vissza a cimoldalra
2019-09-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4562)
Balett-, és Táncművészet (5885)
Élő közvetítések (8139)
Társművészetek (1411)
Juan Diego Flórez (736)
Erkel Színház (10315)
Kimernya? (3221)
Pantheon (2386)
A nap képe (2157)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1764)
Franz Schmidt (3422)
Opernglas, avagy operai távcső... (20316)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61895)
Operett, mint színpadi műfaj (4061)
Erkel Ferenc (1063)
Simándy József - az örök tenor (624)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

4008   IVA • előzmény4003 2019-07-22 03:31:13

Nini, itt is egy hozzászólás, amelyben velem tuti, hogy nem vitatkozol. :-)
Oscar Wilde-ot szeretni nem kötelező. A gratulációt köszönöm. Kreatív ötletemet nyugodtan ajánlhatod valamelyik korszerű rendezőművész figyelmébe. Ajándékba küldöm. Vidnyánszky Attilának vagy Kovalik Balázsnak vagy más ilyeneknek. Egyre megy.

4003   Edmond Dantes • előzmény3996 2019-07-21 10:10:55

Épkézláb, kreatív ötlet: gratula! Lehet, hogy benned egy korszerű, 21. szd.-i rendező lapul vagy vész el? Oscar Wilde briliáns, ám mára 1/1 avittas, szecessziósan kellemkedő vígjátékaiban ha a szerző által kifigurázott társadalmi osztály mellett megjelenne a korabeli dokkmunkások nyomora is, vagy éppen a readingi fegyház légköre, az már valamiség lenne, úgy ám! Eladható, a jelen számára értelmesen fogyasztható portéka. Az "eredetinél" biztosan fogyaszthatóbb.

3996   IVA • előzmény3990 2019-07-20 03:22:16

Mégis, mi lehetett az a nagy szó, amivel „nagyot szólt” Mohácsi János, a szuverén egyéniség Csárdáskirálynője? Mit értsünk „nagy dobás” alatt? Hogy egy hol vidám, boldog, hol mélabúsan andalító zenéjével szórakoztató polgári komédiába beleerőszakolták a mű keletkezésének boldogtalan történelmi korát? Hát melyik mű keletkezésekor volt a történelem boldog? Olyan ez, mintha egy briliáns Oscar Wilde-vígjátékban a szerző által kifigurázott társadalmi osztály mellett megjelenne a korabeli dokkmunkások nyomora is, vagy éppen a readingi fegyház légköre.
A csárdáskirálynő kaposvári előadását én a televíziónak köszönhetően láttam. „Régimódi”, klasszikus színházi közvetítés volt, helyszíni, egyenes, „élő”, a szünetekben interjúkkal. A Szilviát alakító Sáfár Mónikát is felkeresték az öltözőben, miközben telefonvonalon kapcsolták Németh Marikát, aki otthon nézte a közvetítést. Ugyanúgy nem lelkesedett a verzióért, ahogy én sem. Ha nem két felvonás között zavarják egy címszerep abszolválása közben, tapintatlannak tartottam volna Sáfár Mónika, elődjéhez szóló kérdését, miszerint az ő cipőjéből is ittak-e pezsgőt a hódolói. Hiszen tudni való: akinek a karrierje az ötvenes években indult, nem tartozhatott ahhoz a primadonnanemzedékhez, akinek a kocsija elől kifogták a lovakat, és pezsgőt ittak a cipőjéből.
Sáfár Mónika jól énekelt, de kemény, darabos sanzonettet alakított. Számomra azonban Kulka János miatt bizonyult nehezen elviselhetőnek az előadás. A már akkor is kiváló, később, más műfajokban sokszor éneklő színész énekhangja kínosan elégtelen volt a bonvivánszólamhoz, ezért a daliás megjelenés, jó kiállás sem tudott kárpótolni. „Nagy dobás”-ként Khell Zsolt mesteri, mutatós és szellemes díszletre emlékszem, ilyent azóta is ritkán látni.
A magyar és a nemzetközi politikai élet sztárjai, vagy akár a Vidnyánszky-féle Csárdáskirálynő fogadtatásának eddigi sajtócelebjei is példázzák, hogy véleményeket, sőt tömegeket megosztani nem művészet. Természetesen a „Kaposvár-hívők” lihegtek Mohácsi előadásától, akár látatlanul is állítják, hogy nagyot szólt. A darab és az operettműfaj rajongói meg természetesen elutasították. Történelmet tanulni és oktalan háborúzást elítélni mégsem operettszínházba megy az ember. De a rendező azóta is nagyokat dob. A Nemzeti Színházban a Sárga liliom ürügyén körömcipőre vetkőztette Schell Juditot, az Erkel Színházban pedig „korát megelőzve” (úgy értem, a Porgy és Bess 2018-as Almási-Tóth-féle rendezésének korát megelőzve) már 2015-ben fehér bőrüket a vásárra vivő etiópokkal rendezte meg az Aidát. Szólt is akkorát, hogy akármelyik ismerősöm megnézte, azóta sem akarja látni az Erkel Színház előadásait.
Ennek a szuverén egyéniségnek is szerepe van abban, hogy rosszul megy a bolt.

