vissza a cimoldalra
2018-10-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61190)
Kedvenc felvételek (149)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1125)
Kimernya? (2775)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2937)
Zenetörténet (244)
Kiss B. Atilla (191)
Operett, mint színpadi műfaj (3734)
Lisztről emelkedetten (931)
Kolonits Klára (1078)
Élő közvetítések (7462)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1507)
Franz Schmidt (3200)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (289)
A hangszerek csodálatos világa (183)
Giacomo Meyerbeer (653)
Jonas Kaufmann (2276)
Opernglas, avagy operai távcső... (20149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

732   Ardelao • előzmény731 2018-04-13 10:54:21

PESTI NAPLÓ, 1923.04.26.:

Pártos István emléke.

Nagyszabású hangversennyel ünnepelte kedden a Zeneművészeti Főiskola tizenhétéves korában elhunyt egykori növendékének, Pártos Istvánnak emlékét. Pártos Istvánnal korunk legnagyobb hegedűtehetsége szállt sírba. Felcsillanó zeneszerzői talentuma nem bontakozhatott ki, örökéletű művek helyett csak egy szürke név maradt ránk. Ez a név még három év előtt a legnagyobb reménységet jelentette, mely Liszt Ferenc óta magyar előadótehetséghez fűződött; ma már csak ereklye, melyet nekünk kell megőriznünk az előadóművészeket olyannyira fenyegető feledéstől. Ebben a tizenhétéves fiúban minden együtt volt, hogy a legnagyobbak között is legnagyobb legyen. Szinte félelmetes intelligencia, tökéletes ízlés, megalkuvást nem ismerő művészi becsület volt alkotó zsenijének serkentő, csiszoló, fegyelmező szurrogátuma. S ami művészetét olyan egyedülállóvá tette: nagy szellemi képességeiből eredő önkritikája minden követelésének legközvetlenebb harmonikus könnyedséggel tett eleget ősi teremtőereje. Nagy intellektusok fáradságos küszködései, melyek még Joachim művészetét is megviselték, Pártos István gyermeklelkében csodálatos harmóniává oldódtak. A hit, bizalom, közvetlenség, az ideált és reális lehetőséget egymástól elválasztó korlátok áttörése volt az egyetlen gyermeki, az örök gyermeki ebben a fiúban, aki tizennégyéves korában már kiforrott művészek érettségével játszotta Beethoven, Brahms, Mozart versenyműveit. Igaza volt Rákosi Jenőnek, aki megható bevezető beszédében Pártos István pályáját teljesnek mondotta. Teljes volt nemes élete, tüneményes művészete s mégis rettenetes és gyógyíthatatlan a Seb, melyet halála a magyar zenekultúrán ütött. Őszinte gyász és mélységes részvét szólaltatta meg a keddi ünnepélyen az Eroica gyászindulóját, Schumann Mignon-requiemjét, Valamint a Gyermeksirató-dalciklust Mahlertől, melyet Basilides Mária megkapó művészettel tolmácsolt. A növendék ének- és zenekart Pártos volt mestere: Hubay Jenő, illetve Siklós Albert vezette. (T—th.)“

És hogy az utókor mennyire őrizte meg Pártos István nevét, az ereklyét? Beütöttem a google-keresőbe Pártos István egykori lakhelyét: Budapest, VI. Szív utca 14. A kopott ház falán – legalább is a fényképen – nem látok emléktáblát. Feltehetően az ott lakóknak sejtelmük sincs arról, hogy ebből a régi bérházból indult egykor az ifjú magyar Mozart karrierje, amely, amilyen sebesen ívelt felfelé, olyan tragikus hirtelenséggel ért véget.   

731   Ardelao • előzmény730 2018-04-12 12:14:49

LYKA KÁROLY: AKVARELLEK

(Részlet)

A csodagyerek

Amsterdamban a spanyol láz megölte a legtehetségesebb hegedűművészek egyikét: Pártos Istvánt. Pártos István összesen tizenöt éves volt, a nevét azonban már négy esztendő előtt szárnyára kapta a hír és az utolsó év alatt a babér és az arany garmadával hullott lába elé, tegyük hozzá: nem érdemetlenül. A halála alkalmából megjelent méltatások egyhangúan kiemelték, hogy Pártos István nem csodagyerek volt, de művész. Kétségtelen, hogy a csodagyerek fogalmának közkeletű értékelését a Pártos István aproposjából is revízió alá kell venni és meg kell vizsgálni, hogy ez a két minőség: csodagyerek és művész, együtt valóban: contradictio in persona-e.

