Milyen érdekes: a fogadatlan prokátorok a hozzászólásukban
szinte ugyanazokat a nyelvhelyességi és helyesírási hibákat követik el,
mint amiket a védelemre szoruló fordító.
Valószínűleg csak a véletlen műve ez a különös egybeesés.
Ráadásul 8049 alatt ez áll:
"valaki akkor szólaljon meg..., ha ő maga „legalább olyan rossz” minőségű munkát
tett már le az asztalra. Amíg pedig ez nem így van, addig hallgasson mélyen..."
Ha ez kihívás akarna lenni, akkor elfogadom!
Kérdés, belefér-e az "Olvasói levelek" kérdéskörébe egy kis szópárbaj.
Ha igen, akkor részemről mehet, a fegyvert én választom meg:
legyen a "forditó" által az egyik fő kedvencének nevezett,
éveken át dédelgett operafordításából a legismertebb ária.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mercé, dilette amiche, Di quei leggiadri fior;
Il caro dono è immagine Del vostro bel candor!
Oh! fortunato il vincolo Che mi prepara amor;
Se voi recate pronube Felici augurii al cor!
O caro sogno, o dolce ebbrezza,
D'ignoto amor mi balza il cor!
Celeste un'aura già respiro
Che tutti i sensi m'inebbriò!
O piaggie di Sicilia, Risplenda un dì seren(o);
Assai vendette orribili Ti lacerano il sen(o)!
Colma di speme e immemore Di quanto il cor soffrì,
Il giorno del mio giubilo Sia di tue glorie il dì!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
(Verdi: I vespri...)
Lássuk, melyik változatát tartja a legszebbnek.
Kedves Csákovics Úr!
Lehet, hogy befejezte eme topic olvasását, azért kicsit késve de szeretném megköszönni Önnek, hogy a számomra oly kedves korai Verdi műveket leforditotta.
Nagy hiányt pótolt ezzel, minden Verdi opera cd-m megvan ebből a korai cca 16-ból de csak úgy libretto nélkül tudtam hallgatni.Most köszönettel újból előveszem őket-nagy élmény lesz.
Egyetértek Momóval, nem ér ez ennyit. Köszönöm annak, aki védelmemre sietett, de köszönöm a Héterő néven író embernek is, hogy valós és nem valós hibákra felhívta a figyelmemet, írásai sok tekintetben nagyon tanulságosak voltak számomra. Az operáknak és az Operának sok barátot, önöknek további jó beszélgetéseket kívánok!
"Tisztelt Fórumozók, Ezúton hívom fel a"
"Hogy mindenki értse a problémát a következőről van szó, röviden:"
"hogy aztán"
Tovább rágódni mindezeken értelmetlen; az ügy magáért beszél.
Az említett úr nevét tulajdonképpen nem is írtam le,
mert nem róla van szó, hanem a jelenségről:
milyen értékek felmutatásával kerül valaki
nemzeti kultúránkat meghatározó-befolyásoló pozícióba.
Kár lenne bizonygatni, hogy az illető fő értéke
nem a magyar nyelv avatott ismerete és alkalmazása,
hanem valami más, a jövőben kerülendő szempont!
Minél többet védekezik, annál inkább bizonyítja hibáit:
olyan "nyelvészeti" közleményt idéz,
amiben már megnyitáskor ordít az "evvel" -féle magyartalanság;
"irodalmi"-nak nevezett hetilapunk vezércikkeiben ez a szégyen
még elmegy, de hiba lenne kötelezővé tenni az Operaházban is...
Jellemző az érintett úr vádjainak alaptalanságára (jellemére?)
az alábbi megjegyzés: "hogy őt idézzem, tr...a munkát végez".
Egyik írásomból sem idézhet ilyesmit,
hiszen nem is tudná idemásolni a le nem írtakat!
Ilyen szavakat nem illendő használni nyomós ok nélkül.
Más szájába mocskot adni pedig - jellemtelenség!
A "nyelvi hülyeség" fogalma ma értelmezhetetlen,
ha a véleményeket a marxista-leninista alapokon álló
akkori nyelvtudósok álláspontjára álapozzuk,
de ez már OFF-topic...
Amiket leírtam, az nem egy bizonyos valakire vonatkozik,
hanem az Operaház jövőjével van kapcsolatban.