3990   joska141 • előzmény3989 2019-07-18 11:03:56

Tisztelt Edmond Dantes! Köszönöm kiegészítését. Freudi elszólás volt részemről, azt hittem, hogy a Teátrumi Társaság mellett már a Színházi Társaság is hozzá tartozik.

Láttam Mohácsi János kaposvári és később felújított székesfehérvári rendezését. Hasonlóan Molnár Ferenc Játék a kastélyban (ott félelmetes volt Almády szerepének kiemelése) rendezéséhez, Mohácsi János teljesen átértelmezte a darabokat, hosszú szövegeket szúrt bele, máshova, más szereplőkre helyezte a hangsúlyokat. Lehet és kell is vitatkozni vele, de egy szuverén egyéniség határozott, következetesen végigvitt elképzelését láthattuk a rendezésekben.

A Csárdáskirálynő az ő értelmezésében zene nélkül önálló drámaként is megállta volna a helyét. Azonosan a Békeffy-Kellér féle átdolgozással, az Ő rendezésében sem volt már a harmadik felvonásban szinte semmi zene.

Vidnyánszky rendezése abban különbözik, hogy teljes egészében meghagyta az eredeti darabot, itt-ott beszúrt valami aktuális politikai mondatot. Ez az, amit – ahogy írtam – a darab egyszerűen levet magáról, ilyennek ilyen módon ebben a darabban nincs helye.

Elmélyültebb felkészüléssel, segítőbb munkatársakkal, egyértelműbb koncepcióval biztos, hogy más előadás született volna.

3989   Edmond Dantes • előzmény3988 2019-07-18 10:38:57

Kedves joska141! Vidnyánszky Attila valóban a magyar színházi élet megkerülhetetlen személyisége...a szó több értelmében is. Apró kiigazítással tartozom: ő nem a Magyar Színházi Társaság elnöke -azt Keszég László vezeti-, hanem pontosan a Magyar Színházi Társaság ellenében, erős kultúrpolitikai-kormányzati hátszéllel gründolt Magyar Teátrumi Társaság elnöke. Vö. Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia vs Magyar Művészeti Akadémia, Színház- és Filmművészeti Egyetem vs Kaposvári Egyetem Művészeti Kar és mások. A POSZT ellenében még nem gründolt(ak) másik színházi találkozót, a POSZT ellehetetlenítése azonban a jelek szerint gőzerővel folyik, mint a belinkelt cikk írja: "..Pécs mellett már egészében Vidnyánszky Attiláéké a fesztivál". A Csárdáskirálynővel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy nem Vidnyánszky Attila az első, aki a darabot politikai vagy még inkább  történelmi kontextusba helyezi. (Hogy milyen színvonalon, az más kérdés.) Bizonyára ön is ismeri Mohácsi János 1993-as kaposvári produkcióját vagy legalábbis hallott már róla. Én nem/sem láttam, de tudom, hogy az az előadás a maga idején óriásit szólt,  ikonikus volt és ikonikus marad, még ha ún. "megosztó" produkció volt is és nem váltott ki mindenki részéről osztatlan lelkesedést. Bővebben erről pl. itt. Nem tehetünk azonban egyenlőségjelet nemcsak a két rendezés közé, de azért sem, mert teljesen más környezetben jöttek létre. A kaposvári társulat nagy korszaka tartott még akkor -a nagy korszak azóta sajnos semmivé foszlott, de ez már egy másik történet- és a fiatal Mohácsi János egy vegyes profilú vidéki színházban dobott nagyot darabértelmezésével. 2019 Magyarországán, Margitszigetén és Budapesti Operettszínházában azonban nem erről van szó. A maguk műfajában egyeduralkodó és kiemelt státuszú MÁO, Nemzeti Színház és Budapesti Operettszínház élén tetszik-nem tetszik, olyan politikai kinevezettek állnak, akiknek alkalmassága részben megkérdőjeleződött, netán egyiknél-másiknál már be is bizonyosodott. Lehet ez utóbbi megjegyzésemet "politizálásnak" minősíteni, erre csak egy másik Attila, József Attila szavaival válaszolok: Nem én kiáltok, a föld dübörög.

