vissza a cimoldalra
2019-10-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4592)
Pantheon (2434)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61932)
Operett, mint színpadi műfaj (4083)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4418)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2685)
Opernglas, avagy operai távcső... (20324)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1783)
Franz Schmidt (3439)
Juan Diego Flórez (744)
Kolonits Klára (1136)
Erkel Színház (10343)
Erkel Ferenc (1069)
Lisztről emelkedetten (972)
modern eszement rendezesek (324)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3462)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

3990   joska141 • előzmény3989 2019-07-18 11:03:56

Tisztelt Edmond Dantes! Köszönöm kiegészítését. Freudi elszólás volt részemről, azt hittem, hogy a Teátrumi Társaság mellett már a Színházi Társaság is hozzá tartozik.

Láttam Mohácsi János kaposvári és később felújított székesfehérvári rendezését. Hasonlóan Molnár Ferenc Játék a kastélyban (ott félelmetes volt Almády szerepének kiemelése) rendezéséhez, Mohácsi János teljesen átértelmezte a darabokat, hosszú szövegeket szúrt bele, máshova, más szereplőkre helyezte a hangsúlyokat. Lehet és kell is vitatkozni vele, de egy szuverén egyéniség határozott, következetesen végigvitt elképzelését láthattuk a rendezésekben.

A Csárdáskirálynő az ő értelmezésében zene nélkül önálló drámaként is megállta volna a helyét. Azonosan a Békeffy-Kellér féle átdolgozással, az Ő rendezésében sem volt már a harmadik felvonásban szinte semmi zene.

Vidnyánszky rendezése abban különbözik, hogy teljes egészében meghagyta az eredeti darabot, itt-ott beszúrt valami aktuális politikai mondatot. Ez az, amit – ahogy írtam – a darab egyszerűen levet magáról, ilyennek ilyen módon ebben a darabban nincs helye.

Elmélyültebb felkészüléssel, segítőbb munkatársakkal, egyértelműbb koncepcióval biztos, hogy más előadás született volna.

3989   Edmond Dantes • előzmény3988 2019-07-18 10:38:57

Kedves joska141! Vidnyánszky Attila valóban a magyar színházi élet megkerülhetetlen személyisége...a szó több értelmében is. Apró kiigazítással tartozom: ő nem a Magyar Színházi Társaság elnöke -azt Keszég László vezeti-, hanem pontosan a Magyar Színházi Társaság ellenében, erős kultúrpolitikai-kormányzati hátszéllel gründolt Magyar Teátrumi Társaság elnöke. Vö. Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia vs Magyar Művészeti Akadémia, Színház- és Filmművészeti Egyetem vs Kaposvári Egyetem Művészeti Kar és mások. A POSZT ellenében még nem gründolt(ak) másik színházi találkozót, a POSZT ellehetetlenítése azonban a jelek szerint gőzerővel folyik, mint a belinkelt cikk írja: "..Pécs mellett már egészében Vidnyánszky Attiláéké a fesztivál". A Csárdáskirálynővel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy nem Vidnyánszky Attila az első, aki a darabot politikai vagy még inkább  történelmi kontextusba helyezi. (Hogy milyen színvonalon, az más kérdés.) Bizonyára ön is ismeri Mohácsi János 1993-as kaposvári produkcióját vagy legalábbis hallott már róla. Én nem/sem láttam, de tudom, hogy az az előadás a maga idején óriásit szólt,  ikonikus volt és ikonikus marad, még ha ún. "megosztó" produkció volt is és nem váltott ki mindenki részéről osztatlan lelkesedést. Bővebben erről pl. itt. Nem tehetünk azonban egyenlőségjelet nemcsak a két rendezés közé, de azért sem, mert teljesen más környezetben jöttek létre. A kaposvári társulat nagy korszaka tartott még akkor -a nagy korszak azóta sajnos semmivé foszlott, de ez már egy másik történet- és a fiatal Mohácsi János egy vegyes profilú vidéki színházban dobott nagyot darabértelmezésével. 2019 Magyarországán, Margitszigetén és Budapesti Operettszínházában azonban nem erről van szó. A maguk műfajában egyeduralkodó és kiemelt státuszú MÁO, Nemzeti Színház és Budapesti Operettszínház élén tetszik-nem tetszik, olyan politikai kinevezettek állnak, akiknek alkalmassága részben megkérdőjeleződött, netán egyiknél-másiknál már be is bizonyosodott. Lehet ez utóbbi megjegyzésemet "politizálásnak" minősíteni, erre csak egy másik Attila, József Attila szavaival válaszolok: Nem én kiáltok, a föld dübörög.

