vissza a cimoldalra
2018-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60802)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7199)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (845)
Erkel Színház (9289)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2529)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (713)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (580)
A nap képe (2056)
Momus-játék (5490)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2732)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1407)
Franz Schmidt (3127)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

807   Ardelao • előzmény806 2018-05-09 19:23:04

                                                                 III.
          Angliában, mint tudjuk, nagy részvétet éreztek a levert Magyarország iránt s a magyar emigránsokat a legmelegebb vendégszeretettel fogadták.
          Székely és Reményi kétszeresen kedvesek voltak a londoni közönségnek : mint magyar emigránsok s mint művészek. Hangversenyeiket zsúfolt színház hallgatja s minden szereplés forró ünneplést és igen szép anyagi sikert is jelent.
          Azután elváltak.
          Reményi elhagyta Angliát, Székely Londonban maradt.

          Az volt a szándéka, hogy végképpen ott telepszik le és be is rendezkedett.      Szorgalmasan komponált és kiadót is kapott Londonban, előkelő családok hozzá küldték a gyermekeiket zongorát tanulni, nagy társadalmi összeköttetésekhez jutott, szóval: nem csak ő tekintette magát leendő londoni lakosnak, hanem a zenei világ és a társadalom is.
          Hangversenyeit színházakban rendezi. Azzal a tervvel foglalkozik, hogy az Operában előadatja a Hunyadi Lászlót, amelynek egyes részleteit, saját átírásban, több ízben eljátszotta hangversenyein. A közönségnek nagyon tetszettek az előadott részletek, az egyik színház — nem az Opera — elő is akarta adni Erkel operáját, de az osztrákok intrikája elgáncsolta a szép tervet. Mindenesetre nagyon sokat jelentett volna a magyar propaganda nézőpontjából, ha 1850-ben vagy 1851-ben Londonban színre kerül a Hunyadi László. Éppen ezért hiúsította meg az osztrák diplomácia.

                                                                 IV.
          Az a hant, amely ideköt, másodszor is elmozdította Székely Imrét Londonból. Otthagyott művészi karriert, kiadót, tanítványt, társadalmi összeköttetést, hogy hazajöjjön a bilincsbe vert Magyarországba, ahol sem karriert, sem kiadót, sem egyéb jót nem remélhetett.
          Nagy ünnepléssel fogadták 1852 augusztusában, amikor Pestre érkezett, mert itthon pontosan értesültek londoni és párisi sikereiről. Az ünneplés nagyon jól esett neki, de mingyárt kijelentette, hogy most előbbre való a munka.
          Alig rázta le magáról az út porát, hozzá is látott a munkához. Augusztus 31-én hangversenyt rendezett a Nemzeti Múzeum dísztermében a Múzeumkert alapja javára. Hogy a pompás palota közvetlen környezete ne üres telek legyen gödrökkel és szemétdombokkal, hanem szépen gondozott és vasráccsal körülvett kert. A nemes célú és a nemzetközi hírű művészhez méltó hangverseny egyszerre Székely felé fordította Pest figyelmét, mert voltaképpen csak most ismerték meg közvetlenül az ő kivételes virtuozitását. Tomboló lelkesedéssel ünnepelték, de néki nagyobb örömet szerzett az anyagi eredmény, amely számottevő összeggel gyarapította a Múzeumkert alapját és nagy lépéssel vitte közelebb a szép tervet a megvalósuláshoz.
          Az első kritika, amit Székely Imre Pesten kapott, a Magyar Hírlap 1852. évi szeptember hó 2-iki számában jelent meg s így szólt:
          »Székely Imre, a fényes míveltségű Temzevárosban dicsőített művészetét s elragadó zongorahangjait honosai közé, hazája fővárosába ülteté át. Előadott szerzeményei egytől egyig, de kivált a Napkelte, a Bál ünnepély, a Syren, a Fenyőlombok és magyar ábrándjai magas teremtő lélek és megható művészi érzelem kinyomatával bírnak. Játéka pedig oly bevégzett művészi képességű s oly tiszta költői formákat lehel, miszerint őt nemzeti hiúság és előszeretet nélkül az elsőrangú zongoraművészek sorába bátran helyezhetjük.«
          Néhány nappal az után a diadalmas szereplés után a Nemzeti Színházban lépett fel, ahol szintén főként saját szerzeményeit adta elő. Végtelen éljenzéssel, viharos tapssal, rengeteg koszorúval és virágesővel ünnepelték egész este és a műsornak csaknem valamennyi számát meg kellett ismételnie.
          A nagy siker, amely egészen felvillanyozta Pest társadalmát, nagyon kellemetlenül érintette a Pest nyakán ülő osztrák hatóságokat. A rendőrség meg volt győződve róla, hogy Székely nem a művészetéért ünneplik, hanem egészen bizonyosan azért, mert a külföldön élő magyar emigránsok megbízásából jött haza, hogy az osztrák hatalom ellen kémkedjék és konspiráljon.
          Megindult a rendőri vizsgálat. Székelyt beidézték és faggatni kezdték. Persze nem mondhatott semmit, amit szerettek volna tőle hallani. Váltig erősítgette, hogy nem politizál, nem konspirál, csak dolgozni akar. Hiába beszélt. Hónapokig zaklatták és faggatták s tudja Isten, végül is mire vetemednek vele szemben a rendőrség emberei, (felsőbb utasításra) ha egy napon olyan valami nem történik, amitől az üldözők közé csap a villám — a derült égből.
          Albrecht főherceg magához hivatta Székelyt. Közölte vele, hogy tudomása van a szabadságharc idején itthon vállalt szerepéről, Londonban folytatott magyar propagandájáról is tud, de mindezzel nem törődik. Szerződteti a gyermekeihez zongoratanárnak, egyúttal pedig intézkedik, hogy a rendőrség véglegesen hagyja abba zaklatását.
          Ezt a fordulatot senki sem várhatta. Sem a rendőrség, sem Pest társadalma, sem a művész.
          Most már biztosítva volt a nyugalom, a munka lehetősége és a megélhetése is. A fenséges növendékek után sorra jelentkeztek a méltóságos és nagyságos urak gyermekei is és Székely 1853-ban abban a biztos tudatban nősülhetett meg, hogy művészi pozíciójához méltó életmódot folytathat családjával.
          Ezután már ritkábban jelenik meg a hangversenyterem dobogóján. Tanít és komponál. Hosszú időn át a Nemzeti Zenedén vezeti a felsőbbfokú zongoranövendékek kiképzését, de betegeskedése miatt időnek előtte visszavonul katedrájától.

