vissza a cimoldalra
2019-07-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11352)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7000)
Operett, mint színpadi műfaj (4004)
Élő közvetítések (8022)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1324)
Opernglas, avagy operai távcső... (20269)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3313)
Kedvenc magyar operaelőadók (1125)
Pantheon (2371)
Kimernya? (3179)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1697)
Franz Schmidt (3375)
Haspók (1259)
Fischer Ádám (512)
Balett-, és Táncművészet (5842)
Bretz Gábor (129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4517)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

292   Búbánat • előzmény291 2019-04-11 01:08:21

Még annyit, hogy a Magyar Rádió Énekkarát külön ki kell emelnem Verdi "Négy szent darabjá"-ban nyújtott kolosszális énekteljesítményéért. Pad Zoltán karigazgató betantói munkája ezúttal is, ebben a csodálatos Verdi-alkotásban is kórusának varázslatos hangzást produkált. Jogosan ünnepelte őt is a hangverseny végén a publikum!

291   Búbánat 2019-04-10 23:49:30

Tegnap este a Zeneakadémia Nagytermében egy csodálatos hangverseny élményével gazdagodhattam! Hozzáteszem, ezzel bizonyára nem vagyok egyedül: a hatalmas érdeklődést bizonyította a teltház, és nem véletlen az sem, hogy a Bartók Rádió élőben közvetítette a koncertet, a televízió is sugározni fogja, mert vagy fél tucat kamera is ott volt és felvette a teljes műsort:

2019. április 9., 19.30

A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARának hangversenye (Dohnányi bérlet/ 6. )

Respighi: Templomablakok, P. 150
Ravel: G-dúr zongoraverseny
Verdi: Quattro pezzi sacri

Jean-Efflam Bavouzet (zongora)

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

Vezényel: Sesto Quatrini

A harmincas évei derekán járó, római születésű karmester és zeneszerző, Sesto Quatrini  napjaink egyik legimpulzívabb dirigense, akiről olyan sztárok nyilatkoztak elragadtatással, mint Roberto Alagna vagy Elina Garanca. Fabio Luisi, a világhírű karmester szerint minden olyan képességgel rendelkezik, mellyel képes kapcsolatot teremteni énekes, zenekari muzsikus és színpadi rendező között; nem lehet véletlen, hogy operadirigensi pályája az elmúlt években meredeken ívelt fel.

Az  olasz karmester, aki először lépett fel Magyarországon, korábban így nyilatkozott a kapott koncertfelkérésről:   "Nagy öröm ez számomra, hiszen Magyarországot és Budapestet az egyik legfontosabb kulturális helyszínnek tekintem a világon" . Mint mondta, óriási élmény számára a közös munka a zenekarral és a kórussal, öröm számára olyan művészekkel zenélni, akik nemcsak nagy tudásúak, hanem sok szenvedély is van bennük.

A programban két szakrális mű is helyet kapott, olasz zeneszerzők, Respighi és Verdi kompozíciói. Hasonló bennük, hogy mindkettő mű eredetileg más kontextusban készült - jegyezte meg, hozzátéve, hogy Respighi Templomablakok című szimfonikus költeményének tételei eredetileg zongoradarabokként készültek, ezeknek a címei csak utólag kerültek a kompozíciókhoz, így egészen különleges hangulatvilág jelenik meg, amelyben a Menekülés Egyiptomból című tétel után következik Szent Mihály arkangyal harca a sárkánnyal, majd megidézi a zene Szent Klára, végül pedig Szent Gergely alakját. A négy szent ének, a Quattro pezzi sacri, Verdi kései műve pedig eredetileg négy különálló darab volt, és csak az utókor illesztette őket úgy össze, hogy ma már mindenki együtt adja elő ezt a négy tételt.

