Bejelentkezés Regisztráció

Opernglas, avagy operai távcső...


20379 IVA 2019-12-31 04:12:03 [Válasz erre: 20378 Héterő 2019-12-31 00:10:06]

Ha Vénuszt megtűrjük selyemben, akkor a kisasszonyokat is megilleti a lepel.


20378 Héterő 2019-12-31 00:10:06 [Válasz erre: 20375 otello 2019-12-29 14:42:01]

Kedves otello, rendkívül kíváncsivá tettél:
mi a véleményed a szerzői utasítással kapcsolatban?

Mascagni aprólékosan leírja, hogyan képzeli el az előadást; az Irisnél (például) mennyiségben és irodalmi értékben szinte vetekszik az előadás módjáról szóló iránymutatás az énekelnivalóval.

Pietro Mascagni: CAVALLERIA RUSTICANA
melodramma in un atto
di G.[iovanni] Targioni-Tozzetti e G.[uido] Menasci

ATTO UNICO
(A sipario calato)
        {szótár: calare il sipa•rio leengedi a függönyt}

... Siciliana ...

És csak ezután jön:

La scena rappresenta una piazza in un paese della Sicilia. Nel fondo, a destra, la chiesa con porta praticabile. A sinistra l’osteria e la casa di Mamma Lucia. È il giorno di Pasqua.

Persze néha elbizonytalanodik az ember: vajon helyes-e a nyitányt – friss divat szerint – képekkel dúsítani? Férfiszemnek ugyan kellemes látványt nyújt néhány tucat Oben-ohne Fräulein a Tannhäuser kezdetén, de nagyon elvonja a figyelmet a zenéről... :-)


20377 Klára 2019-12-30 15:40:46 [Válasz erre: 20376 otello 2019-12-30 10:06:19]

Nem akármilyen felfedezés! Köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmet!


20376 otello 2019-12-30 10:06:19

Felbukkant a YouTube-on egy teljes toulouse-i Norma videó felvétel - címszerepben: Kolonits Klára!!

https://www.youtube.com/watch?v=WKTV37bYgpE

Szerencsére a készítője gyakran rázoomol az arcokra, így sok, élőben alig látható arcjáték is élvezhető, tovább árnyalva a fantasztikus alakítást. Egészen jó minőség.


20375 otello 2019-12-29 14:42:01 [Válasz erre: 20373 Héterő 2019-12-28 17:38:21]

Köszi a remek kiegészítést, kedves Héterő! Nekem is gondot okozott, hogy mit tegyek be "idézetnek", most az egyszer nem az eredetit (bár olvasva a hozzászólásod látszik, hogy már az eredeti megnevezés is kérdéses itt) alkalmaztam.

Az érzelmi töltet kapcsán, így visszaolvasva, valóban nem fogalmaztam pontosan. Összességében azt tetszett a nyitóképben, hogy ráerősít a tényre, hogy ez lényegében Turiddu végzete/ hattyúdala. Látunk is valami erőset, nem csak hallunk. Vagy valami ilyesmi... :)  


20374 Haandel 2019-12-29 14:06:07

Das Wiener Staatsopernmagazin
29.12.2019 | 15:05 | Ö1

Ausschnitte aus aktuellen Aufführungen der Wiener Staatsoper.


20373 Héterő 2019-12-28 17:38:21 [Válasz erre: 20369 otello 2019-12-26 09:49:35]

Valóban gondosan szerkesztett és tördelt kisesszé, a minta-linkek elhelyezése hibátlan, az ember örömmel olvassa elejétől végéig. Az elemzések arról árulkodnak, hogy az énekművészettel áll szoros kapcsolatban otello, és nyilván hozzáértő operarajongó.

Talán ezért is olvastam értetlenkedve az alábbi részt, – és különösen az "extra érzelmi töltet"-kifejezés miatt – vélem, hogy érdemes utánagondolni az idézetnek:

                       ...így nyer a
                       „de folyjon bár el vérem, sohsem kérdem,
                       Ki érted hal meg, följut majd a mennybe”

                       frázis extra érzelmi töltetet.

Előrebocsátom, hogy a csodás Siciliana a fordítók rémálma lehetett mindigis; egyrészt azért, mert az "eredeti" szövegnek eleve két változata van,
a különböző helyeken föllelhető anyagok között véletlenül sincs két, teljesen egyforma, még a leghitelesebbeknek tűnő források is betűhibásak.

A Siciliana nyelvezete született olasznak sem világos, bár a széles körben ismert nápolyihoz eléggé hasonlít. Az olaszok számára is lefordítják, két változat gyakori, az egyik énekelhető, így jócskán eltér az eredetitől.

A szóhasználatra legyen példa a cseresznye (ami előfordul a szövegben):
Cirasa (szic.); Cerasa (náp.); Ciliegia (olasz); cerasum (lat), cerise (fra).

Szerencsére létezik hangfelvétel, ahol Gigli énekel és maga Mascagni vezényel, szóban tehát hiteles a szöveg (helyesírásban persze nem...), ezért igazán furcsa, hogy a már átfordított olaszból, rosszabb esetben az abból is továbbfordított egyéb (esetleg német) nyelvből származnak a magyar szövegek.
Miután ma már mindenütt (így a MÁO-ban is) a sziciliai, eredeti dal hangzik föl, bosszantó, ha ordító eltérés van az ének- és a feliratszöveg közt.
Akár a szájúz nyerusímüj szávjétszkih naródov is elhangozhatna, mint Siciliana...

A Radó-fordításból idézel. Valaha (feliratozás nem lévén) könnyebben menthettük föl a fordítót, bár nem szerencsés,
- amikor Lola fehér ruhájáról van szó, azt írni, hogy arcod olyan, mint a liljom, vagy Lola, hófehér vadrózsa szirma (utóbbi a mai, operaházi fordítás, R.Á.);
- vagy amikor Lola piros ajkát a cseresznyéhez hasonlítja a tenor, azt írni, hogy melletted még a nap fénye is sápadt! (R.Á.);
- bizarr az ajkad csókját szívja -fordulat is (R.Á.);
- portád alja vérrel van befestve (R.A.): ez már bizony értelmezési probléma, mert a porta magyarul telket, udvart jelent;

És az idézeted: ( a MÁO-ban a felirat: mégsem űz tőled el már semmi átok!)
- "de folyjon bár el vérem, sohsem kérdem", írja R.A.:
itt valójában azt éneklik:
              azt sem bánom, ha megölnek;
- "Ki érted hal meg, följut majd a mennybe,"
            - és holtként mennék a paradicsomba...
            DE HA TÉGED NEM TALÁLLAK OTT, AKKOR BE SEM LÉPEK.

Nos, ennek a nagybetűs sornak van "extra érzelmi töltete".


20372 otello 2019-12-28 11:33:15

Én köszönöm! :)


20371 telramund 2019-12-26 19:28:21 [Válasz erre: 20370 nizajemon 2019-12-26 17:54:34]

Mint mindig!


