vissza a cimoldalra
2018-06-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60852)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4024)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11277)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20090)
Erkel Színház (9334)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (888)
Ilosfalvy Róbert (803)
Marton Éva (724)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1423)
Franz Schmidt (3140)
Élő közvetítések (7242)
Palcsó Sándor (212)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2764)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4281)
Charles Gounod (219)
Kolonits Klára (1073)
Média, zene, ízlés (82)
Balett-, és Táncművészet (5525)
Pantheon (2227)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

563   Ardelao • előzmény562 2018-02-08 09:01:38

Köszönöm a kiegészítést. Már éppen írni akartam egy pár szót Polgár Tiborról is, amikor megjelent a bejegyzésed.

Íme:

Képtalálat a következőre: „Polgár Tibor zeneszerző”

Polgár Tibor zeneszerző, karmester

(Budapest, 1907. március 11. – Torontó, 1993. augusztus 27.)

„Zenei tanulmányait a Nemzeti Zenede után a Zeneakadémián folytatta, zeneszerzés és zongora szakon, Kodály Zoltán és Keéri–Szántó Imre vezetésével. 1925–1950 között különböző beosztásokban a Magyar Rádió munkatársa, további 10 évig külső munkatársa. Az 1930-as években a Nemzeti Színház karmestereként is működött. 1958–1961 között a Petőfi és a Jókai Színház zenei vezetője. 1961 óta külföldön élt. Sokoldalú zeneszerzői életműve magában foglalja a komoly- és a könnyűzene egész területét. F.M. Florentin kalap (1948); A furfangos özvegy (1948); A kérők (1955).”

(MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZETI LEXIKON)

Valamivel hosszabb ismertető található róla itt.

Sajnos, a Kemény Egon által megzenésített és Koréh Endre által énekelt Ady-vers sem szerepel a YouTube-on.

Ellenben „A nagybőgő szerenádja“, amelyet Polgár Tibor komponált, itt hallható Koréh Endre előadásában.

562   smaragd • előzmény561 2018-02-08 04:37:21

 

Az egykori Magyar Rádióban 1934-től Kemény Egon zeneszerző darabjai gyakorta felhangzottak.

Polgár Tibor több szimfonikus művét vezényelte. Évtizedeken át szoros zenei, szakmai kapcsolat fűzte őket egymáshoz.

A Magyar Rádió zenei életének színvonalát kiváló tudásukkal, tehetségükkel mindketten emelték.

Koréh Endre énekelte:

KEMÉNY EGON-Ady Endre: "Bíztató a szerelemhez " című kompozícióját, 

(1945, Műdal, 3'30") 1945-ben, Rádió Budapest, I.

Ezt megelőzően ugyanitt Rácz Vali majd Rösler Endre a "Költők  múzsái" rádió-ciklusban.

"KEMÉNY EGON DALOK"

PETŐFI SÁNDOR: ALKONY

ADY ENDRE: BIZTATÓ A SZERELEMHEZ

ZSOLT BÉLA: FELVIDÉKI ESTE

JUHÁSZ GYULA: VIZIMALOM

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A HOLTAK VONATJA

Megjelent: Rózsavölgyi és Társa, 1945

(Fórum - Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (smaragd, 2016-09-10 17:01:08)/1179)

561   Ardelao • előzmény560 2018-02-07 08:16:11

CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE: 1986.09.27.

Nagyítóüveggel.

Írja: Polgár Tibor

Akikkel találkoztam …

(Kóréh Endre)

