Bejelentkezés Regisztráció

Operett, mint színpadi műfaj


3796 Búbánat 2019-01-15 00:57:17

Múltidézés

Luxemburg grófja, 1952. - Kékesi Kun Árpád írása

 ZENÉS-SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET -  sorozat

(Operettszínhaz.hu)

Az államosított Operettszínházban a Luxemburg grófjával vette kezdetét a "klasszikus operett új kultusza". Gáspár Margit átírás nélkül nem tartotta elképzelhetőnek régi operettek műsorra tűzését, de nem pártolta sem szellemtelen vonalasításukat, sem a szöveg és a zene egymás ellen fordítását, amelyre az Orfeusz szolgáltatott kínos példát 1952 februárjában, a békeharc magasztos történetéhez illesztett frivol Offenbach-muzsikával. A Luxi - ahogy maguk között nevezték - e végletek elkerülésére vállalkozott, jó példát igyekezvén mutatni az operett hagyományának revideálására. A sajtó ezért nem csupán színházi, de kulturális tettként üdvözölte, Lehár "derűs, optimista" zenéjében, "csupa dallam-muzsikájában" pedig jelentős hozzájárulást látott a szocializmus építéséhez. Erre pedig szükség is volt, hiszen a Luxi bemutatójának éve a személyi kultusz tetőpontján minden szempontból komoly kihívás elé állította a lakosságot a szocializmussal való kényszerű kísérletezés négy éve tartó folyamatban. 

Lehár 1909-es születésű művének átdolgozott verziója olyannyira összeforrt Honthy Hannával és Feleki Kamillal hogy színháztörténeti közhellyé lett: Békeffy István és Kellér Dezső új szövegkönyve az Operettszínház számára, kifejezetten nekik készült. Az átdolgozók szeme előtt minden bizonnyal e két színészóriás lebegett, az új változat ősbemutatója mégis Miskolcon volt, az Operettbeli premier előtt pedig színre vitték Szegeden és Szolnokon is. Az ötletadó Gáspár Margit szerint a jó átigazításhoz "a megadott operett-szöveget vagy annak jó magját kell kiteljesíteni", s ez esetben az volt az eredeti librettóban megtalált "jó mag, ősi komédia ötlet", hogy "az orosz nagyherceg (az átdolgozott műben egy angol mágnás, Sir Bazil) nőt akar vásárolni". Békeffy és Kellér változatában tehát Bazil Bazilovics alakult át Ugaranda kormányzójává - elvégre 1952-ben egy orosz, még ha herceg is, nem lehetett nevetség tárgya -, a körötte nyüzsgő trió pedig három tőkéssé, koncessziókra vadászó angol lordokká. Ez jól mutatja az átdolgozás irányát: a társadalmi problematika kiépítését, a "hamis aktualizálás" és a "mai politikai fogalmak visszavetítésével" történő időszerűvé tétel elkerülésével. (Ez adja egyébként az átírt librettó máig tartó népszerűségét is: az ideológiai tompítottság, a politikai jelmondatnak beillő megnyilatkozások hiánya, a rendszer szöveges kiszolgálásának mellőzése.) A mesében rejlő társadalomkritika kiaknázása a megnövelt terjedelmű prózai dialógusokban történt, amelyek átvették egyes zeneszámok szerepét. Rékai Miklós, aki az új librettóhoz igazította a muzsikát, komoly bemetszéseket ejtett a zenei szöveten. Miközben egyes számok más szereplőkhöz kerültek - például Juliette "desszert-dalából" Angela belépője lett, Bazillal énekelt duettjében pedig Fleury vette át a helyét -, jó néhány szám teljesen kimaradt. Az operett 1937-es, zeneileg Lehár által átdolgozott változatát tekintve nem kevesebb, mint hat szám - két szóló, egy duett, két tercett és egy kvintett - tűnt el, a harmadik felvonásból például az összes új zenés rész, és csak rövid reminiszcenciák maradtak. Mivel a zenei átszabás felsértette a darab köré vezérmotívumokból font hálót, és alaposan megrostálta az ensemble számokat - pedig a mű nem kevés részlete egy zenedráma komoly követelményeinek is megfelelő módon elégíti ki a műfaj által megkövetelt slágerközpontúságot-, az Operettszínház produkciója inkább adott lehetőséget egyes színészek "szólózására" (még a kettősökben is), mint a zenei anyag összetettségének érzékeltetésére. A Luxemburg grófja pedig azóta is így, szövegében feljavított, zeneileg azonban csonkított formában él a honi játékhagyományban.

Az előadás két színész pályáján is mérföldkövet jelentett. Honthy Hanna itt lépett abba az új szerepkörbe, amelyet aztán "egész idős korában betöltött, és valóságos diadalutat járt végig vele". A kritikusok körében azonban nem talált osztatlan tetszésre, hogy már-már rokonszenvessé tette az igencsak megkérdőjelezhető viselkedésű és ugyanilyen cselekedetekre buzdító "nagyvilági kerítőnő", Madame Fleury alakját. Ráadásul Feleki Kamill ellopta tőle a show-t egy olyan alakítással, amelyet a színházi évad nagy eseményeként értékelt a kritika. Feleki a felsült vén szerelmes komédiai archetípusát mélyítette el, miközben "a telhetetlen pénzarisztokrácia egyik típusának vérbő szatíráját" is kínálta. De nem a hülye tőkés sztereotípiáját hozta, hanem komplex karaktert teremtett, akiben az agylágyult trotli mellett egyaránt felsejlett a jóságos nagypapa, a mogorva öregúr, a fénykorán túljutott sármőr és a hatalmával visszaélő zsarnok. Nem véletlenül kapott a színész néhány hónap múlva Kossuth-díjat, amelyhez egy másik 1952-es alakítása is hozzájárult: az Állami áruház Glauziusz bácsija. Ugyanezen évben forgott Gertler Viktornak az operettből készült filmje is, Feleki pedig ezzel az alakítással robbant be a magyar filmművészetbe. 

A legendás Csárdáskirálynőn kívül egyetlen bemutatója sem bírt olyan tekintélyes hatástörténettel az Operettszínház 1949-1956 közötti korszakának, mint a Luxemburg grófja. Gáspár Margit, Békeffi és Kellér itt találtak rá az átdolgozásnak arra a formájára, amely hatékonyabbnak bizonyult, mint a politikailag sokkal direktebb Gerolsteini nagyhercegnő kortársivá tétele, s alapelvei egy az egyben alkalmazhatók voltak a Csárdáskirálynő esetében. A kritika szerint a szerzőpáros megmutatta, "mit lehet e téren tehetséggel és hozzáértéssel produkálni", az igazgatónő számára pedig nem volt kérdéses, hogy őket bízza meg a Kálmán-mű átigazításával is. Az 1954-ig 278 előadást megért Luxit pedig csak a Csárdáskirálynő tudta "kitúrni" az Operett repertoárjáról, hiszen a szenzációszámba menő új bemutató iránt mutatkozó óriási igény miatt egész egyszerűen kellett neki a hely. A Luxi azonban még két széria erejéig visszatért: 1957 februárjában és 1963 áprilisában. A forradalom által szétzilált 1956/57-es évad-ban ennek felújítása lett az Operettszínház egyetlen bemutatója, hogy újabb 94 előadáson nézőszáma az előző sorozattal együtt megközelítse a négyszázezer főt. A Lehár-mű átigazított verziója utána is töretlenül népszerű maradt, sőt leváltotta az operett korábbi magyar változatát. Az átdolgozott és tegyük hozzá: zeneileg könnyített formájú Luxemburg grófja lett a legnépszerűbb Lehár-operett Magyarországon, lekörözve a Víg özvegyet. Több mint félszáz bemutatót ért meg, nem egy vidéki színház műsorán majd minden évtizedben feltűnt. A Luxi, s benne Fleury és Sir Bazil szerepei "emlékezeti helyeivé" váltak annak az operettstílusnak, amely megszakított folytonossággal ugyan, de hozzákapcsolta a 20. század második felét az elsőhöz, s amely szerepekben (szövegszerűen és színészi megoldásokban) mindmáig eleven maradt Honthy Hanna és Feleki Kamill szelleme.


3795 Búbánat 2019-01-14 13:54:45 [Válasz erre: 3794 smaragd 2019-01-13 16:43:13]

A sorozatban még további dokumentumok vannak, de Kemény Egon színpadi darabjai nincsenek köztük. 


3794 smaragd 2019-01-13 16:43:13 [Válasz erre: 3792 Búbánat 2019-01-12 22:29:04]

 

Örülök, hogy felhívtad erre a sorozatra a figyelmet, tanulmányozni fogom az írásokat.

Kiváncsi vagyok,találnak-e az Operettszínházban Kemény Egon zeneszerző nagyoperettjeiről dokumentumokat.

Mi ezen a fórumon is, és a Fórum - Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (smaragd, 2016-09-10 17:01:08) oldalon is mindhárom nagyoperettjéhez bőséges adalékot, korabeli kritikákat, színlapokat és fotókat adtunk közre (a fotók egy része  sajnos már nem található az interneten).

Közelgő személyes évfordulói - 2019 és 2020 - is alkalmat kínálnak művei ismertetésére.  

 


3793 Búbánat 2019-01-13 11:31:17

Múltidézés

Kacsóh Pongrác: János vitéz - képes színházi füzet (1979) - 22 oldal

Bemutató díszelőadás a Király Színház-i ősbemutató 75. évfordulóján, 1979. november 17-én, a Fővárosi Operettszínházban.


3792 Búbánat 2019-01-12 22:29:04

Múltidézés

Állami áruház, 1952 - Kiss Gabriella írása

 ZENÉS-SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET -  sorozat

(Operettszínhaz.hu)

"A témát Barabás Tibor hozta, akinek a bátyja valamelyik áruháznak volt a vezetője, és ott valóban megtörtént az az eset, amiről a darabban szó esik, hogy az angol rádió hatására valamilyen árucikknek hatalmasan fellendült a forgalma. (...) azt hiszem, ez volt az egyetlen aktuális témánk, amit valóban kintről, az életből hoztunk." Így emlékszik vissza Gáspár Margit az 1951/1952-es évadnak arra a bemutatójára, amelynek két tétje volt. Legitimálni tudja-e a Fővárosi Operettszínház a szocialista államhatalom előtt ennek az eredendően "burzsoá" műfajnak a korszerűségét? Sikerül-e rehabilitálni a háború előtti zenés színház sztárjait? A nevetés (szovjetizáltan polgári) színházának támogatottsága ugyanis azon állt vagy bukott, hogy születnek-e "új, mai mondanivalójú, szövegében és zenéjében is a mai szellemet sugárzó operettek", illetve sikerül-e bebizonyítani, hogy Bilicsi Tivadar, Feleki Kamill, Honthy Hanna és Latabár Kálmán nemcsak "hallatlan testi ügyességű táncosok, kiváló énekesek, akrobaták és szemfényvesztők", hanem az új kor új embertípusainak "alkotó emberábrázolói" is.

Ezért sem meglepő, hogy az Esti Budapest 1952. július 5-i száma az új kor új konfliktusokkal szembe néző hőseinek szempontjából vizsgálja Bessenyei Ferenc, Somogyi Erzsi és Latabár Kálmán alakítását. Vagyis Barabás Tibor és Gádor Béla Állami Áruház című "zenés vígjátéka" ugyanúgy a szocialista realista esztétika mércéje szerint ítéltetik meg, mint Urbán Ernő Tűzkeresztség és Sándor Kálmán A harag napja című "színműve". Az 1952-es Állami Áruház azonban nemcsak színpadra állította a feketéző reakciósokon is győzedelmeskedő szocialista kereskedelem mítoszát, hanem a Zsdánov, Málenkov és Révai József nevével fémjelzett kultúrpolitika egyik ma is köztünk élő terméke lett.

Ennek egyik oka, hogy az 1952. május 30-án bemutatott "zenés vígjáték" mindenekelőtt Gertler Viktor 1953-ban forgatott kurzusfilmje révén él a színházi emlékezetben. Letöltéseinek száma ma is számottevő, Glauziusz bácsi dalát pedig (Ember lesz az én kis unokám?) még az X generáció is ismeri. A másik oka, hogy Ascher Tamás 1976-ban bemutatott rendezése révén azonban helyet kapott a magyar színháztörténeti kánonban is. Amikor ugyanis a Csiky Gergely Színház színpadán "két bőrkabátos alak vigyázott mozdulatlanul a tartós jókedvre", akkor egy "par excellance szocialista operett" újrajátszása vált a "Kaposvár-jelenség" legendáját éltető "politikai misévé".

De vajon érdekes-e a Gáspár Margit-korszak e velünk élő legendája a 21. század hazai operettjátszása számára? A válasz két szempontból is határozott "igen". Egyfelől nehéz nem észrevenni, hogy a Szőke István, Ács János, Mohácsi János, Alföldi Róbert, Zsótér Sándor, Székely Kriszta nevéhez kötődő rendezői hagyomány többé-kevésbé radikális átíratai "kortárs darabként", mi több: "társadalmi drámaként" értelmezik Kálmán Imre, Szirmai Albert, Kacsóh Pongrác, Fényes Szabolcs, Offenbach klasszikusait. Vagyis a műfajnak arra az iróniájára fókuszálnak, amely az Állami Áruház esetében ideológiai alapon felépített szerelmi konfliktusokban nyilvánul meg. A táncos-komikus - szubrett viszony például megkettőződik: a szakiskoláról visszatérő, frissen kinevezett vezérigazgatóval lojális oldalon Dániel és Klinkó vetélkedik Boriska kegyeiért, az imperialisták által manipulált oldalon pedig a volt reakciós igazgató, Dancs legelteti szemét a mindenkori főnök titkárnőjének, Gizinek a gyönyörű lábán. A féltések és félreértések is ideológiai alapúak és így is rendeződnek. A női konfekcióosztály vezetője csak akkor nyerheti el a férfi konfekcióosztály legjobb eladónőjének kegyét, ha reflektálatlan profit-termelőből öntudatos kommunista eladóvá válik, míg a nagyképű és tudálékos, "estelente Mozartot, Beethovent, Bacchust" dalolgató vetélytársnak esélye sincs a boldogságra. A Népi Demokrácia termelőinek és kereskedőinek illetve a reakciós erőknek az összecsapásával elfoglalt Kocsis és az egyfelől elhanyagolt, másfelől befolyásolható Ilonka kapcsolata is azon múlik, hogy meg tudnak-e változni. A lánynak meg kell tanulnia őszintén bízni a szocialista kereskedelem árufelvásárlási pánikon is győzedelmeskedő erejében, a fiúnak pedig fel kell ismernie a szocialista családmodellben rejlő lehetőségeket: az egyéni vágyak és a tervgazdálkodás érdekei úgy egyeztethetőek össze, ha összeházasodik kolleganőjével, és munkahelyüket otthonnak tekintik. A karrieroperett e szovjetizált változata tehát azért tudja "a szatíra tüzével" kiégetni az életből mindazt, ami "az új társadalommal való bizonyos szembenállásra mutat", mert az "itt és most" aktualitásának érzését erősíti. S a társadalmi realizmust jellemző tipizálásnak ez a módja válik karikatúrává, amikor a Virágos Magyarország (2012) buffó-polgárőre "magyar harcos" belépővel jelenik meg, vagy amikor a Röpülj lelkem (2016) Etelközy Mátyásának színidirektori és parlamenti képviselői pályáját csak a Szent Kenyérbe rejtett dinamit robbanása törheti meg.

