vissza a cimoldalra
2018-09-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1062)
Balett-, és Táncművészet (5550)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1479)
Operett, mint színpadi műfaj (3700)
Franz Schmidt (3181)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2888)
Pantheon (2260)
Kimernya? (2746)
Lisztről emelkedetten (917)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Jonas Kaufmann (2273)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

505   Ardelao • előzmény504 2018-01-10 13:54:40

BUDAPESTI HÍRLAP, 1935.04.07.:

Vecsey Ferenc

A művészet világhorizontjának térképén egyik legtündöklőbb magyar név kihunyt. Vecsey Ferenc hegedűművész tegnap Rómában váratlanul meghalt. A kultúrvilág minden országa ismerte és elismerte. Mi pedig büszkélkedve hirdettük,— akkor is, mikor az utolsó időkben művészi szeszélyből kissé elfordult tőlünk.

A legnagyobb magyar hegedűművész! A „magyar” itt többet jelent, mint bármilyen fokozás, mert mindenki tudja, hogy a mi hegedűművészeink újabb időben a legértékesebbek. Bihari János, Reményi Ede, Joachim József, Hubay Jenő és Vecsey Ferenc: időrendben a legnagyobbak sorát jelzik. Közülük való és hozzájuk méltó, aki most elment: Vecsey. Alig volt negyvenkét éves s már rég művészettörténeti nevet biztosított magának. Lavotta, Csermák és Bihari nevével kezdődik a díszes sor, mely évtizedes megszakításokkal Hubay Jenőig emelkedik, s az ő ihletett pedagógusi keze nyomán Geyer Stefi, Linz Márta, Koncz János, Telmányi Emil, Szigeti József s főként Vecsey Ferenc nevével teljesedett be. Magyar lélek sír, jajong és álmodozik ezeknek a művészeknek játékában. Sztradiváriuszukból faji muzsikánk öröklött vonásait hallja ki a magyar fül.

Magyar hegedűhang! Hát van ilyen? Nem tudom boncolgatni, sem körülírni ezt a megállapítást, de érzem, hogy van, és akinek megvan, aranyküllős kocsin száguldhat végig a világon.

Emlékezzünk csak. A Vecsey Ferenc hegedűjével felkorbácsolt levegőben nem kavargott-e benne a szeszélyes alföldi szél, nem hallatszott-e a darvak krúgása, a tilinkó egyszerű szava, a földet paskoló zápor ritmusa, a nádas rejtelmes zizzenése? A Tisza hömpölygő hullámzása, a bölömbika sötét búgása, az utolsó kócsag visító füttye, a magyar falu tornyának estharangszava, s a pacsirta reggeli éneke szólt belőle titkon akkor is, ha Bachot, Tartinit, vagy Paganinit játszott.

Játékát elsősorban férfias erő jellemezte. Férfiasabb hegedűhangot sohasem hallottam. A hegedű elsősorban a líra hangszere. Vecsey a férfias líra mintaképe volt. Ebben Arany Jánossal rokon.

Tisztaság, átgondoltság és komolyság is jellemezte játékát. Ezért elsősorban Bachot és Beethovent szerette. A zeneirodalom klasszikusait klasszikusabban játszani nem lehet, mint ahogy ő mutatta volt. De a romantikusoknak is kiváló magyarázójává lett. Abszolút stiliszta. Vonójáról mintázni lehetett volna a különféle stílusokat.

A hegedű a legkényesebb hangszer. Hajszálnyi tévedés, a milliméter tizedrészének távolságát kell az ujjnak elhibáznia és a hang nyugtalan, sőt hamis. A legnagyobb ritkaság, hogy kétórás műsor alatt néhány kisiklás ne történnék. Feljegyezték például, hogy Ernst és Lipinszki rendszerint egy kissé magasan intonált. Spohr egy-egy versenyműben három-négy megcsuszamlásra ügyet sem vetett, Ysayét magam hallottam hamisan is játszani. Vecsey Ferencet tízéves korától figyeltem. Soha egyetlenegy bizonytalanabb hang sem zavarta játékát. De mindez inkább külsőség. Technika és rutin dolga. Vecsey játékának tisztasága alatt: plasztikusságot kell érteni. Olyan gondosan építette fel az ópuszokat, mint zseniális tervező a műremeket. Minden hatásvadászó, cifrálkodó külsőséget elvetett, s nagyvonalúságra törekedett, melynek keretén belül a legkisebb frázisa, dallam-íze, trilIája, trilla-lánca, arpeggiója, spiccatója, saltatója a maga helyén állt, s olyan súlyú magyarázójává lett a főgondolatnak, amilyen helyzeti energiát a zeneszerző szánt nekik. Vecsey játékának plasztikussága: a zenei rézmetsző művészete s egyben a márványfaragó vésője és az építész kőtömb-kolosszusa volt.

Legjellegzetesebb tulajdonságául jegyezzük fel: érzelmeinek önudatosságát. Mindig mérlegelt és gondolkozott. Hubermann játékában például a hangulat, a szenvedély önmagától fejlődik ki. Vecsey előre megfontoltan közölte belső világát. Hubermann harmatosán érzékeny. Vecsey mindig katedráról beszélt, és egy pillanatra sem feledkezett meg önmagáról. Melyik a helyesebb, melyik tulajdonság az értékesebb?

Az előadóművészet „dideroti paradoxonját” nem döntötte el az esztétika.