         Hosszú életem folyamán bőven volt alkalmam találkozni kiváló egyéniségekkel, magyarokkal, külföldiekkel egyaránt s ezek között sok-sok kiváló művészszel, íróval, akik meszsze az átlag fölé emelkedtek. Rengeteg benyomást szereztem, tapasztalatot gyűjtöttem a hosszú évek alatt. Nem is szólva Magyarország „világítótornyában”, a Magyar Rádiónál eltöltött 35 évemről, amelynek emlékeit, ha le akarnám írni, — két emberélet is kevés lenne hozzá...
          Elhatároztam, hogy amíg erőm engedi, ezek közül az érdekesebb élményeket papírra vetem az utókor számára. Hadd osszam meg a találkozásaim élményeit olvasóimmal. A fiatalabbak esetleg már nem ismernek mindenkit akiről itt szó lesz, de biztos vagyok benne, hogy hallottak róluk s ők, művészei egy eltűnt kornak, feltétlenül megérdemlik, hogy ezalkalommal is szó essék róluk.
          Hadd kezdjem hát sorozatomat egy egészen kiváló magyar énekművésszel, Koréh Endrével, a nagyszerű magyar basszistával, mégpedig abból az alkalomból, hogy felfedeztem a magyar könyvek, újságok, lemezek Mekkájában, Tüske Pál Bloor Street-i „Európa” könyvesboltjában egy nemrég Magyarországról érkezett hosszanjátszó (longplay) lemezét, amely Budapesten jelent meg a Qualiton hanglemezgyárban. A lemez, — még a mai stereo hangtól elkényeztetett fülek számára is meglepően jól hangzik s itt is megállapíthatjuk, hogy Koréh Endre nemcsak korának egyik kiemelkedő operaénekese volt, hanem — Fischer-Dieskauhoz, a kiváló német énekművészhez hasonlóan, a világ egyik legjobb dalénekese is. Ez ugyanis bizonyos mértékben nehezebb, mint az operaéneklés, ahol operaszerepeket kell interpretálni a művek szerepeinek karakterében s ez, azok előadóit gyakran modorosságra is csábítja. (Különösen a tenoristákat!) A dalok előadásánál az operaműfaj hömpölygő áradata megszűnik, a dal intim hangulatában az énekes saját egyénisége lép előtérbe, — persze a dalok stílusát betartva, de ugyanakkor a dalok egyszerűségét, közvetlenségét is.
          Koréh Endre erdélyi születésű, sepsiszentgyörgyi, ha élne, most 80 éves lenne. Sajnos, túl korán, 1960-ban halt meg Bécsben. 1935-ben, 25 éves korában, még ösztöndíjasként lépett fel a pesti Operában, mégpedig két jelentős szerepben, a Rigoletto Sparafucile-jében és mint Titurel, a Parsifal- ban. 1946-ig volt a magyar operaház tagja s ezalatt több, mint 80 szerepet énekelt. Egy vendégfellépése után a bécsi Staatsoper 1936- ban szerződtette s e nagyhírű intézménynek haláláig tagja volt. Közben 1948-ban a salzburgi Ünnepi Játékokon lépett fel, majd a glyndebournei Ünnepi Játékokon, utána a firenzei Maggio Musicale-n, s végül a newyorki Metro- politanban.
          Amióta nem élt Magyarországon, ott bizony elég mostohán kezelték, elhallgatták úgy, hogy ez a nemrég megjelent lemeze valamiféle „jóvátétel”-nek látszik. Sajnos, csak ez az egy lemeze tanúskodik nagy művészetéről, bársonyos hangjáról, kiváló előadói képességéről. Mi magyarok mindenesetre büszkék lehetünk rá s éppúgy a többi kultúrnemzet is, amely megismerte és élvezte művészetét.
          Jómagam a 30-as évek elején ismertem meg, mint gyönyörű hangú fiatal basszistát. A lemezborítókon Szomolányi Gy. István dr. egy epizódot említ meg, amely szerint a rádióban való próbaéneklése nem sikerült volna, sőt, a Rádió „egyik akkori vezetője” szerint „hangja korántsem olyan érték, amelylyel különösképpen foglalkozni érdemes lenne.” Bevallom őszintén, — (akkoriban a rádió minden próbajelentkezésén nemcsak hogy jelen voltam, de ezeken én kísértem zongorán minden szólistát), — én nem tudok erről a fiaskóról.
          Ha mégis, távollétemben megtörtént volna, — szégyellheti magát az a bizonyos „akkori vezető!”...
          Koréh Bandi impozáns termetű, mackószerű férfi volt, akinek kedvessége, udvarias modora és behízelgő, lélekből jövő lágy hangja ugyancsak ellentétben állott tekintélyes termetével. Művészete azonnal elragadott, s amikor megkért, hogy komponáljak számára valamit, nemsokára előállottam valami valóban „nekivalóval". Dalt írtam a hatalmastestű nagybőgőről, amely reménytelenül szerelmes a karcsú hegedűbe. Példámat rövidesen követte egy zeneszerző kollégám, Zakál Dénes, aki viszont egy medvebocsról írt dalt számára. Ez a két dal aztán valóságos „védjegye” lett Koréh Bandinak. Minden műsorában szinte megkövetelték tőle, hogy ezeket előadja. S ezek rajta vannak az említett lemezén is.
          A lemez különben érdekes, különös és szórakoztató keveréke a nagy művész különféle műfajokban való jártasságának. Találunk rajta magyarnótát, népdalt, mű- dalt, szent éneket és operaáriát is. Valamennyit nagy stílusérzékkel adja elő gyönyörű bársonyos hangján. A lemez első oldalán a fentebb említett kettőn kívül „Zúg az erdő”, „Gyere velem akáclombos falumba”, vagy a „Feketeszárú cseresznye” sokak kedvencei, Oláh Kálmán és Szegedi Farkas Jóska cigánybandájának kitűnő kíséretével. Clement Károly két dalát hallhatjuk még Koréh megható interpretálásában, majd az „Istennek szent angyala” karácsonyi éneket, harmóniumkísérettel. A másik oldalon a basszisták „bravúrszáma” található, Ludwig Fischer híres német operaénekesnek, Mozart barátjának „A pince mélyén” című bordala, amelyet óriási hangterjedelmével, önmaga számára írt. Nem hinném, hogy az egykori híres német énekes jobban adta volna elő, mint Koréh Bandi ! Aztán Musszorgszkij népszerű szatirikus „Bolhadala”, egy Schubert-dal, Bartolo áriája a „Figaro házassága” című Mozart operából, majd befejezésül Strauss Richárd „Rózsalovag”-jából a második felvonás fináléja, — egytől egyig Koréh ragyogó előadásában. Külön élvezet hallgatni Erdély kiváló szülöttjének gyönyörű hangját a „Rózsalovag" Ochs bárójának szerepében, amelynek szövegét kiváló németséggel, kedves magyaros akcentussal adja elő. S hogy milyen magyar maradt életében ez a nagy énekes, azt azzal is bizonyította, hogy 1956-ban, amikor már a Staatsoper tagja volt Bécsben, minden pénzét a magyar menekültekre költötte, szállást adva nekik és pénzzel és egyéb javakkal ellátva őket.
          És magyarságát érezhetjük lemezén is, hol szinte vallomásként hangzik, hogy