Ottorino Respighi: Vetrate di chiesa – Templomablakok

  1. Menekülés Egyiptomba
  2. Szentmihály arkangyal
  3. Assisi Szent Klára imája
  4. Nagy Szent Gergely

Respighi 1919-1921-ben három, gregorián dallamra írt prelúdiumot komponált zongorára. Néhány évvel később, az eredeti sorrendet megtartva, a három tételt zenekarra hangszerelte és kiegészítette egy újonnan írt negyedikkel (1925-1926).  A zeneszerző, amikor a zenekari daraboknak címet adott, első gondolata a „Templomajtók” volt, de Claudio Guastalla, Respighi barátja (irodalmár, szövegkönyvszerző) túl színtelennek találta azt, ezért javaslatára változtatta meg Templomablakokra. Respighi tisztában volt azzal, hogy a cím miatt sokan szimfonikus költeményként próbálják majd értelmezni művét, így barátjával közösen részletesebb leírásokat készített. Az első tétel Guastallát egy ragyogóan csillagos ég alatt elhaladó szekér mozgására emlékeztette, innen már adódott az asszociáció: „József felkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba” (Máté. 2:14). A mozgalmasabb (Wagner hatásos zenekari tablójára, a Walkürök lovaglására is emlékeztető) második tétel Mihály arkangyalra asszociáltat… „Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben” (Jelenések könyve, 12:7-8). A misztikus hangvételű, a tisztaság képzetét felkeltő harmadik tétel „Assisi Szent Ferenc kicsiny palántáját”, Assisi Szent Klára alakját idézi meg. A zárótétel a liturgiát megreformáló 6. századi pápa, Gergely nagysága előtt tiszteleg,

Maurice Ravel: G-dúr zongoraverseny

  1. Allegramente
  2. Adagio Assai
  3. Presto

Ravel művészetének avatott specialistája,  Jean-Efflam Bavouzet zongoraművész  előzőleg elmondta, hogy már számos nagyszerű magyar zenésszel fellépett, és nagyon közel áll a szívéhez Magyarország. Mint mondta, a zenekarral és Sesto Quatrini karmesterrel ez lesz az első együttműködése, így nagy várakozással tekint a fellépés elé.

Kiemelte, hogy Ravel műveit tökéletes arányok jellemzik, erős érzéseket közvetítenek, néha a zene szinte elviselhetetlen feszültséget, szenvedélyt gerjeszt, ugyanakkor finomság, költészet, elegancia jellemzi. A darabok struktúrája Mozart műveihez hasonlít leginkább, különösen Ravel G-dúr zongoraversenye, amelyet játszani fogunk - jegyezte meg.

„A szó legszorosabb értelmében vett koncert, Mozart és Saint-Saëns zongoraversenyeinek szellemében írtam”nyilatkozta a zeneszerző az 1931-be  bemutatott G-dúr zongoraversenyről. A kompozíció jól példázza, hogy az 1920 – 1930-as években miként hatott az európai kortárs zenére az amerikai jazz. A szélső tételek ritmikája, hangszerelése és harmóniavilága érzékletes képet fest arról, hogy a két zenei világ mennyire erős kölcsönhatásban állt egymással, mert nemcsak Ravelt bűvölt el az Amerikából érkező muzsika, Ravel is hatott – elég csak Gershwinre utalni – a kor jeles amerikai szerzőire.

Különösen megindító a darab középső tétele, mely egyszerre idézi fel Chopin noktürnjei vagy Satie zongoraműveinek hangvételét.

Nagy sikere volt a zongoraversenynek is, Jean-Effkam Bavouzet brillírozott hangszerén, remekül együtt dolgozott a rádiózenekart irányító Quatrinivel. Lelkes tapsainkat két ráadással (az elsőt nem ismertem fel; másodikként egy Ravel-darabot játszott, ugyancsak bravúrosan) hálálta meg.

A szünet után következett a sokunk által nagyon várt, immár vokális hangokra és zenekarra komponált különleges szépségű zenemű, Verdi négy „szent” darabja, amely az első koncertszámmal, Respighi „négy szent” szimfonikus darabjával mintegy keretbe foglalta Ravel zongoraversenyét:

Giuseppe Verdi: Quattro pezzi sacri (Négy szent ének)

  1. Ave Maria
  2. Stabat Mater
  3. Laudi alla Vergine Maria
  4. Te Deum

1898-ban a 85 éves Giuseppe Verdi (1813–1901) egy különös sorozatot jelentetett meg a Ricordi kiadónál. A század leghíresebb olasz operakomponistája ezúttal vallásos művekkel lépett a közönség elé és egyben búcsúzott is zeneszerzői pályafutásától. Utolsó publikációja, a Négy szent ének (Quattro pezzi sacri) méltóképpen zárja művei sorát, A sorozat egy évtized alatt keletkezett, egymástól független és jelentősen eltérő kompozíciókat tartalmaz, melyek stílusa egyszerre előremutató és visszatekintő. Első előadásukra (Verdi kívánsága szerint az Ave Maria nélkül) 1898. április 7-én, a párizsi Operában került sor Paul Taffanel vezényletével, és a májusi itáliai bemutatón Toscanini is csak három darabot adott elő a sorozatból.

