vissza a cimoldalra
2018-07-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60949)
Momus társalgó (6347)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (939)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4306)
Palcsó Sándor (220)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1441)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2603)
Élő közvetítések (7302)
Jonas Kaufmann (2260)
Erkel Színház (9421)
Erkel Ferenc (1048)
Franz Schmidt (3154)
Kimernya? (2722)
Balett-, és Táncművészet (5527)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (742)
Lehár Ferenc (636)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (583)
Operett, mint színpadi műfaj (3630)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Hozzászólások a Momus írásaihoz (RM, 2002-11-15 12:47:11)

   
6624   telramund • előzmény6622 2018-07-04 16:34:36

Nekem az egész gyűjteményem megmaradt és sokkal gyakrabban hallgatok és hallgattam a régi lemezeket,mint amik cd is később megjelentek.

6623   Edmond Dantes • előzmény6622 2018-07-04 08:59:18

Más irányból közelítve a dolgot: ez azt is jelentheti, hogy most kell/lehet túladni régi és használaton kívüli bakelitlemez-gyűjteményünkön? 

6622   -zéta- • előzmény6621 2018-07-04 07:53:42

Szerintem ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Nálam - igen hosszú és moccanatlan időszak (de persze történelmi léptékkel számolva alig néhány pillanat) után - komoly olvadás tapasztalható...;-)

6621   Sipi 2018-07-03 11:17:28

Érdekes -zéta- lemezismertetője az LP-kkel együtt. Ezek szerint a High Fidelityben mégsem állt be a jégkorszak? :-)

6620   Edmond Dantes 2018-06-28 08:01:03

Johiszemu, erzekenyen fogekony embernek megkiserelnem elmagyarazni, miert volt kituntetett jelentosege a Zsinagoga-beli koncertnek eppen es kimondottan ott, megismetelhetetlenul. Es vannak, akiknek hiabavalo probalkozas lenne elmagyarazni, pedig mar az eredeti beirasban is utaltam ra. Nem futok neki, kar lenne a helyert es idoert. (Akusztikaval egyebkent semmi kulonos bajom nem volt, inkabb a fullaszto meleg es a kemeny, kenyelmetlen ulesek zavartak.)

6619   IVA • előzmény6617 2018-06-28 04:08:17

Biztosan van különbség templom és templom akusztikája között. Talán nem véletlenül készített a Qualiton lemezfelvételeket a Mátyás-templomban.
Koncerteket is hallottam ott. A Szent Erzsébet legendája azért is különösen emlékezetes, mert akkor, ott hallottam legnagyobbnak Marton Éva különben sem kis hangját, 1984 nyarán.

6618   Héterő 2018-06-27 22:15:26

Az akusztikai problémák említése olykor kimarad némelyik lelkes beszámolóból.

6617   Edmond Dantes 2018-06-27 20:18:28

Nem megalapozatlan véleményem, hogy szabadtéri és templomi koncertek, előadások (szinte?) sosem lehetnek azonos értékűek egy koncertteremben vagy ahhoz hasonló színházteremben tartott produkcióval. A közönség szereti ezeket a helyszíneket, de azok -némely kivétellel- nem jók. Szabad tér: többnyire hangosítás kell, ami ugye máris problémás. Templom: gyakran rossz az akusztika. Szabad tér: forró (vagy elmossa az eső), jönnek a bogarak, olykor berepülnek az énekes szájába (konkrétan láttam már ilyesmit). Templom: hideg. Szabad tér: szeles, elfújja a hangot, olykor a kottát, egyebet. Templom: világítás rossz. Öltözők, mosdók, egyéb kiszolgáló helyiségek: többnyire alkalmatlanok, kicsik, hiányos a felszereltségük. 

6616   Búbánat • előzmény6615 2018-06-27 12:11:08

... és micsoda csodás Vig özvegyek és más nagyoperettek, daljátokok  sora ment  sok-sok éven át a ternészet zöldje és pompája övezte  margitszigeti színpadon! - a csillagfényes éjben (akkor még voltak "csillagok" égen - és földön...). 

6615   telramund 2018-06-27 12:01:39

Teljesen elmebaj  Salomét a Margitszigeten előadni.Tudnék mutatni egy műsorfüzetet,amit még anno adtak ki a szereplőkről ,előadásokról Csodás felvételek.Természetesen akkor még a természet lágy ölén mentek az előadások és nem a szörnyű sátor alatt.Kinek az agyament ötlete volt?.Ha eső van a nézőtérről úgy is kimennek,hiába kántálnak a sátor alatt.Igaz akkor még nem mikroportos rendszer volt,csak elől állt néhány kisebb mikrofon.Látható volt a csodás zöld környezet. Micsoda Aida,Carmen, Parasztbecsület ,Bajazzók világszám magyar énekesekkel.Felsorolni is lehetetlen.

Miután az előadáson nem voltam ott véleményt arról nem mondhatok.A Herodest éneklő tenort Gerhard Siegelt ismerem ,többször hallottam bécsi előadásokon ebben a  szerepben.Valóban  nagyszerű!Salomét Sass Sylvia. Saloméjához hasonlítani nem tudom fontos-e,mivel a művésznőnek nem a legjobb szerepe volt. Szokásos, saját elképzeléseinek tudatában számomra nevetséges figurát  állított ki a színpadra,hangi megvalósításról ne beszéljünk.Volt szerencsém itthon, külföldön az utolsó 5o év legjobb Saloméit hallani.Így magasan a mérce.Rost elképzelheteten,de Rálik Sylvia tökéletesen megfelelt volna,hiszen egyik legjobb szerepe volt.

6614   Klára • előzmény6610 2018-06-27 08:34:08

Nézem a Galéria aktuális képét, két ragyogó hajdani énekesünket. Nem írom ide, mikor láttam először a  Don Carlos-t akkor még Simándyval és Jámbor Lászlóval, majd később sok más ragyogó énekessel, hazai és külföldi sztárokkal, de nem emlékeszem, hogy valaha is valaki közülük mikroporttal lépett volna fel. Pedig eleinte a III.emelet utolsó soraiban ültünk, annyira futotta! És onnan is minden szót tisztán hallottunk és értettünk is.  Akkoriban még tudtak énekelni? Vagy operaházi  tag csak az lehetett, aki "be tudta énekelni" a nézőteret? Bocs, lehet hogy profán párhuzam, de az Operett Színházban láttam a klasszikus Csárádáskirálynőt, Honthy, Feleki, Németh Marika, Rátony Róbert, stb. Ők is a saját hangjukkal énekeltek. Az ember éppen azért megy el az Operába, és nem egy lemezt - bocs, ma már CD-t tesz fel otthon, mert élő zenét akar hallgatni,  nem mű micsodát! Majd még megérjük, hogy felmegy a függöny - ha lesz egyáltalán- láthatjuk a csodás díszleteket, majd valahonnan bejátszódik a zene, az áriák, mert már nem lesz szükség énekesekre sem?

6613   takatsa 2018-06-26 22:25:29

Köszönjük beszámolódat a Salome Margitszigeti előadásáról, kedves ppp. Én a vasárnapi előadáson voltam, ingyenjeggyel, amelyet feleségem révén kaptam, mivel a pedagógusoknak osztogattak ingyenjegyeket. Első benyomásom a hideg volt, bár pénteken talán még hidegebb lehetett. Ehhez kapcsolódott a sajnálat, ilyen hidegben biztosan nagyon rossz lehetett énekelni, különösen Sera Göshnek, aki félmeztelenül abszolválta a szűk két órát. Második benyomásom az volt, hogy pocsék a hangosítás. Valahogyan olyan dobozos és elkent volt minden, mintha egy régi-régi elektroncsöves Orion rádióból hallottam volna. Ezt most a fiatal és rettentően csinos Sera Gösh védelmében is mondom: nagyon kiváncsi lennék arra, hogy operaházban hogyan szólalna meg a hangja, amit azért nem hallottam annyira tragikusnak, mint ppp. Gerhard Siegel számomra is fantasztikus volt, a hangja és a színészi teljesítménye is lenyűgözött, érdemes volt érte kimenni a Szigetre. És igen, az 5 zsidó: telitalálat. Azért - ha nehezen is - megszólalt Strauss zenéje, de biztosan tévedés ezt a darabot szabadtérre kihozni. Oda közönségcsalogatóbb, tömeget-vonzó, egyszerűbben értelmezhető művek kellenek.

 

 

6612   Edmond Dantes 2018-06-11 16:32:06

Csak rögzítem itt is, -korábban volt már róla szó- hogy a MüPában is szünet (és/de taps) nélkül ment át az Eötvös-darab a Kékszakállúba és a 2x2 énekes szólista abban a produkcióban is más volt. 

6611   Edmond Dantes • előzmény6610 2018-06-11 16:24:32

Billy Elliot mikroporttal megy? Talán az adta az ötletet...

6610   Pristaldus 2018-06-11 15:45:47

Teljes mértékben igazat adok Zétának, mert bizony nagyon rossz irányt vesz az opera a mikroportozással! Nem is olyan rég, Ókovács még lépten- nyomon azt hangoztatta, hogy ne énekeljen hangvolumen problémával küzdő énekes az Operaházban, hozzáteszem, jelenleg a kitűnő akkusztikájú Erkel színházban! Úgy látszik, hogy az igazgató úr ezt az igényét mára jócskán lejjebb adta, mini hangú énekeseit mikroporttal szerepelteti! 

