Bejelentkezés Regisztráció

Operett, mint színpadi műfaj


3746 Búbánat 2018-11-02 11:34:14 [Válasz erre: 3745 Búbánat 2018-11-02 11:24:14]

Múltidézés

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (7)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

Az aranycsapat

A Gáspár Margit által kialakított és sok sikert megért, összekovácsolódott tagokból mindannyiunk örömére még e percben hárman is aktív tagjai a színháznak: Hadics László, Németh Marika és Petress Zsuzsa. A sorrendet nemcsak az ábécé, de az értékrend is megszabja:

Hadics László az, aki bonviván korában sem volt a szakmai zsargonban „szívdöglesztő bájgúnárnak" titulálható, s az évek múlásával csak gazdagodott színészi és emberi értéke: mindig ízléses, mindig férfias, mindig karakteres az alakítása, és humoros szerepeiben sosem túloz.

Németh Marika az évtizedeket nyomtalanul hagyva maga mögött ma is hibátlan énektudással és hódító megjelenéssel büszkélkedhet. Az előbbit azonban feltétlen elismeréssel említjük, az utóbbit némi fenntartással: primadonnai külsőségei mintha valamiféle régvolt operettvilágot idéznének (ha a fiatalok megnéznék - nem nézik meg! - azt mondanák rá, hogy „cikis" !), és számára is - úgy látszik - ez a legkellemesebb állapot: még mindig szívesebben ugrik be a fiatal Ilona (Cigányszerelem) primadonnaszerepébe, mint hogy Fleuryt (Luxemburg grófja) és Cecíliát (Csárdáskirálynő) játssza. Úgy tűnik, mintha amúgy Honthy-módra kikikacsingatna szerepe mögül, mondván: azért én ennél sokkal fiatalabb vagyok! Mi mégis a legszívesebben arra a Németh Marikára emlékezünk, aki Heltai prózájában megmutatta, mennyi humora, öniróniája és jellemábrázoló ereje van.

Ami Petress Zsuzsát illeti, talán a legnagyobb dicséret számára, ha nyugodt lélekkel leírhatjuk: a múlt hangosfilmjében Gábor Miklós és az újabb musicalben Bessenyei Ferenc mellett sem kellett lépéshátrányt sem elszenvednie, még a Halálos szerelem nem feltétlenül testére szabott szerepében is csillogtatja prózai erényét, hogy a Marica grófnő komikájáról ne is szóljunk.

Hogy e háromtagú aranycsapathoz csatlakozó másik kettő közül elsőnek Lehoczky Zsuzsát említjük, annak oka van: nemcsak Petress, de a sugárzó jelenségként mindig felragyogó Lehoczky is az önpusztító művészek sorába tartozik; én még hallottam Petresst a Bohémélet Mimi-áriáját hibátlanul elénekelni, s hogy a hangját nem tartotta kellőképpen karban, annak nem az évek múlása az oka (lásd Németh Marika!), ahogy Lehoczky Zsuzsát is kimondhatatlan örömmel láttuk viszont a Halálos tavasz hibátlanul tökéletes főszereplőjeként, mert egyébként inkább lemondja előadásait, mint hogy azokon közönségét megcsalná. A Luxemburg grófjának plakátján például csak a neve szerepel, de annak színpadára még egyetlenegyszer sem lépett.

(Mayer Arankát, a színház új tagját - akit a plakát szintén hirdet - családi örömök tartják vissza a bemutatkozástól).

A jogos ötödik a díszes sorban Németh Sándor, aki ma „a" táncos-komikus a pályán, és felfutását azóta figyelve, amióta egyetlen mondattal kiugrott A mosoly országában a karból, úgy érezzük: bármelyik prózai színházban megállná a helyét, és csak sajnálhatjuk, hogy Bécs lassanként inkább mondhatja vezető színészének, mint Budapest.

 

(folytatom)


3745 Búbánat 2018-11-02 11:24:14 [Válasz erre: 3744 Búbánat 2018-11-02 11:17:42]

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (6)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

A zenei vezetésről

Visszatérve pár sor erejéig (bár többet érdemelne!) a zenei irányításra: a Bródy Tamástól Oberfrank Gézáig annyi kitűnő muzsikus által elhagyott posztot jelenleg Makláry László tölti be, aki ugyan az ominózus karmesterversenyen két alkalommal sem jutott túl az elődöntőn, ami nem jelenti egyben azt, hogy zenei vezetővé avanzsálva nem fogja tudni megállni a helyét; énekes színészei bizalmát máris élvezi (hát még ha az ütéstechnikája fejlődik!), és miután ambiciózus, műfajértő és zeneszerető fiatalember, nyilván minden igyekezetével el fog sajátítani mindenkitől minden megtanulhatót. Váradi Katalin fegyelmét, pontosságát, stílusismeretét az Operaházból hozta magával, s mindezt nyilván csak fejleszteni fogja (mintegy zárójelben s némiképp tréfás-komolyan csak arra kérjük: a bemutatók függönye előtt hordott férfiszmokingját cserélje fel nőiesebb viselettel). Orosz István a színház nagyon szimpatikus zenei mindenese: ugyanolyan megbízható, szakszerű karmester, mint amilyen zongorakísérő a Zsebszínházban, ahol igazán nem kaphat különb segítőtársat munkájában, mint a mindig kiváló Balassa P. Tamást. 

(folytatom)


3744 Búbánat 2018-11-02 11:17:42 [Válasz erre: 3743 Búbánat 2018-11-02 11:05:14]

Múltidézés

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (5)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

Nyugdíjban, sértődötten, eltávozva, elbocsátva és vendégségben

A legnagyobb érvágást a színészi gárdában Feleki Kamill visszavonhatatlannak látszó távozása okozta: ez a páratlan színész éveken át tartotta életben e színház kulisszái között az igazi szívmeleg emberi hangot; távozása éppúgy pótolhatatlan máig is, mint Fónay Márta és Zentay Anna nyugdíjba vonulása. Fónay bűbájos humora, kedves dalolása, Zentay hibátlan énektudása és karakterizáló képessége igazi hiánycikke a Fővárosi Operettszínháznak. De kár volt vissza nem tartani Rátonyi Róbertet, e műfaj mesteri ismerőjét, aki új munkakörében pódiumon, rádióban, tévében, de olykor jelenlegi anyaszínházában sem tagadja meg zenés múltját, csak éppen régi munkahelye küszöbét nem hajlandó átlépni. A következő időszak érzékeny vérvesztesége Galambos Erzsi elszerződése volt, éppen olyankor, amidőn szakmai mesterségtudásban szinte Hontby Hanna nívójára emelkedett. De vajon mi késztette távozásra Kishonti Ildikót, aki mintha egyenesen a modern musicalek művelésére született volna, s akinek képességei most éppúgy ragyognak a Macskákban, mint filmszerepében, vajon kinek a bűne, hogy nem kerestek megfelelő szerepeket Várhegyi Teréz számára, akiből akár egy korszerű, különleges Gaál Franciskát is lehetett volna kreálni?! Kár volt elengedni - elbocsátani? --a színház legszebb belcanto-tenorjával rendelkező Rózsa Sándort, és elengedni annak idején Vogt Károlyt, aki a La Mancha lovagjában, majd új színházában a Villan meg a többiekkel igazolta, hogy férfias kiállásával, zengő hangjával ideális musicalszínész. Rácz Tiborból (e sorok írójának csak névrokona!) feltétlenül megfelelő táncoskomikus-utánpótlást lehetett volna nevelni; ezt Szegeden, majd Zalaegerszegen vélt szerepkörén túlmenően is igazolta, és a Rock Színház helyett Szolnoki Tibornak is régen a Fővárosi Operettszínházban lenne a helye. (Ez most az évad végén megtörtént: Szolnoki az Operettszínház tagja lett.)

Szólni kell Suka Sándorról is, aki nyugdíjban van ugyan, de folyamatosan játszik a színházban. Nagyon igazságtalan őt állandóan Latabárral és Felekivel összevetni. Ő Suka Sándor, a maga értékes emberábrázoló képességével, fanyar humorával, nemes prózán érlelődött jellemteremtő erejével, arra viszont vigyáznia kellene, hogy néhanapján ne ragadtassa magát ízetlen rögtönzésekre („Siess, az egyik lábad itt, a másikat pedig áztasd be!" , vagy „A szívem dobog, a lábam pedig meszesedik!" stb.). De ez legalább annyira a művészi vezetés dolga, mint az övé.

Ami pedig a vendégszerepléseket illeti, mindig adódnak és adódhatnak olyan szerepek, amelyeket a törzsgárda tagjaival nem lehet megoldani: a La Mancha lovagja előadhatatlan lett volna Darvas lván, a My fair lady Básti Lajos, a Hegedűs a háztetőn Bessenyei Ferenc nélkül, s bizony a Bozzi úr is megsínylette Latinovits Zoltán tragikus halálát. A harmatgyenge Szerdán tavasz lesz egy percig sem élt volna meg Dayka Margit zsenialitása nélkül, és Kozák Andrásról is itt derült ki, mennyi érzéke van ehhez a műfaihoz is. A Halálos szerelemhez nehezen lehetett volna alkalmasabb főszereplőt találni, mint a megindítóan kedves Csákányi Lászlót. Nem ugyanez a helyzet Pitti Katalinnal és Leblanc Győzővel, akik - s ezt sietve leszögezzük - érthetően, szépen énekelnek, kulturáltan mozognak, színpadképesen mondanak prózát is, csak éppen a színház annyi maga nevelte primadonnával és bonvivánnal rendelkezik, hogy a színházak mai, érthetően feszített gazdálkodási rendje mellett két vendég napi több ezer forintos gázsi terhe megengedhető-e? Nem kellett volna-e inkább még egy Sir Basilt keresni a Luxemburg grófjához, hogy a három szereposztás ellenére se maradjon el előadás Suka influenzája miatt? Hogy azonban az esetleges vendégszereplések jogosságát mégis igazoljuk, leírjuk, hogy a Luxemburg grófjában Karádi Judit m. v. végleges szerződtetése nyereségnek ígérkezne.

 

(folytatom)


3743 Búbánat 2018-11-02 11:05:14 [Válasz erre: 3742 Búbánat 2018-11-02 10:51:17]

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (4)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

A művészeti vezetés

A rendezők sorában elsőnek az új művészeti vezető-főrendezőt, Horváth Zoltánt kell megemlíteni, akinek az elmúlt pár hónap alatt (ennek java részét is külföldön töltötte) még nem lehetett módja, hogy igazi képességeit ezen a - számára új - színtéren megmutassa (a Szabin nők elrablásának kudarca nem varrható az ő nyakába!). Az elmúlt években (évtizedekben) egyike volt legtehetségesebb, leginvenciózusabb és legízlésesebb operarendezőinknek, és meg kell gondolnunk, hogy Nicolaitól Straussig és Puccinitől Lehárig nem is olyan nagy az ugrás, mint ahogy egyesek vélik. Bízunk Horváth Zoltán tehetségében, szervező-erejében és főként abban, hogy a néha jogosan diktatorikusnak mondott kemény kéz módszerével helyrerázza mindazt, ami ebben a színházban helyrerázandó.

