vissza a cimoldalra
2019-08-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11422)
A csapos közbeszól (95)

Plácido Domingo (764)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1739)
Franz Schmidt (3407)
Palcsó Sándor (251)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4535)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3388)
Társművészetek (1336)
Pantheon (2376)
Élő közvetítések (8078)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7211)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (179)
Kedvenc magyar operaelőadók (1138)
Milyen zenét hallgatsz most? (25030)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (820)
Operamúzeum (915)
Mozartról magasabban (693)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

294   Búbánat • előzmény293 2019-04-11 11:31:48

Ez bizonyára úgy van ahogy mondod, de én ezzel nem foglalkozom. Engem a gyönyörű zene mindig elvarázsol, bárhol, bármilyen körülmények között kapom,  és ha ez a koncertélmény a rádió és televízió partnerségével még sokakhoz eljuthat, annak csak szívemből örülni tudok. 

Csak legyen ezekből a komolyzenei közvetítésekből minél több!  Ne csak mi pár százan élvezzük a koncerthelyszíneken a Magyar Rádió Zenei Együttesei által nyújtott hangzó élményt; a rádió (és a televízió) jóvoltából  - hála a közmédia ilyen irányú SZOLGÁLATÁNAK  is -  a Müpa saját rendezésű és előállítású felvételei mellett  a  Rádiónak a saját koncertjei, közvetítései, felvételei elérhetők az ország  mondhatni legkisebb zugában is.  Azoknak ez sokat számít, akik  bármely helyzetükből adódóan képtelenek eljutni a helyszínre, zenei élményekre fogékonyan, kíváncsian és vágyva.  A rádiós és televíziós közvetítések révén, e hangversenyfelvételek sugárzásával  úgymond házhoz szállítják nekik, "kézhez kapják" az értéket. Nagy könnyebbséget jelent ez a számukra: a  komolyzenére (is) vevők a rádió- és/vagy a televíziókészülék előtt helyet foglalva részesülhetnek mindabból a sok, felemelő zenei szépségből, amelyeket élőben a helyszínen nem volt módjuk befogadni, átélni, megtapasztalni.

293   Edmond Dantes • előzmény291 2019-04-11 08:50:40

Nem csökkentve a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek múlhatatlan érdemeit és a minden bizonnyal kiváló előadásról szóló tudósítás ill. a produkció értékét, meg kell jegyeznem, hogy a rádió- és TV-felvétel az ő esetükben magától értetődő, úgyszólván elengedhetetlen része tevékenységüknek, mivel tudtommal valamilyen módon ma is a már valójában nem létező Magyar Rádió és Magyar Televízió, pontosabban az azokat magába olvasztó MTVA nevű vízfej részei. Ilyetén módon művészi tevékenységük, hangversenyeik, felvételeik műsorkészítésnek számítanak. Ilyen értelemben valóban "nem véletlen" a közvetítés/felvétel.

291   Búbánat 2019-04-10 23:49:30

Tegnap este a Zeneakadémia Nagytermében egy csodálatos hangverseny élményével gazdagodhattam! Hozzáteszem, ezzel bizonyára nem vagyok egyedül: a hatalmas érdeklődést bizonyította a teltház, és nem véletlen az sem, hogy a Bartók Rádió élőben közvetítette a koncertet, a televízió is sugározni fogja, mert vagy fél tucat kamera is ott volt és felvette a teljes műsort:

2019. április 9., 19.30

A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARának hangversenye (Dohnányi bérlet/ 6. )

Respighi: Templomablakok, P. 150
Ravel: G-dúr zongoraverseny
Verdi: Quattro pezzi sacri

Jean-Efflam Bavouzet (zongora)

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

Vezényel: Sesto Quatrini

A harmincas évei derekán járó, római születésű karmester és zeneszerző, Sesto Quatrini  napjaink egyik legimpulzívabb dirigense, akiről olyan sztárok nyilatkoztak elragadtatással, mint Roberto Alagna vagy Elina Garanca. Fabio Luisi, a világhírű karmester szerint minden olyan képességgel rendelkezik, mellyel képes kapcsolatot teremteni énekes, zenekari muzsikus és színpadi rendező között; nem lehet véletlen, hogy operadirigensi pályája az elmúlt években meredeken ívelt fel.