6609   IVA 2018-05-30 03:22:24

Akárhogy vesszük is, Pál Tamás A szegedi Ernani című írása tekinthető válasznak is, de egy másik kritikának (mondjuk ellenkritikának) is az előadásról. Hiszen a klasszikus kritikák fontos tartozékával indít. Az Ernani ősbemutatója és további bemutatói idején megesett történetek olyan érdekesek – ez nem meglepő Pál Tamás tollából –, hogy azok olvasása, úgy gondolom, mások számára is élvezetes, és ezért csak köszönet illetheti őt.
Nem kevésbé izgalmasak a szegedi produkció koncepciójának születéséről elárult információk. Ennek exkluzív értéke ellenére úgy gondolom, hogy az előadásnak a fórumok, közönségtalálkozók korában is a karmester első bevonulásától a függöny utolsó legördüléséig van lehetősége meggyőzni a nézőt. Azt is, akinek az estéje a tapsviharral teljesedik ki, azt is, aki leírja róla a véleményét.
Az írás harmadik egysége tekinthető az előadást dicsérő kritikának is, az előzőleg közölt, részben elmarasztaló kritika reklamációjában megfogalmazva. Nem megyek végig a konkrétan hiányolt részletek magyarázó kiegészítésén. Sőt, ha a tetszés / nem tetszésnek nem lenne az a makacs tulajdonsága, hogy rábeszélésre nem működik, a Pál Tamás iránti tiszteletem még a szaktekintély érveinek való behódolásra is rávenne. A feltételes mód azonban arra is vonatkozik, hogy ebben az ellenkritikában Pál Tamás személyeskedő megjegyzéshez és csattanóhoz folyamodott, ami mindig a meggyőző érvek hiányát jelzi.
A karmester tudni véli, hogy miután nekem nem tetszett az előadás, nem maradtam ott az ünneplésnél, inkább hazaindultam kritikát írni. Igazán nem lenne érdekes ennek kiigazítása részemről, ha Pál Tamás nem csak részben tévedett volna, és a valóság nem kötődne az ő munkásságához és a Primavera ’18-hoz. Elmaradásban voltam ugyanis néhány korábbi előadás beszámolójának megírásával a fórumra. A Sylvia áprilisi szériájának két estéjéről, igen, azok töretlen sikeréről, amely, még ha karmesterként most nem is, alkotóként örökre Pál Tamás dicsősége is; valamint a Győri Nemzeti Színház Sevillai borbély-vendégjátékáról. Most sem készültem el még ezekkel, mert az Ernani után kérés érkezett a Café Momustől: írhatnék róla beszámolót. Szándékosan nem felkérést írtam. Aki sejti ennek az internetes magazinnak a gazdasági viszonyait, azt is sejtheti, hogy itt nincs szerződéses felkérés, nincs avanzsálás; akinek a főoldalon jelenik meg írása, nem „közszereplőbb”, mint aki a fórum valamelyik topicjába ír. A magazin fóruma is világszerte olvasható, ha a vezércikket megosztják a közösségi oldalon, onnan is elérhető.
Ezzel nem azt akartam modani hogy a kérés nem megtisztelő. Pál Tamással ellenkezően viszont úgy gondolom, a hozzászólás írásának is vannak etikai követelményei, még ha azokat nem mindenki tartja is be mindig. A kritikaírásnak pedig nem etikai követelménye a negatív vélemény elhallgatása.

6608   IVA • előzmény6606 2018-05-30 03:11:54

Kedves Héterő! Az idézett mondatra írt cáfolatodhoz, amelyet köszönök Neked, hadd fűzzem hozzá, én is tudok valakiről, aki paradox módon több szavamat is komolyan vette: Pál Tamás maga. Ha egy olyan (nem csak kitüntetés szerint) kiváló, szinte felfoghatatlan életművel büszkélkedhető művész és tudós reagált egy magamfajta „kritikus” írására, remélem, hogy azt komolyan is tette, sőt megtisztelt vele.

6607   lámpaoltogató • előzmény6606 2018-05-28 06:38:48

Kedves Héterő, az ominózus két mondat - "Zenei olvasatomban Elvira nemcsak tragikus, hanem tragikus alkatú nő is. Aki számkivetettet, törvényen kívülit (banditát, cigány dalnokot) szeret, általában az" - valóban megmosolyogtatóan sajátságos, mintha azt mondanám, akik szeretik a barátfülét, azoknak általában kék a szemük.  Egyébként különös az egész írás. Bombasztikusan negatív cím után pozitív okfejtés, három kiváló férfi főszereplő, jó zenekar, jó karmester, s a bírált színreállítás is elfogadhatónak találtatik végső soron. Mindez, s a primadonnáról leírt mondatok vállalhatatlansága azt sugallja, hogy talán maga IVA az, aki recenzióját a kritikusi túlzások, inkonzekvencia paródiájának szánta, s Pál Tamás fején találta a szöget: ezt az ópuszt nem szabad komolyan venni.

6606   Héterő 2018-05-27 17:46:20

" Legyen szabad megjegyeznem, kétlem, hogy akad valaki, aki e passzus elolvasása után IVA-nak akár egy szavát is képes komolyan venni."

Akad: rajtam kívül még sok fórumozó olvassa IVA rendszeres, érdekes beírásait. Néha tépjük a hajunkat, annyira nem értünk egyet érvelésével, de ez a ritka kivétel, többnyire érdemes a véleményén elgondolkodni.

Miután a fenti megállapítás nem csupán IVA cikkére, hanem személyére is vonatkozik, meglehetősen sértő és teljességgel érthetetlen olyan forrásból, mint maestro Pál, hiszen őt bölcs és megfontolt, érdekes és értékes írásai alapján tartjuk számon, bár a hajtépés nagyritkán az ő esetében sem kizárt... :-)

A Toronykőy rendező úrral kapcsolatos IVA-sorok értelmezésem szerint elsősorban a pozitív tendenciát emelik ki. Hozzáteszem saját meglátásomat: a rendező úr - úgy tűnik - olyan úton jár, ahol az újdonság és a klasszikus értékek egyaránt szerepelnek, ezért a jelen rendezői generáció egyik nagy reménysége lehet, ha az arányokat sikerül fenntartania. Kívánom, hogy így legyen, és ne villódzó képek kíséretében hallgassuk a bal bokájánál kötélen belógatott szerencsétlen főhősök áriázását, mint némelyik újdondász, félig hibbant, határontúli rendezésben.

A sértegetést nem indokolhatja lokálpatriotizmus. A cikk a fenti sor nélkül sokkal tetszetősebb lenne.

6605   Héterő • előzmény6604 2018-05-22 00:04:46

:-) Remélem, nem voltam túl szemtelen.

6604   Haandel • előzmény6596 2018-05-21 17:04:22

Kedves Héterő!

Hétezer  személ(y)es köszönet,
azért, hogy véded a szemünket!

Bevallom, hogy eddig sem voltam látnok,
de hála Neked, a sötétben jobban látok!

6603   Héterő • előzmény6601 2018-05-20 15:34:12

Rövid válasz sajnos nincs, mert a megoldás böngészőfüggő. Nézet / Stílus néven találhatsz esetleg megoldást.
A fekete háttér - fehér betűk nélkül már rég kigúvadt volna a szemem. :-)

6602   IVA • előzmény6599 2018-05-18 03:32:11

A jó énekesek szövegét általában meg lehet(ett) érteni. Véleményünk abban különbözik, hogy szerintem nem mindig, minden szavukat. De hányszor előfordul az életben is, hogy beszélgetünk valakivel, és egy-egy szavát valamilyen okból nem értjük egymásnak, olyankor vagy belekérdezünk – elnézést, nem értettem / tessék? – vagy nem, mert a lényeg megvan egy szó értése nélkül is. A színpadra nem kiálthatunk fel – bocsánat, hallhatnám még egyszer? –, de ha nagyon zavaró egy szó hiánya, utánanézünk, vagy a következő előadáson már értjük. A YouTube-on is előfordul, hogy visszalépünk a videóban, mert valamit nem értettünk.

6601   lujza • előzmény6596 2018-05-18 03:16:12

Ezt hogy csináltad?

6600   lujza • előzmény6595 2018-05-18 03:15:26

A vélemény elfogadást én csak arra értettem, amit személyesen te nem tapasztaltál, vagyis a bécsi opera szövegkijelzőjére.

Egyébként pedig gyerek voltam, amikor anyukám már bérleteket vásárolt, és elvitt minket az Erkelbe. Azok a felnőtt operák a bérletes előadásokon bizony időnként hosszúak és unalmasak voltak.

6599   bermuda 2018-05-18 00:10:34

Magyarul, v. eredetiben? Én a 60-as években kezdtem operába járni, amikor magyarul énekeltek. Igaz, csak kedvenceimet néztem meg (Ilosfalvy, Házy Melis), de MINDEN szavukat értettem.Igy tanultam meg egy életre a Bohém a Manon és aNyugat lánya operák szövegét...s azóta is tudom..persze mindegyiket annyiszor láttam ahányszor adták. Ma már nem nézem ezeket mert zavar, ha a feliratra nézek nem azt látom ami belém rögződött. lehet, h voltak kevésbé érthető előadók, arról nem tudok nyilatkozni.

6598   IVA • előzmény6596 2018-05-17 23:50:36

Nálam nem életlen. Ilyen szövegeket, ha el akarok ovasni, wordbe szoktam másolni.

6597   Edmond Dantes • előzmény6592 2018-05-17 15:03:20

Kedves Lujza, 6580 már letettem a garast az eredeti nyelvű + magyar feliratos operajátszás mellett. Csak annyit tennék hozzá itt, hogy jómagam nem is annyira unatkoztam a magyar nyelvű előadások alatt, inkább "szimplán" nem értettem egy csomó mindent aból, amit énekeltek és most olvasva élvezem azokat az apró (és nem-apró) részleteket, amiket anno magyarul nem hallottam, nem értettem, nem figyeltem (fel) rájuk stb. Némi egyéb privátban.

6596   Héterő • előzmény6594 2018-05-17 06:31:51

Tessék kipróbálni. :-)
A valóságban persze sokkal élesebb a kép.

6595   IVA • előzmény6592 2018-05-17 02:59:08

Kedves Lujza, én úgy látom, Te nem fogadod el, hogy nem vagyunk egyformák. Mindjárt ott, hogy operába járásod kezdetén Te sokszor unatkoztál a magyar nyelvű előadásokon – én sohasem. Ha csak egyszer unatkoztam volna, nem megyek soha többé. Így azonban rajtam (lenne) a felelőssége (szerényebben: vágya) annak, hogy szenvedélyembe másokat is bevonjak, de olyan emereket, akik egyáltalán nem tudnak olaszul, franciául, már nem is hívok előadásra, mert rendre csalódottak voltak. Nem a darabokról szóló játékot nézni és olvasni tudnak otthon is.
Az én beszédem dallama az egyéniségemtől és a közlési szándékomtól függ.
Miért kellene meggyőződés híján elfogadnom más véleményeket? Szerintem a különböző vélemények itt is elférnek egymás alatt, fölött.

