vissza a cimoldalra
2018-06-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60882)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4039)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11277)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7247)
Pantheon (2236)
Erkel Színház (9344)
Erkel Ferenc (1046)
Palcsó Sándor (215)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2769)
Wagner (2594)
Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? (46)
Opernglas, avagy operai távcső... (20100)
Jacques Offenbach (471)
Bánk bán (2965)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (892)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1424)
Franz Schmidt (3141)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1234)
László Margit (149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

739   Búbánat • előzmény738 2018-04-15 00:38:01

Nincs mit...

738   Ardelao • előzmény737 2018-04-15 00:04:13

Köszönöm! :-)

737   Búbánat • előzmény736 2018-04-14 23:03:37

Idemásolom bejegyzésemet, amit  a Milyen zenét hallgatsz most • 1149 sorszám alatt írtam anno: 

(2003-11-12 09:10:36)

 

 

"Tegnap este az MTA Dísztermében egy –saccolásom szerint - 70 és 80 év közötti Párizsban élő magyar hölgy, Rév Lívia, zongorázott tüneményesen Chopint és Debussyt. Megjegyzem, kedves színfolt volt nála, hogy - mivel kottából játszott – állandóan a szemüvegét kereste. Úgy jött be a koncertre, hogy nem volt nála a szemüveg, amire csak az első taktusok után jött rá. Akkor leállt, és megkérte a kottalapozó hölgyet, hogy menjen el érte. Közben odakacsintott a közönség felé és röviden elpanaszolta nekünk, hogy ebben a korban neki már kell a szemüveg. Már ennek az apró mozzanatnak sikere volt. Később – ha jól emlékszem a négy impromtu egyikét is szemüveg nélkül kezdte el, ami ott lógott a nyakán. Aztán, menet közben kapcsolt, s miközben pedállal tartotta a hangot, gyorsan felrakta a szemüvegét, majd játszott tovább. A végén nagy ünneplés volt."

Mint kitűnik, az "örökifjú" művésznő korát kissé alábecsültem... már a 87. életévében járt akkor!

 

"Kulcs Chopinhez" 

"Ismét idehaza koncertezett a legendás Rév Lívia" 

Új Ember, 2010.05.09.

Zavarba ejtően beharangozott „búcsúkoncertje" után majd egy esztendővel ismét Budapesten játszott a BBC kritikusainak és a Radio France hallgatóinak kedvenc Chopin-pianistája, a Dohnányi-Bartókféle örökség utolsó élő képviselője, az örökifjú Rév Lívia. Rubinstein felfedezettje az újrakezdések rekordere is: előbb a bakelitlemez-piacot, majd a koncertdobogót hódoltatta meg páratlan finomságú játékával, hogy a CD-éra hősnőjeként, legutóbb pedig az internet közönségkedvenceként térjen vissza újra meg újra. Az alábbiakban vasárnap délelőtti telefonbeszélgetéseink jegyzeteit adom közre: Rév Líviával portrékötete francia kiadására készülünk a Chopin-évben. 

Rév Lívia: - Látta a Chopin-év nyitógáláját? Jobban járt, hogyha nem! Azon gondolkodtam: íme, egy sereg remek zongorista. De hol marad a muzsikálás? Én is tudok gyorsan zongorázni, de az még nem muzsikálás. Rendkívül szórakoztató például, ha az ember próbát tesz mondjuk az opus 10. második Chopin-etűdjével: igen tanulságos, ha az egyforma nyolcadokat gyakorlásként különféle ritmusképletekkel cseréljük fel. De ilyenkor gyakorlunk, és nem Chopint játszunk! A muzsika szépsége teljesen ellentétes azzal a fajta gépies tökéletességgel, amit manapság várnak el a zongoristáktól. Hallgassa csak meg Horowitz vagy Cortot Chopinetűdjeit. Tele vannak hamis hangokkal, mégis csodálatosak! A régiek nem a hibákat számolták az előadásban, hanem a szépségeknek örültek. 

Ha olyan emberek kapnak lehetőségeket, mint amilyeneknek a lemezeivel találkozik az ember, ötven év múlva senki sem fogja tudni, ki volt Bach, ki volt Mozart! Ezért mindig azt kötöm elsőként lelkére a tanítványaimnak: „Ne engedjétek, hogy az emberektől elvegyék a zenét!" Zene nélkül ugyanis nincs emberhez méltó létezés! Az embert a művészet teszi emberré! Nézze csak meg: elgondolkodtató, hogy mely nemzeteknek van csodálatos folklórja? A németeknek és a franciáknak alig akad egypár szép népdala. A magyaroknak, oroszoknak, a lengyeleknek és a spanyoloknak pedig? Ők szenvedtek a legtöbbet Európa nemzetei közül, és számukra a zene valójában menedéket jelentett a szenvedések között. 

Az ostrom alatt vagy egy évig jóformán nem is láttam zongorát. Soha nem felejtem el az első zenét, amit a háború után hallottam. Al Jolson énekelt egy gramofonlemezen. Nem lehetett könnyek nélkül hallgatnom. Abban a spirituáléban minden, de minden emberi szenvedés benne volt, mindaz, amit mi is átéltünk. 

