vissza a cimoldalra
2018-10-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61190)
Kedvenc felvételek (149)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1125)
Kimernya? (2775)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2937)
Zenetörténet (244)
Kiss B. Atilla (191)
Operett, mint színpadi műfaj (3734)
Lisztről emelkedetten (931)
Kolonits Klára (1078)
Élő közvetítések (7462)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1507)
Franz Schmidt (3200)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (289)
A hangszerek csodálatos világa (183)
Giacomo Meyerbeer (653)
Jonas Kaufmann (2276)
Opernglas, avagy operai távcső... (20149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

35   tiramisu • előzmény29 2018-04-12 16:34:11

Kedves Búbánat!  Köszönöm, hogy feltetted!

29   Búbánat 2007-05-26 09:55:11
Bár nincs köze Bánk áriájához, mégis, mivel a fórum címében ott áll a művésznő neve, inkább ide írom, mint a Kedvenc énekesek fórumba:

\"Kettesben Montserrat Caballéval\"

\"Az operaműfaj first ladyje még nem volt pályája csúcsán, amikor a The New York Times így értékelte: \"Caballé: Callas és Tebadi együtt.\" A talán legnagyobb repertoárral rendelkező operaénekes több mint száz állandó szerepét más műfajokba történő kiruccanásokkal is bővítette. Személyiségét megélni élmény, egy személyben spanyol tűz, szakmai virtuozitás, emberi melegség és humor. Szerény körülményekből indulva hódította meg a csúcsokat, allűrjei sohasem voltak. Több mint ötven évet töltött a színpadon, hetvennegyedik születésnapját Donizetti Az ezred lánya című operájában a hercegasszony prózai szerepével a bécsi Staatsoperben ünnepelte, amely alkalomból Ausztria magánénekese címet kapott.

Carlos Álvarez, Montserrat Caballé és a bécsi operaigazgató, Ioan Holender (Fotó: Wiener Staatsoper)

Hogy érzi magát a műfaj iránt fogékony osztrák rajongók között Bécsben?
- Azt mondom, amit Donizetti: \"Vienna é bella, bella, bella, szép, de drága és rossz az időjárása.\" Zeneértő közönség, amelyik szereti a bel cantót. Ebben egyetértünk. Szívem vágya az opera barátainak kevéssé ismert műveket is bemutatni. A kihívást is mindig szerettem: míg a többi operában az énekes a zenekarra támaszkodhat, a bel cantóban az énekes viszi a prímet, a zenekar csak kíséret. A publikumot tisztelem, de szerepválasztásomban soha nem befolyásolt. Bár Mozart állt hangomhoz a legközelebb, szerepeimet mindig hangom adottságának megfelelően választottam. A Don Giovanni, a Cosí nem könnyű a hangnak, de Isten adományát edzeni kell. Hálás vagyok neki a nagy ajándékért. A stílusokat nem szabad keverni, de több szerepet lehet egyszerre énekelni. Saját korlátaim között mindig azt a művet választom, amit szeretek, de ég bennem a szent tűz és legszívesebben minden este mást énekelnék.

Miben látja az énekművészet lényegét, és mennyire azonosítja magát szerepeivel?
- Az énekes a zene szolgálatában nem törekedhet előtérbe, különben színdarab lenne az operából. Az éneklés művészete, hogy a zene tartalmát a saját szerepinterpretációval összhangba hozzuk. A szerep mögött az ember lelkét keresem, ahogy a lélek reagál a zenére. Talán Norma iránt érzek affinitást, érdekel lelkének zilált hidegsége. A zenében nem szubjektív igazságot keresek, mert ha az alakító begombolkozik, nem születik tökéletes előadás. Az én személyes életem viszont, annyi egészségért vívott harc után, teljesen reális, normális embernek érzem magam.

Milyen partnerekkel és rendezőkkel szeretett dolgozni?
- Ideálom az olyan partner volt, akivel közös volt a cél, az alakítás mögött együttesen megtalálni a zene lényegét. A csoda e pillanatai az élet minden problémájáért kárpótoltak, de ne gondolja, hogy minden este átélhettem ezt a csodát. Rendezők? Azokat kedveltem, akik a zenéből indultak ki. Fontos, hogy ne feledjék, az operában a zene az első. Lehet szó modern interpretációról a zene szellemének megőrzése mellett is, anélkül, hogy a mű egysége széttörne. De a rendezőnek nem szabad rátromfolni a zeneszerzőre. A közönség persze nem vette észre, ha olyan rendezővel dolgoztam, akivel nem voltam egy véleményen. Saját személyes meglátásom nem befolyásolta az előadást, amely mindig fegyelmet követelt. Ha a kedvenceimet kérdezi: jó barátaim közé tartozott Joan Sutherland, Renata Tebaldi és Fiorenza Cossotto.Maria Callas volt a legjobb \"tanárom\", aki egyszer azt mondta: \"Karriered legnagyobb sikere a férjed!\" Menynyire igaza volt! Nagy kincs a magánélet, amelyet úgy tarthattam meg, hogy összhangba tudtam hozni a feleség- és az anyaszerepet a művészélettel.

Hogy ismerte meg férjét, Barnabé Martit, aki szintén énekes?
- 1963-ban a Madame Butterfly barcelonai előadásán hirtelen azon vettük észre magunkat, hogy a csók már nem színpadi.

