vissza a cimoldalra
2018-08-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61026)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1003)
Operett, mint színpadi műfaj (3663)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2841)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (761)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1466)
Franz Schmidt (3168)
Élő közvetítések (7357)
High Fidelity - beállt a jégkorszak? (545)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4331)
Beethovenről - mélyebben (682)
Kolonits Klára (1075)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (303)
Wagner (2609)
Opernglas, avagy operai távcső... (20130)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6684)
Pantheon (2248)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

20019   telramund • előzmény20016 2018-04-15 01:28:07

Kedves először megszólaló(??)Otello Mindkét előadást hallottam,mindkettő a birtokomban.Sok mindenben nem értek egyet ,ami az Andre Cheniert illeti..Igaz valószínűleg más előadásról beszélünk.

Az Attila valóban nagyszerű volt Abdrazakov  egyik legjobb szerepe lassan 15 éve..Ladyuk nagyszerű bariton és nem  csak a hang nagysága folytán. Pirozzi Odabelláját nem hasponlítom senkihez.Nekem ez a  hang nem jön be és a személyisége sem.

Jöjjön le a 4. emeletre és akkor mindenkit fog hallani!:):)

20016   otello 2018-04-14 18:00:58

Tisztelt Fórumozók!
Jómagam évek óta követem ezt a fórumot, de csak most szántam rá magam, hogy megosszam itt saját élményeimet is, tekintve hogy viszonylag új (de rendkívül lelkes!) vagyok ezen a művészeti területen. Két előadásról írnék röviden és szubjektíven a barcelonai Liceuból:  Giordano-Andrea Chenier (premier: Kaufmann, Radvanovsky, C. Alvarez) és Verdi-Attila (koncert verzió: Abdrazakov, Pirozzi, Bros, Ladyuk)

Andrea Chenier (2018. március 9.):
Nagy várakozás előzte meg Jonas Kaufmann bemutatkozását egy, a maga teljességében színpadra állított operában Spanyolországban. David McVicar rendezése teljesen hagyományosnak mondható, korábban már Londonban és San Fransiscóban is látható volt. Nem adott hozzá a történet értelmezéséhez, de el sem vett belőle felesleges modernkedéssel. Az előadást Pinchas Steinberg vezényelte, a Pesten már megismert érzelemmentes és gépies módján. Az énekesek áriái után szűnni nem akaró tapsorkánok ellenére sem engedett ráadást egyiküknek sem. És akkor lássuk az énekesek...
Sokat olvastam már e fórumon hideget-meleget Kaufmannról, ezért talán rá voltam leginkább kíváncsi a "sztárszereposztás" tagjai közül. Az előadás végén összességében vegyes érzésekkel távoztam. Mindenképp pozitívumként emelném ki az átélt, rendkívül magas színvonalú éneklést, de... az ötödik emeleten ülve mindkét kettősben csak Radvanovskyt lehetett hallani, a tenort "elvétve". Hasonlóképp, a címszereplő két áriája sem szegezett székembe - meg kell hogy említsem, a közönséget sem. Maddalena és Gerard áriái jelentősen nagyobb ovációt kaptak. "Meglepő módon" a Liceu által feltöltött videófelvételeken e volumenprobléma abszolút nem hallatszik...
A nap pozitív meglepetése számomra Sondra Radvanovsky volt. Bevallom, sosem voltam nagy rajongója az énekesnőnek, talán csak a Devereux Erzsébete fogott meg. Az este kezdetén zavarba is jöttem, debütálása Maddalena szerepében néhány csúnyácska hanggal indult az első felvonásban. De aztán mire eljött nagyáriája bemelegedett: óriási hangvolumen, átélt éneklés - és egyszer sem kellett fülemhez kapnom éles hang miatt! Negatívumként csak nekem kevésbé tetszetős hangszínét tudnám megjegyezni. A La mamma mortát az est legnagyobb ovációja követte.
Végezetül: Carlo Gerard szerepében Carlos Alvarezt hallhatta a nagyérdemű. Őt korunk egyik legnagyobb Verdi baritonjaként aposztrofálja sok kritika. Azt kell mondjam, személyében a szerep egy rendkívül intelligens tolmácsolóra lelt, bár nála is éreztem kisebb volumenproblémát az ötödik emeleten ülve. 
Az előadás a rendkívül hosszú (néha indokolatlanul...) tapsorkánok miatt 20 perccel az eredeti kiírás után ért véget.  
PS: Madelon rövidke szerepében Anna Tomowa-Sintow tért vissza - meghatóan.

