vissza a cimoldalra
2018-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60802)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7199)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (845)
Erkel Színház (9289)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2529)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (713)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (580)
A nap képe (2056)
Momus-játék (5490)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2732)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1407)
Franz Schmidt (3127)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

818   Ardelao • előzmény817 2018-05-12 07:58:12

Papp Viktor Plotényi Nándorról

(2. rész)

          Térjünk vissza Reményi és Plotényi első találkozásához. Munkácsról már új zongorakísérőjével, Plotényivel, ment tovább körútjára Reményi Ede. Először Kassán, majd Miskolcon léptek fel együtt, aztán Gyöngyösön, Gödöllőn és Egerben. A magyarországi első körútról télen visszatértek Pestre, hol sűrűn érintkeztek zenevilágunk vezető egyéniségeivel, Mosonyival, Erkellel, Volkmannal, Ábrányival.

          1863-ban a telet Olaszországban töltötték. Útjukat Bécsben megszakítva, gróf Bánffy Dénesné vendégei voltak. Bécsből Velencébe, Padovába és Vicenzába mentek. […] Milanóba érve, a Scálában adtak hangversenyt, olyan sikerrel, hogy sorozatos hangversenyeket hirdetve, egy hónapig maradtak a városban. Sokat voltak együtt Helffy Ignáccal, Kossuth titkárjával. Milanóból Turinba utaztak, hol felkeresték Türr tábornokot, Pulszkyt és Kossuthot. Majd továbbmentek Genovába, ahol megtekintették Paganini üvegszekrényben őrzött hegedűjét. Kérésükre felnyitották a szekrényt, és megengedték, hogy a két magyar művész játszhasson a féltve őrzött hangszeren. (Addig még csak Camilla Sivori, olasz hegedűművész részesült ebben a kitüntetésben.) Genovából Leibachba mentek, onnan visszatértek Bécsbe, majd kimentek Hitzingbe, gróf Bánffyékhoz. Náluk ismerték meg Wagnert, ki a grófnénak ugyanakkor vendége volt. Wagner játszott nekik a «Trisztan és Izoldá»-ból.

          Ősszel Pestre visszatérve, több vidéki hangversenyt adtak; Szigetváron, Pécsett és Pozsonyban.

          1864-ben ismét Olaszországba mentek, Triesztből Livornóba, Nápolyba és Rómába.

          Nápolyban a San Carlo Felice színházban léptek fel. Onnan Nizzába utaztak azzal a gróf Cesolevel, kinek karjai közt Paganini meghalt.

          Rómában első útjuk Liszt Ferenchez vezetett, akinek Reményi be akarta mutatni Plotényit. Lakást vettek ki a Piazza del Popolon, és onnan mindennap kimentek a Monte Mario kolostorba, Liszthez. Rendesen hatkor volt az estebéd és utána késő estig muzsikáltak. Itt írta Plotényi Lisztnek ajánlott hegedű-etüdjeit. Egyik este a tréfakedvelő Reményi rábeszélte Plotényit, hogy adjanak ketten Lisztnek éjjeli zenét. De amikor belekezdtek, a kolostor falai annyira visszhangoztak, hogy a megjelent rendfőnök mérgesen elkergette őket.

         Hatszor hangversenyeztek Rómában.

         Liszt társaságából főként Giovanni Sgambatival, a nagy mester kedvenc tanítványával, töltöttek sok kellemes napot. 1865-ben Párizsban játszottak, a Pleyel-teremben. Nyáron Jersey szigetére rándultak ki pár hétre, hol Victor Hugo vendégei voltak. Onnan Brüsszelbe utaztak, ahol Alfred Stevens, belga festőművész lefestette életnagyságú arcképüket. Brüsszelből visszatértek Weimarba, hova este 9-kor érkeztek meg. Lisztet már ágyban találták. Az ősz mester annyira megörült jöttükre, hogy kiugrott az ágyból, és átengedte nekik saját szobáját, ő pedig átment egy másikba. Felléptek a weimari udvarnál is, ahol éppen aznap fényes álarcos bált tartottak. Reményi Mefisztónak öltözve, Plotényi pedig mint Margit jelent meg a bálon, hol nagy feltűnést keltettek. Az augusztust Karlsruhéban töltötték. Ott gyűlt össze akkoriban a zeneértő világ összes előkelősége és művésze a német zeneünnepélyre, ahol Liszt is megjelent. Wagner Cosima és Bülow is ott volt. Télen Drezában és Lipcsében hangversenyeztek, majd Münchenbe utaztak, ahol bemutatták Lisztnek Menter Zsófiát. Popper Dávid, Menter Zsófia későbbi férje is ott volt. Azután Hollandiában, Utrechtben és Amsterdamban koncerteztek.

         Magyarországra visszatérve sokat utazgattak Erdélyben. A karácsonyi ünnepeket gróf Mikes Kelemennél töltötték Zabolán. Majd Brassóba és Bukarestbe mentek. Nagy sikert arattak mindenütt. Brassóban egy koncerten óriási babérkoszorút kaptak, melyhez szalagokkal élő galambok voltak kötve. Kolozsváron Szász Domokosék vendégei voltak.

          1867-ben Konstantinápolyba utaztak. Egyik meghívás a másikat érte. Játszottak az orosz követségnél, kétszer a szultán előtt. Kabuli pasa meghívta őket a hárembe, és megengedte, hogy a hölgyek is hallhassák a művészek játékát. Innen Brailába és Galatz városába utaztak, hol szintén több hangversenyt adtak. 

          1868-ban Reményit valami baleset érte a kezén, hónapokig nem tudott játszani. Ezalatt Plotényi egyedül ment hangversenyezni, mint szóló-hegedűs.

