya vagyok a János vitézben.

- És, ha szabad kérdeznem, civilben?

- Egy lassan visszavonuló ember. Készülök a nyugalmasabb éveimre. Fennkölt tervek nélkül, nagyon is egyszerű és prózai örömökre vágyom. Végre ráncba szedhetem a kis kertemet, megtanulok szabni-varrni, a „jó anyja” lehetek Stefánia nevű, mindeddig hátrányos helyzetű cirmosomnak.

- Legújabb nyilvános hangversenye a rádióban mintha nem épp e búcsúhangulatot sugallná...

- Való igaz, hogy rengeteg feladattal lát el a tévé, a rádió. És ennek nem lehet ellenállni. Nem is akartam soha. Szeretek ott dolgozni, mint ahogy hálás néző és hallgató is vagyok. A komoly zenei műsorok kivételével (ezekből sajnos minden hiba kikandikál nekem) önfeledt műélvezőnek mondhatom magam,

- Találkánk színhelyére egy Beauvoir-kötetet is hozott, ebből sejthető: irodalomkedvelő is.

- Irodalom-, színház. és filmkedvelő. Bár bevallom, némely modern mű meghaladja tűrőképességemet. Nem a kísérletezés bosszant, hanem a pesszimizmusuk bénít. Annyi a világban a baj, a szörnyűség – elviselhető-e mindez, sűrítve, töményen, külső-belső nyomorúsággal átitatva, bezúdítva az életünkbe? Magam részéről úgy vélem, mivel a világot nem lehet kikapcsolni, marad a tévé gombja…

- Az illúziókat kéri számon a művészettől?

- Nem! Csak a szépre, a harmóniára való fogékonyságot. Épp azért örülök, hogy a saját szakmámba is kezd visszatérni a szín, a varázslat, s tűnőfélben az a rendezői koncepciózusság, amely „bízzuk a néző fantáziájára” felkiáltással minden külső és belső fényétől megkopasztotta a színházat, az operát. Nem szerették ezt se a nézők, se mi magunk. Manapság olyan sok a tökéletesen kidolgozott, kifogástalan minőségű hangfelvétel, hogy az élő előadás csak a hangulatával, atmoszférájával veheti fel azokkal a versenyt. Tisztában vannak ezzel a fiatal énekesek is, és szeretnének élményt adni a közönségnek. Jó lenne, ha az anyagi, erkölcsi feltételek nem tántorítanák el őket véglegesen ettől a szándékuktól.

/Sándor Mária/

2016. január 24.

Barlay Zsuzsa operaénekes, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja volt  Madarász Zsolt vendége a Bartók Rádió Lemezelő című műsorában.

Elsősorban komikus hősnők kosztümjében vagy karakterszerepekben csillogtatta kiváló képességeit, pompás humorát, de a nagy drámai szerepekben is emlékezetes alakításokat nyújtott. A Magyar Televízióban számos nagysikerű produkció készült a közreműködésével.

A hangversenyéletben betöltött szerepe egyenrangú volt operaházi működésével. Fölényes muzikalitásának és kiművelt zenei kultúrájának köszönhetően pillanatok alatt pótolta a Tiszay Magda távozásával 1962-ben keletkezett űrt.

Vendégszerepelt Európa csaknem valamennyi országában. Partnere volt olyan világsztároknak, mint Dietrich Fischer-Dieskau, Luigi Alva, Nicolai Gedda, Jevgenyij Nyesztyerenko és Renata Scotto. A szerepléstől 1992-ben vonult vissza.

Barlay Zsuzsa részleteket énekel operákból – áriafelvételei a rádióban:

Rossini: Olasz nő Algírban

a) Izabella áriája, I. felv.. (km. az MRT énekkara)

b) Izabella áriája, II. felv. (km. Réti József, Várhelyi Endre)

Rossini: Hamupipőke

a) Angelina ariosója, I. felv.

b) Angelina áriája. II. felv.

Donizetti: A kegyencnő – Leonóra áriája, III. felv.

Donizetti: A csengő – Donna Rosa jelenete

Verdi: Don Carlos – Eboli áriája, III. felv.

Csajkovszkij: Anyegin – Olga áriája, I. felv.

Csajkovszkij: Az orleans-i szűz – Jeanne s’Arc áriája, I. felv.

Bizet: Carmen – Kártyaária

Thomas: Mignon – Mignon románca, I. felv.

Erkel Ferenc: Névtelen hősök - Özvegy Sáskáné és Csipkés Tamás, módos gazda kettőse (Km. Gregor József, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkarának női kara, vezényel: Kórodi András)

1137   Búbánat • előzmény1136 2019-08-16 22:02:46

Barlay Zsuzsa mai születésnapjára és köszöntve Őt:

Budapest, 1965. január 26. Dene József Plumkett, az ifjú bérlő és Barlay Zsuzsa Nancy, Lady Harriet barátnője szerepében játszik Friedrich von Flotow Márta című operájának próbáján.

 

Budapest, 1965. január 26. Barlay Zsuzsa Nancy, Lady Harriet barátnője szerepében játszik Friedrich von Flotow Márta című operájának próbáján

Magyar Állami Operaház - Friedrich von Flotow: Márta

Budapest, 1965. január 26. Dene József Plumkett, az ifjú bérlő, Barlay Zsuzsa Nancy, Lady Harriet barátnője, Bartha Alfonz Lyonel, az ifjú bérlő és László Margit Lady Harriet, a királynő udvarhölgye és szerepében játszik Friedrich von Flotow Márta című operájának próbáján.

A művet Békés András rendezésében, Szeitz Gizella jelmezeivel és Forray Gábor díszletei között február 2-án mutatják be a Magyar Állami Operaházban.

MTI Fotó: Keleti Éva

Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum

1136   Búbánat • előzmény1135 2019-08-16 21:54:32

Barlay Zsuzsa mai születésnapjára és köszöntve Őt:

Budapest, 1965. január 31. Barlay Zsuzsa (b) Hunyadi Mátyás, Takács Paula Szilágyi Erzsébet és Udvardy Tibor Hunyadi László szerepében játszik Erkel Ferenc: Hunyadi László című operájában, az Erkel Színházban.

A művet eredetileg a Magyar Állami Operaház társulata 1954. május 8-án mutatta be Márk Tivadar jelmezeivel és Oláh Gusztáv rendezésében.

MTI Fotó: Jármai Béla
 

Budapest, 1962. november 2. Losonczy György és Barlay Zsuzsa Muszorgszkij: Borisz Godunov című operájában a Magyar Állami Operaházban. A rendező Mikó András.

 MTI Fotó: Keleti Éva
 

Esztergom, 1966. július 24. Barlay Zsuzsa operaénekes, alt, 1933. augusztus 16-án született Budapesten. A képen: Werner Mária, Barlay Zsuzsa és Réti József énekel az esztergomi bazilikában a Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetem keretében rendezett hangversenyen

. MTI Fotó: Sziklás Mária 

1135   Búbánat • előzmény1134 2019-08-16 15:47:42

Barlay Zsuzsa ma: 86 éves!

„Egy sikeres évad után”

Film Színház Muzsika, 1964. július 17. (29. szám)

Barlay Zsuzsa, a kitűnő fiatal alt-énekesnő, az elmúlt idényben több nagy feladatot oldott meg sikeresen az Operaházban és a koncertdobogón.

— Nem könnyű felmérnem az elmúlt évad számomra is jelentős színházi eseményeit — mondotta. A színházban hat premierről és a hangversenypódiumon negyvenkét koncertről számolhatok be! Szinte fáj is megválnom ettől az évadtól, mely sok régóta dédelgetett álmomat valósította meg. Régi szerepeim mellett például az idén énekeltem először  A trubadúr és Az álarcosbál alt főszerepét.

— Nagyon szeretem a színpadot, a játék, a kifejezés, a mozgás és a zene harmonikus összeolvadását. A koncertlátogató közönség persze másképpen ismer! Az oratórium-esteken megmutatkozik a zene másik arca, mely szigorúan zárt formáival, puritán egyszerűségével ejt rabul. Az idén gyönyörű műveket énekelhettem: műsoromon szerepelt Bach h-moll miséjétől kezdve a Messiáson és a Verdi Requiemen át egész a Sztravinszky Ödipus Rex-éig számos remekmű. Jövőre ehhez még Bruckner Te Deum-a is csatlakozik.

/S-V /

Budapest, 1971. március 2. Barlay Zsuzsa, a Magyar Állami Operaház tagja.

MTI Fotó: Keleti Éva. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum
 

A Liszt-díjas, Érdemes művészt, Barlay Zsuzsa operaénekesnőt, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagját köszöntötte mai – 86. – születése napján a Dankó Rádió Túl az Óperencián adásának szerkesztő-műsorvezetője. Nagy Ibolya gratulációjához, jókívánságaihoz én is csatlakozom:

Sok szeretettel kívánok Barlay Zsuzsának jó egészséget, boldogságot és boldog születésnapot!

A gratuláció mellé egy dal is járult:

Carl Millöcker: Gasparone (1884., Bécs, Theater an der Wien)

Friedrich Zell és Richard Genée librettója nyomán a dalszövegeket Róna Frigyes fordította magyarra. Albert István összekötőszövegét elmondja: Békés Rita és Bánffy György

- Zenóbia dala (Barlay Zsuzsa, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) - Az operett keresztmetszetének bemutatója 1972. július 8-án volt a Kossuth Rádióban (19.31 – 20.53).  

A délelőtti adást ma délután hat és hét óra között az ismétlésben újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.

1134   Búbánat • előzmény1132 2019-08-13 22:28:43

Kapcs. 1132. sorszám

2019. augusztus 11-i adás - Opera Café

https://www.mediaklikk.hu/video/opera-cafe-2019-08-11-i-adas/

A Magyar Állami Operaház heti riportmagazinja. - 2019.08.11.

(26 perc)

Az Opera örökös tagjai sorozatában Pászthy Júlia- és a múlt heti Palcsó Sándor-portré után következett:

Az Operaház Örökös Tagjáról, a héten 86. életévét betöltő Barlay Zsuzsa  Liszt-díjas, Érdemes Művész operaénekesnőnk művészi pályájáról beszélget Ókovács Szilveszter Karczag Mártonnal, az Operaház Emléktárának vezetőjével.

A műsorban archív fotók, televíziós felvételei közül bejátszott részletek is, megidézik  kiváló alt - mezzoszoprán énekesnőnket.

Video-részletek:

Csajkovszki: Anyegin – Olga áriája

Rossini: Hamupipőke - Hamupipőke ariosója

Monterverdi:  Vespro della Beata Vergine (oratórium altszóló)

Donizetti: A csengő - Serafina jelenete

Brahms: Kárbaveszett szerenád (dal)

Donizetti: A kegyencnő - Leonóra áriája

Operavilag.net: Barlay Zsuzsa interjúból részletek  (felolvasva)

Film Színház Muzsika – kritika-részlet (felolvasva)

Fotók:

Forrás: Barlay Zsuzsa magángyűjteménye

Forrás: Magyar Állami Operaház archívuma

Forrás: Fortepan

1133   Búbánat 2019-08-13 07:53:31

A legendás énekes ma már ki meri mondani, amit korábban nem

MÁGÓ KÁROLY2019.08.10. 09:13 Origo.hu

Egészen 23 éves koráig azt sem engedték, hogy zenélni tanuljon. Bede-Fazekas Csabát rendszerellenesnek kiáltották ki, mert apja Horthy katonatisztje volt. Ki is telepítették őket évekre, aztán, amikor hazaköltözhettek, az akkor huszonéves fiatalembernek azonnal munkaszolgálatra kellett jelentkezni. Egy kimenő alkalmával aztán végül sikerült eljutnia a későbbi Kossuth-díjas énekeshez, Maleczky Oszkárhoz, aki miután meghallgatta, levelet írt, hogy engedjék ki mindennap, hogy tanárhoz járhasson. Ezután sem ment minden gördülékenyen, de Bede Fazekas Csaba zenei tehetségét jól jelzi, hogy volt olyan darab, amelyben kizárólag hegedült, Mircse prímásként 12 magyar nótát játszott, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz darabban. Persze a közönség nem erről ismeri elsősorban, hanem, hogy 28 operában játszott, szinte minden alkalommal cím- vagy főszereplő volt. Összességében pedig több, mint 200 darabban szerepelt. Ezek között az operák mellett volt operett, musical, prózai szerep, de még balettelőadás is. A Kossuth-díjas énekes azt mondja, pár éve még nem, de ma már kimondja: "a magyar színi világban nincs még egy olyan ember, aki olyan színvonalon játszik mind a négy műfajban, mint én (...) biztos, hogy nem én vagyok mindenben a legjobb, de az is biztos, hogy ebben a szerepkavalkádban én mindegyiket megfelelő szinten csináltam".

A találkozónkat végül Budapesten hoztuk össze, ugyanis egy korábbi műtét kapcsán Dzsinich professzor úrhoz jött kontrollra.

1132   Búbánat 2019-08-12 10:18:45

DANKÓ RÁDIÓ - "Túl az Óperencián" Barlay Zsuzsával - 32. hét

Nagy Ibolyának Barlay Zsuzsával készített interjúját az elmúlt héten a Dankó Rádió operettműsorában („Túl az Óperencián”)  – hét napra bontva – hallhattuk, amit kiírtam az „Operett a magyar rádióban (1949-1990)”  topicba. Úgy gondoltam, a „szétszedett” interjú szövege legyen meg itt is, egységes szerkezetbe foglalva, időrendi sorrendjében egymás alatt leírva. Úgyhogy most átmásoltam ide a rádióban augusztus 5. és 11. között naponta beszerkesztett „folytatásokat”:

2019. augusztus 5.

Barlay Zsuzsa alt-mezzo operaénekesnő, a Magyar Állami Operaház örökös tagja a vendége mától egész héten át a Dankó Rádió operettműsorának!  

A jövő héten 86. születésnapját ünneplő Liszt-díjas, Érdemes művésszel Nagy Ibolya, a „Túl az Óperencián”  adásának felelős szerkesztő-műsorvezetője beszélget. Bármily meglepő is, mivel érzelmileg jobban kötődöm kedvenc operaénekeseimhez, mint operettművészeinkhez, és jobban érdekel is a pályafutásuk, az énekművészetük, a sorsuk alakulása, érthetően felcsillant a szemem, mikor a napokban a tudomásomra jutott, hogy ezen a héten -  volt operaénekes kollégák után - a Dankó Rádió mikrofonja előtt a nagyszerű Barlay Zsuzsa lesz a „soros”,  hogy Ő fog mesélni, "vallani",  életéről, mindennapjairól,  visszatekinteni az Operában, a koncerttermekben vagy a rádió stúdiójában eltöltött, több évtizedes énekművészi munkáira - mégpedig élő adásban, az éter hullámhosszán.

A mai műsorban a szülői háttérről, az indíttatásról, a gyermekkorának balett-vers-színjáték-ének-zene tanulás időszakáról, a már kezdetben rátalált rádiós gyermekműsorokban való apróbb szerepléseiről is mesélt Barlay Zsuzsa:

Már három és fél éves korában balettiskolába járt, majd édesanyja beíratta Lakner Artúr gyerekszínházába, ahol szavalt is, az éneklés csak ezután következett: 1948-tól járt zenegimnáziumba, 16 éves korától kezdett éneket és zenét tanulni… akkor még nem gondolt arra, hogy operaénekes lesz, „majomkodtam, mint minden kislány” – emlékszik vissza gyerekkori élményeire. Énekelte a korabeli slágereket és filmdalokat, magasan, mélyen, tetszés szerint, nem volt korlát, minden hangnemben szívesen énekelt,  gyerekes szórakozásnak tekintette az egészet.

A Rádiónak is volt gyerekszínháza, amit Kilián Zoltán vezetett. (Az ő rádiótársulatához tartozott egykoron Örkényi Éva és Ruttkai Éva  színésznők is). Barlay Zsuzsát gyermekkorában érte ez az újabb lehetőség a megmutatkozásra,  még a háború előtti kor ez, a gyermekrádióban kis színdarabokat adtak elő, benne apró szerepeket kaptak a tehetséges gyerekek.  Anyukája kísérte el oda is, még akkor olvasni nem tudott. Ezek a gyerekműsorok minden héten élő adásban mentek. Úgy fogalmazza meg: "az ösztönösség időszaka volt, még nem mérte fel mindennek a súlyát, amit játéknak tekintett." 

Szüleinek is szép énekhangja volt, kiválóan énekeltek, édesanyja, aki gyönyörűen zongorázott is, nagy operettrajongó volt, így rengeteg operettkivonat-kottája van. Például a Három a kislányt vagy a János vitézt a kórusrészekkel együtt mindent betéve tud a mai napig is…

Édesapja a háború előtt zenés színielőadásokat rendezett  Csillaghegyen, volt ott színjátszókör, rendszeresen zajlottak előadások, s így rengeteg alkalma nyílott gyermekként színpadon megmutatnia magát. Mostanában mérte fel, hogy mennyi alkalma lett volna az elkallódásra, míg ebből az ösztönös „gyerekbohóckodásból” felnőtt énekessé vált, és hogy milyen nehéz volt neki ez az átmeneti időszak: az 1948-as államosítás után nehéz évek következtek, például az érettségit követően azonnal munkahelyet kellett keresnie magának, mivel ő lett a családfenntartó…

Beszélt az operaénekes-operettbonviván Sárdy Jánosról, akivel színpadon sajnos már nem találkozott, bár az utolsó éveiben „haknikon” összefutottak,  de együtt nem énekelt vele.

Barlay Zsuzsa a színpadi operaszerepei mellett sok-sok operettfelvételt készített a Rádióban. Egyik kedves daljátéka, amelyben operaénekes kollégájával, a kitűnő Udvardy Tiborral  - akire szeretettel emlékezett vissza - énekelt együtt, Kacsóh Rákóczija volt: a címszereplő fejedelem feleségének alt szólama volt az övé. Egy másik jól sikerült rádiófelvétele volt Sullivan A Fruska című operettjének hajókikötőbeli zsibárusa, egykori dajka,  aki a magyar keresztségben a „Muskátli” nevet kapta az átíróktól és szerepe szerint  a darab végén rajta múlik mindenki boldogsága, megnyugvása.

2019. augusztus 6.

