E mára elfeledett operettnek nem mindennapi szereplői voltak. Ennek alapján feltételezhető, hogy maga a mű sem volt jelentéktelen. Az előadóművészek nevei mellé belinkeltem a róluk szóló rövid információt, elvégre ők is zenés darab szereplői voltak. A fiatalabb generáció pedig talán róluk sem hallott.
SZÍNHÁZI ÉLET - 1924/12. SZÁM:
(3. rész)
„A szereplők
Mint ahogyan a kertész figyeli a rózsatő fejlődését, — hogyan sűrűsödnek az ágak, hogy szaporodnak a bimbók — úgy nézik Vaály Ilonát, a Blaha Lujza Színház fiatal primadonnáját. Azoknak, akik első szerepétől kezdve figyelemmel kísérték, igaz gyönyörűségük tellett ebben a kivételes, istentől áldott tehetségű színésznőben.
('A fekete huszár’-ban)
Végre megkapta Somogyi Nusi azt a bizonyos jassz-lány szerepet, amelyre olyan régen vágyott. Nem hiába fente efféle operettalakra azt a szép fehér fogát. A dalai láma fejére nem illik jobban a mikulás-süveg, mint Somogyi Nusira a ligeti jassz-lány ruhája.
mintha csak a ligetben született volna, mintha soha nem hordana vasalt nadrágot. Mozgékony, ötletes, emellett kitűnő színészi munkát végez.
a rangban legfiatalabb bonvivant, ugyancsak hamar belenőtt ebbe a szerepkörbe.
akiről már elkoptatott frázis azt mondani, hogy „örök ifjú", a leány apját játssza kedéllyel, amennyi egyedül Szirmai Imre sajátja.
(Balról jobbra: Rozsnyai, Somogyi, Boross.)
a világ legtermészetesebb operette-kómikája.
A kisebb szereplők :
Rott (Ferenc), Boross (Géza) sok ötletei pótolták a szerző irántuk tanúsított szűkkeblűségét.
Vágó Géza,
a rendező, minden szereplőtől levonhatja a dicséret forgalmi adóját.
A stílusos, szép, hangulatos díszleteket Básty István tervezte.
[…]”
SZÍNHÁZI ÉLET - 1924/12. SZÁM:
(2. rész)
„BEVALLOM: BOTFÜLEM VAN ÉS A KOTTÁT NEM ISMEREM
Írta : Endrődy Béla
Rieger Tibor egyike a legszerényebb és a legkedvesebb fiatalembereknek. Csupa jóság, kedvesség, előzékenység és udvariasság. Azonkívül roppant szorgalmas ember, kitűnő mérnök, aki vagonokat épít, olyanokat, hogy külföldről is csodájukra járnak. Sokat jár külföldön. A fekete huszár próbái alatt is kiment egyszer néhány napra Brüsszelbe. De nem bírta sokáig, hamarosan hazaszaladt, megnézni, hogy mennyire haladt a regruta a kiképzésben.
Nekem a muzsikája nagyon tetszik, dallamos, friss és a melódiái - úgy érzem - nemesebbek, mint általában az operett-melódiák, amellett mégis könnyedek és fülbemászók. Szövegírói szempontból borzasztó nehéz muzsikát ír, mert ezekre az angol és amerikai ütemű dalokra értelmes verssorokat alig lehel írni. Azért mégis megbirkóztam vele valahogy, csak a türelmét bámultam, hogy négyszer-ötször képes volt a legszentebb nyugalommal lejátszani néhány taktust, míg a megfelelő szöveg elkészült. Nekem ugyanis botfülem van, és a kottái egyáltalán nem ismerem, tehát neki kellett segíteni a türelmével. Viszont, ha elkezdtünk dolgozni, nem lehetett „amerikázni", nem mozdult el a zongorától, és mindig nagyon mulatott rajtam, hogy milyen ravaszságokkal akarom elcsábítani a munka mellől. Egyszer sem sikerült. Sokszor valósággal elszégyelltem magamat, milyen kitűnő, komoly és erős akaratú ember a fiatalsága ellenére. Mindezeket a dicséreteket saját magamról a legjobb akarattal sem tudom elmondani.
A színháznál nagyon megszerették, bár sokat sírdogált, hogy egy-két számát más tempóban játsszák, a nagy szerelmi duettjét megrövidítették, és egy kilenc valcerből álló pompás közzenéjét teljesen kihagyták. Az ambícióját azonban nem vesztette el, sőt a próbák alatt írta a második felvonás tangóját, ami egyik legszebb száma a darabnak. Ez a tangó nagyon népszerű lesz mindenütt.
Somogyi Nusival megállapítottuk róla, hogy szent ember. Olyan jó, boldog, elégedett, dolgos és becsületes, hogy valósággal nem is erre a világra való. Szerencse, hogy itt van, és hogy évekkel ezelőtt véletlenül találkoztam vele. Már többször megköszöntem neki, hogy szerzőtársamnak nevezhetem.”
(Folyt. köv.)
SZÍNHÁZI ÉLET - 1924/12. SZÁM:
„A vagonépítő, mint zeneszerző, megdicséri a szövegírót, aki fürdőtrikóban írta meg »A fekete huszár«-t
Hogyan születik egy operett?
Írta: Rieger Tibor, „A fekete huszár"
Azt a furcsa feladatot rótták rám, hogy én írjak Endrődi Béláról. Nehéz dolog ez, mert nem tudok írni, legfeljebb kottákat, azonkívül mérnöki rajzokat is szívesebben készítek, lévén a rendes foglalkozásom: vagonépítés. Azért mégis megpróbálom, hogy Endrődiről írjak, először is, mert muszáj, másodszor, mert jól esik elmondani róla, hogy milyen kedves és mulatságos volt együtt dolgozni vele, és mennyire megnyugtató szerzőtársának lenni, mert minden vészben, bajban olyan nyugodt és higgadt, hogy az sokszor már valósággal — indolencia.
Mikor elkezdtük az operettet írni évekkel ezelőtt egy nyári napon: az a nyár az utóbbi évek legforróbb nyara volt Budapesten. Én teljesen kész zeneanyaggal ültem a zongorához, Endrődi a zenéhez írta a verseket. Pontos ember lévén, megnéztem az órámat mikor elkezdtük a munkát, és minden munkaórát jegyeztem. Összesen 47 munkaórát töltöttünk el a dalszövegek megírásával. A pokoli hőségben délutánonként leeresztett redőnyök és felgyújtott villanylámpa mellett dolgoztunk Endrődi lakásán. A szövegíró úr a legfantasztikusabb kosztümökben jelent meg, néha csak egy szál fekete fürdőtrikóban és papucsban, másszor fürdőköpenyben, vagy vászonpyjamában. A lábait felrakta a zongorára, sokat cigarettázott, néha háromszor is eljátszottam neki egy és ugyanazt a dalt, közben csizmákat és krampuszokat rajzolt az írópapírra és fülelt. Aztán fecsegett össze-vissza mindenfélét, nem szóltam semmit, de meg voltam győződve róla, különösen eleinte, — hogy semmi sem lesz az egész operettből. Rajzolás és fecsegés után aztán egyszerre csak elkomolyodott, még egyszer a fülébe kellett neki játszani a dalt — a legnehezebb amerikai ritmusú zenéket többször is — s aztán egyszerre készen volt a szöveg öt perc alatt. Itt-ott még javítani kellett rajta egy-egy ütemnél, de ez csak ritkán fordult elő. Ilyen furcsán még sohasem láttam dolgozni, amellett azt is meg kell állapítanom, hogy még sohasem láttam embert, aki látszólag annyi tréfát, mindenféle bolondságot tud kitalálni a munka mentségére, mint ő. Hol a villanylámpa vakította a szemét, hol kezet kellett mosnia, hol álmos lett, hol telefonálni kellett, mindig lett volna valami más elfoglaltsága, mint a szövegírás és ezekkel a dolgokkal példálódzott nekem. Én azonban rendületlenül ültem a zongoránál és a végén nekem lett igazam. Elenyészően rövid idő ez az összesen negyvenhét munkaóra a végzett munka értékéhez mérten, mert azt aztán büszkén elmondhatom, hogy kevés magyar operettnek vannak olyan költői szépségű és pompás technikájú versei, mint ,A fekete huszár’-nak.
Magát a darab prózáját már nehezebb volt megkapni Endrőditől. Félévig minden nap mondta, hogy már dolgozik rajta, végre félév múlva egy alkonyati őszinteségi rohamában bevallotta, hogy még egy sort sem írt meg. Fájdalmas és szemrehányó tekintettel néztem rá, és — két nap múlva átnyújtotta készen a három felvonást. El lehet képzelni, milyen boldog voltam.
Ha valaha még egy operettet írnék: megint csak ő lenne a szövegíróm.”
(Folyt. köv.)
Fővárosi Hírlap, 1924.04.02.:
A fekete huszár 25-ik előadása. Endrődi Béla— Rieger Tibor máris kedvelt operettje, A fekete huszár szombaton 25-ödször kerül színre a *Blaha Lujza-Színházban. A mulatságos és szép zenéjű operettet addig is minden este játsszák, mindannyiszior Somogyi Nusi, Vaály Ilona, Rozsnyai Ilona, Abonyi, Szirmai, Dénes Oszkár, Tihanyi felléptével. …“
*1924 őszén a Paulay Ede u. 35. szám alatt megnyíló Blaha Lujza Színház művészeti vezetését Emőd Tamásra bízták. Az első 3 műsort az Andrássy úti színház tagjai adták elő, a megnyitó műsor két vendége Basilides Mária és Szende Ferenc, az Operaház tagjai voltak. A színház 1924 és 1933 között működött.
8 ÓRAI UJSÁG, 1924.02.02.:
„SZÍNHÁZI KRÓNIKA
[…]
Készülő szenzációkról beszéltem az imént és itt be kell jelentenem, hogy ilyen készülődés van a Blaha Lujza-Színházban* is, ahol már megkezdődtek
A fekete huszár
című operettnek, Endrődi Béla és Rieger Tibor daljátékának a próbái. Az új operettről elárulhatok egyet-mást. „A fekete huszár" szövege vígjátéki ötletből fakad. Arról van szó benne, hogy egy könnyelmű, tehetséges, de nagyon szegény fiatalember szerelmes a gazdag pesti család leányába, akivel nem tud megismerkedni. Hogy legalább a közelében lehessen, kibérel egy régi, leszerelt lóvasúti kocsit nyári lakásnak a Zugligetben, imádottja gyönyörű kastélyának közelében. Onnan figyeli távcsövén keresztül egész nap szíve bálványát. Ott a Zugligetben a leány édesanvja nagy jótékony célú ünnepélyt rendez, amelyen többek közt egy Mátyás király korabeli színdarabot is bemutatnak műkedvelők. A műkedvelői próba előtt a szerelmes fiatalember eltűnteti imádottja kiszemelt vőlegényét, ki a lány partnere lett volna a darabban,és maga jelenik meg ügyes operett-trükkel, mint igazi Mátyás-korabeli fekete huszár a műkedvelői szerep eljátszására. Ebből aztán rengeteg bonyodalom származik, a régi korból a legmodernebb időkbe csöppent fekete huszár két felvonáson keresztül játssza a fölvett szerepet, és körülötte forog az egész pesti társaság. Természetesen a fekete huszár végül leveti álarcát, és a lány is az övé lesz.
A szereposztás, amelyben az új operett bemutatásra kerül, kitűnő. A fekete huszár: Abonyi Tivadar. Eliz, a leány: Vaály Ilona, akinek éppen most van szenzációs sikere az Andrássy-úti Színházban. A szubrett-pár: Jenki és Lenki, egv szélhámos csirkefogó és egy jassz leány: Dénes Oszkár és Somogyi Nusi; viszont a szerelmes leány szülei: Szirmai Imre és Rozsnyói Ilona.
