vissza a cimoldalra
2017-12-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60215)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3860)
Társművészetek (1220)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (8614)
Jonas Kaufmann (2151)
Kodály Zoltán (351)
A nap képe (2009)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (578)
Élő közvetítések (6753)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1205)
Franz Schmidt (2977)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4125)
Operett, mint színpadi műfaj (3413)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2456)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2430)
Berlioz újratemetése (145)
Lisztről emelkedetten (881)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6451)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1143)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

349   Ardelao • előzmény348 2017-11-06 12:23:36

Rádiófónia - 41. rész

A Kósa Györgyről szóló megemlékezés a 39. perc 26. másodperctől hallható.

 

Népszerű videók - Kósa György

348   Ardelao • előzmény347 2017-11-06 12:04:01

Nincsenek véletlenek! Úgy tűnik, nem hiába tűnt el a fotó időlegesen a 345. sz. bejegyzésemből, ami miatt kénytelen voltam azt a 347. számúba ismét beilleszteni. Így aztán a figyelmet önkéntelenül ráirányítottam Kósa György „Árva Józsi három csodája” c. művére. Valószínűleg a zeneszerző szelleme a ludas a dologban. Nehezményezte, hogy róla e fórumban nem emlékeztem meg. Utólag is elnézést kérek tőle, és mulasztásomat az alábbiakban pótolom:

ISMERETLEN ÉLETMŰ

 

Száz éve született Kósa György

Szerző: Dalos Anna 
Lapszám: 1997 május (Muzsikalendárium)

 

Sokak emlékeiben él még a Zeneakadémia Kistermében Bachot zongorázó Kósa György, házihangversenyeirõl legendák keringenek. Mégis, a zeneszerető közönség ma már alig ismer valamit Kósa műveibõl. Tiszteletteljes kötelességünk, hogy legalább most, születése évfordulójának alkalmából megemlékezzünk az elõadóművész-zeneszerzőről.

Kósa György 1897. április 24-én született Budapesten. Apja, Kósa Vilmos ügyvéd volt, s a gyermek így meglehetõsen jó anyagi körülmények között nőtt fel. Édesanyja, Windt Olga fontosnak tartotta, hogy zenei nevelésben is részesüljön: hegedűre és zongorára taníttatta. 1907-ben Bartók korábbi magántanítványa, Freund Etelka hívta fel a zeneszerzőfigyelmét a tehetséges kisfiúra. Ettől kezdve Bartók hetente kétszer órákat adott neki, és az õ tanácsára iratkozott be Kósa 1908 szeptemberében a Zeneakadémiára.

Kezdetben hegedülni és zongorázni is tanult, hegedű szakon Szerémi Gusztáv volt a tanára. Másfél év után azonban felhagyott a hegedüléssel, mert a két hangszer egyidejû tanulása túl sok idejét vette igénybe. Zongorára először Reschofsky Sándor, majd 1909 és 1912 között Székely Arnold oktatta, az 1912/13-as tanévtől kezdve hivatalosan is Bartók tanítványa lett. Az 1910/11-es tanévtõl felvette a zeneszerzés szakot is. Az elsõ évben Kodály osztályába járt, majd 1911 és 1915 között Herzfeld Viktor növendékeként folytatta tanulmányait. Első, kéziratban fennmaradt kompozíciói is ekkor keletkeztek: 1913-ból a Miért?! és a Boszorkánytánc című zenekari darabok, valamint 1915-bõl a zenekari Suite. Az 1915/16-os tanévben szerezte meg zeneszerzői és zongora diplomáját. Bartók tanácsára a következő tanévben Dohnányi növendéke lett.

Ekkoriban már kísérőként is ismert volt: mint az Operaház korrepetitora 1917-ben - Bartók személyes kívánságára - részt vett A fából faragott királyfi betanításában. Õ lett dr. Dienes Valéria 1917-ben alapított Orkesztrikai Iskolájának állandó kísérõje, sõt táncjátékokat, kísérőzenéket is komponált számukra. A táncpróbák alatt rögtönzött kompozíciókból született 1918-ban a 13 bagatell (zongorára), valamint 1918/19-ben három táncjáték: Pán és Kóré, Phaedra, és Mese a királykisasszonyról, aki nem nevetett. A 13 bagatellt újabb bagatellek egészítették ki, és 1919-ben készült el a Bagatellekhez hasonló Hat zongoradarab,amit Kósa még ugyanabban az évben meghangszerelt: a mû Hat zenekari darab címen vált ismertté. 1922-ben a Filharmóniai Társaság Zenekara mutatta be Dohnányi Ernő vezényletével, majd 1925 márciusában Erich Kleiber Berlinben, a Berlini Filharmonikusok hangversenyén. 1925. május 17-én pedig a Prágai Zeneünnepélyen hangzott el a Hat zenekari darab, Václav Talich dirigálásával, aki két nappal később sikerre vitte Bartók Táncszvitjét.