Barlay Zsuzsa számára gyermekkorától kezdve egyértelmű és természetes volt, hogy ezt a pályát fogja választani; el se tudta volna képzelni másképp az életét. „Így utólag tudom – mondja -, hogy mennyi buktató lehetett volna, és hogy hányszor siklott volna félre. És hála a Jóistennek, mindennap megköszönöm, hogy megúsztam ezeket a buktatókat, és sikerült. Szerencsére, akkor nem is voltam ennek tudatában, hogy hányszor félre mehetett volna a dolog, úgyhogy én ezért egy ilyen optimista vagyok a mai napig is, pedig hát az én koromban nem nagyon szoktak már optimisták lenni, de én utólag úgy látom, hogy a szerencse nagyon mellettem volt, mert nagyon sok szerencse kell a pályához, bizony, és nagyon sokszor félre mehet egy apróságon, amit csak így utólag  vesz észre az ember.” 

„- Hát óriási nagy dolog – folytatja Barlay Zsuzsa -, mikor az ember a szobában zongorakíséret mellett történő énekórákról először kerül a színpadra, zenekari kísérettel egy óriási teret kell beénekelni. Erről vagy beszélünk vagy nem utólag, de ez egy akkora lépés a szobában történő énekórák után, hogy ezt nagyon sokan nem élik túl és nem veszik jól ezt az akadályt. Nos, van aki beszél róla, van aki nem, de tulajdonképpen ezt mindenki átéli és átérzi. Én azokban a viharos időkben a Zeneakadémiának a közelébe sem kerültem, meg sem fordult a fejemben, hogy ezt lehetne; az érettségi után rögtön rádióénekkar, ahova szerencsére felvettek, és ahol hét évig voltam (1952-1959-ig), és a hét év alatt hál’ Istennek, nem ment tönkre a hangom, és folyamatosan éberen tudtam magam tartani, és a sok munka mellett rendszeresen gyakoroltam, és hát ilyen nagyon kanyargós út után végül is az Opera lett a végállomás”

[…] „ - Ezt a fajta bizonytalanságot mi nem éreztük, amit én most látok a fiataloknál, hogy tulajdonképpen nem tudják máról holnapra, hogy mi lesz a sorsuk, és hova kell vetődniük. Nálunk ez ismeretlen volt még, mert aki bekerült az Operába és ott letette  a garast, hogy úgy mondjam, tehát megbizonyosodtak róla, hogy alkalmas, és ott fogja tölteni az életét, akkor mi tudtuk, hogy nyugdíjas korunkig ott a helyünk. Tehát ezt a fajta bizonytalanságot, máról holnapra való élést, mi nem ismertük. Minden másodikán megkaptuk a fizetést, akár mi történt körülöttünk. Most nincs státusrendszer, most szerepekre hívják be az embereket. Ha behívják, egy évben háromszor-négyszer énekel; milyen fantasztikus izgalom lehet az, ha valakinek hónapok kihagyása után kell színpadra lépnie, hát ezt mi el se tudjuk képzelni!"

Arra a kérdésre, hogy mennyire volt „izgulós fajta”, ezt válaszolja:

„- Volt egy időszak, átmenet, mikor az ösztöneimből a tudatomba történt bennem a változás, hogy megéreztem ennek a súlyát meg a felelősségét; nagyon fiatalon még semmi felelősséget nem éreztem, csak úgy örömből énekeltem. S aztán később az ember már nemcsak örömből énekel, persze az mindig örömteli dolog, de  ekkor már nyomás is van az emberen, és minél több sikere van, és minél előbbre jut a pályán, annál nagyobb a nyomás és annál nagyobb a felelősség. A világsztárokat sose irigyeltem, mert ahhoz olyan idegrendszer kell, hogy annak az elvárásnak mindig megfeleljenek. Minél magasabban van valaki, hát annál nagyobbat lehet zuhanni, azt tudjuk…”

A mai beszélgetés végén Barlay Zsuzsa még elmesélte, hogy nem szívesen utazott külföldre, de ha már kint volt, a munka mellett azért sok szép látnivaló is várta, amiben gyönyörködhetett; azokban az időben az átlagember még nem tehette meg, hogy rendszeresen utazzon, neki megadatott az Opera társulatával sok szép és érdekes helyre eljutni a nagyvilágban…

2019. augusztus 7.

Barlay Zsuzsa a beszélgetésük elején érintette magánéletének alakulását, miért maradt magára, miért él egyedül... Az ötvenes évek végétől már csak a pályájára koncentrál; úgy fogalmazza meg: „valamit valamiért”…” mindennek ára van az életben”,  „minden nem lehet meg együtt.”

Mesélt arról, hogy  kissé „zárt világban" éltek az Operán belül: civilek nemigen közeledtek hozzájuk, a művészek  nem nagyon jártak sehova, esetleg üres óráikban, két próba között felkereshették az Opera Klubot; úgynevezett társadalmi életet,  ide-oda járást nem nagyon engedhettek meg maguknak. Ilyen szempontból ez egy zárt közösség volt. A hivatásukért, foglalkoztatásukért a magánéletükből sokat be kellett áldozniuk. Szórakozás nem volt engedélyezett. 

"Sokan voltak, akik nem éltek megfelelő életmódot az éneklés miatt, és azok rájuk is fizettek, ezt  tudtuk, láttuk magunk körül. A kilengések nem tesznek jót a pályának." - mondja Barlay Zsuzsa.   

Nagy Ibolya: Idén ősszel lesz 70 éves a Honvéd Művészegyüttes, jövőre a Rádiókórus.  Sokan jöttek az ötvenes-hatvanas években ezekből a remek kórusokból az Operaházba, például a Palcsó Sanyi bácsi is:

Barlay Zsuzsa:

Igen, hát nagyon hasonló a sorsunk, mert őt a sorkatonaságnál fedezték fel, hogy remekül énekel, és ő is megkerülve a Zeneakadémiát és ilyen hivatalos fórumot, onnan bekerült a Honvéd Művészegyüttesbe. Én ugyanígy, érettségi után rögtön Rádióénekkar. És tulajdonképpen az utcáról kerültünk be az Operába. Mert annak a normális módja az, hogy Zeneakadémián végez valaki operatanszakon és akkor egyenes útja vezet az Operaház tagsága felé. De, hát nálunk ez nem így volt sem a Sanyinál, sem nálam. De erős meggyőződésem a mai napig is, hogy ez belső adottság kérdése, hogy valaki olyan elszántan törekszik egy cél felé, hogy végül is azt eléri.

Megfelelő zenei képzettségem az bizony ott történt, mert olyan kemény kottaolvasás és fegyelem, és kamaraéneklés, ami később nagyon jól jön, hogy az ember a  színpadon is tudja figyelni a partnereit, és az együtt éneklésben ez  nagyon-nagyon fontos előtanulmány volt. Úgyhogy én nagyon sokat köszönhetek a Rádióénekkarnak,

Nagy Ibolya: Házy Erzsébet régi és kitartó barátság volt, ha jól tudom.

Barlay Zsuzsa:

Olyan régi a barátságunk, hogy ő ugyanoda járt zenei gimnáziumba, csak ő följebb, ugye négy évvel volt idősebb nálam.  Legendás volt az ő érettségije: matematikából semmit nem tudott. Az érettségi elnök megkérdezte végül: „hát mit tud végeredményben?”  Azt mondta, hogy: énekelni. Ez aztán szálló legenda volt még évekig a gimnáziumban, hogy a Böbe mit tud énekelni, nem matematikát.  Aztán jó pár év eltelt, míg újra találkoztunk az operában, de hát azért ezek a gyerekkori szálak nagyon erősek maradnak.

Komlóssy Erzsi volt osztálytársam,  köztünk hat hét korkülönbség van….úgyhogy mi is akkortól ismertük már egymást. És annak ellenére, hogy mondjuk nagyjából azonos fachban énekeltünk, de hátmindig a legnagyobb szeretet volt közöttünk egymás iránt, egész a haláláig. Ezek örökké tartó szálak.

Nagy Ibolya: Sokak szerint megosztó személyiség volt Házy Erzsébet, de hogy zseniális, egyedülálló, az bizonyos. Mi volt varázsának titka?

Barlay Zsuzsa:

Varázsa az egyértelmű volt, ami a színpadon volt látható és hallható. A magánéletben ő egy kicsit tüskés volt, túlságosan elrontották én szerintem azzal, hogy egész kislánykorától folyton azt hallotta, hogy ő mennyire gyönyörű, és hogy milyen csodálatos, és ez biztos, hogy valamilyen torzulást okoz a jellemben. És ő tulajdonképpen egy nagyon bizonytalan és nagyon sérülékeny ember volt  De ezt kevesen láthatták, mert ő nagyon titkolta, és bizonyos időnként durvaságokkal védekezett az ellen, hogy az ő valódi lényét megismerjék, mert ő nagyon sebezhető volt. De hát erre senki sem büszke, mindenki titkolni próbálja. És ő ennek egyik ilyen példája volt. De valahol mégiscsak tudták ezt az emberek, és különböző legendák keringtek vele kapcsolatban: hogy mennyire rosszul lát. Hát nem látott ő olyan nagyon rosszul, csak felnagyították. Gyerekkori rövidlátó volt, a húgai szintén, úgyhogy mindegyik szemüveges kislány volt, de hogy idősödött, mindig mondta nekem: „képzeld el, hogy egyre jobban látok, és már nem kell szemüveg”, ugye, a rövidlátóknál ez így van, hogy előrehaladtával ez javul…

Nagy Ibolya: Házy Erzsébet sztár volt a javából.  

Barlay Zsuzsa:

Igen, sztár volt, de az még nagyon más világ volt ilyen szempontból. A mi előttünk lévők még nagyobb sztárok voltak, és nagyon nagy tisztelet vette őket körül. Hát Osváthnak, Takács Paulának, én nem tudom, hányszor mutatkoztam be, mert ezek olyan fantasztikus egyéniségek voltak, és olyan légkör vette őket körül az Operában, és a hierarchia akkor még annyira élő és erős volt, hát ma már azt hiszem, hogy ez nagyon-nagyon lecsökkent. Már a mi időnkben is kezdődtek ezek a demokratikus egyenlőségjelek, pedig a színházban nincsen demokrácia. Ott hierarchia van. Egyes pályák olyanok, hogy ott hierarchia van: az orvosoknál, a jogászoknál, az egyházban, és ez valamikor a színházban is így volt…. Nekünk még a műszaki nem verhetett a fenekünkre, hogy „Na, szia, Zsuzsika”, hanem „kezit csókolom, művésznő”. Hogy aztán ez jó vagy nem jó, nem tudom, de így volt. És megtartotta a rendet, valójában. A rend nagyon fontos a színházban. Megfelelő tisztelettel beszéltek velünk. Ferencsik, ha bejött a zenekar elé: „Jó reggelt, hölgyeim, uraim!”  

2019. augusztus 8.

A ma elhangzott műsorban - lásd még a 3373. sorszámnál - Barlay Zsuzsa Nagy Ibolyának arra a bevezető témaindítására, miszerint a humoráért is nagyon szerették, elmondta (szavait egyes szám harmadik személybe tettem):

- Nagyon szerette önmagát is kifigurázni, nagyon eltérő volt az alkata a többi operai kollégától, és a kicsiségéből adódóan nagyon sok vicces dolog történt, és örültek annak, hogy önmaga kifigurázására felhasználta. Nem tudja, hogy a vígoperákban ők mulattak-e jobban vagy a közönség; imádtak hülyéskedni a színpadon – persze fegyelmezett körülményeken belül, mert abból nem mehettek ki…, nagyon sok nevetés volt maguk között, nagyon sok vicces dolog. Ez kicsit a munkát könnyítette, kedélyessé tette, és a kemény életben nagyon jó feloldó dolog a humor. Melis Györggyel rengeteget hülyéskedtek, László Margitnak is fantasztikus humora volt.  Nagyon jó barátnők voltak. Nekik nagyon gazdag volt az operán kívüli koncertéletük, amiben kettejüket szinte jobban foglalkoztatták, mint Operában – bár nem nagyon lehet különbséget tenni, de rengeteg nagy koncerten énekeltek együtt. Olyan összeszokott társaság volt, Réti József volt kezdetben még sok évig a partnerük volt, aztán ő hamar meghalt, és akkor más lépett a helyére. Sok ember volt, aki inkább a koncerteket látogatta, mint az operaelőadásokat. Ők nagyon ismert operaénekesek voltak.

- Az Opera előtt két évig, 1959-1961-ig az Országos Filharmónia szólistája volt, ami „ráfutást” jelentett neki az Operára… Az énekkari hét éve után (1952-1959-ig a Magyar Rádió Énekkarának a tagja) ez egy nagyon jó átmenet volt arra, hogy megszokja, nem akkor vesz levegőt, amikor az eszébe jut: az énekkarban hajlamos rá az ember, hogy nincs ennek jelentősége, de amikor szólót énekel, akkor van. S akkor „újra megtanul állva énekelni,  nem ülve széken. Sok különbség van a két dolog között, és ez egy nagyon szerencsés jó átmenet volt, és tulajdonképpen bevezette a koncertéletbe, mert ott nekik kötelező koncertjeik voltak.

- Mesterek? Kiktől szerezte meg az alapokat? Kinél tanult?

- Zenei gimnázium adta az alapokat; énektanárhoz soha nem járt. Amíg konzervatorista volt, annál az egy tanárnőnél tanult; a színpadon maguktól a kollégáktól tanult nagyon sokat, hogy hogyan énekelnek;  tulajdonképpen magának adott énekórákat, amikor éppen volt erre ideje és energiája Például Melis Györgytől, Réti Józseftől tanult sokat… A mintákat kellett csak megfigyelni és leutánozni, mert az egy  „utánzós műfaj az éneklés”, köztudott dolog,  és amikor az ember a  saját testébe át tudja  ezt az érzetet ültetni, hogy az hogy működik, akkor az olyan módon engedelmeskedik utána, automatikussá válik, és az jobb napon, rosszabb napon egyaránt engedelmesen az ember szolgájává válik.  Két egyforma hang nincs, két egyforma fizikum nincsen, az embernek önmagának kell megtalálnia azt a testi helyzetet, ami optimálisan alkalmas a hang képzésére. Ami bonyolult is, meg nagyon egyszerű is. Sose lehet tudni igazából, hogy mikor melyik, de a helyet megtalálni, az bonyolult. De utána, mikor az megvan, akkor az egyértelműen kiszolgálja az embert.

- „Klasszikus operettet énekelni igazán mámor” - hozza szóba Nagy Ibolya a következő témát.  Miként vélekedik erről Barlay Zsuzsa?

- "Imádtam az operettet” – vallja, és amennyire az alt hangra adódik lehetőség, akkor mindig részt is vett benne, és nagy hálája a Rádiónak, amelyik egész életén át nagyon hű barátja volt, ez kezdődött az Énekkarral s tulajdonképpen már akkor ott őt megismerték és később olyan természetes volt, hogy szinte hazajárt a Rádióba. A „6-os stúdiónak minden négyzetcentiméterét ismerte” és otthon volt benne, és az emberi kapcsolatai oly jók voltak a Rádióval, természetesen, amiben csak lehetett, foglalkoztatták.

Barlay Zsuzsa és Palócz László a Rádió stúdiójában,

Arthur Sullivan A mikádó című operettjének felvételekor

1967. Fotó: Szalay Zsolt - Forrás: Fortepán

Színpadon A cigánybáró nagy operettbeli szerepe az egyik kedvence volt: olyan igényes a szólam, hogy mindig „kis Azucena”-ként hívta a Cziprát; hangi igényesség szempontjából az operai Azucenával (A trubadúr) vetekszik.

Az Azucena legnagyobb drámai szerepe volt az Operában.  Ez neki egy nagy mélyvízbe ugrás volt, mert alig volt egy rövid ideje az Operában, és most utólag tudja, milyen kockázatos volt színpadi és zenekari próba nélkül egy bejáratott előadásba egyszerűen beállni, úgyhogy a világítás, a zenekar, minden teljesen vadonatúj volt számára, de sikeresen teljesítette a próbát   Felteszi, hogy mindenkinek volt egy  ilyen mérföldköve, amin megmérték az alkalmasságát, hogy megfelel-e, bizony nagyon sokan voltak, akik egy-egy ilyen próbát követően eltűntek közülük.  Emlékszik, Simándy, Takács Paulavoltak a szereplőtársak, olyan módon segítették a kollégák, hogy megmutatták, hova álljon, hogy forduljon, hogy az a legelőnyösebb legyen. Fantasztikus, sok szeretetett és segítséget kapott.

Lehet, hogy „időskori szentimentalizmus” a részéről, de így látja a dolgokat visszamenőleg – teszi hozzá Barlay Zsuzsa

2019. augusztus 9.

A mai adásban Barlay Zsuzsa megint több témát érintett: a színpadtól való végső búcsúja; a szöveg memorizálása; a súgó szerepe; az Operaház és az Erkel Színház műsorpolitikájának elkülönülése; a külföldi turnék - az Opera Vérnászának „utaztatásáról”; a kortárs zeneszerzőkről alkotott véleménye.

- Nagy Ibolya: Milyen volt elbúcsúzni a színpadtól? Mennyire volt könnyű letenni a lantot?

- „Azt tudom, hogy amikor abbahagytam az éneklést, akkor hirtelenjében nem tudtam mit kezdeni a szilveszterestéimmel, mert visszamenőleg évtizedeken át, szilveszterkor A szevillai borbély ment, nagyjából mindig ugyanazokkal a szereplőtársakkal, aminek mindig az volt a vége, hogy a kellékes behozott egy tálcán egy üveg pezsgőt és hat pezsgős poharat, a Melis Gyuri megtöltötte a poharakat, egyet lenyújtott a súgólukba a súgónak, és a közönségre tartva a poharat, felköszöntöttük a közönséget és akkor szabad volt mindenkinek egy korty pezsgőt innia. És amikor abbahagytam az éneklést és először voltam itthon szilveszter este, egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni, hogy mit szokás ilyenkor csinálni, mert elfelejtettem, mert annyira természetes volt, hogy mindig ott voltunk a színházban, és egymást köszöntöttük az újévben.”

- Nagy Ibolya: Nagyon sok mókás történet kering a súgókkal kapcsolatban, illetve a memória-kihagyásokkal kapcsolatban?