          1870 és 71-ben Bécsben és Ausztriában léptek fel.

          1872-ben Reményi megnősült. Ezután Plotényi újra egyedül rendezett körutat.

          Következő év decemberében ismét kettesben mentek hangversenyezni, ezúttal Egyiptomba. Januárban érkeztek Alexandriába, onnan vonaton Kairóba, hol a «Nilus» hotelbe szálltak. Itt ismerték meg Klapkát, akivel kirándultak a piramisokhoz. A piramis tetején Plotényi eljátszotta a Rákóczi-indulót. Nem sokáig maradtak Egyiptomban, mert Plotényi édesanyjának halálhírére hazautaztak. Reményi aztán nemsokára családjával együtt Amerikába költözött.

          Eddig tartott a Reményi-Plotényi-kettős dicsőséges virtuóz korszaka. Az így eltöltött tizenegy év alatt Plotényi főként Reményi zongorakísérőjeként szerepelt, de önálló zeneszámokat, valamint Reményivel hegedű-kettősöket is előadott.

(Folyt. köv.)

817   Ardelao • előzmény812 2018-05-11 23:06:38

Eredetileg úgy gondoltam, elegendő, ha Plotényi Nándor életéről csak a 811. és 812. sz. alatt szereplő visszaemlékezést idézem. Végül mégis úgy döntöttem, hogy bemásolom Papp Viktor írását is. Az ő könyveit ugyanis ma már egyre nehezebb beszerezni, ugyanakkor tőle olvasható a legrészletesebb és legtárgyilagosabb ismertető a lexikonokban csak szűkszavúan megemlített, vílághíres zongora- és hegedűművészünkről.

Bízom abban, hogy lesznek néhányan, akik veszik a fáradságot, és elolvassák ezt a gazdag és szép élettörténetet. Egy olyan emberét, akit nem vakított el a siker, nagy tehetsége és életének rendkívül szerencsés alakulása mellett mindvégig megőrizte szerénységét, egyszerűségét, jóságát és közvetlenségét, aki igazi boldogságát abban lelte, ha a zenélés örömét az egész világgal megoszthatta.

Papp Viktor Plotényi Nándorról a következőket írja:

          „[…]

          A XIX. század kiváló magyarjai sorában Plotényi Nándor nem áll azon a helyen, amely őt megilleti. A fiatal művésszel, a régi magyar napi és szaksajtó rendszerint Reményi Ede árnyékában foglalkozott, s az öregedő mesterrel a sajtó nem bánt megfelelően. […]Temetése napján a rádióban elhangzott értékelés (dr. Major Ervin tollából) az első, melyhez a zenetörténész igazodhatik. Újabb adataimat a Plotényi-család tagjaitól kaptam, ez a legbővebb adattár róla.

                                                                      *         

          A Plotényi-család morvaországi eredetű. Apja, Plotényi János költözött be az országba s az Ung megyei Nagyláz községben telepedett le, ahol bányafelügyelő volt. Plotényi János ügyes és sokoldalú muzsikus. A bányászokból jó zenekart szervezett, ő maga tanította be a darabokat s vezette az együttest. Mikor Ferenc József meglátogatta Beregszászt, ez a zenekar játszott a fogadtatáson és a misén. Plotényi János házában a kamarazenélés otthonos, úgyhogy a Plotényi-gyermekek már a szülőházban megismerkednek a legnemesebb zeneművészettel, a kamarazenéléssel. Hárman voltak testvérek: Valéria, Vilma és Nándor. Valéria igen jól zongorázott. Nándort hangversenyein sokszor kísérte. Budapesti első koncertjén is ő látta el a zongorakíséretet. Valéria fia (Dubravszky Viktor), aki szintén Nagylázon lakott, igen tehetséges hegedűs volt. Budapesten a Zeneakadémián Bloch József növendéke, majd szegedi zenedei tanár.

          Plotényi Nándor Nagylázon, 1844. augusztus 29-én született. […] Valószínű, hogy első zeneoktatója édesapja volt, majd egy Slezák nevű muzsikus, aki állítólag Beethoventől tanult. Tizennyolc éves koráig semmi említésre méltót nem emelhetünk ki Plotényi életéből. Bizonyos azonban, hogy a hegedű- és zongoraművészet terén Ungban és Beregben hírnévre tett szert, mert mikor Reményi Ede hangversenykörútja alkalmával (1862) Munkácson járt, Plotényit, mint tehetséges ifjút, bemutatták neki. Reményi azonnal meglátta benne az isteni szikrát, gondozásába vette, tanította, s zongorakísérőjévé fogadta. Ezt a nemes tettet a munkácsi nők 1962. szeptember 28-án kelt, áradozó levélben köszönték meg Reményinek.  

          […]

          Ettől a levéltől kezdve a farkasréti temető sírhantjáig futó életvonal minden fordulata, hajlása, minden fontosabb pontja bizonyítja, hogy Plotényi művészetét Reményi zsenialitása érlelte és növelte. A saját tehetségén felül neki köszönhetett a legtöbbet. Utolsó leheletéig hálás volt mindenért Reményinek. A nagyszerű magyar mester tizenhat évvel volt idősebb zongorakísérőjénél. A fiatalabb művész és Reményi között meleg baráti viszony fejlődött ki, melyet az egyébként nehéz természetű, szeszélyes Reményi mindig becsben tartott.

          Ne térjünk ki a két mester művészete közti, önként adódó összehasonlítás elől.

