Csak nem azt feltételezed, hogy "zsákbamacskát" vettek, és nem hallgatták meg őket előzetesen? Ez igazán nem szép tőled!
Hát ha így találnám el a lottószámokat: https://bfz.hu/hu/koncertek-es-jegyek/koncertnaptar/?season=4261&month=&category=&q=&heatmapid=9&utm_campaign=bfz20240206_2 Az Ariadne és mások (előadók is!) miatt nagyon örülök, Bruckner egyetlen maradandó kamaraművének műsorra tűzésével, amivel letudják a jubileumi megemlékezést, felejthetetlen kollégámat idézve kellő bosszúsággal viseltetem.
Igazad van, Csajkovszkij operája nem változott 20 év alatt semmit, ugyanolyan fantasztikus, mint 134 éve volt. Csak, hát nem mindegy, hogy kik éneklik. Az Operaházban most éppen ezek. Szerencsétlen szereposztás? Biztos váratlan lehetett az illetékesek számára, amikor kiderült, hogy a meghívott külföldi énekesek nem tudnak énekelni. :)
Ennyire nem vagyok pesszimista, ez az idei állapot csak a szerencsétlen szereposztás miatt állt elő...
Röpke 20 év alatt ide jutottunk. A zuhanás jól dokumentált. 2003-ban világszínvonalú produkció, mára pedig ez. Lehet írni róla, de fölösleges.
Nagyon szeretem a Pikk dámát, és szerettem a 2003-as eredeti produkciót, amely után Bándi Jánosnak azonnal kijárt volna a Kossuth-díj. (Persze nem kapott, helyette Nagy Feró és hasonlók.) Ő volt az utolsó Hermann Budapesten, mindenki más csak próbálkozott vele, többnyire sikertelenül. Különösen Kristian Benedikt, de Maishuradze se volt jobb. Mantynuk inkább sikeresen próbálkozik, ami a hangi részt illeti, bár az egyértelmű, hogy ő sem az a drámai tenor, amit ez a szerep megkíván, főleg a közép- és mély fekvésben. Alakítása, ahogy Zéta is írja, sajnos nélkülöz minden szuggesztivitást. De azt mondom, az ő meghívása érthető, indokolható, magyar jelölt egy negyed sincs a szerepre. Ellenben semmi nem indokolhatja az orosz szoprán meghívását, aki egyszerűen botrányos. Ez a csúnya, éles, szúnyog hang totálisan alkalmatlan Lizának, amely Milaskina, Visnyevszkaja, Guleghina szerepe volt, egy időben Mirella Freni aratott benne hatalmas sikereket. (Ajánlom mindenkinek a mű 1992-es bécsi előadásának videóját a youtube-on, a valaha élt legjobb Hermannal, Atlantovval, Frenivel, Chernovval, és már hangtalanul is lehengerő és döbbenetes Martha Mödllel, vezényel Ozawa.) Svetlana Aksenovát végig rossz volt nézni, még rosszabb hallgatni, de a szerep csúcspontján, a Néva parton tényleg kiverte a biztosítékot. Ha én írtam volna kritikát, ez lett volna a címe: Zerlina a Néva partján. Ezzel kb. megjelöltem volna a szerepkört melyre hangja predesztinálná -- illetve mégse, mert Zerlinához szép hang kell, az övé pedig kifejezetten csúnyácska. Ehhez képest, kapaszkodjanak meg, júniusban tíz előadásra van kiírva Turandot szerepében Brüsszelben. Ha elénekli, és nem készül ki már a próbák alatt, mindjárt be is adhatja nyugdíjkérelmét, mert hogy hangja nem marad, az fix. Sajnálnám érte emberileg, csak az vigasztalna, hogy így nem kell majd újra elszenvednünk, ha valaki az Operaház csodás szereposztói közül ismét meg akarná hívni. Isten ments!