Az Állami Áruház modellértékűen mutatta fel, milyen keretek között valósítható meg az operett-szerepkörök aktualizálása és "emberarcúvá" formálása. Petress Zsuzsa azért vált a szocialista primadonnák első számú megformálójává, azért tűnt Ilonka szerepében "igazi embernek", mert "szemétkosárba dobta az operettnaivák émelygős mézeskalács-figuráját és a népszínműveskedő víglányok hazug vidámságát". Az Ilonka édesapját játszó Bilicsi Tivadar képes volt lemondani a "köszönőember" nevű entrée sikeréről, amikor is a színész - például két év múlva Ceciliaként Honthy Hanna - "bejött egy figurában, s a közönség tapsolt, ő bájosan kilépett a figurából, utána azonban visszalépett abba". A szerepkör hagyományos eszközkészletétől volt viszont képtelen eltávolodni Boriska szerepében Rajnay Elli, aki a szubrettek bravúros pajkosságával "kancsalított és csetlett-botlott", illetve Mátrai György, Csák Hugó és Hódossi Judit, akik "Hacsek és Sajó"-stílusban reprodukálták a "kíváncsi" illetve "süket" vevő és a végzet asszonyából lett titkárnő sztereotípiáját.

"A dalolva, táncolva tomboló dionüszoszi jókedvet, a féktelen életörömöt" természetesen a "télvíz idején kerti törpét" és "törött porcelánlibát apróléknak" eladó "Latyi" illetve az 1954-ben bemutatott Csárdáskirálynő Bónija (Rátonyi Róbert) és Miskája (Feleki Kamill) garantálta. Ezt igazolja, hogy az előadás legnagyobb sikerét a Színház és Mozi 1952. július 4-i számának reklámértékű óriásfotóján látható zárójelenet aratta, amelyet sem a színpadi szituáció realitása, sem az operett cselekményvezetése nem indokolt - és a filmből is kimaradt. Az Állami Áruház ugyanis azért fejeződik be a nézők előtt le nem játszott kultúrműsorból kimaradt Orrmonológ-paródiával, hogy Dániel eljátszhassa szerepálmát, Cyranót. Latabár Kálmán partnere a vicomte-ot alakító másik táncos komikus, Klinkó (Rátonyi Róbert), aki az első felvonásban A két veréb című dal operaénekeseket imitáló, "finomkodó" előadásmódjával és mesterkélten magas hangjával nevetette meg a közönséget. Ennek a színészetnek az egyik legnagyobbja a kapitalista gazdaságtanon iskolázott, "lelkén is könyökvédőt viselő", "szűk keresztmetszetű", idős könyvelőt játszó Feleki Kamill. Glauzius bácsi dala az Állami Áruház egyetlen örökzölddé vált slágere. A siker annak köszönhető, ahogy "ez a pocakos, alacsony, bájosan infantilis és rendkívül ügyes mozgású színész" az értelmi hangsúlyokat aláhúzva, rámondta-aláénekelte a melódiára az Én kis unokám szövegét. Latabár Kálmán clown színészi eszközkészletét használta fel Dániel kartárs jellemfejlődésének ábrázolására. A nyáron bundát és hócsizmát is a vevőre tukmáló eladó egy női ruhabáb mögül bukkant elő, "az új igazgatóval való vitája közben fel-felugrott a székéről, és kétszer mellé ült, a harmadik alkalommal viszont egy oldalpillantással felmérte, vajon ezúttal jól helyezkedett-e el", és pontosan poentírozta a klasszikus pesti kabaréhumor szójátékait, spät-reakcióit, a szándékos elhallásokat. S leginkább ezek a pillanatokkal igazolták, hogy "a magyar zenés színház a szocialista korszakban működés-, illetve inkább hatásképtelen" lett volna a háború előtti színházi kultúra sztárjai nélkül.


3791 Búbánat 2019-01-10 17:32:26 [Válasz erre: 3790 Búbánat 2019-01-10 11:49:21]

Az előbbi bejegyzésben ismertetett írás szerzője Dunajevszkij Szabad szél  című operettjének 1950. évi  színházi bemutatójával foglalkozik, az akkori idők politikai – kulturális elvárásainak tükrében. Nem tér ki arra a szerző, de érdemes itt az operett rádiós felvételéről is szólni:  

1964. április 2., Kossuth Rádió 20.30 – 21.46:

„A Magyar Rádió új felvételének bemutatója”

Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél – az operett keresztmetszete

A dalszöveget Innocent Vincze Ernő és Romhányi József fordította

Közreműködik: Barlay Zsuzsa, Forgács Éva, Koltay Valéria, László Margit, Neményi Lili, Szőnyi Olga, Kishegyi Árpád, Külkey László, Palcsó Sándor, Palócz László, Melis György, 
az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Sebestyén András

Az összekötőszöveget elmondja: Elekes Pál

Zenei rendező: Fejes Cecília
Szerkesztő: Bitó Pál

Főbb részletek az operettből: 

- Nyitány

- Stella és Markó kettőse, I. felv.: „Stella nézd, hogy szikrázik a fény a kék tengeren(Szőnyi Olga, Melis György) 
„Kettesben veled” (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)
- A márkinő sanzonja (Neményi Lili)
- Matrózinduló (Férfikar)
– Filip és Tamás kettőse /Matrózkettős/, II. felv.: „Duli-duli” (Külkey László, Kishegyi Árpád )
– Pepita dala, II. felv.: „Házunkban, hol világra jöttem” (Koltay Valéria) 
- Hármas és Pepita dala (Koltay Valéria, Forgács Éva, Barlay Zsuzsa)
– „Olyan jó, olyan szép” (Koltay Valéria, Palcsó Sándor)

– Együttes, III. felv.: „Orvul tört ránk, eltiporta földünk, úrrá lett itt az ellenség…./ Szél, szél, szállj keletről hozzánk, szél,szél új világot hozz ránk…” (Palócz László, Férfikar)

Megemlítem a „Szabad szél” részleteinek egy korábbi (1950-es évek) rádiófelvételét is, ezen Gencsy Sári, Petress Zsuzsa, Rafael Márta, Bikádi György és Melis György énekel, közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus zenekara és kamarakórusa. Vezényel: Lehel György


3790 Búbánat 2019-01-10 11:49:21

Múltidézés

Szabad szél, 1950 - Kékesi Kun Árpád írása

(ZENÉS-SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET -  sorozat

(Operettszínhaz.hu)

Az államosított Operettszínház első szovjet műből készült bemutatóját a szocialista színházkultúra kiemelkedő eseményévé avatta a sajtó és a szakma, a hivatalos értékelés pedig még az aktuális évad előző három bemutatóját is sikertelennek bélyegezte - pedig szépen vonzották a közönséget -, hogy a negyediket jobban kiemelhesse és fennen hirdesse: a Szabad szél "kultúrpolitikai áttörés", "társadalmi jelentőségű tettet" hajtott végre.

Szovjet műről lévén szó, a színház rendkívüli körültekintéssel kezelte a Szabad szelet, mégis ugyanolyan jelentős átdolgozásnak vetette alá, mint bármely más operettet. Az ötletadó Gáspár Margit és a fordító Hámos György komoly dramaturgiai feljavítást végzett a librettón: Iszak Dunajevszkij Sztálin-díjjal kitüntetett operettje ekkor kapott "nagyszabású drámai építményt", kimunkált "operett-drámai csomópontokkal", zenedrámai csúcspontokká tett finálékkal. Noha kissé túlzott az igazgatónő, amikor úgy értékelte: az Operettszínház verziójának "az eredeti szöveghez jóformán alig maradt köze", kétségtelen, hogy a Szabad szélből ők kreáltak hatásos, jól játszható, ma is könnyen színpadképessé tehető operettet. A sajtó azonban kivonatosította, a cselekmény fordulatainak tendenciózus levezetését adva szimpla üzenetté formálta és súlyos elvi igazságok szószólójaként, a kommunista eszmeiség népszerűsítőjeként tüntette fel az előadást. Ráadásul militarizálta az operettet: fináléját "a nyílt harc kezdetének" nevezte, amelynek kiváltó oka, hogy a darabbéli matrózok rájönnek, "a hosszú veszteglés után most útra készülődő hajóiknak nem déligyümölcs a rakománya, hanem amerikai fegyver". A kritika tehát hidegháborús propagandát folytatott, amikor paradox módon egy olyan "kor tükreként" tüntette fel a Szabad szelet, amelyben "a nemzetközi szolidaritás hatalmas, háborúellenes tüntetésekkel lép fel azok ellen, akik egy új világháborúra uszítanak".

A színrevitelre egy elismert opera- és egy kezdő, de már komoly sikereket elért prózai színházi rendező kapott felkérést. Nádasdy Kálmán és Pártos Géza meghívása a Szabad szél kvalitásait szem előtt tartva, a bemutató rangjának emelése érdekében történt és beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a kritikusok kiemelték a dialógusos részek hangsúlyos megformálását és a drámai erővel bíró zenés részekkel történő egybeolvasztását. Emellett az érzelgősség és az öncélú humor kigyomlálása, valamint az erős atmoszférikusság keltett feltűnést, bár a sajtó ennél többre értékelte a hatásosan aláhúzott "politikai mondanivalót". S legfeljebb ebben az aláhúzásban lehetett szerepe a szovjet útmutatásnak, amelyre több utalást találunk a korabeli lapokban, ám a hazai viszonyokra szabott szöveg és zene ismeretében nehezen elképzelhető, hogy a kötelező feladat kipipálásán túl mihez is segített hozzá.

Az első ötéves terv indulásának évében a Szabad szél ítészei "a szocialista, tervszerű munka eredményességét" vélték felfedezni a kórus és a zenekar magas színvonalra emelésében, a társulat együttessé formálásában, a pályájuk elején álló és az idősebb színészek összecsiszolásában. A legnagyobb elismerés Feleki Kamillnak járt, aki énekes számot nem kapott, de a Súgó számára írt, a magyar szövegkönyvbe betoldott szerepében lehetősége nyílt a táncoskomikusi szerepkör fölé emelkedésre, sokféle arcának megmutatására. Szintén felsőfokban írtak Bilicsi Tivadar és Keleti László játékáról Filipp és Foma, a "két vidám, élettel teli, szolidaritástól és forradalmi hittől áthatott matróz" szerepében, akik Stan és Pan típusú figurákként jelentek meg, s az ő "Duli-duli" számukat dúdolta a közönség az utcán. Hozzájuk képest némileg háttérbe szorultak a primadonna-bonviván és szubrett-táncoskomikus párosok, akiknek kapcsán főként azt hozták szóba, hogyan formálja át a szovjet operett ezeket a szerepköröket. Stella és Márkó esetében a megszokottnál kontúrosabbra, amelyhez Homm Pál játéka tudott igazodni, a partnereié, Birkás Liliáné és váltótársáé, Németh Marikáé kevésbé. A második pár tagjai közül Petress Zsuzsa részesült pozitívabb megítélésben, Rátonyi Róbert viszont addigi pályája legerősebb bírálatát kapta a "bevált eszközök" alkalmazása, az "olcsó sikerekre vadászás" miatt, alakítása problematikusságának fő okát azonban Miki figurájának áthidalhatatlan "belső ellentmondásaiban" látták.

A festői látványvilágnál figyelemfelhívóbbnak bizonyult a hangzás teltsége, gazdagsága: Gáspár Margit visszaemlékezése szerint "zeneileg egyik legjobban sikerült előadásunk volt a Szabad szél". E célból jelentősen kibővítették a zenekart, amelynek munkáját "Várady László operakarmesteri múltjához illő műgonddal" felügyelte. A színpad előbb egy délszaki kikötőváros kicsiny terét tárta a nézők elé emeletes házikókkal, meredeken emelkedő utcácskával, a mesei összképbe illesztett villanyvezetékekkel, benzinkúttal. Majd a Hetedik Mennyországhoz címzett matrózkocsmát masszív boltozatos falakkal, fölé boruló halászhálóval, lampionokkal és a csapszék tetején megvilágított sellő-díszítménnyel. Fülöp Zoltán díszletei "tágas, hangulatos keretbe" foglalták a játékot és Márk Tivadar karakterekhez illeszkedő jelmezeivel együtt szép példáját adták az akkoriban sokat emlegetett, de kevéssé tisztázott "operettrealizmusnak". A látvány lényeges eleme volt a tánc, Roboz Ágnes pedig, akinek koreográfusként ez volt a diplomamunkája, fordulatként értékelte a Szabad szelet, mivel itt már nem a boyok és girlök produkálják magukat, hanem "a nép táncol, és felszabadult örömmel, bizakodva néz jövőjébe".

Annak ellenére, hogy a feljavítás éppoly hatásossá tette Dunajevszkij művét, mint pár évvel később Lehár és Kálmán operettjeit, a Luxemburg grófja és a Csárdáskirálynő átigazított verzióitól eltérően a Szabad szél nem vált maradandó részévé a hazai színházak repertoárjának. Az aktivizálás neki szánt funkcióját betöltve egyre ritkábban került műsorra, és a hatvanas-hetvenes években országszerte mindössze öt új produkció készült belőle, azt követően pedig már annyi sem. Egyre inkább múlt időbe helyeződött, ahogy a rendszerváltás után a mögé vetített eszmerendszer egésze. Hiába alkotott az Operettszínház ötletesen megírt, pazar melódiákkal teli nagyoperettet a Szabad szélből, ma már letörhetetlennek bizonyul a darabról az ideológiai abroncs, amelybe a kritika kényszerítette.


3789 laszloferenc 2019-01-09 11:40:43 [Válasz erre: 3788 Búbánat 2019-01-09 11:18:45]

Fejes Teri neve nyilván tévedésből került az 1949-ben bemutatandó operettszínházi fiatalok közé.


