vissza a cimoldalra
2018-09-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1062)
Balett-, és Táncművészet (5550)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1479)
Operett, mint színpadi műfaj (3700)
Franz Schmidt (3181)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2888)
Pantheon (2260)
Kimernya? (2746)
Lisztről emelkedetten (917)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Jonas Kaufmann (2273)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

500   Ardelao • előzmény498 2018-01-08 22:52:02

„KOCH LAJOS:

ALLAGA GÉZA SZÜLETÉSE 100. ÉVFORDULÓJÁRA (8., befejező rész)

1882 februárjában hét lelkes magyar zenész, Ábrányi Kornél, Allaga. Engeszer Mátyás, Megyery Károly, Siposs Antal, Székely Imre és Zimay László, Magyar zenepártoló szövetkezetet alapított. A magyar zene kizárólagos ápolását és pártolását tűzte ki céljául. E művésztársaság abból az eszméből indult ki, hogy a magyar zene a népies keretből nem emelkedett ki eléggé, mert művészi fejleszthetőségének hite eddig nem hatott el a nagyközönségbe. Zenénk, annak ellenére, hogy mint művészi anyag már régen magára vonta a külföld figyelmét, e tekintetben ott áll, ahol Vörösmarty előtt nemzeti költészetünk állott. Franciaország és Németország példája által ösztönözve, ahol a világszerte elterjedt olasz hatást már leküzdötték, és a nemzeti zene diadalmaskodott, az volt a tervük, hogy időnkint eredeti és új magyar szerzeményekből összeállított műsorral hangversenyt rendeznek. Az elsőn, amelyet 1882. III. 10-én tartottak meg a Vigadó kistermében, Székely Imre, Zimay László, Ábrányi Kornél és Siposs Antal műveivel együtt bemutatták Allaga új szerzeményét, a cimbalomra és vonóshangszerekre (3 hegedű, viola, gordonka, nagybőgő) írott Magyar szerenádot. A mű négy léteiből áll: Andante, Scherzo, Intermezzo, Quasi marcia. Itt alkalmazta először Allaga a cimbalmot egész művön keresztül. A mű minden részében magyar érzés és ritmus lüktet. A szerenád két legszebb tétele az Andante és Intermezzo, amelyek gazdag motívumkészlettel és tiszta zenei gondolatokkal rendelkeznek. A magyar zene e magasabb műfajkezelése annak idején nagy tetszést keltett a hallgatóságban. Allaga széleskörű munkásságának jórészét a cimbalomnak szentelte. Működése alatt a cimbalomjáték mégnemesedett, technikáját megalkotta, előadásmódját megfinomította. Ezáltal is hervadhatatlan érdemekei szerzett a magyar zene terjedése körül.

Allaga Géza forrószívű, erőskezű ember volt. Jellemben kemény, akaratban elszánt. Határtalanul lelkesülő, haragjában félelmet nem ismerő. Sűrűvérű bácskai ember volt, akit szándékában egykönnyen nem lehetelt eltéríteni. Céljaiban előretörő, a megalkuvást nem ismerte. Ezt sokan tisztelték, de kevesen szerették benne. Amihez hozzáfogott, azt a legnagyobb alapossággal keresztülvitte. Mikor egyszer házat vett, kutyaólról is kellett gondoskodnia. Maga csinálta. Kutyapalota lett belőle. Elve volt: akarni, merni, tenni kell. Egészséges életerejéből fakadt jókedve. Legkedvesebb barátai voltak Feigler Géza, a Nemzeti Zenede fiatalon elhunyt tanára és Fodor József orvosprofesszor. Tréfáik néha tüzes szóharcokká váltak, amelyek harsogó kacajban végződtek. Pompásan rajzolt, noha sohasem tanulta. Humoros képsorozatait művészemberek is megcsodálták. Allaga nagyobb sikereket is elérhetett volna, ha alkalmazkodóbb természet. Egyszer megkínálták a Zenede összhangzattan katedrájával. Nem fogadta el, mert zongorajátékát nem ítélte megfelelőnek hozzá. Sőt maga fáradozott azon, hogy ezt a tanszéket egyik kollégájának, akit alkalmasabbnak tartott magánál, megszerezze. Fellegi Viktor, az Apolló zenei folyóirat szerkesztője rá akarta bírni, hogy vegye át a lap vezetését; nem vállalta, mert nem érzett hozzá képességet. Anyagi előnyöket nem keresett. Jövőjéért sohasem aggódott, mert tudta, hogy tevékeny lelkét a rozsda nem fogja be. Aki mindig teljesíti kötelességét, elégedett, értékes életet élhet. Csak amikor komponált, változott meg. Ilyenkor alig evett, nem aludt. Lázas izgalmában alkotásra vágyó lelke a test követelményeiről is lemondott. Szótlanná vált, tekintete magábameredő. Szeretettel, lelkes buzgósággal működött, hasznos szolgálatot tett minden ügynek, amelynek munkásává szegődött. Allaga a sokat dolgozók közé tartozott. Fellépésének ideje, az 1860-as évek, az ország politikai egén a fény-homály korszakát képezte. A ború elvonulóban volt, de a derengő fény még vakította a szemeket, és elhomályosította az eloszlott sötétség nyomán feltáruló valót. A fény-homály váltakozó korában apró tüzek pisloglak, egyik átvilágított a másikhoz. Őrtüzek gyúltak ki a magyar zene egén is. Komoly, határozott férfiak, különböző tehetséggel, de egyenlő lelkesedéssel dolgoztak a magyar műzene megteremtésén. Világító őrtűz volt Állaga is. Sok időn át fénylett, hosszú, munkás élet után tért meg pihenni. Míg a tölgy áll, nem tűnik szembe a hézag, amelyet megtölt. Csak ha kidőlt, vesszük észre, hogy mily nagy teret árnyékolt be terebélyes lombjaival."