 Az Ave Maria (no. 1) 1889-ben készült négy szólóhangra (vagy vegyes karra) egy zenei lap felhívása nyomán, és Verdi sokáig csupán a rejtvény megoldásának tekintette. A Gazzetta musicale di Milano egy rejtélyes skálát (scala enigmatica) jelentetett meg azzal a céllal, hogy azt az olvasók harmonizálják meg. Erre utal a mű alcíme: „Rejtélyes skála négy szólamra harmonizálva”. A c–desz–e–fisz–gisz–aisz–h–c skála (visszafelé fisz helyett f-fel) a négy szakaszban más és más szólamban szól hosszú hangokon, először a basszusban, majd az altban, a tenorban és a szopránban. Nem lehet véletlen, hogy az Otello és a Falstaff idős komponistájának zeneszerzői fantáziáját izgatta ez a különleges, hangnem nélküli skála, melynek megharmonizálása túlvezet a korszak általános zenei nyelvén. De a hagyományos keretek végsőkig feszítése nem csak az Ave Maria sajátos stílusjegye. ugyanígy jellemzi a másik három kései vallásos kóruskompozíciót is.

Stabat Mater (no. 2) a mester utolsó alkotása, vegyes karra és nagy zenekarra komponálta 1896-97-ben. A jól ismert középkori szöveget Verdi ismétlések nélkül zenésítette meg, és azt egyéni felfogása szerint interpretálta a hangulat- és karakter-váltásokkal. A fia keresztjénél álló Szűz Mária fájdalmát síró motívumokkal, szomorúan elhaló akkordokkal ábrázolta. Ezt az alaptónust drámai kitörések szakítják meg, a lángok és az utolsó ítélet említésekor szinte a Requiem Dies iraejét halljuk. A zárószakaszban (Paradisi gloria) pedig mintha maga a menny nyílna meg a zene hangjaiban.

Laudi alla Vergine Maria (no. 3) talán már 1888-ban, egy évvel az Otello premierje után elkészült. A bemutatón négy női szólóénekes adta elő, de később Verdi egyet értett a nőikari megszólaltatással is. Az olasz szöveg Dante Isteni színjátékából származik, a Paradicsom utolsó, 33. énekének imája Szűz Máriához.

Te Deumot (no. 4) Verdi két évvel a Falstaff bemutatója után kezdte el írni, és közvetlenül a Stabat Mater komponálását megelőzően fejezte be 1896-ban. Kettős vegyes kart és nagy zenekart használt benne, melyek a mű folyamán az ima nyugodtabb pillanatai között erőteljes, drámai kitörésekben szólalnak meg együtt. Az idős mester a Te Deumot a legjobb művének nevezte és az volt a kívánsága, hogy a partitúrát vele együtt temessék el.

 

Az est végén tombolt a közönség: ünnepeltük a Magyar Rádió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát, élükön a kiváló felkészültségű, igen rokonszenves Sesto Quatrini karmestert.

Fenomenális, megkapó és lebilincselő hangverseny részesei lehettünk mi is tegnap este a Zeneakadémia nagy hangversenytermében.

Várom a rádió élő koncertközvetítésének ismétlését (április 19-én 12:36 órától) - vajon a készülék mellett is előidézi-e bennem azt a felemelő hatást, katarzisf-félét, ami a helyszínen az adott pillanatokban a lélek szárnyán, az áradó zene és ének hangzataival elbűvölt és megragadott -, és persze majd a televíziós felvétel leadását.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Hagyományok Háza

III. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny - Középdöntő

18:00 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Metropolitan Operaközvetítések
ROSSINI: A sevillai borbély

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Tóth Marianna (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: a karmesterkurzus tíz résztvevője
Dohnányi Akadémia Gálakoncert - Egy hangverseny, tíz karmester
BARTÓK: Divertimento
BEETHOVEN: G-dúr zongoraverseny No. 4
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Fesztiválakadémia"
BALOGH MÁTÉ: Új mű (a Fesztivál Akadémia megrendelésére)
Maxim Rysanov (brácsa), Kokas Dóra (cselló), José Gallardo (zongora)
BRAHMS: a-moll trió, op. 114
Maxim Rysanov (brácsa), Kokas Dóra (cselló), José Gallardo (zongora)
Közös éneklés
MOZART: 2. (Esz-dúr) zongoranégyes, K. 493
Dmitry Smirnov (hegedű), Lars Anders Tomter (brácsa), Enrico Bronzi (cselló), Dejan Lazić (zongora)
17:00 : Fertőrákos
Barlangszínház

Soproni Szimfonikusok kamarazenekara
"Ötórai hangoló" - Fuvolavarázs

17:00 : Kapolcs
Művészetek völgye (Muflon Jazz Udvar)

Rohmann Ditta, Trio Squelini
A mai nap
született:
1920 • Isaac Stern, hegedűs († 2001)