vissza a cimoldalra
2019-01-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4180)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61446)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11308)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1571)
Franz Schmidt (3262)
Élő közvetítések (7679)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1267)
Jonas Kaufmann (2345)
Momus-játék (5592)
Operett, mint színpadi műfaj (3802)
Erkel Színház (9629)
Balett-, és Táncművészet (5595)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3083)
Lisztről emelkedetten (938)
Rost Andrea (2037)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (811)
Kiss B. Atilla (194)
Lehár Ferenc (656)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2649)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

829   Ardelao • előzmény823 2018-05-17 08:02:35

Eredetileg nem kívántam teljes egészében idézni Papp Viktor írását Clement Károlyról. Amikor azonban elolvastam a neten elérhető információkat, megállapítottam, hogy Papp Viktor írása mindhez képest a legtartalmasabb. Természetesen ide csak azokat a részeket gépelem be, amelyek a többi ismertetőben nem vagy nem elég pontosan szerepelnek. Így, az e témakörben közzétett részekből csaknem maradéktalanul megismerhetők Clement Károly életútjának és zenei karrierje alakulásának főbb állomásai. Kiderül, hogy ez az elfeledett, elhallgatott zeneszerző nem mindennapi személyiség és tehetség volt, akivel érdemes komolyabban foglalkozni.

Papp Viktor: Clement Károly

(2. rész)

          „Ha […] életét magunk elé idézzük, annak fonalán megtaláljuk idő előtti halálának okait.

          […] Atyja, Clement Gyula kohómérnök, felvidéki, régi nemesi család sarja. Anyja, Zuan Ernesztin, a svájci Graubundenből Magyarországra telepedett család gazdag, művelt leánya. Tizenkét gyermekük volt. Gyermeksége boldog, gondtalan. Az élénk hangos otthonban Károly testi és szellemi kiválóságánál fogva kiváltságos helyet foglalt el. Könnyen tanult, nem került fáradságába jelesnek lennie. Nyolc éves korában ült először zongora mellé. Egy év múlva a családnak egyik ismerőse véletlenül meghallja a fiúcska játékát. Felajánlja, hogy naponta foglalkozni fog vele. Egyik órán eljátszotta tanítványának Chopin valamelyik Nocturne-jét. Másnap a gyerek emlékezetből hiba nélkül elzongorázta a művet tanárjának.

          Gimnáziumi éveiben is legfontosabb volt számára a muzsika. Otthon esténként koncerteket rendez édesapjának és a családnak. A líceum zenekarát vezeti, orgonán játszik a templomban, fuvolázik a kórus zenekarában. […] Érettségi után Pestre készül zenei pályára, de atyja, - aki nem szerette a nagykalapos, művésznyakkendős, óraadásból tengődő félművészeket – nem engedte. […] Ott a selmecbányai főiskola. Nagyatyja erdőmérnök volt, atyja és idősebbik bátyja kohómérnök, legyen a fiúból erődmérnök. Így is lett. […] 1898-ban bejutott a földmívelésügyi minisztériumba, ahol […] csaknem három évtizeden át szolgált.

          […] végzetes zenei hajlamát és muzsikus törekvéseit inkább titkolta. A minisztériumban boldogult Bakonyi Károly, a hírneves színpadi író, Tóth Elemér, nyugalmazott államtitkár, a kiváló hegedűs, sejtette, és én tudtam, hogy mennyire nem jelentéktelen zenei tehetség Clement Károly kollégánk. […] Pihenési időnk félóráit egyikünk vagy másikunk hivatali szobájában szívesen töltötte el a zene körüli beszélgetésekkel. […]

          Amint fővárosi lakos lett, be akart iratkozni a Zeneakadémiára, miről Szabó Xavér Ferenc, a Zeneakadémián a hangszerelés, partitúraolvasás kiváló tanára, lebeszélte. Részben azért, mert készsége már jelentősebb volt, semhogy tanítvány lehetett volna, részben azért, hogy a huszonkét éves fiatalember ne üljön gyermekekkel egyazon padban. (A Zeneakadémia akkor még nem volt főiskola.) Clement  […] a professzorral […] összebarátkozott. Beszédtárgyuk rendszerint a zene volt. A tanár így adta át tudását barátjának és tanítványának. […] Ugyanekkor zongorázni tanult Benkő Henriktől, az Operaház karmesterétől. Clement olyan tehetséges zongorista volt, hogy Benkő a zongoraművészi pályára szerette volna őt rábírni. De a fiatal tetterő csak alkotni, alkotni vágyott. Megismerkedve Vavrinecz Mór karnaggyal, sűrűn feljár a Mátyás-templom kórusára. Mindig  vonzotta a vallásos zeneművészet. Első nagyobb szabású műve: Mise (h-mollban). Vavrinecz karnagy először 1904. november 4-én adta elő a Mátyás templomban. Közben «Szerencse fel» címmel balettet írt. Kern Aurélt, az akkori zenekritikusok legkiválóbbját, az ismeretlen fiatalember munkája annyira meglepte, hogy a zeneszerzőt így ajánlotta be az egyik rendezőnek:

          - Bemutatom neked Clement urat, kit egy órával ezelőtt senki sem ismert, s most egyike a legjobbaknak a magyar zeneszerzők között.

          […] Teltek a hónapok, de […] a balett nem került színre.

          1906-ban előadták második miséjét (C-dúr) a Mátyás templomban, s 1907. március 14-én a Nemzeti Zenede hangversenyén Volkmann Róbert «Széchenyi sírjánál» című zongoradarabjának zenekari átírását és átdolgozását.”

