vissza a cimoldalra
2018-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60802)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7199)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (845)
Erkel Színház (9289)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2529)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (713)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (580)
A nap képe (2056)
Momus-játék (5490)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2732)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1407)
Franz Schmidt (3127)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

828   Ardelao • előzmény826 2018-05-17 07:52:57

Az Erdészeti Lapok 1935. évi 74. évfolyama 3. füzetének a 298.-299. oldalán (itt) ugyancsak méltó megemlékezés olvasható Clement Károlyról.

826   Ardelao • előzmény825 2018-05-16 09:16:46

Clement Károlyról „földije”, Szitnyai Zoltán az alábbi sorokkal emlékezett meg a zeneszerző születésének 100. évfordulója előtt:

MAGYARSÁG, 1975.10.03.:

K I K Ó
Írta: Szitnyai Zoltán

          Ki emlékszik még rá? Ki tud arról, kogy egykor Radda című operáját a Népopera, Trilbyjét pedig a Városi Színház mutatta be? Mátyás templomi nagymiséivel, zenekari szvitjeivel, kvartettel, kvintettel, zongoradarabokkal, műdalokkal gazdagította a magyar zenei életet, és szerzője volt a szívbe markolóan mély hangon búsongó Gond című dalnak.

          Csak az öreg selmeciek Emlékkönyve jegyezte fel, hogy bemutatásra várt (és mindmáig vár) Arany vígéposzát megzenésítő A bajusz c. operája és Fortuna című balettje. Azt pedig rajtam kívül aligha tudja már más, hogy Kikónak szólították, akik szerették, tehát mindazok, akik közelről ismerték.
          Magányba húzódó remete volt. Nem értett ahhoz, nem is törekedett arra, hogy beálljon a pénzzé váltható, könnyű sikerért törtetők menetébe. Derűt, lelki harmóniáit sugárzó, bölcs igénytelenséggel szemlélte az életet. A legszelídebb ember volt, akivel valaha is találkoztam. Egy ízben megkérdeztem tőle:
          — Mit tennél, ha megütne valaki?
          — Ilyesmi nem történhet velem — mosolygott. — Arra senkinek sem adok okot.
          — De ha mégis? Valamely elvetemült alak aljasságból ?
          — Ha mindenáron ragaszkodsz a képzeleteddel fölidézett és el képzehetetlen lehetőséghez, úgy Dosztojevszki Miskin hercegét kell idéznem, aki a testi sértést e szavakkal viszonozta: “Ezért szégyelni fogja magát.”
          Sem ütni, sem visszaütni nem tudott volna senkit, pedig acél izmok feszültek nyúlánk testén. Szép fejéről, széles vállú, karcsú alkatáról mintázta Stróbl Zsigmond egy délceg vitéz szobrát. Amíg élnie adatott, csodálta és művészetével viszonozta az élet szépségével kapott örömöt.
          — Nem tudom megérteni — mondta egy másik alkalommal — , hogy az emberek a templom előtt kalapot emelve, keresztet vetve, miért szegik le komoran a fejüket, sütik le a szemüket, ahelyett, hogy vidáman mondanák: köszöntelek Istenem!           — Kezét ég felé emelte, és lelkesültsége bizarr túlzásával folytatta, ahogyan a gyermek köszönti atyját: — Szervusz, szervusz imádott Mindenhatóm! Köszönöm, hogy láthatom azt, amit teremtettél.
          Száz esztendeje annak, hogy Clement Károly, a magyar zene korán feledett kiválósága, a tavaszi virágzás gyönyörű hónapjában látta meg a napvilágot Selmecbányán. Tavasz volt akkor is, amikor ötvenkilencedik esztendejében holtan találták fürdőszobája kilincsén.
          Szülővárosa kis világából kiröppenve, az evangélikus líceumban, majd a bányászati és erdészeti főiskolában létesített orkesztert hagyott örökül a diákutódokra. Mire személyesen is megismertem, már mögötte voltak operáival elért sikerei és magas rangot töltött be a földmívélésügyi minisztérium erdészeti osztályán. Nem véletlen, hogy a mindenben választékos ízlésű művészre bízták a bécsi nemzetközi vadászkiállítás magyar anyagának összeállítását és rendezését, ugyancsak az ő ízlése irányította a lillafüredi Palota Szálló berendezését is.
          Jogászkodásom éveiben sokat hallottam róla a székesfőváros tanügyi személyzetébe tartozó két húgától, Ottától és Elzától, akikkel gyakran találkoztam. Jólesően hallottam tőlük, hogy szeretettel figyelt fel Prohászka püspök Élet című lapjában közölt ifjonti verseimre.
          Gyakori látogatója volt, egy korsó sört fogyasztva el, a Lágymányoson lévő lakásához közeli Ketter étteremnek, ahová betértem én is azzal a reménnyel, hogy vele találom húgait, s révükön személyesen is megismerhetem kiváló földimet. Hosszú évek elteltével, életpályám győri kitérője után, üzenete kaptam, hogy örülne, ha benéznék hozzá egy délután a Vadászkürtbe, ahol uzsonnázni szokott.
