vissza a cimoldalra
2018-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61137)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4069)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7453)
Kelemen Zoltán, operaénekes (90)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2931)
Opernglas, avagy operai távcső... (20145)
Simándy József - az örök tenor (552)
Operett, mint színpadi műfaj (3714)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1115)
Pantheon (2264)
Balett-, és Táncművészet (5560)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1503)
Franz Schmidt (3197)
Momus-játék (5543)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4355)
Ilosfalvy Róbert (816)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2606)
Lehár Ferenc (641)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

916   Ardelao • előzmény915 2018-07-01 09:03:38

 „Ballada a halott énekesről

          Művészet ünnepe az Operaháziban. A színpadon Jeritza énekli Salome szerepét, Felvonás végén széthasad a sötétség kárpitja s ragyogó pompa, plasztronok, selymek, gyémántok tündöklése gyúl ki a csillárok fényében. Taps orkánja hömpölyög végig a zsúfolt nézőtéren Lotz mester örökszép freskói, alatt zeng, zúg, harsog a hódoló lelkesedés, a bársony függöny előtt hajlongó művészek felé...
          És odakinn, a lámpák drágakőtüzétől világos uccákon, csattog a májusi vihar. Szakadó eső szurokfeketére festi az aszfaltot. Dörög az ég s a hatalmas renesszánsz palota körül nyüzsgő autótábort pillanatról-pillanatra kék villámok lobogása világítja be. Micsoda tragikus díszlete a valóságnak, amely elé — hallga csak, hallga! — most nesztelenül siklik egy különös autó. Szürke, sáros, messzi útról jött. Némán áll meg az Operaház színészbejárója előtt. Benne egy lepecsételt koporsó. S a koporsóban egy halott. Egy halott tenorista. Egy sokat küzdött és szenvedett művész, akinek esztendőkön át annyiszor tapsoltak az Operában. Gábor József, aki most holtan érkezett meg a nagy előadásra. Heródes megszemélyesítője, akinek szerepét ezen az estén már más szólaltatja meg odabenn. Fehéren, hidegen fekszik lepecsételt koporsójában a halott énekes, aki némán érkezett meg utolsó szerepére. A titokzatos, szürke autó pedig csak áll és vár az Operaház színészbejárója előtt, ahova a véletlen, a sors tragikus szeszélye szinte szimbolikus erővel gördítette. Ott áll még akkor is, amikor az előadásnak vége s az Andrássy út esős csillogásában szétiramlik a fényes autók tábora. Milyen szívbe markolóan nagyszerű, csodálatos ballada ez a halott énekesről. Gábor József, a magyar királyi Operaház tagja vidéken halt meg. Váratlanul, ép azon a napon, amelyen Jeritzával együtt kellett volna próbálnia a Salomét. A próbára csak halálhíre jött meg. A balassagyarmati temetkezési vállalkozó pedig, aki Gábor Józsefről csak annyit tudott, hogy operaházi tag, elindította a halottas autót — az Operaházhoz. Egész természetesnek találta. hogy onnan temetik majd. S a sáros, szürke autó, a lepecsételt- koporsóval, a halott énekessel, kedden este odagördült az Operaház színészbejárója elé. Pontosan akkor, amikor a Salorne kürtjei, dobjai, hegedűi és oboái zengtek. Heródes király szereplője megérkezett az ünnepi előadásra. Holtan, kihűlt szívvel, örökre elnémult ajakkal, befejezve tehetséges s talán éppen azért küzdelmes művészéletét ...
          A halottas autó tévedésből az Operaház előtt állott meg. Mikor aztán kiderült a tévedés, némán, szerényen kifutott a temetőbe. Az éjszakai temetőbe, ahol Gábor József hozzátartozói hiába várakoztak éjfélig drága halottjukra. Azt hitték: nem érkezett meg. Hazamentek s a lepecsételt koporsó csendben, magányosan, elhagyottan vonult be a temetői halottasház ravatalára... Olyan búsan, ahogy már a balladák végződni szoktak.... […]“

(MAGYARORSZÁG, 1929.05.16.)