Ha ugyan lesz jövője az elmúlt évek megpróbáltatásai utan...
Ezúton hívom fel a tisztelt olvasók szíves figyelmét, hogy Héterő nevű kommentező reakciója milyen hamis képet próbál adni Csákovics Lajos operafordítói képességeit illetően.
Hogy mindenki értse a problémát a következőről van szó, röviden:
1.) Héterő az Operaház fordítójának operafordításokat tartalmazó blogján egy pont NEM operafordítását tartalmazó írását vett górcső alá. Ugyanis az a roppant problémája akadt, hogy a fordító ebben a bejegyzésében egy tárgyesetű személyes névmást (őket) élettelen dologra alkalmazott. Héterő, hangsúlyozom a nem operafordítást tartalmazó szövegből azt a következtetést vonta le, hogy a több, mint 20 éve fordításokat készítő Csákovics Lajos csapnivaló, hogy őt idézzem, trágya munkát végez.
2.) A fordító, hogy bebizonyítsa a tárgyesetű személyes névmás is alkalmazható élettelen dologra és fordítva Szepesy Gyula leíró nyelvész „Nyelvi babonák” című munkájában (2. fejezet, „Őket - Azokat”) nézett utána a kérdésnek. A nyelvész pedig Arany Jánosnak, a magyar irodalom géniuszának tanulmányára hivatkozik, aki számtalan példával illusztrálja, hogy márpedig a személyes névmás is alkalmazható élettelenre és fordítva (azaz pl.: „azokat” élő személyre).
3.) Ezek után Héterő -nem találván máshol fogást- a fordító levelében levő, NYILVÁNVALÓAN a gépelés során keletkezett elütéseket szedte össze és abból vont messzemenő következtetéseket a fordítói képességeket illetően.
Ebben az esetben Héterő kritikája akkor lehetne elfogadható, ha Csákovics operafordításait nézte volna át, de nem, ő egy nem operafordítást tartalmazó blogbejegyzést és egy válaszlevelet vett alapul, hogy aztán trágyának minősítse a hiánypótló munkákat.
Majd, amikor az általa felvetett nyelvi hülyeséget szakértői módon cáfolják meg, akkor annyit sem bír magából kifacsarni, hogy „szíves elnézését kérem, amiért rossz színben tüntettem fel fordítói minőségét illetően”.
Fentiek tükrében az a véleményem, hogy valaki akkor szólaljon meg és illesse jogos, építő kritikával (nem pedig becsmérlő szavakkal) egy másik ember teljesítményét, ha ő maga „legalább olyan rossz” minőségű munkát tett már le az asztalra. Amíg pedig ez nem így van, addig hallgasson mélyen, akkor legalább olyan okosnak tűnhet, mint amilyen okosnak képzeli magát.
Kimoderált bejegyzése (Erkel Szh. 2189.) kizárólag személyeskedő jellegű beírás volt, a fórum témájától teljesen független. Az előzmény (Erkel Szh. 2187.) ezzel szemben a topik alapkérdésével foglalkozott, itt-ott némi személyeskedő felhanggal.
Annak idején hoztunk létre személyes problémákra vonatkozó fórumot, javaslom használatát.
Kedves -zéta-! Én igazán nem vagyok híve annak, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is, de amikor kimoderál egy-egy hozzászólást el kellene olvasnia a sokszor provokatív előzményt is, amire az ember vérmérséklete szerint válaszolni kénytelen. Így kellett volna tennie az Erkel topik IVA és köztem zajlott utolsó pengeváltásánál is. Válaszoltam egy olyan hozzászólásra, ami nyomokban viselte magán a topik eredeti rendeltetését, ellenben nem mellőzte a személyeskedést. Úri módon Ön akkor kezelte volna jól a problémát, ha a kiváltó okot is megszünteti(törli). Talán majd legközelebb. Üdv.
Ezt én sem értem. Megnéztem az Abbado topicba írt két törölt hozzászólást, semmi kivetnivalót nem sikerült bennük felfedeznem. Egy vélemény volt, aminek a közlését nem kellene korlátozni.
Persze haragudni nem szabad rá, csak túl sok offtopikot nyitott indokolatlanul a Fidin, amúgy nem igazán van tisztában pl. a j és ly közötti különbséggel, a hajót következetesen halyónak írja, nem tudom, miért...
