vissza a cimoldalra
2018-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61159)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20149)
Kiss B. Atilla (185)
Operett, mint színpadi műfaj (3727)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2934)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1120)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4357)
Lisztről emelkedetten (921)
Élő közvetítések (7459)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

742   Ardelao • előzmény741 2018-04-17 03:52:12

 

La grande pianiste Lívia Rév est morte

FRANCE MUSIQUE,  2018. március 29., 17:45 h:

"A nagy zongoraművésznő, Rév Líva, halott

Március 28-án Párizsban, 101 éves korában, elhunyt Rév Lívia, magyar zongoraművésznő. Budapesten született, hosszú pályafutását 1925-ben kezdte meg, és nemzetközi zenekarok számos nagy karmesterével játszott.

Elismert pedagógussá válása előtt Sir Adrian BoultAndré Cluytens és Rafael Kubelik vezénylete alatt játszott: Rév Lívia zongoraművésznő 2018. március 28-án hunyt el, Párizsban. 1916. július 5-én született, zenész családban, 12 éves kora óta lépett fel szülővárosa zenekarával, a Budapesti Szimfonikus Zenekarral.

1938-ban ő a budapesti Liszt Ferenc Akadémia Nagydíjának a nyertese, ahol Weiner Leó és Székely Arnold tanítványa, és ugyanabben az évben kapja meg akadémiai diplomáját, a Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneszerzők jelenlétében rendezett fogadást követően. A háború alatt, míg rokonai elhagyják az országot, Rév Lívia Magyarországon marad. Csak a háború után hagyja el szülőhazáját, amikor amerikai katonák hallgatják játékát. A párizsi vízum megszerzése érdekében 1946-ban jelentkezik a Long-Tibaud Versenyre,  de azon - felkészülés hiányában - nem jelenik meg. Rév Líviát rabul ejti  a főváros varázsa, amelyet  többé nem hagy el. 1948-ban ott találkozik Arthur Rubinsteinnel, aki nem fukarkodik a dicsérettel, amikor ezt írja: »íme, egy zongoraművésznő, aki igazi tehetséggel rendelkezik, és mindazzal, ami ezzel jár: ritmus, stílus, hangszín, érzelem és tökéletes technika.«

Az 1950-es években Sir Malcolm Sargent felfigyel Rév Líviára a Wigmore Hallban tartott egyik szólóhangversenyen, és felkéri, hogy játsszon vele. A zongoraművésznő Londonban II. Erzsébet királynőnek is játszott. Ez a művésznő számára egy hosszú nemzetközi karrier kezdete, amely őt elvezeti oda, hogy Sir Adrian Boulttal, Andrew Cluytens-nal, Eugen Jochummal, Josef Kripsszel, Rafael Kubelikkal ad elő koncerten fontos szólófelvételekkel kiegészített interpretációkat (beleértve Debussy prelűdjeit,  Chopin noktürnjeit vagy Mendelssohn Dalok szavak nélkül c. művét).

Rév Lívia Párizs környékén eltöltött utolsó éveiben a párizsi Nemzetközi Zenei Egyetemen történő tanításnak szentelte magát, és minden évben mesterkuruzust adott a Magyar Intézetben.

Marcel Quillévéré 2013-ban a France Musique számára hosszú interjút készített a zongoraművésznővel:

https://www.francemusique.fr/emissions/les-traverses-du-temps/livia-rev-pianiste-hongroise-1-3-29466

741   Ardelao • előzmény740 2018-04-16 07:47:46

Sajnos, a Rév Líviáról készült teljes portréfilm nem található meg a neten, de könyv jelent meg róla, és megrendelhető:

ÚJ EMBER, 2008.02.03.:

„Hangképes“ interjúkötet

Rév Lívia portréja

Apró, elegáns idős asszony, hófehér hajjal. Fényes, sugárzó egyéniség. Gondolkodása patyolattiszta, ahogyan egész lénye is az. A Párizsban élő zongoraművész, Rév Lívia lassan egy évszázad tanúja: nyolcvan esztendeje szerepelt először a Zeneakadémia pódiumán, amikor még Dohnányi, Bartók, Weiner léptei visszhangoztak a legendás pesti intézmény folyosóin. Noha elmúlt kilencvenéves, mesterkurzusokat, szívesen játssza Mozart és Beethoven versenyműveit...
Egy fordulatokban gazdag, a világháború, a vészkorszak nehéz éveivel terhes, de mindvégig a Gondviselés által óvott „harmonikus" életút képe bontakozik ki a Kairosz Kiadó Miért hiszek? című sorozatában megjelent könyvecske lapjain. Rév Lívia említi pályafutása fontosabb állomásait, szól néhány jelentős művésztársáról, nagy találkozásairól, lemezfelvételeiről, mondanivalójának középpontjában mégis inkább a család, valamint a zenéhez fűződő „transzcendens" viszonya áll.
Nem száraz, agyonkozmetikázott és fontoskodó nagyinterjúról van szó: Marton Árpád (lapunk munkatársa) igazi beszélgetőtárs, valódi partner, aki egyszerre tud az igényes műértő és az „egyszerű" rajongó szemszögéből a lényegre kérdezni. A kötetet olvasva, mintha csak asztaltársaságában ülnénk, magunk előtt látjuk Rév Líviát, halljuk a hangját. Szerény, derűs és magvas válaszaiban nincs semmi harsányság, felszínesség, magamutogatás. Szavaival is a zene prófétája... (Ő muzsikál rajtam keresztül. Kairosz Kiadó, 2007)

Pallós

ÍZELÍTŐ A BESZÉLGETÉS TÉMÁIBÓL:
- Rubinstein nem írt akárkiről elragadtató kritikát;
- Mit tekint Lili néni igazi sikernek?
- A világ legszebb Chopin-noktürn lemeze;
- New Yorkban 300 zongora közül választott;
- Egy óránál soha többet nem gyakorolt naponta;
- Hisz-e abban, hogy a muzsika transzcendens valóság?
- A „küldetésre” való ráébredés;
- A család, az otthon, a zongora;
- Párizs;
- A huncutsága családi örökség?
- A szakmán belüli barátság;
- Dohnányi játéka;
- A kamarapartnerek válogatása;
- Rauchwerger - ez a név túl németes, legyél Rév! Így az első koncertjén Rév   Lívia néven szerepelt;
- Folytatása következzék!

Márton Árpád - Ő muzsikál rajtam keresztül

740   Ardelao • előzmény737 2018-04-15 10:39:35

Rév Lívia így játszott Chopint 1957 körül:

LIVIA REV plays CHOPIN 4 Etudes Op.10 No 3, 4, 5, 12 (ca 1957)

és így 2006-ban, 90. születésnapján:

Chopin 4 Impromtu-2 Lívia Rév 90th Birthday Concert Szeged

 

Rév Lívia 101. születésnapját is zongorázással ünnepelte

2017.07.27. (Interjú és videó.)

„Csordás Klára, Párizsban élő operaénekesnő tette közzé a Facebookon azt a videót, amin Rév Lívia Chopin cisz-moll nocturne-jét (op. posth.) játssza 101. születésnapján, július 5-én, párizsi otthonában.“

737   Búbánat • előzmény736 2018-04-14 23:03:37

Idemásolom bejegyzésemet, amit  a Milyen zenét hallgatsz most • 1149 sorszám alatt írtam anno: 

(2003-11-12 09:10:36)

 

 

"Tegnap este az MTA Dísztermében egy –saccolásom szerint - 70 és 80 év közötti Párizsban élő magyar hölgy, Rév Lívia, zongorázott tüneményesen Chopint és Debussyt. Megjegyzem, kedves színfolt volt nála, hogy - mivel kottából játszott – állandóan a szemüvegét kereste. Úgy jött be a koncertre, hogy nem volt nála a szemüveg, amire csak az első taktusok után jött rá. Akkor leállt, és megkérte a kottalapozó hölgyet, hogy menjen el érte. Közben odakacsintott a közönség felé és röviden elpanaszolta nekünk, hogy ebben a korban neki már kell a szemüveg. Már ennek az apró mozzanatnak sikere volt. Később – ha jól emlékszem a négy impromtu egyikét is szemüveg nélkül kezdte el, ami ott lógott a nyakán. Aztán, menet közben kapcsolt, s miközben pedállal tartotta a hangot, gyorsan felrakta a szemüvegét, majd játszott tovább. A végén nagy ünneplés volt."

