Bejelentkezés Regisztráció

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei


1005 Ardelao 2018-08-22 11:47:54

Véletlenül felesleges "t" csúszott be a szövegbe. Helyesen: Bakfark.


1004 Ardelao 2018-08-22 10:43:45

Nem túlzottan szeretem az egyik topikban már megjelent beírásomat másik topikokba is átvinni, mert olybá tűnik, mintha csupán bejegyzéseim számát kívánnám növelni. Ám a Bakfart Bálintról itt idézett írás utolsó mondata magyarázatot ad arra, miért teszem ezt most mégis. Bakfart Bálintban ugyanis „Magyarország első világhírű zenészét” tisztelhetjük.

442 évvel ezelőtt, 1576 augusztusában hunyt el

Képtalálat a következőre: „Bakfark Bálint”

BAKFARK BÁLINTEurópa hírű magyar lantművész és zeneszerző.

(Születésének és halálának pontos dátuma nem ismert, a Magyar Életrajzi lexikon szerint: Brassó, 1507? – Padova, 1576. augusztus 8. 15. vagy 22.)

Péterffy Ida a „Kis történetek nagy zeneszerzőkről” c. könyvében (Móra Ferenc Könyvkiadó 1959) így ír róla:

          „Királyi udvarok lantosa

          Már egy évtized telt el azóta, hogy a brassói születésű, nagyszerű lantművész, Bakfark Bálint elhagyta a budai királyi palotát, Szapolyai János udvarát. Azóta magas pártfogóra talált Franciaországban I. Ferenc francia király nagyhatalmú minisztere, Tournon gróf személyében. Nagy sikereiről, rendkívüli ügyességéről, páratlan lantművészetéről a francia költők dicsőítő verseket zengtek. Bőven termett a babér Bálint mester számára, s az elismerés nemcsak szép szavakban, hanem csengő aranyakban is megnyilvánult.

          Az ünnepelt művész nem elégedett meg csupán előadói sikerekkel. Többre vágyott. Egyre tovább tanult, s nagy tudásszomja nemcsak a lantjáték technikájára irányult - hiszen azt olyannyira elsajátította, hogy alig akadt már lantvirtuóz, ki vele ki mert volna állni versenyre -, hanem a zeneirodalom remekeinek tanulmányozására is. Különösen az énekkar nagy mestereinek alkotásai sorában talált csodálatra és követésre méltó példát. A bonyolult szerkesztésű énekkari művek lantra való átültetése közben a lantjáték technikáját addig nem hallott tökéletességre emelte. A hangszer teljesítőképességének fokozása újabb, még nehezebb feladatok megoldására sarkallta, s új zenei gondolatokra ihlette: önálló lantfantáziákat komponált. Miközben II. Henrik francia király udvarát bűvöletében tartotta játékával, fényes ajánlatot kapott II. Gyula pápától, aki Rómába hívta. Végül úgy döntött, hogy a virágzó reneszánsz kultúrájáról híres lengyel király udvarába megy. A litván fővárosban, Wilnában – ahol akkor II. Zsigmond Ágost lengyel király udvartarása volt – házat vett magának, s abban rendezkedett be családjával. Felesége Katharina Narbutowna, litván nő volt.

          Bálint mester nem nélkülözte a főrangúak bőkezű pártfogását. Legszorosabb – mondhatni baráti – kapcsolat Albrecht königsbergi porosz herceghez fűzte, ki a lengyel királynál többször eljárt érdekében, s családját ő maga támogatta anyagilag, míg ő szabadsága idején Francia- és Olaszországot járta. Bálint mester többször is megfordult Königsbergben. Egy ízben lantjának gyógyító hatásáról ír a herceg a lengyel királynak:

          «Művészete és kedves muzsikája által gyengeségemből teljesen magamhoz tértem és betegágyamból felkeltem. Olyan zenész ő, akinek ebben a művészetben nincsen párja, és akihez hasonlót aligha mondhat magáénak bármelyik király is.»

          Bálint mester alacsony termetű volt. Ezért a lenyelek „kis magyar”-nak mondták a nagy népszerűségnek örvendő művészt, aki valóban muzsikálásával bűvölte el hallgatóit, mert megjelenésével ezt el nem érhette volna. Melchior Padlowski költeményében, amely művészetének dicsőítésére készült, megemlíti csúnyaságát. Szépségben nem veheti fel a versenyt Arionnal, Orpheusszal vagy Dávid királlyal – írja, – de ha megragadja a lantját, még Dávid király is leteszi a hárfáját. A lengyel költők Bálint mestert dicsőítő verseinek hosszú sorából kiemelkedik érdekességével Kochanowski költeményének egy sora:

          „Nie kazdi wezvie po Bakfark lutnie. Magyarul: Bakfark után nyúlnak a lanthoz.”

          Ez a költeménysor közmondássá vált a lengyelek között. Akkor használják, ha olyan emberről van szó, akiben nagyobb a vállalkozó-kedv, mint a rátermettség. Lantjának húrjai gyakran zengtek lengyel dallamokat. Ez csak növelte sikerét. Mégis, a Krakkóban kiadott gyönyörű lantkönyv ajánlása búcsúzás volt a lengyelek királyától és az udvartól.

          1556 júniusában honfitársához, Dudics András császári követhez írott leveléből megtudjuk, hogy Bécs felé igyekszik, II. Miksa császár udvarába. Pár hétre ezután évi háromszáz tallér fizetéssel alkalmazzák is. Ez volt életében a negyedik királyi udvar, ahol működött. De úgy látszik nem érezte jól magát Bécsben, mert egy év elteltével szabadságot kért, hogy még ifjúkorában elhagyott, régen látott hazájába látogasson. János Zsigmond erdélyi fejedelem szívesen fogadta hazaérkezésének hírét. Annál is inkább, mert úgy látszott, hogy az öregedő művész megunta már Európa járó fárasztó utazásait, szűkebb hazájában, Erdélyben akar megpihenni.

          […] Már úgy látszott, hogy öregségére nyugodt napokat tölthet szülőföldjén, hol annyi szeretettel és elismeréssel fogadták. De hamarosan másképp alakult sorsa az események sodrában. A beteges, gyenge szervezetű János Zsigmond fejedelem jó félévre a birtokadományozás után, alig harmincegy éves korában meghalt. Vele kihalt a Szapolyai ház. Utóda Báthory István lett. Ez a személyi változás elkedvetlenítette az öregedő művészt. Különben is már évek óta távol volt szeretteitől. Családja Wilnából Páduába költözött. Szabadságot kért hát az új fejedelemtől, majd útiköltségre és családja Erdélybe való felhozatalának költségére 1571 nyarán elzálogosította birtokát. Amikor ez is megvolt, elbúcsúzott gyulafehévári barátaitól és tisztelőitől, s elutazott Páduába.[…]

          A lantvirtuózok fellegvárában

          A barátságos olasz városkában otthonosan érezte magát a világjáró művész. Több mint húsz erdélyi ifjú tanult akkoriban az egyetemen, akik mind rajongó szeretettel és csodálattal vették körül. Gyakran részeltette őket művészetének gyönyörűségében. Ami egészen új és meglepő volt a sokat látott és tapasztalt művész számára, az az itteni szabad, független élet, melyet nem kötött gúzsba a királyi udvarok etikettje. A „királyi udvarok lantosa” Páduában ismerte meg először a függetlenséget. Nagy hatással volt rá a lantgyártás igazi hazájában, az egyetemi városban összegyűlt kitűnő lantosok sokasága, az ott kibontakozott élénk zenei élet. Valójában Pádua akkor az európai hírű lantosok gyülekezőhelye, valóságos fellegvára volt. Bálint mester becsvágyát csak fokozhatta, hogy ennyi kitűnő művész között is az első lehetett. Hatalmas tudásának, a lant teljesítőképességének határát súroló zeneszerzői és előadói technikájának igazi, komoly megméretéséhez soha életében nem talált ennyi szakértőt, mint itt. Nem csoda, hogy a Páduában töltött idő észrevétlenül hónapokra, majd évekre szaporodott.

          Már régen lejárt az erdélyi fejedelemtől kapott szabadság. Báthory István hiába várta vissza Gyulafehérvárra a század legnagyobb lantosát, Bakfark Bálintot. Hozatott helyette olasz zenészeket. Idővel a János Zsigmond által adományozott birtokot is visszavonta. Így aztán Bálint mester és családja Páduában maradt. Pedig talán jobb lett volna, ha az erdélyi havasok egészséges levegőjét szívja, mert ott délen, a meleg éghajlatban gyilkos ragály terjedt el: pestisjárvány ütötte fel a fejét. A nagy művész öregedő szervezete nem bírt ellenállni a szörnyű kórokozóknak. Hogy teljes legyen vándor művész életének tragédiája, nemcsak ő maga, hanem egész családja is elpusztult.

          Páduában 1576-ban Bakfark Bálint halálával Európa nemcsak utánozhatatlan lantművészét, hanem a század középső évtizedeinek nagy zeneszerzőjét, Magyarország pedig első világhírű zenészét vesztette el.

Valentin (Balint) Bakfark-Lute pieces I


1003 Ardelao 2018-08-21 20:22:40 [Válasz erre: 1002 Ardelao 2018-08-21 20:15:23]

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.08.21-i ÁLLAPOT

R-TŐL ZS-IG

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Radnai Miklós zeneszerző, színházigazgató

1892

23.,24.,34.,35.,36.,183.,184.,826.

Rajter Lajos karmester, zeneszerző, pedagógus

1906

57.,87.,88.

Reményi Ede zeneszerző, hegedűművész

1928.

394.,395.,396.,397.,398.,399.,400.,809.,

810.,811.,812.,817.,818.,819.,820.

Réthy Eszter operaénekesnő

1912

91.,92.,207.,210.

Rév Lívia zongoraművész

1916

735.,736.,737.,740.,741.,742.,747.,814.

Rieger Tibor mérnök, zeneszerző, zongora- és orgonaművész

1899

647.,648.,649.,650.,651.,652.,653.,654.,

655.,656.,657.

Rubányi Vilmos karmester

1905

58.,59.,60.,61.,245.,568.

Rubinstein Erna hegedűművész, operetténekesnő, színésznő

1903.

250.,251.,252.,253.,254.,255.,256.,257.,

258.,259.,262.,264.

Ruzitska György zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus

1786

83.,84.,158.

Sándor Erzsi

1855

450.,451.,452.,453.,940.,983.

Sárosi Ferenc zeneszerző

1855

49.

Schmidt Ferenc zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus

1874

70.,72.,74.,76.,77.,78.,81.,108.,

111.,113.,118.,128.,171.,172.

Sebeők Sári operaénekes

1882

32.,67.,68.

Serák Márta opera-, ill. operetténekesnő

19.sz. vége?

914.,937.,938.,939.,940.,941.,942.,943.,

944.,945.,946.,947.,948.,949.,950.

Siklós Albert  zeneszerző, főiskolai tanár, zenetörténész, gordonkaművész és lapszerkesztő

1878

717.,720.,721.,722.,723.,724.,848.,856.

Szabados Béla zeneszerző

1867

94.,97.

Szabó Ilonka operaénekes, lírai szoprán

1911

282.,283.,284.,285.

Szabó Lujza operaénekes, kol. szoprán

1904

263.,265.,266.,353.

Szabó-Xavér Ferenc zeneszerző

1848

31.,829.

Szamosi Elza operaénekesnő

1881

215.,216.,217.,378.,380.,467.,667.,983.

Szánthó Enid operaénekesnő

1907

547.,548.,550.,551.,552.,553.,554.,555.,

556.,557.

Szedő Miklós dr. orvos, operaénekes

1896

435.,436.,437.,438.,439.,440.,441.,444.,

445.,446.,458.,459.,851.

Szemere Árpád operaénekes, rendező

1878

981.,982.,983.,984..985.,986.,987.,988.,

989.,990.,991.

Szendrey Aladár zenetudós, orgonista, karmester, zeneszerző, egyetemi tanár

1884

130.,137.,841.,842.,843.,844.,845.,846.

Szendy Árpád zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus

1863

355.,356.,357.,358.,360.,361.,743.

Széchenyi Imre gróf zeneszerző

1825

386.,387.,388.,389.,390.,391.

Székely Imre zongoraművész, zeneszerző

1823

804.,805.,806.,807.,808.

Sztojanovits Jenő zeneszerző, karmester, zenepedagógus

1864

507.,508.,509.,510.,511.,512.,517.,518.

Takáts Mihály operaénekes (bariton)

1861

454.,455.,456.,457.,982.,983.

 

Tamás Ilona operaénekes, szoprán

1914

243.,244.,245.,246.,247.

Tamássy Zdenkó zeneszerző

1921

458.,459.,460.,461.,462.,463.

Tiszay Magda operaénekesnő

1919

669.

Tóth Péter karmester

1924

3.,7.,8.,12.,13.,14.,15.,17.,

19.,279.,280.,281.

Tutsek Ilona operaénekesnő

1905

195.,197.,198.,199.,200.,211.

Tutsek Piroska operaénekesnő

1905

195.,196.,197.,198.,199.,200.,204.,205.,

206.,207.,209.,210.,211.,260.,351.

Vaály Ílona színésznő, primadonna

1894

653.,654.

Varró Magit zongoraművész, zongorapedagógus

1881

743.,744.,745.,746.,747.

Vavrinecz Mór, karnagy, zeneszerző

1858

523.,524.,525.,526.,530.,829.,833.

Vecsey Ferenc hegedűművész, zeneszerző

1893

503.,504.,505.,506.

Verebes Ernő színész, operetténekes

1902

520.,521.,522.

Virovay Róbert hegedűművész

1921

38.,39.,40.,171.,404.

Volkmann Róbert zeneszerző

1815

28.,332.,333.,337.,829.

Zádor Dezső operaénekes

1876

130.,134.,944.

Zádor Jenő zeneszerző, zenetörténész

1894

107.,139.,140.,141.

Závodszky Zoltán operaénekes

1892

52.,185.,204.,205.,207.

Zichy Géza író, drámaíró, zeneszerző, zongoraművész

1849

37.,63.,64.,65.,66.,392.,825.

Zsedényi Károly táncos, koreográfus, balettmester

1910

50.,343.,344.,345.,346.,347.,351.,352.,

353.,354.


1002 Ardelao 2018-08-21 20:15:23 [Válasz erre: 1001 Ardelao 2018-08-21 19:55:14]

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.08.21-i ÁLLAPOT

H-TÓL P-IG

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Hauser Mihály (Hauser Miska) hegedűvirtuóz, zeneszerző

1822

775.,776.,777.,778.,779.,780.,781.,782.,

783.,784.,785.

Hámory Imre színész-operaénekes

1909

247.,248.,249.

Hilgermann Laura operaénekes, énekpedagógus

1869

550.,553.,558.

Horváth Attila zongoraművész, zeneszerző, zenetanár

1862

173.,174.,175.,176.,177.,178.,179.,180.,

181.,182.

Horváth Mihály zeneszerző, karmester, zenetanár, orgonaművész, zongoraművész

1903

313.,316.,318.

Jemnitz Sándor zeneszerző, karmester, esztéta, zenekritikus

1890

162.,163.,164.,165.,166.,167.,168.,169.,

172.

 

Joachim József hegedűművész

1831

122.,123.,124.,125.,126.

Kabos Ilonka zongoraművész

1898

327.,328.,330.,334.,335.,336.

Károlyi Gyula zongoraművész

1914

705.,706.,707.,708.

Kemény Egon zeneszerző

1905

171.,172.,305.,306.,308.,324.,439.,440.,

444.,445.,447.,448.,449.,480.,562.,578.,

583.,585.,590.,591.,592.,600.,601.,602.,

603.,613.,660.,687.,693.,761.,794.,795.,

796.,870.

Kern Aurél zenei író, zenekritikus, zeneszerző

1871

33.,829.

Kiszely Gyula zeneszerző, rendező

1900

848.,849.,850.,851.,852.,853.,854.,855.,

856.,857.,870.,871.

Kolbay Ildikó énekes, operettprimadonna

1898

951.,952.,953.,954.,955.,956..957.,958.,

959.,960.,961.,962.,963.,964.,965.,973.

Koessler János zenepedagógus, zeneszerző, karnagy, orgonista

1853

464.,465.,466.

Koncz János hegedűművész, zeneakadémiai tanár

1894

785.,786.,787.,788.

Kosáry Emmi operaénekesnő

1889

230.,234.,235.,236.,235.,238.,239.,240.,

241.,242.,286.,289.,291.,292.,293.,294.,

295.,296.,297.,298.,972.,983.

Koréh Endre, operaénekes, basszus

1906

560.,561.,562.,563.,564.,565,566.,567.,

568.,570.,823.,837.

Kósa György zeneszerző, zongoraművész, karnagy, korrepetitor, főiskolai tanár

1897

348.,349.,350.,353.

Környei Béla operaénekes

1873

217.,218.,219.,415.,983.

Krammer Teréz operaénekesnő

1868

661.,662.,663.,664.,665.,666.,667.,668.,

674.,675.

Krausz Lili zongoraművésznő, zongoratanár

1905

789.,780.,781.,782.,783.,784.

Kurucz János zeneszerző, zongoraművész

1883

966.,967.,968.,969.,970.,971.,972.,973.,

974.,975.,976.,977.,978.,979.,980.

Küry Klára színésznő, operettprimadonna

1870

786.,787.,788.,789.,790.,791.,792.,793.,

794.,795.,796.,797.,798.,799.,800.

Laurisin Lajos operaénekes (tenor)

1897

302.,303.,304.,306.,307.,311.,312.,314.,

315.,317.,318.,319.,320.,323.,325.

Laurisin Miklós zongoraművész, zeneszerző

1899

302.,305.,306.,319.,320.,321.,322.,447.,

448.,449.,566.,874.

Lavotta János zeneszerző, hegedűművész

1764

474.,475.,476.,477.,478.,479.,480.,481.,

482.,483.,484.

Lumpe Gizella énekesnő, énektanár

18..?

179.

Medek Anna operaénekesnő

1885

212.,213.,214.,393.,661.,716.,983.

Michalovich Ödön zeneszerző, zenepedagógus

1842

45.,158.

Mosonyi Mihály zeneszerző, zenepedagógus, zenei újságíró, zenekritikus

1815

46.,51.,112.,158.,337.,338.

Müller Károly zongoraművész, karnagy, zeneigazgató, zenetanár

1882.

859.,860.,861.,862.,863.,864.,865.,866.,

867.,868.,869.,874.

Nagy Péter zongoraművész

1960

770.,774.

Nagy Vidor zeneszerző, brácsaművész

?

770.,774.

Ney Dávid operaénekes

1842

571.,572.,982.,983.

Németh Mária operaénekesnő

1897

414.,415.,416.,417.,421.,422.,423.,424.

Nyíregyházi Ervin zongoraművész, zeneszerző

1903

100.,101.,102.,103.,104.,105.,106.,114.,

115.,116.,117.,130.

Odry Lehel operaénekes (bariton), operarendező

1837

992.,993.,994.,995.,996.,997.,998.,1000.

Ottó Ferenc zeneszerző, zenetörténész, zenekritikus

1904

917.,918.,919.,920.,921.

Ottrubay Melinda balett-táncos

1920

324.,326.,339.,340.,341.,344.,351.,352.

Papp Mihály színművész

1875

467.

Papp Viktor zeneíró, zenekritikus, szerkesztő

1881

6.,733.,734.

Pártos István hegedűművész

1903

725.,726.,727.,728.,729.,730.,731.,732.

Pilinszky Zsigmond operaénekes

1883

130.,133.

Plotényi Nándor hegedű- és zongoraművész

1844

809.,810.,811.,812.,813.,816.,817.,818.,

819.,820.,821.

Polgár Tibor zeneszerző, karmester

1907

561.,562.,563.,660.

Popper Dávid gordonkaművész, zeneszerző

1843

95.,96.,98.,99.

Ptasinszky Pepi prímabalerina

1904

922,923.,924.,925.,926.,927.,928.,929.,

930.,931.,932.,933.,934.,936.


1001 Ardelao 2018-08-21 19:55:14

Az áttekinthetőség végett megközelítőleg minden 100. bejegyzés után beillesztek egy táblázatot a jelen topikban szereplő művészekről, feltüntetve a róluk szóló bejegyzések, ill. szövegrészek számát.