20370 nizajemon 2019-12-26 17:54:34 [Válasz erre: 20369 otello 2019-12-26 09:49:35]

Remek beszámoló,kösz :)


20369 otello 2019-12-26 09:49:35

Amikor a rendező a legjobb – Damiano Michieletto Parasztbecsület-Bajazzók rendezése a Liceuban (2019. december 12. és 18.)

Beszámolóimban általában alig említem a rendezéseket, néhány mondattal elintézve, hogy „nem hátráltatták a befogadást” vagy pedig pár pozitív-negatív momentumot kiemelve. Teszem ezt azért, mivel teljes profi felvétel hiányában nem sok értelmét látom a rendezések boncolgatásának / nem lépték át az otthoni színházi életben Sztalker csoporthoz szokott ingerküszöböm. Most azonban lejjebb kivételt teszek, mivel végre megláttam, hogy miért is tartják számon Damiano Michielettót az első számú mai rendezők között – a londoni bemutatója után Tony-díjat nyert rendezése megmentette a barcelónai ParBajt az amúgy igencsak vegyes szereposztások miatt ólálkodó középszertől és emlékezetes pillanatokat hozott.

Mindenek előtt azonban az egyéni alakításokról. Négy előadáson vállalta Roberto Alagna mindkét opera férfi főszerepét. Turidduként kevéssé győzött meg. Santuzzával való kettősében a kopott bőrkabát zsebébe vágott kéz, rezzenéstelen arc - így Alagnáék duettje inkább hatott 20+ éves házasok „már megint eltűntél” jellegű, unalomig ismétlődő civódásának, mint szenvedélyes ifjú szicíliai pár féltékenységi jelenetének. Igazából csak a bordal környékén győzött meg úgy-ahogy a karakter fiatalságáról (végre életigenlés, lefegyverző mosoly, stb.), de Turiddu búcsúja minden érzelmi töltet ellenére felemás volt. Az érzés, hogy Alagna vokális képességei határán túl erőlködik a szólamban elvette az egész alakítás élét. Úgy érzem, túlságosan kell koncentrálnia a hangi megvalósításra, így a varázslat részben elmarad. Vele ellentétben Teodor Ilincai hangja megfelel a szerep követelményeinek, azonban az ifjú tenor sajnos túl sokat énekel fortéban, nüanszok nélkül, ami kissé monotonná teszi az alakítását. Mindazonáltal a szerepben őt preferáltam, vele jobban átjött a szicíliai zárkózottan macsós, vessük magunkat bele az életbe mentalitás is. Santuzzát az első szereposztásban Elena Pankratova, míg a másodikban Oksana Dyka énekelte. Mindkettejük drámai szoprán (nem mezzo) fachban énekel - és fő kritikám mindkét hölgynél a szerep mély fekvésének megoldatlansága, ami ismerve a mai drámai szopránok többségét nem annyira meglepő. Pankratova Santuzzája egy sorsába beletörődött szicíliai nő és a lágyabb pillanatokat szépen megoldó énekes, aki különösen az Alfióval való kettős részben tetszett. Drámai kitörésekben Dyka erősebb volt, 120%-ra csavart érzelemadagolóval hozta a már-már túljátszottan hisztérikus-féltékeny Santuzzát, akinek a Santuzza-Turiddu kettős volt a csúcspontja. Sajnos azonban a fiatal énekesnő korábbi ígéretes felvételeihez képest jelentősen hanyatlani látszik: a magasságok kiélesednek, a matéria színét talán legjobban az angol nyelvű kritikusok által használt acidic szó írja le. Gabriele Viviani kisebb és kevésbé érdekes hangját kezelte jobban Alfióként, mint Angel Ódena, aki a decibelekkel visszaélve (megint a túl sok forte…) később Tonióként kis túlzással beszakította a dobhártyám. Színészileg mindketten kifogástalanok voltak. Mercedes Gancedo Lolájának megjelenését azt hiszem, sosem fogom feledni: az omladozó vakolatú ház oldalán vérforraló pózban-ruhában-hangadással eszményi csábító volt. Mamma Lucia szerepében lemaradtam a veterán Elena Zilióról, mindkét előadáson Maria Luisa Corbacho hozott megrendítő, hangban korrekt alakítást.

Canióként Alagna sokkal meggyőzőbben hatott, Vesti la giubbája nagyon jól sikerült (úgy tűnik, a közönség ki van éhezve az ilyen mély, megkapó interpretációkra – Alagnának gyakorlatilag ki kellett „menekülnie” az ismétlés elől), a zárórészre azonban hangilag érezhetően elfáradt, a szemet viszont nem lehetett levenni a roppant szuggesztív alakításról (bár azt nem állítom, hogy ez a szerep nincs a hangi korlátain túl). A második szereposztásban Marcelo Álvarez énekelt, a máig szépen (igaz bizonytalanul – a tenor érezhetően rájuk készül a felvezető frázisban) csengő csúcshangok alatt jelentősen megfogyott hanganyaggal – színészleg felületesebb volt, mint Alagna. Nedda pedig ki más lehetne Alagna mellett, mint Aleksandra Kurzak, akiről – egy langyos Madárdal után – azt kell, hogy mondjam egészen jó Nedda volt. Az előadás elején még kissé fémesen csengő magas hangjai bemelegedtek és meglepően jó mellhangok segítették a drámai hatás fokozását (pl. darab eleji Tonio-Nedda jelenetben). Igaz, a váltás a regiszterek között sajnos még töréssel jár. Színészileg Kurzak pedig 5*. Most olvasom viszont, hogy jövő nyáron már Santuzzát is ő énekli Veronában Alagna mellett – erre a hangja szerintem alkalmatlan. A másik Nedda volt egyik csalódásom az előadásban. Míg Dinara Alieva hangja felvételeken nagyon gazdagnak és érdekesnek hangzik, élőben jön rá az ember, hogy ez igaz – ha a közvetlen közelében vagyunk. De a projekció gyengesége miatt a hang nem tud igazán hatást elérni, pedig színészileg se erőtlen az énekesnő. Tonio szerepében az Alfiók tértek vissza a már említett erényekkel és gyengeségekkel. Beppe szerepében Vicenc Esteve állt helyt korrektül. Silvio az első szereposztásban Duncan Rock volt, aki ezzel a kicsi, préselt, baritenor hanggal hogyan jutott be a MET-be vagy a ROH-ba – számomra rejtély. Legalább a figurának (a konditermet láthatóan gyakran látogatja az énekes) el lehetett hinni, hogy Nedda elhagyja érte az öregecske Caniót. Csekély vigasz. Manel Esteve sokkal jobb Silvio volt szerencsére. A Liceu kórusa mindkét alkalommal szépen szólt.

Az egész sorozatot Nánási Henrik vezényelte. A megszokottnál líraibb interpretációja tetszett, az viszont nem (tudom, ez nagyon furcsa), hogy olyan hangosan szuszog/ készül rá az intenzívebb pillanatokra, hogy az első min. tíz sor azt tisztán hallja. Zavaró. Ehhez hasonlót még nem igazán tapasztaltam ilyen szinten.      