          Majd fél évszázadnyi múlt távolából látom őt egy ablak melletti asztalnál dús hajával meleg tekintetű barna szemével, magas homlokával, nemes vonalú arcélével Aquila Adler Adelina társaságában, akit ő fedezett fel, akinek mezzoszopránját ő csiszolta remekké, — akit ő indított el a Raddával, Trilbyvel kezdődő és berlini, genfi, moszkvai operában hódító pályáján, amelynek gyógyíthatatlan hangszalag-görcs vetett véget, a milánói Scalaval való megállapodás világsikert ígérő csúcsán.
          Többször hallottam a művésznő hibátlan csengéssel szárnyaló hangját otthonának kis körében, de a nagy nyilvánosság előtt összeszorult a torka, és nem tudott megszólalni.
          A szép Adler Adelina márvány fehérségű arcán nem hagytak nyomot az elröppenő évek. A Pesti Hírlapban, inkább múltjának adózó kegyeletből, mint értékükért közölt novelláival remélt új célt és hivatást. Rajongói sorra elhagyták, a főváros közéletének legkiemelkedőbb szereplője is, de az első, a legigazibb barát, talán sohasem, viszonzott szereimével mindvégig kitartott mellette. Táplálta benne a reményt, hogy még felragyoghat dicsőségének letűnt, csillaga.
          Végzetes sorsközösség volt életükben. Clement Károly alkotókedvének, férfiéletének teljében torpant meg, amikor idő előtti nyugdíjaztatással készült a művészetének szentelni egész életét. Márkus Dezsőt, a Népopera megalapítóját s egy ideig a Városi Színház igazgatóját, Clement operáinak színrehozóját, ebben az időben új irányt követő, új szellemi vezetők váltották fel a magyar dalszínházak élén.
          Emlékszem keserű rezignációval közölt esetére arról, hogy Radnai Miklós, zenetanár és zeneszerző, akit Hómán Bálint kultuszminiszter meglepetésszerűen — s talán az Egyszeri szerelmesek c. daljáték sikeres bemutatásának hatása alatt — , tett a Magyar Királyi Operaház igazgatójává, mily siettető türelmetlenséggel hallgatta meg őt, amikor elvitte hozzá új operájának partitúráját. Arra a közlésére is emlékszem, hogy ugyanakkor mohó szürcsöléssel élvezte a “méltóságolást”, amellyel újsütetű kormányfőtanácsosságát locsolták betoppanó alantasai, de érezhető nemtetszését váltotta ki, hogy a hivatali rangja szerint nem kevésbé méltóságos Clement Károly fukar maradt a méltóságolással.
          Alkotó vágyát még nem törték le, de egyre ritkákban csillant fél derűs bölcselete. Délutánjait Adelinával töltötte, együttlétük eseménytelenül ismétlődő három állomásán. Előbb a Vadászkürtben, majd Buda bástyasétányán, ahol hivatalnoki pontossággal és a “törzsökös magyarok” vezérének, Huszár Aladár főpolgármesternek társaságában jelent meg a joviális mosolyú Hász István tábori püspök is, végül frugális igénytelenségű vacsora elfogyasztásával zárult együttlétük a Vén diófában.
        Egy-egy napsütéses délelőttön, Buda verőfénnyel öntözött tájképével szemközt, a Carlton Kávéház márványasztalánál rajzolgatta kottapapírra finom vonalú hangjegyeit. A csalódásokat feledtető ihlet órái voltak ezek. A szent mámoré, amikor remeket termel a sugalmazó hangulat. Lobog, izzik a vigasztaló remény, ha ő maga meg sem érheti, de egyszer talán eljövendő orkeszterek húrjain csendülnek fel alkotásai. A Mátyás templomban még meg-megszólaltak miséinek áhítatba zsongító hangjai, olykor a rádióban is műsorra tűzték, de ennél több nem jutott neki. Neve feledésbe merült azoknál is, akik egykor felfigyeltek a pályakezdés sikerére.
          Aztán egy délelőtt a Carlton Kávéház szuterénjébe vezető lépcsőn megszédült és lezuhant. Lábtörést szenvedett, bal karja megbénult. Érezte, hogy sietnie kell, ha meg akarja menteni, legalább a jövendőnek adni át alkotásait. Elza húga kísérte el a Városi Színházba és nem az (Adler Adelina), akinek őre, támasza volt fél életén át. A bajusz című operájának partitúráját akarta bemutatni. Míg mások ki-be jöttek- menték a sűrűn nyitódó párnázott ajtón, Clement Károly a folyósó padján üldögélve, egyre várta a bebocsátását.
          — Menjünk Elza — mondta sokára. — Tudomásul kell vennem, hogy negyven esztendős művészi törekvésemnek ez lett az eredménye.
          1935 hűvös tavaszi délelőttjén, hazafelé tartva, Clement Károly kopogtatott rám a tulajdonosáról Gebauernek nevezett Gellérthegyi Kávéház egyik ablakán. Feleségem már várt az elkészült ebéddel, csak néhány percre térhettem be hozzá. Nem gondolhattam, nem is sejthettem, hogy akkor látom utoljára. Csak azután, amikor tragikus halálának híre ütött szíven, csak akkor eszméltem szomorúan ellágyuló tekintetének jelentőségére, amellyel kérlelően mondta:
           — Ne menj még Zoltán! Maradj velem.
           Sokára, nagyon sokára, talán egy évforduló alkalmából, a zenetudós Papp Viktor idézte fel emlékét a rádióban.
           Meg a szülőföldjüket elvesztő, öreg selmeciek Emlékkönyve.
           Többé senki, évtizedeken át senki.
           Végül most én, feledhetetlen barátom születésének századik évfordulója előtt.”