Endrődi Bélát, a szövegírót nem kell bemutatnom. Mint poétát, mint újságírót, mint a „Társaság" szerkesztőjét, mindenki ismeri és szereti őt. A zeneszerző Rieger Tibor 25 éves fiatalember, akit Endrődi fedezett föl. Operettjüket négy évvel ezelőtt megírták már, és Beöthy László első hallásra elfogadta azt....“
A kezdet (?):
Hogy mikor és hogyan kezdődött Rieger Tibor zenei pályája? Valójában nem tudható. Mindenesetre olvastam utalást arra, hogy már 1924 előtt is voltak külföldön sikerei. Az első, figyelmet érdemlő írás azonban a
SZÍNHÁZI ÉLET - 1924/7. SZÁMÁBAN (50. oldal)
jelent meg róla, az alábbi címmel:
„Különbeni végrehajtás terhe mellett...
Közjegyzői beavatkozás a „Fekete huszár" előadásába
Egy különös konfliktus, amely — kitörése előtt már elsimult
[…]
Endrődi Béla* és Rieger Tibor már négy évvel ezelőtt megírták operettjüket és Beöthy László ugyancsak négy év előtt el is fogadta előadásra a „Fekete huszár"-t. Azóta természetesen a szerzők sokszor sürgették darabjuk előadását: de a körülmények olyanok voltak mindig, hogy az operettet nem lehetett kitűzni. Endrődi Béla, aki tapasztaltabb színházi ember, minden halasztásba belenyugodott simán. Rieger Tibor azonban — aki elvégre még csak 25 éves — egyre türelmetlenebb lett és most már arra gondolt, hogy — a törvény erejével hat Beöthy Lászlóra.
Rieger Tiborról, a komponistáról tehát tudhattuk, hogy — „hogyan érzi magát" mint szerző, de nem tudtuk ezt Endrődi Béláról, a librettistáról, aki eddig csak finom verseket és jóindulatú kritikákat írt, azonkívül szerkesztett és társadalmi riportokat csinált a 8 Órai Ujságnak. Hogyan is jutott eszébe most operettet írni ?
[…]
a „Fekete huszár" jó operett, mert alaposan megmámorosodtunk a muzsikájától, amely — enyhén szólva — gyönyörű. Csak egy huszonöt éves fiatalember írhat ilyen friss, pompás zenét. Ezzel aztán arra a kérdésre, hogy hogyan érzem magamat mint szerző, meg is adtam a választ, mert csak jól érezheti magát az a librettista, akinek olyan zeneszerzője van, mint — Rieger Tibor.
— Hogyan jutott eszembe operettet írni? Ez a második kérdés. Nem ismertem még Riegert, amikor egyszer valami alkalomból néhány meleg sor jelent meg a zenei kiválóságáról „A Társaság"-ban. Erre feljött hozzám, bemutatkozott s azt mondta, be akarja bizonyítani, hogy nem érdemtelenül dicsértük meg. Leült a zongorához és eljátszott egy pompás angol táncdalt. Úgy játszott, mint egy zenekar. Megkérdeztem, ki írta ezt a dalt, amelyet még soha sehol nem hallottam.
— Én, — válaszolta szerényen és egyszerűen.
— Másnap újra eljött és egy kötetre való kottát hozott a szerzeményeiből. Harmadnap már dolgoztunk, két hónap múlva pedig Beöthy László már elfogadta a darabot, de legnagyobb lelkesedése és jóindulata ellenére is még négy évig kellett várnunk arra, míg végre a „Fekete huszár" színpadra léphet. […]"
*„Endrődy Béla, író, sz. 1886. júl. 25-én, Balatonfüreden. Atyja E. Sándor költő. Budapesten a piaristáknál tanult, 1912-ben bölcsészetdoktori oklevelet nyert. 1915. óta a »Társaság« c. lapot szerkeszti. Színműve: »Betlehemes játék«, miráculum. Bem. 1919. dec. 24. Madách Színház. »A fekete huszár«, operett 3 felv. Zen. szerz.: Rieger Tibor. Bem. 1924. márc. 12. Blaha Lujza Színház. 1924. óta a »Nemzeti Újság« munkatársa.“ (Magyar Színművészeti Lexikon, Schöpflin A. szerk.)
Dr. Rieger Tibor mérnök, zeneszerző, zongora- és orgonaművész
1899?-19….?
Dullien Klára hegedűművészt és Rieger Tibort annak idején művész-párosként emlegették a sajtóban. Szinte mindig együtt léptek fel hazai és külföldi hangversenyeken. Riegert – bár legtöbbször zongorakísérőként szerepelt – Dullien Klárához méltó, vele egyenrangú művésznek ismerték el, aki e hangversenyeken saját műveket is előadott (pl. I. magyar rapszódia, V. magyar rapszódia). Rieger Tibor később – már, mint dr. Rieger Tibor – sok jeles énekes és operaénekes zongora- és orgonakísérőjeként, továbbá önálló előadóként is fellépett. Nevével a magyar sajtóban (és rádióműsorokban) 1923-tól 1957 gyakran találkozunk.
Életrajzát mindezek ellenére sehol, egyetlen lexikonban sem találjuk meg, fotó sincs róla.
Ez a „diszkréció” keltette fel érdeklődésemet, illetve késztetett arra, hogy utánanézzek Rieger Tibor kilétének. A továbbiakban „nyomozásom” eredményét ismertetem.
Dullien Klára születésének pontos dátuma nem ismert. „A magyar muzsika könyvé“-ben születése éveként 1905 szerepel. Halálának pontos dátuma sem tudható. 1975-ben a NÉPSZAVA 01.04-i számában az alábbi hír jelent meg:
„Dullien Klára hegedűművésznő hamvasztás utáni búcsúztatása január 10-én, pénteken lesz 11 órakor a Farkasréti temetőben. Koszorúk és részvétlátogatások mellőzését kérjük. Minden külön értesítés helyett Károly, Edith, Ella, Tibor, Ernő.“
A hozzátartozók (barátok?) kérésének az utókor teljes mértékben eleget tett. E nagy tehetséggel megáldott művész esetében, aki hazájának oly sok dicsőséget szerzett, és tudását megosztotta a jövő hegedűművészeivel, mellőzte a „koszorút“, a méltó megemlékezést és köszönetnyilvánítást.
A hegedűművésznő Budapesten két helyen is tanított egyidejűleg:
MAGYAR NEMZET, 1959.01.23.:
„A Lórántffy utcai általános ének-zeneiskola hegedűs növendékeinek vizsgáját igen szép eredménnyel tartották meg. A fiatal hegedűművészek tanárai; Dullien Klára, Tormássyné Görög Anikó és Vázsonyi János.“
Dullien Klára az álló sorban balról az ötödik. (Ő a szemüveget viselő tanárnő.)
A Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola honlapján ez olvasható:
"Iskolánk tanárai voltak:
[…]
Dullien Klára hegedű 1956-1968
[…]“
Dullien Klára Vác után Szentendrén folytatta pedagógusi tevékenységét:
A Vujicsics Tihamér Zeneiskola 50 éve – 1963-2013 c. kiadvány 17. oldalán (itt) az iskola történetéről a következő olvasható:
„A szentendrei zeneoktatás kezdeteitől napjainkig
Az 1938. november 24-i képviselőtestületi irat szerint: „Szentendrén ez év október hóban megnyílt magán zeneiskola fűtésére és világítására 1938. évi október hó elsejétől kezdve havi 10 pengő, illetve évi 120 pengő segélyt szavazunk meg.“ Ekkor indult Dullien Klára vezetésével az államilag engedélyezett Zeneiskola működése. Az 1939. június 29-i Vizsgahangversenyen 20 zongorista és 13 hegedűs növendék lépett föl, és kapott bizonyítványt. Az 1939-40-es tanévet már rendes időben, szeptemberben indíthatták.
Ebben az államilag engedélyezett magániskolában hegedűt Dullien Klára (egykori Hubay növendék) […] tanított.“
Az ehhez a visszaemlékezéshez csatolt, 1939. június 26-án kelt iskolai bizonyítvány-másolaton Dullien Klára aláírása látható, alatta az „igazgató“ megjelölés áll.
Dullien Klára sem a háború, sem a Rákosi korszak elől nem menekült el, és az 1956-os események sem késztették hazájának elhagyására. Egyetlen írás sem tanúskodik arról, hogy valaha is politizált volna. Csakis a zene ügyével foglalkozott, és haláláig Magyarországon maradt.
Hűségének meg is volt a „méltó“ jutalma: Egy túlbuzgó, nevének vagy névjelének a feltüntetését mellőző zsurnaliszta a következőket írja a SZABAD NÉP 1945.07.12-i számában:
„A miniszter fordítva csinálja
A Zeneművészek Szabad Szervezete felszólítást kapott Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi minisztertől *, hogy 60 legnevesebb és az újjáépítés szempontjából legfontosabb művész névjegyzékét adja be, mert ezek élelmezési pótjegyet fognak kapni.
A Szabad Szervezet által benyújtott jegyzékből sokan kimaradtak, akik fontos munkát végeznek, mert a hatvanas létszámba nem férték bele. A miniszter úr viszont szükségesnek tartotta a jegyzéket a következőkkel kibővíteni. Ákom Lajos (az igazolásnál szerepléstől egy évre eltiltva), Dullien Klára, Felvinczy Takács Alice (a német hangversenyek állandó szereplői), Nagy Izabella, Lisznyai-Szabó Gábor (az igazolásnál dorgálást kaptak).
A Magyar Zeneművészek Szabad Szervezetének tagjai felháborítónak tartják a miniszter döntését. Valóban az is. A rendelkezés célja az, hogy olyan kitűnő művészek, akik nagy és nehéz feladatot vállalnak, ne nélkülözzenek.
A miniszter ezt fordítva csinálja. Olyanoknak juttatja az élelmezési pótjegyeket, akik nem dolgoznak, mert politikai magatartásuk miatt az igazolóbizottság eltiltotta őket a szerepléstől, vagy enyhébb esetben megdorgálta őket.
A miniszter tehát fordítva értelmezi a rendelkezést és nem az újjáépítés szempontjából kívánja jutalmazni a művészeket, hanem: azokat jutalmazza, akik a németeknek, a fasisztáknak, a reakciónak tettek szolgálatot.“
*Gróf Teleki Géza a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormányban 1944. dec. 22-től 1945. nov. 15-ig volt vallás- és közoktatásügyi miniszter.
1930 és 1944 között:
A korabeli sajtóban megjelent tudósítások alapján úgy tűnik, Dullien Klára az 1930-as évektől 1944-ig főként idehaza adott hangversenyeket. Rendszeresen fellépett különféle egyházi és világi rendezvényeken, továbbá jótékonysági célt szolgáló hangversenyeken is. Szerényen szolgálta a művészetet. Lényegtelen volt számra az adott fellépésre szóló felkérés súlya. Mindenütt tudása legjavát adta, és mindenütt osztatlan sikert aratott. Előadásairól egyetlen negatív kritikát sem olvastam. Játékát a rádió rendszeresen közvetítette. Pedagógiai tevékenységet a 30-as évek közepétől kezdett gyakorolni.
