vissza a cimoldalra
2018-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61159)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20149)
Kiss B. Atilla (185)
Operett, mint színpadi műfaj (3727)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2934)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1120)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4357)
Lisztről emelkedetten (921)
Élő közvetítések (7459)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

733   Ardelao • előzmény6 2018-04-13 18:13:20

A magyar zenei élet e topikban helyet kapott némely jelessége – legalább is itt - indokolatlanul kevés beírásban szerepel. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy rájuk nem érdemes több időt pazarolni.  Többnyire inkább arról van szó, hogy ezen, általam „látszólag nem preferált”személyekről az interneten meglehetősen nagyszámú, minden további nélkül letölthető információ áll rendelkezésre. Azok megtalálása tehát nem igényel „bányász tevékenységet”.

Ám az is előfordul, hogy bőven elegendő egyetlen ismertető. Hiszen az, akiről szó esik, még nem igazán elfeledett, csupán az egészen fiatal  korosztálynak lehetnek tudásbeli hiányosságai az adott személyt illetően.

A komolyzenei irodalommal foglalkozók bizonyára jól ismerik Papp Viktor nevét és könyveit. Némely példányuk még ma is elérhető az antikváriumokban, de egyre nehezebb a hozzájuk jutás. Nagy öröm számomra, hogy annak idején majdnem minden művét sikerült begyűjtenem. Röviden, egyszerűen, érthetően ír művésztársairól és a zenéről. Mellőzi a fellengzős kifejezéseket. Minden írásában a lényeget rögzíti, amely alapján a laikusok is kiválóan eligazodnak a zene világában. Papp Viktor azok közé a zenekritikusok közé tartozott, akik maguk is bensőséges kapcsolatot ápoltak a zenével. Éppen ezért nem érezte szükségét annak, hogy cirkalmatos kifejezésekkel ködösítsen, nem akart sohasem „emelkedettebb” lenni annál, mint az, akiről írt. Tudta, hogy a legtöbbet akkor teheti a zenéért és művésztársaiért, ha a legegyszerűbb emberek számára is tisztán, érhetően fogalmaz. A zene iránti érdeklődést csakis így lehet felkelteni, így lehet elérni, hogy a zene létszükségletté váljon.

Születésnapja alkalmából megemlékeztem róla az „Évfordulók, jeles napok, születésnapok” c. topikban. A rend kedvéért ide is áthozom a szóban forgó írást (ld. a következő bejegyzést).

6   Ardelao • előzmény1 2017-07-05 20:07:09

Ha már első bejegyzésemben szóba hoztam Papp Viktor (Szilágysomlyó, 1881. április 13. – Budapest, 1954. május 10., erdélyi magyar zeneíró, zenekritikus, szerkesztő) személyét, álljon itt egy részlet Dénes Zsófia „Ami a százból kimaradt” c. könyvéből:

„Amikor Papp Viktor Adynak hegedült

Réges régen történt, időben olyan távol, mintha túl volna az óceánon. Ezerkilencszáztizenhárom őszén és tizennégy első két hónapjában. Volt úgy, hogy este a baráti vitatkozások, szóbeli áradások után, de januárban, februárban volt úgy is, hogy már a délutáni órákban, éspedig Ady kívánságára, a muzsikaszó beleveszett az estébe.

Ady terített asztal mellett, karosszékben ült, előtte örök feketekávéjával és parádi vízzel higított „kocsisborával”. („Mert a kocsisok csak oda járnak, ahol jó bort csapolnak” – mondta Ady.) Az asztal körül Bölöni „Gyurka”, Bölöniné „Itóka” és jómagam ültünk. Papp Viktor pedig állt szorosan – hegedűjével – Ady karosszéke mellett. Úgy, mint a nagy prímások álltak, amikor az egykori gavallérok és nábobok fülébe húzták a kívánt nótát.

Papp Viktor magas, vékony fiú, csupa izom és ideg, kissé előrehajolt Ady felé, és okos, szürke szemét lezárta. Fiatalon is barázdás arca nem kísérte a zenét, inkább derengésbe merült. Csak néha szólt hegedűje kissé hangosabban, inkább hajszálhúron fújta Ady felé a parancsolt muzsikát. Kellett Adynak ez a mámor. Belemerült és itta. Azok voltak a mi nagy zenebomlásaink. Akkoriban Adynak másféle zene sohasem kellett. Papp Viktor hegedűszava előtt ennyire csak Reinitz Béla zongorajátéka és talán Czigány Dezső brácsamuzsikája kellett neki. Italozás közben és italozás után, amikor a szó már elapadt, Reinitz leült a zongorához. Valamiért egyszer összekapott Reinitzcel. (Egy műkedvelő hangverseny Ady-dalokkal közéjük állt. Én utólag és mindig Reinitznek adtam abban az incidensben igazat, de „a gőgös Ady” egy szóval sem hívta őt vissza.) Hanem nemegyszer mondta nekem mély megbecsüléssel: „Reinitz a verseim leglelkét muzsikálta.” Szeretete iránta mindvégig megmaradt. Reinitzé is Ady iránt.