KIMUTATÁS A JELEN TOPIKBAN SZEREPLŐ MŰVÉSZEKRŐL –

2018.08.21-i ÁLLAPOT

A-TÓL GY-IG

 

Név, művészeti ág

Szül. év

A bejegyzés sorszáma

Adelburg Ágost hegedűművész, zeneszerző

1830

10.,935.

Adler Adelina szopránénekesnő, zenepedagógus

1892

826., 827.,830.,831.,835.,836.,837.,

839.,840.,925.

Adorján Jenő hegedűművész, zeneszerző

1874

893.,894.,895.,896.,897.,898.,899.,

900.,901.,902.,903.,904.,905.

Aggházy Károly zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus

1855

11.,154.,331.

Albert Ferenc hegedűművész, tanár

1918

619.,630.,631.,632.,633.,634.,635.,636.,

637.,638.,639.,640.

Albert Gyula zeneszerző, karmester, hegedűművész, tanár

1892

631.,636.,637.

Alexander László zongoraművész, zeneszerző, feltaláló

1895

130.,144.,145.,146.,147.,148.,149.,150.

Allaga Géza gordonkaművész, cimbalomtanár, zeneszerző

1841

493.,494.,495.,496.,497.,498.,499.,500.

Anday Piroska operaénekesnő

1903

118.,119.,120.,121.,129.,130.,132.,156.,

692.,693.

Antalffy-Zsíros Dezső orgonaművész, zeneszerző

1885

151.,152.,153.,154.,155.

Barki László hegedűművész

1958

529.,543.,549.,559.,658.,694.,696.

Bánát Gábor hegedűvirtuóz, zenetudós

1926

531.,532.,533.,534.,535.,536.,537.,538.,

542.,544.,545.

Báthy Anna operaénekes

1901

220.,221.,222.

Beleznay Antal karnagy, zeneszerző, tanár

1857

227.,228.,231.,232.,233.

Bertha Sándor zeneszerző, zongoraművész, zeneíró

1843

371.,372.,373.,374.,375.,376.,382.,383.,

384., 385.

Bihari János zeneszerző, hegedűművész

1764

481.,486.,487.,488.,489.

Bodó Erzsi drámai szoprán

1899

266.,362.,363.,364.,365.,366.,367.,368.,

369.,370.

Bogáthy Mihály színész, énekes

1926

53.

Böhm Gusztáv zeneszerző, hegedűművész, karmester, operai rendező

1823

83.,85.,86.

Bräuer Ferenc zeneszerző, egyházkarnagy, zenetanár

1799

89.,90.

Burián Károly operaénekes

1870

9.

Buttykay Ákos, zeneszerző, zongoraművész

1871

230.,234.,237.,239.,240.,242.,257.,286.,

287.,288.,289.,290.,291.,292.,293.,294.,

295.,296.,297.,298.,300.,301.

Clement Károly zeneszerző

1876

823.,824.,825.,826.,827.,828.,829.,830.,

831.,832.,833.,834.,835.,836.,837.,838.,

840.

Csermák Antal György zeneszerző, hegedűművész

1774 körül

481.,490.,491.,492.

Dalnoky Viktor dr., fogorvos, operaénekes, rendező

1866

415.,416.,417.,425.,426.,427.,428.,430.,

432.,433.,434.,435.,925.,927.,930.

Dános Lili, zongoraművész, korrepetítor, tanár

1912

744.,745.,748.,749.,750.,751.

Delly Rózsi operaénekesnő

1912

703.,704.

Dienzl Oszkár zongoraművész, zeneszerző, karmester

1877

709.,710.,711.,712.,713.,714.,715.,716.,

718.,719.

 

Dohnányi Ernő zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus

1877

79.,80.,81.,128.,130.,158.,166.,705.

Doppler Ferenc fuvolavirtuóz, zeneszerző

1821

191.,192.,193.,337.

Doppler Károly zeneszerző, karmester, fuvolaművész

1825

190.

Dullien Klára hegedűművész és

 -tanár

1905

641.,642.,643.,644.,645.,646.

Durigo Ilona operaénekesnő

1881

130.,131.,822.,833.

Egressy Béni zeneszerző, író, színész

1814

29.

Ember Nándor zongoraművész

1897

41.,42.,54.,55.,56.,277.,278.

Erdősy Eugénia énekesnő

1856

767.,773.

Erkel Elek karmester, zeneszerző

1843

752.,753.,754.,755.,756.,757.,758.,760.,

763.,764.,765.,766.

Erkel Gyula karmester, zeneszerző, zongoraművész, timpanista

1842

157.,158.,160.,161.

Farkas Ödön zeneszerző, zenepedagógus

1851

186.,187.,188.,189.

Fedák Sári színművésznő, operettprimadonna

1879

467.

Fenyves Gábriel dr. zongoraművész, karmester

1895

130.,142.

Flattné Győrffy Gizella operaénekes

1874

378.,379.,380.,381.,392.,393.

Frank Klára (Péter Józsefné) zongora- és énektanár

1914

744.,745.

Fricsay Richard karmester, ének- és zenetanár

1867

789.,791.,792.

Fusz János zeneszerző, karnagy

1777

135.,136.

Gábor Arnold operaénekes

1880

130.,143.,910.

Gábor József operett-/operaénekes (tenor),színész,rendező,műfordító

1879

909.,910.,911.,912.,913.,914.,915.,

916.,925.,930.,944.,947.

Gárdonyi Zoltán zeneszerző, zenetörténész, zenetudós

1906

158.,159.

Gencsy Sári operaénekes

1924

676.,677.,683.,684.,685.,687.

Gertler Endre hegedűművész

1907

404.,405.,406.,407.,408.,409.,410.,411.,

412.,413.

Geyer Stefi hegedűművész és

-tanár

1888

418.,419.,420.

Gobbi Alajos hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző

1842

224.,225.,226.

Goldmark Károly hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus

1830

44.,471.,472.,473.

Goll Bea táncosnő, színésznő

1927

41.,42.,50.,93.

Gonda Lucy zongoraművész

1920

873.,874.,875.,876.,877.,878.

Greisinger István zeneszerző, zongoratanár

18 ?

179.

Gyenge Anna operaénekesnő

1894

686.,688.,689.,690.,697.,698.,699.,700.


1000 Ardelao 2018-08-21 08:00:02 [Válasz erre: 999 Ardelao 2018-08-21 07:55:33]

Normál kép az alsó keretben 
Normal size picture in the frame below

A 80 éves művész, 3 évvel a halála előtt.

ÓDRY LEHEL

1937-1920

          A nemzeti énekművészet egy ragyogó csillaga tűnt el csendesen, észrevétlenül: Ódry Lehel nincs többé! Még kimúlásakor is mostoha volt hozzá a Sors. A megszállott Aradról, kerülő úton, elkésetten érkezett hozzánk a hír. Még fiai, Ódry Árpád, Lehel és Zuárd is csak akkor értesültek pótolhatlan veszteségükről, a mikor imádott atyjuk már az anyaföldben pihente egy hosszú, dicsőséggel gazdag élet fáradalmait. Nem kísérhették utolsó útjára, nem szórhattak virágot sírjára, nem hullathatták forró könnyeiket keresztjére!
          A nagy művész halála az egész magyar nemzeti kultúra gyásza. Ódry Lehel nemcsak a színpadi működésével hódított, hanem egyéni tulajdonságai: finom lelkülete, kristálytiszta jelleme, vonzó modora, társadalmi előkelősége, szívjósága és szeretetreméltósága egyaránt ellenállhatatlan hatással voltak mindazokra, a kik csak egyszer is élvezték rokonszenves társaságát.
          Élete folyása nem volt viharoktól mentes: Diadalok váltakoztak kiábrándozással, ünneplés mellőzéssel; rajongó hódolat rút hálátlansággal. Nemes büszkesége sokat szenvedett élte 83 éve alatt, de büszke tudatában el nem múló művészi és emberi értékének néma türelemmel daczolt ellenségei támadásaival, s mint a fejedelmi tölgy a hegy ormán, ellentáll az elemek vad haragjának, nem engedve ketté törni hatalmas derekát, a nagy művész is csak a patriarchális kor legvégső határán hunyta le fáradtan okos és jóságos szemeit.
          Ódry Lehel a bácsmegyei Nemes-Militicsen született 1837. november 30-án. Korán nyilatkozott meg benne a színpad szeretete. Eleinte hősöket és népszínműalakokat játszott kisebb-nagyobb vidéki társulatoknál. Majd fölfedezték ritka szép, bársonyos, mély és érces hangját, a barátai biztatására Budapestre jött, s jelentkezett a Nemzeti Színháznál. Hangjának szépsége a próbaénekléskor annyira megtetszett, hogy rögtön felvették (1863) a kórusba. A színház költségén képezte ki a hangját; lelkesedéssel tanult egy csomó basszus szerepet. Rövid idő múlva nyilvánosan is bemutatkozott, s tetszett. Énekmestere, Stoll Péter, nagy jövőt jósolt neki.
          Eleinte foglalkoztatták, de az öregebb kollégák mellett nem érvényesülhetett. A mikor az ,,Álarczosbál"-ban a szolga szerepét osztották neki, holott ő Renatóra számított, sértődve ment Radnótfáy intendánshoz és elbocsáttatását kérte.
          — Miért? kérdezte az intendáns?
          — Mert nem akarok a színpadon inaslibériában megjelenni, a mikor előkelő rokonságom páholyban ül. Felelte a fiatal művész büszkén.
          — Már pedig én nem bocsátom el.
          — Akkor hát Méltóságod felmentése nélkül távozom.
          Radnótfáyn pulykaméreg vett erőt és dühösen rárivalt:
          — Menjen a pokolba! De azt mondom, addig nem jön vissza, a míg én intendáns vagyok.
          Azzal elsántikált. Ódry utána ment, és malicziózus hálálkodással mondta:
          — Köszönöm Méltóságodnak, hogy elbocsátani tetszett. Remélem túlélem Méltóságodat.
          — A körülálló fiatal kollégák markukba nevettek, és jól mulattak a nem épen népszerű intendáns lefőzésén.
          Ódry Lehel 1864 tavaszán Follinusz János társulatához szerződött első basszistának, mert a diapazon behozatala előtt mély hangjával a legalsó hanghoz is leszállott. Első állomásuk Nagyvárad volt, hol „Normá"-ban nagy tetszéstől kísérve mutatkozott be. Majd Aradon voltak nagy sikerei és a téli szezonban már a kolozsvári közönség dédelgetett kedvenczévé emelkedett.
          Négy év múlva Radnótfáy Kolozsvárra utazott, hogy szemlét tartson az ottani tehetségek fölött. Hallotta Ódryt, s annyira megtetszett neki éneke és játéka, hogy megfeledkezve fenyegetéséről, nyomban szerződtette.
          1869. április 1-én lépett fel először a Nemzeti Színházban ,,Lucretia Borgiá"-ban Don Alfonsót énekelte. Kezdőre nem volt kedvező a bemutatkozás ideje: a Nemzeti Szinház egy olasz opera-staggione vendégszereplését várta. Az akkori világhírességek — Pandolfini, Pozzoni Antonia, Anastasi, Medini voltak a társulat starjai, s a közönség az előre váltott méregdrága belépődíjakat a magyar előadásokon takarékoskodta meg, s a nézőtér csak félig telt meg. Annál lelkesebben tapsoltak ama kevesen, a kik megjelentek, Ódryt melegen fogadták, zajosan megtapsolták, s nemcsak a felvonások végén, hanem jelenései után is kihívták.
          Gyorsan emelkedett, a sajtó is magasztalta, és a hálás közönség minden felléptekor zsúfolásig megtöltötte a nézőtér minden zugát. Híres szerepei közé tartoztak: Escamillo, Tonio, Jago, Don Juan és a legtöbb elsőrendű mély-bariton partie.
          A „Bajazzo" bemutatása előtt szerzője, Leoncavallo  is megérkezett, s jelen volt a próbákon. A mint megpillantotta, hogy Ódry bajuszt visel, elkezdte kapaczitálni, hogy vétesse le, mert ezzel lerontja az illúziót. A művész sokáig ellenkezett, nem akart megválni arczának díszétől, de végre mégis engedett:
          — Signor! Olyan gyönyörű feladatot rótt rám, hogy nem tudok ellentállni.
És nagy önmegtagadással meghozta az áldozatot ... De az illusztris szerző elutazása után ismét — növesztett bajuszt!
          Legnagyobb elégtétele, számtalan hódítása között mégis az az óriási siker volt, melyet mint Renato aratott. Ez a szerep, melyért annak idején hasztalan sóvárgott, s a melyért elhagyta a Nemzeti Színházat. Most megérhette, hogy eljátszsza, még pedig akkora óriás sikerrel, hogy tíz esztendeig a birtokában maradt.
          Az Operaház megnyíltakor átment a többi énekestársaival, és ott még inkább fokozódtak sikerei. De új otthonában is sok sérelem érte, s elkedvetlenedve 1896-ban nyugalomba vonult, és Aradra költözött ... Még csak búcsúfellépésre se méltatták. Így teszik nálunk tönkre az önérzetes jeleseink ambíczióját!
          Aradon csendes visszavonultságban élte napjait. De nem tétlenül. Nyugtalan természete nem engedte a pihenést. Sokoldalú tehetség lévén, felváltva írogatott és festett.
          Mindkét irányban figyelemreméltó műveket produkált. ,,Az életből és a színpadról" czímű két kötetnyi elbeszélése nyomtatásban is megjelent. „Piros Panna", „Fehér páva", „Virág asszony lánya", „Hírös Pista nótája", stb. czímű népszínművei különböző színpadokon adattak elő, tetszéssel, és fiókja megtelt a színészpályája reminiszczencziával.
          Festeni fiatalkorában Aradon tanult Szamosi Jánostól. Még pedig tanulótársa nem volt kisebb ember, mint — Munkácsy Mihály.
          — Ő többre vitte, mint én, — emlegette mosolyogva — de viszont az énekben nem tudott velem vetekedni . . . csak a fütyülésben volt még nagy mester.
          Ódrynak elég sikerült képei voltak, és egy időben olyan buzgóságot fejtett ki, hogy Aradon külön kiállítást rendezhetett műveiből, melyek valódi tehetségre vallottak.
          Sokáig pihentette ecsetjét, még néhány év előtt, késő aggságában, eszébe jutott, próbára tenni képességét. Lefestette magát a „Mignon" Lothario alakjában, kosztümjében, hosszú ősz szakállal, hárfával a kezében és a saját öreg arczával. A kép feltűnő jól sikerült. Többi kísérletei közé tartozott, hosszú pályája folyamán, az operette- és a népszínmű-játszás. A Népszínházban, Budán és vidéken játszotta Göndör Sándort (Falu rossza), Parlagi Jancsit, saját darabjai legényeit, Henri marquist (Cornevillei harangok), stb. de általános vélekedés volt, hogy míg a szerepe drámai részében kitűnően megállta helyét, a megjelenésében nem volt képes parasztos típust bemutatni: Úr maradt népies viseletben is.
          Három év előtt (1917) nyolczvan éves jubileumát ülték meg Aradon. Az ottani Kölcsey-egyesület rendezte, s nemcsak a város, hanem az egész ország intelligencziája vetélykedett tüntetőleg kimutatni kegyeletes szeretetét, háláját, nagyrabecsülését. Ez volt a nagy művész életalkonyának utolsó fényes meleg, boldogító napsugara. Most már leszállt életének napja, de babéros neve örökre élni fog.

Kürthy Emil”.

VASÁRNAPI ÚJSÁG, 1920 – 3. ÉLET- ÉS JELLEMRAJZOK, 45. OLDAL.


999 Ardelao 2018-08-21 07:55:33 [Válasz erre: 998 Ardelao 2018-08-21 07:50:25]

File:Ódry Lehel kb. 65 évesen.jpg

Odry Lehel kb. 65 éves korában, amikor már csak a festészetnek és az írásnak élt.


998 Ardelao 2018-08-21 07:50:25 [Válasz erre: 997 Ardelao 2018-08-21 06:52:29]

Odry Lehel sokoldalú, színes egyéniség volt. Nemcsak énekelni, hanem festeni is tanult. Állítólag nemcsak a hangját, de az ecsetet is ügyesen használta. (Sajnos sem hangjáról, sem festményeiről nem maradtak felvételek, legalábbis olyanok, amelyek a netről letölthetők lennének.) Jó barátságot ápolt Munkácsy Mihállyal is. Festőbarátjánál tett látogatásáról számol be a „Munkácsynál Párisban” c. írásában, ITT.

És a Munkácsy-kép, amelyet a festő Odry Lehel észrevételére „fejezett be”.

Nagy méretű kép


997 Ardelao 2018-08-21 06:52:29 [Válasz erre: 996 Ardelao 2018-08-21 06:40:42]

Országjárók figyelmébe:

Pályájának kezdetén Odry Lehel fellépett a több, mint 250 éves múltra visszatekintő,  körmendi „Korona” fogadóban is, amelynek helyiségei „a találkozás, vendéglátás mellett a kulturált szórakozás helyszínei is voltak. 1862 szeptemberében Draguss Károly színtársulata is fellépett a „Korona” nagytermében. Az előadásokat Ódry Lehel vendégszereplésével hirdette a színigazgató, de a bohém énekes-színész csak egy hét vendégjáték után, Bácskából Körmendig gyalogolva érkezett meg a városba”. Feiszt György teljes cikke a körmendi fogadó történetéről és Odry Lehelről ITT olvasható.  Ebből idézek egy részletet, amely a fogadó kultúrprogramjának a "HÖLGYFUTÁR”1863. május 29-i számában történt meghirdetését tartalmazza:

„[…]»Mindazokat, akik kirándulásaikból korán hazatérnek és szeretik a színházi élveket, figyelmeztetjük a mai „Parlagi Jancsi”-ra, amelyben *Ódry fogja magát ezúttal nagyobb szerepben bemutatni. Gyönyörű hangja van, ritka, mint a csiszolatlan gyémánt, melynek csak köszörűre van szüksége, hogy ragyogjon!« […]”

*(Megj.: Az énekes vezetéknevének a kezdőbetűjét a korabeli lapok hol ékezettel, hol ékezet nélkül tüntetik fel. Családnevét a művész fia, Ódry Árpád, már hosszú „ó”-val írta.)

Képtalálat a következőre: „Korona Étterem, Körmend”

Korona Étterem (az egykori „fogadó”), 9900 Körmend, Rákóczi Ferenc út 4.


996 Ardelao 2018-08-21 06:40:42 [Válasz erre: 995 Ardelao 2018-08-20 09:47:33]

Képtalálat a következőre: „Odry Lehel + képtár oszk”

Ódry Lehel mint Escamillo Bizet: Carmen c. operájában (Nemzeti Színház, Budapest, 1877.10.02.) és Lothario szerepében, Ambroise Thomas: Mignon c. operájában.


995 Ardelao 2018-08-20 09:47:33 [Válasz erre: 994 Ardelao 2018-08-20 09:39:49]

Fájl:Ódry Lehel-Hamlet.jpg Képtalálat a következőre: „Odry Lehel”

„[…] Hamlet czímszerepében, melyet ő teremtett meg dalművészetünkben, már évek óta kedvencze közönségünknek, bálványa a nőknek, kik a méla dán királyfit mindig meghatva hallgatják. […]” (MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG, 1874.12.13.)


994 Ardelao 2018-08-20 09:39:49 [Válasz erre: 993 Ardelao 2018-08-20 06:13:30]

Kiegészítés Odry Lehel pályafutásának külföldön töltött időszakához:

BOROVSZKY: MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS  VÁROSAI – BÁCS-BODROG VÁRMEGYE 2. KÖTET (1909), 532. OLD.:

* „[…] 1868 tavaszán Radnótfáy Sámuel intendáns visszaszerződtette a budapesti Nemzeti Színházhoz. Alakító tehetsége és bassbariton hangja az elsőrendű szakmára képesítették. 1872. év tavaszán elhagyta a Nemzeti Színházat, s a bécsi, drezdai és berlini operákból merített tanulmányt; e közben Beau hírneves játékmestertől nyert kiképezést a színpadi szabatos játékból. Egy évi tanulmány után visszatért a Nemzeti Színház operájához, a hol azután 16 évet és a M. Kir. Operánál 12 évet töltött el egyfolytában. 1887 tavaszán Falk Miksa buzdítására és az ő ajánló-levelével fellépésre jelentkezett a bécsi nagyopera intendánsánál. Fauszt Mephistophelese, Hamlet czímszerepe és Sába királynő Salamonja szerepek előadásával az összes bécsi lapok elismerését vívta ki. A kínált előnyös bécsi szerződési ajánlatot nem volt hajlandó megkötni ; e helyett a M. Kir. Opera hosszabb időre terjedő szerződéssel kötötte le őt. […]”


993 Ardelao 2018-08-20 06:13:30 [Válasz erre: 992 Ardelao 2018-08-19 13:57:01]

Rudnyánszky Gyula:

                                                          „Odry Lehel.

