vissza a cimoldalra
2018-10-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61183)
Kedvenc felvételek (149)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kiss B. Atilla (191)
Operett, mint színpadi műfaj (3734)
Lisztről emelkedetten (931)
Kimernya? (2773)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2936)
Kolonits Klára (1078)
Élő közvetítések (7462)
Zenetörténet (243)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1124)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1507)
Franz Schmidt (3200)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (289)
A hangszerek csodálatos világa (183)
Giacomo Meyerbeer (653)
Jonas Kaufmann (2276)
Opernglas, avagy operai távcső... (20149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

3472   Ardelao • előzmény3471 2018-02-02 13:22:04

 

Huszka Jenő

Egy zeneszerző, akit kitüntetés ért. Ritkaság a mai világban, de annál említésre méltóbb, sőt, éppen ezért méltó az említésre. Huszka Jenő tudniillik, miniszteri tanácsos is volt, és mint ilyen, 35 esztendei szolgálat után saját kérelmére ment nyugdíjba. Tényleg a saját kérelmére.  De a legmagasabb kitüntetést nem szolgálata elismeréséért kapta, hanem kifejezetten, mint zeneszerző,  «a zeneművészet terén szerzett érdemeinek elismeréséül» ......
 

A II. osztályú magyar érdemrend jutott osztályrészéül és ehhez a szép kitüntetéshez a Magyar Muzsikaszó teljes gárdája nevében szívből gratulálunk, hiszen — többek között — lapunk egyik legkitűnőbb főmunkatársa is az ünnepelt. Az utóbbihoz magunknak gratulálunk.
 

Az egészben nem azt tartom különösnek, hogy észrevették érdemeit, hanem azt, hogy ilyen későn vették észre. Valóban nehéz lehetett olyan sokoldalú művészi tevékenységet meg nem látni. Vegyük csak például az operettjeit sorra:

„Bob herceg,” „Aranyvirág,” „Gül Baba,” „Tündérszerelem,” „Rébusz báró,” „Nemtudomka,”     „Hajtóvadászat,” „Lili bárónő.”

Különös ember ez a Huszka Jenő. Most, hogy így egymás mellé írtam ezt a nyolc operett címet, megjelenik előttem a szerző képe, úgy, ahogy én közel harminc éve látom. Magam elé idézem és egy lelki interjút kérek tőle. Hogy én személyesen menjek fel hozzá, nem is tudom elképzelni.  Nem szokott önmagáról beszélni. De talán nincs is erre szükség: előttem vannak az alkotásai, ismerem életének egyes mozzanatait és ezekből megkísérlem a lelki interjú megírását.

Származási helye Kiskunfélegyházán van, a kemény koponyájú kunok földjén és van is benne sok a kunok keménységéből. Nehezen barátkozó, de akit barátjául fogadott, ahhoz rendületlenül ragaszkodik. Ez teljes ellentétben áll úgynevezett külső megjelenésével, mely a diplomata hűvös, tartózkodó modorát mutatja. Ám ez csak külső látszat, a csaknem gyerekesen jó szív védekezése, aki tudja mennyi keserves csalódás után. Mert, bár az ember lelke sok ellentétből van összetéve, de az a nagy melegség, mely Huszka melódiáiból, felénk árad hogyan lehetne megmagyarázható, ha szíve csakugyan olyan hideg lenne, mint amilyennek a felületes szemlélő ítélné szokásos külseje után?

A nagy magyar alföld közepén született és van benne sok a magyar paraszt tempósságából, flegmájából: nem igen vannak fölösleges mozdulatai és nehezen hozható ki a sodrából. 

A siker ezek dacára mégis utolérte. Így helyes, hogy — utolérte, mert ő ugyan nem futott utána, de nem is tette elbizakodottá.
 

A mai szerzői mentalitás szemlélete alapján szinte érthetetlen Huszka közömbös viselkedése a sikerrel szemben. Mert nézzük csak egy kicsit a mai szerzői úgynevezett mentalitást.

