vissza a cimoldalra
2019-06-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3110)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1683)
Franz Schmidt (3355)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3278)
Momus-játék (5692)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6903)
Opernglas, avagy operai távcső... (20241)
Kedvenc magyar operaelőadók (1119)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (979)
Élő közvetítések (7933)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4507)
Erkel Színház (10246)
Balett-, és Táncművészet (5819)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (73)
Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? (48)
Kiss B. Atilla (201)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Hozzászólások a Momus írásaihoz (RM, 2002-11-15 12:47:11)

 
6802   Edmond Dantes • előzmény6773 2019-06-01 14:28:25

Nem vitatom, hogy Kodály "rögeszméjének" fontos szerepe lehet pl. zenei közösségképzésben vagy -zéta- interjújához kapcsolódva, az erdélyi-székelyföldi magyarság identitástudatának fejlesztésében-ápolásában...ami nem azonos terep mint az iskolai ének-zene tanítás.

Más kérdés, hogy az interjúban hogyan kerül pont a Taipei Filharmonikusok "csizmája" az asztalra. Szerte a világon alakulnak-működnek ének- és zenekarok, amik amatőr alapon szerveződtek, aztán vagy amatőrök maradnak vagy hivatásosak lesznek. Pontosítanom kell az interjú alanyát: az általa példaként hozott együttes, a Taipei Philharmonic (Orchestra) nem a hetvenes években alakult, hanem 1985-ben, nincs kórusuk  és (mellesleg) nem összetévesztendő(k) az idén 50 éves Taipei Szimfonikus Zenekarral, aminek egy ideig Ligeti András személyében magyar zeneigazgatója is volt. A karnagy úr vélhetően a Taipei Philharmonic Chamber Choir-ra gondolt, amikor párhuzamot keresett-vont a Csíkszerdával.

6801   Edmond Dantes • előzmény6787 2019-06-01 14:18:06

Éppen ezt a tudatos gyűjtőfogalom-használatot szeretném kicsit föllazítani, mint észlelem, mérsékelt sikerrel. Amerikát, amerikanizálódást pedig végképp kár belekeverni a hígulásba meg a "popszemétbe", mert ha valahol, hát ott aztán virágzik a klasszikus zene, csak mint lejjebb Lujza megállapította,"a klasszikus zene mindig is rétegműfaj volt", ott=Amerikában is,máshol is.

6800   tiramisu • előzmény6793 2019-06-01 14:10:24

Örülök, hogy tetszett! :-)

6799   Edmond Dantes • előzmény6772 2019-06-01 14:08:51

Káel Csaba Don Pasqualéja nekem nagyon megfelelt, ahogy annak idején be is írtam róla. Néhány túlzást leszámítva friss levegőt fújt az agyongyötört opera buffába.

6798   tiramisu • előzmény6793 2019-06-01 14:08:05

Csak megjegyeztem, hogy nem Dvorák, hanem Janacek írta . Nem is hiszem

 igazán, hogy Ön is tévedhetett!   -  Mielőtt felkoncol, közlöm, hogy csak magyar betűk vannak a mobilomon, ezért írtam  így a két zeneszerző nevét!   De kijavíthatom, ha úgy jobban tetszik Önnek  mert le tudom írni fonetikusan is !       

6797   Edmond Dantes 2019-06-01 14:07:49
6796   tiramisu • előzmény6793 2019-06-01 13:55:08
6795   Edmond Dantes • előzmény6783 2019-06-01 13:49:59

Először így olvastalak: "Tántoríthatatlan vegetáriánusként" :-) Megjegyzem, a Wagnereknél 1 max. 2 kivétellel nekem is gyorsabban fut az idő. A Hovanscsina -amiért a múltkor itt lekaptak mind a húsz tíz körmömről- rövidebb mint a legtöbb Wagner, nekem mégis hosszabbnak tűnt..

6794   Edmond Dantes • előzmény6781 2019-06-01 13:40:58

Na azért! Különben ezentúl csak olaszul hallgathat Wagnert :-) Be' szép is lenne pl. "Leb‘ wohl, du kühnes, herrliches Kind!" helyett "Addio, o fiera, superba fanciulla!" A walkürben Walkiriában. De ha már Traviata/Parigi: én úgy nőttem föl és máig a fülemben van, hogy: "eelhagyjuk drááágám, ee bűnös vááárost, keettecskén éélünk, éldegélünk máármost"...később mégis egész jól megszoktam eredetiben..

6793   Héterő • előzmény6791 2019-06-01 13:38:14

Na és az ucho -ból ouško lett (růžová ouška = rózsaszín fülecske).Valóban rendkívül érdekes tiramisu megjegyzése és nagyon közel jár a valósághoz. Ezt is figyelembe véve igazán érdemes lenne eltöprengeni, mi lenne a helyes magyar címe a
Příhody lišky Bystroušky című operának.

A lišák (hn), liška (nn) valóban egyszerűen csak rókát jelent, semmi kicsinyítő értelme nincs.

Azonban a Bystrouška (a birtokos esete a Bystroušky, ahogyan a liška birtokosban lišky lesz) takarhat némi kicsinyítést. Ez a NEVE a szereplőnek (beszélő név). Nem szerencsés melléknévként fordítani, pláne nem ravasznak vagy fürgének / fürgelábúnak, ugyanis az esze fürge, nem a lába, :-) ugyanis a bystrý, bystrost szavak éleseszűséget, éleselméjűséget, gyors észjárást, esetleg figyelmességet idéznek; és hogy az illető nőnemű, az is fontos. A ravasz magyarul nagyon pejoratív, az eredetiben valószínűleg nem minden hájjal megkent, dörzsölt csaló  -értelemben szerepel.

Na és az ucho -ból ouško lett (růžová ouška = rózsaszín fülecske).

A příchod sem egyszerű kérdés: elsősorban megérkezést, eljövetelt jelent, de fellépést, belépőt, kezdetet is ( és "Érkezés"-t a pályudvaron).

Kíváncsi lennék kedves Ladislav barátunk véleményére.

6792   Klára • előzmény6787 2019-06-01 12:49:03

Nagyjából egyetértek, egy kiegészítéssel: az 1960-as évek elején lettem "megrögzött, begyepesedett" operabérletes, később rajongó, akkor még a Nagymamám jóvoltából, és akkori  bérleteink az Operaház harmadik emeletére szóltak. Nem kevés munkásember ült mellettünk, mögöttünk, stb. tehát nem teljesen igaz a rétegműsor kifejezés. Kamaszkori barátnőm édesapja elsőgenerációs értelmiségi, mérnök volt a Csepeli Vas -  és Fémműveknél. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy énekelt a gyári dalárdában, de mint Wekerle-telepi lakos énekelt a Wekerle-telepi templom kórusában, és bérletes napokon operába hozta a csemetéit. Édesanyám akkor már a MÁV-nál dolgozott, tehát ismertem a vasutasok egyenruháját. Egy vasutas család ült mögöttünk, ha a bácsi ráért, akkor ő hozta a családot (egyenruhában, mert az volt a legjobb ruhája!), ha szolgálatban volt, csak a felesége jött a gyerekekkel, és egy szomszéd jött velük, hogy "a jegy kárba ne vesszen". Sőt, a MÁV budapesti vasútállomásain dolgozó vasutasok - környékbeli településeken  lakó -  vagy a bentlakásos tanfolyamokon átmenetileg Budapesten lakó hallgatók részére rendszeresen szerveztek ilyen jellegű programokat. Hogy a cca 70 éves MÁV Szimfonikus Zenekart, vagy a különböző színházaknál évekig létezett "vasutas bérleteket",  vagy a más nagyvállalatok munkásdalárdáit, kórusait már ne is említsem.   Ami a következő generáció klasszikus zenéről való leszoktatását és kultúrszemétre nevelését illeti, arra vonatkozó véleményemet már kifejtettem nem egy alkalommal.

6791   Edmond Dantes • előzmény6765 2019-06-01 12:28:22

Ez így igaz :-) Janáček Ravasz rókácskájának eredeti címe: Příhody lišky Bystroušky. A magyar cím a németnek a tükörfordítása, angolul (The Cunning Little Vixen) a "vixen" jelentése nőstény róka, amit nem tudtam eddig. Érdekes, a Google a lišky és a Bystroušky szót is (nőstény) róká(k)nak fordítja: szóismétlés lenne az eredeti címben? A Příhody szó ugyanott: "események".

