Fáy Miklós kritikája az ÉS-ben az idei bayreuth-i Lohengrinről itt.
Ugy bizony, veletlenul elcsiptem, sajnos nem tudom vegignezni, de Antonenko multkori pesti Otellojat -amirol itt beirtam akkor- amig elek, ugysem felejtem el.
Ha valakit érdekel, és van Mezzo TV-je, most kezdődött a 2008-as salzburgi Otello közvetítése. Antonenko, Poplavskaya, Carlos Álvarez, vez. Muti
Még mindig inkább egy ilyen hideg zuhany, mint egy átvitt értelmű, valami modernizált förmedvény melllékhatásaként!
Nem mellékesen, köszönet a sok kiváló tippért az Élő közvetítések fórumban!
egy kissé megkésett beszámoló… :)
Donizetti: La Favorite (Gran Teatre del Liceu, 2018. július 14.)
A barcelónai Liceu idén júliusban Donizetti Kegyencnőjének eredeti, francia változatával zárta az évadát. Tekintve, hogy a belcanto operák állnak legközelebb szívemhez, kifejezetten nagy izgalommal léptem be a Házba.
A leginkább talán a Fernand szerepében fellépő Michael Spyres alakítását vártam. A YouTube-on sokat hallgattam felvételeit és összességében nem csalódtam. A belcanto technika a kisujjában, remek díszítésekkel énekli többször nyaktörő magasságokba emelkedő szólamát. Mindehhez átélt (a rendezésről lejjebb) alakítás is társult, így Fernand áriái számomra az est csúcspontjai voltak. Ahhoz azonban, hogy mégse arasson orkánszerű tapsviharban megnyilvánuló sikert, hozzájárult egy, a felvételeiről számomra nem nyilvánvaló probléma (más napok előadásairól írt kritikák is említik, tehát nem egyedi esetnek tűnik): Spyres hangja a csúcshangok közelében veszít fényéből, és jelentősen volumenéből is. Így a legelegánsabb díszítés is veszt értékéből, ami a nézők (szerintem túlzottan) visszafogott reakciójában meg is nyilvánult. Emellett a hang jelenleg nem birtokol különösebben nagy vívóerőt, az együttesekben gyakran eltűnt – így csak a kevésbé dús zenei kíséretű áriákban csilloghatott igazán az énekes. Ezek után meglepőnek találom, hogy a következő évadban Florestánt és Polliónét énekel majd…Remélem, technikája megóvja ezt az értékes hangot.
Az est pálmáját kétségkívül a francia mezzoszoprán, Clémentine Margaine vitte. Végre egy igazi, dúsan zengő mezzoszoprán hang, valós mélységekkel. A napjainkban főleg Carmeneket (a Metben is) éneklő művész esetében különösen kíváncsi voltam, hogyan old meg egy belcanto szerepet - a válasz: remekül! Sőt, esetében a technika jelentős volumennel is társul, amit viszont bölcsen visszafogott a tenorral és baritonnal való kettősökben. Leonore ismert áriája (O mon Fernand…Venez cruels? Qui vous arrete!) méltán kapta az est legnagyobb ovációját. Remélem, lesz még alkalmam hallani élőben az énekesnőt!
Ugyancsak reveláció volt Ante Jerkunica Balthazár szerepében. A basszus mind kiállásával, mind zengő hangjával uralta a színpadot és emelte Balthazár mellékes szerepét a főszerepekkel egy szintre.
A szereposztás egyetlen baklövése Markus Werba felléptetése volt Alphonse szerepében. Lehet erős kijelentés, de szerintem az énekes nem bariton, inkább "baritenor". Hangja nélkülözi az elvárható mélységet, vívóerő híján pedig cabalettájának javát teljesen elnyomta az amúgy nem hangosan muzsikáló zenekar és Gaspar (Roger Padullés) is leénekelte. Meglepődve olvastam, hogy a bécsi és berlini Staatsoperben a Don Giovanni címszerepében lép fel – Erwin Schrott sokunk által hallott interpretációjával ezt a hangot nem lehet egy lapon említeni. Nekem ő Papageno-hang. (Más napokról szóló kritikák is említik hiányosságait, így nem hiszem, hogy pillanatnyi indiszpozícióról lett volna szó.)