PESTI HÍRLAP, 1931.11.08.:
„Kamarazene. Klasszikusan szép, magas színvonalú műsorral lepett meg Dullien Klára és Rieger Tibor szonáta-estje. Mozart, Brahms, Beethoven egy-egy nagyigényű szonátája próbára teszi a legképzettebb kamaramuzsikust is. Dicséretére válik a két fiatal művésznek, hogy első bemutatkozóra mindjárt ily szépet produkáltak. Igaz, hogy Dullien Klára neve már eddig is jól csengett fiatal hegedűművészeink sorában, — egész sor hangversenyen és külföldi hangverseny turnén aratott meleg sikert —, de mint kamaramuzsikust, ezúttal először hallgattuk. Rieger Tibornak meg épen ez volt az első nagyobb szereplése. Hangversenyük tehát bemutatkozásnak számított és el kell ismernünk, hogy fegyelmezett, egybevágó, összehangolt kamaramuzsikájuk kielégítette a kényesebb igényeket is. […]“
SZABOLCSI HÍRLAP, 1933.10.27.:
„A Bessenyei Kör bérleti hangversenyeinek első estéjén Dullien Klára hegedűművésznő mutatkozik be a nyíregyháziaknak - Harsányi, Móra Ferenc Nyíregyházán
A Bessenyei Kör nagy érdeklődéssel várt, egyenként is eseményszámba menő bérleti hangversenyei a világhírű fiatal és szép Dullien Klára hegedűművésznek bemutatkozásával november 19-én kezdődnek meg. Az előkelő művésznőt, aki Veracini, Tartiui, Bach, Fiocco, Pugnani, Paganini, Dohnányi, Kodály, Zsolt, Hubay, Rieger-műveket ad elő, Rieger Tibor zongoraművész, zeneszerző kíséri, aki Mendelssohn, Liszt, Grieg, Wagner opuszokkal önállóan is fellép.
A világ nagy klasszikusai fognak felhangzani a világvárosi nívójú hangversenyen, amelyet bizonyára lelkes támogatással karol fel Nyíregyháza közönsége. […]“
Majd megjelenik az első hír pedagógusként való "fellépéséről":
SZÍNHÁZI ÉLET, 1935/36. SZÁM:
„Dullien Klára hegedűművésznő a váci zeneiskola új tanárnője.“
A fenti hír előzménye:
ÍRÁSOS EMLÉKEK VÁC VÁROS MÚLTJÁBÓL, 1074 -1990 - VÁCI TÖRTÉNELMI TÁR 1.:
„A város támogatásával 1934. október 16-án kezdődött a tanítás a siketnéma intézet két tantermében zongora és hegedű tanszakokon. Első tanárai Dullien Klára, Reiszmann (Hajdú) Anna és Vinkovits Izabella voltak.“
RÁKOS VIDÉKE, 1935.03.10.:
„A Ref. Nőegylet teadélutánja:
[…] A műsor fénypontja […] Dullien Klára és Rieger Tibor szereplése volt. A világjáró, híres magyar hegedűművésznő és kongeniális zongorapartnere olyan maradéktalan műélvezetet nyújtott, amely bizonyára emlékezetes marad az est közönsége előtt. A rádióból jól ismerjük mindkettőjüket; de ilyenkor látszik, menynyire nem pótolja a rádió a személyes varázs élményét. Látni is kell a Dullien Klára ragyogó vonóvezetését, szédületes technikáját. Rieger Tibor önálló zongoraszámokkal is szerepelt frenetikus hatással. […]“
MAKÓI UJSÁG, 1936.12.04.:
„Kritikák Dullien KIáráról.
Világjáró útjáról a legszebb kritikákat hozta haza Dullien Klára hegedűművésznő, a vasárnapi hangverseny szólistája. Kiváló képességeivel erős és férfias tónusról és legelsőrangú temperamentumról tesz tanúságot, — írja az olasz II Popolo. Szenzációs művészetével, gyönyörű szonór tónusával, kiváló technikájával nemcsak a közönséget, de a zenekrilikusokat is meghódította, amint azt a newyorki Evening Journal írja. A kiváló művésznő a filharmónikusok vasárnap esti hangversenyén Mozart egyetlen hegedűversenyét és ezenkívül apróbb zenei gyöngyszemeket játszik. […]“
1924 és 1928 között:
SZÍNHÁZI ÉLET - 1924/43. SZÁM:
„Dullien Klára, Hubay mesteriskolájának fenomenális tehetsége november 22-én mutatkozik be a közönségnek. Nagyszerű műsorú hegedűestélyén Brahms és Paganini hegedűversenyeit is eljátssza. Zongorán Dienzl Oszkár kíséri.“
PESTI HÍRLAP, 1925.09.06.:
„Dullien Klára a magyar hegedűművésznők között Geyer és Rubinstein után máris a legtöbb dicsőséget szerezte Hubay mesteriskolájának. Tavalyi nagysikerű pesti és bécsi bemutatkozása után nov. 12-én adja idei pesti hegedűestjét nagyszerű műsorral. Decemberben vidéki meghívásainak tesz eleget, januárban Berlin. München, Párizs, London, Haag, Milano közönségének mutatkozik be.“
AZ UJSÁG, 1926.03.21.:
„Dullien Klára külföldi sikerei. Hubay kiváló tehetségű volt tanítványa, Dullien Klára legutóbb Bécsben, Berlinben, Münchenben, Bruxellesben,Hágában és Olaszország több városában hangversenyezett. A nagy közönségsiker mellett a kritika is egyöntetűen dicséri zengő tónusát, muzikálitását,elmélyült kultúráját. Dullien Klára a jövő szezon legnagyobb részét külföldön fogja tölteni, hogy meghívásainak eleget tegyen.“
KIS UJSÁG, 1926.12.12.:
„Magyar művésznő a pápa előtt. Rómából jelentik,
hogy a pápa magánkihallgatáson fogadta Dullien Klára, ismert hegedűművésznőt. A Szentatya Isten áldásának mondta azt, hogy a művésznő kiváltságos tehetségével az emberiséget gyönyörködtetni tudja.“
ESTI KURIR, 1927.01.27.:
Egy magyar hegedűművésznő sikere Olaszországban. Dullien Klára hegedümüvésznő Olaszországban rendezett hangversenykörútjáról hazaérkezett Budapestre. A magyar hegedűművésznő hangversenykörútján mindenütt igen nagy sikert aratott. Római estélyén nagy feltűnést keltett Caccia pápai főudvarmester megjelenése, akit eddig nyilvános előadásokon soha nem láttak.“
PESTI HÍRLAP, 1928.12.14.:
„(Magyar művésznő a Duce előtt.) Rómából jelentik: Dullien Klára magyar hegedűművésznő, aki most tért vissza amerikai művészi körútjáról, Mussolini meghívására a Chigi-palotában a Duce családját gyönyörködtette művészetével. Mussolini és felesége nagy elragadtatással nyilatkoztak a fiatal művésznő játékáról.“
Szirányi Gábor a „SZENDY ÁRPÁD, LISZT FERENC TANÍTVÁNYA“ c. tanulmányát ezzel a mondattal vezeti be:
„Zenész szülők sarjaként gyermekkorom emlékeit átszövi a zene. Gyakran aludtam el zene hangjaira, hiszen édesapám hol egykori zeneakadémiai évfolyamtársával, Pallagi Jánossal, hol Dullien Klárával, a méltatlanul elfeledett Hubay növendékkel, tartott saját örömükre „szonáta esteket”,….“
Érdekelni kezdett ez a méltatlanul elfeledett Hubay növendék. A hivatkozott tanulmány lábjegyzetében a következő áll:
„ Dullien Klára (Budapest, 1905 - ? ) Hegedűművész, hegedűtanár 1922 és 1924 között Hubay Jenő mesterosztályába járt. A húszas években nagy sikerű hangversenyeket adott Európa számos országában és az Egyesült Államokban is. 1956 és 1968 között a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános iskolában tanított hegedűt."
Részletes életrajzot nem találtam Dullien Kláráról. A korabeli sajtóhírekből ugyan nagyjából megismerhető művészként és tanárként kifejtett tevékenysége, hanganyag azonban – legalább is a neten – nem tudja alátámasztani oly gyakran méltatott tehetségét. De mindenképpen beszélni kell róla is, hiszen 1944-ig külföldön és idehaza rendszeresen fellépett, és játékát a rádió is gyakorta közvetítette.
Dullien Klára hegedűművész és –tanár (1905-1975)
Dullien Kláráról további fotó látható még a Színházi Élet 1925. évi 45. számának 44. oldalán.
Albert Ferenc, világhírűvé vált hegedűművészünk 1999. május 24-én hunyt el választott, új hazájában. Haláláról, annak körülményeiről a nemzetközi sajtóban nem találtam információt. Mindössze egyetlen rövid hír jelent meg az ÚJ EMBER 1999.06.13-i számának „Közlemények, apróhirdetések“ rovatában:
„Dr. Albert Ferenc hegedűművész, zeneszerző, a chicagói Kodály Zoltán Zeneakadémia rektora, életének 81. évében Chicagóban elhunyt.“
Azt hiszem, ehhez nem szükséges kommentárt fűznöm.
Szóljon helyette nekrológként az az egyetlen felvétel, amely a YouTube-on tőle megtalálható:
Albert Ferenc Amerikában megjelent lemezfelvételei:
„RAPSODIA RECORDING Co., P. O. Box 3994 Merchandise Mart Plaza, Chicago, IL 60654
“Gold Label Series”
Masterworks of Jenő Hubay with François D'Albert, Violinist and Symphonic Strings, George Lawner conducting
Stereo SG-1001
Golden Harp Strings, with François D'Albert, Violinist
Stereo B-7000
Stereo B-7001
Symphonic Strings, with François D'Albert, Violinist
Stereo SG-1000
Stereo SG-1000A
Premiere Performance, Lithuanian Contemporary Compositions, with François D'Albert, Violinist, George Lawner Pianist, Alice Stephens Singers
Stereo SG-2001
“Hussar Record Series"
Lieder and Violin Music of Jenő Hubay, with Maria D'Albert, Soprano, Francois D’Albert, Violinist, Hubay Chamber Orchestra, Victor Mayors, conducting
Stereo 1458
“Ikar Series”
The Immortal Music of Mykola Lysenko, with François D'Albert, Violinist. Catherine Saurer Smith, Pianist
Stereo IK-3812
“Rapsodla Gold Label Series”
Violin and Piano Music of Stanley Wyszomirski, with François D'Albert, Violinist and the composer at the piano
Stereo 1974A
Stereo 1974B
“Coronet Artist-ln-Residence Series”
Sonatas of Milhaud and Franck, with François D'Albert, Violinist, Michel Bourgeot, Pianist
Stereo 3042
“Enchante Records Series”
Trio Concertante (Leon Stein): Sonata No. 1. (Sam Raphling); François D'Albert, Cecil Leeson, Jean Kohler, Louise Leeson
Stereo ENS-2004
Concerto. Op. 26 (Paul Creston); Trio Sonata (Robert Sherman); François D'Albert, Cecil Leeson, Jean Kohler, Wini Vogel
Stereo ENS-200S“
(CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE, 1979.02.10.)
AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, 1982.11.05.:
„Az East- West University gálakoncertjén D’Albert és lánya is szerepel
A chicagói East-West University megalapításának második évfordulóját nem mindennapi zenei csemegét ígérő gálakoncerttel fogja ünnepelni 1982. november 22-én az Arie Crown Theatre-ben, McCormick Place.
A fiatal egyetem első nyilvános zenei eseményén nemzetközi hírű muzsikusok szerepelnek:
Starker János csellista, Grant Johannesen zongorista, Francois D’Albert hegedűművész és lánya, Beverly DeFries D’Albert elektronikus zeneszerző és Slide Hampton puzónjátékos.
Starker Jánost világszerte a 20. század egyik legnagyobb muzsikusaként tartják számon, Az Indiana University professzora, előadásaira a legkülönbözőbb országokból sereglenek össze a vonósjátékosok.
Johannesen előadói karrierje és koncertsikerei, melyeket önálló zongoristaként vagy a legkiválóbb zenekarok kíséretében arat idestova három évtizede, arra késztette a washingtoni külügyminisztériumot, hogy az Egyesült Államok kultúrális nagyköveteként emlegesse Johannesent.