„Igen, voltak, akik szövegbajlódósak voltak, nem akarom név szerint egyik régi kollégámat se említeni, de nekem nagyon jó volt a szövegmemóriám, de volt, akinek kevéssé. És a súgó nemcsak a szöveget súgta, hanem be is intett és vezényelt, úgyhogy annak nagyon jó kottaolvasónak és jó zenei felkészültnek kellett lennie. És az is volt.”

- Nagy Ibolya: Turnék – országon belül és kívül is voltak...

- „Az országon kívül is, mert például a Vérnásszal bejártuk jóformán az összes európai országot, a Lorca-darab  az olyan erős, és azt mindenütt ismerik, a Vérnászt, ha modern zenével kapcsolatban vannak is fenntartások, de ennek mindig nagyon nagy sikere volt. Ugye, Házy volt a menyasszony, Komlóssy az anyag, úgyhogy az Operának a legjavát küldték ilyenkor külföldre. És bizony, sok-sok országot bejártuk ezzel a produkcióval."

- Nagy Ibolya: És Te hogy voltál a kortárs zenével, a kortárs zeneszerzőkkel?

„Mérsékelten. Mert a zeneszerzők nem nagyon értenek az énekhanghoz, és hajlamosak rá, hogy szélsőséges szólamokat írjanak: hogy a tenorista csak a magas C-ken énekelje szöveget, vagy az alt csak brummogjon a feneketlen mélységben. Nem értenek annyira az énekléshez, tulajdonképpen az énekeseket kicsit mindig le is nézték az úgynevezett zenészek, ugye, a zenekari tagok, mindig az énekesek azok zenén kívüli lényeknek számítottak. Ezt mindig éreztük is, volt aki nagyon rossz néven vette, sokan csak nevettünk rajta. Mondtuk, hogy próbálja meg kiállni egyszer és próbálja meg. Mert kritizálni nagyon könnyű, de odaállni és megpróbálni, akkor kisebb lenne a szájuk.”

2019. augusztus 10.

A mai műsor elején szó esett énekversenyekről, melyek jó alkalmat jelentenek a fiatal énekművészeknek nemzetközi színtéren is bemutatkozniuk, megmérettetni magukat. Barlay Zsuzsa két ilyen versenyen vett részt: Toulouse-ban és Münchenben.

Nagy Ibolya szóba hozta az idén ősszel immár negyedik alkalommal megrendezendő Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekversenyt, amelynek színhelye ezúttal is Érsekújvár lesz; maga Házy Erzsébet is felvidéki volt.  „Klemen Terézia ennek megálmodója, szervezője, mozgatórugója”

Barlay Zsuzsa Házy Erzsébetről további információkat osztott meg, idézem szavait:

„Tulajdonképpen sokat mesélt az Erzsi arról, hogy ő Pozsonyban született, és hogy az első éveit Pozsonyban töltötte. A húgait is ismertem, három húga volt, mind a hárommal alkalma volt még találkozni annak idején. Az Erzsi ennek folytán remekül tudott németül, amit nagyon tudott hasznosítani, amikor minden évben kijárt Mörbischbe meg Bécsbe: Víg özvegyet, Cigánybárókat énekelt. Nagyon hasznos volt, hogy tudott németül, mert Pozsony, mint köztudomású többnyelvű, és ők ilyen iskolába is jártak. Darvas Ivánnal való házasságának fontos pillére volt Pozsony, mert Iván ugyanígy, Pozsonyba járt iskolába és ugyanilyen gyökerekből táplálkozott, úgyhogy ez az idilli időszakban, a szerelem kezdeti időszakában ez egy nagyon nyomós indok volt, ami összetartotta őket.

- Feladatomnak érzem, hogy amíg én élek, addig az Erzsi emlékét próbálom fenntartani és ápolni.” „Házy Erzsi olyan korszakos művész volt, hogy még évtizedekkel a halála után is ő téma, és sokszor pletykatéma, egy csomó valótlanság is kering felőle, de ő tanította nekem azt (neki meg azt hiszem Honthy tanította), hogy „mindegy, hogy mit beszélnek az emberről, csak beszéljenek…”  Házy nagyon sokszor emlegette ezt a mondást.

Barlay Zsuzsa sorolja az eddig megjelent három, Házy Erzsébetről szóló könyvet:

- I. Horváth Ágnes: Házy Erzsébet (a könyv szerzője statiszta volt azokban az operákban, amelyekben Házy volt a női főszereplő) – Accordia Kiadó, 2002., 2004.

- Bartók Gergely: Házy Erzsébet művészete szerepei tükrében (2012)

 - Klemen Terézia: Az évszázad Manonja – Házy Erzsébet (ez volt az utolsó ilyen – képeket is tartalmazó könyv, ami Házyról megjelent. (2018)

Én teszem (: Búbánat) ehhez hozzá, van egy negyedik kiadvány is. Szíki Károly: Erzsébet és Sándor – Házy Erzsébet és Széki Sándor emlékére (magánkiadás, 2013;

Egy ötödik írást is megemlítek, Szeghalmi Elemér a szerzője, a címe: Tündérország földi követe – Házy Erzsébet  (Szeghalmi Elemér: Operisták – írók és alkotások)  Új Ember kiadó, 2001.

A beszélgetésben a Ferencsik János karmesterrel való együtt dolgozása kapcsán ismét érintette Házy Erzsébet munkásságát, nadrágszerepeiről szólva: „hogy ő milyen Cherubin volt a Figaróban, és hogy milyen megrendítő volt A rózsalovagban, a fiúszerepben – én mindig valami olyan drámai szomorúságot éreztem ezekben a figurákban Házynál, de lehet, hogy én ezeket így beleképzeltem; az ő nagyon drámai élete volt a háttérben. Mert ő nem nevezhető egy szerencsés embernek a magánéletében.”

Házy Erzsébet idén, októberben, lenne 90 éves!

Nagy Ibolya kérdezte Barlay Zsuzsát nagy karmesterekről, akikkel együtt dolgozott az Operában, közülük kikre emlékszik szívesen vissza?

Említi Erdélyi Miklóst, Kórodi Andrást, Lamberto Gardellit, sokan vannak,  de Ferencsik karmesteri tevékenységére, emberi nagyságára külön kitért:

 Ferencsik Jánosról: (Barlay Zsuzsa a lakásában - ahol az interjú készült - mutat egy képet, azon Ferencsik születésnapja alkalmából köszöntik a művészek.

"- Kedvencei voltak a Mozartok és Richard Straussok. Ő a német szerzőkben volt a legerősebb. Születésnapjain vagy a Figaró házasságát vagy A varázsfuvolát vezényelte. (Hozzáteszi: több ilyen születésnapi alkalmat megélt vele…) Ezeket ő kérte, választotta, és a személyekhez is ragaszkodott, akiket ő szeretett. Nála elsősorban a zeneiség volt a főszempont. Karmestereknél az nagyon számít. A hangra kevésbé érzékenyek, mint a muzikalitásra. Nagyon megtisztelő volt számára, hogy őt mindig beválogatta ezekbe a produkciókba: Ariadné NaxoszbanA rózsalovagot nagyon szerette…"

Nagy Ibolya kérdezte még a legnagyobb, legkedvesebb, legtöbb visszhangot kiváltó szerepeiről is:

„- Isten tudja, amivel kapcsolatban engem jegyeznek, az a Hamupipőke! Békés András nekem találta ki, hogy elővették ezt a darabot, mondván, nekem testreszabott dolog. És hát az ember nagyon hálás is ezért.

Gioacchino Rossini: Hamupipőke - Hamupipőke ariosója „Élt egy herceg réges-rég… (Barlay Zsuzsa) - videó

Tudom, hogy mindenkinek ez maradt meg a fejében velem kapcsolatban, de hát nekem sok nagyon kedves szerepem volt ezen kívül is: Azucena (A trubadúr),  A cigánybáróban, Az álarcosbálban, sok kis apró szerepben (Borisz Godunov, Anyegin…) - kisebbek, nagyobbak egyaránt. Nagyon sokszor voltam dada, társalkodónő, anya… – ami az altoknak jut,  de tulajdonképpen mindegyikben lehet valami jót csinálni, és kell is, mert azok nem annyira kidolgozott és sok lehetőséget rejtő szerepek, de mindegyikben ki kell találni valamit. A sevillai borbélyban azt találtam ki, hogy mindig náthás vagyok és prüszkölök egyet-kettőt, szóval, mindig valami színt kell belevinni, és akkor mindjárt élettel teli a figura. Ha valakinek valami jó ötlete volt, akkor hagyták. Akkor, abban az időben két nagy rendező volt: Mikó András és Békés András.” 

2019. augusztus 11.

Nagy Ibolya, a Dankó Rádió „Túl az Óperencián” műsorának felelősszerkesztő-műsorvezetője Barlay Zsuzsával, a Liszt-díjas, Érdemes Művész operaénekesnővel, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjával készített interjút – a Művésznő otthonában készült beszélgetés részleteit ezen a héten naponta hallhattuk a rádióban, ma délelőtt elkövetkezett az utolsó interjúbejátszás.

Barlay Zsuzsa visszaemlékezett a kezdetekre, a Lakner bácsira és színésziskolájára, ahol ő is elindult, és olyan ismert kollégákkal tanult ott együtt, mint például Galambos Erzsi vagy Pápay Erzsi:

„Kamaszlányok voltunk, de a színpaddal kapcsolatos fegyelmet és a színpadi magatartást mi már ott megkaptuk és természetesnek vettük, és nekem legalábbis ez a kőkemény fegyelem soha nem esett nehezemre.  Mindig meg is követeltem magam körül, nagyon rossz néven vettem, hogyha valaki a színpadi partnerek közül nem volt fegyelmezett, de hát ez nem volt jellemző abban az időben. És hát ennek élénk példája Galambos Erzsi is, aki fantasztikus szorgalommal, mindig bemelegített, mindig első volt a színházban, aki bement előadás előtt, bemelegítette az izmait, bemelegítette a hangját. Nekünk ez természetes volt, és nem esett nehezünkre.

Arra a kérdésre, hogy az operisták és prózisták között volt-e kapcsolata a pályája során, igennel felelt: „Nekem volt átjárásom. Nem minden operistának volt, mert tényleg aki csak kőkeményen az opera felé tendált, annak nem volt ilyen háttere, mint nekem. Az enyém nagyon színes volt, így visszamenőleg is.

Házy Erzsivel mindig mentünk a vígszínházi premierekre, mindig ketten mentünk Darvas Iván bemutatóira. Úgyhogy én sok-sok régi nagy előadást láttam.  (Molnár Ferenc-bemutatók; Fizikusok; színészóriások, mint Bulla Elma, Sulyok Mária, Mensáros László is…. csodálatos időszak volt, aranyidők… Az én számomra persze az az aranyidő, ami akkor volt.”

Barlay Zsuzsa a Nagy Ibolyával folytatott beszélgetése során szólott még arról, hogy már nem énekel sehol, énektanítást sem vállal, mert: „ez egy ugyanolyan komoly munka, mint hogyha én magam énekelnék.  És nagyon nagy fáradsággal jár, egy óriási felelősséggel jár. Az ember a növendékeiben akarná önmagát megvalósítani, és azt, mint tudjuk, nem lehet. Megfáradtam, míg eljutottam a nyugdíjig, úgyhogy nem ambicionáltam.”

Már nem igen mozdul ki otthonából.  Az Operában utoljára nem sokkal a dalszínház bezárása előtt járt, amikor Ókovács Szilveszter főigazgatótól – ünnepélyes keretek között - átvette az Operaház Örökös Tagsága kitüntetését. Különben mindennapjait a budai, csillaghegyi, kertes házában tölti. Korábban tartott állatokat, kutyája is volt, de mióta már az sincs, a szép virágjait gondozza.

Nagy Ibolya: Szeretettel és örömmel emlékezik a sok-sok rádió operettre, aminek részese volt, és arra is, hogy szülei mennyire szerették ezt a műfajt. A mai napig hála járja át, ha a rádióra és egyáltalán a pályára gondol, és a jókedve, optimizmusa talán innen is eredeztethető.

Magyar Rádió stúdiója, Carl Millöcker Gasparone című operettjének rádiófelvétele, hátul Melis György és Barlay Zsuzsa, elől balra Ágay Karola operaénekesek, elől jobbra Bródy Tamás zeneszerző, karmester. 

1971., Fotó: Szalay Zoltán. Forrás: Fortepán

Hogy miből merített az élete során erőt, s főként, „mi tartotta meg ilyen egyenesen a gerincét”? – a beszélgetés végén így összegzett:

„Hű, hát ezt nagyon nehéz, nem tudom igazán megfogalmazni… Nyilván volt egy ilyen nagyon erős hajtóerő bennem – gondolom -, ami átsegített a hétköznapokon, nehézségeken, nagyon akartam, és nyilván volt bennem sok erő, és nagyon hittem a hivatásomban. Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb, az ember hisz benne és nagy erőt ad a hit.  Valamiben mindenkinek hinnie kell! Én annak idején egyházi iskolába jártam, apácákhoz, egészen 47-ig, ’48-ban államosították, én ott nagyon jó nevelést kaptam és ezt kívánnám most is mindenkinek. Felnőtt korában mindenki választhat, hogy tartja-e a vallását vagy nem, de énszerintem, gyerekkorban nagyon erős morális tartást ad a vallásos nevelés, és én azt kaptam.”

Nagy Ibolya: Zsuzsa! Ez egy csodálatos végszó - zárógondolat volt, és szeretném nagyon megköszönni ezt a hetet! Nagy élmény volt Veled lenni, és további erőt és egészséget és boldogságot kívánok magam és a Rádió munkatársai nevében is!

Barlay Zsuzsa: Köszönöm nagyon szépen! Nagyon jólesik, hogy gondoltok rám és én köszönöm a jókívánságokat!

Barlay Zsuzsa augusztus 16-án ünnepli a 86. születésnapját! - még visszatérünk rá...

1131   Búbánat 2019-08-05 07:49:29

DANKÓ RÁDIÓ - "Túl az Óperencián" Barlay Zsuzsával - 32. hét

(augusztus 5-től 11-ig)

de. 9.00 - 10..00, az ismétlésben 18.00 - 19.00

1130   Búbánat 2019-07-30 12:12:43

Komlósi Ildikó: „Mentem a boldogságom után”

BNYF -  2019.07.30. 10:25 Fidelio.hu

"Komlósi Ildikó az operaműfaj ellentmondásossága mellett sütés-főzésről is mesélt.

Némely pályatársával ellentétben a művésznő rajong a szabadtéri fellépésekért, olaszországi pályafutása megszerettette vele ezt az előadástípust. A Parasztbecsület árulásával halált okozó hősnőjének lelkületét is megérti, és ennek értelmében interpretálja majd Santuzza dallamos szavait a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon két augusztus eleji estén."

1129   Búbánat 2019-07-29 11:05:00

Kálmándy Mihály: „Csak egy-két esetben éreztem halálos csendet”

MÁGÓ KÁROLY2019.07.26. 16:22

Origo.hu

„Péntek este van az Aida premierje a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A fellépők szerint egy monumentális előadásról van szó, egészen kiváló fényekkel és gyönyörű kosztümökkel. És persze nagyszerű énekesekkel. Az egyik főszereplővel, az Etiópia királyát alakító Kálmándy Mihállyal beszélgettünk. Az egész világon keresett és sikeres, friss Kossuth-díjas operaénekes az Origónak beszélt arról is, hogy az elmúlt három évtizedet hogyan élte meg a színpadon, kikkel szeretett a legjobban együtt énekelni. Mesélt például egy varsói előadásról, ahol Marton Évával énekelt együtt, és amely óriási siker volt. Ahogy arról is, milyen volt Plácido Domingóval Rómában egy színpadon lenni.”

1128   Búbánat • előzmény1126 2019-07-28 22:19:04

Az Operaház Örökös Tagjai-sorozatban most megjelent Spangel Péter Életúton Berczelly Istvánnal című interjú-kötetében (OperaTrezor kiadó) az „interjúalany”-operaénekesünk külön fejezetet szentel Simándy József emlékének.

Idézek részleteket  „Az atyai jóbarát”  fejezetből:

„Pestre kerülésem után rövid idővel Simándy József a bizalmába fogadott, élete végéig nagyon mély, őszinte atyai barátság alakult ki közöttünk. Nagy művész, igaz magyar ember volt. Tiszteltem, becsültem, a példaképemnek tekintettem. Még konzervatóriumba jártam, amikor azon töprengtem, milyen az igazi operaénekes. Számomra ő volt az etalon. Nagyon sok olyan művész van. aki kitűnően érti a színészi mesterséget, de Jóska nem úgy fogta fel szerepeit, hogy, na, most ez a mesterségem. Ő át tudott alakulni úgy, hogy például az adott estén ő volt maga Otello, Radames vagy Don Carlos. Csodálatos szerepeket énekelt.

Egyik legnagyobb alakítása volt Florestan, nem is beszélve az utolérhetetlen Bánk bánról, Hunyadiról, vagy éppen Don Joséról.

Nagyon sokszor figyeltem őt, sosem volt túlmozgásos. Már akkor megfogta kisugárzásával a közönséget, amikor például a Lohengrinben megjelent a színpadon. Még meg sem szólalt, de már betöltötte a teret, mintegy mennyei lényként jelent meg. Egyénisége, karizmája lenyűgözte a közönséget. Nagyon sokat énekeltem vele Jagót. Mindig akkor éreztem magam a legjobb formában, amikor együtt léptünk fel. Jóska soha nem színészkedett. Ő átalakult.”

[…]

„Simándy utolsó nyilvános zenekari fellépése felejthetetlen marad számomra. A kilencvenes évek közepe táján lezajlott koncert szép keretbe is foglalhatja Jóskával közös életünket. A színhely a IX. kerületi Bakáts téri gyönyörű római katolikus templom. Itt adtuk elő Gounod Szent Cecília miséjét. A tenor szólam eléneklésére Jóskát kérték fel. Kora és súlyos betegsége miatt már régen nem énekelt. Ezt a felkérést viszont elvállalta. Hangja valamelyest megkopott, ereje is csökkent kissé, de olyan szívhez szólóan, gyönyörűen énekelt, hogy ezt az élményt örökké megőrzöm szívemben. Valószínűleg megérezte, hogy közeleg a vég. Ilyenkor szokott a nagy útra készülő, hitét megőrző és intenzíven megélő ember emlékezetében sok olyan gondolat feltörni, amely még jobban kinyitja a szívét, és lélekből énekel. Így sokszorosát nyújtja annak, amire pillanatnyi állapotában képes.”