És akkor a rendezésről! Kivételesen ide fűztem bele a videókat, mivel szóban csak kis részét tudom átadni a látottaknak – szerencsére a 18.-i előadást valaki teljes egészében felvette és darabokban feltöltötte, így végig követhető minden. Amit nem győzök hangsúlyozni majd: éljen az erős színészvezetés, itt még a kórus sem téblábolhat! Michieletto a darabot a 70-es évek Szicíliájába helyezte át időben. Mindkét történet ugyanabban a faluban játszódik és főleg az intermezzók által össze is vannak kapcsolva. A Parasztbecsület nyitánya után a Siciliana (Alagna Ilincai) előrevetíti a darab végét: Turiddu (vagyis az őt jelképező statiszta) vérben ázva fekszik az anyja háza előtt, körülötte a falusiak – így nyer a „de folyjon bár el vérem, sohsem kérdem, Ki érted hal meg, följut majd a mennybe” frázis extra érzelmi töltetet.  A szerenád után falusi életképek következnek. Mamma Lucia háza pékség ebben a felállásban, ahol a fiatal pékek (köztük az ekkor még néma szereplő Silvio) a gyerekeknek hajítanak cipót vagy verekednek nőkért a lisztködben. A pezsgő sokaságban megjelenik Nedda és Beppe, akik a közelgő előadásról osztanak szórólapot és plakátolnak. Így találkozik először Silvio és Nedda, kissé félszegen. Alfio régi olasz kocsiban gördül be, mindenkinek hozott valami ócska dolgot a faluban. A vidéki cigiző-lábszétvető vállalkozó archetípusa ő. Silvio egy sálat kap tőle, ami végigvonul az előadáson. A húsvéti kórus itt Santuzza személyes drámájába fordul (A Siciliana utántól a Húsvéti kórus végéig (Pankratova, Viviani), Innegiammo (Dyka)): egy ponton a szobornak hitt Szűzanya feléled és ellentmondást nem tűrően rámutat Santuzzára (és annak bűnös életére). Santuzza áriája (Pankratova) a házban hangzik el, ahol Mamma Lucia közben kenyeret gyúr. A Turidduval való kettős is itt kezdődik, majd Lola érkeztével áthelyeződik az utcára, ahol az intermezzoig történnek az események (Alagna-Pankratova, Pankratova-Viviani). Utóbbi alatt, a zenével remek összhangban, Nedda és Silvio titokban találkozik és csókjuk alatt Nedda árnyéka a pisztolyát kifelé szegező Caniót ábrázoló plakátra vetül. A sál, mint kiderül, ajándék Neddának (Intermezzo). A bordal itt lényegében egy falunapba van ágyazva, ahol Turiddu még szkanderezik is a helyiekkel, anyja pedig némán távol próbálja tőle tartani Lolát. Végül beteljesedik Turiddu végzete és vérben úszva lefekszik anyja háza elé, pontosan visszaáll a kezdőkép (Turiddu-Alfio kettős, Turiddu búcsúja és a finálé (Alagna, Viviani), Bordal (Ilincai)). A Bajazzók indítása során, a prológ után, a színpad egyik oldalán a lelkes tömeg – a másikon a Neddát a színpad mögött a sál miatt számonkérő Canio. A társulat itt a helyi művház színpadán mutatkozik be (A prológ után (Alagna, Kurzak, Viviani)), majd az intermezzóig szokott mederben folyik a cselekmény (Madárdal (Kurzak) Madárdal (Alieva) Nedda-Tonio & Nedda-Silvio (Kurzak, Rock, Viviani)  Nedda-Silvio (Alieva, Esteve)  Vesti la giubba (Alagna) Vesti la giubba (Álvarez)) . Az intermezzo alatt látjuk, ahogy a paptól távozó Santuzza összetalálkozik Mamma Luciával, aki most észleli, hogy a nő Turiddu gyerekét várja. Őket korábban ott hagytuk el, hogy a mamma még Santuzza ölelését se volt hajlandó elfogadni, őt vádolta fia haláláért. Most végül összeborulnak (Intermezzo). A Bajazzókban Michieletto fő truvája a színház a színházban rész alatt kezdődik. Arlecchino szerenádja közben a színpad félig elfordul. Baloldalon a színielőadás, jobb oldalt a backstage-ben Canio bort vedel és egy tükörben magát bámulja. A szerenád végén egyszer csak megjelenik Nedda Canio tükörképe helyén – majd kimászik a tükörből és kezdetét veszi a bohóc rémálma. Nedda és Tonio rossz árnyként üldözi őt végig a forgó díszleten, amikor a „színpadi nézőtérre” ér egyszer csak az egész kórus most álarcot viselve fordul felé, a rémálomhatást erősítve. Arlecchino és Colombina kettőse pedig aktust imitálva új értelmet nyer. Pagliacco színpadra lépésekor már újra rémálmon kívül vagyunk és a darab a szokásos mederben folyik a végkifejletig. (A „darabbeli színdarab” két részben (Alagna, Kurzak, Viviani, etc.): 1 2; No, Pagliacco no son! (Álvarez))

Remélem a szöveg és a videók valamennyire átélhetővé tették az élményt, nekem a második szereposztás Parasztbecsülete és az első Bajazzókja szép emlékem lesz a vokális vegyesfelvágott ellenére. A rádiófelvételt most nem ajánlanám, mert Alagna ott szerintem rossz napot fogott ki ahhoz képest, ahogy én hallottam.
 

Kellemes ünnepeket Mindenkinek!


20368 Edmond Dantes 2019-12-18 09:24:38

Kicsit Eléggé félrecsúszott az eszmecsere ebben a topikban. Én még csak Gelb esetleges kirúgása felől érdeklődtem (20361) V.G. tenorista "ügye" okán, de hamar eljutottunk M.L.-n át Eszenyiig, onnan pedig a politikai homokozóba: e kifejezést akkor használják fórumtársaink, amikor nekik nem tetsző "ügyről" merészel valaki beírni: pl. színházak, SZFE gyalázatos kreatív lejáratásáról, függetlenségük, anyagi biztonságuk szétveréséről. Ezt hívják kettős mércének? Az én politikai homokozóm jó homokozó, a te politikai homokozód rossz és tiltott homokozó. Vagy tévednék? Szabadjon megjegyeznem, a dolog kulturális vonulatára visszatérve: M.L. színháza a tündöklő középszer, a fullasztó unalom, főiskolás koruk óta ottragadt szenior színészek biztonsági "foci" terepe lett évtizedekre. Utóda, rövid ideig tartó bíztató kezdés után visszazöttyent az előd által hátrahagyott, de -sajnos- nem elhagyott terepre és néhány sikeres vendégrendezést (Docekal, Alföldi) és 1-2 sikerült produkciót leszámítva ugyanott tart a színház, ahol első beiktatásakor és az azt megelőző hosszú időszakban. Fő, úton-útfélen hangoztatott érve: "nekem minden este 1.600 embert kell leültetnem a két színházban", kész. Van igazsága, nem kétséges. Biztosra kell mennie ekkora hodályok esetében és biztosra kell mennie közéleti és repertoár-óvatosság tekintetében is...ahogy tette legutóbb a Mágnás Miskával, amiről itt többen leszedték a keresztvizet. Pocsék Mágnás Miskánál szidjuk Eszenyit mint a bokrot? Ha éppen a kormánypárti sajtó nem szereti, akkor szaftos történetekkel járat(hat)ja le? Ha meg kósza harsogó hírek jelennek meg: "kirúgják", "leváltják" (ami nem igaz, mivel a megbízatása jár le hamarosan), akkor mártírt csinálnak belőle? Hogy is van ez? Engedelmükkel átteszem e beírást a Társművészetek rovatba is, bár ez már se nem társ se nem művészet. Távcső viszont tényleg kell a Vígbe is: egyrészt nagy mérete miatt, másrészt legalább nagyítóval távcsővel leljünk ott jó színházi terméket.