A színház élvonalbeli rendezője Seregi László, aki számtalan színházban számtalan műfajjal birkózott már meg, és olyan darabokkal jutott fel a csúcsra, mint mondjuk O'Neill drámája, a Vágy a szilfák alatt. Egyike azoknak a színházi szakembereknek, aki hisz a könnyű zenés műfajok létjogosultságában is, ha meg is rekedt e műfaj századeleji romantikus és túlságosan is komolyan vett változatánál. Ha újításról van szó, nem mindig nyúl szerencsés kézzel a lehetőségekhez, a gyeplőt sajnálatos módon közben mindig kiengedi a kezéből, ami az előadások lezülléséhez vezet, s így fordulhat elő, hogy például a Marica grófnőben a táncoskomikus (de csak az egyik!) a felvett kacagány végével mint a péniszével játszik, és azt énekli: „Én ott lakom - a Marosnál." Ez minden más színházban szigorú fegyelmit vonna maga után, itt vastapsot s a vezetőség dicséretét kapja jutalmul. Ismételjük: Seregi László hisz a műfajban, s ha kellő figyelemmel, türelemmel és önmérsékléssel áll hozzá egy-egy darabhoz, európai szinten műveli is azt. Többet kellene azonban az előadásokkal menet közben is törődnie, és a közreműködőket éppúgy, mint önmagát a próbák és az előadások folyamán fokozott fegyelem korlátai közé szorítani.

A másik rendező, Kerényi Miklós Gábor két arcát mutatta meg az általa rendezett darabokban, a Zsuzsanna és a vénekben Kerényi meghitt, lírai hangot ütött és üttetett meg, a másik kettő a harmatosan gyenge Szerdán tavasz lesz és a példátlanul gyenge Pipin esetében a darabok hibáit még valamiféle rendezői erőszakosság is terhelte; tömegek torlódásában, ködfüstök gomolygásában, vezető színészek félreállításában nem történt semmi, csak a rendező „kivagyisága" jött le a nézőtérre, s ez bizony nagy hiba. Kerényi Miklós Gábor-nak van még mit és van kitől tanulnia: több mértéktartást és emberséget, szakértelmet. Mikolay László a Nebáncsvirágban mindössze azt tudta igazolni, hogy jól konzervált mindent, ami annak idején a bemutató erénye volt, s ez nem kis érdem, Hegedüs László viszont a Halálos szerelemben értő színészvezetéssel, ízléses ötletekkel, hangulatteremtő erővel játszatta el a kellemes darabot.

 

(Folytatom)


3742 Búbánat 2018-11-02 10:51:17 [Válasz erre: 3741 Búbánat 2018-11-02 10:18:34]

Múltidézés

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (3)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

A műsorrendről

A színházi szakmában manapság divat a sértődöttség. A Fővárosi Operettszínház például azért sértődött - pedig ez intézménynél egyetemlegesen ritkán fordul elő -, mert egyaránt kell operettet és musicalt játszania. Nos, a Petőfi Színház bezáratása kétségtelenül hiba volt. De közben felnőtt egy generáció (s erre a rádió és a tévé egyaránt tanú!), amely tudatában van annak, hogy a színészet valamiféle egyetemes hivatás: nem lehet csak prózát mondani, csak énekelni vagy csak jól táncolni. De ha színház kell példának: érdemes megnézni, miképp játszik ének- és tánckar nélkül operettet a József Attila Színház (A régi nyár Törőcsikkel, Borbás Gabival, Kalóval, Makay Sándorral - Iglódi irányítása mellett), miként musicalt a Madách Színház (a Macskák Almási Évával, Haumann-nal -- Szirtes Tamás és a „másik" , a koreográfus Seregi László rendezésében), a főiskolai hasonló nemű vizsgaelőadásokról nem is szólva. S ha netán a színház még egyszer A szabin nők elrablása felé nyúlna (remélhetőleg soha többé!), akkor nézzék meg, miképp játszanak zenés vígjátékot a Játékszínben olyan prózai színészek, mint Molnár Piroska, Benedek Miklós és Szacsvay László -- Verebes István rendezésében. De nem is kell a színház falai közül kitekinteni; elég mindössze visszaemlékezni, milyen pompás volt (most már ebben a színházban!) Seregi La Mancha lovagja és My fair lady musicalrendezése, milyen európai színvonalat képviselt az általa irányított Mosoly országa-előadás (amelyet e sorok írója ugyan jobban portalaníthatott volna), vagy hogy Vámos László milyen remekbe formálta a Hegedűs a háztetőnt és a West Side Storyt, másfelől pedig olyan előadást produkált A denevérből, amely egyszerre volt „echt wienerisch" és sziporkázóan modern. A zenei vezetés pedig Bródytól Lendvayn és Hidason át Oberfrank Gézáig felívelve odáig nemesítette a társulatot, hogy az még a Figaro házassága nem feltétlenül szükséges kísérletére is vállalkozhatott. Kétféle műfaj - kétféle képesség? Vajon az Állami Operaházban ugyanazok éneklik a Mozart-szerepeket, mint a Wagner-operákét, és a jó Pamina feltétlenül jó Sieglinde is? Semmiképpen sem. De egyazon színház tagjai, egyazon műfaj művészei mind, és a hangsúly ezen van, nem pedig a műforma differenciáin. Az adott helyzetben amúgy sem lehet változtatni, megfelelni azonban jó műsorpolitikával lehet. Nos, ez a jelenben, a közelebbi és távolabbi félmúltban nem mondható túlzottan sikeresnek. Új magyar operett már régóta nem született, s a klasszikusnak nevezettek mintha megrekedtek volna Lehárnál és Kálmánnál, néhanapján egy-egy Szirmai vagy Jacobi-darabbal fűszerezve az étrendet. Vajon nem ebben a színházban mutatták be a Mária főhadnagyot és a Szabadság, szerelem című operettet, és vajon méltányos-e a bécsi mintájú magyar operett legmagyarabb képviselőjéről, Huszka Jenőről végképp megfeledkezni? Még jobban, mint Ábrahám Pálról, Eisemann Mihályról, a kismesternek számító Lajtáról és Brodszkyról, hogy a kortárs Kerekes Jánosról és Tamássy Zdenkóról ne is szóljunk? Amikor a színház egy kétszemélyes (!) musical próbáival a férfi szereplő életveszélyes sebesülése miatt kénytelen volt leállni, a félresikerült és nem e színházba való tánc- és slágerzenével megtűzdelt Szabin nők elrablása helyett senkinek sem jutott eszébe, mondjuk, az ugyancsak tánc- és énekkar nélkül rövid idő alatt kihozható Tündérlaki lányok, a Zenebona, Az utolsó Verebélyi lány - hogy a sok többit ne is említsük?! Marad tehát Lehár és Kálmán, a Cigányszerelem szokványos rendezésben és előadásban, Jacobi Leányvására a tizedik előadáson széthulló és sajnos ripacskodó interpretálásban, a Marica a nagyszerű regényíró Kardos G. György által, aki pedig e könnyebb műfajnak is híve, túlírt és túlbonyolított megfogalmazásban, a Luxemburg grófja pedig alaposan lecsupaszítva prózai anyagában (pedig azt Kellér és Békeffy évtizedekre helyre tette, és Gábor Andor verseit Szenes Iván a nagy elődhöz méltó versszövegekkel egészítette ki), a zenei tükör pedig valamiféle kaotikus egyveleggé változott: az egyik Fleury a Honthy által népszerűsített, szellemes belépőt énekli, a másik egy egyveleget, amely az „Ajk az ajkon" -tól kezdve sok Lehár-slágert melegít fel; Angéla darabbeli belépője helyett egy ismeretlen Lehár-számot énekel (méghozzá minden primadonna mást-mást!), és a balett a más célra íródott Arany-ezüst keringőre táncol. Így lett a jól modernizált darabból szövegkanavász, esztrád zeneszámokkal dúsítva. Magyar musical egy született, a Szerdán tavasz lesz, amelynek szövegírója a kitűnő filmrendező Bacsó Péter, aki bizony alaposan botladozik a számára teljesen idegen írói területen, és még e műfaj koronázatlan királyát, Fényes Szabolcsot is magával rántja: zenéje ötlettelen és dallamszegény. (A Toledói szerelmesek nem volt sem operett, sem musical. Kezdetben erősen megkurtított formában, de még így is végtelenül hosszú tragédiaként aratott kétes sikert a Katona József Színházban, azután Erdődy János ízléses tömörítéssel rövidebbre gyomlálta azt, hogy rádiós daljáték lehessen belőle, majd ismét fel kellett hígítani, így lett a Fővárosi Operettszínház méltatlanul megbukott produkciója, amin Behár György szimfonikus igényű, magasrendű zenéje sem tudott segíteni.) Ami a külhoni musicaleket illeti, a Chicago első látásra, a bemutató látványos külsőségeivel, e sorok íróját is megtévesztette, és lelkes szavakra indította; csak a pécsi, majd még inkább a kaposvári előadásból jöttem rá, hogy a darab egészen másról szól, a legkevésbé frakkot és lamét igénylő produkció. A Pipin a színház egyik legszégyellnivalóbb bukása, s ez a bérleti előadásokon is nehezen átevickélő darab még valutába is került. A Szabin nők elrablásáról már szóltunk; most csak annyit, hogy az egyébként a maga nemében jó zenés bohózat mindenütt alkalmasabb, mint a Fővárosi Operettszínházban, ahol a Rátkay- és Bilicsi-kaliberű főszereplőnek amúgy is híjával voltak. Záradékul e passzushoz még csak annyit, hogy a színház nézőterén az utóbbi időben fiatalokat alig látni. Az idősebbek pedig tapsolnak a nosztalgiázó daloknak („Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket" stb.), de minden színházi ember tudja, hogy az újrázás, a megrendelt csokrok dobálása és az előadást záró, néha kierőszakolt vastaps nem azonos a művészi sikerrel - annak sokkal mélyebb, többrétűbb tényezői vannak. Amikor e sorok írója még színésztanár volt (a növendékek sorában például Gordon Zsuzsával és Mensáros Lászlóval), sosem mulasztotta el elmesélni, hogy Gogol Revizorának nagyszerű polgármestere a Nemzeti Színházban egyszer úgy érezte, hogy elereszt az öve, és a nadrágja kezd lefelé csúszni, ő pedig - ki tudja, miért? - sosem viselt alsónadrágot. Vajon színháztörténetünk az ezen az estén kitörő és szűnni nem akaró tapsot jegyzi fel Rátkay Márton élete legjelentősebb sikerének?!! Hát ennyit az újrázásról, a csokrokról és a vastapsról. Ami a stúdiómunkát illeti, működik a házban egy úgynevezett Zsebszínház is, amelynek három bemutatója közül egyet sem kell szégyellnie. A Zsuzsanna és a vének ugyan rádiójátéknak íródott, de azt Hegedüs Géza nem hígította fel, hanem feldúsította páratlan színpadismerettel, nagy kultúrával és nagyszerű rímelőkészséggel. Szöllőssy András rádióbeli, inkább illusztráló jellegű zenéjét viszont Madarász Iván igen érdekes, jó muzsikájával cserélték fel. A Halálos szerelem Tabi László szívből jövő, mosolyos humorán és biztos darabépítkezésén, Nádas Gábor kellemes zenéjén túl három kitűnő szereppel is szolgál, ahogy a Lola Blaunak is ez a legfőbb érdeme: a többször átjátszott téma és a századelőre emlékeztető zene (a kitűnő versszövegek G. Dénes György munkája) nem állna meg egymagában, ha azt nem Galambos Erzsi játszotta volna el.