[…]

A művészekkel szemben, akik már gyermekkorúban elragadták a közönséget, az esztétikusok arra hivatkoznak, hogy az igazi, a legnagyobb lángelmék csak aránylag későbben bontakoznak ki, hogy sem Bach, sem Haydn, sem Beethoven és Schumann, Schubert, Brahms, Csajkovszky, Rameau, Lully, Gluck, Wagner sem volt csodagyerek. Valóban: a csodagyerek az artisták közé tartozik?
Az utolsó évtizedek, úgy látszik, más véleményen vannak. A Hubay-iskola neveltjei: Vecsey, Szigeti, Geyer Stefi, Pártos István, Ipolyi László, Kerékjártó Duci, Rubinstein
Erna, a külföldiek közül Zimbalist Efrem, Colbertson Sascha, Heifetz Jasa eleven érvek az ellenkező álláspont mellett. És akadnak esztétikusok, akik azt állítják, hogy minden csak technika . . . Mi az igazság?

Azt hisszük, két csoportra kell osztani a csodagyerekeket, aminthogy a muzsikusok is, nagy általánosságban, két csoportra oszthatók. Az egyikbe azok tartoznak, akik anyanyelvükként beszélik a muzsikát. Akiknél a hangoknak nincs fogalmi, értelmi jelentőségük. Akik nem ,,kifejezni" akarnak valamit, hanem zenét írnak, önmagában teljes, önmagában kielégítő muzsikát. Ez a Mozart-típus. A másikba azok tartoznak, akiknél a zene csak a kifejezés eszköze, akiknél a ,,hangok mögött" rendszerint van valami, ami nem lett, nem tudott hangra, zenére váltódni, egy eszme, egy élmény, egy gondolat, akik épp ezért örökké küzdenek, heroikusan küzdenek a kifejezési módjával. Ez a Beethoven-típus. Az, aki az első csoportba tartozik, aki született muzsikus, már gyerekkorában ösztönösen megérzi és megérti, ami érzés és gondolat a hangokba záratott. Megérti, úgy, mint ahogy a mesebeli hősök egyszerre megértik például a madarak énekét. Az ilyen gyerek, kivételes, rendkívüli, tüneményszerű jelenség, igazi csoda. Ilyen volt gyermekkorában Mozart, ilyen volt Mendelssohn, Liszt, Hubermann, Pártos István. Az ilyen gyerek már gyermekkorában művész. […]“

Képtalálat a következőre: „Pártos István”

730   Ardelao • előzmény729 2018-04-10 10:56:35

Azt pedig, hogy a tanár nem tévedett, az alábbi cikk is igazolja:

PESTI NAPLÓ, 1918. 02. 24.:

Pártos István sikere Skandináviában.

Pártos István, a kitűnő fiatal hegedűművész, január folyamán több hangversenyt rendezett Stockholmban, amelyekről a svéd sajtó a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg. A Svenska Dagbladet ezeket írja: „Csodálatos, milyen zengő, nagy hangja van a hangszerének, mennyire uralkodik művészete teknikai nehézségein, s emellett milyen muzsikus lélek: játéka széles és forró, rajongó ének . . ." Az Aftonbladet így ír: „Játéka izzó férfi-ének, előadása abszolút muzsikális, felfogása előkelő és érett." Az Aftontidningen kritikusa különösen befejezett teknikáját és lélekkel teljes, szép tónusát dicséri, melylyel csak igazi mester dicsekedhet. A Nya Dagligt Allehanda is megállapítja, hogy Pártos Istvánnak szokatlanul érett zenei felfogása és csodálatos teknikája van. A Socialdemokraten ezeket írja: „Valóságos élmény volt a fiatal magyar hegedűművész hangversenye. Sok nagy művésznek évekbe került, míg idáig fejlődött." A többi lap is az elragadtatás hangján ír Hubay Jenő fiatal tanítványáról.“

729   Ardelao • előzmény728 2018-04-10 10:56:01

Pártos István tanára, dr. Hubay Jenő, így írt tanítványáról a ZENEI SZEMLE 1917. márciusi számában:

„Hosszú pedagógiai működésem folyamán számos tehetséges gyer­meket láttam felnőni és megállapíthatom, hogy a valódi tehetség megíté­lésében sohasem tévedtem.