          Reményi időrendben az első, aki a hegedűművészet nyugat-európai technikájával: magyarul hegedül. Lavotta és Csermák útján jár, szellemük rokon, de a hegedűvonót úgy kezeli, amint a bécsi konzervatóriumbeli nagy pedagógus, Böhm József megkövetelte. Kifogástalan, Paganini etüdökhöz méltó technikával, régi magyar és népi dallamokat játszik. Magyar dallamokból, mint Liszt, zongorarapszódiákat, hegedűre fantáziákat ír. Ezek rendkívüli sikereket hoznak. Tőle átveszi Plotényi ezt a művészetet, aztán tovább fejleszti Joachim, Huber Károly, betetőzi Hubay Jenő, míglen eljutunk a Bartók-Szigeti-féle átiratokhoz. Ebben a sorban Plotényi az a mester, akinek hegedűje franciás finomsággal dalol – és mégis magyarul. Reményi féktelen temperamentum, Plotényi kiegyensúlyozott stiliszta. Reményi meghódít, megbabonáz, Plotényi gyönyörködtet. A mesterek közti összehasonlítás sohasem szerencsés, de igazságkeresésünkben meg kell állapítanunk, hogy a magyar hegedűművészet történetében Reményi és Plotényi művészeti értéke nem esik olyan messze egymástól, mint ahogy az a köztudatban él.

          Egyik névtelen kritikus tollából az 1866-ik évi, «Ung» című heti újságban ez olvasható: ...«bátran ki merjük mondani, hogy a mi kis Plotényi Nándorunk igen megközelíti nagyhírű mestere elragadó játékát; - sőt akadtak enthuziaszták, kik máris egy vonalba helyezik Reményivel.» […]

(Folyt. köv.)

812   Ardelao • előzmény811 2018-05-11 08:17:00

Ungmegyei üstökösök

 (2. rész)

          1867-ben a pesti Vigadóban hódítja meg az igényes fővárosi közönséget. — Erkel és Ábrányi a barátai. Egy esztendő múlva Bécsben hangversenyezik, majd a török szultán előtt Konstantinápolyban. Innen Reményivel együtt kirándul a piramisokhoz, és a legmagasabb piramis tetején, az összesereglett turisták és tevehajcsárok nagy ámulatára eljátssza a Rákóczi-indulót ...

Magyar szíve mindig visszahúzza a szűkebb pátriába, ahol jótékony célokra játszik. — Az ungvári Dayka Gábor Gimnázium, a Kazinczy-kör, a Bercsényi szobor javára. Erdélybe is lejut, siker kíséri mindenütt. Zabolán a Mikesek, Kolozsvárott a Szász Domokosék vendége.

          Sorsát eldöntő útjára Liszt Ferenc viszi. Angliába, az egyik estén éppen egy gazdag skót főúr kastélyába. Itt az a kitüntetés éri Plotényit, hogy hegedűn kísérheti Lisztet. — A Mester ujjai végigcikáznak a billentyűkön, trillák rebbennek a hegedű húrján. A Rapszódiát játsszák, a káprázatos, ezergyertyás angol szalonban! Liszt és Plotényi minden arcizma, hajának rebbenése együtt jár a magyar zene pompás szívverésével. S a teremben, — mintha nem is a karcsú viaszgyertyák fénye, de pásztortűz világítana, s a csillagokkal teliszórt magyar firmamentum. A termet már nem a hódító francia parfőmök illata itatja át, — a hazai virágos rét, a búzamező küldi üzenetét . . .

          Könnyen elképzelhető, hogy ennek az estnek a folytatása is olyan szívet melegítő, mint egy legenda. Mármint az angol főúr karcsú szép lányának és az ifjú művésznek sírig tartó szerelme. A családi krónika szerint, — előadás után — a fiatalok pár percig beszélgethettek egymással a holdsütötte erkélyen. Ez a röpke idő determinálta életüket. — Persze, egyelőre minden illuzórikusnak tűnt, hiszen elképzelhető, hogy az angol család idegenkedve nézte leányuk és az ismeretlen kárpáti világból való művész vonzalmát. Liszt Ferenc ugyan bizonygatta az ifjú hallatlan tehetségét s azt, hogy túlszárnyalhatja Paganinit is.

          De hiszen éppen ezt nem óhajtották a szülők! A mindig nyugtalan, vándorló, soha megállást, igazi otthont nem ismerő művészfeleség sorsát. S hogy a legendákban is győz a hűség, ők is megtarthatták esküvőjüket — pár esztendő múlva — Franciaországban. Innen vitte haza Plotényi a hitvest, a régi kis kúriába, Nagylázra. — Itt vált igazi magyar nagyasszonnyá a ködös Albionból átplántált Lady Eugénia.

          Ennek az esküvőnek, azért, ára is volt! Az angol apósnak adott szó, Plotényi ígérete; mely szerint lemond a világhírről, művészi pályáról. Az már a realitások világába tartozott, hogy az apa rövidesen gyönyörű, emeletes kastélyt építtetett a fiataloknak. Úgy hírlett, az új házasok egyetlen gondját a gazdálkodás okozta. Plotényi ízig-vérig művész volt, vérbeli muzsikus, aki mindig magasabb szférákban élt, mint az átlagemberek. Így eshetett meg, hogy egyszer a széna ázott el, máskor meg a tót summás aratók hurcolták le nagy hirtelen, —- vihar előtt — a kastély drága szőnyegeit, hogy betakarják vele a szénaboglyákat. Hiszen, nem vétek vele, hogy ezeket — az ungiak által olyan édes humorral felnagyított gazdálkodási zökkenőket — most lejegyeztem. Az is megtörtént, hogy az újonnan épített szeszgyár azonmód leégett, de ebben már minden valószínűség szerint, a kárpátaljai szeszfőzés egyeduralmát féltő „idegen kezek” cselekedtek......