Igen, szegény rokkantnyugdíjas ex-villamosos és kántor, aki állandóan topikokat nyitogat a Fidin...
Helyesírási hibái nagyrészt rossz látásának tudhatók be.
A bocsánatkérés talán kevés is az alábbi stílus tükrében:
"fidelio [5877] - tannhauser
nna
megyek virtuálisan Bécsbe, ha akartok.gyertek utánam
wiener strassenbahn statistik c2
pontosan irjátok ugy ahogy irtam. akkor ki kéne a gépnek a dolgokat
elvileg lenni kéne a dumának.de pontok.és vesszö nélkül
a bal felsö regiszterbe irjátok be :
wiener strassenbahn statistik c2
ez kilencven pót listája
nna megyek kassára, de mivel kassa-sajnos- szlovák. muszály lesz két nyelven irni"
"s ha esetleg megvásárolná a műsorfüzetet (ahogyan én is tenni fogom),
a benne található magyar nyelvű szövegben is kevés hibára akad."
Lássuk, mire lehet számítani a 8032-es bejegyzés tükrében!
személyes illetetségem (!)
Akinek véleménye van oda is leírhatja
az e-mail címem szintén fel van tüntetve
valamira valónál értékesebb
tanitónénik
milyen tortúra egy számla helyes megírás, illetve annak elfogadtatás
hanem sajnos általános jelenség
állami és magáncégeknél egyaránt
nem egyyedi esetről van szó
De ezzennel leveszem a blogomról
az Operaháznál hivatalból sajnos nincsen ilyen
Ezért én privátim szoktam lektoráltatni
bár nemmagyar nyelvi lektorral
műfordításait, melyek
segéd kezet tud nyújtani
Bár percig sem tagadom
szövege megtalálható lesz
részint megszállotságból (!)
énekesektől, karmasterektől, akik
akik jelismerték munkáimat
Augeász király
ő maradt akirály
Végezettül szép élményt kívánok
Nagy élmény lesz - bizonyára - a hibátlan magyar felirat!...
Kedves Csákovics Lajos!
Nem szóváltásuk lényegét, csupán a felületét érintem:
A nicknév ugyan szinonimája az álnévnek és a rosszabb ízű fedőnévnek, és nevezhetjük internetes hagyománynak is – de nem kötelező, hanem csak lehetőség, amivel sokan élnek, élünk. Viszont a polgári vagy művésznév használata is lehetőség, ezért nem gondolom, hogy elnézést kellene kérni érte.
Az ők, őket stb. élettelen dolgokra vonatkozó használhatóságát meg szeretném erősíteni azzal, hogy emlékeim szerint Grétsy László is javasolta valamikor, a köztévé Álljunk meg egy szóra! című nyelvhelyességi műsorában.
Internetes hagyomány a helyesírási és gépelési hanyagság és igénytelenség is, és egyre jobban tapasztalom, hogy íratlan illemszabály ezeken átsiklani. Persze az erélyesen kioktató partnereket nehéz nem szembesíteni a hibáikkal. Ön itt azért jelentkezett, mert vélt, illetve koholt nyelvhelyességi hibával (is) vádolták. Csupán ezért célszerű lett volna ellenőriznie írását: kár, hogy ennek mellőzésével támadási felületet adott annak, aki esetleg visszavonná elvétett támadását.
Előre is elnézést kérek, hogy az internetes tradíciókra fittyet hányva most sem álnevet használok, hanem csak így egyszerűen, a magam nevén írok, de megvan ez a rossz szokásom. Meg aztán, mivel személyes illetetségem miján voltam kénytelen regisztrálni itt, furán is mutatna, ha mondjuk 'alkalmatlan36', vagy valami hasonló néven szólnék hozzá a beszélgetéshez.
Mindig is vallottam, hogy a jó szándékú kritikát meg kell hallgatni, meg is kell szívlelni, a rosszindulatú mószerolásra is érdemes figyelni, mert abból is tanul az ember.
A Héterő fedőnéven író ember írását tegnap este olvastam, s megvallom, szíven ütött.