Kósa e hazai és nemzetközi sikereket megelőzően, még 1919 legvégén Koncz János hegedűművész kísérőjeként Olaszországba utazott. Beutazta az egész félszigetet és elfogadta a líbiai Tripoli város színházának karmesteri állását is, csak 1921 őszén tért haza. 1922-ben feleségül vette a szobrász-grafikus Molnár Máriát, 1923-ban lányuk született, Kósa Judit. A magyar zenei életben is megtalálta helyét: már 1921. november 25-én a Zeneakadémián szerzői estként hirdetett hangversenyt adott, melyen bemutatta néhány új kompozícióját, a Hat zongoradarabot valamint - Kármán Gizi közreműködésével - néhány új dalát Ady Endre és Richard Dehmel verseire, de eljátszotta Schumann Karneválját és Beethoven op. 31. no. 2-es d-moll szonátáját is. A siker ellenére lemondott a látványos szólista-karrierről, a következő évtizedekben jelentős magyar és külföldi előadóművészek kísérõje lett; többek között Basilides Mária, Medgyaszay Vilma, Hubay Jenõ, Szigeti József, George Enescu, Bronislaw Huberman, Helge Lindberg és Henri Marteau partnereként lépett fel.

A komponista-zongoraművész a magyar közművelődést is meggyőződéssel szolgálta. Részt vett a Vajda János Társaság irodalmi és zenei estjein, valamint a békéscsabai Auróra-kör hangversenyein. Már a húszas évek közepétől kezdve jelentős szerepet játszott Bach muzsikájának magyarországi terjesztésében, ám a kortárs zene támogatásának ügyét is magáénak érezte. Gyakran játszotta Bartók és Kodály műveit, 1926. március 29-én hangversenyt adott fiatal zeneszerző társai zongoradarabjaiból. 1929 januárjában Kadosa Pállal, Kelen Hugóval, Szabó Ferenccel, Szelényi Istvánnal együtt létrehozta a Modern Magyar Muzsikusok elnevezésű, rövid életű társulást. Az 1927/28-as tanévben kezdett el tanítani a Zeneakadémia zongora-melléktanszakán.

A húszas-harmincas években egyre több Kósa-mű került a nyilvánosság elé. Dohnányi Ernõ vezényletével a Filharmóniai Társaság zenekara mutatta be 1926. április 12-én a Két zenekari Ady-dak, 1929. április 15-én a Kincses Ádám halála címû misztériumot, 1931. március 16-án a II. szimfóniát és 1934. január 29-én a nagyzenekarra komponált Mesesuite-et. Az Erich Kleibernek ajánlott Három ironikus portrét Komor Vilmos mutatta be 1926. január 26-án, a III. szimfónia pedig 1935. január 24-én hangzott fel először a Budapesti Szimfonikus Zenekar hangversenyén, Fleischer Antal irányításával. 1926. október 24-én a Vajda János Társaság Babits-estjén adták elő első alkalommal Kósa 1924/25-ben Babits Mihály költeményére komponált Laodameia című kantátáját. Első szerzői estjét 1928. október 30-án, a másodikat 1938. október 27-én tartotta. Az Operaházban 1933-február 25-én mutatták be az Árva Józsi három csodája című egyfelvonásos mesejátékot, majd 1936. április 3-án az Az két lovagok című háromfelvonásos opera buffát.