A magyar születésű Francois D’Albert hegedűművész zeneszerzőként 300 darabot mondhat magáénak. Koncertkörútjai során fellépett Európa, Kanada és az Egyesült Államok számtalan előadótermében, neves zenekarokkal. 18 éven át volt a Chicago Conservatory College elnöke. Ő alapította meg az East- West University String Quartet-et. A mostani koncert szervezésében oroszlánszerepet játszott.“
Albert Gyula hegedűművészről a magyar lexikonok nem tesznek említést. Pedig ő volt fia, a világhírű hegedűművész Albert Ferenc első tanára. Végül az amerikai lapokban sikerült találnom róla néhány cikket. Ezek közül illesztem be a róla szóló, utolsó írást:
Dr. D’Albert Gyula (Dr. Prof. Julius D’Albert)
zeneszerző, karmester, hegedűművész és tanár
(Salgótartján, 1892.02.26 — Chicago, 1979.10.14.)
AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, 1979.11.23.:
„EMLÉKEZÉS EGY KIVÁLÓ MAGYARRA
D’ALBERT GYULA
Az emigrációs magyarság ismét sokkal szegényebb lett e nagytehetségű, áldozatkész és szívben-lélekben ízig-vérig magyar honfitárssal.
Dr. D’Albert Gyula (művésznevén Julius D’Albert) 1892. február 26-án született, a Nógrád vármegyében lévő Salgótarjánon. Kanadába 1957. november 1-én érkezett családjához, majd onnan 1960-ban emigrált az Egyesült Államokba: Chicagóba, ahol a Chicago Conservatory College professzoraként működött 1977 júliusáig. D’Albert Gyula zeneszerző és karmester volt, és ő volt első hegedűtanára fiának, a három és féléves Ferikének. Kompozícióinak száma meghaladja a 200-at. Sok műve van hegedűre, trombitára, zongorára, de sok dalt is írt (több dalának szövegét is ő szerezte). Hubay dalait ő hangszerelte. Több műve van vonósnégyesre és zenekarra. Olyan ember és olyan magyar volt, aki soha nem felejtette el forrón szeretett hazáját, akkor sem, amikor 1976. július 4-én megkapta amerikai állampolgárságát. Október 14-én délután még művészi terveiről beszélt családjának. Este 7 órakor szeretett leánya és veje társaságában autón városnézésre mentek, de hazaérkezéskor arról panaszkodott, hogy nem érzi lábait. A házhoz vezető első lépcsőn összerogyott, elveszítette eszméletét, a mentők háromnegyed óráig próbálták élesztgetni, de kórházbaszállítás alatt kilehelte drága lelkét. Pár perces szenvedés után szólította magához az Úr hűséges fiát, akinek élete mindig a legegyenesebb és legpéldamutatóbb volt.
Október 17-én a Sullivan and Son Temetkezési Intézetből indult el utolsó útjára a Szent István Király Katholikus Templomba, ünnepi gyászmisére. A gyászszertartást Ft. Dr. Mihályi Gilbert kanonok, a Szent István Egyházközség plébánosa (Fr. Dr. Stephen S. Yonick, O.F.M., a Szent Péter Templom orgonaművésze segítségével) végezte, aki együttérző, meleg szavakkal angolul és magyarul igyekezett enyhíteni a D’Albert család végtelen szomorúságát. Ardith Arnelle Bach-Gounod Ave Mariáját énekelte szívhezszólóan. A szentmise után az evanstoni Calvary Temetőben lévő végső pihenő helyére ment Dr. Julius D’Albert, aki egy felsőbbrendű ember és kivételesen értékes magyar volt. Pótolhatatlan űrt hagyott mindazok szívében, akik ismerték és szerették.
Váratlan halálát mély fájdalomtól megtörve gyászolják: sírig hű felesége, a 86 éves Mária Terézia (boldog házasságuk 62-ik évében), fiai Dr. François és Zoltán D’Albert és felesége Malvin, leánya Mária Emilia D’Albert és férje Charles Mátyás, Magyarországon és a világ minden táján elszóródva élő nagyszámú rokonság, tisztelői és barátai, akik emlékét életük végéig megőrzik, de ezeken túl az egész Magyarország és mi, amerikai magyarok. […]“
CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE, 1978.06.10.:
„Zenei események Chicagoban:
Dr. D’Albert nagysikerű hangversenyei
Chicago. Dr. D’Albert Ferenc, világhírű magyar hegedűművész, zeneszerző május 6-án újabb rendkívüli sikerű hangversenyt adott Chicagóban. A broadview-i hangverseny sikere nyomán a művész, Blanche McGuire Zhouk zongorakíséretével megismételte műsorát, de két újabb művet is hallottunk: Michio Miyagi japán zeneszerző Spring Sea (’Tavaszi Tenger’) című művét utolérhetetlen előadásban szólaltatták meg a művészek. Blanche McGuire Zhouk saját szerzeményét Dr. D’Albertnek ajánlotta, a kiváló zeneszerző-zongoraművésznő Chanson de Printemps c. művének nagy sikere magától értetődő volt: Dr. D’Albert előadásában nem is lehetett volna másként. A műsor többi számait, Beethoven, Dvořak, Bartók Béla és D’Albert Ferenc műveit hosszantartó tapssal honorálta a nagyszámú közönség, akik a művészeket a koncert végén felállva ünnepelték, ezt a „standing ovation’-t mindketten megérdemelték.
[…]
A harmadik hangversenyt május 20-án a Chicago Concert Trio adta. Ennek az együttesnek tagjai Dr. D’Albert hegedűművész, Alice Lawrence Baker gordonka-művésznő és Blanche McGuire Zhouk zongoraművésznő — óriási sikert arattak műsorukkal. Mozart, Beethoven és Alan Hovhaness Grioit játszották nagy precízióval. A kitűnő együttes műsorának második részében D’Albert Ferenc ‚Románc’ c. művét adta elő első világbemutatóként. Dr. D’Albert Gyula — a hegedűművész 86 éves édesapja - ‚Melodie expagnole’ c. darabjával szerepelt a műsoron. A spanyol melódiát Dr. D’Albert 1967-ben írta, és Garry Brittennek ajánlotta, aki az első világbemutatót adta hegedűjén. A Chicago Concert Trio műsorának utolsó száma Szmetana Triója volt. A művészek előadásának átütő sikere volt. Itt említjük meg, hogy Dawn Arnold hegedűművésznő, Margaret Mooha zongoraművésznő kíséretével június 3- án, délután 4:15-kor a Sherwood Building, 1014 South Michigan Avenue-n lévő Recital Hall-jában tartja hegedűdélutánját, […] A művésznő műsorán hallani fogják Schubert, Beethoven, Fritz Kreisler,,Hubay Jenő, Eddy Brown, Wieniawski és D’Albert Ferenc műveit.
A D’Albert műnek itt lesz az első világbemutatója.“
„Magyar siker Los Angelesben
(A LOS ANGELES TIMES zenekritikusa Melody Peterson a lap január 10-i számában beszámol Dr. D'Albert Ferenc magyar hegedűművész és zeneszerző losangelesi hangversenyéről. A nagynevű magyar hegedűművész Amerikában elismert művészképző is, a CHICAGO CONSERVATORY-COLLEGE elnöke. D‘ Albert Ferenc zenei alkotásait is bemutatták a losangelesi hangversenyen. Az amerikai kritikus, az alkotások zenei gazdagságát, meleg tónusát, meglepően tökéletes egyensúlyát a nagy zeneszerzők műveihez hasonlította.
A losangelesi magyar sikerről dr. Zádor Jenő, a magyar származású kiváló amerikai zeneszerző az alábbiakban tudósít.)
Dr. D’Albert Ferenc losangelesi hangversenye
Múlt szombaton, január 8- án Los Angeles közönségének ritka zenei élményben volt része. D'Albert Ferenc, a világhírű magyar hegedűművész járt itt és a Downey színházban ragyogtatta csodálatos hegedűművészetét. A világ minden nyelvén beszélő, nemzetek feletti zene — D’Albert Ferenc tolmácsolásában rögtön érthetővé válik — legyen az Mendelssohn, akár Kodály. Intonálásának tisztasága, frazírozásának gazdagsága friss életre kelti még az egy és negyed évszázados Mendelssohn-versenyt is, és virtuóz előadásával bámulatba ejtette még e sorok íróját is. Interpretációja végső összefoglalása a technikai és érzelmi erőforrásoknak és bizony korunk riasztó zenei kavalkádjában ilyen tiszta érzelmi muzsikát hallani dupla élvezet! Ugyanakkor, mikor a XX. század modern zeneszerzői már kimerültek (legalább is ami a hegedűirodalmat illeti), a magyar népzene termékenyítő hatása alatt alkotott művek, mint Kodály s D’Albert saját műve, mindig lenyűgöző zenei élvezetet nyújtanak. Mendelssohn hegedűversenyén és Kodály Adagióján kívül (melyet Dr. D’Albert kiválóan hangszerelt) D’Albert műsorán szerepelt még két saját műve „Két Portré"-ja, a nosztalgikus „Fjordok között” és a tűnődő, lírikus „Római emlék”. A közönség az illusztris művész minden számát meleg szeretettel fogadta és felállással tisztelte meg. A műsort Glazunov 4-ik szimfóniája egészítette ki, amit Dr. Palange mester, úgy mint az összes zenei kíséretet, széles lendülettel vezényelt.“
SZABAD MAGYARSÁG, 1961. 09.17.:
„Albert Ferenc hegedűművész hangversenyei
Albert Ferenc, a kiváló magyar hegedűművész és zeneszerző, a chicagói zeneakadémia igazgatója meghívást kapott az East Tennessee State College vezetőségétől nyári hangverseny tartására. A magyar művész e hangversenye alkalmából a CBS televízión Bartók-hangversenyt adott, s a Johnson City Rádióban beszélgetést közöltek vele és operaénekesnő húgával. Magyarországról és arról kérdezték őket, miként kerültek Amerikába. Ugyanakkor Albert Hubay-lemezeiből szólaltattak meg többet.
Úgy a rádióelőadás, mint a televíziós és az egyetemi hangverseny során kitűnt, hogy Tenesseeben szeretik és becsülik a magyarokat. Albert Ferenc az egyetemi hangversenyen ezer főnyi közönség előtt Dr. Kéhler Béla zongorakíséretével saját szerzeményeit, úgyszintén Hubay, Bartók, Bach és Beethoven műveit adta elő rendkívüli nagy sikerrel.
Dr. Burgin E. Dossett egyetemi elnök köszönőlevelet intézett a művészhez, melyben kijelentette, hogy ilyen frenetikus sikerű hangverseny még nem volt az egyetemen, mióta ő az elnök. Hangversenyét lemezre vették, s a növendékeknek ismételten le fogják játszani. Az elnök jelezte, hogy a jövő idényben is meghívja a művészt.
Albert Ferenc egyébként nyári körútján átutazóban New Yorkban is járt, és őszi hangversenye ügyében megbeszéléseket folytatott. Látogatást tett szerkesztőségünkben is. Örömmel értesültünk tőle, hogy novemberben tervez New Yorkban hangversenyt. Ennek megfelelő meghirdetését kértük, hogy a város és környék magyarsága — mely szeretettel várja — szintén részt vehessen hangversenyén.
A művész egyébként, akinek világsikereiről korábban írtunk, Montrealba utazott, ahol szept. 17-én a CBC Trans-Canada rádióban ad hangversenyt, s bemutatja Dr. Nagy Frigyes Dance Caprice c. hegedűművét is.
S. I.“
Dr. D’Albert Ferenc
(3. rész)
„— A saját műveiről tudna néhány szót mondani?
— Sok kompozícióm van. Közel 200 művet írtam eddig. A háború alatt sajnos sok elveszett, mert a hozzánk beszállásolt orosz katonák a kottáimmal fűtöttek. Így veszett el többek között egy hegedűversenyem és egy szonátám. Főleg hegedűre van sok dalom és számos verset megzenésítettem. így néhány Ady és Sandburg költeményt is . . .