498   Ardelao • előzmény497 2018-01-08 10:17:05

„KOCH LAJOS:

ALLAGA GÉZA SZÜLETÉSE 100. ÉVFORDULÓJÁRA (6. rész)

Instrumentális művei közül említésreméltók: Suite, zenekarra négy tételben, Ima három vonóshangszerre, zongorára és harmóniumra, Trio három gordonkára, valamennyi kéziratban. 1897 szeptember 28—29-én Budapesten látogatást tett a román királyi pár, Károly király és Erzsébet, a Carmen Sylva néven ismert költőnő. Néhány nappal előbb a város falai II. Vilmos német császárt látták vendégül. Teljes díszben várta a főváros a román királyi párt is. 28-án este az Operában díszelőadást rendeztek tiszleletükre. A műsor egyik száma Allaga erre az alkalomra írott zenekari műve, a Romanesca volt. A benne földolgozott román népi motívumokat ismerősként üdvözölte a királyi pár, főleg Carmen Sylvának tetszettek a könnyebb hazai dallamok.

Van Allagának néhány zongorára írott szép szerzeménye is. Ilyen a Bajai emlék c. első zongoradarabja, amelynek szépségét és eredetiségét kora bírálói dicsérték. Bár Ábrányi Kornél a Zenészeti Lapok I. évfolyamában kioktatja, hogy „zene-darabot“ nem egészen így kell írni. Ábrányi rendszerint szigorú kritikusa volt Allagának. Kemény ítéletet mondott a Szerelmes kántorról is, ugyanilyen hangon nyilatkozott Allaga 1865-ben megjelent Szerelmi ábránd c. zongoraművéről is. Ebben a zongoradarabban programmszerűen illusztrálja egy szerelmespár első találkozóját, a vallomást, az első csókot, a féltékenységet, szemrehányásokat, majd a kibékülést lezáró csárdást, amely a mű legszebb része. Későbbi zongoraművei: Talánykeringő (a tempójelzésből és a téma kezdő hangjaiból Allaga Géza nevét betűzhetjük ki), Román dal és Eredeti román dal, Népfölkelő galopp, Négy brilliáns és könnyű zongoradarab (Keringő, Mazurka, Induló, Polka), Hajnali harangszó és ima, Koncertkeringő, Andante soslenuto, Andante espressivo, Valse mignon, Hedvig és Géza nótája. Ez utóbbi hat kéziratban maradt fenn. E zongoradarabokon végigvonul az 1860—1890-es évek zenei stílusának fejlődése. A Bajai emlék a Mosonyi-féle verbunkoskorszak egyik szép terméke, a későbbi darabok a századvégi szalonzene hanyatló irányának jellegzetességét viselik magukon. Élete főművének tekintette Allaga azt a húsz kótásfüzetet, amelyet Eredeti magyar rapszódia saját dalaiból címen 1904—1910 között adott ki. Ez a sorozat szinte művészi hitvallása. Legszebb alkotásait foglalja megában. A húsz rapszódia elsősorban anyagának gazdagságával ragadja meg figyelmünket és nagyobbrészt régi dalain épül föl. Újra felsorakoznak a szép magyar nóták, hogy büszkén hirdessék, mennyi eredeti érdekessége, finomsága, színgazdagsága, változatos ritmusa és kifogyhatatlan dallamkincse van a magyar zenének, ha találékony, termékeny, igaz daloslélekből fakad. Az utolsó füzetekbe (13—20) új témák is kerültek, hirdetve, hogy az ősz mester feltalálóképessége még nem merült ki. Dallamban, frisseségben nem maradnak el az előzőktől, pedig milyen betegen alkotta meg őket! A rapszódiák szerkezete körülbelül a Lisztéivel megegyező. Méltóságteljes, lassú bevezető után következik a hallgató, a zárótétel átmeneti fokozással gyors. Technikailag nem nehezek, közepes játékos is elzongorázhatja őket. A rapszódiák közül (a bácskai összetartozás bizonyítékául) tizenkilencet családja tagjainak ajánlott. Az egész sorozatot lezáró huszadikat, „ez a lelkem mélyéből fakadt gyászinduló a hattyúdallom, melyet féllábbal a sírban és csaknem megvakulva írtam, most 70. évemben“, mint azt a Rákosi Jenőnek felajánlott példányhoz megjegyezte, legkedvesebb barátja, Fodor József, a nagy magyar egészségtantanár emlékének szentelte, akit még bécsi tanulóéveiből ismert. A rapszódia-sorozat megjelenése után Allaga zenéjének kedvelői még hittek abban, hogy nem fejezte be életművét, és új dalokat várhatnak tőle. A reménykedés hiábavaló volt. Jóslata beteljesedett. A Fodor professzor emlékének ajánlott szép magyar gyászinduló utolsó alkotása.

(Folyt. köv.)

497   Ardelao • előzmény496 2018-01-08 06:14:26

„KOCH LAJOS:

ALLAGA GÉZA SZÜLETÉSE 100. ÉVFORDULÓJÁRA (5. rész)