3788 Búbánat 2019-01-09 11:18:45 [Válasz erre: 3787 Búbánat 2019-01-09 10:57:54]

Múltidézés

Bécsi diákok, 1949 - Kékesi Kun Árpád írása

(ZENÉS-SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET -  sorozat

(Operettszínhaz.hu)

Az 1949 nyarán államosított Fővárosi Operettszínház új alkotással, a Bécsi diákokkal nyitotta meg kapuit. Próbái idején gőzerővel folyt Magyarország szovjetizálása, előadásai pedig a bitófák árnyékában zajlottak. Hamar népszerűvé vált tánckvintettje ("Egy jó kis vicces spicc nem árt") szeptember 16-án csendült fel először, amikor kezdetét vette a Rajk-per és a premierrel egy időben a Kossuth Rádió helyszíni közvetítése a tárgyalóteremből, az utolsó előadás napján, december 26-án pedig véglegesítetésre került a Belügyminisztériumtól függetlenített ÁVH létrehozásáról szóló határozat. A bemutatót rendkívüli készülődés előzte meg: a színház új igazgatója, Gáspár Margit vidékre utazott tehetségkutatásra, vezető komikusokat és énekeseket kötött le, s a szocialista munkaeszmény jegyében óráról órára lebontott feladattervben rögzítette a művészek és a műszak teendőit az első próbától a premierig. Az alkotói és befogadói oldalról egyaránt felsrófolt várakozás nem kizárólag egy színház bemutatkozásának szólt. A vállalkozás tétjét arra hegyezte ki a sajtó, hogy újjáépíthető-e a kapitalista giccs termékének beállított, léhának és ízléstelennek bélyegzett operett, s átemelhető-e az erőszakosan formált új rendbe. E sorskérdés felvetésének előzménye az a "koncepciós per" volt, amelyet - miközben a megannyi justizmord előkészítése zajlott "a szovjetben" közel két évtizede alkalmazott mintára - az operettel szemben kezdeményeztek. A műfaj halálos ítéletét elkerülendő kezdett Gáspár Margit abba a mentőakcióba, amely az operett integrálását célozta a kommunista üdvtörténethez illeszkedő színházeszménybe. Az 1848 őszén játszódó Bécsi diákok is bizonyítani igyekezett: a forradalom és szabadságharc azon átideologizálását erősítette, amelyet 1948-ban, a centenárium megünneplése előtt végeztek el a kommunista párt illetékesei. S ugyan a forszírozott forradalmiság ellenére a békeidők hangulatát árasztotta az előadás, mégis új korszak kezdetét jelentette, és elindította a teátrumot afelé, hogy hét évre a keleti blokk egyik legjobb zenés színháza legyen, a politikailag igazolt operett műfajával a középpontban.

Az Operettszínház Munkaközössége által írt darab nem az operett szovjetizálását célozta, hanem neves színészeknek szánt hálás szerepekkel teli, épkézláb vígjáték kialakítását Obernyik Károly Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban című műve nyomán. Amíg az 1848-ban írt politikai bohózat egy magyar földbirtokos hányattatásait követi a felkeléstől zaklatott osztrák fővárosban, addig a Bécsi diákok fókuszába a forradalmi ifjúságot állították és markánsabbá tették a szerelmi bonyodalmat. A darabírás és a zenei válogatás tekintetében a klasszikus operettszerzői gyakorlatot tartották szem előtt a szerzők: hogy kellett benne szerep Honthynak, Latabárnak, Bilicsinek és Rátonyinak, az Operettbe "kitelepített" Mezei Máriának és Ajtay Andornak, s el kellett kezdeni a fiatalok, Petress Zsuzsa, Hadics László, Szentessy Zoltán, Fejes Teri bemutatását. Emiatt az operett népes szereplőgárdát vonultatott fel, s kiváló megmutatkozási lehetőséget kínált a kisebb szerepek alakítóinak is. Ami a zenét illeti: a kritika elismeréssel adózott Majorossy Aladár "modern retusának", aki ifj. Johann Strauss műveiből és korabeli muzsikából montírozta össze a zenei anyagot úgy, hogy "bent maradt a stílusban" (Színház és mozi).

A Vígszínházban kezdő, majd a Nemzetibe került Marton Endre rendezése, ha mással nem is, igényességével fokozott figyelemre tartott számot, s érdemének tudható be a kritikákban szóvá tett "komoly színvonal-törekvés" (Szabad nép), a "friss, emberi közelség a bohókás, zenés játék ősi területén" (Független Magyarország). Az alakítások nem voltak mentesek az operettjátszásban megszokott öncélúságtól, összerendezésüknek köszönhetően mégis a Bécsi diákok lett az egyik első hazai operettelőadás, amely együttes játékra törekedett. Ebben komoly szerep jutott azon fiataloknak, akiknek még nem volt alkalma egyéni fogások kialakítására, így maximálisan igazodni tudtak színésztársaikhoz: a recenzensek bennük látták az új színházpolitika legjobb igazolását. Az idősebb generációt illetően pedig a műfaj "legjobb erőit mozgósította" a színház, "ám sztárok helyett - ezúttal először ebben a műfajban - egy kitűnően összehangolt együttest" lehetett látni (Színház és mozi). Az összehangolásra pedig azért is fokozott szükség volt, mert a szöveg és a zene viszonylatában az előbbi dominált: a darab terjedelméhez képest viszonylag kevés a nyitány és a három finálé melletti 3 szóló, 3 duett, 1 kvintett és 1 szóló-kórus kombináció. A markáns prózai történetalkotás és az ehhez mérten átgondolt rendezés időszaka a Bécsi diákokkal kezdődött az Operettben, még ha egy idő után tehertétellé vált is.

A díszletek és jelmezek megalkotására Fülöp Zoltánt és Márk Tivadart, az Operaház tervezőit kérték fel, az előadás képi világa pedig az újdonság erejével, festőiségével és különlegességével hatott a közönségre. A látvány mozgalmasságát jókora statisztéria biztosította, amely a forradalmi tematikának megfelelő tömegérzést igyekezett kelteni, magába foglalva a Roboz Ágnes mozgatta tánckar sokat dicsért tagjait is. Nagyban fokozta az összhatást a néhány muzsikustársával Szegedről érkezett, az ottani operatagozatot Vaszy Viktorral újjászervező Várady László "szikrázóan energikus" zenei irányítása (Színház és mozi), az Operettszínház elismertségét pedig ekkortól erősen befolyásolta, hogy Várady személyében olyan zeneigazgatót kapott, aki Kodály és Weiner Leó növendékeként végzett, majd német operaházaknál szerzett tapasztalatot. Gáspár Margit színháza nem csak a színészi, a rendezői, a tervezői és a táncos, hanem a zenészi munka tekintetében is elsőrangú erőkre (Várady mellett főként Bródy Tamásra és Gyulai Gaál Ferencre) támaszkodva törhetett a csúcsra, s joggal írhatta Szirtes György, az egykori üzemigazgató: ilyen társulat a Fővárosi Operettszínházban "sem előtte, sem utána nem volt".

 


3787 Búbánat 2019-01-09 10:57:54 [Válasz erre: 3757 Búbánat 2018-11-11 16:32:32]

Múltidézés

(Két teljes írást már  betettem ide a topicba  a 3762.  és a 3775. sorszámok alatt: Fényes Szabolcs: Maya; Jacques Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő)

Államosított kultúra és ideák

(gyk) Fidelio. 2018.11.23. 15:10

 Újjáépítés és államosítás címmel tartott színháztudományi konferenciát a Theatron Műhely Alapítvány 2018. december 3-án, hétfőn az MTA székházában.

"A konferencia nyitott mindenki előtt."

„Közel hetven éve, 1949-ben ment végbe – sok más kulturális intézmény mellett – a színházak államosítása Magyarországon. Ez a művelet sok esetben a háborúban megsérült épületek tényleges újjáépítésével is együtt járt, de ha új épületet nem is, új struktúrát, új működési rendet mindenhol épített magának az új gazda” – tudtuk meg Jákfalvi Magdolna színháztörténésztől, a Theatron Műhely Alapítvány egyik vezetőjétől, a közelgő évforduló alkalmából rendezendő színháztudományi konferencia szervezőjétől.”

Fővárosi Operettszínház

„1949-1956-os korszakról, a Gáspár Margit éráról. Gáspár Margit igazgatói évei tették lehetővé, hogy a teátrum hét évre a keleti blokk legjobb zenés színháza, a Walter Felsenstein által 1947-ben alapított Komische Oper magyarországi párjává váljon, az opera helyett a politikailag igazolt operett műfaját állítva a középpontba.”

"Jákfalvi Magdolna szerint azért fontos az államosítás folyamatának színháztörténeti kutatása, mert

a jelenlegi színházi struktúrán jól látható az a folyamat, amit az 1949-es államosítás indított el.

A kultúrához való egyenlő hozzáférés mélységesen komolyan vett elve olyan szubvenció-keretet improvizált a színházak mindennapjai köré, mely a repertoártól kezdve a játéktechnikáig sok mindent átalakított. Kulturális emlékezetünk szerkezetének megértését segíti, ha tudjuk, milyen döntések milyen következménnyel jártak az államszocializmus kialakulásának éveiben.”

A konferencia programja a TMA honlapján olvasható, zenés színházi kutatásaik részleteit az Operettszínház honlapján tervezik publikálni.

ÚJJÁÉPÍTÉS ÉS ÁLLAMOSÍTÁS / konferencia /

PROGRAM

Időpont: 2018. december 3., hétfő.

Helyszín: MTA székház, 1051 Budapest, Széchenyi István tér 9., II. emelet, Kisterem.

A Magyar Tudományos Akadémia Színház- és Filmtudományi Állandó Bizottsága és a Theatron Műhely Alapítvány tisztelettel meghívja az ÚJJÁÉPÍTÉS ÉS ÁLLAMOSÍTÁS című konferenciára.

"Közel hetven éve, 1949-ben ment végbe – sok más kulturális intézmény mellett – a színházak államosítása. A közelgő évforduló arra késztet, hogy elgondolkodjunk az 1949-es politikai akarat és hatalmi diszpozíció mechanizmusain. A tudományok és a művészetek szovjetizálásának megértése jelentős kihívás korunk tudománytörténeti kutatásai előtt. Ezt a megértést azzal kívánjuk elősegíteni, hogy konferenciát szervezünk az államosítás folyamata mint egyfajta „emlékezeti hely” köré."

 

(Kivonat a programsorozatból:)

16.00 – 18.20 Esettanulmányok: az operett államosítása (Philther)

KÉKESI KUN ÁRPÁD: Átideologizált forradalomkép operettköntösben. A Bécsi diákok (1949) mint az államosított Operettszínház nyitóelőadása

GARA MÁRK: A görlöktől Másenyka álmáig (1949)

SZABÓ-SZÉKELY ÁRMIN: Kurzusváltás az Operettben – Apáthi Imre: Aranycsillag 1950.

FEKETE NORBERT: Apáthi Imre: Szelistyei asszonyok, 1951

KISS GABRIELLA: „Ez így teljesen irreális...” : Dr. Márkus Éva, Mikó András: Állami Áruház, 1952.

HEGYI DÁNIEL: Bozóky István Pettyes (1955) és dr. Székely György Balkezes bajnok (1955) című előadása

JÁKFALVI MAGDOLNA: Szabadság, szerelem. A forradalom korai államosítása Huszka utolsó operettjével (1955


3786 Búbánat 2019-01-07 13:04:32

Múltidézés

Fővárosi Operettszínház – Lehár Ferenc: Cigányszerelem – 1990 – képes színházi füzet  - (24 oldal)  + színes  és fekete-fehér fotók

Bemutató dátuma: 1990.04.06

Koreográfus: Gajdos József

Zenei vezető:  Váradi Katalin 

Diszlettervező: Csikós Attila
Jelmeztervező: Kemenes Fanny

Rendező: Vámos László

Szereposztás:

Dragotin Péter - Gárday Gábor/Marik Péter/
Zórika, Dragotin Péter lánya - Kalocsai Zsuzsa,/Oszvald Marika/ Szóka Júlia
Jolán, Dragotin Péter unokahúga - Oszvald Marika/Szilágyi Olga/Vásári Mónika
Józsi, cigányzenész - Jankovits József/ Virágh József
Kőrösházy Ilona, földbirtokosnő - Domonkos Zsuzsa/ Kovács Brigitta/Tiboldi Mária/ Zsadon Andrea
Bolányi Gergely - Peregi Péter/Sipeki Tibor
Dimetreanu Kajetán - Csere László/Hidvégi Miklós/ Szolnoki Tibor
Kolompár Mihály, cigányvajda - Benkóczy Zoltán/ Makay Sándor
Julcsa, Zórika dajkája - Kovács Iby/ Mányai Zsuzsa
Misa, Dragotin inasa - Magasházy István/ Széki József
Kéremné asszony - Benkő Adrienne/Ködmön Piroska
Dimetreanu, polgármester - Váradi Balogh László


3785 Búbánat 2019-01-06 13:33:35

Egy női párbaj és egy gyorsan megírt operett története: Luxemburg grófja

Réti Ilona

Fidelio.hu, 2019.01.02. 09:35

Újra látható az Operettszínházban Lehár Ferenc klasszikusa, a Luxemburg grófja, főszerepben Fischl Mónikával. Az ünnepelt énekesnőről és az öregecske udvarlójáról, és persze az igaz és nem annyira igaz szerelemről és a nagy tévedésekről szóló operett, a műfaj egyik legmulatságosabb története.

Az Operett Magazin 2018. szeptember-októberi számában megjelent cikk utánközlése.


3784 Búbánat 2019-01-05 15:09:00

Az Operettszínház motorja - interjú Mátrai Borival

 Virányi Orsolya

Fidelio.hu - 2019.01.01. 10:00

Miközben beszélgetünk, hárman jönnek oda hozzá és kilencszer csörren meg a telefonja, Michael Buble Sway című slágerének dallamain. A színházban mindenki tudja, hogy ez Mátrai Bori művészeti főtitkár telefonja. Ami egész nap csörög.

Interjú. Kulisszatitkok

Az Operett Magazin 2018. szeptember-októberi számában megjelent interjú utánközlése.


3783 Búbánat 2019-01-04 11:50:21

Fekete hangú fehér lány - interjú Peller Annával

Szabó G. László

Fidelio.hu, 2018.12.30. 07:40

"Mostanában zárt világban mozog. Apácák között, mint álapáca, ő Deloris van Cartier az Oscar-díjas amerikai zeneszerző, Alan Menken musicaljében. A Peller Annával készült interjú az Operett Magazin első számában jelent meg."

 

Az Operett Magazin 2018. szeptember-októberi számában  (1.) megjelent interjú utánközlése.


3782 Búbánat 2019-01-02 12:22:28

Somossy Károly, aki megtanította Pestet mulatni

/Peller Károly/ - Fidelio.hu

Élete olyan kalandos, hogy csoda, miért nem készült belőle film vagy színdarab. Persze sok minden balladai homályba vész. Ami biztos: mai szlenggel szólva Somossy (Singer) Károly igazi celeb volt. Az Első Fővárosi Orfeum alapítóját Peller Károly, a Budapesti Operettszínház művésze mutatja be.

Az Operett Magazin 2018. szeptember-októberi számában megjelent cikk utánközlése.


3781 Búbánat 2018-12-30 16:50:19

HONTHY HANNA A SZÍNPADNAK ÉLT

2018. DECEMBER 29. SZOMBAT 08:04 Magyar Idők

"NEGYVEN ÉVE HUNYT EL AZ OPERETTEK KIRÁLYNŐJE, A PRIMADONNÁK PRIMADONNÁJA"

/Temesi László/

Az operett legendás nagyasszonya, Honthy Hanna negyven éve, 1978. december 30-án hagyta itt a műfaj színes és az akkori rendszer szürke világát. Olyan díva távozott az élők sorából, akiért egy ország rajongott, aki korának meghatározó sztárja volt, jellegzetes hanggal és fejedelmi allűrökkel megáldva, pedig a mélyszegénységből jutott fel a csúcsra.

