vissza a cimoldalra
2018-09-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Lisztről emelkedetten (917)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1060)
Pantheon (2259)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Operett, mint színpadi műfaj (3699)
Jonas Kaufmann (2273)
Help me! (1091)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1478)
Franz Schmidt (3180)
Balett-, és Táncművészet (5548)
Opernglas, avagy operai távcső... (20136)
Momus-játék (5512)
Kimernya? (2746)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Hozzászólások a Momus írásaihoz (RM, 2002-11-15 12:47:11)

 
6584   IVA • előzmény6581 2018-05-16 03:39:12

Kedves Nagy Katalin, érdekes és (részben) szomorú, amit leírt. Azért a számukra idegen nyelvű előadások tisztelete mellett megjegyzem, hogy az olaszoknak kisebb kunszt minden operát eredeti nyelven énekelniük, mivel a műfaj népszerű alkotásainak zöme – a barokktól az utóromantikáig – mégiscsak olasz, ráadásul Mozart is az ő nyelvükre írta legizgalmasabb operáit.
Kételkedés nélkül elhiszem, hogy a XIX. századi és még korábbi operaszövegek nehezen érthetők, ez nem is lehetne másképp. De az az olasz énekes, aki megtanulta a szerepét, mégiscsak jobban s mélyebbről tud közölni vele reflexiókat, érzelmeket, mint pl. a magyar. Hiszen a mi színészeink is élvezetesen adnak elő még (nem túl gyakran) Balassi-, Vörösmarty-, Arany-, Petőfi-költeményeket, a Bánk bán, a Hunyadi László szövege sem modern, mégis megráz bennünket.
Persze, hogy az eredeti librettók sem mindig irodalmi gyöngyszemek, ez még olvasva is feltűnik. De akkor milyen jogon várjuk el, hogy a magyar műfordítások remekművek legyenek, és miért kövessék pontosan az eredetiek hibáit? Állítom, hogy a librettók XX. században készült és használatos magyar műfordításai, bár szintén régies fordulatokkal élnek és olykor mosolyogtatók, teljesen érthetők, és nem hiszem, hogy egy énekesnek gondot okoz a megtanulásuk a zenével együtt, illetve az előadásuk.
Már „az én időmben” sem kezdte egy lány az élménybeszámolót barátnőjének azzal, hogy „mélységes, néma csend honolt fekete felleges éjen”, egy fiú sem mondott olyant, hogy „még meg sem ösmert”. Mégis értettük, lehet érteni ma is, s megérinti a hallgatót. Főleg az anyanyelvén.

6583   lujza 2018-05-16 01:14:04

Köszönet a Lucretia beszámolóért, irigylésreméltóan nagyszerű előadás lehetett!

6582   lujza • előzmény6577 2018-05-16 01:11:32

Kedves IVA, tiszteletben tartanám, hogy operarajongásod a magyar nyelvű operajátszás idején indult, de kérlek, ne feledd, ha a rendezőktől elvárod, hogy legyenek hűek a zeneszerző szándékaihoz, akkor az is elvárható, hogy annyiban is hűek legyünk, amennyiben nem változtatjuk meg a szöveg dallamát, amire komponáltak. (Bocs a körmondatért!) Ez különösen igaz Wagnernél, aki a szöveget is direkt maga írta.

Ezen kívül leírtam már Neked, hogy a bécsi operában azok a kis táblácskák senkit se vakítanak, mivel fekete alapon fehér betűkkel jelenik meg a szöveg rajtuk.

Egyébként pedig egy táborba kerültetek Kovalik Balázzsal, aki egy interjúban azt mondta, hogy legszívesebben összetörné a szöveg kivetítőt, hogy a néző a színpadra figyeljen, és ne oda. :))

6581   Nagy Katalin • előzmény6577 2018-05-15 18:18:30

Igaza van, szinte kizárólagosságot írt. Én is igyekszem pontos lenni. Olaszországban az operák jelenleg eredeti nyelven mennek. Még nem találkoztam kivétellel, de távolról sem állítom, hogy az egész ország minden játszóhelyét figyelemmel követem.

Ahhoz a gondolathoz, hogy az anyanyelven hallható opera jobban vonzaná a közönséget ill. megszeretteti a műfajt. Ellenkező bizonyítással élnék. Ha ez így önmagában elég lenne, akkor Olaszországban a fiatalok fürtökben lógnának az operaelőadások nagy, sőt, talán túlnyomó részén. Ehhez még azt is hozzá lehet tenni, hogy számukra a népszerű operairodalom jelentékeny szelete a napi kultúra része, mutatis mutandis "népdal". Ennek ellenére itt is a közönség elöregedéséről panaszkodnak. Én magam is azt tapasztalom szerény vidéki színházunkban, hogy a fiatalok csak szórványosan tűnnek fel az előadásokon.

Az érthetőséghez. Amíg én állítom, hogy a barokk ill. bel canto operáknál (sok esetben Verdinél is) sokszor a szöveg nyelvileg igen bonyolult, kiváló kiejtés ellenére is nehezen követhető, hallás alapján nemigen értelmezhető részleteiben, joggal felvetheti, hogy nem vagyok anyanyelvű, nem itt jártam iskolába... stb. Kérdésemre kifejezetten humán műveltségű olaszok állították, hogy ez a költői nyelvezet eleve nehéz, igen távol áll a mai beszélt köznyelvtől, de nem egyszer azért is, mert a librettisták koránt sem voltak mind jó költők, a librettók nem feltétlenül az irodalom gyöngyszemei.

6580   Edmond Dantes 2018-05-15 17:21:43

Szerkesztőnk egy nagy korszak szerencsére velünk lévő krónikását szólaltatta meg kiváló "ritmus"- és időérzékkel. Boros Attila színpadi-rendezői ízlésvilágát nem tisztem elemezni, különben is csak újjáélesztené az ezerszer, tízezerszer átbeszélt vitát operarendezésről, "rendezői terrorról", rendezői mértéktartásról és mérték-nem-tartásról, továbbá arról, kinek hol van az operaszínpadi ingerküszöbe. Úgyhogy kizárólag az operák játszási nyelvére szavazok: eredeti nyelv + (magyar) felirat. A legismertebb daraboknál is új szépségeket, érdekességeket fedezek fel azóta, amióta olvashatók a szövegek.

6579   joska141 • előzmény6577 2018-05-15 11:37:07

Tisztelt "IVA"! Nagy érdeklődéssel olvasom sorait az opera előadási nyelvét illetően. Maximálisan tiszteletben tartom az Ön álláspontját, érvelésében valóban vannak nagyon megfontolandó szempontok.

Egy félmondatának értelmezésére, bővebb kifejtésére azonban tisztelettel kérem.

Az egyik bekezdésének utolsó mondatából idézek: "A folyamatot (mármint az eredeti nyelvű operaéneklést) felgyorsította ...egy felkészülebb énekes nemzedék felnövése is".

Mit tetszik "felkészültebb énekes nemzedék"-énérteni? Milyen értelemben "felkészületebb" a mai, mint a nem-mai nemzedék?

6578   Héterő • előzmény6576 2018-05-15 10:41:55

Az eredeti cím - This above all - Polonius szavaira utal (Hamlet, 1. felvonás, 3. jelenet):

               This above all: to thine own self be true,
               And it must follow, as the night the day,
               Thou canst not then be false to any man.

Az én értelmezésem:
               Az a legfőbb: magadnak mondj igazat.
               Kövesd e szabályt, miként éj a nappalt,
               nem lehetsz akkor hamis mások előtt.

6577   IVA • előzmény6574 2018-05-15 03:13:43

Nem az eredeti nyelvű operajátszást értettem a felkapaszkodni igyekvő országok divatjaként, hanem annak szinte kizárólagosságát (így is fogalmaztam). Azt, hogy a folyamat sajnálatos lezárulása óta már az Erkelben sem újítanak fel darabot magyarul (ha jól tudom, a Szerelmi bájital maradt utolsónak magyar nyelven), sőt, a vidéki operatársulatok is csak alig. (Ilyennek ígérkezik A sevillai borbély győri előadásának mai vendégjátéka.) Azokban az országokban, amelyek nem ebben látják létüket a nagyvilág krémjében (Ausztria, Anglia, az USA több állama), léteznek még nemzeti nyelvű előadások.
Az én operarajongásom is a magyar nyelvű előadások korában indult – de nem korlátozódott a színházakra, hiszen a legnépszerűbb operák magyar nyelvű teljes felvételeit és azok részleteit rendszeresen adta a rádió, és megjelentek a Qualiton felvételei is. A ’60-as években már a nyugati lemezpiac jelentős részét sugározta a rádió, példamutató volt, hogy milyen igazságosan és következetesen került műsorra egy-egy darab külföldi felvétele a magyar készítésűekkel, illetve nyelvűekkel felváltva.
Úgy tudom, nálunk Déryné korában indult a magyar nyelvű operajátszás. Magam a Traviata 1976. március 14-i Erkel Színházi előadásától datálom ennek a történelmi és kultúrpolitikai korokon átívelő kultúrának a felszámolását, illetve annak elindítását. A folyamatot felgyorsította a Hungaroton névre átkeresztelt Magyar Hanglemezgyártó Vállalat üzletpolitikájának változása és egy felkészültebb énekes nemzedék felnövése is.

