Bejelentkezés Regisztráció

Zeneművek amiket szeretünk, de miért?


24 Haandel 2019-03-07 18:25:22

New music styles driven by direct challenges to elites

"We demonstrate with a strictly data-driven, quantitative method that new fashions in music gain their impulse from a strong opposition to current trends," Stefan Thurner points out.

"This should also be tested for in other domains, be they architecture, art, fashion, or even politics and science. In the case of musical styles, the counter-signaling hypothesis best explains how novelty emerges."


23 Búbánat 2013-07-18 20:02:08 [Válasz erre: 21 miketyson 2013-07-18 17:26:30]
És milyen nagyszerűen lényegült át kvázi azzá...

22 tiramisu 2013-07-18 19:55:46 [Válasz erre: 21 miketyson 2013-07-18 17:26:30]
:-)

21 miketyson 2013-07-18 17:26:30 [Válasz erre: 20 Búbánat 2013-07-18 14:06:47]
Ebből mondjuk az derül ki, hogy Házy Erzsébet afroamerikai származású volt.

20 Búbánat 2013-07-18 14:06:47
[url] http://mno.hu/grund/europaban-csak-szegeden-jatsszak-gershwin-remekmuvet-1172627; Európában csak Szegeden játsszák Gershwin remekművét [/url] Grund MNO, 2013. július 17., szerda 19:35 „Több mint húsz éve nem volt látható Magyarországon a Porgy és Bess, Gershwin ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a fehér szerepeket fehér, az afroamerikai származású karaktereket pedig afroamerikai származású énekesek alakítsák. A Szegedi Szabadtéri Játékokon most augusztus 9-én és 10-én egy New York-i társulat, a Living Arts, Inc. mutatja be George Gershwin remekbe szabott operáját, ami Európában idén csak Szegeden lesz látható a szerzői előírásoknak megfelelően.” „[…] Gershwin darabját Magyarországon 1970-ben tűzte műsorra a Magyar Állami Operaház az Erkel Színházban, két szereposztásban, Mikó András rendezésében. A száz fölötti szériát produkáló előadásban Radnai György és Begányi Ferenc, illetve Házy Erzsébet és Andor Éva énekelték a címszerepeket. Ezt a produkciót 1973-ban láthatta négy telt házas estén a Szegedi Szabadtéri Játékok huszonnyolcezer fős közönsége. Az operaház 1981-ben még felújította a Porgy és Besst, ezt követően azonban az örökösök egyre szigorodó feltételei miatt csak 1991-ben a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, afroamerikai származású vendégművészek közreműködésével láthatták a magyar nézők a darabot. […]”

19 Momo von Hofmannsthal 2009-01-10 23:18:00 [Válasz erre: 17 zuniga 2009-01-10 23:10:28]
:-))

18 Momo von Hofmannsthal 2009-01-10 23:12:57 [Válasz erre: 17 zuniga 2009-01-10 23:10:28]
ha nem tetszene, nyilván azt mondtam volna...

17 zuniga 2009-01-10 23:10:28 [Válasz erre: 16 Momo von Hofmannsthal 2009-01-10 22:57:44]
Azért egy picit jobb szöveg, mintha a másik felmenőivel foglalkoznék.... De ki is húzathatod, ha nem tetszik.

16 Momo von Hofmannsthal 2009-01-10 22:57:44 [Válasz erre: 15 zuniga 2009-01-10 22:56:35]
Ezt párhavonta bemásolod...? Sztem, majd ki is kéne kérdezni... :-)