 

(folytatom)


3741 Búbánat 2018-11-02 10:18:34 [Válasz erre: 3739 Búbánat 2018-11-02 09:44:29]

Múltidézés

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (2)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóírat (1984. szeptember)

Az aranykor

 A színház aranykora elévülhetetlenül összeforrt Gáspár Margit nevével; a műfajnak egyáltalán nem kedvező időszakban, megküzdve minden túlzó ellenszéllel, pompás gárdát kovácsolt össze, és velük nemcsak a múlt sikereinek felújítási lehetőségeit harcolta ki (Lehár-, Kálmán-, Huszka-operettek), de új magyar darabok is bőven születtek műhelyében (Állami áruház, Palotaszálló, Aranycsillag, Valahol Délen, Két szerelem) ; olyan klasszikusokat mutatott be újra, mint a Bécsi diákok, a Szép Heléna, az Orfeusz az alvilágban, a Gerolsteini nagyhercegnő; a szovjet operettek legjavával is szolgált Gáspár Margit (Dohányon vett kapitány, Szabad szél, Havasi kürt) -- és ez a felsorolás mindössze vázlatos, mert e sorok írójának fogalmazás közben esetlegesen jutnak eszébe a címek. Gáspár Margit nagyszerű szakemberekből álló gárdával rendelkezett: még Nádasdy Kálmán és Mikó András is rendezett a színházban; az elvi munkában a színháztudományok olyan kitűnő doktora volt segítségére, mint Székely György, és itt kezdte felívelő pályáját Szinetár Miklós. Amikor Gáspár Margitot az ellenforradalom méltatlanul és szégyenletesen elsodorta a vártáról, a tisztulás hónapjaiban Szlovák László állt a helyére, és próbálta becsülettel, tisztességgel, hivatástudattal folytatni a nagy tudású előd munkáját. Nagyban segítségére volt ebben a műfaj legjobb zenei szakembere, a zenei vezető Bródy Tamás, akinek viszont olyan támaszai lehettek, mint a kitűnő képességű Breitner Tamás és a mindenkor megbízható, lelkiismeretes, tehetséges Gyulai Gaál Ferenc, míg a prózai irányítást Simon Zsuzsa vette a kezébe, hogy először vendégként, majd tagként a színházhoz kösse a műfaj akkori legjobb és legértőbb hívét, Seregi Lászlót. Az irányítás az évek folyamán sokban megváltozott: a művészeti vezetést a zenés műfajokban is mindig jeleskedő Vámos László vette át, s a zenei posztot előbb az egyébként kiváló Lendvay Kamilló és Hidas Frigyes, majd a csúcson Oberfrank Géza. A műsorrend és a társulat viszont...

(Folytatom)

 


3740 smaragd 2018-11-02 10:03:06 [Válasz erre: 3739 Búbánat 2018-11-02 09:44:29]

 

"Megalkotta a rádiósoperettet" ...azaz a rádióoperettet, mint rendező, Dr. Rácz György nevéhez fűződik az első rádióoperett, a darab zeneszerzője Kemény Egon volt. A "Májusfa" nagy sikere alapozta meg a Rádió Dalszínháza öt évtezeden át, sőt még tovább tartó sikersorozatát:

Kemény Egon - Mesterházi Lajos - Szász Péter - Romhányi József: „Májusfa” (1949. május 1.)

Nagyoperett rádióra, az első rádióoperett.

Szereplők: Fábry Edit (ének), Ferrari Violetta, Horváth Tivadar, Pándy Lajos, Darvas Iván, Kárpáti Zoltán, Rátonyi Róbert, Rafael Márta, Ruttkay Éva, Gera Zoltán

Rendező: Dr. Rácz György

A Fővárosi Operettszínház Zenekarát Majorossy Aladár vezényelte. A „Májusfa-keringőt” a rádiófelvételen (1950) Gyurkovics Mária énekelte, Nagy sikerére való tekintettel készült el az új rádiós műfajt teremtő darab szilveszteri változata: Kemény Egon - Szász Péter - Romhányi József: „Talán a csillagok” (1949. december 31.) Rádióoperett

Ezen a fórumon is feleleveníthetjük, jövőre lesz 70 éve.

Kemény Egon rádióoperettjei közül a "Krisztina kisasszony"-t (bemutató Magyar Rádióban:1959) a Miskolci Nemzeti Színház 1961-ben mutatta be.


3739 Búbánat 2018-11-02 09:44:29

Múltidézés

RÁCZ GYÖRGY: Operettvilág (1)

SZÍNHÁZ – Színházművészeti Elméleti és Kritikai Folyóirat (1984. szeptember)

E sorok írója nem szaktudós és nem kritikus, mindössze szereti az úgynevezett könnyű műfajt, és élete egy szakaszában szorgalmasan művelte is azt. Megalkotta a rádiósoperettet, s ezen belül megszerezte a Rádiónak a máig is egyetlen Kossuth-díjjal jutalmazott zenéjű daljátéknak, a Csinom Palkónak megérdemelt sikerét. Egy éven át volt a Fővárosi Víg Színház művészeti vezetője, ahol először lépett pesti színpadra Rajz János, és életében utoljára Medgyaszai Vilma, s ahol egy éven belül két revü ment százötven-százötven előadásban: a Peleskei nótárius és a Címe ismeretlen. Kétszemélyes, egész estét betöltő zenés vígjátékát (zene: Csanak Béla) száz alkalommal játszotta az akkori Bartók Teremben, és százszor országos turnén Tábori Nóra meg Horváth Tivadar; Kecskemét nemcsak bemutatta, de még ugyanabban az évben fel is újította Tamássy Zdenkóval írt operettjét, a címe: A boldogságra jól vigyázz! volt, és a József Attila Színházon kívül Békéscsaba és Szabadka is játszotta Csiky Gergely Kaviár című bohózatát, amelyet Fényes Szabolcs és Szenes Iván társaságában ültetett át zenés színpadra. Végül, de nem utoljára, ez év nyarán a Zichy-kastélyban immár hatszázadszor adják elő határainkon belül Lehár A mosoly országa című romantikus nagyoperettjét, s ennek megújított szövegkönyvét is e sorok írója „követte el" . Elegendő érv ez az alábbiak megírására? A műfajt szeretem és féltem, éppen úgy, mint az azt központilag művelő intézményt. S ez azért nem kevés.

Szezonvég áprilisban .. .

Operettország vagyunk - szoktuk rosszmájú és igaztalan pestiesen mondani, ami persze csak annyira igaz, mint mondjuk a rendőrviccek. Van viszont hazánkban egy operettvilág, még ha sokan rosszallják is ezt, még többen (sajnos a hivatásos kritikusok nagy része) tudomást sem akarnak venni róla. . . És e világ fővárosa a Fővárosi Operettszínház, minden vidéki színháznak (vagy szerencsére csak majdnem mindegyiknek) ez a bevételt gyarapító példaképe; minél több profitot hoz, annál többet tudunk az úgynevezett komoly műfaj istápolására fordítani. Hiszen volt e színháznak egy olyan - szerencsére hosszú - korszaka is, amikor száz előadás mindössze félsikernek számított, és olyan politikai, műfajellenes légkör is volt, amikor egy darabot csak Révai József mindenható tapsa és nevetése avatott sikerré, hozott vissza a szándékosan előidézett és megjósolt bukásból.

Már-már úgy tűnt, hogy ez a színház most, a Luxemburg grófja harmadik (1) szereposztásával és negyedik (!) primadonnája bemutatkozásával jószerivel áprilisban befejezte ez évi munkáját, ám a szezon legutolsó heteiben lezajlott musicalbemutató, a Kaméleon, mégis figyelmet érdemel. Ami magát a revümusicalnek hirdetett művet illeti, arról így, pár mondatban sok jó nem mondható el. Ami a műfaj-, illetve szóösszetétel második részét illeti: a színjáték szövegrésze meglehetősen sematikus, a jellemek még az úgynevezett könnyű műfajnál is szokatlanabb módon kontúrtalanok és sablonosak, a társszerző-koreográfus viszont önmagának állított fel a műfaj elsődlegesnek feltüntetett jellegzetességének, a revünek áthidalhatatlan akadályokat: pufajkában, ballonban, micisapkában, de még szatirikusnak elképzelt magyarosch táncképekkel sem tud a sokkal többre hivatott és képes Bogár Richárd mit kezdeni; a legtöbbet még a darab alkotói közül Máté Péter valósított meg a maga módján: zenéje kellemes, néha slágerképes, és kulturáltan hangszerelt.

Sokkal több örömet szerzett azonban az a néhány észrevétel, amellyel némely színész munkáját a későbbiekben írottakkal szemben magasabbra értékelhetjük. Vonatkozik ez elsősorban Kovács Zsuzsára, aki mintha ebben a szerepben mutathatta volna meg először, hogy mire és az eddigieknél mennyivel többre is képes, és Pagonyi Jánosra, aki kiemelkedő pályakezdőből sok önpusztító év után ismét legjobb formáját mutatja: alakítása messze felülemelkedik a megszokott operettsablonokon. Kisugárzása még darabbeli partnerére, Benkóczy Zoltánra is hat: most először láttuk őt epizódszerepében mértéktartónak, eredetinek, ízlésesen visszafogottnak; Udvarias Katalin fokozottan igazolta szereplésével, hogy nem primadonnaalkat, hanem jelentős jellemszínész, és Varga Tibor is csak megerősítette kitűnő karakterizálóképességeiről alkotott korábbi véleményünket, Gárday Gábor pedig kivételesen nem énekesi, hanem színészi arculatát mutatja, nem is rosszul; kár, hogy képessége főként egy, évtizedeink kiemelkedő és immár halott művészének kifigurázásában teljesedik ki, pedig az említett kiváló prózai színész éppen ezeken a deszkákon aratta egyik legnagyobb zenés sikerét, a My fair ladyben. A szereposztás bőkezűségét igazolja, hogy pár mondatos szerepre is olyan jellemábrázoló vállalkozott, mint Hadics László; Póka Éva viszont - bőséges rádió-és tévébeharangozás után - sem tudta sajnos igazolni, hogy született revüprimadonna-alkat. Legjobban talán énekes-női mivoltában állt helyt (bár a mikrofontechnika sokat levon az igazságos ítélkezés lehetőségéből), de játékkészsége, tánctudása s ami e műfajban mindennél fontosabb: személyének szerényen hódító, kevéssé varázsos kisugárzása is sok kívánnivalót hagy maga után: revüprimadonnaként helytállni még keveseknek sikerült széles e hazában, s mi egyelőre csak jóakarattal szurkolhatunk a művésznőnek, hogy megtalálja a maga szerepkörét, műfaját. Horváth Zoltánnak most nyílt először ezen a színpadon alkalma, hogy rendezői képességeinek (bár most is mások által felállított korlátok között) méltó képét mutathassa; érdekes, hogy ez leginkább abban a bravúrnak tűnő jelenségben mutatkozott, ahogy tánckari tagok nem is jelentéktelen prózamondásában jellemeket tudott építeni, figurákat teremteni. Az erősítést, támogatást megérdemlő zenekar a régebbi példához (Figaro házassága!) most segítség helyett ismét méltatlan lebecsülésben részesült: a zene magnószalagról szól, s ha ez - zenés színházban érthetetlen módon - divatjelenség lehet, az már semmiképp sem érthető, miért énekelnek az e műfajra predesztinált művészek playbackről, az egész produkciónak (a befedett zenekari árokkal) valamiféle művi megoldást kölcsönözve. És akkor még a történet néhány feltűnő politikai tévedésére (az igazolóbizottságok nem az államosítás évében, hanem három-négy évvel előbb működtek stb.) nem is szóltunk.