/Színes fotón: Simándy József a Bakáts téri templomi koncerten. Forrás: Berczelly István magángyűjteménye./

1127   Heiner Lajos • előzmény1126 2019-07-28 14:04:17

Sosem felejtem el 1979 július 21-ét. Végzet-premier a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Ekkoriban tért vissza Ilosfalvy Magyarországra, rosszakarói terjesztették, "persze, már nincs hangja": Mekkorát énekelt, a pályakezdő Tokodyval! És egy Gregor volt a Gvardián, Leiferkusz Don Carlo. És Pál Tamás keze alatt sistergett az előadás, akárcsak most pénteken szinte napra pontosan negyven évvel később, az Aidaban. Sajnos, nem lehettem most ott, de mesélik, külföldi operabarátok beszélgettek egymás között, ez egy 82 éves ember? Ilyen karmester nincs más ma a világban.

1126   Búbánat • előzmény1125 2019-07-27 19:53:56

Az Operaház Örökös Tagjai-sorozatban most megjelent Spangel Péter Életúton Berczelly Istvánnal című interjú-kötetében (OperaTrezor kiadó) az „interjúalany”-operaénekesünk több kedves énekművész-társa között említi Ilosfalvy Róbertet is; apropóként Házy Erzsébet neve is szóba került…

A nagyszerű tenorra visszaemlékezve megosztott egy kis személyes történetet is, ami közöttük esett meg. Idézek a könyvből:

„Ilosfalvy Róbert szerintem a világ egyik legszebb tenorhangja volt. Amikor Domingo először vezényelt operát, nem véletlen, hogy Robit kérte fel Puccini Manon Lescaut-jának tenor főszerepére, akkora emóció volt benne. Együtt énekeltünk a Nürnbergiben, amikor hazajött. Furcsa előadásaink voltak, Robi németül énekelt, mi magyarul csináltuk. Harmadik előadásunk után hozott nekem egy kis csomagot. Stefan volt ráírva, mindig így hívott. Nem engedte helyben kinyitnom, pedig furdalt a kíváncsiság. Haza kellett vinnem, otthon fény derült a titokra. Egy tizenvalahány centis kis mestercipő volt a kedves ajándék. Igazi mestermunka. Egy ilyen kis lábbelit természetesen sokkal nehezebb elkészíteni, mint egy normál nagy cipót. Elvittem egy cipész barátomnak megmutatni, nem akarta visszaadni. A kis emléket azóta is őrzöm. (A cipó fotója benne van a kötetben!)

Rendkívül egyenes, tiszta ember volt, mindenfajta fondorlat nélkül. Sokat beszélgettünk a szeretetről, egyáltalán az ő életéről. Házy Erzsébettel való kapcsolatáról sosem mesélt, pedig nagy szerelem volt. Egyszer rákérdeztem, elmúlt – ennyit válaszolt. Igazi úriember volt. Csillogó tenorja még hetven felett is fénylett. Elképesztő nagy Bánkokat énekelt. Petúrt és Endrét is énekeltem vele.”
 

1125   Búbánat • előzmény1124 2019-07-26 20:01:54

Belelapoztam az Operaház Örökös Tagjai-sorozatban most megjelent Életúton Berczelly Istvánnal című, fotókkal gazdagon illusztrált interjú-kötetbe (szerzője: Spangel Péter) és máris elmondhatom: nagyon szép kiállítású, tartalmas írásműnek örvendhetünk, amelyet az OperaTrezor kiadó „műhelye” gondozott.

Igaz, kissé megkésve vehette most kézbe Berczelly István ezt a könyvét, hiszen az alapjául szolgáló beszélgetések 2018 nyarán készültek, és az akkori tervek - remények még azzal kecsegtettek, hogy a kötet az Énekművész tavaly szeptemberben betöltött 80. születésnapjára szánt ajándékul realizálódik.  Nem így történt, de feledjük most a csúszást és örüljünk Berczelly Istvánnal együtt ennek a kezünkben tartott igényes, szép kivitelű, sok ritka, archív fényképet is tartalmazó „Életúton” kötetének!

A 136 oldal terjedelmű könyv az alábbi főbb fejezetekre oszlik:

- Út a konzervatóriumig

- „Bach végigkísérte az életemet”

- Debrecenben kezdődött...

- Az Operaház magánénekese

- Az atyai jóbarát (Simándy Józsefről)

- Verdi- és Puccini-szerepek

- A Wagner-énekes

- Magyar karakterek

- Nagy karmesterek és kedves kollégák (Ferencsik János, Kovács János, Sudlik Mária, Lamberto Gardelli, Rico Saccani, Moldován Stefánia, Komlóssy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Járay József, Joviczky József)

- Civilben

- Fájó búcsúk

- Függelék (Berczelly István Debrecenben énekelt szerepei; Operaházi szerepei; hangversenyrepertoárja)

Felsorolom a 14 művész, kolléga nevét, akiknek gondolataik, köszöntő és szívből fakadó köszönősoraik Berczelly Istvánhoz, benne foglaltatnak e könyvben:

Ókovács Szilveszter (előszó)

Kampe Salamon

Tokody Ilona

Gulyás Dénes

Medveczky Ádám

Berkes János

Kincses Veronika

Lukács Gyöngyi

Kováts Kolos

Kovácsházi István

Kiss B. Atilla (a kollégák közül övé a leghosszabb köszöntő-köszönő sorok)

Pitti Katalin

Kovács János

Bokor Jutta

1124   Búbánat • előzmény1122 2019-07-20 09:27:35

Berczelly István operaénekes, a Magyar Állami Operaház örökös tagja a közelmúltban ünnepelte 80. születésnapját. A jeles alkalomból jelent meg Az Operaház Örökös Tagjai-sorozatban Spangel Péter Életúton Berczelly Istvánnal című kötete.

A gazdagon illusztrált kiadványból megismerhetjük fél évszázadon átívelő karrierjét, legjelentősebb szerepeit, és olvashatunk a legnagyobb karmesterekhez és énekes kollégákhoz fűződő viszonyáról. Az interjúkötetet a legkedvesebb pályatársak vallomásai teszik még teljesebbé.

A kiadvány megvásárolható az OperaShopban.

/Opera.hu/

1123   lujza 2019-07-20 00:47:13

Úgy látszik, László Boldizsár Kaufmanntól is tanult. Lírát decibel helyett.:

https://revizoronline.com/hu/cikk/7977/laszlo-boldizsar-a-szegedi-aidarol-szegedi-szabadteri-jatekok-2019/

 

1122   Búbánat • előzmény1116 2019-07-09 22:50:47

Most kaptam értesítést: napokon belül kapható lesz Spangel Péternek Berczelly István operaénekesünkről szóló riportkönyve!  (OperaTrezor kiadvány)

1121   IVA • előzmény1119 2019-07-05 03:08:49

Miért nem nyílik meg ez nekem sehogyan sem?

1120   Búbánat • előzmény1119 2019-07-04 15:05:40

Lásd:  "Élő közvetítések" - Haandel fórumtárs 7948.  sorszám - mai bécsi operaközvetítés szereposztása

1119   Búbánat 2019-07-03 21:59:54

"A hang maga egy eszköz"

KENDI LAJOS: FŐLEG ROSSZFIÚKAT JÁTSZOM, DE JÓL VAN EZ ÍGY

2019. JÚLIUS 3. SZERDA 15:42 2019. 07. 03. 16:18 MNO.hu

B. Orbán Emese

Tonio, Caravaggio, Lescaut, Rigoletto, Nabucco, Giorgio Germont, Almaviva gróf, Gianni Schicchi, Jago — szinte valamennyi nagy baritonszerepet elénekelte már Ludovic Kendi, mire Kendi Lajosként Magyarországon is megismerték a nevét a Miskolci Operafesztiválon. Holnap a hazai Co-Opera társulatával Bécsben lép fel a Figaro grófjaként a kalandos életű operaénekes, aki annyira megszerette Budapestet, hogy három éve Salzburgból ide költözött.

1118   Búbánat • előzmény1101 2019-06-23 23:43:05

Kapcs. 1101. sorszám

Holnap (hétfő) 09:30 -10.00  "Arckép"

- alkotó emberek portréja
Kincses Veronika énekművész
Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia
(ism.)

1117   Búbánat 2019-06-14 21:02:30

Hankiss Ilona: Szőnyi Ferenc (1926 - 1990) operaénekes-tanár

Parlando - 2019. 3. szám

 

"Hankiss Ilona (Debrecen, 1935. nov. 6.) operaénekesnő (szoprán). Énektanulmányait a Zeneakadémián Sallay Józsa és Hoór-Tempis Erzsébet irányításával végezte. 1956-ban debütált a debreceni Csokonai Színházban Oscarként (Verdi: Az álarcosbál). 1965-től a Magyar Állami Operaház magánénekese. Repertoárjához elsősorban lírai és koloratúr-szubrett szerepek tartoztak. Európa számos országában vendégszerepelt. Liszt Ferenc-díjas (1963). Főbb szerepei:  Norina (Donizetti: Don Pasquale); Pamina (Mozart: A varázsfuvola); Blonde (Mozart: Szöktetés a szerájból).

Hálásan köszönjük Petőné Szőnyi Klárának, Szőnyi Ferenc leányának, hogy a Parlando olvasóival megosztotta az Édesapjáról készült és a családi albumban féltve őrzött fényképeket."

1116   Búbánat • előzmény1105 2019-06-13 12:42:30

Visszatérek az előző bejegyzésekre: vélhetően Berczelly István  operaénekessel közölték, hogy idén megjelenik az a riportkönyv, aminek Spangel Péter szerkesztésében már tavaly szeptemberben ki kellett volna jönnie (a művész 80. születésnapjához időzítve azt) - azonban máig nincs pontos információnk arról, a közeljövőben kézbe veheti-e ezt a kötetet. Vajon mikor kerül a forgalomba?  Az tág fogalom, hogy: "idén".  Az nagy égés lenne a Háznak, hogy egy évvel a Művész 80. születésnapja után jelenne meg a könyv, pedig tavaly szeptember 9-re ígérték.

1115   Búbánat 2019-06-13 11:40:25

Szabó Miklós - Takács Paula

LÁSZLÓ ZSUZSA EMLÉKEZÉSEIBŐL

I.

Búcsú Szabó Miklóstól

(Csendben elment egy nagy művész)

(1909-1999)

/Első megjelenés: TAPS Magazin- 1999/augusztus-szeptember/

 

II.

Emlékezés Takács Paula operaénekesre

(Palermo, 1913. december 10. – Budapest, 2003. augusztus 27.) 

 

/Első megjelenés: Hegyvidék, 2003. szeptember/

1114   Búbánat 2019-06-04 22:39:01

Már most előre jelzem a szombati rádióműsort:

Bartók Rádió, 2019. június 8., szombat, 17:00 –17.44 Rádióhangversenyek

Kincses Veronika dal- és áriaestje

Zongorán km.: Harazdy Miklós

Km.: Kiss Sándor (klarinét)


1. Giovanni Battista Pergolesi: A telhetetlen,

2. Georg Friedrich Händel: Rinaldo - Almirena áriája II. felv.,

3. Franz Schubert: a) A halál és a lányka, b) Boldogság,

4. Camille Saint-Saëns: a) Mandolin és gitár, b) Miért maradnék egyedül?,

5. Ottorino Respighi: a) Köd, b) Mattinata,

6. Giuseppe Verdi: a) Ave Maria, b) Bordal,

7. Giacomo Puccini: a) Előre Uránia!, b) Nap és szerelem,

8. Kodály Zoltán: a) Ifjúság, mint sólyommadár, b) Kocsi, szekér,

9. Wolfgang Amadeus Mozart: Cosi fan tutte – Fiordiligi áriája I. felv., 10. Henry Mancini: Hold folyó
 

(Márványterem, 2003. szeptember 15. – részletek)

1113   Búbánat 2019-06-02 19:55:50

"Aki túl sokat kér, az valami bizonytalanság miatt teszi"

MÁGÓ KÁROLY2019.06.02. 13:32 Origo.hu

"Interjú Pasztircsák Polina operaénekesnővel, akinek elkezdődött a világkarrierje.

- Egy svájci ügynökség intézi a fellépéseit, az oldalon minden angolul van, és mivel nem voltam benne biztos, hogy ön személyesen megkap minden levelet, azon gondolkodtam, hogy milyen nyelven írjak önnek. Egyébként, ha jól tudom, hat nyelven éli az életét."

1112   macskás • előzmény1111 2019-05-22 22:16:50

 

 

Lélekben én is ott voltam :)

1111   Pósa 2019-05-22 19:41:25

1111

1110   Búbánat 2019-05-22 14:21:07

Ma húsz éve hunyt el Szabó Miklós operaénekes, műfordító, író

Szabó Miklós

Szerzők: László Zsuzsa és  ifj. Szabó Miklós 

/web.archive.org/fidelio.hu/

Fidipédia / Előadók

Szabó Miklós, a XX. századi magyar zenei élet egyik legnépszerűbb operaénekese Székesfehérváron született 1909. november 27-én. Már fehérvári ciszterci gimnazistaként rendszeresen énekelt különféle rendezvényeken. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar – latin – német – olasz szakán bölcsészhallgató volt. Hangjára többen felfigyeltek és beajánlották a Budapesten élő Max Herzberg énektanárhoz, aki olyan tehetségesnek tartotta, hogy honorárium nélkül, magántanulóként tanította énekelni 1927-től 1930-ig. 1937-38-ban a Városi Színházhoz kötötte szerződés. 1939-től 1941-ig a Magyar Rádió, 1941-től 1946-ig az Operaház, 1946-tól 1948-ig a Vígopera tagja volt. 1948-tól 1957-ig az Országos Filharmónia szólistája volt, majd Vaszy Viktor kérésére 1957-től 1969-ig, nyugdíjba vonulásáig a Szegedi Nemzeti Színház magánénekeseként bizonyította kiváló operaénekesi képességeit.

Szabó Miklós művészi adottságai azonban sokkal szélesebb skálán mozogtak. A II. világháború előtt több magyar filmben szólistaként vagy vokálegyüttes tagjaként szerzett kellemes perceket a nézőknek-hallgatóknak. Pódiuménekesként főleg oratóriumok tenorszólóit énekelte világszínvonalon. (pl.: Bach: János passió, Verdi: Requiem, Bartók: Cantata profana, Honegger: Dávid király). Szívesen vett részt kortárs művek bemutatásában, népszerűsítésében (pl.: Sugár: Hősi ének – oratórium, Horusitzky: Báthory Zsigmond – opera).

A Magyar Rádióval évtizedeken át volt gyümölcsöző kapcsolata, ezt bizonyítja több mint harmincnyolc órányi ún. „zésített”, azaz nem letörölhető felvétele. Ezek között megtalálható pl. Erkel Hunyadi Lászlójának, Donizetti Lammermoori Luciájának (Gyurkovics Máriával és Svéd Sándorral készült) teljes felvétele, Horusitzky Báthory Zsigmond című operája, stb.

Számos klasszikus operett- illetve operettrészlet-felvétel is őrzi hangját. (Offenbach, ifj. Johann Strauss, Lecocq, Karl Zeller, Suppé, Fall Leó, Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Huszka Jenő, Fényes Szabolcs, Farkas Ferenc, Gyöngy Pál, Harmath Imre stb.). Műsorán szerepelt még több könnyű dal is. Nem idegenkedett a magyar nóták igényes előadásától sem, ezért egy másik közönségréteg is kedvelt művészeként tartotta számon.

A Szegedi Nemzeti Színház operatársulatában eltöltött több mint tíz év volt operaénekesi karrierjének virágkora. Volt a Tosca Cavaradossija, a Manon Lescaut Des Grieux lovagja, a Pillangókisassszony Pinkertonja, a Don Pasquale Ernestója, a Traviata Alfrédja, Orff A Hold c. művének parasztlegénye, a Hunyadi László V. László királya, stb. V. László szerepét és a Bánk bán Ottóját a Szegedi Szabadtéri Játékokon is egyedülálló sikerrel alakította.

Énekesi pályája mellett különösen igényes zenei műfordításaival segítette művész-társait magyar nyelvű produkcióikban. Huszonnyolc opera és oratórium szövegének magyar nyelvre ültetése mellett páratlanul sikeresek olasz dalfordításai is. Énekesként, rendkívüli muzikalitásával és a magyar nyelv szerelmeseként pontosan megtartotta a prozódiai és nyelvi követelményeket. Kitűnő érzékkel őrizte meg az eredeti szövegek költészetét úgy, hogy közben azok magyar nyelvű énekelhetősége is tökéletes maradt. Az olaszon és a németen kívül francia, orosz, finn, szlovák, svéd és spanyol nyelvből is fordított. Írói munkássága jelentős részét képezi számtalan, az alanyi líra körébe tartozó verse, versciklusa. Írt operaszövegkönyvet Dr. Vasady Balogh Lajos: Stuart Mária című színpadi művéhez. Más kortárs zeneszerzők is szívesen kértek tőle szövegeket műveikhez (pl. Fényes Szabolcs vagy Ribáry Antal).

Erdélytől Floridáig című történelmi-ifjúsági regénye megjelent a Móra kiadónál, és az utolsó darabig elfogyott. Egy másik regénye, mely a magyar jakobinus mozgalommal foglalkozik, most is kiadóra vár. Sok klasszikus és kortárs magyar költő versét zenésítette meg, írt sikeres pesti dalokat (pl.: A Múzeum-kert előtt várlak én) és népies műdalokat is.

Szabó Miklós nyugdíjasként is hatalmas munkabírással dolgozott tovább, rendszeres fellépései mellett fiatal énekeseket tanított, többeket ingyen, csupán tehetségük kibontakoztatásának öröméért. Soha nem utasított vissza jótékony célra rendezett műsorban való, ingyenes fellépésre szóló felkérést.

Még nyolcvan éves korában is énekelt színpadi szerepet: a Turandot Altoum császárát a Szegedi Szabadtéri Játékokon.