(Folytatom.)

806   Ardelao • előzmény805 2018-05-09 11:37:04

Azok, akiket érdekel e téma, bizonyára meglepetéssel olvassák majd,  hogy néhány – az alábbi ismertető V. részében felsorolt - magyar népdal-átirat, amely ma is szerepel számos nótaénekes előadásában, és amelyek olyan neves énekesek, mint Simándy József vagy Sárdy János előadásában is fölvétettek, Székely Imrétől származik.    

A ZENE, 1930/12. SZÁM:

Sebestyén Ede: DUMAS BARÁTJA, A PESTI ZENESZERZŐ

                                                                 I.
          A pozsonyi országgyűlés 1843. évi ülésszakának idején
több hangversenyt rendezett a városban Székely Imre joggyakornok, akit Ugocsa vármegye küldött a diétára. Az ifjú jurátus és művész egy Liszt-fantáziával és saját szerzeményével mutatkozott be az előkelő közönségnek s nagy tudásával és fejlett technikájával már első föllépésekor megmutatta, hogy nem köznapi tehetségű muzsikus.
          Húsz esztendős volt ekkor Székely Imre, a nyugalomba vonult ugocsai alispán fia. (Az ugocsamegyei Mátyásfalva községben született 1823-ban, május 8-án.) Húsz esztendős és még nem is tanult rendszeresen muzsikát, mert nem tudta elhatározni, hogy a paragrafusok, vagy a hangjegyek birodalmában keresse-e jövendő boldogulását?
          A pozsonyi sikerek után nem habozott tovább. Ösztönösen megérezte zenei hivatottságát és megérzését teljes lelkesedéssel és illetékességgel erősítette meg Pozsony városának — Hummel János szülőhelyének — zeneértő közönsége. A diéta berekesztése után Pestre utazott, hogy kellő alapossággal kezdhesse meg a komoly készülődést új pályájára.
          Néhány esztendei tanulás után elhatározta, hogy útnak indul és most már mint képzett zongoraművész lép a nyilvánosság elé.
          Erdélyt választotta.
Első állomása Kolozsvár volt. Komoly tudást és nagy elmélyedést követelő klasszikus darabokból állította össze műsorát s a saját szerzeményeiből is kiválasztott néhányat. A színház egészen megtelt a hangversenyére s a zenéért rajongó kolozsvári közönség nagy lelkesedéssel ünnepelte a fiatal zongoravirtuózt és zeneszerzőt. Még kétszer játszott a kolozsváriak előtt, onnan Enyedre utazott, majd Tordára, Szebenbe és Erdély többi városába. Ragyogó diadalát volt ez a művészi körutazás, bejelentője a későbbi nagy sikereknek, a magasba ívelő művészi pályának.