                                                      ARCKÉPÜNKHÖZ

(2. rész)

          Ez az elhatározás egyszerre más világba vitte a hányt-vetett életű ifjút. A kereskedői pályát unni kezdte, — vágyai támadtak. Elhagyta állását, és haza ment. Maga sem tudta még, mihez fogjon. Önálló vaskereskedést akart nyitni; de atyja nem volt hajlandó segíteni őt szándékában. Odry Lehel ekkor öreganyjához, Bácsmegye volt alispánjának özvegyéhez költözött. A derék nő azonban, kinek egyedüli örömét unokái képezték, nemsokára meghalt. Odry Lehel házőrzőnek maradt az üresen álló családi házban.
          Ekkor már tagja volt a bajai dalegyletnek, s folyton nagyobb figyelmet keltett szép hangjával. A dícséretek arra ösztönözték, hogy föllépjen Nyíri György társulatánál, a Két pisztoly című népszínműben. Az izgalom, melyet a fiatal műkedvelő átélt, elképzelhető. A bátorságot rummal kellett beléje önteni; de torka azért mégis kiszáradt.
          Ez a mámoros kísérlet azonban végzetessé vált, és Odry Lehel egy év múlva, 1858. évi október hó 8-án, Molnár György pécsi igazgató színtársulatának tagja lett.  Vasvári Kovács József és Szép József Bajáról Mohácsra csónakon szöktették meg.

          Küzdelmes pálya következett ezután. A kezdő vándorszínész pályája! Minek arról írni? Ismeri minden ember.
          A kitartásnak csak négy év múlva jött meg a jutalma. Odryt rokona: Somsich Pál Kaposvárott a Varázshegedű-ben látta, s azonnal ajánlotta a nemzeti színház akkori intendánsának: Radnótfáy Sámuelnek. így lett Odry Lehel Somsich Pál áldozatkészsége s buzgó támogatása mellett 1863-ban a (budapesti /megj. A./)  Nemzeti Színháznál — kardalnok.
          Ez a dicsősége másfél évig tartott, s e másfél év alatt Odry nagy dolgokat ért meg. Stoll Péter tanítványa volt, föllépett a Lisznyay-árvák javára rendezett hangversenyben, s ennek eredményeképen kapta az első operai szerepet a 
Hugenották-ban a — baktert. Énekelte később a Normá-ban Orovesot, a Troubadour-ban Fernandot, sőt egy népszínműben Parlagi Jancsit is játszotta. Taps jutott neki bőven, hanem azért csak kardalnok maradt, és a fizetését nem emelték föl. De Odry nem csüggedt. Szabó Xavér Ferenctől tanult szerepeket, s viszonzásul ő lefestette Szabót.
         Nagyratörekvése nem hagyta nyugodni őt, és a nem éppen fényes viszonyok közt se lankadva, fölkereste Boccolini énektanárt, hogy énekmodort tanuljon. E kitűnő mester hat hét alatt megvetette alapját Odry későbbi nagy sikereinek.
         Nem csoda, hogy ily körülmények között Odry nem tűrhette tovább a kardalnoki nyűgöt és vidékre ment.
          Kolozsvárra szerződött, s pár év alatt már nagy léptekkel haladt művészi célja felé. Follinus János igazgatása s Káldy Gyula karnagy vezetése alatt elsőrendű énekessé fejlődött. Az 1867-ki téli saisont Debrecenben töltötte. Énekelte a Faust-ban Mephistofelest, a Márthá-ban Plumkettet, Ördög Róbert-hen Bertramot, s ez alatt játszott operettekben, sőt, népszínművekben és drámákban is.
          Debrecenből visszatért Kolozsvárra s innen 1868-ban Radnótfáy újra a Nemzeti Színházhoz (ld.! a köv. bejegyzést is) szerződtette.
          1869. évi április hóban lépett föl, az olasz staggionék előtt pár nappal, mint Alfonzó. Sikerei csakhamar ismertté tették. Augusztusban nagy lövész-ünnepély volt a király tiszteletére, Odry elnyerte az első díjat, ugyanakkor énekelte Mephistofelest s egyszerre mint első lövőt s mint első énekest kezdték emlegetni.
          De a küzdelmek még Hamlet sikerei után sem értek véget. Báró Orczy intendánssága alatt, mellőztetés miatt kénytelen volt az intézettől ismét megválni.
          Ezt az egy évet külföldön töltötte, s német szerepeket tanult; de nem lépett föl sehol.
          Egy év múlva visszakerült a Nemzeti Színházhoz. B. Orczy nem akarta szerződtetni, mert Böhmnek, az akkori operarendezőnek, Richternek, az akkori karmesternek és Láng Fülöpnek, az akkori baritonistának megígérte, hogy nem szerződteti. Sok húzavonába került, míg a szerződést aláírták.
          Ettől az időtől fogva azonban folyvást a mienk ő és a mienk is marad szívvel lélekkel örökké!
          A nemzeti színháznál Böhm halála után operai főrendező lett s mint ilyen, tanulmányozta a színpadot, a festészetet, szobrászatot, s járt Párisban és Münchenben, hogy ismereteit bővítse. Podmaniczky Frigyes báró szabad működési tért nyitván neki, régibb operáinkat újra berendezte, s újabban Lahor királya, a Korona gyémántjai, Philemon és Baucis, a Névtelen hősök, Jean de Nivelle egészen önállóan Odry szakismeretei alapján kerültek színpadunkra.
          S míg e téren érdemei folyvást bokrosodtak, szerepköre is tágult és dicsősége nagyobb, művészete teljesebb lett.
          Hosszú sorban Mephisto (Faust), Hamlet, Lothario (Mignon), Domingo (Pál és Virginia), de Thou (Cinq Mars) , Tell Vilmos, Szindia (Lahor királya), Bolygó hollandi, Salamon (Sába királynője), Gara (Hunyadi László) Orovezo (Norma), Plumkett (Mártha), Jean de Nivelle stb. hirdetik a magyar énekművész sikereit.

          S nem csekélyebb elismerés illeti a művész mellett az embert is. Társadalmi téren jelentékeny része volt az írók és művészek társaságának megalakításában; az irodalmi pályán pedig Az életből és színpadról című elbeszéléseivel, Piros Panna, Fehér páva és Virág asszony lánya című népszínműveivel keltett figyelmet. A magánéletben Odry tisztelt és becsült férfi, szeretett és szerető családapa, a ki boldogan él és boldogít.
          És ismételjük még egyszer, hogy Odry Lehel az egyetlen magyar énekes.
Idegen földön kincseit el nem pazarolta; áldozata kezdettől fogva magyar oltáron lobogott.
          Tartsa meg őt a magyarok istene!”

Forrás: KOSZORU. A PETŐFI-TÁRSASÁG HAVI KÖZLÖNYE 6. (1881) 1881 / 3. SZÁM


992 Ardelao 2018-08-19 13:57:01

Énekesi teljesítménye egykor etalon volt, noha fiának, Árpádnak, a híres színésznek a nevére mintha jobban emlékezne az utókor. Ezért, most megfordítom az időrendet. A következőkben az apáról,

Ódry Lehel | Klösz György

ODRY LEHEL 

operaénekesről és operarendezőről  (Nemesmilitics, 1837.11.30.-Arad, 1920.02.05.) lesz szó.

Elsőként Rudnyánszky Gyula írását idézem:

                                                          „Odry Lehel.

                                                       ARCKÉPÜNKHÖZ

          Az egyetlen magyar énekes. -— Magyar nemcsak természetes komolysága, mélabús tekintete s méltóságos alakja; de magyar az az édes szó is, mely dallamosan ömlik ajkairól.
          A ki egyszer látta őt, többé el nem felejtheti.
          Énekes, a kit gyönyörűség hallgatni és művész, akit gyönyörűség látni.
A szép hang, mely nem csupán terjedelménél fogva hat, hanem összeolvadó lágyságával érzéseket, örömet és bánatot is képes kifejezni, már magában a legnagyobb ritkaság. Kedveltje a sorsnak, a kit oly szerencse ér, hogy énekével tud — beszélni. De a mi ezt az adományt művészetté fokozza, az a játék. Az operák hősei nagyobbrészt bábok, s bármily férfias, színpadra termett legyen is külsejük, szívesebben hallgatjuk őket spanyol fal mögül, mint szemben.
          Odry Lehel ritka kivétel. Ő a választottak közé tartozik. Már hangja leköt, megigéz, mielőtt tekintetének delejét, egyszerű, cicomátlan játékának igazságát éreznők. Tiszta, lágyan folyó, mély bariton hangja, — mely a legfinomabb modulatiókra is alkalmas, — mihelyt megcsendül, a legelső hullámmal a kellő hangulatba emel. Az epedő lágyság s az árnyalási képesség az első pillanatra meglep. Az intonatio mindig oly szabatos, hogy az alakot maga a hang megteremti, s mire a játszó művész előtérbe lép, már ismerősen fölkiáltunk: Igen! Ilyennek kell lennie!
          Odry Lehel így hódít hangjával. S megjelenése még fokozza a költői hatást. Odry Lehel határozottan poetikus jelenség. Sokszor áll mozdulatlanul a színpadon, s mégis értjük, vele együtt sírunk és kacagunk. Ez az egyéniség ereje.
          Játékát nemes egyszerűség, művészi nyugalom jellemzik. Lelke egygyé olvad a szereppel s ha zokog, ha örvend, ha szenvedélyesen kifakad vagy csöndesen búsong, sohase tudjuk vajjon könnye, vidulása, szenvedélye az övé-e, vagy az alaké, melyet személyesít? Csak egy vonása csillan át minden ábrázolásán: a mélabú, mely költői lelkének alapja. S ezzel mintegy hívatva látszik arra, hogy a költők alkotásainak élő tolmácsa legyen. Tóth Ede Göndör Sándorja sohase talált hívebb ábrázolóra, mint Odry Lehel, ki e poétikus parasztot egyszer oly közvetlenséggel állította elénk, hogy maga a költő így kiáltott föl: «Ez az én Göndör Sándorom! ...»
          Sok könynek kellett ezen arcon végig peregni, míg oly lágygyá lett, hogy férfiasságában is az örök szenvedést tükrözi. Az arc kifejezése fejlődik, s a ki a vonások titkát olvasni tudja, az megismeri az emberi lélek minden változását s változásának történetét.
          Odry Lehel sem lett művészszé küzdelmek, lelki vívódások nélkül, s a mit átélt, az most vonásaiban él.
          Nemes-Militicsen (Bács megyében) született 1837. évi november 30-án.
Elemi oktatását Pacsér községben nyerte, majd Halason és Baján járt iskolába. Atyja, szigorú, arisztokratikus hajlamú férfi, egykor maga is katona, fiát szintén katonának szánta s a pécsi katonai növeldébe adta. De a forradalom a családi életet feldúlta, s minden szép tervet felforgatott; a családnak menekülni kellett, s a kis Lehel jó három negyed évi megszakítás után csak magán úton folytathatta iskoláit. A nyilvános vizsgálatok letétele után, tizennégy éves korában saját kedvéből a vaskereskedői pályára lépett. Zomborban, Markovits József jó nevű vaskereskedőnél három évi tanonckodás után fölszabadult, és Bécsbe ment, hol az akkor úgynevezett «doppelte Buchhaltung»-ot két éven át tanulta nagy szorgalommal és szép sikerrel. Mint képesített könyvvezető Budapestre jött Sebestyén és társa gazdasági gépgyárába könyvvezetőnek.
          Tizennyolc éves volt, lelkében szunnyadó reményekkel s alaktalan álmokkal. Valami sejtelem azt súgta neki, hogy rá a jövőben más rendeltetés vár, mint a számok egyhangúságán töprenkedni, s e gyönge sejtelemtől ösztönözve fölkereste Stoll énektanárt, hogy erőteljes, érces hangját kiképeztesse.

(Folyt. köv.)


991 Ardelao 2018-08-19 08:34:43

Végül egy újságcikk, amelyből a művész haláláról értesülünk. Még Papp Viktor sem ír arról, milyen heroikus küzdelemben telt el Szemere Árpád életének utolsó hét éve.  Az őt ért személyes tragédiák ellenére nem adta fel a harcot. Mindvégig kitartott, dolgozott, alkotott, mindvégig, amíg a szíve bírta …

BUDAPESTI HÍRLAP, 1933.08.03.:

          „Szemere Árpád meghalt

          A magyar énekművészetnek súlyos és fájdalmas gyásza van: szerdán hajnalban, 3 órakor, hosszú és kínos szenvedés után, 54 éves korában meghalt Szemere Árpád, a M. Kir. Operaház első örökös tagja és főrendezője, a kitűnő baritonista, akit csak nemrég nevezett ki kormányfőtanácsossá a kormányzó.
          Szemere Árpád aránylag rövid idő alatt ritka fényes pályát futott meg. […] Nemrég ünnepelte operaházi tagságának 25 éves jubileumát, akkor az Operaház örökös tagjának nevezték ki.
          Az utóbbi időben Szemere Árpád már ritkán jelent meg az Operaházban. Betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta. A legszörnyűbb betegségek egyike kínozta: nyelvrák. Hét évvel ezelőtt betegedett meg Szemere Árpád, és már akkor le kellett mondania az éneklésről, és csak rendezői feladatokat vállalhatott. Orvosai […] mindent elkövettek, hogy megmentsék az életnek, de a betegség egyre terjedt és még súlyosbította a bajt az a sok csapás, amely az utóbbi időben Szemere Árpádot érte. Meghalt a leánya, majd az idén májusban meghalt a felesége, akit rajongva szeretett. Ez a csapás teljesen megtörte a nagybeteg énekes életerejét. Az utóbbi hetekben már látni lehetett, hogy a vég elkerülhetetlen. Szerdán hajnalban végzett a betegség Szemere Árpáddal. Szívgyöngeség lépett fel, elvesztette eszméletét, és mély álmából többé nem is ébredt fel. [...]”

Képtalálat a következőre: „Szemere Árpád”

Szemere Árpád és rajongásig szeretett felesége


990 Ardelao 2018-08-18 09:15:40 [Válasz erre: 989 Ardelao 2018-08-18 09:11:12]

Képtalálat a következőre: „Szemere Árpád”

Ez a fotó Szemere Árpádról (tekintetéből következtetve) talán ebben az időszakban készült.


989 Ardelao 2018-08-18 09:11:12 [Válasz erre: 988 Ardelao 2018-08-18 08:21:35]

Szemere Árpád jellemrajzának árnyalásához az alábbi eset is hozzátartozik:

AZ EST, 1928.09.14.:

          „Miért nem szerződött Szemere Árpád? Az Operaház művészi együttesének összetételében az új szezon indulásával nem állt be semmi változás. Néhány fiatal új énekes szerződtetésén kívül az együttes ugyanaz, mint a múlt évadban, és tavasszal már alig voltak szerződtetési tárgyalások, mert az Operaház újabban nem egy évre, hanem,mint a békeidőkben szokásos volt, hosszabb időre köt énekeseivel szerződést. Csak egy tag nem újította meg lejárt megállapodását, noha örökös tagja az Operaháznak: Szemere Árpád, aki harminc évi működése után kapta a megtisztelő kitüntetést, de »örökös tagsága« ellenére sem tagja jelenleg az Operaház együttesének. Szemere, aki három évtizedes énekesi működése után már csak kevés szerepben lép fel, az utóbbi években mint rendező tevékenykedett az Operaházban. Most került volna új szerződés aláírására a sor, és az Operaház az eddigi feltételek alapján akarta továbbra is foglalkoztatni az érdemes baritonista-rendezőt, Szemere Árpád azonban váratlanul követelésekkel lépett fel a színházzal szemben.
          Mindenekelőtt főrendezői címet, és hatáskört követelt, de ezenkívül még azt a feltételt is kikötötte, hogy megkapja a méltóságos címet.
Szemere ebbéli igényénél hivatkozott a Nemzeti Színház néhány örökös tagjára, aki az állami V. fizetési osztálynak megfelelő státusban lévén, »méltóságos úr« lett. Az Operaház vezetősége, hiába hangoztatta, hogy ezek a nemzeti színházi tagok nem mint színészek, hanem mint a Színművészeti Akadémia tanárai kapták meg a méltóságos címet, Szemere hajthatatlan maradt, és egyelőre nem írta alá szerződését. Ez idő szerint tehát Szemere Árpád nem tagja az Operaháznak és külföldre utazott, hogy — mint kijelentette — külföldi operaházaknál folytasson rendezői tanulmányokat."

Vajon mi motiválhatta a művészt ez utóbbi feltétel kikötésére? Hiszen okos, rendkívül kreatív és minden tekintetben elismert ember volt. Az igazán sikeres emberek jelleméhez pedig valahogyan nem illik a beteges hiúság. Nem hinném, hogy maga a cím viselése, inkább a címhez kapcsolódó anyagi megbecsülés elérése volt a cél. Mert Szemere Árpád egészségét ekkor már megtámadta a gyilkos kór, amely öt év múlva a halálához vezetett. Titkoltan bár, de az énekes-rendező lelkében gyökeret verhetett a jövőbeni egzisztenciális bizonytalanság miatti félelem.


988 Ardelao 2018-08-18 08:21:35 [Válasz erre: 987 Ardelao 2018-08-17 06:50:32]

Komikus „pör” kerekedett azonban az alábbi esetből, ahol Szemere Árpád volt az alperes:

8 ÓRAI UJSÁG, 1929.04.17.:

Operaénekes és poéta pénzbeszedő pöre

Megér-e egy vers tizenkét fillért, ha a fürdőkádból kell kiszállni, hogy megtehessék ?