Írásának alapját az szolgáltatta, hogy az inkriminált blogbejegyzésemben élettelen dolgokra két alkalommal is használtam az „ők” személyes névmás „őket” tárgyragos alakját.(Mindkét alkalommal semmiféle életjelet nem mutató számlákról volt szó.) Meg is ijedtem, mert ez valóban súlyos nyelvtani hiba lehet, amit én eddigi életem során mindig is így használtam. Hogy nyelvismeretemet helyes irányba tereljem, internetes segítséghez fordultam. Ott pedig Szepesy Gyula leíró nyelvész Nyelvi babonák című könyve, és azon keresztül Arany János siettek védelmemre. Nem idézek belőle, itt bárki elolvashatja az ide vonatkozó ŐKET – AZOKAT című fejezetet: ŐKET-AZOKAT
Az ott leírtak némileg megnyugtattak; talán nem vétettem oly nagyot, de köszönöm Héterőnek, hogy felhívta figyelmemet erre a nyelvi vitára. Jelzem, hogy az én blogomon is, mint általában a blogokon, bárki számára adott a hozzászólás lehetősége minden egyes bejegyzésnél. Akinek véleménye van oda is leírhatja, az e-mail címem szintén fel van tüntetve, a szemérmesebbek részére.
De Héterő nem elégedett meg azzal, hogy felhívja vélelmezett hibámra a figyelmet, kérdéseket is tett fel, amikre ezúton megpróbálok válaszolni, legjobb tudásom szerint.
Kedves Héterő nevű ember!
Ön írta: „Mi az oka, hogy meleg fogadtatásban részesül az, akit egy magyarul még valamennyire beszélő tanítónéni is kukoricára térdepeltetne?” Ami igaz, az igaz, sosem kaptam igazán jó jegyeket nyelvtanból, de ennek ellenére sem a – szerintem a valamira valónál értékesebb – tanitónénik, sem a tanárnők nem térdepeltettek kukoricára. Az igazgató úr történelem órán egyszer meghúzta a pajeszomat, Irma nénitől kokit kaptam matekon, és második osztályos koromban a plébános bácsi egyszer hegyesorrú cipőjével fenéken billentett hittan órán, mert általam viccesnek gondolt közbeszólással fűszereztem a mondandóját. Ennyi fenyítésre emlékszem.
De a hittan sem szoktatott rá igazán a térdeplésre, később sem volt rá szükségem. Az Operaházi „meleg fogadtatás”-ról beszélni is furcsa akkor, amikor az ön által olvasott bejegyzés arról szólt, hogy milyen tortúra egy számla helyes megírás, illetve annak elfogadtatás! Azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem kizárólag a MAO-ra jellemző, hanem sajnos általános jelenség állami és magáncégeknél egyaránt. Mégis úgy gondoltam, van némi sajátos humora, ahogy az ember föl-le mászkál két papírral a kezében, mert az jelenti a fő problémát, hogy lehet-e a Budapest-et Bp.-re rövidíteni a számla kiállításakor, s mindez egy blogbejegyzésnyit megér. „Kikérem magamnak”-ról nem volt szó, ám feltételezve, hogy nem egyyedi esetről van szó, némi fanyar méltatlankodás valóban kiérzett az irományból. De ezzennel leveszem a blogomról azt a beírást, mert weboldalamnak egyáltalán nem az a célja, hogy én is rúgjak egyet a sokat kárhozatott intézményen. Valóban nem elegáns.
„Ha még nem késő, érdemes lenne azt a fordítást átnézetni valakivel, akit ugyan nem melegen ajánlanak, de valami sejtelme van a magyar névmások használatáról..”
Ebben egyetértek önnel. Magam is nagyon örülnék, ha lenne egy lektor, aki átnézi a munkát leadás előtt/után, de az Operaháznál hivatalból sajnos nincsen ilyen. Pedig csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit! Már ha nem a tétlenség a legnagyobb hiba... Ezért én privátim szoktam lektoráltatni a fordításaimat; bár nemmagyar nyelvi lektorral, de az Olasz Intézet egyik professzorával nézettem át a Mefistofele-fordításomat, aminek elkészítéséhez felhasználtam Jékely Zoltán és Kálnoky László Goethe-fordítását, illetve Radó Antal és Pál Tamás műfordításait, melyek a Boito-operához készültek. Őszintén mondom, hogy amennyiben ön, vagy az a valaki, akire utalt írásában, segéd kezet tud nyújtani fordításaim lektorálásában, nagyon szívesen veszem!