Tehetséges, stílusos művelője volt Allaga a karirodalomnak is. Ilyen művei fennmaradtak férfi- és női karra. Magyarsága ezekben is kidomborodik. Karénekei mindig szépen és jól hangzanak. Költői hangulatok és érzések melodikus kifejezései, amelyeket harmonizálási és ritmikai finomságok támasztanak alá. Egészséges, férfias erő jellemzi őket, igazi és valódi táplálékok épízlésű karénekesek számára. Értékben semmivel sem maradnak mögötte a korabeli alkotásoknak, némelyikük ma is kedvelt műsorszám. 1867 karácsonyakor Szabadkáról Bajára utazott. Művész-lelkére az alvó pusztaság megragadó hatást tett. Hótakaró födte a vidéket, ameddig szem ellátott. Ekkor született meg szövegével együtt Téli dal c. első férfikara. Szellemesen dolgozta fel. A basszusok a tél motívumának egyhangú variációit éneklik (Hó lepi sűrűn el a puszta zord vidéket), míg fölöttük a tenorszólamok a szán csengőit utánozzák és friss hangon tesznek vallomást: Lánykám, te érted a viharral szembeszállni boldogság. Felejthetetlen hatást tesz e gyönyörű karének a hallgatóságra. Hasonlóan finom megoldású a Petőfi költeményére, Édes öröm ittalak már..., írott férfikara. Salamon Ferenc szerint e költemény „csaknem ahány sor, annyi változás“. Az élet- és kedélyállapot e változatosságát jelzi Allaga is e páratlanul hangulatfeslő kórusában, csupa illat, csupa szín, csupa költészet csokorba kötve. Egyéb ismert férfikarai: Matrózdal, Vadászdal, Fáy András humoros költeményére: Az asszonygyűlölő (Közdana), Váradi Antal versére komponálta felkérésre „Az orsovai daloskör jeligéjét.“ Szépen dolgozott karműve a Rákóczi imája c. régi magyar ének. Saját szövegére írta néhány női karát, Suzon-dal, Mazurka. Kobold-induló, valamennyit zenekarkísérettel.

Az Orsz. Dalárdaegyesület pályázatára készültek Allaga Királyhimnuszai, Jókai költeményére, háromféle feldolgozásban. A Királyhimnusz megírásának gondolata az 1867. koronázáskor vetődött fel, amikor I. Ferenc József király Wenckheim Béla belügyminiszter előtt odanyilatkozott, hogy meg kellene bízni valamelyik költőt és zeneszerzőt ilyen himnusz megalkotásával. A közvélemény az eszme mellett foglalt állást, már csak azért is, mert a hivatalos ünnepélyeken elhangzó Gotterhalte nem éppen emelkedett hangulatot teremt meg. A kivitel gyakorlati megoldására csak 1882-ben került sor, amikor az Orsz. Dalárdaegyesület úgy a szövegre, mint a zenére a pályázatot meghirdette. A beérkezeti pályaművek közül egyel sem talált a Tudományos Akadémia e célra kiküldött bizottsága alkalmasnak. Új pályázatot hirdettek, amelynek eredménye szintén meddő volt. 1892-ben, a Dalárdaegyesület huszonötéves jubileumán elfogadták Ábrányi Kornél azt az indítványát, hogy a Királyhimnusz szövegének megírására kérjék fel Jókait, aki a költeményt megírta. Ekkor meghirdették a 150 aranyas zenei pályázatot. A beérkezett művek számbeli eredménye fényes volt. Az ország minden vidékéről mintegy 200 himnuszt küldtek be. Ezek közül tizenkettőt ítéltek érdemesnek, amelyeket a Dalárdaegyesület megküldött a tagegyesületeknek, hogy hármat közülük válasszanak ki előadásra. 1892 nyarán a jubileumi ünnepségen kerültek bemutatásra. A városligeti Iparcsarnokban, tikkasztó hőségben rendezett hangverseny botrányba fulladt, mert a végére tették a három viszonylagosan legtűrhetőbbnek ítélt himnusz eléneklését, amikor már a közreműködők és a verseny közönsége is tünedezni kezdett. Az eset annál kínosabb volt, mert a Királyhimnusz ügye nem pusztán zenei volt, hanem nemzeti kérdés is. Allaga nem hagyta annyiban a dolgot. Három himnuszából a legsikerültebbet 1898 január 1-én, a Hunyadi László előadása előtt az Operaházban, az összes szólisták közreműködésével előadatta. A közönség érdeklődéssel hallgatta és viharosan megtapsolta. Allaga mindhárom Királyhimnusza inspirált, lendületes munka. Egyszerű, világos, erőteljes dallamok, amelyek rávallanak a nemes célokért küzdő zeneszerzőre.

(Folyt. köv.)

496   Ardelao • előzmény495 2018-01-08 01:01:30

A ZENE, 1941/13. SZÁM:

„KOCH LAJOS:

ALLAGA GÉZA SZÜLETÉSE 100. ÉVFORDULÓJÁRA (4. rész)

Allaga zeneköltői nagysága dalaiban jelentkezik igazában. Akár nyomtatásban, akár az akkori áldatlan viszonyok következtében kéziratban vagy más úton terjedtek, szerzőjüket a hazai dalirodalom jelentős művelőjévé avatják. Kortársai közül messze kimagaslik, mert nem naturalista, mint a legtöbb népdalszerző, hanem az a képzett zenész, aki vasszorgalommal sajátította el a zeneszerzés dologbeli készségeit. Dalai széles körben ismertek, mert izmos, tisztavérű művelője a magyar dalköltésnek. Mindig faji alapon áll. Tisztultabb érzésű és költészetű magyar zeneíró kevés van nála. Dalain nemes ízlés, öntudatos technikai kezelés és eredetiség ömlik el. Gazdag dallamerővel, szárnyaló ihlettséggel rendelkezik. Nótái a népdal továbbfejlődött válfaja. Csupa szív-, csupa érzésdalok, örömből-fájdalomból, mosolyból-könnyből fakadó nóták. Allaga méltán vált egyik kedvelt dalszerzőnkké, finom költészete színes virágokkal gazdagította a magyar dal kertjét. Tehetségének és készültségének termékeit eszményített formában juttatta el hallgatóihoz. Eredeti dallamvonala témáit arra a művészi harmóniai magaslatra helyezi, ahová velükszületett belső nemességük utalja. Feltalálóképessége rendkívül változatos. Hallunk áhítatos menetű témákat, amelyek színte vallásos énekekből merítették eredetüket, másokat meg mintha a középkor nemes patinájával vont volna be. Azután frissebb motívumok csendülnek meg, nemes hevületben zengő melódiák gyúlnak fel, majd gondtalan dalok: személyi líra. Még a szomorúját is könnyű, finom, bensőséges érzelmek ihlették. Dalaiban rugalmasabb, erélyesebb faji vonás került nótaköltésünkbe. Harmatos nótákkal lepte el a magyar zene országútját. Politikailag nehéz idők ólomszínében tette őket hajlékonnyá és szeretetreméltóvá. Allaga büszke volt bácskai származására. A bácskai ember külön típus. Itt forróbban süt a nap, mint másutt. Tüzesebb nóták születnek. A magyar nótához bizalmas érzések fűzik: csupa tisztelet az alföldi néptípus iránt. A lélek finom meghatódottságával készült dalai méltán vonultak be a köztudalba. Megbecsülésükről a magyar dal egyik hivatott dalosa, Takács Mihály operaénekes (ld. a 454.,455.,456. és 457 sz. bejegyzést) 1906-ban Allagához intézett levele ad számot, amelyben felemlíti, hogy egyik hangversenyén két híres magyar dalát akarja énekelni. „Szükségét érzem, — írja —, hogy manapság, amikor annyi avatatlan kéz kontárkodik a magyar zene szerény, de kedves virágos kertjében, bemutassam annak két legszebb virágát. Okuljanak és tanuljanak belőle.“