Az  olasz karmester, aki először lépett fel Magyarországon, korábban így nyilatkozott a kapott koncertfelkérésről:   "Nagy öröm ez számomra, hiszen Magyarországot és Budapestet az egyik legfontosabb kulturális helyszínnek tekintem a világon" . Mint mondta, óriási élmény számára a közös munka a zenekarral és a kórussal, öröm számára olyan művészekkel zenélni, akik nemcsak nagy tudásúak, hanem sok szenvedély is van bennük.

A programban két szakrális mű is helyet kapott, olasz zeneszerzők, Respighi és Verdi kompozíciói. Hasonló bennük, hogy mindkettő mű eredetileg más kontextusban készült - jegyezte meg, hozzátéve, hogy Respighi Templomablakok című szimfonikus költeményének tételei eredetileg zongoradarabokként készültek, ezeknek a címei csak utólag kerültek a kompozíciókhoz, így egészen különleges hangulatvilág jelenik meg, amelyben a Menekülés Egyiptomból című tétel után következik Szent Mihály arkangyal harca a sárkánnyal, majd megidézi a zene Szent Klára, végül pedig Szent Gergely alakját. A négy szent ének, a Quattro pezzi sacri, Verdi kései műve pedig eredetileg négy különálló darab volt, és csak az utókor illesztette őket úgy össze, hogy ma már mindenki együtt adja elő ezt a négy tételt.

Ottorino Respighi: Vetrate di chiesa – Templomablakok

  1. Menekülés Egyiptomba
  2. Szentmihály arkangyal
  3. Assisi Szent Klára imája
  4. Nagy Szent Gergely

Respighi 1919-1921-ben három, gregorián dallamra írt prelúdiumot komponált zongorára. Néhány évvel később, az eredeti sorrendet megtartva, a három tételt zenekarra hangszerelte és kiegészítette egy újonnan írt negyedikkel (1925-1926).  A zeneszerző, amikor a zenekari daraboknak címet adott, első gondolata a „Templomajtók” volt, de Claudio Guastalla, Respighi barátja (irodalmár, szövegkönyvszerző) túl színtelennek találta azt, ezért javaslatára változtatta meg Templomablakokra. Respighi tisztában volt azzal, hogy a cím miatt sokan szimfonikus költeményként próbálják majd értelmezni művét, így barátjával közösen részletesebb leírásokat készített. Az első tétel Guastallát egy ragyogóan csillagos ég alatt elhaladó szekér mozgására emlékeztette, innen már adódott az asszociáció: „József felkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba” (Máté. 2:14). A mozgalmasabb (Wagner hatásos zenekari tablójára, a Walkürök lovaglására is emlékeztető) második tétel Mihály arkangyalra asszociáltat… „Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben” (Jelenések könyve, 12:7-8). A misztikus hangvételű, a tisztaság képzetét felkeltő harmadik tétel „Assisi Szent Ferenc kicsiny palántáját”, Assisi Szent Klára alakját idézi meg. A zárótétel a liturgiát megreformáló 6. századi pápa, Gergely nagysága előtt tiszteleg,

Maurice Ravel: G-dúr zongoraverseny

  1. Allegramente
  2. Adagio Assai
  3. Presto

Ravel művészetének avatott specialistája,  Jean-Efflam Bavouzet zongoraművész  előzőleg elmondta, hogy már számos nagyszerű magyar zenésszel fellépett, és nagyon közel áll a szívéhez Magyarország. Mint mondta, a zenekarral és Sesto Quatrini karmesterrel ez lesz az első együttműködése, így nagy várakozással tekint a fellépés elé.