15 zuniga 2009-01-10 22:56:35
"A zenében a következő történik velünk: először is meg kell tanulnunk meghallanunk, kihallanunk, megkülönböztetnünk bizonyos módokat és bizonyos alakzatokat, amelyet magánvaló életként szigetelünk el és határolunk körül, majd fáradságra és jóakaratra van szükség, hogy egyáltalán elviseljük ezt minden idegensége ellenére, türelemmel kell elszenvednünk látványát és kifejezésmódját, jó szívvel kell lennünk furcsasága iránt - végül eljön az a pillanat, amikor megszokjuk, amikor már várjuk, amikor gyanítjuk, hogy hiányozni fog, ha nem lesz, és ezentúl már állandóan a kényszer erejével fejti ki ránk a hatását újra meg újra, varázserőt gyakorol ránk, egészen addig, amíg alázatos és gyönyörtől megittasult szerelmesei nem leszünk, akik nem akarnak jobbat a világtól, csak őt és újra csak őt (mármint a zenét). -Ám nem csupán a zenében történik ez így velünk: hanem minden dolgot, amelyet most szeretünk, ily módon tanultunk meg szeretni. Jóakaratunkért, türelmünkért, egyenességünkért, gyöngédségünkért, az idegenek irányában mutatott jámborságunkért végül azzal kárpótolnak minket, hogy az idegen apránként leveti fátylát és egyszer csak új, leírhatatlan szépség áll előttünk - ez az ő hálája a vendégbarátságunkért. Aki önmagát szereti, az is csak ezen az úton tanulhatta meg: más út nincs. Szeretni is meg kell tanulni." Nietzsche

14 virius 2009-01-10 22:36:57 [Válasz erre: 13 bermuda 2007-08-31 21:06:39]
Sőt, úgy tűnik, Kovalik is kedveli e régi produkciót, mert többször volt bent a Bohémélet előadásán. Oláh Gusztáv díszletét ma is nagyon sokszor megtapsolják. Akárcsak másik megmaradt színpadképét, a Diótörőt. Nem véletlen, hogy a Bohéméletet és a Diótörőt annyira szeretik az emberek, nemcsak azért, mert történetüknél fogva standard karácsonyi darabok minden évben, hanem Oláh díszletei miatt is! A Bohémélet 72 éve, a Diótörő 59 éve megy ugyanabban a díszletben!

13 bermuda 2007-08-31 21:06:39 [Válasz erre: 12 virius 2007-08-31 20:53:19]
Ez igy igaz! nagyon remélem, hogy senkinek nem jut eszébe átrendezni és átdiszletezni, esetleg aktualizálni. Igy ahogy van világörökség! A 60-as években, amikor Ferencsik felújította Házyval, Ilosfalvyval, Melissel-láttam először-azonnal a szívembe zártam. Azóta számtalan operát láttam, hallottam, sok kedvencem akadt, de a Bohémélet első helye töretlen.-)

12 virius 2007-08-31 20:53:19
Nos, ha három év tetszhalál után feltámadt ez a topik is és annyian dicsérik - jogosan - a Bohéméleteet, hadd tegyem hozzá, hogy annak idején - azt hiszem Engels - azt mondta: \"Emberek meghalnak, kormányok változnak, de a Bohémélet örökké élni fog.\" Még egy említésre méltó adat: a budapesti Operaház, ha hiszitek, ha nem, a Bohéméletet jelenlegi formájában, Nádasdy Kálmán rendezésében, Oláh Gusztáv díszleteivel és Márk Tivadar jelmezeivel kerek 70 (HETVEN!!!) éve tartja folyamatosan műsoron. A jelenlegi rendezés premierje 1937. május 11-én volt a M. Kir. Operaházban. Kár, hogy a 70. évfordulóról az Opera vezetősége megfeledkezett, ui.májusban nem volt műsoron a darab. Na majd a 75. évfordulón, 2012-ben...