6576   IVA • előzmény6573 2018-05-15 02:50:52

Minden szellemi erőfeszítést elfogadhatónak tartok annak érdekében, hogy a műfaj, a darabok közel kerüljenek a közönséghez. Ez a fordulat nem ugyanaz a közhely, amivel ma az aktualizálásokat mentegetik. Rettegnék egy olyan Borisz Godunovtól, amelyben elnöknek vagy vezérigazgatónak ábrázolják a cárt. De színpadra vitt művek műfordítása a megcélzott közönség nyelvére nem hamisítás, még akkor sem, ha egyes szavakat, mondatokat kényszerűen át kell költeni, prozódiai, értelmezési és egyéb nehézségek miatt. Természetesen, mint minden munkát, lehet ezt is rosszul csinálni, de elfogadhatóan, sőt jól is.
Már hogy ne lenne érelme magyarul annak, hogy „Légy hű önmagadhoz!”? A reklámot nem ismerem (vagy nem jut eszembe, melyik az). Légy következetes, kiszámítható (pl. erkölcsi, politikai) elveidben, vagy valamilyen tulajdonságodhoz, amiért szeretnek, ne okozz csalódást másoknak. Azt viszont nem jelenti, hogy bízz önmagadban.
Igen, előráncigálom a színdarabokat, mert az opera is színdarab, ahol a néző számára fontos a szöveg megértése, amely nemcsak hangzásilag, hanem kifejezésileg is egységet alkot a dallammal, a ritmussal, dinamikával. Így jön ez ide. Előráncigálom a filmeket, amint Te a szinkronizálás témáját, nem először, ezért én sem először mondom el a feliratozás hátrányait, élükön azzal, hogy súlyos szövegcsonkítással meghamisítja a filmek eredeti szövegét. A szöveg ugyanis nemhogy csak rövidítve fér be két-három sorba a vászon (képernyő) alján, hanem annak csupán töredéke! De ha beterítenék is vele a képet, a néző akkor sem tudná végigolvasni. Szinkronizálással nagyjából a teljes szöveget lehet közvetíteni, és nem is csak az alámondás szintjén, mivel a szinkronszínészek is színészek. Ennek a minősége is változó, és sajnos a legjobb és még jobb szinkronszínésszel is csorbul (meghamisítódik) a látható színész alakítása. A „tömegek művészetében” sajnos engedni kell a teljesség igényéből. Különben a filmgyártásban igen elterjedt szinkronizáló színész alkalmazása az eredeti változatban is, főleg az Amerikai Egyesült Államokban, de még Magyarországon is. Sokszor a külseje alapján kiválasztott színész rosszul beszél, kisebb-erősebb dialektussal stb. (Az olasz, francia, NSZK koprodukciós filmek sztárjai közül sem mindenki beszélt valamennyi nyelvet anyanyelvi szinten.) A szinkronizálás mellett szól az is (nem az én számból), hogy a televíziós nézettség kutatóinak lesújtó adatai voltak a feliratos filmek nézettségéről a szinkronizáltakkal szemben. A kereskedelmi televíziózás megjelenése óta pedig nincs fontosabb a műsor nézettségénél.
Albee darabját már az 1967-es Mádách színházi belutatója előtt műsorra akarták tűzni a Katona József Színházban (akkor ez a Nemzeti kamaraszínháza volt), de a terv meghiúsult. (Olthy Magda és Kálmán György játszotta volna a főszerepeket.) Elképzelni sem tudom, mennyire lett volna vonzó a mű Ki fél Virginia Woolftól? címmel. Persze a létező sem jó. Egyébként, ha az angol–magyar fordítóba beírom a Woolf szót, arra is a Farkas választ kapom.
Ha akarták és ha jónak tartották volna, a mainál rosszabb színvonalon ugyan, de korábban is megoldhatták volna az operaelőadások feliratozását. Hiszen volt már képújság, villanyújság is, ahogy én nevezem a feliratozást. A mobiltelefonról vagy széktámláról olvasható szövegről egyelőre azt tudom mondani, minden világító szerkentyű irritál a nézőtéren, akár a székszomszédom használja, akár az erkélyről látom. És hiszem, hogy az olvasás elvonja a figyelmet az énekes játékáról, a rendezésről és a színpad látványától, amely normális esetben nem öncélú.
Noha a gyerekek szinte veleszületetten használják korunk technikai eszközeit olyan jól, ahogy én a magyar nyelvű használati utasítás segítéségével sem, a 12 éves magyar „parasztgyerek” komoly hátrányban van a dánnal szemben, mert a mi nyelvük nem tartozik egyik nagy nyelvcsaládhoz sem. Egyéni tehetségünktől és szorgalmunktól is függően, általában nehezebben tanuljuk az európai nyelveket. De sok fiatalnak itt is jól megy az angol – nem a feliratos filmeknek köszönhetően.
Lejjebb vajon nem éppen arról írtam, hogy jó énekesnek tudnia kell egy Don Giovanni szövegét olaszul is, mert alkalomadtán szüksége lehet rá. Egy fellépés a Scalában ilyen alkalom lehet.

6575   Haandel 2018-05-14 18:11:06

Szerintem nem kell mindent hangot szószerűen érteni,
ahhoz, hogy a hangok  szekvenciáját lehessen élvezni.

A szél, a tenger, a vízesés, a cseppkőbarlang, …  
– nem érted, de milyen gyönyörű a lang hang!

6574   Nagy Katalin • előzmény6571 2018-05-14 12:44:09

Az eredeti nyelvű operajátszás lehet, hogy divat, de az biztos, hogy nemcsak a felkapaszkodni kívánó országok operáit érinti. Úgy tapasztalom, hogy Olaszországban is ez a helyzet. Ha Wagnert játszanak vagy a Die Zauberflöte megy (így szerepel a címlapon, legfeljebb alatta írják ki zárójelben "Il flauto magico"), németül énekelnek, pedig az olaszok általában nem rajonganak a német nyelvért. Tisztelet a kivételnek, bele is törik a nyelvük, de szükségesnek tartják és csinálják. 

Annak, hogy a XIX. században kialakult a nemzeti nyelvű operajátszás, szerintem inkább általános történeti, kultúrtörténeti okai vannak. Szívesen olvasnám erről hozzáértők (szellemtörténész, zenetörténész...) véleményét.

Saját operarajongásom pontosan ellentétes az Ön tapasztalaival. Életkoromnál fogva első operaélményeim még magyar nyelvűek voltak. Szép kiállítású, hagyományos előadásokat láttam, de ettől egyáltalán nem lettem a műfaj híve, sőt, nem is gondoltam, hogy valaha meg fog ragadni. A felfedezés jóval később született, mondhatni véletlenül és ráadásul német nyelvű opera (a Szöktetés) kapcsán. Ellenben az olasszal, németül igen gyengén tudok. A nyelv egyáltalán nem könnyítette meg még a közeledést sem, pláne a megismerést, és mégis a műfaj rabja lettem. 

6573   Héterő • előzmény6564 2018-05-14 11:28:03

Kedves IVA, én sem akarlak személyeskedéssel megbántani, de művészien kerülsz két fontos állásfoglalást:

1. A 6561-ben - a B. A. cikk hivatkozása nyomán - bemutatott ordító szöveghamisítást elfogadhatónak tartod-e, főleg akkor, ha a példa nyomán a mai kezdő operarajongók tévesen a hamis szöveghez asszociálódnak, és később deres fejjel is dicsérik a hamisítványt, ahelyett, hogy morognának: üveggyöngyöt szórnak eléjük az igazi helyett.

Előráncigálod a színdarabokat, filmeket: hogy jön ez ide? Bár megérdemelne az is egy misét. Egyik tévéreklám már felkapta: Légy hű önmagadhoz! Senkit sem zavar, hogy ennek a kifejezésnek magyarul semmi értelme, noha eredetileg világos volt, mármint hogy bízz (ön)magadban. Hasonló a Nem félünk a farkastól kétes szellemessége; szegény Virginia Woolf, mint farkas, mégcsak nem is Farkas, meg a woolf nem wolf. Nálad ez mind nem számít?
Azért is tud a magyar kevés nyelvet, mert minden filmet szinkronizálnak, régen egész jól, ma már egyre gyalázatosabban, tisztelet a kivételnek. A 12 éves dán parasztgyerek szépen beszél angolul - pusztán a filmjei révén.

2. Vallj színt végre: az általad példákkal megerősített eredeti nyelvű előadások jogszerűsége az elektronikus feliratozás megjelenéséig volt csak elfogadható. Jobb híján.
Analóg módon levélben is elküldhetnéd hozzászólásodat a momusnak, ott szedés után kinyomtatnák, végül postán elküldhetnék az előfizetőknek. De mi van ma? Mobiltelefonod, ha akarod, elédvetíti az opera szövegét, vagy az előtted lévő szék hátán olvashatod (így elég diszkréten) az igazit.

Ma utaznak a társulatok. Képzeld csak, milyen érdekes lenne a MÁO - Don Giovannit magyarul előadni mondjuk a Teatro alla Scala színpadán a magyarhoz illeszkedő olasz felirattal. Mozart maga sem ismerne rá.

6572   ladislav kozlok • előzmény6567 2018-05-14 06:10:34

Volt olyan ido, kivéve a MET-t és Coven Gardent, hogy minden operában a  saját nyelvukon énekeltek. Például Milánoban olaszul ment Nibelungok gyuruje és Bécsben németul a Trubadur.  Herbert von Karajan  változtatott a helyzeten, mikor egszerre volt musikdirektor  Bécsben és Milánoban is.

 

6571   IVA • előzmény6570 2018-05-14 04:13:13

Vajon hány olasz nyelvű Don Giovanni érhető el bakeliten, cd-n, dvd-n és a különböző megosztókon? Magyarország az egyetlen hely a világon, ahol magyarul lehet(ne) előadni. Igényes és művelt énekeseknek persze illik eredeti nyelven is tudniuk szerepeiket, hogy ha jön pl. egy Schrott (nem sokszor jön), lehessen olasz nyelvű előadást csinálni.
Én például nagyon örültem annak, hogy a Volksoperban németül hallhattam a Don Giovannit, kivételesen erős rendezésben.
Vajon miért nem probléma, hogy az operetteket, musicaleket ma is a legnagyobb temészetességgel műfordításban adják? Miért nem affektál senki sem, hogy Shakespeare-t vagy Tennessee Williamst csak angolul akarja hallani, Molière-t és Racine-t csak franciául, Csehovot és Gorkijt kizárólag oroszul, egy Pavel Kohout-darabot csakis csehül? A világ minden dráma- és regényírója, költője, publicistája nagyságának, fontosságának egyik mutatója, hogy műveiket hány nyelvre fordították le. Nem tudok olyan zeneszerzőről, akinek kifogása lett volna az ellen, hogy operáját más nyelveken népszerűsítsék és élvezzék szerte a világban. Az a szinte kizárólagosság, ami mára kialakult a felkapaszkodni igyekvő országok operajátszásában, nem egyéb holmi divatnál. Minden divatnak vége egyszer.
Még szerencse, hogy Amerikában, Angliában és a német nyelvterületen akadnak jelentős társulatok, amelyeknek nem derogál a nemzeti nyelven játszani operát.
Íme, minden idők egyik legizgalmasabb Csengettyűária-felvétele:
https://www.youtube.com/watch?v=vN6IXWo_bpg
De a kezdősor szerinti cím ellenére ugyanúgy nem franciául halljuk, mint ahogy az illusztráció sem Lakmé-jelmezben ábrázolja Callast, aki tudtommal nem is énekelte a szerepet színpadon.