Egy úgynevezett mai szerző megír, helyesebben lefütyül egy melódiát, azután keres egy zeneértőt, aki lekottázza az új szellemi (?!) terméket. Ha mindez már elkészült, akkor Isten legyen irgalmas a zenekarok vezetőinek, énekeseknek (különösen a rádión bevezetetteknek), kiadóknak és a tisztelt közönségnek! És ha véletlenül sikerül a tisztelt közönség fülébe, költséget és fáradtságot nem kímélve, beverklizni egy ilyen szerzeményt, milyen napóleoni pózba vágja magát, milyen fölényessé válik, és milyen zseniálisnak érzi magát!
 

Huszkának a siker úgyszólván az ölébe hullott. Igaz, könnyű dolga volt: neki nem Huszka volt az elődje! Érdekes egy kissé belepillantani az illusztris szerző múltjába, már amennyire egy aránylag rövidre szabott cikk kerete megengedi.

Szegeden végezte középiskoláit. Nem láttam ugyan a bizonyítványait, de ismerve a mostani Huszkát és tudva, hogy a kegyesrendi gimnáziumban végzett, feltételezem, hogy alapos munkát szerető, kitűnő tanuló volt. Első zenei kiképzését is Szegeden nyerte az ottani zenedében.
 

Apja, Huszka Ödön, a szegedi királyi tábla közszeretetnek örvendő bírója, jeles piccoló művész volt. Édesanyja művésziesen zongorázott. Tehetségét mindenki Istentől kapja, de a hajlamot szüleitől örökli. Az lett volna csoda, ha Huszka Jenő nem örökölt volna művészi hajlamot ilyen zeneileg képzett szülőktől. Még hozzátesszük ezekhez azt, hogy édesapjától a zenetanulásra ösztönzést kapott, sőt annak döntő fontosságára folyton figyelmeztetést nyert és Budapestre érve egyetemi tanulmányaival egy időben Zeneakadémiánkon a zeneszerzési tanszakot is elvégezte Koessler János vezetése alatt, kinek keze alól annyi kitűnő zenészünk került ki.
 

Nem ismerem gyermekkorát, de úgy képzelem, hogy nem olyan laufmétázó, utcákon kószáló fiú volt. Ezek helyében iskolai tanulmányai mellett hegedülni tanult, a német, francia, angol és az olasz nyelvek ismeretét sajátította el: szóval céltudatosan készült a jövendőre már abban a korban, mikor másoknak még csak a játékon van az eszük.

Tipikus regényalak. Olyan, mint Jókai aranyembere: minden arannyá válik a kezei között.  Csodálatos véletlenek kapcsolata az élete. Ezekben a véletlenekben lehetetlen a tervszerűséget fel nem fedezni.

Ennyire tervszerű véletlen-sorozat már isteni gondviselésnek is nevezhető. Amellett, hogy a zenével teljesen átitatott család sarjadéka, a zeneszerzőség felé sodorja ellenállhatatlanul adottsága, melyet közönséges nyelven tehetségnek nevezünk. Ehhez járul az apa erős ösztönzése, aki a zeneszerzői működésben látta, illetve óhajtotta látni fia jövőjének legszilárdabb alapját és — valljuk be — nem ok nélkül.
 

Nem csekély nyomokat hagyhatott Huszka életében a 14 esztendős Fedák Sári szegedi rokonlátogatása sem. Ezt a látogatást Huszka csak négy év múlva viszonozta ugyan Beregszászon, de két ilyen művészlélek találkozása szükségszerűen kihatással kellett legyen, jövő életükre. Fedák Sári is művészi hajlamokkal telitett család sarja. Már apja és anyja is szívesen vettek részt műkedvelői előadásokon, sőt a rossz nyelvek azt beszélik, hogy édesapja inkább színészi, mintsem orvosi talentum volt.
 

Martos Ferenccel való baráti viszonya is egyik sorsdöntő faktuma életének. Addig-addig olvasgatta Martos Ferenc verseit, míg Huszkának, egyszer csak megszületett a «Bob herceg» melodráma, mely hamarosan az ország legdivatosabb melodrámája és később a hasonló című operett magva lett.
 