          […] Alacsony termetű, ünnepélyes Ferenc József-kabátba öltözött, pirospozsgás arcú öregúr pattog keményen Csépay járásbíró előtt. Deák Dezső, a Szent Teréz egyházközség adószedője ez, akivel szemben áll ellenfele, Szemere Árpád, az Operaház örökös tagja. A művészt becsületsértés címén jelentette föl Deák. A járásbíró békíteni próbálja a harcias öregurat, […]

          — Nem lehet kérem, mondja keményen Deák Dezső. — Én egy 67 éves öreg ember vagyok, és elég sajnos, hogy azzal a tehetséggel, amely nekem van, ilyen alantas munkára kellett vállalkoznom. Tessék elképzelni, egy hétre 82 fillért kaptam, mint adóbeszedő. Ezért […] néha elmentem a képviselőtestületi tag urakhoz, és felajánlottam nekik egy-egy versemet megvételre. Tizenkét fillért kértem azért a versért, amelyet volt szerencsém becsatolni a bíró úrnak. Szemere úr pedig azzal fogadott, hogy kirúg és a legdurvább becsületsértő kifejezésekkel illetett.
          Szemere […] elmondotta, hogy Deák az eset alkalmával éppen akkor jött lakására korán reggel, amikor fürdött. Úgy tüntette fel a dolgot, mintha hivatalos ügyben kereste volna, s végre is kénytelen volt magára kapni valamit és kimenni az előszobába, ahol aztán Deák egy cédulát nyomott a kezébe, azzal, hogy vegye meg.
          — […] dühös voltam — folytatta Szemere — és rákiabáltam, hogy ilyen ürüggyel kényszerített arra, hogy fogadjam, ő azonban tovább erőszakoskodott, hogy vegyem meg a költeményt, mert a képviselőtestületi tagok sem tesznek semmit az érdekében, elég szemtelenség az uraktól. Én azonban erre felháborodásomban felhívtam, hogy távozzék, és lehet, hogy többet is mondtam, mint amennyit a feljelentés előad.
          Deák Dezső […] Szemere vallomását többször közbeszólásokkal szakította meg és már alig várta, hogy sor kerüljön rá.
          — Osztályfőnök voltam kérem, — kezdte, — most aztán magánzó vagyok. Három évig voltam pénzbeszedő az egyházközségnél. Amint már mondottam, a legnagyobb nyomorban éltem, és így kénytelen voltam néha megjelenni az uraknál és megvételre ajánlani egy-egy versemet. Tizenkét fillérért ajánlottam Szemere úrnak is ezt a verset. Kénytelen voltam ezt tenni, hogy megélhessek. A legnagyobb udvariassággál beszéltem, és még a cselédnek is azt mondtam: „kegyeskedjék“. Nem áll tehát az, hogy erőszakoskodtam volna.
          — Dehogy nem — szól közbe Szemere Árpád, — de mennyire erőszakoskodott, hogy megvegyem a firkantását.
          — Igen, ez firkantás? — csattant fel megsértődve az öreg úr. — Tessék kérem elolvasni, bíró úr, micsoda firkantás ez!
          A bíró kezébe veszi a szóban forgó versikét és megjegyzi:
          — Talán mégis jobban lehetne ezt az ügyet békésen elintézni. Szemere úr megveheti most utólag is ezt a verset . . .
          — Megvágott már máskor is
, — veti közbe Szemere.
          —- Ez csak színészi előadás, — replikázik Deák Dezső.Az én verseimért sokkal több pénzt is adtak már, például a fogházorvos úr két pengőt adott érte. Az sem igaz, hogy még fürdött volna Szemere úr, és hogy azt mondta nekem, hogy „távozzék", mert már akkor beretválkozott és a beretvával hadonászva kiáltott rám, hogy „kirúg", amire én persze már kinn voltam. Ismétlem, a legudvariasabban léptem föl, s amikor elköszöntem, Szemere úr így válaszolt: Menjen a fenébe innen....
          — No nem igen valószínű, hogy önnek a köszönésére így válaszolt volna a vádlott, — jegyzi meg a járásbíró.
          — De igen, így van, ahogy mondom. […]
          A sértett ezzel be is fejezte előadását, és amikor a bíró újból megkérdezte, hogy kívánja-e Szemere Árpád megbüntetését, így válaszolt:
          — A legkomolyabban kérem, mert nekem még van jövőm.
          Csépay járásbíró ezután kihirdette az ítéletet, mely szerint a járásbíróság bűnösnek mondotta ki Szemére Árpádot becsületsértés vétségében, a büntetés alól azonban felmentette azzal az indokolással, hogy az inkriminált kifejezéseket jogos felháborodásában mondotta.
        Az ítélet jogerős."


987 Ardelao 2018-08-17 06:50:32 [Válasz erre: 986 Ardelao 2018-08-17 06:47:45]

8 ÓRAI UJSÁG, 1923.10.31.:

A Kemenes—Szemere sajtópört megszüntette a bíróság. Kemenes Lajos hírlapíró egy időközben megszűnt hetilapban 1920. dec. 4-én cikket írt „A Tango-ügy befejezése“ címen. E cikkben többek közt azt állította Szemere Árpádról, a Magy. Kir. Operaház művészéről, hogy ő üldözte ki Magyarországról Tangot, akinek távozását minden szakember pótolhatatlan veszteségnek tartja, azt is írta Szemeréről, hogy a kommunizmus alatt főbizalmi volt. Szemere ezekért a kijelentésekért sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége címén eljárást indított Kemenes ellen. A budapesti büntetőtörvényszék már régebben tárgyalta ezt az ügyet, amikor is Kemenes kérte a valóság bizonyítását, továbbá azt, hogy idézze be tanúként a bíróság Wlassich Gyula bárót és az Operaház több művészét. Ma tartott ebben az ügyben folytatólagos főtárgyalást a budapesti büntetőtörvényszék Seszták Lajos dr., törvényszéki bíró elnöklete alatt. A tárgyaláson Kemenes nyilatkozatot olvasott fel, amelyben kijelentette, hogy cikkét téves információk alapján írta, és annak egyik részét sem tartja fenn; sajnálja, hogy a cikk megjeleni. Szemere jogi képviselője a nyilatkozatot elégtételül elfogadta, és a vádat elejtette. A bíróság Kemenes ellen az eljárást megszüntette.“


986 Ardelao 2018-08-17 06:47:45 [Válasz erre: 985 Ardelao 2018-08-16 09:40:12]

Papp Viktor Szemere Árpád ifjúkoráról megjegyzi: „Túlságosan önérzetes gyermek volt, ami miatt elég sok baja akadt iskolás évei alatt. Az igazságtalanságot nem tudta elviselni.” Úgy tűnik, énekesünk ez utóbbi jellemvonása élete végéig nem változott. Saját igazának védelmében bármikor kész volt ringbe szállni. A színpadon kívül ezért aztán nem egyszer volt jelenése a bíróságon is, vagy azért, mert őt perelték, vagy azért, mert ő perelt. Ezekből az ügyekből, persze, mindig győztesen került ki. Márpedig az, aki elszenvedi a vereséget, aligha válik a győztes barátjává.

A legkomolyabb és az énekes által, rágalmazás miatt indított „pör” azonban csaknem két évig húzódott, és az ügyben lefolytatott tárgyalások alapján igen elgondolkodtató következtetésekre juthatunk. Annál is inkább, mert az egésznek igencsak politikai színezete volt, és az alperes által felvonultatni kívánt „tanúk” között nem egy művész kolléga szerepelt. Kommentár nélkül idézek két újságcikket. Mindenkinek egyéni morális felfogására bízom, hogyan ítéli meg az ügyet:

PESTI NAPLÓ, 1921.11.05.:

          „Szemere Árpád elveszett hangja a bíróság előtt

           Amikor hangját megtalálta, a bíróság rendreutasította

          (Saját tudósítónktól.) A budapesti büntetőtörvényszéken ma délelőtt érdekes sajtópört tárgyalt Nagy Béla tanácselnök tanácsa. A bíróság előtt vádlottként Kemenes Lajos, a „Gondolat" című hetilap volt szerkesztője állott, aki ellen Szemere Árpád, a magyar királyi Operaház tagja emelt vádat rágalmazás címén. Kemenes ugyanis a Tango-affér idején hetilapjában Szemere Árpád ellen támadó cikket írt, amelyben éles hangon kritizálta Szemerét, aki a cikk szerint minden lehetőt elkövetett Tango Egisto Budapestre való visszaszerződtetése ellen. Azzal is megvádolta a cikk Szemere Árpádot, hogy huszonkét évi működése alatt elvesztette a hangját és tehetségesebb színésztársai ellen valóságos üldözőakciót indított, olyannyira, hogy egyike lett az „operaházi legnagyobb üldözőknek".
          Kemenes szerint Szemere nemcsak Tango szerződtetését hiúsította meg, hanem Rózsa Lajost is kiüldözte is Operaházból, sőt a cikk beharangozta azt is, hogy Rózsa és Tango után sorra fognak kerülni még a többi tehetséges operaénekesek is, akiknek Szemere miatt külföldre kell majd vándorolniok. Szemére hányta még a cikk Szemerének, hogy a kommün alatt házbizalmi volt, és mint a Keresztény Színészek és Zenészek Szövetségének elnöke, akkora befolyásra tett szert, hogy a tehetséges  Rózsát ki tudta űzni az Operából, egyúttal pedig meg tudta akadályozni Tango Egisto visszahozatalát. Ezt Kemenes állítása szerint Szemere azzal a híreszteléssel érte el, hogy Tango zsidó, holott Tango éppen olyan jó keresztény, mint a Szemerék.
          A mai főtárgyaláson Kemenes kijelentette a bíróság előtt, hogy a közleményben foglaltakért vállalja a felelősséget, és annak minden adatát bizonyítani kívánja. E célból tanúként kérte kihallgattatni gróf Bethlen István miniszterelnököt, aki annakidején elnöke volt a zsűrinek, amely Tangót az ellene emelt vádak alól felmentette, és szereplését teljesen tisztázta. Ennek a zsűrinek tagjai voltak még gróf Klebelsberg Kuno, báró Lukachich Géza, Csajtay Ferenc és egy miniszteri tanácsos, akik szintén igazolni tudják, hogy Szemere fáradozott a legjobban azon, hogy Tangot lehetetlenné tegyék az Operában. Vlassics Gyula, az állami színházak kormánybiztosa is bizonyíthatja, hogy Szemere Árpád, amikor megtudta, hogy Tango Budapestre jön, leveleket intézett Haller István akkori kultuszminiszterhez, hogy szerződtetését meghiúsítsa.

          Bizonyítani kívánta Kemenes azt is, hogy Szemere Árpád elvesztette a hangját. Erre vonatkozólag kérte tanúként kihallgattatni Sándor Erzsi, Haselbeck Olga, Mihályi Ferenc, Pilinszky Zsigmond operaházi tagokat, Kern, Haraszthy, Péterffy és Tóth Aladár zenekritikusokat. A felsoroltak közül Mihályi azt is bizonyítani tudná, hogy Szemere „[…] nem abszolut készültséggel lép a színpadra". Bizonyítani kívánta továbbá Kemenes, hogy Szemere forradalmi szereplésének áldozata Vidor Dezső is, aki a Károlyi-rezsim alatt miatta állását vesztette. Kemenes végül arra kérte a bíróságot, hogy hallgassa ki tanúként Turcsányi Egont, az Ébredő Magyarok Egyesületének főtitkárát, aki bizonyítani fogja, hogy Szemere Tango ellen állásfoglalásra akarta bírni az ÉME-t és a MOVE-t. Az erre vonatkozó beszélgetés Kemenes jelenlétében folyt le. Szemere ekkor a legélesebb hangon mondott kritikát Tangóról.

          Kemenes előterjesztései után Szemere Árpád védője bejelentette, hogy felének a valódiság bizonyítása ellen nincs kifogása, csupán az okvetlenül szükséges keretek betartására kíván szorítkozni. Az ellenbizonyítás érdekében kérte báró Wlassics Gyulának, Smileszky Endre operaházi gondnoknak, Haller Istvánnak, Pekár Gyulának, Márkus Dezsőnek és Ábrányi Emilnek a kihallgatását. A bejelentés szerint Szemerének legfontosabb a hangja elvesztésére vonatkozó állítás tisztázása, és erre a célra több művésznek és kritikusnak a kihallgatását kéri.
          Pár percnyi tanácskozás után Nagy Béla tanácselnök kihirdette a határozatot, amely szerint a bíróság részben helyt ad a bizonyításra vonatkozó előterjesztéseknek. Bethlen István miniszterelnököt nagy elfoglaltságára való tekintettel nem hallgatja ki a bíróság, azonkívül nem terjeszti ki a bizonyítási eljárást Szemere állítólag elvesztett hangjára vonatkozólag, mert ez az állítás nem lépi túl az egyéni kritika határait. A bejelentett tanúkat a legközelebbi főtárgyalásra meg fogják idézni.
          Nagy Béla tanácselnök berekesztette a főtárgyalást és a tanács tagjaival éppen a terem elhagyására készült, amikor Szemere Árpád indulatos hangon felszólította ügyvédjét:
          — Az egészet vonjuk vissza! Éppen a legfontosabb részt, amely hangom elvesztésére vonatkozik, nem engedik bizonyítani! A többivel nem is törődöm. Ilyesmi sehol a világon nem történne meg . . .
          Nagy Béla tanácselnök félbeszakította Szemere szavait:
          — A bíróság határozatát nem tehet kritizálni. Ezért a „hangért" rendreutasítom a főmagánvádló urat.

          A bíróság tágjai kivonultak, Szemere ügyvédje nem jelentette be a feljelentés visszavonását, a bíróság legközelebb újabb terminust tűz ki a főtárgyalás folytatására.”

(Megj.: Érdekes, hogy Kemenes súlyos vádjai között Szemere a hangjának elvesztésére vonatkozó állítást találta a legsérelmesebbnek.)

És a végkifejlet: Ld.! a következő bejegyzést.


985 Ardelao 2018-08-16 09:40:12 [Válasz erre: 984 Ardelao 2018-08-15 08:54:39]

A neten Szemere Árpád hangjáról nem találtam felvételt, de utalást sem arra vonatkozóan, hogy ilyen valaha is létezett. Ez azért különös, mert azokkal az énekesekkel, akikkel a színpadon együtt szerepelt (Székelyhidy Ferenc, Szamosi Elza, Sándor Erzsi, Kosáry Emma, stb.), készültek hangfelvételek.

Szabó Ferenc János " VERDI LEMEZEK - SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT"  c. írásában a következő olvasható:

"[…] 1902-től kezdve, amikor a Gramofon Társaság és később más lemezcégek is rendszeresen készítettek hangfelvételeket Budapesten, számos kiváló magyar énekes Verdi-interpretációja került lemezre. […] az International Talking Machine Company 1905-ben készült, Odeon márkájú lemezein 17 magyar Verdi-felvétel szerepelt. Az akusztikus hangfelvételi korszakban a Magyar Királyi Operaház tagjai közül többek között Krammer Teréz, Bárdossy Ilona, Maleczky Bianka, Szántó Lili, Arányi Dezső, Beck Vilmos, dr. Dalnoki Viktor, Szemere Árpád, Kertész Vilmos és Kertész Ödön vagy éppen az Operaház énekkarának Verdi-lemezei is eljuthattak a közönséghez. […]“

Nem szeretném feltételezni, hogy a hangfelvétel-készítés elmulasztásában (vagy a mégis létezett felvételek „elsüllyesztésében“?) Szemere Árpád bizonyos személyiségjegyei játszottak volna közre. Mindenesetre, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Papp Viktornak az itt idézett, szép és méltó visszaemlékezése ellenére Szemere Árpádnak voltak olyan tulajdonságai, amelyek személyét nem egy kollégája szemében antipatikussá tették. De művészkörökben – minthogy a művész pálya sikerének előfeltétele, hogy képviselőjét jó adag önérvényesítő törekvés vezérelje – nem ritka a féltékenység, egymás gáncsolása. Ha egy művész ellehetetlenítéséhez még bizonyos politikai szándékok is társulnak, amikor rendszerint nem az egymással szemben álló felek valamelyike, hanem egy nevető harmadik csoport a nyertes, akkor igencsak téves következtetésekre jutunk.  

A következőkben e  témáról is idézek néhány újságcikket, ill. újságcikk-részletet.


984 Ardelao 2018-08-15 08:54:39 [Válasz erre: 983 Ardelao 2018-08-14 08:22:53]

EMLÉKEZÉS SZEMERE ÁRPÁDRA

Írta és az Országos Kaszinó különtermében
tartott Szemere-emlékvacsorán felolvasta:
Papp Viktor

(4. rész)

          Szemere Árpád művészetének külön fejezete: rendezői működése. Életének utolsó öt évét. mint az Operaház főrendezője töltötte el. Ebben a munkájában is maradandó érdemeket szerzett. Úttörőként tisztelendő. Ő volt az első, aki észrevette, hogy a partitúrák szépségei legtöbbször az operák logikátlan, fogyatékos, avult rendezése folytán nem érvényesülnek. Megkísérelte tehát, hogy eleven élettel frissítse fel a régi operák mohosodó színpadát. Siker koronázta kulisszák mögötti hatalmas munkáját is, csakúgy, mint egyéni szerepléseit. Szemere Árpádnak, a rendezőnek erős támasza volt: Szemere Árpád, az énekművész, aki szerepein keresztül állandó kapcsolatban élt a művek szerzőivel, közvetlenül látta a rendezési hibákat s rendkívüli gyakorlati érzékével, néha egész apró eszközökkel, vagy jelenléktelennek látszó fogásokkal újjávarázsolt jeleneteket, egész felvonásokat. A Bánk bán, Hunyadi László, Sába királynője, Parasztbecsület, Bajazzók, Bolygó hollandi, Aida, Lakmé s még néhány opera életét valósággal meghosszabbította zseniális rendezésével. Az újdonságok közül a „Négy házsártos", „Xerxes" és „Pesti karnevál“ dicséri fantáziáját. Nem egy színpadi beállítását a külföld is átvette.
          Rendezői munkájában elsősorban a logikusság, a valószerűség és élethűség vezette. Elképzeléseit csak ezek korlátozták. És a szerző intenciója, akinek mindig hű tolmácsa akart lenni. Bizonyos, hogy Erkel, vagy Goldmark sohasem látta ilyen stílusos, ötletes és élethű rendezésben operáit. A szerző művészetét Szemere, a rendező, felfokozta.
          Szemere Árpád rendezői munkásságához maradandó újítás is fűződik. A színpad diagonális kihasználása. A színpadi képet nem csak a színpad előttünk álló mélységében állította be, hanem a színpad átlójában is. Ezzel az oldaltávlatokat megnyitotta, aminek rendkívüli előnye, hogy a karok, a tömegek szabadabban mozoghatnak, mert mindig láthatják a karmestert. A hármas távlat szemünknek lényegesen megnagyobbítja a játszóteret. Több más előnye is van az újításnak, amit a színpadrendezés mind jobban ki fog használni — Szemere Árpád után, aki ma is rendez még az Operaházban, mint ahogy a halott író is él, — a könyvében.
          Szemere Árpád művészete: minden ízében magyar volt. Magyar művészeti iskolában járt, nagy magyar mesterektől, Káldy Gyulától, Pauli Richárdtól, Szabados Bélától, Erkel Sándortól és főként Kerner Istvántól tanult. Sohasem hagyta el a magyar Operaházat. Külföldre csak tanulmányozás céljából ment. Mindent magyarul tudott, mindent magyarul látott és láttatott. Az európai magyar énekművészet faji képviselője volt. Az erdélyi bércek s a magyar Alföld üde, színes levegője lengte körül nemes alakját.
          A Magyar Kir. Operaház hőskorában élt, mint a nagy gárda egyik legnagyobbja.

*

... Milyen boldog volnék, ha mondataimban nem kellett volna a múlt időt használnom! …”


983 Ardelao 2018-08-14 08:22:53 [Válasz erre: 982 Ardelao 2018-08-13 08:57:31]

EMLÉKEZÉS SZEMERE ÁRPÁDRA

Írta és az Országos Kaszinó különtermében
tartott Szemere-emlékvacsorán felolvasta:
Papp Viktor

(3. rész)

Emlékszünk, hogy a Várszínházban akkoriban hetenként felváltva a Nemzeti Színház s az Operaház tartott egy-egy előadást. Azokat a szerepeket, amelyeket Szemere odafent énekelt, sorra mind eljátszotta az Operaházban is. Első nagy szerepe a „Fedorá'-ban, Giordano operájában, Cirill kocsis volt, amibe Hegedűs Ferenc megbetegedése folytán kellett beugrania. Megállta helyét úgy, hogy Ney Dávid halála után megkapta a basszbariton szerepek egy részét s Takáts Mihály elhunytával a nagy mesternek minden szerepét, így egyszerre az Operaház első baritonistája lett. Ézt megelőzően ösztöndíjjal Bayreuthban járt, ahol a Wagner- család előtt sikerrel énekelt.
          Nem volt olyan művésze az Operaháznak, aki több szerepet énekelt volna Szemerénél. Szerepeinek száma: közel 100, melyből mintegy hatvan vezetőszerep. 14 magyar szerző művében s 50-nél több külföldi operában
lépett fel drámai, — buffó — és lírai szerepkörben egyaránt. Ha megkérdeztük tőle, melyik szerepét szereti legjobban, azt válaszolta: mindeniket. Nem tudott választani, mint anya a gyermekei közül. Tiborc (Bánk bán), Bimbó (A bolond), Escamillo (Carmen), Rigoletto, Filippo (A cremonai hegedűs), Don Juan, Gara nádor (Hunyadi László), Lothario (Mignon), Wotan (Ring), Bolygó hollandi, Johanán (Salome), Tell Vilmos, Germont (Traviata), Wolfram (Tannhäuser) maradandó emlékű alakításai. Akármelyikre gondolunk, Szemere Árpád jelenvalóságának érzete kél bennünk. Lelkületére jellemző: legbüszkébb volt arra, hogy egyetlen egyszer sem kért szerepet. Ritkaságszámba menő vonása az is, hogy sohasem féltékenykedett a szerepeire. Többször közbenjárt az igazgatóságnál, hogy szerepeit énekeltessék a kezdőkkel is, nehogy megakadjanak fejlődésükben foglalkoztatás híján.
          Szemere Árpád „emelkedett szellemű, költői lelkületű énekes — egyéniség volt, akiben a bensőséges, érzelmes líraiság férfias páthosszol párosult“ (Zenei lexikon 554. oldal).
          Rendkívüli színművész. Olyan, akinél nagyobb aligha volt az Operaház tagjai közt. Előkelő megjelenésű, magas, daliás, szép szál férfi. Külseje: fél művészi siker. A járása, mozgása, egész fellépése: hódító. Szabályos, erőteljes, mégis vonzó arcvonásait gyermekesen szelíd kék szemének melege öntötte el, mellyel felfelé fésült hajának barnasága érdekes ellentétben állott.
          Hangja a nagy F-től az egyvonalas g-ig terjedt. Érces, telten zengő, lírai bariton. Mátyás király vadászcsapatának búgó kürtszava és a rétek májusi virágait simogató szellő melege párosult benne.