Evvel aztán interjúnk végére is értünk. A Chicagóban élő nagy magyar művészt olyan sok elismerésben és kitüntetésben részesítették az egész világon, hogy lehetetlen lenne még egy egészen kis százalékukról is megemlékezni. Hogy csak néhányról szóljunk:
1960-ban az International Society for Contemporary Music elnökévé választották, 1961-ben a Chicago Chambers Orchestra hangversenymestere lett, 1962-ben a Chicago Artist Association elnökségével bízták meg. A Musica Viva Recording Society elnöke. 1969-ben megkapta a Americanism Medal of Honort, a következő szavak kíséretében: „For trustworthiness, service, leadership and patriotism."
Kritikái közül néhányat kiragadva:
Glasgow: Hangszernek egyedülálló mestere . . . Strasbourg: . . . egy virtuóz csodálatos játéka . . .London: . . . kivételes tudású hegedűművész ... Dublin: ragyogó játéka viharként sodorta magával a közönséget. . . Lusanne: a hegedű igazi nagymestere. .. Paris: . . .a világ egyik legragyogóbb virtuóza . . . New York: csodálatos technikai könnyedség, drámai érzékenység és izgalmas bravúrok jellemzik játékát. . . Cleveland: csodálatos magabiztonság és brilliáns végrehajtás . . . Montreal: Francois D’Albert csodálatos művészete megmutatkozik a hegedűjáték minden területén. Virtuóz technikájában éppen úgy, mint egyéni stílusában . . .
A kritikák csillogó jelzőiből és a fenntartás nélküli dicséretekből tisztán látszik, hogy a világ zeneértő közönsége mennyire elismeri Dr. D’Albert zenei kiválóságát. A magunk részéről talán csak azt tehetnénk a jellemzéshez, hogy Dr. D’Albert Ferenc emberi tulajdonságai semmiben nem szorulnak kiemelkedő művészi dualitásai mögé.
Felsőbbrendü emberségét bizonyítja a családja iránti önzetlen szeretet, bizonyítja, ahogy 1957-ben hívás nélkül menekült honfitársai segítségére sietett, és bizonyítja az, hogy emberi magatartásával az egész világon csak elismerést és tiszteletet hozott a MAGYARSÁGRA.“
Dr. D’Albert Ferenc
(2. rész)
„A háború után 1946-ban a francia kormány vendégeként néhány hétig Párizsban ad koncerteket, majd meghívják a strassburgi ünnepi játékokra. Első londoni hegedűestjét 1947 szeptemberében adja a Royal Albert Hallban. Ezután egy írországi vendégszereplési sorozatra kapott meghívást, amelyet Belga, Holland, Luxemburg-i és Ausztria-i vendégszereplés követett.
Két évvel azután, hogy végleg elhagyta Magyarországot, 1947-ben Párizsba érkezett édesanyja és húga is. 1948-ban francia állampolgárságot kapott és azóta használja a François D’Albert művésznevet. 1949-ben az ír királyi Zeneakadémia hívta meg tanárnak. 1955- ben családjával együtt kivándorol Kanadába és szeptember 10-én adja Torontóban első északamerikai hangversenyét.
A magyar szabadságharc kitörése 1956. október 23-án Clevelandban találja és Dr. D’Albert azonnal hangversenyek rendezésébe kezdett, hogy pénzt gyűjtsön a menekült magyarok megsegítésére. Chicagóban hasonló céllal tartott két jótékonysági hangversenyt 1957 májusában, miután azonnal meghívást kapott a Chicago Conservatory, — Amerika egyik legnevesebb intézetének zenei katedrájára. A következő két évben Montreal és Chicago között utazgatott mint vendég professzor. A Chicago Conservatory elnök igazgatója 1959 júliusában meghalt és a College zenei Tanácsa egyhangúlag Dr. D’Albertnek ajánlotta fel az állást. 1959. szeptember 8-án iktatták be új hivatalába.
A következő évben Mária húgát, aki operaénekes, a Chicago Conservatory College meghívta Faculty tagságra és 1961-ben Dr. D’Albert édesapja is átkerült Chicagóba tanárnak. Zoltán öccse — aki hivatásos katonatiszt lett és csak hosszú orosz fogság után került vissza Magyarországra - a kandai állampolgárság megszerzése után követte a családot Chicagóba . . .
Nagyjából ezeket mondta önmagáról Dr. D’Albert, csak sokkal szerényebb szavakkal, és csak a különböző róla írt életrajzokból tudta meg, hogy a zenei közvélemény nem csak mint művészt, hanem mint embert is milyen végtelenül nagyra tartja őt.
Az interjú során megkérdeztem Dr. D’Albertet, hogy tanulóéveiben ki volt a legnagyobb hatással zenei fejlődésére?
— Hubay Jenő ... — mondta gondolkozás nélkül. — Komoly idealizmus volt bennem és Dohnányihoz hasonlóan karmester is akartam lenni, koncerteken játszani és iskolát vezetni... De Hubay volt az egyetlen akinek valóban a nyomdokain akartam haladni . . . Hogy ez sikerült-e nem az én feladatom eldönteni. Mint művész próbálom tartani a magyar vonalat és minden koncertemen legalább egy magyar művet is játszom . . .
— Ki a kedvenc zeneszerzője?
— Minden, idők legnagyobb zeneszerzőjének Johann Sebastian Bachot tartom és műveit nagy szeretettel játszom . . .
— Bartók Béláról mi a véleménye?
— Végtelenül nagyratartom és szeretem . . . Zeneakadémista koromban gyakran hívott a stúdiójába, hogy hegedűdarabokat mutasson nekem, és biztatott, hogy tanuljam meg azokat. . . Talán én vagyok az egyetlen zenész, akit nem csak tanított a hegedűműveire, hanem, mikor az első és második rapszódiáját tanultam a stúdiójában, ő volt a kísérőm. Ezenkívül az ő ellenőrzése mellett írtam egy magyar népdalokból összeállított „Magyar népitáncok” című suite-met, melynek a kottája sajnos Magyarországon maradt.
— Melyik a legemlékezetesebb koncertje?
— Erre nehéz lenne válaszolnom . . . Talán az amikor mint 13 éves zeneakadémiai növendék Dohnányi Ernő főigazgató kisért ... És örökké emlékezetesek maradnak számomra az 1956-os magyar menekültek megsegítésére rendezett koncertjeim .. . Nagyon szép kritikákat kaptam a Clevelandi Severance Hallban
adott koncertem után. Művészi pályámon nagy lépés volt a New York-i Town Hall-ban való szereplésem. Nagyon elismerő kritikákat kaptam az 1971- ben Los Angelesben tartott első kaliforniai koncertem után. Kodály Zoltán Addagio-ját játszottam, az én orchestráciomban, és a saját suite-met hegedűre és zenekarra."
(Folyt. köv.)
Albert Ferenc életéről és munkásságáról „A ZENE 1939. évi 13. számában, a SZABAD MAGYARSÁG 1961.05.21-i számában, valamint a Győri Életrajzi Lexikonban (itt,) is találunk ismertetőt, de a legtöbb információval a művésszel 1976-ban készített interjú szolgál:
CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE, 1976.05.15.:
„Dr. D’Albert Ferenc
A világhírű magyar hegedűművész, zeneszerző, karmester életéről, műveiről és sikereiről regényeket lehetne írni. Így nem csodálható, ha kissé szorongva csengettem be hozzá az interjúra megbeszélt időben, de az édesanyjával együtt olyan meleg természetességgel és kedvességgel fogadtak, hogy néhány perc múlva úgy éreztem mintha már nagyon régi ismerősök lennénk.
Beszélgetés közben Gárdonyi Géza szavai jutottak eszembe, amit a régi Pesti Hírlap egyik újságírójának mondott, aki egy interjú folyamán szinte szemére vetette, hogy ünnepelt, nagyhírű író létére túlzott egyszerűségben és visszavonultságban él.
„Fiatal barátom. . . — mondta Gárdonyi Géza — én úgy gondolom, hogy minél több tehetséggel áldott meg az Úristen valakit, annál szerényebb alázattal kell ezt az ajándékot viszonozni és megköszönni ...”
A nagy író szavai tökéletesen illenek Dr. Albert Ferencre, aki zenei családban, Győr városában született, 1918. szeptember 17-én. Alig három hónapos korában spanyol influenza támadta meg, és az orvosok már lemondtak életéről. Az édesanyja azonban nem nyugodott bele az ítéletbe, hanem három hétig szinte el sem mozdulva kisfia mellől ápolta. Egyszer, hogy a síró kisfiú figyelmét lekösse, elővette férje hegedűjét és a húrokat kezdte pengetni. A zenére felfigyelő kisfiú azonnal abbahagyta a sírást, és maga is próbálta pengetni a nála jóval nagyobb hegedűt.
Ekkor kezdődött Dr. D’Albert egész életre szóló, szerelme a hegedűvel. Három éves korában megkezdte édesapja vezetése alatt zenei tanulmányait. Egy év múlva alig volt olyan magyar nóta amit ne tudott volna fejből eljátszani.
A csodagyereket alig hat éves korában felvették a győri zeneiskolába, ahol Hermann László igazgató tanítványa lett. Kilenc esztendős volt, amikor Mozart G Dur hegedűversenyét adta elő, zenekari kísérettel. A nagyszámú, előkelő közönség alig akarta a fiatal művészt leengedni a pódiumról. A zenekritikusok egyöntetűen a legnagyobb elismeréssel írtak játékáról, megjósolva, hogy világhírre fog szert tenni.
Elemi iskoláinak befejezése után a győri bencés gimnázium tanulója lett. Tizenegyéves korában a győri városháza dísztermében adta első, önálló hangversenyét az akkori polgármester, Dr. Szauter Ferenc meghívására. Ekkor már Budapest is felfigyelt erre a győri nagy tehetségre és Zathureczky Ede hegedűművész meghívta egyik önálló estjére. A gyermek annyira megtetszett Zathureczky professzornak, hogy meghívta Budapestre.
Pontosan 12 éves volt, amikor Hubay mester és Zathureczky meghallgatták és azt ajánlották a szüleinek, hogy azonnal költözzenek Pestre és Ferike a zeneakadémián folytassa tanulmányait. Ezt ajánlani azonban sokkal könnyebb volt, mint megvalósítani. D’Albert Ferenc édesanyja azonban úgy férje, mint Hermann igazgató akarata ellenére felvitte fiát Pestre. Ezután éveken keresztül másik két kisebb gyermekét — Zoltánt és Máriát — Győrött hagyva, hetente utazott Győr és Budapest között, hogy anyai és hitvesi kötelességét másik két gyermekével és férjével szemben is teljesítse.
A kis Feri gimnáziumi tanulmányait magánúton folytatva, szorgalmasan járt a Zeneakadémiára, és 13 éves volt, mikor első külföldi koncert körútjára meghívást kapott. Édesapja társaságában járt ezekre a turnékra.
Dr. D’Albert Ferenc alig 18 éves volt, mikor elnyerte az állami művészi, majd
zenetanári oklevelet. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi és államtudomány fakultására iratkozott be. Ekkor már mint világszerte elismert művészt ünnepelték és 1938-ban a genfi világverseny győztese lett, aminek következtében amerikai turnéra kapott meghívást. Miután azonban a második világháború kitörése már várható volt, így választania kellett a családja és a biztos világsiker között. A családját választotta és lemondta az amerikai körutat."
(Folyt. köv.)
MAKÓI UJSÁG, 1939. 08. 26.:
„Villáminterjú Zathureczky Edével, a világhírű mesterrel Albert Ferenc nagy genfi versenyéről.
Most érkezett haza Abbáziából Zathureczky Ede, ahol az év sok fáradalmát pihente ki, két-három nap múlva azonban újra elutazik a Tátrába s itt jövő évi hangversenyeire szeretne készülni.
— Milyen érzése volt, — kérdeztük — midőn megtudta, hogy zseniális tanítványa oly nagyszerű eredményt ért el Genfben ?
— Végtelen nagy örömmel értesültem arról, hogy Albert Ferenc volt kiváló tanítványom lett a genfi világverseny győztese.