6594   IVA • előzmény6588 2018-05-17 02:53:37

Kedves Héterő, szemészeti, optikai kérdésekben nem vitatkozom, nem vagyok szakember. Ha igazad van, sajnos elkéstél.
Gondolom, Te fekete papírra fehérrel nyomtatott könyveket olvasol, és ehhez van beállíva a számítógéped is. A Café Momusön nem találtam ilyen színállást.
Kár a látásomért, de amíg látok, nem tudok csak fekete rózsákat nézegetni.

6593   IVA • előzmény6589 2018-05-17 02:50:37

Kedves Joska141, szerintem is érdekes lenne egy tanulmány erről a témáról, de – miután tapasztalataim csak a színpadról és a lemezekről származnak – nem én leszek az, aki megírja.

6592   lujza • előzmény6587 2018-05-17 01:27:59

Kedves IVA! Itt Te magad válaszoltál az általad vitatott nyelvi problémára. Valaha volt a magyarul éneklés. Igen, én is akkor kezdtem operába járni, és tudod, hányszor unatkoztam, amikor nem értettem azt se? Aztán jöttek a más nyelven éneklő vendég énekesek, majd egyszer csak az átállás, amikor már a magyarok is az eredeti nyelven énekeltek. Bizony, az ambiciózusabbak és a fiatalabbak jobb kiejtéssel, szerencsére a világ változik, a jó énekesek bárhol megállhatják a helyüket, nekünk pedig nem árt egy kis nyelvi továbbképzés. (Olaszt én csak az operákban hallok, de már sok mindent megértek.)

A szavaknak ne lenne dallamuk? A Te beszédednek is van (gondolom).

A kivetítő kérdésre Héterő már válaszolt. Nekem most akar kifolyni a szemem a képernyő előtt, Bécsben pedig szemüveg nélkül is tudom olvasni a szöveget. Legalább néha, a változatosság kedvéért fogadj el, kérlek, más véleményeket is! :))

6591   Haandel 2018-05-16 18:32:43

Összhang vagy 'összhatás'?

Összhang vagy 'összhatás'?
Az összhang az eredeti alkotás.

Az ‘összhatás’
gyakran szösz6ás.

A librettóra jóelőre nagyon jól fel kell készülni:
az eredeti  összhangot csak így lehet élvezni!

6590   Haandel • előzmény6587 2018-05-16 17:58:42

"Akinek van füle a hallásra, hallja!" 

Gräfin Mariza
Puskaj pogibnu ja

1515 Búbánat • előzmény1514
Korábban írtam, hogy "Pozsonyban anyanyelvi szinten magtanult magyarul, németül, szlovákul és csehül" (l. 241)

6589   joska141 • előzmény6587 2018-05-16 10:09:51

Tisztelt „IVA”! Köszönöm részletes kiegészítését az operaelőadás és nyelv kapcsolatáról. Előző írásai alapján nagyjából sejtettem jelen sorainak tartalmát. Érdekes lenne egyszer egy hosszabb írásban kifejteni az aktuális társadalmi berendezkedés, az ebből fakadó oktatási rendszer és előadási kultúra kapcsolatát. Természetesen mindenki saját maga szűrheti le, hogy egy régebbi relatíve zárkózott vagy egy mai nyitottabb rendszer milyen hatással bír az egyén fejlődésére, megélt élményeire. Ez valamilyen szinten eldönti az anyanyelvi vagy eredeti nyelvű operaéneklés hatásosságának egyéni megítélését is. Ismételten köszönöm.

6588   Héterő • előzmény6585 2018-05-16 05:17:31

Nehéz a puszta tényeket elutasítóknak érveket sorakoztatni, de ezúttal mégis megpróbálom, annyira elgondolkodtatott friss, szokás-alapon nyugvó, józan ésszel szinte követhetetlen, makacs szemléleted. (Pardon.)

Fekete alapon fehér betűket nézni - azt jelenti, hogy a fontos információt a 0,5 %-nyi fehér hordozza, a 99,5 % fekete pedig nem bántja a szemedet.

Képernyőn nézni az általad kedvelt módon, azaz fehér alapon fekete betűt nézni (esetleg éji félhomályban) - pedig azt jelenti, hogy értelmetlenül gyilkolod saját látásodat, hiszen a teljesen haszontalan, szemrontó önvakítás révén egy fikarcnyi többletinformációt sem nyersz. Csak nézed, nézed a nagy fehér semmit, a 99,5 %-nyi retinarongálást.

Persze - azt szoktad meg. De talán el kellene töprengened: nem kár a látásodért? Talán még a nagyítóra sem lenne szükséged. Bagolyoknak feltétlenül praktikus.  :-)

6587   IVA • előzmény6579 2018-05-16 04:44:31

Tisztelt Joska141! Előfordul, hogy egy különben sem rövid hozzászólásban már nem akarok tovább részletezni egy gondolatot, inkább keresek helyette egy arra utaló szót. Ez most nagyon nem sikerült, kérése és kérdése abszolút jogos. Figyelme megtisztelő.
Nem is annyira a mai és nem mai nemzedék felkészültségének különbségére gondoltam, mint a tegnapi és tegnapelőttiére. Amíg a magyar művészeket az ún. vasfüggöny elválasztotta a nemzetközi porondtól, és a legjobbak is csak ritkán, kivételes alkalmakkal mutatkozhattak be külhonban, mindent magyarul énekeltek. Függetlenül attól, hogy mennyire ismerték az idegen nyelveket, mennyire mélyültek el feladataikban, nem volt szükségük arra, hogy szerepeiket eredeti nyelven is tudják. Azokról beszélek, akik nem döntöttek az operaházi karrier feladása mellett, ami esetleg a haza elhagyásával is járt.
Hadd vegyek példámul két olyan nagyságot elfogultság nélkül, aki kedvenceim voltak: Házy Erzsébetet, aki jellemzően csak a német nyelvterületen, operettekben vendégszerepelt (németül), valamint a szocialista országokban, illetve Komlóssy Erzsébetet. Hallgassuk meg árialemezeiket, amelyeken eredeti nyelven énekelnek operarészleteket, mindketten több nyelven. A felvételek idején pályájuk delelőjén járhattak, vagy kissé az után. Mindkettőjük előadásán érződik, hogy az eredeti szövegeket a felvétel kedvéért tanulták meg: hogy addigi pályájuk, munkásságuk a magyar nyelvű éneklés jegyében telt el. Még Házy Tatjánáján is, akinek moszkvai fellépése előtt Darvas Iván csiszolta a kiejtését. Legsajnálatosabb, hogy noha az árialemezeket reprezentatív portrénak szánták, itthoni operaelőadásaikon általában varázslatosabban énekeltek, mint ezeken a lemezeken. Én mennyivel jobban sikerültek a portrélemez részleteinél a Házy Manon-alakítását megörökítő korábbi rádió- és lemezfelvételek Lamberto Gardelli, illetve Erdélyi Miklós vezényletével – horribile dictu! – magyar nyelven! Mennyivel jobb Amneris Komlóssy az Aida keresztmetszetén (magyarul), mint a portrélemezén (olaszul)! Mennyivel meggyőzőbb Amneris volt az Erkel Színházban, mint a Szegedi Szabadtéri Játékokon!
Amikor az Operaház átállt az eredeti nyelvű előadásokra, miközben a Hungaroton – szopránoknál maradva – Sass Sylviával, Kincses Veronikával, Tokody Ilonával kötött szerződést felvételeinek főszerepeire, illetve ezek az énekesek Nyugaton is vállaltak rendszeres vagy alkalmi fellépéseket, a példaként kiemeltek generációjának teljesítményét és hatását már nem befolyásolta, hogy eredeti nyelven énekelnek. (Hadd tekintsek el attól, hogy a szövegmondás Sass Sylviának egyik nyelven sem volt az erőssége.) Az ő előadásukban evidensebb az idegen nyelven való közlés, mint a „tegnapelőttiekében”. Valószínű, hogy tanulmányaik során eleve alaposabb képzést kaptak (vagy szereztek) a szerepek eredeti nyelvű tolmácsolásából, aminek a világ kinyílásával gyakorlati értelme is lett. Ugyanezt mondhatom el a ma aktív énekeseinkről is, még ha a kiejtési hiányosságok az én, tökéletesen egyik nyelvet sem beszélő személyem füleinek is rendre feltűnnek.
Tehát ilyen értelemben tartom az 1960-as, ’70-es évek aranykora utáni énekesek nemzedékét felkészültebbnek az idegen nyelvű előadásokra.

6586   IVA • előzmény6579 2018-05-16 04:28:57

Az üzenet már nem aktuális.

6585   IVA • előzmény6582 2018-05-16 04:16:11

Kedves Lujza! A szövegnek nincs külön dallama. Ne mondd, hogy egy magyarul énekelt Wagner-előadásban megváltozik a zeneszerző szándéka. (Különben Te is megváltoztatott szándékú zenei világba szerettél bele.) Wagner szándékosan maga írta operáinak szövegét, megtehette azért is, mert értett hozzá, de ő sem gondolhatta, hogy az egész világon mindenki ért németül. Ne mondd, hogy egy magyarul énekelt Wagner-dallamot nem ismersz fel, ne mondd, hogy nem veszed észre, ha valaki hamisan énekel Wagnert magyarul.
Ezerszer meggondolom egy könyvesboltban, hogy elővegyem-e a nagyítóüvegemet egy sötét alapra fehér betűkkel nyomtatott borító elolvasásához, annyira irritál az ilyen írás. De csak olvassa, aki szereti, Bécsben.
Spontán ugyan nem vállalom a közös tábort Kovalik Balázzsal, de amíg csak mutatóban ment nálunk néhány jól ismert olasz opera eredetiben, feliratozó nélkül, addig az tetszett nekem.