„Ugyanakkor célszerű lenne elemezni azt is, mi motiválja valójában a megbízókat, amikor alkalmatlanra bízzák a feladatot és szégyent hoznak az amúgyis megtépázott hírnevű Magyar Állami Operaházra és fizetnek közpénzből - a selejtért! Tanulságos lehetne a döntéshozók számára is, akik előtt rövidesen nehéz feladat áll: augiászi... ”
A szövegkörnyezetből úgy vélem, hogy az egyik ilyen alkalmatlan én magam volnék. Megpróbálok erre a kérdésre is válaszolni – bár ezt itt, a momus-on egyszer már elmeséltem: engem Kovalik Balázs kért fel bizonyos operák fordítására, minthogy korábban a Zeneakadémián két alkalommal készítettem fordítást általa rendezett operavizsgákhoz (Hans Heiling, A démon). Bár percig sem tagadom, hogy bizonyára vannak nálam avatottabbak ilyen feladatra, mégis vállaltam. Merszet adott ehhez néhány pozitív visszajelzés énekesektől, karmasterektől, akik jelismerték munkáimat, Baranyi Ferenc egy librettó-bemutatón – tán elhamarkodottan és tréfálkozva – operafordítói utódjának titulált, s a blogról is kaptam olyan olvasói visszajelzést, ami igen jól esett, (pl.: „A szicíliai vecsernyét, mikor időm engedi,olvasgatom, hallgatom. Szívet melengető a szép költői fordítás önmagában is.”). Noha elbizakodottá és gőgössé nem tesznek ezek sem, de a munkáimat tartom annyira, hogy meglepjen, ha valaki trágyának minősíti őket, s talán velük együtt szerzőjüket. Legalábbis az az ön által említett „augiászi” munka erre utal. Bár tudtommal Augeász király maga nem végzett olyan nagy munkát, csak miután lovaival teletrágyáztatta istállóját, a piszkot mással hordatta ki. Ettől még ő maradt akirály, de Heraklész herkulesi munkát végzett...
Végezettül szép élményt kívánok a Mefistofele-előadáshoz, remélem, az általam fogalmazott feliratok nem fogják nagyon felbosszantani, s ha esetleg megvásárolná a műsorfüzetet (ahogyan én is tenni fogom), a benne található magyar nyelvű szövegben is kevés hibára akad.
A fentebb gyakran emlegetett operás blogomon pedig találhatni néhány egyéb bejegyzést, máshol meg nem található magyar nyelvű szövegkönyveket (például terveim szerint a 2013-as Verdi-bicentenáriumig valamennyi Verdi-opera szövege megtalálható lesz valamilyen formában), amiket nem állami pénzen fordítottam, hanem a magam szabadidejében, részint megszállotságból, részint azok számára, akik szeretnék megismerni alaposabban ezeket a szép műveket! A blogot elsősorban ezek közreadásáért hoztam létre, s önnek is „melegen ajánlom”.
Mindenestre nem volt érte nagy kár, mert a régi műfordításokat fogalmazgatta át fordítás gyanánt, én néha a hajam téptem, milyen baromságok voltak a szövegekben.
Sajnálom, hogy kényszerűségből negatív a hozzászólásom.
(v.ö.:8020)
Egy közelgő operabemutató kapcsán
szóba került itt nemrég a fordító,
aki méltatlankodott, hogy számlái leadásakor
nem fogadták illendően az Operaházban, sőt:
szinte kikérte magának az elutasító magatartást.
Blogjában panaszkodva kétszer is használja
az "őket" SZEMÉLYES névmást - élettelen dolgokra!
Nos, aki ennyire hibásan alkalmazza a magyar nyelv
meghatározó szabályait, hogyan kaphat megbízást többször is
az adófizetők pénzén fenntartott Magyar Állami Operaháztól?
Mi az oka, hogy meleg fogadtatásban részesül az,
akit egy magyarul még valamennyire beszélő tanítónéni is
kukoricára térdepeltetne?
Ha még nem késő, érdemes lenne azt a fordítást
átnézetni valakivel, akit ugyan nem melegen ajánlanak,
de valami sejtelme van a magyar névmások használatáról...
Ugyanakkor célszerű lenne elemezni azt is,
mi motiválja valójában a megbízókat,
amikor alkalmatlanra bízzák a feladatot
és szégyent hoznak az amúgyis megtépázott hírnevű
Magyar Állami Operaházra
és fizetnek közpénzből - a selejtért!
