vissza a cimoldalra
2018-10-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61181)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kiss B. Atilla (191)
Operett, mint színpadi műfaj (3734)
Lisztről emelkedetten (931)
Kimernya? (2773)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2936)
Kolonits Klára (1078)
Élő közvetítések (7462)
Zenetörténet (243)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1124)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1507)
Franz Schmidt (3200)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (289)
A hangszerek csodálatos világa (183)
Giacomo Meyerbeer (653)
Jonas Kaufmann (2276)
Opernglas, avagy operai távcső... (20149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

20040   Edmond Dantes • előzmény20037 2018-04-17 16:20:31

Köszönöm, azt hiszem, egyszer már elvétettem ugyanezt: itt is, ott is Leonóra :-) de az igazi bukta valószínűleg úgyis a Mimije volt, a már említett okból.

"Félre": egyszer régen -nem szó szerint így- azt olvastam, hogy egy korábbi nagy megbukó, Galli-Curci az első előadáson (Traviata) igen gyenge volt, megbukott, talán még ki is fütyülték. A másodikon (Rigolettó) nem is volt annyira rossz, de a közönség akkor már a rengeteg kiadott pénzéért nagy buktát = nagy balhét és nem szolid Gilda-produkciót akart..meg persze és mindenekelőtt: ott lenni, tüntetőleg és ez esetben a szó mindkét értelmében "tüntetőleg". Nem új jelenség.

20037   parampampoli • előzmény20036 2018-04-17 16:01:17

Caballé Trubadúrt énekelt, nem Forzát. És biztos, hogy nem véletlenül nem hívták meg utána 19 évig. Tucci a pesti Traviata után soha többet nem énekelt sehol. Az első felvonás után szinte semmi taps nem volt, és a később megjelent cikkben is történt egy utalás, hogy már a szünetben készenlétben állt Horváth Eszter, hogy ha kell, be tudjon ugorni. Tucci azonban, valószínűleg félve, hogy a gázsiját elveszíti, ha legalább az előadás felét nem énekli el, azt mondta, nekivág. És akkor már végigcsinálta, csak a két nappal későbbi Aidát mondta le, és Annabelle Bernard énekelt helyette, csodálatosan. (Gách Marianne Tucci iránt nagy részvéttel és megbocsátással írt cikkében -- persze, ő ingyen jeggyel ment, nem ötszörös helyárakkal.)

20036   Edmond Dantes • előzmény20035 2018-04-17 15:51:02

Tucci-kritikára nem emlékszem,az előadáson sem voltam ott, de a bukta híre azért elterjedt a városban, Várnai Péter Operalexikonja is megemlíti az eseményt. Tudtommal és emlékezetem szerint nem sokkal később bizony az éppen 85 esztendős Caballé is bukással felérő "sikert" aratott a Bohémekben és a Forzában. Valószínűleg az sem tett túl jót (főleg a Bohémekben), hogy a már akkor (mindig?) terjedelmes művésznő kb. 6 hónapos terhesen énekelt itt. 

20035   telramund • előzmény20034 2018-04-17 12:59:46

Valóban ez így van!A néző a pénzéért jót szeretne hallani.De!Pontosan ezért páldául az Erkel Színházban számos olyan tomboló siker van(pl  új Bánk bán stb.stb),ami messze a középszintet sem éri el.Miért is?Mert a közönség a pénzéért jót akar hallani és ,ha nagy a siker akkor azt hiszi azt is kapta.Lehetne ezt még fokozni egyéb példákkal,de majd ezt más alkalommal teszem.

 Gabriella Tucci pocsékul,botrányosan énekelt a Traviatában,mégis megbravózták,mert 5.-szörös helyárral jött.Sőt Gách kritikusnő  a kritikájában még védőbeszédet is tartott.Persze a potyajegyes az mindig elnézőbb illetve udvariasabb a kritikát illetően.A kritikusok pedig anno(????) azok voltak!(Egyébként valamikor csodás Aida  volt.)

20034   joska141 • előzmény20022 2018-04-17 10:59:23

Tisztelt Klára!

Elnézését kérem, hogy csak most reagálok néhány nappal ezelőtt, itt ezen a fórumon megjelent írására, mely szerint:

„…De az is nyilvánvaló, hogy egy előadás az EGY adott este teljesítménye, és abból messzemenő konzekvenciákat nem lehet levonni…. Valamint hogy egy előadás teljesítménye alapján nem minősítünk senkit….”