Televíziós felvétel sajnos meglehetősen kevés készült róla. Magyarázható ez azzal, hogy fénykora megelőzte a TV elterjedését. Akad azért néhány operett-jelenet, ahol kitűnő pályatársaival szerepel együtt (Neményi Lili, Maleczky Oszkár, Sándor Judit, Gencsy Sári, Szilvássy Margit, Petress Zsuzsa stb.). Idős korában két portréfilm született róla, egyik a közszolgálati, másik a Duna televízióban. A Magyar Rádió is több portréműsort készített vele.

 Szabó Miklós kimagasló kultúrájú énekes volt. Ez egyaránt vonatkozik énektechnikájára, muzikalitására, stílus-készségére, szövegmondására, az operai alakok, az oratórium-szólók átélt megformálására és az ún. könnyű műfaj darabjainak igényes tolmácsolására. Sok nagysikerű beugrása bizonyította kitűnő felkészültségét.

 Liszt-díját és Érdemes Művész címét szegedi munkássága alatt kapta. Határozott egyénisége és visszahúzódó természete miatt soha nem volt az „aktuális hatalom” kegyeltje, viszont az egész ország szeretete övezte élete során. Életművének elismeréseként nyolcvanadik évén túl vehette át a Köztársasági Érdemérem Tiszti Keresztjét.

Szabó Miklós kilencven éves korában, 1999. május 22-én hunyt el Budapesten. Sebestyén János orgonaművész-professzor búcsúbeszédében „tudós énekesnek” nevezte a művészt, aki hosszú pályája során a közönség több generációjának szerzett maradandó élményeket. Legkiválóbb felvételeinek lemezen való kiadása és írásai többségének megjelentetése még várat magára.

Szabó Miklós (Székesfehérvár, 1909. november 27. - Budapest, 1999. május 22) operaénekes sírja Budapesten. Megyeri temető: 20/0/1/94-95.

1109   Búbánat 2019-05-20 13:23:38

Ma este a televízióban láthatjuk:

2019. május 20. hétfő 20:00 - 21:00

Hogy volt?!

Kincses Veronika

2010 (60')

Ismétlések:

Duna Televízió 2019. május 21., kedd 00:20

Duna World 2019. május 21., kedd 01:30

Duna World 2019. május 25.  szombat 07:10

Duna Televízió 2019. május 26., vasárnap 04:25

1108   Búbánat 2019-05-18 12:16:09

KINCSES VERONIKA ÉS JOVICZKY JÓZSEF ÉVFORDULÓS LEMEZE AZ OPERATREZORBAN

Kincses Veronika Kossuth- és Liszt-díjas szoprán, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjának és Mesterművészének 70. születésnapja alkalmából az MTVA Archívumában fellelhető legemlékezetesebb premierjeiből készült CD-válogatás.

A lemezen található 13 felvétel között szerepelnek egyebek mellett a Figaro házassága, a Carmen, a Simon Boccanegra, A végzet hatalma, a Bohémélet, a Pillangókisasszony és az Angelica nővér legszebb részletei.

Joviczky József, a 20. század egyik legkiemelkedőbb magyar Wagner-énekese születésének 100. évfordulójáról ugyancsak az MTVA Archívumának segítségével emlékezik meg az Opera. A német mester művei közül A walkür, a Tannhäuser, a Lohengrin, a Trisztán és Izolda magyar nyelvű részletei szólalnak meg a Magyar Állami Operaház Zenekara és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kíséretében.

A két új CD az OperaTrezor többi kiadványával együtt kapható az Operaház és az Erkel Színház OperaShopjaiban.

Forrás: az Opera Facebook oldala

1107   Búbánat 2019-05-18 12:12:24

Az Operaház Örökös Tagjai - Csoportkép (2019)

 

A Magyar Állami Operaház Örökös Tagjainak díszebédje

 

Szinetár Miklós a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjainak Díszebédjén

 

Ókovács Szilveszter főigazgató a Magyar Állami Operaház örökös Tagjainak díszebédjén

Forrás: az Opera Facebook oldala

1106   Búbánat • előzmény1104 2019-05-18 12:10:40

Kalmár Magda operaénekest (a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze) születésnapja alkalmából Ókovács Szilveszter főigazgató egy különleges Herendi porcelándísszel köszönti (2019)

Forrás: az Opera Facebook oldala

1105   Búbánat • előzmény1104 2019-05-06 16:07:57

Köszönöm ezt a megosztott információt!

1104   joska141 • előzmény1103 2019-05-06 14:41:33

Tegnap, május 5-én a televízió aktuális OperaCafé adásában az örökös tagok húsvéti ebédjéről szóló részben szintén szó volt a Berczelly kötetről. Ott is csak azt mondták, hogy majd ebben az évben jelenik meg, pontosabb dátumot nem közöltek. Sajnálom, hogy nincs több információ.

1103   Búbánat 2019-05-06 13:59:51

Az Opera honlapján, a Kalendáriumban olvasom az Operaház Örökös Tagjai sorozat eddig megjelent köteteiről a tájékoztatást:

- Csúri Ákos: Megszólal a néma pálca (Medveczky Ádám)

- Karczag–Wellmann: Simándy József arcai

-  Réfi Zsuzsanna: Lélekhangon – Beszélgetések Tokody Ilonával

- László Ferenc: A nagyvadak érdekelnek (Szinetár Miklós)

- Angelika Lippe: Nyílegyenesen – Andor Éva pályaképe

- Spangel Péter: Életúton Berczelly Istvánnal  - azonban erről a könyvről nem tudnak az Opera  Shopban; az Erkel Színház shopjában tegnap jártam, de ez a kötet nincs a polcokon és érdeklődésemre elmondták, a belső számítógépes rendszerükben sem találják (hogy megjelent volna a könyv).

Ezt azért is furcsának találom, mert ismeretem szerint ennek  a könyvnek már az elmúlt év őszén meg kellett volna jelennie, mégpedig Berczelly  István 80. születésnapjára – ami tavaly szeptemberben volt.  

Jó lenne tudni, miért ez a jelentős késlekedés, egyáltalán, mikor fog megjelenni az Opera Trezor sorozatában már hírül adott Életúton Berczelly Istvánnal  című kiadvány?

 

Az alábbi Örökös Tagok kötete előkészületben:

Pártay Lilla

Sólyom-Nagy Sándor

Kincses Veronika

Mihály András

Molnár András

Dózsa Imre

Csikós Attila

1102   Búbánat 2019-04-02 12:14:55

Száz éve született Kövecses Béla

/Opera Magazin - 2019. január - február - március szám/

Január 1-jén múlt kerek száz esztendeje, hogy Kövecses Béla, a világháború utáni hazai operajátszás egyik legtöbbet foglalkoztatott tenoristája megszületett. A kerek évforduló alkalmából a tervek szerint 2019-ben emléktábla kerül a művész egykori lakóházára. Alakját a művész lánya, Kövecses Klára segítségével idézzük meg.

/ Karczag Márton/

HOFFMANN MESÉI, 1957 - HÁZY ERZSÉBET, KÖVECSES BÉLA | Forrás: Operaház Archívuma

http://www.opera.hu/data/opera/leaflet/4821/Opera_Magazin_33..pdf

Fotó: 54. oldalon

Az Opera Magazin olvasói közül bizonyára még sokan emlékeznek Kövecses Bélára, ám az életéről valójában igen keveset lehet tudni, a Magyar Színházművészeti Lexikonban pusztán rövid szócikket kapott, Várnai Péter 1974-es Operalexikonjából pedig érthetetlen okokból kimaradt a neve. Hogyan jutott el a tenorista az Operaház színpadáig?

- Édesapám budai tisztviselőcsaládban született és már kiskorában hegedülni tanult. Igazi szenvedélye azonban az énekhang volt, állítólag az asztal alatt hallgatta a detektoros rádiót, és a kedvence már ekkor is egy tenorista, Beniamino Gigli volt. Énektanulásról azonban szó sem lehetett, legszebb éveit vágta félbe a II. világháború. Huszonnégy évesen kellett bevonulnia, Erdélyben harcolt, zászlósként. Egy orosz golyó keresztüllőtte a karját, amit később tökéletesen tudott használni, de a heg egész életére megmaradt. Szovjet fogságba kerülve a tábori orvos le akarta vágni a roncsolt kezet, de édesapám nem engedte, akkor és ott teljesen lehetetlen volt az érve: fél karral hogyan lehetne operaénekes!? Nyilvánosan fogolytársai előtt lépett fel először, s szerencsére elég gyorsan haza is került, majd felkereste Jámbor Lászlót. Édesapám az Operaház népszerű baritonjától kapta az első hivatalos énekóráit, és 1946 őszén a színház tagja lett.

Kövecses Bélát Tóth Aladár szerződtette, első feladata az Aida Hírhozója volt, s már az első évadjában hat szerepet kapott. A legendás igazgató gondosan építette fel a kezdő művész karrierjét, az első főszerepét, a Gianni Schicchi Rinuccióját 1949 tavaszán bízta rá.

- Édesapám gyakran emlegette az 1947-es római nyarat, amikor néhány pályakezdő kollégájával együtt több héten keresztül Manfredi Polverosinál tanulhatott. Amikor Tóth Aladár meglátogatta őket, nem győzött csodálkozni, mert valóban az énekórákra jártak, ahelyett, hogy az örök városban csavarognának. A direktor igazán vigyázott a művészeire, édesapám például a nagyobb feladatait – mint a Szöktetés a szerájból Pedrillója, a Bánk bán Ottója vagy a Pillangókisasszony Pinkertonja – a Gördülő Opera tájelőadásain énekelte először.

Emlékszik az első operaházi élményére?

- Szüleimnek egyetlen gyermeke vagyok, édesapám pedig fiút várt, így meglehetősen vagány nevelésben részesültem mellette. Hároméves lehettem, amikor elvittek a Lakméra, ami ugye nem egy vidám darab. Teljesen átéltem az előadást és sírtam, amikor édesapámat megkéselték, aztán a tapsrendnél a mellettünk ülők nagy derültségére így kiáltottam fel: „Hát mégis él!” Igen gyorsan színházi gyerek lettem, nemcsak a színfalak mögül, vagy a tűzoltó fülkéből nézhettem az előadásokat, olyan művészek karjaiban, mint Orosz Júlia, hanem öt-hat évesen elkezdhettem statisztálni, természetesen elsősorban azokban a darabokban, melyekben édesapám fellépett, a János vitézben, a Farsangi lakodalomban és Az eladott menyasszonyban. Nagyon szerettem volna eljátszani Cso-csoszán fiacskáját is, de azt édesapám nem engedte, mondván enélkül is elég megrázó számára a III. felvonás.

Milyen volt Kövecses Béla otthon?

- Szabadidejét általában családi körben vagy régi barátai társaságában töltötte. Zárkózott ember volt, de a pályája iránti elhivatottsága, kedves, intrikamentes természete miatt mindenki szerette. Énekmestere dr. Sipos Jenő volt, szerepeit először otthon, a zongora mellett tanulta. Országos ismertségre a Rádióban énekelt számos operettszereppel tett szert, de gyakran hívták Ausztriába és az NSZK-ba is operettestekre. Emlékszem, milyen sok rajongói levelet kapott, amiket dedikált fotókkal viszonzott. Ezeket ő maga hívta elő, én meg gyakran csatlakoztam hozzá. Nagyon szeretett balatoni telkünkön kertészkedni, legbüszkébb a magyar fajtákból gondosan válogatott szőlőjére volt. 25. operaházi jubileumán Rodolfót énekelte, 1975-ben érdemes művész lett. Bár még több főszerepet megformált, az utolsó években inkább kis feladatokat kapott, így fájó szívvel, de a jubileumi előadás után néhány évvel nyugdíjba vonult. Ezután a főszerepet rajongva szeretett Gergely unokája töltötte be életében. o

1101   Búbánat • előzmény1100 2019-01-12 15:16:55

Érdekes beszélgetést hallgathattunk tegnap este 7 órától a Bartók Rádióban Kincses Veronika operaénekesnővel, akit a szerkesztő-műsorvezető Becze Szilvia kérdezett az Arckép” - alkotó emberek portréja műsorában.

A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas lírai szoprán, érdemes művész  beszélt gyermekkori ének-zenei érdeklődéséről, vonzotta a gyermekszínpad, a rádiós fellépési lehetőségek, minden, ami a dallal, az énekléssel összefüggött. Már korán bekerült a rádió gyermekkórusába, de egyéb szereplései során is próbára tehette tehetségét. Nyitott, érdeklődő típus volt. Később, az énektanulmányai befejeztével egyenes út vezette az Operába, ahol főleg Mozart, Puccini és kevéske neki való Verdi-szerepekben itthon és külföldön sikeres, nagy ívű operaénekesi pályát futott be.  Sok szerepet kapott, a kortárs daraboktól sem ódzkodott... Később tanított is a pécsi egyetemen: ennek során szem előtt tartotta, hogy minden növendék más, a meghallgatásukkor és a velük való foglalkozás előfeltételei, szempontjai nála: az illetőnek legyen saját elképzelése céljairól, mutasson  tehetséget, azzal tudjon valamit közölni, legyen egyéniség, sajátos tulajdonságaival, elhivatott legyen, előny, ha egyedi hangszínnel rendelkezik, másokat ne másoljon,  ne legyen unalmas; amit és ahogyan énekel,  azzal akarjon is valamit közölni, tudjon átadni valami kifejezőt a hangjával; elhivatottsága legyen… 

Kincses Veronika említette korai gyermekvállalását, amit rögtön követett egy ösztöndíjas továbbképzési lehetőség Rómába, a Szent Cecília Akadémiára; a gyermekszülés mennyire jótékonyan hatott rá, hangjára is,  a karrierje sem sínylette meg; tanácsolja minden fiatal énekesnőnek, hogy az anyai hivatásról ne mondjon le a karrier kedvéért. Kincses Veronika 32-szer repülte át az Óceánt, ez oda-vissza 64 repülőút volt Amerikába és vissza. A külföldi meghívásai, fellépései során sok neves énekest ismert meg, kapcsolatokat épített. Soha másokat nem másolt, úgy tartja: mindenki vállalja fel a  saját hangját, képességeit, legyen ő a saját maga: ezt tudja, fogadják el tőle, ezt szeressék benne, ezért figyeljenek fel rá…. A Művésznő érintette a „könnyedebb” éneklési feladatokat (operett, musical): kedvenc darabja volt az Óz, a csodák csodája című zenés film. Volt egy korai időszaka, amikor még felmerült benne az a gondolat is, hogy musicalszínésznő lesz, de aztán erről letett, tisztában lévén meglévő értékeivel, képességeivel, erényeivel, de alkatával is, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy minden stílusban otthon kell tudnia lenni egy énekesnek.   

Nagyon közvetlen szavak, megfogalmazás, szép vallomások hangoztak el ebben az "Arckép"-ben: dióhéjban minden lényeges információ benne volt, amit - gondolom - Kincses Veronika szívügyének tartott elmondani, és hogy a rádióhallgatók minél teljesebb képet kapjanak egy ma már nem közszereplő, de a kulturális - művészeti életben, az Operában és külföldön máig számon tartott, meghatározó, legendás énekművészünk pályaútjának alakulásáról, a személyiséget tükröző gondolatvilágából amit  tudni érdemes és szabad. 

A zenei bejátszásokban részletek csendültek fel Kincses Veronika énekfelvételeiből:

Mozart: Figaró házassága 

Puccini Pillangókisasszony 

Verdi: Ernani - Elvira áriája (cabaletta) I. felv.  (magyarul)

The Wizard of Oz: Over The  Rainbow

Érdemes lesz meghallgatni ennek a beszélgetésnek az ismétlését a Bartók Rádióban: január 14., hétfő reggel 9.30 – 10.00 óra.

1100   Búbánat 2019-01-11 09:05:42

Ma  este a Bartók Rádióban hallgathatjuk meg:

 19:00 -19.30 – „Arckép” - alkotó emberek portréja

Kincses Veronika operaénekes

Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia 

(Ism. hétfő, 9.30)

1099   lujza • előzmény1098 2019-01-03 01:31:13

Sajnos! :(((

1098   Búbánat • előzmény1097 2019-01-02 23:39:39

Bizony, már az Opera házatája sem mentes az efféle színes, "celeb" -szintű bulvártól...

1097   lujza • előzmény1095 2019-01-02 23:31:25

Azért ez már maximum Blikk színvonal!

1096   Búbánat • előzmény1095 2019-01-02 12:07:00

„Az Opera két fiatal művésze, Zavaros Eszter és Szemerédy Károly  idén júliusban  (2017 - Búbánat) örök hűséget fogadtak egymásnak. Eszter ezzel a képpel köszönte meg nekünk, hogy megismerhette férjét. Pillangókisasszony, Pikk dáma, Triptichon - csak néhány előadás, melyben mindkét énekes látható. Sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak!”

(Az Opera Facebook oldaláról, 2017. július 31.) 

1095   Búbánat 2019-01-02 00:05:18

ZAVAROS ESZTER KISMAMA FOTÓZÁSA – video-riport

Optimum Solution Enterprise Kft

„Mozgalmas éve volt az Opera gyönyörű szopránjának, Zavaros Eszternek. A turnék során ő is járta a világot a társulattal, a Solti Nemzetközi Karmesterversenyen pedig műsorvezetőként is debütált. De láttuk már keményen sportolni és meghatódottan nyilatkozni élete nagy napjáról, az esküvőjéről. Most viszont élete legnagyobb szerepére készül.”
 

1094   Búbánat 2018-12-21 08:56:38

Ma este

19:00 - 19:30  Bartók Rádió

Arckép

Arckép- alkotó emberek portréja

Kincses Veronika operaénekes

Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia 

1093   Búbánat 2018-12-16 18:04:48

70 éves Molnár András, a legendás magyar Wagner-tenor

Fidelio/MTI 2018.12.08. 10:00

December 8-án ünnepli 70. születésnapját Molnár András Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, tenorista, érdemes művész.