6570   Nagy Katalin • előzmény6567 2018-05-13 22:24:01

Már nem új és nem is kivételes jelenség, hogy operarajongók más országba is mennek, sőt járnak operát hallgatni. Szerintem szívesebben teszik ezt, ha eredeti nyelven adják a darabokat. Én például nagyon örültem annak, hogy egyszer Prágában láthattam a Don Giovannit, nem csehül. Szintén Prágában láttam az Eladott menyasszonyt, természetesen csehül. Bár egyáltalán nem beszélem a nyelvet, ez nem zavart a műélvezetben.

6569   ladislav kozlok • előzmény6568 2018-05-13 18:46:45

Igy van.

6568   Haandel 2018-05-13 18:08:33

A zeneszerző a librettó alapján komponálja a zenét,
mert a jó librettó, ha jól hallgatod, egy ici-picit zenél.

Ezért az operákat eredeti nyelvükön kellene előadni,
mert az eredeti összhangot hi(-fi)telesen kell rekonstruálni!

6567   -zéta- 2018-05-13 17:09:57

Én azt gondolom, hogy a megoldás nincs sem az egyik, sem a másik oldalon. Van, akihez az anyanyelvi előadás találja meg az utat, van, akihez a darab eredeti változata...

6566   ladislav kozlok • előzmény6561 2018-05-13 08:49:28

Meghallgattam a két operarészletet. Mintha két kulonbozo operát hallottam volna. Ez is példája annak, hogy az operát eredeti nyelven kell eloadni. En az orosz Godunovra szoktam hozzá a magyar változat nem  szolított meg, a fordítás nem egészen jo. 

6565   IVA • előzmény6562 2018-05-13 05:31:15

Félreértettél: éppen azt mondtam, hogy a Jenufához és a Rókácskához, A lombardokhoz, a Normához nem volt magyar szövegkönyvem: a színpadról ismertem meg a szöveket, Kovács Eszter, Horváth Eszter, Zempléni Mária, Kukely Júlia, Sass Sylvia, Kincses Veronika énekléséből, hogy – igazságtalanul – csak címszereplők nevére szorítkozzam.
Igen, ilyen „toleráns” vagyok: nem utasítottam vissza az Operaház által kínált műveket a Jenufa, A ravasz rókácska, Bohémélet, A Rajna kincse stb. „meghamisított” címekkel. Az Álom luxuskivitelbent is megnéztem, noha Breakfast at Tiffany’s az eredeti címe.

6564   IVA • előzmény6561 2018-05-13 05:26:52

Kedves Héterő! A világért sem szeretnék személyeskedni, már azért sem, mert nyilvánvaló, hogy nagyon jól ismered a magyar nyelvet. Csupán az iránt támadt kétségem, hogy ez a jól ismert nyelv az anyanyelved-e. Korábban az Un bel di vedremo szövegéből nyanyogál ily módon írásban, de én sosem hallom így az operaéneket. Az élő beszéd, a prózamondás és az éneklés között mégiscsak kell lennie különbségnek, Az Ősszel érik, babám, a fekete szőlőt sem úgy mondjuk a babánknak, ahogy énekeljük a népdalt.
Még ha meg tudnád is győzni Boros Attilát arról, hogy jobb a Borisz eredeti szövege (valószínű, hogy az opera ismerőjeként már maga is meggyőződött erről), életének regényét nem írhatod át: ifjúkorában a magyar nyevű előadás volt a meghatározó élménye (erről beszélt), ez már megváltozhatatlan.
Székely Mihány Borisz-áriáját előbb hallottam a tévében, semmint követtem volna a szövegkönyvvel valamelyik eredeti felvételt.

6563   lujza • előzmény6561 2018-05-13 02:31:51

Haandel utólagos engedelmével idemásolnám versikéjét, amit a fanyalgások topicba írt:

Tökéletes összhang

Az opera tökéletes összetett művészet.
Az operaszerzők tökéletes összhangra törekednek.

A ​nyelv zenéje legyen összhangban a lényeggel:
vagyis a zenével,  s nem a nyelvtörő lényünkkel!

Azt hiszem, már megint a fején találta a szöget! Operánál a szöveg fordításánál elsősorban a zeneiségre kell figyelni, hogy illeszkedjenek a mély és magas hangzók, ne torlódjanak, stb. Egész más, ha a kivetítőn látjuk. Oda a hiteles fordítás lenne jó, és nem az átköltés.

Egyébként pedig átköltés mindig van, egy Shakespeare drámánál is, vagy az, hogy "Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon..." , ez is inkább a fülünk számára hasonló, és nem tükörfordítás.

6562   Héterő • előzmény6559 2018-05-13 01:27:47

Csak büszke lehetsz toleráns értelmezésedre, ha gálánsan elfogadod, hogy
Její pastorkyňa = Jenufa (Jenůfa) ? Hiszen nem is ő a címszereplő!
Leoš Janáček hosszas megfontolás után adta ezt a címet; ha élne a szerző, akkor sem tudná elfogadtatni nálunk.

Příhody lišky Bystroušky = A ravasz rókácska ?
Hol itt a ravasz?

Vajon tényleg megértetted a történetet füzetecskéidből, ha már a cím sem stimmel?

6561   Héterő • előzmény6558 2018-05-12 23:54:05

Kedves IVA, köszönöm a Székely Mihály -linket. Letöltöttem a monológot. Talán tényleg rossz a fülem, nemcsak az epém teng túl, de huszadjára is ezt hallom:

               Mííí téééra cári trón, mitér hatalóóóm,
               ha szűűűn telencsa ksúúj tavég zetkaaarja,

               Mitéééra fényhaaa ííítbelüléval
               oly szörnyű éjmeg főőőlnem víííírrad.

Lehetne találni semleges - jó vagy rossz - fület, például kedvelt Laca barátunk nyilván jó fülét, és megkérdezni, vajon ő is így hallja-e.
(Lenne egy fogadásom, mert nagyon egyenes embernek ismertem meg...)

Persze a te füledet kis füzetecskéd nyilván alaposan fölkészítette, hogy azt halld, amit ott olvastál. De szerencsémre az ilyetén borzalomtól eddig megmenekültem, mert az első sor közepéről is minden bizonnyal távoznék ilyen galád hamisítás hallatán. Bármekkora tisztelője is vagyok B. A. -nak, szívesen meggyőzném arról, hogy mennyivel jobb az eredeti:

               A kegyetlen bíró súlyos, büntető kezével
               borzalmas ítéletet rótt bűnös lelkemre.

               Köröttem csak homály és vaksötét...
               Bárcsak felcsillanna a vigasz fénye!

Itt az "eredeti" (Ny.R.K.-féle), segítségeddel megtalált orosz:
               Тяжка десница грозного судьи,
               ужасен приговор душе преступной...

               Окрест лишь тьма и мрак непроглядный!
               Хотя мелькнул бы луч отрады!

Ellenőrizheted Nyesztyerenko előadásában - angol felirattal.
Nála tényleg minden szót lehet érteni.

Így születik a kesztyűária, amiben nincs kesztyű; a pezsgőária, amiben nincs pezsgő.

Végül komoly tudós idézi azt, ami nincs is ott, és állítja, hogy csak így lehet megérteni.

6560   -zéta- • előzmény6556 2018-05-12 07:47:00

Én azt a verziót sem vetném el, hogy a szöveg leírása során zétát csalta meg a memóriája, ő emlékezett rosszul Faragó András és Begányi Ferenc gyönyörű alakítására, Boros Attila csak a korrektúra során nem vette észre a bakit...;-)

6559   IVA • előzmény6554 2018-05-12 04:43:25

Miért, hogy én pl. az akkor teljesen ismeretlen Jenufa, majd A ravasz rókácska, vagy a Norma szövegét megértettem a magyar nyelvű előadásokból? Azóta sem találkoztam magyar szövegkönyvükkel. (A Bohémélet magyar szövegkönyvét is évtizedekig, A lombardokét évekig nélkülöztem.)

6558   IVA • előzmény6555 2018-05-12 04:35:31

Még egyszer, az örökérvényű állítás érvényének feloldására:
https://www.youtube.com/watch?v=vnVTCS5Zjkg
Ha csak egyetlen szót nem értesz belőle tisztán, kénytelen vagyok füled súlyos baját gyanítani.

6557   IVA • előzmény6553 2018-05-12 04:32:15

Én, mondjuk, a felirat használatával való megértést tartom alacsonyabb rendű élvezetnek. Szeretek ugyanis az énekesre és az egész színpadra nézni (lehet, hogy ez perverzió), de csak két szemem van (lehet, hogy ez testi fogyatékosság).

6556   IVA • előzmény6552 2018-05-12 04:26:17

(Kedves Héterő, úgy látom, a májam nem a Te epéd fogyására hízott.)
Linkelek Neked egy opera-részletet, amelynek szereplője ’minden torzítás és túlzás nélkül úgy beszél, mint a való életben’:
https://www.youtube.com/watch?v=vnVTCS5Zjkg
Székely Mihály „nehéz szívem” helyett „sötét szívem”-et énekelt.
Valószínűnek tartom, hogy a beszélgetéskor Boros Attila fejből idézett egy sort a Borisz áriájából. Lehet, hogy nem pontosan, és nem tudom, pontosan mely években látta azokat az előadásokat, amelyek sorait idézgették egymásnak. Sajnos én is kb. 36–37 évvel ezelőtt hallottam a darabot legutóbb magyarul. Háromforintos szövegkönyvem szerint Nádasdy Kálmán fordításában a kifogásolt (két) sor így hangzik (a III. felvonás 1. képében, Fjodor távozása után):

Mit ér a cári trón, mit ér hatalom,
Ha szüntelen csak sújt a végzet karja?!

Az általad gyanított szöveghez hasonló tartalmú rész 12 sorral lejjebb következik:

Lázong a nép, nyílt árulásban Moszkva!
Éhínség és pusztulás meg dögvész…

A „sújt a végzet karja” és „sújt a végzet árja” is költői kép. A képzavart elkerülendő, az utóbbit úgy kell értenünk, hogy sújt a végzetet hozó elemek árja. Persze Nádasdy fordításában az előző szerepel.

Fülöp király áriája Magyarorsztágon az idézett „kínos” sorral (Majd alszom én, ha véget ér a kín...) kínlódta magát slágerré.

A műfordítás mint a ’szerencsétlen szöveg büntetlen nyúzása, nyesése, hamisítása’ a Te (talán nem egyéni, de mégsem egyetemes érvényű) véleményed. Mégis, milyen büntetést javasolnál a bűn megtorlására?