6790   tiramisu • előzmény6789 2019-06-01 11:49:33

!!!

6789   macskás 2019-06-01 11:21:01

6789

6788   Hangyász • előzmény6786 2019-06-01 11:09:26

Én rendszeresen gyötröm magamat általam nem kedvelt zeneművek hallgatásával. Többé-kevésbé siker koronázza erőfeszítéseimet, bár hogy egy nem-operai példát vegyek elő: Hugo Wolf legtöbb dala számomra élvezhetetlen és nagy valószínűséggel az is marad.

6787   Hangyász • előzmény6752 2019-06-01 11:03:15

Csak röviden: Esetünkben azért tátonganak komoly foghíjak az Erkel nézőterén, mert a média és az általános elbutulás/elbutítás következtében nem váltanak jegyet olyanok, akiknek anyagi (és társadalmi) helyzete ezt a kiadást simán megengedhetné. Ugyanez hatványozottan érvényes az eredetileg házi muzsikálásra szánt műfajokra (kamarazene, dal). Nagyon boldog idők voltak azok, amikor a "magas" és a "könnyű" műfaj között akkora különbség, illetve közöttük átjárás volt, mint Johann Strauß és kebelbarátja, Brahms között. Ugyanez vonatkozik a Varázsfuvolára, amelynek librettóját ugyebár Hildesheimer ízekre szedte. Említhetném még azt, amikor tényleg szegény inasok és szolgálólányok töltötték meg az operaházak karzatát.

Én nagyon tudatosan használom a popszemét gyűjtőfogalmát. Eleve képzetlen/hiányos képzettségű emberek eredetileg alacsony iskolai végzettségűek számára készült kompozíciói, amelyek a 2. vh. utáni amerikanizálódás és reklámozás következtében terjedtek el - dacreakcióként a vasfüggönyön innen is! Majd az utolsó 40-50 évben a klasszikus zenét olyan nyomás érte, amelynek következtében visszaszorult a rétegmédiába, mára pedig begyepesedett vén hülyéknek - és még minek! - nevezi közönségét a túlnyomó többség, amely korábban minimum viszolygással vegyes tisztelettel nézett fel a komolyzenére.

6786   tiramisu • előzmény6783 2019-06-01 10:54:14

Ne gyötörd magad!  Ha nem kedveled, ne kínozd magad!  Ennyit csak megérdemelsz ?!

6785   tiramisu • előzmény6783 2019-06-01 10:47:35

Ez ám a szerencse! :-)

6784   Hangyász • előzmény6733 2019-06-01 10:36:28

Visszavághatnék, mit hallgass inkább, vagy mit nem érdemelnél meg, de ma galambszelídségű lelki állapotban leledzem.

6783   Hangyász • előzmény6734 2019-06-01 10:34:38

Sajnálom, nekem lelki erőre van szükségem a Cosi végigüléséhez. Négy-ötévente összegyűlik annyi, jelenleg minimum három év hiányzik az újbóli nekiveselkedéshez. Talán közrejátszik a berzenkedésnél, hogy ez az utolsó mű a szűken vett klasszikus operarepertoárból, amellyel - bevallom, nagyon felületesen megismerkedtem. Talán a hossza* és a cselekmény szegényes volta riasztott eleve el tőle. Persze, ha feltennénk a kérdést, melyik fórumozó mely operákat nem állhatja ki, igen érdekes eredményeket kapnánk.

*Tántoríthatatlan wagneriánusként ez kissé ellentmondásnak tűnik ugyan, de vállalom.

6782   Nagy Katalin • előzmény6774 2019-06-01 08:46:34

Ebben igaza van. Csak irigyelni tudom ezért a hajdani előadásért. Hiába rajongok ezért az operáért, sajnos nekem színházban még nem volt szerencsém maradéktalan élményt nyújtó előadáshoz.

6781   Nagy Katalin • előzmény6776 2019-06-01 08:30:01

Akkor én valamit félreértettem. Elnézést, ezennel le is mondok a csak magyar nyelvű operajátszás elleni érvek felsorakoztatásáról. Lehet, hogy önző szempont, de örülök, hogy a konjuktúra nekem kedvez. Jószerivel bárhol mehetek operába. Nekem megnyugtató, hogy Violetta és Alfredo mindenütt "Parigi, oh cara/o"-t énekel, nem pl. "Paris, o Geliebte, werden wir verlassen", de elismerem, hogy egyéb szempontok is lehetnek.

6780   IVA • előzmény6772 2019-06-01 04:13:02

Teljesen egyetértek Veled abban, hogy például Káel Csaba Don Pasquale-rendezését hiba lenne megmutatni bárkinek is.

6779   IVA • előzmény6771 2019-06-01 04:11:25

… amennyiben hamisítványoknak nevezzük a „zenés színpadi drámai előadások” szövegeit – szemben a „színpadon előadott zeneművek” eredeti szövegével, amelyek jelentését a színpad fölé kell feliratozni. (Köszönöm az idézett kifejezéseket tartalmazó, lényegre mutató mondatot!)

6778   IVA • előzmény6765 2019-06-01 04:07:38

:)

6777   IVA • előzmény6764 2019-06-01 04:06:47

Köszönöm, kedves Klára.

6776   IVA • előzmény6762 2019-06-01 04:05:02

Nem először hívom fel a figyelmet egy itt, úgy látszik, meghonosodó ferdítésre: az a gondolat, hogy az opera mindig szóljon magyarul, ezen a fórumon sohasem íródott le. Az én hozzászólásaimban biztosan nem!
A kizárólagosság elleni berzenkedésre viszont van ok, hiszen a Magyar Állami Operaházban (csaknem, de lehet, hogy más teljesen) kizárólag eredeti nyelven játszanak, és sem az MTVA-hoz tartozó intézmények stúdióiban, sem a hanglemezgyártásban nem készülnek magyar nyelvű operafelvételek.

6775   IVA • előzmény6759 2019-06-01 04:01:54

Köszönöm, kedves Csákovics.

6774   IVA • előzmény6755 2019-06-01 03:59:48

Kedves Nagy Katalin! Hozzászólásomat, az Ön fogalmazását követve, nem hozzászólása ellen szántam, hanem mellé. Mint egy másik típusú találkozást a Cosìval.
Nem ugyanazokat az életeket éljük, ezért érdekes olvasni mások meghatározó találkozásait is. Más szituáció felfigyelni egy világklasszis felvételre, kapálás-kaszálás közben, a csap és a pap társaságában, és más az Operaházban ülni, szemben az általam említett énekesekkel és azokkal a színpadképekkel, amelyeknek itt csak a tervrajza látható:
http://mek.oszk.hu/04100/04135/html/Nagykepek/CosiKF98.jpg
http://mek.oszk.hu/04100/04135/html/Nagykepek/CosiKF99.jpg
http://mek.oszk.hu/04100/04135/html/Nagykepek/CosiKF100.jpg
http://mek.oszk.hu/04100/04135/html/Nagykepek/CosiKF101.jpg

6773   lujza • előzmény6753 2019-06-01 01:44:06

A klasszikus zene mindig is rétegműfaj volt, Magyarországon különösen. De éneklésben igenis jók vagyunk, ezt mutatja Zéta legújabb interjúja is. És ebben bizony volt szerepe Kodály rögeszméjének is.

6772   lujza • előzmény6750 2019-06-01 01:37:55

Igazad van, ezek rögeszmék. De hogy saját példát írjak, koromnál fogva én is magyar nyelven ismertem meg az operák nagy részét, és bár most is tudnék idézni elég sok -gyakran primitív - szövegrészletet belőlük, mégsem énekelgetem őket. Gyakran dúdolok komoly zenét, operát, de énekelni csak népdalokat szoktam. De manapság a látókörünk nem ér véget Hegyeshalomnál, és ha  operát szeretnék mutatni az unokámnak, azt nem biztos, hogy az Erkel Színházban teszem. Például egy Don Pasqualét ott biztos nem, de moziban, külföldről annál inkább, és ott eleve nem magyarul fognak énekelni.