[…]

Nemrégen iskolámból ismét egy 13 éves gyermek lépett a nyilvánosság elé. Neve — Pártos István. Szokat­lanul nagy tehetségével egyhamar magára irányítja majd a külföld figyel­mét is. Ez a gyermek nem zeneértő család sarja. Atyja rég elhalt, s anyja önmagát és fiát keze munkájával tartotta fenn. Zeneakadémiánk előkészítő tanszakára hét éves korában vették fel; amint ezt elvégezte és tanárja őt mint igen szorgalmas és tehetséges ifjút méltányolta, felvettem tanszakomba.

Ez az ifjú nem ment csodagyermekszámba — és mégis az volt. Szokatlan talentumáról egyrészt hihetetlen teknikai teljesítményeivel győzött meg, másrészt a művészet minden belső titkának mélységes meg­értése révén. Óráról-órára 10— 15, sőt még több gyakorlatot tanult meg, s azokat kívülről játszotta. Tudvalévő, hogy a gyermekek nem nagy kedv­vel játszanak gyakorlatokat. Pártos azonban nagy érdeklődést mutatott az etüdök iránt is, és a nehézségeket játszi könnyűséggel győzte. Ma tizenhárom éves, s alig van nevezetesebb mű, amelyet kívülről előadni ne tudna. Tehetsége minden külső behatás nélkül tört magának utat.

[…]“

728   Ardelao • előzmény727 2018-04-09 08:11:16

SZÍNHÁZI ÉLET, 1917/49. SZÁM:

Pártos István

Egy-két évvel ezelőtt egy zeneakadémiai vizsgahangverseny után kapta fel nevét szárnyára a hír. Egy kis rövidnadrágos, csillogó szemű fiúcska, a kitűnő Hubav Jenő tanítványa hegedült a mamák, papák, nénik és kritikusok előtt és az utóbbiak jóvoltából másnap már egész Budapest tudta, hogy megérkezett az új hegedűcsoda, egy a szónak nemes, mozarti értelmében veendő csodagyermek, aki a legjobb úton van ahhoz, hogy a legnagyobbak, legkiválóbbak sorába jusson. Gyönyörű izgalom és ritka zenei esemény volt a kis Pártos István első nyilvános szereplése és az azóta eltelt idő igazolta, hogy azok a nagy reménységek, amelyek a művészete által kiváltott zúgó tapsokban nyertek kifejezést, a legszebb módon teljesedtek be.
Pártos István komoly, nagy művésszé fejlődött, ritka tehetsége, univerzális tudása a legelsők közé emelte. Olyan repertoirja van, amilyennel alig rendelkezik ma művész és olyan nemes, kijegecesedett előadása, tónusa, játékmódja, amely szinte nem is illik a korához. A napokban Bécs ünnepelte ritka melegséggel, határtalan lelkesedéssel, majd ismét a budapesti közönségnek számolt be előrehaladásáról.
Pártos István immár nem ígéret, hanem a legszebb művészi tett. Ő ma a legkiválóbb magyar hegedűművész.“

727   Ardelao • előzmény726 2018-04-09 08:08:54

NYUGAT, 1917. 1. SZÁM:

Bálint Aladár: Pártos István

(részlet)

A gyerek Paganini lehetett olyan, mint e tíz és egynéhány esztendős kis hegedűművész. Bágyadt alabástrom arcából, magas homlokából, mély tüzű szeméből, keskeny ajkából mintegy rekonstruálható az egykori csodahegedűs még késő arcképeiben is nyugtalanító feje.

Az ő arcán is ott lobog a nyugtalanító titok döbbent-bélyege. A jövetele, művészete megfoghatatlan csoda.

A gyerekszoba ajtaja, ahonnan a nyilvánosság elé tuszkolták, bezárult mögötte és egy nagy, befejezett művész életterhe, feladata alatt görnyed törékeny kis teste. Jövője, további útja fájdalmas kérdés.

[…]

Pártos István ez idén tartotta első önálló hangversenyét. (Tavaly csupán az iskolai hangversenyen szerepelt). A filharmonikusok zenekara asszisztált e serdületlen fiúnak, ki hangszerével uralkodott a zenekaron.

Bruch-Beethoven-Lalo egy-egy hegedűkoncertjét játszotta. Mi következik még ezek után? Aki Beethoven D-dúr hangversenyét oly elmélyedéssel, stílussal adja elő, az legfeljebb technikailag fejlődhetik csupán. A tónusa máris meleg, férfias, szinte zavarbaejtő. Kezében szélesen tömör zengéssel muzsikál a hegedű. Fegyelmezni tudja magát, belé tud illeszkedni a zenekar együttesébe. Ezek mind oly tulajdonságok, melyek kész művésszé teszik őt.