6555   Héterő • előzmény6554 2018-05-12 02:07:57

A cikkben fölhozott két példa és a legnagyobb bajod ismét előhozza mélyen tisztelt zenetudós barátom örökérvényű kérdését:

               HÁT NEM MINDEGY, HOGY MILYEN NYELVEN NEM ÉRTJÜK ?

Erre -zéta- óvatosan utal is a kiváló riportban.

6554   lujza • előzmény6552 2018-05-12 02:00:12

A példák végtelen sorát hozhatnád. Mindig átköltés a magyar szöveg, és gyakran elég szerencsétlenül. Reménykedjünk abban, hogy tán énekelni könnyű.

De az én legnagyobb bajom, hogy amikor magyarul énekeltek, legtöbbször akkor se értettem a szöveget.

6553   Héterő • előzmény6547 2018-05-12 01:48:27

Remélem, megbocsájtod, hogy nem közvetlenül címeztem...  :-)

A hozzászólásod végén idézett mondat helyesebb lenne így:
Személyhez szól, ha az anyanyelveden érted - mondjuk a felirat révén.
És nem nyanyanyelven...

6552   Héterő 2018-05-12 01:23:29

Nagyszerű riportalany, nagyszerű interjú. :-)


De van az elmondottakban egy vaskos logikai bakugrás, amire IVA hízásnak induló mája (ld. 6547) hívta föl figyelmemet.
Operát igazán megismerni csak magyar nyelvű előadáson lehet. (!)

Muszorgszkij fixa-ideája az volt, hogy szereplői minden torzítás és túlzás nélkül úgy beszéljenek operáiban, mint a való életben (wiki-idézet). A mintául választott sor orosz megfelelőjét azonban nem találom a két, leggyakrabban játszott verzió egyikében sem:

          Mit ér a trón, mit ér hatalom, ha szüntelen csak sújt a végzet árja.
Hálás lennék, ha IVA segítségével megtudhatnám, hol hangzik el ez a mondat, mert én csak az alábbiakat gyanítom:
          Körülötted lázadó bojárok, hitszegő hadak, éhség és döghalál...
Közben erősen igyekszem elképzelni, amint sújt a végzet árja - torzítás ás túlzás nélkül.

Nem vagyok abban sem biztos, hogy igazi művész vagy egyszerű néző annyira boldog, ha az
          Alszom majd (akkor) királyi palástomban...
( Dormirò sol nel manto mio regal ≈ Je dormirai dans mon manteau royal )
helyett ezt a kínos sort kénytelen végigkínlódni:
          Majd alszom én, ha véget ér a kín...

Idézem továbbá:
Egy opera helyszínének, cselekményének önkényes, durva megváltoztatása, szerepek, szereplők egyéniségének átalakítása, a szerző által megírt pozitív tendenciák kigúnyolása nem tartozik a rendezés feladatai közé, stb.

No de azt a szerencsétlen szöveget büntetlenül szabad nyúzni, nyesni, hamisítani?

6551   Búbánat • előzmény6548 2018-05-11 21:32:19

Az interjúban szóbahozott téma, amire Zéta rákérdezett,  forrása ez a cikk volt:

Boros Attila: „Színház vagy erőszak? Hatalmas manipuláció folyik a kulturális örökségét elveszítő Európában”

Magyar Idők, 2018. március 26. hétfő 12:31

6550   smaragd 2018-05-11 18:41:01

Boros Attila megőrzött szellemi frissessége, lényeglátása, műveltsége követendő példa is lehet, olyan magas szint, amely sajnos a fiatalabb generációknál ritkán található meg.

Rádiós emlékei kimeríthetetlenek, hűsége a Magyar Rádióhoz nem egyedi eset, mégis megkapó és érthető az akkori alkotóműhelyek pezsgő élete, a művészek tehetsége és odaadó lelkesültsége miatt is. Ebben a körben dolgozott ő is évtizedekig...nagy szerencsének tartom, hogy hallhattuk Nagy Ibolya műsorában. Nekem örömet szerzett az is, hogy itt olvashattam gondolatait. Többet is szívesen vennék.

Zéta talán máskor is megkérdezheti majd a véleményét egy-egy témával kapcsolatban.

6549   Pristaldus 2018-05-11 17:33:40

Mindenkinek érdemes elolvasni Zéta interjúját Boros Attilával! Egy ritka nagy tudású szakember gondolatai, tapasztalatai, és meglátásai az operáról! 

6548   Búbánat • előzmény6547 2018-05-11 09:20:48

Ezek a témák mind előjöttek Boros Attilával készült beszélgetések során a Dankó Rádió  "Túl az Óperencián" operettadásában is (2017. november 27. – december 3., Szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya)

Valóban, ez az interjú igen jól sikerült, Boros Attila itt még alaposabban körbejárja azokat a témákat, amelyekről a rádióadásokban szó esett, s amelyekről hírt adtam akkor az operett-topicban.  

Köszönöm én is most ezt a nagyon érdekes, sokszálú beszélgetést, amelyet Zéta Boros Attilával folytatott és olvashatunk itt a Momus-interjúban.

6547   IVA 2018-05-11 02:50:15

Lebilincselő és égetően aktuális Zéta Boros Attilával készült interjúja. Felöleli azt a korszakot is, amikor még nem éltem, illetve amikor már éltem, de még nem lehettem szem- és fültanúja a magyar kulturális életnek.
Ez a hidegen tárgyilagos véleményem, amelyhez még hozzájön: egyes témákat érintve mennyire hízott a májam!
Csak az egyikből idézve Boros Attilát:

Operát igazán megismerni csak magyar nyelvű előadáson lehet. Magamból indulok ki, annak idején sokszor megnéztem egy darabot, harmadszor már szinte kívülről tudtam a szöveget.
(…)
Személyhez szól, ha az anyanyelveden hallod.

6546   Fabricius 2018-05-02 10:05:21

Zéta kritikáját alátámasztandó, annyit tudok mondani, hogy a múlt hétvégi szombati és vasárnapi előadás szinészileg picit jót tett a produkciónak, mert az előadók sokkal felszabadultabbak voltak, jobban átélték a szerepeiket! A második szereposztásról hangilag még ezzel együtt sem lehet semmi jót elmondani, ugyanis a tenor- bariton- szoprán szerepben éneklők kisebb- nagyobb mértékben hallgathatatlanok voltak,  pedig e nélkül a hármas nélkül semmi értelme az operának! A Fekete- Agache-Sümegi szereposztásban a két férfi énekes remekelt! Fekete Attila sokkal jobban győzte erővel a szólamot, mint az előző előadáson, hangja sokkal szebben szólt, és játékban is hitelesebbet alakított. Alexandru Agache ezen az estén is túlszárnyalt mindenkit, de szinészileg is felszabadult és hiteles volt, èneklése felrobbantotta a nézőteret, amivel az est legzajosabb sikerét aratta! Sümegi Eszternek nincs szerencséje Amelia szerepével, de az is meglehet, hogy nála is beállt már a hangi válság, ami a fortén énekelt részeknél kivétel nélkül előjött, ugyanis ekkor hangja rendkívül éles és jelentős tremolójúvá vált!  Az Ulrikát alakító Fodor Bernadetten látszott, hogy mennyire akarja ezt a szerepet, szépen is énekelt, talán a mély hangokon még nem ártana dolgoznia, hogy azok is kellő intenzitással szólaljanak meg! 

6545   lujza 2018-05-02 00:07:46

Kedves Zéta, nagyon kedvelem a humorodat!

6544   Klára • előzmény6543 2018-05-01 17:17:01

Ferencsik - sőt, FERENCSIK -  így, csupa nagybetűvel! Eklatáns példa arra, mit tudott művelni,  - és a hangsúly a "mű"  elótagon van, a szó legnemesebb értelmében,  hiszen a művészet is ebből a tőből ered -  egy gyengécskébb rendezői produkció feljavításában. Ifjúkorom nevezetes előadásai, zeneakadámiai koncertjei fűződnek nevéhez.  Igen, az Álarcosbál is, anno. Ami a felújításokat illeti - bár a mostani Álarcosbált nem láttam -  tapasztalataim a konrkét darabtól függetlenek:sokszor nem a felújítással van baj, hiszen nem lehet egy beállítást évtizedekig megtartani, és a díszletek sem bírják ki addig, hanem az erőltetett modernizálással, mely stílustalansághoz vezet.  Ami a szereplők panaszát illeti, hogy korhű ruhákban nehezen mozognak, hát ez elég nagy baj! Valamikor a színészek, énekesek, stb. számára természetes volt a korhű viselet hordása, a hozzá szükséges mozgások  elsajátítása. Akkor is, ha nem éppen lenge öltözékben léptek fel. És a színpad akkor is be volt világítva rendesen! Egyszer megkérdeztük Simándy Józsi bácsitól - bár a bácsiért nem nagyon repesett -, hány kilót ad le egy Don Carlos előadás  során abban a csodaszép nyakigérő, fodrosgalléros jelmezben. A válasz 5-6 kilót, de ez hozztartozik a dologhoz! Ez volt a válasz.

 

6543   Edmond Dantes 2018-05-01 15:21:28

Mivel Az álarcosbál egyik nagy Verdi- sőt: összkedvencem, extra figyelemmel olvastam -zéta- írását. Néhány apró megjegyzés. "Régi, klasszikus rendezések rapid tempójú felszámolása": azt gondolom, zéta legalább annyira megújuláspárti mint hagyományőrző. (Talán majd megírja.) Tehát nem az új színrevitellel lehet önmagában "baja", hanem annak minőségével. Nagy különbség. Más: első látásra (operabase, saját oldal) is Puccini-szakos a rendező. Talán nem nálunk kellett volna kipróbálnia a Verdi-tudományát. Elmegy mint pl. Fräulein Wagner a Lohengrin-produkciója után és itt hagyja, amit idef... nos, azt, erre zéta is utalt. Ez az igazi baj. A kosztümöknek sem muszáj okvetlenül korhűnek lenni, főleg ha -mint olvasom- zavarja a közreműködőket a mozgásban. És talán jobb is, hogy a rendező "alig-alig foglalkozott a főhősök jellemével, a szituációk okozta viszonyrendszer kibontásával." Még több bajt kevert volna. A másik gond a karmesterrel lehetett.Én anno Ferencsikkel láttam először a darabot és állítom: neki köszönhetem (és bizony nem a premier "nagy" neveinek), hogy örökre beleszerettem a Ballo-ba. Amit Ferencsik csinált, az aztán nem kíséret volt! Az énekesekhez nem tudok hozzászólni, mert nem hallottam őket, legalábbis most. DE: az "emlékezetes" = Katarina Wittes szegedi Álarcosbálban pont ez a három hölgy (Rálik, Szemere, Wiedemann) énekelt és a csapnivaló produkciót ők hárman (és nem az urak) vitték el "énekesileg" a hátukon, szerepük méretével arányosan mint azt egyik első itteni beírásomban rögzíteni bátorkodtam. Igen, Rálik Szilvia -ha ez nem is tetszik itt mindenkinek, sőt!- és két kolléganője a két kisebb hölgyszerepben. Sajnálatos, ha most(anra?) csak Wiedemann teljesített kifogástalanul. Mindenesetre köszönet az elfogulatlan, plasztikus kritikáért.