Az előadás Derek Gimpel korábbi rendezésének felújítása volt – bár inkább félig szcenírozottnak kellene hívni. A díszlet egy színpad közepén álló hatalmas szikla volt, amely körül például Alphonse palotáját mindössze egy szék jelezte. A jelmezek sem győztek meg, viszont gratuláció jár az énekeseknek, akik a láthatóan hiányos színészvezetéssel is kihozták figuráikból, amit lehet. Az előadást Patrick Summers vezényelte – jó érzékkel, a Fernand kolostorból való indulása és Leonore-hoz érkezése közti táncbetét interpretációja különösen tetszett. Érdekesség, hogy az összes eredeti táncbetétet előadták – viszont leengedett függöny előtt, táncosok nélkül…
Összességében nagy élmény volt ez az előadás – az egyébként kiváló zenei megvalósítás még egy gyengébb Alphonse-t is elbírt.
Végezetül álljon itt két részlet coloraturafannak hála:
Leonore áriája (Clémentine Margaine)
Részlet és Fernand áriája a 4. felvonásból (Michael Spyres, Ante Jerkunica)
Igen jó énekes, jó színész is, csak nekem kicsit súlyosabb bariton jobban tetszene a szerepben. Ezt leszámíva jó hanganyaga van és végig nézve az előadást végig jól is énekel. Lehet élőben jobban tetszene. Wotanként élőben hallottam, akkor is úgy éreztem, hogy nagyon tenorális a hangja, de alakítása egésze színvonalas volt.
Képzelje el, mennyire unalmas lenne a fórum, ha mindig mindenkinek azonos lenne a véleménye!
Igen Konieczny szerintem is nagyon jó énekes.Nekem Wotanként is nagyon tetszett és ebben az előadásban sem volt semmi bajom vele.Persze ezzel nem mindenki fog egyetérteni,de ettől még ez a véleményem!:)
Waltraud Meiernek nem tetszik a hangulat...talán túl sokáig maradt (tartották) távol Bayreuth-tól.
Márpedig Konieczny igazán jó énekes, pl. Parsifalban többször hallottam. Talán nem elég gonosz a hangja és/vagy az egyénisége a szerephez. Érdekelne a mi Telramundunk véleménye is :-)
Ezt a mondást -puskás kiadásban- Csehovnak tulajdonítják. Nagy Agatha-fogyasztó vagyok, de tőle nem hallottam.
Ez a kérdés bennem is felmerült, de sajnos a darab végéig sem derült ki! Agatha Christie írta valahol, hogy ha egy színdarabban az első felvonásban megjelenik egy revolver, annak valamikor el kell sülnie! Sajnos, a mai önegvalósító rendezők sokszor a saját koncepciójukat (ha van egyéltalán) sem tudják tisztességesen végigvinni!
Hm, hát mintha Telramundot egy igazi magasságok nélküli tenor énekelné, aki színészileg egyébkén jó, csak hát a hangja nem feltétlenül predestinálja erre a szerepre. De még csak az elejét néztem meg. Ezek a légyszárnyak a szereplőkön. Most akkor Henrik király és udvara rovarok? Vagy rovar kezdemények?
Csak erős idegzetűeknek:
a 3sat internetes oldalán egylőre még megtekinthető - azt nem mondom, hogy élvezhető, ezt ki-ki döntse el önmaga! És nem csak azért, mert a kék tinta kiömlött és szétfolyt az asztalon - bocs színpadon.
http://www.3sat.de/mediathek/?mode=play&obj=74881
Domingo se tetszett nekik annyira, a Hollandi se kapott vastapsot és van aki szerint eltűnt a régi fesztiválok hangulata.
Egy komoly tartalmi hiba biztosan van a kérdéses HVG-cikkben: 1943 és 1944 is megtartották a fesztivált Salzburgban, éspedig a körülményekhez és a fel-nem-lép(het)ő művészek hiányához képest nem is akárkikkel.
Nem érzek a cikkben semmilyen elhatárolódást. Nincs is mitől. És "magyar szempontból" sincs hiányérzetem. Ebbe az írásba ennyi fért bele.
Szintén átmegy a Solti Györgyre tett utalás is. A cikk nem részletezi, hogy kik voltak "a holokausztot túlélő zsidó művészek" és hol, hogyan élték túl, akik aztán visszatértek. Mellesleg ha jól tudom, Sir Georg sokáig Magyarországra nem akart visszatérni...aztán visszatért.
Solti György túlélte a holokausztot - ez tény! Az, hogy a szörnyűségekből személyesen mit élt át, egy doiog. Hogy mit érzett, az egy másik!
