vissza a cimoldalra
2018-06-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60882)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4039)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11277)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7247)
Pantheon (2236)
Erkel Színház (9344)
Erkel Ferenc (1046)
Palcsó Sándor (215)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2769)
Wagner (2594)
Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? (46)
Opernglas, avagy operai távcső... (20100)
Jacques Offenbach (471)
Bánk bán (2965)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (892)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1424)
Franz Schmidt (3141)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1234)
László Margit (149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

734   Ardelao • előzmény733 2018-04-13 18:16:59

„Papp Viktor emlékezete

A jeles zenei szakíró, zenekritikus és a „Muzsika” című újság szerkesztője, aki 137 évvel ezelőtt, ezen a napon született. (1880.IV.13. – 1954.V.10)

„Szász Károly és ifj. Hegedűs Sándor rendes tagok, a KISFALUDY TÁRSASÁGBAN az 1931. évi tagválasztó rendes közgyűlésen betölthető írói helyre tisztelettel ajánlom Papp Viktor zenekritikust és zenetörténészt.

Társaságunknak régi hagyománya, hogy a tagok sorában legyen zenebírálattal a zene történetével foglalkozó író is, sőt — különösen mióta megvan a GREGUSS-JUTALOM — egyenesen szükség van ilyen tagra, aki a GREGUSS-BIZOTTSÁGBAN a ZENÉSZETI előadói tisztet kellő szakértelemmel töltheti be. Már háromszor történt, hogy a ZENÉSZETI GREGUSS-JUTALOM odaítélésekor kénytelen volt a Társaság külső embert kérni föl az előadói tisztre, s két esetben éppen Papp Viktor volt szíves kérésünkre a nagy tudást igénylő s nem csekély munkával járó előadói tisztet elvállalni. Így hát szinte tartozik is a Társaság Papp Viktornak azzal, hogy őt tagjai sorába iktassa.

Papp Viktor — aki gyakorlatilag is műveli a zenét, s mint zeneköltő és hegedűművész több hangversenyt is adott — kora ifjúságától kezdve foglalkozik zenekritikával, s mint több lapnak és folyóiratnak munkatársa, három évtized óta állandó figyelője a magyar zenei életnek. Két év óta a rádiónak is egyik zenei tanácsosa. Mint a zenével foglalkozó irodalom munkásának, tizenkét önálló kötete jelent meg, melyek közül jelentősebbek a következők;

a) Arcképek az Operából — tíz operaházi nagy énekművészünk életrajza és művészetének jellemzése 
b) Arcképek a magyar zenevilágból — a magyar zenei élet tizenhét mesterének életrajza és méltatása
c) Dohnányi Ernő tüzetes életrajza és művészetének méltatása.

E három kötet a magyar zenetörténet megírásánál hézagpótló mű és teljesen új adatok feldolgozása.

Éppen egyik jeles esztétikus társunk, Négyesy László, állapította meg az operaházi arcképekről, hogy azok «jórészt úttörő jelentőségűek».

d) Beethoven és a magyarok — a mesterek mestere halálának százados évfordulójára készült. A magyar vonatkozásokat teljesen felöleli, módszeresen adja elő, több teljesen ismeretlen adatot dolgoz fel, s mint az egész centenáris irodalomban talán legtöbb új adatot tartalmazó mű: értékességével igen jelentősnek mondható.

Papp Viktor e négy kimagasló művének, de talán egész működésének is egyik legkiválóbb tulajdonsága: irodalmi stílusa. Főként előadásának nemessége teszi őt jelentékeny íróvá. Bírálói mind ezt emelték ki — «nemesveretű belletrisztiká»-nak (belletrisztika = szépirodalom. A.) nevezve Beethoven és a magyarok című munkáját.

Nagyobb-arányú zenei dolgozatai közül kiemelendő a zenei Greguss-jutalomról szóló említett két jelentése, melyek az 1917-től 1928-ig terjedő időszak kimerítő magyar zenetörténetét adják. Az első jelentést Négyesy László az 1925. évi műbírálati Greguss-jelentésben «a legjelentősebb zenekritikai dolgozatok egyikének» mondotta.