          Ezektől az intermezzóktól eltekintve, 60 esztendőt tartó, eszményien szép házaséletet élt ez a kivételes házaspár. Jóságuk - segítőkészségük, népüknek szeretete és természetesség - jellemezte őket. Plotényiné — maga is kiváló pianista lévén, — urával együtt, kedves és bensőséges zenei életet teremtett maguk körül. Nyolc gyermekük mindegyike játszott valamely hangszeren, s így elképzelhető, mennyi muzsika zengett a lázi havasok alján, milyen kiváló kamarazene. S hogy hosszú, kilencvenéves esztendős élet után Baucis lehunyta szemét, egy hónapra rá, már követte Philemon ............

          Én még jól visszaemlékszem a szép fehérhajú párra. Ha anyai nagyszüleim, — akik rokonságot is tartottak a Plotényi családdal — Kolozsvárról látogatóba jöttek hozzánk, […] már a legelső napok egyikén átkocsikáztak Lázra. Ilyenkor ott ülhettem a kékposztós kisülésen, zsenge gyermeklelkemmel is átérezve a nap jelentőségét.

          […]  A második világháború után sokára jött hír Ung megyéből. Kárpátalját Oroszországhoz csatolták, így levél sem érkezett onnan évekig. A nagylázi kastélynak sok muzsikát hallott falai közül kiűzték az ott utolsónak élő “Plotényi- gyermek”-et, az immáron öreg Vilmost. Ő is meghalt rövidesen, hűséges agg inasuk kis házában. Temetésére messzi földről sereglettek az emberek. Halálának híre úgy futott széjjel, mint amikor a távoli havason kidől egy hatalmas, vén tölgy és zuhanását még a völgyekben is hallják.

          Fejfájára tintaceruzával jegyezték fel a nevét, — »az engedélyezett« cirill betűkkel ... […]  .”

811   Ardelao • előzmény809 2018-05-10 12:31:17

MAGYARSÁG, 1972.12.29., 6. OLDAL:

 „Dr. Szakáts Istvánné

Ungmegyei üstökösök

[…]    Plotényi 1844-ben született az ungmegyei Nagylázon, - […]

Plotényi Liszt Ferenctől kapta a Stradiváriusát és baráti körébe olyan “földönjáró csillagok” tartoztak mint Liszt, Wagner, Gounod, Hugo Victor, a forradalmi Kossuth, Türr tábornok, Pulszky meg Klapka. Míg előbbiekkel a párizsi és weimari szalonokban, Kossuth apánkkal a turini kék ég alatt találkozott. […]

          Plotényi Nándor szelíd és finom úr volt, előkelő és halk, eszes és okos, visszahúzódó és szerény, mintha soha semmi köze nem lett volna művészi dicsőséghez, világhírhez. A nagyok szerénységének fényűzésében élt, úgy mint egy pátriárka, akit számos híve, nagyszámú családja követ.

          Feljegyzésre méltó róla az is, hogy őt nemcsak a zene Múzsája, de még Wagner Richard is homlokon csókolta. Éppen az egyik pesti, wagneri ősbemutatón történt, hogy a nagy szerző,— ügyet sem vetve az eksztázisban tapsoló közönségre, — utat tört magának a zenekarhoz és ott; nagy pózzal, csókot lehelt az akkor alig 20 esztendős elsőhegedűs homlokára.

          Talán éppen ennek a hírnek nyomán hívatta magához Liszt Ferenc Plotényit. Meglátta benne az isteni szikrát és az egészen nagyoknak nemes gesztusával vonta környezetébe, így történhetett, hogy az ifjú magyar művész rövidesen már a párizsi Pleyel teremben ad önálló estét. Akkor írja róla a zenekritikus és éppen a Gallok földjén: “hegedűje franciás finomsággal dalol és mégis magyarul.” —

Sorra kapja a megtisztelő meghívásokat, Reményi Edével együtt játszik Velencében, Livornóban, Rómában, Milánóban. Ha erről az útjáról mesél, a büszkeség finom árnyalatával teszi hozzá; az olasz határon a vámtisztek még hegedűtokjának bélését is felhasogatták, abban a hitben, — hogy Kossuthnak visz titkos üzenetet.
Plotényi valóban “élő lexikona” lett annak a színes kornak! Egyéni értékrendet állapít meg — az agyában felhalmozott adatok között — s ha szerényen mesélni kezd, történeteiben mindig a magyar emlékek viszik a prímhegedűt ...

(Folyt. köv.)

Liszt Ferenc, a tanítvány Plotényi Nándor és Reményi Ede

809   Ardelao • előzmény395 2018-05-10 09:39:13

A következő művész, akiről beszélni kívánok, jellemét tekintve példa lehetne mindenki, de elsősorban a magyar szellemi elit számára. Végtelenül sajnálom, hogy szerzeményeiből hanganyag nem szerepel a YT-n (vagy csak nekem nem sikerült megtalálnom), de ettől függetlenül neki is helye van e topikban.

A Wikipédia ismertetője elég szűkszavú. A lexikonok is csak néhány sort tartalmaznak életéről és munkásságáról. A legtöbbet egy távoli rokonának az írásából tudunk meg róla, amelyet majd idézni fogok.

Képtalálat a következőre: „Plotényi Nándor”

Plotényi Nándor hegedű- és zongoraművész

(Nagyláz, 1844. augusztus 29. – Budapest, 1933. május 5.)