Normál kép az alsó keretben Normal size picture in the frame below

Gábor József sírja Budapesten, a Kozma utcai zsidó temetőben: 5B-11-15

915   Ardelao • előzmény914 2018-07-01 08:14:36

Gábor József halálakor szinte minden újság megemlékezett róla. Ezekből – kivonatosan - csak néhányat idézek:

ESTI KURIR, 1929.05.15.:

Gábor József

Gábor József, aki férfikora delén, Illéspusztán váratlanul meghalt, kitűnő színész volt és nagykulturáju énekes. Hajlékony, világos színű, kellemes tenorja egyike volt a legjobban képzett magyar hangoknak. Szövegmondásának szinte páratlan tisztaságával megcáfolta azt a babonát, hogy magyarul érthetően énekelni nem lehet. Zenei érzéke biztos volt […]. Nem tévedett sohasem. Ismerte a színpad minden csinját-binját. […] de éppoly jó rendező vagy operaigazgató is lehetett volna belőle. Portréjához tartozik, hogy a színpadon kívül is egyike volt a legkedvesebb, legrokonszenvesebb embereknek. Érdeklődési köre, műveltsége szinte mindent átfogott; udvarias, úri modora „békebeli" volt és mindenkit megnyerő, jeles énekmester hírében állt s frisseségéért, viruló egészségéért, azért a fiatalos tüzért, amely egész lényét úgy a színpadon, mint a színpadon kívül beragyogta, mindenki irigyelte […] sok-sok ember szíve szorult össze, szeme telt meg könnyel arra a hírre, hogy a legkedvesebb pesti tenorista ajkát örökre lezárta a halál. (f.gy.)“

 AZ EST, 1929.05.15.:

Gábor József ma éjjel meghalt. […]

          […]  Mint ismeretes, a múlt hét; szombatján utazott el a művész rokonaihoz IIléspusztára, […] Alig érkezett meg oda a művész, amikor hirtelen rosszul lett. […] az orvos agyvérzést állapított meg. Azonnal Budapestre sürgönyöztek családjáért és Gábor József felesége leánya kíséretében elutazott Illéspusztára háziorvosával együtt.

          Gábor József nem tért magához és az orvosi vizsgálat menthetetlennek találta. Ma éjszaka […] anélkül, hogy pillanatra is visszanyerte volna eszméletét, 2 óra 20 perckor meghalt.
          […] táviratot küldtek Gábor József Párizsban élő Tamás nevű fiához, […] Gábor Tamás tegnap este meg is érkezett Budapestre és […] Illéspusztára utazott. A család barátai közül is többen odautaztak […]   

