vissza a cimoldalra
2019-04-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11346)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (1301)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (24)
Erkel Színház (9939)
Pantheon (2341)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4337)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (163)
Kolonits Klára (1093)
Élő közvetítések (7829)
László Margit (195)
Milyen zenét hallgatsz most? (25018)
Balett-, és Táncművészet (5793)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1640)
Franz Schmidt (3313)
Operett, mint színpadi műfaj (3886)
Thomas Hampson (266)
Charles Gounod (221)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

733   Ardelao • előzmény6 2018-04-13 18:13:20

A magyar zenei élet e topikban helyet kapott némely jelessége – legalább is itt - indokolatlanul kevés beírásban szerepel. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy rájuk nem érdemes több időt pazarolni.  Többnyire inkább arról van szó, hogy ezen, általam „látszólag nem preferált”személyekről az interneten meglehetősen nagyszámú, minden további nélkül letölthető információ áll rendelkezésre. Azok megtalálása tehát nem igényel „bányász tevékenységet”.

Ám az is előfordul, hogy bőven elegendő egyetlen ismertető. Hiszen az, akiről szó esik, még nem igazán elfeledett, csupán az egészen fiatal  korosztálynak lehetnek tudásbeli hiányosságai az adott személyt illetően.

A komolyzenei irodalommal foglalkozók bizonyára jól ismerik Papp Viktor nevét és könyveit. Némely példányuk még ma is elérhető az antikváriumokban, de egyre nehezebb a hozzájuk jutás. Nagy öröm számomra, hogy annak idején majdnem minden művét sikerült begyűjtenem. Röviden, egyszerűen, érthetően ír művésztársairól és a zenéről. Mellőzi a fellengzős kifejezéseket. Minden írásában a lényeget rögzíti, amely alapján a laikusok is kiválóan eligazodnak a zene világában. Papp Viktor azok közé a zenekritikusok közé tartozott, akik maguk is bensőséges kapcsolatot ápoltak a zenével. Éppen ezért nem érezte szükségét annak, hogy cirkalmatos kifejezésekkel ködösítsen, nem akart sohasem „emelkedettebb” lenni annál, mint az, akiről írt. Tudta, hogy a legtöbbet akkor teheti a zenéért és művésztársaiért, ha a legegyszerűbb emberek számára is tisztán, érhetően fogalmaz. A zene iránti érdeklődést csakis így lehet felkelteni, így lehet elérni, hogy a zene létszükségletté váljon.

Születésnapja alkalmából megemlékeztem róla az „Évfordulók, jeles napok, születésnapok” c. topikban. A rend kedvéért ide is áthozom a szóban forgó írást (ld. a következő bejegyzést).

6   Ardelao • előzmény1 2017-07-05 20:07:09

Ha már első bejegyzésemben szóba hoztam Papp Viktor (Szilágysomlyó, 1881. április 13. – Budapest, 1954. május 10., erdélyi magyar zeneíró, zenekritikus, szerkesztő) személyét, álljon itt egy részlet Dénes Zsófia „Ami a százból kimaradt” c. könyvéből:

„Amikor Papp Viktor Adynak hegedült

Réges régen történt, időben olyan távol, mintha túl volna az óceánon. Ezerkilencszáztizenhárom őszén és tizennégy első két hónapjában. Volt úgy, hogy este a baráti vitatkozások, szóbeli áradások után, de januárban, februárban volt úgy is, hogy már a délutáni órákban, éspedig Ady kívánságára, a muzsikaszó beleveszett az estébe.

Ady terített asztal mellett, karosszékben ült, előtte örök feketekávéjával és parádi vízzel higított „kocsisborával”. („Mert a kocsisok csak oda járnak, ahol jó bort csapolnak” – mondta Ady.) Az asztal körül Bölöni „Gyurka”, Bölöniné „Itóka” és jómagam ültünk. Papp Viktor pedig állt szorosan – hegedűjével – Ady karosszéke mellett. Úgy, mint a nagy prímások álltak, amikor az egykori gavallérok és nábobok fülébe húzták a kívánt nótát.