6584   IVA • előzmény6581 2018-05-16 03:39:12

Kedves Nagy Katalin, érdekes és (részben) szomorú, amit leírt. Azért a számukra idegen nyelvű előadások tisztelete mellett megjegyzem, hogy az olaszoknak kisebb kunszt minden operát eredeti nyelven énekelniük, mivel a műfaj népszerű alkotásainak zöme – a barokktól az utóromantikáig – mégiscsak olasz, ráadásul Mozart is az ő nyelvükre írta legizgalmasabb operáit.
Kételkedés nélkül elhiszem, hogy a XIX. századi és még korábbi operaszövegek nehezen érthetők, ez nem is lehetne másképp. De az az olasz énekes, aki megtanulta a szerepét, mégiscsak jobban s mélyebbről tud közölni vele reflexiókat, érzelmeket, mint pl. a magyar. Hiszen a mi színészeink is élvezetesen adnak elő még (nem túl gyakran) Balassi-, Vörösmarty-, Arany-, Petőfi-költeményeket, a Bánk bán, a Hunyadi László szövege sem modern, mégis megráz bennünket.
Persze, hogy az eredeti librettók sem mindig irodalmi gyöngyszemek, ez még olvasva is feltűnik. De akkor milyen jogon várjuk el, hogy a magyar műfordítások remekművek legyenek, és miért kövessék pontosan az eredetiek hibáit? Állítom, hogy a librettók XX. században készült és használatos magyar műfordításai, bár szintén régies fordulatokkal élnek és olykor mosolyogtatók, teljesen érthetők, és nem hiszem, hogy egy énekesnek gondot okoz a megtanulásuk a zenével együtt, illetve az előadásuk.
Már „az én időmben” sem kezdte egy lány az élménybeszámolót barátnőjének azzal, hogy „mélységes, néma csend honolt fekete felleges éjen”, egy fiú sem mondott olyant, hogy „még meg sem ösmert”. Mégis értettük, lehet érteni ma is, s megérinti a hallgatót. Főleg az anyanyelvén.

6583   lujza 2018-05-16 01:14:04

Köszönet a Lucretia beszámolóért, irigylésreméltóan nagyszerű előadás lehetett!

6582   lujza • előzmény6577 2018-05-16 01:11:32

Kedves IVA, tiszteletben tartanám, hogy operarajongásod a magyar nyelvű operajátszás idején indult, de kérlek, ne feledd, ha a rendezőktől elvárod, hogy legyenek hűek a zeneszerző szándékaihoz, akkor az is elvárható, hogy annyiban is hűek legyünk, amennyiben nem változtatjuk meg a szöveg dallamát, amire komponáltak. (Bocs a körmondatért!) Ez különösen igaz Wagnernél, aki a szöveget is direkt maga írta.

Ezen kívül leírtam már Neked, hogy a bécsi operában azok a kis táblácskák senkit se vakítanak, mivel fekete alapon fehér betűkkel jelenik meg a szöveg rajtuk.

Egyébként pedig egy táborba kerültetek Kovalik Balázzsal, aki egy interjúban azt mondta, hogy legszívesebben összetörné a szöveg kivetítőt, hogy a néző a színpadra figyeljen, és ne oda. :))

6581   Nagy Katalin • előzmény6577 2018-05-15 18:18:30

Igaza van, szinte kizárólagosságot írt. Én is igyekszem pontos lenni. Olaszországban az operák jelenleg eredeti nyelven mennek. Még nem találkoztam kivétellel, de távolról sem állítom, hogy az egész ország minden játszóhelyét figyelemmel követem.

Ahhoz a gondolathoz, hogy az anyanyelven hallható opera jobban vonzaná a közönséget ill. megszeretteti a műfajt. Ellenkező bizonyítással élnék. Ha ez így önmagában elég lenne, akkor Olaszországban a fiatalok fürtökben lógnának az operaelőadások nagy, sőt, talán túlnyomó részén. Ehhez még azt is hozzá lehet tenni, hogy számukra a népszerű operairodalom jelentékeny szelete a napi kultúra része, mutatis mutandis "népdal". Ennek ellenére itt is a közönség elöregedéséről panaszkodnak. Én magam is azt tapasztalom szerény vidéki színházunkban, hogy a fiatalok csak szórványosan tűnnek fel az előadásokon.

Az érthetőséghez. Amíg én állítom, hogy a barokk ill. bel canto operáknál (sok esetben Verdinél is) sokszor a szöveg nyelvileg igen bonyolult, kiváló kiejtés ellenére is nehezen követhető, hallás alapján nemigen értelmezhető részleteiben, joggal felvetheti, hogy nem vagyok anyanyelvű, nem itt jártam iskolába... stb. Kérdésemre kifejezetten humán műveltségű olaszok állították, hogy ez a költői nyelvezet eleve nehéz, igen távol áll a mai beszélt köznyelvtől, de nem egyszer azért is, mert a librettisták koránt sem voltak mind jó költők, a librettók nem feltétlenül az irodalom gyöngyszemei.

6580   Edmond Dantes 2018-05-15 17:21:43

Szerkesztőnk egy nagy korszak szerencsére velünk lévő krónikását szólaltatta meg kiváló "ritmus"- és időérzékkel. Boros Attila színpadi-rendezői ízlésvilágát nem tisztem elemezni, különben is csak újjáélesztené az ezerszer, tízezerszer átbeszélt vitát operarendezésről, "rendezői terrorról", rendezői mértéktartásról és mérték-nem-tartásról, továbbá arról, kinek hol van az operaszínpadi ingerküszöbe. Úgyhogy kizárólag az operák játszási nyelvére szavazok: eredeti nyelv + (magyar) felirat. A legismertebb daraboknál is új szépségeket, érdekességeket fedezek fel azóta, amióta olvashatók a szövegek.

6579   joska141 • előzmény6577 2018-05-15 11:37:07

Tisztelt "IVA"! Nagy érdeklődéssel olvasom sorait az opera előadási nyelvét illetően. Maximálisan tiszteletben tartom az Ön álláspontját, érvelésében valóban vannak nagyon megfontolandó szempontok.

Egy félmondatának értelmezésére, bővebb kifejtésére azonban tisztelettel kérem.

Az egyik bekezdésének utolsó mondatából idézek: "A folyamatot (mármint az eredeti nyelvű operaéneklést) felgyorsította ...egy felkészülebb énekes nemzedék felnövése is".

Mit tetszik "felkészültebb énekes nemzedék"-énérteni? Milyen értelemben "felkészületebb" a mai, mint a nem-mai nemzedék?

6578   Héterő • előzmény6576 2018-05-15 10:41:55

Az eredeti cím - This above all - Polonius szavaira utal (Hamlet, 1. felvonás, 3. jelenet):

               This above all: to thine own self be true,
               And it must follow, as the night the day,
               Thou canst not then be false to any man.

Az én értelmezésem:
               Az a legfőbb: magadnak mondj igazat.
               Kövesd e szabályt, miként éj a nappalt,
               nem lehetsz akkor hamis mások előtt.

6577   IVA • előzmény6574 2018-05-15 03:13:43

Nem az eredeti nyelvű operajátszást értettem a felkapaszkodni igyekvő országok divatjaként, hanem annak szinte kizárólagosságát (így is fogalmaztam). Azt, hogy a folyamat sajnálatos lezárulása óta már az Erkelben sem újítanak fel darabot magyarul (ha jól tudom, a Szerelmi bájital maradt utolsónak magyar nyelven), sőt, a vidéki operatársulatok is csak alig. (Ilyennek ígérkezik A sevillai borbély győri előadásának mai vendégjátéka.) Azokban az országokban, amelyek nem ebben látják létüket a nagyvilág krémjében (Ausztria, Anglia, az USA több állama), léteznek még nemzeti nyelvű előadások.
Az én operarajongásom is a magyar nyelvű előadások korában indult – de nem korlátozódott a színházakra, hiszen a legnépszerűbb operák magyar nyelvű teljes felvételeit és azok részleteit rendszeresen adta a rádió, és megjelentek a Qualiton felvételei is. A ’60-as években már a nyugati lemezpiac jelentős részét sugározta a rádió, példamutató volt, hogy milyen igazságosan és következetesen került műsorra egy-egy darab külföldi felvétele a magyar készítésűekkel, illetve nyelvűekkel felváltva.
Úgy tudom, nálunk Déryné korában indult a magyar nyelvű operajátszás. Magam a Traviata 1976. március 14-i Erkel Színházi előadásától datálom ennek a történelmi és kultúrpolitikai korokon átívelő kultúrának a felszámolását, illetve annak elindítását. A folyamatot felgyorsította a Hungaroton névre átkeresztelt Magyar Hanglemezgyártó Vállalat üzletpolitikájának változása és egy felkészültebb énekes nemzedék felnövése is.