„[…] Az ungmegyei Nagyláz községben született, 1844-ben. Középiskoláit Ungváron végezte, 1862-ben Munkácson Reményi Ede társaságába került és ugyanez évben Reményi Ede előtt játszott, aki magára vállalta további kiképzését és művészi körútján majdnem az egész világon magával vitte és vele együtt szerepelt. Első önálló hangversenye 1895-ben Prágában volt, Smetana Frigyes zongoraművész zongorakísérete. mellett. Sorra következtek ezután hazai és külföldi szereplései. Állandó nexust tartott fenn a zenei világ nagyjaival, Liszt Ferenccel, Wagnerrel, Berliozzal. Rubinsteinnal, Bülowval, Saint-Säens-nel és Goldmarkkal. 1863-ban Reményi Edével együtt Olaszországban zongora- és két hegedű hangverseny-körutat tett. Mint komponista, számtalan hegedűversenyművet írt, zongora- és zenekari kísérettel, melyek külföldi világcégek és Magyarországon a Rózsavölgyi zeneműkiadó cég kiadásában jelentek meg. A zenei kultúra terén elért érdemeiért Ferenc József a magyar nemességet adományozta neki, a nagylázi előnévvel. Jelenleg visszavonultan él nagylázi birtokán, ahol hazai és külföldi társadalmi és zenei hírességek gyakran felkeresik.”

Forrás: A MAGYAR FELTÁMADÁS LEXIKONA (Budapest, 1930)

395   Ardelao • előzmény394 2017-12-05 23:00:20

LITERATURA, 1929. ÉVI 6. SZÁM:

Egy „csodálatos élet“
(Reményi Edéről, születése századik évében)
Irta NIL

Ilyen káprázatosan kalandos ívelésű karrier is csak a délibábok hőseinek földjén teremhetett. Elindul a miskolci zsidóvárosból, hogy Európán, Ázsián, Afrikán, Ausztrálián és Amerikán keresztül, pápák, kardinálisok, királyok, hadvezérek, szellemi héroszok, bohémek, arisztokraták és egyszerű polgári népek között, váltakozva rózsa-, babér-, tövis- és avarlepte ösvényeken végig, — a sanfranciscoi halálos hangversenydobogóról a newyorki Evergreen temető pázsitja alá érkezzék meg...

A szülőváros országos keretekben ülte meg a »Repülj fecském« hegedűsének centenáriumát. Zenepalotája előcsarnokában maradandó emléket állított nagynevű fiának; a Lévay József Egyesület pedig kiadja Reményi Ede életrajzát, amelyet a család gondosan gyűjtött adatai és emlékei nyomán egyik unokaöccse írt meg hivatott tollal. Ebből az életírásból igen élvezetes részlet jelent meg a centenárium alkalmára, rövidre fogott extraktuma a nagy munkának; csak az a véletlen (vagy szándékos?) elsiklás nem tetszik benne az embernek, amellyel Reményi zsidó eredetét elhallgatja az író. Pedig hiszen a »csodálatos élet« eredményei nem jöhettek volna létre amaz »eredet« nélkül! Ha Reményi Ede véletlenül derék miskolci, kálomista cserző varga fiának születik: minden valószínűség szerint elkallódik istenadta nagy tehetsége, vagy legföllebb a pataki kollégiumig viszi sorsa, ahonnét kikerül valami jó kántorságba, mint kiválóan »muzsikális« ember ... De szerencséjére a sárgafoltos fajtából eredt, az »Idők kovászai« közül (Idézet Ady: A bélyeges sereg c. verséből. Megj.: A.) és okos apja nem nézte gyermeke nyilatkozó talentumát értelmetlen közömbösséggel, hanem idejekorán taníttatni kezdte zenére. Miskolcról időközben Egerbe vándorolt az aranyműves Hoffmann-família és ott az érseki egyház karmestere, Bartmann József lett a kis Eduárd első oktatója. A feltűnő tehetségre nyilván ez a karmester hívta föl a poéta-lelkű érsek: Pyrker János figyelmét, aki bőkezű pártfogója volt minden művészetnek s aki Reményi Ede életútját is beigazította a sikerek felé. Ennek a párfogásnak természetesen alapfeltétele volt az egész Hoffmann-család katolizálása, úgyhogy a kis Ede már 1838-ban az egri érseki líceum r. k. vallású diákja (egyik bátyjából pláne katolikus pap lesz). 1843-ban Pyrker a wieni konszervatóriumba küldi, ahol Böhm József a mestere. 1846-ban már mint végzett konszervatorista hangversenyez Győrött és Pesten; különösen Petrichevich Horváth Lazi szalonjában szerez hódolókat és hasznos összeköttetéseket.1847-ben Széchenyi István ajánlólevelével megy Párizsba, onnét a Monarchia nagykövete, Apponyi Antal gróf nyit neki utat Londonba, ahol 48 tavaszán már a »Her Majesty’s Theater« első hegedűse.

Szabadságharcunk híre hazahozza a rajongólelkű magyar fiút; közhonvédnek áll be Klapka hadtestébe, de hegedűje boszorkányos varázsa Görgey törzskarába vezeti, akinek kedves tábori muzsikusa. Természetesen emigrálni kényszerül; félévig Amerikában szerez nevet és népszerűséget, de érzi, hogy még tanulnia, tökéletesednie kell, tehát visszatér Párizsba. Itt Victor Hugo társaságába jut és a magyar emigráció vezetőivel van együtt. De már 1852 végén Hamburgban véletlenül összekerül Brahms-szal, akit magával visz Weimarba, hogy Lisztnél tisztelkedjenek. Liszt megkedveli és tanítványául fogadja Reményit; 53-ban Wagnerrel is megismerkedik általa. 1814—60-ig Viktória angol királynő magánzenekarában játszik s elnyeri »a királynő solo-hegedűse« címét. Az angol udvarnál sok történelmi eseménynek válik szemtanújává, népszerűsége folyton nő, a ragyogó, mozgalmas életet azonban ujjongó boldogsággal hagyja ott arra a hírre, hogy a kiváló zenebarát: báró Augusz Antal helytartótanácsi elnök (és Liszt intim barátja!) közbenjárására megkapta az amnesztiát!