6542   IVA • előzmény6539 2018-04-07 04:56:34

OFF: Azt hiszem, ezek az ember személyes tapasztalataitól és érzelmeitől is függnek.
Szülői háztartásunkban a veidling (azért sem írom vájdlingnak, pláne vájlingnak, mert eredetileg Weitling) volt középkék, ezért ezt a színt veidlingkéknek hívtuk (nem bilikéknek).
Nekem egyik kedvenc színárnyalatom a liba***zöld, ezért sértőnek találom ezt az elnevezést. Nem is pontos, hiszen erősen függ a liba étrendjétől.

6541   IVA • előzmény6538 2018-04-07 04:53:32

A jajvörös kifejezés ugyanis eleinte azt a jellegzetes piros színt jelölhette, amely ütések nyomán keletkezik a bőrön.
Bizonyára így van, de ütések nyomán nemcsak a bőr pirosodik „jellegzetes” színűre, hanem kiserkenhet a vér is, amelynek már elég erős színe van.

6540   IVA • előzmény6537 2018-04-07 04:51:55

Ezek szerint pontos voltam.

6539   Momo 2018-04-06 08:21:27

Gúnyos színnevek (színtan.hu)

(Érdekes, bár nem mindenben van igaza sztem.)

6538   Momo 2018-04-06 08:19:07

Grétsy László - Hupikék és jajvörös (Szabad Föld)

6537   Momo 2018-04-06 08:15:39

jajvörös

6536   IVA • előzmény6535 2018-04-06 03:27:33

Ezt a jelzőt ugyanúgy nem szoktam használni, mint a hupikéket. De meglátva a jelmezt, kifakadt belőlem ez a jaj – hát ennél őszintébben nem fejezhettem ki magam. Egyszer talán a „hupi” mély értelmébe is sikerül belebotlanom.
Köszönöm, az elismerésedet, kedves Lujza!

6535   lujza 2018-04-06 01:13:08

Kedves IVA, a jajvörös telitalálat! :))

6534   telramund • előzmény6532 2018-03-30 16:28:56

Köszönöm kedves sorait.Valóban jól érzi volna miről írnom,mert az életem nem volt  eddig sem unalmas.Igaz korábban a szép dolgok ,mostanság inkább a rosszul megválasztott unevezett" barátaim" okán kesrűbb a szám íze.Már,ha egyszer nekiállnék én valóban a valóságot tudnám csak leírni,ami azért nem biztos,hogy annyira lélekemelő lenne.Mind a hivatásomban mind az "operai életemben" hegyek-völgyek váltakoztak,mint szerintem mindenkinél.De azokon a csúcsokon nagyon nagy dolgok történtek.A völgyekben pedig nem sütött soha sem a nap.Nem térdepelve születtem ,ezért nem volt mindig felhőtlen  az élet.Egyszer belevágtam a közepibe,hogy leírjam,de sajnos visszaolvasva nem én voltam.És pont én hiányoztam belóle.:):)

6533   Edmond Dantes • előzmény6525 2018-03-30 15:19:51

A 2. résszel immár kikerekedett interjú nagyon érdekes volt, gratulálok.

6532   Edmond Dantes • előzmény6530 2018-03-30 15:18:11

Olvasva eme személyes indíttatású, rövid önvallomás-szerű sorait, bár nem ismerem önt és nem tudom, kihez van, pontosabban kihez nincs szerencsém, de azt hiszem, egy önéletrajz -a személyes pályafutásról nem szólva- az ön tollából vagy klaviatúrájából is számtalan zenei-operai élménnyel, érdekességgel szolgálna.

6531   IVA 2018-03-29 05:59:21

Élvezettel olvastam a kétrészes interjút Kovács Eszterrel. Hiánypótló írás is, mert a művésznő külföldi karrierjéről alig tájékoztatott az itthoni sajtó, a foyer-pletykákból pedig inkább csak félreértesülni lehetett.
Az interjúban – érthető módon – egyik beszélgetőparner sem említi meg, hogy Kovács Eszter milyen szép jelenség is volt a színpadon, legalábbis amikor Pesten láttam.

6530   telramund 2018-03-28 15:34:43

 

Nagyszerű a Kovács Eszterrel készült két részes riport.Élmény volt szavait olvasni.Nagyon várom könyvének megjelenését.

 Ez a két részes cikk visszarepített ifjúságom legszebb időszakára.Kezdő orvosként, egyetem utáni  fél éves katonáskodás idején jutottam be Az Operaházba kisegítő  ügyeletes orvosnak.Örök hála dr Schiller belgyógyász főorvos úrnak,aki akkor az Operaház belgyógyásza volt.Hallatlan lelkesedésem Házy Erzsébet irányába felajánlotta,hogy társügyeltesként részt vegyek az általa ügyelt előadásokon és így személyesen is megismerhetem a művésznőt.Később dr Mihók és dr Szolnoki Andrea mellett is segédkeztem.Utóbbik általában a második szünet végén elmentek és nekem kellett maradnom az előadás végéig.Így volt olyan hónap,hogy 2o alkalommal is előfordultam.Nagyszerű ismerettségeket kötöttem.Rengeteg ma már nem élő illetve élő művésszel nagyon jó kapcsolatom alakult ki.Sokszor gondolkozom, hogy leírom ezeket a mai napig élő emlékeim.

Nagyon kedveltem Wagnert.Így szinte minden  előadást bevállaltam.Így kerültem Kovács Eszterrel is beszélő viszonyba,aki akkor szinte mindig külföldön énekelt.Egy rém kedves ,kellemes hölgy volt.Többször beszélgettünk az orvosi rendelőben-ez persze csak számomra emlék már.De a mai napig él bennem.Nagyon sajnáltam ,amikor korán befejezte  a működését.Nem írok többet,mert az apropó ez a beszélgetés volt.

Három év után a munkám mellett már nem volt annyi időm,lassan lemorzsolódtam és csak a nézőtéri oldalról élveztem a művészetet.Pedig az énekesek nagy részével nagyon jó kapcsolatom volt,rengeteget beszélgettünk és egy a mai napig a legjobb barátom.Jó volt kicsit emlékezni,mert boldog idők voltak.

6529   nizajemon 2018-03-28 12:25:35

Annyira jó ez a beszélgetés Kovács Eszterrel.Gratulálok neki is,a kérdezőnek is.

6528   Heiner Lajos • előzmény6527 2018-03-26 12:16:13

Hat Neked, mint a Ketfarku Kutyapart tiszteletbeli elnokenek, biztosan nem.

6527   Edmond Dantes • előzmény6526 2018-03-26 11:00:26

Hogyhogy? A sörért fizetni kell?

6526   Heiner Lajos • előzmény6525 2018-03-26 10:40:18

Pedig Alzheimer bacsi jobb, mint Parkinson bacsi. Jobb elfelejteni kifizetni a sörömet, mint kilötyögtetni.

6525   Edmond Dantes 2018-03-26 08:37:12

Kovács Eszter-interjú folytatását meg sem várva jelentem: Erkel Színház-topik 9004-ben jelzett Alzheimer bácsi úgy látszik, még nem mindig kopogtat nálam. Első Wagnerem éppen a Tannhäuser volt, még bőven gimnazista koromban. Lagymatag, álmos előadásra emlékszem, a karmester és a két főszereplő nevét inkább nem említeném...de ebből a hervasztó környezetből kiragyogott egy hang és egy jelenség. Ismeretlen volt a neve, pedig névről sok énekest ismertem, olyanokat is, akiket még nem hallottam énekelni,  már nem voltak a pályán vagy nem is éltek. Szóval ő, Vénusz: Kovács Eszter volt és máig emlékszem arra az estére, arra a Vénuszra.

6524   IVA • előzmény6523 2018-03-02 23:31:36

Mennyivel egyszerűbb, tisztább A rajnai sellőkénél a Giselle szövegkönyve! (A villik, a lidércek világa is a sellők hiedelemkörével rokon.) Adolphe Adam remek balettzenét írt hozzá, koreográfus zsenik avatták klasszikussá. Naiv, mint a gyerekmesék, mégsem mosolyogtató, sőt, ha a tolmácsolás hiteles, megrendít bennünket.
Korábbi szerepeiben hallva sem indította meg a fantáziámat Keszei Bori hangja, de a mostaninál élvezhetőbbnek találtam. Ezúttal a megjelenésére sem épített a rendezés, holott az is lehet egy hatáselem, persze csak a többi közt.

6523   nickname 2018-03-02 16:21:39

A Hoffmann meséi befejezetlensége miatt megkövetelte a dramaturgiai belenyúlást, formálást, alakítást - valami kellett kezdeni a félbemaradt, ígéretes partitúrával. A rajnai sellők esetében szerintem nemcsak a lapos és unalmas, zavaros és rossz dramatrugiájú cselekmény, hanem a néhány szép pillanat ellenére sem magával ragadó muzsika is probléma. Számos rossz dramaturgiájú operalibrettóból írtak olyan operát, ami átdoglozás nélkül is időről-időre előadásra kerül - ha már nem egy-egy híres énekes számára kínál lehetőséget a szép sikerhez és ezért veszik elő. A rajnai sellők nem ilyen. Erőssen középszerű, nincs akkora operatörténeti jelentősége sem. Akkor már inkább csináltak volna szcenírozott előadást A vámpírból - az ennél jobb muzsika és minden másodvonalbeli jellege ellenére operatörténetileg is jelentős. Most le lehet szólni, hogy fanyalgok. Ez a véleményem. Keszei meg a premieren is úgy énekelt, ahogy Iva leírta. Máskor is így hallottam énekelni - Mozartban is. 