                                                                 II.
          Székely Imre megismerkedett Pesten Reményi Edével.
Reményi hat esztendővel fiatalabb volt, de már ismert hegedűművész. A két ifjú muzsikus hamarosan összebarátkozott és 1847-ben együtt ment ki Párisba hírnévért és szerencsét próbálni.
          Jó megjelenésű, jó modorú és határozott föllépésű emberek voltak és Reményi, aki éppen csak hogy kinőtt a suhanckorból, különösképpen jól tudott bánni az előkelő urakkal és hölgyekkel. Ennek köszönhették, hogy művészi tehetségük rövidesen és könnyűszerrel érvényesülhetett Párisban s hogy a születési és szellemi arisztokraták ajtai is megnyíltak előttük.
          Az írók közül Paul Bocage volt első ismerősük, annak a kornak hallatlanul népszerű és termékeny regényírója, akinek ma már a nevét is elfeledték. Ez a vidám természetű, tipikus bohémjellemű ember nagyon megkedvelte a két magyar ifjút és gyakran látta őket vendégül pazarul berendezett otthonában. Sokat muzsikáltatott velük, nagyon szerette magyar nótáikat, egészen beléjük bolondult. Gyakrabban beszélt róluk az idősebb Dumas-nak, aki végre is kíváncsi lett rájuk és meghívta őket.
          Így jutott be Székely Imre és Reményi Ede a regényírófejedelem környezetébe.
          Dumas akkor már dicsőségének tetőpontján volt. A Monte Christo, a Három testőr és a Húsz év múltán már bejárta az egész világot és olyan nagy jólétet és olyan tekintélyes társadalmi pozíciót szerzett az írónak, amilyent csak Franciaország tudott adni. A két magyar művész gyakori vendége volt Dumas szalonjának és néhány látogatás után nem csupán az előkelő társadalomban keltettek érdeklődést maguk iránt, hanem a sajtóban is.
          Egy napon meghívót kaptak Apponyi György gróftól, a magyar-osztrák nagykövettől. Boldogan siettek hozzá, hogy tisztelegjenek nála s a gróf szokatlanul nagy társaságot hívott össze a tiszteletükre. A két ifjú egészen elbűvölte az előkelő hallgatóságot részben klasszikus művekből, részben magyar dalokból összeállított műsorával. Most már a nagykövet szalonjának ajtaja is megnyílt nekik és újabb ismeretségekhez jutottak.
          Az előkelő ismerősök fölszólítására elhatározták, hogy nyilvános hangversenyt rendeznek. Éppen a módozatokon tanácskoztak, amikor meghívást kaptak a Filharmonikus Zenekartól, amely közreműködésre szólította fel őket. Boldogan fogadták a nagyon megtisztelő meghívást és rövid idő múlva megjelenhettek a nyilvánosság dobogóján. Leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelték őket.
          Ekkoriban újabb érdekes ismeretséghez jutottak : Feuillet Octave mutatkozott be nekik. Feuillet akkor még nem volt nagy ember; legismertebb könyve, amely az egész világba szétvitte a nevét: Egy szegény ifjú története, csak tíz esztendővel később jelent meg. De társadalmi pozícióját már ennek előtte megalapozta s a két magyar ifjúnak mindenesetre igen kellemes és hasznos volt ez az újabb ismeretség.
         Párisban egy érdekes magyar ifjúval is megismerkedtek Székelyék: Fáy Gusztávval, Fáy András fiával, aki író és zeneszerző volt. Fáy Gusztáv 25 esztendős volt, nagy ambíciótól terhes művészlélek. Állandóan operatervek foglalkoztatták, rengeteg sokat dolgozott, de nem jutott semmire. Első operáját, amely Schiller Frigyes Fiesco című tragédiájából készült, benyújtotta a pesti Nemzeti Színháznak, de nem fogadták el. Második dalművét Fáy András kedvéért előadták, de csak néhányszor. A közönség visszautasította. Az elkeseredett zeneszerző erre ismét elutazott Párisba s ezúttal hosszabb ideig nem tért vissza Pestre.
          Székely Imre és Reményi Ede nagysikerű filharmonikus hangversenyük után több színházban is szerepeltek önálló hangversenyen. Már ismerték őket s nem csupán a művészvilágban, hanem a társadalomban is számottevő személyiségek voltak. Talán véglegesen Párisban telepednek meg, ha a sors másként nem határoz.
          Ezernyolcszáznegyvennyolc . . .
          Reményi a szabadságharc kitörésének hírére hazasiet, Székely még Párisban marad. És csatlakozik ahhoz a küldöttséghez, amely Lamartine köztársasági elnököt megkéri: segítse a szabadságára féltékeny francia nemzet a szabadságáért harcoló magyar nemzetet. Ezután Székely is elhagyja Párist. Londonba utazik. Jól megy dolga, de félesztendőnél tovább nem bírja ki. A honvágy nem engedi, hogy Angliában maradjon.
          Hazajön Magyarországba. Szervez, buzdít, verekszik, muzsikál és gyűjti a rovásokat az osztrákoknál. Összekerül Reményivel és Világos után vele együtt tér vissza Londonba. Menekülniük kellett az osztrák üldözők elől . . .