Sem emberi nagyságát, sem művészetét nem csökkenti a tény, hogy a zsidóüldözés poklát személyesen nem járta meg. Nehogy már ezt bűnéül rójuk fel! Lassan megérjük, hogy mindenki bűnösnek kiáltatik ki, aki nem járt me minimum egy koncentrációs tábort?
Érdekes, hogy a HVG mintegy elhatárolódik az általa közölt, Salzburgi Ünnepi Játékok cikktől. Pedig az osztrák idegenforgalmi iroda által összeállított írást nem ártott volna magyar szempontból egy kicsit átnézni, aktualizálni.
Csak két példa: az osztrákok lelkiismeretesen megemlítik az Akárki előadás főszereplőjeként Tobias Morettit (Rex felügyelő első gazdája), de a szintén említett Salome produkció szereplőiről nem írnak, pedig ott Jochanaan a magyar Bretz Gábor.
Másik: meglehetősen eufemisztikus megfogalmazás Solti Györgyöt „holokausztot túlélő zsidó művész”-nek aposztrofálni. Solti György, mint emlékirataiban olvasható, azokat a vészterhes éveket Svájcban töltötte, a Holokausztnak még árnyéka sem vetődött személy szerint rá. Nem nélkülözött, nem bujkált, még a Tonhalle zenekarát is vezényelhette. Ez természetesen mit sem von le emberi és művészi nagyságából.
Megmentette a londoni Királyi Operaház Bohéméletének minapi előadását Charles Castronovo - a nézőtérről ugrott be énekelni, miközben az aznapra kiírt tenor, Atalla Ayan (hang nélkül) a színpadon játszott- részletek itt. Mimi szerepét Castronovo felesége, Jekatyerina Szjurina énekelte.
José Carreras a turnézástól elbúcsúzott, a színpadtól szerencsére nem. Egyéni koncerteket még vállal, és idén Budapestre is ellátogat: decemberben a Papp László Budapest Sportarénában koncertezik.
2018. december 19-én 19:30-tól a Papp László Budapest Sportarénában lép fel.
A katalán tenor egy exkluzív gálakoncerttel kedveskedik a magyar rajongóknak, amin fellép mellette Polina Pasztircsák szopránénekesnő is.
A zenei kíséretről a szimfonikus zenekar gondoskodik János Ács vezénylésével, aki sokszor volt a három tenor karnagya.
ORIGO2018.07.05. 11:50
Róla legalább tudjuk, hogy képes elénekelni Lohengrint! (és tényleg megbízható, kiváló énekes) Mindenesetre a szereposztás, illetve felléptetni kívánt énekesek kiválasztása ott sem kevésbé rejtélyes mint mifelénk!
Souverän im Repertoire und bei Premieren
7 Tage Ö1 - Hangtár (01.07.2018)
Dirigent der Wiener Staatsoper: Marco Armiliato.
Ausschnitte aus Werken von Umberto Giordano, Camille Saint-Saens, Vincenzo Bellini, Giacomo Puccini, Giuseppe Verdi, u.a. - in Live-Aufnahmen aus dem Wiener Opernhaus am Ring.
Mikor ennek a "pompás" ötletnek híre ment, én már akkor azt kérdeztem, miért? A jelenlegi Wagner-eknek sem Kaufmann, sem Klaus Florian Vogt nem jó? Egyébként aki komolyan vette, hogy Alagna Lohengrint fog énekelni, az naivabb a maszületett báránynál! És nem azért, met történetesen németül kell énekelni!
Na ja, die schwere Vorbereitungen für Tristan...
Próbálom valahogy túlélni...
Értelmes kompromisszumként elfogadom. -:)))
Ó, dehogynem tetszett akkor (1971? 1972?), hiszen még huszonéves volt, én pedig tinédzser. Csakhogy más egy huszonéves Manon és egy 59 (vagy 49) éves Manon...aki közben Turandot, Izolda, Brünnhilde(k), Elektra, Salome, Császárné stb. volt-lett. És közben ő sem fiatalodott. (Én viszont igen!) És ha valaki nem mond rá rosszat, csakis jót, hát az én vagyok. Mármint a művészi teljesítményére. A XX. szd. legnagyobb, de legalábbis legnagyobb karriert befutott magyar énekesnője. És ekkora karrier mögött teljesítmény van, hatalmas. De nem a Manonja vitte a csúcsra és tartotta ott fent.
