vissza a cimoldalra
2019-11-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2446)
Társművészetek (1440)
Kiss B. Atilla (202)
Operett, mint színpadi műfaj (4148)
Kimernya? (3294)
High Fidelity - beállt a jégkorszak? (546)
Élő közvetítések (8245)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (78)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1805)
Franz Schmidt (3456)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3507)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4458)
Legyen a zene mindenkie! - avagy mit tehetnenk a mai magyar enekoktatasert (62)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2356)
Erkel Színház (10373)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4609)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

20283   ladislav kozlok • előzmény20276 2019-07-30 08:57:57

Jo munka, kedves ocsém. Szerintem Buratto-nak jobban illik ez a szerep mint a kanadai kolléganonek. 

20276   otello 2019-07-29 17:34:30

Emlékezetes évadzárás Barcelonában – Verdi: Luisa Miller (július 20., 24. és 26.)

Mindhárom alkalommal, amikor felkeltem az elmúlt bő hétben a székemről, értetlenül vitattuk meg, hogy vajon miért szorult ennyire háttérbe a Verdi életműben a Luisa Miller. A Trubadúr 4 jó szereplője helyett itt 5/6 kell? A történet zagyvaságában legalábbis nincsen nagy különbség. Meglehet az első felvonás nem feltétlen Verdi zenéjének csúcsa, de amit a harmadik felvonásban kottára vetett, az szerintem a legjobbjai közül való (nekem mindhárom alkalom libabőr volt). Látva a közönség reakcióit a Liceuban, azt kell mondjam, nem vagyok egyedül, aki többet szeretné színpadon látni ezt a darabot.

Merthogy a távozó művészeti vezetés fantasztikus előadással búcsúzott. Luisát az első szereposztásban nem kisebb név, mint Sondra Radvanovsky énekelte. Bevallom, felvételről máig nem tartozik a kedvenceim közé a hangja – de a tavalyi Maddalena di Coigny után már biztos voltam, hogy élőben idén sem fogok csalódni. Azt hiszem, kimondhatjuk: a kanadai szoprán pályájának csúcsán van, és azt csinál a hangjával lényegében, amit akar. Luisa rendkívül összetett szerepe (az első felvonás teljesen más hangot kíván, mint az előadás második fele – akárcsak a Traviata) alkalmas is arra, hogy Radvanovsky művészete legjavát megcsillogtassa benne. Az érzelmek legszélesebb skáláján játszik tökéletes stílusismerettel: éteri pianók mellett olyan fortékat is énekel, amire szerintem rajta kívül gyakorlatilag senki sem képes jelenleg (lényegében ugyanarról a helyről hallottam, ahonnan egy hónapja Monastyrskát – még hozzá képest is nagyobb hang). Korábbi felvételeihez képest meglepett, mennyi mellhangot használ – hozzáteszem, nagyon hatásosan, a Wurm-iránti gyűlöletét/szégyenét kifejezve főleg. Például ahogyan a „che alimento sol per esso fido, immenso, ardente amore!” részt megvalósította, azt tanítani lehetne. Formátumos, nagy alakítás – nehéz kiemelnem bármely részét is. Remélem, egyszer kiad majd egy önéletrajzot, amiben megtudjuk, mi történt vele az utóbbi 5-10 évben, amikor egyszerre javult rengeteget hangilag és érett sokat színészileg is. Az alternatív szereposztásban Eleonora Buratto mutatta meg, hogy egy teljesen más hanggal hogyan lehet ugyancsak pazar Luisát énekelni. Az olasz lírai szoprán ezen Luisa Miller előadások nagy felfedezése számomra. Igen nagy, homogén, lírai hang birtokosa – és sok mai lírai szopránnal ellentétben lenn sem huhog/meleg levegőt fúj, ami jól jön az előadás második felében. Emellett nagyon jó ízléssel formálja a szólamot és van jelen a színpadon. Bár csak most debütált a szerepben, így is nagyon mély benyomást tett rám. Ha döntenem kellene a két igen különböző Luisa közt, talán Radvanovsky intenzívebb, hatásos drámai alakítása egy cseppet jobban megfogott, mint Buratto – a papírforma elképzeléshez közelebb eső - Luisája. 2x Brava!