Tanulságos lehetne a döntéshozók számára is,
akik előtt rövidesen nehéz feladat áll: augiászi...
Nem hinném. Amúgy pedig, legalábbis eleinte, a szakszervezet sem hagyta jóvá.
Nyelvészeti szempontból is aggályos ez a "Magyar Állami Operaház Budapest" elnevezés, de a valós szándék vagy az volt, hogy előbb a Magyar, majd az Állami jelzőt észrevétlenül kiveszik (mert elfogadható alternatív formulaként a MÁO [vö.: MR!], MÁO Budapest és Opera Budapest alakváltozatokat is törzskönyvezték) és privatizálják az intézményt, mert eddig (hála Isten) még nem volt eladva, vagy pedig átpasszolták volna a fővárosnak.
De hát jöttek a választások és ez a gárda minden bizonnyal menni fog, nemcsak Kovalik.
MÁO Főigazgató Rockenbauer lesz, ami implikálja Győriványi Főzeneigazgatóságát.
Az mondjuk szép lenne - bár az ügyeletes nyafogók nem lennének kevesebben.
Majd az idő eldönti, hogy végleg kimaradt-e.
Ajjaj, én már annyi (ön)jelölt nevet hallottam, akik közül Vass utódja kikerülhet, az ő neve is az említettek között volt.
Csákovics oldalán érdemes a blogját is elolvasni, milyen viszontagságokon ment át a Mefistofele-feliratszöveg szerződésével. Az ott leírt börokratikus eljárásmód (pl. ez a legújabb, a társulat felé máig megindokolatlan baromság: az Operaház "lebudapestiesítése") jellemző országunkra, ez is éppúgy való Rejtő vagy Moldova tollára, mint a Harangozó-entrée.
Ugye nemrég említettem a momuson, hogy egyes vélemények (jóllehet nem a sajátom) szerint fordítva kellett volna kiosztani az oktatási és a kulturális szak-államtitkári pozíciót.
Amúgy Hoffmann Rózsa jó az oktatási szakterületen, de Szőcs a kulturálison nem.
Hiába no, Viktor ide, Viktor oda (amúgy ő sem komolyzeneértő), a legjobb szakminiszter mégiscsak a Wagnert is kedvelő Rockenbauer volt.
Akkor pedig a jövőre nézve csak maguk alatt vágják a fát. Hivatalosan el kellene ismerniük, hogy adminisztrációs hiba történt és kiállni a jelöltjük mellett. Ha nem így történne sok jövőt nem jósolok az államtitkárnak, lassan csomagolnia kell majd. Persze nagyon nehéz beismerni, hogy hibáztunk, de még mindig jobb, mint a következményeit nyögni.
Ha Keveházi olyan jó, akkor talál magának máshol is állást. Ha meg nem, annyi szép polgári foglalkozás van. Elmehetne pl. pultosnak egy kocsmába, de a whiskyt jól el kellene zárni előle.
Valaki azt írta, hogy idegen anyag került a gépezetbe. Mi az hogy! Gondoljunk csak bele, néhány évvel ezelőtt Keveházi a magas sarzsival bíró énekessel egy debreceni ellenzéki politikusnál lapátolt az éppen aktuális vezetés ellen. Ez a valaki és pártja azóta hatalomra került. Igen kínos lehet, hogy míg ellenzékben igért fűt-fát, most a saját pártja illetékesei kineveznek valakit az Opera gatyába rázására, aki azonnal szembe megy a korábbi pártfogoltt(ak)al. Abban az ellenzéki időszakban Keveházi főigazgató szeretett volna lenni. A jelen állás szerint, úgy néz ki, ebből pillanatnyilag nem lesz semmi.
Jaj, az egy Rejtő regénybe illő sztori lenne, hogy Harangozó nincs is igazából kinevezve, csak bemegy az Operaházba, leváltja Keveházit, aztán miután mindenki frászt kapott tőle, elégedetten távozik. :-)
Harangozó viszatér az Operaházba
Harangozó Gyula, a Bécsi Operaháztól júniusban elköszönt balettigazgató miniszteri biztosként tér vissza a Magyar Állami Operaházhoz - értesült az MTI. Mint azt Vass Lajos, az operaház főigazgatója a távirati iroda érdeklődésére elmondta, egyelőre csak szóbeli tájékoztatást kapott a döntésről.