Papp Viktor magas, vékony fiú, csupa izom és ideg, kissé előrehajolt Ady felé, és okos, szürke szemét lezárta. Fiatalon is barázdás arca nem kísérte a zenét, inkább derengésbe merült. Csak néha szólt hegedűje kissé hangosabban, inkább hajszálhúron fújta Ady felé a parancsolt muzsikát. Kellett Adynak ez a mámor. Belemerült és itta. Azok voltak a mi nagy zenebomlásaink. Akkoriban Adynak másféle zene sohasem kellett. Papp Viktor hegedűszava előtt ennyire csak Reinitz Béla zongorajátéka és talán Czigány Dezső brácsamuzsikája kellett neki. Italozás közben és italozás után, amikor a szó már elapadt, Reinitz leült a zongorához. Valamiért egyszer összekapott Reinitzcel. (Egy műkedvelő hangverseny Ady-dalokkal közéjük állt. Én utólag és mindig Reinitznek adtam abban az incidensben igazat, de „a gőgös Ady” egy szóval sem hívta őt vissza.) Hanem nemegyszer mondta nekem mély megbecsüléssel: „Reinitz a verseim leglelkét muzsikálta.” Szeretete iránta mindvégig megmaradt. Reinitzé is Ady iránt.

Hanem „a mi korunkban” már csak Papp Viktor hegedűje kellett neki, a cigányos, Dankó Pistás esték messze elmaradtak tőle. De a magára találás óráiban mindig kellett a zene Adynak. Nélkülözhetetlen volt ilyenkor a „hajszálhúr”: a Viktoré. Az ő hegedűjátéka mindnyájunkat megvesztegetett.

Viktor négy évvel volt fiatalabb, mint Ady. Szilágysomlyón született, de Zilahon volt gyerek és diák. Ő is az ősi iskolában tanult. Anyja zenetanár volt Zilahon, és fiát elsőként ő tanította zenére, úgy mint Voit Paula a fiát, Bartók Bélát – amivel éppen csak jelezni akarom, hogy Viktor muzikális tehetségét is anyja indította útnak. Papp Viktor jogot végzett Pesten, majd a Földművelésügyi Minisztériumban lett tisztviselő, de zenetanulmányait folytatta tovább. Pódiumon nem hegedült soha, de hírlapokba, folyóiratokba zenekritikákat írt, és rovatot is kapott. Hanem megmaradt bohémnek, mint Murger bohémjei. Ezért illett Adyhoz, és ezért is szerette őt Ady.

Amikor Ady társaságában együtt töltöttünk annyi felejthetetlen jó és szép órát, Viktor még nem írta meg életrajzait, tanulmányköteteit Bachról, Beethovenről és Haydnról. Viszont akkor „kis rokokó valcereket” szerzett, azok patakzottak hegedűjéről, és aki tele volt fojtott szenvedéllyel és fájdalommal, élettel, mint például mi, akik Ady asztalánál ültünk – azokban a nagyon közel húzódó dallamokban saját mélységünket éreztük és éltük át. Papp Viktor egyik „valcerjéhöz” Ady verset is írt:

Fussatok el eskük és imák … / Kopott kocsin siet el velem / az
eldobott, szegény szerelem …
Fut a kocsi, űzve fut velem / Ködbeveszőn fut a Szerelem. /
Csöndesen hull a vér, / Szaladj, kopott szekér …

„A szekér nóta.” Előbb volt dallam, arra került rá a vers.
És Ady fújta az ő halk és fáradt hangján a szöveget. Mi, akik hallgattuk – már csak én élek -, mi tudtuk a varázs titkát. És én még emlékezem is: Ady találkozásunk évfordulóján küldött verséből itt hadd idézzek:

Tavaly a Hűvös-völgyben / Szakadt a hó / S olyan szép volt
/ A jóval nem törődni. / S olyan jó volt, / Mert jó a szép. / Az
Életnek szent Gangeszét / Mese-virágokkal / Fájón benyiladozni …

Papp Viktornak nem volt akkor felesége. Később vette el özvegy Lanternét, aki az akkori János-szanatórium tulajdonosa volt. Ady nemegyszer kapott tőle meghívást – Viktor kérésére – ottlakásra. Úgy tudom, azért vette el később régi barátnőjét Viktor, hogy ezzel – abban a korban – mentesítse őt a fasiszták üldözésétől.

