vissza a cimoldalra
2018-05-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60798)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (842)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2521)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (711)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1406)
Franz Schmidt (3126)
Udvardy Tibor (185)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4273)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2730)
Momus-játék (5486)
Miller Lajos (60)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (324)
Erkel Színház (9286)
Pantheon (2217)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6606)
Kimernya? (2703)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

733   Ardelao • előzmény6 2018-04-13 18:13:20

A magyar zenei élet e topikban helyet kapott némely jelessége – legalább is itt - indokolatlanul kevés beírásban szerepel. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy rájuk nem érdemes több időt pazarolni.  Többnyire inkább arról van szó, hogy ezen, általam „látszólag nem preferált”személyekről az interneten meglehetősen nagyszámú, minden további nélkül letölthető információ áll rendelkezésre. Azok megtalálása tehát nem igényel „bányász tevékenységet”.

Ám az is előfordul, hogy bőven elegendő egyetlen ismertető. Hiszen az, akiről szó esik, még nem igazán elfeledett, csupán az egészen fiatal  korosztálynak lehetnek tudásbeli hiányosságai az adott személyt illetően.

A komolyzenei irodalommal foglalkozók bizonyára jól ismerik Papp Viktor nevét és könyveit. Némely példányuk még ma is elérhető az antikváriumokban, de egyre nehezebb a hozzájuk jutás. Nagy öröm számomra, hogy annak idején majdnem minden művét sikerült begyűjtenem. Röviden, egyszerűen, érthetően ír művésztársairól és a zenéről. Mellőzi a fellengzős kifejezéseket. Minden írásában a lényeget rögzíti, amely alapján a laikusok is kiválóan eligazodnak a zene világában. Papp Viktor azok közé a zenekritikusok közé tartozott, akik maguk is bensőséges kapcsolatot ápoltak a zenével. Éppen ezért nem érezte szükségét annak, hogy cirkalmatos kifejezésekkel ködösítsen, nem akart sohasem „emelkedettebb” lenni annál, mint az, akiről írt. Tudta, hogy a legtöbbet akkor teheti a zenéért és művésztársaiért, ha a legegyszerűbb emberek számára is tisztán, érhetően fogalmaz. A zene iránti érdeklődést csakis így lehet felkelteni, így lehet elérni, hogy a zene létszükségletté váljon.

Születésnapja alkalmából megemlékeztem róla az „Évfordulók, jeles napok, születésnapok” c. topikban. A rend kedvéért ide is áthozom a szóban forgó írást (ld. a következő bejegyzést).

6   Ardelao • előzmény1 2017-07-05 20:07:09

Ha már első bejegyzésemben szóba hoztam Papp Viktor (Szilágysomlyó, 1881. április 13. – Budapest, 1954. május 10., erdélyi magyar zeneíró, zenekritikus, szerkesztő) személyét, álljon itt egy részlet Dénes Zsófia „Ami a százból kimaradt” c. könyvéből:

„Amikor Papp Viktor Adynak hegedült

Réges régen történt, időben olyan távol, mintha túl volna az óceánon. Ezerkilencszáztizenhárom őszén és tizennégy első két hónapjában. Volt úgy, hogy este a baráti vitatkozások, szóbeli áradások után, de januárban, februárban volt úgy is, hogy már a délutáni órákban, éspedig Ady kívánságára, a muzsikaszó beleveszett az estébe.

Ady terített asztal mellett, karosszékben ült, előtte örök feketekávéjával és parádi vízzel higított „kocsisborával”. („Mert a kocsisok csak oda járnak, ahol jó bort csapolnak” – mondta Ady.) Az asztal körül Bölöni „Gyurka”, Bölöniné „Itóka” és jómagam ültünk. Papp Viktor pedig állt szorosan – hegedűjével – Ady karosszéke mellett. Úgy, mint a nagy prímások álltak, amikor az egykori gavallérok és nábobok fülébe húzták a kívánt nótát.

Papp Viktor magas, vékony fiú, csupa izom és ideg, kissé előrehajolt Ady felé, és okos, szürke szemét lezárta. Fiatalon is barázdás arca nem kísérte a zenét, inkább derengésbe merült. Csak néha szólt hegedűje kissé hangosabban, inkább hajszálhúron fújta Ady felé a parancsolt muzsikát. Kellett Adynak ez a mámor. Belemerült és itta. Azok voltak a mi nagy zenebomlásaink. Akkoriban Adynak másféle zene sohasem kellett. Papp Viktor hegedűszava előtt ennyire csak Reinitz Béla zongorajátéka és talán Czigány Dezső brácsamuzsikája kellett neki. Italozás közben és italozás után, amikor a szó már elapadt, Reinitz leült a zongorához. Valamiért egyszer összekapott Reinitzcel. (Egy műkedvelő hangverseny Ady-dalokkal közéjük állt. Én utólag és mindig Reinitznek adtam abban az incidensben igazat, de „a gőgös Ady” egy szóval sem hívta őt vissza.) Hanem nemegyszer mondta nekem mély megbecsüléssel: „Reinitz a verseim leglelkét muzsikálta.” Szeretete iránta mindvégig megmaradt. Reinitzé is Ady iránt.