3988   joska141 • előzmény3987 2019-07-17 19:12:04

Tisztelt Edmond Dantes! Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet erre a nagyon tárgyilagos, korrekt, a létrehozók felé maximális tiszteletet tanúsító beszámolóra a Csárdáskirálynő premierjéről.

Tulajdonképpen konkrét példákkal illusztrálva László Ferenc csak azt írta le, amit itt a fórumon – ritka összhangban – mindenki állít: az előadás totális kudarc volt, még az „óriási siker” ellenére is.

Amit hiányolok a beszámolóból, azok az okok, hogyan „sikerült” ezt az „óriási sikert” előidézni.

Ebben a vonatkozásban megkerülhetetlen Kiss B. Attila és Vidnyánszky Attila együttese.

Abszolút külső szemlélőként már eleve furcsa volt, hogy az Operettszínház újonnan kinevezett igazgatója első premierjének rendezőjenként nem egy anyaszínházbeli személyt választott. Óhatatlan, hogy ennek valamilyen üzenetértéke volt a már meglevő társulati tagokra, a színház teljes állományára vonatkozóan. Ennek már csak folyománya volt, hogy az új balettigazgató is kívülről választott koreográfust a darabhoz.

A rendező személye pedig további problémákat vet fel.

Vidnyánszky Attila a magyar színházi élet megkerülhetetlen személyisége.

A Nemzeti Színház honlapja a mai napon 25 azaz Huszonöt jelenleg is futó rendezését sorolja fel. A társadalmi tisztségei – Magyar Színházi Társaság, Magyar Művészeti Akadémia, Miniszter Tanácsadó Testülete – semmiképpen csak üres, tartalom nélküli funkciók, hanem egész embert igénylő tevékenységek. Vidnyánszky Attila emellett ebben az évben nagyon sikeresen megszervezte a MITEM színházi találkozót, részt vett a pécsi POSZT fesztiválon, június végén egy régi beregszászi rendezése, régi színészeivel Olaszországban került előadásra és így tovább és így tovább.

Ilyen körülmények között egy teljesen új műfajú darab rendezéshez partnerek kellenek, olyanok, akiknek ez a számára új műfaj a vérükben van. Azt hiszem ez az, ami az egészből hiányzott. Nem voltak, nem lehettek ilyen vagy olyan okból, körülötte „igazi” operett szereplők, munkatársak.

Az Operettszínház új vezetése programként hirdette meg, hogy a magyar történelem sorsfordulóit hangsúlyosabban jeleníti meg a színházban. Lehet ezen vitatkozni, de biztos vannak mellette szóló érvek.

Azonban a Csárdáskirálynő – bármennyire is 1915-ben került bemutatásra – nem ilyen. Egész egyszerűen a szerelemről szól, humorral, melódiákkal, jó szerepekkel. A ma divatos tragikus beleérzések, kibővítések alkatilag közel állhatnak Vidnyánszky Attilához, de ezeket a darab egyszerűen kivetette magából.

Jobb lett volna, ha a Mosoly országát rendezte volna meg, az eleve kínálja a drámaiságot mind cselekményében, mind zenéjében, semmit sem kellett volna modernizálni rajta.

Ezen felsorolt tényezők „eredményeként” pedig kaptunk, amit kaptunk.