Mint kitűnik, az "örökifjú" művésznő korát kissé alábecsültem... már a 87. életévében járt akkor!

 

"Kulcs Chopinhez" 

"Ismét idehaza koncertezett a legendás Rév Lívia" 

Új Ember, 2010.05.09.

Zavarba ejtően beharangozott „búcsúkoncertje" után majd egy esztendővel ismét Budapesten játszott a BBC kritikusainak és a Radio France hallgatóinak kedvenc Chopin-pianistája, a Dohnányi-Bartókféle örökség utolsó élő képviselője, az örökifjú Rév Lívia. Rubinstein felfedezettje az újrakezdések rekordere is: előbb a bakelitlemez-piacot, majd a koncertdobogót hódoltatta meg páratlan finomságú játékával, hogy a CD-éra hősnőjeként, legutóbb pedig az internet közönségkedvenceként térjen vissza újra meg újra. Az alábbiakban vasárnap délelőtti telefonbeszélgetéseink jegyzeteit adom közre: Rév Líviával portrékötete francia kiadására készülünk a Chopin-évben. 

Rév Lívia: - Látta a Chopin-év nyitógáláját? Jobban járt, hogyha nem! Azon gondolkodtam: íme, egy sereg remek zongorista. De hol marad a muzsikálás? Én is tudok gyorsan zongorázni, de az még nem muzsikálás. Rendkívül szórakoztató például, ha az ember próbát tesz mondjuk az opus 10. második Chopin-etűdjével: igen tanulságos, ha az egyforma nyolcadokat gyakorlásként különféle ritmusképletekkel cseréljük fel. De ilyenkor gyakorlunk, és nem Chopint játszunk! A muzsika szépsége teljesen ellentétes azzal a fajta gépies tökéletességgel, amit manapság várnak el a zongoristáktól. Hallgassa csak meg Horowitz vagy Cortot Chopinetűdjeit. Tele vannak hamis hangokkal, mégis csodálatosak! A régiek nem a hibákat számolták az előadásban, hanem a szépségeknek örültek. 

Ha olyan emberek kapnak lehetőségeket, mint amilyeneknek a lemezeivel találkozik az ember, ötven év múlva senki sem fogja tudni, ki volt Bach, ki volt Mozart! Ezért mindig azt kötöm elsőként lelkére a tanítványaimnak: „Ne engedjétek, hogy az emberektől elvegyék a zenét!" Zene nélkül ugyanis nincs emberhez méltó létezés! Az embert a művészet teszi emberré! Nézze csak meg: elgondolkodtató, hogy mely nemzeteknek van csodálatos folklórja? A németeknek és a franciáknak alig akad egypár szép népdala. A magyaroknak, oroszoknak, a lengyeleknek és a spanyoloknak pedig? Ők szenvedtek a legtöbbet Európa nemzetei közül, és számukra a zene valójában menedéket jelentett a szenvedések között. 

Az ostrom alatt vagy egy évig jóformán nem is láttam zongorát. Soha nem felejtem el az első zenét, amit a háború után hallottam. Al Jolson énekelt egy gramofonlemezen. Nem lehetett könnyek nélkül hallgatnom. Abban a spirituáléban minden, de minden emberi szenvedés benne volt, mindaz, amit mi is átéltünk. 