Adyt Papp Viktor a Nyugat 1919. február-márciusi számában hosszan elsiratta. Mélyből fakadt írás. Valahogy az van benne, hogy Ady halála után társtalan emberré lett. Ami igaz. Én az ötvenes évek elején, 1954-ben bekövetkezett haláláig nemegyszer találkoztam vele Budán, az Attila utcára néző „Anna udvar” trafikboltjában. Tragikus öreg legény lett Viktor.

„Még most is úgy érzem, mióta Adyt eltemettük, mintha jobb karom állandóan hiányoznék” – mondta akkor. De így írta már Ady elsiratásában is, tizenkilenc februárjában.

Hűsége Ady iránt haláláig érintetlen maradt.”

(A fenti írás a Népszava 1981. október 10.-i számában is megjelent.)

Ars poeticáját Papp Viktor a „Zenekönyv rádióhallgatók számára – Operaismertetések” c. kiadványában a következőképpen fogalmazta meg:

„Mindig arra törekedtem, hogy magyarul megismertessem és megszerettessem a zeneművészetet.
Ezért írtam és most ezért gyűjtöttem könyvekbe a hosszú időn át felgyűlt, zenét ismertető írásaimat.
Kikerekítettem, kibővítettem, leegyszerűsítettem őket, nehogy bárkit is elriasszanak a tudóskodó szakkifejezések. Pázmány Péter gyönyörű jelmondata világított mindig előttem: «Magyarokért, magyarul!» Én is így akartam.
«Zenekönyv»-eim anyaga valamikor valahol szétszórtan megjelent, vagy a rádióban hangzott el. Talán legjobb hasznát a rádiózók veszik, azok a zenefigyelők és zenekedvelők, akik a rádió révén naponta muzsikával élnek.
Teljesség vagy rendszer nincs a könyvemben. Kritikusi pályám alkalmai szülték itt összegyűjtött írásaimat.
Magyarok! Fogadjátok szívesen törekvésemet.

Budapest, 1940.”
1   Ardelao 2017-07-05 18:42:33

Köszönet illeti a tisztelt Szerkesztőséget azért, hogy engedélyezte a jelen topik megnyitását. Célom az, hogy ebben azokról a magyar vagy magyar származású, komolyzenével foglalkozó vagy abban érintett művészekről essék szó, akik e zenei fórum témajegyzékében ez ideig nem, avagy az egyes témakörökön belül csak elvétve szerepeltek.

Annál is inkább indokoltnak tartom e téma felvetését, mert a minap, amikor a Magyar Zeneművészeti Egyetem Könyvtárában Papp Viktorról, a Zeneakadémia egykori növendékéről és a neves zenekritikusról érdeklődtem, a megkeresett személynek sejtelme sem volt arról, kiről beszélek. A múlt jeles magyar zenetörténeti személyiségeivel kapcsolatos ismeretek felidézése tehát mindenképpen hasznosnak tűnik.

Bátorkodom a későbbiekben áthozni ide azokat a korábbi bejegyzéseimet is, amelyek alapvetően e témához tartoznak. Ide illőnek érzem azokat a beszámolókat is, amelyek egyes külföldi zeneművészek Magyarországon tett látogatásairól, tapasztalatairól szólnak. Örömmel üdvözlök tehát minden magyar vonatkozású zenetörténeti bejegyzést és azoknak a kevéssé ismert magyar komolyzenei műveknek az ismertté tételét, amelyek mind zenetörténeti szempontból, mind az elődök iránti tiszteletből említést érdemelnek.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Varga Zsuzsanna (oboa, oboa d'amour), Ruskó Rózsa (fuvola), Farkas András (tenor), Riho Noma, Tóth-Vajna Zsombor (csembaló)
"Hangulat Extra"
J.S. BACH: G-dúr triószonáta, BWV 1039
J.S. BACH: Wie schön leuchtet der Morgenstern, BWV 1 - Ária, No. 5 (Unser Mund und Ton der Saiten)
HÄNDEL: g-moll triószonáta, HWV 393
J.S. BACH: F-dúr prelúdium és partita, BWV 833
J.S. BACH: a-moll minor partita - részletek
J.S. BACH: Liebster Gott, wenn werd ich sterben?, BWV 8 - Ária, No. 2 (Was willst du dich, mein Geist, entsetzen)