 Allaga dalainak száma, beleértve a színpadi művek számára írottakat is, százon felül van. Szövegírói Kölcsey, Vörösmarty, Czuczor, Arany, Jókai, Kempelen Győző, Bényei István, Váradi Antal, Szigligeti, Rákosi Jenő, de legszívesebben Tóth Kálmán elismerten szép költeményeit zenésítette meg. Maga is költői lélek, aki számos dalának szövegét megírja. Ilyenek a hangulatos Galamb posta, a jókedvű Három mester, a Falu végén kurta kocsma, oda vár a rózsám ma, amelyben művészien váltogatja a 3/4 + 2/4 ütemeket, Az én rózsám karcsú, mint a pálma (kéziratban), a finomívelésű Égi öröm rózsapiros szárnya, a szépen tagolt Álom-e ez vagy valóság?, az andalító Szép a virág, illatos ág..., a különleges dallamvezetésű Ha egy olyan szerető teremne..., a leányának farsangi emlékül ajánlott Van-e rózsa szebb a pirosnál, ez a „Vilma csárdás“ néven elterjedt bájos magyar tánc, a Kandúr és cinege c. megható gyermekdal, valamint az 1890-es évekből való eredeti Magyar tréfás zenekép, megjátszva előadandó mókás jelenet, amelyben egyvelegszerűen fűzte egybe több dalát. Legszebbek azonban a Tóth Kálmán költeményeire szerzett dalai. Az „édesbús szerelmi dalok költőjének“ gazdag kedélye, gyöngéd lírája gyönyörű nótákra ihlette Allagát, és dallamaiban visszatükrözte azt a világot, amelyet a vers költője kifejezett. A magyar dal Petőfit követő legnagyobb művelője megnyitotta a magyar nóta nagy mestere költészetének gazdag forrását is. Milyen dús tehetséget árul el az ékítményes Jaj Istenem, én teremtőm ..., a remekbe szabott hallgató nóta: Búra hajlik szomorúfűz ága, Rudolf trónörökös kedvenc dala, a Tóth Kálmán emlékének ajánlott „15 eredeti dal“ c. füzetből a szinte epikusan szélesedő Messze hallik a muzsika, mulatoz a puszták fia c. felségesen szép dal, az elbájoló Folyó vagyok, te meg hab, a bánatosan érzelmes Mikoron a hajnal, mint egy piros lányka, a férfias Te kis bohó, ne légy hát oly szomorú ..., vagy a kedveskedő Ne süss nap oly keményen ... a Bácskai kvaterkázó nótákból. Ezek a dalok nemcsak Tóth Kálmán költészetének szép megnyilatkozásai, hanem a kiváló képességekkel megáldott zeneszerző dallamkincsét is feltárják. A felsorolásban ne feledkezzünk meg azokról a szép dalokról sem, amelyeket Vörösmarty Zápor, Czuczor Leányálom, Kis gyöngypatak mondd meg nekem, Arany Fiamnak, Szigligeti Este van, hull a fényes csillag, Rákosi Jenő Este lesz nemsokára c. költeményeire szerzett; de a kisebbekről sem, mint arról a bensőséges, meleg dalról, Harangoznak, tíz az óra, amelynek szövegét gyerekkori barátja, Odry Lehel írta, aki szárnyaló baritonján sokszor énekelte Allaga Zerge- (Horánszky) utcai lakásán. Ne mulasszuk el felemlíteni az első siker alkalomadóját, Bényei Istvánt, a magyar színésznyugdíjasok jótevőjét, akinek verseire született meg a felejthetetlenül szép Fönn a lombos bércek tetejében, a balladaszerű cigánynóta Kiráj vágyok! poros országút á birodálmám..., a szeretetreméltóan kedves Tehetek én róla, hogy szerelmes vagyok, valamint a Félre keserv, félre, pokol fenekére c. zamatos bordal.
Ami Allaga dalait magasabbra értékeli kortársaiénál, az stílustiszltasága, egyéniségének tükröződése és a magyar zene szellemének idealizált kifejezése. Olyan tulajdonságok, amelyekben alig tudtak hozzá hasonló eredményt felmutatni. Dalait nagyobbrészt jellemző, rövid elő- és utójátékkal látta el. Kidolgozásuk mindenben szabatos, átlátszó, könnyed, hangulatos. Előadásuk az énekesre nézve hálás, a hallgató pedig önkéntelenül is elábrándozik mellettük. Ez teszi őket maradandó értékűvé és ha ma ritkábban csendülnek is fel, gondoljunk mégis arra, hogy szerzőjük ihletett lelkének húrjain pendítette meg költészetét.