11 Búbánat 2007-08-31 11:58:42
A Budapesti Kórust öröm volt tegnap este újra meghallgatnom a Dohány utcai Zsinagógában: Mendelssohn Éliás c. oratóriumában már tavaly is szép sikerrel énekelt a Ferencvárosi Ünnepi Játékokon, a Bakáts téri templomban, de a mostani előadásukkal feltették fejükre a „jelképes koronát”…; a legújabb kori történetük talán legszebb teljesítményét nyújtották ezzel, a hatalmas sikerrel abszolvált, produkciójukkal. A zsinagógában helyet foglalt közönség - „zsúfolásig teltház előtt” - a hangverseny végén önfeledten tapsolta meg az énekkar kitűnő teljesítményét (karigazgató: Kaposi Gergely, tavaly az ő vezényletével adták elő), és a Magyar Állami Operaház csodálatosan játszó Zenekarát, valamint a nagyszerű énekes szólistákat: a címszerepet éneklő Jekl Lászlót, és Mukk Józsefet, Balatoni Évát (ők hárman elmúlt évben is részesei voltak az oratórium-előadásnak), továbbá, az „özvegy” szerepében először bemutatkozó Cserna Ildikót. Hatalmas ovációval fogadta a közönség a kotta nélkül dirigáló karmestert is, az izraeli Elli Jaffét. Mendelssohn élete fő művének tartotta a halála előtt alig egy hónappal Birminghamben (Anglia) bemutatott Éliást, ezt a lebilincselő, monumentális, romantikus alkotást, melynek gyönyörűségét - áldom sorsomat - viszonylag rövid időn belül másodszor is, élőben, megtapasztalhattam; a remekmű előadása itt, ebben a fenséges akusztikájú teremben, egy szépséges és örökké emlékezetes estével ajándékozott meg, és szolgálhatott mindazok számára, akik ennek részesei - közreműködői, hallgatói - voltak. A televízió felvette a koncertet, „ünnep” lesz számunkra felvételről visszanézni-, hallgatni az oratóriumot, és élvezni a „hangzuhatagokat” a nagy német mester utolsó nagyszabású kompozíciójában.

10 Búbánat 2004-09-16 11:42:30
És ha már a Bohéméletről, mint a számomra az egyik legköltőibb dalműről szóltam, akkor feltétlenül ebbe a rovatba kívánkozik az általam hallott egyik legmegrázóbb, legmeghatóbb és csupa poézis opera: Gounod Rómeó és Júliája. Ez a mű az, ez a zene az, ami megrázó és fennkölt dallamaival, harmóniáival, verseivel, lírai és drámai szituációival, Shakespeare-t megidéző szellemével, egyenes, világos vonalvezetésű cselekményével a Bohémélethez hasonlóan felkavar és mindig levesz a lábamról. Akárhányszor meg tudnám nézni egymásután anélkül, hogy megunnám vagy belefáradnék. Audio- és videokazettákon ebből is begyűjtöttem hat változatot, és ha igazán ki akarok kapcsolódni, el akarom felejteni a hétköznapok nyűgét, bosszússágait, s valami emlékezetesre, szépre, valami magasztosra vágyom, akkor a legtöbb esetben – a Bohémélet mellett – ennél az operánál kötök ki. Ezért is hatott rám a reveláció erejével annak idején - a nyolcvanas évek végén újra - bemutatott Rómeó és Júlia. Ráadásul itthon is ki tudtunk állítani ehhez a produkcióhoz kiváló énekeseket: Rost, Szücs, Gulyás, Kelen, Kolos és a feledhetetlen Bende. Később jött az újabb nemzedék, hasonlóan emlékezetes beállásaival, sőt, fiatal kínaiak, ukránok teljesítményének is tapsolhattam. Mind - mind hozzáadták a szerepükhöz tudásuk legjavát, amihez járult még a Júliák esetében az elmaradhatatlan hamvasság, báj és kellem, a Rómeóknál pedig az elengedhetetlen szív, lovagiasság és erő. De mindketten gyengék, alulmaradnak és elbuknak abban az ádáz, eszeveszett küzdelemben, amelyben a két család tagjai külön harcukat vívják egymással. Engem mindig sokkol a történet dramaturgiája, amely a nyitó kórusképpel már előrevetíti a végső drámát, sugallja a két szerelmes szív jövendő boldogságát, de a két ellenséges család gyűlölködésének következményeként saját bekövetkező tragédiájukat is. Hiába Lőrinc barát segítsége, hiába az önfeláldozás; ami a sors könyvében meg van írva, annak be kell teljesülnie. Az alaptörténet, amiből Shakespeare a dráma ötletét vette, nem véletlen, hogy annyi megzenésítést ért meg. De közülük, nekem Gounod remekműve áll ízlésvilágomhoz a legközelebb; a szívbemarkoló muzsikájával, a jeleneteivel újra és újra kiváltja megrendültségemet akár az Operában, akár otthon a média előtt ülve. A katarzis élményét –hála Istennek – eddig még senki és semmi nem tudta meggátolni, elvenni tőlem. És remélem, ez még így marad nagyon sokáig! Gounod Rómeó és Júliája tényleg örök szerelem marad - nekem is!