Manapság azonban mindent a virtuozitással mérnek. Chopin négy impromptüje közül például csak az elsőt és a negyediket lehet hallani. A másodikat és a harmadikat én is most szedtem csak elő újra, mert nagyon sok oktávmenet van bennük, és arról nekem, az én apró kezeimmel, mindig le kellett mondanom. Most mégis megtanultam őket, mert egészen lenyűgöztek, annyira gyönyörűek! Van itt a másodikban egy olyan disszonáns moduláció, hogy az szinte bartókabb Bartóknál! És ahogy visszajön az a mennyei muzsika, abban annyi, de annyi lemondás és fájdalom és küszködés és reménykedés van! Chopin tragikuma egészen másként jelentkezik, mint Schuberté. „Nincs mit tenni" - mondja a zárlatban. Mennyei zene! Márpedig ezekben az akkordokban rejlik a lényeg: ennek a mennyei muzsikának a hatalmas tragikuma. Miért írt Chopin ide ennyi hangot, ha egyszerűen nincs idő, hogy megszólaljanak? Vagy nézze csak meg a Chopin op. 10. harmadik, Gisz-dúr etűdjét. A kotta Lento utasítást ad, és a kiadók - állítólag Chopinre hivatkozva - 100-as metrumot írnak elő. Nem hiszem el, hogy Chopin így játszotta volna! Hallottam egyszer Richterrel: tartotta magát az előírt tempóhoz, és én bizony majdnem leestem a székről. Ha 80-as tempó körül játsszuk, előbukkannak a darab csodálatos szépségei, és én így is játszom, bárki bármit mond Chopinre hivatkozva, mert Chopin muzsikája számomra többet mond el az ő szándékairól. Minthogy Chopin tanár is volt, az etűdjeiben fölfedezhetjük, hogy rávezeti a muzsikust, mit miért és hogyan akart és mit másként. Minden darabnak megvan a saját kulcsa, amitől minden a helyére kerül. Az első prelűd például mindjárt egy szünettel késleltetett triolával indul. Ezt legtöbbször nagyvonalúan egyszerre játsszák a balkéz indításával. Csakhogy pár ütemmel később maga Chopin hozza ezt a változatot, majd újra az eredeti kerül elő. Lehet ez merő véletlen? Vagy nézze az opus 25. második, f-moll etűdjét. Miért írt Chopin triolákat a jobbkéznek, és miért nem írta 6/8-ban? Ami a legérdekesebb az egészben: a lüktetése teljesen elvész, ha nem helyesen olvassuk és játsszuk! Csak épp el kell olvasni, mit is akart a komponista. 

Nagy izgalommal vártam, amikor lengyelek előtt kellett először Chopint játszanom. A szülőházában rendezett fesztiválon az van szokásban, hogy a közönség a kertben hallgatja a koncertet, és nem is látják a művészt, aki a nyitott ablakokon túl játszik. Nagy-nagy öröm volt, hogy a koncert után azt mondták: olyan érzésük támadt, mintha maga Chopin játszott volna odabent... Nem lehet megmagyarázni, mi teszi képessé az embert, hogy valóban a komponista zenei szándékait szólaltassa meg, de úgy látszik, lehetséges. Valaki egyszer azt mondta: a helyes interpretáció nem más, mint hogy minden hang a kellő időben szólal meg. Holott a zene leginkább a színházhoz hasonlít, ahol nincs két egyforma előadás, hanem ezerféle inspiráció. Ettől van, hogy a muzsikálás kicsit mindig improvizáció. Növendékkoromban Dohnányi előtt játszottam egyszer a „Feketebillentyűs" etűdöt. Odajött hozzám, vállamra tette a kezét, és azt kérdezte: „Azt a rubatót miért csinálta?" Megszeppenve feleltem: „Nem tudom." Erre Dohnányi megveregette a vállamat, és azt mondta: „Akkor bravó!" 

/Marton Árpád/ 

736   Ardelao • előzmény735 2018-04-14 15:12:44

Kapcsolódó kép

Új Ember, 2016.07.11.:

Aranylemez, aranytokban

A százéves Rév Lívia köszöntése

Ez a kivételes művész, akinek élete és pályája már-már elkoptatja a páratlan, a rendkívüli, az egyedülálló jelzőket. A tisztviselőék háborús szülötte budai kislány, akinek zenei fogékonysága már akkor megmutatkozott, amikor zongoraleckét kért ajándékba az ötödik születésnapjára. Nem hajas babát, nem masnis kötényruhát, nem tollaslabda-fölszerelést. Csak egy zongoraórát az egy emelettel lentebb lakó zongorakisasszonynál. Akit névtelenségbe burkolózó pártfogók segítettek be az egyik legkiválóbb elemi iskolába, akit a zenetanár-legenda Varró Margit vett a szárnyai alá, és akinek Weiner meg Dohnányi elismerő félmondatai váltak életre szóló iránymutatójául. Aki hűségben végigvacogta a vészkorszakot, miközben Bach Olasz koncertjét memorizálta az óvóhelyen, akit kiváló minősítésű oklevelével sem engedtek katedrához, aki kalandos módon meghódította a háborúból épphogy fellélegzett Bukarestet, majd még kalandosabb módon Párizsba vetődött, ahol sebtében összekötötte az életét egy valóságos francia főrenddel. Persze a Notre-Dame-ban, hol másutt? Akiben nem csupán Chopin lelt rá kongeniális megszólaltatójára, de aki Czerny másoktól kopogós etűdjeit is oly éterien, annyi költőiséggel játssza, minthogyha imádságot mondana. Miközben idehaza majdhogynem el is felejtkeztek róla.  …..“