6576   IVA • előzmény6573 2018-05-15 02:50:52

Minden szellemi erőfeszítést elfogadhatónak tartok annak érdekében, hogy a műfaj, a darabok közel kerüljenek a közönséghez. Ez a fordulat nem ugyanaz a közhely, amivel ma az aktualizálásokat mentegetik. Rettegnék egy olyan Borisz Godunovtól, amelyben elnöknek vagy vezérigazgatónak ábrázolják a cárt. De színpadra vitt művek műfordítása a megcélzott közönség nyelvére nem hamisítás, még akkor sem, ha egyes szavakat, mondatokat kényszerűen át kell költeni, prozódiai, értelmezési és egyéb nehézségek miatt. Természetesen, mint minden munkát, lehet ezt is rosszul csinálni, de elfogadhatóan, sőt jól is.
Már hogy ne lenne érelme magyarul annak, hogy „Légy hű önmagadhoz!”? A reklámot nem ismerem (vagy nem jut eszembe, melyik az). Légy következetes, kiszámítható (pl. erkölcsi, politikai) elveidben, vagy valamilyen tulajdonságodhoz, amiért szeretnek, ne okozz csalódást másoknak. Azt viszont nem jelenti, hogy bízz önmagadban.
Igen, előráncigálom a színdarabokat, mert az opera is színdarab, ahol a néző számára fontos a szöveg megértése, amely nemcsak hangzásilag, hanem kifejezésileg is egységet alkot a dallammal, a ritmussal, dinamikával. Így jön ez ide. Előráncigálom a filmeket, amint Te a szinkronizálás témáját, nem először, ezért én sem először mondom el a feliratozás hátrányait, élükön azzal, hogy súlyos szövegcsonkítással meghamisítja a filmek eredeti szövegét. A szöveg ugyanis nemhogy csak rövidítve fér be két-három sorba a vászon (képernyő) alján, hanem annak csupán töredéke! De ha beterítenék is vele a képet, a néző akkor sem tudná végigolvasni. Szinkronizálással nagyjából a teljes szöveget lehet közvetíteni, és nem is csak az alámondás szintjén, mivel a szinkronszínészek is színészek. Ennek a minősége is változó, és sajnos a legjobb és még jobb szinkronszínésszel is csorbul (meghamisítódik) a látható színész alakítása. A „tömegek művészetében” sajnos engedni kell a teljesség igényéből. Különben a filmgyártásban igen elterjedt szinkronizáló színész alkalmazása az eredeti változatban is, főleg az Amerikai Egyesült Államokban, de még Magyarországon is. Sokszor a külseje alapján kiválasztott színész rosszul beszél, kisebb-erősebb dialektussal stb. (Az olasz, francia, NSZK koprodukciós filmek sztárjai közül sem mindenki beszélt valamennyi nyelvet anyanyelvi szinten.) A szinkronizálás mellett szól az is (nem az én számból), hogy a televíziós nézettség kutatóinak lesújtó adatai voltak a feliratos filmek nézettségéről a szinkronizáltakkal szemben. A kereskedelmi televíziózás megjelenése óta pedig nincs fontosabb a műsor nézettségénél.
Albee darabját már az 1967-es Mádách színházi belutatója előtt műsorra akarták tűzni a Katona József Színházban (akkor ez a Nemzeti kamaraszínháza volt), de a terv meghiúsult. (Olthy Magda és Kálmán György játszotta volna a főszerepeket.) Elképzelni sem tudom, mennyire lett volna vonzó a mű Ki fél Virginia Woolftól? címmel. Persze a létező sem jó. Egyébként, ha az angol–magyar fordítóba beírom a Woolf szót, arra is a Farkas választ kapom.
Ha akarták és ha jónak tartották volna, a mainál rosszabb színvonalon ugyan, de korábban is megoldhatták volna az operaelőadások feliratozását. Hiszen volt már képújság, villanyújság is, ahogy én nevezem a feliratozást. A mobiltelefonról vagy széktámláról olvasható szövegről egyelőre azt tudom mondani, minden világító szerkentyű irritál a nézőtéren, akár a székszomszédom használja, akár az erkélyről látom. És hiszem, hogy az olvasás elvonja a figyelmet az énekes játékáról, a rendezésről és a színpad látványától, amely normális esetben nem öncélú.
Noha a gyerekek szinte veleszületetten használják korunk technikai eszközeit olyan jól, ahogy én a magyar nyelvű használati utasítás segítéségével sem, a 12 éves magyar „parasztgyerek” komoly hátrányban van a dánnal szemben, mert a mi nyelvük nem tartozik egyik nagy nyelvcsaládhoz sem. Egyéni tehetségünktől és szorgalmunktól is függően, általában nehezebben tanuljuk az európai nyelveket. De sok fiatalnak itt is jól megy az angol – nem a feliratos filmeknek köszönhetően.
Lejjebb vajon nem éppen arról írtam, hogy jó énekesnek tudnia kell egy Don Giovanni szövegét olaszul is, mert alkalomadtán szüksége lehet rá. Egy fellépés a Scalában ilyen alkalom lehet.

6575   Haandel 2018-05-14 18:11:06

Szerintem nem kell mindent hangot szószerűen érteni,
ahhoz, hogy a hangok  szekvenciáját lehessen élvezni.

A szél, a tenger, a vízesés, a cseppkőbarlang, …  
– nem érted, de milyen gyönyörű a lang hang!

6574   Nagy Katalin • előzmény6571 2018-05-14 12:44:09

Az eredeti nyelvű operajátszás lehet, hogy divat, de az biztos, hogy nemcsak a felkapaszkodni kívánó országok operáit érinti. Úgy tapasztalom, hogy Olaszországban is ez a helyzet. Ha Wagnert játszanak vagy a Die Zauberflöte megy (így szerepel a címlapon, legfeljebb alatta írják ki zárójelben "Il flauto magico"), németül énekelnek, pedig az olaszok általában nem rajonganak a német nyelvért. Tisztelet a kivételnek, bele is törik a nyelvük, de szükségesnek tartják és csinálják. 

Annak, hogy a XIX. században kialakult a nemzeti nyelvű operajátszás, szerintem inkább általános történeti, kultúrtörténeti okai vannak. Szívesen olvasnám erről hozzáértők (szellemtörténész, zenetörténész...) véleményét.

Saját operarajongásom pontosan ellentétes az Ön tapasztalaival. Életkoromnál fogva első operaélményeim még magyar nyelvűek voltak. Szép kiállítású, hagyományos előadásokat láttam, de ettől egyáltalán nem lettem a műfaj híve, sőt, nem is gondoltam, hogy valaha meg fog ragadni. A felfedezés jóval később született, mondhatni véletlenül és ráadásul német nyelvű opera (a Szöktetés) kapcsán. Ellenben az olasszal, németül igen gyengén tudok. A nyelv egyáltalán nem könnyítette meg még a közeledést sem, pláne a megismerést, és mégis a műfaj rabja lettem. 

6573   Héterő • előzmény6564 2018-05-14 11:28:03

Kedves IVA, én sem akarlak személyeskedéssel megbántani, de művészien kerülsz két fontos állásfoglalást:

1. A 6561-ben - a B. A. cikk hivatkozása nyomán - bemutatott ordító szöveghamisítást elfogadhatónak tartod-e, főleg akkor, ha a példa nyomán a mai kezdő operarajongók tévesen a hamis szöveghez asszociálódnak, és később deres fejjel is dicsérik a hamisítványt, ahelyett, hogy morognának: üveggyöngyöt szórnak eléjük az igazi helyett.

Előráncigálod a színdarabokat, filmeket: hogy jön ez ide? Bár megérdemelne az is egy misét. Egyik tévéreklám már felkapta: Légy hű önmagadhoz! Senkit sem zavar, hogy ennek a kifejezésnek magyarul semmi értelme, noha eredetileg világos volt, mármint hogy bízz (ön)magadban. Hasonló a Nem félünk a farkastól kétes szellemessége; szegény Virginia Woolf, mint farkas, mégcsak nem is Farkas, meg a woolf nem wolf. Nálad ez mind nem számít?
Azért is tud a magyar kevés nyelvet, mert minden filmet szinkronizálnak, régen egész jól, ma már egyre gyalázatosabban, tisztelet a kivételnek. A 12 éves dán parasztgyerek szépen beszél angolul - pusztán a filmjei révén.

2. Vallj színt végre: az általad példákkal megerősített eredeti nyelvű előadások jogszerűsége az elektronikus feliratozás megjelenéséig volt csak elfogadható. Jobb híján.
Analóg módon levélben is elküldhetnéd hozzászólásodat a momusnak, ott szedés után kinyomtatnák, végül postán elküldhetnék az előfizetőknek. De mi van ma? Mobiltelefonod, ha akarod, elédvetíti az opera szövegét, vagy az előtted lévő szék hátán olvashatod (így elég diszkréten) az igazit.

Ma utaznak a társulatok. Képzeld csak, milyen érdekes lenne a MÁO - Don Giovannit magyarul előadni mondjuk a Teatro alla Scala színpadán a magyarhoz illeszkedő olasz felirattal. Mozart maga sem ismerne rá.

6572   ladislav kozlok • előzmény6567 2018-05-14 06:10:34

Volt olyan ido, kivéve a MET-t és Coven Gardent, hogy minden operában a  saját nyelvukon énekeltek. Például Milánoban olaszul ment Nibelungok gyuruje és Bécsben németul a Trubadur.  Herbert von Karajan  változtatott a helyzeten, mikor egszerre volt musikdirektor  Bécsben és Milánoban is.

 

6571   IVA • előzmény6570 2018-05-14 04:13:13

Vajon hány olasz nyelvű Don Giovanni érhető el bakeliten, cd-n, dvd-n és a különböző megosztókon? Magyarország az egyetlen hely a világon, ahol magyarul lehet(ne) előadni. Igényes és művelt énekeseknek persze illik eredeti nyelven is tudniuk szerepeiket, hogy ha jön pl. egy Schrott (nem sokszor jön), lehessen olasz nyelvű előadást csinálni.
Én például nagyon örültem annak, hogy a Volksoperban németül hallhattam a Don Giovannit, kivételesen erős rendezésben.
Vajon miért nem probléma, hogy az operetteket, musicaleket ma is a legnagyobb temészetességgel műfordításban adják? Miért nem affektál senki sem, hogy Shakespeare-t vagy Tennessee Williamst csak angolul akarja hallani, Molière-t és Racine-t csak franciául, Csehovot és Gorkijt kizárólag oroszul, egy Pavel Kohout-darabot csakis csehül? A világ minden dráma- és regényírója, költője, publicistája nagyságának, fontosságának egyik mutatója, hogy műveiket hány nyelvre fordították le. Nem tudok olyan zeneszerzőről, akinek kifogása lett volna az ellen, hogy operáját más nyelveken népszerűsítsék és élvezzék szerte a világban. Az a szinte kizárólagosság, ami mára kialakult a felkapaszkodni igyekvő országok operajátszásában, nem egyéb holmi divatnál. Minden divatnak vége egyszer.
Még szerencse, hogy Amerikában, Angliában és a német nyelvterületen akadnak jelentős társulatok, amelyeknek nem derogál a nemzeti nyelven játszani operát.
Íme, minden idők egyik legizgalmasabb Csengettyűária-felvétele:
https://www.youtube.com/watch?v=vN6IXWo_bpg
De a kezdősor szerinti cím ellenére ugyanúgy nem franciául halljuk, mint ahogy az illusztráció sem Lakmé-jelmezben ábrázolja Callast, aki tudtommal nem is énekelte a szerepet színpadon.