Remélem, ezzel így ki lehet egyezni.
Nem hiszem, hogy Marton bármit életében csinált volna, amit nem gondolt komolyan. Rosszat lehet rá mondani mindenfélét, de ezt biztos nem. (Te egyébként nyugodtan folytathatod a gondolatmenetedet, a tények nem szoktak zavarni. Neked nem tetszett Marton Manonja, ez rendben van. A világnak ettől függetlenül lehetett más a véleménye.)
Alig hiszem, de elég rosszul tette, ha nem távolodott el Manontól idővel és időben. (Vagy nagy zsét kaphatott.) Nem az ő szerepköre, talán sosem volt az, ezen nem is érdemes vitázni. Az az "utoljára" egy nosztalgia előadás volt 2003-ban, én is látom az életrajzában. Vajon mikor énekelte utolsó előtt?Ugye nem gondolod komolyan, hogy az 59 éves Marton Éva komolyan gondolta azt az előadást? Lehet, hogy komolyan csinálta+komoly pénzért, de az nem ugyanaz.
"In 30 August she sang Puccini’s Manon Lescaut in a nostalgy gala performance in Frankfurt Opera at the instance of the theater with a great success."
Ha a Manont érted Martontól távol álló szerepkörön, akkor nagyot tévedsz, mert nem távolodott el tőle, utána még sokszor énekelte külföldön, többek közt Hamburgban, Madridban, ez utóbbiból videófelvétel is készült. Utoljára 59 éves korában énekelte Frankfurtban.
Az "üldözött "Marton Éva már 1969-ben beállt a szerepbe (Manon Lescaut) a többi kb 9 főszerep mellett,amit itthon 3 év alatt énekelt el.
Érdekelne a beírása, netán a feltett kérdése (akár privátban), nem emlékszem rá.
Első Manonomat -remélem jól emlékszem- merőben szokatlan, hogy ne mondjam, szinte elképzelhetetlen párossal láttam: Marton Éva & Réti József. Annyira nem illettek össze alkatilag (és talán hangilag sem), hogy az már szinte fájt. Persze utólag örülök neki, hogy ez így "megvolt" nekem, Réti József hamarosan örökre elment és Marton Éva is...külföldre és a neki nem való szerep(kör)től is elég messzire.
Én láttam a Házy - Ilosfalvy Manont, valóban életreszóló élmény volt. Ifjabbaknak - hogy fogalmuk legyen - javasolnám a Harteros - Kaufmann párost, bár tudom, hogy ezért páran köpködni fognak. Vagy Alagnát a jelenlegi feleségével.
Egyébként lehet, hogy vájtfülű kritikusoknak valaki, valami nem tetszik, de ha a közönség tódul az előadásra, az azért csak jelent valamit!
Kedves Parampampoli, vannak helyzetek, amikor igenis a többség dönt, még akkor is, ha ez a döntés egyeseknek nem tetszik! Bocsi, de az élet erről szól.
Közben - mivel az előadást aznap Katalónia sok pontján szabadtéren közvetítették - elérhetővé vált a teljes előadás profi felvétele, amit a katalán tévé adott le.
Link (az opera körübelül a 9. percben kezdődik): http://www.ccma.cat/tv3/alacarta/programa/manon-lescaut/video/5772266/
Jó szórakozást! :)
Én töröltem a beírást,mert felesleges volt a feltett kérdésem.
No, legalább megnevezted kedvenc tenoristádat, derék dolog ;-)
Megnyugtatlak, őrá is érvényes a régi mondás: a fiatalság nevű betegségből ő is kigyógyul. Sőt, már most is "lábadozik" belőle és remélhetőleg fokozatosan le is cseréli szerepkörét (már elkezdte), már csak kora miatt is, a hangja (és kis pocakja) zsírosodásáról nem szólva.
Tökéletesen megértettelek. "Engem nem érdekel a színpadon, hogy ki hogy néz ki." A korszellem meg nem így van ezzel, pont. (1-1 kivétel a szabályt erősíti.) A többség véleménye hol mérce, hol meg nem mérce, ez van. A kövér, öreg Des Grieux-t sem fütyülték ki, tehát e tekintetben meg lehetsz elégedve a "többséggel".