Az MTI információi szerint Harangozó Gyula feladata kettős lesz: egy hét-nyolc tagú, szervezés alatt lévő testülettel át kell tekintenie a ház működését, és meg kell vizsgálnia, vajon lehet-e a költségvetési intézményből pénzügyileg stabilan működő gazdasági társaságot alakítani. Harangozó Gyula megbízása akkor válik hivatalossá, amikor Réthelyi Miklós miniszter a jelenleg külföldön lévő kulturális államtitkár, Szőcs Géza ellenjegyzésével aláírja a dokumentumot, és a döntés a Magyar Közlönyben is megjelenik.
Vass Lajos, az operaház főigazgatója - aki 2006-2007-ben maga is dolgozott miniszteri biztosként a házban - az MTI-nek úgy nyilatkozott: egyelőre csak szóbeli tájékoztatást kapott, s a szóban elhangzottak nem részletezték a folyamatok állomásait. Ő is várja azokat az írásos felhatalmazásokat, amelyek pontosan megvilágítják a vizsgálat céljait.
Vass Lajos úgy véli: nem csupán az utóbbi éveket, hanem a rendszerváltás utáni teljes periódust vizsgálni kellene, hogy a működési zavarokban lévő tendenciák világossá váljanak.
A bohémélet rákerestem és találtam egy ilyet. Ez vajon nyersfordítás? (a színpadi utasításokat javarészt- úgy látom- kihagyja.
Ha valaki segítene, azt nagyon megköszönném.
"De ehhez itthon szemlélet- és vezetésváltásra lenne szükség - mielőbb. No meg arra, hogy a Ház megfelelő állami támogatással zavartalanul működhessen, újra szervezett, megfelelő társulattal és értő, nem diktatorikus vezetéssel."
Ezzel a két mondatoddal Rácz és Wendler énekesek mellett dobogós lehettél volna az Erkellel foglakozó bizottság ülésén. Nevekkel nem készültél? Tessék nyugodtan kivárni a sorunkat!
1901.augusztus 20.-án született Oláh Gusztáv,rendező,díszlet-és jelmeztervező,az utolsó XX.századi polihisztorok egyike!
Térszerkezeti tanulmányokat folytatott a Műegyetemen. Építész akart
lenni, de nemsokára a zene iránt kezdett érdeklődeni. Jelentkezett a
Zeneakadámiára, ahol zongora tanszakon végzett. 1921-től a Magyar Állami Operaházban dolgozott;1936-tól főrendező, később vezető főrendező volt. Az
operai előadásokat modern színpadtechnikai és szcenikai megoldások egész
sorával fejlesztette. Külföldön is jelentős sikereket ért el (Svédország, Oroszország, Németország).
Festő, muzsikus, tudós, esztéta és technikustehetség, az Iparművészeti Főiskola tanára, a Nemzeti Színház rendezője is volt operai működésével párhuzamosan. 1943-ban Zilahy Lajos regényéből filmet rendezett Valamit visz a víz címen. Részt vett az első Szegedi Szabadtéri Játékok rendezésében. Münchenben a Hovanscsina előadásának rendezése közben érte váratlanul a halál 1956. december 19.-én.Emlékezzünk rá!
Nem tudom kit érdekel,a Berlini Filharmonikusok idénnyitóját (S. Rattle) 27-én 7-kor lehet a MOM Parkban moziban nézni, Beethoven 4. és Mahler 1. szimfóniák a műsoron. Tegnap késő este már megindult az internetes jegyrendelési lehetőség.
1884-ben a mai napon született Budanovits Mária operaénekesnő!Maleczky Bianka és Anthes György növendékeként kitüntetéssel végzett a Zeneakadémián.1914-ben debütált az Operaházban Verdi: A trubadúr c. művének Azucena szerepében. 1915–1954 között a dalszínház egyik vezető énekese, elsősorban Verdi, Wagner, Bizet, Erkel
műveinek avatott tolmácsolója. Kiemelkedő sikert aratott Az álarcosbál,
A végzet hatalma (Verdi), a Gioconda (Ponchielli) főszerepeiben.