Kiragadtam az írásából a fenti részeket, azt hiszem mondanivalója lényegét megfelelően adtam vissza.

Ehhez, az Ön által képviselt, kétségtelenül reális, felfogáshoz szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni.

Én egy néző-hallgató vagyok, aki az adott napra vásárol jegyet és elvárja, hogy a pénzéért – bármennyire is visszataszító így összekapcsolni a pénzt és a művészetet – maximális teljesítményt kapjon. Ennek alapján az adott művészt igenis az adott napi teljesítménye alapján minősítem, függetlenül attól, hogy előző napon vagy a következő napon milyen teljesítményt nyújtott vagy fog nyújtani.

Profán a hasonlat, de biztos tetszik nézni BL mérkőzéseket a televízióban. Tetszik hallani, hogy világsztárokat is kifütyülnek azonnal egy-egy rossz megmozdulásuk után, pedig ők biztosan tudnak magas szinten futballozni. Azonban „híc Rhodus, hic salta”, itt és most kell teljesíteni.

Furcsa ez a művészet. Gondolja el: könyvbe beleolvasok, lemezbe belehallgatok, festményt megnézek és így tovább. Ezekben az esetekben módom van vásárlás előtt információt szerezni és dönteni. De színpadi előadóművészek minden este a bőrüket viszik a vásárra és kiteszik magukat annak, hogy igen: egyetlen egy este, előadás alapján minősítsenek.

Még egy példa, Magyarországról: az elmúlt század 70-es éveiben itt lépett fel, Gabriella Tucci, aki addig egy nemzetközileg igen elismert szoprán volt. Csúnyán megbukott a Traviatában, utána már szinte nem is lépett fel. Pedig az „csak” egyetlen egy este volt, de annak alapján minősítették.

Természetesen nem kívánom, hogy megváltoztassa álláspontját, de kérem, értse meg azokat az embereket is, akik tényleg csak egy este hallgatnak élőben valakit és annak alapján formálnak véleményt a teljesítményéről.

20022   Klára • előzmény20016 2018-04-15 09:59:03

Kedves Otello! Örülön, hogy megengedheti magának a helyszíni meghallgatást, Vagyunk páran, akiknek ez nem adatik meg, tehát beérjük a tubussal, CD, DVD, stb felvételekkel. Nyilvánvaló, hogy a színházak a jobb felvételeket, a szólistákat és nem a kórust töltik fel. De az is nyilvánvaló, hogy egy előadás az EGY adott este teljesítménye, és abból messzemenő konzekvenciákat nem lehet levonni. Javaslok ismételt meghallgatást a nyavalygás helyett.

Évtizedekig látogattam a MÁO előadásait, ott nincs 5 emelet, csak 3, de igen hamar megtanultam, hogy a kakasülőről  hallgatni egészen más élmény játék, hang, stb. tekintetében, mint mondjuk a másodikról, az elsőről és a földszíntről nem is beszékve. Valamint hogy egy előadás teljesítménye alapján nem minősítünk senkit.

Évtizedes bérletes múlt alatt volt szerencsém egy operát több előadásban, több szerepővel nézni, hallani, illetve egy adott énekest több estén, több szerepben lárni-hallani.  Ennek alapján már lehetett vélemént formálni bárkiről.

 

20016   otello 2018-04-14 18:00:58

Tisztelt Fórumozók!
Jómagam évek óta követem ezt a fórumot, de csak most szántam rá magam, hogy megosszam itt saját élményeimet is, tekintve hogy viszonylag új (de rendkívül lelkes!) vagyok ezen a művészeti területen. Két előadásról írnék röviden és szubjektíven a barcelonai Liceuból:  Giordano-Andrea Chenier (premier: Kaufmann, Radvanovsky, C. Alvarez) és Verdi-Attila (koncert verzió: Abdrazakov, Pirozzi, Bros, Ladyuk)