Ruszalka 3. felvonásában az íves lépcsőre ki voltak rakva kicsiny lámpácskák. Ahogy Ruszalka felfele végig ment a lépcsőn minden másodikat felkapcsolta. Vártam, hogy jön egy következő szereplő aki a kimaradottakat felkapcsolja. Nem jött, így azok sötétek maradtak. Elgondolkodtam, de nem jöttem rá:
Imponáló, milyen alaposan követi szerkesztőnk Szikora János pályafutását. Én nem. Lehet, hogy "kiégni látszik", nem tudom megítélni. Esetünkben (Ruszalka) nem éreztem úgy, hogy a színház és/vagy a rendező "nagy ziccert hagyott ki". Néhány más beírásból értesülhettünk arról, milyen elképesztő irányba és módon facsarták ki máshol mások a darabot. Igaz, játszották már párszor elszórtan a Ruszalkát határainkon innen, de az igazi itthoni bemutató mégiscsak a mostani operaházi (volt). Magam igazán nem vagyok az ún. "modern" rendezések ellensége, de nem gondolnám, hogy ezt a produkciót jobban tele kellett volna hinteni sziporkázó ötletekkel. Lehet, hogy Szikorának (már?) nincsenek is sziporkái, de nem baj. Azért annál biztosan többet láttunk, mint hogy a szereplők bejöttek meg kimentek. Maga a díszlet is olyan volt, hogy csupán járkálni a lépcsőkön meg alattuk, meg föl s le, már önmagában látványos teljesítmény és történt még ott sok minden. A középső felvonás art deco világa különösen tetszett; lehet, hogy a tojásos bűvészkedés nem volt szerencsés, de szerintem az Erdőőr és a Kukta szerepe(ltetése) kicsit vagy nem kicsit fölösleges. Nem látom a dramaturgiai funkciójukat, inkább csak színesítik a mesét. Már elfelejtettem azt a tojásos jelenetet. Meglehet, suta dolog volt ... mint a két szerep(lő) maga. Az meg, hogy a nimfák emlékeztetnek a (rajnai) sellőkre, nem csoda: valamelyest kolleg(in)ák ők, csak amott folyóban hancúroznak, emitt tóban, meg amazokat más probléma foglalkoztatja, mint emezeket. Két énekes téves szerepeltetését a saját szerény beírásomban magam is észrevételeztem, ezek szerint nem tévedtem: szakember is így látta-hallotta. Rálik Szilviát viszont elfogadtam olyannak, amilyen és ebben a beállításban, ha nem is egészen boszorkány, de bizony féltékeny bajkeverő. Úgy akarja elcsábítani a kiszemelt Herceget, hogy ezerrel Ruszalka ellen hangolja. Ezt az intrikus attitűdöt szerintem jól hozta Rálik hangban és játékban. A két főszereplőről nagyjából hasonlókat bátorkodtam írni, csakúgy, mint Halász Péterről, utóbbi teljesítménye nekem fenntartás nélkül tetszett.
Gardelli Bruckner tolmácsolásai
Budapesten:
IX. szimfónia - 1971.
október 29., Zeneakadémia, ÁHZ
VII. szimfónia - 1973.
április 24., Erkel Színház, ÁHZ
VIII. szimfónia - 1974.
október 17., Zeneakadémia, ÁHZ
IV. szimfónia – 1976. október 12., Erkel Színház, ÁHZ
VII. szimfónia - 1987. május 15., Budapest Kongresszusi
Központ, ÁHZ
VIII. szimfónia – 1988. március 7., Zeneakadémia, ÁHZ
VII. szimfónia – 1991. december 12., Zeneakadémia, ÁHZ
Miskolcon:
IV. szimfónia – 1976. október 11., Miskolci Nemzeti Színház, ÁHZ
Gardelli elég sok Brucknert vezényelt nálunk, többet, mint bárki más akkoriban:
Amit én hallottam, az a közvetítés fölvételről volt, így mindkettőnknek igaza lehet. Gardelliben és a B.VIII-ban (magam akkor még ezt a művet -szemben pl. a IV-kel és a VII-kel- kevésbé "vettem be", s pont ez volt az egyik első olyan előadása, amin rájöttem, hogy nem túl hosszú és nagyonis élvezhető, stb.) biztos vagyok, a zenekarban nem, de hogy magyar zkr. és magyarországi hgv. volt, abban igen.
A 90-es évek felejthetetlen előadását Kocsis és a BFZ produkálta még a BKK-ban. Kroó az ÚZÚ-ban erről beszélve említette, hogy tudós barátja (nyilvánvalóan Virány Gábor) szerint a Bruckner/8 tízévente csendül fel élőben Bp.-en. Az általam említett Bruckner-Csajkovszkij váltás 1985 májusában történt, ami nem zárja ki, hogy ezt megelőzően Gardelli vezényelte a Rádiózenekart, amelynek tagjai a szokásos magyar haladó hagyomány trehányság/dzsentri mentalitás okán megtagadták a szokatlan darab előadását, így kármentésként vették elő az agyonjátszott repertoárdarabot. 4-5 évvel később ezt már nem tehették volna meg. :ODDD Félreértés ne essék: 2 életre szóló Csajkovszkij élményem a 4. (LSO, Sir Colin Davis) és az 5. (Utopia, Teodor Currentzis) szimfóniához fűződik.