20367 Klára 2019-12-18 08:37:21 [Válasz erre: 20366 telramund 2019-12-17 12:10:32]

Ez nyilvánvaló. Miközben a jelenlegi városvezetés és a mögöttük felsorakozott mainstream harsogva követeli, hogy "a politika ne beszéljen bele a színházba" pontosan ezt teszik. És nem csak azért, mert Karigeri még be sem volt iktatva főpolginak, mikor kijelentette, hogy Dörner György nem fog pályázatot nyerni, hanem egész eddigi tevékenységük ezt igazolja. Eszenyi Enikő nem ment el tüntetni, és a tv-ben ki merte mondani, hogy a politikamentes szinházban hisz. Ez több, mint elég a selyemzsinórhoz!

Egyébként az egyszeri miniszterelnök szavai jutnak eszembe, ugymint "hazudtunk reggel, este meg délben" - ha pontos voltam. Egyetlen választási ígéretet nem tartottak be, és nem is fognak. Viszont repülnek a fővárosi cégek vezetői, és repült a nyóckerben a kétgyerekes anyuka, aki nem tudott túlórát vállalni. Elmarasztalták és kirúgták - idézet a jelenlegi vezetés nyilatkozataiból - Közterületfenntartó vezetőjét az első havas nap közlekedési problémái miatt, a hóeltakarítás hiányosságai miatt, holott ennek egyik oka éppen az volt, hogy a főváros tulajdonában álló vállalatoknál megtiltottk a túlóráztatást, ilyenkor pedig az elkerülhetetlen lenne!


20366 telramund 2019-12-17 12:10:32 [Válasz erre: 20363 lujza 2019-12-09 00:34:22]

Már elkezdte az ellenzék Eszenyit kinyírni és ki is fogja egy a Alföldi kevdvéért!


20365 otello 2019-12-17 11:05:47

Tegnap ott voltam Jakub Józef Orlinski Palau de la Musica-beli  (Barcelona) debütálásán. Hihetetlen figura ez a srác! 29 évesen így megfagyasztani a levegőt egy koncerten…Bononcini ’Infelice mia costanza’ vagy Orlandini/Mattheson ’Che m’ami ti prega’ áriáiban a kizárólag vokális részekben egy pisszenést se lehetett hallani – csak a zenekar (a mindig remek Il Pomo d’Oro) belépése oldotta fel az angyali hangtól teljesen lefagyott közönséget. Mert milyen hang ez! Bevallom, még „ugatom” a barokk zenét, de egészen lenyűgözött, ahogy gond nélkül vált át falzettből igazi, férfias mellhangokra (igen, elletétben sok mai kontratenorral, pazarul használja), alkalmaz virtuóz díszítéseket mintha azok a világ legtermészetesebb dolgai lennének, vagy a dallamvonal eleganciáját is említhetném…A közönség nem is engedte el könnyen, a negyedik(!) ráadás után már a zenészek is levonultak - jelezve, hogy már nincs több a tarsolyukban az állva tapsoló közönségnek. Az egyik elhangzott ráadás Vivaldi ’Vedro con mio diletto’-ja volt – szerintem sokan ezen keresztül ismertük meg őt. Hát...élőben is lélegzetelállító, nem csak felvételen (egyik szomszédom csak ingatta a fejét, hogy ilyen nem létezik). Ha valamit kritizálnom kellene, az tényleg csak az, hogy néhány számban jobban elmélyülhetne még, saját képére formálhatná – de ezt majd valószínűleg az idő megoldja.


20364 Edmond Dantes 2019-12-09 08:55:52 [Válasz erre: 20362 telramund 2019-12-08 15:40:55]

Privátban


20363 lujza 2019-12-09 00:34:22 [Válasz erre: 20362 telramund 2019-12-08 15:40:55]

Bizony, amikor Marton Lászlót "meghurcolták", nem volt ekkora ellenkezés, nem akarták Eszenyit kirúgni, a Vígszínházat letarolni. Micsoda különbség!


20362 telramund 2019-12-08 15:40:55 [Válasz erre: 20361 Edmond Dantes 2019-12-07 17:32:09]

Amikor Marton Lászlót meghurcolták miért nem volt ekkora ellenkezés.Ez csak ürügy az ellenzéknek a fesztiválra,amit rendszeresen produkál.


20361 Edmond Dantes 2019-12-07 17:32:09 [Válasz erre: 20360 Búbánat 2019-12-07 16:13:51]

Akkor Peter Gelbet is ki kell rúgni? Költői kérdés..(Vö. Gothár-ügy/Katona/Máté Gábor+SZFE)



20359 IVA 2019-12-05 21:53:52 [Válasz erre: 20357 ladislav kozlok 2019-12-03 10:35:56]

Vagyis nem a felső fogsorunk és az alsó ajkunk, hanem a felső és az alsó ajkunk között képezzük, enyhe u-val puhítva. Köszönöm!



20357 ladislav kozlok 2019-12-03 10:35:56 [Válasz erre: 20356 IVA 2019-12-01 04:06:03]

Nem v-ét kell kiejteni, hanem ahogy az angol nyelvben w-t ejtjuk ki.


20356 IVA 2019-12-01 04:06:03 [Válasz erre: 20350 Heiner Lajos 2019-11-17 12:00:01]

Beczała
Egy barátom emlegette:
„Becsává” – mondta.
„Becálá” – javítottam én.
„Becsává” – ismételte ő, hozzátéve –, a ferdén áthúzott ł-t a lengyel v-nek ejti.
Köszönöm néki, és ezért jegyzem be ide, hogy leginkább Beczała:
https://forvo.com/word/piotr_becza%C5%82a/




20353 Haandel 2019-11-24 13:38:10

Das Wiener Staatsopernmagazin
24.11.2019 | 15:05 | Ö1

Ausschnitte aus aktuellen Aufführungen der Wiener Staatsoper. 


20352 Heiner Lajos 2019-11-18 06:47:19 [Válasz erre: 20351 Klára 2019-11-17 18:47:54]

Szívesen, minden másban igaza van!


20351 Klára 2019-11-17 18:47:54 [Válasz erre: 20350 Heiner Lajos 2019-11-17 12:00:01]

Sajtóhiba volt, de köszönöm!