Andrea Chenier (2018. március 9.):
Nagy várakozás előzte meg Jonas Kaufmann bemutatkozását egy, a maga teljességében színpadra állított operában Spanyolországban. David McVicar rendezése teljesen hagyományosnak mondható, korábban már Londonban és San Fransiscóban is látható volt. Nem adott hozzá a történet értelmezéséhez, de el sem vett belőle felesleges modernkedéssel. Az előadást Pinchas Steinberg vezényelte, a Pesten már megismert érzelemmentes és gépies módján. Az énekesek áriái után szűnni nem akaró tapsorkánok ellenére sem engedett ráadást egyiküknek sem. És akkor lássuk az énekesek...
Sokat olvastam már e fórumon hideget-meleget Kaufmannról, ezért talán rá voltam leginkább kíváncsi a "sztárszereposztás" tagjai közül. Az előadás végén összességében vegyes érzésekkel távoztam. Mindenképp pozitívumként emelném ki az átélt, rendkívül magas színvonalú éneklést, de... az ötödik emeleten ülve mindkét kettősben csak Radvanovskyt lehetett hallani, a tenort "elvétve". Hasonlóképp, a címszereplő két áriája sem szegezett székembe - meg kell hogy említsem, a közönséget sem. Maddalena és Gerard áriái jelentősen nagyobb ovációt kaptak. "Meglepő módon" a Liceu által feltöltött videófelvételeken e volumenprobléma abszolút nem hallatszik...
A nap pozitív meglepetése számomra Sondra Radvanovsky volt. Bevallom, sosem voltam nagy rajongója az énekesnőnek, talán csak a Devereux Erzsébete fogott meg. Az este kezdetén zavarba is jöttem, debütálása Maddalena szerepében néhány csúnyácska hanggal indult az első felvonásban. De aztán mire eljött nagyáriája bemelegedett: óriási hangvolumen, átélt éneklés - és egyszer sem kellett fülemhez kapnom éles hang miatt! Negatívumként csak nekem kevésbé tetszetős hangszínét tudnám megjegyezni. A La mamma mortát az est legnagyobb ovációja követte.
Végezetül: Carlo Gerard szerepében Carlos Alvarezt hallhatta a nagyérdemű. Őt korunk egyik legnagyobb Verdi baritonjaként aposztrofálja sok kritika. Azt kell mondjam, személyében a szerep egy rendkívül intelligens tolmácsolóra lelt, bár nála is éreztem kisebb volumenproblémát az ötödik emeleten ülve. 
Az előadás a rendkívül hosszú (néha indokolatlanul...) tapsorkánok miatt 20 perccel az eredeti kiírás után ért véget.  
PS: Madelon rövidke szerepében Anna Tomowa-Sintow tért vissza - meghatóan.

Attila (2018. április 8.):