(Folyt. köv.)

495   Ardelao • előzmény494 2018-01-08 00:01:13

„KOCH LAJOS:

ALLAGA GÉZA SZÜLETÉSE 100. ÉVFORDULÓJÁRA (3. rész)

Két ízben dolgozott együtt Allaga Tóth Kálmánnal, kora népszerű lírikusával, aki a drámairodalom terén is szerzett babérokat. 1861. december 2-án mutatta be a Nemzeti Színház Dobó Katica vagy az egri szép napok c. háromfelvonásos eredeti történeti népszínművét. Tóth Kálmán célja e darabbal az volt, hogy az örökös huszárok és csikósok után kissé emelkedettebb népszínművet írjon, és egyúttal a nők hazafias tevékenységét is ébreszteni kívánta, midőn az Eger várát védelmező magyar nőket a színre vitte. A Dobó Katicához írott zene volt az akkoriban feltűnt, alig 20 éves Allaga Gézának első színpadi műve. Figyelemreméltó muzsika volt. Nagy sikert aratott, midőn az egri nők, parancsnokuk, Dobó Katica vezetésével a színpadra vonultak és elénekelték szép dalukat: Eger várban dob, dob, dobolnak. Néhány egyéb hatásos száma is van e zenének, mint az első női kar, két himnusz, a férfiak bordala: De jó ez az egri piros, a bánatos dallamú Egykor én rám mosolyogtál, a Gyászkar, valamint a széles felépítésű Diadalinduló, amelyeket később zongorarapszódiájában feldolgozott. Tóth Kálmán és Allaga e kedves darabja bejárta az ország színpadait és mindenütt hatást keltett. Tóth Kálmáimal írott második darabja az Ördög párnája c. népszínmű volt. 1875. október 22-én játszották először a pesti Népszínházban. A bemutató kettős érdekességű: ez volt az újonnan megnyílott színház első népszínmű bemutatója, és először lépett benne a Népszínház színpadára Blaha Lujza. A darab a polgári munka becsét dicsőítette, de nehézkes jelenetei, valamint a hevenyészett előadás következtében (öt nap alatt tanulták be) megbukott. Allaga mindamellett ügyesen válogatta össze és részben szerezte azokat a népdalokat, amelyeket a közönség Blahánéval sűrűn újráztatott. A kritikusok sokat ócsárolták Tóth Kálmán e művét, pedig, hogyha most olvassuk el, valóban bocsánatot kell kérnünk a költőtől, hogy ehhez a munkához képest mennyi selejtességek árasztották el azóta a színpadot“. 1872. november 8-án játszotta a Nemzeti színház Szigligeti 100 arannyal jutalmazott népszínművét, Az amerikait. Allagának a darabhoz BÍaháné és Tamássy József számára írott zenéje eltér eddigi népdalszerű egyszerűségétől, bár az Este van, hull a fényes csillag, bensőséges szép magyar nóta. Rákosi Jenőnek Csepreghy Jánossal közösen írott Nyomorúság a korsóban c. bohózatához szerzett zenéjében (Népszínház 1876. V. 7.) egy nevezetesebb dal van, Este lesz nemsokára virágom, Rákosi Jenő szövegére, ismeretes még egy operettje: Lombos jácint, amelynek néhány részletét feldolgozta 19. rapszódiájában. Szép muzsikára ihlette Allagát Vörösmarty Csongor és Tündéje, amelynek kísérőzenéjét akkor komponálta, amikor Paulay EdeVörösmarty remekét a színpadra vitte.

(Folyt. köv.)

494   Ardelao • előzmény493 2018-01-07 22:50:55

„KOCH LAJOS:

ALLAGA GÉZA SZÜLETÉSE 100. ÉVFORDULÓJÁRA (2. rész)

Allaga Géza eléggé nem méltányolható, sokoldalú tevékenységet fejlett ki. Oszlopos tagja volt a magyar zenevilágnak. Egyéniségét munka, szorgalom, pihenés nélkül való tettvágy alkották. Egyaránt művésze volt a cimbalomnak és gordonkának, elévülhetetlen becsű magyar dalokat és más szerzeményeket írt. Szívvel-lélekkel magyar ember, harcosa a nemzeti ügynek. A Nemzeti Színház zenekarában akkoriban alig akadt egy-két zenész, aki magyarul beszélt. Még a magyar tagok is udvariasságból az idegenek kedvéért törték a német szót. Becsületes magyar szíve ezért teli volt keserűséggel. Állaga mozgalmat indított kollégái magyar nyelvtanulása érdekében. Megmozgatta az igazgatóságot, lelkesítette az intendaturát. Önkéntesen jelentkeztek mintegy negyvenen. Megindult a kurzus rendes tanárral és tanórákkal, sőt a később belépetteket maga oktatta, füzeteiket javítgatta. A szép mozgalom azonban az érdeklődés hiánya folytán az Operaházba való átköltözéskor elaludt. Magyar voltát bizonyítja az is, hogy midőn a milleneum alkalmával az Operaház igazgatósága nyáron át nyitva tartotta az intézeteit, a zenészek ezért sztrájkba készültek és csak pénzbeli jutalomért állottak el attól. Allaga volt az egyedüli, aki a mozgalomhoz nem csatlakozott. Sőt nyíltan felháborodott nemzeti ünnepünk ily módon való megzavarásán. Az igazgatóság a 120 frt jutalékot neki is kiosztotta. Allaga ezt az állami színházak nyugdíjintézetének ajándékozta. Milyen nemesen bizonyít magyarsága mellett, midőn 1865 nyarán néhány zenekari társával, Bereczky Ferenccel, Eperjessy Istvánnal és Szabó Ferenccel egyesülve vonósnégyes társaságot alapított. Vidéki körútra indultak hangversenyekre. Kizárólag magyar műveket mulattak be. Ábrányi írja lapjában: „Ezen fiatal magyar zenészek leginkább a nemzeti zene művelése s annak vonósnégyes tételekben való bemutatása s terjesztésére vállalkoztak... Életrevaló gondolat s zenénknek finomabb modorban terjesztésére nézve sok horderővel bíró eredeti vállalat“. Ezeket a hangversenyeket az Allaga által vonósnégyesre átdolgozott Himnusz nyitotta meg és a Szózat zárta le.