A kritikusok nagy érdeklődéssel követték nyomon Kósa zeneszerzői kibontakozását, úgy tekintettek rá, mint Bartók és Kodály zeneszerzői iskolájának legnagyobb reménységére. Műveivel azonban a szakemberek körében csalódást okozott. Habár Kósa Bartókot tekintette mesterének, kompozícióiban tanárának hatása alig mutatható ki, zeneszerzői alkatuk alapvetően különbözött egymástól. Talán maga Kósa mutatott rá legélesebben erre a különbségre, amikor visszaemlékezéseiben* úgy fogalmazott, hogy őt - szemben Bartókkal - mindig érdekelte, műve milyen hatást tesz a közönségre. A hatás valóban legfontosabb eleme Kósa kompozícióinak. Talán ezzel magyarázható, hogy legsajátabb területe a dal-, kantáta- és oratórium-komponálás volt; hogy legjelentősebb alkotásait éppen a szöveges műfajokban hozta létre. E műveiben a zene a szöveg közvetítője, segítségével a zeneszerző másik szférába emeli a költeményt, s így annak hatását is megsokszorozza. Éppen ezért gyakran úgy tűnik, mintha Kósa számára a komponálás csak ürügy volna: amikor zenét ír, valójában missziót teljesít. Ebbűl a küldetéstudatból születtek a harmincas-negyvenes évek oratóriumai, a Jónás (193D, a Húsvéti oratórium (1932), Jób (1933), a Saulus (1955), a József (1939), az Illés (1940) és a Krisztus (1943). És ebből fakadtak a II. világháború utáni években komponált vallásos művek, többek között a Küldetés (1948), a Katakomba ének - Perlekedő prófécia (1953) és a Szól az Úr (1957) című kantáták, amelyek már szövegválasztásuk miatt is csak az íróasztalfiók számára készülhettek. Kósát a "gyermeki tisztaság" iránti igénye, humanitása késztette ezeknek a műveknek a megírására: hitt abban, hogy műveivel felemeli szavát a világ borzalmai és kegyetlensége ellen.

1942-ben a zsidó származású közalkalmazottakat sújtó rendelkezések miatt Kósa is elvesztette állását a Zeneakadémián. 1944 őszén - családjától elszakítva - munkaszolgálatosként Fertőrákosra került. Amikor 1945 tavaszán hazatért, megtudta, hogy feleségét és leányát 1944 végén a nyilasok meggyilkolták. Rájuk emlékezve írta 1946-ban a Vonóstriót, leánya emlékére a Jutka-balladát. Kósa az 1944/45-ös tanév második felétől újra tanított a Zeneakadémián, tagja lett a Magyar Zeneművészek Szabad Szervezetének is. 1949-tõl a Magyar Zeneművészek Szövetségében az Előadóművészi tagozatban működött, és zongorakísérőként 1952-tõl az Országos Filharmónia szólistája lett. Az 1949/50-es hangversenyévadban 14 koncertből álló sorozatot indított, amelyen Bach összes billentyûs hangszerre írott művét eljátszotta.

Közben magánélete is nyugalmasabb lett. 1946-ban feleségül vette korábbi tanítványát, Ferch Stellát, aki férje tanácsára az énekesnői pályát választotta. Neki írta Kósa a Po Csü-Ji verseire készült Kínai dalok első sorozatát (1954), valamint legjelentősebb operájának, a Tartuffe-nek (1950) Dorina szerepét. 1947-es VI. szimfóniája a "Stella" alcímet viseli. Házasságukból két gyermek született: Márton és Gábor. 1955-ben Kósa-Ferch Stella meghalt. A zeneszerző két kompozícióban állított neki emléket, az 1955-ben Po Csü-Ji költeménye alapján komponált Ének az örök bánatról című balettben és az 1956-ban készült Sirató című három zenekari dalban, amely Károlyi Amy verseire készült.

Felesége halála után Kósa ismét a munkába menekült, sokat komponált, 1955 és 1966 között hat szerzői esten szólaltak meg művei. 1955-ben Erkel-díjat kapott, 1963-ban Érdemes Művész, 1972-ben pedig Kiváló Mûvész lett. 1959-ben feleségül vette Képes Annát, s így élete újból rendeződött. Az 1956 és 1970 között komponált művek többsége azonban válságjeleket mutat. A VII., a VIII. és a IX. szimfónia (1957, 1959, 1969) vagy a Villon-oratórium (1961) és a Cantata Humana (1967) a túlméretezés és a nehézkesség problémájával küzd. Mégis a hatvanas évek kompozícióiban kell keresnünk Kósa időskori zeneszerzői megújulásának gyökereit. Ha a "nagy", oratorikus-szimfonikus műfajokat nem is, de a dalokat és kamaraműveket mindenképpen az új Kósa-stílus fõ kísérletezési területének tekinthetjük. Kósa újra felfedezi a különleges hangszerösszeállításokat, például az énekeskvartettre és gitárra komponált Három Petrarca-szonettben (1957), a szólóhegedűre és fúvószenekarra írt Ballada és Rondóban (1961), a szoprán és basszus hangra, fuvolára, gordonkára, hárfára, üstdobra készült A bárányka címû balladában (1964), vagy éppen a szabad hangszerösszeállítású Miniatűrökben (1964-65). Karakterdarabokat ír: Tizenhét aforizmát hegedűre és zongorára (1964), Hat intermezzót vonóstrióra (1969), Notturnót fuvolára és zongorára (1966). És mindemellett nagyszámú dal készül ebben az időszakban. Ezekben Kósa a versek légkörének megteremtésére törekszik, számára tehát a szöveg nemcsak a darab formáját, hanem annak alap-affektusát is magában hordozza.