Papp Viktor a Voinovich Géza társunk szerkesztette «Budapesti Szemlé»-ben évek óta időnként összefoglalja a zenei eseményeket, lexikoni pontossággal, teljességgel és kritikai méltatással. Megalapította állami támogatással és szerkeszti a «Muzsika» című zeneművészeti, zenetudományi és zenekritikai folyóiratot, mely elérte a legjobb külföldi régi zenei folyóiratok színvonalát. A Muzsika az 1929-es teljes és az 1930-as fél évfolyam megjelenése után, jelenleg — anyagiak híján — szünetel. Tekintettel a fentebb mondottakra, tisztelettel és melegen ajánlom Papp Viktor megválasztását.

Budapesten, 1930. december 27-én.

ifj. Hegedűs Sándor és Szász Károly
a KISFALUDY-TÁRSASÁG rendes tagja.”

(Forrás: A KISFALUDY-TÁRSASÁG ÉVLAPJA, 1930. (Új Folyam 58.) VIII. Tájékoztató)

U.i.: Papp Viktort természetesen mindkét pozíció betöltésére megválasztották.

733   Ardelao • előzmény6 2018-04-13 18:13:20

A magyar zenei élet e topikban helyet kapott némely jelessége – legalább is itt - indokolatlanul kevés beírásban szerepel. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy rájuk nem érdemes több időt pazarolni.  Többnyire inkább arról van szó, hogy ezen, általam „látszólag nem preferált”személyekről az interneten meglehetősen nagyszámú, minden további nélkül letölthető információ áll rendelkezésre. Azok megtalálása tehát nem igényel „bányász tevékenységet”.

Ám az is előfordul, hogy bőven elegendő egyetlen ismertető. Hiszen az, akiről szó esik, még nem igazán elfeledett, csupán az egészen fiatal  korosztálynak lehetnek tudásbeli hiányosságai az adott személyt illetően.

A komolyzenei irodalommal foglalkozók bizonyára jól ismerik Papp Viktor nevét és könyveit. Némely példányuk még ma is elérhető az antikváriumokban, de egyre nehezebb a hozzájuk jutás. Nagy öröm számomra, hogy annak idején majdnem minden művét sikerült begyűjtenem. Röviden, egyszerűen, érthetően ír művésztársairól és a zenéről. Mellőzi a fellengzős kifejezéseket. Minden írásában a lényeget rögzíti, amely alapján a laikusok is kiválóan eligazodnak a zene világában. Papp Viktor azok közé a zenekritikusok közé tartozott, akik maguk is bensőséges kapcsolatot ápoltak a zenével. Éppen ezért nem érezte szükségét annak, hogy cirkalmatos kifejezésekkel ködösítsen, nem akart sohasem „emelkedettebb” lenni annál, mint az, akiről írt. Tudta, hogy a legtöbbet akkor teheti a zenéért és művésztársaiért, ha a legegyszerűbb emberek számára is tisztán, érhetően fogalmaz. A zene iránti érdeklődést csakis így lehet felkelteni, így lehet elérni, hogy a zene létszükségletté váljon.

Születésnapja alkalmából megemlékeztem róla az „Évfordulók, jeles napok, születésnapok” c. topikban. A rend kedvéért ide is áthozom a szóban forgó írást (ld. a következő bejegyzést).

6   Ardelao • előzmény1 2017-07-05 20:07:09

Ha már első bejegyzésemben szóba hoztam Papp Viktor (Szilágysomlyó, 1881. április 13. – Budapest, 1954. május 10., erdélyi magyar zeneíró, zenekritikus, szerkesztő) személyét, álljon itt egy részlet Dénes Zsófia „Ami a százból kimaradt” c. könyvéből:

„Amikor Papp Viktor Adynak hegedült

Réges régen történt, időben olyan távol, mintha túl volna az óceánon. Ezerkilencszáztizenhárom őszén és tizennégy első két hónapjában. Volt úgy, hogy este a baráti vitatkozások, szóbeli áradások után, de januárban, februárban volt úgy is, hogy már a délutáni órákban, éspedig Ady kívánságára, a muzsikaszó beleveszett az estébe.

Ady terített asztal mellett, karosszékben ült, előtte örök feketekávéjával és parádi vízzel higított „kocsisborával”. („Mert a kocsisok csak oda járnak, ahol jó bort csapolnak” – mondta Ady.) Az asztal körül Bölöni „Gyurka”, Bölöniné „Itóka” és jómagam ültünk. Papp Viktor pedig állt szorosan – hegedűjével – Ady karosszéke mellett. Úgy, mint a nagy prímások álltak, amikor az egykori gavallérok és nábobok fülébe húzták a kívánt nótát.