1092   Búbánat 2018-11-26 11:26:19

„Egyszer még vissza tudták csábítani a világhírű énekesnőt, többször már nem”

Interjú Kasza Katalinnal

/MÁGÓ KÁROLY 2018.11.25. 16:48 Origo/

Pontosan 25 évet énekelt a legmagasabb szinten a világhírű operaénekes, Kasza Katalin. Aztán visszavonult. Hogy így fog tenni, azt már 18 évesen megfogadta, mert hallott egy énekest, akinek szerinte már nem kellett volna színpadra állnia. A 25 év alatt azonban többek között fellépett a Covent Gardenben is. A 70-es évek egyik ünnepelt sztárja volt, a nagy drámai szopránok egyike. Visszavonulása után egyszer sikerült visszacsábítani a színpadra, igaz, ehhez a világhírű karmesterre, Yurij Simonovra is szükség volt. Az énekesnő az Origónak többek között azt mondta: „Engem odaállított a teremtő a színpadra. Mindenestől. A figurámat, a hangomat, minden adottságomat.”

(Most látom, hogy Zéta már tegnap feltette az interjú linkjét a Kedvenc előadók topicba; legalább erőteljes nyoma marad a fórumon; Házy Erzsébet emlékére szerkesztett  és megjelentetett két képes albumról tudok, azokban Kasza Katalin emlékező versei is elolvashatók...)

1091   Búbánat 2018-11-09 12:49:09

Kincses Veronika, Kertesi Ingrid, Pitti Katalin, Kelen Péter, Kováts Kolos ,

Kovács János karmester, Ilosfalvy Róbert, Szendrényi Katalin, Melis György, Nagy Viktor,

Begányi Ferenc és Ütő Endre.

Forrás: Facebook

1090   Búbánat 2018-11-06 11:00:58

Várhelyi Éva: A színház a nagy szerelmem

2016. szeptember 13. kedd, 14:22 Medveczky Attila  - /eredetimiep.hu/

Várhelyi Éva opera-énekesnő Budapesten született. Tanulmányok: Általános iskolában csellózni tanult. A szolfézs-zeneelmélet szakon végezte el a konzervatóriumot Ugrin Gábor tanár úrnál. Harmadik év végén jelentkezett az ének szakra is. Utána rögtön a Zeneakadémia énekművész-tanári szaka következett, majd az opera szak és az Operaház. Részt vett Nicholas McGegan, Hamari Júlia, Helmuth Rilling, Rózsa Vera, Renata Scotto, Polgár László és Larissa Gergieva mesterkurzusain. Vendégszerepelt Angliában, Finnországban, Münchenben, Kijevben és Japánban. 2007-ben Veronában a Nemzetközi Monteverdi Énekverseny egyik győztese lett, és ennek kapcsán énekelte Veronában és Mantovában Monteverdi: L’Orfeo című operájának egyik főszerepét.

Főbb szerepek: Donizetti: Boleyn Anna (Jane Seymour), R. Strauss: A rózsalovag (Octavian), R. Strauss: Ariadne Naxos szigetén (Komponista), Mozart: Figaro házassága (Cherubino), Puccini: Gianni Schicchi (Cieska), Wagner: A walkür (Siegrune), Wagner: Parsifal (Viráglány), Ifj. J. Strauss: A denevér (Orlovszki herceg), Bizet: Carmen (Carmen, Mercedes), Kodály: Háry János (Mária Lujza), Rossini: Hamupipőke (Tisbe), Gounod: Rómeó és Júlia (Stephano), Verdi: Falstaff (Mrs. Meg Page), Händel: Xerxész (címszerep), Janacek: Jenufa (Szomszédasszony), Bertoni: Orpheusz (címszerep), Donizetti: Bolondokháza (Cristina), Mozart: Cosi fan tutte (Dorabella), Mozart: A varázsfuvola (Második dáma), Erkel: Hunyadi (Hunyadi Mátyás), Frederic Morton: Rudolf (Stefánia).

Mennyiben határozta meg zenei pályafutását, hogy édesapja, Várhelyi Endre 1947-től az Operaház basszbariton magánénekese volt? Sőt kiváló színészi adottságokkal áldotta meg a sors.

– A zene szeretetét már gyerekkoromban belém oltotta családom, de mindig le akartak beszélni a zenei pályáról. Hiába, mert bennem nagyon erős volt a klasszikus melódiák iránti vonzalom. A Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolába jártam, ahol Thész Gabriella volt az énektanárnőm, a Magyar Rádió Gyermekkórusának hajdani vezetője. Tanárnőm annyira megszerettette velem a muzsikálást, az éneklést, hogy számomra teljesen természetes volt, hogy ebbe az irányba induljak el. Megfordult a fejemben, hogy állatorvos leszek, de nagypapám – aki édesapám halála után betöltötte a családfői szerepet – lebeszélt róla. Azt mondta: „Még a szél is elfúj, annyira sovány vagy. Ha egy tehenet kell kezelni, akkor mit fogsz csinálni?” No de a zene szeretete mindig is meghatározta családunk életét. Bátyám is tanult zenét, de végül fogorvos lett, én pedig eredetileg csellistának készültem. 12 évig csellóztam, de mellette mindig sportoltam, versenyszerűen lovagoltam. Sajnos bekövetkezett az, mitől mindig is tartottam, egy lovasbaleset során darabokra tört a csuklóm, úgyhogy a csellóról le kellett mondanom. Így felvételiztem a konzervatórium szolfézs-zeneelmélet szakára, mert akkor már biztos voltam abban, hogy zenész szeretnék lenni. Ott pedig Ugrin tanár úr növendékeként tanultam négy évig. Harmadik év végén kötelező hangképzésre kellett járnunk Jelinek Gáborhoz. Gyakorlatilag ő volt az első énektanárom, aki azt mondta, érdemes lenne komolyabban foglalkozni a hangommal, így harmadik gimnazista voltam, mikor felvettek a szolfézs szak mellé az ének szakra is. Nem siettem el a dolgot; végigjártam a konzervatóriumot, majd 1991-ben felvételt nyertem a Zeneakadémiára, onnantól kezdve pedig hála Istennek egyenes út vezetett az Operaházba.

A Zeneakadémián operaénekesi diplomát is szerzett?

– Végigjártam először az ötéves énekművész-tanári szakot, de megjártam a „hadak útját”, mert Keönch Boldizsár tanár úrnál kezdtem, majd Bende Zsolt tanár úrhoz kerültem. Bende Zsolt halála után pedig Gulyás Dénes és Kovalik Balázs lett a tanárom az opera szakon. Tehát hét évig tanultam a Zeneakadémián, majd elkezdtem a DLA-t, de nem fejeztem be, mert hála Istennek akkor kaptam nagy szerepeket az Operaházban, és kislányom is akkor született. Talán majd egyszer befejezem…

Az a tény, hogy sportolt, segített a színpadon a fizikai állóképességben?

– Meggyőződésem, hogy minden énekesnek kéne sportolnia, hiszen izomzatunkkal dolgozunk. Ha ezt elhanyagoljuk, akkor szervezetünk sokkal gyorsabban öregszik. Ezért jó lenne, ha a sport része lenne az énekes életének. Azt veszem észre, hogy kollégáim közül egyre többen odafigyelnek erre. Az éneklés komoly fizikai munka. A Xerxész-előadásom alatt egy-másfél kilót fogytam. Erre edzeni kell a testet is, nemcsak a hangot. A másik dolog pedig, hogy a mai rendezői színházi világban túlsúlyosan nem lehet kimenni a színpadra. A küllemre nagyon oda kell figyelni, mert a fiatal korosztályt – ezt lányomnál is tapasztalom – megragadja természetesen a zene is, s az, ha valaki gyönyörűen énekel, de tudomásul kell venni, hogy a látvány világában nőnek fel. Ezért haladni kell a korral, az operajátszás területén is nagyon ügyelni kell a látványra.

[...] 

A Zeneakadémián tanári szakot is végzett. Vannak növendékei?

– Hat éve nagy-nagy szeretettel tanítok magéneket az óbudai Aelia Sabina Alapfokú Művészeti Iskolában.

Egy mezzoszoprán miként tud például basszust tanítani?

– Igaz, óráimon mindig van egy-két standard skála, de mindig az emberből indulok ki. Vallom, hogy nincs két ugyanolyan torok, és mindenkinek a saját hibáit kell javítania, és az erősségeit minél jobban kihoznia. Ha érzem, hogy egy órán nincs megfelelő állapotban a növendék, akkor kihagyom az egyik skálát, tehát változtatok. Hála Istennek voltak olyan mestereim, akiktől megtanulhattam a tanítás módszertanát.

Valóban nincs egyforma torok, s ezt sokan nem értik meg, mert próbálnak híres énekeseket utánozni. Erre is figyelmezteti növedékeit?

– Volt egy növendékem, aki úgy jött hozzám 16 évesen, hogy állandóan utánozta az énekeseket. Ez egy bizonyos szintig nem rossz, de utána nagyon nehéz volt továbblépni, és megoldani a technikai problémáit. De jó énekest hallgatni mindig jó, nem árt. Az is lényeges, hogy ami számomra bevált a szerepek tanulásánál,  nem biztos, hogy az a másiknak is jó. Nem lehet ráerőltetni egy sablont egy másik torokra. Mindenkihez meg kell találni az „utat”, és talán ebben rejlik az énektanítás legnagyobb felelőssége.

1089   Búbánat 2018-09-24 09:17:13

Hamarosan a Bartók Rádió sugározza

9:30 - 10.00:

Arckép

- alkotó emberek portréja
Szegedi Csaba operaénekes

Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia
 

1088   Búbánat 2018-09-08 10:30:06

Ma egy „kerek” születésnapot ünnepel Kincses Veronika, szeretettel gratulálok a Művésznőnek!  

Találtam egy régi újságcikket, mely a szoprán operaénekesnő portréját rajzolja fel, most ide bemásolom:

  • Magyarország, 1989. július 7-12.  (27. szám)

Kincses Veronika - Portré

„Haragosok nélkül?”

A mai magyar, mindjobban gyérülő s olykor célt tévesztő zenekritikai írások szerzői egy-egy operaházi felújítás során szívesen hivatkoznak a háború utáni évek énekes nagyságaira — Osváth Júlia, Svéd Sándor, Székely Mihály, Gyurkovics Mária, Orosz Júlia legendás generációjára, ezzel valamelyest aláértékelve az azóta művésszé érett, immár harmadik operaénekes nemzedék kvalitásait.

Igaz, énekművészeink között kevesen vannak, akiknek fokozatosan kibontakozó tehetsége révén pályája olyan egyenletesen és megbízhatóan emelkedett volna, mint Kincses Veronikáé, akinek azonban ezt az elismerést ugyancsak nem volt könnyű megszereznie az évek során. Kincses Veronika még főiskolás korában, 1971- ben, megnyerte Karlovy Varyban a Dvořák-énekversenyt, öt évvel később pedig a pozsonyi UNESCO- verseny első díját hozta haza.
1980-ban kapta meg a Kossuth- díjat egyesek szerint túl korán.

„Szerencsére mindig voltak haragosaim is” — vallja a ma már itthon is, külföldön is nagyra becsült szoprán énekesnő. Rendkívüli tehetségét természetesen nemigen vonták kétségbe, de 1973 óta fennálló operaházi tagsága alatt olyan évei is voltak, amikor az igen kis számú fellépési lehetőség miatt rangján aluli „haknizást” kellett vállalnia — gyakran neves művészkollégákkal együtt —, csakhogy rendszeresen énekelhessen. Miközben munkaadója nem engedte, hogy a neki szóló külföldi meghívást elfogadja. Sőt, egy másik kolléganőjét küldték el helyette ...

Mindamellett Sipos Jenő, a neves énekpedagógus egykori növendékének nevéhez az elmúlt másfél évtized alatt jó néhány emlékezetes alakítás fűződött. Többek között Zerlina, Susanna, Fiordiligi, Mimi, Manon, Norma, Angelica nővér, Michaela, az Ernani Elvirája, A nürnbergi mesterdalnokok Évája jelmezében szerette meg a hazai és a külföldi közönség. (Luciano Pavarotti emlékezetes budapesti fellépésekor is Kincses Veronika énekelte Mimi szerepét a Bohéméletben a világhírű tenorista partnereként.)

1983 óta ismert, visszatérő vendége a világ néhány nagy operaházának. Leggyakrabban az Egyesült Államokban és Kanadában lépett fel; Montrealban, Buenos Airesben, Venezuelában, San Franciscóban, Bostonban, Dallasban, Chicagóban. Három montreali vendégszereplésén, amelyeket a televíziós közvetítés révén egész Kanada láthatott, a Pillangókisasszonyban, az Angelica nővérben és a Bohéméletben énekelte a női főszerepet. Jól ismerik Bonnban, Frankfurtban, Hamburgban, Amszterdamban, Brüsszelben, Londonban is.

Itthon egyike azoknak a művészeknek, akik gyakran énekelnek kortárs magyar szerzők műveiben. „Énekszerűen megírt, igényes darab előadására mindig szívesen vállalkozom — mondja Kincses Veronika —, amilyen egyebek között Petrovics Lüszisztratéja vagy Balassa Kassák-rekviemje. Hozzátenném azonban, hogy nem könnyű kiválasztanom a nekem megfelelő kortárs művet, hiszen én énekesnő és nem effektuselőadó vagyok.”

Kincses Veronika 1974-ben — ösztöndíjjal — a római Santa Cecília Akadémián Giovanna Pederzininél tanult egy évig, a harmincas évek híres mezzoszoprán énekesnőjénél, akinek az olaszos dallamformálás titkának elsajátítását köszönheti. A római tanulmányútnak bizonyosan abban is része van, hogy Kincses Veronika napjainkban Magyarországon a lírai olasz női szerepek, főként Puccini alakjainak egyik leghitelesebb megformálója. És talán nem független ettől az sem, hogy a századforduló ugyancsak olasz komponistájának A láng című operájában is hiteles alakítást nyújtott.

Ezt állítja többek között mai énektanára, művészetének állandó és megbízható irányítója, Orosz Júlia is.

„Orosz Júlia, aki hosszú pályán szerzett gazdag tapasztalataival eddig is sokat segített már nekem, maga is énekelt a Respighi-opera 1937-es magyarországi bemutatóján, csakúgy, mint Ligeti Dezső, aki ma Dallasban él és egykor neves, Amerika-szerte ismert énekművész volt. Orosz Júlia, aki nem osztogatja könnyen dicséreteit, nagyon elégedett volt alakításommal. Amit ő és utóbb Ligeti Dezső mondott nekem erről a műről, abból arra következtetek, hogy a mostani felújításról nyilatkozó némelyik kritikus ugyancsak félreértette a darab lényegét, s talán olyasféle boszorkányos rémdrámát várt tőle, ami teljességében idegen ettől a zenétől. A produkciót egyébként, csaknem azonos szereposztásban, Mikó András rendezésében, 1987-ben már előadtuk a Buenos Aires-i Teatro Colonban, a világ egyik leghíresebb               operaházában, ahol egy ideig Toscanini volt a vezető karmester. A mi előadásunkat akkor az év produkciójának minősítették.”

A következő operaházi évadban újabb szereppel bővül repertoárja: Leonórát énekli A végzet hatalma, és Erzsébetet a Tannhäuser felújításában... „A lírai alkatú Wagner-hősnők csaknem ugyanolyan közel állnak hozzám, mint az olaszok; és Wagner zenéje csakúgy, mint például Richard Straussé...”

Kincses Veronika egyike a legmegbízhatóbb operaházi művészeknek: alakításait a legmagasabb színvonal jellemzi, ritkán indiszponált, szerepformálása — az említett sokféleség ellenére is — mindig hiteles, meggyőző.

Úgy sejthető, hogy mindez nem csupán technikailag jól megalapozott énektudásának és biztos stílusismeretének köszönhető. Láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus ember is.

Énektechnikai problémáim valóban nincsenek, hiszen olyan biztos alapokat kaptam tanáraimtól, amelyekkel csak jól kell gazdálkodni. Orosz Júlia pedig, aki szinte a lányává fogadott, rendszeresen kontrollálja a hangomat, amelyre egyébként megtanultam vigyázni. Ma már nem szükséges mindent vállalnom, amire felkérnek, s azt hiszem, a hangomnak legmegfelelőbb optimális számú fellépést sikerült magamnak meghatároznom. Ezek között természetesen koncertek is szép számmal vannak. Egyébként úgy érzem, valóban kiegyensúlyozott az életem, aminek a munka mellett alapja a nyugodt — joggal mondhatom: boldog családi háttér. Férjem maga is zeneművész, az Operaház tagja, tehetséges, szép gyerekem van, s végre elkészült éveken át épült házunk a város zöld övezetében — mit kívánjak még?

SZOMORY GYÖRGY

Kincses Veronika és Ilosfalvy Róbert

1087   Búbánat • előzmény1086 2018-09-04 10:28:48

:))

1086   tiramisu • előzmény1081 2018-09-04 07:44:35

Kedves Búbánat!                                                                                               Megint elolvastam, köszönöm szépen!                                                        Szeretettel üdvözöllek , tiramisu

1085   Búbánat 2018-08-27 16:22:06

GULYÁS DÉNES A BLOGBEJEGYZÉSEKRŐL, A KÖZÖNSÉG BEFOLYÁSOLÁSÁRÓL ÉS A MUSICALRŐL

Magyar Idők, 2018. AUGUSZTUS 26. VASÁRNAP 16:45

/OZSDA ERIKA/

„LELKI LUXUS”

"A Honvéd Művészegyüttesben tizenhét évesen már szólót énekelt, tíz évvel később megnyerte a Luciano Pavarotti Nemzetközi Énekversenyt. Később a világhírű olasz operaénekest barátjának is nevezhette. A kőbányai szegénységből a világ legnagyobb operaházainak színpadáig jutott el. Gulyás Dénes ír, rendez, tanít, hét éve a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatát vezeti, és egyedi a véleménye az értékteremtő művészetről."

 

Kiemeltem bekezdéseket ebből az interjúból:

– Miért tartja fontosnak, hogy naponta megossza gondolatait az egyik közösségi oldalon?
– Imádok írni, és minden foglalkoztat, ami körülöttünk van. A 2013-ban megjelent, Mekkora Isten tenyere? című könyvem után szeretnék még egyet megjelentetni. Nem is egyet, többet.

– Az interneten több változatban látható az ön előadásában a Vágyom egy nő után című dal. Irigylésre méltó az a nő, akinek szól. A színpadon éneklés közben mire figyelnek, mire gondolnak?
– Nem az a katalizátor, hogy a nagy szerelmemre gondolok. Az érzést nem egy kép, hanem a zseniális szerzők esetében a zene váltja ki. Mindig azt mondom, hogy a zenénél jobb rendező és énektanár nincs.