Idehaza jó hír előzte meg Reményit. Régi honvédek emlékeztek még Görgey tábori hegedűsére. Az emigráns írók beszámoltak tudósításaikban a külföldön aratott sikereiről. Várakozással várják, hogy az elnyomatás nehéz esztendei után, ha a szó tilos is még, a muzsika szárnyán szállhassanak a lelkek. .. Ám a hatóság szigorú parancsot küld a művésznek: a bejelentett műsoron kívül tilos egyebet játszania! Különösen tilos a Rákóczi-induló, a hangversenyek betiltásának terhe alatt.

1860 januárius 30-án lép föl először a Nemzeti Színházban. Műsora után a közönség tombolva kívánja, követeli a Rákóczi-indulót. Reményi jelekkel integeti, hogy  »nem szabad«. Végre az orkán elragadja — lesz, ami lesz — és megzendül a Rákóczi... A hatás, a tömegpszichózis érthető, elképzelhető. Reményi az abszolutizmus magyarságának bálványa lesz. Prottmann is érthető a maga nézőpontjából, hogy betiltja a további hangversenyeket. Két hónap múlva újra megszerzik az engedélyt Reményi barátai s a művész bejárja az országot híressé lett Rákóczi-átiratával. A vidék lelkesedése nem fogható szavakba; útja diadalút a mámoros szívek fölzengő echójával. Körútjának eredménye a példátlan népszerűségen kívül, amelyet nemcsak ragyogó művészete, hanem sajátságosán bizarr, rapszodikus egyénisége is segített kiváltani, — a Petőfi-szoboralap (amelyre adat szerint egymaga 67.000 o. é. (= osztrák értékű. Megj.: A.) forintot hegedült össze), valamint egy kitűnő zenei tehetség fölfedezése Munkácson. Ez a tehetség a fiatal Plotényi Nándor volt, akit Reményi maga mellé vett, kiválóan kiképeztetett és 14 éven át állandóan együtt járták a világot, mert Plotényi lett Reményi legjobb zongora- kísérője. A hangversenykörútnak bájos epizódja történt a püspökladányi váróteremben. Amíg Reményi Váradról Debrecenbe menőben a csatlakozásra várakozott, az utazóközönség felismerte és ostromolni kezdte, hogy játsszék nekik. Reményi hirtelenében pompás koncertet rögtönzött, de az ántrét be is »tányérozta« a lelkesült publikumtól a — Petőfi-szoborra ...

A kiegyezésig azonban állandóan akadályt gördítettek Reményi nobilis szép célja elé az »illetékesek«; csak 67-ben adta meg báró Wenckheim Béla az engedélyt a szoborbizottság megalakítására. Maga a szobor 1882-ben került a talapzatára s mint ismeretes: Izsó Miklós halála után, Huszár Adolf fejezte be. Reményi, aki összehegedülte a szobor költségét, nem volt jelen a leleplezése országos ünnepén, mert 1876-ban elhagyta Magyarországot, hogy újra Párizsban próbáljon szerencsét. Bizonyos, hogy a változásokra szomjas, kalandvágyó temperamentuma is vitte; hiszen az amnesztia után idehaza eltöltött 16 év folyamán is sűrűn tett ő egy-egy kis exkurziót a nagyvilágba! 1863-ban öt hónapig járja Itáliát; Genovában kitüntették azzal a rendkívüli megbecsüléssel. hogy Paganininek üvegharang alatt őrzött Guarnerius-hegedűjét adták a kezébe játszani, minekutána a feltört hivatalos pecséteket emlékül átnyújtották Reményinek. 1864-ben, második olasz köútján elérkezik Rómába, ahol Liszt bemutatja a pápának; Nardi bíborossal együtt játszottak s a magyar dalokkal megríkatták a jelenlevő Haynaldot. Közben végigjárja Németországot is; kedves egy Berlinből 1862 április 4-én kelt levele édesanyjához.

»... mikor vége volt a Concertnek tegnap a királynál — a király egyszerre hozzám jön és nagyon kért a királyné nevében, hogy adjak még egy ráadást — elhiszik, hogy elvagyok fáradva — de csak tegyem meg — a művészek egymásra bámultak — ez még nem történt — das ist gegen alle ettiquette de Cour. — Édesanyám örülök, hogy jobban vagy — csak javulj — az lesz az én örömem — Anyámat agyoncsókolva — a többinek is egy pár tucat —- vagyok Anyámnak pompás jó fia — amilyen jó csak lehetek.                                    Edus.«

1865-ben párizsi sikereiről számol be:

»Vasárnap Mad. Erardnál ebédelek Passyban — kastélyában — holnap szombaton pedig senki másnál csak George Sandnál ebédelek, ki nagyban készül fogadtatásomra. Tegnap Théophile Gautiernél ebédeltem. A Császárnál már hivatalos voltam, de szerencsétlenségemre elmaradt az orosz trónörökös közben jött halála miatt. — Annyit senkiről sem írtak, mint rólam. Je suis connu, comme le loup blanc  —

66—67-ben Erdély, Románia van soron s eljut Konstantinápolyba, ahonnét vidám és kalandos emlékeken kívül nagyszerű numizmatikai gyűjteményt is hoz magával, amely a kalifák pénzeit tartalmazza. Ezt a fölbecsülhetetlen kincset báró Eötvös Józsefnek, mint a Tud. Akadémia elnökének adja át. 1872-ben nősül, Fáy Antal népzenésznek Gizella leányát veszi feleségül. Érdekes, hogy a Fáy-család nem tud (nem akar?!...) erről a tagjáról, sem a lexikonban jelzett »népzenészről«, sem annak Reményihez nőül ment leányáról. Nem szerepelnek a »családfán«. Pedig az esketést maga Haynald bíboros végezte és Liszt Ferenc külön Epitalamiumot  (lat.: nászdal. Megj. A.) szerzett tanítványa esküvőjére. Aligha jutott ilyesmi osztályrészül a családfa szereplőinek...