Elindultam szép hazámból

Híres kis Magyarországból.

Visszanéztem félutambul,

Szememből a könny kicsordult...

          S aki ezt meghallgatja és csak egy kis érzés van benne, biztos vagyok, hogy annak is kicsordul a könnye..."

Elindultam szép hazámból – Énekli: Koréh Endre

560   Ardelao 2018-02-06 23:33:29

Képtalálat a következőre: Kóréh Endre

Koréh Endre, operaénekes (basszus)

(Sepsiszentgyörgy, 1906. 04. 13. — Bécs, 1960. 09. 20.)

MAGYAR ÉLETRAJZI LEXIKON:

 „ Noseda Károly, Molnár Imre, Palotay Árpád tanítványa. 1927—28-ban elvégezte a debreceni gazdasági akadémiát. 1929-től a budapesti Operaház tagja. 1943-ban a bécsi Operaház vendége, majd 1946-tól haláláig tagja. Számos színpadon vendégszerepelt (a milánói Scalában, 1953-ban a New York-i Metropolitanban stb.), valamint 1948-ban zeneünnepségeken is részt vett (a salzburgi ünnepi játékokon, Firenzében a Maggio Musicalén stb.). Mint oratórium- és hangversenyénekes is elismert nevet szerzett (Verdi: Requiem basszusszóló, Mozart: Requiem basszusszóló stb.). — F. sz. Sarastro (Mozart: Varázsfuvola); Osmin (Mozart: Szöktetés a szerájból); Komtur és Leporello (Mozart: Don Juan); Rocco és miniszter (Beethoven: Fidelio); Daland (Wagner: Bolygó hollandi), őrgróf (Wagner: Tannhäuser), Fafner, Hunding, Hagen (Wagner: A Nibelungok gyűrűje); Marke (Wagner: Trisztán és Izolda); Gurnemanz (Wagner: Parsifal); Fülöp (Verdi: Don Carlos); Fiesco (Verdi: Simone Boccanegra); Ramphis (Verdi: Aida); Collin (Puccini: Bohémélet); Timur (Puccini: Turandot); Ochs (R. Strauss: Rózsalovag); Pimen és Varlam (Muszorgszkij: Borisz Godunov); Doszifej (Muszorgszkij: Hovanscsina).

Mozart: Die Entführung aus dem Serail - Ha! Wie will ich triumphieren - Endre Koréh

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

18:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Joyce DiDonato
Il Pomo d'Oro Zenekar
HÄNDEL: Jephta - No. 20: Scenes of horror, scenes of woe, HWV 70
LEO: Andromakhé - Prendi quel ferro, o barbaro!
DE CAVALIERI: La rappresentatione di anima e di corpo - Sinfonia
PURCELL: g-moll chaconne, Z. 730
PURCELL: Dido és Aeneas - When I am laid in earth (Dido búcsúja), Z. 626
HÄNDEL: Agrippina - No. 87: Pensieri, voi mi tormentate, HWV 6
GESUALDO: Tristis est anima mea
HÄNDEL: Rinaldo - Lascia ch'io pianga mia cruda sorte, HWV 7a
PURCELL: Az indián királynő - They tell us that You mighty powers, Z. 630
HÄNDEL: Zsuzsanna - Crystal streams in murmurs flowing, HWV 66
ARVO PÄRT: Da pacem Domine
HÄNDEL: Rinaldo - Augelletti, che cantate, HWV 7a
HÄNDEL: Ariodante - Dopo Notte
A mai nap
született:
1913 • Gyurkovics Mária, énekes († 1973)