6771   Csákovics • előzmény6769 2019-05-31 23:19:04

Az eredeti ok a sokévszázados tradíció, ami csak a XX. század első felében kezdett kihalni, az tudniillik, hogy mindig mindenkinek a nevét honi nyelvere fordították. Nem is nagyon merült fel más megoldás. És ez nem csak a színpadi, irodalmi alakokra volt érvényes, hanem szinte minden személynévre. Ha megnézzük a Pallas Nagy Lexikona-sorozatban a nagy zeneszerzők, írók neveit: Goethe Farkas János, Schiller Frigyes, Bellini Vince, Donizetti Kajetán, Verdi József és neje, Strepponi Józsa... Ma már megmosolyogtatóan hat. De azért többünkben él még Verne Gyula vagy May Károly neve gyerekkorunkból, akikről csalódottan tudhattuk meg, hogy nem magyar írók. Ma már őket sem "így hívják". Napjainkban már csak a királyi családok trónközeli tagjainak nevét szokás magyarítani.

A Don Carlos csak annyira franciás, amennyire németes vagy spanyolos, az ő nevét egyedül az olasz nyelvben változtatták meg. A magyar fordítói tradíció szerint (a legutóbbi időkig) az olasz darabok esetében a neveket vagy lefordították magyarra (ha az olaszban is fordításban szerepeltek) vagy visszaállították annak az országnak a nyelvére, amelyikben a darab játszódik. A legkülönösebb, és véleményem szerint indokolatlan megoldás az, ami újabban divatozik: az olasz nevek meghagyása. Nem furcsa pl.: Párizsban egy csapat francia bohém, Musetta, Rodolfo, Marcello néven? Hacsak nem egy olasz kolónia tagjai?

ED kérdésére visszatérve, ha az opera címére gondol, úgy lett a Mozart Don Juan-ja Mozart Don Giovannijává nálunk, hogy, az új hullámnak megfelelően, 1982-től Ljubimov rendezésében már olaszul ment a darab, így a neve is visszaolaszosodott. És ezzel együtt lett a zenés színpadi drámából egy színpadon előadott zenemű. :)

Elgondolkodtató érdekességként jutott eszembe : kinek mi a véleménye pl.: Massenet Wertherjében az Osszián-dal francia szövegéről, ami ugye Goethe német Osszián-fordításából került át az operába, Goethe pedig a sosem létezett kelta költő nyomán alkotta meg? Szabad benne franciául gyönyörködni? Vagy aki ezt tenné, úgy járhat mint IVA, aki képes hamisítványokban örömét lelni? :D

6770   Héterő • előzmény6769 2019-05-31 22:25:06

Edmond Dantes helyesen mondja: valóban Simone az olasz név, az operában bizonyára a genovai környezet érzékeltetésére szolgál a Simon-változat.
A Ricordi-kiadvány:         A Ricordi kiadvány:

Az eredeti darab:
Antonio María de los Dolores García Gutiérrez: Simón Bocanegra, 1843.

Emléktábla a házon, ahol lakott:

                                    Emléktábla a házon, ahol lakott.

Genovában, a Lìgure (vagy zeneise) nyelvjárás szerint a név:
Scimón Boccanéigra
                                            Kis minta a nyelvből:
Çitæ da-o passòu gloiôzo, capitâ do "Zenéize", fòrte de antîghe tradiçioìn, a l'é ascì conosciûa cómme a Superba.
(Genova állandó jelzője a Superba: büszke; gőgös; pazar; fennkölt; fényes;
ebből meggyőzően azonosítható a helyszín.)

6769   Nagy Katalin • előzmény6767 2019-05-31 21:18:58

Ezeknek a kérdéseknek egy részére tudni vélem a választ: mert így van az eredeti változatban. A Don Giovanni Lorenzo Da Ponte választása volt. A Don Carlos a franciás változat, a bemutatóra Franciaországban került sor. (Az persze igaz, hogy Verdi elkészítette az olasz változatot, amit aztán módosított is, aminek "természetesen" Don Carlo lett a címe). A Simon Boccanegra a bemutató plakátján is ezzel az írásmóddal szerepel (a googlen látható, csak nem tudom belinkelni).

6768   Speranza • előzmény6760 2019-05-31 19:31:02

Talán a legnagyobb káosz a nevek olaszosítása terén Verdi Falstaffjában van. Mármint az eredetiben.  Alice nevét bár meghagyták az eredeti írásmódban, de "Alícsé"-nek ejtik, mintha olasz lenne, nem pedig "Elisz"-nek. Meg viszont maradt Meg (igaz, egyszer Margarétának mondják!) Ford lányából, Annából Nannetta lett, szintén olaszosítva. Ford maradt angolosan Ford, hiszen vezetéknév, ahogy Mistress Quicklyből sem lett "Sürge asszony", csakhogy Bardolf-ból Bardolfo lett, Pistolból meg Pistola, holott tudtommal ezek sem keresztnevek, csak az olaszoknak valamért jobban esik ha magánhangzóra végződnek a szavak. Dr. Cajust egyszer említik, akkor "dottor Cajo"-nak mondja Nannetta, (így pontos j-vel írva a librettóban).

Na és mindezek után a címszereplőt hogyan nevezik? Végig megmaradt angolul, azaz Sir John Falstaff-nak (igaz, nem "Fólsztef"-nek, hanem Falsztaffnak ejtve. De legalább nem lett belőle "signor Giovanni Falstaffo". :)

6767   Edmond Dantes 2019-05-31 19:21:56

Fel nem fogom, mitől, miért lett Don Giovanni a Don Juanból. Én még a Don Juant láttam 1974-ben. És ha az lett, miért maradt a Don Carlos Don Carlos és nem lett Don Carlo? Volt egyszer egy Simone Boccanegra és lett Simon Boccanegra. A doge igazi neve és az opera címe eredetileg Simone B. A köpeny és a Bohémélet egyes szereplőit egyszer csak "átkeresztelték". Hirtelen ezek jutnak eszembe. (Az álarcosbál pl. ebből a szempontból más eset=cenzúra.)

6766   Edmond Dantes 2019-05-31 19:12:26

Till Géza a Cosiról, A varázsfuvola-cikkben: "Ez különbözteti meg (ti. A varázsfuvolát - ED) pl. a "Cosi" muzsikájától, és emeli még annál is magasabbra. Ott az egyes zeneszámok egy bizonyos fokú -persze mozarti színvonalon értendő, de mégiscsak érezhető- egysikúságot mutatnak." (Till Géza: Opera, 1967)

6765   tiramisu • előzmény6760 2019-05-31 18:49:24

Dvorák a rókácskát is kihagyta, nem csak a ravaszt!

 

6764   Klára • előzmény6756 2019-05-31 17:44:59

Ejnye!

6763   Héterő • előzmény6762 2019-05-31 17:02:29

Az araba (mint lényegtelen?) kimaradt, bizonyára a korát megelőző politikai korrektség jegyében.   :-)

A nápolyit nagyon köszönöm, sokat segítettél.

6762   Nagy Katalin • előzmény6755 2019-05-31 16:51:54

Nem vagyok elégedett korábbi bejegyzésemmel. Ez az összehasonlítás most a fordítás/műfordítás ellen látszik szólni. Nem ellenőriztem, de elképzelhetőnek tartom, hogy ebben az általam idézett magyar librettóban vannak olyan helyek, amelyek jobban tetszenének az eredetinél. A példám inkább arra a gondolatra akart reflektálni, hogy az opera mindig szóljon magyarul, mert csak azt lehet megjegyezni és dúdolni. Ez az a kizárólagosság, ami ellen berzenkedem.

6761   Csákovics 2019-05-31 16:45:06

Ha jágói indulattal csavargatják, semmiképpen nem...