6522   IVA • előzmény6521 2018-03-02 02:44:43

Köszönöm, kedves Tiramisu! Örömmel tölt el ez az egyetértés!

6521   tiramisu • előzmény6511 2018-02-25 14:08:18

Kedves IVA ! 

Most olvastam hozzászólását -, so!  Tökéletesen egyetértek.

Üdvözlettel, tiramisu

Ps..Bizony emlékszem  Poppeájára későbbről ...,mintha 20 cm -vel lebegett volna a színpad felett! Csodálatos átalakulás, átlényegülés volt.

6520   Haandel 2018-02-24 19:24:03

Complimenti!

6519   lujza 2018-02-23 01:17:26

Kedves Dni, a szívemből írtál!

6518   ladislav kozlok 2018-02-05 09:13:37

Addio  jelenthet - vége van,  nincs továb.

6517   IVA • előzmény6516 2018-02-05 07:35:45

Ennél gondatlanabb elemzésben sem kaphat helyet előítélet. Ez év májusában 20 éve lesz, hogy nézem, figyelemmel kísérem a rendező munkásságát.
Nem félem, hogy eszmefuttatásaim a levegőben maradnak. Csak fel akarom hívni a figyelmet az összevetések lehetőségére.
Nemcsak Jókai delnői búcsúznak így grófoktól-báróktól, hanem római kurtizán is a nevelőjét halálba küldő, a várost később felgyújtó császártól is: „Addio, Nerone!... Addio, Poppea!” (Operaházunkban Ég áldjon! fordítással énekelték.)
Apukám, aki a társadalmi skálán valahol a »tanulatlan „koszos niggerek”« és a római császár és költő között élvezte az életet, így búcsúzott az emberektől a bicikliről: Isten áldja! (A Rákosi- és a Kádár-rendszerben.) Nekem ez tűnik kifejezőnek. A goodbye, a bye, bye, a Viszlát! formálisnak, rutinosnak csupán.
Nem biztos, hogy aki szóból megérti a goodbye-t, elolvasni is tudja! Amint az sem biztos, hogy az ifjú popsztár, aki énekli, le is tudná írni. De ők se rekedjenek ki az Erkel nézőtérről!
Érdeklődésedet mindig hálásan köszönöm, kedves Héterő.

6516   Héterő 2018-02-05 04:23:35

Ég áldjon, Porgy, ég áldjon!

Ha nem a cikk címe lenne, átsiklanék ennek rosszallásán. Inkább azt kérdezném, hogy egy ilyen gondos, aprólékosan feldolgozott előadás-elemzésben hogy kaphat helyet előítélet:
Nem hiszem, hogy ... rendezői formátuma elegendő a Porgy és Bess színpadra állításához.

Félő, hogy a valaha minden más volt, minden jobb volt alapelvére épülő eszmefuttatások a levegőben maradnak még akkor is, ha míves toll karcolja be azokat - ezúttal elektronikusan - az örökkévalóságnak.

A dicsért Ég áldjon! akkora melléfogás, hogy a fal adja a másikat. Jókai delnői búcsúznak így grófoktól-báróktól, nem pedig jólelkű-jószívű, ám tanulatlan "koszos niggerek" (hiszen éppen ezt kívánja érzékeltetni az angol-ficamos nyelvjárás, ami végigvonul a darabon).
Kenesey "Viszlát"-megoldása ezerszer jobban illik az adott szociális viszonyok közé. Az általad emlegetett érzelmi töltés éppen visszájára fordul, de nem a régiessége miatt, hanem azért, mert nyelvileg kilóg a környezetből. Talán csak azért szereted annyira a nyilvánvaló Ég áldjon! - baklövést, mert sokszor hallottad magyar szöveggel előadott operákban, ha ott volt, ha nem - az eredetiben.

Persze a legjobb megoldás az lett volna, ha megmarad simán a goodbye, hiszen aki ennyit sem ért meg, rossz darabra ült be.
Parting phrases are specific to culture and situation, and vary based on the social status and relationship of the persons involved.

A cikket azért most is (mint egyéb írásaidat) nagy érdeklődéssel olvastam.

6515   IVA 2018-02-04 06:06:36

Némelyik műfaj izgat, némelyikben szégyenletesen járatlan vagyok.
A Carmen-kritika végére érve, elsőre úgy értelmeztem, hogy a gyanúsan híg sört a Brünnhilde becenevét viselő helyen adták.
http://www.momus.hu/article.php?artid=7120

6514   IVA • előzmény6512 2018-02-01 17:24:50

Tényeket nem vitattam! Csak azt vezettem le, hogy egy aktuális teljesítmény értékét, amely szintén tény, nem befolyásolnak korábbi tények.
Sajnos ebben vitában most két nagy hibát is elkövettél: személyeskedés és hazudozás.
Csak nekem lenne jogom leírni azt, hogy nem szeretem Boross Csillát és Lukács Gyöngyit, vagy hogy nagyon szeretem Sümegi Esztert és Rálik Szilviát. Ilyen vagy hasonló állításokat sohasem írtam le: én itt nem érzelmi alapokon ütök, vágok, rúgok. (Személyesen sem hallhattál tőlem ilyen vallomásokat, mert nem ismerjük egymást.) Bizonyítsd, ha állítasz valami, és ne azt írd, hogy „régóta világos és közismert”!
Egy hete sincs még, hogy 8787. sz. hozzászólásomban az Erkel Színház-topicba ezt írtam: „örültem annak, hogy Lukács Gyöngyit ígérik benne.” Ez arra utal, hogy nem szeretem? Nézz utána, mikor mit írtam a négy énekesnőről! Ha akarod, leírom annak a listáját, hogy mikor, miben láttam őket, hogy könnyebb legyen megtalálnod a hozzászólásaimat. Tulajdonképpen mind a négyük alakításában mindig akadt valami, amit kifogásoltam, talán csak Sümegi Szulamitjában és Császárnéjában, valamint Rálik Kelmefestőnéjében nem.
A tegnapi Turandotot nem láttam.
Úgy általában nem engedem meg magamnak „azt a kitételt, , hogy nem tartja ki a hangokat” Boross Csilla. Ez is hazugság. Csak a látott, hallott elődásairól mondtam, hogy éppen ott nem tartja ki a hangokat, ahol mások ezzel teszik hatásossá előadásukat.
Nem kérek használati utasítást Az álarcosbál fogyasztásához. Csak arra kérlek, hogy ha kifogytál az érveidből, ne írj rólam olyasmiket, amik nyilvánvalóan, ellenőrizhetően hazugságok, és általában ne személyeskedj. Előre köszönöm, ha a továbbiakban megkímélsz ilyen fölösleges off-vitáktól.

6513   Matyus 2018-02-01 09:13:23

A hozzászólásokat olvasgatva, van itt, mi szemszájnak ingere! Rosszindulat, káröröm és védőbeszéd, csak győzze olvasni a fórumozó!

Parampampoli kritikájával nagyjából egyetértek, habár én nem öt, hanem csak két előadást láttam, egyet-egyet mindkét szereposztással, amiről az Erkel topicban röviden írtam is.

A két, nagyon különböző színvonalú előadásban voltak meglepetések, de csalódások is, és nekem az egyik csalódás, Boross Csilla volt! Mondom ezt úgy, hogy nem is olyan régen hallott Abigéljei a Zsinagógában és az Erkel színházban valósággal lenyűgöztek, csakúgy, mint Amelia Grimaldija. Sajnos az utána való években majdnem mindent lemondott, akármikor mentem el az előadásaira, szerepeiben helyettes fogadott. Tavalyi Aidája már nem győzött meg, küszködést, és a pianók teljes tárházának a hiányát hallottam.

Mostani Toscájában már egy megfáradt, és ha voltak is szép pillanatai, hangilag egy nem meggyőző alakítást nyújtott, egy félig elénekelt imával!

Lehet, hogy hangilag ilyen időszakban van az énekesnő, talán túl sokat és túl nehezeket énekelt, de tehetséges, és ki fog lábalni belőle!

Azt viszont igazságtalannak tartom, hogy januári Tosca pertnereit érdekes módon békén hagyják, pedig az ő teljesítményükben is lehetne kutakodni, akár éneklés, akár játék terén!

A másik szereposztás, Lukács Gyöngyi, Kiss B. Attila és Alexandru Agache viszont olyan kétségkívül világszínvonalú, és beleköthetetlen előadást produkált, amely bármely operaház becsületére és büszkeségére válna!

6512   parampampoli • előzmény6511 2018-02-01 08:58:50

A művészi előélet: tény. Tények sorozata. Azokkal vitatkozni pedig nem lehet, mert a tények makacs dolgok. Hogy utána meg kell felelni az elvárásoknak, igaz - ki jobban megfelel, ki kevésbé, ez már függhet általános hangi állapottól, egészségi állapottól és napi diszpzíció változásától is. Te nem szereted Boross Csillát, ez régóta világos és közismert, és nem szereted Lukács Gyöngyit se. Ehhez természetesen jogod van. Ellenben nagyon szereted Sümegit és Rálik Szilviát, amihez szintén jogod van, biztosan azért mert olyan szépen és hosszan tartják ki a pianókat... ilyet biztos nem állítanál, ha hallottad volna Sümegi Eszter tegnapi Liúját a Müpában, amelyről majd hosszabban is fogok írni. Ami meglepő, hogy hallottad Boross Csillát, és mégis megengeded magadnak azt a kitételt, úgy általában, hogy nem tartja ki a hangokat. Ami viszont egyszerűen nem igaz. Az Álarcosbálhoz jó szórakozást, de a tegnapi Liú alapján annyit mondhatok: szépen kitartott pianókra ne nagyon számíts!

6511   IVA • előzmény6506 2018-02-01 00:52:51

Első mondatod igaz. A többinek már semmi köze egy alakítás (két estéjének) megítéléséhez.

Hogy milyen művészi kaliberrel állunk szemben, arról ellenben nagyon is informatív lehet egy művész pályarajza, milyen szerepekben, hol és milyen rangú művésztársakkal énekelt.