20350 Heiner Lajos 2019-11-17 12:00:01 [Válasz erre: 20349 Klára 2019-11-09 18:59:03]

BeCzala


20349 Klára 2019-11-09 18:59:03 [Válasz erre: 20348 otello 2019-11-09 14:37:48]

Először, másodszor és sokadszor: hálás köszönet a figyelemfelkeltő tájékoztatásért és a válogatásért.

Ami Bedzalát illeti, szerintem  korunk legjobb tenorjai közé tartozik, pár hónapja valaki bedobta e helyen, hogy ki lehetne ma a három tenor? Bár az ötlet kissé bizatt , de Bedzala joggal pályázhatna. A zongorakísérettel előadott operarészletek mindig hiányérzetet keltenek bennem, de ettől függetlenül kétségkívül ragyogóan énekelt. Szláv mivoltánál fogva különösen passzolnak neki a lírai, melankolikus hangvételű áriák és dalok. Cavaradossiként, különösen a Lucevan le stelle áriával Bécsben is frenetikus sikert aratott, pedig a bécsi közönség nem semmi! A Recondita armonia nálam nem nyerő, persze a folyamatos beköhögés zavaró tényező.  Bölcs döntés, hogy - ellentétben a mai szokással - nem vállal szerepet több évre előre, mert a hang változása kellemetlen helyzetekbe hozhatná. A Radamest ettől függetlenül  én nem javasolnám neki, de a MET az ugye, MET és bizonyos csábításoknak nehéz ellenállni!

A Netrebkoval kapcsolatos észrevételekkel egyetértek - Elisabetta abszolút nem neki való. Van a yt-n egy In questa reggia felvétele, az Echo Klassic 2016 díjátadáson készült. Már a bevonulása is "á la Netrebko", az ária pedig jobb lett volna, ha nem lenne! És nem csak azért, mely teljesen mást játszik el - koncertpódiumon - mint amiről az ária szól, hanem mert egyszerűen ez nem az ő szerepköre. Az erőltetés és a majdnem-visongás nem igazán éneklés. Remek színésznő, és a lírai szerepekben verhetetlen, persze ki tudja meddig, mikorra teszi tönkre a hangját.

Netrebko hatalmas népszerűségében sok minden benne van, ami nem biztos, hogy más énekesnőknek ínyére lenne. Saioa Hernándezt csak pár szerepben láttam-hallottam, Radvanovskyt lényegesen többször. Egyik sem az az egyéniség, akihez passzolna egy ilyen jellegű felhajtás. (most a fan-club felhördült, de a fórumon ugye mindenkinek lehet saját véleménye). Eyvazovról inkább semmit.


20348 otello 2019-11-09 14:37:48

Piotr Beczala ária- és dalestje Gironában, valamint Anna Netrebko & co. a Liceuban (2019. november 1. és 4.)

Az előző hosszú hétvégémre klasszikus zene szempontjából nem igazán panaszkodhatok. Korunk két jelentős énekese látogatta meg Katalóniát, vegyes élményeket hagyva bennem.

Piotr Beczala a koncertet Leoncavallo jól ismert Mattinatajával nyitotta – bemelegítésnek semmiképp se mondanám, mert remekül szólt már ez is. Ezután négy, számomra teljesen ismeretlen Karlowicz dal, majd 4 cigánydal következett Dvoraktól. Beczala egy interjúban kifejtette, hogy célja a szláv zenei világ szembeállítása az olasz/nápolyi dalok eltérő atmoszférájával (lásd alább). Nagy biztonsággal, kifejezően énekelt szláv nyelven, a konkrét szöveg ismerete nélkül is átérezhető lett volna, hogy miről is dalol. Így érkeztünk el az első rész (számomra) csúcspontjához: Rimszkij-Korszakov Szadkójából hangzott el a Hindu ária. Beczala, kihasználva a gironai hangversenyterem méretét (talán még a győri Richter-teremnél is kisebb), rendkívül érzékenyen tolmácsolta az áriát: a szláv mondatok remek dikcióval, gyengéden artikulálva kapcsolódtak össze és kulmináltak a leglíraibb részekben, melyeket a tenor néha még pont hallható suttogásig halkított. Teljes flow élmény. A műsor első felét ezek után Cavaradossi két áriája zárta, amelyek megmutatták számomra, hogy miben is igazán jó Beczala. Míg a Recondita armonia egy jól elénekelt elem volt, kissé hiányoltam belőle a fiatal-forradalmár-szerelmes festő hevületét. Ezzel szemben a Lucevan le stelle befelé forduló, komorabb alaphangja jobban kidomborította a lengyel tenor erényeit, aki a műsor második felében is inkább az introspektívebb darabokban nyújtott kiemelkedőt.

A szünet után az egyetlen énekelt olasz áriával, Riccardo/Gusztáv áriájával (Di tu se fedele), nyitott. Emlékszem, amikor először hallottam ezt énekelni felvételen, még nem győzött meg teljesen – most pedig nem győztem csodálni, micsoda italianitá! Ezután következett a koncert tetőpontja: Tosti három dala (L’Ultima canzione, Chi sei tu…, Ideale). Itt találkozott a tenor melankolikus hangütése az előbb említett italianitával. A dalciklus végén alig akart a taps elindulni (pedig végig rendkívül lelkes volt a közönség!) – de ez tipikusan az az áldott pillanat volt, amikor az előadó magára vessen, hogy így letaglózza a közönséget érzelmileg! A záró dal egy, a hangversenytermi intimitáshoz igazított, olyan Ideale volt, ami azt hiszem örökre belém égett. A következő két mű (Torna a Surriento és Mamma son tanto felice), bár jó ízléssel szólalt meg, valahogy egy kis hiányérzetet hagyott bennem. Az elsőnél a részletekre való nagyobb odafigyelés hiányzott, míg a másodiknál még jobb lett volna egy könnyedebb hangütés. Talán túl sok Pavarottit hallgattam… Az estet három francia ária koronázta meg. A Manon álomelbeszélése hozta számomra az est egyetlen kis csalódását. A híres MET-es felvételhez képest, a hangi evolúciójának megfelelően, Beczala már nem piano oldja meg a „Il y faut encore Manon” részt, hanem fortéból csinál decrescendót. Egyéni problémám, hogy ez nekem igazán pianóval üt – egy piano, amit nagyon vártam. A taps után soron következő mű a Carmen Virágáriája volt – egy szóban: mesteri. Azt hiszem, ebben a szerepben látnám most legszívesebben a művészt. A pár perces részletben is Don José állt előttünk és nem Beczala. A zárószám emblematikus szerepének (Werther) ismert áriája (Pourqui me réveiller) volt. Nem tudom, el tudja-e ma valaki ezt jobban énekelni nála. Az utolsó „o souffle du printemps” elhangzása után a közönség java azonnal talpra ugrott és a lelkesedést a művész 2 ráadással hálálta meg: Catari (a teremben tartózkodó feleségének címezve) és a Dein ist mein ganzes Herz (tökéletes német kiejtéssel). Sara Tysman kísérte a tenort végig jó érzékkel zongorán.

Hatalmas bravo!