6760   Héterő 2019-05-31 16:32:27

Ezek az operaszerzők nagyon logikátlanok:
az tuti, hogy Mozart elszúrta a Così címét, alább láthattuk, ráadásul Don Juan lenne a logikailag helyes cím, mint most kiderült. Puccini meg a Signorina farfalla esetében csapta be a szakértő magyar nézőket. Verdi állandóan kutyulja a Carlo/Carlos használatát, Dvořák kihagyta a logikailag elkerülhetetlen ravaszt a rókácskájából, Janaček nem tájékozódott előzetesen a magyar opera-irodalomban, így tökéletlenségében receptnek írja a pert. A figyelmetlen Poulenc érvelést ír a párbeszédek vagy a 0 helyett. És sorolhatnám még egy darabig, de minek. A logika - lám - talán nem is annyira megbízható tudomány.

6759   Csákovics • előzmény6756 2019-05-31 15:47:55

Kedves takatsa, nem túl ízléses beírása kapcsán érdemes elgondolkodnia azon a tényen, hogy a Don Giovanni név/cím a spanyol don Juan olasz fordítása. Vagyis, ha úgy vesszük, éppen hogy olaszul énekelnek "János urat", ami magyarul sosem történt meg. Sőt, érthető és logikus módon visszafordították spanyolra a korábbi változatokban. János bácsi pedig a csatába ment...

6758   nizajemon • előzmény6756 2019-05-31 15:29:48

Énekelni a legfainabb dolgok egyike.Zuhany közben pl.Hang sem kell,nekem (sajnos),nincs :(( Ám gond nélkül nekiugrok a legnehezebbeknek is,hangfaji korlá. nélkül.Nagy kedvenc a Lady.

Csak ne hallja senki :)

6757   tiramisu • előzmény6756 2019-05-31 15:06:48

Harmatos...

6756   takatsa • előzmény6750 2019-05-31 14:35:30

"...vidáman idézgetnek egy-egy frázist, amelyek éppen a saját életükre rímelnek..."

Kedves Iva! Ez az érved - megvallom - szíven ütött. Valóban, erre nem is gondoltam, hogy valaki magyar nyelven dalra fakad különböző élethelyzetekben, kedvenc operaáriáit énekelve. Mivel mindenki magából indul ki, gondolom Te is, így elképzeltelek a fent vázolt szituációban. Mivel semmit sem tudok rólad, ezért a fantáziám bátran szárnyal, csak minimális alapfeltételezéshez kötődve. Tehát, biztos vagyok benne, hogy férfi vagy, hiszen egy hölgy biztosan nem írna publicisztikájában az élete során vészesen szaporodó kilóiról, és korodat tekintve pedig éltes (nem öreg, mert ezen esetleg megsértődnél). 

Egy egészen szokványos élethelyzetben képzellek el, ahogy pocakos, éltes úrként, estebéd után a konyhaasztal előtt ejtőzöl, a nájlonyfüggönyön át beszűrődő bágyadtfényű alkonyon mélázva, elmerengve a táguló múlton és az egyre szűkülő jövőn. Majd ezen a kissé letargikus hangulaton felülemelkedve felállsz és ököllel a viaszosvászonra csapva, érces basszus hangon rázendítesz:

Don-Dzso-váááán-niiiii!

(ajjaj, ez egy kicsit zöld-fehér-pirosra sikerült, de fordítsunk gyorsan a zászlón és hallgassuk újra)

Já-nos-báááá--csiiiii!

Így már egészen más, ez már könnyen emészthető a magyar gyomornak (hogy nem teljesen szöveghű? Sebaj, a szótagszámra és a prozódiára is ügyelni kell).

Hát nem is tudom... Én inkább maradok a fütyörészésnél, az legalább nemzetek feletti, akárcsak a ZENE, amelyről végsősoron mindketten beszélünk. :)

6755   Nagy Katalin • előzmény6749 2019-05-31 12:16:22

Kedves IVA! Remélem, hogy most nem fog örökre kitörölni (virtuális) ismerősei jegyzékéből. A Cosí fan tutte-ra én kifejezetten az olasz szövege miatt lettem figyelmes. Lorenzo Da Ponte szövege még 200 év után is hat, azonnal, közvetlenül, még a nem anyanyelvi közönség számára is (jó, valamennyi olasztudás kell hozzá). Kezdő operarajongóként a nyitó tercettbe hallgattam bele, félfüllel, mikoris megragadott "É la fede delle femmine, come l'araba fenice, che vi sia ciascuno lo dice, dove sia, nessun lo sa". Azonnal csapot-papot abbahagytam és onnantól nem volt megállás. (Megjegyzem azóta olvastam, hogy Da Ponte ezt a szöveget nőnemre adaptálta. Az eredeti Metastasiotól van és általában a szerelmesekről szól). Most megtettem. Hát... maradjunk annyiban, hogy erre nem dobtam volna el kapát-kaszát.

Az a híres női hűség!

Akár a főnix, éppen olyan:

Itt is, ott is hallunk róla,

Ámde hol van? nincsen sehol

6754   Klára • előzmény6745 2019-05-31 11:39:08

Kedves Lujza! Köszönöm a megerősítést, és gratulálok! (nem a becsípődéshez, persze!) Mint pár napja írtam, magam is és néhány ifjabb tesóm is a Kodály - módszeren szocializálódtunk  (utálom ezt a szót, de így talán érthetőbb mindenki számára), pontosabban szólva nevelődtünk, és ez nem csak a zenei elkötelezettséghez adott alapokat, hanem sok máshoz is. És igen, az unokám még bölcsis volt, mikor a "körbenáll egy kislányka" dallamát dúdolva pörgött  önmaga körül a szobában, mert a beszéd még nem volt tökéletes, miközben a lányom és én sírva-nevetve néztük és öleltük egymást. Meg kellene egyszer hallgatni egy Freud Tamást, vagy hozzá hasonló területen tevékenykedő kutatót, tudóst, akik elmondják, hogy a művészeti tárgyakra nevelés - ének, rajz, stb- - olyan agyi funkciókat mozgat és fejleszt, melyek hatása az egész életünkre kihat! Valamint azt ist elmondják, hogy a  (bocsánat) nem általános képességű, hanem sajnos problémás gyermekek nevelésében milyen szerepe lehet a  jókor és jól alkalmazott zenére nevelésnek. Az iskolai énekkar közösségre venelő hatását már meg sem merem említeni, mert már ez is sok egyeseknek. Az, hogy a mai pedagógusok elkötelezettsége milyen fokú, egyéni ügy. Az, hogy a 100 + x TV csatorna adásaiból micsoda kultúrálatlan szemétdömping árad és mit árt a mindenkori fiatalság nevelésében, külön kutatási terület, amiről ma még nem, vagy nem sokan mernek nyilatkozni!

PS. Aki Mozart közben unatkozik, vagy unatkozott, azt kapja, amit megérdemel!

6753   Edmond Dantes • előzmény6745 2019-05-31 10:45:14

Nem kérek egy "bocs ED"-et. Arról írtam, ami volt az én időmben. A Kodály-módszer nem az én becsípődésem, hanem azoké, ahol (még) alkalmazzák. Talán érdemes lenne megvizsgálni, hogy a legsikeresebb zeneoktatási módszer-e még mindig, vagy volt-e az valaha is? Észlelve a klasszikus zene iránti honi érdeklődést -tisztelet a kivételnek, amit te is írsz- kétlem...

6752   Edmond Dantes • előzmény6732 2019-05-31 10:14:54

Megüti :-) csak úgy gondolom, nem a popszemét áradásától ásítozik pl. fél-harmadházakkal az Erkel -miközben MÁO zárva van- és nem a popszemét áradásától csökken(t) a közönségigény bizonyos zenei műfajok iránt. A konkrét példákat sem muszáj -nem tilos!- egyenként elemezni. Velük csak érzékeltetni akartam, hogy minden kornak megvolt a maga "popszemete", magyarul: mindig lesajnáltak, lerántottak, "fúrtak" műveket, amik később tartósan sikeresnek, sőt halhatatlannak bizonyultak. És bizony a klasszikussá nemesedett zenék között is akad "popszemét", értsd: népszerű, sokak által ismert, de zeneileg (viszonylag?) kevéssé jelentős szerző 1-1 felszínen maradt és felszínes műve. Konkrét darabokat nem írnék, mert úgy járnék mint előzőben fölsoroltakkal. Cosi nekem sem a kedvenc Mozartom, de talán túlzás ásítozósnak minősíteni, bár tényleg kicsit kilóg az "öt nagyból". Mint afféle "belga", úgy mondanám: ahhoz képest, hogy "kései", érett alkotás, nem köti le a hallgatók többségét az első perctől az utolsóig annyira mint a többi. Van, akit igen: Spike Hughes pl. folyamatosan és szinte minden számáról áradozik Operakalauzában. Egy szép csokorra való slágerszám azért bőven összejön belőle és megfelelő -nem 1930-as- rendezéssel fel lehet és fel is kell dobni egy Cosit.