825   Ardelao • előzmény824 2018-05-15 08:25:48

A Selmeczbányaiak emlékkönyvében a következő olvasható róla:

"Clement Károly ny. főerdőtanácsos, zeneszerző. 1876 május 15-én Selmeczbányán született. Középiskoláit a selmeczbányai ág. evang. lyceumban, felsőbb tanulmányait az erdőmérnöki főiskolán végezte és a müncheni műegyetemen egészítette ki. Mint erdőmérnök, előbb a liptóújvári erdőgondnokságnál működött, majd felkerült a földművelésügyi minisztériumba, amelynek erdészeti osztályán fejtett ki nyugalombavonulásáig értékes tevékenységet. Már lyceumi évei alatt megnyilatkozott kivételes zenei érzéke és tehetsége. Megszervezője volt a lyceumi zenekarnak, amely az énekkarral együtt az ő vezetése alatt szép sikereket ért el. A főiskolán ugyancsak vezetője volt a hallgatóságból alakult zenekarnak és mint gyakornok, Liptóújvárott is lelkesen foglalkozott zenével, dalárdát vezetett és állandóan szerepelt, mint orgonista a templomban.
Budapestre kerülve
, még intenzívebben foglalkozotta zenével. Alkotó zsenijének első terméke az a zenei mű volt, amellyel megnyerte a „Nemzeti Zenede" Zichy Géza gróf pályadíját s amelyet a pesti Vigadóban a szerző személyes vezetése mellett mutattak be. Sokoldalú tehetsége sokféle zenei műfajban keresett érvényesülést és meleg, nagy sikereket ért el. Az egyházi zeneirodalmat a Mátyás templomban előadott „C-dúr" és „D-moll" miséje, továbbá nagy zenekarra, vegyeskarra és négy magánszólamra írt „Nagymiséje" és vegyeskarra írt „Budavári miséje" gazdagítja.
A magyar zenedrámák sorában előkelő helyet vívott ki a volt Népoperában bemutatott „Radda" című operája, de még inkább a Városi Színházban nagy sikerrel előadott „Trilby" című dalműve. Ezeken a már színre került zenedrámai művein kívül készen várja színrehozatalát „A bajusz" című egyfelvonásos operája, nemkülönben „Fertiona" című balettje.
E nagyobb zenei műveken kívül még igen nagy számú zongoradarab, zenekari szvit, több kisebb zenekari kompozíció, mint kvintettek, kvartettek és számos pompás műdal dicséri Clement Károly nagyskálájú talentumát.
E kisebb művek állandó műsordarabjai a rádiónak és sok hangversenynek is. 1935-ben váratlanul halt meg.“