(Folytatom)


3738 Búbánat 2018-10-30 11:03:54 [Válasz erre: 3734 Búbánat 2018-10-24 18:31:42]

Kapcs. 3734. sorszámhoz

Interjú Apáti Bencével, az Operettszínház leendő balettigazgatójával

Origo.hu - 2018. október 29.,  20:40  Sztankay Ádám

"Apáti Bence az Állami Operaház magántáncosaként az elmúlt bő másfél évtized alatt végigtáncolta a klasszikus balettrepertoár legnagyobb szerepeit. Az öntörvényű művészről köztudott, hogy a balett mellett kedveli az ökölvívást, szereti a nívós tetoválásokat, részt vett kereskedelmi televíziós vetélkedőkben, játszott filmszerepet is. Most annak kapcsán invitáltuk beszélgetésre, mert a Budapesti Operettszínház főigazgatói posztját elnyert Kiss-B. Atilla, a főzeneigazgatói tisztségre kinevezett Pfeiffer Gyula mellett Apáti Bence lett a balettigazgató. A 888.hu publicistájaként, majd pedig a Magyar Idők főmunkatársaként író, valamint az Echo TV és a Hír TV közéleti műsoraiban ugyancsak rendszeresen szereplő balettművész szólt az Operettszínház pályázata körüli „félreértésekről” is, valamint az új vezetési terveiről beszámolva elmondta: aki szeret dolgozni, annak nem kell tartania semmitől. Az is természetes számára, hogy senki világnézetét nem fogja firtatni, de egy jóleső vitára mindig készen áll a színházi büfében vagy az öltözőben."

Az Operettszínház igazgató pályázatában ön jegyzi a színház tánctagozatára vonatkozó fejezetet. Balliberálisokról nem esik benne szó, viszont szakmailag ambiciózus elképzelés. Lényegét összefoglalva azt vezeti le, miként lehetne visszaszerezni az operettszínházi táncosok egykor volt hivatásbeli rangját; illetve miként lehetne elérni, hogy a teátrumhoz kerülő, balett szakon diplomázott táncosok számára vonzó életpályamodellt jelentsen a társulati tagság. Kérdés: mindez mikor veszett el?

Nem vagyok naprakész az Operettszínház szakmai történéseit illetően. Nem is dolgom, hogy a múltját elemezzem. Annyi azonban tény: még Lőcsei Jenő igazgatásának idejében is – a kétezres évek elején – természetes volt, hogy a végzett balettnövendékek általában az Operaházhoz vagy az Operettszínházhoz szerződtek, s akik az utóbbi intézményhez kerültek, azok nem élték meg csalódásként a dolgot. A pályázatomban is tárgyaltam a bécsi példát, ahol a Staatsoper – gyakorlatilag az Állami Operaház – és Volksoper – a mi Operettszínházunk megfelelője – ma is simán konkurálnak egymással a szakmai színvonalat tekintve. Sőt, olykor átjárás is van a két intézmény között. Ez úgy lehetséges, hogy például a Volksoper operettjeiben rendszeresek a klasszikus balettbetétek, amelyek komoly, napi szintű technikai felkészülést követelnek a táncosoktól. Mindemellett vannak önálló táncprodukcióik is. A budapesti Operettszínház táncosai is szívvel-lélekkel dolgoznak, bizonyára komoly szakmai tudással rendelkeznek, de aligha tudnának egyik napról a másikra olyan feladatokban helytállni, mint bécsi kollégáik. Például azért sem, mert az Operettszínház irdatlan sok előadást futtat, kevesebb az idő mindarra a technikai háttérmunkára – tréningre –, amire egy táncosnak szüksége van ahhoz, hogy biztonsággal hozza a legjobb formáját, mind fizikálisan, mind mentálisan. Képtelenség az is, hogy míg például a Miskolci Nemzeti Színház balettművészei karban ellátott feladataik mellett önálló, táncszínházi produkciókban is részt vesznek, addig az ötvenhat táncost foglalkoztató Budapesti Operettszínháznak nincs olyan előadása, amelyben a táncé lenne a főszerep.
 

Mi hozhat mielőbbi változást?

Azt gondolom, ha egy táncos úgy érzi, hogy nem használják ki minden adottságát, akkor nem fog minden egyes gyakorlatot százszázalékos erőbedobással végrehajtani – pláne, ha „végtelenített” előadás-szériákban dolgoztatják.

Ha azonban komoly feladatokat kap, szakmailag átgondolt keretek között, akkor érdekelt lesz abban, hogy a technikai tudását a legmagasabb szinten tartsa. Ha a táncost meggyőző érvekkel, inspiratív lehetőségekkel ambicionálnak, akkor a szervezete akár fél év alatt képes lehet az óriási teljesítménynövekedésre. Ha bíznak benne, lehetőséget kap mondjuk A cigánybáró nehéz pas de deux-jében, férfi vagy női szólójában, akkor egy táncos elképesztő „változásokra” képes.

A tánckar összetételében milyen változások várhatóak?

Megértem a félelmeket, hiszen magam is megéltem az Operaházban hat balettigazgató-váltást. De ha valaki akar és szeret dolgozni, annak nincs oka egzisztenciális félelmekre. Az lenne mindnyájunk számára a legszerencsésebb, ha a táncosokkal együtt tudnánk kitalálni a konkrét feladatainkat. Nem vérengzést tervezek, hanem közös örömet szeretnék a munkában – attól függetlenül, hogy amúgy ki, mit gondol a világról.

 


3737 Búbánat 2018-10-28 00:19:52 [Válasz erre: 3723 Búbánat 2018-10-20 10:35:35]

Interjú Kiss-B. Atilla operaénekessel a Budapesti Operettszínház új főigazgatójával

"Magas nívón képviselni nemzeti mivoltunkat az egyetemességben"

OLÁH ZSOLT2018.10.27. 09:25, ORIGO.hu

Kiss-B. Atilla és Montserrat Caballe Szegeden

"A nemrég meghalt Montserrat Caballéval például kétszer is énekelt.

Legyen áldott az emléke! Az első találkozásunk Barcelonában volt, Saint-Saëns VIII. Henrik című operájában, majd a Szegedi Szabadtéri Játékokon adtunk egy egész estés hangversenyt. Nagyon szép emlékként él bennem a koncert. Túl azon, hogy kiváló partnerként fölfelé inspirálta a teljesítményemet, a közvetlensége egészen elbűvölő volt. Felváltva énekeltünk, a duettet leszámítva. Az én áriáim idejére nem ment ki a színpadról, hanem leült, végighallgatta és megtapsolt egy-egy áriám végén."

"Milyen indíttatásból pályázott a Budapesti Operettszínház főigazgatói posztjára?

Kevesen tudják rólam, hogy – főleg a pályám elején – viszonylag sokszor felléptem operettekben és daljátékokban, elsősorban Kolozsváron, de Győrött és az Operettszínházban is. Halasi Imre igazgatása idején sorozatban énekeltem Szu-Csongot A mosoly országából, és a Szegedi Szabadtéri bemutatóján a később az Operettszínházban futó Cigányszerelem Józsi cigányprímását is rám bízták; de említhetném Szinetár Miklós rendezésében a nemrég bemutatott A cigánybáró Barinkayjának szerepét is, amelyet mind a premieren, mind az azt követő előadásokon szintén én formáltam meg az Erkel Színházban. Mindemellett számos gálán énekeltem operettrészleteket itthon és külföldön egyaránt. Tapasztalataimból fakadóan határozott elképzeléssel rendelkezem arról, hogy egy állami dotációjú nemzeti kulturális csúcsintézményben hogyan lehetne, illetve hogyan kell magasabb művészi színvonalon művelni nemzeti örökségünk gyöngyszemét, az operettet. Olyan dalszínházat képzelek el, amelyben helyet kap minden érték, amely nemzeti kultúránk részét képezi. A már jelenlévő musicalekben is ugyanúgy, mint az operettekben a „nagy öregek” mellett magasan képzett, tehetséges fiatal énekes-színészeket és táncművészeket kívánok foglalkoztatni. Bízom abban, hogy személyem, életművem, elismeréseim hívószóként hatnak majd arra vonatkozóan, hogy a fiatal tehetségek jövőképet lássanak a műfajban. Művésztanárként felelősségemnek érzem a tehetséggondozást is, és lehetőséget akarok nyújtani a pályakezdő magyar művészeknek a szülőföldjükön való érvényesülésre. Az Operaház csak igen kis mértékben veszi igénybe kreatív művészi energiáimat. Már egy ciklussal korábban is éreztem magamban elhivatottságot az operett műfajának minőségi megjobbítására, de most látok igazán lehetőséget arra, hogy a fenti célok megvalósítása érdekében elkötelezzem magam."


3736 Búbánat 2018-10-27 19:54:00

Kiss B. Atilla pályázatában ezek a tervezett zenés színpadi bemutatók szerepelnek:

2019/2020

Nagyszínpad

1. Kacsóh: János vitéz

2. Suppé: Boccaccio

3. Szakcsi Lakatos: Bestia

4. Kocsák: Légy jó mindhalálig

Teátrum

1. Weill: Koldusopera

2. magyar zenés darab ősbemutató

Raktárszínház

Eisemann: Egy csók és más semmi

 

2020/2021

Nagyszínpad

1. Lehár: Giuditta

2. Strauss: Cigánybáró

3. Elton John: Aida

4. pályázatnyertes magyar musical bemutatója

Teátrum

Legrand: Yentl (megjelenés a zsidó fesztiválon)

Raktárszínház

Huszka: Bob herceg

 

2021/2022

Nagyszínpad

1. Jacobi: Leányvásár

2. Offenbach: Orfeusz az alvilágban

3. Szakcsi Lakatos: Az ember tragédiája

4. Kocsák: Tűzről pattant tündérország (családi musical)

Teátrum

Menotti: A vénkisasszony és a tolvaj (The Old Maid and the Thief) magyarországi bemutató

Raktárszínház

Eisemann: Zsákbamacska

 

2022/2023

Nagyszínpad

1. Ábrahám: Bál a Savoyban

2. Millöcker: Madame Dubarry

3. Szörényi: Atilla

4. Kander: Chicago

Teátrum

Tolcsvay: Lúdas Matyi

Raktárszínház

magyar zenés darab ősbemutató

 

2023/2024

Nagyszínpad

1. Kálmán: Az ördöglovas

2. Planquette: A corneville-i harangok

3. Menken: Aladdin

4. Tolcsvay: A kőszívű ember fiai

Teátrum

magyar zenés darab ősbemutató

Raktárszínház

Huszka: Gül baba

 

2020 - Lehár-év;  a trianoni békediktátum 100. évfordulója   

-  Lehár Ferenc születésének 150. évfordulója

- Az évfordulóra nagyszabású operettfesztivált alapít a színház.

A fesztiválra meghívom a Kárpát-medencében és közvetlen

szomszédságában operettet, daljátékot magas színvonalon

játszó színházakat, társulatokat, lehetőség szerint Lehár-operettekkel

és Trianonnal kapcsolatba hozható művekkel.