— Mióta tanította Albertet ?
— 1932-ben Győrött, Albert szülővárosában hangversenyeztem. Itt mutatta be nekem a fiatal Albert Ferit Hermann igazgató. Albert Ferenc játéka nagyon megtetszett nekem. 1931-től a Zeneakadémián az én tanítványom lett, ekkor mindjobban láttam, hogy tehetségében nem fogok csalódni, nagyon is érdemes vele foglalkozni és 1937-ben a hegedűművészi oklevélpályázati hangversenyén, amikor egy rendkívül nagy, átütő sikert ért el úgy a közönség részéről, mint a magyar sajtóban, már világosan lehetett látni, hogy egy nagy művészi karriert fog befutni. 1938-ban zenetanári oklevelet is szerzett nálam.
— Büszke tanítványára?
— Nagyon büszke vagyok, ugyanis ő az én első okleveles művész tanítványom.
— Megelégedett tanár úr ?
— Mint pedagógusnak nagy élmény nekem az, ha látom az új fiatál generáció előretörését. Albert Ferenc sikere részemre is rendkívül nagy fontosságú, mert én benne élek e munkában, az ő sikere az én pedagógiai művem megkoszorúzását is jelenti! 1937-ben is két tanítványom lett győztese a nagy bécsi versenynek, azóta óriási sikereket aratnak, sikert sikerre halmoznak.
— Miben rejlik Albert Ferenc kiválósága ?
— Mondtam már, hogy Albert nagy tehetség. Az ő tehetsége biztosítja számára a legelső helyet fiatal hegedűseink között. Gyönyörű tónusa, hihetetlen könnyed technikai készsége, nagy muzikalitása csodálatraméltóak. Hiszem, hogy a magyar nemzeti színeket még igen nagy diadalokra juttatja. [...]“
Még egy híressé vált Zathureczky-tanítvány:
Albert Ferenc dr., hegedűművész és tanár,
(Győr, 1918. szeptember 17. - Chicago, 1999. május 24.)
BUDAPESTI HÍRLAP, 1937.07.23.:
"(Albert Ferenc hegedűművész hangversenye a berlini rádióban.) Berlinből jelentik: A berlini rádió igazgatósága eddigi sikeres szereplései alapján meghívta rádióhangversenyre Albert Ferencet, a fiatal magyar hegedűművészt. Albert Ferenc műsorát magyar szerzők alkotásaiból állította össze és Dohnányi Ernő, Zádor Jenő, Molnár Antal és Kókay Rezső műveit adja elő a berlini rádióban."
MAGYAR NEMZET, 1939.05.12.:
"Albert Ferenc nagy sikere Varsóban
Szerdán délután szerepelt a varsói rádióban Eyssen Irén magyar hang- versenyénekesnő és Albert Ferenc magyar hegedűművész. A magyar művészek szereplése olyan nagy tetszést aratott, hogy mindkettőjüknek hangversenyszerződést kínáltak fel. A varsói lengyel lapok a legteljesebb elragadtatás hangján írnak a két magyar művész tehetségéről."
Köszönöm, kedves Zéta, a megerősítést. Ezt a fórumot szeretettel és lelkesedéssel indítottam.Sajnos, már több ízben voltam támadásnak kitéve - mindig ugyanazok részéről -, és most itt is arra kényszerültem, hogy felvegyem a kesztyűt. Mert ez olyan, mint A szamár, az öregember és a fiú meséje. Bármit teszel, rossz. Ha reagálsz az a baj, ha nem, akkor az. De én is méltatlannak találom nemcsak az itteni vitát, hanem a vitát egyáltalán. Szerettem volna megőrizni ennek a fórumnak a karakterét, de úgy tűnik, nem sikerült. Megpróbálom folytatni, bár nagyon elment a kedvem tőle. Idős ember lévén egyre inkább átérzem, milyen fontos a múlt tanulmányozása, az emlékek felelevenítése, megőrzése az utókor számára. Ez a fórum egy csepp akart lenni a tengerben. Ilyenkor viszont elbizonytalanodom, nem tévedek-e ....
Ez egy kifejezetten izgalmas fórum, másoktól is hallom, hogy kiváncsian várja napról napra, mi jelenik meg. Tudok új olvasóról, aki ezért "szokott ide". Nem kéne ilyen vitákkal elrondítani, beszéljétek meg ezt privátban, vagy valamelyik erre a célra (vitára) alkalmasabb topikban...
Látom, nagyon van kedved hadakozni... (azzal együtt, hogy többször jeleztem, nem velem van vitád ezügyben, nekem jó így is...)
Nos, azt senki nem mondta, hogy ne is idézz egy cikkből, amit bemásolsz... ezt rendszeresen csináljuk. A link mellé idézünk részeket kedvcsinálónak, információnak. A Caruso posztjából is idéztem pár bekezdést, a cikk nagy részét pedig nem.
De mondom, felőlem csináld, ahogy akarod. Csak azért írom le újra, hátha felfogod, és leállsz… :-)
Sajátos módon a 303. sz. beírásodban nem voltál rest idézni a Caruso Laurisin Lajosról szóló cikkét, holott azt a 302. számúban linkként teljes egészében beillesztettem, és a tartalmára is felhívtam a figyelmet.
Ennyit az egyenlő elbírálás elvéről, amelyről intelligenciádnál fogva magad is tudod, hogy sehol - így itt sem - érvényesül!
Egyébként pedig beírásaim 90 %-át - ha jobban megnézed - NEM LEHET BELINKELNI. Amelyeket pedig mégis, azokat csak később vagy egyáltalán nem találtam meg belinkelhető formában a neten. Egyébként Te is azt csinálsz, amit akarsz, "virágozzék minden virág", ki ahogyan tud, vagy ahogyan hagyják.
Jó, én most itt nem a floodolás miatt szólítottalak meg. Nekem nem kell ragoznod.
(Ettől függetlenül, hogy képben legyél: Itt a fórumon valóban szerkesztői elvárás volt, hogy a hozzászólásokban ne bemásoljuk, hanem linkeljük az érintett cikkeket. Tehát, amikor a kedves fórumtárs kifogásolta ezt, emiatt tette.)
Ami azt illeti, azért zavaró a sok hosszú bemásolt szöveg (egyszer már leírtam), mert követhetetlenné és áttekinthetetlenné válik a topicban folyó beszélgetés. Pár hozzászólás is végtelenné nyújtja a topicot, állandóan görgetni kell. A topicok elvileg nem erre valók!!!
De nem kell velem hadakoznod, felőlem csináld.
A beírásaimmal kapcsolatban kifejezett ellenérzések egy gyökerűek. Teljesen mindegy, ki(k) áll(nak) mögöttük. Nekem eszemben sem lenne bárki beírásának a hosszát felülbírálni. Ha nem érdekel egy téma, használom az egér görgetőjét, vagy arra kattintok, ami az érdeklődésem tárgya. Minthogy a társalgás általában hivatkozás feltüntetésével folyik, egy kattintással rá lehet találni a keresett előzményre.
De egy biztos: egy beszélgetés kibontakozását nem az idézett írás hossza, hanem annak tartalma gátolhatja.
Az pedig, hogy ki milyen dokumentumot másol be, szintén véleménynyilvánításnak minősül. Az más kérdés, hogy az (elolvasására nem kötelezett) olvasónak van-e türelme azt végigolvasni, ill. megérinti-e az, ami engem megérint. Itt is adott a szabadság: át lehet lépni a témát. Ha megnézed, nem túl sok topikhoz szólok hozzá. Engem elsősorban a zenetörténet érdekel, beírásaim is többnyire ezt tükrözik. Nem kívánok foglalkozni sem a színházakon belül és kívül megnyilvánuló szexuális zaklatások ügyével, sem aktuálpolitikai kérdésekkel. Nem érdekel a bökvers-farigcsálás, sem az hogy Nyetrebko most éppen hány kiló, és mit visel a férje, no meg halott oroszlánok fején sem kívánok tapodni.
Ám, ha az általam követett gyakorlat ellenkezik e fórum írott törvényeivel, kérem a t. Szerkesztőséget, jelezze, és akkor – nem sértődésből, hanem józan belátásból – kilépek ebből a körből, fórumtársaim általam megzavart nyugalmának a biztosítása érdekében.
Nem velem volt vitád a floodolás miatt, hanem Héterővel. Tulajdonképpen igaza is van: Hosszú szövegek bemásolása egy-egy topicba nem praktikus, mert követhetetlenné válik a beszélgetés. Az ilyen topicok alapvetően különböző témákról való beszélgetésre vannak. Ezek a hosszú, szöveges posztok, amiket te csinálsz, egy ennek szentelt blogon, blogbejegyzés formájában szerencsésebbek lennének. (Ettől függetlenül nem szóltam hozzá, amikor Héterővel vitáztál, mert azt gondolom, virágozzék, minden virág. Ha ezt szeretnéd, legyen.)
Ugyanezt gondolom arról is, amikor a fórumtárs idetette néhány klasszikus kuplé linkjét is. Ez is információ, szerintem nem kell ezt megpróbálni leállítani.
(A sértődésed ("kilépek a fórumból") meg egy rossz reakció szerintem. Itt mindenki egyenlő, hozzászólunk a dolgokhoz, megvitatjuk. Ennyi.)
Véletlenül sem kívántam fegyelmezni. Csupán komolyan vettem a „Café Momus komolyzenei magazin“ címet. A komolyzene fogalmába, természetesen – műfajtól függetlenül - mindennemű értékes zene beletartozik, amelybe adott esetben Zámbó Jimmy, sőt, a Kistehén is beleférhet. De ezeknek van másik topikja: Minden, ami nem opera vagy Társművészetek.
Egyebekben pedig csupán ajánlás volt, éspedig azért, mert úgy véltem, a kedves fórumtársam által említett szerzők, ill. dalok közül némelyek nem ebbe a topikba tartoznak.
Pontosan azt akartam elkerülni, amit néhány (de stílusából ítélve feltehetően egy) fórumtársam többször nehezményezett, hogy „követhetetlenné“ váljon a beírások sora.
Ami pedig a szétfloodolást illeti: Úgy vélem, ezt kizárólag az én esetemben tartod kivetni valónak. Ha a szerkesztőség osztja véleményedet, természetesen kilépek a fórumból, hogy helyt adjak az „életszerű“ csatározásoknak, és véletlenül se sértsem meg „zagyvaságaimmal“ ennek az összeszokott társaságnak a jól bevált szokásait.
Szerintem, ha te nem szereted, hogy fegyelmeznek (amiért szétfloodolod a topicokat), akkor neked sem igazán áll jól, ha fegyelmezel másokat. :-)
Még akkor se, ha véletlenül Zámbó Jimmyt oszt meg valaki (annak is lehet oka és értelme). Ez alapvetően egy zenei fórum, ahol zenéről beszélgetnek az emberek. (Hacsak valaki beléjük nem akarja fojtani a szót.)
Ha a szerkesztőket komolyan zavarja, úgyis szólnak érte.
--- meg a daljátéknál....
Csak a Színházi Életes cikk miatt tettem ide azokat dalokat, amikről írtak. A kuplé tényleg nem ide való, talán az operettbe, de inkább oda se. Passz...
Értékelem a sokirányú zenei érdeklődést. Én sem szeretek leragadni egy műfajnál, de ha így folytatjuk, félő, hogy hamarosan Zámbó Jimmynél, majd a "Kistehén"-nél kötünk ki. Szeretném tisztelettel ajánlani: maradjunk a komolyzenénél, engedményként pedig legfeljebb! a klasszikus operettnél. :)
Stux úr... nekem erről Márkus Alfréd dala ugrik be.
https://www.youtube.com/watch?v=v_1_50IHgbw
Esti Kurir, 1929. dec. 8.