(Folyt. köv.)

Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! Click to enlarge it in a new window!

 "Chabert ezredes", Waltershausen operája a M. Kir. Operaházban. - Balogh Rudolf fölvétele. Chabert ezredes (Szemere), Godechal (Ney), Derville (Mihályi), gróf Ferraud (Környei) és Rozina (Szamosi Elza)."

Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! Click to enlarge it in a new window!

"Újdonságok a Magyar Királyi Operaházban. - Balogh Rudolf fölvételei.
Debussy "Tékozló fiú" czímű kantátája: Apa (Szemere), fiú (Székelyhidy), anya (Medek Anna)"

Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! Click to enlarge it in a new window!

"Orosz operaújdonságunk. - Balogh Rudolf fölvételei.
Feodor (Sándor Erzsi), Godunov (Szemere) és Xénia (B. Kosáry Emma) a II. felvonásban."


982 Ardelao 2018-08-13 08:57:31 [Válasz erre: 981 Ardelao 2018-08-12 06:13:58]

EMLÉKEZÉS SZEMERE ÁRPÁDRA

Írta és az Országos Kaszinó különtermében
tartott Szemere-emlékvacsorán felolvasta:
Papp Viktor

 (2. rész)

          Elemi iskoláit Budapesten és Aradon, a reáliskolát Aradon, majd Budapesten végezte. Szülei nem voltak gazdagok, úgyhogy délutáni foglalkozásként már középiskolás korában ügyvédi irodákban dolgozott. Érettségi után vasutas pályára ment. Ebben az időben Pécelen laktak, ahol nyáron Polgár Károly színtársulata tartott előadásokat. Házuk végén, egy kis szobában, a színtársulatnak egyik szerény tagja, valami Wesselényi nevű, húzódott meg. Jutalomjátéka következett az öregnek, melyre a Falu rosszát tűzték ki. Ez a Wesselényi többször hallotta énekelni a fiatal vasutast, s hogy telt házat és tömött bugyellárist biztosítson magának, felkérte szereplésre. Hosszas rábeszélés után a szép hangú, nótás ifjú ráállt, hogy eljátssza Göndör Sándort. Az előadás a Szemere-szállodában volt (így vette fel Strósz Árpád a Szemere nevet) zsúfolt ház előtt, óriási sikerrel. Utána ismerősei, barátai addig-addig kérlelték Szemerét, hogy felkereste Káldy Gyulát, az Operaház igazgatóját.
          — Ne vegye komolyan, igazgató úr, vállalkozásomat — állott a kedves öreg magyar elé a bizonytalankodó fiú, — de ismerőseim ide sürgettek, tessék meghallgatni az éneklésemet.
          Káldy zongorához ült és Szemere rákezdte „Kinyílott a cseresznyefa virága...“ Az igazgató mind kevesebbet zongorázik, nézi-nézi az énekest, szemei kigyúltak, felugrik a zongorától s összeöleli a boldog ifjút.
— Ódry Lehelen kívül még nem hallottam így énekelni magyar dalt, — mondta lelkesülten Káldy. Azonnal leveleket írt. Az egyiket Pauli Richárdnak, a Zeneakadémia énekmesterének és Mihalovich Ödönnek, az igazgatónak. Ezekkel Szemere jelentkezett s 1897-ben beiratkozott a Zeneakadémiára. 1898 tavaszán Káldy hétéves szerződéssel az Operaházhoz kapcsolta őt, három évre mint ösztöndíjast és négy évre mint magánénekest. Évi ösztöndíjul négyszáz koronát kapott. Ezalatt elvégezte a Zeneakadémia hároméves akadémia és hároméves operai tanfolyamát. Első fellépése az operaházban 1898. május 8-án volt Gounod „Rómeo és Júlia“ című operájában, ahol Páris grófot énekelte. Erkel Sándor tanította be. Az előadás kimagaslóbb volt, mert Júlia szerepében, vendégként Arnoldson Siegfried, a világhírű művésznő lépett fel. Pár hétre rá a „Hugenották“-ban az éji őr szerepét énekeltették vele. Kerner István tanította be. Kis szerep mindkettő, de sikert hozott s akkor olyan gondosan tartották a próbákat, úgy betanították az énekeseket, hogy hatvanszor is el kellett ismételni a kényesebb frázisokat. A szerepeknek akkor valóságos hagyományai éltek. Az előadás vezetői s  az öregebb kartársak mindig azzal buzdították a kezdőket, hogy ezt a szerepet Ódry Lehel, Ney Dávid, Takáts Mihály énekelte, ők is így kezdték, — szokták volt mondani.      Szemere meghatódva emlékezett, hogy mikor a „Hugenották“-ban először énekelte az éji őrt, baktertársa, a nemrég elköltözött „Csepke bácsi“ volt, az Operaház közkedvelt portása. A művészeti fejlődésnek fokozatosnak kell lennie, öt-hat évig  Szemere is csak kisebb szerepeket kapott, de ezalatt megtanult játszani.   

(Folyt. köv.)


981 Ardelao 2018-08-12 06:13:58

Bolygó hollandi_Szemere Árpád_1921001.jpg

SZEMERE ÁRPÁD operaénekes, rendező

(Brassó, 1878.11.09.-Budapest, 1933.08.02.)

(A fotón: Szemere Árpád a „Bolygó hollandi” c. opera 1908. évi előadásában.)

E híres operaénekesről és rendezőről sok írásból idézhetnék, de azok alapján sem bontakozhatna ki művészünk pályafutásáról teljesebb kép annál, mint amelyet Papp Viktor írása alapján megismerhetünk. Ezért a következőkben Papp Viktor visszaemlékezését idézem, hossza miatt több részletben:

MAGYARSÁG, 1934.03.04.:

EMLÉKEZÉS SZEMERE ÁRPÁDRA

Írta és az Országos Kaszinó különtermében
tartott Szemere-emlékvacsorán felolvasta:
Papp Viktor

(1. rész)

          Életében milyen sokszor és büszkén írtam le a nevét. Tollam most sem pihenhet nyugton, míg meg nem teszi Szemere Árpád művészete iránti kötelességét. Fájdalmas kötelesség, olyan, mint mikor legjobb barátja koporsójánál a pap szertartásos igéket mormolva, tömjénfüstölőjét lóbálja. Mégis... a jövő magyar nemzedékek számára át kell adnunk valahogy abból a nagy művészeti értékből valamit, amit Szemere Árpád neve jelent a nemzeti kultúrában. Erre egyik mód: az emlékezés, melyben tovább élnek szeretteink és nagyjaink …

*
          Ma harmincöt esztendeje, hogy Szemere Árpád a M. Kir. Operaház kötelékébe lépett, melyet haláláig rajongó szeretettel szolgált, akkor is, mikor vélt vagy valóságos sérelmek érték néha túlfűtött művészi ambícióját. Szerelmese volt az ország első zenei intézményének. Ő volt első örökös tagja az Operaháznak. Kamaraénekesi kinevezését a politikai változás akadályozta meg. ő volt az első s máig is egyetlen, ki a magyar színpad kiválóságai közül — tisztán művészi érdemeiért -— kormányfőtanácsosi kitüntetést kapott.
          De ezek inkább külsőségek. A magyar nemzet bensőséges szeretete és hálája koronázta meg legméltóbban munkásságát. Az a szeretet és hála, mellyel legjobbjait szokta övezni az ország.
          Azt a felfogást vallom, hogy az ember a művész, a művész az ember. Bach János Sebestyén talányos egyéniségének kivételével az egész zenetörténettel bizonyíthatnám, hogy az embertől a művész el nem választható. Ha így van, foglalkoznunk kell a művész emberi pályafutásával és emberi vonásaival.
          Szemere Árpád 1878. november 9-én. Brassóban született. Apját Strósz Ferencnek hívták, államvasúti főellenőr volt. Híres szép ember s igen jól énekelt. Hangterjedelme a basszustól a magas C-ig ért. Anyjának leánykori neve: Wermescher Regina, szászrégeni születésű. Három gyermekük közül Árpád: a középső. Legkisebb korától folyton énekelgetett. Mikor egyedül maradt otthon, színházat játszott titokban, egymaga énekelve a gyermeki képzelődése szerinti szerepeket. Mikor az iskolában megtanulta a kótát, bevették a családi énekkarba, ahol édesapja, testvérbátyja s a rokonok különféle könnyebb tercettekkel, kvartettekkel mulattatták környezetüket. Túlságosan önérzetes gyermek volt, ami miatt elég sok baja akadt iskolás évei alatt. Az igazságtalanságot nem tudta elviselni. Ez a tulajdonsága sokszor a szertelenségbe csapott. Jó tanuló volt. Különösebben a magyar nyelv és irodalom tantárgyát szerelte, s olyan magyar dolgozatokat írt, hogy tanárja a negyedik osztályos növendék munkáját példakép mutatta a nyolcadik osztályosoknak.

(Folyt. köv.)


980 Ardelao 2018-08-11 12:19:49 [Válasz erre: 979 Ardelao 2018-08-11 09:39:55]

Kurucz János témáját lezárandó idézem a következő írást:

AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, 1985.05.17.:

SZIKLAY ANDOR

(Washington)

„Magyar lábnyomok

[…]

          Jólesik, hogy ez az írásom lehetővé, sőt szükségessé teszi a megemlékezést Kurucz Jánosról, mert bizony ennek a nagytehetségű zeneszerzőnek és kiváló zongoraművésznek lábnyomait már vastagon takarja a por. Könyvtáram szűkös magyarnyelvű részében féltve őrzöm a vaskos kis ,,Géniusz”-kézikönyvet, 1931-ből: ez a már megsárgult, olcsó papírra nyomott kötet sokszor meglep rövidke információk sokaságával és főként pontosságával. Most is: „Kurucz János zong.műv. és zeneszerző, szül. 1883, Amerikában 1919 óta.” Viszont a három vastag kötetből álló, 1965-beli Szabolcsi-Tóth „Zenei Lexikon”-ban már nincs nyoma, pedig ma is többen éneklik a nótáit, mint pl. „Nyikoláj Dimitrijevics Kaskin zeneíró, szül. 1839, megh. 1926” dalait, bár ennek a szerzőnek és egész sor vadidegen ismeretlennek hely jutott a ,,K”-betű alatt; mint mondani szokás, ilyen az élet. Annál nagyobb örömmel közlöm itt Kurucz két fényképét, talán az egyedül fönnmaradtakat. Az egyiket megőrzött levelei paksamétájához csatoltam annakidején: a „Szabadság” napilapot kiadó „Consolidated Press” újságháza előtt készült a clevelandi East
12. utcában 1940-ben, amikor elbúcsúztam tőle (első kinevezésemet kaptam amerikai kormányszolgálatba, amely New Orleansba szólított és amely „magyar-amerikai előéletem”-ként emlegetett éveimet lezárta). Kurucz másik képe, megsárgult kis arckép, angolnyelvű cikkből való, amelyet annakidején a magyar származású, vagy a magyar kultúra iránt érdeklődő diákság számára „Second Generation” című heti közlönyömben írtam róla. És hogy mennyire „ilyen az élet”: a mai budapesti Boldizsár Iván akkori inkarnációja csaknem egész-oldalas cikket írt erről a kiadványomról és két azzal összefüggő kis könyvemről a hazafias, sőt irredenta „Nemzeti Újság” 1936. március 7-i számában.
          Itt most lefordítom a cikk lényeges részét, mert mint majd a végén kitűnik, a szó szoros értelmében sorsdöntő, életbevágó a jelentősége.
          „...Kurucz János, a kiváló magyar zeneszerző és zongoraművész, aki jelenleg Chicagóban él, különleges kitüntetésben részesült. Ez a kitűnő dalköltő, akinek szerzeményei közt a legnépszerűbb mai magyar műdalok jónéhánya található, egy indulót írt az amerikai hadsereg 404. sz. tüzérezrede számára. Ezt az ezred hivatalos felvonulásaihoz előírásos ‚Marching Song’-nak fogadták el, és a szerzőnek oklevelet adtak erről, amely azt is tanúsítja, hogy ‚Maestro John Kurucz’ a 404. sz. tüzérezred tisztikarának tiszteletbeli tagja lett Chicagóban, Hazánk Függetlenségének 157-ik Évében.” (Aláírások:) „Lester L. Falk, ezredparancsnok; Roland A. Towle, adjutáns.”
          Nem túloztam: sorsdöntő lett ez az okmány. Ennek köszönhette Kurucz, hogy Amerikában maradhatott. Látogató-vízummal jött, akkoriban azt nem volt nehéz meghosszabbíttatni — majd feledésbe meríteni ... de egy csúnya napon mégis kapott János egy felszólítást: záros határidőn belül hagyja el az országot. Ekkor már nemcsak magyar, hanem amerikai társadalmi és hivatalos körökben is sok jóembere volt: fellépéseivel és szerzeményeivel éppolyan sikerei voltak, mint az egyéniségével — lehetetlen volt meg nem szeretni azt az embert. Egy városi képviselő ismerőse ajánlotta, hogy komponáljon valamit valamilyen közület számára, ami ünnepélyes „endorsement”-et vonhat maga után — és arra azután kimaradását és művészi szolgálatait kívánatosnak lehet minősíttetni... Ahogy elmondta: „Ájtatos muzsikát én nem tudok írni, egyleti kardaltól Isten mentsen — de katonazene, mondjuk egy induló, az már más, hiszen voltam én angyalbőrben, sőt jóatyám is, a derék Kurz bácsi...” így hagyták jóvá ittmaradását, a 404. sz. tüzérezred és a magyarosan pattogó mars jóvoltából...

          Múltak az évek, letűntek a szereplők...
          Már én voltam „angyalbőrében, az olasz fronton, amikor itthonról értesültem, hogy Kurucz Jánost a zongorája mellett halva találták.

[…]“


979 Ardelao 2018-08-11 09:39:55 [Válasz erre: 978 Ardelao 2018-08-10 08:19:17]

Ha már a magyar lexikonokból nem sikerült, Rachel A. Schildgen “More Than a Dream: Rediscovering the Life and Films of Vilma Bánky” c. könyvéből megtudhatjuk Kurucz János születésének és halálának pontos dátumát. Bánky Vilma, a némafilmek egykori sztárja, jó barátságban volt számos, Amerikába kivándorolt, magyar művész-kollégájával, így Kurucz Jánossal is. A művésznő életéről szóló könyv egyik lábjegyzetében ez olvasható:

Kurucz János  […] 1883. január 10-én született, Kisnémediben, és 1940. július 22-én halt meg Los Angelesben (CA), első alkalommal 1899-ben utazott Amerikába. Bár sok szerzeményét lefordították angol nyelvre, később mégis - ahogyan az rendeltetett - eredeti, magyar nyelven adták elő. 1932. december 18-án a Chicago Tribune egyik kritikusa megjegyezte, hogy Kurucz János ma a magyar zene kiemelkedő komponistája.”


978 Ardelao 2018-08-10 08:19:17 [Válasz erre: 977 Ardelao 2018-08-09 11:52:15]

Hírek Kurucz János életének utolsó éveiből:

AZ EST, 1934.05.06.:

„Kurucz János filmzeneszerző lett

Az Amerikában élő magyar zeneszerző, Kurucz János, most Newyorkban tartózkodott, mert úgy volt, hogy a tervezett Fedák-előadásokon a karmesteri tisztet ő tölti be. Az előadások azonban elmaradtak és Kurucz most visszaérkezett Hollywoodba.
Megérkezésének napján egy hollywoodi filmgyártól szerződést kapott egy nagy film megzenésítésére.“

Sajnos, nem tudtam kideríteni, melyik filmről lehetett szó. Találtam ugyan egy “Diamonds are forever” c. filmet, ahol a szereposztásban és a film készítésében részt vettek neve között szerepel egy bizonyos „Janos Kurucz“, de az illető, akiről szó van, csupán a zeneszerző névrokona, és a film évtizedekkel a zeneszerző halála után készült.

PESTI HÍRLAP, 1935.11.28.:

Kurucz János szerzői estje. Kurucz János, a jeles zeneszerző, huszonötéves működése alkalmából szombaton este fél tizenegy órakor a Fészek Klubban szerzői estet rendez. Közreműködnek: Budanovits Mária, Fellegi Teri, Kosáry Emmy, Relle Gabriella, Farkas Sándor, Laurisin Lajos és Székely Mihály, akik Kurucz János dalaiból adnak elő. A dalokat a szerző zongorán kíséri.“

Ezt követően a magyar sajtó - utolsó hírként - már csak a következőt  adja tudtunkra:

AZ UJSÁG, 1940.10.27.:

Zenevilág
L. Szende Magda, az ismet fiatal hegedűművésznő és pedagógus, ki jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik, kitűnő szerződést kapott a Columbia Broadcasting-tót, amelyik a világ egyik legnagyobb rádiótársasága. A művésznő, habár csak rövid idő óta van Amerikában, már is igen jó nevet szerzett magának. A közelmúltban váratlanul elhunyt kiváló magyar zeneszerző, Kurucz János, egyik legutolsó művét, a hegedűre írt Magyar Fantáziát* L. Szende Magdának dedikálta, aki azt a tavalyi szezonban nagy sikerrel mutatta be az amerikai közönségnek, nem egyszer a szerző kíséretével.

*E művet – amely minden bizonnyal komolyzenei kompozíció volt – szintén kerestem a neten, de angol címmel sem találtam meg.

Találtam viszont egy fotót, amely Kurucz János három népszerű katonadala kottájának a címlapját ábrázolja:



Hát, így áll össze lassan - apró töredékekből – az életmű.


977 Ardelao 2018-08-09 11:52:15 [Válasz erre: 976 Ardelao 2018-08-09 06:37:57]

AZ UJSÁG, 1932.03.25.:

"Magyar művészek amerikai sikerei.

[…]

Kurucz János, a kiváló zeneszerző, aki esztendők óta él künn Amerikában és a nyáron idehaza volt, visszautazott Amerikába és koncertturnéra kapott szerződést. Első hangversenyét Chicagóban tartotta. Mielőtt a pódiumra lépett volna, Hamilton Lewis, az Egyesült Államok szenátusa tagjának felesége mondott konferanszot Magyarországról, a magyar művészetről és Kurucz Jánosról, Ady Endre költészetének legkülönb zenei interpretálójáról. Ady Endréről mondott szavai a költőnek világnagyságként való beállítása volt. […] A hangversenynek, óriási sikere volt. úgy, hogy azután Colonel MacCormick, a Chicago Tribune főszerkesztője, egy házi hangverseny megtartására hívta meg Kurucz Jánost.

[…]“


976 Ardelao 2018-08-09 06:37:57 [Válasz erre: 975 Ardelao 2018-08-08 08:22:45]

1929-1930:

Egy ritka fotó az 1930-as évekből: 

https://4.bp.blogspot.com/-p3lLsHu-fiU/UWFyA60ip7I/AAAAAAAAVvQ/yrNwebgyMs4/s1600/A+New+York+Hungarian+Operett+Company,+1930-as+%C3%A9vek..jpg

1.Sándor Anna,2.Fellegi Teri, 3.Thury Ilona, 4.Kurucz János, 5.Sárossy Szüle Mihály, 6.Király Ernő - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest.