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Liszt Ferenc és a Schumann-házaspár"
SCHUMANN: Mirtuszok, op. 25 – 1. Widmung (Ajánlás)
SCHUMANN: Liederkreis, op. 39 – 12. Frühlingsnacht (Tavaszi éj)
SCHUMANN: Asszonyszerelem, asszonysors, op. 42 – 2. Er, der Herrlichste von allen (Ő, a legtökéletesebb)
Fenyvesi Gabriella (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
SCHUMANN-LISZT: Liebeslied (Widmung)
Kocsis Bálint (zongora)
Clara SCHUMANN: Dalok Jucundéból, op. 23
Topolánszky Laura (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
SCHUMANN: C-dúr fantázia, op. 17
Demény Balázs (zongora)
Bevezetőt mond: Eckhardt Mária

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Konzis koncertek - Versenygyőztesek"
VIVALDI: C-dúr mandolinverseny, RV 425
Oláh Vilmos (gitár)
Közreműködik: Bogdányi Roland (gitár)
MOZART: 3. (G-dúr) hegedűverseny, K. 216 – 3. Rondeau. Allegro
Kóbor Éva (hegedű)
BOTTESINI: 2. (h-moll) nagybőgőverseny – 2. Andante, 3. Allegro
Puporka Jenő (bőgő)
MOZART: „Là ci darem la mano” – Don Giovanni és Zerlina kettőse a Don Giovanni 1. felvonásából
Halász Gergely, Dolhai Luca (ének)
CSAJKOVSZKIJ: Pezzo capriccioso, op. 62
Donáczi Cseperke (cselló)
Jazz-standardek feldolgozásai és jazz-improvizációk
A Jazz Tanszak növendékei
Nagy Emma Zenekar: Nagy Emma (ének), Kapolcsi-Szabó Levente (zongora), Kuti Laura (basszusgitár), Virág Benedek (gitár), Majsai Roland (dob)
Thorpe Gáspár Quartett: Thorpe Gáspár (gitár), Csikós Áron (dob), Nikola Bugarcic (basszusgitár), Kun Bálint (percussion)
Közreműködik a Bartók konzi szimfonikus zenekara
Vezényel: Dubóczky Gergely

19:00 : Budapest
Duna Palota

Almira Emiri (zongora), Vámosi-Nagy Zsuzsa (fuvola)
BARTÓK - PAUL ARMA: Magyar paraszt dalok fuvolára és zongorára
KODÁLY: Meditáció
ZOMBOLA PÉTER: Változó változatlan
SCHUBERT-LISZT: Szerenád
DOHNÁNYI: Ária fuvolára és zongorára
LISZT: E-dúr Legenda
BORISZ PIGOVAT: Lule Bor (Hóvirág) - albán népdal
PAOLO MARZOCCHI: Moj e vogel si floriri (Te kis aranyos) - albán népdal
FARKAS FERENC: Bihari román táncok fuvolára és zongorára

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rőser Orsolya, Németh Judit, Balczó Péter, Kálmándy Mihály (ének)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: Vásáry Tamás
BEETHOVEN: Fidelio – nyitány, op. 72
BEETHOVEN: 3. Leonóra – nyitány, op. 72b
BEETHOVEN: 9. (d-moll) szimfónia, op. 125

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sümegi Eszter, Ulbrich Andrea, Brickner Szabolcs, Cser Krisztián
Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Nemzeti Énekkar
Karigazgató: Somos Csaba
Vezényel: Kobajasi Kenicsiró
VERDI: Requiem
19:00 : Salgótarján
Zenthe Ferenc Színház

Operát az Operából! – Belföldi turné
'Puccini Itáliája' operagála
Koncertszerű előadás

19:00 : Pécs
Kodály Központ

A PTE Zsolnay Vilmos Fúvószenekar hangversenye

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Miklósa Erika
Savaria Szimfonikus Zenekar
BACH: III. Brandenburgi verseny, G-dúr, BWV 1048
BOCCHERINI: D-dúr divertimento – Éjjeli őrjárat Madridban
GRIEG: Holberg-szvit op. 40
HÄNDEL: Szerelmi mámor „Il delirio amoroso” HWV 99
A mai nap
történt:
1932 • A Székely fonó bemutatója (Budapest)
született:
1875 • Huszka Jenő, zeneszerző († 1960)
1967 • Lukács Gyöngyi, operaénekesnő