6570   Nagy Katalin • előzmény6567 2018-05-13 22:24:01

Már nem új és nem is kivételes jelenség, hogy operarajongók más országba is mennek, sőt járnak operát hallgatni. Szerintem szívesebben teszik ezt, ha eredeti nyelven adják a darabokat. Én például nagyon örültem annak, hogy egyszer Prágában láthattam a Don Giovannit, nem csehül. Szintén Prágában láttam az Eladott menyasszonyt, természetesen csehül. Bár egyáltalán nem beszélem a nyelvet, ez nem zavart a műélvezetben.

6569   ladislav kozlok • előzmény6568 2018-05-13 18:46:45

Igy van.

6568   Haandel 2018-05-13 18:08:33

A zeneszerző a librettó alapján komponálja a zenét,
mert a jó librettó, ha jól hallgatod, egy ici-picit zenél.

Ezért az operákat eredeti nyelvükön kellene előadni,
mert az eredeti összhangot hi(-fi)telesen kell rekonstruálni!

6567   -zéta- 2018-05-13 17:09:57

Én azt gondolom, hogy a megoldás nincs sem az egyik, sem a másik oldalon. Van, akihez az anyanyelvi előadás találja meg az utat, van, akihez a darab eredeti változata...

6566   ladislav kozlok • előzmény6561 2018-05-13 08:49:28

Meghallgattam a két operarészletet. Mintha két kulonbozo operát hallottam volna. Ez is példája annak, hogy az operát eredeti nyelven kell eloadni. En az orosz Godunovra szoktam hozzá a magyar változat nem  szolított meg, a fordítás nem egészen jo. 

6565   IVA • előzmény6562 2018-05-13 05:31:15

Félreértettél: éppen azt mondtam, hogy a Jenufához és a Rókácskához, A lombardokhoz, a Normához nem volt magyar szövegkönyvem: a színpadról ismertem meg a szöveket, Kovács Eszter, Horváth Eszter, Zempléni Mária, Kukely Júlia, Sass Sylvia, Kincses Veronika énekléséből, hogy – igazságtalanul – csak címszereplők nevére szorítkozzam.
Igen, ilyen „toleráns” vagyok: nem utasítottam vissza az Operaház által kínált műveket a Jenufa, A ravasz rókácska, Bohémélet, A Rajna kincse stb. „meghamisított” címekkel. Az Álom luxuskivitelbent is megnéztem, noha Breakfast at Tiffany’s az eredeti címe.

6564   IVA • előzmény6561 2018-05-13 05:26:52

Kedves Héterő! A világért sem szeretnék személyeskedni, már azért sem, mert nyilvánvaló, hogy nagyon jól ismered a magyar nyelvet. Csupán az iránt támadt kétségem, hogy ez a jól ismert nyelv az anyanyelved-e. Korábban az Un bel di vedremo szövegéből nyanyogál ily módon írásban, de én sosem hallom így az operaéneket. Az élő beszéd, a prózamondás és az éneklés között mégiscsak kell lennie különbségnek, Az Ősszel érik, babám, a fekete szőlőt sem úgy mondjuk a babánknak, ahogy énekeljük a népdalt.
Még ha meg tudnád is győzni Boros Attilát arról, hogy jobb a Borisz eredeti szövege (valószínű, hogy az opera ismerőjeként már maga is meggyőződött erről), életének regényét nem írhatod át: ifjúkorában a magyar nyevű előadás volt a meghatározó élménye (erről beszélt), ez már megváltozhatatlan.
Székely Mihány Borisz-áriáját előbb hallottam a tévében, semmint követtem volna a szövegkönyvvel valamelyik eredeti felvételt.

6563   lujza • előzmény6561 2018-05-13 02:31:51

Haandel utólagos engedelmével idemásolnám versikéjét, amit a fanyalgások topicba írt:

Tökéletes összhang

Az opera tökéletes összetett művészet.
Az operaszerzők tökéletes összhangra törekednek.

A ​nyelv zenéje legyen összhangban a lényeggel:
vagyis a zenével,  s nem a nyelvtörő lényünkkel!

Azt hiszem, már megint a fején találta a szöget! Operánál a szöveg fordításánál elsősorban a zeneiségre kell figyelni, hogy illeszkedjenek a mély és magas hangzók, ne torlódjanak, stb. Egész más, ha a kivetítőn látjuk. Oda a hiteles fordítás lenne jó, és nem az átköltés.

Egyébként pedig átköltés mindig van, egy Shakespeare drámánál is, vagy az, hogy "Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon..." , ez is inkább a fülünk számára hasonló, és nem tükörfordítás.

6562   Héterő • előzmény6559 2018-05-13 01:27:47

Csak büszke lehetsz toleráns értelmezésedre, ha gálánsan elfogadod, hogy
Její pastorkyňa = Jenufa (Jenůfa) ? Hiszen nem is ő a címszereplő!
Leoš Janáček hosszas megfontolás után adta ezt a címet; ha élne a szerző, akkor sem tudná elfogadtatni nálunk.

Příhody lišky Bystroušky = A ravasz rókácska ?
Hol itt a ravasz?

Vajon tényleg megértetted a történetet füzetecskéidből, ha már a cím sem stimmel?

6561   Héterő • előzmény6558 2018-05-12 23:54:05

Kedves IVA, köszönöm a Székely Mihály -linket. Letöltöttem a monológot. Talán tényleg rossz a fülem, nemcsak az epém teng túl, de huszadjára is ezt hallom:

               Mííí téééra cári trón, mitér hatalóóóm,
               ha szűűűn telencsa ksúúj tavég zetkaaarja,

               Mitéééra fényhaaa ííítbelüléval
               oly szörnyű éjmeg főőőlnem víííírrad.

Lehetne találni semleges - jó vagy rossz - fület, például kedvelt Laca barátunk nyilván jó fülét, és megkérdezni, vajon ő is így hallja-e.
(Lenne egy fogadásom, mert nagyon egyenes embernek ismertem meg...)

Persze a te füledet kis füzetecskéd nyilván alaposan fölkészítette, hogy azt halld, amit ott olvastál. De szerencsémre az ilyetén borzalomtól eddig megmenekültem, mert az első sor közepéről is minden bizonnyal távoznék ilyen galád hamisítás hallatán. Bármekkora tisztelője is vagyok B. A. -nak, szívesen meggyőzném arról, hogy mennyivel jobb az eredeti:

               A kegyetlen bíró súlyos, büntető kezével
               borzalmas ítéletet rótt bűnös lelkemre.

               Köröttem csak homály és vaksötét...
               Bárcsak felcsillanna a vigasz fénye!

Itt az "eredeti" (Ny.R.K.-féle), segítségeddel megtalált orosz:
               Тяжка десница грозного судьи,
               ужасен приговор душе преступной...

               Окрест лишь тьма и мрак непроглядный!
               Хотя мелькнул бы луч отрады!

Ellenőrizheted Nyesztyerenko előadásában - angol felirattal.
Nála tényleg minden szót lehet érteni.

Így születik a kesztyűária, amiben nincs kesztyű; a pezsgőária, amiben nincs pezsgő.

Végül komoly tudós idézi azt, ami nincs is ott, és állítja, hogy csak így lehet megérteni.

6560   -zéta- • előzmény6556 2018-05-12 07:47:00

Én azt a verziót sem vetném el, hogy a szöveg leírása során zétát csalta meg a memóriája, ő emlékezett rosszul Faragó András és Begányi Ferenc gyönyörű alakítására, Boros Attila csak a korrektúra során nem vette észre a bakit...;-)

6559   IVA • előzmény6554 2018-05-12 04:43:25

Miért, hogy én pl. az akkor teljesen ismeretlen Jenufa, majd A ravasz rókácska, vagy a Norma szövegét megértettem a magyar nyelvű előadásokból? Azóta sem találkoztam magyar szövegkönyvükkel. (A Bohémélet magyar szövegkönyvét is évtizedekig, A lombardokét évekig nélkülöztem.)

6558   IVA • előzmény6555 2018-05-12 04:35:31

Még egyszer, az örökérvényű állítás érvényének feloldására:
https://www.youtube.com/watch?v=vnVTCS5Zjkg
Ha csak egyetlen szót nem értesz belőle tisztán, kénytelen vagyok füled súlyos baját gyanítani.

6557   IVA • előzmény6553 2018-05-12 04:32:15

Én, mondjuk, a felirat használatával való megértést tartom alacsonyabb rendű élvezetnek. Szeretek ugyanis az énekesre és az egész színpadra nézni (lehet, hogy ez perverzió), de csak két szemem van (lehet, hogy ez testi fogyatékosság).

6556   IVA • előzmény6552 2018-05-12 04:26:17

(Kedves Héterő, úgy látom, a májam nem a Te epéd fogyására hízott.)
Linkelek Neked egy opera-részletet, amelynek szereplője ’minden torzítás és túlzás nélkül úgy beszél, mint a való életben’:
https://www.youtube.com/watch?v=vnVTCS5Zjkg
Székely Mihály „nehéz szívem” helyett „sötét szívem”-et énekelt.
Valószínűnek tartom, hogy a beszélgetéskor Boros Attila fejből idézett egy sort a Borisz áriájából. Lehet, hogy nem pontosan, és nem tudom, pontosan mely években látta azokat az előadásokat, amelyek sorait idézgették egymásnak. Sajnos én is kb. 36–37 évvel ezelőtt hallottam a darabot legutóbb magyarul. Háromforintos szövegkönyvem szerint Nádasdy Kálmán fordításában a kifogásolt (két) sor így hangzik (a III. felvonás 1. képében, Fjodor távozása után):

Mit ér a cári trón, mit ér hatalom,
Ha szüntelen csak sújt a végzet karja?!