LIVIA REV JOUE CZERNY

735   Ardelao 2018-04-14 15:04:47

 Képtalálat a következőre: „Rév Lívia”

Rév Lívia zongoraművésznő

Budapest, 1916.07.05.-Párizs, 2018.03.28

E világhírűvé lett zongoraművésznőnkről, akit Arthur Rubinstein „a zongora Callasának” nevezett, az interneten szerencsére elég sok írás olvasható. Ami pedig ennél is fontosabb: sok szép hang- és videofelvétel készült játékáról. Ettől függetlenül úgy vélem, róla (is) feltétlenül szólni kell.

"Becsületrend Rév Líviának
Máig aktív a kilencvenkét éves zongoraművésznő

A Francia Becsületrend kitüntetést, a legmagasabb francia állami elismerést kapta Rév Lívia Párizsban élő magyar zongoraművésznő az idei függetlenség napja alkalmából. A formális átadási ceremóniát, amely lovaggá ütéssel is jár, egy későbbi időpontban tartják meg, ezen Nicolas Sarkozy személyesen nyújtja majd át az érdemrendet.

_________ KISS ESZTER VERONIKA_________

Rév Lívia világszerte elismert zongorista, aki többek között Weiner Leótól és Varró Margittól tanult, a BBC húsz évvel ezelőtti és a francia rádió idei anonim versenyén elnyerte a minden idők legjobb Chopin Nocturn játékosa címet Chopin-lemezével, amely többek között Arthur Rubinstein és Maurizio Pollini felvételeit szorította maga mögé. Rév Lívia kilencvenkét éves, de kora ellenére aktív, koncertezik, és mesterkurzusokat tart, legutóbb a múlt hónapban Tamásiban ötödik alkalommal megrendezett nemzetközi zongoramesterkurzuson tanított. Szeptember 8-tól 15-ig Párizsban tart kurzust fiatal tehetségeknek. A találkozó az ő koncertjével kezdődik, majd a párizsi Magyar Intézetben magyar szerzők műveit adja elő.
A művésznő Magyarországon gyakran tűzi műsorra francia zeneszerzők műveit, míg külföldön szívesen népszerűsíti a magyar zenét. A köztudatba csodagyerekként került kilencévesen, amikor megnyerte a Csodagyerekek Nagydíját (Grand Prix des Enfants Prodiges). Zenekarral tizenkét évesen debütált Mozart Esz-dúr kétzongorás versenyművének egyik szólistájaként.
Bár 1947 óta Franciaországban él, Rév Lívia megmaradt magyarnak, mint két évvel ezelőtt lapunknak adott interjújában fogalmazott, büszke magyarságára, és még ennyi idő után is akcentus nélkül beszéli anyanyelvét. Igaz, gyakran használja, hiszen amióta csak lehetősége van rá, felkarolja a magyar tehetségeket, tanítja, segíti, ha szükséges, akár magához is fogadja őket. Ennek ellenére hazánkban csak két oklevéllel lett gazdagabb, és azokkal is csak az utóbbi néhány évben, elsősorban azért, mert két éve Budapesten ünnepelte kilencvenedik születésnapját, és ebből az alkalomból a kultusztárca Pro Cultura Hungarica, valamint a Magyar Művészetért Alapítvány Bartók Béla-emlékdíját kapta. Bár a szakma szerint ennél rangosabb kitüntetés is megillette volna, ő ezeknek is nagyon örült, hiszen - mint akkor mondta - már nagyon hiányzott számára egy elismerés a hazájától.“

Livia REV en concert à Lausanne le 24 sept 2009

Hírek
• Az Opera lemondta a Billy Eliot 15 előadását
Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Dohány utcai Zsiagóga

Sümegi Eszter, Bódi Zsófia, Kristófi Ágnes, Széll Cecília - ének
Dunai Tamás, Lisztes László - narrátor
Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar
vez. Hamar Zsolt
MILHAUD: Ani maamin - kantáta
BERNSTEIN: III. ("Kaddish") szimfónia
A mai nap
történt:
1868 • A nürnbergi mesterdalnokok bemutatója (München)
született:
1893 • Alois Hába, zeneszerző († 1973)
1958 • Jennifer Larmore, énekes
elhunyt:
1908 • Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov, zeneszerző (sz. 1844)