Nem emlékszem rá, hogy mikor, de talán a 90-es évek közepetáján egyszer várakozásra kényszerültem autóval, s elég hosszan, így a már szóló közvetítés végére ért, s Bruckner VIII. szimfóniát L.Gardelli vezényelte, talán a rádiózenekar élén, de az biztos, hogy magyar együttessel, Mo-n. Nem éppen hifi-körülmények voltak, de máig emlékezetes nekem, annyira tetszett az előadás - egy pillanatra sem volt unalmas, sőt.
Jöhet Piroska és a 3 kismalac (kecske) is. :O)))
A hölgy és az urak gyönyörű tanúságtétele. ÍGY kell szeretni a MESTERt. Nagyon köszönöm!
Én Wolfra szavazok:), ahogy már említettem :)
Bruckner’s Symphonies: the leading conductors of Bruckner’s music explore the symphonies | Gramophone
Mertek volna így tenni a hangászok Kocsis életében! :ODDD Lassan 40 éve, amikor Gardellivel Bruckner VII-et hirdettek, odamentem a a BKK-ba a kolléganőmmel, erre kiderült, hogy Csajkovszkij V megy. A Rádiózenekar zenészei feltehetően a maestro arcába röhöghettek, hogy nem tudják megtanulni, hosszú, a budapesti közönségnek nem ez kell stb. Gardelli meg nem akarhatta kenyértörésre vinni a dolgot. Summa summarum, visszaadták a jegyek árát, nem csak kettőnknek, mert rajtunk kívül mások is csak a Sankt Florian-i orgonász műve miatt jöttek (volna) el. Szép májusi este lévén, egy akkoriban drágának számító helyen elfagylaltoztuk a pénzt.
No látod! Ingyen a YT-n egy halom remek felvételt találhatsz, avagy sohasem késő! (Én meg hosszú évek óta reménykedem abban, hogy megkedvelem Bruckner egyik legrettenthetetlenebb híve, Hugo Wolf dalait. Azért sem megy, pedig a 2 szerző egyes művei között van némi időtartami és hangzásbeli különbség.)
Egy-egy évados repertoár kialakításánál, ritkában játszott
szerzőknél az is belejátszik a képbe (hogy melyik darab kerül elő), hogy mi van
foglalkoztatni kívánt karnagyok repertoárján. Ami ritkán megy, azt nem
csinálták, nem tudják a karmesterek, és ezért tanulni kell.
Új művet tanulni, pedig macerás. Az nem megy, hogy hirtelen előveszünk 3 új szimfóniát
(noch dazu operát), és előadjuk. (Még akkor se, ha kotta van a karmester előtt.)
Arra fel kell készülni. (Tekintve, hogy az előadók nem szólnak vissza, szerintem
nem igazán tudják a karnagyok, mennyire látszik, amikor nem készültek fel
rendesen egy-egy darabból. Pedig látszik.)
Úgyhogy az is megköti a műsortervezők kezét, hogy mit tud, és mit hajlandó még
mellé megtanulni, aki vezényelni fog. És lehet persze vendégkarmestert hívni
egy-egy műhöz.
Bizony én "brucknertelenül" öregedtem meg, csakis a Kimernyának azaz -dni- szerkesztőnknek köszönhetem, hogy besser spät als nie valamicskét belekóstoltam .. khm .. néha nem jókor és elbuktam. Amit hallottam tőle, abban sok szép és jó van. A rangos linzi Brucknerhausban sem az ő műveit játszották, amikor ott voltam. Igen, szívesen végigmennék apródonként legalább a szimfóniáin. Bőséges kórustermését, miséket, orgonaműveket (szègyen, gyalázat) kevésbé vállalnám. És igen, ha választhatnék, hogy mit szeretnék egy koncerten hallani, akkor ma már inkább őt, mint ... de inkább nem sorolom. (.. de Mahler elé valszeg sosem kerül nálam.)