Hanem „a mi korunkban” már csak Papp Viktor hegedűje kellett neki, a cigányos, Dankó Pistás esték messze elmaradtak tőle. De a magára találás óráiban mindig kellett a zene Adynak. Nélkülözhetetlen volt ilyenkor a „hajszálhúr”: a Viktoré. Az ő hegedűjátéka mindnyájunkat megvesztegetett.

Viktor négy évvel volt fiatalabb, mint Ady. Szilágysomlyón született, de Zilahon volt gyerek és diák. Ő is az ősi iskolában tanult. Anyja zenetanár volt Zilahon, és fiát elsőként ő tanította zenére, úgy mint Voit Paula a fiát, Bartók Bélát – amivel éppen csak jelezni akarom, hogy Viktor muzikális tehetségét is anyja indította útnak. Papp Viktor jogot végzett Pesten, majd a Földművelésügyi Minisztériumban lett tisztviselő, de zenetanulmányait folytatta tovább. Pódiumon nem hegedült soha, de hírlapokba, folyóiratokba zenekritikákat írt, és rovatot is kapott. Hanem megmaradt bohémnek, mint Murger bohémjei. Ezért illett Adyhoz, és ezért is szerette őt Ady.

Amikor Ady társaságában együtt töltöttünk annyi felejthetetlen jó és szép órát, Viktor még nem írta meg életrajzait, tanulmányköteteit Bachról, Beethovenről és Haydnról. Viszont akkor „kis rokokó valcereket” szerzett, azok patakzottak hegedűjéről, és aki tele volt fojtott szenvedéllyel és fájdalommal, élettel, mint például mi, akik Ady asztalánál ültünk – azokban a nagyon közel húzódó dallamokban saját mélységünket éreztük és éltük át. Papp Viktor egyik „valcerjéhöz” Ady verset is írt:

Fussatok el eskük és imák … / Kopott kocsin siet el velem / az
eldobott, szegény szerelem …
Fut a kocsi, űzve fut velem / Ködbeveszőn fut a Szerelem. /
Csöndesen hull a vér, / Szaladj, kopott szekér …

„A szekér nóta.” Előbb volt dallam, arra került rá a vers.
És Ady fújta az ő halk és fáradt hangján a szöveget. Mi, akik hallgattuk – már csak én élek -, mi tudtuk a varázs titkát. És én még emlékezem is: Ady találkozásunk évfordulóján küldött verséből itt hadd idézzek:

Tavaly a Hűvös-völgyben / Szakadt a hó / S olyan szép volt
/ A jóval nem törődni. / S olyan jó volt, / Mert jó a szép. / Az
Életnek szent Gangeszét / Mese-virágokkal / Fájón benyiladozni …

Papp Viktornak nem volt akkor felesége. Később vette el özvegy Lanternét, aki az akkori János-szanatórium tulajdonosa volt. Ady nemegyszer kapott tőle meghívást – Viktor kérésére – ottlakásra. Úgy tudom, azért vette el később régi barátnőjét Viktor, hogy ezzel – abban a korban – mentesítse őt a fasiszták üldözésétől.

Adyt Papp Viktor a Nyugat 1919. február-márciusi számában hosszan elsiratta. Mélyből fakadt írás. Valahogy az van benne, hogy Ady halála után társtalan emberré lett. Ami igaz. Én az ötvenes évek elején, 1954-ben bekövetkezett haláláig nemegyszer találkoztam vele Budán, az Attila utcára néző „Anna udvar” trafikboltjában. Tragikus öreg legény lett Viktor.

„Még most is úgy érzem, mióta Adyt eltemettük, mintha jobb karom állandóan hiányoznék” – mondta akkor. De így írta már Ady elsiratásában is, tizenkilenc februárjában.

Hűsége Ady iránt haláláig érintetlen maradt.”

(A fenti írás a Népszava 1981. október 10.-i számában is megjelent.)

Ars poeticáját Papp Viktor a „Zenekönyv rádióhallgatók számára – Operaismertetések” c. kiadványában a következőképpen fogalmazta meg:

„Mindig arra törekedtem, hogy magyarul megismertessem és megszerettessem a zeneművészetet.
Ezért írtam és most ezért gyűjtöttem könyvekbe a hosszú időn át felgyűlt, zenét ismertető írásaimat.
Kikerekítettem, kibővítettem, leegyszerűsítettem őket, nehogy bárkit is elriasszanak a tudóskodó szakkifejezések. Pázmány Péter gyönyörű jelmondata világított mindig előttem: «Magyarokért, magyarul!» Én is így akartam.
«Zenekönyv»-eim anyaga valamikor valahol szétszórtan megjelent, vagy a rádióban hangzott el. Talán legjobb hasznát a rádiózók veszik, azok a zenefigyelők és zenekedvelők, akik a rádió révén naponta muzsikával élnek.
Teljesség vagy rendszer nincs a könyvemben. Kritikusi pályám alkalmai szülték itt összegyűjtött írásaimat.
Magyarok! Fogadjátok szívesen törekvésemet.