Hanem „a mi korunkban” már csak Papp Viktor hegedűje kellett neki, a cigányos, Dankó Pistás esték messze elmaradtak tőle. De a magára találás óráiban mindig kellett a zene Adynak. Nélkülözhetetlen volt ilyenkor a „hajszálhúr”: a Viktoré. Az ő hegedűjátéka mindnyájunkat megvesztegetett.

Viktor négy évvel volt fiatalabb, mint Ady. Szilágysomlyón született, de Zilahon volt gyerek és diák. Ő is az ősi iskolában tanult. Anyja zenetanár volt Zilahon, és fiát elsőként ő tanította zenére, úgy mint Voit Paula a fiát, Bartók Bélát – amivel éppen csak jelezni akarom, hogy Viktor muzikális tehetségét is anyja indította útnak. Papp Viktor jogot végzett Pesten, majd a Földművelésügyi Minisztériumban lett tisztviselő, de zenetanulmányait folytatta tovább. Pódiumon nem hegedült soha, de hírlapokba, folyóiratokba zenekritikákat írt, és rovatot is kapott. Hanem megmaradt bohémnek, mint Murger bohémjei. Ezért illett Adyhoz, és ezért is szerette őt Ady.

Amikor Ady társaságában együtt töltöttünk annyi felejthetetlen jó és szép órát, Viktor még nem írta meg életrajzait, tanulmányköteteit Bachról, Beethovenről és Haydnról. Viszont akkor „kis rokokó valcereket” szerzett, azok patakzottak hegedűjéről, és aki tele volt fojtott szenvedéllyel és fájdalommal, élettel, mint például mi, akik Ady asztalánál ültünk – azokban a nagyon közel húzódó dallamokban saját mélységünket éreztük és éltük át. Papp Viktor egyik „valcerjéhöz” Ady verset is írt:

Fussatok el eskük és imák … / Kopott kocsin siet el velem / az
eldobott, szegény szerelem …
Fut a kocsi, űzve fut velem / Ködbeveszőn fut a Szerelem. /
Csöndesen hull a vér, / Szaladj, kopott szekér …

„A szekér nóta.” Előbb volt dallam, arra került rá a vers.
És Ady fújta az ő halk és fáradt hangján a szöveget. Mi, akik hallgattuk – már csak én élek -, mi tudtuk a varázs titkát. És én még emlékezem is: Ady találkozásunk évfordulóján küldött verséből itt hadd idézzek:

Tavaly a Hűvös-völgyben / Szakadt a hó / S olyan szép volt
/ A jóval nem törődni. / S olyan jó volt, / Mert jó a szép. / Az
Életnek szent Gangeszét / Mese-virágokkal / Fájón benyiladozni …

Papp Viktornak nem volt akkor felesége. Később vette el özvegy Lanternét, aki az akkori János-szanatórium tulajdonosa volt. Ady nemegyszer kapott tőle meghívást – Viktor kérésére – ottlakásra. Úgy tudom, azért vette el később régi barátnőjét Viktor, hogy ezzel – abban a korban – mentesítse őt a fasiszták üldözésétől.

Adyt Papp Viktor a Nyugat 1919. február-márciusi számában hosszan elsiratta. Mélyből fakadt írás. Valahogy az van benne, hogy Ady halála után társtalan emberré lett. Ami igaz. Én az ötvenes évek elején, 1954-ben bekövetkezett haláláig nemegyszer találkoztam vele Budán, az Attila utcára néző „Anna udvar” trafikboltjában. Tragikus öreg legény lett Viktor.

„Még most is úgy érzem, mióta Adyt eltemettük, mintha jobb karom állandóan hiányoznék” – mondta akkor. De így írta már Ady elsiratásában is, tizenkilenc februárjában.

Hűsége Ady iránt haláláig érintetlen maradt.”

(A fenti írás a Népszava 1981. október 10.-i számában is megjelent.)