9 Búbánat 2004-09-16 09:41:42 [Válasz erre: 4 frushena 2004-09-15 22:34:41]
És itt az alkalom, hogy Kolonitsról ismét elmondja valaki, hogy mennyire rossz volt? Mert a pszichológia már olyan: ha valakiről egyszer rosszat mondanak egyesek (lásd Attila –Odabella), akkor a prekoncepció alapján a bírált személy később csinálhat bármit, megszakadhat, akkor is elkönyvelik tehetségtelen rossznak, finomabb esetben is egy középszerű képességekkel rendelkező lénynek. Bízom benne, hogy az előítélet jelen esetben személye iránt nem folytatódik a végletekig. Rajta is múlik!De az is tény, ez a személyes véleményem, hogy az ő hangja nem a lírai Mimihez való. Ő inkább a drámai szoprán szerepekben érzi magát otthon. Ettől még kívánom neki, hogy szép teljesítményével bizonyítsa be a „huhogóknak”, hogy nem szabad őt eleve elparentálni...A 23-i Bohéméleten terveim szerint magam is ott leszek, mert ez is egy régi kedvenc opera - a Puccini–oeuvre-ből talán a legköltőibb-, s hozzám is a legközelebb áll. Nem láttam már vagy 10 éve. És olyan szépek, megkapóak az „eredeti” történelmi díszletek is. Már a szemnek is – a fül mellett – csupa inger az utóbbi években bemutatott sok, méltatlan sivárság közepette. És még, a „MOMUS kávéház” is aktivizálja a figyelmem...Remélem, nem jön közbe semmi, és ott lehetek.

8 frushena 2004-09-15 23:12:44 [Válasz erre: 7 kalahari 2004-09-15 23:09:42]
Tragédia bizony! Mészöly lesz holnap! Szerintem amúgy egy remek előadás. 2003.05.31.-e emlékezetes marad! :)

7 kalahari 2004-09-15 23:09:42 [Válasz erre: 6 frushena 2004-09-15 23:04:53]
Nem kár, hanem egyenesen tragédia. Merthogy nem is Kovács Annamária... Ki is hagyom most.

6 frushena 2004-09-15 23:04:53 [Válasz erre: 5 kalahari 2004-09-15 22:46:54]
Na!!! Akkor \"találkozunk\"!!! Holnap meg elcsattogok Pikk-re! Kár, hogy nem Budai a grófné!