Huszka Jenő halálának 60. évfordulójáról is megemlékezik a

társulat, ehhez kapcsolódva a Gyergyói bál, Gül baba, Lili bárónő,

Mária főhadnagy, Bob herceg, Tündérszerelem, Szép juhászné és

Szabadság, szerelem című darabjai közül egy bemutatásra kerül.

 

2021 - Jacobi-év

Bemutatásra kerül a Leányvásár. A már hagyományként

megrendezésre kerülő operettfesztiválra

főleg Jacobi művekkel hívom meg szakmai partnereinket.

 

2022 - A Magyar Operett Éve

A színház fennállásának 100. évfordulóját ünnepli.

A centenáriumon túl ebben az évben ünnepeljük Kálmán Imre

születésének 140. és Ábrahám Pál születésének 130. évfordulóját.

Kálmán Imre eredeti szándékait megvalósítandó, a színház a Fővárosi

Nagycirkusszal együttműködve a Cirkuszban mutatja be a Cirkuszhercegnőt.

 

2023 - Kacsóh-év

Kacsóh Pongrác születésének 150., halálának 100. évfordulója

alkalmából a nemzetközi operettfesztivál Kacsóh Pongrác műveire

összpontosít, az évadban kiemelkedő helyen szerepelnek az alkotásai.

A korábban bemutatott János vitéz mellett a szerző további műveiből:

Rákóczi, Csipkerózsa és Dorottya című darabok közül tervezünk bemutatókat.

 

2024 - Daljátékok éve

Kodály Zoltán 1924-ben látott hozzá a Székely fonó megírásának. A

színház nemzetközi fesztiváljára főleg daljátékokkal várja a résztvevőket.

Az évadban kiemelkedő helyen szerepelnek a daljátékok.

Kárpát-medencei koprodukciós előadásként tervezem bemutatni a

Székely fonót, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban.

A művészeti alkotógárda gerincét állandó szólisták és állandó tánckar

adják, a zenekar és az énekkar minden bemutató helyszínén lokálisan

integrálódhat a produkció keretei közé.

Koprodukciós előadásban (Debrecen, Szeged, Győr) terveim szerint

Donizetti: Az ezred lánya, az első, zeneirodalom által nyilvántartott operettjét

láthatja majd a közönség.

 

Nemzeti ünnepeinket a színház nagyszabású gálákkal ünnepli,

amelyek kiemelt jelentőséggel és nagy látogatottsággal bíró helyszíneken

valósulnak meg, úgy mint: Hősök tere, Kossuth Lajos tér, Budai vár,

Szegedi Szabadtéri Színpad, stb. A gálákon hazai és nemzetközileg is

ismert és elismert neves előadó fellépésére számítok. A totális színház

eszményéből és a művészeti koncepcióból fakadóan csakúgy, mint az új

bemutatók keretei között, a gálákon az operaénekeseink mellett virtuóz

táncművészeket és hangszeres szólista művészeket, cirkuszművészeket

is felkérek a közreműködésre.

Az évenkénti bemutatók sora nyilvánvalóan bővül vidéki és határon túli

színházakkal való koprodukciós előadásokkal, valamint a független

alkotóműhelyekkel együtt létrehozott produkciókkal.

 

 


3735 Búbánat 2018-10-26 12:33:39

Gálaműsor és díjeső a Magyar Operett Napján

/Operettszinhaz. hu oldaláról/

Teltházas, nagyszabású gálaest keretében, tizenhetedik alkalommal ünnepelték a Magyar Operett Napját a Budapesti Operettszínházban, melynek keretében átadták a Legígéretesebb Ifjú Művésznek járó Marsallbotot, az Évad Operett és Musical Színésze elismerést, valamint a Musica Hungarica Kiadó Életmű- és Nagydíját.

Lőrinczy György, a teátrum főigazgatója beszédében felidézte a dátumhoz kötődő két eseményt, melynek kapcsán, mint mondta az újjászületésről és egy korszak lezárásáról is lehet beszélni. "A születés remény. Amikor Kálmán megszületett, senki nem gondolta, hogy egy ilyen géniusza lesz a magyar kultúrának és a nemzetközi zenei világnak. Az elmúlás bizonyosság. Amikor Lehár meghalt, tudni lehetett, hogy egy egészen különleges életművet hagy maga után. Halál és születés. Az operettet is annyiszor temették már, mégis mindig újra és újra életre kelt, amiért talán én is tudtam tenni valamit az elmúlt években. Ugyanakkor azt gondolom, nem egy művész, egy rendező vagy egy igazgató jelenti ezt a műfajt. Az operett örökérvényűsége és sikere nem egyes embereken vagy emberöltőkön múlik. Az operett mindig is élni fog" - hangsúlyozta a főigazgató.

A színház vezetésének régi terve vált valóra azzal, hogy ezen a különleges napon közösen ünnepeljenek olyan kollégákkal, akik más színházakban, itthoni és külföldi fellépéseiken sokat tesznek a hungarikum magyar operett népszerűsítéséért. A mostani eseményre ezért meghívták a Veszprémi Petőfi Színház két kiválóságát, Szeles Józsefet és Halas Adelaidát, valamint Bozsó Józsefet és Teremi Trixit, akik hosszú éveken át erősítették az Operettszínház társulatát. Mellettük színpadra léptek a Nagymező utcai teátrum jelenlegi sztárjai: Bordás Barbara, Dancs Annamari, Fischl Mónika, Lukács Anita, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Boncsér Gergely, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter és Vadász Zsolt. Közreműködött a Budapesti Operettszínház szimfonikus zenekara, valamint ének- és balettkara.

A Bor, dal asszony címet viselő gálaest nyitányaként ifjabb Johann Strauss Kék Duna keringőjét játszotta a teátrum szimfonikus zenekara, Makláry László vezényletével, majd sorra felhangzottak a legnagyobb operett szerzők jól ismert dallamai. Kálmán Imre és Lehár Ferenc slágerei mellett Huszka Jenő, Fred Raymond, Zerkovitz Béla, Johannes Brahms, ifjabb Johann Strauss, Ábrahám Pál, Franz Grothe, Franz von Suppé, Carl Millöcker és Szirmai Albert legszebb duettjeit és áriáit hallgathatta meg a közönség. "Hagyomány és megújulás. E két érték jegyében állt össze a program, hogy megőrizzük ezt a csak ránk, magyarokra jellemző muzsikát, életérzést és eleganciát, ugyanakkor eljuttassuk a fiatalabbakhoz is" - mondták el az est műsorvezetői, Kerényi Miklós Máté és Laki Péter.

-  2018-ban az Évad Legígéretesebb Ifjú Művészének járó Marsallbotot Laki Péter kapta, klasszikus operettek táncos-komikus szerepeiben nyújtott teljesítményéért. 

- Az Évad Musical Színésze díjat Kocsis Dénes érdemelte ki musical szerepekben, de különös tekintettel az István, a király és a Dorian Gray címszerepeiben nyújtott teljesítményéért.

- Az Évad Operett Színésze díjazottja Lukács Anita lett, kortárs operák és klasszikus operettek szerepeiben, de különös tekintettel a Luxemburg grófja Angele szerepében nyújtott teljesítményéért. 

Musica Hungarica Kiadó díjait az alapító, Éliás Tibor énekművész adta át:

- 2018-ban az Életmű díjat a Zsadon Andrea-Szolnoki Tibor művész házaspár vehette át klasszikus operettek primadonna és táncos komikus szerepeiben nyújtott több évtizedes kimagasló teljesítményéért. 

Musica Hungarica Kiadó Nagydíját Oszvald Marika, a Budapesti Operettszínház örökös tagja kapta - közel öt évtizedes pályafutásának kimagasló művészi teljesítményéért.


3734 Búbánat 2018-10-24 18:31:42

Budapesti Operettszínház A nemzeti dalszínház – főigazgatói pályázat Kiss-B. Atilla

TÁNCMŰVÉSZETI IRÁNYOK

A klasszikus balett meghatározó szerepe az egyetemes táncművészetben jelenleg semmilyen szakmai fórumon nem képezi vita tárgyát. A klasszikus balettképzés fontosságát a Színház- és Filmművészeti Egyetemtől az Artistaképzőig, egészen az elismert és nagy múlttal rendelkező néptáncegyüttesekig mindenki el- és felismerte már. Napjainkban nehezen tudnánk olyan táncos képzéssel foglalkozó iskolát vagy professzionális táncegyüttest találni, ahol ne a Vaganova-módszeren alapuló klasszikus balett tréninggel kezdődne egy munkanap. Egy olyan basic ismeretről beszélünk, aminek középfokú elsajátítása nélkül bajosan nevezhetné magát bárki is táncművésznek. A klasszikus balett egy olyan alap, aminek megléte és gondozása nélkül nem építhetünk várat, mert összeomlik. Még az olyan balettművészek is, akiket az egész világ ismer és akik esténként a legnagyobb operaházak színpadán táncolják kiemelt főszerepeiket, minden reggel a balettrúd mellé állva kezdik a napjaikat. Ez talán mindenki előtt ismert tény.

Az viszont kevésbé, hogy az amerikai musical játszás fellegvárában, a Broadwayn is az úgynevezett ensemble táncosok ugyanúgy klasszikus balett tréninggel kezdik a napot, mint a londoni Royal Ballet táncművészei. Ez több okból fakad. Az egyik, hogy egy olyan módszerről van szó, ami tökéletesen karbantartja a táncosokat és ami a sérülés kockázatát a mai tudásunk szerint leginkább minimalizálni tudja. A másik, hogy a formában tartáson kívül, még harminc év fölött is új, látványos és akrobatikus forgások és ugrások tanulhatóak meg a módszer segítségével.  Olyan elemek, amiket egy musical sodró koreográfiájában is kiválóan lehet kamatoztatni.

A Budapesti Operettszínház volt balettigazgatója, Lőcsei Jenő hozzám hasonlóan a Magyar Állami Operaház magántáncosa volt. Seregi repertoáron nevelkedtünk mindketten, hasonló utat jártunk be, hasonló szerepeket táncoltunk és mindkettőnknek lehetősége volt részt venni és így betekintést is nyerni egy professzionális balett együttes életébe és egészen biztosan hasonlóan gondolkodunk a táncművészetről, a táncművészek nehéz és fáradtságos életéről. Arról, hogyan lehet és hogyan kell egy leterhelt, minden este játszó, délelőttönként pedig a futó darabokat próbáló táncos egészségét megőrizni, és közben motiváltan, sikerre és színpadra éhes állapotban tartani. Ezt a megszerzett tudást és az Operaház és az Erkel Színház színpadán eltöltött tizenhét évnyi tapasztalatot szeretném kamatoztatni az Operettszínház balettigazgatójaként.

Már az első évben, amikor az Operaházhoz kerültem, főszerepet táncoltam – George Balanchine: Concertante című művében –, de közben a balettkarban is folyamatosan helyt kellett állnom, tekintettel arra, hogy éppen egy őrség- és generációváltás zajlott Magyarország legnagyobb zenés színházában. Ez praktikusan azt jelentette, hogy szerződtetésemkor a régi „nagyok” (kartáncosok és szólisták) már harmincas éveik közepét taposták, így nekünk újaknak, fiataloknak kellett átvenni a szerepüket. A szó átvitt és a szó szoros értelmében is.