Katica - Martos Ferenc és Márkus Alfréd operettje a Városi Színházban
Stux, maga vérbeli párizsi lett.... ebben van a dal
Kérdés mikor írta Márkus... szeretem ezt a dalocskát. Most nem tudom, ez milyen műfaj, talán kuplé, de lehet akár nóta is... passz.
És megtaláltam a Berger Zsiga dalt, na ezt még nem hallottam, ti igen?
https://www.youtube.com/watch?v=QMXC7cyW-bc
úgy nézem Zerkovitz Béla sláger
Nem vagy legény Berci- ez se ismertem, de magyar nótákat nem szoktam hallgatni
https://www.youtube.com/watch?v=aEYUQbj05VI
Elfeledett vidámság...
"A nóta vége" Kassán is bemutatásra került - 1925 vagy 1926 évben - gyermekeknek gyűjtöttek télire ruhaneműt. Az előadást Kemény Egon vezényelte, 20-21 éves volt akkor.
Fóruma egyik korábbi bejegyzésében már szerepel ez a jótékonysági műsor. Ott majd visszatérek rá.
A "Stux úr" -ról szóló résznek nagyon örülök, ugyanis előzménye lehet
Kemény Egon - Harmath Imre: "III. Stux" című charleston táncszámának (1927),
amelyet minden bizonnyal a Rott Kabaréban adtak elő. Alpár Ágnes könyvében és a zeneszerző fórumán olvashatók részletek a műfajról és a műsorokról.
Rózsavölgyi és Társa, 1927
A nagyalakú kottakiadvány Kemény Egon egyik táncslágerét tartalmazza, a hátlapon a már megjelent modern táncszámai refrain-jeivel, kotta és dalszöveg:
KEMÉNY EGON NAGYSIKERŰ TÁNCDALAI
Harmath Imre szövegeivel
Honolulu - Charleston, 1927
III. Stux - Charleston, 1927
Szeretlek-e még - Tango-dal, 1927
Szerettelek - Tango dal, 1927
Színházi élet 1925/41. szám
Kaderabék - Berger Zsiga, Stux úr, Schneider Fáni
— Milyen lehetetlen név! Halandzsa! — mondja a közönség, ha a Stux úrról szóló kuplét hallja, vagy a Nóta végében a Kaderabék-duettot hallgatja. Pedig hát Istenem, Stuxot és Kaderabeket az életből vette a költő, amint azt a riporter alább kideríti. Az Üllői-ut 66. szám alatt van Kaderabek kisasszony kalapszalónja. Kaderabek kisasszony a következőképen nyilatkozott:
- Őszintén mondjak meg mindent? A „Kaderabek" nekünk ingyen reklámot csinált és ezért Bús Fekete László úrnak tartozunk köszönettel . . . Természetesen voltak érdekes epizódjaink a nyáron. Egyszer autón
ment erre egy társaság, s mikor a cégtáblát meglátták, nevetve kezdtek éljenezni ... Mi már háromszor néztük meg a Nóta végét, a Kaderabekért ...
s mondhatjuk, hogy nemcsak a Kaderabek tetszett . . .
Berger Zsiga, egy a millió hasonnevű közül a Rákócz út 9. alatt lakik.
A hires Bergerék Zsigája, akinek páratlan az eleganciája, csak nagy általánosságban egyezik a régi nóta hősével. Kevésbeszédü, csendes fiatalember.
— Mii tudok én mondani a Bergerék Zsigájáról ? Olyan régen volt divatban ez a nóta, hogy már nagyon kevesen emlékeznek rá. Engem sohasem ugrattak vele. Csak egyetlen egyszer. Akkor pedig nagyon megjárták . . . Mert hogy ugy mondjam, néha nagyon temperamentumos vagyok ...
Schneider Fáninak a romantikus Ó-Buda egyik uccájában van a lakása . . . Töpörödött öreg asszony már ... Öt is megkérdezzük.
— Hogy mit szóltam a „Schneider Fanny nótához, hát annak nagy sora lenne, ha elmesélném . . . Incselkedő nóta volt a Schneider Fanny, sokat mulattam rajta, de régen, nagyon régen... Mikor még én is tudtam mulatni . . .
Az idény legnagyobb slágerének, a Stux urnak megszemélyesítőjéből kettő is van Budapesten . . .Az egyik Slux Hugó bankár, aki nem akar nyilatkozni, a másik Stux László úr tisztviselő, aki készséggel áll rendelkezésünkre.
— Hát nem is tudom mit mondjak magammal kapcsolatban a „Stux ur"-ról . . . A barátaim énekelve köszöntenek, mindig azt mondják: mit csinál maga rossz? Pedig én alapjában véve, vagyok annyira rossz, s nem is vagyok dekadens — mint a nótában van — hanem tisztviselő. Kovács Bertalan, vagy ha ugy tetszik Berci, a „Nem vagy legény Berci" hőse megtagadja a választ.
— Még önök is . ..? — mondja, — nem volt elég . . . eddig? De egy katona-képét még is odaadja. Innen pedig tisztán látjuk, hogy nagyon is legény
volt a Berci ur.
Köszi a linked, sajnos a szerzők nincsenek feltüntetve a plakáton, meg a dalok, de a történet ezek szerint tényleg régi keletű. De én is kutatom tovább....
az osztrák sramlidalokat is érdemes nézni, de ilyet se találtam, ezért lehet, hogy tényleg egy magyarországi sváb írta...
Utolsó adalék az Ábrahám-Heim-féle nagy opus sorsdöntő kérdéséhez: :)
https://www.europeana.eu/portal/hu/record/9200448/BibliographicResource_3000134121262.html
„Schneider Fáni vagy piros selyemszoknya három fodorral eredeti bohózat dalokkal tánczal, 4 felvonásban - irta Tóth Ede - rendező Krecsányi Ignácz
…………..
Debreczeni Szinház. Kedd, 1885. február 17-kén. Tóth Ede eredeti bohózata dalokkal és tánczal. ….“
Ismét egy érdekesség!
Hajdu Imre filmzene sikerét (1937) Kemény Egon zenéjének sikere múlta fölül (1940), megdőlt az addigi nézőszámrekord, miként a korabeli újságok tudósítottak.
„Fűszer és csemege” címmel készült (1939) az a hangosfilm, amely közvetlenül bemutatója (1940) után nézőszámrekordot döntött és újat állított fel, Kemény Egon zenéjével.
Főszerepben: Somlay Artur, Vízváry Mariska, Szörényi Éva és Jávor Pál. A film Csathó Kálmán nagy sikerű regényének filmes változata, ezt megelőzően a Vígszínház mutatta be."
Részletek a fimről, kritikák: Fórum - Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969)
Azt hiszem, hogy ritka, amikor egy rövid zeneszámnak két zeneszerzője van, ahogy itt olvashatjuk Hajdu Imre életművében kétszer is előfordult. Ennek okáról nem tudok közelebbit.
Kimutatás a jelen topikban szereplő művészekről 2018.01.18-i állapot L-től ZS-ig |
||
Név, művészeti ág |
Szül. év |
Bejegyzés sorszáma |
Laurisin Lajos operaénekes (tenor) |
1897 |
302..303.,304.,306.,307.,311.,312.,314., 315.,317.,318.,319.,320.,323.,325. |
Laurisin Miklós zongoraművész, zeneszerző |
1899 |
302.,305.,306.,319.,320.,321.,322.,447., 448.,449.,566. |
Lavotta János zeneszerző, hegedűművész |
1764 |
474.,475.,476.,477.,478.,479.,480.,481., 482.,483.,484. |
Lumpe Gizella énekesnő, énektanár |
18..? |
179. |
Medek Anna operaénekesnő |
1885 |
212.,213.,214.,393. |
Michalovich Ödön zeneszerző, zenepedagógus |
1842 |
45.,158. |
Mosonyi Mihály zeneszerző, zenepedagógus, zenei újságíró, zenekritikus |
1815 |
46.,51.,112., 158.,337.,338. |
Ney Dávid operaénekes |
1842. |
571.,572. |
Németh Mária operaénekesnő |
1897 |
414.,415.,416.,417.,421.,422.,423.,424. |
Nyíregyházi Ervin zongoraművész, zeneszerző |
1903 |
100.,101.,102.,103.,104.,105.,106.,114.,115., 116.,117.,130. |
Ottrubay Melinda balett-táncos |
1920 |
324.,326.,339.,340.,341.,344.,351.,352. |
Papp Mihály színművész |
1875 |
467. |
Papp Viktor zeneíró, zenekritikus, szerkesztő |
1881 |
6. |
Pilinszky Zsigmond operaénekes |
1883 |
130.,133. |
Polgár Tibor zeneszerző, karmester |
1907 |
561.,562.,563. |
Popper Dávid gordonkaművész, zeneszerző |
1843 |
95.,96.,98.,99. |
Radnai Miklós zeneszerző, színházigazgató |
1892 |
23.,24.,34.,35.,36.,183.,184. |
Rajter Lajos karmester, zeneszerző, pedagógus |
1906 |
57.,87.,88. |
Reményi Ede zeneszerző, hegedűművész |
1928. |
394.,395.,396.,397.,398.,399., 400. |
Réthy Eszter operaénekesnő |
1912 |
91.,92.,207., 210. |
Rubányi Vilmos karmester |
1905 |
58.,59.,60.,61.,245.,568. |
Rubinstein Erna hegedűművész, operetténekesnő, színésznő |
1903. |
250.,251.,252.,253.,254.,255.,256., 257.,258.,259.,262.,264. |
Ruzitska György zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus |
1786 |
83.,84.,158. |
Sándor Erzsi |
1855 |
450.,451.,452.,453. |
Sárosi Ferenc zeneszerző |
1855 |
49. |
Schmidt Ferenc zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus |
1874 |
70.,72.,74.,76.,77.,78.,81., 108.,111.,113., 118.,128.,171.,172. |
Sebeők Sári operaénekes |
1882 |
32.,67.,68. |
Szabados Béla zeneszerző |
1867 |
94.,97. |
Szabó Ilonka operaénekes,lírai szoprán |
1911 |
282.,283.,284.,285. |
Szabó Lujza operaénekes,kol. szoprán |
1904 |
263.,265.,266.,353. |
Szabó-Xavér Ferenc zeneszerző |
1848 |
31. |
Szamosi Elza operaénekesnő |
1881 |
215.,216.,217.,378.,380.,467. |
Szánthó Enid operaénekesnő |
1907 |
547.,548.,550.,551.,552.,553.,554., 555.,556.,557. |
Szedő Miklós dr. orvos, operaénekes |
1896 |
435.,436.,437.,438.,439.,440.,441.444.,445., 446.,458.,459. |
Szendrei Alfréd zenetudós, orgonista, karmester, zeneszerző |
1884 |
130.,137. |
Szendy Árpád zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus |
1863 |
355.,356.,357.,358.,360.,361. |
Széchenyi Imre gróf zeneszerző |
1825 |
386.,387.,388., 389.,390.,391. |
Sztojanovits Jenő zeneszerző, karmester, zenepedagógus |
1864 |
507.,508.,509.,510.,511.,512.,517.,518. |
Takáts Mihály operaénekes (bariton) |
1861 |
454.,455.,456.,457. |
Tamás Ilona operaénekes, szoprán |
1914 |
243.,244.,245.,246.,247. |
Tamássy Zdenkó zeneszerző |
1921 |
458.,459.,460.,461.,462.,463. |
Tóth Péter karmester |
1924 |
3.,7.,8.,12.,13.,14.,15.,17.,19., 279.,280.,281. |
Tutsek Ilona operaénekesnő |
1905 |
195.,197.,198.,199.,200.,211. |
Tutsek Piroska operaénekesnő |
1905 |
195.,196.,197.198.,199.,200.,204.,205.,206., 207.,209.,210.,211.,260.,351. |
Vavrinecz Mór, karnagy, zeneszerző |
1858 |
523.,524.,525.,526.,530. |