Kiemelte, hogy Ravel műveit tökéletes arányok jellemzik, erős érzéseket közvetítenek, néha a zene szinte elviselhetetlen feszültséget, szenvedélyt gerjeszt, ugyanakkor finomság, költészet, elegancia jellemzi. A darabok struktúrája Mozart műveihez hasonlít leginkább, különösen Ravel G-dúr zongoraversenye, amelyet játszani fogunk - jegyezte meg.

„A szó legszorosabb értelmében vett koncert, Mozart és Saint-Saëns zongoraversenyeinek szellemében írtam”nyilatkozta a zeneszerző az 1931-be  bemutatott G-dúr zongoraversenyről. A kompozíció jól példázza, hogy az 1920 – 1930-as években miként hatott az európai kortárs zenére az amerikai jazz. A szélső tételek ritmikája, hangszerelése és harmóniavilága érzékletes képet fest arról, hogy a két zenei világ mennyire erős kölcsönhatásban állt egymással, mert nemcsak Ravelt bűvölt el az Amerikából érkező muzsika, Ravel is hatott – elég csak Gershwinre utalni – a kor jeles amerikai szerzőire.

Különösen megindító a darab középső tétele, mely egyszerre idézi fel Chopin noktürnjei vagy Satie zongoraműveinek hangvételét.

Nagy sikere volt a zongoraversenynek is, Jean-Effkam Bavouzet brillírozott hangszerén, remekül együtt dolgozott a rádiózenekart irányító Quatrinivel. Lelkes tapsainkat két ráadással (az elsőt nem ismertem fel; másodikként egy Ravel-darabot játszott, ugyancsak bravúrosan) hálálta meg.

A szünet után következett a sokunk által nagyon várt, immár vokális hangokra és zenekarra komponált különleges szépségű zenemű, Verdi négy „szent” darabja, amely az első koncertszámmal, Respighi „négy szent” szimfonikus darabjával mintegy keretbe foglalta Ravel zongoraversenyét:

Giuseppe Verdi: Quattro pezzi sacri (Négy szent ének)

  1. Ave Maria
  2. Stabat Mater
  3. Laudi alla Vergine Maria
  4. Te Deum

1898-ban a 85 éves Giuseppe Verdi (1813–1901) egy különös sorozatot jelentetett meg a Ricordi kiadónál. A század leghíresebb olasz operakomponistája ezúttal vallásos művekkel lépett a közönség elé és egyben búcsúzott is zeneszerzői pályafutásától. Utolsó publikációja, a Négy szent ének (Quattro pezzi sacri) méltóképpen zárja művei sorát, A sorozat egy évtized alatt keletkezett, egymástól független és jelentősen eltérő kompozíciókat tartalmaz, melyek stílusa egyszerre előremutató és visszatekintő. Első előadásukra (Verdi kívánsága szerint az Ave Maria nélkül) 1898. április 7-én, a párizsi Operában került sor Paul Taffanel vezényletével, és a májusi itáliai bemutatón Toscanini is csak három darabot adott elő a sorozatból.

 Az Ave Maria (no. 1) 1889-ben készült négy szólóhangra (vagy vegyes karra) egy zenei lap felhívása nyomán, és Verdi sokáig csupán a rejtvény megoldásának tekintette. A Gazzetta musicale di Milano egy rejtélyes skálát (scala enigmatica) jelentetett meg azzal a céllal, hogy azt az olvasók harmonizálják meg. Erre utal a mű alcíme: „Rejtélyes skála négy szólamra harmonizálva”. A c–desz–e–fisz–gisz–aisz–h–c skála (visszafelé fisz helyett f-fel) a négy szakaszban más és más szólamban szól hosszú hangokon, először a basszusban, majd az altban, a tenorban és a szopránban. Nem lehet véletlen, hogy az Otello és a Falstaff idős komponistájának zeneszerzői fantáziáját izgatta ez a különleges, hangnem nélküli skála, melynek megharmonizálása túlvezet a korszak általános zenei nyelvén. De a hagyományos keretek végsőkig feszítése nem csak az Ave Maria sajátos stílusjegye. ugyanígy jellemzi a másik három kései vallásos kóruskompozíciót is.