Bruckner helye valahol Beethoven kategóriájában van. A szokásos magyar kényelemszerető igénytelenség/ patópáli hozzáállás és mindig mindenkinél mindent jobban tudás ismeretében le merném fogadni, hogy a 2024/25-ös hangversenyévadban az eddigi gyakorlatot is felül- helyesebben alulmúló gyakorlat érvényesül majd, azaz a hazai zenekarok úgy emlékeznek meg Kántor Uram születésének kerek évfordulójáról, hogy a szezonban 0 alkalommal adják elő a műveit. Nem izgatottan várom a BFZ meghirdetett programját, hiszen ők az első fecskék. Fischer Iván eddig 1-1 szimfóniát beleillesztett az évad műsorába, de a legutóbbi maraton kínálkozó alkalmát kihagyta - miközben feltétlenül dicséretet érdemel a skandináv szerzők műsorra tűzése miatt. Persze nem vagyok optimista a BFZ-t illetően sem. A Rádiózenekarnál Kovács Jánosban bízom, maestro Frizza e szempontból sötét ló. Vashegyire, a barokk és bécsi klasszikus tucatszerzők, újabban francia operaszerzőcskék apostolára kár ennél több szót vesztegetni. Reménykedem Kellerben és Farkas Róbertben (Concerto Bp/MÁV). A pécsiek élén Bogányi Tibor nyilván cselekedett volna a tárgyban, csakhogy ő távozott az együttes éléről. Ami Kesselyákot, ill. BT vendégkarmesterként történő fellépését illeti, fogalmam sincs. Ugyanez érvényes a győri és a szombathelyi zenekarokra is.
A sztálingrádi vereséget követően is ez a tétel ment a német rádióban az Eroica gyászindulója mellett.
Gondolom, erre a Ken Russel rendezte filmre gondolsz:
The Strange Affliction of Anton Bruckner (1990)
...és ha eddig nem tudtuk -ahogy pl. én sem tudtam, csak megfejtéshez előástam- ez az Adagio volt a Führer halálát követő gyászzene a birodalmi rádióban.
Anton Bruckner 200 – merengések egy bicentenárium kapcsán 000.rész
Azta!
Verebics Ibolyával készült interjú nagy örömmel töltött el, már csak azért is, mert közvetlen, személyes emlékek jutnak Róla eszembe. Az operaszerepeiben ismertem meg, valamint az egyházzene nagy lélegzetű alkotásaiban szerzett gyönyörűséget hallgatóságának, így nekem is. Alkalmam volt Verebics Ibolyát a nyolcvanas évek második felében a Pesti ferences templomban előadott hatalmas Bach-oratóriumok szopránszóló-előadójaként is üdvözölni, hiszen abban az időben a Liszt Ferenc Kórus tagjaként benne voltam az énekkarban, így egész közelről figyelhettem Őt és hallgathattam szépséges énekét. Nagyon közel került a kórustagokhoz, szimpatizált velünk és karnagyunkkal, mindig szívesen jött, ha hívtuk. Megszerettük. Lényének kisugárzása senkit nem hagyott közömbösen, ezért is szomorúan vettük hírét külföldre távozásának, és utána már sajnos nem folytatódott az együttműködésünk. Énekművészi pályájának későbbi alakulását figyelemmel követtem, ha eljött Magyarországra igyekeztem koncertjeire eljutni és még pár évig az Operába is jegyet váltani egy-egy előadására. Mindig szívesen emlékszem vissza a régi időkre, a kedvenc énekeseimre, ezért is örömmel olvastam most Zétának Verebics Ibolyával készített interjúját.
Jegyzeteimből
visszakerestem ezeket a címeket és időpontokat:
Bach: Máté-passió (1986. március 27., Pesti ferences templom) – Verebics Ibolya, Gács Mária, Keresztessy Péter, Németh József, Szécsi István, a Liszt Ferenc Énekkar és Zenekar, vezényel: dr. Bucsi László
Bach: h-moll mise (1987. november 21., Pesti ferences templom) – Verebics Ibolya, Takács Tamara, Keresztessy Péter, Tóth János, a Liszt Ferenc Énekkar és Zenekar, vezényel: dr. Bucsi László
Bach: Magnificat (1989. november 25., Pesti ferences templom) – Verebics Ibolya, Takács Tamara, Molnár András, Vághelyi Gábor, a Liszt Ferenc Énekkar és Zenekar, vezényel: dr. Bucsi László
Verebics Ibolyát a róla szóló cikkben igazán megillethetné nagyobb figyelem.
Bizonyára mindnyájan nagy érdeklődéssel olvastuk, csakhogy...
Nos, ..."felételezem", hogy ez a cikk valójában NEM az aláíró alkotása,
vagy az elmúlt két évtizedben négert alkalmazott.
Nevek és címek szerepelnek:
Németh Judith, Komlósi Ilkdikó, Dido és Aeneis
Fura szavak sorkoznak:
rendívül ígéretes, előre ugrok a történetedben, kihívás (többször),
Rilling hogy reagálta le, ziccerhelyzet, Würzbürgban
az az szaktudás és támogatás, szeretném, ha ha úgy emlékezne
És sok-sok tucatnyi vesszőhiba és szerkesztési hiba!