– A világ leghíresebb énekeseivel állt színpadra. Sokat dolgozott külföldön, Amerikában nem egyhuzamban, de legalább tíz évig élt.
– Ennek ellenére nekem mindig a pesti Opera volt az első. Most is az. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy semmilyen kapcsolatom nincs vele. Ezt nem sértetten vagy szomorúan mondom, az élet hozta így. Elég dolgom van másutt. Most a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatát vezetem, ahol próbálom elérni azt az ideált, amelyet a színházról gondolok. Amikor elkezdtük a munkát, akkor hatvanhétezer fizető néző volt, most százhúszezer. Példátlan ez a nézőszám-emelkedés, ami persze az összes színházi dolgozónak köszönhető.

– Találkozott nagyon ismert énekessel, akinek nem szerette a hangját?
– Soha nem törtem a fejem, hogy a hang szép vagy nem. Talán itt siklik ki az énekoktatás is. Sem az énektanárok, sem az operakedvelők kö­rében nem vagyok népszerű azzal a gondolatommal, hogy a hang nem a cél, hanem az eszköz. Egy szerszám, amelyet tökéletesíteni kell, és karbantartani. Az nem művészet, csak hangmutogatás, amikor az énekes a zene, a darab, a jelenet mondanivalójától függetlenül sokáig kitart egy magas hangot, mint ahogy tévedés azt hinni, hogy a gyors és hangos zongorázás feltétlenül művészet. A cél az, hogy a megmagyarázhatatlanból, a misztikumból adjunk át valamit, és ne a magamutogató cirkuszból.

– Véleménye szerint „a tanítás munkának nem nevezhető valami”. Ha nem munka, akkor mi?
– A világ legnagyobb élvezete. Dalirodalmat tanítok a Zeneakadémián, tavaly Brahmsszal foglalkoztunk, jövőre Richard Strauss-szal fogunk. Munka a tanítványokkal zenét hallgatni? Öröm! Persze van véleményem, de azt nem akarom nekik elénekelni. (Néha persze nem bírom ki.) Tanárként nem az a dolgom, hogy a tanítványaimat olyanná formáljam, mint amilyen én vagyok. Inkább gondolkodni tanítom őket, arra, hogy több lehetséges jó megoldás létezik. Ha gondolkodnak, és tehetségesek, akkor biztosan megtalálják azt, amiben hisznek, s amit a tehetségük hitelesít. Szerzőkről, ritmusról, harmóniáról, versről beszélgetünk, ami maga a mennyország. Munka volt reggel másfél órát dolgozni a kertben!

1084   Búbánat 2018-07-21 09:00:44

Ma délután, a Bartók Rádió műsora:

17:15 – 18.21

Világjáró művészeinkhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

Cserna Ildikó énekel


Km.: Szántó Andrea (ének), Gyökér Gabriella (zongora)


1. Andrew Lloyd Webber: Requiem - Pie Jesu, 
2. Giulino Caccini: Ave Maria, 
3. Giuseppe Verdi: Otello - Ave Maria, 
3. Pietro Mascagni: a) Ave Maria, b) Parasztbecsület - Santuzza áriája, 
4. Richard Wagner: Wesendonck dalok - a) Az angyal, b) Csendesen állj!, c) A melegházban, d) Fájdalmak, e) Álmok, 
5. Hugo Wolf: Mignon dala, 
6. Richard Wagner: Tannhäuser - Csarnokária, 
7. Jacques Offenbach: Hoffmann meséi - Barcarola

(Rádió Márványterme, 2018. június 19.)

 

1083   Búbánat • előzmény1011 2018-05-16 11:38:53

Ma négy éve hagyott itt minket Andor Éva operaénekes, főiskolai tanár

 (Budapest, 1939. december 15. – 2014. május 16.)

Népszava, 1986. október21.

LÁTOGATÓBAN SZOT-DÍJASOKNÁL

ANDOR ÉVA operaénekes

Film Színház Muzsika: A hét portréja Andor Éváról (a Liszt-díj átvétele alkalmából):

„Az első riportot 1955-ben írtam róla. Akkor a Vendel utcai tanítóképző első osztályának volt a növendéke, s a csodálatos Andor Ilona Kodály-kórusában énekelt... Prácser Éva két hosszú szőke hajfonata csak úgy világít az énekkarban. Szép hangja akkora terjedelmű, hogy nemcsak szopránt énekel, hanem mezzót meg altot is ... Prácser Évából főiskolás korában lett Andor Éva: ez a név jobban csengett a színpadon, s még szorosabbra fűzte a kapcsolatot az annyira szeretett és tisztelt Andor Ilonával.” (Gách Marianne)

Ez a névváltoztatás lett Andor Éva talán első úgynevezett művészi sztorija. Minden róla szóló interjú így kezdődött akkoriban. Kellett is ez a sztori az azonosítás végett, hiszen — mint láthatjuk — jó korán indult a pálya felé, szakmai körökben ismert volt már az a „szőke hajfonatú” kislány, aki úgy akart másként a Nagy Színpadra lépni, hogy az út visszafelé később is járható legyen. Ugyanakkor a legjobb amerikai sztárcsinálók sem találhattak volna ki jobb kezdősztorit egy kezdő sztár számára: megható és tiszteletre méltó gesztust, amely igazán stílusos egy lírai szoprán esetében, aki később majd Butterfly lesz és Mimi lesz, és Görög Ilona, Manon, Euridike, Ophélia ... aztán persze Mozart bűbájos Paminája... Két zseniális szerző írta szerepeit: Mozart és Puccini.

Igen, én nagyon szerencsés voltam. Mert a legjobb zenei nevelőanya kezébe kerültem. Andor Ilona csodalény volt, csodatanár, csodálatos művész. Gyerekként elindulni ilyen ember segítségével, felmérhetetlen előny. Zenében éltem, amely olyan volt számomra, mint a levegő, amit belélegzek. Úgy tanulok, hogy az nem tanulás, hanem csupa öröm. Fantasztikus. Ha minden gyerek ilyen tanárral találkozna, azt hiszem, még sokkal több tehetség bontakozhatna ki. Pedig hát így is, a főiskolán olyan tanítványaim vannak, olyan hangok, olyan tehetségek, hogy az káprázatos! Nem tudom, mi lesz itt néhány év múlva, amikor azt látom, hogy mennyire nem tudunk gazdálkodni a tehetségekkel ... Igen, én nagyon szerencsés voltam.


Új Tükör (1983. dec.): Erzsébet arcai:

„Éppen húsz éve történt, szezonkezdéskor. Zenekari ülőpróbát tartottak az Operaházban. Már mindenki elfoglalta a helyét... még egy perc és belép a karmester. S akkor a magánénekesek sorából feláll egy ismeretlen szőke kislány, megilletődötten körbenéz és csengő hangon azt mondja: Tisztelt művésznők és művész urak, nagy kitüntetés számomra, hogy mától fogva önök között, az ország legkiválóbb muzsikusaival együtt dolgozhatok. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Andor Évának hívnak. Megtapsolták. S ezzel megkezdődött ragyogóan felívelő operai pályafutása.” (Kerényi Mária)

És nagyon jó szerepeket kaptam. Méghozzá nem azonnal főszerepeket, ami nagyon fontos, mert meg kell szokni a színpadot, a kollégákat, a légkört, egyáltalán fokozatosan kell eljutni a csúcsig. Lehetnek ugyan rendkívüli tehetségek, akiknek joguk van berobbanni üstökösként, de még náluk is meg szokta bosszulni magát a hirtelen nagy feladat. Szerencsésebb érni hagyni a művészt, különösen a mi szakmánkban. Az énekesnőnek be kell érnie, különben tönkremegy. Ha egy kezdőre, mert jól megold valamit, azonnal rámondják, hogy zseniális, akkor hova tud tovább fejlődni? Ha egyszer zseninek nevezték, utána már csak azt akarja hallani, nem? Különben ma világjelenség, hogy csak fiatal énekesnők az énekesnők. Harminc fölött már szóba sem állnak az emberrel. Ebből pedig rettenetes tragédiák szoktak következni. Ha egy hanggal hazardíroznak, akkor az a hang elvész. Nem lehet nagyobb súlyokat cipelni, mint amekkorát elbír az ember.
— Ellenkező esetben?
— Az énekesnőnek magának kell tudnia, mire képes. Lennie kell benne annyi önismeretnek, hogy nem vállal el a hangi adottságait meghaladó feladatokat. Ügy kell énekelni, mintha könnyedén pingpongozna. Abban az esetben a hang erősödik, izmosodik, fényesedik — ahogy az élet az embert pofozza, vagy éppen szépségekkel megáldja — érzelemdúsabb lesz, de ez harmincadik életéve előtt ritkán következik be. Ez biológiai törvényszerűség, amelyet ma egyszerűen elvetnek. A kezdő énekes tehát kénytelen sietni, mindent elénekelni, iszonyatosan megerőltető feladatokat elvállalni, és azután idő előtt tönkremegy. Amikor én az Operába kerültem olyan „nagy vadak” énekeltek még főszerepeket, mint Gyurkovics Mária, Osváth Júlia, Orosz Júlia, akik akkor már bizony a hatvanadik életévük felé jártak. Egy színház különben sem lehet meg a középgeneráció nélkül. Az Operában volt olyan hét, hogy négy előadás maradt el.
— Emlékszem, voltak évek, amikor két Pillangókisasszony volt összesen az Operában. Ma hány van?
— Ma? Hat, vagy hét. És — ezt add össze! — elmaradt Pillangókisasszony-előadás, mert egy címszereplő sem vállalta az éneklést. Ilyen azért még nem volt. Meg az sem volt, hogy az elmúlt két-három évben annyi előadás maradt el, amennyi az Operaház fennállása óta soha.
Én még az aranykor utolsó éveit élhettem át ennél a színháznál és megtanulhattam, hogy a legszuverénebb egyéniségek milyen alázattal szolgálták a társulatot. Nem tudom, bennünk még az volt, hogy menteni az előadást. Hogy előadásnak muszáj lennie. Ha betegen, ha rokkantan, de ki kell állni a színpadra. Most ez nincs. Ez valami súlyos erkölcsi lazulás, nem?
Egy előadás elmaradása Gyurkovics Mária, Székely Mihály idejében egyenlő volt a katasztrófával. Négy énekesnő van most a Cosi van tuttere, és a napokban az előadás mégis elmaradt. Hogy lehet ezt megérteni? Bizonyára lesznek majd színháztörténészek, akik később kiderítik, hogy ez a hanyatló korszak hogyan, miként következett be. A probléma etikai oldalával is foglalkozniuk kell. A szinte elképesztő értékeltolódások, a tehetségek elfecsérlése óhatatlanul' megbosszulja magát: a színház nem az életünk egyetlen biztos színtere, hanem olyan munkahely, amelyen legjobb hamar túllenni, s ez a művészetben katasztrofális. Mindehhez hozzájárul, hogy rengeteg a valóban káprázatos tehetség, akik — bebizonyosodott — kiválóan megállják helyüket a világban súlyos dollárokért is. A Magyar Állami Operaházban pedig az átlagfizetés nem több nyolcezer forintnál. Az más kérdés, hogy egy igazi művész, aki úgy dönt, hogy itthon marad, énekeljen forintért is, kevés forintért is, vagy csak azért, hogy énekelhessen, mondjuk, becsvágyból, de ha ezt megteszi, akkor különösen becsüljük meg.


„Figyeltük, merre visz az útja — talán Desdemona, Tatjana, a Boccanegra Ame- liája — ám Andor Éva egyszercsak eltűnt a szemünk elől. Volt olyan szezonja, amelyben mindössze négy előadásra tűzték ki, holott repertoárja mintegy félszáz szerep.” (Új Tükör: Kerényi Mária)

Az utolsó nyolc év. Iszonyú volt. Hogy nem bolondultam meg? Nem is értem. Ástam, kapáltam, gyomláltam, halálos fizikai fáradtsággal este ágyba dőltem és jól aludtam. így sikerült átélnem.
— És ilyenkor nem lehet szervezni valamit?
— Nahát, ezt nem tanultam meg. Ez a szerencse hátránya. Hogy azt sem tudom még ma sem, hova, kihez kell menni egy dalest megrendezéséért ... nem tudom, képtelen vagyok rá. Várok. Valakinek majd csak eszébe jutok. Persze, az igazság mégiscsak az, hogy a Filharmónia elég sok vidéki koncerttel keresett meg, oratóriumokban működtem közre. (A Ferencsik János vezényelte Liszt-emlékkoncerten Szent Erzsébetet énekelte lenyűgözően.) Szóval azért volt munkám, de az Operaház ... megkérdeztem a direktoromat, miért nem jutok színpadhoz, azt mondta kedves mosollyal: nem tudom Éva, valahogy nem jutottál eszembe. Hát erre mit lehet mondani ?
Hát persze azt lehet mondani — ha ez érv egyáltalán a szakmában —, hogy kérem, AndorÉva énekelt külföldön Geddával, Tito Gobbival, vezényelte Claudio Abbado, Doráti Antal, Lovro von Matacic — valamint nem kisebbek magyar partnerei sem: Ferencsik János, Melis György, Réti József és a többiek. Dehát érvek helyett szerepek kellenek egy énekesnőnek! Mert amúgyis ki van szolgáltatva egy természeti tüneménynek, amely törékeny, amely addig él, amíg használják, amely a legkedvezőbb körülmények között a legszebb (— ha ideges vagy, ugye, megszólalni sem bírsz, kapkodod a levegőt, hát akkor képzeld el, milyen rossz idegállapotban énekelni!), amely előbb múlhat el, mint maga az élet, amely azonban mégis akkora hatalom, hogy maga köré szervezi az élet legalapvetőbb közegét, a boldogságot és a boldogtalanságot. Lerobbant, kiégett, tönkrement lelkiállapotban nem lehet művészetet teremteni. Egy szerűen nem szólal meg a hang.
— Most Szokolay Sándor Ecce Homo című operájának egyik szerepét tanulom Kazantzakisz: Akinek meg kell halnia című művéből írta Szokolay az operát. Huszonöten vagyunk a szereposztásban — én már két Szokolay-operában énekeltem, úgy gondolom, kötelességem is részt venni ebben a Vérnász és a Hamlet után. Nagy munka, sokat kell rajta dolgozni, de remélem, hogy január 25-e, a premier, siker lesz.

Kovács Júlia

1082   Búbánat 2018-05-09 11:43:24

M3 csatorna, 2018. május 9. szerda 13:15 - 14:10

Thália papnője - Neményi Lili emlékei

Portréfilm (1984)

(55')

A portréfilm a Magyar Állami Operaház nyugdíjas magánénekesnőjének életét és pályáját követi nyomon, előtérbe helyezve a színháztörténeti momentumokat.

Rendezte: Makk Károly

Írta: László Zsuzsa

Ma sem tudjuk, pontosan mikor született Neményi Lili

(hirado.hu)

Csak annyit, hogy a születésnapja november 28-án van. Thália papnőjéről ma délután nézhetünk meg egy különleges dokumentumfilmet.

László Zsuzsa ajánlja Makk Károly filmjét.

Thália papnője - ezzel a címmel jelent meg 1984-ben az akkori magyar televízióban Neményi Liliről készített portré-filmem – írta László Zsuzsa.

“Nem volt könnyű, míg eljutottunk idáig. Számos hangversenyen konferáltam őt, s a műsorok szüneteiben remek beszélgetéseket folytattunk. Lilike sokat mesélt családjáról, gyerekkoráról, művészi pályájáról. Úgy éreztem, ez nem csupán rám tartozik, ezek az élmények a magyar kulturális élet dokumentumai….”

1081   Búbánat 2018-04-20 00:47:33

Tegnap (csütörtökön) délután Érden voltam, hogy jelen legyek azon a művész – közönség-találkozón, melynek kiemelt vendége a Kossuth-díjas Kincses Veronika opera-énekesnő volt.  

A helyszín a Csuka Zoltán Városi Könyvár Zenei Klubjának könyvtárhelyisége, ahol már több hasonló beszélgetésre került sor az elmúlt évek során – hogy csak két nevet említsek: Palcsó Sándor és Kocsis Zoltán.

Ezúttal, nagy örömünkre, az elmúlt évtizedek nagyszerű szopránja, Kincses Veronika tisztelte meg látogatásával- jelenlétével a Könyvtárat; a zenei könyvtárterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, akik mind azért jöttek el oda, hogy fizikai valójában is (viszont) láthassák és – ha énekszóban nem, de legalább „prózában” – megint hallhassák a Magyar Állami Operaház és a „Halhatatlanok Társulatának” örökös tagját, régi kedvencünket,  aki évtizedeken át szolgálta az ének-zene –zenés színház nemes ügyét: az Opera színpadáról főleg Mozart- és Puccini -operák egész sorát,  a drámai/lírai hősnők alakításainak sokaságával; a koncerttermek pódiumáról  az oratóriumokban,  hangversenydarabokban,  gálákon, operett- és más esteken a szólókban vagy  együttesekben  „csupán” a szépséges énekhangjával;  a számtalan hanglemez-, rádió- és televíziós felvételéről is megismerhető ragyogó művészetével.

Világhírnevet szerzett és ezzel együtt hazánk kulturális misszióját országhatárainkon, sőt az óceánon túlra is elvitte - nemcsak azért, hogy örömet és szépséget nyújtson nagyon sokaknak, hanem hogy megismertesse az idegen ajkúakkal is a magyar kultúra örökségét, a magyar muzsikát és képviselőit, hogy gyarapítsa ismeretüket rólunk, az itthon élőkről. Nem véletlen, hogy a legmagasabb és a legfontosabb állami és szakmai díjakkal ismerték el Kincses Veronika énekművészetét. 