[Beczala a koncert kapcsán egy hosszabb interjút is adott a La Vanguardia lapnak. Ebből kiderül, hogy 2 évnél többre előre sosem vállal új szerepet, a jövő évi Radames után pedig úgy tűnik, Parsifal jön. Hosszabb távú terv Walter von Stolzing. A MET-ben 2024/25-ig van jelenleg szerződése; Radamesre, Manricóra és Lohengrinre.]

Alig hevertem ki ezt az élményt és hétfőn már jött is Anna Netrebko!

A koncert körülményei kalandosak: kezdetben mint verismo este volt meghirdetve Netrebkóval és Yusif Eyvazovval. Ezek után kiderült, hogy Christopher Maltman is csatlakozik hozzájuk. Majd a meghirdetett program 2/3-a Verdi lett, így átkeresztelték ’Netrebko, Eyvazov és Maltman Verdit énekel’ estté. Végül az utolsó héten kikerült a program első feléből az Ella mi fu rapita és a Pace, pace mio dio – így lényegében fele-fele Verdi és verismo lett. No meg az elmaradhatatlan operett részlet, a netrebkói műsorszerkesztési eklektika fő ismérve.

Az estet az Otello szerelmi kettőse nyitotta. Egyik szemem sírt, mivel Netrebko eszményi Desdemona lehetne, ha éppen nem Toscát vagy Turandotot erőltetné….és, a másik szemem is sírt, mivel Eyvazovnál nehéz csekélyebb kisugárzású Otellót találni. Hadd szögezzem le már itt, én igazán szerettem volna szeretni a tenort, de sajnos még rosszabb élőben, mint vártam. Nekem nem is a csúnya hangszín az igazi gond (karizmával többen megmutatták, hogy úgy is lehet színpadon értékeset nyújtani), hanem a zéró expresszivitás. Netrebko sürgölődő-óvó (végig kotta nélkül énekeltek) Desdemonája Eyvazov lecövekelt Otellója mellett úgy hatott, mint a növendékéért izguló énektanár vagy egy fiáért aggódó anyuka. A duett után a tehetséges fiatal dirigens, Denis Vlasenko vezényelt egy pattogós Nabucco nyitányt, amit a Tu che le vanita követett. Végre Netrebko egyedül – zavart keltő tényező nélkül fel lehet mérni, mit is tud korunk no. 1 dívája. A mérleg pozitív serpenyőjébe leginkább varázslatos lírai pillanatok kerülnek. De – és ez teljesen szubjektív vélemény, nem provokáció – szerintem Netrebko matériája egyszerűen nem Elisabetta, nincsen benne elég drámai kraft (néha az arcán erőlködést is véltem felfedezni). A vaskosabban hangszerelt részeken még csúcshangjai se tudnak a székbe nyomni. Mindennek tetejében pedig ott van ez a furcsa sötétítés, ami élőben kevésbé zavaró nekem, mint felvételen – de így is természetellenesen hat, nem valami meggyőző. A Don Carlo ária után Eyvazov tért vissza elénekelni Rodolfo áriáját a Luisa Millerből, ami számomra az est mélypontja volt. Júliusban pont Beczala énekelte ezeken a deszkákon hatalmas sikerrel…Ezután Maltman lépett színre Macbeth áriájával (Pieta, rispetto, amore…). Az ő megszólalásaiban éreztem végig egyedül, hogy a hangjának való szerepeket énekel (bár lehetne nüanszosabb az előadásmód, túlságosan sok a forte-mezzoforte). Az áriát a Macbeth nyitánya követte, ami után Maltman és Netrebko az Ove son io duettet adták elő. Még meg sem szólalt Netrebko, amikor már megértettem, hogy miért is rajonganak a Lady interpretációjáért. Ahogy a zenészek mögött kétségbeesetten rohant be a színpadra, az ember már nem Anna Netrebkót látta, hanem ízig-vérig Lady Macbethet. Maltmanban pedig partnerére talált és a két stage animal sistergősen felejthetetlen, bár vokálisan azért nem tökéletes, perceket okozott. Az est első felét ezután a Trubadúr első felvonás végi tercettje zárta. A második felet egy langyos Forza-kettős (Invano Alvaro) nyitotta, majd Netrebko interpretálta La Wally nagyáriáját. Ugyanazok a pozitívumok és negatívumok jellemezték, mint a Don Carlos részletet. Ezután a tenor magához képest egészen jól énekelte Mascagni Mamma, quel vino è generosoját.  A Parasztbecsület Intermezzója után Maltman megtáncoltatta Netrebkót a Lippen schweigenben, majd Eyvazov énekelte a Lucevan le stellet. Netrebko utolsó szóló száma az O mio babbino caro volt – egy kérdés maradt bennem (bár a sötétítés ide is beszűrődött): miért nem ezeket a szerepeket énekli?! Ez a lírai, igazi Netrebko hang két vállra fektetett és megvett. Az ária utolsó része 20 másodpercig egy levegővel, még ha önkényes értelmezés is, lélegzetelállító volt. Ezt követően Maltman énekelt egy ízléses Nemico della patriat, majd a zárlat a Vicino a te volt, aminél már hallottam jobbat. Hiába tombolt nekik a közönség, mindössze egy sajátos O sole mio tercett volt a ráadás.

Összességében Netrebko szerintem verhetetlen lenne lírai szoprán szerepekben, de a drámaiakban ma sem az. Hangsúlyozom, nem a „bezzeg Tebaldi” esete forog fenn. Ugyanezen a színpadon és akusztikus körülmények között többször hallottam már Anna Pirozzit, Saioa Hernándezt, vagy Sondra Radvanovskyt. Mindhármuknak több keresnivalója van Netrebko jelenlegi repertoárjában, mint magának az orosz dívának. És hogy mégis miért Netrebko a sztár? Előbbi két énekesnőnél jobban azonosul a szerepeivel, Radvanovsky matériája pedig valljuk be nem ilyen szép. Ehhez vegyük hozzá az Instagram/Facebook jelenlétet, sztárallűröket, és talán közelebb is kerülünk a válaszhoz.

Zárásképpen egy kis válogatás (a Beczala koncert java és Netrebko) a két koncertből. Nem a legjobb minőség, de a lényeg átjön szerintem. Jó zenehallgatást!


20347 nizajemon 2019-11-08 17:03:32 [Válasz erre: 20346 otello 2019-11-08 16:31:51]

Pedig az (is) szárnyaló hanggal az igazi.


20346 otello 2019-11-08 16:31:51 [Válasz erre: 20344 nizajemon 2019-11-08 15:42:04]

Őszintén szólva...nem. Annyi maradt meg bennem, hogy a "Mi vuoi nelle tue braccia; a forza, riluttante, fremente" részt alig hallottam, pedig szerintem nem volt túlzottan erős a kórus (Theorin áténekelte a másik szereposztásban). Videót még nem találtam viszont.