PS Varázsfuvolát sem biztos, hogy az örökkévalóságnak írta Mozart (és főleg nem Schikaneder, utóbbi inkább saját magának), aztán mégis és végleg a legfelső polcra került, pedig inkább Bécs-alsói alkalmi produkciónak szánhatták, sok-sok csinnbummal, csodagéppel, egyebekkel. Ha Amadeus élne, a térdét csapkodná és visítana a röhögéstől (mint teszi Forman filmjében gyakran): "nahát, hogy ez ennyire bejött és ilyen tartósan!" :-)

6751   tiramisu • előzmény6743 2019-05-31 09:43:10
6750   IVA • előzmény6745 2019-05-31 06:09:33

Kedves Lujza, ha a Te tapasztalatod a becsípődésről az állandóság, azt nagyon sajnálom. Szerencsére nekem egy nap, maximum egy hét alatt mindig sikerült túljutnom ilyen rohamokon, és amióta sajnos felszedtem néhány tíz kilót, el is felejthetném az ilyen fájdalmakat. Az operajátszással kapcsolatos rögeszméim viszont állandóak és következetesek.
Ha majd kedves unokáidtól azt hallod, hogy az operák egyszeri-kétszeri idegen nyelvű előadása után olaszul, franciául, németül, oroszul, csehül énekelgetik odahaza a slágereket, vidáman idézgetnek egy-egy frázist, amelyek éppen a saját életükre rímelnek – akkor jöhet a „bocs”.

6749   IVA • előzmény6741 2019-05-31 05:51:23

A Te értelmezésed szerinti „kissé laposságtól” A varázsfuvola, a Bohémélet, de még a Tannhäuser sem mentes, hát még A diótörő. Mégsem becsüljük le, és a helyükön értelmezzük ezeket a témákat, persze a zene segítségével.
Mintha ma (és ide) írná a Cosìról Till Géza, de kézikönyvének már 1973-as kiadásában is olvashatjuk:

»A mű értelmezése körül máig is dúló véleményeltérések Mozart muzsikájában gyökereznek. Az egyik tábor álláspontja szerint Mozart nem tett többet, sem kevesebbet, mint alkalmazkodott a történet könnyed, játékos hangulatához, helyesen értelmezte a benne rejlő iróniát, és ennek megfelelően vidám, kedvesen mosolygós muzsikát komponált. Az ellentétes vélemény szerint Mozart sohasem elégedett volna meg ilyen „felszínes” megoldással. Eszerint a muzsika komoly lélekrajz, a jellemábrázolás néhány magasrendű példájával, és – ami ezt az állásfoglalást némileg alátámasztja – végeredményben a nővérek nem tudnak a komédiáról, ami körülöttük folyik, tehát az ő érzelmeik valódiak, csak a férfiszereplők színlelnek. A zene mindkét tábor egyoldalú nézőpontján magasan felülemelkedik. Mozart tudott könnyed, szellemes, szeretetre méltó vagy gunyoros hangon is szólni, a valódi érzelem azonban sohasem, még a valódinak hitt érzelem rajza esetében sem hiányzik palettájáról.«

Biztos vagyok abban, kedves Héterő, hogy ha meghatározó Così fan tutte-élményeid az anyanyelveden érintenek meg, pozitívabban viszonyulsz a darabhoz.

6748   IVA • előzmény6735 2019-05-31 05:43:11

A darabot a pesti Operaházban, Erdélyi Miklós vezényletével, Ágai Karola, Szőnyi Olga, László Margit, Bartha Alfonz, Melis György, Nádas Tibor előadásában, Lányi Viktor fordításában, Oláh Gusztáv rendezésében és díszletében, Márk Tivadar jelmezeivel ismertem meg. Cseppet sem tűnt unalmasnak.

6747   tiramisu • előzmény6743 2019-05-31 01:38:09

Jaj !

6746   tiramisu • előzmény6743 2019-05-31 01:38:07

Jaj !

6745   lujza • előzmény6728 2019-05-31 00:54:45

Mindenkinek lehetnek becsípődései, IVÁ-nak a magyar nyelvű operajátszás (bocs, IVA), neked a Kodály módszer ekézése. Nem az a Kodály módszer, hogy álmos gyerekek, unatkozva szolmizálnak énekórán, hanem az, hogy voltak, és ahol hagyják, még ma is vannak általános iskolákban ének-zenei osztályok, ahol elkötelezett tanárok csodát tesznek átlagos képességű gyerekekkel, és igenis az éneklés, a zene szeretetére nevelik őket. Mivel a gyerekem egykor, és most az unokáim is ilyen osztályokba járnak, tudnék mesélni róla, hogy mi mindent tud adni egy ilyen iskola az elkötelezett és tehetséges tanáraival a következő generáció ízlésbeli és műveltségi neveléséhez.

6744   tiramisu • előzmény6743 2019-05-31 00:00:23

W

6743   Héterő • előzmény6742 2019-05-30 23:06:15

Sejtettem. Maradjunk CSAK a hölgyeknél. Amit te hiszel, az a Così fan tutti.

6742   tiramisu • előzmény6741 2019-05-30 22:52:02

Rövid leszek!  JAJ!!  - Szerencsére nem Mind így csinálják !  Sem a hölgyek, sem az urak!

6741   Héterő • előzmény6739 2019-05-30 22:05:45

Szánalmad nem jelent különösebb megrázkódtatást.

Emberileg ugyan becsülendő, hogy mennyei magaslatodból hajlandó vagy alászállni az ilyen gyarló beugatókhoz, mint például én, de szokásosan lakonikus és tartalmas "Egyetértek." - "Úgy van." - " !!! :-) " ...és hasonlóan kifejező erejű, tömörségében is megkapó szokásos meglátásaid után ezúttal egész, rendkívül bonyolult mondatokat szántál nézetem kommentálására, az kétségtelenül igazán megtisztelő. Természetesen egészen odavagyok a gyönyörtől, alig várom következő, hasonlóan pöffeteg megnyilatkozásodat.

Pedig bejegyzésemből észrevehetted volna, hogy nem egyedül én tartom ezt az operát kissé laposnak. A darabnak legtöbben még a címét is rosszul interperetálják. Te, mint vérprofi, aki rövid pár szóval egy-kettőre a hozzám hasonló kívülállókat, zeneileg képzetlen barbárokat a béka alsó fele alá küldöd, bizonyára segítesz: mi is ennek a darabnak a helyes címe:
"Così fan tutte" ?

6740   tiramisu • előzmény6735 2019-05-30 21:26:42

!!! :-)

6739   tiramisu • előzmény6734 2019-05-30 21:24:10

Ha hallgattál volna bölcs maradtál volna !  A Cosiról leírt  véleményed egyszer még nagyon fogod szégyellni!  Remélem nem vagy zenész!  Szánlak.

6738   tiramisu • előzmény6734 2019-05-30 21:24:07

Ha hallgattál volna bölcs maradtál volna !  A Cosiról leírt  véleményed egyszer még nagyon fogod szégyellni!  Remélem nem vagy zenész!  Szánlak.

6737   takatsa • előzmény6732 2019-05-30 20:01:52

A Cosi unalmas? Ne viccelj már! Mozart sohasem unalmas.:) Ráadásul ebben az operában van elrejtve Mozart egyik legszebb áriája. Visszatekintve a mostani évadra, talán a Cosi volt a legszebb operaélményem, Horti Lillával, Balga Gabriellával, és a fiúk sem voltak rosszak. Persze ehhez kellett egy jó karmester is. Benjamin Bayl személyében. 

6736   Haandel • előzmény6734 2019-05-30 18:13:11

Szemfüles

Az, aki lát és az, aki hall, az állítólag szemfüles,
de sajnos a komolyzenei háló nap mint nap üres.