Pedig nem az, mert nem is lehet. Még nem szenvedett, nem kételkedett és nem kerekedett felül önmagán, sem az elmúlt, sem a jelenvaló dolgokon. Még nem érti, nem látja meg szerepét, helyét, amelyet a mindenségben betölt. Bármily szépen muzsikál, nem a maga lelkét muzsikálja ki, hanem mások sugallatát. Igaz, hogy majdnem tökéletesen. Majd tizenöt, húsz esztendő múlva. Ha belekóstolt az életbe. Lehet, hogy akkor akadozva beszéli el hegedűszóban mindazt, amit most fiatalon, nyíltsággal, tökéletes tisztasággal, hibátlanul elmondott, de mégis az lesz az igazi.* […]“

*Tipikus kritikusi meglátás. A középszerű korszakalkotó gondolata a zseniről.

726   Ardelao • előzmény725 2018-04-08 09:52:40

AZ EST, 1916.03.26.:

„Látogatás egy 13 éves csodahegedűsnél

 — Az Est tudósítójától —
... A Zeneakadémián, ahol pedig sok száz növendék címét tartják nyilván, a titkári hivatalban betéve tudják, és azonnal megadják a feleletet, amikor Pártos István lakása után érdeklődünk.
— Szív utca 14. III. emelet 6. ajtó.
Bemenet egy kis fiú jön utánunk, hegedűtök a kezében:
— Pártos Istvánt keresi? Olyan csuda még nem volt a világon!
... A Szív utcai sötét bérházban a házmesterné visz fel a liften :...
— Pártosékhoz tetszik?! A Pistike, — az aztán a művész! Csupa komoly dolgot játszik, népdalt sohasem. Kottista!
A lakás: a polgári bárom szoba és benne a magyar tehetség legújabb hajtása: Pártos István, a tizenhárom éves hegedűművész, aki a múlt héten, egy akadémiai vizsga keretében mutatkozott be, Beethoven hegedűversenyét játszotta és rögtön az élő hegedűsök első sorába küzdötte magát. A tanára, Hubay Jenő, aki elsőnek ismerte fel nagy tehetségét és két év alatt művészt nevelt belőle, előttünk is elragadtatással nyilatkozott róla:
— Bizonyos, hogy itt csodával van dolgunk, — mondotta nekünk Hubay professzor — ebben a kisfiúban bámulatosan egyesül a technikai tökéletesség a lelki érettséggel. Mikor felvételre jelentkezett nálam, kotta nélkül játszotta Wieniawski és Vieuxtemps etűdjeit, — azt hiszem, ezzel éppen eleget mondottam róla. Most azt szeretném, ha kimenne Berlinbe és bemutatkoznék Nikischnek és Wolff Hermannnak. Még egy éve van a Zeneakadémián — a művészképző utolsó tanévét járja — és azután csodálatos pálya áll előtte...
Hubay nem mondta ugyan, de mi tudjuk, hogy ő nemcsak művészetével és pedagógusi útmutatásaival állott a kisfiú mellett, hanem arról is gondoskodott, hogy gond nélkül tanulhasson és a nélkülözés ne befolyásolja fejlődését.
A kis művész édesapja már meghalt, édesanyja pedig szerény - viszonyok között élő varrónő; egykor maga is zongorázott és ott, a nagyon egyszerű Szív utcai lakásban beszéli, hogy kisfia már két éves korában babrált a hegedűvel, pengette a búrokat, később az volt a legnagyobb öröme, hogy hegedűt kapott ajándékba, és ötödfél éves korában már komoly zeneiskolába járt, ahol kitűnt biztos zenei hallásával és azzal, hogy bármily nehéz dolgot mutatott is neki a tanára; rögtön megtanulta és utánajátszotta
—  Az édesapjára emlékszik-e? — kérdezzük Pártos Istvántól. A fiú, mélytüzű fekete szemeit ránk szögezve válaszol:
— Hogyne! Hogy szerette a zenét! Milyen remekül zongorázott!
Azután elbeszéli, hogy a kedvenc zeneszerzője Beethoven és Brahms, legjobban szereti hallgatni a kis Heifetz hegedűjátékát (ez is egy kis csodagyerek), »Vecsey is jó, főként a technikája«, a zongoraművészek közül sokra becsüli Sauert »és persze Dohnányit«.
Felnőttesen, öregesen beszél, két izmos kis keze elterül az asztalon, úgy mondja :
— A harmadik gimnázium anyagát tanulóm, hetenként háromszor jön hozzám egy tanár. — iskolába nem, járok, nagyon kell vigyáznom magamra- Különben mindig egyedül vagyok . . . vagy. anyuskámmal, barátaim nincsenek. Olvasni szoktam sokat; most Shakespearet, azelőtt Kantot, Diderot-t, Schopenhauert.
— Az Istenért, — vetettük közbe
— hát miért nem indián történeteket?
— Nem szeretem a gyerekkönyveket — feleli. — Csupa butaság. Csak egyet szeretek közülük : »A Pál utcai fiúk «-at, Molnár Ferenctől. Az szép, annak nagyon tetszik a ... (látszik, hogy keresi a kifejezést) a ... megírási módja.
Legszívesebben azonban mégis csak a zenéről beszél.
— „Nagyon szeretem Wagnert. Két évig tanultam zongorázni, és már az összes Wagner-operákat játszom, mégpedig a legnehezebb átiratban. Nem vagyok izgatott, még ha koncerten játszom sem. A közönséggel nem törődöm, csak a hegedűvel és a tanár úrral. " ..................
.Azután megmutatja a »Végbizonyítvány «-t, amit a múlt tanév végén kapott a Zeneakadémián, Pecsét, Mihalovics igazgató, Moravcsik titkár szigorú hivatalos aláírása; bizonyítja, hogy Pártos István (szül. 1903. március 1-én, izr. vallású, hat év alatt elvégezte a Zeneakadémia tizenhárom évfolyamának tananyagát, és mindenből kitűnőt érdemelt. .
... Vékony, nyurga kis tizenhárom éves művész, hosszú hajával, nagy, égő szemeivel, — most ott ül a Szív utcai lakásban, a harmadik emeleten, úgy hegedül, mint a világon kevesen; olvassa Kantot és Brahms a kedvenc zeneszerzője, — vajjon tudja-e, mi a gyermekkor, és ha tudná, cserélne-e érte ?!”