A házasságból ikrek születnek: Tibor és Adrienne. Utóbbi New Yorkban él, von Ende német hegedűművész özvegye. Az ikrek jóvoltáról gondoskodni kell, tehát Reményi, a gondos apa, megint szétnéz egy kis hangversenykörutra. Csak Egiptomba látogat el, ahol egy kicsit kirándul Gizehbe. A Cheops-piramis csúcsán, 450 láb magasságban rögtönöz hangversenyt. Eljátssza a Himnuszt, a Szózatot, egy Chopin-prelűdöt, egy maga szerezte török dallamot s Plotényivel együtt egy duót...

1875-ben körültekint Párizsban; itthon már égett a föld a lába alatt. Irigyei hogyne lettek volna, intrikáltak is ellene eleget s nemcsak kedvét vették el, hanem a népszerűségét is. 1870- ben ugyan Orczy Bódog hangversenymesternek szerződteti az operához s mint ilyen, egyre diadalokat arat (pl. »Don Juan« szerenádját mindig meg kellett repetálnia), de sem a színházi rendbe az ő szabad természete, sem a zenekarba az ő önálló egyénisége nem tudott beleilleszkedni. A közönség most már maga is húzathatja a Rákóczit, nem tilos a magyar nótaszó, tehát lelohadt a csodahegedűs iránt való lángolása s talán ez fájt annak mindennél jobban. Megpróbálja hát újra Párizst, de csak azért, hogy alig két esztendei küszködés után szökve hagyja el... Mert a nagystílű, pazarló életmódot nem győzte pénzzel idehaza sem, — csődöt mondtak ki ellene adósságai miatt, -— Párizsban pedig még jobban az idegeire ment az anyagi gondok mellett a felesége és anyósa tűrhetetlen követelődzése. Elhagyta hát a családját és Amerikába menekül. Megint a nagy sikerek forgószele ragadja! Végig hangversenyezi egész Észak-Amerikát, Kanadát, Mexikót, Havannát. Siker, száguldó, szárnyaló siker mindenütt, Pedig Sarasate, Wieniawsky, Vieuxtemps emlékét kellett már akkor legyőznie az amerikai közönség lelkében . .. Hat esztendei lázas munka és sikerek után egyszerre nyoma vész Reményinek. Eltűnik a civilizált világból. Aztán újra felbukkan, hír jön róla, hogy Ausztráliában jár kis művésztársasággal. Bebarangolja Kelet exotikus világát s 1890-ben Londonban terem. Családi életének 12 esztendei pauza használt. Az asszony már nem féltékeny, az anyós nem él, a gyerekek szépen megnőttek s a művész maga meghiggadt, megfáradt, megörült az otthonnak. Még egyszer haza kívánkozik és 1891-ben néhány hónapot újra magyar földön él s kevesebb zajjal, de nem kevesebb dicsőséggel adja ötvenegynehány koncertjét, mint 30 évvel azelőtt. Biztos kenyeret, tűzhelyet a haza még ekkor sem tudott neki nyújtani, — Reményi nem is kérte, — és a 63 éves ember visszatér Amerikába, hogy tovább robotoljon a koncertdobogón — haláláig. Ez Friscoban, 1898. május 15-én következett be, ujjongó, ünneplő közönség tapsai között. Nem érte meg, hogy a Mátyás-szobor leleplezésén bemutathassa ének- és zenekarra írott Nemzeti Himnuszát Kincses Kolozsvárott...

Nagyszámú kompozíciói közül legkevésbé ismerik a »Souvenir de la Pologne« címűt, amely Londonban 1865-ben jelent meg (»Almanach de l‘exil). A »Repülj fecském« átirata azonban örökéletű marad, nekünk magyaroknak mindenesetre.

New Yorkban temették; legjobb barátja, Edison s előkelő amerikai közéleti emberek fogták a koporsó gyászleplét. A Lennox-akadémia gyászünnepet rendezett emlékére. A hazai egykorú hírlapok két sorban említik meg halálát, ellenben vezércikktől kezdve végignyúzzák a Gladstone halálát  (= angol liberális politikus, aki 1898. 05.19-én hunyt el. Megj.: A. ) és hogy — az udvar Budapesten van... Pedig, ha mást nem, — temetni és parentálni mi ugyancsak tudunk és tudtunk a múltban is! Reményinek, a csodálatos bohémnek, ez ugyan már mindegy lehetett, ha volt is benne hiúság és jogos önérzet annak idején, ő a dicsőségen túl, amit a magyar névnek szerzett, 140 ezer forintot is adott nemzetének jótékony célokra. Királyi gesztus, pedig csak a nyirettyűvel cselekedte...“

394   Ardelao 2017-12-05 22:53:01

Képtalálat a következőre: Reményi Ede

REMÉNYI EDE (eredeti nevén Hoffmann Ede) zeneszerző, hegedűművész (Miskolc, 1828.01.17. - San Francisco, 1898.05.15.)