Ars poeticáját Papp Viktor a „Zenekönyv rádióhallgatók számára – Operaismertetések” c. kiadványában a következőképpen fogalmazta meg:

„Mindig arra törekedtem, hogy magyarul megismertessem és megszerettessem a zeneművészetet.
Ezért írtam és most ezért gyűjtöttem könyvekbe a hosszú időn át felgyűlt, zenét ismertető írásaimat.
Kikerekítettem, kibővítettem, leegyszerűsítettem őket, nehogy bárkit is elriasszanak a tudóskodó szakkifejezések. Pázmány Péter gyönyörű jelmondata világított mindig előttem: «Magyarokért, magyarul!» Én is így akartam.
«Zenekönyv»-eim anyaga valamikor valahol szétszórtan megjelent, vagy a rádióban hangzott el. Talán legjobb hasznát a rádiózók veszik, azok a zenefigyelők és zenekedvelők, akik a rádió révén naponta muzsikával élnek.
Teljesség vagy rendszer nincs a könyvemben. Kritikusi pályám alkalmai szülték itt összegyűjtött írásaimat.
Magyarok! Fogadjátok szívesen törekvésemet.

Budapest, 1940.”
1   Ardelao 2017-07-05 18:42:33

Köszönet illeti a tisztelt Szerkesztőséget azért, hogy engedélyezte a jelen topik megnyitását. Célom az, hogy ebben azokról a magyar vagy magyar származású, komolyzenével foglalkozó vagy abban érintett művészekről essék szó, akik e zenei fórum témajegyzékében ez ideig nem, avagy az egyes témakörökön belül csak elvétve szerepeltek.

Annál is inkább indokoltnak tartom e téma felvetését, mert a minap, amikor a Magyar Zeneművészeti Egyetem Könyvtárában Papp Viktorról, a Zeneakadémia egykori növendékéről és a neves zenekritikusról érdeklődtem, a megkeresett személynek sejtelme sem volt arról, kiről beszélek. A múlt jeles magyar zenetörténeti személyiségeivel kapcsolatos ismeretek felidézése tehát mindenképpen hasznosnak tűnik.

Bátorkodom a későbbiekben áthozni ide azokat a korábbi bejegyzéseimet is, amelyek alapvetően e témához tartoznak. Ide illőnek érzem azokat a beszámolókat is, amelyek egyes külföldi zeneművészek Magyarországon tett látogatásairól, tapasztalatairól szólnak. Örömmel üdvözlök tehát minden magyar vonatkozású zenetörténeti bejegyzést és azoknak a kevéssé ismert magyar komolyzenei műveknek az ismertté tételét, amelyek mind zenetörténeti szempontból, mind az elődök iránti tiszteletből említést érdemelnek.
Hírek
• Baráth Emőke szerződése a Warnerrel
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Kováts Péter tanítványai
DVOŘÁK: 12. (F-dúr) vonósnégyes, Op.96 („Amerikai”)
Szabó Sára, Haraszti Violetta (hegedű), Dauner Kinga (brácsa), Bettermann Rebeka (cselló)
GRIEG: g-moll vonósnégyes, Op.27
Milibák Edit, Somló Judit (hegedű), Veér-Lenthár Lilla (brácsa), Hadobás Gergely (cselló)
SOSZTAKOVICS: 8. (c-moll) vonósnégyes, Op.110
Gál-Tamási Anna, Szilágyi Júlia (hegedű), Hidas János (brácsa), Hagiwara Riku (cselló)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Tóth Ágnes (fuvola)
Granik Anna (zongora), Nagy Dóra (oboa), Katrin Mátyás (klarinét), Südi Bálint (kürt), Losonci Luca (fagott)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
Koncertmester: Kapor Andrej
"Tóth Ágnes fuvola diplomakoncertje"
C.P.E. BACH: d-moll fuvolaverseny, Wq 22
GYANYISZOV: Fuvola-zongora szonáta
MILHAUD: La cheminée du roi René (René király kandallója), Op.205
KARG-ELERT: B-dúr fuvola-zongora szonáta, Op.121

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Zeneszerzés MA diplomakoncert / zenekari művek"
HÉRINCS DÁNIEL: Fekete tükör
Kováts Miron (cselló)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Serei Zsolt
HÉJA BENEDEK: MŰ-EMLÉKEK, avagy a zeneköltő szerelme
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Serei Zsolt
BAGAIS ÁDÁM: Alarum
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dénes-Worowski Marcell
ERDŐS BÉLA: Concerto for Electric Guitar and Orchestra
Tátrai Farkas (elektromos gitár)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dénes-Worowski Marcell

19:00 : Budapest
Erkel Színház

EÖTVÖS: Vértelenül; BARTÓK: A kékszakállú herceg vára

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Rohmann Ditta (gordonka)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Vashegyi György
ERKEL: Hunyadi László – nyitány
DUBROVAY: Gordonkaverseny
CSÍKY BOLDIZSÁR: Erdélyi rapszódia
KODÁLY: Háry János – szvit
A mai nap
történt:
1918 • A kékszakállú herceg vára bemutatója (Budapest)
1948 • A Koldusopera bemutatója (Cambridge)
született:
1922 • Kórodi András, karmester († 1986)
1960 • Paul McCreesh, karmester