           […]  Gábor József 50 esztendős volt. Balassagyarmaton született 1879-ben. Budapesten tizenhét éves korában beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. Először a Vígszínház szerődtette a fiatat Gábor Józsefet, aki eleinte vígjátéki színész volt és mint ilyen is sok szép sikert aratott. Majd a Népszínházhoz került Porzsolt Kálmán igazgatása alatt, ahol a többi közt Eisensteint énekelte »A denevér«-ben, Parist a »Szép Heléná«-ban Pálmay Ilka oldalán. 1909 ben szerződött az Operaházhoz lírai tenoristának. De hamarosan elutazott Olaszországba tanulmányútra, majd Berlinbe ment és külföldi útjáról tudósításokat írt a Pesti Naplóba. Azután visszajött, nagyon sokszor énekelt egy-egy szezonban, és igen jelentékeny sikereket aratott hajlékony, szép hangjával, páratlan muzsikalitásával, mind lírai, mind Wagner-szerepekben. […] 1925-ben rendezője is lett az Operaháznak.
          Volt Gábor Józsefnek egy olyan cselekedete, amelyért minden elismerést megérdemelt az Operaháztól. Amikor […] az Operaház […] anyagi bajokkal küzdött, […] Gábor […] mindent elkövetett, hogy pénzt szerezzen az Operaháznak. Megalapította az »Operaház barátainak társaságát« és e társaság tagjainak anyagi hozzájárulásával megakadályozta, hogy bezárják az Operaházat. Egy sereg embert megmentett a b-listától, attól, hogy hirtelen kenyér nélkül maradjanak.
          A korán elhunyt művészt mindenki nagyon szerette. Amikor az Operaházhoz került, olyan fiatalnak látszott, hogy a Hoffmann meséi-ben Miklós szerepét játszatták vele, amelyet addig mindig nő énekelt. Nagyon sok külföldi jóbarátja is volt a híres művészek között. Ezek közül Feinhals Frigyessel, a nagy német baritonistával érintkezett a legtöbbet. Burián Károly mindennapos vendég volt nála. Meleg barátság fűzte Lehár Ferenchez, akinek Frasquita című operettjében fel is lépett a Városi Színház előadásában.
          Gábor József a jövő szezonban ünnepelte volna meg művészi pályájának 30 éves jubileumát. Sokat beszélt erről a jubileumáról dr. Dalnoki Viktorral, jóbarátjával. Utolsó rendezése is az Operaházban a Dalnoki-jubileurn volt, amikor arra kérte Dalnokit, hogy 1930-ban, majd az ő jubileumán is lépjen fel »A denevér« fogházigazgatójában. A 30 éves jubileum miniszteri ajándékot is hozott volna Gábornak; ő volt az az énekes, akit kiszemeltek a legközelebbi örökös tagságra.      

          Az utóbbi években énekpedagógiával is foglalkozott s azok a tanítványok, akik tőle kerültek ki, biztos muzsikalitását és kitűnő énektanítását hirdetik.

          […] Műfordító is volt; ő fordította le Lengyel Menyhért »Taifun« című drámáját, amelyet ebben a fordításban játszottak Olaszországban.“

PESTI NAPLÓ, 1929.05.15.:

          „[…]
          Nagyon képzett énekes, nagyon művelt ember volt. Tökéletesen beszélt németül és olaszul; német és olasz szerepeit német és olasz szöveggel énekelte. Tanár is volt, évek során át igen sok olyan növendéke hagyta el iskoláját, akik sikerrel állták meg helyüket a színpadon és a hangversenyek dobogóján.
          Gábor József 1900 szeptember 1-én szerződött az Operaház kötelékébe, ahol 1908 végéig egyhuzamban működött és sok, nagyon értékes sikert aratott. 1908-ban megvált az Operaháztól, Olaszországba költözött, ahol négy éven keresztül a kritika és a közönség egyhangú elismerése mellett játszott. Olaszországból ismét visszaszerződött az Operaházhoz, ahol az utóbbi időben ritkábban foglalkoztatták. Gábor Józsefet rendkívüli módon elkeserítette a mellőzés, amelyről baráti körben gyakran panaszkodott. A tőle távolállók semmit sem tudtak arról, hogy betegeskedik, tény azonban, hogy hosszú idő óta fájlalta a szívét. Ezt azonban sem ő maga, sem hozzátartozói nem tartottak aggasztónak.
          Nagyon sok operában játszott és minden szerepében őszinte elismerést aratott. Ő volt az első magyar Parsifal, nagy sikere volt Salome Herodesében, híres Loge-énekes volt, emlékezetes szerepe a Denevér Eisensteinje, kitűnő Turiddu volt a Parasztbecsületben, Radames az Aidában stb. Játszott operettszerepeket is. Sokszor fellépett a Városi Színházban, vendégszerepelt a Király-színházban is. Játszott operettszerepeket német színpadokon is. Lehárnak egyik kedvence volt és minden esztendőben Lehár kívánságára felutazott Bécsbe, ahol Lehár operettjeinek slágereit énekelte gramofónlemezre. Pompás színész, kitűnő képességű ember és nagyon jó barát volt. Magaziner-leány volt a felesége, akitől egy fla és egy leánya van. Példás családi életet élt. Mindenki szerette.

[…]“

Híressé vált testvéréről, Arnoldról, hogy jelen lett vona bátyja temetésén, nem írtak a lapok.