Budapest, 1940.”
1   Ardelao 2017-07-05 18:42:33

Köszönet illeti a tisztelt Szerkesztőséget azért, hogy engedélyezte a jelen topik megnyitását. Célom az, hogy ebben azokról a magyar vagy magyar származású, komolyzenével foglalkozó vagy abban érintett művészekről essék szó, akik e zenei fórum témajegyzékében ez ideig nem, avagy az egyes témakörökön belül csak elvétve szerepeltek.

Annál is inkább indokoltnak tartom e téma felvetését, mert a minap, amikor a Magyar Zeneművészeti Egyetem Könyvtárában Papp Viktorról, a Zeneakadémia egykori növendékéről és a neves zenekritikusról érdeklődtem, a megkeresett személynek sejtelme sem volt arról, kiről beszélek. A múlt jeles magyar zenetörténeti személyiségeivel kapcsolatos ismeretek felidézése tehát mindenképpen hasznosnak tűnik.

Bátorkodom a későbbiekben áthozni ide azokat a korábbi bejegyzéseimet is, amelyek alapvetően e témához tartoznak. Ide illőnek érzem azokat a beszámolókat is, amelyek egyes külföldi zeneművészek Magyarországon tett látogatásairól, tapasztalatairól szólnak. Örömmel üdvözlök tehát minden magyar vonatkozású zenetörténeti bejegyzést és azoknak a kevéssé ismert magyar komolyzenei műveknek az ismertté tételét, amelyek mind zenetörténeti szempontból, mind az elődök iránti tiszteletből említést érdemelnek.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kiss Péter (zongora)
Liszt születésnap - matinékoncert
LISZT: Három koncertetűd
LISZT: Két legenda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 6. Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
LISZT: 2. (h-moll) ballada

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Bokor Jutta (ének), Király Csaba (zongora)
Liszt születésnap - délutáni koncert
LISZT: Liebesträume (Szerelmi álmok) – 1. Hohe Liebe; 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: Freudvoll und leidvoll
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Du bist wie eine Blume
LISZT: Im Rhein, im schönen Strome
LISZT: Négy elfelejtett keringő
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Consolations

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Gaál Eszter, Miklós Annamária (hegedű), Vitályos Bence (brácsa), Pelle Fanni, Petruska Emma (gordonka)
Juhász Eszter (zongora)
Hangulatkoncert
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes, Op.18, No. 3
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, Op.102

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Tatai Nóra (szoprán),
Lesták Bedő Eszter, Mózes Anikó, Szefcsik Zsolt (barokk hegedű), Polónyi István (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba), Kertész György (barokk cselló), Sipos Csaba (barokk bőgő), Kőházi Edit, Nagy Csaba (barokk oboa), Győri István (barokk gitár, lant),
Dinyés Soma, Szokos Augusztin (csembaló)
Homolya Dávid (orgona)
Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto a quattro da chiesa, Op. 2, No. 5
NICOLA PORPORA: „Alto giove” (ária a Polifemo című operából)
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, HWV 292
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto à più istrumenti, Op. 6, No. 5
JEAN-PHILIPPE RAMEAU: Pièces de clavecin en concerts, No. 5
JOSEPH BODIN DE BOISMORTIER: g-moll szonáta, Op. 10, No. 3
GEORG PHILIPP TELEMANN: e-moll ("Párizsi") kvartett, TWV 43:e4

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
SAINT-SAËNS: Sámson és Delila

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Liszt születésnap - esti koncert
LISZT: 3. Mefisztó-keringő
LISZT: Impromptu
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Schlaflos! Frage und Antwort
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Resignazione
LISZT: Két Csárdás – 1. Csárdás, 2. Csárdás obstinée
LISZT: Romance oubliée
LISZT: 4. elfelejtett keringő
LISZT: Trübe Wolken – Nuages gris
LISZT: Öt zongoradarab – 5. Sospiri!
LISZT: Hangnem nélküli bagatell
LISZT: Carrousel de Madame P-N
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 5. Sunt lacrymae rerum, en mode hongrois
LISZT: Wiegenlied (Chant du berceau)
LISZT: Unstern! Sinistre, disastro
LISZT: En rêve (Nocturne)
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 7. Sursum corda

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráth Emőke (szoprán), Eva Zaïcik (mezzo), Maximilian Schmitt (tenor), Florian Boesch (basszus)
Collegium Vocale Gent
Orchestre des Champs-Elysées
Vezényel: Philippe Herreweghe
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)
MOZART: Requiem, K. 626

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sebestyén Márta (ének)
Jazzical Trio
CAFe 2018
17:00 : Martonvásár
Beethoven Múzeum

Az Operaház rézfúvós kvintettje
Bach, Telemann, Händel, Gershwin, Grieg művei

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kocsis Krisztián (zongora)
AUBER-LISZT: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici S. 386 - 9'
LISZT: Vallée d’Obermann S. 160 13'
BELLINI-LISZT: Reminiscènes de Norma de Bellini S. 394 - 15’
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)