Rodolfo megszólaltatására ma szerintem keresve sem találhattak volna Piotr Beczalánál megfelelőbb tenort. Hatalmas felüdülés volt a fülemnek annyi közepes, jól futó tenor (Jagde, La Colla, Aronica…) után végre egy IGAZIt hallani. Színészileg hiteles, hangilag pazar a nyaktörő szólamban – és mindennek tetejében remek kémia van közte és Radvanovsky között. Remélem idei bécsi Toscájuk és ezen előadások után többször fogják őket szerződtetni együtt – már csak korai Verdinél maradva is, bármikor jegyet vennék egy Lombardokjukra mondjuk. Már a huszadikai előadáson is a legnagyobb taps a Quando le sere al placidót fogadta, de az utolsó előadáson valami egészen emlékezetes következett. Beczala még líraibb hangvételben adta elő az áriát (tényleg csak a legnagyobbakhoz mérhetően szerintem), mint korábban. A közönség pedig már vagy 3-4 perce tapsolt, amikor a színpad elfordult vele és a félhomályba került, hogy Wurmmal közös jelenetét elkezdje. Azonban mi lelkesen továbbra se hagytuk abba a bravózást, így Beczala kis hezitálás után az árnyak közül kilépett (hatalmas üdvrivalgás fogadta), hogy a díszlet előtt megismételje az áriát. És ebben a ráadásban érződött, hogy a művész szívét-lelkét kiteszi a színpadra – a közönség pedig már nem csak bravókkal, hanem a földszinten lábdobogással hálálta ezt meg. Felejthetetlen percek…

A második szereposztás Rodolfója, Arturo Chacon Cruz, sajnos (még) nem játszik egy ligában Beczalával. Lírai tenor hangját sokszor forszíroznia kell a szerepben, amit gyakorlatilag végig legalább mezzoforte énekel. Másrészt a hang két részre „osztható”: a csúcshangokig kissé jellegtelen, fémes csengésű – a csúcsokon viszont remek, amire a művész néhányszor rá is játszik. Összességében hiteles alakítás bizonyos hangi korlátokon belül.

Miller szerepét az első szereposztásban, Luca Salsi évközi lemondása után, a főként a tengerentúlon fellépő Michael Chioldi énekelte. Amikor először láttam az első felvonásban nem győzött meg különösebben, csak a harmadikban Radvanovskyval énekelt kettősük és a záró tercett volt igazán ihletett. Másodszorra már a Miller ária is jól sikerült, összességében egész pozitív kép alakult róla ki bennem. Nagy hang, nem a legszebb fajtából, bár ahogy több spanyol kritikus is észrevette, néhány helyen Milnes-ra emlékeztet élőben. Továbbá, Chioldi színészi részvétele a drámában meggyőzőbb volt, mint váltótársáé – Juan Jesús Rodriguez-é. Viszont most végre megértettem, hogy utóbbi miért a nagy spanyol baritonkedvenc Carlos Alvarez mellett. Rodriguez egy vérbeli Verdi-bariton, aki gyakorlatilag hibátlanul énekelte a szólamot. Csodálkozom, hogy neki nincs (még) Alvarezhez hasonló nemzetközi híre.

A másik apa szerepét a premierszereposztásban Dmitry Belosselskiy énekelte. Ő korábbi MET-es közvetítésekben nem keltette fel az érdeklődésem, így élőben viszont nagyon jónak találtam. Bár a szerep legmélyebb hangjain szólhatna kissé kormosabban, összességében „egy tömbből faragott”, erőteljes basszus hang, ami hiteles színpadi jelenléttel párosul. Walter gróf szerepéből szerintem kihozta a maximumot. A másik Walterről, Carlo Colombaráról sajnos nem lehetek ilyen pozitív véleménnyel. A művésznek már „csak” a kormos mélységek vannak meg, a szerep magasan fekvő részein érezhetően görcsöl, a hangokat pedig csak meg-megcsípi. Így alakítása mind hangilag, mind színészileg darabos és felejthető.

Végezetül a kisebb szerepekről. Wurm szerepében két igen karakteres énekes lépett fel. A mindössze 32 éves horvát basszbariton, Marco Mimica most sokkal jobb benyomást tett rám, mint ősszel a Puritánokban. Bár a hangnak még be kell érnie, már most is jelentős – színészileg pedig intenzíven hozza az ármánykodó figurát. Marco Spotti hangilag kiváló, alakításban kissé visszafogott, elnagyolt Wurm. Federica az első szereposztásban J’nai Bridges hangján szólalt meg. Érdekes módon az amerikai mezzo hangja a szerep alt fekvésében szól hatásosan, de már a szólam középső hangjain is projekciós problémákkal küzd. Így, bár ez a rádión nem annyira hallható, kissé megborult a színpadon a „hangi egyensúly” a Federica-Rodolfo kettősben, ami így vesztett erejéből. Remélem ezeket a problémákat sikerül legyűrnie a fiatal énekesnőnek, mivel nagyon ígéretes matéria birtokosa. Váltótársa, Sonia Prina, viszont a két szereposztás mélypontja. Bár elvileg alt, a szerep mély hangjai nem szólalnak meg, a középfekvéstől felfelé pedig olyan érces, csúnya hangon énekel, amit már régen hallottam. Gemma Coma-Alabert Laura szerepének méretéhez képest meglepően jó énekes.