20345 otello 2019-11-08 16:27:37 [Válasz erre: 20343 Klára 2019-11-08 14:03:12]

Itt, ha jól tudom, kevesebb időre terveznek előre. Például az idén július végén távozott művészeti vezető 2021-ig készült el a műsorral, tehát 2 évre előre. A Turandot az újranyitási évforduló ünnepség miatt kiemelt projekt volt. (indiszponáltság: én másik előadást láttam a videófelvételhez képest, akkor sem volt igazán jobb)


20344 nizajemon 2019-11-08 15:42:04 [Válasz erre: 20342 otello 2019-11-08 13:36:23]

Figlio del cielo jobban sikerül.?


20343 Klára 2019-11-08 14:03:12 [Válasz erre: 20342 otello 2019-11-08 13:36:23]

Ez elvileg rendben is van (lenne!), manapság a top énekeseket 4-5 évre előre szerződtetik. Nem biztos, hogy ez jó, de mivel nem tartozom közéjük, szerény véleményem nem mérvadó. Nem a hangvesztésre gondolok elsősorban, hanem a hangszinben, szerepkörben, stb bekövetkező változásokra. De ebben az esetben módot kellene találni a felléptetni kívánt művész lecserélésére, hamár magától nem jön rá, hogy az idő letelőfélben van. Mert a közönség nyilván kapni szeretne valamit a - nyilván nem kevés - belépőjegyért.

Ha eseti indiszponáltság, akkor bocsi. Persze, erre találták fel a cover-rendszert, vagy a beugró helyettesítő énekest.

 


20342 otello 2019-11-08 13:36:23 [Válasz erre: 20341 Klára 2019-11-08 11:37:37]

Liu-ban egyetértünk! Lindströmnek szimplán (már?) nincs megfelelő hangereje, én erre jutottam a negyedik sorban ülve. Tekintve, hogy legalább 5 éve tervezték ezt az előadást, szerintem még akkor leszerződtették, amikor Turandotként pályája csúcsán volt.


20341 Klára 2019-11-08 11:37:37 [Válasz erre: 20340 otello 2019-11-08 10:35:37]

Ezer köszönet! Nálam Jaho a nyerő, Anita Hartig nem nagy szám.  Ahogy az  In questa reggiát is hallottam már sokszor sokkal jobban!

Lise Lindström? vagy a zenekar solt túl erős, vagy a hang túl kevés. Számomra a magasabb hangok inkább visításnak túntek, drámai erő nélkül. Bocs! Kunde az Kunde, és mint már íttam, elismerésem Kalafért. Sokan ifjabban sem meggyőzőek, de neveket inkább ne.


20340 otello 2019-11-08 10:35:37 [Válasz erre: 20337 Klára 2019-10-28 15:45:37]

Közben találtam még pár videót.
Össze lehet hasonlítani Ermonela Jaho és Anita Hartig Signore ascoltáját.
Emellett Lise Lindström In questa reggiája és a záró duett Kundéval és Theorinnal.


20339 Heiner Lajos 2019-11-08 09:02:21

Oly jó látni, hogy Prága operaélete hamarosan ismét teljessé válik. Majd jövő tavasszal talán ismét lehetőségem lesz meglátogatni legkedvesebb városomat. Nézegetem az operai műsort. A három operajátszó hely - Narodni Divadlo, Statny Opera, Stavovske Divadlo - közül sokszor egy este kettőben is játszanak operát.


20338 Búbánat 2019-11-03 20:38:44

Kínai álomvilág magyar zenészekkel

MNO.hu - 2019. NOVEMBER 3. VASÁRNAP 07:42

ÉLŐBEN KÖZVETÍTIK A TURANDOT PREMIERJÉT A SZENTMARGITBÁNYAI KŐFEJTŐ SZÍNPADÁRÓL

/Pataki Tamás/

Martina Serafin szoprán énekesnővel fémjelezve az olasz operák egyik nagy klasszikusát, Puccini Turandot című művét viszik színre a Fertő tó melletti Szentmargitbánya kőfejtőjének szabadtéri színpadán. Paul Tate de Poo III színpadképében egy mesebeli kínai császárbirodalmat varázsolnak a nézők elé a 2020-as évadban. A július 8-án debütáló produkciót az amerikai Thaddeus Strassberger rendezi.

A Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarát hallhatja a közönség.


20337 Klára 2019-10-28 15:45:37 [Válasz erre: 20336 otello 2019-10-28 15:13:11]

Köszönet!

Egy Nessun dorma  - igaz, ez 2018 Verona, de több, mint a semmi! https://www.youtube.com/watch?v=mFV2QyBQtNI

 

 

 

 


20336 otello 2019-10-28 15:13:11 [Válasz erre: 20335 Klára 2019-10-28 13:02:28]

Ami Kundét illeti: pont ezért emeltem ki, hogy az egyik barátom 45-nek tippelte, mivel nem látszott meg a kor az alakításon (semmiképp se 65). És hallva az utóbbi években sok jól menő mai tenort a Liceuban, szerintem ő abszolút a jobbak közé tartozik - nyilván teljesen szubjektív véleményem.

Itt van vele a Non piangere Liú, csak ezt találtam egyelőre.


20335 Klára 2019-10-28 13:02:28 [Válasz erre: 20334 telramund 2019-10-28 09:32:07]

Én is az első előadást láttam, nem volt egy túl nagy durranás.

Egyébként Kunde a  wikipédia szerint  65 éves, és ha a Turandot Kalafját hozta, akkor elismerésem. Láttam, hallottam már sokkal rosszabb előadást is vele.


20334 telramund 2019-10-28 09:32:07 [Válasz erre: 20331 otello 2019-10-27 22:40:50]

Ennek az előadásnak  tv felvételét láttam,de azt hittem nekem van rossz napom.Ezek szerint nem..Az első szereposztás szereplői hasonló benyomást tettek.

Anita Hartigot Líiuként nem hallottam ,de szerintem a hangja 12 egy trucat.


20333 telramund 2019-10-28 09:24:44 [Válasz erre: 20332 otello 2019-10-27 22:44:59]

Némi anyagi befektetéssel,a Staatsoper  streaming rendszerén kerszetül.


20332 otello 2019-10-27 22:44:59 [Válasz erre: 20328 telramund 2019-10-27 12:49:50]

Élőben sikerült elcsípni vagy felvételről? [Rebeka alakításaiból szerintem is hiányzik egy kis lélek. Inkább játssza, mint éli a szerepeit.]


20331 otello 2019-10-27 22:40:50

Évadnyitány Barcelonában – Turandot két szereposztásban (2019. október 10. és 22.)