Allaga Géza első működési ideje a budai Népszínházhoz fűződik. 1861 április 2-án a Krisztinavárosi színkörbe jött vendégszereplésre Molnár György, akkor már jóhírű színigazgató, szegedi társulatával. Július közepéig játszottak itt. Ősszel a társulat hajlék nélkül maradt volna. Ekkor fogamzott meg a budai népszínház terve. A szabadságharcra bekövetkezett elnyomatás éveinek enyhülésekor mind erősebbé vált a Nemzeti Színház mellett a második, a közönség szélesebb rétegeihez közelálló magyar színház megalapításának gondolata, amely a Nemzeti Színházba nem férő tömegeket magába fogadja. Molnár György ötlete volt, hogy az alagút mellett, a mai kereskedelmi minisztérium helyén állott Mátyás király egykori lovaglóiskoláját, amelyben harci paripáit abrakolták, majd 1556-ban Musztafa Szokoli basa belőle laktanyát építtetett, át kellene alakítani és benne Budán másodszor is megalapítani a magyar színészetet. Terve a budai tanácsban pártfogóra talált. Csakhamar megadta Molnár Györgynek a színjátszási engedélyt. Legtöbb érdeme az alapítás körül Áldásy Antal budafővárosi főkapitánynak volt. Ő tette az első kapavágást. A Szózat dallamai mellett indult meg vezetésével a földethordó menet. A legfelső körtől az utolsó koldusig annyian jöttek Budára ásni, földet hordani, hogy a fölfogadott tót napszámosok szájtátva bámultak, mert ásóhoz, kapához ugyan nem jutottak. Az alap elkészítését az általános lelkesedés nyolc nap alatt elvégezte. Az egyetemi ifjúság fáradhatatlan lelkesültséggel gyűjtögette a pénzt a színházépítésre. Két hónap alatt készen állott a társadalom áldozatkészségéből emelt színház, amely Kisfaludy Sándor büszke szavait viselte homlokzatán: Hazafiság a nemzetiségnek. Jókai prológusával avatták föl 1861 szept. 14-én az ezer ülő és álló személyt befogadó, kívül dísztelen, belül dúsan aranyozott színházat. Hetenkint egyszer ingyen játszottak, hogy a szegényebb sorsúak is élvezhessék a színjátékot és magyarosodhassanak.

A kis színház húsztagú zenekarának gordonkása volt Allaga Géza.
Több itt előadott színdarabhoz zenét is komponált.
Első zenéjét Kempelen Győző, a jeles pedagógus és költő, Szép Mara c. háromfelvonásos népszínművéhez (1862. I. 12.) szerzette. A darab tárgya a „magyar és szerb nemzet testvéresülésére vonatkozik“, és zenéje a korabeli kritika szerint igazolja szerzője szép tehetségét. Allaga több szerb népdalt és táncot szőtt zenéjébe. Többször került előadásra. Április 27-én új kidolgozással, de nem új szerencsével játszották. 1862. április 21-én nevezetes előadása volt a budai Népszínháznak. Ekkor mutatták be az első magyar operettet. Címe: A szerelmes kántor. Egyfelvonásos volt, Offenbach akkor divatos operettjei mintájára. Szövegét Bényei István, a színház hősszerelmese írta. A közönség szorongásig megtöltötte a színházat, mert kiváncsi volt arra az úttörő kísérletre, amellyel eddig egyetlen hazai szerző sem próbálkozott meg. Ebből a szempontból a Szerelmes kántor elismerésreméltó kísérlet volt. A közönség kellőleg méltányolta Allaga törekvését, szép dalait megismételtette és szerzőjüket nemcsak kitapsolta, hanem virágokkal és koszorúkkal elhalmozla. A budai Népszínház kedvelt darabja lett. Más egyfelvonásossal kapcsolatban gyakran játszották és a Népszínház két nagy sikere, Offenbach Dunananja és az Ördög pilulái sorozatos előadásai sem szorították le e színpadról. A címszerep különösen nevezetes alakítása volt Vasvári Kovács Józsefnek, a rektorok és kántorok utolérhetetlen alakítójának, akit emiatt kántorszínésznek is hívtak. Bényei és Allaga állítólag neki írták a címszerepet. A mű több dalát Allaga nyomtatásban is kiadta, mint a Két mennyegző vár mi ránk, Vígan lányok és legények, Eresz alatt fészkel a fecske, szeretőnek jobb a menyecske. Egyszerűség, népies modor és hangulat jellemzik. A kis zenés játék, amely inkább népszínmű, mint operett volt, leghíresebb dala a Szeretlek én egyetlen virágom  c. dal, amelyet egyszerű szépsége, megkapó dallama és találóan népies szelleme folytán az egész ország ajkára vett és máig is él. A dal születése után nemsokára híres énekesek és énekesnők versenyeztek előadásában, cigányok reggeltől-estig húzták. Tekintélyes virtuózok, zenészek írták át különböző hangszerekre. Szerzőjüknek országos hírnevet szerzett. Az 1860-as évek népirodalmának egén ez volt az uralkodó planéta. Közkedveltségnek örvendett az az átirat, amelyet Székely Imre 1866-ban készített a dalról Magyar Ábránd sorozata 14. számában. Elegáns, hálás letéte nagyban elősegítette a dal népszerűsítését. 1862. szept. 14-én, a budai Népszínház megnyitásának évfordulóján eljátszották Allaga a Zeneszerző c. új magyar operettjét (Bényei István szövegére), akinek tehetségétől ezúttal többet vártak. Ekkor már háziszerzője volt a színháznak Allaga, műveit is maga dirigálta. 1862. október 19-én adták először Kempelen Győző A drótos tót c. négyfelvonásos népszínművét. Zenéjét Allaga írta. Ez a darab a Molnár György által kitűzött népszínműpályázaton 50 aranyat nyert. Ebben a műben énekelték Allaga országosan ismertté vált Befútta az utat a hó  c. dalát, Tóth Kálmán (1. vers: Befútta az útat a hó; 2. vers: Betyárdal: Csaplárosné piros virág) és Kempelen Győző (3. vers: Akárki az istenyíla) szövegére. Ennek a nyolcsoros, szép betyárdalnak széles menetét és kidolgozását már Ábrányi Kornél is kiemeli és a legkedveltebb búsúló nóták egyike lett. Ezután még egy ízben került bemutatásra a budai Népszínházban Allaga egyik munkája, 1868. január 5-én a Bényei István szövegére írott Szakállas farkas c. operettje. Zenéjét tárgyánál fogva román stílusban írta meg. Allaga csinos muzsikát komponált, sok kedves, sikerült része van. Zenéje azonban a gyenge előadás következtében nem érvényesülhetett. A budai Népszínház ekkor már bukófélben volt. A zenekar olyan szánandó állapotban sínylődölt, hogy a hegedűsök gyanta helyett szurokkal kenték vonójukat és csikorgásuk tompítására a trombitások oly erővel fújtak hangszerükbe, mintha az utolsó ítéletre trombitálnának. Pedig a valóban szépen sikerült operett gondosabb betanulást és előadást érdemelt volna.