(Folyt. köv.)

823   Ardelao 2018-05-15 00:30:01

142 évvel ezelőtt, ezen a napon született

Clement Károly zeneszerző

(Selmecbánya, 1876.05.15.-Budapest, 1935.01.07.)

Nem jegyzik a legnagyobbak között, de Papp Viktor, a kiváló zeneesztéta, akinek még volt alkalma hallani Clement szerzeményeit, érdemesnek tartotta őt arra, hogy megemlékezzék róla. Megfelelő hanganyag hiányában nekünk sajnos már nem áll módunkban megítélni e zeneszerzőnk műveinek az értékét, de arra van lehetőségünk, hogy emlékét – a zeneszerző műveinek esetleges újraélesztéséig - életben tartsuk.  

Papp Viktor így vezeti be a Clement Károlyról szóló írását:

          „Alkatra olyan volt, mint egy hódító olasz »maestro«. Erőteljes, magas növésű, kifogástalan férfi szépség. Jóbarátja, Stróbl Alajos, az »Ifjúság« szobrát róla mintázta. A szoborral a párizsi kiállításon díjat nyert. Hullámos, dús fekete haj, fínomvonalú magyaros bajusz, halavány arc, erős, szabályos vonásokkal és melegbarna két nagy szem, melyből rajongás, ábrándosság, melegség és szerénység sugárzott. Egyik ősét, Clement Jánost, Mányoki Ádám festő legjobb barátját, kit az osztrák császár Zólyom piacán kerékbe  töretett, mint Rákóczi bizalmas emberét emlegették a családban. Egy másik ősét, a szabadságharc katonatisztjét, halálra ítélték. Volt is valami hősi vonás ebben a szelídlelkű Clement Károlyban. Az az eltökélt megadás és töretlen önbizalom, mellyel utolsó napjáig viselte az élet megcsúfolásait. Édesanyja révén, ki olasz Svájcból származott, latin vér is keringett ereiben. Talán innen kapta a zene szeretetét. A muzsikára rögtön felfigyelt, mint harci mén a kürtszóra. Melódia volt az egész ember. Fantasztikus rajzú, meleg, szenvedélyes, olasz melódia. Széles karimájú fekete kalapjában, fehér művésznyakkendőjében, romantikus körgalléros felöltőjében úgy járt-kelt az utcákon, mintha most jönne az Operaházból, hol nagysikerű művének egyik előadását vezényelte, - vagy most szállt volna le a Koronázó Mátyás Templom kórusának dirigensi emelvényéről, hol ünnepi miséjét zengette el. Mintha mindig frakkot viselt volna, csak az utcára vette fel a felöltőjét. A lelke mindig frakkban volt. Gondolatainak és érzéseinek csak a díszeit mutatta meg. Bensejében megostromolhatatlanul zárkózott és mégis közvetlen, vonzó, kellemes és kedves. Talán soha senki sem sejtette, hogy Clement Károlyon, a szeretetreméltó emberen kívül van egy másik Clement Károly: a vérzőszívű művész. Pedig miséi s főként dalai, melyekre nem fordítottak elég gondot kortársai, árulók lehettek volna.

          Most már késő. Az embert néhány évvel ezelőtt (Megj.: ez az írás 1940 körül született.) Rendkívül érzékeny szíve, művész-sorsának mostohasága és a szokásos magyar közönyösség ásta meg korai sírját.

          Egy magyar tehetséggel több, ki a művészet elhivatottja lehetett volna. Egy zeneköltővel kevesebb, aki magyar lélekkel dalolt.

[…]

          Művei: Trilby, 3 felvonásos opera, Radda, 1 felvonásos opera. Bajusz, 1 felvonásos opera. (Részben hangszerelve.) Fortuna, balett. Szerencse fel. Balett. Lavinia. (Csak részletekben van meg.) Négy Nagymise. (Zenekar, énekkar.) Budavári mise. (Énekkari. Két Kisebb mise. Ötven dal. Zenekarra írott több kisebb műve és zongorára írott több darab, melyek közül különösen Allegro Appasionata-jára volt büszke.“

Az interneten elérhető egyedüli hanganyag:

A nagyréti öregtemplom – Clement Károly szerzeménye, énekli: Koréh Endre

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rálik Szilvia (szoprán), Megyesi Schwartz Lúcia (alt), László Boldizsár (tenor), Cser Krisztián (basszus)
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Tőri Csaba)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
Megérthető zene
A zeneirodalom mérföldkövei
BEETHOVEN: 9. (d-moll) szimfónia, Op. 125 – 4. Finale


11:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle - Balett

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Operavizsga Fesztivál
Minioperák
A Ljubljanai Zeneakadémia előadása

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Jekl László (basszus)
Kodály Vonósnégyes
SCHUBERT: Winterreise (dalciklus)
- vonósnégyesre átdolgozta Salgó Tamás

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle - Balett

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János (zongora)
Budapesti Vonósok
(koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly)
MENDELSSOHN: 10. (h-moll) vonósszimfónia
CHOPIN: 2. (f-moll) zongoraverseny, Op. 21
MENDELSSOHN: Esz-dúr oktett, Op. 20
A mai nap
született:
1935 • Balassa Sándor, zeneszerző
1951 • Fischer Iván, karmester
elhunyt:
2014 • Claudio Abbado, karmester (sz. 1933)