A bel canto primadonna assolutája, aki 1965-ben a Lucrecia Borgia koncertszerű előadásával egy pillanat alatt emelkedett a csúcsra, hatalmas repertoárjából legalább hatvan operát a német operaházakban töltött \"vendégmunkás éveiben\" tanulta. Caballé öt nyelven beszél, és még televíziós műsorvezetőként is fellépett. A jótékonykodó, fiatalokat segítő művész hatvanévesen még a katalán regionális párt jelöltjeként a társadalom érdeklődő aktivistája, akinek koncertjeire a rajongók akár kétezer dolláros belépődíjat is megfizettek. Szívproblémái miatt 1985 óta leginkább dalestjeivel ragyogja be a világ koncerttermeit. Hű kísérője a nagyszerű pianista, Manuel Burgueras.

- A nagy primadonnák korszaka ma már leáldozott. Én is nagy művész szerettem vona lenni, de nem vagyok más, mint egy szép hang. 1985-ben, New Yorkban kissé összeomlottam. Nem bírom már a Traviata csúcshangjait. Brahms, Mozart, Debussy és Richard Strauss dalai azonban közel állnak a lelkemhez. A Marilyn Hornnal adott vég nélküli szopráncsatáink már rég a múlté, de meghalnék, ha abba kellene hagynom a pályát. Szeretek elmerülni a muzsika mélységeiben. Egy felzaklató operaest után már nem tudnék azonnal Montserratként lábra állni, így azt éneklem, amit az orvosaim is engedélyeznek.

Az ezred lányában váratlanul jódlizni kezdett. Híres arról, hogy ragyogóan feltalálja magát komikus helyzetekben...
- Nem kaptam zenés szerepet, hát kreáltam magamnak egyet. Szeretem a jódlit, a hercegnő szerepe pedig amúgy is csupa komikum. Egyébként krónikus \"Abgang\"-problémákkal küzdök. Egyszer a Metben, Strauss Ariadnéjában kolléganőm véletlenül a ruhám sleppjére lépett, nekem viszont el kellett hagynom a színt. Improvizálnom kellett: \"Zerbinetta, miért nem fésülsz meg?\" Mire ő a hajam felé tárta karjait, ahelyett hogy elhagyta volna ruhám szegélyét. Én felálltam, és abban a pillanatban a szőke parókámmal együtt a földre csúszott a ruhám. A közönség odavolt: \"Caballé sztriptízt csinál a Metben!\"

Jorge Lavelli berlini Normájában gerillaharcosként akarta a színpadra állítani...
- ... egy pancélosra kellett volna felugranom, és a cavatinát ilyen tornagyakorlat közepette énekelnem. De ehhez már akkor is túlsúlyos voltam.

A párizsi Lexpress egyszer úgy írt róla, \"elefánt, aki fülemülét nyelt\". Caballé, kit szülei a hit jegyében a Madonna tiszteletére kereszteltek Montserratnak, néhány évvel ezelőtt még dohányzott, főzött, paellahegyeket volt képes elfogyasztani (nem véletlenül nevezték női Pavarottinak), vidéki birtokán biliárdozott, festett. Hangjánál csak a szíve volt nagyobb, mégsem állt távol tőle a rivalizálás, Domingóval is ezért kerülték egymást tizenöt éven át.

Ma még mindig virágerdőkbe merülhet fellépései után, s jó kedélye sem hagyta el. Ha megbotlik, képes saját súlyát kikacagni és a publikumot is megnevettetni, mégis a múzsa szent csarnokává avat minden termet, ahol fellép. Rajongói között pedig nemcsak megrögzött operabarátok vannak, hanem fiatalok is, akiket például a barcelonai olimpia idején hódított meg, amikor Freddie Mercury oldalán \"kitört\"a popzene világába. A csodálatos pianói, simogató legátói, biztos csúcshangjai már meghalványodtak, de Caballé még mindig rendelkezik a koncentrációsképesség oly csodájával, melynek segítségével minden egyes hangot tudatosan és aprólékos gonddal formál meg - semmit sem bízva a véletlenre.

A megérdemelt kitüntetéséhez - az Ausztria magánénekese címhez - szívből gratulálunk!

Reviczky Katalin Bécs
/Új Ember, 2007. május 20./
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Tóth-Vajna Zsombor (csembaló, orgona), Tóth-Vajna Gergely (csembaló)
"Hangulat Extra"
J.C. BACH: A-dúr szonáta négy kézre, op. 18
HÄNDEL: a-moll fúga, HWV 411
HÄNDEL: Vízi zene - Air négy kézre
HÄNDEL: Darabok zenélő órára
HÄNDEL: d-moll szvit csembalóra, HWV 437
STANLEY: a-moll voluntary, op. 6, No. 8
J.C. BACH: F-dúr szonáta négy kézre

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

A Bartók Konzi kamarazenekara
Vezényel: Tuska Zoltán
Pódiumon a Bartók konzi vonós tanszaka
A mai nap
született:
1913 • Tito Gobbi, énekes († 1984)
1925 • Luciano Berio, zeneszerző († 2003)
1931 • Szofia Gubajdulina, zeneszerző
1935 • Malcolm Bilson, zongorista
elhunyt:
1725 • Alessandro Scarlatti, zeneszerző (sz. 1660)
1799 • Karl Ditters von Dittersdorf, zeneszerző (sz. 1739)
1974 • David Ojsztrah, hegedűs (sz. 1908)