725   Ardelao 2018-04-07 07:12:15

Pártos István hegedűművész

Budapest, 1903. 03. 01.- Amszterdam, 1920. 02. 04.

A lexikonokban olvasható leghosszabb szöveg e csodagyermekként feltűnt hegedűművészünkről a következő:

„Hubay Jenő tanítványa. Nagy reményeket keltő ifjú művész volt. Sikerrel hangversenyezett külföldön (Berlin, Lipcse, Dánia, Hollandia, Svédo., Norvégia).“

(MAGYAR ÉLETRAJZI LEXIKON)

A Teremtő e lelket túl sok ajándékkal halmozta el, amikor útjára bocsátotta. Ám – mert egy jó szülő nem kivételezhet egyetlen gyermekével sem – az Atya a rend helyreállítása végett kedvenc fiának földi életét rövidre szabta.

Hangfelvételt  ugyan nem találtam Pártos István játékáról, de úgy érzem, ő sem maradhat ki e magyar panteonból.  

A SZENT LÁNG – holland tündérmese egy elfeledett magyar csodahegedűsről In memoriam Pártos István

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Tóth-Vajna Zsombor (csembaló, orgona), Tóth-Vajna Gergely (csembaló)
"Hangulat Extra"
J.C. BACH: A-dúr szonáta négy kézre, op. 18
HÄNDEL: a-moll fúga, HWV 411
HÄNDEL: Vízi zene - Air négy kézre
HÄNDEL: Darabok zenélő órára
HÄNDEL: d-moll szvit csembalóra, HWV 437
STANLEY: a-moll voluntary, op. 6, No. 8
J.C. BACH: F-dúr szonáta négy kézre

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

A Bartók Konzi kamarazenekara
Vezényel: Tuska Zoltán
Pódiumon a Bartók konzi vonós tanszaka
A mai nap
született:
1913 • Tito Gobbi, énekes († 1984)
1925 • Luciano Berio, zeneszerző († 2003)
1931 • Szofia Gubajdulina, zeneszerző
1935 • Malcolm Bilson, zongorista
elhunyt:
1725 • Alessandro Scarlatti, zeneszerző (sz. 1660)
1799 • Karl Ditters von Dittersdorf, zeneszerző (sz. 1739)
1974 • David Ojsztrah, hegedűs (sz. 1908)