[…] „Az Első Hölgy kor nélküli és test nélküli. Nem az emberi vágy, hanem a művészi akarat élteti és teszi vonzóvá. Honthy sosem alakít, sosem szerepet formál, megkülönböztethetetlenek Grande Dame figurái egymástól, legyen akár Anna a Gerolsteini nagyhercegnőben, Antónia a Mária főhadnagyban, Madame Fleury a Luxemburg grófjában. Így éri el, hogy 1954 óta már három nemzedék egészen biztos abban: a Csárdáskirálynő címszereplője az idős Cecília, míg a fiatal és szenvedélyes Szilvia csak a szubrettség halvány utóképe” – olvasható Jákfalvi Magdolna színháztörténész Honthy Hannáról szóló tanulmányában”

[…] „A Budapesti Operettszínházban 2016. február 22-én a társulat aktív és nyugdíjas primadonnáinak gyűrűjében avatták fel egész alakos bronzszobrát, melynek állandó helye azóta is a teátrum nézőtéri társalgójának télikertjében van. Az avatóbeszédben elhangzott, hogy a primadonnák primadonnájára még száz év múlva is emlékezni fog a szakma és a közönség. Ebben biztosak lehetünk.”


3780 Búbánat 2018-12-17 08:57:56

Fischl Mónika a Mayáról: „Ezen a zenén nőttünk fel!”

Fidelio, 2018.12.09. 09:25

Több mint negyven évvel az utolsó bemutató után látható a Budapesti Operettszínház Fényes Szabolcs népszerű revüoperettje, a Maya.

Fischl Mónika és Bordás Barbara beszél az új produkcióról. - Video


3779 Búbánat 2018-12-16 17:49:50 [Válasz erre: 3774 Búbánat 2018-12-03 23:42:56]

Lehár Ferenc operettjét ünnepelte a sanghaji közönség

Fidelio/MTI 2018.12.05. 10:05

Nagy sikerrel mutatták be Lehár Ferenc kései művét, A mosoly országa című nagyoperettet szerdán Sanghajban, Káel Csaba rendezésében.


3778 Búbánat 2018-12-15 21:24:56

145 éve született Kacsóh Pongrác zeneszerző, zenepedagógus - és holnap lesz 95 éve, hogy elhunyt...

Marosséllyei Kacsóh Pongrác (Budapest, 1873. december 15. – Budapest, 1923. december 16.) magyar zeneszerző, zenepedagógus, főreáliskolai igazgató-tanár.

[...] "Mátyássy Bence, a János vitézt játszó színész, aki ezzel a szereppel debütált a Nemzeti nagyszínpadán, anyai ágon dédunokája Kacsóh Pongrácnak. A 2009-es bemutatóról ITT olvashatunk ezzel a címmel: Kukorica Jancsi szerepében Kacsóh Pongrác dédunokája.

– Régebben is tudtam, hogy dédapám ismert zeneszerző volt – meséli -, de ez nem számított mindennapos beszédtémának a családban. Egyszer gyerekkoromban láttam színházban a János vitézt; arra emlékszem belőle, hogy a huszárokkal együtt bejött a színpadra egy fehér ló. Kiskoromban gyakran dudorásztam Kukorica Jancsi furulyadalát, sokáig nem is tudtam, honnan való. Azután kezdtem el kérdezősködni dédapám felől, amikor megkaptam a szerepet.

Matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár volt, emellett kikapcsolódásként zenét szerzett, később persze komolyabban foglalkozott a muzsikával. Amint az a muzsikáján is érződik, szentimentális ember volt. Ebből talán én is örököltem valamit. Puccini volt zenében a non plusz ultra számára, egyszer Rómában meglátta őt egy kávéház teraszán, és aláírást kért tőle. A kézjegyét őrizzük a családi hagyatékban, amint azt a két kottafüzetet is, amelyet a mostani bemutatóra megkaptam a szüleimtől. Ezekben a János vitézt próbálgatta dédapám, ott vannak az elvetett, sikerületlennek tartott dalkezdemények."

Kacsóh Pongrác mellszobra Kecskeméten a Katona József parkban

síremléke pedig Budapesten, a Kerepesi temetőben


3777 Búbánat 2018-12-12 23:07:01

Fidelio/MTI

2018.12.09. 13:45

A Szolnoki Szimfonikus Zenekar január 12-én a Budavári Palotakoncertek műsorával szórakoztatja a szolnoki publikumot.

Az újévköszöntő produkció nem csupán azért kivételes, mert a műfaj legjobbjai lépnek fel, hanem mert a Budavári Palotakoncertek produkció – bár több külföldi fellépésen van már túl – hazánkban első alkalommal mutatkozik be a fővároson kívül, mondta Ignácz Ervin, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar Nonprofit Kft. ügyvezetője. Az újévköszöntő koncertre eddig már több mint hétszáznegyven jegy elkelt, ezért a szokásos módon a délutáni főpróbára is lehetőség lesz jegyet vásárolni.

A szimfonikus zenekar nagy adventi koncertet ad december 13-án. December 20-án huszonöt résztvevővel indulnak Kínába, ahol tizenkét koncertet adnak tíz kínai nagyvárosban. A zenekar másik fele pedig készül a színházi szilveszteri gálára.

Vadász Dániel, a Budavári Palotakoncertek producere elmondta: a január 12-én Szolnokon bemutatandó újévköszöntő produkciót január 13-án a pécsi Kodály Központban is láthatja a közönség. Úgy véli, az operettet szükséges átmenteni a következő generációnak és minél szélesebb körben elérhetővé tenni a közönség számára.

Az újévi előadáson a Szolnoki Szimfonikus Zenekar lép fel Izaki Maszahiro és Cser Ádám vezényletével, a színpadon az Operettszínház sztárjai – Kalocsai Zsuzsa, Bordás Barbara, Lévai Enikő, Szendy Szilvi, Kardffy Aisha, Dolhai Attila, Boncsér Gergely, Kocsis Dénes, Kerényi Miklós Máté –láthatók. Az esten közreműködik a Budapesti Operettszínház balettkara.

Az újévi zenés forgatagban sokszínű válogatást hallhatnak a világ zenés színpadainak legnagyobb sikereiből. Részletek csendülnek fel a legkiválóbb operett- és musicalszerzők műveiből, többek között Kálmán Imre, Lehár Ferenc, ifj. Johann Strauss, Huszka Jenő, Szirmai Albert, Jacques Offenbach szerzeményeiből. Az est háziasszonya Szulák Andrea lesz.


3776 Búbánat 2018-12-09 10:57:22

2018. DECEMBER 5. SZERDA 05:55 2018. 12. 05. 08:23 Magyar Idők

"ÉRTÉKRENDEK KÖZÖTT NINCS LAVÍROZÁS"

https://magyaridok.hu/kultura/ertekrendek-kozott-nincs-lavirozas-3732704/

"BAGI IVÁN ÉS NACSA OLIVÉR HUMORISTÁK TELJESEN ÚJ ARCUKAT MUTATJÁK MEG"

[…] „– A Budavári Palotakoncertek nagyon sok emberhez eljutottak, de mennyire kötik ezt Nacsa Olivér nevéhez?

N. O.: – Idestova hat éve annak, hogy megálmodtam és producertársammal megvalósítottam ezt a különleges eseményt, amelynek kapcsán számos alkalommal szólaltam már meg. A televíziós közvetítések elején pedig mindig mondok egy ünnepélyes köszöntőbeszédet. De a hétköznapi visszajelzések során is azt tapasztalom, hogy magát a brandet elsősorban az én nevemhez kötik.

B. I.: – Így sokkal több emberhez jut el az operett műfaja.

N. O.: – Reneszánszát éli a műfaj, és a minden évben jelentkező Budavári Palotakoncert egy emblematikus zászlóshajója lett, ami azáltal, hogy a zárt színházi térből áthelyezte az operettet egy elegáns polgári környezetbe, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a műfaj visszakapja méltó rangját. Ráadásul azzal, hogy ez a rendezvény az augusztus­ 20-i ünnepek záróprogramja a magyar köztévében, több millió emberhez jut el. Az elmúlt években pedig az esemény többnapos fesztivállá érett, kiegészülve a népzenével és a néptánccal, valamint a klasszikus zenével, hiszen csatlakozott hozzánk a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Nemzeti Filharmonikusok.

– Az előző rendszerben eléggé félrepozicionálták az operettet.

N. O.: – Nagyon, de ez érthető.

B. I.: – Ennek a csodálatos műfajnak a történetei a múltunkról szólnak, és sok esetben találhatók bennük történelmi vonatkozások. Éppen ezért a szocializmus éveiben megpróbálták a vásári komédia szintjére zülleszteni.

N. O.: – Ez egy ízig-vérig magyar műfaj, hiába próbálják az osztrákok a magukénak mondani Lehár Ferencet, Kálmán Imrét, ők soha nem fogják tudni ezt a műfajt olyan szinten művelni, mint mi. Mint említettem, reneszánszát éli az operett, és a köztévének is sok olyan tervünk és koncepciónk van beadva, amely újabb lökést adhat majd neki. Egy szó, mint száz, az operett manapság hihetetlenül népszerű, jó nézettségeket produkál. Remélem, hamarosan eljutunk oda, hogy úgy kezeljük, mint egy országimázst építő hungarikumot.” […]


3775 Búbánat 2018-12-06 08:59:26

 

Gerolsteini nagyhercegnő, 1950

Jákfalvi Magdolna írása

Gerolsteini nagyhercegnő az államosítás után a harmadik bemutatója a Fővárosi Operettszínháznak, s ekkor még természetes, később válik feltűnővé, hogy van olyan társulat, mely képes Offenbachot énekelni, van olyan írócsapat, mely képes átírni, van olyan vezetés, mely nem bukik bele a Rajk-per utáni hónapokban egy olyan előadásba, melynek második felvonása a tárgyalóteremben, koncepciós perrel záródik.

Az államosítás utáni évek a politikai helyzet értelmezéséről és reprezentálásáról szólnak, mindezt a komoly szocialista realista művészet közegében az operett (miként Gáspár Margit fogalmaz) "hülyeségeivel" vegyítve. A Gerolsteinin kísérletezik ki azt a rendkívül pragmatikus és kockázatosan politikai dramaturgiát, mely szocialista operett-tematikára és adott társulatra írva biztosítja a színház folyamatos működését. Az Offenbach-mű átdolgozására írócsoport vállalkozik, a színlapon ezt "az Operettszínház munkaközössége" névvel jelzik, Honthy ironizálásában: "írók, zenészek, műszaki munkások termelőszövetkezeteként". 1950-ben a Marshall-segély friss téma, s az író-munkások az operettparódia legegyszerűbb retorikai technikájával, a behelyettesítés alakzatával átszerkesztik a teljes klasszikus alkotást. Az átiratban Gerolstein elszegényedett birodalom, elsősorban pénzre van szüksége, a nagyhercegnő tehát elfogadja a szomszédok Bratschild (Marshall)-kölcsönét. Hiba, hogy nem hiszi el közkatonájának, a nép gyermekének, hogy a szomszédok gonosz kölcsöne megtévesztés, csak elszegényedést és éhezést hoz magával.

Az Offenbach-mű témájának didaktikus átalakítása valamennyire elfedi a társulati igényeket kiszolgáló átalakítást. Az államosított Operettnek nincs olyan állandó bonvivánja, sem hangi, sem színpadi tapasztalatban, aki Honthy mellett színpadra léphetne (a frissen leszerződtetett Homm Pál vagy az Operából átjátszó Sárdy nem tölti be ezt a szerepet), ezért a darabokat az ötvenhét éves Honthyra és három erős táncoskomikusukra, Latabárra, Felekire, Keletire alakítják át. Ez lesz a Gáspár-éra egyik dramaturgiai öröksége, legendáriumának különös forrása.

Honthy Hanna ebben az előadásban lép a népi demokratikus operettszínház deszkáira először igazi nagyoperettben. Ruhakölteményei szoborrá idealizálják testét, alakra simuló egyenruhában, nadrágban áll az első felvonásban a nézők elé. Ez a belépés Honthy még mindig tökéletes testét egyrészt szexuális tárgyként mutatja, azonban a férfi katonaruha óhatatlanul annak a Fedák Sárinak a legendás, 1904-es nadrágszerepét rajzolja asszociatív mezőként szerepe köré, aki börtönbüntetését letöltve 1950-ben még tiltólistán lévő, kitelepített színésznő.

Honthy körül hárman zengenek: Latabár, Feleki és Keleti. Mindhárman tapasztalt táncoskomikusok és karakterszínészek. Latabár Bumm-tábornokát "chaplini figurának" látják a kortársak, aki a gyávaság és a törékenység humorát burleszk-alakításba zárja. Feleki mellette az udvari tánctanár, akinek majdnem egész szakmai pályája ráment erre az operettre, hiszen a hivatalos pártnézők az arisztokratikus tökéllyel vitt rövid szerepét saját személyével azonosítják. Keleti László Lapin, a rendőrfőnök, akit mozgása, fizikai adottságai és maszkja miatt a Stan melletti Pan karikatúra-alakításának értik.

Mindehhez a burleszkhez Offenbach zenéjét Polgár Tibor dolgozza át, a kortársak szerint gyorsan, "lüktető fortissimókkal megtűzdelve a finálékat", bár talán kicsit túlteng a "hárfa-glisszandó és a fafúvók" hangja. Polgár Tibor a korszak legendásan megbízható komponistája, filmoperettek kompilációi teszik majd ismertté, a Gerolsteinivel párhuzamosan Keleti Márton Dalolva szép az élet zenés filmjéhez komponál zenét. Az Operettszínházban Várady László az új zeneigazgató, akinek köszönhetően a színház általános zenei elképzelései nagyívűek és messzire tekintőek, a zenekar pedig képzett és válogatott tehetségekből áll fel.

Azonban a korszak első nagy politikai botránya is a Gerolsteini nagyhercegnőhöz köthető. A Gerolsteini vita, majd csata néven ismert jelenség a színházi emlékezetpolitika működésének modelljévé vált, hiszen itt látható, hogy alig négy hónappal az államosítás után a kisember-néző, a felelős elemző, a kultúrpolitikus, az állami vezetők mind, együtt rakják össze azt az esztétikai elvárásrendet, mely színházi közéletben beszédmóddá válik. A gerolsteini vita politikai kontextusát rejtett szálak szövevénye rétegzi. Rákosi Mátyás levéltárban őrzött irataiból a nyilvános, esztétikai jellegű bírálatokon túli mozzanatok is felsejlenek, ezek reakcióval, ellenforradalmi buzdítással vádolják az előadás létrehozóit, s ez komolyabb vád annál, mint hogy nem tudnak énekelni és játszani. A Rajk-per után pár hónappal többen úgy vélekednek, hogy a mű "maga az ellenforradalom, botrányos és feltétlenül be kell tiltani". Indoklásként a darab pozitív hősének, Péter közlegénynek egy mondatát idézik, aki a második felvonásbeli bírósági tárgyalásán állítólag Rákosi egy szintén bírósági perében elhangzott mondatát kiáltja a hercegeknek: "Én nem védekezem, én vádolok!" Teljesen egyértelmű: pár hónappal a Rajk-per után az idiotizmust állami ideológiaként működtető rezsimet színpadra állítani - bátor és botor mozzanat egyidejűleg.