A Liceu stílusosan ugyanazzal a darabbal nyitott idén, amivel 20 éve is, az újjáépítés után. Pénzt és paripát nem sajnálva egy formabontó, modern látványt álmodtak a színpadra – jól keverve a Turandot értelmezésének különféle kártyáit. Ha már a hangok miatt nem is feltétlen (lásd lejjebb), a rendezés miatt ajánlanám az azóta kalóz honlapokra (pl. operaonvideo.com) is felkerült élő közvetítésbe betekintést. Nagyon szép többek között az elnyomás alatt sínylődő társadalom már-már orwelli bemutatása: mindenki egyenruhában, egyen világító fejdísszel, folyamatosan megfigyelve gépek által és egy 3D-s technikával megalkotott zárt félgömbbe zárva. Calaf itt úgy kerül Turandot varázsába, hogy igazából nem is pillantja meg őt, csak képzeletében él, amikor ő is felveszi a fénylő fejdíszt. Utóbbi gondolat végigkíséri az egész előadást: Turandotot a szokottnál is kevésbé vonzónak ábrázolják (előnytelen, jégszín ruhájában a nagyária alatt jégbarlangja(?) bejáratába markol, majd később is meglehetősen esetlenül mozog, nem tudja mitévő legyen, miután lassan "leolvad" a rejtvények megfejtése során látványban is) és nyilvánvalóvá teszik, hogy az ő vonzereje csak Calaf fejében élő ábránd. Így amikor Turandot megcsókolása után megszerzi annak fejdíszét, a kettős során már csak ahhoz énekel (remek jelenet, amikor a balkonon „együtt” állnak és Calaf a fejdíszt tartva integet a népnek), míg Turandot Liu felé hajol és a zárlatban Pieta-pózban tartja a halott testet. Turandot utolsó szava után a nép leveti az egyenruhát és boldogan átöleli egymást, amiben Calaf, akinek a víziója törik össze és szembesül az addigi történtekkel, nem tudja őket megállítani – így teljesen összetörve lerogy. Még egy emlékezetes kép a miniszterek álmodozása: a három minisztert mozgása közben egy 3D buborék kíséri, és mellettük más szálló buborékokban látszanak az álmaik tárgyai – végül pedig a lehulló szoborfejek (a korábban kivégzetteket jelképezve) majdnem alátemetik őket. Valahogy így lehet modern technológiával látványos operát csinálni, hiszen úttörő színészvezetést néhány érzelmi kulcsmomentum megfelelő megoldásán kívül nem egy Turandottól várnék.

Sajnos a hangok java viszont nem nyűgözött le. A címszerepben először Irene Théroint hallottam, aki az első szereposztás csalódása volt számomra. Áprilisi Giocondája minden hibájával és annak pozitívumai nélkül énekelte a címszerepet. A rendezés (és már maga a szerep is) kihúzta a lába alól fő erényét, az erős drámai jelenlétet, amivel fél éve izgalmasabbá tett egy unalmas Gioconda rendezést. Vokálisan viszont nem tudott kárpótolni, sőt. A magas hangok többször élesen szóltak, az olasz dikció elkent volt, a mély hangokkal (amik pedig megvoltak tavasszal) nem tudom mi történt. De ezt a „tankönyvien gombócos” megoldást nem értékeltem. Meghallattam a videón és rádiófelvételen is, de nem tűnik úgy, hogy egy különösen rossz estét fogtam volna ki. Sajnálom, tőle többet vártam – ahogyan a második szereposztásban fellépő Lise Lindströmtől is, akinek a MET-ben, ROH-ban vagy Wiener Staatsoperben is énekelt ikonikus szerepe a jéghercegnő. Bár a hang középfekvéstől felfelé ideálisnak mondható a szerepre, kellően metálos, a mély hangok maximum egy Susannánál lennének elfogadhatóak - többször már a negyedik sorig se jutottak el! Emellett a hang volumene sem tűnt mindig elégségesnek, a „Mi vuoi nelle tue braccia a forza, riluttante, fremente?” frázis javát például elnyelte a kórus. Meglehet, hogy a több száz elénekelt Turandot megtette a hatását…

Calaf szerepében az első szereposztásban Jorge de León lépett fel, aki a Jászai Mari-díjas alakítást nem igénylő szerepet egészen korrektül megoldotta. Nyilvánvaló fegyverét (a bombabiztos, fényes magasságokat) itt igazán kamatoztathatta, néha corelli-i hosszúságban tartva a csúcshangokat székbe szegező erővel. A „csúcsok” alatt azonban többször túlságosan erős vibrátója volt és sajnos januári Pinkertonjához hasonlóan itt se nagyon merészkedett a mezzoforte hangadás alá. Alakítása pedig a rendezői utasítások kissé civil végrehajtására terjedt ki. Bár a háromszoros ’Turandot!’ kiáltás erejével versenyezni nem tudott, Gregory Kunde hozta a második szereposztás alakítását, amiért már önmagában megérte jegyet váltani. Az egy évvel ezelőtti des Grieux-höz képest most az első pillanattól hitelesen tudott a szereppel élni (egy életkorát nem ismerő barátom 45 évesnek saccolta!), előadásában egy kis bemelegedés után egyetlen bizonytalan pont se volt vokálisan. A szöveget értelmező éneklés, szenvedélyes alakítás volt az övé, amiben néhány csúcshang kissé matt voltát tudnám csak a mérleg negatív serpenyőjébe tenni. Igazi bónusz volt, hogy ő megfújta a „ti voglio ardente d’amor!” opcionális csúcshangját, koronát téve az egyik kedvenc részemre a műből. Bravo!

Liu szerepében Ermonela Jaho teljesen ellopta a show-t az első előadáson. Már a „ Perché un dì...nella reggia, mi hai sorriso” frázis végén olyan lélegzetelállító tartott pianissimót énekelt, amihez kevés foghatót hallottam élőben (és tökéletesen projektált volt a földszint utolsó soráig, ahol ültem). Az ő Signore, ascoltája számomra az ezt csúcspontja volt – bár a harmadik felvonásbeli jelenetét is kiválóan oldotta meg. Torkában biztosan megvannak a szerep mély részei is, bár középen tán nem szól olyan szépen a matéria. Mondjuk azt nem tudom, miért és hogyan énekel Pillangót ezzel a hanggal... Váltótársa, Anita Hartig, sajnos jelentősen elmaradt Jaho teljesítményétől. Ő nemhogy pianissimót nem tudott énekelni, szerintem még pianót se igazán. Emellett sokszor túl nyitott hangzókkal énekelt, a harmadik felvonásban néha azt éreztem, hogy nem is Liút énekli, hanem kis túlzással Turandot előtanulmányt folytat a hangadást tekintve. Nem tetszett sajnos.

Timur rövid szerepében Alexander Vinogradov igazi luxus volt, míg Ante Jerkunicának néhány magassággal azért meggyűlt a baja. A három miniszter (Toni Marsol, Francisco Vas, Mikeldi Atxalandabaso) korrekt alakítást nyújtottak, néha kissé bizonytalankodva.    

Josep Pons, a Liceu első karmestere szerencsésen kerülte el a Turandot-rezesbanda effektust, bár az első előadáson tán kissé túl lágyra vette az interpretációt, néha mintha Massenet-t vezényelt volna Puccini helyett. A kórusnál én már hallottam jobbat ebben a darabban Pesten.

Végezetül: ha valaki esetleg eljut a decemberi ROH-os Kunde-Jaho-Carlos Alvarez Otellóra, írjon beszámolót feltétlen! Biztosan remek lesz.

      


20330 telramund 2019-10-27 20:12:12 [Válasz erre: 20329 Nagy Katalin 2019-10-27 19:26:53]

Köszönöm de gépelési hiba,ami sajnos tobbszor előfordul nálam!Miért haragudnék?






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.