(Folyt. köv.)

Allaga Géza operettjeivel kapcsolatban további részletek az alábbi link alatt találhatók meg:

Operett Magyarországon - Forráskatalógus

493   Ardelao 2018-01-07 09:55:44

Talán elnézik nekem a kedves Fórumtársak, hogy e topik nélkülözi a rendszert a benne szereplő művészek „profilját” illetően. Olyan sorrendben írok róluk, illetve idézek korabeli írásokat, amilyen sorrendben eszembe jutnak a nevek, amelyekről korábban már olvastam. Talán egyszer szakma és időrend szerint is csoportosítom őket, de ahhoz még kevés az itteni bejegyzések száma. A most következő művészről csupán egyetlen, de meglehetősen hosszú írást idézek. Úgy vélem, ebben mindaz szerepel, ami személyével kapcsolatban lényeges lehet:

Allaga Géza gordonkaművész, cimbalomtanár, zeneszerző

Óbecse, 1841.03.25.-Baja, 1913.08.19.

A ZENE, 1941/12. SZÁM:

„KOCH LAJOS:

ALLAGA GÉZA SZÜLETÉSE 100. ÉVFORDULÓJÁRA (1. rész)

Az élet szebb percei közé tartozik szellemi életünk örökre tovatűnt, nemes alakjai emlékének felidézése. Száz éve, hogy a magyar nótaköltés egyik mestere, Allaga Géza megszületett. Művészete, működése méltó arra, hogy e nevezetes évfordulóról megemlékezzünk, mert általa nemcsak kegyeletünket rójjuk le iránta, hanem hódolunk annak az eszménynek, amellyel egész életén át egybeforrott, a magyar zeneművészettel.