Ez nem a megszokott momus-nívó!
Igen, igen, és még Horne is ott van :) Nem ismerem ezt a felvételt.
Köszönjük ezt a nagyon szép Verebics Ibolya-riportot.
Én a 90-es évek közepén Grenoble-ban láttam őt a helyi színházban egy utazó, elsősorban bolgárokból álló társulat Tosca-produkciójában. Nem ő volt eredetileg Toscának hirdetve, de beugrott.
Én is köszönöm az interjút Misura Zsuzsával! Régen hallottam már Róla, örülök, hogy jól van! Isten éltesse!
Bár az Operában Lady
Macbethként nem lépett színpadra Misura Zsuzsa, de akinek szerencséje volt,
2000 nyarán Óbudán, a Zichy-kastély udvarán hallhatta őt e szerepében is! Három
Macbeth volt betervezve, amiből a körülmények szerencsétlen alakulása miatt két
és fél előadás realizálódott. Nekem pechemre, erre a harmadik, „fél”- előadásra
szólt a jegyem (ez is már az eső miatt, az első felvonás második képe alatt
félbeszakadt előadás pótlása volt…), mert Pier Giorgio Morandi karmester a
második felvonás közepén – többszöri megszakítást követően – kénytelen volt
végleg leinteni a zenekart… A szomszéd kerthelyiségben ugyanis egy rendezvényt
tartottak, s a kihangosított ének-zenéjük olyan hangos volt, hogy „elnyomta” az
operazenét és a színpadon szereplő énekesek hangját is. Erről a bosszantó és
zavaró kalamajkáról 2005-ben részletesen beszámoltam az Opernglas, avagy operai
távcső... topicon a 6146 sorszám alatt. Misura Lady-alakításával, ami kevésre
alkalma nyílott ott, így is lenyűgözte a publikumot; a szabadtéri viszonyok
persze eleve behatárolják a hallható énekesi produktumot, de ami átjött, lejött
a színpadról hozzánk, mégis maga volt a bűvölet: gyönyörű szopránja mellett
„elsikkadt” Gurbán János, Rácz István és Kiss-B. Atilla éneke, igazi királynői
jelenség volt, akiből sugárzott a nagy formátum … Azóta bánatom, hogy nem az
első két előadás egyikére váltottam akkor jegyet!...
Fantasztikus személyiség, remek humora van és nagy szíve. Emlékszem, mikor még a tojáshéj a fenekemen volt az énekkarban, a Fertőrákosi színházban Abigaillét énekelt, én meg boldogan vigyorogtam az összes magas hangnál, annyira jó volt hallgatni azt a gondtalanságot, ahogy szórta a h-kat, c-ket. Később egy külföldi hakniban találkoztunk azzal a tenoristával, aki az elhíresült Népstadionbeli Aidában a partnere volt, évekkel később is áradozott róla. Vagy tíz évig tanultam nála, amiért örökre hálás leszek a sorsnak. Egy kutya nehéz frázist az atyaúristennek se tudtam elénekelni, Ő megmutatta, már akkor is hetven felé járt. "Ja, így könnyű, próbáld az én hangommal" viccelődtem vele. Szóval, Misura Zsuzsa egy unikum, egy valódi csillaga minden tekintetben a magyar operatörténetnek.
Köszönet a Misura interjúért. Igazán szép, szívet melengető beszélgetés.
Bennem most egy világ omlott össze, Momo és Búbánat miatt is.
A macsó beírásaim ellenére :) az én személyi számom is kettessel kezdődik.
Lajos, én több mint 20 éve írok ide. Nekem azóta gyanús, hogy te pasi vagy...
Kedves fórumtársunkat, Herm Afroditét hová soroljuk?
Én meg az igazi nevemet is megírtam, mondjuk azt házon belül kb mindenki tudja, milyen nicknéven írok.
A nevem elég árulkodó, de a biztonság kedvéért kijelentem, hogy a személyi számom 2-sel kezdődik.
Szálka vs gerenda avagy vélemény vs gyalázkodás avagy mi vélemény és mi gyalázkodás, azt "én" mondom meg...
Kár...:( Olyan ez, mint egy nagy álarcosbál. Még az is lehet, hogy álszakáll virít Zéta arcán.
Kedves T.
Jelzem, hogy én is fiú vagyok. a Momo, ez esetben a Maurice franciás becézéséből ered. (vö.: Fifi, Lülü, Bebel... stb.)
Ps.: Hogy fokozódjon a helyzet. olyan fórumtárs is van, aki határozottan női nickneve ellenére fiú.
:-)