Papp Viktor magas, vékony fiú, csupa izom és ideg, kissé előrehajolt Ady felé, és okos, szürke szemét lezárta. Fiatalon is barázdás arca nem kísérte a zenét, inkább derengésbe merült. Csak néha szólt hegedűje kissé hangosabban, inkább hajszálhúron fújta Ady felé a parancsolt muzsikát. Kellett Adynak ez a mámor. Belemerült és itta. Azok voltak a mi nagy zenebomlásaink. Akkoriban Adynak másféle zene sohasem kellett. Papp Viktor hegedűszava előtt ennyire csak Reinitz Béla zongorajátéka és talán Czigány Dezső brácsamuzsikája kellett neki. Italozás közben és italozás után, amikor a szó már elapadt, Reinitz leült a zongorához. Valamiért egyszer összekapott Reinitzcel. (Egy műkedvelő hangverseny Ady-dalokkal közéjük állt. Én utólag és mindig Reinitznek adtam abban az incidensben igazat, de „a gőgös Ady” egy szóval sem hívta őt vissza.) Hanem nemegyszer mondta nekem mély megbecsüléssel: „Reinitz a verseim leglelkét muzsikálta.” Szeretete iránta mindvégig megmaradt. Reinitzé is Ady iránt.

Hanem „a mi korunkban” már csak Papp Viktor hegedűje kellett neki, a cigányos, Dankó Pistás esték messze elmaradtak tőle. De a magára találás óráiban mindig kellett a zene Adynak. Nélkülözhetetlen volt ilyenkor a „hajszálhúr”: a Viktoré. Az ő hegedűjátéka mindnyájunkat megvesztegetett.

Viktor négy évvel volt fiatalabb, mint Ady. Szilágysomlyón született, de Zilahon volt gyerek és diák. Ő is az ősi iskolában tanult. Anyja zenetanár volt Zilahon, és fiát elsőként ő tanította zenére, úgy mint Voit Paula a fiát, Bartók Bélát – amivel éppen csak jelezni akarom, hogy Viktor muzikális tehetségét is anyja indította útnak. Papp Viktor jogot végzett Pesten, majd a Földművelésügyi Minisztériumban lett tisztviselő, de zenetanulmányait folytatta tovább. Pódiumon nem hegedült soha, de hírlapokba, folyóiratokba zenekritikákat írt, és rovatot is kapott. Hanem megmaradt bohémnek, mint Murger bohémjei. Ezért illett Adyhoz, és ezért is szerette őt Ady.

Amikor Ady társaságában együtt töltöttünk annyi felejthetetlen jó és szép órát, Viktor még nem írta meg életrajzait, tanulmányköteteit Bachról, Beethovenről és Haydnról. Viszont akkor „kis rokokó valcereket” szerzett, azok patakzottak hegedűjéről, és aki tele volt fojtott szenvedéllyel és fájdalommal, élettel, mint például mi, akik Ady asztalánál ültünk – azokban a nagyon közel húzódó dallamokban saját mélységünket éreztük és éltük át. Papp Viktor egyik „valcerjéhöz” Ady verset is írt:

Fussatok el eskük és imák … / Kopott kocsin siet el velem / az
eldobott, szegény szerelem …
Fut a kocsi, űzve fut velem / Ködbeveszőn fut a Szerelem. /
Csöndesen hull a vér, / Szaladj, kopott szekér …

„A szekér nóta.” Előbb volt dallam, arra került rá a vers.
És Ady fújta az ő halk és fáradt hangján a szöveget. Mi, akik hallgattuk – már csak én élek -, mi tudtuk a varázs titkát. És én még emlékezem is: Ady találkozásunk évfordulóján küldött verséből itt hadd idézzek:

Tavaly a Hűvös-völgyben / Szakadt a hó / S olyan szép volt
/ A jóval nem törődni. / S olyan jó volt, / Mert jó a szép. / Az
Életnek szent Gangeszét / Mese-virágokkal / Fájón benyiladozni …

Papp Viktornak nem volt akkor felesége. Később vette el özvegy Lanternét, aki az akkori János-szanatórium tulajdonosa volt. Ady nemegyszer kapott tőle meghívást – Viktor kérésére – ottlakásra. Úgy tudom, azért vette el később régi barátnőjét Viktor, hogy ezzel – abban a korban – mentesítse őt a fasiszták üldözésétől.