------

ITT találjuk az amerikai történelmi felvételek jegyzékének azon részét, ahol Kurucz János szerzeményei szerepelnek, és/vagy zongorajátéka is hallható. E felvételek 1929 és 1930 között készültek. Íme, Kurucz János egyik Amerikában megjelent, ott megrendelhető hanglemeze:

Kurucz-Janos-Lilly-Song-Once-Again-Among-The-Withering-Roses-Victor-V-11004     Tartalma:   Gyöngyvirág (Lilly Song)

                                        Oh, csak még egyszer (Once Again)

                                        Hervadó rózsák közt (Among The Withering Roses)

------

Az idegennyelvű sajtófigyelő 1930-ban arról tudósít, hogy október 26-án, a Chicagoban befejeződő Rádiókiállítással kapcsolatban a WMAQ rádióállomáson magyar órát közvetítenek, ahol Medgyessy László magyar konzul, beszéde előtt „John Kurucz“, ismert magyar zeneszerző népdalokat ad elő zongorán:

Foreign Language Press Survey

Otthon -- October 26, 1930 Hungarian Radio Hour


975 Ardelao 2018-08-08 08:22:45 [Válasz erre: 974 Ardelao 2018-08-08 08:02:07]

Ám Kurucz János, a “bolygó zeneszerző”, nem hagyta, hogy idehaza elfeledjék. Rendszeres “tudósításokat” küldött haza. Íme, egy példa, ahol egy és ugyanazon szereplésről kétszer is ír:

AZ UJSÁG, 1928.03.31.:

Király Ernő amerikai turnéja. Ismeretes, hogy Király Ernő, a kitűnő és népszerű bonviván, néhány hét előtt Amerikába hajózott, Kurucz János zeneszerző társaságában. Amerikából érkezett hírek a két művész nagy sikereiről számolnak be. Király Ernő és Kurucz János színtársulatot szerveztek, és nagy turnéra indultak. A művészi körút egyik állomásáról, Buffalóból Kurucz János ma a következő levéllel kereste fel az Ujság szerkesztőségét:

— Király Ernő színtársulata óriási sikerrel adta március 4-én a Noszti-fiú-t és március 11-én a Mesék az írógépről című operettel. A társulat 16 tagból áll. A primadonna báró Csávossy Margit, szubrett Pellegi Teri, és van még egy pesti tagunk: Balázs Mária, ügyes kislány. Igazgató és zenei vezető: Kurucz János. Társulatunk 6 hétig lesz úton, Newyork, Pitsburg, Detroit, Cleveland, Chicago a főbb állomások.
Ma a Niagaránál voltunk s onnan üdvözöljük az Ujságot szeretettel.

                                                                                   Kurucz János zeneszerző“

AZ UJSÁG, 1928.04.11.:

Király Ernő és Kurucz János turnéja.

          (Kurucz János levele.) A napokban Király Ernőtől kaptunk levelet, amelyben amerikai sikereiről értesít, ma pedig a turné igazgatója, Kurucz János zeneszerző keresett fel bennünket a következő sorokkal:
          — Nem mertem beszámolót küldeni Király Ernő meg az én színházi turnémról egészen a mai napig, amikor az első hathetes turné vége felé járunk, mert az úgynevezett színházak, koncertturnék első bemutatkozása, első zajos sikerű előadása a vállalkozás sikere szempontjából nem mérvdó. Az első est sikere legfeljebb arra való, hogy haza írhassanak óriási sikerről, és a turné, a társulat, egy hét múlva széjjelmegy. Amint ez sok esetben történt!
          — Mi, Király Ernővel egy 14 tagú színházi társulatot alakítottunk „Király Ernő színtársulata" címen, Király és az én igazgatásom, zenei vezetésem mellett. Bemutatkoztunk a „Noszti fiú“-val március 4-én Newyorkban, a Broadway egyik előkelő színházában, a Casino Theaterban, ahol véletlenül Hajós Mici játssza esténként angolnyelvű társulatával a Csitrit „Madcap" címen, persze alaposan amerikai ízzel, táncokkal tarkítva. Neki is telt háza szokott lenni, és nekünk is az volt! 1900 ember mulatott Mikszáth—Harsányi jóízű alakjain. A sikerünk — anyagi és erkölcsi — óriási volt, úgy hogy a következő héten, március 11-én ugyanott előadtuk a „Mesék az írógépről" című operettet, rendes színházi zenekarra!, amelyet én dirigáltam. Másnap megkezdtük az utazást.
         — A színházi turnézás változatos, színes itt Amerikában. Jóleső érzés összekötő kapocsnak lenni a kivándorolt magyarok és az óhazai magyarság fejlődő kultúrája között. A színház ma már majdnem az egyedüli, amely ápolgatja, élesztgeti az itt elő magyarokban a magyar szellemet. A színház az, ahova elmegy minden magyar, párt és felekezetkülönbség nélkül.
                                                 Szívélyes üdvözlettel, híve
                                                 Kurucz János, zeneszerző.


974 Ardelao 2018-08-08 08:02:07 [Válasz erre: 973 Ardelao 2018-08-07 08:35:57]

1926-ban a SZÍNHÁZI ÉLET 43. számában Kurucz Jánosról a következőt olvashatjuk:

AMERIKAI MAGYAR SZÍNHÁZBARÁTOK

Néhány hete tartózkodik Pesten Kurucz János, a népszerű zeneszerző és dalköltő, aki rövid megszakításokkal öt évet töltött Amerikában, az ottani magyarok között. Kurucz János, akit egészen bátran a „bolygó zeneszerző" jelzővel tisztelhetünk meg, rendkívül érdekes elbeszélő. Ha Amerikáról beszél, szeme csillog, direkt rajongója Amerikának Kurucz. De legmelegebben és legszívesebben azokról szeret beszélni, akik odaát, a nagy tengeren túl magyarok maradtak szívükben és lelkükben, és ezt tettekkel is demonstrálják. Azokról beszél elsősorban lelkesen, akik a magyar művészet és színészet pártfogói odakint, akik készséggel állnak mindig a vendégszereplő magyar színészek szolgálatára, akiknek mindig tárva van a kapujuk és terítve az asztaluk akkor, ha magyar művészt kell vendégül látni. A Színházi Élet készséggel ad helyet az amerikai magyar színházbarátoknak, és cikksorozatot kezd, hogy az óhaza közönsége is tudomást szerezzen azokról, akik népszerű művészeinknek, színészeinknek ott kint munkájukban segítséget nyújtanak. […]“

Ugyanerről a hazalátogatásról a TOLNAY VILÁGLAPJA 1926.10.20-án így ír:

„[…] Az elmúlt hetekben egy végtelenül szimpatikus úr érkezett haza Amerikából. Kurucz János zeneszerző. Látogatóba jött, hogy nemsokára ismét visszamenjen a dollárok hazájába, ahol várnak reá a barátai, akik sóhajtva búcsúztak tőle, amikor útra indult.
— Hej, haza . . . milyen jó neked!
Kurucz János négy esztendőn át volt kint Amerikában. Közben egyszer hazajött és akkor Beregi Oszkárral együtt ment vissza.
Most, hogy ismét Budapesten van, mosolyogva meséli el élményeit.
—- Furcsa valami az az Amerika — mondja, — ha az ember egyszer kimegy, örül neki, megcsodálja, de azután egyszerre hazavágyik, és ha hazajön, egy-két nap múlva Amerika után sóhajt …
Amikor legutóbb Kurucz János Beregi Oszkárral kiment, magyar turnét rendeztek. Városról-városra jártak és hangversenyeket adtak. […]“


973 Ardelao 2018-08-07 08:35:57 [Válasz erre: 972 Ardelao 2018-08-06 09:59:23]

A korabeli lapokban nem találtam nyomát annak, hogy Kurucz János komolyzenei műveket is komponált volna. 1925-ben, ideiglenes hazatérésekor szerzői estet rendez, majd előad egy magyar rapszódiát. Minthogy a műsorban nem tüntetik fel, kinek a „Magyar rapszódiá“-járól van szó, feltételezem, hogy ezt – ezúttal a komolyzene műfajában - Kurucz János komponálta:

VILÁG, 1925.03.15.:

Kurucz János, a híres magyar zeneszerző, április 7-én adja szerzői estjét Közreműködnek : Budanovits Mária, az Operaház művésznője, Farkas Imre író és zeneszerző, Farkas Sándor, az Operaház művésze és Kolbay Ildikó, a Városi Színház művésznője. (Harmónia.)“

NÉPSZAVA, 1925.05.03.28.:

„A központi oktatásügyi bizottság által 1925. évi március hó 29-én, vasárnap délután ½ 3 órakor a Zeneakadémia nagytermében rendezendő

Vörösmarty-Tompa-Arany műsora

1. KURUCZ JÁNOS zongoraművész: Magyar rapszódia

[…]“


972 Ardelao 2018-08-06 09:59:23 [Válasz erre: 971 Ardelao 2018-08-06 09:58:14]

VILÁG, 1924.11.09.:

          „Magyar színészek Amerikában

          (A Világ tudósítójától.) Háromesztendős amerikai tartózkodás után most érkezett vissza Budapestre Kurucz János zeneszerző, aki az Egyesült Államokban való időzése alatt minden ízében megismerkedett az amerikai élettel és különösen annak magyar vonatkozásaival. Kurucz János érdekes anyagot hozott haza magával és a képből, amelyet az amerikai magyarok és az Amerikában szerencsét próbáló magyar művészek helyzetéről adott, sivár és szomorú színei bontakoznak ki annak a végnélküli kálváriának, amelynek során csak egészen kivételes képességű, vagy kiváltságosán szerencsés embereknek sikerül megszerezni minden amerikai küzdelem legfőbb pálmáját: a dollárt. Kurucz János először azokról a magyar színészekről beszélt, akik nem angol színpadon próbálnak szerencsét, hanem az amerikai magyarok színházaiban játszanak.
          — A magyar színészek legnagyobbrésze — mondotta Kurucz János — 4—9 tagból álló truppokba verődik össze, és így próbál szerencsét, de nem ritka az olyan színtársulat sem, amely csak három-négy tagból áll és ezzel a három-négy emberrel játssza el a János vitézt, a Víg özvegyet és a népszínműveket. Komoly sikereket csak azok érhetnek el, akiknek vagy régi hírnevük van, vagy pedig olyan hírességre tettek szert, hogy már Amerikában is tudnak róluk. Fedák Sári természetesen egészen más beszámítás alá esik, és hírneve már túlnőtt az amerikai magyarságon, mert az angol közvélemény is számontartja szerepléseit. Mindennek ellenére bizony ő is szerepelt kis bányatelepek, vidéki városok magyar egyesületeinek helyiségeiben, ahol bizony az anyák elhozzák karonülő csecsemőiket is az előadásra. Fedák azonban nagyszerűen tud bánni velük és közvetlenségét elragadtatással emlegetik mindenütt a magyarok között. A Mézeskalácsnak szép sikere volt Newyorkban, nagy eredményt hozott a Csókon szerzett vőlegény című régi operett, amelynek második felvonásába Fedák beillesztette az Antónia mulató-jélenetét.
          — Nagyon népszerű az amerikai magyarok között Király Ernő, akit a gramofonlemezek népszerűsítettek az Egyesüli Államokban. Nincs olyan obskurus bányászlakás, amelyben ne szólna gramofon és a gramofonnak mindenütt legnagyobb attrakciója a Király Ernő mulat című lemez. Király Ernő legutóbbi szereplésének nagy sikere igazolta ezt a népszerűséget, bár szerencsétlenségére a turné nagyrészén indiszpozícióval küzdött és nyilván megártott neki a szokatlan klíma. Az amerikai magyarok azonban változatlanul szeretik és várják, most is hoztam számára a Columbia gramofongyártól üzenetet, hogy menjen ki New-Yorkba és énekeljen néhány új dalt a felvevőkészülékbe — természetesen sok ezer dollárért. Kosáry Emmynek szintén nagy sikere volt, de ezt a sikert eleinte főkép annak köszönhette, hogy Király Ernővel együtt hirdették a koncertjét. Mikor azután hallották énekelni, a siker teljesen független lett partnerétől, és ma már bátran kimehet egyedül is Amerikába.

          — Meg kell jegyeznem — folytatta Kurucz János —, hogy a magyar vendégszereplések  belépődíjai olyan horribilis nagyok, hogy az amerikai magyarság részéről nemes demonstráció, hogy a változatos műsorú, tánc- és artistaszámokkal tarkított vaudeville-előadások olcsó helyárai ellenére mindig megtöltik a színházat, ha jelentékeny magyar művész felléptét hirdetik. Az utóbbi években azonban egyre többen próbálnak szerencsét Amerikában, abban a hiszemben, hogy Amerika kisebbigényű művészi téren, mint Budapest. Énekesek, táncosnők, táncosok és színészek jelentkeztek nálam, akiket budapesti színpadokon vagy egyáltalában nem ismernek, vagy pedig harmadrangú szerepekben foglalkoztatnak. Ebből azután rengeteg katasztrófa származott, mert Amerikában nincs szentimentalizmus, ott nem ér semmit a protekció: a vállalkozó csak azt hajlandó alkalmazni, akit komolyan használhat. Egy budapesti operaénekes körülbelül egy év előtt kiment Amerikába, miután előzőleg Zukorral, az egyik legnagyobb mozi-tröszt magyar származású tulajdonosával budapesti tartózkodása alkalmával megbeszélte amerikai szereplése dolgát. Zukor a legnagyobb szívességgel fogadta a pesti énekest, és ajánlólevéllel látta el — saját karmesteréhez. Az ajánlólevélben azonban csak arra kérte a karmestert, hogy amennyiben a művészt valóban tudja használni, léptesse fel egyik mozijában. A karmester válasza negatív volt, és bizony az énekes kénytelen volt az egyik magyar nőegyletben fellépni, hogy hazautazása költségeit előteremtse. Nemrégiben felkeresett egy asszony fiatal leányával, és arra kért, hogy protezsáljam. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mit tud, azt mondotta, hogy az egyik budapesti szlniiskolát végezte és P. asszony, az iskola igazgatónője fenomenális tánctehetségnek tartja. Figyelmeztettem, hogy Amerika a tánc hazája, és egészen brilliánsnak kell lennie annak, aki itt érvényesülni akar, mire a kisasszony kijelentette, hogy valamikor tanult zongorázni, és ha a tánc nem megy, ezen a téren próbál szerencsét. Az asszony egy csendőrszázados özvegye és a fiatal szép leány igazán megérdemelte volna, hogy ne sodorja el magával az amerikai rohanás örvénye. De biztos, hogy elmerültek, ahogyan százszámra tudnék felsorolni színésznőket, akik szobaleányok és mozijegyszedőnők lettek, és színészeket, akik hallatlanul boldogok, ha véletlenül sikerül egy pincéri állást megszerezniük.
          — Nagy szolgálatot vélek teljesíteni azzal — mondotta Kurucz János —, ha nyomatékosan felhívom a magyar művészek, főképpen pedig a színészek figyelmét arra: ne menjenek ki vaktában Amerikába, mert ott az elsőrendű kvalitások érvényesüléséhez is hosszú idő és fáradhatatlan harc kell, a másodrendű értékek pedig egész bizonyos, hogy letörnek. Amerikában százezerszámra nyüzsögnek az állástalan színészek és olyan művészek, akik kénytelenek üzletekben kiszolgálni, vagy nehéz testi munkát végezni, hogy a mindennapi kenyeret megszerezzék maguknak. Számtalan magyar tragédiának voltam szemtanúja, és tőlem telhetően igyekeztem segíteni a bajbajutottakon, de ismétlem: Amerikában nincs szentimentalizmus, és ha valaki nem tud az igényeknek megfelelőt produkálni, a társadalom egyszerűen elejti, és nem törődik tovább vele.
          — Rátkai Márton a tanú rám, akinek szívósságát végül nagy siker koronázta, milyen nehéz feladat meghódítani az amerikaiak érdeklődését. Az amerikai értékű produkció ugyanis csak amerikai miliőben kapja meg igazi valőrjét, és amit az impresszárió Pesten, Bécsben vagy bárhol Európában frappánsnak és ellenállhatatlan hatásúnak Iát, az esetleg amerikai környezetben teljesen hatástalanná válik. Egy budapesti fiatalembert, aki ügyesen zongorázott, és mulatságosan tudott utánozni hangszereket és orchester- és állathangokat, egy amerikai impresszárió kétezer dollár fizetéssel kivitte magával Amerikába, de első fellépése után kiderült, hogy nem attrakció, és a fiatalember örült, hogy az impresszárió fedezte visszautazásának költségeit. Ez a jobbik eset, mert a legtöbb esetben a vállalkozó sokkal kurtábban  bánik el az alkalmatlanná lett művésszel és bizony nagyon gyakran előfordul, hogy ismert nevű művészek hajójegyének árát jobbmódú amerikai magyarok rakják össze.“


971 Ardelao 2018-08-06 09:58:14 [Válasz erre: 970 Ardelao 2018-08-05 10:41:06]

Kurucz János előszeretettel küldött tudósításokat Amerikából saját fellépéseiről, de egyéb, színházművészettel kapcsolatos témákról is. Azt mondhatnánk, tanult „szakmája“ mellett tehetséges reklám- és PR-szakember is volt. Ha figyelembe vesszük állításainak alább kiemelt részét, elgondolkodhatunk azon, nem túlzott-e saját művészi teljesítményének a felértékelésében, avagy nem voltak-e túl hiányosak az ismereteink zeneszerzői és zongoraművészi munkásságát illetően:

„[…] nyomatékosan felhívom a magyar művészek, főképpen pedig a színészek figyelmét arra: ne menjenek ki vaktában Amerikába, mert ott az elsőrendű kvalitások érvényesüléséhez is hosszú idő és fáradhatatlan harc kell, a másodrendű értékek pedig egész bizonyos, hogy letörnek. […]

Egy dologhoz tehát nem fér kétség: Kurucz János elsőrendű értéknek tartotta saját művészetét.

A következő bejegyzésben azonban az egész cikket idézem, mert az általánossában szól a múlt század első harmadában Amerikába kivándorolt magyar művészek helyzetéről.