3987   Edmond Dantes 2019-07-17 15:26:27

Az első valódi kritika a margitszigeti produkcióról: "CS.R.ÁSK....YNŐ" címmel a Revizor portálról itt. Mottó lehetne az utolsó mondatban: "...a most látott kivitelezés egyelőre még vitaalap gyanánt sem szolgálhat." (Kiemelés tőlem-ED)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Quartetto Speranza:
G. Horváth László, Szabó Tamás (hegedű), Fajd Gergő (brácsa), Háry Péter (cselló)
MOZART: 14. (G-dúr) vonósnégyes, K. 387 („Tavasz”)
DEBUSSY: g-moll vonósnégyes, op. 10


14:30 : Budapest
BFZ Próbaterme

"Kakaókoncert"

15:00 : Budapest
Magyar Rádió 6-os stúdiója

Ránki Fülöp (zongora)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
vez. Vásáry Tamás
Műsorvezető: Péteri Lóránt
"Zenebeszéd"
BEETHOVEN: B-dúr zongoraverseny

16:30 : Budapest
Óbudai Evangélikus templom

Bajnóczi Orsolya (hegedű), Hollóné Korom Márta (orgona), Holló Csaba (ének)
"Evangélikus egyházi zene a barokktól Mozartig"
Bach dalok a „Geistliche Lieder und Arien” kötetből
BACH: a-moll szóló szonáta, IV. tétel
Bach, Brahms és Mozart korálelőjátékok, preludiumok és fugák

17:00 : Budapest
Kelenföldi református templom

Alföldy-Boruss Eszter (fuvola)
Lukács Krisztina (fuvola), Balog Endre (cselló), Alföldy-Boruss Csilla (csembaló)
J.S. BACH: c-moll partita, BWV 997
Nun komm der Heiden Heiland, BWV 659 - átirat
E-dúr szonáta, BWV 1035
F-dúr triószonáta, BWV 529
Ária a Márk passióból, BWV 247
d-moll triószonáta, BWV 1036
Igét hirdet: Nt. Takaró János lelkipásztor

17:00 : Budapest
Újpesti Baptista Templom

Országos Széchényi Könyvtár Kórusa
vez.: Eckhardt Mária, Gupcsó Ágnes
Tóka Ágoston (orgona)
Clarke, Palestrina, Liszt, Mosonyi, Grieg, Rheinberger, Franck, Bárdos, Gárdonyi, Kodály kórusművei
Rheinberger, Dohnányi orgonaművei

18:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Quartetto Speranza
G. Horváth László, Szabó Tamás (hegedű), Fajd Gergő (brácsa), Háry Péter (gordonka)
LIGETI GYÖRGY: Régi magyar társas táncok
MOZART: F-dúr divertimento, K. 138
FARKAS FERENC: Régi Magyar Táncok
WEINER LEÓ: Divertimento No.1

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

19:00 : Budapest
Felsővízivárosi Szent Anna Plébániatemplom

Tóth-Vajna Zsombor (orgona)

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály templom

"Organ & Choir"

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ránki Dezső (zongora)
BEETHOVEN: Esz-dúr szonáta, op. 27/1
BEETHOVEN: Hat bagatell, op. 126
BEETHOVEN: E-dúr szonáta, op. 14/1
SCHUMANN: C-dúr fantázia, op. 17

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
vez.: Szenthelyi Miklós

20:00 : Budapest
Duna Palota

Duna Szimfonikus Zenekar
vez.: Deák András
"Budapest Gálakoncert"
15:00 : Fertőd
Esterházy Kastély (Haydn terem)

Wespa-vonósnégyes
MENDELSSOHN: Esz-dúr vonósnégyes Op.12
HAYDN: g-moll "Lovas" vonósnégyes Op.74 No.3

18:30 : Veszprém
Érseki Palota

Mendelssohn Kamarazenekar
Művészeti vezető: Kováts Péter (hegedű)
Az itáliai barokk zene (17–18. század)

19:00 : Fertőd
Esterházy Kastély (Haydn terem)

Apollon Musagéte Quartet
BACH: Kunst der Fuge Contrapunctus I.
HAYDN: D-dúr vonósnégyes Op.71 No.2
SCHUBERT: C-dúr vonósnégyes D.32
SCHUBERT: g-moll vonósnégyes D.173

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Chantal Santon-Jeffery, Katherine Watson, Judith Van Wanroij, KatiaVelletaz, ÉléonorePancrazi, Thomas Dolié
Purcell Kórus, Orfeo Zenekar
vez.: Vashegyi György
BOISMORTIER: Ámor utazásai
A mai nap
történt:
1892 • A Bajazzók bemutatója (Milánó)
született:
1874 • Gustav Holst, zeneszerző († 1934)
1955 • Andrej Gavrilov, zongorista
elhunyt:
1960 • Koréh Endre, énekes (sz. 1906)
1987 • Jaco Pastorius, jazz-muzsikus, zeneszerző (sz. 1951)