A támadások hatására Gáspár Margit kénytelen az előadás dramaturgiai dinamizmusát a politikai valóság mezejére léptetni, tehát levelet ír Rákosinak. Ez a levél a szenvedélyes és felelős direktor kétségbeesett áriája: segítséget kérve magára vállal miden dramaturgiai hibát. "Ha ez a munka az ő igyekezetük ellenére mégis káros, akkor én látok rosszul valamit, én vittem félre őket. Kérem, Rákosi elvtárs, ítélkezzék felettem."

Gerolsteini csata pár hétig tart, Révai személyesen tekinti meg az előadást, s elég hamar döntenek: a Rákosi perbeszédben elhangzó mondatot ki kell húzni, de ideológiailag helyes úton jár a színház.

Ez az igazi szocialista realista operettes hepiend.

Theatron Műhely Alapítvány, Budapesti Operettszínház

/operettszinhaz.hu - 2018. december/

 


3774 Búbánat 2018-12-03 23:42:56

2018. 11. 29. 23:26 Sonline.hu

Sikerrel mutatták be Lehár Ferenc nagyoperettjét Kínában

Nagy sikerrel mutatták be Lehár Ferenc kései művét, A mosoly országa című nagyoperettet szerdán Sanghajban, Káel Csaba rendezésében.

A történet a szerelemről szól, és izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata.

A Shanghai Opera House és a Müpa közös bemutatóját azért is nagy érdeklődés övezte, mert az országban most először került színre a mű. A kínai-magyar koprodukcióban született látványos előadást Budapesten február 1-jén lehet majd látni – közölte a Müpa csütörtökön.

Lehár késői operettjét 1929-ben mutatták be. A zeneszerző pályafutásának egyik meghatározó sikere ez az alkotás, évtizedekkel A víg özvegy (1905) és a Luxemburg grófja (1909) után.

A történet a szerelemről szól, és izgalmas mozzanata az európai nő és a kínai férfi, Lisa Lichtenfels grófkisasszony és a nagykövet, Szu-Csong herceg kapcsolata, amely nem bizonyul életképesnek: a nagylelkű keleti arisztokrata végül maga segíti hozzá az általa imádott Lisát, hogy megszökjön tőle, Gustav von Pottenstein-Hatfaludyval.

A sanghaji előadás különlegessége kelet és nyugat találkozásában rejlik. Az európai rendező, karmester és díszlettervező fémjelezte előadás kosztümjeit, mintegy 200 jelmezt, például egy Sanghajtól 200 kilométerre fekvő műhelyben készítették kínai jelmeztervező felügyelete mellett.

A közönség nagy ovációval fogadta az előadást. A két kultúra különleges találkozását élhették át személyes élményként: az összekapcsolódás ráadásul a színpadon is megtörtént, hiszen valóban két különböző kultúrából érkeztek maguk a művészek is, ettől vált a mű a nézők számára igazán magával ragadóvá.

Igaz, a kínai szólisták közül néhányan, Ausztriában vagy Németországban tanultak, európai hangképzésben is részesültek, ám például ahogy Mi szerepében az énekesnő a Lehár által elképzelt kínai dallamot énekli, vagy megszólal a Szu Csong által énekelt világhírű operettdallam, a Vágyom egy nő után, azzal itt Kínában is azonosulni tudtak, hiszen Lehár zenéjének elképesztő ereje van, egyszerűen fantasztikus hallgatni – idézi a közlemény Káel Csabát.

A produkciót saját repertoárján tartja a Sanghaji Opera, valamint a tervek szerint az előadás kínai és európai turnéra is indul majd.

A februárban a Müpában is látható produkció különlegessége szintén a nemzetköziségében rejlik, mivel a kínai szerepeket kínai, az európaiakat magyar és a kontinensről érkező művészek alakítják majd: Szu-Csong herceget a kínai tenor, Jicsie Si énekli, Lisa szerepében pedig a jól ismert örmény szoprán, Karine Babajanyan látható.

Hszü Csung személyében a darab karmestere is Kínából érkezik, de színpadra lép majd Ernyey Béla és Náray Erika is. Február 1-jén és 2-án a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében lesz látható az előadás.


3773 Búbánat 2018-12-03 00:00:51

A Budapesti Operettszínházban a Maya második bemutatója (december 1.) több emlékezetes pillanattal ajándékozta meg a nézőt! Hangsúlyozom: pillanatokkal..., mert azért az érdemleges és élményt nyújtó jelenetek mellett  ott vannak a más operettek színpadra állításakor is sokszor megtapasztalt, olykor erőltetett, félrevezető üresjáratok is. A dramaturgia, a díszlet, jelmez összhangban van a Réthly Attila  megálmodta történetelmesélés "hogyanjával": a rendező igyekszik megteremteni a XX. század első harmadára asszociáló, a történelemkönyvekből ismert kliséket, mindezt megfricskázva és idézőjelbe tenni... belevan sürítve az első Nagy Háború időszakának sírva-vigadós embertipusai is, de a Fényes Szabolcs - Harmath Imre szerzőpáros darabja igencsak "kifordítva" érkezett el általa hosszú idő után a Budapesti Operettszínházba. Maya elsődleges hangulata az „egzotikum”, de megkapjuk a korabeli operettek, zenés játékok  butuska librettóiból való „áthallásokat” is, és   fellelhetők  benne a Rejtő Jenő légiós történetei ihlette, olykor abszurdba illő miliő és szóhasználat, a tangeri kocsma vagy párizsi szálloda vagy palota, és egy lebúj vagy éppen egy báli-jelenet hamisítatlan színvilága, kavalkádja - a  kihagyhatatlan erotikával, a csábos kokottokkal, vagy éppen az estélyi ruhás hölgyek és urak, táncosok báli forgatagával, ahová közéjük még egy álruhás, cirkuszi bohóc is dukál (á la Cirkuszhercegnő; á la Mézeskalács…)

 Elfogadom, hogy új koncepció jegyében "revüsítették" az amúgy klasszikus zenei alapokon, és hagyományokon nyugvó operettet,   hiszen a jogtulajdonos csak ilyen feltételekkel járult hozzá, hogy a darab több évtized után újra az Operettszínház színpadára jusson.

Úgy ültem be a szombaton a Maya második premierjének előadására, kíváncsian Fényes Szabolcs darabjában felcsendülő zenékre, hogy a népszerű, az idők folyamán slágerekké nemesedett dalokat vártam, de ezekből csak keveset kaptam, azok is  „beavatkozásokon” mentek keresztül úgy, hogy nem az csengett ki a fülemben, amelyet a korábbi ének-, zenei-színházi előadásokból megismertem; kevésbé a dalszövegek változtak meg, viszont jelentős  a zenéket érintő  „más” hangzás – ezeket el kell fogadnom az új szövegkönyv és partitúra alapján színpadra állított Mayából, a kompromisszumok jegyében.  Hiszen bennem máig Mayának az a zenéje él, mely a Magyar Rádió 1971-es stúdiófelvételéről ismeretes:  (Házy Erzsébet, Németh Marika, Galambos Erzsi, Bende Zsolt, Palócz László, Radnay György, Palcsó Sándor... az MRT Énekkara és Szimfonikus zenekara); ott a zene  nem revüsített:  a "klasszikus" nagyoperettes  és a könnyedebb „tánczenés”  hangzás együttese teszi élményszerűvé a befogadást.   Itt csaknem teljesen más zenét kapunk a részben átírt szövegekhez.

A mostani bemutatóra csaknem teljesen új hangszerelést kapott a Maya, s ebbe a munkába többen beledolgoztak, sőt, a két részben játszott három felvonásos revü-operettet az újraalkotók "kénytelenek voltak"  a zeneszerző más darabjaiból átvett és újrahangszerelt dalokkal "feldúsítani" - ez utóbbiak számomra egy-két énekszám kivételével teljesen ismeretlenek.  Viszont akkor miért maradtak ki a felhangzó dalok közül olyan népszerű számok, nagyszerű dalok - melyek az említett rádiófelvételen rajta vannak -  mint például:  " Oda vagyok magáért, a fekete hajáért, egyetlenegy szaváért, mosolyáért. (Maya, Barbara, Rudi);  "Ugye, hogy nem felejtesz el" (Maya); "Párizs, te szép" (Maya, Barbara, Rudi, kórus"; "Tudom, hogy van neki, na mije van neki, szöszi haja van a fején.”  (Madelaine, Dixie).  A finálék zenéi teljes átdolgozásra kerültek a rádiófelvételen lévőkhöz képest.

Ugyanakkor a történet többé-kevésbé követi az eredeti szüzsét.  A darab színrevitele látványos kiállításban került a nézők szeme elé, ami  színes, egzotikus, fordulatos, élvezetes, bár a második rész második felében kissé "leül", de a szereplők játéka lekötik a nézők figyelmét, mert tetszetős, humoros, profin kivitelezett; előadásuk mind dalban, mind táncban, de a prózamondásban is fergeteges.   

Nagyszerű ötlet a sok közül: egy repülőgép színpadra érkezésének a pillanata felhőkből leereszkedve, de tetszett a tangeri kocsmajelenet a lotyóival, bunyóival, miként a párizsi bohémvilág is a maga szalon-lokál mutatványos számaival.  De kérdezem, minek ide az első felvonásban megidézett „Casablanca”- szerű hatásra hajazó, erőltetett, és mintha korabeli filmforgatást látnánk, az afrikai környezetben játszódó jelenetbe a kamera, a világítótestek,  a kameraman emberek szerepeltetése?...    A díszletek a forgószínpaddal, a süllyesztő és felemelő szerkezetek, a fényeffektusok jól illusztrálják és emelik ki a történések „emelkedett” pillanatait…

A Maya címszerepét  Bordás Barbara alakítja, legutóbb Offenbach Kékszakáll-jában láttam őt, itt teljesen más karakter, a csábos táncosnő szerepében jól mutat és remekül énekel (de egész más hangfekvésben, mint egy klasszikus operettben kell),  táncol, talán a szövegmondás nem annyira az erőssége… Gubik Petrát először láttam színpadon, ügyes, tehetséges fiatal művész (Barbara) – a bemutatkozó „Miau” számát igencsak hatásosra vette… A későbbi megmutatkozásai kissé sablonosak, inkább a helyzetkomikum oldaláról jeleskedik, a musical-vonala itt bizonyára remekül érvényesül. Gömöri András Máté Charlie szerepében rám nem tett semmilyen értékelhető benyomást, éneklése darabos, színjátszása közepes, táncolnivalója kevés akad a darabban. Dancs Annamarinak (Madeleine) a második részben vannak jelenetei, kevéske énekszámait, duettjeit, táncait kedvesen, túlzottan affektálva adja elő. Kocsis Dénes formálja meg Rudit, Barbara kedvesét. A fiatal táncoskomikus művész már több operettben megmutathatta kivételes képességeit, ez a szerepkör láthatóan nagyon jól fekszik neki.

Az előadás további szereplői: Laki Péter (Dixi),  Laklóth Aladár (Gorilla), Földes Attila (Bambó, zenebohóc), Csuha Lajos, Miklós Attila, Péter Richárd és Csere László.

Az énekkarnak nincs sok feladata, annál inkább a balettkarnak – a koreográfia Lőcsei Jenő munkája, ügyesen aknázza ki most is a mesterségbeli tudását, a korabeli revü-táncok „táncparkettre” alkalmazását. A zenekar pedig jól  "muzsikál" Dinyés Dániel első karmester (aki az egyik hangszerelője is e partitúra-változatnak)  pálcája alatt: világos tempói, muzikalitása mind a zenekari árokban lévő muzsikusoknak, mind a színpadon tartózkodó ének- és táncművészeknek igazodásul és hasznos támpontúl szolgál.

A Maya az utolsó premierje volt a jelenlegi igazgató, Lőrinczy György irányította Budapesti Operettszínháznak – kitől februárban a pályázatnyertes Kiss-B. Atilla operaénekes és stábja veszi át a stafétabotot.

 


3772 Búbánat 2018-12-01 11:49:29 [Válasz erre: 3771 Búbánat 2018-11-30 19:28:47]

ÖRÖKZÖLD PÁRIZSI HACACÁRÉ EGY ÚTSZÉLI VIRÁGÉRT

Magyar Idők, 2018. NOVEMBER 30. PÉNTEK 14:33

B. Orbán Emese

"A MAYA ZENÉJE ÉPPEN OLYAN VÁLTOZATOS, MINT A CSELEKMÉNYE"

"A történet szempontjából a Maya szövevényes krimi, amelyben bár egy pisztoly is eldördül és egy ököl is keményen lecsap, mégsem hal meg senki. Földrajzilag is tág térben mozog: Párizs–Tanger–Párizs.

A helyszínek is változatosak: legénylakás (az elegáns fajtából), francia idegenlégiósok kedvenc bárja (Berber bár, hogy is hívhatnák másként) állomáshelyükön, a konstantinápolyi pályaudvar, párizsi kerületi rendőrkapitányság, egymás melletti szobák a Ritzben (hol máshol), a Champs-Élysées színház foyer-ja, majd páholya… és így tovább, tovább, oh, régi-régi szép idők! És jóravaló bohémek és jobb sorsról álmodozó „útszéli virágok” és aljas őrmester és összeillő párok és valaki, aki egyedül marad, mert hiába, neki ez a sorsa. Ez mind a Maya.

És a zene. A Maya zenéje éppen olyan változatos, mint a cselekménye: az Itt a luxusvonat foxtrott, amerikai valcer a My sweetheart, nyilván induló a Legionista induló és simán „dal” egy 1932-es plakát szerint a Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni. Ismerősek ezek a számok annak is, aki még életében nem látta, hallotta ezt az operettet. De elárulom azt is, hogy az Oda vagyok magáért és a Hacáré, hacacáré is a Maya betétdala. És olyan ikonikus művészek játszottak az idők folyamán a darabban, mint Patkós Irma, Tolnay Klári, Karády Katalin, Honthy Hanna, illetve Básti Lajos, Rátonyi Róbert, Bilicsi Tivadar, Palócz László, Harsányi Frigyes…"

"...a darab a magyar rádiózás történetében is fontos pillanat volt, ugyanis a Maya volt az első helyszíni színházi közvetítés az új kommunikációs eszköz históriájában.

És bár kissé lehangoló, hogy a választás azért esett a Mayára, mert nem voltak magasak a jogdíjak (éppen készültek levenni a repertoárról), a rádiós siker fantasztikus volt, és hozzájárult nemcsak a Maya további sikeréhez, hanem egy addig nem létező műfaj elterjedéséhez is."


3771 Búbánat 2018-11-30 19:28:47 [Válasz erre: 3770 Búbánat 2018-11-25 17:19:00]

Ma este premier az Operettszínházban!