Így fordulhatott elő, hogy 26 évesen, mikor a Spartacus címszerepét is eltáncolhattam, a premierem előtt két nappal még a Spartacus balettkarát kellett erősítenem. És pontosan ez történt velem Petruchióként (Seregi: Makrancos Kata). Ha épp nem Katát szelídítettem, akkor a Makracos Kata balettkarában táncoltam Seregi lendületes és magyar néptánc elemekkel megbolondított koreográfiáját. De említhetném a mester Rómeó és Júliáját is, amiben először a balettkarban kaptam lehetőséget, később Páris herceget, végül Tybalt szerepét táncoltam.

Ez azt is jelenti, hogy mind a kartáncok, mind a kis és a nagyszólisták próbáinak tekintetében módomban állt tapasztalatokat gyűjteni. Az Operaházban töltött utolsó éveimben pedig – miután Seregi László eltávozott közülünk –, asszisztense Kaszás Ildikó és a balettigazgató felkérésére több alkalommal részt vehettem egy egy új beálló betanításában.

Betanítottam Petruchio, Oberon, Tybalt, Rómeó, Páris, Orion, és Mercutio szerepét. Számos táncművészünk debütálásában segíthettem. Örömmel tettem, mert mindig elégedettséggel töltött el, ha tapasztalataim átadásával hozzájárulhattam egy fiatalabb tehetség sikeréhez. A mai napig szívesen dolgozok táncosokkal. Több alkalommal koreografáltam kisebb balett betéteket, klasszikus és kortárs duetteket, pas de deux-ket.

 Dolgoztam többek között Székely Krisztával is, akinek Sárga hercegnő című rendezését én koreografáltam.

De, hogy az Operettszínház jövőjéről is szó essék: az Operettszínház abban a szerencsés helyzetben van, hogy minden olyan adottsággal rendelkezik, hogy egy nívós, és szakmailag elismert tánckart tudhasson magáénak. Jól felszerelt balett termekkel rendelkezik, a fővárosi lét miatt pedig szinte karnyújtásnyira vannak az Operettszínháztól Magyarország legjobb koreográfusai és balettmesterei. Arról a rangról nem is beszélve, hogy a színházhoz szerződő művészek elmondhatják magukról, ők a nagy múltú, patinás Budapesti Operettszínház táncművészei. Ez utóbbi jelenleg sajnos egyelőre csak a jövő. A vágyott és megvalósítandó és megvalósítható jövő. Ugyanis jó harminc évvel ezelőtt felvételt nyerni és bekerülni az Operettszínház balettkarába még komoly rangot, anyagi és művészi megbecsülését jelentett. Az akkori Balettintézet végzős növendékei versengtek az Operettszínház szabad státuszaiért.

Ezt az állapotot kell visszahozni!

Amikor még komoly rangot, anyagi és művészi megbecsülést jelentett az Operettszínház együttesébe bekerülni. Amikor egy táncművész büszkén mesélhette szüleinek, ismerőseinek, hogy az Operettszínház balettegyüttesének lett a megbecsült és irigyelt tagja. Az én célom ennek az idilli állapotnak az újbóli megteremtése. Ha az Operettszínház jövőjére gondolok, akkor Bécs és a bécsi Volksoper jut eszembe. A Volksoper balettegyüttese az ország második legelismertebb táncegyüttese. (Az első természetesen a Staatsoper.) De olyan kicsi az együttesek tagjai közti kvalitásbeli különbség, hogy létezik átjárás a két tánctagozat között. Ez jelenleg Magyarországon a Nemzeti Balett és az Operettszínház tánckara között teljességgel elképzelhetetlen. Olyan minőségbeli különbség van a két budapesti tánckar között, hogy az a fajta egymást segítő, kisegítő együttműködés, ami a Volks és a Staats között létrejött, nálunk jelen pillanatban megoldhatatlan. Pedig nem volt ez mindig így. Megfelelő karrierképpel, repertoárral, szakemberekkelnívós koreográfusok, balettmesterek meghívásával – megvalósítható lehetne, hogy az Operett tánctagozata elkezdje felvenni a versenyt az Operaházéval.

A tehetséges végzős növendékeket Magyarországon kell tartani, egy, a bécsi Volksoperhez hasonló színvonalú színházban való elhelyezkedés lehetőségével. Ahol színvonalas, és képességükhöz mérten nehéz balettbetétekkel és akár komoly szólófeladatok betanulásával és eltáncolásával tarthatják magukat egy igen magas technikai színvonalon. Olyan táncos feladatokat kell rájuk szabni, ami szakmai és művészi kihívást jelenthet egy Magyarországon maradt táncművésznek.

Számos operett rendelkezik balett és táncbetétekkel, jómagam 1998-ban a Cigánybáróban a Szegedi Szabadtéri Színpadon táncoltam egy komoly pas de deux-t nehéz férfi variációval, szólista szintű technikát igénylő ugrásokkal, emelésekkel és forgásokkal, amiket meg lehetne aképpen újítani, hogy vonzó lehessen egy technikáját fejleszteni akaró fiatal táncos számára. Ilyen feladatokkal egy pár főből álló szólista generációt is ki lehetne nevelni, akik nem büntetésnek, átmeneti állapotnak, esetleg az aktív táncos pályát követő levezetésnek, hanem rangnak élnének meg egy operettszínházi tagságot. Egy jó állapotban levő balettkarral pedig semmi akadályát nem látnám egy-egy önálló balett színpadra tűzésének. Klasszikus és kortárs balettek mehetnének évente pár alkalommal valamelyik színpadon, de arra is van humán erőforrás, hogy ifjúsági vagy gyerekbalettekkel nyerjünk újabb táncrajongókat a Operettszínháznak. Egy jól sikerült gyerekbalett évekig feladatot biztosítana a táncosoknak és nézőket a színháznak (például: Egri csillagok, Szaffi, Pál utcai fiúk).

Egy szűkített létszámú Diótörő színpadra állítását is megfontolnám, hiszen jelenleg a Táncművészeti Egyetem fiatal balettnövendékei kevésbé leterheltek, így az ő segítségükkel és az Egyetemmel való együttműködés elindításával műsorra tűzhetnénk a Diótörőt, ami mindenhol a világon telt házas sikerdarab. A táncművészetis gyerekeknek így újra tudnánk színpadi gyakorlatot biztosítani.

Álmot, megvalósítható álmot kell tudnunk kínálni a táncművészet szinte minden ágát 10 évig tanuló táncművészeknek. Egy ilyen álom ígéretével az Operettszínházhoz tudnánk csábítani Magyarország legtehetségesebb végzős táncművész növendékeit, akikkel újra régi fényében tudna tündökölni a Budapesti Operettszínház.

- Apáti Bence -


3733 Búbánat 2018-10-22 21:52:59 [Válasz erre: 3732 Edmond Dantes 2018-10-22 18:20:19]

Az Origón megjelent pályázatot csupán idelinkeltem; nem kívánom kommentelni.  Viszont a most megismert pályázati anyagból az említettek mellett még sok minden mást is érdemes "szóvá tennünk"


3732 Edmond Dantes 2018-10-22 18:20:19 [Válasz erre: 3727 Búbánat 2018-10-21 22:46:14]

Kedves Búbánat, origo belinkelt cikkében Apáti Bencét nem csupán "kiváló", hanem egészen pontosan mint nagy balettművészt mutatják be. Nálam nagy balettművésznek mondjuk Nizsinszkij, Nurejev, Barisnyikov vagy a magyarok közül Róna Viktor, Havas Ferenc, Fülöp Viktor, Markó Iván számít -a hölgyekről most nem szólva- de lehet, hogy rosszul értelmezem a "nagy" jelzőt. Továbbá a pályázatban mint "balettművész, koreográfus" szerepel, holott pl. wikipédia-szócikkében koreográfusságáról egy szó sincs (közszereplői-közírói munkásságáról annál több). Talán majd ezután...Mindenesetre megnyugtató, hogy új állásában nem fog negyedannyit keresni mint balett-táncosi keresetéhez képest közíróként ld. MÁO/61163.


3731 Edmond Dantes 2018-10-22 16:02:08 [Válasz erre: 3729 joska141 2018-10-22 15:41:33]

Kedves joska141, én bizony nem olvasom el a pályázatot, de megnéztem, mivel foglalkozik a nevezett cég: fő profilja az üveggyártás. Ha üvegzsebeket gyártanak és e célból = a transzparens gazdálkodás fejlesztése céljából "folynak előremutató tárgyalások" a holdinggal, akkor: hajrá! Egyébként hogy kerül az üveg (és a napelem) az Operettbe? Netán ez a cégóriás lesz a fő szponzor? Akkor már inkább maradok MÁO fő szponzoránál...nem nevezem meg, mert netán még tiltott reklám lenne.


3730 Búbánat 2018-10-22 15:56:35 [Válasz erre: 3729 joska141 2018-10-22 15:41:33]

Kedves "joska141"!

Sajnos, ehhez az infóhoz nem tudok érdemben hozzászólni, így nem kommentálnám.

Mindenesetre idelinkelem a JÜLLICH GLAS Holding Zrt. Opten Kft céginformációs adatbázisában 2018. október 22-én frissített adatait.   

https://www.opten.hu/jullich-glas-holding-zrt-c0710001233.html


3729 joska141 2018-10-22 15:41:33 [Válasz erre: 3727 Búbánat 2018-10-21 22:46:14]

Tisztelt "Búbánat"!

Ön volt olyan kedves és ezen a fórumon is felhívta a figyelmet Kiss B. Attila értékes – Operettszínházat érintő – pályázatára. Ebből következően megismétlen itt is a nevezett Pályázat egyik mondatát:

A Pályázatot igyekeztem figyelmesen végigolvasni. Sajnos képzettségem nem teszi lehetővé, hogy érdemben bármilyen szinten is véleményezzem, amit a nevezett Bíráló Bizottság egyhangúlag a Minszter figyelmébe ajánlott. Egyetlen egy mondatot szeretnék csak kiemelni, a 45.oldalon szereplő, megvastagított részt mely szerint:

"Céges, vállalati partnereink bővülése okán előremutató tárgyalásokat folytatunk a Jüllich Glas Holding Zrt. menedzsmentjével."

Biztos, hogy az előremutató tárgyalások elérik a kívánt célt.

Az azonban nagyon figyelemre méltó, hogy a nevezett cég - Jüllich Glas Holding Zrt - internetes honlapja a 2017.évi (!!!) kellemes karácsonyi ünnepeket kívánó sorok óta lényegében nem frissült semmivel.

 


3728 Pristaldus 2018-10-22 08:34:46

A Lehár és Kálmán Imre nagy operettek játszásához énekelni tudó énekesek kellenek! Elég ha megnézzük, hogy kik énekeltek régen, és kiket foglalkoztatott a Kerényi- Lőrinczy páros! 


3727 Búbánat 2018-10-21 22:46:14

ORIGO2018.10.20. 10:29

Kiss-B. Atilla, az Operettszínház újonnan kinevezett főigazgatója elküldte az Origónak a főigazgatói pályázatának teljes szövegét.