824   Ardelao • előzmény823 2018-05-15 00:35:08

Papp Viktor könyve nagyon szép  fotót tartalmaz a délceg, olaszos küllemű fiatal zeneszerzőről, de ide csupán a „m. kir. bányászati akadémia 1895.-96. évi valetáns (végzős) hallgatói“-nak  a tablóját tudom beilleszteni, ahol Clement Károly a 3. sorban balról a harmadik (20. sz. fotó):

http://leveltar.uni-sopron.hu/images/tablo/bke/bke_tablo_1896.jpg

823   Ardelao 2018-05-15 00:30:01

142 évvel ezelőtt, ezen a napon született

Clement Károly zeneszerző

(Selmecbánya, 1876.05.15.-Budapest, 1935.01.07.)

Nem jegyzik a legnagyobbak között, de Papp Viktor, a kiváló zeneesztéta, akinek még volt alkalma hallani Clement szerzeményeit, érdemesnek tartotta őt arra, hogy megemlékezzék róla. Megfelelő hanganyag hiányában nekünk sajnos már nem áll módunkban megítélni e zeneszerzőnk műveinek az értékét, de arra van lehetőségünk, hogy emlékét – a zeneszerző műveinek esetleges újraélesztéséig - életben tartsuk.  

Papp Viktor így vezeti be a Clement Károlyról szóló írását:

          „Alkatra olyan volt, mint egy hódító olasz »maestro«. Erőteljes, magas növésű, kifogástalan férfi szépség. Jóbarátja, Stróbl Alajos, az »Ifjúság« szobrát róla mintázta. A szoborral a párizsi kiállításon díjat nyert. Hullámos, dús fekete haj, fínomvonalú magyaros bajusz, halavány arc, erős, szabályos vonásokkal és melegbarna két nagy szem, melyből rajongás, ábrándosság, melegség és szerénység sugárzott. Egyik ősét, Clement Jánost, Mányoki Ádám festő legjobb barátját, kit az osztrák császár Zólyom piacán kerékbe  töretett, mint Rákóczi bizalmas emberét emlegették a családban. Egy másik ősét, a szabadságharc katonatisztjét, halálra ítélték. Volt is valami hősi vonás ebben a szelídlelkű Clement Károlyban. Az az eltökélt megadás és töretlen önbizalom, mellyel utolsó napjáig viselte az élet megcsúfolásait. Édesanyja révén, ki olasz Svájcból származott, latin vér is keringett ereiben. Talán innen kapta a zene szeretetét. A muzsikára rögtön felfigyelt, mint harci mén a kürtszóra. Melódia volt az egész ember. Fantasztikus rajzú, meleg, szenvedélyes, olasz melódia. Széles karimájú fekete kalapjában, fehér művésznyakkendőjében, romantikus körgalléros felöltőjében úgy járt-kelt az utcákon, mintha most jönne az Operaházból, hol nagysikerű művének egyik előadását vezényelte, - vagy most szállt volna le a Koronázó Mátyás Templom kórusának dirigensi emelvényéről, hol ünnepi miséjét zengette el. Mintha mindig frakkot viselt volna, csak az utcára vette fel a felöltőjét. A lelke mindig frakkban volt. Gondolatainak és érzéseinek csak a díszeit mutatta meg. Bensejében megostromolhatatlanul zárkózott és mégis közvetlen, vonzó, kellemes és kedves. Talán soha senki sem sejtette, hogy Clement Károlyon, a szeretetreméltó emberen kívül van egy másik Clement Károly: a vérzőszívű művész. Pedig miséi s főként dalai, melyekre nem fordítottak elég gondot kortársai, árulók lehettek volna.

          Most már késő. Az embert néhány évvel ezelőtt (Megj.: ez az írás 1940 körül született.) Rendkívül érzékeny szíve, művész-sorsának mostohasága és a szokásos magyar közönyösség ásta meg korai sírját.

          Egy magyar tehetséggel több, ki a művészet elhivatottja lehetett volna. Egy zeneköltővel kevesebb, aki magyar lélekkel dalolt.