5 kalahari 2004-09-15 22:46:54 [Válasz erre: 4 frushena 2004-09-15 22:34:41]
Ha jól értesült akarsz lenni, elég a Momust olvasni... :-))) De tényleg lesz. 23-án először. Ott leszünk. :-)

4 frushena 2004-09-15 22:34:41
Egyetértek Puccini pártfogóival! Bár én nem hallgatom rendszerességgel, de a Bohéméletet mindig szívesen. És ha jól értesültem a MÁO-ban lesz egy \"érdekes\" Bohém. Melyben Szvétek is énekel! :)

3 Búbánat 2004-09-15 22:29:28
Schubert Ave Maria-ját mindenki ismeri. Kevésbé köztudott, hogy mi adta az ihletet a zeneköltőnek a komponálására. Az Ave Maria születési helyéről keveset beszélnek, s bizonyára többen nem tudják: eredeti szövege angol nyelvű. Schubert a német fordítást vette elő. Mi adhatta az ihletet a \"Mária-himnusz\" megírására? Levelei között tallózva azonosítható a hely és természetesen az a néhány vallomás sor, amely Schubert lelkiállapotáról vall. Ezekből kiderül, hogy a salzkammerguti tavak egyike, a Trainsee mellett íródtak a dallamok, összesen huszonkettő, az ismert angol (skót) regényíró,költő, Walter Scott egyik eposzának darabjaira, melyek közt van a híres Ave Maria. Schubert 1825 nyarán fordult meg Gmundenben, és a leveléből kiderül, hogy itt énekelte el először az Ave Mariát barátjának, Vogl-nak, egy népes társaságban, egy gazdag \"sóhivatali főfelügyelő zeneestéjén\". A hallgatók bevallása szerint ez a dal ragadott magával mindenkit. Érdemes idézni a zeneköltőt: \"Hallgatóim elcsodálkoztak áhitatosságomon (...), melyet a Szent Szűzhöz írt himnuszom tanúsított. A dal láthatóan mindenkit hasonló áhitatra hangolt. Azt hiszem, a dolog oka az lehet, hogy a magam részéről sosem eröltettem az áhitatot, és ha csak az akaratom ellenére hatalmába nem kerít, nem komponálok efféle himnuszokat és imákat; de ha aztán mégis, akkor az általában igazi és őszinte áhitat. \" Erről tanúskodik a ritkán hallható Esz-dúr miséje, de a sokkal sűrűbben játszott fiatalkori G-dúr miséje is. (Ezt a kórusunk rendszeresen a repertoárján tartja, nagyon szeretjük.)

2 karnagy 2003-10-19 11:00:33
A Bohémélet mind a négy felvonása (egy-egy önállóan is egész epizód) zseniális. A legjobban a 2. felvonást, ezt a 17. perces \"miniatúrát\" szoktam élvezni, de mélyen elérzékenyülök a 3. felvonás zárójelenetében is. A negyedik felvonás kezdeti vidámságát és dinamizmusát megtöri a haláltusáját vívó Mimi érkezése. Innentől statikussá válik minden - külön megrázó Musette recitativo-szerű imája. Nagyon szeretem az operaházi előadást - bár manapság Sümegi Eszteren kívül nincs igazán jó Mimink...

1 kalahari 2003-10-19 02:11:11
Hogy lehet Puccinit utálni? A Bohémélet úgy, ahogy van zseniális. Hogy miért? Azért, mert a komikum éstragikm olyan mesterien keveredik benne, mint talán sehol máshol. Ez az opera szórakoztat is (gondoljunk Marcel és Musette jeleneteire), ugyanakkor katarzissal is megajándékoz. Én ezért szeretem.

0 samsem 2003-10-19 00:09:00
Gondoltam, annak a mintájára hogy \"nem szeretünk\", megalapítom a \"szeretünket\". Hogy miért? Hogy szembesüljünk azzal, hogy nehezebb megfogalmazni azt, hogy miért szeretjük, mint azt, hogy ez nem áll közel hozzánk. Meg szerintem így is kiderül sok minden egyébb is... És ne feledjétek: Rémusz Romolusznak nem farkasa! (ugyhogy egymás torkának ugrani nem ér!!!) Nyitó kör: imádom Puccini Bohémélet 3. felvonását! Hogy miért? Mert utálom Puccini zenéjét és mindezek ellenére ez a felvonás egy zeneirodalmi tökély! Ezért imádom. Remélem világosan fogalmaztam!



A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.