Manapság nincs komoly hal a hálóban csak ‘‘popszemét’’:
a nép nyilván ezért imádja a YesTe®Day-t meg a popzenét!

6735   Nagy Katalin • előzmény6734 2019-05-30 16:53:40

A darabot felvételről Guido Cantelli vezényletével (Schwarzkopf, Merriman, Sciutti, Alva, Panerai, Calabrese énekelnek, a Scala zenekara és kórusa mellett) ill. "képben" Jean-Pierre Ponnelle rendezésében ismertem meg. Cseppet sem tűnt unalmasnak.

6734   Héterő • előzmény6732 2019-05-30 15:56:01

Cosìt nem hallgatunk, mondta valódi szakértő, kedves tanácsadóm, amikor nyavalyogtam a képtelenül bárgyú történetű, nyúlós, unalmas darab miatt. A pódiumra emelt cselló miatt volt érdemes mégis megnézni a darabot, mert ott olyasvalaki ült, aki a dögunalmat élménnyé varázsolta.

A Beatles valóban nem popszemét - és műfajában úttörő volt.
Elsőnek lenni, újat alkotni: dicséretes.           Yesterday

6733   tiramisu • előzmény6732 2019-05-30 12:21:05

Nem érdemli , hogy hallgassa a Cosit.

6732   Hangyász • előzmény6730 2019-05-30 10:57:51

Szerencsés ember vagy, ha akár az ablakot kinyitva nem üti meg a füledt mindaz, ami a szomszédból vagy akár egy elhaladó autóból kiárad. A Carmen mint a korabeli hősi/mitológiai operákkal élesen szembemenő mű heves reakciókat váltott ugyan ki, viszont senki sem vitatta, hofgy Bizet kiválóan képzett és tehetséges zeneszerző. A Cosi szövegét Beethoven és Wagner egyaránt elítélte, de a zseniális, bár szerintem rétestészta módjára nyúló zene feltehetően nem csak engem késztet mimimum ásítozásra, amihez a cselekmény nem éppen látványos vagy fordulatos volta is hozzájárul. A mai popszemét és a 19. században tömegesen elterjedni kezdő "cselédromantika" közös vonása, hogy amatőrök/tehetségtelenek műve, primitív szórakoztatás céljából, iskolázatlan vagy képzetlen, illetve a 2. vh. befejezése óta egyre inkább manipulált, papíron iskolázott tömegek részére. Kis Grófóra és rajongóira hadd ne térjek ki. Uhrin a dilettáns tipikus esete, aki hiányos iskolázottsága miatt nem tudott eljutni a magas kultúráig. Ugyanakkor rendkívül tisztelem azért, amit a szerencsétlen sérült fia érdekében kifejtett, és ilyen mértékben vetem meg azokat a hülyegyerekeket, akik látszólag felnézve rá, "Mesternek" nevezték és látszólag felnéztek rá, miközben aháta mögött kiröhögték. A (DNI főszerkesztő úr szavával élve) méltán elfeledett zeneszerzők, írók, festők pedig mind művészi igénnyel  alkottak, csakhogy őket nem csókolta meg úgy a múzsa, mint ahogyan mondjuk Mozartot. Mivel hosszú idő óta végre akadt egyéb tennivalóm, a Beatlesről alkotott véleményemre most nem térek ki. Csak annyit: Szinte eszményi állapot lenne, ha a nem-komolyzenét hallgató tömegek mindennapi kenyerét a Lennon/Mc Carthy páros szerzeményei tennék ki.

6731   Klára • előzmény6730 2019-05-29 13:53:45

Nem vagyok "esküdött híve" a különböző módszereknek, a Kodály-módszernek, mint minden módszernek, a mai napig vannak hívei és vannak esküdt ellenségei. Egy személyes vélemény: mindenhez kettő kell, egy elhivatott, a tudását átadni tudó és akaró  PEDAGÓGUS  és egy befogadni akaró diák. Persze, a családi háttér sem mindegy, de volt olyan osztálytársnőm - nem is egy - akinek a családjában egyetlen zenei beütésű családtag nem volt, talán még modernnek nem nevezhető rádiókészülék sem, de ennek ellenére évekig lelkesen  énekelt a Szilágyi Erzsébet (akkor még) Leánygimnátium énekkarában. Sőt, a gimi után elkötelezett tagja volt a Szilágyi Erzsébet Női Karnak. Persze, ehhez egy Katanics Mária formátumú énektanár kellett! Ha valaki azért megy a tanári pályára, mert máshova nem igazán, vagy mert vonzónak tűnik a félnapos munkaidő, a nyári két hónap szabi, stb -  ami miatt manapság egyre több női pedagódus van - és az elhivatottság nem az első helyen van, akkor nincs mit csodálkozni. Az pedig, hogy ami nem tetszik, azt szemétnek tituláljuk, nem elegáns!

Egyébként a 4 éves gimnáziumi tanulmányok befejezése után kb. 2 évvel középfokú állami nyelvvizsgát szereztem orosz nyelvből, ami szintén egy elkötelezett tanárnő érdeme, mert azt azlrt senki nem képzelheti, hogy abban a korban családi háttér unszolt volna az orosz nyelv elsajátítására. Egyszerűen érdekelt a nyelv, és kész!

 

 

6730   Edmond Dantes • előzmény6729 2019-05-29 13:11:00

Vigyázat! A Kodály-módszerre szót emelni -tanúsíthatom- itt sokaknak szentségtörés, már megkaptam egyebek közt ezért is a magamét. Popszemét: nem veszem észre, mert nem hallgatom :-) Viccet félretéve: a "tegnapi" popszemét "holnapra" = idővel klasszikussá nemesedhet. A Beatles nem számított popszemétnek? Csak akkor még más jelzőkkel bélyegezték meg sokan. A dzsessz a 20-as években nem számított popszemétnek? Csak akkor még más jelzőkkel bélyegezték meg sokan.  Teszem azt, a Carmen a bemutatásakor nem számított popszemétnek? Csak akkor még más jelzőkkel bélyegezték meg sokan. A Cosi a maga korában és/de különösen a 19. szd.-ban nem számított popszemétnek? Csak akkor még más jelzőkkel bélyegezték meg sokan. Nem azt mondom, hogy Kis Grófo vagy Uhrin Benedek értékes zene...sokaknak talán az és mi az, hogy "értékes"?. Azt mondom, hogy ma klasszikusnak számító, népszerű, értékes alkotások bemutatásuk idején gyakran gúny és megvetés, de legalábbis botrány és bukás elszenvedői voltak. Másrészt hány de hány a maga korában agyonhájpolt "udvari" zeneszerző (író, költő, festő stb.) sűllyedt mára, sőt már réges-régen a feladés jótékony homályába?

6729   Hangyász • előzmény6728 2019-05-29 12:34:14

A szolmizáltatás és a "Kodály-módszer" egyéb velejárói, vagy inkább a "Kodály-apácák" eleve a legtöbb gyerekkel megutáltatták az igényes zenét. Marad a családi háttér. Ugyanakkor egy széles látókörű nem-énektanár nagyon sokat tehet tanítványainak zenei művelése terén. Viszont nehogy már ne vedd észre a popszemét minden lehetséges eszközzel történő erőszakos propagálását, illetve a komolyzene művelőinek elefántcsonttoronyba visszahúzódását. Kocsis Zoltán volt az utolsó, aki tompítottan ugyan, de megmondta minderről a véleményét.