Az általad gyanított szöveghez hasonló tartalmú rész 12 sorral lejjebb következik:

Lázong a nép, nyílt árulásban Moszkva!
Éhínség és pusztulás meg dögvész…

A „sújt a végzet karja” és „sújt a végzet árja” is költői kép. A képzavart elkerülendő, az utóbbit úgy kell értenünk, hogy sújt a végzetet hozó elemek árja. Persze Nádasdy fordításában az előző szerepel.

Fülöp király áriája Magyarorsztágon az idézett „kínos” sorral (Majd alszom én, ha véget ér a kín...) kínlódta magát slágerré.

A műfordítás mint a ’szerencsétlen szöveg büntetlen nyúzása, nyesése, hamisítása’ a Te (talán nem egyéni, de mégsem egyetemes érvényű) véleményed. Mégis, milyen büntetést javasolnál a bűn megtorlására?

6555   Héterő • előzmény6554 2018-05-12 02:07:57

A cikkben fölhozott két példa és a legnagyobb bajod ismét előhozza mélyen tisztelt zenetudós barátom örökérvényű kérdését:

               HÁT NEM MINDEGY, HOGY MILYEN NYELVEN NEM ÉRTJÜK ?

Erre -zéta- óvatosan utal is a kiváló riportban.

6554   lujza • előzmény6552 2018-05-12 02:00:12

A példák végtelen sorát hozhatnád. Mindig átköltés a magyar szöveg, és gyakran elég szerencsétlenül. Reménykedjünk abban, hogy tán énekelni könnyű.

De az én legnagyobb bajom, hogy amikor magyarul énekeltek, legtöbbször akkor se értettem a szöveget.

6553   Héterő • előzmény6547 2018-05-12 01:48:27

Remélem, megbocsájtod, hogy nem közvetlenül címeztem...  :-)

A hozzászólásod végén idézett mondat helyesebb lenne így:
Személyhez szól, ha az anyanyelveden érted - mondjuk a felirat révén.
És nem nyanyanyelven...

6552   Héterő 2018-05-12 01:23:29

Nagyszerű riportalany, nagyszerű interjú. :-)


De van az elmondottakban egy vaskos logikai bakugrás, amire IVA hízásnak induló mája (ld. 6547) hívta föl figyelmemet.
Operát igazán megismerni csak magyar nyelvű előadáson lehet. (!)

Muszorgszkij fixa-ideája az volt, hogy szereplői minden torzítás és túlzás nélkül úgy beszéljenek operáiban, mint a való életben (wiki-idézet). A mintául választott sor orosz megfelelőjét azonban nem találom a két, leggyakrabban játszott verzió egyikében sem:

          Mit ér a trón, mit ér hatalom, ha szüntelen csak sújt a végzet árja.
Hálás lennék, ha IVA segítségével megtudhatnám, hol hangzik el ez a mondat, mert én csak az alábbiakat gyanítom:
          Körülötted lázadó bojárok, hitszegő hadak, éhség és döghalál...
Közben erősen igyekszem elképzelni, amint sújt a végzet árja - torzítás ás túlzás nélkül.

Nem vagyok abban sem biztos, hogy igazi művész vagy egyszerű néző annyira boldog, ha az
          Alszom majd (akkor) királyi palástomban...
( Dormirò sol nel manto mio regal ≈ Je dormirai dans mon manteau royal )
helyett ezt a kínos sort kénytelen végigkínlódni:
          Majd alszom én, ha véget ér a kín...

Idézem továbbá:
Egy opera helyszínének, cselekményének önkényes, durva megváltoztatása, szerepek, szereplők egyéniségének átalakítása, a szerző által megírt pozitív tendenciák kigúnyolása nem tartozik a rendezés feladatai közé, stb.

No de azt a szerencsétlen szöveget büntetlenül szabad nyúzni, nyesni, hamisítani?

6551   Búbánat • előzmény6548 2018-05-11 21:32:19

Az interjúban szóbahozott téma, amire Zéta rákérdezett,  forrása ez a cikk volt:

Boros Attila: „Színház vagy erőszak? Hatalmas manipuláció folyik a kulturális örökségét elveszítő Európában”

Magyar Idők, 2018. március 26. hétfő 12:31

6550   smaragd 2018-05-11 18:41:01

Boros Attila megőrzött szellemi frissessége, lényeglátása, műveltsége követendő példa is lehet, olyan magas szint, amely sajnos a fiatalabb generációknál ritkán található meg.

Rádiós emlékei kimeríthetetlenek, hűsége a Magyar Rádióhoz nem egyedi eset, mégis megkapó és érthető az akkori alkotóműhelyek pezsgő élete, a művészek tehetsége és odaadó lelkesültsége miatt is. Ebben a körben dolgozott ő is évtizedekig...nagy szerencsének tartom, hogy hallhattuk Nagy Ibolya műsorában. Nekem örömet szerzett az is, hogy itt olvashattam gondolatait. Többet is szívesen vennék.

Zéta talán máskor is megkérdezheti majd a véleményét egy-egy témával kapcsolatban.

6549   Pristaldus 2018-05-11 17:33:40

Mindenkinek érdemes elolvasni Zéta interjúját Boros Attilával! Egy ritka nagy tudású szakember gondolatai, tapasztalatai, és meglátásai az operáról! 

6548   Búbánat • előzmény6547 2018-05-11 09:20:48

Ezek a témák mind előjöttek Boros Attilával készült beszélgetések során a Dankó Rádió  "Túl az Óperencián" operettadásában is (2017. november 27. – december 3., Szerkesztő-műsorvezető: Nagy Ibolya)

Valóban, ez az interjú igen jól sikerült, Boros Attila itt még alaposabban körbejárja azokat a témákat, amelyekről a rádióadásokban szó esett, s amelyekről hírt adtam akkor az operett-topicban.  

Köszönöm én is most ezt a nagyon érdekes, sokszálú beszélgetést, amelyet Zéta Boros Attilával folytatott és olvashatunk itt a Momus-interjúban.

6547   IVA 2018-05-11 02:50:15

Lebilincselő és égetően aktuális Zéta Boros Attilával készült interjúja. Felöleli azt a korszakot is, amikor még nem éltem, illetve amikor már éltem, de még nem lehettem szem- és fültanúja a magyar kulturális életnek.
Ez a hidegen tárgyilagos véleményem, amelyhez még hozzájön: egyes témákat érintve mennyire hízott a májam!
Csak az egyikből idézve Boros Attilát:

Operát igazán megismerni csak magyar nyelvű előadáson lehet. Magamból indulok ki, annak idején sokszor megnéztem egy darabot, harmadszor már szinte kívülről tudtam a szöveget.
(…)
Személyhez szól, ha az anyanyelveden hallod.

6546   Fabricius 2018-05-02 10:05:21

Zéta kritikáját alátámasztandó, annyit tudok mondani, hogy a múlt hétvégi szombati és vasárnapi előadás szinészileg picit jót tett a produkciónak, mert az előadók sokkal felszabadultabbak voltak, jobban átélték a szerepeiket! A második szereposztásról hangilag még ezzel együtt sem lehet semmi jót elmondani, ugyanis a tenor- bariton- szoprán szerepben éneklők kisebb- nagyobb mértékben hallgathatatlanok voltak,  pedig e nélkül a hármas nélkül semmi értelme az operának! A Fekete- Agache-Sümegi szereposztásban a két férfi énekes remekelt! Fekete Attila sokkal jobban győzte erővel a szólamot, mint az előző előadáson, hangja sokkal szebben szólt, és játékban is hitelesebbet alakított. Alexandru Agache ezen az estén is túlszárnyalt mindenkit, de szinészileg is felszabadult és hiteles volt, èneklése felrobbantotta a nézőteret, amivel az est legzajosabb sikerét aratta! Sümegi Eszternek nincs szerencséje Amelia szerepével, de az is meglehet, hogy nála is beállt már a hangi válság, ami a fortén énekelt részeknél kivétel nélkül előjött, ugyanis ekkor hangja rendkívül éles és jelentős tremolójúvá vált!  Az Ulrikát alakító Fodor Bernadetten látszott, hogy mennyire akarja ezt a szerepet, szépen is énekelt, talán a mély hangokon még nem ártana dolgoznia, hogy azok is kellő intenzitással szólaljanak meg! 

6545   lujza 2018-05-02 00:07:46

Kedves Zéta, nagyon kedvelem a humorodat!

6544   Klára • előzmény6543 2018-05-01 17:17:01

Ferencsik - sőt, FERENCSIK -  így, csupa nagybetűvel! Eklatáns példa arra, mit tudott művelni,  - és a hangsúly a "mű"  elótagon van, a szó legnemesebb értelmében,  hiszen a művészet is ebből a tőből ered -  egy gyengécskébb rendezői produkció feljavításában. Ifjúkorom nevezetes előadásai, zeneakadámiai koncertjei fűződnek nevéhez.  Igen, az Álarcosbál is, anno. Ami a felújításokat illeti - bár a mostani Álarcosbált nem láttam -  tapasztalataim a konrkét darabtól függetlenek:sokszor nem a felújítással van baj, hiszen nem lehet egy beállítást évtizedekig megtartani, és a díszletek sem bírják ki addig, hanem az erőltetett modernizálással, mely stílustalansághoz vezet.  Ami a szereplők panaszát illeti, hogy korhű ruhákban nehezen mozognak, hát ez elég nagy baj! Valamikor a színészek, énekesek, stb. számára természetes volt a korhű viselet hordása, a hozzá szükséges mozgások  elsajátítása. Akkor is, ha nem éppen lenge öltözékben léptek fel. És a színpad akkor is be volt világítva rendesen! Egyszer megkérdeztük Simándy Józsi bácsitól - bár a bácsiért nem nagyon repesett -, hány kilót ad le egy Don Carlos előadás  során abban a csodaszép nyakigérő, fodrosgalléros jelmezben. A válasz 5-6 kilót, de ez hozztartozik a dologhoz! Ez volt a válasz.