Szólhatnánk még valamit Vecsey technikájáról. Mondják, hogy hegedűn a jobbkéz: a szív, a balkéz: az ész. Vecseynél mindkettő annyira tökéletes volt, hogy egyiket a másik előnyére nem dicsérhettük s hátrányára nem kifogásolhattuk. Balkeze gyorsabb volt, mint a gondolat, s a jobbja hajlékony, mint a nemes acél.

*

Vecsey nyúlánk, megnyerő, elegáns fellépésű férfiú volt. Lényében valami „snájdig” huszártiszti vonás. Játék előtt vonóját úgy tartotta jobbjában, mintha a hatvágásra készülne. Nem a feminin művészek gyakori fajtája állt előttünk. Sötét szeméből sugárzott az értelem s egész lényéből a tetterő. Szénfekete, oldalrafésült, rövid hajat és kis bajuszt viselt. Olyan volt, mintha a diéták idején élt úri famíliák családi képéből lépett volna ki. A tipikus magyar „úrfi.” Ha nem frakkban, hanem fekete magyar ünneplőben lépett volna elénk, mindenki jurátusnak tartotta volna.

Budapesten, 1893. március 23-án született. A muzsika iránti rajongását szüleitől örökölte. Édesanyja (Szentkirályi Margit) kiváló zongorázó. Atyja (Vecsey Lajos) kitűnően képzett hegedűs. A kis „Frenkli” már gyermekszobájában hallotta Bach, Mozart és Beethoven zenéjét. Mikor édesapja az ötéves fiúcska rendkívüli zenei képességeit észrevette, tanítani kezdte. Kilencéves korában bemutatta Hubay Jenőnek, aki egy év alatt (csodálatos eredmény!) mint kész művészt bocsátotta a nyilvánosság elé. 1903-ban lépett fel először. Tízéves volt, és nem múlt el tízéves, mire a külföld is megtanulta nevét. A csodagyermekség minden sikerét, fényét és babérját learatta, akárcsak Mozart, vagy Spohr. Berlinben az ősz Joachim vette szeretettel gondjaiba. Évekig folyt a tanulás, közben egy-egy koncert és a gyermek ifjúvá serdült. A csodagyermekből — ami ritkaság — harmonikus lelkű művész vált. A korán kelt ösztönök korai virágzása nála nem a véget jelentette, hanem a grandiózus kezdetet. Benne a művész együtt nőtt a fizikummal.

Sztradiváriuszával többször bejárta Európát, Észak- és Dél--Amerikát, valamint Ausztráliát. Mindenütt diadal. Nem volt egyetlen fellépte, amely mellett közömbösen mentek volna el az emberek. Híre a szél gyorsaságával vitte nevét országról- országra és óceántúlra.

Jó húsz év óta itthon csak vendég volt, Családi körülményei Olaszországhoz kötötték. Tíz évvel ezelőtt feleségül vette Baldeschi Giulietta grófnőt, akinek perugiai birtokán, majd Velencében élt.
Művészi pályája a kivételes nagyságok zökkenés nélkül való virágos útja volt.

PAPP VIKTOR“

Vecsey plays Schubert's Ave Maria

504   Ardelao • előzmény503 2018-01-10 12:59:49

„A magyar hegedűművészet nagy gárdája Vecsey Ferenccel kezdődik. Hubay mester örök érdemeként ennek a gárdának nincs párja a világon.“

Papp Viktor

(MUZSIKA. ZENEMŰVÉSZETI, ZENETUDOMÁNYI ÉS ZENEKRITIKAI FOLYÓIRAT 1930 / 3. SZÁM)

Vecsey plays Paganini Caprice n.14 ("Militaire")

Franz von Vecsey plays Tartini : Devil's trill

503   Ardelao 2018-01-09 23:23:11

Képtalálat a következőre: „Vecsey Ferenc”

Vecsey Ferenc hegedűművész

Budapest, 1893. március 23 –­ Róma, 1935. április 5.

Vecsey Ferenc - Gombos László írása

Franz von Vecsey plays Debussy : En bateau

Vecsey Ferenc saját szerzeménye: Valse triste – Énekli: GYURKOVICS MÁRIA

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Dávida Tamás (trombita)
Nagao Haruka (hegedű), Csikota Gergely, Király Tibor, Kirsch Bence, Kresz Richárd, Nagy Csaba, Seidl Dénes (trombita), Thiago Bertoldi (zongora)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
"Dávida Tamás trombita DLA doktori zárókoncertje"
VIVALDI: B-dúr kettősverseny, RV 548
ENESCU: Legenda
HORVÁTH BALÁZS: Escalator
BOZAY ATTILA: Concertino
ERIC EWAZEN: Fantázia hét trombitára

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
LUTOSŁAWSKI: Concerto zenekarra
BARTÓK: Concerto zenekarra, BB 123
19:30 : Székesfehérvár
Ciszterci templom

Szili Gabriella, Alexander Schneider, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt (ének)
Kodály Zoltán Kórusiskola Exsultate Fiúvegyeskara (karnagy: Tóth Márton)
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dinyés Soma
JOHANN SCHELLE: Erkenne deine Missetat – kantáta
JAN DISMAS ZELENKA: Barbara dira effera - alt szólókantáta ZWV 164
HÄNDEL: F-dúr Concerto grosso Op. 6 No. 2
J.S. BACH: Herr, gehe nicht ins Gericht – kantáta BWV 105
A mai nap
elhunyt:
1908 • Pablo de Sarasate, hegedűs, zeneszerző (sz. 1844)
1957 • Jean Sibelius, zeneszerző (sz. 1865)