970 Ardelao 2018-08-05 10:41:06 [Válasz erre: 969 Ardelao 2018-08-05 10:18:39]

Kurucz János nemcsak népies műdalokat írt. Egyéb kompozícióiról azonban nem találtam hanganyagot. Mindenesetre az alábbi hír is bizonyítja, hogy más műfajokban is szület(het)tek szerzeményei, amelyeket ma már nem vagy csak nagy nehézségek árán lehetne megtalálni:

VILÁG, 1924.08.06.:

Két magyar zeneszerző afférja egy Amerikában színrekerült operett miatt

          Nemrégen közöltük, hogy Kurucz János, az ismert magyar népdalszerző, aki már hosszabb ideje Amerikában tartózkodik, ott háromfelvonásos daljátékot írt, amelyet több amerikai városban sikerrel mutatott be egy ottani magyar színtársulat. A Newyorki Művésztársulat néven szereplő magyar staggione Tilos a csók címmel játszotta Kurucz János daljátékát, amelynek szövegét a színtársulat rendezője Palásthy Sándor írta, és éppen a darab címe miatt kerekedett egy különös plágiumvád a darab szerzői ellen.
         Évekkel ezelőlt a budapesti Király-Színház emlékezetes sikerrel játszotta Vincze Zsigmondnak Tilos a csók című operettjét, amely azóta kikerült a külföldre is, sőt Amerikában egy ottani magyar társulat is bemutatta. Most, hogy Kurucz János ugyanilyen című daljátékának híre megjelent a lapokban, Vincze Zsigmond egy napilapban nyilatkozatot tett közzé, és ebben kijelentette, hogy a Kurucz János nevével színrekerülő Tilos a csók az ő operettje, amely azért kerül színre Kurucz és Palásthy átdolgozásában, hogy ne kelljen az előadásért szerzői tantiémet fizetni, illetve, hogy a szerzőnek járó tantiémeket Kurucz és Palásthy kapják.
          Erre a vádra vonatkozóan Kurucz János ma hosszabb levelet intézett a Világ szerkesztőségéhez és a levélhez mellékelte a Tilos a csók című operettjének szövegkivonatát, valamint zeneszámait is. A szövegből és a zeneszámokból kiderül, hogy a darab még csak nem is hasonlít Vincze Zsigmond Tilos a csók című operettjéhez és tisztán csak a közös cím kelthette azt az impressziót, mintha itt akár anyagi, akár erkölcsi érdekből egyik magyar szerző eltulajdonította volna Amerikában egy másik magyar szerző darabját. Ami a cím azonosságát illeti, arra vonatkozóan Kurucz János annak a közlését kéri, hogy ez semmiféle célzattal nem történt. Tudomása sem volt arról, hogy Vincze Zsigmond Tilos a csók című operettje már színrekerült Amerikában, mert ha tudta volna, akkor semmi esetre sem adta volna darabjának ugyanezt a címet. Hiszen ezzel csak önmagának ártott, mert az amerikai közönség nem szívleli a reprízeket, és nem megy be a színházba olyan darabhoz, amelyről tudja, hogy régi.
          A készülő plágiumpör tehát ezek szerint egyszerű címbitorlási pörré zsugorodnék össze — aminek valóban van is jogi alapja —, de valószínű, hogy ezt a kérdést a két zeneszerző békés úton fogja egymással elintézni.“


969 Ardelao 2018-08-05 10:18:39 [Válasz erre: 968 Ardelao 2018-08-04 08:48:20]

Kurucz Jánosról az I. világháború évei alatt és amerikai turnéja előtt ilyen híreket lehetett olvasni a különböző lapokban:

PESTI HÍRLAP, 1915.10.23.:

(Hangverseny.) A Légrády-kórház pénteki hangversenyén […] Saboli Nussy hegedű- és zongorakísérettel Mascheroni Ave Mariáját és Kurucz János két szép dalát adta elő, tisztán csengő szoprán-hangján szép sikerrel. […]“

VILÁG, 1918.03.31.:

Hegner Anne hangversenye. Hegner Anne Marie, a Németországban diadalokat aratott előadóművésznő, külföldi körútja előtt Kurucz János zeneszerző és Mosshammer R. hárfaművész közreműködésével április 15-én a Fővárosi Vigadóban művészéstélyt rendez. A művésziesen válogatott műsor, a közreműködők jó hírneve, kezeskednek a tényleg magas színvonalon álló művészi élvezetért. […]“

PÉCSI NAPLÓ, 1918.09.29.:

Irodalom és művészet.
Szerencsés bemutatója volt a nagy nyilvánosság előtt a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak pécsi első komoly szervezetének, mely fővárosi elsőrangú művészi erők közreműködésével kabaré estélyt rendezett, melyre a Pannonia terme zsúfolásig megtelt. Király Ernőt még nem láttuk olyan jó hangulatban, jó diszpozicióban, mint ma este. Szőllősi Rózsi egyik méltán ünnepelt csillaga a budapesti kabarénak, Szemere Gyula, a harcteret járt, immár rokkanttá lett tüzérfőhadnagy szellemes és ötletes konferencier, aki régi dolgokat is, mint friss sütetűeket tudja föltálalni. Kurucz Jánost elsőrangú kísérő, akinek mint zeneszerzőnek is újabb szép sikere volt Pécsett. […]“

VILÁG, 1919.03.04.:

Klasszikus operette-est március 13-án a Vigadóban Rózsa S. Lajos, M. Szoyer Ilona, Komlóssy Emma, Kurucz János felléptével Millöcker, Suppé, Offenbach. Strauss, Planquette, Hervé, Lecocq operettjeinek legszebb dalait fogjuk hallani. Az este iránt óriási az érdeklődés.“

PESTI HÍRLAP, 1919.04.19.:

„(Cserebogár, sárga cserebogár . . . ) és a Magasan repül a daru melódiái csendülnek fel április 20-án délelőtt ½ 11 órakor a Royal Apollóban. Komlóssy Emma, Szántó Gáspár, Palló Imre, Kurucz János magyar népdalokat* énekelnek. […]“

*Megj.: A korabeli lapok népies műdal esetén is gyakran „népdal“-t említenek, ami idehaza még nem lenne olyan nagy baj, hiszen a magyar fül általában meghallja a kettő közti különbséget.  Sajnálatos viszont, hogy a külföldi lapok is népdalokról (folk songs) írnak, amikor Kurucz János saját szerzeményeit adja elő. Ez legalább olyan téves megállapításra adhat(ott) okot, mint az, hogy a magyar zene azonos a cigány zenével.

SZÍNHÁZI ÉLET, 1919/17. SZÁM:

Magyar népdal és táncmatiné
Április 27-én d. e. ½ 11 órakor a
Royal Apolloban

MŰSOR

[…]

II. RÉSZ

1. […]

2. […] Kurucz : Piros rózsa, fehér rózsa . […]

3. […]

4. […] Kurucz : A pápai dimbes […]

5. Kurucz János zeneszerző
6. […]

A táncokat az operaház balletkara táncolja Brada Ede balletmester vezetésével. […] Az énekszámokat Kurucz János zeneszerző kíséri zongorán és Berkes Béla zenekarral.“

AZ UJSÁG, 1920.01.02.:

„[…] Érdekes eseménye volt a tegnapi Szilveszter-éjszakának az a mulatság, amelyet az Otthon írók és hírlapírók köre rendezett. […] Bársony Lajos dr. operaénekes a Bajjazo prológusát interpretálta Kurucz János zeneszerző kíséretével. […]“

VILÁG, 1920.02.29.:

A rendőri gyermekbíróság matinéja. A rendőri gyermekbíróság, amely a IV. kerületi dunai kapitányság kiegészítő része, pénzalapot akar teremteni az eléje kerülő, a züllés veszélyének kitett és elhagyatott gyermekek rögtöni segélyezésére, […] E célból a IV. kerületi rendőri gyermekbíróság […] jótékonycélú matinét rendez március 14-én délelőtt 11 órakor a Royal-Apolló termében. A matiné keretében […] Sámson Mária és Szemere Árpád, a Nemzeti Operaház tagjai lépnek fel Kurucz János dalköltő zongorakíserete mellett. […]“

BUDAPESTI HÍRLAP, 1920.12.08.:

„(Hangverseny a Honszeretet karácsonyi vásárján.) A Honszeretet nevelőintézetnek, a Gellért-szálló télikertjében rendezett karácsonyi vásárján a következő művészek és művésznők lépnek föl: December 8-án, szerdán Hadrik Anna, Komlóssy Emma; a zongoránál Kurucz János zeneszerző ül. […]“


968 Ardelao 2018-08-04 08:48:20 [Válasz erre: 967 Ardelao 2018-08-03 05:17:11]

Az eddig leírtak alapján most már igazán kíváncsi lettem arra, mi tette oly népszerűvé idehaza és Amerikában a mi Kurucz Jánosunkat. A youtube-on azonban zeneszerzőnknek csak három -  jó minőségben hallható - nótáját találtam meg, különböző énekesek előadásában:

Balogh Örzse keszkenője - énekli: Farkas Rozália

Piros rózsa, feslő rózsa - énekli: Székely Mihály

Harag nem volt a lelkemben - énekli: Lente Lajos

Számos egyéb szerzeménye azonban meghallgatható, ha az alábbi link megnyitása után rákattintunk azok címére:

GRAMOFON ONLINE - Composer Kurucz János

Ám nem hinném, hogy Kurucz János csupán e kompozíciók révén szerzett volna nevet idehaza és az „Újvilágban“. Még akkor sem, ha azok az amerikai magyarok lelkében szülőföldjükhoz kötődő, erős érzelmeket korbácsoltak fel.

Töredelmesen bevallom, nem túlzottan kedvelem az ú.n. nótákat, műdalokat, megítélésükben ezért nem tudok elfogulatlan lenni. A zenének e műfaja bennem olfaktorikus és konyhaakusztikai élményeket idéz fel: a húsleves és a sercegő zsír szagát, tányér- és kanálcsörgést, enni nem akaró gyerek nyafogását, "apa, tedd le az újságot, ha eszel", stb.

Ha népdalról van szó, akkor az legyen valóban a nép ajkáról fakadt dallam, eredeti, változatlan formában. Ha pedig népdal-feldolgozásról van szó, akkor a Kodálytól és Bartóktól „megszokott“ szintnél nem szívesen adom alább. De hát ez egyéni ízlés kérdése.

Kurucz János egyéb szerzeményeiről azonban nem találtam hanganyagot. Pedig minden bizonnyal léteztek, mint ahogyan arra a már eddig idézett írások is utaltak. A következőkben megkísérlem összegyűjteni a morzsákat, amelyekből – ha nem is teljes, de – talán teljesebb képet kaphatunk e zeneszerzőnk munkásságáról.


967 Ardelao 2018-08-03 05:17:11 [Válasz erre: 966 Ardelao 2018-08-02 23:23:26]

Minthogy „A MAGYAR MUZSIKA KÖNYVE“ még jelenidőben ír Kurucz Jánosról, ahhoz, hogy az életéről és munkásságáról szóló ismertető megközelítőleg kerek legyen, rendhagyó módon először a zeneszerző halálakor megjelent cikket idézem:

AZ UJSÁG, 1940.07.25.:

Kurucz János meghalt Amerikában

          Chicagóból jelentik, hogy Kurucz János zongoraművész, az ismert nevű dalköltő, Hollywoodban szívszélhűdés következtében meghalt. Kurucz János nevét különösen az idősebb generáció ismeri jól. Néhány évtizeddel ezelőtt nem volt egyetlen olyan kabaréműsora sem a magyar fővárosnak, amelyen ne szerepelt volna néhány fülbemászó zenéjű és mégis maradandó becsű Kurucz János dal, köztük a ma is emlékezetes „Gyöngyvirág“. Különösen megzenésített Ady-versei voltak igen népszerű produkciói a magyar színpadok és koncertpódiumok chanson-énekeseinek. Igen sok koncerten személyesen is fellépett a kitűnő művész, és dalait saját zongorakísérete mellett kellemes énekhangon közvetlen modorban adta elő.
          Közel két évtizede végleg Amerikába költözött Kurucz János, aki azelőtt is gyakran vett részt rövidebb-hosszabb turnékon az Újvilágban. Ezúttal is főként az Egyesült Államok magyarlakta nagyvárosaiban fordult meg, és részint szólókoncerteken aratott sikereket, részint pedig azokkal a művésztársulatokkal szerepelt, amelyeknek egyben szervezője is volt. Kurucz János azonban hamar népszerűvé vált az amerikai közönség körében is. Azokban a levelekben, amelyekben időnként beszámolt az Ujságnak amerikai sikereiről, gyakran emlékezett meg egy-egy fényes estéről valamelyik newyorki vagy chicagói pénzarisztokrata kastélyában: ezeknek az estélyeknek egyik általánosan kedvelt műsorszáma Kurucz János éneke és zongorajátéka volt.

          Halálát széleskörű közönségén kívül meggyászolják az amerikai magyar művészek, akiknek önzetlen pártolója volt, és meggyászolják Magyarországon élő családtagjai, köztük fia, Kurucz Ernő, az ismert színművész.”


966 Ardelao 2018-08-02 23:23:26 [Válasz erre: 961 Ardelao 2018-07-31 09:25:41]

Ha bárki szememre vetné, hogy e topikban időnként a magyar zenei élet olyan képviselőiről írok, akik ma már említést sem érdemelnek, ugyanakkor nem szólok az igazán nagyokról, jogosnak tartanám a kritikát. Ám elfeledettnek vélt alanyaimat nem rangsor, hanem a bennem felmerülő, megválaszolatlan kérdések, felmenőim elbeszélései vagy valamilyen egyéb emlék alapján választom ki.

A most következő zeneszerzőről azért kezdtem információt gyűjteni, mert érdekelt, ki volt ő valójában. Ő, akiről Amerikából történt hazatérései alkalmával a sajtó a legnagyobb elismerés hangján szólt. Erős gyanúm támadt ugyanis, hogy ebben szerepet játszottak művészünk külföldön töltött esztendei, amelyek „bátorrá“ tették kritikusainkat. Hiszen az, akit a külföld, az Újvilág elfogadott, képességeit már hitelesíttette, megítélésében a laikus sem tévedhet.

Képtalálat a következőre: „Kurucz János”
 zeneszerző, zongoraművész

 „A MAGYAR MUZSIKA KÖNYVE“, amely Molnár Imre dr. szerkesztésében 1936-ban jelent meg, a következő információt tartalmazza:

"Kurucz János zeneszerző. *1883, Komárom. Zenei tanulmányait magánúton végezte. 1910 óta állandóan szerepel mint szerző és előadó hangversenyeken Magyarországon és Amerikában is, ahol 14 évig tartózkodott. Angol dalai Amerikában nagy népszerűségnek örvendenek; a „404-es chicagói tüzérezred" katonai indulójáért amerikai tüzértisztté nevezték ki. Chicagóban a Columbia Shool of Music-ban tanított. Hollywoodon filmhez is írt betétszámokat. Számos dalát hanglemezre vették itthon is, Amerikában is. Magyar dalai: Balog Örzse keszkenője, Nem siratlak, A pápai dimbes dombos, Piros rózsa, fehér rózsa, Grand Cafféban, Oh mért oly későn, Ha elér hozzád, stb. Ady-versekre írt dalai állandó műsorszámai énekeseinknek, zenekaroknak, rádiónak. Körülbelül 300 dala jelent meg kiadásban. Jelenleg Magyarországon, Budapesten tartózkodik.“


965 Ardelao 2018-08-02 09:18:02 [Válasz erre: 964 Ardelao 2018-08-01 21:05:17]

Kolbay Ildikó nyugodt, privát élete azonban nem tartott sokáig. 1932. júniusában a sajtóban – némely lapban rövid, száraz megfogalmazásban, másutt a részletek alapos ismertetésével - megjelent a szomorú hír:

„Operáció után meghalt Kolbay Ildikó, volt primadonna

Az Est tudósítójától —

          Tegnap este meghalt Budapesten egy érdekes, sok sikert aratott, feltűnő szépségű színésznő, Kolbay Ildikó, a Városi Színház volt primadonnája, aki már elszakadt a színpadtól, hogy a családi életben találja meg a boldogságát.

          Kolbay Ildikó 1898. január 2-án született Rimaszombaton. Édesapja Kolbay Sándor királyi törvényszéki elnök.

          A miskolci színtársulat ünnepelt színésznője volt Kolbay Ildikó, és a színházban gyakran fordult meg dr. Gaál Menyhért katonai főtörzs-orvos, aki megszerette a szép színésznőt, és megkérte a kezét. Egy feltétele volt a házasságnak: vissza kell vonulnia a színpadtól.

          Családi élete mintaszerű volt, de közben megbetegedett, bélbántalmai voltak és sokat szenvedett. Egyre súlyosabb lett a betegség és az orvosok úgy határoztak, hogy sürgősen meg kell operálni. Kolbay Ildikót tíz nappal ezelőtt beszállították a Gyáli úti honvédkórházba, és megoperálták. Egy héttel az operáció után meghalt.

          A halál közvetlen okáról ezt a felvilágosítást adták:

          — Kolbay Ildikó bélhűdés következtében halt meg, állapota akkor, amikor behozták, már nagyon súlyos volt.

          Kolbay Ildikót, a magyar operett-színpad egykori ünnepelt, szép primadonnáját ma délután temetik a Gyáli úti honvédkórházból a kőbányai katonai temetőbe.”

(AZ EST, 1932. június 17.)

A művésznő életét az orvos férj sem tudta meghosszabbítani. A NAGY RENDEZŐ feltehetően úgy vélte, e törékeny kis teremtés elég naggyá nőtt életének közel három és fél évtizede alatt, elég sikerben és elég szeretetben volt része; mindennek a csúcson érdemes véget vetni, hogy az azt követő, szükségszerű hanyatlás fájdalmát ne kelljen megélni.  


964 Ardelao 2018-08-01 21:05:17 [Válasz erre: 963 Ardelao 2018-08-01 20:13:53]

Kolbay Ildikónak még 4 éve van hátra művészi pályafutásából.

Idézhetnék még jónéhány cikket, amely ebben a négy évben megjelent róla, de – mert feltüntettem a Színházi Élet Kolbay Ildikóról szóló számait – azok letöltésével bárki nyomon követheti az eseményeket.

A Magyar Színházművészeti Lexikon a Debrecenben töltött időszakot nem említi, de a művésznőről szóló ismertetőt így zárja le: Az 1927–28-as évadban 120-szor lépett fel Kolozsvárott. 1930. jan. 6-án Miskolcon a Sybill címszerepében búcsúzott a közönségtől. Ekkor férjhez ment és elhagyta a pályát.

 Azért egy-két szót mégis szólnék az utolsó négy évről:

A művésznőt a debreceni közönség is nagyon kedvelte. Ezt bizonyítja az alábbi rövid hír:

ESTI KURIR, 1927.07.05.:

„A MAI IDŐKBEN, amikor az emberek szeretnek mindent memorandummal elintézni, említésre méltó az az emlékirat, amely több száz aláírással a debreceni színház igazgatójához érkezett. Ebben a debreceniek arra kérik a színház igazgatóját, hasson oda, hogy két tagja: Kolbay Ildikó és Szigeti Jenő a jövő esztendőben is megmaradjanak a debreceni Csokonai-színház kötelékében.
A memorandum aláírása: a debreceni művészetszerető bérlők és színházlátogatók.
Ezután következik több száz aláírás, amelyeknek hosszú sorát dr. Sz. Kun Béla egyetemi tanár, Weszprémy Zoltán nyugalmazott főispán, Papp Károly egyetemi tanár, Egyedi Andor postafőtanácsos, dr. Keller József bankigazgató nyitják meg.„

1928-ban, „hazájában”, a kolozsvári Magyar Színházban Euridikét játszotta az „Orpheusz az alvilágban” c. operettben, szerepelt a „Csárdáskirálynő”-ben, az „Aranyhattyú”-ban, a „Csókos asszony”-ban, a „Csókhercegnő”-ben, a „Bajadér”-ban, a „Mersz-e Märy” c. operettrevüben és a „Nászéjszaka” c. párizsi operett-újdonságban. Ez a felsorolás nem teljes, de valamivel bővebb a lexikonokban szereplőknél.

Majd a SZÍNHÁZI ÉLET 1930. évi 14. számában az alábbi közlemény jelenik meg:

„Dr. Gaál Menyhért magyar királyi 1. osztályú honvéd főtörzs-orvos, a miskolci honvédkórház igazgatója és Kolbay Ildikó, a rimaszombati törvényszék volt elnökének leánya, házasságot kötöttek.”


963 Ardelao 2018-08-01 20:13:53 [Válasz erre: 961 Ardelao 2018-07-31 09:25:41]

1926-ban Kolbay Ildikó már a szegedi Városi Színház primadonnája.

Itt jelentős sikert arat Johann Strauss „Egy éj Velencében” c. operettjében (8 ÓRAI UJSÁG, 1926.01.15.). Poldini-Vajda „Farsangi lakodalom” c. operájában, amelyben Zsuzsi szerepét énekli (PESTI HÍRLAP, 1926.02.09.), és ismét játszik Zerkovitz „Csókos asszony”-ában. Ez utóbbi kínos incidenssel végződött, amely Kolbay Ildikó számára kellemetlen anyagi következménnyel járt. Erről AZ UJSÁG 1926.06.14-i számában  (és még sok lapban) a következő tudósítást olvashatjuk:

Kínos incidens a szegedi színházban.
Szegedről jelenti az Ujság tudósítója: Tegnap a szegedi színházban, a Csókos asszony előadásán baleset történt. A második felvonásban futballjelenetet adnak elő, és három kisebb labdát rugdos a primadonna és a táncoskomikus a nézőtérre. Kolbay Ildikó primadonna és Delly Ferenc egymásután küldözgették a labdákat a nézőtérre, és az egyik labda magas ívben a karzatok felé repült. Beleütközött a mennyezet egyik díszlámpájába, amely összetört, és a nézőtérre esett. Két néző megsebesült. Az ügyeletes rendőrtisztviselő azonnal jegyzőkönyvet vett fel az esetről, és az incidensnek ma már a rendőrségen volt folytatása, ahol Petkóczy Lajos rendőrtanácsos elé került az ügy. Kolbay Ildikót és Delly Ferencet a délelőtti próbáról idézték be a rendőrségre, ahol előadták, hogy nem lehetnek bűnösök a történtek miatt, mert csak az igazgató és a rendező utasításait követték. A rendőri kihágási bíróság bűnösnek mondotta ki őket, és fejenként 50.000 korona pénzbírságot rótt ki reájuk. Kolbay Ildikó és Delly Ferenc fellebbeztek az ítélet ellen. A rendőrség a futballjátékot a további előadások folyamára betiltotta.”

(Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben nem a két színészt kellett volna hibáztatni, de hát naiv feltételezés, hogy a bíróság mindig az igazságot képviseli.)