[…]

          Művei: Trilby, 3 felvonásos opera, Radda, 1 felvonásos opera. Bajusz, 1 felvonásos opera. (Részben hangszerelve.) Fortuna, balett. Szerencse fel. Balett. Lavinia. (Csak részletekben van meg.) Négy Nagymise. (Zenekar, énekkar.) Budavári mise. (Énekkari. Két Kisebb mise. Ötven dal. Zenekarra írott több kisebb műve és zongorára írott több darab, melyek közül különösen Allegro Appasionata-jára volt büszke.“

Az interneten elérhető egyedüli hanganyag:

A nagyréti öregtemplom – Clement Károly szerzeménye, énekli: Koréh Endre

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Mikolaj Warszynski (zongora)
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 2. Il Penseroso
LISZT: Három koncertetűd – 3. Un sospiro
LSIZT: Két koncertetűd – 2. Gnomenreigen
LISZT: Liebesträume (Három noktürn) – 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: 2. ballada
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 6. 123. Petrarca-szonett
LISZT: 10. magyar rapszódia
LISZT: 1. legenda – Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál
LISZT: 12. magyar rapszódia

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar
Közreműködik és vezényel: Baráti Kristóf
BEETHOVEN: Hegedűverseny
DVOŘÁK: VIII. szimfónia

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Drahos Evelin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
J.S. BACH: Ich folge dir gleichfalls - ária a János passióból, BWV 245
HÄNDEL: Tornami a vagheggiar - részlet az Alcina című operából
PURCELL: Hark, the Ech'ing Air - részlet a Tündérkirálynő című operából
MOZART: Exultate, jubilate, K. 165 - Alleluja!
LISZT: In Liebeslust, S. 318
KODÁLY: Várj meg madaram, Op.14, No.3
PUCCINI: Quando m'en vo' soletta - részlet a Bohémélet című operából
DONIZETTI: Regnava nel silenzio - részlet a Lammermoori Lucia című operából

17:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar művészei
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 5
MENDELSSOHN: Oktett Op. 20
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 6
MENDELSSOHN: C-dúr szimfónia No. 13

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Kruppa Bálint tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Az Indiana University rézfúvós kvintettje és a Zeneakadémia diákjai
DUKAS: La Péri - Fanfár
ROLAND BARETT: Three Frames
ANTHONY PLOG: 2. Mozaik rézfúvós kvintettre
DUKE ELLINGTON: It Don’t Mean A Thing If It Ain’t Got That Swing (David Kosmyna átirata)
HIDAS: Signal

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Artemis Quartett:
Vineta Sareika, Anthea Kreston (hegedű), Gregor Sigl (brácsa), Eckart Runge (cselló)
MENDELSSOHN: 3. (D-dúr) vonósnégyes, Op.44/1
SOSZTAKOVICS: 5. (B-dúr) vonósnégyes, Op.92
SCHUMANN: A-dúr vonósnégyes, Op.41/3

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Kölcsey Kórus
Arte Semplice Kamarakórus
Vezényel: Duffek Ildikó
"Duffek Ildikó karvezetés DLA zárókoncertje"
WEELKES: The Nightingale, the Organ of Delight
WILBYE: Come Shepheard Swaynes
WEELKES: On the Plaines Fairie Traines
FARMER: Faire Phyllis I saw sitting all alone
BENNET: Weepe O Mine Eyes
MORLEY: April is in My Mistris Face
ORBÁN GYÖRGY: Come Away
JEAN BELMONT: The Passionate Shepherd to His Love
BRITTEN: Öt virágének, Op.47 – 4. The Evening Primrose
ARCADELT: Il bianco e dolce cigno
MONTEVERDI: Cor mio, mentre vi miro (a 4. madrigálkötetből)
CLAUSETTI: L’ombra dei boschi d’Aser
CLAUSETTI: Saltavan ninfe
KODÁLY: Négy olasz madrigál – 1. Chi vuol veder, 2. Fior scoloriti, 3. Chi d’amor sente
KOCSÁR MIKLÓS: Négy madrigál – 1. Alkonyi dal, 2. Elfojtódás
VAJDA JÁNOS: Álmok – 1. Álom pávákkal, 2. Szélnóta
PETROVICS: Hervadáskor
TÓTH PÉTER: Magyar madrigálok – 9. Elmehetsz már, 10. Magas hegyről foly le a víz, 12. Bordal (asszonycsúfoló)

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)