Reményi Edét szerencsére még nem sorolhatjuk a zenei élet elfeledett művészei közé, annak ellenére sem, hogy a XIX. században született és halt meg. Budapesten, Miskolcon utcát, Egerben teret neveztek el róla, nevét iskola és zenekar viseli. Abban persze már nem vagyok biztos, hogy azok, akik a róla elnevezett utcákat járják vagy lakják, tudatában vannak annak, ki volt ő valójában.

Jóllehet, a neten Reményi Edéről rengeteg információ olvasható, úgy érzem, e topikban is szólni kell arról a hegedűművészről és zeneszerzőről, akinek személye Arany Jánost is versírásra ihlette:

Arany János:

REMÉNYINEK

Emlékkönyvbe

Karddal melyet dicsővé tenni, egykor
Hiven ajánlád ifju véredet,
A hon, az úgy-e szent hon, félig élt már,
Halál árnyéka rásötétedett.
Te messze távozál, - mi itt maradtunk,
Tompán enyészve, mint sivár növény,
Mely élni nem tud, halni még nem érett,
Ledőlt fa korhadó tövén.

A honfibú, mely elzsibbaszta minket,
Tenálad munkás fájdalom leve,
Nagy, büszke, boldog népek közt forogván
Müvészetedben a magyar neve.
És kik panaszra, mely szóban alél el,
Fület zárnának, a dús boldogok,
Veled kesergik azt, amin te vérzel,
Midőn nyirettyüd úgy sír, úgy zokog.

Most a reménynek egy hangját, Reményi,
Vidd el nyugatra zengő húrodon;
Hirdesse szózatos fád a világnak,
Hogy újra érez, újra él e hon.
És élni fog, - menny, föld minden hatalma
Zúdúljon bár fel, - mert élni akar;
Öngyilkolásra hogy többé fajulna,
Sokkal önérzőbb a magyar.

(1859)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Mikolaj Warszynski (zongora)
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 2. Il Penseroso
LISZT: Három koncertetűd – 3. Un sospiro
LSIZT: Két koncertetűd – 2. Gnomenreigen
LISZT: Liebesträume (Három noktürn) – 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: 2. ballada
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 6. 123. Petrarca-szonett
LISZT: 10. magyar rapszódia
LISZT: 1. legenda – Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál
LISZT: 12. magyar rapszódia

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar
Közreműködik és vezényel: Baráti Kristóf
BEETHOVEN: Hegedűverseny
DVOŘÁK: VIII. szimfónia

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Drahos Evelin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
J.S. BACH: Ich folge dir gleichfalls - ária a János passióból, BWV 245
HÄNDEL: Tornami a vagheggiar - részlet az Alcina című operából
PURCELL: Hark, the Ech'ing Air - részlet a Tündérkirálynő című operából
MOZART: Exultate, jubilate, K. 165 - Alleluja!
LISZT: In Liebeslust, S. 318
KODÁLY: Várj meg madaram, Op.14, No.3
PUCCINI: Quando m'en vo' soletta - részlet a Bohémélet című operából
DONIZETTI: Regnava nel silenzio - részlet a Lammermoori Lucia című operából

17:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar művészei
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 5
MENDELSSOHN: Oktett Op. 20
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 6
MENDELSSOHN: C-dúr szimfónia No. 13

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Kruppa Bálint tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Az Indiana University rézfúvós kvintettje és a Zeneakadémia diákjai
DUKAS: La Péri - Fanfár
ROLAND BARETT: Three Frames
ANTHONY PLOG: 2. Mozaik rézfúvós kvintettre
DUKE ELLINGTON: It Don’t Mean A Thing If It Ain’t Got That Swing (David Kosmyna átirata)
HIDAS: Signal

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Artemis Quartett:
Vineta Sareika, Anthea Kreston (hegedű), Gregor Sigl (brácsa), Eckart Runge (cselló)
MENDELSSOHN: 3. (D-dúr) vonósnégyes, Op.44/1
SOSZTAKOVICS: 5. (B-dúr) vonósnégyes, Op.92
SCHUMANN: A-dúr vonósnégyes, Op.41/3

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Kölcsey Kórus
Arte Semplice Kamarakórus
Vezényel: Duffek Ildikó
"Duffek Ildikó karvezetés DLA zárókoncertje"
WEELKES: The Nightingale, the Organ of Delight
WILBYE: Come Shepheard Swaynes
WEELKES: On the Plaines Fairie Traines
FARMER: Faire Phyllis I saw sitting all alone
BENNET: Weepe O Mine Eyes
MORLEY: April is in My Mistris Face
ORBÁN GYÖRGY: Come Away
JEAN BELMONT: The Passionate Shepherd to His Love
BRITTEN: Öt virágének, Op.47 – 4. The Evening Primrose
ARCADELT: Il bianco e dolce cigno
MONTEVERDI: Cor mio, mentre vi miro (a 4. madrigálkötetből)
CLAUSETTI: L’ombra dei boschi d’Aser
CLAUSETTI: Saltavan ninfe
KODÁLY: Négy olasz madrigál – 1. Chi vuol veder, 2. Fior scoloriti, 3. Chi d’amor sente
KOCSÁR MIKLÓS: Négy madrigál – 1. Alkonyi dal, 2. Elfojtódás
VAJDA JÁNOS: Álmok – 1. Álom pávákkal, 2. Szélnóta
PETROVICS: Hervadáskor
TÓTH PÉTER: Magyar madrigálok – 9. Elmehetsz már, 10. Magas hegyről foly le a víz, 12. Bordal (asszonycsúfoló)

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)