Allaga Géza 1841. március 25-én született a Tisza és Ferenc-csatorna szögében fekvő Óbecsén, amelynek búzája messzeföldön híres volt. A budapesti tőzsdén külön jegyezték. A vígnótás heje-hujás Bácskából, a szép magyar hazának e mindenkor áldott kertjéből származott, arról a vidékről, ahol dolgos volt a kéz, munkás az ész és az emberek a szó szoros értelmében aranjuezi szép napokat láttak. Atyja, Allaga Imre, jómódú ügyvéd, Kossuth kormánybiztosa, aki a szabadságharcban való részvétele következtében vagyonát elvesztette. Később a megyénél vállalt állást, és Baja város főjegyzője lett. Délceg, lelkes magyar ember. Derült szívéből a sok csalódás sem tüntette el az emberekbe vetett bizalmát. Anyja kicsiny, mozgékony, törékeny alakú. Lelke-esze acélos akaraterővel párosult szeretettel kapcsolja egybe családja tagjait. Allaga Géza első iskoláit szülőhelyén, a gimnáziumot pedig 1851-től Baján járta, amely akkor még a ferencrendi szerzetesek vezetése alatt állott. A szülői háznál, ahol nemcsak az udvarban, kertben, szobákban illatozó sok virág, de a szeretet együttérzése által is az otthonnak poétikus kultusza uralkodott, sokat zenéltek. Atyja fuvolázott, anyja zongorázott. Allaga gyermekkorában mégsem mutatott különösebb hajlamot a zene iránt, bár atyja korán taníttatta zongorára, hegedűre, valamint énekre. Kevés eredménnyel. 1855-ben véletlen következtében megismerkedett a gordonkával. Olyan kedvet kapott hozzá, hogy csakhamar megtanulta. 1856-ban, kilépve a gimnázium ötödik osztályából, Bécsbe ment, ahol a konzervatóriumban Schlesinger Károlynál, a kiváló gordonkatanárnál tanulta hangszerét, valamint Simon Sechternél a zeneszerzést 1861-ig. Még ugyanebben az évben visszatért hazájába és Molnár György budai Népszínházának gordonkása lett, de időnkint hangversenyeken is föllépett. „Gordonkájának bájos hangjaival akármelyik társaság apraját és nagyját képes indiai mákony nélkül is oly felmagasztosult szerelmi és mennyei boldogságot lehellő mámorba ringatni, hogy a prózai föld egészen" eltűnik a lábuk alól“ — írja játékáról Ábrányi Kornél. Első zeneszerzési kísérlete, a Bajai emlék, a rokona, Tóth Kálmán költő által szerkesztett Hölgyfutár 1860 szept. 25-iki száma mellékletként jelent meg. Kedvező fogadtatása bátorítólag hatott rá. Már jóhírű muzsikus volt, midőn 1863 szeptemberében a Nemzeti Színház gordonkásának szerződtette, de rövid idő múlva kivált a zenekarból. Baján, Zomborban és Pécsett hangversenyzett, 1866-ban pedig Szigeti Imre, Szigeti József öccse jól szervezett társulatának karmestere lett. Innen Szabadkára ment, ahol az új zenede tanára és dalegyesületi karnagy volt. Itt számos karművet írt. 1870-ben a báró Eötvös József által akkor alapított bajai tanítóképző intézet énektanárának nevezték ki. Feladatának sok buzgalommal és eredménnyel megfelelt. Tanítványai számára vokális misét, valamint több más apróságot komponált. Minthogy a magasabb zenei világtól elkülönült, bármennyire szerette is Baját, 1871-ben felköltözött Budapestre. Újból a Nemzeti Színház zenekarához szerződött és folytatólag az 1884 őszén megnyílt Operaház tagja volt 1898-ig. 1880 óta foglalkozott a cimbalommal és azt több tekintetben tökéletesítette. Számára alapította 1890-ben a Nemzeti Zenede a cimbalomtanszéket, amelyet 1891-től 1902-ig ellátott. Ez idő alatt 260 növendéke volt. Legjelesebb tanítványa Sey Dezsőné, a Zenede későbbi cimbalomtanára. Tanítványait a legfelsőbb körök is képviselték, tőle tanult cimbalmozni Thurn-Taxis Albert herceg. József főherceg veje. Több ízben járt nála Regensburgban. 1909-ben Bajára költözött, ahol öccsének, Allaga Ottó ügyvédnek a vaskúti vámon túl elterülő 126 katasztrális holdas szőlejében éldegélt. Olyan nagy volt ez a szőlő, hogy Borovszky Samu könyvében említésreméltónak tartolla feljegyezni 1908. évi 2000 hektós termését. Élete végén sok csapás érte. 1893-ban új járványként fellépett influenza következtében meghalt felesége. Második házassága nagyon boldogtalan volt. 1912-ben meghalt veje, Csapody István szemész orvosprofesszor. A roppant energiájú művész, aki hármas jelszavát: kitartás, kölelességludás. akaraterő, következetesen keresztülvitte, elvesztette rugalmas erejét. Az egykori fáradhatatlan gyalogló most botra szorult. Látása is meggyengült, szeretetre sóvárgó lelke idegzavarokra vezető belső békétlenségben őrlődött. Öccse odaadó szeretettel támogatta. Naponkint meglátogatta a szőlőben. Gondoskodása hálával töltötte el: „A kótapapirosra himnuszt kellene írnom a legmélyebb testvéri szeretetről, mely bennünket összefűz s azt magammal vinnem a sírba“. Betegségével elszántan küzdött, gyógyíttatni alig engedte magát. Meggyötörten, folytonos szenvedései közepette is írt még néhány művet. Elboruló szemevilága azonban lassankint teljes tétlenségre kárhoztatta. Még kedves zongorájával is alig foglalkozhatott. Tragikus halála 1913-ban következett be. Leánya. Csapodyné Allaga Vilma gyermekeivel együtt nála töltötte a nyarat. Kérésére Allaga beleegyezett, hogy felköltözik hozzájuk a fővárosba. Családjától ezzel az ígérettel vált el. Augusztus 18-án elbúcsúzott bajai rokonaitól és megrendelte a vasútra vivő kocsit. Ekkor érlelődött meg benne a halál gondolata. Másnap átlőtt szívvel találták meg a szőlőben.

(Folyt. köv.)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Dávida Tamás (trombita)
Nagao Haruka (hegedű), Csikota Gergely, Király Tibor, Kirsch Bence, Kresz Richárd, Nagy Csaba, Seidl Dénes (trombita), Thiago Bertoldi (zongora)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
"Dávida Tamás trombita DLA doktori zárókoncertje"
VIVALDI: B-dúr kettősverseny, RV 548
ENESCU: Legenda
HORVÁTH BALÁZS: Escalator
BOZAY ATTILA: Concertino
ERIC EWAZEN: Fantázia hét trombitára

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
LUTOSŁAWSKI: Concerto zenekarra
BARTÓK: Concerto zenekarra, BB 123
19:30 : Székesfehérvár
Ciszterci templom

Szili Gabriella, Alexander Schneider, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt (ének)
Kodály Zoltán Kórusiskola Exsultate Fiúvegyeskara (karnagy: Tóth Márton)
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dinyés Soma
JOHANN SCHELLE: Erkenne deine Missetat – kantáta
JAN DISMAS ZELENKA: Barbara dira effera - alt szólókantáta ZWV 164
HÄNDEL: F-dúr Concerto grosso Op. 6 No. 2
J.S. BACH: Herr, gehe nicht ins Gericht – kantáta BWV 105
A mai nap
elhunyt:
1908 • Pablo de Sarasate, hegedűs, zeneszerző (sz. 1844)
1957 • Jean Sibelius, zeneszerző (sz. 1865)