Ebből pontosan kiderül, mik a tervei a világ nagy operaházaiban is sikerrel szerepelt, Kossuth-díjas operaénekesnek. A balettigazgató Apáti Bence, a kiváló balettművész, a főzeneigazgató Pfeifer Gyula karmester lesz. Mint pénteken megírtuk, miután a szakmai bizottság nagy többséggel Kiss-B. Atillára szavazott, Kásler Miklós miniszter őt nevezte ki. Azt is megírtuk, hogy az eddigi főigazgató, akinek mandátuma most járt le, tudomásul vette a döntést. A több mint 100 oldalas, rendkívül érdekes pályázatot most elolvashatja az Origón:

BUDAPESTI OPERETTSZÍNHÁZ A NEMZETI DALSZÍNHÁZ - KISS-B. ATILLA PÁLYÁZATA A BUDAPESTI OPERETTSZÍNHÁZ FŐIGAZGATÓI POSZTJÁRA - 2018. AUGUSZTUS 15.


3726 telramund 2018-10-20 14:08:04 [Válasz erre: 3724 joska141 2018-10-20 11:34:24]

Apáti Bence  írásai kismiskák a ballib ármánykodása és hazugságai mellett.Jó lesz mindenkit szavánfogni és akkor sok minden kiderülne. az ellenzéki oldlaon is,mind most ,mind a múltban.Bizony!


3725 telramund 2018-10-20 14:02:09 [Válasz erre: 3723 Búbánat 2018-10-20 10:35:35]

Hát a Bánk bán legfeljebb a filváltozatban forr össze a nevével,mármint ,hogy vele forgatták.De nekem Bánk bán Simándy nevével forr össze és még azért Ilosfalvy és Joviczky is ott vannak.


3724 joska141 2018-10-20 11:34:24

A HVG internetes felületéről:

https://hvg.hu/kultura/20181020_Ezzel_a_mondattal_gratulalnank_Apati_Bence_kinevezesehez?s=hk

Az ominózus mondat:

„Érdemes lenne megvizsgálni, hogy mennyire tekinthető etikus újságírói magatartásnak, hogy Bence életvitelszerűen balettigazgató lesz az Operettszínházban.”

A mondat apropóját az adta, hogy Apáti Bence, aki jelenleg még újságíró, korábban élesen kritizált egy másik újságírót, aki az egyik színházban fellép és onnan jövedelmet kap.


3723 Búbánat 2018-10-20 10:35:35 [Válasz erre: 3721 smaragd 2018-10-19 23:28:18]

Az első interjú

Kiss B. Atilla:Az Operettszínházban mindennek helyet kívánok adni, ami érték

MTI2018. 10. 20. 09:32  Lokál Extra

A Kossuth- és Liszt-díjas operaénekes erről az M5 csatorna pénteki Kulturális Híradójában beszélt annak kapcsán, hogy őt választották az Operettszínház új főigazgatójának.

Mint a műsorban elhangzott, az erdélyi származású tenor tanulmányait Prágában és Luxembourgban végezte. 1993-ban debütált a Kolozsvári Operában, majd 1999-től a Magyar Állami Operaház tagja lett. Főként hőstenor szerepeiről ismert, neve Erkel Bánk bánjának címszerepével forrt össze.

“A pályázatom címének az egyik része a Nemzeti Dalszínház” – mondta a műsorban Kiss B. Atilla.

“Mindennek helyet kívánok adni, ami érték. Olyan műveknek és olyan műfajnak is, amely még nem körvonalazódott, még nem született meg, megrendeljük, létrehozzuk” – hangsúlyozta, hozzátéve: ahhoz, hogy a hungarikumnak számító magyar operettek, a dalművek, magas szinten létrehozott musicalek és “a frissen komponáltatott művek magas színvonalon jöjjenek létre, komoly szakmai műhelyekre van szükség, ezeket kívánom megteremteni”.


3722 Búbánat 2018-10-20 10:30:28 [Válasz erre: 3718 Búbánat 2018-10-19 17:40:34]

KÖZLEMÉNY

(Az Operettszínház honlapjáról)


3721 smaragd 2018-10-19 23:28:18

Különös, hogy a nyertes pályázat készítőjével nem készült azonnal interjú.


3720 Búbánat 2018-10-19 22:50:45 [Válasz erre: 3717 zenebaratmonika 2018-10-19 17:25:44]

Igen, Kiss. B. Atilla  pályázatát nem ismerhettük meg;  ha akarja, közzéteszi, de ha nem, úgyis hamarosan következnek az interjú-megkeresések, s azokból majd talán összeáll a kép, megismerni fogjuk milyen irányba halad, kikkel, milyen  támogatással és célkitűzésekkel, konkrét tervekkel lát majd munkához februártól a teátrum társulatával. 


3719 smaragd 2018-10-19 17:49:15

Cseberből vederbe...?


3718 Búbánat 2018-10-19 17:40:34

Lőrinczy György számvetése az Operettben

(Fidelio.hu) 2018.10.19. 11:05

 A Budapesti Operettszínház leköszönő főigazgatója közösségi oldalán köszönte meg az elmúlt 18 évet.

„Tizennégy évet dolgoztam menedzserként a Budapesti Operettszínházzal, három évig vezettem művészeti vezetővel az intézményt, és az elmúlt embert próbáló egy évben a régi és új csapattal elért szakmai eredményekre vagyok a legbüszkébb, és talán ez idő alatt tanultam a legtöbbet a szakmáról és az emberi kapcsolatokról…” – kezdi bejegyzésében az Operettszínház főigazgatója, akit 2019. február 1-jétől Kiss B. Atilla operaénekes vált a vezetői poszton.

Most lezárul életemnek több szakasza is.

„A pályázatoknak és versenyeknek az a természete, hogy nem mindig olyan eredmény születik, mint amilyet szeretnénk. Többen is pályáztunk, és csak egyikünk nyerhetett. Január 31-én adom át a színház vezetését utódomnak, Kiss B. Attilának. Gratulálok neki és csapatának a győzelemhez, és mindent el fogok követni, hogy az átadás és átvétel zökkenőmentes legyen. Attilának azt kívánom, hogy ugyanannyi öröme legyen ebben a csodálatos társulatban, mint amennyi nekem volt az együtt töltött idő alatt. Én csak köszönettel tartozom az elmúlt évekért, a hatalmas közös sikerekért, a csodálatos szakmai és emberi kapcsolatokért. Külön szeretném megköszönni mindazok támogatását (vezetőtársak, művészbarátok és újságírók) akik tavaly novembertől mellettem álltak.”

Lőrinczy György jövőbeni terveiről is írt: „Tavasszal – ha kifújtam magam – új feladatok várnak rám, amelyeket a rám jellemző módon, előre nézve, optimistán és mindig a következő lépésre koncentrálva szeretnék megoldani. A mellékelt kisfilmben – a teljesség igénye nélkül – megpróbáltuk összefoglalni azokat az eredményeket, amelyekre a most lezáruló időszakból talán a legbüszkébb vagyok. Találkozunk!”


3717 zenebaratmonika 2018-10-19 17:25:44 [Válasz erre: 3715 Búbánat 2018-10-19 10:24:20]

Nem tudni róla semmit, furcsa, hogy egy operaénekes. A pályázatát nem tette  közzé?


3716 telramund 2018-10-19 12:58:15

Még egy ilyen rossz hír hétvége előtt nem kell.A hírtől lerekedtem!Na ez politika keményen .


3715 Búbánat 2018-10-19 10:24:20 [Válasz erre: 3714 Pristaldus 2018-10-19 10:09:55]

Ez aztán a meglepetés!  Vagy nem is az?...

Kiss B. Atilla -  a  Budapesti Operettszínház főigazgatói pozícióját 2019. február 1-jétől öt évig töltheti be a júliusban kiírt pályázat nyertese. A kinevezés tényét Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a Magyar Hírlapnak adott interjújában közölte. (2018. október 19., péntek)

Előzmény:

Index.hu - 2018.09.24. 08:43

"Operettszínház: A bizottság a társulat ellenében választana igazgatót"

"Megtartották a Budapesti Operettszínház igazgatóválasztásának utolsó előtti felvonását: a pályázatokat elbíráló bizottság azt a Kiss B. Atilla operaénekest ajánlotta a kinevezésről döntő miniszter, Kásler Miklós figyelmébe, akit korábban, a társulati szavazáson a színház munkatársainak mindössze 9,2 százaléka támogatott. A Népszava értesülését az Index forrásai is megerősítették.

A másik két pályázó Lőrinczy György, a jelenlegi igazgató és Szente Vajk musicalszínész és -rendező voltak. Beadta pályázatát a színház korábbi igazgatója, Kerényi Miklós Gábor (Kero) is, akit korábban azért nyugdíjaztak és mentettek fel az operettszínházi munkavégzés alól, mert többen zaklatással és nem megfelelő viselkedéssel vádolták meg. Kero azonban még a társulati szavazás előtt visszavonta a pályázatát.

Kiss B. Atilla, a Magyar Művészeti Akadémia tagja ugyanakkor információink szerint jó viszonyban van Keróval, maga is sok Kero-rendezésben szerepelt már korábban, információink szerint felmerült az is, hogy a pályázatában Kerényi Miklós Gábor tanácsadóként vehetne részt. A Népszava úgy tudja, az operaénekes pályázatában az szerepel, megválasztása esetén a színház balettigazgatója Apáti Bence lenne, aki jelenleg a kormány propagandalapja és hivatalos üzenőfüzete, a Magyar Idők publicistája, az Echo TV és a Hír TV műsorainak visszatérő szereplője."

Kiss B. AttilaKiss B. Attila

Fotó: Máthé Zoltán / MTI

A Népszava úgy tudja: a bíráló bizottságba delegálták Rost Andrea operaénekest, Vincze Balázs koreográfust, Balázs Pétert, a szolnoki és Kirják Róbertet, a nyíregyházi színház igazgatóját, Hamar Zsoltot, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatóját, Dubrovay László zeneszerzőt, Eperjes Károly színészt, rendezőt, Rónai Pál karmestert, Peller Károly színészt. Utóbbi két tag az Operettszínház képviseletében volt jelen, és a társulati akaratot tükrözve Lőrinczyre szavaztak. A lap úgy tudja, a többiek viszont Kiss B. Atillát támogatták, noha a szabályok szerint több jelöltet is alkalmasnak tarthat egy tag. 


3714 Pristaldus 2018-10-19 10:09:55

Kiss B. Atilla az Operett Színház új főigazgatója! 


3713 Búbánat 2018-10-17 10:14:06

Tiboldi Mária - Művészbejáró

"A közelmúltban jelent meg Tiboldi Mária, a Budapesti Operettszínház örökös tagja, Jászai Mari-díjas színésznő Művészbejáró című önéletrajzi ihletésű memoárkötete, ami saját bevallása szerint érzelmek, impressziók és események egymásutánja. A könyvbemutatót a Kálmán Imre Teátrumban tartották, ahol a művésznővel Peller Károly beszélgetett, miközben a zsúfolásig megtelt nézőtéren ülők részleteket tekinthettek meg egy-egy emlékezetes alakításából vagy meghatározó filmes szerepéből, amelyek a televíziónak köszönhetően az utókor számára is fennmaradtak.

Elsőként Makláry László, az Operettszínház főzeneigazgatója a társulat és a főigazgató, Lőrinczy György nevében köszöntötte a művésznőt. "Tiboldi Mária minden egyes szerepében, színpadi alakításában, akár zenés játékban, akár operettben tündökölt, mindig is az első asszony, vagyis 'prima donna' volt. Egy igazi díva. Száz százalékos hangi adottságával és gyönyörű színpadi megjelenésével igazi királynőként ragyogott a színpadon minden este" - méltatta őt a főzeneigazgató."

[...] 