Ezen a találkozón ill. beszélgetésben  – melynek moderátora a könyvtár szakmai vezetője, Lehotka Ildikó volt -,  minderről és sok minden másról szó esett. Kincses Veronika mesélt, és emlékeinek tárházából sorra vette elő azokat az eseteket, amelyek vele megestek, amikről valami érdekes, humoros történet az eszébe jutott: szerepekről, kollégákról, pályatársakról, tanárairól, karmesterekről, operai direktorairól, külföldi fellépéseiről, beugrásairól, énektechnikai kérdésekről, szerepvisszaadás nyomós indokairól. Megosztotta velünk gyermekkora történéseit, hogy a zene iránt már egész kiskorban fogékony volt, milyen korán megmutatkozott a tehetsége, és miképp terelgették, irányították és indították el szülei őt ezen a rögös, sok küzdelmekkel teli úton.  Milyen hangszeren tanult, hogy váltott át énekre, és végzősként, hogy került be az Operába, mit énekelt először ott.  Még főiskolás volt, amikor áldott állapotba került, majd megszülte egyetlen fiát és ez neki mennyivel fontosabb volt annál, hogy mint azok a megjegyzések, „visszhangok”, melyek a művész-kollégák köréből hozzá visszajutottak… Beszélt az operaénekesi pályája végéről,  hogy mióta befejezte, már nem énekel többé. Említette a pécsi egyetemet is, ahol az énektanszakon hét évig tanított, és idővel megkapta a professzori kinevezését. Kincses Veronika „önvallomásában” kitért már felnőtt gyermeke, a neves karmester-muzsikus-zeneszerző, Vajda Gergely életútjának és zenei pályájának felvázolására; lelkesen és szeretettel ecsetelte unokáinak zenei tehetségét. 

Azt hiszem, ahogy engem, úgy az érdi „lokálpatrióták” mellett a távolabbról érkező meghívottakat vagy érdeklődőket is maximálisan kielégítette, lekötötte mindaz, amit Kincses Veronikától hallhattunk, amit magáról elmondott: közvetlen stílusban, oldottan, jókedvűen ontotta magából életének, művész pályájának emlékezetes epizódjait, pillanatait - gyorsan eltelt a két óra.   

 Kincses Veronikának sok interjúját, riportját olvastam, láttam, de ilyen részletes, érdekfeszítő, olykor érzelmessé is váló vallomással, kitárulkozással, mint amivel itt Érden nekünk megnyílt, még nem volt ehhez szerencsém.  Hálás köszönetem neki mindezért!

A beszélgetést meg-megszakította vetítés: laptop és projektor segítségével DVD-lemezekről bejátszásra kerültek egy-egy ária, duett – illusztrálva a közben elhangzottakat:

  • Mozart: Don Giovanni – Zerlina és Don Giovanni kettőre (Km. Polgár László – koncertfelvételről)
  • Puccini: Pillangókisasszony – Csocso-szán áriája (az opera lemezfelvételéről)
  • Puccini: Bohémélet – Mimi áriája és kettőse Rodolfóval, I. felv. (Km. Luciano Pavarotti – Erkel Színház, 1986)
  • Puccini: Bohémélet – Mimi és Rodolfó kettőse, III. felv. (km. Peter Dvorszky – operafilm jelenete)
  • Francesco Sartori – Lucio Quarantotto: "Con te partirò" ("Time to Say Goodbye")   Kincses Veronika ének (olasz nyelven), Érdi Tamás – zongora, és zenekar – koncertfelvétel),  zenei rendező Benkő László és Gyarmati István.

Felemelő érzésben volt részem, hogy találkozásom Kincses Veronikával most ilyen bensőséges légkörű együttlétben egyáltalán megvalósulhatott!

 Köszönet ezért a Művésznőnek, de az interjúvoló Lehotka Ildikónak nemkülönben, aki rendkívül felkészülten, finoman a háttérben maradva hagyta Kincses Veronikát minél többet és tovább számunkra „kibontakozni”- a mindnyájunk legnagyobb örömére.  

1080   Búbánat 2018-04-13 11:12:43

„Színészlélek” – Szvétek László operaénekes – interjú

Fidelio/Operamagazin - 2018.04.08. 09:00

"Nem lett énektanár, mert a tanárképzőn a hangja alapján az operaszínpad felé irányították, s mint később kiderült, az előadásokban nem az énektechnikai kérdéseket, inkább a színészi megvalósítás problémáit oldja meg szívesebben. Szvétek László huszonnégy éve debütált a Magyar Állami Operaházban, tavaly pedig az intézmény Kamaraénekese lett.”

 

1079   Búbánat 2018-04-10 15:00:11

Wiedemann Bernadett: „Mi vagyunk a szolgálók, a jósnők, a boszorkányok”

Csabai Máté,  Fidelio.hu, 2018.04.09. 09:26

Wiedemann Bernadett a jósnő szerepében lép fel az Operaház új bemutatójában, Verdi Az álarcosbál című operájában. Pályája kezdete óta énekli ezt a karaktert. Tanításról, az éneklés jótékony hatásairól beszélgettünk, valamint arról, miért jó mezzoszopránnak lenni.

1078   nickname • előzmény1077 2018-04-02 15:41:45

Igen, vannak benne operai hangok. Kendi Lajos tavaly májusban szépen helytállt a Faustben is Szegeden, mint Valentine, de akkor se mindenki van a helyén és a mikroport engem nagyon zavart. 

1077   Matyus • előzmény1075 2018-04-02 11:12:28

A Kékszakáll 2. szereposztása sokkal jobb az elsőnél, és abban énekel egy igazi operai hang is, a fiatal Lusine Sahakyan személyében. De a férfi szereplők is jobban énekelnek abban a felállásban. 

1076   nizajemon • előzmény1075 2018-04-02 10:42:58

Vitán felül remek volt. A polémiát nem ennek a vitatása generálta :)

1075   nickname • előzmény1074 2018-04-02 10:38:43

Majd egyszer az Opera is ott fog tartani, ahol most az Operettszínház. Megnéztem a Kékszakállú előadását: remek színészi alakítások és vegyes felvágott énekesi teljesítmények. Dolhai Attila ezzel a hanggal operttben énekel? Meg opera szerepekről álmodott? Atyaúristen! A mikroport meg megöli az igazi muzikalitást. Mint színházi előadás nem rossz a Kékszakáll, de zeneileg azért elég egyenetlen és a mikroport nem tesz jót Offenbach miuzsikájának sajnos. Ezek a hencegések meg elég visszatetsző dolgok. Anno Molnár Levente is hencegett egyet az origónak. Hát azt is inkább hagyjuk - főleg a Bánk bán alakítása után. Gulyás Dénes egykor jó énekes volt egy bizonyos szerepkörben, a többit meg vele kapcsolatban hagyjuk.

1074   nizajemon • előzmény1067 2018-04-02 10:26:16

Ez a műfaj a hangoké.Akkor most nem osztana szerepet pl Pavarottinak,vagy a Met-ben jelenleg is éneklő teltebb énekesnőknek??? Hagyjuk már a butaságot....azt nem teszi hozzá,hogy pl az utolsó Pinkertonokat már nekem sem kellett volna???? Mert erősen rombolta az illúziót a hangja.

1073   Pristaldus • előzmény1066 2018-04-02 08:17:35

A pécsi nemzeti színház opera és operett szereposztásait jobb, ha hagyjuk! Rutintalan fiatal énekeseket terhel le nagy szerepekkel, alamizsnának sem nevezhető pénzért, és az Akadémiáról kikerültek között saját magára osztotta Eisenstein szerepét A denevérben! Látta már magát a fényképeken? Mintha a többi szereplő nagypapája lenne XXXL méretű jelmezben, hisz csak ez megy rá! Arról már nem is szólva, hogy az interjú hemzseg a szakmaiatlan hencegéstől! 

1072   lujza 2018-04-02 02:29:18

Hallgassátok, mit találtam. Nekem nagyon megható!

https://www.forumopera.com/podcast/voix-dautrefois-et-de-toujours-jozsef-reti-1925-1973

1071   lujza • előzmény1070 2018-04-02 02:27:46

Emlékszem, amikor a fiatal és szép Rost Andrea oldalán énekelt Rómeót, meglehetős korpulensen. Egy bő, fehér inggel próbálták leplezni a pocakját. De ettől még gyönyörűen énekelt.

1070   parampampoli • előzmény1069 2018-04-01 23:03:53

És ő mindig mindenben olyan nagyon szép volt?

1069   nizajemon • előzmény1067 2018-04-01 22:39:00

Azért hallottam nagyon harmatosan énekelni a művész urat....csak a nagyon szigorúan számon kért külsőségek mihán jutott eszembe.

1068   parampampoli • előzmény1066 2018-04-01 22:19:19

Tragikus, hogy egy énekes így gondolkodik az operáról. Ennél csak az tragikusabb, hogy a nyolcéves parlamenti tevékenységét is úgy gondolja, ahogy.

1067   -zéta- • előzmény1066 2018-04-01 21:52:39

Jó ez az interjú, csak azért van egy nagy baj.

Az rendben van, hogy Gulyás olyan énekeseket választ, akik színpadilag tökéletesen lefedik a hősökről alkotott képét. Hoz erre példát történetesen pont az általa rendezett Macbethből. 

Hát pontosan itt a bibi, mert az általam látott két főszereplő (a pesti előadáson), Macbeth és neje alakítói megközelítőleg sem tudták elénekelni a szerepet. Maradt az alkati megfelelés, meg a hangi feszengés. Mert annyira azért voltak énekesek, hogy tudták, hogy ez úgy nincs rendben...

1066   Búbánat 2018-04-01 20:59:21

A világhírű énekes vállalja, hogy sok embert megbánt majd ezzel az interjúval

Origo.hu MÁGÓ KÁROLY2018.04.01. 19:59

"Őszintén beszélt mindenről az Origónak adott interjújában a Kossuth-díjas Gulyás Dénes. Például azt is elmondta, ha egy adott szerepre, egy adott énekes hangja megfelelő, de a külseje nem, akkor bizony nála nem fog szerepet kapni. A világhírű operaénekes azt is mondta, hogy tudja, ezzel sok embert megbánt, de nem hajlandó kompromisszumokat kötni. Egyetlen dologról nem akart beszélni, a politikáról. Még az interjú előtt, a szervezés alatt azt is mondta a korábbi fideszes parlamenti képviselő, hogy természetesen mindent úgy gondol, ahogy a Parlamentben töltött két ciklus alatt. Semmi nem változott."

1065   david28 • előzmény1064 2018-03-19 10:29:04

Az én nagymamám 40 éves volt, amikor születtem, a dédnagymamám 58 lett volna, ha nem viszi el a rák 51 évesen. :( Szóvel ez ismerős. Gratula! :)

1064   Búbánat 2018-03-19 10:03:56

László Boldizsár nagypapa lesz - pedig még csak 48 éves. Elmondta, hogy a családjukban mindenki fiatalon lett szülő, a baba nyáron születik majd. Legkisebb lánya és unokája között csupán két év lesz a korkülönbség.

ORIGO2018.03.17. 11:24

 

1063   ladislav kozlok • előzmény1061 2018-03-19 06:09:25

A bécsi árak -  228-15euro, 196-14 euro

A muncheniek- 163-11 euro, eloadasok fiatalok számára 100-9 euro

1062   joska141 • előzmény1061 2018-03-19 05:56:43

A STOP-ban az a jó, hogy áprilistól szezon végéig szinte az összes előadást kivetítik a térre.(Live im Platz részen a honlapon elérhető a teljes műsor)

1061   lujza • előzmény1060 2018-03-19 00:26:47

Szerintem is München a legjobb, de egyáltalán nem olcsóbb. Viszont aki fiatal, az tud állni, úgy már megéri.

1060   ladislav kozlok • előzmény1059 2018-03-18 14:15:46

Probáld meg Munchent, alacsonyabbak az árak mint a STOPban és szerintem  a Bajor Allami Opera a legjobb      jelenleg Europában.

1059   david28 • előzmény1058 2018-03-18 13:35:57

Staatsoperben voltam, hat a jegyek azert jobb helyre nem olcsoak sajnos, de nyarra terveztem is egy operaturat (nem Karpat-haza :))

1058   ladislav kozlok • előzmény1057 2018-03-18 13:19:04

Kedves Dávid, nekem nagyon tetszik, hogy szereted az operát, a szép hangot.Kérlek ne csak Budapesten járj operába. Tík fiatalok már szabadon és aránylag olcson utazhattok Europában. El kell menni Bécsbe, Munchenbe, Berlinbe, Milánoba vagy Londonba. Nincs jobb mint eloben látni  a nagyokat.Ha ugyes vagy, tudsz  olcso jegyet szerezni.

1057   david28 • előzmény1053 2018-03-18 13:01:19

Irigykedem azért rátok tényleg. Nem tudok vitába szállni azokkal akik többet láttak,hallottak mint én :D Az újakban meg nagyrészt eddig egyetértettem az itteniekkel.

1056   david28 • előzmény1051 2018-03-18 12:59:33

Mivel ez nem befolyásol semmit szvsz, így nem hinném hogy ne lenne szerencsés :D Sajnos operaénekes nem lehetek, született lírai musical hangom van, ami ellen tiltakoztam kézzel lábbal, én drámai operaszerepeket akartam volna énekelni, de ez jutott :D

1055   david28 • előzmény1049 2018-03-18 12:57:05

Örülök, ha kijavítanak, én csak a benyomásaimat írtam le azokalapján amit eddig hallottam. Lehet, hogy elhamarkodottnak tűnik, de pillanatnyi empíriák, benyomások ezek. Akkor nem tévedtem a szinte konnyu lirai szoprán kapcsán, a nagy hangerőt értelemszerűen én is hallom, meg azt is tudom miket énekelt igen sokáig (ebben egyrészt erős hangszálai játszhatnak szerepet, másrészt ha jól tudom ő kórustagból idősebb korában vált szólistává). 

1054   nizajemon • előzmény1052 2018-03-18 12:26:55

Nem volt bennem bántó szándék,elnézést,ha olybá tűnt. Egy bűbáj pasas vagyok(röhög).

1053   nizajemon • előzmény1049 2018-03-18 12:25:23

Nekem a Turandot premieren tűnt úgy a Figlio del cielo résznél,hogy olyan erejű c-ket énekel,ami leviszi a fejemet. :)

1052   parampampoli • előzmény1051 2018-03-18 12:17:50

Ne bántsuk az ifjú urat, végre egy új ember, aki értelmesen szól hozzá, ha esetleg téved vagy nem egyezik véleménye a mienkkel. Legalább kicsit felkavarta a momus állóvizét. A vélemények ütköztetése mindig kellemes dialógushoz vezet, álláspontját pedig mindenki megvédheti . De ajánlatos a véleményeket ütköztetni, nem a véleményezőt ütni és minősítgetni. ;)

1051   nizajemon • előzmény1049 2018-03-18 12:10:41

Lehet,hogy félreértettem valamit,de úgy rémlett,mintha az ifjú úr említette volna,hogy énekelni tanul.Akkor pedig nem a legszerencsésebb csipkedni olyan énekesnőt,aki betonkemény repertoárt vitt,több mint megbízhatóan.

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Müpa, Fesztivál Színház

Máv Szimfonikus Zenekar
vezényel: Cser Ádám
műsorvezető: Molnár Szabolcs
BEETHOVEN: Egmont-nyitány, op. 84
BEETHOVEN: III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55 - I. és IV. tétel

11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

11:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Balázs János (zongora)
CHOPIN est: 4 keringő, 4 mazurka, 4 impromptu, 2 noktürn, 2 polonéz

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vilde Frang (hegedű), Truls Mørk (cselló)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Sir Mark Elder
FINZI: Levélhullás, op. 20
BRAHMS: a-moll kettősverseny, op. 102
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, op. 14

16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Magyar Rádió Gyermekkórusának ünnepi hangversenye alapításának 65. évfordulóján

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Borbély László (zongora)
Classicus Quartet
Kiss Péter (zongora), Rajk Judit (mezzoszoprán), Szűcs Péter (klarinét)
"Mestereink, Eötvös Péter, Jeney Zoltán és Vidovszky László estje"
EÖTVÖS PÉTER: Kosmos
JENEY ZOLTÁN: Három dal Apollinaire verseire
JENEY ZOLTÁN: Unisono
VIDOVSZKY: Reverb
JENEY ZOLTÁN: Két gyászének
JENEY ZOLTÁN: Ezerév ‒ hangszalagra
EÖTVÖS PÉTER: Joyce ‒ klarinétra és vonósnégyesre

18:00 : Budapest
Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Díszterme

Budapesti Vonósok és a
Weiner Leó Konzervatórium ifjú szólistái
"Weiner koncert"
MARCELLO: d-moll Concerto II-I. tétel
Holes Éva (oboa)
MOZART: A-dúr hegedűverseny K. 219, I.tétel
Réthy Lilla (hegedű)
MARIO CASTELNUOVO TEDESCO: D-dúr Cocerto op.99, III. tétel
Csíki Janka (gitár)
HIDAS FRIGYES: Florida Concerto I-II. tétel, Versenymű két harsonára
Ruzsányi István, Nok Roland (harsona)
HAYDN: C-dúr oboaverseny Hob.VIIg:C1 I. tétel
Ozsváth Dorottya (oboa)
MANUEL MARIA PONCE: Concerto del Sur III. tétel
Riesz Péter (gitár)
WIENIAWSKI: D - dúr Polonéz op. 4, I. tétel
Szabó Gergely (hegedű)
TELEMANN: D-dúr szonáta -koncert
Pusztaszegi Ákos, Huszti Boldizsár (trombita)
Felkészítő tanárok: Kerényi Judit, Fejérváriné Németh Zsuzsa, Kató Árpád, Foltyn Péter, Monoki Attila, Kis András

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Nagy Péter (zongora)
MENDELSSOHN: Dalok szöveg nélkül (részletek)
SCHUMANN: B-dúr humoreszk, op. 20
SCHUMANN: Gesänge der Frühe, op. 133

19:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Lantos István (zongora)
Válogatás Haydn és Schubert műveiből

19:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Nagy Péter (zongora)
SCHUBERT: 11. (f-moll) zongoraszonáta, D. 625
BARTÓK: Táncszvit, BB 86
SCHUBERT: 21. (B-dúr) zongoraszonáta, D. 960

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Koppándi Vonósnégyes:
Koppándi Jenő, Hutás Erzsébet (hegedű), Ludmány Dénes (brácsa), Kántor Balázs (cselló)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Dobszay Péter
"...mint húrnak pendülése Lukács bérlet 2."
SMETANA: Moldva
MARTINŮ: Concerto vonósnégyesre és zenekarra
DVOŘÁK: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88
17:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

"Arpeggio Gitárzenekar ünnepi koncert"
A mai nap
történt:
1917 • Hilde Zadek, énekesnő († 2019)
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)