Adyt Papp Viktor a Nyugat 1919. február-márciusi számában hosszan elsiratta. Mélyből fakadt írás. Valahogy az van benne, hogy Ady halála után társtalan emberré lett. Ami igaz. Én az ötvenes évek elején, 1954-ben bekövetkezett haláláig nemegyszer találkoztam vele Budán, az Attila utcára néző „Anna udvar” trafikboltjában. Tragikus öreg legény lett Viktor.

„Még most is úgy érzem, mióta Adyt eltemettük, mintha jobb karom állandóan hiányoznék” – mondta akkor. De így írta már Ady elsiratásában is, tizenkilenc februárjában.

Hűsége Ady iránt haláláig érintetlen maradt.”

(A fenti írás a Népszava 1981. október 10.-i számában is megjelent.)

Ars poeticáját Papp Viktor a „Zenekönyv rádióhallgatók számára – Operaismertetések” c. kiadványában a következőképpen fogalmazta meg:

„Mindig arra törekedtem, hogy magyarul megismertessem és megszerettessem a zeneművészetet.
Ezért írtam és most ezért gyűjtöttem könyvekbe a hosszú időn át felgyűlt, zenét ismertető írásaimat.
Kikerekítettem, kibővítettem, leegyszerűsítettem őket, nehogy bárkit is elriasszanak a tudóskodó szakkifejezések. Pázmány Péter gyönyörű jelmondata világított mindig előttem: «Magyarokért, magyarul!» Én is így akartam.
«Zenekönyv»-eim anyaga valamikor valahol szétszórtan megjelent, vagy a rádióban hangzott el. Talán legjobb hasznát a rádiózók veszik, azok a zenefigyelők és zenekedvelők, akik a rádió révén naponta muzsikával élnek.
Teljesség vagy rendszer nincs a könyvemben. Kritikusi pályám alkalmai szülték itt összegyűjtött írásaimat.
Magyarok! Fogadjátok szívesen törekvésemet.

Budapest, 1940.”
1   Ardelao 2017-07-05 18:42:33

Köszönet illeti a tisztelt Szerkesztőséget azért, hogy engedélyezte a jelen topik megnyitását. Célom az, hogy ebben azokról a magyar vagy magyar származású, komolyzenével foglalkozó vagy abban érintett művészekről essék szó, akik e zenei fórum témajegyzékében ez ideig nem, avagy az egyes témakörökön belül csak elvétve szerepeltek.

Annál is inkább indokoltnak tartom e téma felvetését, mert a minap, amikor a Magyar Zeneművészeti Egyetem Könyvtárában Papp Viktorról, a Zeneakadémia egykori növendékéről és a neves zenekritikusról érdeklődtem, a megkeresett személynek sejtelme sem volt arról, kiről beszélek. A múlt jeles magyar zenetörténeti személyiségeivel kapcsolatos ismeretek felidézése tehát mindenképpen hasznosnak tűnik.

Bátorkodom a későbbiekben áthozni ide azokat a korábbi bejegyzéseimet is, amelyek alapvetően e témához tartoznak. Ide illőnek érzem azokat a beszámolókat is, amelyek egyes külföldi zeneművészek Magyarországon tett látogatásairól, tapasztalatairól szólnak. Örömmel üdvözlök tehát minden magyar vonatkozású zenetörténeti bejegyzést és azoknak a kevéssé ismert magyar komolyzenei műveknek az ismertté tételét, amelyek mind zenetörténeti szempontból, mind az elődök iránti tiszteletből említést érdemelnek.
Hírek
• Az Opera lemondta a Billy Eliot 15 előadását
Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Dohány utcai Zsiagóga

Sümegi Eszter, Bódi Zsófia, Kristófi Ágnes, Széll Cecília - ének
Dunai Tamás, Lisztes László - narrátor
Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar
vez. Hamar Zsolt
MILHAUD: Ani maamin - kantáta
BERNSTEIN: III. ("Kaddish") szimfónia
A mai nap
történt:
1868 • A nürnbergi mesterdalnokok bemutatója (München)
született:
1893 • Alois Hába, zeneszerző († 1973)
1958 • Jennifer Larmore, énekes
elhunyt:
1908 • Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov, zeneszerző (sz. 1844)