914   Ardelao 2018-06-30 11:49:39

Az utolsó aktív évekből:

ESTI KURIR, 1925.04.07.:

»Fraskita« legközelebbi előadásai a Városi Színházban. Lehár világhírű operettje holnap és kedden, szerdán este kerül színre a Városi Színházban, mindenkor Serák Márta, Molnár Vera, Gábor József, Sziklai és Szirmai nagyszerű együttesével.“

SZÍNHÁZI ÉLET, 1925/11. szám:

„[…] A Frasquita budapesti nagy sikerének. Lehár zenéje mellett a Városi Szinház előadása a másik főtényezője. A címszerepet Serák Márta játssza, aki ezt az operettet Németországban diadalra vitte. Armand: Gábor József, aki frakkban éppoly hóditó, mint a tragikus Wälsung farkasbőrében, ő annyiban hasonlít Lehár muzsikájának kétarcúságához, hogy a Parsifal közönsége és az operett-rajongók egyforma joggal tapsolhatnak és tapsolnak is énekmüvészetének. […]“

Gábor József, mint rendező:

MUZSIKA, 1976. 11. SZÁM: Breuer János: A magyarországi Stransky-kultusz nyomában:

[…] a Petruskát. 1926. december 11-én mutatta be Operaházunk Rékai Nándor vezényletével, Oláh Gusztáv díszleteiben és jelmezeiben, részben kettős szereposztásban. A magyar balett akkori viszonyaira jellemző, hogy az előadást egy rendezéssel is foglalkozó operaénekes, Gábor József vitte színpadra s neve mellett szerényen húzódik meg a színlapon: „A táncokat betanította: Brada Ede balettmester". A négy főszerep közül egyet, a varázslóét nem is táncos alakította, hanem énekes: Dalnoki Viktor, illetve Maleczky Oszkár! A címszerepet Andor Tibor, a Balerinát Ptasinszky Pepi, illetve Vécsey Elvira, a Mórt Brada Ede formálta meg. A műnek bizonyára sikere volt, mert 1933. december 22-én, Milloss Aurélnak, az Augsburgi Városi Táncszínpad vezetőjének rendezésében, koreográfiájával és főszereplésével felújították. […]"

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Miranda Liu (hegedű), Kiss Gergely (gordonka), Kiss Gyula, Nagy Míra (
zongora)
"Hangulatkoncert"
HAYDN: D-dúr gordonkaverseny, Hob. VIIb:2 - I. tétel
HAYDN: fisz-moll zongoratrió, Hob. XV:26
HAYDN: D-dúr zongoratrió, Hob. XV:24

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Soltész Ágnes, Kovács Judit, Fahidi Patrícia (hegedű), Rácz János, Kunszeri Márta (fuvola), Kökényessy Zoltán (brácsa), Magyar Gábor (cselló), Váray Rita (zongora)
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Az est házigazdája: Tóth Endre, zenetörténész
KOVÁCS ZOLTÁN: Amisz és Amil – két fuvolára
SCHUMANN: Gyermekjelenetek (Benjamin Godard átirata) Op. 15.
SCHNITTKE: Moz-Art duó 2 hegedűre
VAJDA JÁNOS: Musica sull’ acqua – zongoraötös (2015)
MOZART: D-dúr fuvolanégyes

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa)
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly)
Fuvolán közreműködik és vezényel: Drahos Béla
MOZART: 1. (G-dúr) fuvolaverseny, K. 313
MOZART: 2. (D-dúr) fuvolaverseny, K. 314
MOZART: C-dúr fuvola-hárfa kettősverseny, K. 299
MOZART: C-dúr andante, K. 315

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Rohmann Ditta (cselló), Binder Károly (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói
koreográfus: Feledi János
CAFe Budapest
VAJDA JÁNOS: Csellóverseny
SZENTPÁLI ROLAND: Orfeusz-balett - ősbemutató
BINDER KÁROLY: Zongoraverseny - ősbemutató
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)