Huszka-Martos-Fedák. Hová vezethetett ez a szellemi triumvirátus? Csakis a magyar operett megteremtéséhez, csakis a teljes diadalhoz. Ez a hármas, magyar szellemi nagy antant az egész magyar zenei életre nagy kihatással volt és természetesen döntő hatású kellett legyen a három művész életére. Rekordot jelentett a magyar operettek terén a «Bob herceg.» 

Az első magyar operett, mely száz előadást ért meg egyfolytában. Azóta már sok magyar operett megérte ezt, de az akkori időben a mai generáció számára talán meg sem érthető nagy szenzáció erejével hatott az első százas jubileum.

Felületes szemlélő csak a «Bob hercegtől» a «Lili bárónő»-ig befutott utat, a diadalok sorozatát látja, de a gondolkodó ember részére az ezt megelőző idő, a komoly stúdiumok kemény esztendői is érdekes dokumentumokat jelentenek és a „Véletlen-sorozatokat”  gondviselés-szerűnek látja, mert az ilyen „Véletlen-sorozatok” csak kiválasztott emberek életében fordulnak elő.
 

Huszka életét tanulságos volna külön tanulmány tárgyává tenni.
 

Az, hogy annyi kiváló szellemi tulajdonsággal rendelkező ember, mint Huszka Jenő a magyar művészeti élet terén — mondjuk példának okából, mint a kultuszminisztérium Művészeti osztályának vezetője, nem lett volna-e hivatva arra, hogy művészi életünket, de különösen zenei életünket nagy-mértékben felfejlessze? Arra mi, akik képességeit közelebbről ismerjük, határozott igennel felelhetnénk, de ez talán más Iapra tartozik, mi csak ünnepelni akartuk őt e cikkünkben, kitüntetése alkalmából.
 

Nádor József*

Magyar Muzsikaszó, 1933. április 1. (2. Évfolyam, 4. szám)

 

*Nádor József (Bp., 1876Bp., 1967. január 4.): dalszerző. (Megj., A.)

 

3471   Ardelao 2018-02-02 13:02:34

 

Huszka Jenő ünneplése

Illusztris társaság gyűlt össze március 16-án (1933-ban, megj., A.) a Gellért szálló márványtermében. A Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezete tagjai jöttek el, hogy kitűnő és népszerű elnöküket Dr. Huszka Jenőt ünnepeljék, legfelsőbb kitüntetése alkalmából.

Megállapíthatjuk, hogy ez ünneplés őszinte volt és lelkes.

Balázs Árpád mondott keresetien, de költői lendületű szavakkal felköszöntőt, melyekre Huszka dr. reflektálva szinte dióhéjban mondta el a Szövetkezet egész történetét. 

E közvetlenül elmondottakból tudhatták meg — akik még nem tudták volna, — hogy a szövetkezet illusztris elnöke néhány úttörő szerzővel — (Ányos, Chorin, Erőss, Nádor, Martos dr.), milyen nagyszerű munkát végzett, mikor az albérleti szobából a mai székházig hozta el a Szövetkezetét.
 

Vacsora után Bertha István a kitűnő karnagy, ismert rádió zenekarával az ünnepelt műveit mutatta be. Szabó Lujza, Raffay Erzsi, Turay Ida, Mocsányi és Lakos, Balassa János és Weiner István dr. működtek még közre. Martos Ferenc dr. konferált s a társaság a késő éjszakai órákig maradt együtt.

 

Magyar Muzsikaszó, 1933. április 1. (2. Évfolyam, 4. szám)

 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
történt:
1890 • Az Igor herceg bemutatója (Szentpétervár)
született:
1801 • Albert Lortzing, zeneszerző († 1851)
1891 • Palló Imre, énekes († 1978)
elhunyt:
2004 • Robert Merrill, énekes (sz. 1919)
2008 • Sándor Judit, énekes (sz. 1923)