Stabat Mater (no. 2) a mester utolsó alkotása, vegyes karra és nagy zenekarra komponálta 1896-97-ben. A jól ismert középkori szöveget Verdi ismétlések nélkül zenésítette meg, és azt egyéni felfogása szerint interpretálta a hangulat- és karakter-váltásokkal. A fia keresztjénél álló Szűz Mária fájdalmát síró motívumokkal, szomorúan elhaló akkordokkal ábrázolta. Ezt az alaptónust drámai kitörések szakítják meg, a lángok és az utolsó ítélet említésekor szinte a Requiem Dies iraejét halljuk. A zárószakaszban (Paradisi gloria) pedig mintha maga a menny nyílna meg a zene hangjaiban.

Laudi alla Vergine Maria (no. 3) talán már 1888-ban, egy évvel az Otello premierje után elkészült. A bemutatón négy női szólóénekes adta elő, de később Verdi egyet értett a nőikari megszólaltatással is. Az olasz szöveg Dante Isteni színjátékából származik, a Paradicsom utolsó, 33. énekének imája Szűz Máriához.

Te Deumot (no. 4) Verdi két évvel a Falstaff bemutatója után kezdte el írni, és közvetlenül a Stabat Mater komponálását megelőzően fejezte be 1896-ban. Kettős vegyes kart és nagy zenekart használt benne, melyek a mű folyamán az ima nyugodtabb pillanatai között erőteljes, drámai kitörésekben szólalnak meg együtt. Az idős mester a Te Deumot a legjobb művének nevezte és az volt a kívánsága, hogy a partitúrát vele együtt temessék el.

 

Az est végén tombolt a közönség: ünnepeltük a Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát, élükön a kiváló felkészültségű, igen rokonszenves Sesto Quatrini karmestert.

Fenomenális, megkapó és lebilincselő hangverseny részesei lehettünk mi is tegnap este a Zeneakadémia nagy hangversenytermében.

Várom a rádió élő koncertközvetítésének ismétlését (április 19-én 12:36 órától) - vajon a készülék mellett is előidézi-e bennem azt a felemelő hatást, katarzisf-félét, ami a helyszínen az adott pillanatokban a lélek szárnyán, az áradó zene és ének hangzataival elbűvölt és megragadott -, és persze majd a televíziós felvétel leadását.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"

20:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Duna Szimfonikus Zenekar
"Budapest Gálakoncert"
17:00 : Tolcsva
Oremus-szalon

Balogh József (zongora)
WOLF PÉTER: Invokáció
J. S. BACH: c-moll preludium
WOLF PÉTER: Patak
J. S. BACH: cisz-moll preludium
WOLF PÉTER: Ostinato
J. S. BACH: esz-moll preludium
WOLF PÉTER: Köd
J. S. BACH: f-moll preludium
WOLF PÉTER: Fanyar Tangó
J. S. BACH: fisz-moll preludium
WOLF PÉTER: Ódon kastély; Fergeteg

17:00 : Tolcsva
Oremus borászat

Theater Brass Miskolc:
Veres Tamás (tuba), Kakuk Zoltan (harsona), Horváth Sándor (vadászkürt), Várkoly Imre (trombita), Gál Péter (trombita)
Reneszánsz és barokk táncok, madrigálok, ünnepi zenék
Gastoldi, Morley, Praetorius, Bach és Händel műveiből

19:30 : Szeged
Szent Rókus templom

Kovács Ágnes, Balogh Eszter, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt, Melkovics Zoltán (ének)
Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekara
Purcell Kórus
vez.: Vashegyi György
MENDELSSOHN: Paulus; Op.36

20:00 : Tolcsva
Látogatóközpont, Szabadtéri Színpad

Lackfi János (költő, előadóművész)
Fugato Orchestra
Hibrid dalok Lackfi Jánossal

20:00 : Tokaj
Fesztiválkatlan

Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Karigazgató: Tőri Csaba
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
"FILMharmonikusok"
A mai nap
történt:
1876 • Az istenek alkonya bemutatója (Bayreuth)
született:
1936 • Róna Viktor, balettművész († 1994)