(Folytatom.)

805   Ardelao • előzmény804 2018-05-08 09:32:53

Ha hinni lehet a számmisztikának, Székely Imre születésének és halálának dátuma e szempontból igencsak érdekes. Mindkét dátum számai – külön-külön összeadva és egyjegyűre redukálva – 9-et eredményeznek. Akit érdekel, az interneten utánanézhet, mi mindent jelenthet a 9-es szám. Többek között a nagy, sorsdöntő változásokat, ill. a mindent felforgató változtatások szükségességét is. Ezt csupán azért jegyeztem meg, mert különösnek találtam, hogy e  művészünk ugyanabban az évszakban, ugyanazon a napon született és halt meg: május, illetve április 8-án.

 Kéry János  (  itt letölthető ) DLA Doktori értekezése  Székely Imre életéről és szakmai tevékenységéről olyan alapos munka, hogy ahhoz gyakorlatilag nincs mit hozzátenni.

Bárcsak ilyen könnyű dolgunk lenne az ehhez kapcsolódó hangzó anyag megismerésével is!

804   Ardelao 2018-05-08 08:41:23

195 évvel ezelőtt született

Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! Click to enlarge it in a new window!

Székely Imre zongoraművész, zeneszerző

(Mátyfalva, 1823.05.08.-Budapest, 1887.04.08.)

„[…] Székely Imre, a fényes míveltségű Temzevárosban dicsőített művészetét s elragadó zongorahangjait honosai közé, hazája fővárosába ülteté át. Előadott szerzeményei egytől egyig, de kivált a Napkelte, a Bál ünnepély, a Syren, a Fenyőlombok és magyar ábrándjai magas teremtő lélek és megható művészi érzelem kinyomatával bírnak. Játéka pedig oly bevégzett művészi képességű s oly tiszta költői formákat lehel, miszerint őt nemzeti hiúság és előszeretet nélkül az elsőrangú zongoraművészek sorába bátran helyezhetjük.“

(Magyar Hírlap, 1852.09.02.)

 „ […] Megjelent műveinek száma megközelíti a százat. Ábrándjai, többnyire magyar népdalmotivuniok fölött, idylljei s másnemű szerzeményei csakhamar népszerű irányba terelték a magyar zeneirodalmat s jelentékenyen elősegítették a magyar műzene megteremtését.
         Nagyobb szabású művekkel is föllépett. így a filharmonikusok is előadtak tőle egy szimfóniát, a kamara-estélyek vonós negyesein pedig egy D-mollban irt szonátáját, valamint egy hegedű és zongora számára E-mollban irott szonátát. Szerzeményeiben költői lélek, melegen érző szív lüktetése nyilvánul.
          Szép sikerű volt működése a. zongora-tanítás terén is. Budapestnek legkiválóbb zenetanárai közé tartozott. Sok évek óta volt a nemzeti zenede tanára, hol a zongorakiművelési magasabb osztályt vezette, melyből nem egy jeles tanítvány  került ki az ő gondos és lelkiismeretes keze alól. […]

(Vasárnapi Ujság, 16. szám, 1887. április 17.)