 

6543   Edmond Dantes 2018-05-01 15:21:28

Mivel Az álarcosbál egyik nagy Verdi- sőt: összkedvencem, extra figyelemmel olvastam -zéta- írását. Néhány apró megjegyzés. "Régi, klasszikus rendezések rapid tempójú felszámolása": azt gondolom, zéta legalább annyira megújuláspárti mint hagyományőrző. (Talán majd megírja.) Tehát nem az új színrevitellel lehet önmagában "baja", hanem annak minőségével. Nagy különbség. Más: első látásra (operabase, saját oldal) is Puccini-szakos a rendező. Talán nem nálunk kellett volna kipróbálnia a Verdi-tudományát. Elmegy mint pl. Fräulein Wagner a Lohengrin-produkciója után és itt hagyja, amit idef... nos, azt, erre zéta is utalt. Ez az igazi baj. A kosztümöknek sem muszáj okvetlenül korhűnek lenni, főleg ha -mint olvasom- zavarja a közreműködőket a mozgásban. És talán jobb is, hogy a rendező "alig-alig foglalkozott a főhősök jellemével, a szituációk okozta viszonyrendszer kibontásával." Még több bajt kevert volna. A másik gond a karmesterrel lehetett.Én anno Ferencsikkel láttam először a darabot és állítom: neki köszönhetem (és bizony nem a premier "nagy" neveinek), hogy örökre beleszerettem a Ballo-ba. Amit Ferencsik csinált, az aztán nem kíséret volt! Az énekesekhez nem tudok hozzászólni, mert nem hallottam őket, legalábbis most. DE: az "emlékezetes" = Katarina Wittes szegedi Álarcosbálban pont ez a három hölgy (Rálik, Szemere, Wiedemann) énekelt és a csapnivaló produkciót ők hárman (és nem az urak) vitték el "énekesileg" a hátukon, szerepük méretével arányosan mint azt egyik első itteni beírásomban rögzíteni bátorkodtam. Igen, Rálik Szilvia -ha ez nem is tetszik itt mindenkinek, sőt!- és két kolléganője a két kisebb hölgyszerepben. Sajnálatos, ha most(anra?) csak Wiedemann teljesített kifogástalanul. Mindenesetre köszönet az elfogulatlan, plasztikus kritikáért.

6542   IVA • előzmény6539 2018-04-07 04:56:34

OFF: Azt hiszem, ezek az ember személyes tapasztalataitól és érzelmeitől is függnek.
Szülői háztartásunkban a veidling (azért sem írom vájdlingnak, pláne vájlingnak, mert eredetileg Weitling) volt középkék, ezért ezt a színt veidlingkéknek hívtuk (nem bilikéknek).
Nekem egyik kedvenc színárnyalatom a liba***zöld, ezért sértőnek találom ezt az elnevezést. Nem is pontos, hiszen erősen függ a liba étrendjétől.

6541   IVA • előzmény6538 2018-04-07 04:53:32

A jajvörös kifejezés ugyanis eleinte azt a jellegzetes piros színt jelölhette, amely ütések nyomán keletkezik a bőrön.
Bizonyára így van, de ütések nyomán nemcsak a bőr pirosodik „jellegzetes” színűre, hanem kiserkenhet a vér is, amelynek már elég erős színe van.

6540   IVA • előzmény6537 2018-04-07 04:51:55

Ezek szerint pontos voltam.

6539   Momo 2018-04-06 08:21:27

Gúnyos színnevek (színtan.hu)

(Érdekes, bár nem mindenben van igaza sztem.)

6538   Momo 2018-04-06 08:19:07

Grétsy László - Hupikék és jajvörös (Szabad Föld)

6537   Momo 2018-04-06 08:15:39

jajvörös

6536   IVA • előzmény6535 2018-04-06 03:27:33

Ezt a jelzőt ugyanúgy nem szoktam használni, mint a hupikéket. De meglátva a jelmezt, kifakadt belőlem ez a jaj – hát ennél őszintébben nem fejezhettem ki magam. Egyszer talán a „hupi” mély értelmébe is sikerül belebotlanom.
Köszönöm, az elismerésedet, kedves Lujza!

6535   lujza 2018-04-06 01:13:08

Kedves IVA, a jajvörös telitalálat! :))

6534   telramund • előzmény6532 2018-03-30 16:28:56

Köszönöm kedves sorait.Valóban jól érzi volna miről írnom,mert az életem nem volt  eddig sem unalmas.Igaz korábban a szép dolgok ,mostanság inkább a rosszul megválasztott unevezett" barátaim" okán kesrűbb a szám íze.Már,ha egyszer nekiállnék én valóban a valóságot tudnám csak leírni,ami azért nem biztos,hogy annyira lélekemelő lenne.Mind a hivatásomban mind az "operai életemben" hegyek-völgyek váltakoztak,mint szerintem mindenkinél.De azokon a csúcsokon nagyon nagy dolgok történtek.A völgyekben pedig nem sütött soha sem a nap.Nem térdepelve születtem ,ezért nem volt mindig felhőtlen  az élet.Egyszer belevágtam a közepibe,hogy leírjam,de sajnos visszaolvasva nem én voltam.És pont én hiányoztam belóle.:):)

6533   Edmond Dantes • előzmény6525 2018-03-30 15:19:51

A 2. résszel immár kikerekedett interjú nagyon érdekes volt, gratulálok.

6532   Edmond Dantes • előzmény6530 2018-03-30 15:18:11

Olvasva eme személyes indíttatású, rövid önvallomás-szerű sorait, bár nem ismerem önt és nem tudom, kihez van, pontosabban kihez nincs szerencsém, de azt hiszem, egy önéletrajz -a személyes pályafutásról nem szólva- az ön tollából vagy klaviatúrájából is számtalan zenei-operai élménnyel, érdekességgel szolgálna.

6531   IVA 2018-03-29 05:59:21

Élvezettel olvastam a kétrészes interjút Kovács Eszterrel. Hiánypótló írás is, mert a művésznő külföldi karrierjéről alig tájékoztatott az itthoni sajtó, a foyer-pletykákból pedig inkább csak félreértesülni lehetett.
Az interjúban – érthető módon – egyik beszélgetőparner sem említi meg, hogy Kovács Eszter milyen szép jelenség is volt a színpadon, legalábbis amikor Pesten láttam.

6530   telramund 2018-03-28 15:34:43

 

Nagyszerű a Kovács Eszterrel készült két részes riport.Élmény volt szavait olvasni.Nagyon várom könyvének megjelenését.

 Ez a két részes cikk visszarepített ifjúságom legszebb időszakára.Kezdő orvosként, egyetem utáni  fél éves katonáskodás idején jutottam be Az Operaházba kisegítő  ügyeletes orvosnak.Örök hála dr Schiller belgyógyász főorvos úrnak,aki akkor az Operaház belgyógyásza volt.Hallatlan lelkesedésem Házy Erzsébet irányába felajánlotta,hogy társügyeltesként részt vegyek az általa ügyelt előadásokon és így személyesen is megismerhetem a művésznőt.Később dr Mihók és dr Szolnoki Andrea mellett is segédkeztem.Utóbbik általában a második szünet végén elmentek és nekem kellett maradnom az előadás végéig.Így volt olyan hónap,hogy 2o alkalommal is előfordultam.Nagyszerű ismerettségeket kötöttem.Rengeteg ma már nem élő illetve élő művésszel nagyon jó kapcsolatom alakult ki.Sokszor gondolkozom, hogy leírom ezeket a mai napig élő emlékeim.

Nagyon kedveltem Wagnert.Így szinte minden  előadást bevállaltam.Így kerültem Kovács Eszterrel is beszélő viszonyba,aki akkor szinte mindig külföldön énekelt.Egy rém kedves ,kellemes hölgy volt.Többször beszélgettünk az orvosi rendelőben-ez persze csak számomra emlék már.De a mai napig él bennem.Nagyon sajnáltam ,amikor korán befejezte  a működését.Nem írok többet,mert az apropó ez a beszélgetés volt.

Három év után a munkám mellett már nem volt annyi időm,lassan lemorzsolódtam és csak a nézőtéri oldalról élveztem a művészetet.Pedig az énekesek nagy részével nagyon jó kapcsolatom volt,rengeteget beszélgettünk és egy a mai napig a legjobb barátom.Jó volt kicsit emlékezni,mert boldog idők voltak.

6529   nizajemon 2018-03-28 12:25:35

Annyira jó ez a beszélgetés Kovács Eszterrel.Gratulálok neki is,a kérdezőnek is.

6528   Heiner Lajos • előzmény6527 2018-03-26 12:16:13

Hat Neked, mint a Ketfarku Kutyapart tiszteletbeli elnokenek, biztosan nem.

6527   Edmond Dantes • előzmény6526 2018-03-26 11:00:26

Hogyhogy? A sörért fizetni kell?

6526   Heiner Lajos • előzmény6525 2018-03-26 10:40:18

Pedig Alzheimer bacsi jobb, mint Parkinson bacsi. Jobb elfelejteni kifizetni a sörömet, mint kilötyögtetni.

6525   Edmond Dantes 2018-03-26 08:37:12

Kovács Eszter-interjú folytatását meg sem várva jelentem: Erkel Színház-topik 9004-ben jelzett Alzheimer bácsi úgy látszik, még nem mindig kopogtat nálam. Első Wagnerem éppen a Tannhäuser volt, még bőven gimnazista koromban. Lagymatag, álmos előadásra emlékszem, a karmester és a két főszereplő nevét inkább nem említeném...de ebből a hervasztó környezetből kiragyogott egy hang és egy jelenség. Ismeretlen volt a neve, pedig névről sok énekest ismertem, olyanokat is, akiket még nem hallottam énekelni,  már nem voltak a pályán vagy nem is éltek. Szóval ő, Vénusz: Kovács Eszter volt és máig emlékszem arra az estére, arra a Vénuszra.

  
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
A mai nap
történt:
1782 • A Szöktetés a szerájból bemutatója (Bécs)
született:
1858 • Eugene Ysaye, hegedűs († 1931)
1937 • Pál Tamás, karmester
1948 • Pinchas Zukerman, hegedűs
elhunyt:
1979 • Alfred Deller, énekes (sz. 1912)
1989 • Herbert von Karajan, karmester (sz. 1908)