Attila (2018. április 8.):

Ezt az előadást sosem fogom elfelejteni, azt hiszem! A magyar választások délutánján a történet nem is lehetne aktuálisabb: a magát legyőzhetetlennek hívő hun vezért élteti népe, akit egy urakkal szövetkező hölgy szeretne eltávolítani a hatalomból, hazája jövőjét féltve. Ellenség, aki csak víziókban jelenik meg vagy hazafias szólamok - nem is ragozom tovább. Kíváncsi lettem volna, milyen érzés, ha mindez Pesten történik. No de lássuk az előadást...
Ez a koncert kitűnő példája volt annak, hogy egy kottaállvány mögött is teljes értékű produkciót lehet kiállítani. A Liceu kórusa és zenekara remekül, érzelemdúsan szólt a számomra korábban ismeretlen olasz karmester hölgy, Speranza Scappucci dirigálásban. Nagy odafigyeléssel kísérte énekeseit, hogy azok legjobbjukat nyújthassák a koncerten.
A címszerep Ildar Abdrazakov tolmácsolásában szólalt meg. Nagy házak gyakori vendége ő, azt kell mondjam - nem véletlenül. Több kritika is úgy említi, mint korunk Attilája és egyet kell értsek ezzel a véleménnyel. Opcionálisan kitartott hangok, mély átélés jelezte (sosem felejtem el, ahogy a kottatartó mögött állva is gyakorlatilag transzban adta elő Attila vízióját), hogy az énekes a szerep teljeskörű birtokosa. Hangjának remekül fekszik Attila szólama, viszont szereplését más házakban Fülöp királyként ennek fényében kevésbé értem...
Odabella szerepében az olasz drámai szoprán, Anna Pirozzi lépett fel. Az előadás kezdetén gyorsan át kellett hangolódnom Kolonits művésznő előadásáról egy olyan szopránéra, aki Madridban nemrég Aidát, Londonban Lady Machbetet vagy a világ házaiban sorban Abigéleket énekelt. Összességében meggyőző előadóra talált Odabella szerepe, aki értelemszerűen a drámai részekben remekelt és az együttesekben sose tűnt el. Meg kell azonban említsem, hogy véleményem szerint az énekesnő komoly hibát követ el a hanggyilkos szerepek sorozatban való éneklésével: a csúcshangok éneklése, arca torzulásáról olvasva, néha nagy koncentrációt igényel. Így aggódom értékes hanganyagának jövőjéért - főleg jövő évi terveit látva (pl. Turandot Münchenben és további Abigélek).
Foresto szerepében Josep Brost hallhatta a közönség. Már az előadás előtt is félve gondoltam felléptetésére, látva kifejezetten kevés előadását az operabase-en. És részben sajnos igazam lett. Magas hangjai bár kijönnek, rendkívüli módon lebegnek, illetve csúnya nazalitás (?) rontja éneklésének élvezetét. A közönség viszont eléggé ünnepelte, számomra érthetetlen módon. 
Végezetül Ezio szerepében a fiatal orosz bariton, Vasily Ladyuk lépett a Liceu deszkáira. Az énekes hatalmas hanganyag birtokosa, de egy belcanto operában e hang nagy odafigyelést is érdemelne. Míg volumenproblémái abszolút nem voltak, darabos dallamvezetése hagyott némi kívánnivalót maga után, bár áriája jól és átélten szólalt meg az előadás vége felé. 
 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1933 • Janet Baker, énekes