Fényes Szabolcs - Harmath Imre: Maya

2018. november 30. 19:00 / Nagyszínpad

A főbb szerepekben: Fischl Mónika (Maya), Szendy Szilvi (Barbara), Dolhai Attila (Charlie), Auksz Éva (Madeleine), Brasch Bence (Rudi)

Karmester: Bolba Lajos

(Holnap a második szereposztásban játszik: Bordás Barbara, Gubik Petra, Gömöri András Máté, Dancs Annamária, Kocsis Dénes és mások. A karmester: Dinyés Dániel)


3770 Búbánat 2018-11-25 17:19:00 [Válasz erre: 3765 Búbánat 2018-11-22 22:56:31]

Maya - olvasópróba

Operettszínház 

Közzététel: 2018. szept. 25.


3769 Búbánat 2018-11-24 11:18:20 [Válasz erre: 3767 Edmond Dantes 2018-11-24 11:08:53]

Ezekre a kérdésekre február után kaphatunk ilyen-olyan válaszokat - amikortól majd elindul Kiss B.-vel a teátrum új korszaka. Addig persze a pályázati anyagát és nyilatkozatait is alapul véve még sok "teóriát" fog gyártani a nyomtatott és elektronikus sajtó. Ez a dolga... De amúgy sok meglepetésre nem számíthatunk már; elég részletesen leírta elképzeléseit és terveit, és megindokolta, hogy mit, miért és hogyan fog tenni és kikre fog számítani, kikre szeretne támaszkodni az együttműködést illetően.


3768 Edmond Dantes 2018-11-24 11:10:31

3767 Edmond Dantes 2018-11-24 11:08:53

Részletek: Magyar Narancs, 2018.11.22.

László Ferenc : Huszárfakadás

Milyen lesz Kiss B. Atilla Operettszínháza?

„Nemzetmegtartó csúcsintézmény”-e az Operettszínház? S ha igen, miképpen is teljesedhet ki „az intézmény nemzetművelésre hivatott mivolta”? Amióta csak olvashatóvá vált Kiss B. Atilla tenorista operettigazgatói pályázata, ilyen és ehhez hasonló talányokon merenghet a zenés színházi műfajok iránt fokozott érdeklődést tanúsító közönség.


3766 Búbánat 2018-11-23 10:48:35 [Válasz erre: 3765 Búbánat 2018-11-22 22:56:31]

Érdekesség

MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár - több fotó is!

A napokban a Budapesti Operettszínház színészei jártak a dandárnál. A színház felkérésére a Maya című revü-operetthez kaptak szakmai segítséget egy napban a művészek.

Fényes Szabolcs darabjának történetében, melyet november végén tűz műsorára a színház ugyanis idegenlégiós szál is fut. A kiképzők igyekeztek olyan használható tudást átadni, ami valósághűvé teszi majd a katonákat alakító művészek játékát. A feladatok között volt alaki foglalkozás, futás, felülés, fegyverrel való mozgás módok gyakorlása majd végül teljes menetfelszerelésbe öltöztek a színészek.

Az Operettszínház művészei közül Gömöri András Máté, Kocsis Dénes, Laki Péter, Miklós Attila és Laklóth Aladár vett részt az egynapos kiképzésen.


3765 Búbánat 2018-11-22 22:56:31 [Válasz erre: 3764 Búbánat 2018-11-20 14:29:05]

"Álomgyár a Budapesti Operettszínházban"

Maya sajtótájékoztató

(Operettszinhaz.hu oldalról)

Több mint negyven évvel az utolsó bemutató után tűzi műsorára a Budapesti Operettszínház Fényes Szabolcs népszerű revüoperettjét, a Mayát. A november 30-ai illetve a december 1-jei premieren a korábbi előadások és a nagysikerű tévéfilm olyan ikonikus szereplői is jelen lesznek, mint Almási Éva, Galambos Erzsi, Lukács Sándor vagy Zana József.

"Fényes Szabolcs csodálatos zeneszerző és az Operettszínház legendás igazgatója volt. Én magam és a művészeti tanács is úgy gondolta, hogy jelen kell lennie ezen a színpadon. Sokat beszélünk Lehár Ferencről, Kálmán Imréről, Ábrahám Pálról, de van egy másik vonulata is a magyar operett szerzőknek, akik, mint Fényes Szabolcs is, a legelső vonalhoz tartoznak, még akkor is, ha később éltek és alkottak, mint a nagy elődök. Boldogok vagyunk, hogy ez a bemutató létrejöhet, ami nem kismértékben köszönhető a jogtulajdonos Gém Györgynek" - mondta Lőrinczy György, az Operettszínház főigazgatója a premiert beharangozó sajtótájékoztatón.

Az eseményre meghívást kapott az 1967-es bemutató két sztárja, Felföldi Anikó, akit Madeleine-ként láthatott annak idején a közönség, és Harsányi Frigyes, aki Charlie szerepében debütált az Operettszínházban.

Felföldi Anikó elmesélte, hogy a tényleges bemutatót 1966 nyarán a Feneketlen-tó melletti Budai Parkszínpadon tartották, majd ugyanazzal a szereplő gárdával került be az Operettszínházba a produkció. Nagy előnyt jelentett, hogy a próbafolyamat során jelen volt Fényes Szabolcs, az ő irányítása mellett született meg a végleges zenei anyag. A szövegeket Romhányi József írta, a koreográfiát az Operaház akkor már igen neves művésze, Seregi László készítette vendégként, a rendező a felejthetetlen Horváth Tivadar volt, a zenekart Körmendi Vilmos dirigálta.

Harsányi Frigyes 26 éves volt, amikor megkapta Charlie szerepét, pont ennyi idős a mostani előadás Charlie-ja, Gömöri András Máté, akinek ez az első bonviván szerepe. Harsányi Frigyes felidézte a ma már legendás előadás főbb szereplőit. Mayát Lehoczky Zsuzsajátszotta, aki akkor már hatalmas sztár volt, köszönhetően a My fair Lady elképesztő sikerének is. A táncos komikus párt, Rudit és Barbarát Rátonyi Róbert és Galambos Erzsi formálta meg, a Madeleine-t alakító Felföldi Anikó partnere Németh Sándor volt, Bambó, a zenebohóc szerepében pedig Sárdy János volt látható.

A mostani előadás zenei vezetője, Bolba Tamás azt hangsúlyozta, hogy az Operettszínház az egyetlen játszóhely ma Budapesten, ahol egy ekkora zenekarral (negyven fő!) és stábbal létre lehet hozni egy ilyen minőségű zenés színházi előadást. Mint mondta, nem volt könnyű dolguk a zenei anyag elkészítésénél, mert az eredeti, 1931-es ősbemutató kottáinak nagy részét nem találták meg, mégis, "a jogtulajdonos Gém György által segített produkció megpróbál egy valamikori legelső könyvhöz hűen igazodni. Bízom benne, hogy egy csodálatosan szép muzsikát, igazi minőségében és volumenében fogunk tudni megszólaltatni"- tette hozzá a zenei vezető.

Az előadás rendezője Réthly Attila arról beszélt, hogy a rendkívüli szcenikai igényeket igénylő darab színpadra állítása kapcsán hamar eljutottak ahhoz a gondolathoz, hogy egy álomgyárat jelenítsenek meg. "A 20. század eleji filmgyárak mintájára egy olyan közeget találtunk ki, hogy a boldogság- és álomkeresés, ami az egész darabot át- meg átszövi, a "gyári oldalról" is látható legyen, vagyis megjelenjen benne kicsit a mi szakmánk, a mi életünk és annak a fonákja, azaz egy fajta backstage hangulat is. Ez ad lehetőséget arra, hogy gyors váltásokkal frappáns és megújuló szcenikai világot teremtsünk."

Gém György - jogtulajdonos, az előadás egyik átdolgozója  - beavatta a jelenlévőket Fényes Szabolcs életének néhány részletébe. Így megtudhattuk, hogy Fényes Nagyváradról érkezett Magyarországra és rendkívül fiatalon, 21 éves korában robbant be a budapesti színházi életbe, épp a Mayával. Ez annak is köszönhető volt, hogy a korszak nagy tekintélyű dalszövegírója, Harmath Imre tehetségesnek találta az ifjú szerzőt, és vállalta, hogy megírja a zenéhez a szövegkönyvet és a dalszövegeket. "Harmath gyakorlatilag egy krimit írt rengeteg fordulattal. A néző jelenetről jelenetre valami meglepetést lát, és próbálja megfejteni a viszonyokat" - ecsetelte Gém György jogtulajdonos, aki annak a G. Dénes Györgynek a fia, aki rendszeres szerzőtársa volt Fényesnek. Több operettet, zenés vígjátékot, sőt még musicalt is írtak közösen. "Fényes bűbájos és nagyszerű ember volt. Sok zsidó származású szerzőt bújtatott, mentett meg vagy adott neki munkát feketén a háború éveiben" - emlékezett Gém György, aki elmondta azt is, hogy az eredeti darab szövegén a mostani bemutatóhoz alig változtattak, mindössze néhány kevésbé érthető kifejezést modernizáltak. Leginkább a zenébe nyúltak bele a rendezővel, Réthly Attilával közösen. A stílushoz alkalmazkodó zeneszámokat, slágereket, revüszámokat illesztettek a műbe, amelyek természetesen mind Fényes Szabolcs szerzeményei. "Az ő szellemében, az ő társrendezőiként dolgoztunk. Bízunk abban, hogy az előadás egy fiatalabb generációt is közelebb hoz az operett és a revü színház világához."

A Maya címszerepét Fischl Mónika és Bordás Barbara alakítja, akik olyan elődök nyomában járnak, mint Karády Katalin, Honthy Hanna, Lehoczky Zsuzsa és Almási Éva. A két művésznő boldog, hogy a klasszikus primadonna szerepek után egy másféle zenei világba is kalandozhatnak, és A chicagói hercegnő után ismét egy táncosabb, bohémebb szerepet ölthetnek magukra.

Partnerek Dolhai Attila, illetve Gömöri András Máté lesznek. Barbaraként Szendy Szilvi és Gubik Petra lép színpadra, aki ezzel a szubrett szereppel debütál az operett műfajban. Madeleine-ként Auksz Éva és Dancs Annamari mutatkozik be, mellettük Dixiként Kiss Zoltán és Laki Péter brillíroz. Brasch Bence és Kocsis Dénes formálja meg Rudit. Csuha Lajos és Oláh Tibor lesz a Varietéigazgató, Mészáros Árpád Zsoltnak pedig különleges szerepkombinációt talált ki Réthly Attila; az első felvonásban feltűnő Gorillát és Bambót, a vajszívű zenebohócot egyaránt ő játssza majd, szintén Gorilla lesz Laklóth Aladár, míg a másik Bambó szerepében Földes Tamástláthatják majd a nézők. Az előadás további szereplői: Petridisz Hrisztosz, Miklós Attila, Langer Soma, Péter Richárd és Csere László.

A koreográfus Lőcsei Jenő, a látványvilágért Khell Csörsz díszlettervező és Velich Rita jelmeztervező felel. A zenei vezető, Bolba Tamás mellett a másik karmester Dinyés Dániel, karigazgató Szabó Mónika. A hangszerelésben az előadás karmesterein kívül Fekete-Kovács Kornél és Podráczky Ákos működött közre. A sajtóeseményen az újságírók ízelítőt kaphattak a darab nagy slágereiből, mint a Luxusvonat, az Álmaimban valahol vagy a Végy egy sétapálcát.


3764 Búbánat 2018-11-20 14:29:05

Charlie-k, ha találkoznak

"A Budapesti Operettszínház szomszédságában, egy Nagymező utcai kávézóban adott egymásnak találkát Harsányi Frigyes, a teátrum legendás művésze és Gömöri András Máté, a színház fiatal tehetsége. A Maya című operett egykori és jelenlegi Charlie-ja nemcsak alkatában, férfias megjelenésében és sármos kiállásában hasonlít egymáshoz, mindketten huszonhat évesen kapták meg Fényes Szabolcs leghíresebb művének férfi főszerepét. Máténak sok musical után ez az első nagyoperett szerepe - Réthly Attila rendezésében -, Frigyes pedig ezzel debütált 1967-ben az Operettszínházban, hogy aztán harmincnégy éven át a társulat vezető szólistája legyen."

/Operettszinhaz.hu/


3763 Haandel 2018-11-16 17:35:42

Silvesterkonzert der Staatskapelle Dresden
Johann Strauß’ »Die Fledermaus«
29.12.2018 / 30.12.2018 |  30. Dezember 2018, ab 22 Uhr im ZDF

Jonas Kaufmann EISENSTEIN
Elisabeth Kulman PRINZ ORLOFSKY
Andreas Schager ALFRED
Rachel Willis-Sørensen ROSALINDE
Tuuli Takala ADELE

Sächsischer Staatsopernchor Dresden
Franz Welser-Möst DIRIGENT


3762 Búbánat 2018-11-13 14:27:41

Maya-Galathea, 1931-1957.

Jákfalvi Magdolna írása

„Maya egy Galathea, Harmath Imre és Fényes Szabolcs alkotta nő, a szépség és az önfeláldozás ideája, minden férfi vágya, vigaszt és örömet nyújtó szexmunkás. Az első huszonöt év primadonnái, különösen Honthy Hanna, Karády Katalin és Tolnay Klári mind átformálták, átalakították az eredeti Mayát, s 2018-ra egy különös ikon áll előttünk." [...] 

(Az írás a Theatron Műhely Alapítvány és a Budapesti Operettszínház közös színháztörténeti kutatási projektje keretében jött létre.)


3761 Búbánat 2018-11-13 14:19:38 [Válasz erre: 3759 joska141 2018-11-13 05:57:45]

Kapcs. 3190. , 3191. sorszámok is

Emmerich Kálmán: Kaiserin Josephine

Ennek a ritkán hallható Kálmán-operettnek van hazai stúdiófelvétele a Rádióban  - csak keresztmetszet, de az sajnos nem tölthető le a Youtubre-ról...

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50

Albert István összekötőszövegét Galamb György mondja el.

Km.: Kalmár Magda, Domonkos Zsuzsa, Korondy György, Fülöp Attila, Palcsó Sándor, Ötvös Csaba, valamint az MRT Szimfonikus zenekara és énekkara

Vezényel: Bródy Tamás

Szerkesztő: Bitó Pál

 

Az említett CPO -kiadványt - CD-n - megvásárolhatjuk itthon (csak meg kell rendelni a megfelelő helyen... és hozzájuthatunk a lemezhez; aki nem tudja letölteni az internetről)


3760 Búbánat 2018-11-13 14:16:01 [Válasz erre: 3758 ferocissimoato 2018-11-12 23:33:42]

Tokody Ilona is megpóbálta - neki nem sikerült...


3759 joska141 2018-11-13 05:57:45

A CPO két CD-n kiadta a 2017.évi Bad Ischl-i Emmerich Kálmán: Kaiserin Josephine című művét.

Erről a linkről, csekély költségért, letölthető:

https://www.isrbx.com/3137676894-miriam-portmann-marius-burkert-franz-lehar-orchestra-amp-vincent-schirrmacher-kalman-kaiserin-josephine-2018.html

 


3758 ferocissimoato 2018-11-12 23:33:42 [Válasz erre: 3756 Edmond Dantes 2018-11-11 15:45:34]

Dolhai Attila is énekelt operát. Akkor most már lehetne akár az Operaház igazgatója ? Logikus!