6728   Edmond Dantes • előzmény6725 2019-05-29 11:57:14

Véleményem, ami nem Szentírás, változatlan (6717): a közönség zenei igénye/ízlése igen differenciált, műfajonként és koronként változik...mint más területein is a kultúra jegyében és az azon kívül eltöltött életnek. Kultúrszemét mindig volt, legfeljebb más és más alakban. Iskolai oktatás: mikor nevelt zenehallgatásra, opera- vagy hangversenylátogatásra? Mert az én időmben nem (örülhet, akit és ahol igen), pedig az "én időm" (mármint iskolai időm) nem tegnap volt. Ének-zene órákon? Ugyan kérem! A jelen fórumon igen népszerű Kodály-módszer -vagy micsoda- jegyében népdalokat tanultunk, szolmizáltunk, hasonlók, leginkább első órán, kora reggel, álmosan, rekedten. És ami idő énekórákon "komoly zenére" jutott, abból is inkább Orlandus Lassus, Palestrina, Corelli La foliája és ilyesmik maradtak meg bennem. Nem éppen csábító zenék gyerekeknek! Orosz nyelv (!) órán kaptunk olykor némi orosz klasszikust. "Ofő" órán megünnepeltük Beethoven'200-at. Közös opera- vagy koncertlátogatás? Soha. Úgyhogy én pl. ugyan hogy nem az iskolában szerettem meg a klasszikus zenét. Akkor már a család szerepe fontosabb lehet a gyerek(ek) klasszikus zenére szoktatásában irányításában, okosan, nem erőltetve. És tudomásul kell venni, hogy nem minden gyerek fogja kedvelni a klasszikus zenét vagy annak is csak bizonyos szekcióira lesz fogékony. Popszemét nélkül is/sem. 

6727   Pristaldus 2019-05-28 11:05:31

Kedves Zéta! Kiss András ugyan nagy hang, de teljességgel hiányzik belőle az az énektechnika, hangi flexibilitás, játék a dinamikával, muzikalitás, ami alkalmassá tenné őt Zakariás, és a többi csúcsszerep eléneklésére! Vannak kamu Zakariások, de nem kéne még eggyel növelni a számukat!

6726   lujza • előzmény6724 2019-05-27 22:40:54

Kedves Zéta, köszönöm! Már megint egyetértünk. :-)

6725   Hangyász • előzmény6717 2019-05-26 10:56:56

A közönség igénye a mindent elárasztó kultúrszemét térhódítása és az iskolai oktatás teljes felhígulása miatt olyan, amilyen. Ráadásul tudatos támadások érik a magas kultúrát, így a klasszikus zenét IS: "Halott fehér férfiak unalmas múvei" (Bezzeg az ügyeletes nyálgép popszarász!!!), "vén hülye sznobok szórakozása" (A kúl arcok a dizsiben vannak!", stb., stb.

6724   -zéta- • előzmény6718 2019-05-26 10:35:08

Készül... ;-) 

6723   Matyus 2019-05-26 10:24:09

Zéta kritikája szakszerű és pontos!

6722   Matyus 2019-05-26 10:24:06

Zéta kritikája szakszerű és pontos!

6720   IVA • előzmény6716 2019-05-26 01:29:34

A tévé akkor jött ingyen, először és utoljára, amikor Horn Gyula eltörölte az addig valóban minimális előfizetési díjat. A mai, több ezer forintos előfizetési díjamat nem mondhatom minimálisnak, noha a legolcsóbb csomagom van – mindennek tetejébe ömlik rám a rengeteg kéretlen reklám. Hogyan lenne ez ingyen? Az internet előfizetésem: újabb ezrek, és itt is kényszerülök látni a reklámáradatot.

6718   lujza 2019-05-26 00:54:29

Kedves Zéta, nagyon egyetértek azzal, amit a Manon rendezésről írtál! Írnál az első szereposztásról is?

6717   Edmond Dantes 2019-05-26 00:18:05

Nem általánosítanék egyetlen félházas előadás alapján még Temesvárt illetően sem, még kevésbé beszélnék operai közönségfogyásról mint világjelenségről. Ami Temesvárt illeti: szezon vége felé járnak ott is és lehet, hogy bérletszüneti előadás volt. A vasárnapi Nabucco jó házat mutat és a még hátralévő két operaelőadás jegytérképe sem fest rosszul: A denevér (vegyük most operának) és a Turandot már most jól néz ki és június 5-éig ill. 9-éig tovább pirosodhat a jegytérkép. A tévének, az internetnek és egyebeknek van elszívó hatása, de szerintem nem arra a közönségszegmensre, amelyik operába jár. Erkel/10022-ben már érintettem a témát. Úgy vélem, a klasszikus zenei műfajok közül éppen a legdrágábban kihozható-fenntartható: az opera (és a balett) iránt mutatkozik a legstabilabb általános közönségigény. Ellenben más zenei műfajok már hosszabb-rövidebb ideje -mondjuk így- gyengélkednek: a komplett kamarazenei ágazat: kvartett, trió, duószonáta, rézfúvós formációk, dalest (!) etc.,  a cappella illetve minden nem-oratorikus kórusprogram és mások. A szóló zongoraestek eladása csakis húzó nagy név esetén kecsegtet telt házzal és bizony-bizony, a zenekari estek és oratorikus koncertek sem a felszálló ágban vannak, sőt. És esetükben sem állítanám, hogy a tévé, internet stb. vonta el a felsorolt szakágaktól a közönséget, hanem a közönség megváltozott és folyamatosan változó igénye. Kurz: rosszul menő opera- és balettelőadások esetén ne föltett kézzel szabadkozzanak a direktorok, hanem nézzenek körül hausintern! Nem konkrét operaház(ak)ra célzok.

6716   Klára • előzmény6715 2019-05-25 10:50:51

"Mert ma már TV-csatornák százait lehet fogni, ott az Internet, a rengeteg új szórakozási lehetőség" Ez így igaz, de sajnos az is, hogy a nézők egy része ezt fogadja el etalonnak, nincs is igénye másra - honnan lenne, ha a köztévéből ez folyik? Holott ezeknek a szórakozási lehetőségeknek egy része enyhén szólva sem éri el a szinházak, operák, stb színvonalát. Ráadásul a Tv ingyen jön, vagy minimális előfizetési díjért, és fel sem kell kelni a fotelből.

6715   IVA 2019-05-25 05:26:57

Kedves Heiner Lajos, ha irigy természetű lennék, irigyen gondolnék a temesvári közönségre, de mégsem tervezem, hogy oda költözöm.
Tiszteletben tartva Gyüdi Sándor véleményét, meg kell jegyeznem: Magyarországon az 1950-es években indult a televíziózás, majd a '60-as évtizedben lassan minden háztartásban megjelent egy készülék. Kezdetben csak néhány hétköznapon és hétvégén lelentkezett az adás, kb. 18 órától 21:40–22:50 közötti műsorzárással, mígnem a '70-es években már csak a hétfői adásszünet tartotta magát még egy darabig. Egy, később két műsorcsatornáról beszélünk.
Noha a közbeszédben mindig általános volt a tévéműsor szidása, ez az egy szem, fekete-fehér adást sugárzó televízió – a maga hírműsoraival, kommentárjaival, film- és tévéjáték-sugárzásaival, színházi közvetítéseivel, ismeretterjesztőivel és vetélkedőivel, a Ki mit tud?-okkal és a Táncdalfesztivállal – akkor is a képernyő elé ültette az ország szinte teljes lakosságát. Akkor is folyamatos aggály volt, hogy a tévé elszippantja a színházi és a moziközönséget, de a mozik mégis mentek még évtizedekig. A múlt század második felében is oly mértékben kötődtek az emberek a televízióhoz, hogy megfeledkezhettek volna az opera- és színházjárásról, mégis volt közönség, bérletesekkel is, rajongókkal is. Nem sóhajtoztunk a sok csatorna, sem a személyi számítógép után, hiszen azt sem tudtuk, mik ezek.
Amin mindig csodálkoztam: az Operaház mindkét játszóhelyén és a Televízióban is hétfő volt a szünnap. (Az Erkelben gyakran koncert-nap.) Sosem jutott az Opera vezetőinek eszébe más napra tenni a szünnapot, hogy ezzel csábítsa be hétfői napokon a televíziót nélkülözni kénytelen publikumot. Nyilván nem szorultak rá erre az átszervezésre.

6714   telramund • előzmény6713 2019-05-22 14:11:20

Kicsit mozog az aztal lába!!

 

6713   Kati • előzmény6712 2019-05-22 11:42:49

Semmi elfogultságot nem érzek az írásban, tényeket ír le, amelyeket a valóság támaszt alá. Az ilyen írások a leghasznosabbak, mert egy koncerten kevesen voltak, de a színházba sokan járnak. Valaki kimondja az igazat, köszönet érte.