Nem az én gondolatom, hanem nagy művészek vallják, hogy jó dolog a siker, a díjak, a kitüntetések, de a következő előadáson a színpadon mindez már nem számít. A közönséget, aki jegyet vált egy előadásra, nem érdekli, hogy a művész múlt héten vagy pár évvel ezelőtt milyen jó volt, mekkora sikert aratott, micsoda partnerei voltak. Csak az érdekli, hogy milyen produkciót kap az adott pillanatban, és a művész is tudja, hogy nincs az a siker a háta mögött, amely után nem kellene minden fellépésén újra és újra bizonyítania.
Egyébként aligha olyan dolgot bizonygatok, ami ismeretlen lenne előtted. Azt hiszem, az Andrea Chénier-koncertet mindannyian úgy néztük, hogy óhatatlanul és alaposan tájékozottak voltunk Anna Nyetrebko művészi előéletéről, pályarajzáról, partnereiről. Te talán figyelembe vetted a róla tájékoztató nem csekély „irodalmat”, amikor elemezted a Maddalénáját?
Egy diákcsoporttal néztem meg először a Poppea megkoronázását az Operaházban. A tévéhíradó nem győzött meg arról, hogy ez egy élvezhető mű; a jegyeket a III. emeletre vették. Legalább láthattam volna kedvencemet, Házyt! – gondoltam, de még ez sem jött be: Sudlik Máriát tűzték ki aznapra. Egy ösztöndíjas volt, főszerepet nem énekelt még, semmilyen rangú partnerek nem adtak neki rangot. Aztán kilépett szeretői hajléka elé a színpadon, énekelni kezdett, játszani és tündökölni! Ki a csudát érdekelt többé, „milyen művészi kaliberrel állunk szemben”, vagy a nem létező pályarajza! Egy év múlva Aidaként láttam, majd nagyjából évenként kaptuk csodálatos Carlos-Erzsébetjét, Desdemonáját, mígnem kétségtelen lett: neki JÁR Amelia. Közben, illetve utána hozta meglepetéseit A lombardokban, a Mozartokban, Tábornagynéként, Serenaként, és nagyszerűt alakított Tosca, Turandot és Sieglinde szerepében is. Ennek ellenére nem volt a pálya kegyeltje: sokáig nem kapott premiert, holott ő volt a legjobb, külföldi karrierje jelentéktelen, így hát neves partnerek sorával sem dicsekedhetett. Megítélését nem a pályarajz diktálta, hanem teljesítményei rajzolták a pályáját.
Nem hiszem, hogy az Operaház vezetésében hiúsági kérdés lenne Boross Csilla futtatása vagy mellőzése. Volt olyan évad, amikor hívták Toscára, Pillangókisasszonyra, Abigélre, Aidára és még egy Verdibe, már nem emlékszem, hogy A trubadúr vagy a Don Carlos volt-e az. Nem mindegyiket énekelte el, erről már többször is beszéltünk. Ha „irigységből halálra utálnák”, nem hívták volna meg négy Toscára, sőt egyre sem. Lukács Gyöngyin kívül van további három Toscánk, és még Gulyás Márton sem tüntetett volna az Erkel Színháznál szórófestékkel, amiért Boross Csilla nem szerepel nálunk.
Eddig is ismertem az elképzelésedet Az álarcosbál szereposztásáról. Éppen Boross levegőinek, kitartásainak hiányolásakor merült fel bennem: alkalmas lenne-e jelenleg Amelia szólamára? Emlékszem még Renata Scotto fellépésére Az álarcosbálban, a szinte hihetetlenül kitartott hangjaira az áriákban és a nagy kettősben. Talán dominált is benne az attrakció az alakításhoz képest, nem is az ő előadása az ideálom. De győzte a dolgot, kétségtelenül.
Csak egy Álarcosbálra vállalkoztam, arra sem kaptam jó jegyet (tavaly júliusban). Én kívácsian és örömmel várom Sümegi Eszter Ameliáját.

6510   parampampoli • előzmény6508 2018-01-31 23:01:51

Félreértettél, de lehet, hogy félreérthető voltam: Boross Csilla magas hangjai nagyszerűek voltak, csak az ima legvégén volt kis probléma a decrescendálással. Ott meg kellene találnia a technikailag optimális megoldást. Az Álarcosbál nagyon jól feküdne a hangjának.

6509   Edmond Dantes 2018-01-31 21:51:53

Legelső beírásom a café momusban, benne véleményem Rálik Szilvia 2015-ös szegedi Améliájáról (is) ld. 2103 sz. alatt.

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 2103 2015-07-05 09:52:59
6508   nizajemon • előzmény6506 2018-01-31 18:11:47

Olvastam a remek Tosca beszámolódat.Abban írod Boross Csilla felső hangokbéli problémáit(úgy emlékszem,hogy nem először).Vajon bírná Améliát?

6507   telramund 2018-01-31 14:54:06

Mindennek megvan az oka!Előbb kell gondolkozni aztán cselekedni.Minden érának megvannak a kedvencei.Minden művésznek a maga rajongói.Az ügyesebbeknek még a saját kritikusai is (pl: D.L. Moldován ,Ercse vonatkozásában)Sokat olvasva a Momust minden kiderül mi miért is van illetve miért működik úgy ahogy.Ugye tetszenek érteni?

6506   parampampoli • előzmény6505 2018-01-31 10:36:34

Támpontot egy konkrét alakítás megítéléséhez maga az alakítás adhat, semmi más. Hogy milyen művészi kaliberrel állunk szemben, arról ellenben nagyon is informatív lehet egy művész pályarajza, milyen szerepekben, hol és milyen rangú művésztársakkal énekelt. Az tény, hogy az Operaházban 2010. óta fungáló különféle vezetők nem szeretik, sőt nem bírják elviselni, ha egy művészt a külföld hitelesített, és nem ők neveznek ki naggyá. Itt az az elv évek óta, hogy nekünk ne mondja meg senki tutira, ki a jó meg a nagy énekes, majd mi megmondjuk, és akkor az lesz a nagy. Oh, hogyne... Hogy külföldön nagy karriert csinált énekeseket irigységből halálra utálnak, mindig volt példa, de hogy Kossuth-díjasnak azt ajánlják, hogy a díját használja toilette papírnak (nem ilyen szalonképes és választékos szavakkal ám), korábban nem volt szokás. Boross Csilla curriculuma magáért beszél -- meg az a négy előadás is, amit kapott idén. Kimondom kereken, tőlem már megszokta mindenki: az Álarcosbált Lukács Gyöngyinek és Boross Csillának kellett volna énekelnie, és nem Sümeginek ill. Ráliknak. Nekik JÁRT volna a szereppel való személyes történetük, művészi nagyságuk miatt is. Hogy az ő hangjuknak való a szerep, már csak mellékes kérdés. Vagy nem.

6505   IVA • előzmény6504 2018-01-31 02:43:59

Ezt a szép listát lényegében az Operaház honlapja sem hallgatja el. Inkább arra gyanakodtam, hogy Boross Csilla honlapját nem frissítik, talán „elköltözött”, mint mondani szokás, mert a februári Tosca és a májusi Judit után semmit sem jelez.
Szíved és szerzői szabadságod joga akár visszafogottságként, akár koncepcionális változásként értékelni egy alakításban, amit mások hiányosságnak és hibának tartanak. Kritikádnak valójában egy zárójelbe tett mondatát kifogásolom, annak mindkét gondolatával:

(Talán az Opera magazin vehetné a fáradságot, és egy, a művésznőhöz méltó és felkészült munkatársát, esetleg magát a főszerkesztőjét, elküldhetné hozzá interjúra, hogy mindenki, aki róla tájékozatlanul véleményt mond, megtudhassa, merre járt az utóbbi években, hol és kikkel is énekelt.)

Ha az Opera magazin nem veszi a fáradságot egy interjúhoz a művésznővel, miért ne vehetnéd Te, a Café Momus számára? A munkatárs felkészültségében sem kellene kételkedned.
Tájékozatlanul senkiről sem lehet véleményt mondani, ebben nyilván egyetértünk. De az az ismeret, hogy valaki merre járt az utóbbi években és kikkel énekelt, semmilyen támpontot sem ad a véleménymondáshoz! Az egyetlen mérvadó tájékozottságot a produkció meghallgatása, megnézése jelentheti! Maria Caniglia Toscáját úgy ismertem meg a rádióból, hogy akkor találkoztam a nevével először a Rádióújságban. Roppant sokat Milanovról és Tebaldiról sem tudtam akkoriban: felvételük meghallgatása hozta meg a tájékozottságomat. Úgy gondolom, hogy ha 2014-ben láttam Boross Csilla Toscáját az Operában (egy II. emeleti páholyból), most pedig egy hét távolságában az Erkel Színházban kétszer is (történetesen a földszint első sorából), nem mondhattam tájékozatlanul véleményt (az Erkel Színház-topicban szóló másik 3 fórumtárs sem), és ezt a tájékozottságot nem fokozta és nem befolyásolta volna semmilyen interjú.

6504   parampampoli 2018-01-30 23:08:32

Akkor álljon itt egy lista, hol, miben és kikkel dolgozott Boross Csilla 2010-től mostanáig.

Prága: Idomeneo(Elettra), Don Giovanni(D.Anna), Cosí fan Tutte, Butterfly, Tosca, Nabucco, Aida

Brno: Tannhauser, Traviata,Butterfly, Onegin,Macbeth, Tosca, Nabucco,,Aida, Gioconda

Tokió, Nagasaki, Yokohama,  Osaka: Tannhauser

Gut Immling: Bohéme (Mimí)

Trieszt : Traviata

Palm Beach: Nabucco, Macbeth

Montpellier: Manon Lescaut

Roma Caracalla: Tosca, Nabucco

Lyon: A köpeny, Angelica nővér

Washington: Nabucco

Pittsburg: Nabucco

Philadelphia: Nabucco

Savonlinna: Aida, Macbeth

Ravenna: Sancta Susanna (Hindemith) -Muti

Regensburg: Nabucco

Roma Teatro dell’Opera: Nabucco-Muti, I due Foscari-Muti  , Aida

Melbourne: Az álarcosbál

Sanghai: Attila

Genf: Nabucco, A végzet hatalma

Palermo: Norma

Peralada: Andrea Chenier (Liceu)

Marseille : Macbeth

Verona: Norma

Macao : Tosca, (Teatro Regio Torino tournée), Andrea Chenier

Oman:  Macbeth

Kanton (Scala vendégjáték): Aida

Bécs: Requiem

Idei tervek: Limoges : Kékszakállú, Róma: Tosca, Marseille: Nabucco

Akikkel dolgozott (többek közt)

Riccardo Muti, Daniel Oren, Marco Armiliato, Donato Renzetti, Will Humburg, Pinchas Steinberg, Philippe Auguine, Arnaud Bernard, Andrea Molino, John Fiore, Keri- Lynn Wilson, Roberto Aronica, Walter Fraccaro, Johan Botha, Fabio Sartori, José Cura, Rubens Pelizzari, Juan José Rodrigez, Michael Chioldi, Sebastian Catana, Aquiles Machado,  Marcelo Alvarez, Marcello Giordani, Carlo Ventre, Roberto Frontali, Carlos Alvarez, Carlo Guelfi, Giacomo Prestia, Giovanna Casolla, Giovanni Meoni,  Carlo Guelfi,  Franco Vassallo, Gabriele Viviani, Ambrogio Maestri, Roberto Tagliavini, Vitalij Kowaljov, Dmitri Beloseisky, Anita Rachvelisvili,  Hugo de Ana, Jean Paul Scarpitta , Henning  Brockhaus, Franco Zeffirelli, Charles Workman, Yoshi Oida, Werner Herzog, David Pountney, David Stern, Bernard Uzan,La Fura Dels Baus..etc.