Vecsey Ferenc hegedűművész, zeneszerző |
1893 |
503.,504.,505.,506. |
Verebes Ernő színész, operetténekes |
1902 |
520.,521.,522. |
Kimutatás a jelen topikban szereplő művészekről 2018.02.18-i állapot A-tól K-ig |
||
Név, művészeti ág |
Szül. év |
Bejegyzés sorszáma |
Adelburg Ágost hegedűművész, zeneszerző |
1830 |
10. |
Aggházy Károly zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus |
1855 |
11.,154.,331. |
Alexander László zongoraművész, zeneszerző, feltaláló |
1895 |
130.,144.,145., 146.,147.,148., 149.,150. |
Allaga Géza gordonkaművész, cimbalomtanár, zeneszerző |
1841 |
493.,494.,495.,496.,497.,498.,499.,500. |
Anday Piroska operaénekesnő |
1903 |
118.,119.,120., 121.,129.,130., 132.,156. |
Antalffy-Zsíros Dezső orgonaművész, zeneszerző |
1885 |
151.,152.,153.,154.,155. |
Barki László hegedűművész |
1958 |
529.,543.,549.,559. |
Bánát Gábor hegedűvirtuóz, zenetudós |
1926 |
531.,532.,533.,534.,535.,536.,537., 538.,542.,544.,545. |
Báthy Anna operaénekes |
1901 |
220.,221.,222. |
Beleznay Antal |
1857 |
227.,228.,231.,232.,233. |
Bertha Sándor zeneszerző, zongoraművész, zeneíró |
1843 |
371.,372.,373.,374.,375.,376.,382.,383., 384., 385. |
Bihari János zeneszerző, hegedűművész |
1764 |
481.,486.,487.,488.,489. |
Bodó Erzsi drámai szoprán |
1899 |
266.,362.,363.,364.,365.,366.,367., 368.,369.,370. |
Bogáthy Mihály színész, énekes |
1926 |
53. |
Böhm Gusztáv zeneszerző, hegedűművész, karmester, operai rendező |
1823 |
83.,85.,86. |
Bräuer Ferenc zeneszerző, egyházkarnagy, zenetanár |
1799 |
89.,90. |
Burián Károly operaénekes |
1870 |
9. |
Buttykay Ákos, zeneszerző, zongoraművész |
1871 |
230.,234.,237.,239.,240.,242.,257.,286.,287., 288.,289.,290.,291.,292.,293.,294.,295.,296., 297.,298.,300.,301. |
Csermák Antal György zeneszerző, hegedűművész |
1774 körül |
481.,490.,491.,492. |
Dalnoky Viktor dr., fogorvos, operaénekes, rendező |
1866 |
415.,416.,417.,425.,426.,427.,428.,430., 432.,433.,434.,435. |
Dohnányi Ernő zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus |
1877 |
79.,80.,81.,128.,130.,158.,166. |
Doppler Ferenc fuvolavirtuóz, zeneszerző |
1821 |
191.,192.,193.,337. |
Doppler Károly zeneszerző, karmester, fuvolaművész |
1825 |
190. |
Durigo Ilona operaénekesnő |
1881 |
130.,131. |
Egressy Béni zeneszerző, író, színész |
1814 |
29. |
Ember Nándor zongoraművész |
1897 |
41.,42.,54.,55.,56.,277.,278. |
Erkel Gyula karmester, zeneszerző, zongoraművész, timpanista |
1842 |
157.,158.,160.,161. |
Farkas Ödön zeneszerző, zenepedagógus |
1851 |
186.,187.,188.,189. |
Fedák Sári színművésznő, operettprimadonna |
1879 |
467. |
Fenyves Gábriel dr. zongoraművész, karmester |
1895 |
130.,142. |
Flattné Győrffy Gizella operaénekes |
1874 |
378.,379.,380.,381.,392.,393. |
Fusz János zeneszerző, karnagy |
1777 |
135.,136. |
Gábor Arnold operaénekes |
1888 |
130.,143. |
Gárdonyi Zoltán zeneszerző, zenetörténész, zenetudós |
1906 |
158.,159. |
Gertler Endre hegedűművész |
1907 |
404.,405.,406.,407.,408.,409., 410.,411.,412.,413. |
Geyer Stefi |
1888 |
418.,419.,420. |
Gobbi Alajos hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző |
1842 |
224.,225.,226. |
Goldmark Károly hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus |
1830 |
44.,471.,472., 473. |
Goll Bea táncosnő, színésznő |
1927 |
41.,42.,50.,93. |
Greisinger István zeneszerző, zongoratanár |
18 ? |
179. |
Hajdu Imre zeneszerző |
1906 |
573.,574.,575.,576.,577.,578.,579., 580.,581.,582.,583.,586.,587.,588., 589.,593.,594.,595.,597.,598.,600.,601., 602.,603.,604.,605. |
Hámory Imre színész-operaénekes |
1909 |
247.,248.,249. |
Hilgermann Laura operaénekes, énekpedagógus |
1869 |
550.,553.,558. |
Horváth Attila zongoraművész, zeneszerző, zenetanár |
1862 |
173.,174.,175.,176.,177.,178., 179.,180.,181.,182. |
Horváth Mihály zeneszerző, karmester, zenetanár, orgonaművész, zongoraművész |
1903 |
313.,316.,318. |
Jemnitz Sándor zeneszerző, karmester, esztéta, zenekritikus |
1890 |
162.,163.,164.,165.,166., 167.,168.,169.,172. |
Joachim József hegedűművész |
1831 |
122.,123.,124.,125.,126. |
Kabos Ilonka zongoraművész |
1898 |
327.,328.,330.,334.,335.,336. |
Kemény Egon zeneszerző |
1905 |
171.,172.,305.,306.,308.,324., 439.,440.,444.,445.,447.,448., 449.,480.,562.,578.,583.,585.,590., 591.,592.,600.,601.,602.,603. |
Kern Aurél zenei író, zenekritikus, zeneszerző |
1871 |
33. |
Koessler János zenepedagógus, zeneszerző, karnagy, orgonista |
1853 |
464.,465.,466. |
Kosáry Emmi operaénekesnő |
1889 |
230.,234.,235.,236.,235.,238.,239., 240.,241.,242.,286.,289.,291.,292.,293., 294.,295.,296.,297.,298. |
Koréh Endre, operaénekes, basszus |
1906 |
560.,561.,562.,563.,564.,565,566., 567.,568.,570. |
Kósa György zeneszerző, zongoraművész, karnagy, korrepetitor, főiskolai tanár |
1897 |
348.,349.,350.,353. |
Környei Béla operaénekes |
1873 |
217.,218.,219.,415. |
És végezetül egy 1941-ben – immár Amerikában született zeneszám -, amely két szerző, Hajdu Imre (itt már Emery H. Heim) és az ugyancsak Amerikába emigrált Ágay Dénes (Denes Agay, 1911.06.10.-2007.01.25.) közös szerzeménye:
De folytatom a filmek felsorolását, amelyek zenéinek szerzőjeként Hajdu Imre neve szerepel a korabeli "dokumentumokban":
BUDAPESTI HÍRLAP, 1937.05.27.:
„Új Vaszary-film készül
........... az Objektív-film, amely az első Vaszary-filmet finanszírozta, e héten már megkezdte a Hunniában a második Vaszary-filmet. Édes a bosszú! a címe a második Vaszary-filmnek, amelyet ismét maga az író rendez. A film a népszerű írónak A vörös bestia című vígjátékából készül, melyet annak idején a Vígszínház mutatott be Gaál Franciskával a főszerepben.
Gaál Franciska szerepét a filmen Erdélyi Mici játssza, a többi női főszerepet pedig Komár Júlia, Sennyei Vera, Vaszary Piroska. A két vezető férfiszerepre az Objektív-film producere, Trebitsch Gyula, Páger Antalt és Ráday Imrét szerződtette, nagyon jó szerepet kapott, ezenkívül Rátkay Márton, Z. Molnár László, Bilicsi Tivadar, Pethes Ferenc, Berczy Géza és más ismeri kitűnő művészek.
A film zeneszerzője Hajdu Imre, akinek filmzenéi eddig a legnagyobb népszerűséget érték el.
A felvételek Vincze Márton pompás díszleteiben Eiben István operatőr munkájával már folynak a Hunniában.“
Édes a bosszú (1937) - Teljes film
--------------------
AZ UJSÁG, 1937.12.22.:
„Voltál-e boldog már Pesten? Egy dal szövegének első sora ez a kérdés, egy dalé, mely bizonyára egészen rövid idő alatt a legnépszerűbbek egyike lesz nálunk csakúgy, mint New Yorkban. A dal zenéjét Hajdu Imre, a tehetséges fiatal zeneszerző írta a Tokaji rapszódia számára. Miután pedig az új magyar filmet, a tokaji bor apotheózisát egyidőben mulatják be Budapesten és New Yorkban, a muzsikája egyidőben két helyről indul ki a világ meghódítására. Hajdú Imre, aki ezúttal Szilágyi László szövegére komponálta muzsikáját, nem újonc a siker terén, hiszen a Szabadkai udvaron című dala rendkívül népszerű lett. A Tokaji rapszódia számára három dalt írt, melyek közül különösen a „Voltál-e boldog már Pesten ...“ kezdetü számíthat rendkívüli sikerre. Egyes vers soraira Budapest panorámájának egy-egy képe jelenik meg a néző elölt a vetítővásznon.“
Voltál-e boldog már Pesten? - Énekli: Weygand Tibor
-----------------
Szerelemből nősültem (1937) - Teljes film
------------------
Hol alszunk vasárnap (1937) - Részlet a filmből
------------------
8 ÓRAI UJSÁG, 1938.11.09.:
„Hajdu Imre új filmzenéje. Vannak filmek, amelyeknek lényeges alkotóeleme a muzsika s a zene szinte szervesen összeforr a történettel. Az elmúlt idők egyik legismertebb népszínműve, a Gyimesi vadvirág is ebbe a sorba tartozik, olyan zeneszerzőt kellett tehát választani hozzá, aki biztosítékot nyújt arra, hogy zene- számal híven simulnak majd a meséhez, így esett a választás Hajdu Imrére, akinek „slágerei" nem egy magyar filmet segítettek már sikerre. Hajdu három új számot komponált a „Gyimesi vadvirág" filmváltozatához.“
A MAGYAR SÜTŐK LAPJA (1937.01.01.) e témáról a következőket írja:
„Egy pékmester fiának zeneszerzői sikerei. Már több ízben volt alkalmunk hírt adni Heim Lajos fővárosi kartársunk fiának zenei sikereiről, aki Hajdu Imre néven igen nagy termékenysége mellett már a legnagyobb otthonossággal mozog a zeneszerzés terén. A Royal Apollo most mutatta be a „Dunaparti randevú" című magyar filmet, amelynek fülbemászó muzsikáját ugyancsak Hajdu Imre szerezte.“
AZ EST HÁRMAS KÖNYVE 1937 c. kiadványban a filmről pontosan ez áll:
„A Phoebus 2 magyar filmje a szezón eseménye lesz:
MÁRIA NŐVÉR
[…]
DUNAPARTI RANDEVÚ
(A Royal Apollo karácsonyi ajándéka.) Fodor Sándor és Kuhn Erzsébet témájából filmre írta: Nóti Károly. Rendezte: Székely István. Zene: Hajdu Imre. Versek: Zágon István. Főszereplők: PERCZEL ZITA, RÁDAY IMRE, BALLA LICI, KABOS GYULA és CSORTOS GYULA
Gál Ernő produkció!“
És a fenti adatok szerepelnek a film elején is, a zenei vezető, Komáromi Andor nevével kiegészítve, és a hangszerelő nevének a mellőzésével.
Dunaparti Randevú (Teljes film)
Sajnálatos, hogy Kemény Egon nevét nem tüntették fel, különösen akkor, ha a film bevezető melódiáját (ld. 578. sz. bejegyzés) ő szerezte.