Érdekes módon pl. Domingőt itt mantraszerűen ekézik a kora miatt...én is írtam már olyasmit, hogy "búcsúzni csak magyon szépen szabad". Pedig Domingo idős(ebb) és/vagy apaszerepeket énekel és nem mondjuk Don Giovannit vagy Escamillót. Szexi, fiatal szerepeket nem éneklünk: sem bariton sem tenor fachban 60 (év) és 90-100 (kg) fölött.
Azért az jó,ha a "nép=közönség" többségében jól dönt!!!!
Ja, és a kémia... jó, ha van, de hang nélkül mit sem ér. Nekem magyarázhatták kémiai alapon a londoni meg a müncheni Manont, a Scala Chneier-t. Nézzék hallgassák nyugodtan, nélkülem.
Ne haragudj, de ostobaságokat beszélsz, vagy egyszerűen engem nem értesz meg. Engem nem érdekel a színpadon, hogy ki hogy néz ki. Mert akkor Caballét 1980 után nem viseltem volna el semmiben. Rajongtam Botháért, pedig nem volt sovány. És ugyanúgy rajongtam Bonisolliért, pedig egy mediterrán macho díszpéldány volt. És?? Egyiknél sem szempont a külső -- nekem. Másnak igen, de az őrá tartozik. Akit nem kedvelek, azt azért nem, mert nem tetszik a hangja, az éneke, a reklámozása, az érdemtelen felturbózása ud so weiter. A közönség többsége pedig nem érdekel. Mikor a többség véleménye a mérce, elég nagy bajok szoktak kialakulni, minden téren. Neked magyarázzam?
Nem vagy következetes...vagy ha az vagy, akkor fordítva ül rajtad a ló ;-)
X tenoristát talán azért nem/sem kedveled túlzottan, mert jól néz ki. Y tenorista elhízott és öreg adott szerep(ek)hez, ami(k)hez minimum illik -ma már inkább elvárt- fiatal(os)nak és jó kinézetűnek lenni (pl. Des Grieux)...az ő esetében azt mondod, hogy tőled nyugodtan énekelheti. A közönség többsége szerintem más véleményen van és a Liceu-beli Manon talán vagy inkább valószínűleg nem (csak) a rendező miatt aratott a lentebb közölt beszámoló szerint mérsékelt(ebb) sikert. Mint t.k. írta, nem működött a kémia. Márpedig a Manonban működnie kell. Akik látták a pesti előadást a Házy-Ilosfalvy párossal (én már nem, de mondták), tudják, mit jelent ez.
Ugyanazt írom, csak más a következtetésünk. Te azt írod, hogy ne énekeljék, én meg azt, hogy tőlem nyugodtan. A problémát mindketten érzékeltük.
Ha figyelmesen elolvasod sajat beirasodat, rajossz, hogy csaknem u.azt irtad mint Dantes, akivel "maris nem ertesz egyet" csak te elegansabban "physique du role"-nek becezed azt, amit hianyolsz a tenornal. Nem allitottam, hogy elhizott hatvanas tenorok mar semmit ne enekeljenek ha van hangjuk (Canio, Otello..), hanem azt, hogy szexi ifju hosszerelmes(eke)t ne enekeljenek. Marpedig Des Grieux (is) az utobbi kategoria...kemiailag is.
Köszönöm, Otello, hogy írtál ismét az élményedről. Mert azt hiszem, hogy minden fenntartásod ellenére neked élmény volt összességében. A két részlet alapján azt gondolom, hogy ez olyan lehetett volna pl. nekem és korosztályomnak, mint egy időutazás abba a korba vissza, amikor még nem számított semmi, se a kilók, se az évek, hogy valaki énekelhet-e egy szerepet, vagy sem. Dantessel máris nem értünk egyet, mert neki nem OK, aki nekem igen - ha így énekel. Az mindkét részletből hallatszik, hogy Monastyrksa és Kunde is abszolút birtokában van az eszközöknek, amellyel szólamaikat elő tudják adni, azonban mindkettőből látszik, hogy hiányzik az, amit idegen szóval "physique du role"-nak neveznek. Azaz már nincs meg egyikükben sem az a külső adottság, amellyel szerepeiket hitelessé tehetik. Van ellenben hangjuk, de annyi, hogy még értékesíthetnének is belőle. Lehet, hogy ezt az előadást jobb csak hallgatni, mint nézni? Valószínűleg. De én még nézni is inkább velük nézném, mint olyanokkal, akik a hangjukból vásárolni szeretnének. Jobban szeretem az eladókat, mint a vevőket. -:)