3757 Búbánat 2018-11-11 16:32:32

 

Az Operettszinhaz.hu oldalon olvasható az alábbi bejelentés - felhívás:

ZENÉS-SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET

A zenés színház eseményei könnyedén legendákká válnak, s láthatatlanul összekötik mindazokat, akik beszélik e nyelvet, emlékeznek hőseire. A Theatron Műhely történészei 2015-ben kutatócsapatot formáltak, hogy a város és a Budapesti Operettszínház kulturális emlékezetét a magyar zenés színház hagyományai felől közelítsék meg. Ennek a több éves kutatómunkának az eredményeit olvashatják 2018. november 12-től heti frissüléssel a felület látogatói.


A rövid összefoglalások a színház egyik fénykorának tekintett korszakot, Gáspár Margit igazgatói éveit tárják fel, mert ezek az évek, 1949-1956 között tették lehetővé, hogy a teátrum hét évre a keleti blokk legjobb zenés színháza, a Walter Felsenstein által 1947-ben alapított Komische Oper magyarországi párjává váljon, az opera helyett a politikailag igazolt operett műfaját állítva a középpontba.

A Budapesti Operettszínház és a Theatron Műhely kutatóinak közös célja a magyar zenés színház eseményeihez kapcsolódó kulturális emlékezet feltárása, a kapcsolódó életművek minél teljesebb körű gyűjtése, sokoldalú bemutatása és közvetítése.

Ehhez kívánunk jó olvasást.

Theatron Műhely Alapítvány, Budapesti Operettszínház


3756 Edmond Dantes 2018-11-11 15:45:34 [Válasz erre: 3750 Edmond Dantes 2018-11-10 09:43:38]

A teljes cikk (HVG, 2018. november 8.) felkerült a netre, íme:

Mindent felforgatna az Operettszínház új vezetése

Hamvay Péter

Hamvay Péter

A kultúrharc már az Operettszínházat is elérte, a korábbi, szintén fideszes vezetés, úgy látszik, nem bizonyult elég nemzetinek. Most lesz Trianon-musical és nemzeti operett, bár a Kero-korszak nézőit ezzel nehéz lesz megtartani.

„Kiss B. Atilla hozza a mentét, Apáti Bence pedig a pitbullokat” – magyarázza egy színházi ember, miért a Magyar Művészeti Akadémia tagja, az erdélyi születésű operaénekes Kiss B. Atilla és a balettcipőt a kormánypárti publicista cseppet sem finomkodó tollára cserélő Apáti Bence vezetheti jövő februártól a nemrégiben sok vihart megélt Operettszínházat. Pedig a szintén jó fideszes kapcsolatú Lőrinczy György mindent megtett, hogy megtartsa pozícióját. Igazi drámáknak volt helyszíne az Operett, amik nem a színpadon, hanem a színfalak mögött játszódtak.

Lőrinczy György

© MTI / Balogh Zoltán

Lőrinczy egy éve még az egyik legbefolyásosabb szereplője volt a kulturális életnek, tagja a mindenható Színházművészeti Bizottságnak, vezetője a legnagyobb mecénás Nemzeti Kulturális Alapnak (NKA) és az állami intézménnyé vált Operettnek. S aztán, akár egy Shakespeare-tragédiában, elkezdtek záporozni a csapások. Egykori barátját és mentorát, a színház művészeti vezetőjét, a magát Kerónak nevező Kerényi Miklós Gábort elsöpörte szexuális zaklatási ügye, a színház a média kereszttüzébe került. Lőrinczy azonnal cselekedett, eltávolította Kerényit, és meggyőzte a közvéleményt, hogy nem tudott az üzelmeiről, pedig 2011 óta együtt irányították az Operettszínházat.

Hiába jelentett azonban Lőrinczy neve garanciát arra, hogy képes továbbvinni a Kerényivel együtt felépített sikeres színházat, hiába hozott létre néhány egyszerre korszerű és NER-kompatibilis előadást (például az István, a királyt), hiába támogatta a társulat, s hiába távozott engedelmesen, színleg önként az NKA éléről, mindez nem volt elég ahhoz, hogy a pályázaton Vidnyánszky Attila jelöltjével szemben győzedelmeskedjen.

Vidnyánszky ugyanis már rég meg akarta buktatni a Kerényi–Lőrinczy-párost, az Operettszínház vezetésére kiírt 2014-es pályázat idején azonban csak annyit sikerült elérnie, hogy a színházat 13 éve vezető Kerényi hátrébb kényszerült lépni, a korábbi „szürke eminenciás” Lőrinczy pedig előrébb, főigazgatónak. A Nemzeti Színház vezetője sem emberileg, sem művészileg nem találta elég méltónak Kerényit az Operett irányítására, a tao-támogatások kritikusaként rossz szemmel nézte azt is, hogy külföldi turnéi után milliárdos plusztámogatást szerzett a színház. Lőrinczy bukását most sem tudta volna elérni egyedül, ehhez az Operett-főnök legfőbb támogatójának, Lázár Jánosnak a kegyvesztettsége kellett.

© MTI / Máthé Zoltán

Kiss B. Atilla alaposan beugrott a nagybőgőbe. A 111 oldalas pályázatában egyetlenegyszer sem említi név szerint az előző vezetők bármelyikét, és kijelenti: az elmúlt időszakot lezárja, és megkezdi a jövő építését. Azt ígéri, felszámolja azt a valóban problematikus gyakorlatot, hogy a turnékat és részben a szerzői jogok megszerzését kiszervezi a színház a – főigazgatói kinevezéséig – Lőrinczy vezette Pentaton Kft.-nek.

Kiss B. nem csinál titkot abból, hogy kevésre becsüli az előző vezetés legnagyobb büszkeségét – és jelentős jövedelemforrását –, a nagyszámú külföldi vendégjátékot. A „turnékba menekülés lehetett ugyan a rövid távú anyagi túlélés módja”, de szerinte mióta a fővárosi helyett állami fenntartásba került a színház, erre nincs szükség. Itthon és külföldön is a musical helyett az operettre akar koncentrálni. „Ki másnak lenne a feladata a János vitéznek és a Háry Jánosnak a megismertetése az egész világban, határon belül és azon túl, ha nem a nemzeti operettszínháznak?” – teszi fel a kérdést, persze arra nem kapunk választ, hogy a közönség mit szól majd a váltáshoz.

Pedig Kerényi nem öncélúan használta a musicaleket, a felfuttatásukkal mentette meg a 2001-ben átvett, üresen kongó, poros Operettszínházat. Hatásvadász musicalrendezéseivel épített fel sztárokat és lelkes, sőt fanatikus közönséget, amely eltartotta a színházat, és az operettek gyérülő és öregedő közönségét is részben pótolta.

Operettszínházi forrásaink szerint a közkedvelt musicalek kivezetésével szinte biztosan megrogy a színház költségvetése. (Elég nagy csapás volt a repertoár zömét adó Kerényi-rendezések lecserélése is a szexbotrány után.) Ezt Kiss B. is látja, ám Vidnyánszkyhoz hasonlóan a kieső piaci bevételek helyett növekvő állami támogatásra számít. S lehet, hogy okkal, ha ugyanis igaz, hogy a kieső tao-bevételeket beépítik a színházak költségvetésébe, azzal nagyot nyerhet az Operett, miközben jegyárbevételekből a töredékét sem tudná hozni, mint a korábbi menedzsment. Kiss B. a fenntartót is előre felkészíti, hogy foghíjas széksorok előtt fognak játszani, szerinte ugyanis „nem a bevétel kell legyen a mindent eldöntő szempont”, és „a szellemi táplálék és a biztos siker viszonyrendszerében az előbbi áll nyerésre”. Cserébe viszont az általa „nemzeti dalszínháznak” nevezett Operett „a magyar kulturális diplomácia zászlóshajója, nemzeti kulturális identitásunk, egyben az országról alkotott belső és külső kép meghatározó eleme” lesz. Olyan abszurditásokig is eljut a pályázatában, hogy szerinte az operett „magyar műfaj, Budapesten teljesedett ki, és hagyományai Budapesten alakultak ki”.

A trianoni béke századik évfordulójára musicalpályázatot ír ki – ezzel próbálja majd visszacsalogatni például a repertoárról bizonyára lekerülő Apáca Show közönségét. A külföldi musicaleket „fiatal szerzők történelmi, irodalmi személyiségek életéből merítkező magyar zenés játékokra, táncjátékokra, balladákra” cseréli. Látja, hogy az operett közönsége „generációváltás előtt áll”, de annak megválaszolására, hogy a mai tízen-huszonéveseket mivel hozná közelebb a Csárdáskirálynőhöz, már nem vállalkozik. Azt viszont világossá teszi, hogy az átdolgozásoktól tartózkodni fog. A legnagyobb probléma azonban az, hogy Kiss B. Atillának – bár elénekelt néhány operettszerepet – valójában semmi köze a műfajhoz, ő és stábja is az opera világából érkezett az Operettszínházba. Ahogy egyikük sem vezetett intézményt sem korábban.

Apáti Bence balettigazgató, a legvadabb kormánylapok megmondóemberévé vált sikeres táncos, korábban úgy nyilatkozott, nem vágyik vissza a balettba, nincsenek vezetői ambíciói. Kiss B. mégis rábeszélte, s bizonyára jól jönnek majd Apáti kormányzati kapcsolatai a radikális váltáshoz. A balettigazgatónak sincs egyetlen jó szava a jelen állapotokról, olyan szólótáncosokat szeretne, akik „nem büntetésnek, átmeneti állapotnak, esetleg az aktív táncos pályát követő levezetésnek” élik meg a tagságot. Pfeifer Gyula fő-zeneigazgató pedig azt írja a pályázatban, hogy az Operett „nem engedheti meg magának, hogy zenei produkciói haknibrigád szintjére süllyedjenek”. A Kerényi-féle Operettszínház sohasem a kiemelkedő művészi színvonaláról volt híres, gyakran kereste az olcsó népszerűséget, de mégis túlzás az a degradáló mód, ahogy az újsütetű főnökök minősítik az ott folyó munkát.

Kiss B. Atilla a színház ügyvezető igazgatójának a NER igazi fregoliemberét, Kriza Zsigmondot szerezte meg. A jogász végzettségű Kriza egyik alapítója a Vidnyánszky vezette Magyar Teátrumi Társaságnak. 2010 után fel is ívelt a karrierje: részt vehetett az új színházi törvény kidolgozásában, és a Müpa felügyelőbizottságába delegálták, 2011-ben miniszteri biztossá nevezték ki, onnan került a Magyar Cirkusz és Varieté élére. Kinevezése után menesztette a Fővárosi Nagycirkusz szinte teljes vezetését, ám onnan Fekete Péter – jelenlegi kulturális államtitkár – kifúrta. Nem hagyták az út szélén, a Millenáris Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója lett, ám ott kilenc hónap alatt, 2016 végén kitelt az ideje.

HAMVAY PÉTER


3755 Edmond Dantes 2018-11-11 15:27:43 [Válasz erre: 3754 Búbánat 2018-11-11 14:24:08]

Csak keveset hallgattam bele és majdnem minden próza volt, ami ennyi nagy énekes név mellett szinte luxus. Mégis örömmel olvasom bejegyzésedet, mert arról tanúskodik, hogy elfogadható lehet olyan feldolgozás, ami -mint írod- "szétrobbantva a műfaj hagyományosan elfogadott kereteit, nagyoperettből egyszerre kedves, magával ragadó zenés játékká és ízig-vérig komédiává változott." És ez operákra is igaz lehet!!


3754 Búbánat 2018-11-11 14:24:08

Tegnap este 21.05  és 23. 25 óra között az M5 csatorna leadta felvételről

Huszka Jenő - Martos Ferenc: Lili bárónő - Operett-fantázia két részletben

 140 perc, 2016

A Lili bárónő rendezője, Béres Attila a teátrum piciny Raktárszínházának intim terében álmodta meg a rendkívül bájos és mulatságos történetet, amely ezáltal szétrobbantva a műfaj hagyományosan elfogadott kereteit, nagyoperettből egyszerre kedves, magával ragadó zenés játékká és ízig-vérig komédiává változott.

"Érdekel a szituáció" _ mondja a nincstelen gróf, amikor komornyik-ruhába bújva vállalja, hogy szolgálatba áll a gazdag bárónál és leányánál. A gróf, aki komornyikot alakít, egyébként sikeres színpadi szerző; a lány, aki szerelmes lesz a komornyikba, színésznői álmokat dédelget. A színésznő, aki a szomszéd birtokon nyaral, meg szeretné szerezni a színpadi szerzőt; a lány a komornyikot; a lány apja pedig a grófot. A Lili bárónő "szituációjában" mindenki akar valakit _ mindenki mást és mégis ugyanazt.

"Miért szeretünk operettet hallgatni, nézni? Mert minden lehetséges benne, ugyanúgy, mint a mesékben."

Huszka Jenő egyik legnépszerűbb operettje igazi kikapcsolódást nyújt pazar humorával, közkedvelt melódiáival, hisz ki ne ismerné, "Az egy kis cigaretta", a "Tündérkirálynő légy a párom" "Egy férfi képe…" és a "Gyere, csókolj meg tubicám" című slágereket?

A Lili bárónő ezúttal egyszerre több és kevesebb is egy nagyoperettnél: csupán kilenc színész, egy zenész és egy hihetetlen történet, finom eleganciával, különösen intim szférában…

Szereposztás:

Lili bárónő _ Lukács Anita,

Illésházy gróf _ Dolhai Attila,

Malomszegi Báró _ Jantyik Csaba,

Becsey,tiszttartó _ Szolnoki Tibor,

Illésházy Agatha grófnő _ Lehoczky Zsuzsa,

Illésházy Krisztina grófnő _ Kalocsai Zsuzsa,

Frédi _ Kerényi Miklós Máté,

Clarisse _ Szendy Szilvi,

Minden szerepben _ Peller Károly.

Zongorán kísér: Szekeres László

 

Ez az operettközvetítés fent van a YouTube csatornán, a teljes előadás felvétele letölthető onnan.


3753 zenebaratmonika 2018-11-10 18:15:26 [Válasz erre: 3752 Edmond Dantes 2018-11-10 17:44:47]

Abban külföldi operett is van, tényleg jóval drágább volt, de gondolom vastagabb is.


3752 Edmond Dantes 2018-11-10 17:44:47 [Válasz erre: 3751 zenebaratmonika 2018-11-10 14:25:05]

Íme, már megrendelhető:

https://www.libri.hu/konyv/dr_winkler_gabor.a-magyar-operett.html

Én pedig most vettem észre, hogy ez a könyv nem azonos a szerző 2013-as, 2015-ben is kiadott, kétkötetes és jóval drágább Operettkönyvével:

https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&type=22&id=280000

 


3751 zenebaratmonika 2018-11-10 14:25:05 [Válasz erre: 3748 Búbánat 2018-11-03 23:42:40]

Már meg lehet venni?