Ezt az előadást sosem fogom elfelejteni, azt hiszem! A magyar választások délutánján a történet nem is lehetne aktuálisabb: a magát legyőzhetetlennek hívő hun vezért élteti népe, akit egy urakkal szövetkező hölgy szeretne eltávolítani a hatalomból, hazája jövőjét féltve. Ellenség, aki csak víziókban jelenik meg vagy hazafias szólamok - nem is ragozom tovább. Kíváncsi lettem volna, milyen érzés, ha mindez Pesten történik. No de lássuk az előadást...
Ez a koncert kitűnő példája volt annak, hogy egy kottaállvány mögött is teljes értékű produkciót lehet kiállítani. A Liceu kórusa és zenekara remekül, érzelemdúsan szólt a számomra korábban ismeretlen olasz karmester hölgy, Speranza Scappucci dirigálásban. Nagy odafigyeléssel kísérte énekeseit, hogy azok legjobbjukat nyújthassák a koncerten.
A címszerep Ildar Abdrazakov tolmácsolásában szólalt meg. Nagy házak gyakori vendége ő, azt kell mondjam - nem véletlenül. Több kritika is úgy említi, mint korunk Attilája és egyet kell értsek ezzel a véleménnyel. Opcionálisan kitartott hangok, mély átélés jelezte (sosem felejtem el, ahogy a kottatartó mögött állva is gyakorlatilag transzban adta elő Attila vízióját), hogy az énekes a szerep teljeskörű birtokosa. Hangjának remekül fekszik Attila szólama, viszont szereplését más házakban Fülöp királyként ennek fényében kevésbé értem...
Odabella szerepében az olasz drámai szoprán, Anna Pirozzi lépett fel. Az előadás kezdetén gyorsan át kellett hangolódnom Kolonits művésznő előadásáról egy olyan szopránéra, aki Madridban nemrég Aidát, Londonban Lady Machbetet vagy a világ házaiban sorban Abigéleket énekelt. Összességében meggyőző előadóra talált Odabella szerepe, aki értelemszerűen a drámai részekben remekelt és az együttesekben sose tűnt el. Meg kell azonban említsem, hogy véleményem szerint az énekesnő komoly hibát követ el a hanggyilkos szerepek sorozatban való éneklésével: a csúcshangok éneklése, arca torzulásáról olvasva, néha nagy koncentrációt igényel. Így aggódom értékes hanganyagának jövőjéért - főleg jövő évi terveit látva (pl. Turandot Münchenben és további Abigélek).
Foresto szerepében Josep Brost hallhatta a közönség. Már az előadás előtt is félve gondoltam felléptetésére, látva kifejezetten kevés előadását az operabase-en. És részben sajnos igazam lett. Magas hangjai bár kijönnek, rendkívüli módon lebegnek, illetve csúnya nazalitás (?) rontja éneklésének élvezetét. A közönség viszont eléggé ünnepelte, számomra érthetetlen módon. 
Végezetül Ezio szerepében a fiatal orosz bariton, Vasily Ladyuk lépett a Liceu deszkáira. Az énekes hatalmas hanganyag birtokosa, de egy belcanto operában e hang nagy odafigyelést is érdemelne. Míg volumenproblémái abszolút nem voltak, darabos dallamvezetése hagyott némi kívánnivalót maga után, bár áriája jól és átélten szólalt meg az előadás vége felé. 
 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Doktorandusz koncertek 1.
HAYDN: 26. (fisz-moll) zongoratrió, Hob. XV:26
HAYDN: 24. (D-dúr) zongoratrió, Hob. XV:24
Miranda Liu (hegedű), Kiss Gergely (gordonka), Nagy Míra (zongora)
BEETHOVEN: 3. (Esz-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 12/3
LUTOSŁAWSKI: Subito
Miranda Liu (hegedű), Szalai Éva (zongora)
CHOPIN: Prelűdök, op. 28 (részletek)
CHOPIN: Variációk Mozart „Là ci darem la mano” kezdetű duettjére a Don Giovanni c. operából, op. 2
GERSHWIN: Három prelűd
Szalai Éva (zongora)

19:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szabó Balázs, Pálúr János, Ruppert István, Fassang László (orgona)
A Zeneakadémia Alma Mater Kórusa (karigazgató: Somos Csaba)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Madaras Gergely, Somos Csaba
Moderátor: Bősze Ádám
Orgonaavató koncert
ERKEL: Himnusz
LISZT: Prelúdium és fúga a B-A-C-H motívumra
KODÁLY: Laudes organi
R. STRAUSS-REGER: Feierlicher Einzug der Ritter des Johanniterordens
SZATHMÁRY ZSIGMOND: Orgonaverseny

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Melódia női kar, Fülek (SK)
Bálint János (fuvola), Hadady László (oboa), Baráth Bálint (zongora), Tóth Rita Zsófia (orgona)
Academia Hungarica Kamarazenekar
Vezényel: Makainé Simon Katalin és Alpaslan Ertüngealp
KODÁLY: Magyar népdalok
SZIGETI ISTVÁN: Rapszódia (Hommage a Kodály) - ősbemutató
CSEMICZKY MIKLÓS: Zelené hory (Zöld erdők) női karra, szlovák népdalokra - ősbemutató
PINTÉR GYULA: Rózsaszín lángharangok
SZIGETI ISTVÁN: Libera me - ősbemutató
WEINER LEÓ: I. Divertimento
18:00 : Sopron
Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ

Villányi Dániel (zongora)
Ünnepi koncert Liszt Ferenc születésnapján

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Bogányi Gergely, Mocsári Károly, Serene (zongora)
Concerto Budapest zenekar
vezényel: Keller András
LISZT: Harmonies du soir
LISZT: Esz-dúr zongoraverseny
RACHMANINOV: II. zongoraverseny
A mai nap
történt:
1883 • Megnyílt a New York-i Metropolitan Opera House
született:
1811 • Liszt Ferenc, zeneszerző († 1886)
1832 • Leopold Damrosch, karmester († 1885)
elhunyt:
1764 • Jean Marie Leclair, zeneszerző (sz. 1697)
1859 • Ludwig Spohr, zeneszerző (sz. 1784)
1973 • Pablo Casals, csellista (sz. 1876)
1979 • Nadia Boulanger, zenepedagógus (sz. 1887)