A beszélgetés végén Tiboldi Mária köszönetet mondott azoknak, akik segítették abban, hogy elkészülhessen a könyv: a családjának, a férjének, fiainak, a Budapesti Operettszínháznak, a Budapesti Operettbarátok Egyesületének, a kötet szerkesztőjének, Pápai Szabó György református lelkésznek.

/Operettszínház honlapjáról/


3712 Búbánat 2018-10-10 13:33:15

Felhívom a figyelmet a József Attila Színházban 2018. október 12-én látható Kálmán Imre-operettelőadásra:

A Kassai Thália Színház vendégjátéka keretében egy alkalommal mutatják be:

A montmartre-i ibolya  című Kálmán-operettet.

Rendező: László Sándor

Violetta Cavallini, árva: Dégner Lilla
Ninon, énekesnő: Lax Judit
Raoul Delabois, festő : Madarász Máté
Florimond  Ronger, zeneszerző: Nádasdi Péter
Henry Lőry, író: Habodász István e.h.
Signora Spaghetti, végrehajtó: Varga Lívia
Camille Durandné, Violetta mostohaanyja: Nagy Kornélia
Rotschild baroness, mecénás: Szabadi Emőke
Chanoir, színházigazgató: Illés Oszkár
Frascatti tábornok, hadügyminiszter: Pólos Árpád

Fordította: Szenes Andor, Szenes Iván
Dramaturg: Gyarmati Kata m.v.
Zenei vezető, hangszerelés: Látó Richárd m.v.
Korrepetítor: Dégner Lilla m.v.
Koreográfus: Gyenes Ildikó m.v.
Díszlet- és jelmeztervező: Csík György m.v.


3711 Búbánat 2018-09-29 12:21:37

 

"Hogy volt?!"

Duna TV, 2018. szeptember 30. vasárnap 04:25 - 05:25 (ism.)

Primadonna, szubrett, bonviván régen és most

(2018) (60')

"Hogy volt?!... Ünnepelt hősök, bájos mesefigurák, gyönyörű ruhaköltemények, virághegyek, pezsgő a cipőből, pletykák, turnék, próbák és csillogás. Ezt gondolja a néző, az operettet szerető és az operett-tagadó közönség az egyre népszerűbb zenés műfaj „frontembereiről”. A mai Hogy voltban leszállnak közénk a primadonnák, ránk mosolyognak a múlt század fordulóján és a mai színpadokon is hódító bonvivánok, megnevettetnek a szubrettek, és sok zenével, történettel újra elvarázsol mindenkit a magyar operett. Jól ismert melódiák, színészek és történetek az archívumból és a meghívott művészektől."

Vendégeink: Oszvald Marika, Domonkos Zsuzsa, Peller Károly, Benkóczy Zoltán, Homonnay Zsolt, Fischl Mónika, Szendy Szilvi és Jankovits József.


3710 Búbánat 2018-09-28 10:13:13 [Válasz erre: 3709 Pristaldus 2018-09-28 09:13:33]

Pontosan ezt várnám én is!  Ritka kivételek: mindig örültem, ha az "operettesek" közé meghívtak vagy darabra szerződtettek vendég operaénekes művészeket. 

Pl. Pitti Patalin, Kolonits Klára, Sudár Gyöngyvér, Csonka Zsuzsa, Sáfár Mónika, Bende Zsolt,  Kovácsházi István, Nyári Zoltán, - vagy napjainkban Boncsér Gergely. (Frankó Tünde állandó tag az Operettszínházban.)


3709 Pristaldus 2018-09-28 09:13:33 [Válasz erre: 3708 Búbánat 2018-09-26 21:36:11]

...és dögunalom szereposztással!

Miért kell hosszú évek óta, mindig ugyanazzal a 4-5 névvel, egymás után csinálni a bemutatókat?

Fischl, Bordás, Dolhai, a csúnyán éneklő Lukács Anita...Mások nem is kapnak lehetőséget!

Az Operett színházra is ráférne valamiféle újítás, frissítés, mert erősen elcsaládiasodott és belterjes lett a felhozatal!

Félnek is a vátozásoktól, főleg olyan igagatót nem akarnak, aki egy kicst is fontosnak tartja az éneklést!


3708 Búbánat 2018-09-26 21:36:11

Megkezdődtek a Maya című revüoperett próbái

"Sok évtizedes kihagyás után, régi adósságát törlesztve tűzi műsorára a Budapesti Operettszínház Fényes Szabolcs egyik legnépszerűbb darabját, a Mayát. Az 1931-ben íródott mű látványos show elemekkel gazdagított revü-operett, melyben a szerelmi játszmák mellett a félreértéseken alapuló vérbő humor is hangsúlyosan jelen van. A címszerepet alakító Fischl Mónika és Bordás Barbara olyan elődök nyomdokába lép, mint Honthy Hanna, Karády Katalin és Almási Éva. A november 30-ai bemutató rendezője Réthly Attila, akinek nevéhez az Operettszínház olyan nagy sikerei köthetők, mint az Én és a kisöcsém vagy a Dorian Gray."


3707 Búbánat 2018-09-26 21:31:53 [Válasz erre: 3706 zenebaratmonika 2018-09-26 12:09:44]

SZENTE VAJK VIDEÓÜZENETBEN ISMERTETI OPERETTSZÍNHÁZI PÁLYÁZATÁT

Szinhaz.org.  - 2018 SZEPTEMBER 11. KEDD, 8:00

 


3706 zenebaratmonika 2018-09-26 12:09:44 [Válasz erre: 3705 Edmond Dantes 2018-09-25 16:38:47]

Persze nem a kor a lényeg. Szente Vajk pályázatát se láttam, de gondolom musicalbarat lehet.


3705 Edmond Dantes 2018-09-25 16:38:47 [Válasz erre: 3704 zenebaratmonika 2018-09-25 15:54:25]

Mahler 28, Radnai Miklós 33 évesen lett az Operaház (fő)igazgatója olyan korban, amikor még nem volt "divat" ilyen fiatalon ilyen magas posztra kerülni. Természetesen se pro se kontra nem hasonlítom Szente Vajkot Radnai Miklóshoz, még kevésbé Mahlerhez, csak a korukat.


3704 zenebaratmonika 2018-09-25 15:54:25 [Válasz erre: 3703 Edmond Dantes 2018-09-25 15:21:17]

Az operaénekes az nem jó választás, bár nem láttam a pályázatát. Szente Vajk meg túl fiatal még erre. Maradt Lőrinczy szerintem.


3703 Edmond Dantes 2018-09-25 15:21:17 [Válasz erre: 3702 zenebaratmonika 2018-09-25 11:36:33]

Hááát, ilyenkor szokás azt mondani, hogy nem vagyunk jósok :-)

Kikerestem Szente Vajk frappáns videóüzenet-pályázatát, fő erénye, hogy rövid. Ő -igaz, Lőrinczy György főigazgató felkérésére!- az Apáca Show-val tette be a lábát az ajtóba...vajon ez milyen ajánlólevél?

Lőrinczy Györgyöt még az előző miniszter nevezte ki, nem biztos, hogy ez előny lesz a "végleszámolásnál" "végelszámolásnál". Operaénekeseket operaházakban is elég ritkán neveznek ki (fő)igazgatónak, bár vannak kivételek. Tokody Ilona sem lett főig. 2014-ben a Nagymező utcában. Kiss B. Atillát nem gondolnám ideális operettszínházi igazgatónak, még a hírekben emlegetett leendő balettigazgatóval az oldalán sem.


3702 zenebaratmonika 2018-09-25 11:36:33 [Válasz erre: 3700 Edmond Dantes 2018-09-24 09:31:21]

Akkor most ki az esélyes? Kiss B pályázatát nem láttam sehol se.  Lőrinczy Györgyé nagyon tetszett.


3701 Búbánat 2018-09-24 17:28:38 [Válasz erre: 3700 Edmond Dantes 2018-09-24 09:31:21]

Emlékeztetőül, négy évvel ezelőtt -  2014 augusztusában - :

Lőrinczy György művészeti menedzser, Bozsó József színész, rendező, kulturális menedzser és  Tokody Ilona operaénekes nyújtottak be pályázatot a Budapesti Operettszínház vezetésére.

Ismeretes az eredmény.


3700 Edmond Dantes 2018-09-24 09:31:21

Operettszínház: A bizottság a társulat ellenében választana igazgatót

Az index információi szerint a pályázatokat elbíráló bizottság azt a Kiss B. Atilla operaénekest ajánlotta a kinevezésről döntő miniszter, Kásler Miklós figyelmébe, akit korábban, a társulati szavazáson a színház munkatársainak mindössze 9,2 százaléka támogatott. Kiss B. Atilla, a Magyar Művészeti Akadémia tagja szintén az index információi szerint jó viszonyban van Keróval, maga is sok Kero-rendezésben szerepelt már korábban...felmerült az is, hogy a pályázatában Kerényi Miklós Gábor tanácsadóként vehetne részt. A Népszava úgy tudja, az operaénekes pályázatában az szerepel, megválasztása esetén a színház balettigazgatója Apáti Bence lenne. További részletek és a bizottság névsora   i t t.


3699 Búbánat 2018-09-20 13:07:29 [Válasz erre: 3628 Búbánat 2018-07-05 21:16:47]

Dankó Rádió. "Túl az Óperencián"

Ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya vendégei a stúdióban az operett „Nagyasszonya”, Tiboldi Mária és Pápai Szabó György, református lelkész újságíró. Beszélgetésükben egyebek közt a nemrég megjelent Tiboldi Mária portré-életrajzi könyvéről is szó esik… „A támogató, inspiráló szellem, és az alkotó foglal majd helyet a stúdióban".

 

A könyv maga tulajdonképpen egy memoár, (emlékirat, önéletrajz) melyhez ajánlást Szinetár Miklós írt:

„Kedves Marica- Marica kedves!!

 Tiboldi Mária önéletrajza remek olvasmány. Könnyű olvasni, annál nehezebb ehhez ajánlást írni.

 Mert mit lehet még hozzáfűzni egy ilyen teljes, gazdag sikeres élethez?

 Minden szerepet eljátszott, amit csak az operett, világ felkínált, mindennel sikere volt, bejárta a világot, mindenütt ünnepelték. Ehhez tulajdonképpen csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy  BRAVÓ!  BRAVÓ!!  BRAVÓ!!!

 De talán mégse csak ennyit.  Van valami, ami Maricának sajátja, ez pedig a sugárzó szeretetreméltó lénye. Jó vele együtt lenni, partnernek és közönségnek egyaránt. És ez nagyon nagy dolog, mert gyönyörű a hangja, de nagyon sok gyönyörű hanggal találkozunk, remek színész, de a világ tele van remek színészekkel. Ám szeretetre méltó, jó ember, egyre ritkább.  

Eszembe jut József Attila: „ de mi, férfiak férfiak maradjunk, és nők a nők- szabadok, kedvesek – s mind ember, mert az egyre kevesebb…” 

Marica kedves, szabad és nagyon is ember.

Átütő sikerének talán ez a legfontosabb magyarázata, bármit játszik, bármit is ír, abból sugárzik az emberség,  a szeretet. ”


3698 Haandel 2018-09-17 19:21:32

vs
Gräfin Mariza
(Seefestspiele Mörbisch 2018)


3697 Haandel 2018-09-17 19:04:17 [Válasz erre: 3696 Haandel 2018-09-15 16:39:02]

Csar...das...Fürst...  

(:(






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.