Manapság azonban mindent a virtuozitással mérnek. Chopin négy impromptüje közül például csak az elsőt és a negyediket lehet hallani. A másodikat és a harmadikat én is most szedtem csak elő újra, mert nagyon sok oktávmenet van bennük, és arról nekem, az én apró kezeimmel, mindig le kellett mondanom. Most mégis megtanultam őket, mert egészen lenyűgöztek, annyira gyönyörűek! Van itt a másodikban egy olyan disszonáns moduláció, hogy az szinte bartókabb Bartóknál! És ahogy visszajön az a mennyei muzsika, abban annyi, de annyi lemondás és fájdalom és küszködés és reménykedés van! Chopin tragikuma egészen másként jelentkezik, mint Schuberté. „Nincs mit tenni" - mondja a zárlatban. Mennyei zene! Márpedig ezekben az akkordokban rejlik a lényeg: ennek a mennyei muzsikának a hatalmas tragikuma. Miért írt Chopin ide ennyi hangot, ha egyszerűen nincs idő, hogy megszólaljanak? Vagy nézze csak meg a Chopin op. 10. harmadik, Gisz-dúr etűdjét. A kotta Lento utasítást ad, és a kiadók - állítólag Chopinre hivatkozva - 100-as metrumot írnak elő. Nem hiszem el, hogy Chopin így játszotta volna! Hallottam egyszer Richterrel: tartotta magát az előírt tempóhoz, és én bizony majdnem leestem a székről. Ha 80-as tempó körül játsszuk, előbukkannak a darab csodálatos szépségei, és én így is játszom, bárki bármit mond Chopinre hivatkozva, mert Chopin muzsikája számomra többet mond el az ő szándékairól. Minthogy Chopin tanár is volt, az etűdjeiben fölfedezhetjük, hogy rávezeti a muzsikust, mit miért és hogyan akart és mit másként. Minden darabnak megvan a saját kulcsa, amitől minden a helyére kerül. Az első prelűd például mindjárt egy szünettel késleltetett triolával indul. Ezt legtöbbször nagyvonalúan egyszerre játsszák a balkéz indításával. Csakhogy pár ütemmel később maga Chopin hozza ezt a változatot, majd újra az eredeti kerül elő. Lehet ez merő véletlen? Vagy nézze az opus 25. második, f-moll etűdjét. Miért írt Chopin triolákat a jobbkéznek, és miért nem írta 6/8-ban? Ami a legérdekesebb az egészben: a lüktetése teljesen elvész, ha nem helyesen olvassuk és játsszuk! Csak épp el kell olvasni, mit is akart a komponista. 

Nagy izgalommal vártam, amikor lengyelek előtt kellett először Chopint játszanom. A szülőházában rendezett fesztiválon az van szokásban, hogy a közönség a kertben hallgatja a koncertet, és nem is látják a művészt, aki a nyitott ablakokon túl játszik. Nagy-nagy öröm volt, hogy a koncert után azt mondták: olyan érzésük támadt, mintha maga Chopin játszott volna odabent... Nem lehet megmagyarázni, mi teszi képessé az embert, hogy valóban a komponista zenei szándékait szólaltassa meg, de úgy látszik, lehetséges. Valaki egyszer azt mondta: a helyes interpretáció nem más, mint hogy minden hang a kellő időben szólal meg. Holott a zene leginkább a színházhoz hasonlít, ahol nincs két egyforma előadás, hanem ezerféle inspiráció. Ettől van, hogy a muzsikálás kicsit mindig improvizáció. Növendékkoromban Dohnányi előtt játszottam egyszer a „Feketebillentyűs" etűdöt. Odajött hozzám, vállamra tette a kezét, és azt kérdezte: „Azt a rubatót miért csinálta?" Megszeppenve feleltem: „Nem tudom." Erre Dohnányi megveregette a vállamat, és azt mondta: „Akkor bravó!" 

/Marton Árpád/ 

736   Ardelao • előzmény735 2018-04-14 15:12:44

Kapcsolódó kép

Új Ember, 2016.07.11.:

Aranylemez, aranytokban

A százéves Rév Lívia köszöntése

Ez a kivételes művész, akinek élete és pályája már-már elkoptatja a páratlan, a rendkívüli, az egyedülálló jelzőket. A tisztviselőék háborús szülötte budai kislány, akinek zenei fogékonysága már akkor megmutatkozott, amikor zongoraleckét kért ajándékba az ötödik születésnapjára. Nem hajas babát, nem masnis kötényruhát, nem tollaslabda-fölszerelést. Csak egy zongoraórát az egy emelettel lentebb lakó zongorakisasszonynál. Akit névtelenségbe burkolózó pártfogók segítettek be az egyik legkiválóbb elemi iskolába, akit a zenetanár-legenda Varró Margit vett a szárnyai alá, és akinek Weiner meg Dohnányi elismerő félmondatai váltak életre szóló iránymutatójául. Aki hűségben végigvacogta a vészkorszakot, miközben Bach Olasz koncertjét memorizálta az óvóhelyen, akit kiváló minősítésű oklevelével sem engedtek katedrához, aki kalandos módon meghódította a háborúból épphogy fellélegzett Bukarestet, majd még kalandosabb módon Párizsba vetődött, ahol sebtében összekötötte az életét egy valóságos francia főrenddel. Persze a Notre-Dame-ban, hol másutt? Akiben nem csupán Chopin lelt rá kongeniális megszólaltatójára, de aki Czerny másoktól kopogós etűdjeit is oly éterien, annyi költőiséggel játssza, minthogyha imádságot mondana. Miközben idehaza majdhogynem el is felejtkeztek róla.  …..“

LIVIA REV JOUE CZERNY

735   Ardelao 2018-04-14 15:04:47

 Képtalálat a következőre: „Rév Lívia”

Rév Lívia zongoraművésznő

Budapest, 1916.07.05.-Párizs, 2018.03.28

E világhírűvé lett zongoraművésznőnkről, akit Arthur Rubinstein „a zongora Callasának” nevezett, az interneten szerencsére elég sok írás olvasható. Ami pedig ennél is fontosabb: sok szép hang- és videofelvétel készült játékáról. Ettől függetlenül úgy vélem, róla (is) feltétlenül szólni kell.

"Becsületrend Rév Líviának
Máig aktív a kilencvenkét éves zongoraművésznő

A Francia Becsületrend kitüntetést, a legmagasabb francia állami elismerést kapta Rév Lívia Párizsban élő magyar zongoraművésznő az idei függetlenség napja alkalmából. A formális átadási ceremóniát, amely lovaggá ütéssel is jár, egy későbbi időpontban tartják meg, ezen Nicolas Sarkozy személyesen nyújtja majd át az érdemrendet.

_________ KISS ESZTER VERONIKA_________

Rév Lívia világszerte elismert zongorista, aki többek között Weiner Leótól és Varró Margittól tanult, a BBC húsz évvel ezelőtti és a francia rádió idei anonim versenyén elnyerte a minden idők legjobb Chopin Nocturn játékosa címet Chopin-lemezével, amely többek között Arthur Rubinstein és Maurizio Pollini felvételeit szorította maga mögé. Rév Lívia kilencvenkét éves, de kora ellenére aktív, koncertezik, és mesterkurzusokat tart, legutóbb a múlt hónapban Tamásiban ötödik alkalommal megrendezett nemzetközi zongoramesterkurzuson tanított. Szeptember 8-tól 15-ig Párizsban tart kurzust fiatal tehetségeknek. A találkozó az ő koncertjével kezdődik, majd a párizsi Magyar Intézetben magyar szerzők műveit adja elő.
A művésznő Magyarországon gyakran tűzi műsorra francia zeneszerzők műveit, míg külföldön szívesen népszerűsíti a magyar zenét. A köztudatba csodagyerekként került kilencévesen, amikor megnyerte a Csodagyerekek Nagydíját (Grand Prix des Enfants Prodiges). Zenekarral tizenkét évesen debütált Mozart Esz-dúr kétzongorás versenyművének egyik szólistájaként.
Bár 1947 óta Franciaországban él, Rév Lívia megmaradt magyarnak, mint két évvel ezelőtt lapunknak adott interjújában fogalmazott, büszke magyarságára, és még ennyi idő után is akcentus nélkül beszéli anyanyelvét. Igaz, gyakran használja, hiszen amióta csak lehetősége van rá, felkarolja a magyar tehetségeket, tanítja, segíti, ha szükséges, akár magához is fogadja őket. Ennek ellenére hazánkban csak két oklevéllel lett gazdagabb, és azokkal is csak az utóbbi néhány évben, elsősorban azért, mert két éve Budapesten ünnepelte kilencvenedik születésnapját, és ebből az alkalomból a kultusztárca Pro Cultura Hungarica, valamint a Magyar Művészetért Alapítvány Bartók Béla-emlékdíját kapta. Bár a szakma szerint ennél rangosabb kitüntetés is megillette volna, ő ezeknek is nagyon örült, hiszen - mint akkor mondta - már nagyon hiányzott számára egy elismerés a hazájától.“