6503   IVA 2018-01-30 20:21:40

1. A Szomszédokból nem emlékszem Kőrösi Andrásra (nem minden adást néztem), de 2003 januárjában volt egy musical-bemutató az Új Színházban, amelyben az akkor Pécsett játszó Kőrösi András is fellépett, határozottan operai hangi adottsággal.

2. Ki tudna linkelni egy ennél hitelesebb naptárat Boross Csilla fellépéseiről?
http://www.csillaboross.com/hu/opera/161-shedule-2017-2018.html
Köszönöm, nem privátban szeretnék választ kapni, mert úgy gondolom, ez nem csak engem érdekel.

6502   Edmond Dantes 2018-01-30 15:12:17

Tosca: talán "Ó, az a vérbeli ágyú..."

6501   Károly 2018-01-30 12:25:29

Ppp! Anatolij Fokanov ékes olasz kiejtése nem újdonság, de idővel sokat romlott is!  A Rigolettóban ugyanolyan cifra kiejtéssel énekel,  mint aToscában!  Ami érdekes, hogy hagyják. Talán ez is a világszínvonalhoz tartozik? 

6500   Heiner Lajos • előzmény6499 2018-01-10 16:01:53

Jobb, mint ha ugatok...

6499   Héterő • előzmény6497 2018-01-10 14:52:44

H.L. doktor most is ugrat. :-)

6498   Heiner Lajos • előzmény6497 2018-01-10 14:45:02

Privat uzenet ment.

6497   parampampoli • előzmény6494 2018-01-10 09:56:14

Mily szívesen elolvasnám! (Ha tudnék angolul. ) Esetleg google fordítóval a lényeget.... Interneten is megtalálható?

6496   Heiner Lajos • előzmény6495 2018-01-10 09:10:41

Egeszen pontosan, sot, egypontosan, nekem pont az az egy pont nem tetszett, hogy a (randomszeruen) bemutatott elo eloadas-felvetelek emlitesekor pont a pont legjobbat (szerintem persze, ez mindig szubjektiv pont) hagytak ki.

6495   Héterő • előzmény6494 2018-01-09 22:26:39

Lehetne pontosabban pontosabban körülírni?

6494   Heiner Lajos 2018-01-09 22:01:12

Aki érdeklődéssel kíséri a pesti Chénier-előadásról szóló beszámoló körül kialakult polémiát, talán talál érdekeset a Gramophone januári számában megjelent, az operával, de főleg (szelektív) diszkográfiájával foglalkozó írásában is.

6493   -zéta- • előzmény6492 2018-01-09 18:39:16

Pontosan, mint ahogy a Netrebko-előadás sem a szokványos operarajongókat szólította meg kizárólag...

6492   IVA • előzmény6491 2018-01-09 18:21:04

És a másodikon a „törzsközönség” volt?
Szerintem a tavalyi Lucia két premierje kivételes volt abból a szempontból, hogy nemcsak premier és másodpremier (vagy repertoár-előadás) közönségét szólította meg, hanem a két primadonna külön rajongótáborát is.

6491   -zéta- • előzmény6488 2018-01-09 18:03:37

Ez kétségkívül így van, de szerintem az Opera-Világ cikkírója nem erre gondolt. Mondok egy saját tapasztalatot és érteni fogod.

Tavaly megnéztem a Lammermoori Lucia mndkét szereposztásának bemutatóját, s a véletlen úgy hozta, hogy mindkét alkalommal az épület előtt várakoztam valakire. És elképesztő különbség volt a két közönség között...

6490   IVA • előzmény6488 2018-01-09 17:20:41

(Nyomatékosítom, hogy a topic tárgyának ellentmondóan az Opera-Világ kritikájához szóltam hozzá.)

6489   telramund • előzmény6486 2018-01-09 17:18:57

Nekem Netrebko volt a csalódás,mert tőle vártam valamit.Már nyáron az Aidában is zavaró volt az éneklése a sötétített hangja(ott még lebegett is helyenként egy-egy magas tartott hang).Tudnék ajánlani neki egy más szerepkört,volna bőven ,amiben maradéktalan élményt nyújthatna.Nem verismus, kevés Verdi,mert a legtöbb nőalakja ezt a sötétített hangot  nem viseli.És persze nem Wagner.Ehhez képest a másik két főszereplő nem okozott akkora csalódást.Bár mindenki szapulja a baritont úgy mellékesen az áriával neki volt a legnagyobb zajos sikere.Na ennyit a Chenierről..

6488   IVA • előzmény6486 2018-01-09 17:17:53

Nem szeretnék véleményt írni egy kritikáról: szerzője úgy látta-hallotta az előadást, ahogy látta-hallotta, úgy írta le, ahogy leírta. Hogy számomra mennyire hiteles, csak egy, a művészeti tényezőket nem érintő mondat elemzésével érzékeltetem:

„Az Erkel Színház előterébe lépve rögtön szembe is tűnt: nem az operakedvelők törzsközönsége vett jegyet az előadásra, amiben annak magas helyárai is szerepet játszhattak.”

Totálisan telt ház volt, ami máskor sajnos nincs. Egy telt ház közönsége eleve nem lehet azonos a hiányos házak közönségével (amelyek szintén nem csak a törzsközönségből állnak). Én sok arcot láttam a törzsközönségből, és úgy olvasom, innen, a fórumról is ott volt, aki ott akart lenni. Tisztelem a kritikust, ha ő mindenkit látott, aki hiányzott.
Hogy lettek volna ennek az előadásnak magas helyárai?! Az csak természetes, hogy felemelt helyárak voltak, saját tapasztalatom szerint ez bő fél évszázados gyakorlat, ha neves „nyugati”, „valutáért fellépő” művész énekel, hátha még világsztár is, és ha nem is egyedüli vendég. (A gyakorlat persze sokkal régebbi.) A helyárak így is olcsóbbak voltak, mint az Operaház alaphelyárai, illetve a Müpáéi, Zeneakadémiáéi. Jómagam 4000 forintos helyen ültem, ahonnan mindent láttam és remekül hallottam. Próbáljon meg valaki ennél olcsóbban beülni egy prózai kőszínházba (tűrhető helyre persze); a zenés színházakat már nem is ajánlom.

6487   telramund • előzmény6485 2018-01-09 16:06:06

Köszönöm a választ!

6486   trisztán 2018-01-09 15:51:45

Nocsak...

Nem csak ppp hallotta így!

6485   Héterő • előzmény6484 2018-01-09 15:04:21

-zéta- nem kíván belemenni a részletekbe, ezért - ha nem bánod, rövid leszek én is.

Az "Egyetértek!", "Igazad van!", "Bravo!" vagy "Te félrebeszélsz." ...és hasonló beírások, továbbá a 40 oldalas bemásolgatások nem tekinthetők önálló szellemi alkotásnak. Egy kiemelt helyen feltüntetett, kimerítően részletes és szakértői cikk (jelen esetben kritika) azonban szellemi alkotás még akkor is, ha részleteiben vagy egészében nem értünk egyet a tartalmával. Természetesen bárki jogosan cáfolhatja vagy hiányolhatja a megállapításait, sőt - a reakciót szinte mindig legalább ugyanakkora érdeklődéssel olvassuk, mint amire íródott. Mindez életet visz a magazinba, és ennek az éltetésnek magad is érdemdús részese vagy.

Mit véd a szerzői jog?

 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Farkas Judit, Molnár Tímea (ének)
Németh Zoltán, Harazdy Miklós (zongora)
"Hangulatkoncert"
WEBER: A bűvös vadász - Agathe áriája
DONIZETTI: Don Pasquale - Norina áriája
MOZART: Cosí fan tutte - Fiordiligi áriája ('Per pieta...')
PUCCINI: Bohémélet - Musette áriája
LISZT: 7. transzcendens etűd
PUCCINI: Turandot - Liu halála
DEBUSSY: A tékozló fiú - Lia áriája
GOUNOD: Faust - Margit ékszeráriája
CHOPIN: Valse Brillante, op. 34, No. 1
DVOŘÁK: Ruszalka - Holdária
MENOTTI: A médium - Monica keringője

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Yang Sung-Won (cselló), Enrico Pace (zongora)
LISZT: 1. elégia (cselló-zongora átirat)
LISZT: 1. (E-dúr) consolation (cselló-zongora változat)
LISZT: 4. (Desz-dúr) consolation (cselló-zongora változat)
LISZT: Elfelejtett románc (cselló-zongora változat)
LISZT: 6. (E-dúr) consolation
LISZT: Gyászgondola (cselló-zongora változat)
LISZT: 3. (E-dúr) consolation (cselló-zongora változat)
LISZT: Die Zelle in Nonnenwerth (cselló-zongora változat)
LISZT: Cantique d'Amour
CHOPIN: g-moll cselló-zongora szonáta, op. 65
CHOPIN: C-dúr polonaise bevezetéssel, op. 3
19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Kauten Andrea (zongora)
Savaria Szimfonikus zenekar
Vezényel: Medveczky Ádám


WEBER: A bűvös vadász – nyitány
GOETZ: Zongoraverseny
BRAHMS: I. (d-moll) zongoraverseny, op. 15
A mai nap
történt:
1908 • Mahler VII. szimfóniájának bemutatója (Prága)
született:
1912 • Kurt Sanderling, karmester († 2011)
elhunyt:
1972 • Robert Casadesus, zongorista (sz. 1899)
2010 • Polgár László, énekes (sz. 1947)