Áthozva az Évfordulók, jeles napok topic 695. sz. bejegyzéséből.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Mikolaj Warszynski (zongora)
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 2. Il Penseroso
LISZT: Három koncertetűd – 3. Un sospiro
LSIZT: Két koncertetűd – 2. Gnomenreigen
LISZT: Liebesträume (Három noktürn) – 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: 2. ballada
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 6. 123. Petrarca-szonett
LISZT: 10. magyar rapszódia
LISZT: 1. legenda – Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál
LISZT: 12. magyar rapszódia

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar
Közreműködik és vezényel: Baráti Kristóf
BEETHOVEN: Hegedűverseny
DVOŘÁK: VIII. szimfónia

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Drahos Evelin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
J.S. BACH: Ich folge dir gleichfalls - ária a János passióból, BWV 245
HÄNDEL: Tornami a vagheggiar - részlet az Alcina című operából
PURCELL: Hark, the Ech'ing Air - részlet a Tündérkirálynő című operából
MOZART: Exultate, jubilate, K. 165 - Alleluja!
LISZT: In Liebeslust, S. 318
KODÁLY: Várj meg madaram, Op.14, No.3
PUCCINI: Quando m'en vo' soletta - részlet a Bohémélet című operából
DONIZETTI: Regnava nel silenzio - részlet a Lammermoori Lucia című operából

17:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar művészei
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 5
MENDELSSOHN: Oktett Op. 20
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 6
MENDELSSOHN: C-dúr szimfónia No. 13

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Kruppa Bálint tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Az Indiana University rézfúvós kvintettje és a Zeneakadémia diákjai
DUKAS: La Péri - Fanfár
ROLAND BARETT: Three Frames
ANTHONY PLOG: 2. Mozaik rézfúvós kvintettre
DUKE ELLINGTON: It Don’t Mean A Thing If It Ain’t Got That Swing (David Kosmyna átirata)
HIDAS: Signal

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Artemis Quartett:
Vineta Sareika, Anthea Kreston (hegedű), Gregor Sigl (brácsa), Eckart Runge (cselló)
MENDELSSOHN: 3. (D-dúr) vonósnégyes, Op.44/1
SOSZTAKOVICS: 5. (B-dúr) vonósnégyes, Op.92
SCHUMANN: A-dúr vonósnégyes, Op.41/3

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Kölcsey Kórus
Arte Semplice Kamarakórus
Vezényel: Duffek Ildikó
"Duffek Ildikó karvezetés DLA zárókoncertje"
WEELKES: The Nightingale, the Organ of Delight
WILBYE: Come Shepheard Swaynes
WEELKES: On the Plaines Fairie Traines
FARMER: Faire Phyllis I saw sitting all alone
BENNET: Weepe O Mine Eyes
MORLEY: April is in My Mistris Face
ORBÁN GYÖRGY: Come Away
JEAN BELMONT: The Passionate Shepherd to His Love
BRITTEN: Öt virágének, Op.47 – 4. The Evening Primrose
ARCADELT: Il bianco e dolce cigno
MONTEVERDI: Cor mio, mentre vi miro (a 4. madrigálkötetből)
CLAUSETTI: L’ombra dei boschi d’Aser
CLAUSETTI: Saltavan ninfe
KODÁLY: Négy olasz madrigál – 1. Chi vuol veder, 2. Fior scoloriti, 3. Chi d’amor sente
KOCSÁR MIKLÓS: Négy madrigál – 1. Alkonyi dal, 2. Elfojtódás
VAJDA JÁNOS: Álmok – 1. Álom pávákkal, 2. Szélnóta
PETROVICS: Hervadáskor
TÓTH PÉTER: Magyar madrigálok – 9. Elmehetsz már, 10. Magas hegyről foly le a víz, 12. Bordal (asszonycsúfoló)

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)