Nem tudható, hogy ez az eset közrejátszott-e a művésznő döntésében, avagy sem.Tény, hogy Kolbay Ildikó még 1926. nyarán otthagyta Szegedet:

ESTI KURIR, 1926.08.29.:

„Temesvár és Debrecen harca Kolbay Ildikóért. Temesvári tudósításunk nyomán jelentettük, hogy a temesvári színház új primadonnája Kolbay Ildikó lett. Most a debreceni színház igazgatója arról értesít bennünket, hogy Kolbay Ildikó nem szerződhetett Temesvárra, miután a Kardoss Géza vezetése alatt álló debreceni Csokonay-Színház tagja.”


962 Ardelao 2018-07-31 10:27:59 [Válasz erre: 961 Ardelao 2018-07-31 09:25:41]

Javitás a 7. bekezdésben: (PESTI HÍRLAP, 1925.05.30.)


961 Ardelao 2018-07-31 09:25:41 [Válasz erre: 960 Ardelao 2018-07-29 08:29:11]

A budapesti Városi Színházban – ahogyan arra a korabeli lapokból következtetni lehet - Kolbaynak nem jutott annyi értékes szerep, mint a kolozsvári Magyar Színházban. Talán ennek tudható be, hogy a művésznő 1925-ben, de pályája során többször is „hazatér” vendégszerepelni Kolozsvárra, ahol a közönség - mint a jó szülő – minden alkalommal kitörő lelkesedéssel és a legnagyobb szeretettel fogadja hűtlenné vált „gyermekét”.

1925-ben Kolbay Ildikó repertoárja meglehetősen eklektikusan alakul.

A Városi Színházban több alkalommal játssza Clarisse szerepét Farkas Imre: Túl a nagy Krivánon c. operettjében. Vezető szerepet kap Zeller Madarászában, és ő Juliska Kálmán Imre „A cigányprímás” c. operettjében. Fellép a Színházi Életnek a Városi Színházban megrendezett matinéján, ahol sok más művésszel együtt népszerű operett-részleteket énekel.

Emellett azonban számos olyan szerepet vállal, amelyre nem kerülhetett volna sor, ha a Városi Színház maximálisan kihasználja primadonnája művészi adottságait.

Kolbay dalokat ad elő a Szent-Gellért Szállóban megrendezett „Gömöri bál”-on, a Katolikus Körben a Vasvári Pál Kör Kulturestélyén, szerepel Kurucz János zeneszerző szerzői estjén, a Harmónia hangversenyei keretében, továbbá a Vigadóban megrendezett „Felvidéki táncestély”-en. Táncol a Városliget nagy jegén megrendezett „Matyólakodalom”-ban. Erről ez olvasható a 8 ÓRAI UJSÁG 1925.01.24-i számában:„[…] A rendezőség menyasszonynak a korcsolyán is pompásan táncoló Kolbay Ildikót, a Városi Színház művésznőjét kérte föl, aki a „gömöri vénfiúk" korcsolyázó társaságában hódol az egészséges sportnak. […].

De fellép a pécsi Pannonia Szállóban is, ahol a Budapesti Színházi Élet pécsi előfizetői részére rendezett egyetlen estélyen „[…] Konferál: Karinthy Frigyes […] Farkas Imre egy saját szerzeményű versét mondja el, valamint zongorán kíséri a Nótás kapitány slágerszámait, amelyeket Kolbay Ildikó és Érczkövy László […]” ad elő. (PÉCSI LAPOK, 1925.02.04.)

Vendégszerepel Újpesten, „A hamburgi menyasszony” c. darabban. Május 25-től június 5-ig folyamatosan fellép az Omnia „mozgóképpalotában”, mely alkalmakról a lapok öles hirdetéseket tesznek közzé így és hasonló módon: „[…] Mimóza, scenírozott színpadi előjáték „A csatá”-hoz, előadja és a film dalbetéteit énekli Kolbay Ildikó, a Városi Színház művésznője.[…]” (PESTI HÍRLAP, 1930.05.30.)

Hat estén át vendégszerepel – ismételt sikerrel - a kolozsvári Magyar Színházban, a „[…] Diadalmas asszony, Denevér, Kis grizette, A hamburgi menyasszony, Madarász és A hermelines nő címszerepeiben […]”. (AZ UJSÁG, 1925.07.14.) Az év vége felé pedig Szegeden, Szirmai Albert „Alexandra” és Zerkovitz Béla „A nóta vége” c. operettjében lép fel.

Az itt ábrázolt „változatosság” hátterében bizonyára komoly gazdasági okok álltak:

ESTI KURIR, 1925.08.22.:

„MANAPSÁG, HA KÉT SZÍNÉSZ találkozik, azt kérdik egymástól:
— Van már szerződésed ?
Mert máma, a leépítés korszakában ez a legfontosabb kérdés, a szerződés kérdése.

A legtöbb színházban már lassan-lassan befejezik a szervezkedést, mindazonáltal még mindig sok olyan színész van, akit a jövő esztendőre nem kötött le eddig egy színház sem. Igaz, hogy ezek között olyanok is vannak, akik nem hajlandók éves szerződést kötni, hanem csak úgynevezett szerepszerződést vállalnak.
Nem kötött szerződést még Kolbay Ildikó, Viola Margit, Síró Anna, Hajdú Eta, Raskó Baba, László Andor, Fülöp Sándor, az Apolló Színház tagjai, a Magyar Színház tagjai, akikkel azonban rövidesen megkezdődnek a tárgyalások s a Belvárosi Színházék, akiket most hív be Bárdos direktor az irodába. Honthy Hanna viszont nem szerződik egy színházhoz sem. Eddig szerepre vállalkozott csak a Városi Színházhoz és a Fővárosi Operettszínházhoz.
Rövidesen azonban úgy hisszük, rendbe jön minden és a kenyérnélküliség réme nem fenyeget majd senkit a színésztársadalomban.”


960 Ardelao 2018-07-29 08:29:11

Arra, hogy mennyire igaz volt Kolbay Ildikó állítása, az, hogy nem utasított vissza szerepet, mert nem volt mit visszautasítania, az alábbi újságcikk szolgáltat:

AZ UJSÁG, 1925.01.11.:

„[…] Kolbay Ildikó, a Városi Színház kitűnő primadonnája, már hosszabb idő óta nem jutott egyéniségéhez illő szerephez. Sebestyén Géza igazgató, hogy a színház legközelebbi újdonságának, Farkas Imre Túl a nagy Krivánon című darabjának a vonzóerejét fokozza, Kolbay Ildikót is fel akarja benne léptetni. Csakhogy a darabban nem volt olyan nagy női szerep, amely méltó lett volna a népszerű énekesnő kivételes művészetéhez. Tanácskoztak tehát Farkas Imrével s abban állapodtak meg, hogy a szerző kibővíti a szerepet énekszámokkal és prózával egyaránt. Az új számokat már be is küldte Farkas Imre a színházhoz. Van közöttük egy dal, amely Kolbay Ildikó előadásában rendkívül hatásosnak ígérkezik, továbbá egy pompás shimmy, amelyet Kolbay Ildikó és Tarnay Géza fognak táncolni. Az operettel párhuzamosan folynak a próbák Mascagni operájából, a She-ből is. amelynek női főszerepét szintén Kolbay Ildikó fogja énekelni."


959 Ardelao 2018-07-29 08:06:36 [Válasz erre: 958 Ardelao 2018-07-28 08:05:29]

Művészkörökben az intrika természetesen akkor is jelen volt, és mérlegelést igényelt a sajtóban megjelent közlemények igazságtartalma is. Ezt bizonyítja Kolbay Ildikó alábbi nyilatkozata:

SZÍNHÁZI ÉLET, 1924. 45. SZÁM:

Nem akarok operaénekesnő lenni,
nem adtam vissza szerepeket: ragaszkodom az operetthez

Írta: Kolbay Ildikó

Az egyik napilapban az a hír jelent meg rólam, hogy nekem, mint az Operaház tagjának, óriási fizetésem van, nagyobb, mint Sándor Erzsinek vagy Adler Adelinának. Nem szégyellném azt se, ha ez igaz lenne, de nem igaz, egyáltalán egy szó sem igaz az egészből. És mivel nem tudom másképpen azt az antipátiát eloszlatni, amely ennek a hírnek a nyomán esetleg ellenem támad, arra kérem, adjanak helyet ennek a néhány sornak.

Elsősorban: nem vagyok tagja az Operának, sohasem is voltam. A Városi Színház tagja vagyok, operettprimadonna, operaénekesnői ambícióim nincsenek. Amikor Kolozsvárról Pestre jöttem, Wlassics báró két ízben is felszólított, hogy szerződjem az Operához, de én kijelentettem, hogy erről csak akkor lehetett volna szó, amikor elvégeztem a Zeneakadémiát. Akkor nem hívtak, azóta operett-színésznő lettem és az is maradok.

Ami a fizetésemet illeti, az pedig — sajnos — nem valami túlságosan
nagy. Talán egy negyedrészét sem teszi ki a többi operettprimadonna fizetésének. A tavalyi vendégszereplésem gázsijának alapján állapították meg, s azóta sem emelkedett.

Azt is olvastam, hogy szeszélyes hölgy vagyok, aki már három szerepet is visszaadott. Nem tudom, honnan vették ezt a hírt, mert én bizony még egyetlenegy szerepet sem adtam vissza, de alkalmam sem volt erre: hosszú idők óta most kaptam az első szerepet, Sebestyén Gézától, a „Velencei éj"-ben. Ez a szerep pedig nagyszerű, boldog vagyok, hogy eljátszhatom.”


958 Ardelao 2018-07-28 08:05:29 [Válasz erre: 957 Ardelao 2018-07-27 07:43:01]

Kolbay Ildikó 1924. februárjában – három havi budapesti vendégszereplés után - rövid időre még visszatér Kolozsvárra. Itt játszik a „Kék mazur”-ban, „A bajadér”-ban, a „A diadalmas asszony”-ban, a „Csókos asszony-ban. A "Hoffmann meséi"-ben rá osztják a baba szerepét, és készül „A balga szűz” és a „Szultána” bemutatójára. Régi közönsége változatlan szeretettel fogadja. Ám a „dédelgetett kedvenc” júliusban ismét távozik. A budapesti Városi Színház állandó tagja lesz. Az ELLENZÉK c. lap 1924.07.20. számában ezt olvashatjuk:

„A kék mazur parádés szerepében búcsúzott el tegnap este a kolozsvári közönségtől Kolbay Ildikó, a Magyar Színház kitűnő primadonnája. Kolbay Ildikót kolozsvári évei alatt a közönség megtanulta szeretni és becsülni és minden fellépése alkalmával a szeretetnek és megbecsülésnek számtalan jelével halmozta el. Kolbay Ildikó primadonna volt a szó igazi és nemes értelmében. Elegáns megjelenése, ízléses játéka csak díszítette a színpadot és a hangja — amellyel nem minden operettszínésznő dicsekedhetik — a könnyebb operette muzsikának is súlyt és jelentőséget adott. Távozása a kolozsvári operett-együttest érzékenyen érinti. Tegnap este szinte ünnepi keretek között vett búcsút tőle a kolozsvári közönség, amely a színházat zsúfolásig megtöltve, minden jelenete után szűnni nem akaró lelkesedéssel ünnepelte a távozó primadonnát.”

A budapesti Városi Színházban  – még ugyanebben az évben - bemutatott „Velencei éj”-ben ezúttal mind a valóságban, mind szerepe szerint ő a primadonna.

Gyori a Boros, Košice, portrét herečky, Kolbay Ildikó

(Kolbay Ildikó 1920 körül)


957 Ardelao 2018-07-27 07:43:01 [Válasz erre: 956 Ardelao 2018-07-26 11:00:13]

Egy kicsit még elidőznék a budapesti meghívás történeténél. Részben azért, mert az alábbi idézetekből kitűnik, milyen lelkes volt a múlt század első évtizedeiben a színházkedvelő közönség, köztük pedig a fiatalok (!). Biztosan nem kellett volna felhívást intézni hozzájuk, hogy kapcsolják ki az előadás alatt a mobiltelefonjaikat, akkor sem, ha akkor lettek volna ilyen eszközeik. Ma  az is elképzelhetetlen, hogy az operettszínházban a közönség csak úgy,  spontán, együtt énekeljen a szereplőkkel.

SZÍNHÁZÍ ÉLET, 1923/47. SZÁM:

          „Szabados Béla nyilatkozik a tanítványáról

            Kolbay Ildikóról, aki végre mégis csak megérkezik a Városi Színházba és eljátssza a Menyasszonyháború főszerepét

           […] Kolbay Ildikó ezelőtt négy esztendővel tanítványom volt a Zeneakadémián, még pedig kedvenc tanítványom. A vizsgákon már feltűnt tehetsége, különösen pedig színpadi rátermettsége, hangja és színészi készsége. Szép, magas, karcsú, szőke leány, feltűnően intelligens és egyik legnagyobb értéke a veleszületett rutin. Gondolkoztunk, hogy ki játszhatná el a Városi Színházban színre-kerülő Menyasszonyháború operettem egyik primadonnaszerepét. Ennek a szereplőnek az énekpartija meglehetősen magas koloratúrhangot kíván és jó színésznőnek is kell lennie annak, aki alakítja. Így jutott eszembe Kolbay Ildikó neve, akit megemlítettem a színház vezetőségének. Ekkor tudtuk meg, hogy az Operaház már az én intervencióm nélkül is szerződtetési ajánlatot tett Kolbay Ildikónak, aki hajlandónak is nyilatkozott Budapestre jönni. A szerződtetés perfektuálása körül különböző súlyos akadályok merültek fel, amíg hosszú levélváltások, táviratváltások és tárgyalások után történt az a megállapodás, hogy Kolbay Ildikó három hónapi vendégszereplésre jön Budapestre, azután visszautazik Kolozsvárra. Tizenhetedikén fog megérkezni és még aznap délelőtt próbája lesz a Városi Színházban.”

SZÍNHÁZI ÉLET, 1923/48. SZÁM:

          „Éjféli intervjú Kolbay Ildikóval
           A kolozsvári diákok testülete várta a Nyugatinál

           Hosszú várakozás után, a hitetlenek és vészmadarak megcsúfolására, a szombaton este kilenc óra harminc perckor befutó gyorsvonatból egész életnagyságában kiszállott Kolbay Ildikó, a Városi Színház új primadonnája. Szép szőke haja messziről lobogott — és egy perc alatt csengő, messzire hangzó kacagását hozta a hűvös novemberesti szél. Kolbay Ildikót már körül is fogták, már dús krizantémcsokor pompázott a karjaiban, már sűrű éljenek között a szó legszorosabb értelmében hozták a kijárat felé. A Pesten tanuló kolozsvári diákok testülete várta a művésznőt, aki még meghatódni sem ért rá. mert a diákok millió kérdéssel ostromolták.
          Percek teltek el, mikor végre Szabados Béla, zeneakadémiai tanár, jelen minőségben szerző, aki szintén az állomáson várta Kolbay Ildikót, mellé kerülhetett.
A Metropole szálloda egy harmadik emeleti szobájában talált ideiglenesen hajlékot Kolbay Ildikó, ott mondta el a következőket:

          — Kérem, én még nem tudok mit nyilatkozni, összesen húsz perc óta vagyok itt és természetesen nagyon kellemesen érzem magam, már csak azért is. mert nemsokára aludni fogok. A fogadtatás meglepett, és ha nem tart szerénytelennek, hát jó ómennek tartom. Erről jut eszembe, hogy Kolozsvárott úgy búcsúztatlak, mintha soha többé nem mennék vissza Kolozsvárra. Az állomáson valósággal tolongtak a jóbarátok és ismerősök. Nagyon drága volt Körösi Dénes, a legjobb kolozsvári cigányprímás, egész Váradig kísért és hegedülte azokat az operetteket, amelyekben a legnagyobb sikereimet arattam. Szóval Kolozsváron szépen elbúcsúztak tőlem. […]

SZÍNHÁZI ÉLET, 1923/1. szám:

          „Kolbay Ildikó bevonulásának története

           Ritkán várták még színésznő bemutatkozását olyan érdeklődéssel, mint Kolbay Ildikóét. A premieren, mielőtt az ő jelenése következett és a kulisszák mögött felhallatszott első dala:

           Letéptem a legszebb rózsát piros kertemben

           Hajnal piros kertemben,

           — csupa izgalom volt a nézőtér, és amikor megjelent a színen, zúgó tapssal fogadták. Egész külön csoportban ültek az erdélyiek, akik szinte haragudtak a publikum többi részére, hogy miért merik ők is ünnepelni Kolbay Ildikót, amikor ehhez kizárólag az erdélyieknek van joguk.

            Mindenkinek nagyon tetszett a lányos aranyszőke feje és a gyönyörű két lába, amelynél szebb női lábat Phidias sem tudna faragni. A belépő dalával már meghódította a publikumot és ez a hódítás még tökéletesebb lett, amikor Palló Imrével elénekelte:

           Tündér-bájos csodaszép,

           Bárányfelhős tavaszég.

          Azután ennek a dalnak a refrénje még jobban megfogta a publikum szívét úgy, hogy a második szakaszt már együtt énekelték a szereplőkkel:
           A májusi hajnal csodája ez,

           Mely harmatoz, illatoz, ébredez.

          Jelenetről jelenetre nagyobb volt Kolbay Ildikó sikere, úgy, hogy az első felvonás végére már, […] beérkezett budapesti primadonnának.”


956 Ardelao 2018-07-26 11:00:13 [Válasz erre: 953 Ardelao 2018-07-24 08:06:34]

Képtalálat a következőre: „KOLBAY ILDIKÓ”

(Végre sikerült egy fotót betenni Kolbay Ildikóról. Hihetetlen, hogy ez a szép, kedves mosolyú és sokoldalúan tehetséges művésznő még a 34. születésnapját sem élhette meg.)

Kolbay Ildikó 1923-ban – mielőtt még eleget tett volna a budapesti Városi Színház meghívásának – Kolozsvárott a következő darabokban lépett föl, több alkalommal:

Oscar Straus: Búcsúkeringő

J. F. Halévy: A zsidónő

Robert Stolz: A kis grizett (a címszerepet alakította)

Jean Gilbert: A hermelines nő

Ambroise Thomas: Mignon (Philine)

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja, Víg özvegy

Kálmán Imre: A Bajadér (a címszerepet alakította)

Kolozsvár nehezen engedte el kedvencét. Többszöri próbálkozás után végül az év végére sikerült a budapesti Városi Színháznak szerződtetnie Kolbayt a Mennyasszonyháború főszerepének az eljátszására.

A magyar sajtóban - így az AZ UJSÁG 1923.12.04-i számában is – az alábbi tudósítás jelent meg:  

Ostrom alatt a Városi Színház pénztára vasárnap óta, amikor a Menyasszonyháború, Sas Ede és Szabados Béla pompás daljátékának pénteki bemutatójára a jegyek árusítását megkezdték. Erdély több előkelő mágnáscsaládja táviratilag rendelkezett, hogy a bemutatóra helyét biztosítsa, mert tanúi akarnak lenni Kolbay Ildikó, Erdély ünnepelt kedvence budapesti diadalmas bemutatkozásának. Kolbay Ildikó remek hangját, énektudását nagyszerűen érvényesítheti a Menyasszonyháborúban, Nagy Izabellával, a kitűnő primadonnával együtt, akinek a darab szintén bő alkalmat ad, hogy játékban, énekben és táncban is kitüntethesse fényes tehetségét. Az újdonság iránt külföldön is élénken érdeklődnek s a főpróbán egy neves londoni ügynökség is képviselteti magát; több bécsi újságíró pedig intézkedett a Városi Színház jegypénztáránál, hogy a pénteki bemutatón jelen lehessen.”

És, hogy mi lett az eredetileg 3 hónapra tervezett szabadságból, amelyet a művésznő a kolozsvári Magyar Színháztól kapott, ahol őt „úgy szerette a publikum, mint nálunk Fedák Sárit”?

8 ÓRAI UJSÁG, 1923.12.14.:

Kolbay Ildikó állandóan Budapesten marad. Kolbay Ildikó, a kolozsvári Magyar Színház primadonnája, akit a „Menyasszonyháború" főszerepének eljátszására kértek kölcsön, értesülésünk szerint nem tér vissza többé a kolozsvári színházhoz, hanem állandóan Budapesten marad s itt szerződik le. A fiatal művésznőnek oly nagy sikere van a Városi Színházban, hogy a vidékre való visszatérése a biztos pesti karrierről való lemondását jelentené.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.