3988   joska141 • előzmény3987 2019-07-17 19:12:04

Tisztelt Edmond Dantes! Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet erre a nagyon tárgyilagos, korrekt, a létrehozók felé maximális tiszteletet tanúsító beszámolóra a Csárdáskirálynő premierjéről.

Tulajdonképpen konkrét példákkal illusztrálva László Ferenc csak azt írta le, amit itt a fórumon – ritka összhangban – mindenki állít: az előadás totális kudarc volt, még az „óriási siker” ellenére is.

Amit hiányolok a beszámolóból, azok az okok, hogyan „sikerült” ezt az „óriási sikert” előidézni.

Ebben a vonatkozásban megkerülhetetlen Kiss B. Attila és Vidnyánszky Attila együttese.

Abszolút külső szemlélőként már eleve furcsa volt, hogy az Operettszínház újonnan kinevezett igazgatója első premierjének rendezőjenként nem egy anyaszínházbeli személyt választott. Óhatatlan, hogy ennek valamilyen üzenetértéke volt a már meglevő társulati tagokra, a színház teljes állományára vonatkozóan. Ennek már csak folyománya volt, hogy az új balettigazgató is kívülről választott koreográfust a darabhoz.

A rendező személye pedig további problémákat vet fel.

Vidnyánszky Attila a magyar színházi élet megkerülhetetlen személyisége.

A Nemzeti Színház honlapja a mai napon 25 azaz Huszonöt jelenleg is futó rendezését sorolja fel. A társadalmi tisztségei – Magyar Színházi Társaság, Magyar Művészeti Akadémia, Miniszter Tanácsadó Testülete – semmiképpen csak üres, tartalom nélküli funkciók, hanem egész embert igénylő tevékenységek. Vidnyánszky Attila emellett ebben az évben nagyon sikeresen megszervezte a MITEM színházi találkozót, részt vett a pécsi POSZT fesztiválon, június végén egy régi beregszászi rendezése, régi színészeivel Olaszországban került előadásra és így tovább és így tovább.

Ilyen körülmények között egy teljesen új műfajú darab rendezéshez partnerek kellenek, olyanok, akiknek ez a számára új műfaj a vérükben van. Azt hiszem ez az, ami az egészből hiányzott. Nem voltak, nem lehettek ilyen vagy olyan okból, körülötte „igazi” operett szereplők, munkatársak.

Az Operettszínház új vezetése programként hirdette meg, hogy a magyar történelem sorsfordulóit hangsúlyosabban jeleníti meg a színházban. Lehet ezen vitatkozni, de biztos vannak mellette szóló érvek.

Azonban a Csárdáskirálynő – bármennyire is 1915-ben került bemutatásra – nem ilyen. Egész egyszerűen a szerelemről szól, humorral, melódiákkal, jó szerepekkel. A ma divatos tragikus beleérzések, kibővítések alkatilag közel állhatnak Vidnyánszky Attilához, de ezeket a darab egyszerűen kivetette magából.

Jobb lett volna, ha a Mosoly országát rendezte volna meg, az eleve kínálja a drámaiságot mind cselekményében, mind zenéjében, semmit sem kellett volna modernizálni rajta.

Ezen felsorolt tényezők „eredményeként” pedig kaptunk, amit kaptunk.

3987   Edmond Dantes 2019-07-17 15:26:27

Az első valódi kritika a margitszigeti produkcióról: "CS.R.ÁSK....YNŐ" címmel a Revizor portálról itt. Mottó lehetne az utolsó mondatban: "...a most látott kivitelezés egyelőre még vitaalap gyanánt sem szolgálhat." (Kiemelés tőlem-ED)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Ciszterci Szent Imre templom

Darázs Renáta, Nagy Bernadett, Megyesi Zoltán, Cser Krisztián
Anima Musicae Kamarazenekar
Ars Nova Sacra kórus
vez.: Csányi Tamás
MICHAEL HAYDN: Requiem
a Forradalom és Szabadságharc áldozatainak emlékezetére
19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kolonits Klára Liszt dalesetje
A mai nap
történt:
1890 • Az Igor herceg bemutatója (Szentpétervár)
született:
1801 • Albert Lortzing, zeneszerző († 1851)
1891 • Palló Imre, énekes († 1978)
elhunyt:
2004 • Robert Merrill, énekes (sz. 1919)
2008 • Sándor Judit, énekes (sz. 1923)