Respighi Láng c. operájának Eudoxia
szerepét nagy sikerrel énekelte a mű magyarországi bemutatóján. Oratórium
énekesnőként is hírnévre tett szert. Érdemes művész (1951), az Operaház
örökös tagja.1976-ban hunyt el!Emlékezzünk rá!
Nagyon valószínű, hogy az EMI, mert ők hoznak most ki DVD-n két másik londoni felvételt, a Don Carlost (Furlanetto, Villazón) és Faustot (Alagna, Gheorghiou, Terfel). Mindkettőt Pappano dirigálja egyébként.
Kedves Lajos!
Pappano az EMI-vel áll szerződésben, eddigi lemezei is ott jelentek meg, gondolom, most is ők adják ki.
Csak az a kérdés, hogy a produkcióban szereplő művészeket nem köt-e esetleg exkluzív szerződés más kiadóhoz. De ez majd kiderül. Ha jól emlékszem, vagy a BBC, vagy az EMI honlapjáról származik az infó.
Üdv.
-sp-
És a csúcs a kettős fellépés: Cavaradossi és Scarpia... Na ne!!!
Domingo megrendítő alakítása nagyon tetszett a Boccanegrában. Kifejezetten örülök, ha igaz, hogy novemberben DVD-n kijön a Pappano vezényelte londoni előadás. Tényleg csodálatos, ahogy egy súlyos műtét után oly sikerrel abszolválta ezt a szerepet. Valaki azt találta írni, hangján hallatszik, hogy tenor. Gondolom azt is, hogy van hangja... :-)
Kár kritizálni, vagy irigykedni, mert erre is képes volt.
De jó lenne, ha egyszer a MÁO-ban is elénekelné Boccanegrát. Mielőbb.
De ehhez itthon szemlélet- és veezetésváltásra lenne szükség - mielőbb. No meg arra, hogy a Ház megfelelő állami támogatással zavartalanul működhessen, újra szervezett, megfelelő társulattal és értő, nem diktatorikus vezetéssel.
Kissé túlzónak érzem, hogy James Valentit egyszerűen "takonypócnak" nevezte kritikájában. Szerintem eddig nem terjed a kritikus szabadsága. Azon kívül izléstelen is.
Lil nagyon elvetemült agyú, biztos vagyok abban, hogy ő találta ki a möhöncét. Egyébként valami kis szütyőfélét akarna érteni rajta, amit ő készít-hímez, én kértem rá dísznek két macskát (egy cirmost és egy karthausit).
90 évvel ezelőtt,a mai napon született Radnay György,a Magyar Állami Operaház kiváló hősbaritonja!Érettségije után egy textilgyárban dolgozott mint bérelszámoló. Szabadidejében egy amatőr színjátszó csoport tagja volt. A második világháborúban fogságba esett, majd 1947-es hazatérése után kezdett énekelni tanulni.1947-ben a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen második díjat nyert. Tanulmányait 1948-ban fejezte be és az Operaházhoz szerződött, melynek haláláig magánénekese maradt. Tonio szerepében debütált Leoncavallo Bajazzók című operájában. Karrierje során elsősorban Verdi híres bariton szerepeit énekelte. Sokszor szerepelt külföldön (Ausztria, Románia, Kanada, Törökország), több lemeze jelent meg.1977. április 4-én hunyt el. Emlékezzünk rá!
Érdeklődéssel olvastam a londoni Saloméról írt beszámolódat. Jómagam ugyanazt a benyomással távoztam Denoke müncheni Salome-szerepléséről: egy jugendlich-dramatisch szoprán akart hochdramatisch szerepkörben tündökölni...
A Carmen kritikájában és topikjában is előfordul a möhönce szó, hát utánanéztem a Google segítségével, de okosabb nem lettem, egyébként keresési javaslatnak a rendszer a böhöncét ajánlotta... :-)
ahogy a vicc mondja:
Van egy hegedűm és egy festményem, egy Stradivari és egy Picasso. A baj csak az, hogy a hegedűt Picasso, a festményt Stradivari csinálta.
Ajánlom a Stadler-féle Utolsó vacsorát - Leonard Ivanovics Vincsitől.
Nos, az első Szinetár-éra 2001 júniusáig tartott és Kerú még 2001 elején rendezett C'est la guerre-t a Házban, sőt a 2000 óta játszott Pillangó "hivatalos" premierje is 2001 tavaszán volt.