6712   Edmond Dantes • előzmény6711 2019-05-21 21:20:00

Nos kedves Trisztán, éppen online vagyok: apró helyesbítéssel kezdeném: elfogultságot írtam és nem elfogódottságot: -ppp- aligha vádolható elfogódottsággal, ő nem elfogódott típus :-) Ezt írtam: "Sok igazság van az írásban...és sok elfogultság. Nem csupán a művésznő irányában." Arra bátorkodtam célozni, hogy a koncerten fellépő művészek cikkbeli laudációja végső soron -vagy legalább annyira?- a nevük kezdőbetűjével emlegetett személyek ostorozása, amolyan "monnyonle"-módon. A cikk harmada-fele róluk és ellenük szól és nem a fellépő művészek produkciójáról. Engem itt nemigen ér az a vád, hogy a Ház vezetőinek védőügyvédje lennék :-) de soha, még egyszer: soha nem támadok senkit személyében vagy "úgy általában". Nekem ezeknek a művészeknek a láttán-hallatán csak és kizárólag az jut eszembe, amit látok-hallok tőlük és nem használom őket arra, hogy róluk, produkciójukról elrugaszkodva indítsak általános (le)támadást a "monogramosokkal" szemben. Baj?

PS A koncert azért volt ott, ahol, mert a szervezőknek ott volt rá lehetőségük, sokadszor.

6711   trisztán 2019-05-21 21:01:51

Nos kedves hozzászólók,föleg Edmond Dantes!Semmi elfogódottság nincs ppp szavaiban,mert tényleg szenzációs koncert volt!Teljes mértékben egyetértek,hogy egy mára sajnos letünt operaéneklést hallhattunk a fellépő művészektől!Hogy miért az ELTE jogikarán lehetett ezt hallani,hát szégyen!Pánczél Éva mai nap is egy hibátlan hangfenomén,egy igazi szinpadi jelenség,akiért rajongani lehet!7 évvel ezelőtt sem érhette olyan vád,hogy nem úgy néz ki stb stb,hisz egy csinos gyönyörű nőről van szó!Nagy kedvenc volt a zenészek körében is...Az pedig egyértelmű,hogy olyan tenor mint Bándi nincs ma a szinpadon,és olyan drámai szoprán mint Szilfai,olyan sincs,mert az egyetlen izzig vérig drámai szopránt Lukács Gyöngyit is levették a szinpadról...Káros,nagyon káros az operaműfajjal és a fellépő művészekkel szemben is(amikor egy korlátlan magasságú lírai koloratúr tenort tesznek tönkre Edgarral,Verdi szerepekkel....amikor egy Zerlina,Oszkár,Francia királykisasszonyra prefesztinált szopránt lesznek tönkre Melindával stb stb....lehetne sorolni...persze nem mernek nemet mondani,mert akkor törlődnek ők is) ami itt évek folyik!De aki igazán a szerepre való lenne,az nem kell....Szomorú valóság!

6710   Matyus 2019-05-20 13:50:08

Szomorú történet a Pánczél Éváé! 

6709   Edmond Dantes • előzmény6707 2019-05-20 12:28:49

A képen fontos személyek láthatók: Pánczél Éva mellett, aki azóta sem lépett föl az Operaházban, Kiss-B. Atilla, aki azóta a Budapesti Operettszínház főigazgatója lett, Kálmándy Mihály, aki azóta Kossuth-díjas lett és Ókovács Szilveszter, aki azóta is az Operaház főigazgatója.

6708   Búbánat • előzmény6707 2019-05-20 12:23:42
Pánczél Éva Facebook oldaláról

2018. november 4.

Óriási Örömöt és Meghatottságot érzek,  hogy engem ért az az elismerés és megtiszteltetés, hogy Sudlik Mária díjas lehetek !

Mária nevét már gimnazista koromban az emlékezetembe véstem, amikor Egerből busszal utaztunk fel az osztállyal az Erkel Színházba, Mozart Varázsfuvolájára. Mária volt Pamina.
Csodaszép gömbölyű hangja, szuggesztív egyénisége késztetett arra kis gimnazistaként, hogy örökre megjegyezzem a nevét.
Akkor még meg sem mertem álmodni, hogy valamikor még kolléganők is lehetünk.
Közvetlenül a Zeneakadémia elvégzése után, szerződtetett az Operaház.
Máriával és hűséges Párjával, Művész Társával, Kovács Jánossal az Operaház első karmesterével az akkor még pezsgő, élettel teli Opera Clubban találkoztam először személyesen.
Fantasztikus érzés volt ez az első személyes találkozás!
Ez a ragyogó Művész Pár, ritka természetességgel, kollegialitással, Szeretettel fogadott engem, kezdő énekesnőt.
Később aztán többször is daloltunk együtt.  Pl. amikor a szentendrei Hamupipőke előadások címszerepét énekeltem, Mária a nagy drámai és lírai szerepei mellett egyik mostoha testvérem karakter szerepét zseniálisan alakította! 

Ahogy visszaemlékszem, mintha nem is olyan rég lett volna ... 
Fájó, hogy azóta viszont már Ő sincs közöttünk ...
A gyönyörű hangja, sokoldalú impulzív Egyénisége, Ős Tehetsége, továbbra is a szívemben él.
Számomra ezért is nagyon megható és gyönyörű, hogy megkaphattam ezt a Kitüntetést.
Hálásan Köszönöm!

Pánczél Éva

6707   Búbánat 2019-05-20 12:03:47

"Az ösztönös tehetséget és erős színpadi személyiséget jutalmazó" Sudlik Mária-díjban Pánczél Éva részesült tavaly novemberben, amikor Új örökös tagokat köszöntöttek és házi díjakat adtak át az Erkel Színházban.

Pánczél Éva, Kiss B. Atilla és Kálmándy Mihály a díjátadáson – a háttérben Ókovács Szilveszter főigazgató  (fotó: Máthé Zoltán / MTI)

6706   Edmond Dantes 2019-05-20 11:14:51

A szombati Pánczél Éva-születésnapi koncertről szóló cikk szerzőjének -egykori s remélhetőleg jövőbeli kommentelőnek- impulzivitása, sarkos stílusa közismert itt a fórumon és vélhetőleg másutt is. Sok igazság van az írásban...és sok elfogultság. Nem csupán a művésznő irányában. Véleményem nagyjából az, ami máskor: operaénekesek esetében nem lehetséges és nem helyénvaló csak és kizárólag a hangi diszpozíció alapján ítélkezni. Az operajátszás -ki ne tudná?- komplex műfaj és nem csupán hangból "áll": személyiség varázsa, életkor (bizony, az is!), külső megjelenés, testi és mentális adottságok, színészi képességek együttese hozza létre "A" produkciót, amiben a hang -lett légyen adott esetben bármilyen nagyszerű- nélkülözhetetlen azaz szükséges, de nem okvetlenül elégséges eleme annak a tünetegyüttesnek, amit operajátszásnak, operai alakításnak tekintünk. Remélem, kellően személytelenül fogalmaztam.

6705   telramund 2019-05-20 10:41:03

Volna véleményem Pánczél Éváról szóló cikkhez,de rögtön törlésre kerülne,így nem áldozok rá időt a megírására.Egy tény Komóssi Ildikón kívűl még léteznek mezzők a színházban.De Isten útjai kifürkészhetetlenekA miértek pedig miértek maradnak az a véleményemA védelem érvei csak hergelik az ügyészt.Láttuk egy-két nagy kaliberű művész eltüntetését az utóbbi időben.

6704   Kati 2019-05-20 08:37:06
6703   Kati 2019-05-20 08:37:03
 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

20:30 : Budapest
Pesti Vármegyeháza

Semmelweis Egyetem Medikus Zenekara
Vezényel: Dubóczky Gergely
WAGNER: A bolygó hollandi – Nyitány
WAGNER: A nürnbergi mesterdalnokok: 3. felvonás - előjáték
BRAHMS: II. D-dúr szimfónia Op. 73.
esőnap: 2019. június 25. (kedd) 20:30
A mai nap
született:
1906 • Pierre Fournier, csellista († 1986)
1942 • Kasza Katalin, operaénekesnő