Livia REV en concert à Lausanne le 24 sept 2009

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kiss Péter (zongora)
Liszt születésnap - matinékoncert
LISZT: Három koncertetűd
LISZT: Két legenda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 6. Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
LISZT: 2. (h-moll) ballada

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Bokor Jutta (ének), Király Csaba (zongora)
Liszt születésnap - délutáni koncert
LISZT: Liebesträume (Szerelmi álmok) – 1. Hohe Liebe; 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: Freudvoll und leidvoll
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Du bist wie eine Blume
LISZT: Im Rhein, im schönen Strome
LISZT: Négy elfelejtett keringő
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Consolations

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Gaál Eszter, Miklós Annamária (hegedű), Vitályos Bence (brácsa), Pelle Fanni, Petruska Emma (gordonka)
Juhász Eszter (zongora)
Hangulatkoncert
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes, Op.18, No. 3
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, Op.102

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Tatai Nóra (szoprán),
Lesták Bedő Eszter, Mózes Anikó, Szefcsik Zsolt (barokk hegedű), Polónyi István (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba), Kertész György (barokk cselló), Sipos Csaba (barokk bőgő), Kőházi Edit, Nagy Csaba (barokk oboa), Győri István (barokk gitár, lant),
Dinyés Soma, Szokos Augusztin (csembaló)
Homolya Dávid (orgona)
Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto a quattro da chiesa, Op. 2, No. 5
NICOLA PORPORA: „Alto giove” (ária a Polifemo című operából)
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, HWV 292
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto à più istrumenti, Op. 6, No. 5
JEAN-PHILIPPE RAMEAU: Pièces de clavecin en concerts, No. 5
JOSEPH BODIN DE BOISMORTIER: g-moll szonáta, Op. 10, No. 3
GEORG PHILIPP TELEMANN: e-moll ("Párizsi") kvartett, TWV 43:e4

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
SAINT-SAËNS: Sámson és Delila

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Liszt születésnap - esti koncert
LISZT: 3. Mefisztó-keringő
LISZT: Impromptu
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Schlaflos! Frage und Antwort
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Resignazione
LISZT: Két Csárdás – 1. Csárdás, 2. Csárdás obstinée
LISZT: Romance oubliée
LISZT: 4. elfelejtett keringő
LISZT: Trübe Wolken – Nuages gris
LISZT: Öt zongoradarab – 5. Sospiri!
LISZT: Hangnem nélküli bagatell
LISZT: Carrousel de Madame P-N
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 5. Sunt lacrymae rerum, en mode hongrois
LISZT: Wiegenlied (Chant du berceau)
LISZT: Unstern! Sinistre, disastro
LISZT: En rêve (Nocturne)
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 7. Sursum corda

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráth Emőke (szoprán), Eva Zaïcik (mezzo), Maximilian Schmitt (tenor), Florian Boesch (basszus)
Collegium Vocale Gent
Orchestre des Champs-Elysées
Vezényel: Philippe Herreweghe
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)
MOZART: Requiem, K. 626

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sebestyén Márta (ének)
Jazzical Trio
CAFe 2018
17:00 : Martonvásár
Beethoven Múzeum

Az Operaház rézfúvós kvintettje
Bach, Telemann, Händel, Gershwin, Grieg művei

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kocsis Krisztián (zongora)
AUBER-LISZT: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici S. 386 - 9'
LISZT: Vallée d’Obermann S. 160 13'
BELLINI-LISZT: Reminiscènes de Norma de Bellini S. 394 - 15’
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)