A zenei irányítás Domingo Hindoyan kezében volt. A fiatal venezuelai karmester jól tartotta a színpad és zenekar közötti összehangot, bár a mű új árnyalatait nem fedeztem fel dirigálásában az ismert felvételekhez képest. A rendezés Damiano Michieletto korábbi zürichi rendezésének a felújítása volt. A darabról a rendező érezhetően nem gondolt sokat és nagy teret kaptak az énekesek egyéni megvalósításai. A hangsúly talán az elnyomó szülők szerepén volt, amire a gyermek Rodolfo és Luisa gyakori színpadra lépései emlékeztettek minket, „mi lett volna ha” jelleggel. Néhány részlet viszont egészen szépen megoldott volt. Luisa nyitóáriája alatt egy kis emelvényen mesél szerelméről, aki végig némán mellette játszik (lásd videók lejjebb) – egyfajta boldogságbomba ellenpontot adva a drámának. Továbbá a zárófelvonás során megalkotott háttérvetítés (gyakorlatilag a méreg feloldódása a vérben) is jó hangulatfokozó elem volt.

Ha a beszámoló felkeltette az érdeklődést, itt az előadás rádiófelvétele (még három hétig) & gyűjtöttem néhány kalózvideót is a YouTuberól:

Tu puniscimi, o signore (Radvanovsky)

A brani, a brani o perfido (Radvanovsky)

A brani, a brani o perfido (Buratto) *ezt a felvételt különösen ajánlom annak, aki még nem hallotta Burattót

Quando le sere al placido (Beczala)

La tomba è un letto sparso di fiori (Buratto-Rodriguez)

Ah! fu giusto il mio sospetto! (Rodriguez)

Lo vidi, e’l primo palpito, majd duett (Radvanovsky-Beczala) 

A finálé a három verzióban (az utolsó előadást Radvanovsky betegség miatt lemondta):

Finálé /1 (Buratto-Beczala-Chioldi) 

Finálé /2 (Buratto-Beczala-Chioldi)

Finálé (Buratto-Chacon Cruz-Rodriguez)

Az utolsó felvonás java (Radvanovsky-Beczala-Chioldi)

 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Nádor Terem

Giusto Kamarazenekar
koncertmester Litván Erika
vez.: Jean-François Gonzales-Hamilton

GRIEG: Holberg szvit
VICTOR KIOULAPHIDES: Summer concerto, magyarországi bemutató.
DVOŘÁK: E-dúr szerenád vonószenekarra, op. 22

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Martin Schmeding (orgona)
Új Liszt Ferenc Kamarakórus (karigazgató: Nemes László Norbert)
"Requiem – Halál és élet"
BRAHMS: Német Requiem, op. 45 – 6. Denn wir haben hie keine bleibende Statt (Robert Schaab átirata)
SZATHMÁRY ZSIGMOND: Mors et Vita
REGER: Korálfantázia a Wachet auf, ruft uns die Stimme kezdetű korálra, op. 52/2
TOURNEMIRE: Improvizáció a Victimae paschali laudes dallamára (Maurice Duruflé átirata)
DURUFLÉ: Requiem, op. 9

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Balog József (zongora)
Baltic Sea Philharmonic
Vezényel: Kristjan Järvi
GRIEG: I. Peer Gynt-szvit, op. 46
GRIEG: a-moll zongoraverseny, op. 16
STRAVINSKY: A tűzmadár (1945)
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Szabóki Tünde, Francesca Provvisionato, Balczó Péter, Cser Krisztián
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Vezényel: Kollár Imre
A mai nap
született:
1921 • Anda Géza, zongorista († 1976)
1928 • Pernye András, zenetörténész, zenekritikus († 1980)
1944 • Agnes Baltsa, énekes
elhunyt:
1828 • Franz Schubert, zeneszerző (sz. 1797)