Különben Huszka darabjait nem igen játszák más országban, viszont Ábrahám Pál népszerű német nyelvterületeken, sőt máshol is pl. Baltikum.


3750 Edmond Dantes 2018-11-10 09:43:38

Néhány -garantáltan politikamentes- információ az ez alatti HVG-cikkből.

Kiss B.Atilla felszámolná a turnék és részben a szerzői jogok eddigi kiszervezésének problematikusnak tartott gyakorlatát. Sok éve a Lőrinczy György által vezetett Pentaton Kft bonyolította ezeket a tevékenységeket. (kieg. tőlem: a Pentaton Kft tulajdonosa Kolosi Tamásné Zimányi Zsófia, a Budapesti Fesztiválközpont egykori igazgatója.) Kiss B. Atilla kevésre becsüli a külföldi vendégjátékokat, azokat a "rövid távú anyagi túlélés módjának" tekinti. Szerinte a nemzeti operettszínház feladata a János vitéz és a Háry János játszása, megismertetése az egész világban, határon belül és azon túl. A közkedvelt musicaleket kivezeti.  Az arculat- és repertoárváltás következtében várhatóan fogyatkozó közönség és piaci bevételek helyett -a Nemzetit irányító Vidnyánszky Attilához hasonlóan- növekvő állami támogatásra számít. Kiss B. a fenntartót is előre felkészíti, hogy foghíjas széksorok előtt fognak játszani, szerinte a "nemzeti dalszínház (sic!) a magyar kulturális diplomácia zászlóshajója, nemzeti kulturális identitásunk, egyben az országról alkotott belső és külső kép meghatározó eleme" lesz. Szerinte az operett "magyar műfaj, Budapesten teljesedett ki, és hagyományai Budapesten alakultak ki". A trianoni béke századik évfordulójára musicalpályázatot ír ki...a külföldi musicaleket "fiatal szerzők történelmi, irodalmi személyiségek életéből merítkező magyar zenés játékokra, táncjátékokra, balladákra" cseréli.


3749 Edmond Dantes 2018-11-09 21:30:37

Trianon-musicallel száll be a kultúrharcba az Operettszínház

A korábbi, szintén fideszes vezetés, úgy látszik, nem bizonyult elég nemzetinek. Kérdés, hogy mennyire lehet megtartani a Kero-korszak nézőit.

Kiss B. Atilla hozza a mentét, Apáti Bence pedig a pitbullokat – magyarázza egy színházi ember, miért a Magyar Művészeti Akadémia tagja, az operaénekes Kiss B. Atilla és a balettcipőt a kormánypárti publicista tollára cserélő Apáti Bence vezetheti jövő februártól a nemrégiben sok vihart megélt Operettszínházat.

Kiss B. Atilla a 111 oldalas pályázatában egyetlenegyszer sem említi név szerint az előző vezetők bármelyikét, és kijelenti, az elmúlt időszakot lezárja, és megkezdi a jövő építését. Itthon és külföldön is a musical helyett az operettre akar koncentrálni.

Pedig a zaklatási ügye miatt távozni kényszerülő Kerényi Miklós Gábor annak idején nem öncélúan használta a musicaleket, a felfuttatásukkal mentette meg a 2001-ben átvett, üresen kongó, poros Operettszínházat. A HVG operettszínházi forrásai szerint a közkedvelt musicalek kivezetésével szinte biztosan megrogy a színház költségvetése.

Az új vezetés mindenesetre a trianoni béke századik évfordulójára musicalpályázatot ír ki – ezzel próbálja meg visszacsalogatni például a repertoárról bizonyára lekerülő Apáca Show közönségét.

(Teljes cikk a HVG friss számában)


3748 Búbánat 2018-11-03 23:42:40

Végre megjelent a várt könyv!

Winkler Gábor: A magyar operett

Holnap Kiadó kft, 2018

„Az operett mára hungarikum, Huszka, Lehár, Kálmán Imre darabjait ma is világszerte játsszák nagy sikerrel. És ki ne ismerné Fedák Sári, Honthy Hanna, a Latabár testvérek vagy Kabos Gyula nevét? Mi a titok hát? A csillogó díszletek, a gyönyörű jelmezek, a színészek játék-, ének- és tánctudása? Mindez együtt adja az operett csodálatos egyvelegét, a felhőtlen kikapcsolódás élményét.

Könyvünk bemutatja a műfaj fejlődését a kezdetektől napjainkig, végigvezet legfontosabb színészeinek arcképcsarnokán és megismertet az operett szolgálatába állt színházakkal. Reméljük, hogy az olvasottak hatására az operett szerelmesei még szerelmesebbek lesznek, kritikusai számára pedig feltárulnak e könnyűnek kikiáltott műfaj mélységei.”

 


3747 Búbánat 2018-11-02 12:10:47 [Válasz erre: 3746 Búbánat 2018-11-02 11:34:14]

Múltidézés

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (8) befejező rész

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

A vezetett csoport

A zenekar gyakran kap megrovó kritikát, és nem mindig joggal, bár némi erősítésre rászorulna. De amikor a Figaro házasságát - őket mellőzve - a MÁV-zenekar játszotta, érthető volt, hogy bántotta őket a házon belül ért méltánytalanság a jobbító támogatás helyett.

Az énekkar abban a hibában szenved, amiben sajnos csaknem minden honi társa: nem ártana pár fiatal erő felkutatása, némi vérfrissítés. Addig is a karigazgató Rónai Pál mindent elkövet a tiszta hangzásért, a jó zenei színvonalért - a rátermettebb színpadi játék már a prózai vezetők dolga lenne.

Ami a tánckart illeti, Bogár Richárd szinte mindent tud, amit egy modern táncokkal élő színházban tudni kell; sokszor remek, amit kvalitásos élvonalbeli táncosnőivel és a jó közepes színvonalat megütő női és férfi táncosokkal produkál. (Ez utóbbiakkal kapcsolatban csak egyetlen halk megjegyzés, ami persze hangos felhördülést fog kiváltani. Az én fiatalkoromban színházi embernek maszkírozható feje kellett hogy legyen, bajusz, szakáll és különleges fürtök nélkül; ebben az egyben osztoztak a papokkal. Ma viszont azt kell látnunk, hogy „gombfejű" ifjaink egyazon vállig érő hajjal táncolják szerepüket, akár magyar paraszt, bécsi kadét, vagy kínai kuli is az!) Bogár Richárd képességeinek felmérésénél azonban figyelembe kell venni, hogy kifejezési formái tévedhetetlenül modernek, és a régimódibb táncok nem állnak jól neki, még koreográfusként sem. S bár a vendégként meghívott Pethő László munkája (Luxemburg grófja) hibátlanul ötletes és ízléses, a színház kiváló balettmestere, Géczy Éva sikeres operaházi pályafutása során birtokában van a Bogárból hiányzó képességek (keringő, tangó stb.) betanításának. Tudásával kár nem élni; a színésztáncok beállítására viszont Richter Károly már eddig is alkalmasnak bizonyult.

Ami a színészeket illeti,

Domonkos Zsuzsa mintha valamiféle primadonnatankönyvből lépett volna ki: fölényes (néha kissé a kelleténél fölényesebb és több melegséget kívánó) játékkal, kitűnő megjelenéssel, kellő tánctudással és énekkel - ez utóbbinál a mai időkben tapasztalható és néha jelentkező kis szeplők inkább tanári hibák.

Tiboldi Mária viszont jelenség: játékának, hangjának vannak, lehetnek hiányosságai, de ha megjelenik a színpadon, a reflektorok ragyogóbban világítanak, és megtelik vele a kulisszák világa. Kovács Brigitta kulturáltan énekel, előnyös a megjelenése, elég biztonságosan mozog, s ami primadonna voltához kell, azt az idő majd meghozza.

Morvay Pálma megjelenésének és játékának egyelőre még nincs aranyfedezete; reméljük, hogy idővel majd lesz.

Póka Évát a színház vezető színésznőnek szerződtette, de egyelőre csak a rádióban hallhatjuk (elég sokszor), színpadon még nem láthattuk, pontosabban egyelőre csak a Madách Színházban mutathatta meg Almási Éva árnyékában, ha nem is oroszlán-, de legalább macskakörmeit.

Marik Péter a színház kétségtelenül vezető bonvivánja. Nem cé-s tenor (állítólag még Caruso sem volt az!), de hangja szinte wagnerien sötét és kifejező, megjelenése férfias, minden szerepformálásának elhitető ereje van; kívánjuk: úgy gazdálkodhasson jó képességeivel, hogy joggal foglalhassa el Sárdy János megüresedett trónját.

Jankovits József és Virágh József esetében a Domonkos -Tiboldi probléma ismétlődik meg: Virágh jobban játszik és hibátlanabbul énekel, Jankovits viszont sikeresebben tudja magát a közönséggel elfogadtatni.

Farkas Bálint Vámos László telitalálata: nem olyan profi, mint Németh Sándor, de mindig oda talál, ahová ütni akar: kedvességével, ügyességével feltétlenül hatásosak alakításai.

Hidvégi Miklóst tévedés lenne ugyanebbe a kategóriába sorolni; hiszem, hogy nem született táncoskomikus, hanem -- s ezt a Zsuzsanna és a vének megejtően bensőséges, lírai alakításával és a Pipin káoszából kimagasló prózai mondataival is igazolta - másfajta feladatok méltóbbak lennének tehetségéhez.

Udvarias Katalin jellemszínésznő, s őt operettprimadonnaként a közönségre erőltetni hiba, mint ahogy nehéz végre igazi szerepkört találni

Zsadon Andreának és Kokas Lászlónak: egyikőjük kiművelt hangjához sem járulnak primadonnai, illetve bonviváni külsőségek, szubrettként és táncoskomikusként pedig kár énektudásukat elpazarolni.

Oszvald Marika született szubrett, pontosabban énekes-táncos naiva, akinek csak egy félnivalója van: vajon mai kiváló képességei kiállják-e majd az idők próbáját, és sikerül-e asszonnyá érnie.

Kovács Zsuzsa csinos is, jól énekel és táncol, a közönség mintha mégsem fogadná feltétlenül el, és szívesebben emlékszik remek szinkronalakításaira    (K ó r h á z  a  v á r o s s z é l é n!).

Gallai Judit mint a vidék egyik legkülönb operaénekesnője ért az Operettszínházba,

Medgyesi Mária pedig nagyszerű prózai tudásával jeleskedik elsősorban; a színház dolga lenne méltó helyre tenni őket.

A Maros Gábor-jelenségtől - ha szabad ezt a kifejezést használni - külön kell szólni. Harmadszor tagja a Fővárosi Operettszínháznak; közben megjárta a József Attila Színházat, nagy drámai sikerekkel., és az Állami Operaházat, ahol Mozartot is énekelt. Az előbbi helyről nyilván másfajta ambíciók vonzották el, az utóbbiban pedig a magasra tett mércének nem felelt meg. Úgy látszik azonban, hogy a klasszikus prózai és még klasszikusabb zeneszerzők kényszerű fegyelme alól szabadulva, most harmadszorra is megújított munkahelyén boldogan fürdik a béklyók és a komoly rendszabályok elveszítésében, és olyan szabadosságokat enged meg magának, melyektől ezt a fiatal és kétségtelenül tehetséges művészt vezetőinek kellene megóvniuk.

Egyetlen komika szerepel rendre a színpadon: Halász Aranka, akinek humorvénája mellett s ez mifelénk ritkaság - még erotikus vonzása is van. Ugyanakkor a színház által - ki tudja, miért? - favorizált Benkóczy Zoltán egyelőre még nem vezető színész, és epizódjaiban is több ízlést, önmérsékletet kellene tanúsítania, tartózkodnia minden olyan eszköztől, amelyet sajnos csak a közönségesség szavával tudok jellemezni.

Felföldi Anikó ez idő tájt a színház egyetlen musicalszínésznője, s ebben színházát az sem zavarja, hogy előnyös külseje és jó adottságai jóvoltából határainkon túl, számos fővárosban játszik operett-főszerepeket.

Ugyanígy Harsányi Frigyes az egyetlen musicalhősnek nyilvánított tagja a színháznak, s erre maximális muzikalitása, férfias kedvessége, színészi képzettsége jogosítja fel. A színház díszére és becsületére válik, hogy sok a jó karakterszínésze.

A sor élén a hibátlan magyarsággal beszélő (sajnos manapság már ez is érdem!) és mindig behízelgően kedves Mednyánszky Ági áll, és a komikai szerepkörre sikeresen átevezgető Kovács Iby, no meg a főként prostituáltak szerepkörére kárhoztatott Csongrádi Kata, aki pedig a Zsuzsanna és a vénekben merőben másfajta képességeiről is tanúbizonyságot tett.

Arányi Adrienne alakításai mindig ki fogástalanul karakteresek, éppúgy, mint a férfiak közül Csanaki Józseféi;

Varga Tibor realista fogantatású prózamondóként jeleskedik elsősorban, Pagonyi János tehetségével - valljuk be - rosszul sáfárkodtunk, viszont Magasházy István - persze operettszinten - a fiatal Garas groteszk-komikusi erényeit csillantja néha fel.

Henkel Gyula, Tauz Lajos, Széki József is mindig ízléssel, becsülettel áll helyt,

és még mindig helye lenne e színpadon az idő előtt visszavonult, szépséges és remek énektechnikájú Kiss Ilonának is.

Gárday Gábor énekes-színész, s itt a hangsúly a szóösszetétel első részén van; egy vidéki operában nagyobb szükség lenne rá;

Csere László pedig egyelőre szereposztási tévedések áldozata: kezdőként nem lett volna szabad őt Németh Sándorral lekettőzni (Pipin), és tinédzserarccal a Luxemburg egyik öregedő lordját játszatni vele.

Latabár Kálmán mintha kezdené levetni az örökletes és nem utánzásból fakadó nyűgöt; egyszer talán még módjában lesz a nagy családi elődök nyomába lépni.

 

Epilógus

Mindent összegezve: érezni kell, hogy nem ritka az a helyzet, amikor a vezetőség, a színészek és a rendezők a karzat uszályába kerülnek. Őrzők, vigyázni kell - sokkal jobban vigyázni - a strázsán! A színháztudományok e sorok írójánál magasabb szintű ismerője, Ungvári Tamás írja (Magyar Nemzet, 1984. I. 23.), hogy „a művészetben nem különösebb cél szórakoztatni. A szórakoztatás legföljebb a művészet mellékterméke; olyan, mint a gázgyártásban a koksz, és a legőszintébb minden nemes szórakoztatásban a pretenció, az igény a művésziességre" . Nos, erről az igényről a Fővárosi Operettszínházban nem szabad megfeledkezni. És még valamit: ismerve a színházak, színészek és kritikusok gyakran övön aluli ütésekkel tarkított viszálykodásait, sietek kijelenteni, hogy az elmúlt évadok előadásait túlnyomórészt nem sajtómeghívóval, hanem pénztárnál vett jeggyel láttam, s a színházban emberi és művészi szinten méltó kollégákon kívül se barátom, barátnőm, se rokonom nincs.

Akit pedig e túlságosan is bőséges beszámolóból kifelejtettem volna, attól eleve elnézést kérek.

(vége)






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.