E stílusjegyek jellemzik a hetvenes években született Kósa-kantátákat is, amelyekkel az idõs zeneszerzõ újra felhívta magára a zenésztársadalom figyelmét. Elsõ "új stílusú" kantátája a Rainer Maria Rilke költeményére készült Orpheus, Eurydike, Hermes(1967). Ezt követi a Balázsolás (1967, Babits Mihály), a Johannes (1972, Christian Morgenstern), a Szálkák (1972, Pilinszky János), a Karinthy-kantáta (1974, Karinthy Frigyes), a Bikasirató (1974/75, Devecseri Gábor), a Kakasszó (1975, Vas István) és a Szólítlak, hattyú (1978, Nagy László). Stílusa alapján ezekhez a kantátákhoz kapcsolhatjuk Kósa 1971-ben készült Kocsonya Mihály házassága címû kamaraoperáját is. Az idõs Kósa legjelentősebb alkotása, az 1976-ban Paul Celan versére komponált Halálfúga is ebbe a műcsoportba tartozik.

A nyolcvanadik életévéhez közeledõ Kósa kompozícióiban újra és újra felbukkan a halál gondolata. Az Orpheus, Eurydike, Hermes-től kezdődően e motívumra elsősorban a szövegválasztásban figyelhetünk fel. Hol humorral (mint a Kocsonya Mihály házasságában,, hol tragikus hangvétellel (mint a Halálfúgában, vagy a Bikasiratóban) beszél az elkerülhetetlen végről. S nincs is feltétlenül szüksége szövegre ahhoz, hogy műve a halálról szóljon. Az 1977-ben szólóbrácsára készült In memoriamban egy fiatal barátjának állít emléket, a Homályban címû, csellóra és zenekarra készült 1977-es kompozícióban pedig egy korábbi, Hajnal Anna verseire komponált dalciklusából alakítja ki a művet, úgy, hogy az ember halálhoz fűződő viszonyát különböző aspektusokból vizsgáló versek egymásutánja adja a zenei folyamatot.

Kósa György nyolcvanhét éves korában, 1984. augusztus 16-án hunyt el. Hosszú pályafutása során közel háromszáz művet komponált, amelyeknek mintegy harmada még sohasem hangzott fel közönség előtt. Zenéjét, zongorajátékát néhány lemez- és rádiófelvétel őrzi, dalainak, kamaraműveinek egy része hozzáférhető kottakiadványokban. Századik születésnapját hangversenyekkel, portréfilmmel és egy készülő tanulmánykötettel ünnepli a magyar zeneélet.

* Kósa Anna, a zeneszerző harmadik felesége Szabolcsi Bence javaslatára, 1960-tól Kósa haláláig számos dokumentumot gyűjtött össze férje életéréről, pályájáról, valamint beszélgetéseik alapján kisebb memoárt állított össze. A dokumentumgyűjtemény a Kósa-család birtokában van.”

347   Ardelao • előzmény345 2017-11-05 13:34:31

Képtalálat a következőre: „http://szalaykarola.oszk.hu/kepek/nagy/arva2n.jpg”

Kifürkészhetetlen oknál fogva eltűnt a 345. sz. bejegyzéshez tartozó kép. Most újra megpróbáltam beilleszteni.

345   Ardelao • előzmény344 2017-11-04 08:42:05

Kósa György : Árva Józsi három csodája. Mesejáték egy fölvonásban (1930). Bemutató az Operaházban: 1933. február 25-én. Zsedényi Károly mint Józsi, Jászai András mint Öreg ember és Szalay Karola mint Halkisasszony

344   Ardelao • előzmény343 2017-11-03 03:04:52

FILM SZÍNHÁZ IRODALOM 1942. 05. 29.:

„Prometheus teremtményei“ az Operaház színpadán

A   színházi  évad  utolsó  újdonságát  próbálják  most  az  Operaházban, egy   tánc-époszt,    a    »Prometheus  teremtményei«  című  balettet, amelynek  betanítója:  Milloss  Aurél  —  mint  vendég.  Az  európai  hírű kiváló  táncművész  és  koreográfus  ezúttal  mint  szerző  is  szerepel,  mert a  mesét  ő  dolgozta  fel:  Beethoven  muzsikájára.  Ezt  a  balettet  ugyanis Salvatore  Vigano,  korának  leghíresebb  táncosa  írta,  de  meséje  elkallódott  s  csak  a  beethoveni  nagyszerű  muzsika  maradt  fenn.  Milloss  felkutatta  az  eredeti  színlapot  és  így  sikerült  rekonstruálnia  a  balett  cselekményét.
—   Prometheus  a  hőse  a   balettnek   —    mesélte   nekünk    Milloss Aurél  a  próbán  —,  aki  két  teremtményt  alkot  agyagból.    A   viharból
tüzet  lop  el  és  ezeket    beleoltja   teremtményeibe.    Egyelőre    nagyon ügyetlenek  és  ostobák,  de  Prometheus  érzelmeket  akar  kiváltani  belőlük,  de  ők  —  nem  akarnak  élni!  Össze  akarja  zúzni  a  teremtményeit, mire   megjelenik   Pán,   mint   a   természet   hangja,  aki  Apollóról  és  a múzsákról  beszél.   Prometheusban   felvillan   a   gondolat,   hogy   Apollóhoz   vigye  a  teremtményeit,  talán  ott,  a  kilenc  múzsa   hatására   megváltoznak.   A  második  kép  a  Parnasszuson  történik  és  a  teremtményből   igazi,   érző  ember   lesz . ..
Prometheust  Csányi   László  táncolja,    a  két    teremtményt:    Vera Ilona   és  Sallai.   Pán:   Brada  Rezső,   Apolló:   Zsedényi,    Terpszihore: Ottrubay   Melinda,   Thalia:   Bordy   Bella.

343   Ardelao • előzmény339 2017-11-03 02:58:00

További előzmény: 50. sz. bejegyzés.

Még egy kicsit a táncművészetnél időzve:

„Lapozgatásaim“ során Zsedényi Károly nevével is többször találkoztam. Ki volt hát ez a művész?

A MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZETI LEXIKON ezt írja róla:

Zsedényi Károly

(Gyenesdiás, 1910– ): táncos, koreográfus, balettmester. Szakmai tanulmányait Trojanov magániskolájában kezdte, majd az Operaházban folytatta Jan Cieplinski irányításával. Az Operaház tagja lett 1933-ban, 1946-ig volt magántáncos. Ekkor Szegedre szerződött, ahol 1948-ig táncolt, koreografált, valamint balettmester is volt. Azóta külföldön él, pedagógiai munkát folytat. Kiváló felkészültségű, muzikális táncművész, számos főszerepben aratott sikert. F.Sz. Árva Józsi (Cieplinski: Árva Józsi három csodája); Petruska (Milloss A.); József (Cieplinski: József legendája); Mercutio (Harangozó Gy.: Rómeó és Júlia); Apolló (Milloss A.: Prométheusz teremtményei); főszerep (Cieplinski: Éji zene, Császárkeringő). F.K. Seherezádé (1946); Coppélia (1947); Csodafurulya (1947); Sylvia (1947). – Ir. Neumann I.: Balettélet a szegedi Nemzeti Színházban a felszabadulás után (Tánctudományi Tanulmányok, 1976–77).“

Egy 2002. évi, március 6-i, angol nyelvű közleményből (itt) még a következőket tudhatjuk meg róla: 

Zsedényi Károly, a Budapesti Királyi Opera sztár táncművésze és balettmestere 2002. február 2-án hunyt el, 91 éves korában. Halálát szívroham okozta.

A 30-as évek elején Párizsban a klasszikus balett terén szerzett gyakorlatot. Magyarországon és Európában 1933 és 1944 között sok szerepet táncolt el a Gyagilev (*) korszakba tartozókból.

1948-ban Belgiumba disszidált, ahol az Antwerpeni és a Brüsszeli Királyi Operaház balettmestere és koreográfusa lett.

1951-ben Chilébe, Santiagoba költözött, ahol tanított, és Kísérleti Balett- és Balettiskolát hozott létre.

1963-ban New Yorkban telepedett le, 39 éven át tanított balettet, és bemutatta a Zsedényi Balett koreográfiáját. 1966. október 23-án, a magyar forradalom 10. évfordulója alkalmából színre vitte eredeti koreográfiáját, a „The Peasant Wedding”-et (Parasztlakodalom), Codoly Zoltán zenéjére.

Zsedényi utolsó stúdióóráit 2001 júliusában tartotta, és növendékei oktatását haláláig az otthonában folytatta.

(*) Szergej Pavlovics Gyagilev 1982-1929):  balett-táncos, a Cári Orosz Balett igazgatója. 1909-ben indította el az Orosz Balettet.

 

339   Ardelao • előzmény326 2017-10-31 11:46:23

E fórumban helyet kell kapnia a táncművészetnek is. Ígéretemhez híven a következőkben Ottrubay Melindáról  szeretnék megemlékezni néhány bejegyzés erejéig.

OTTRUBAY MELINDA

(Budapest, 1920. május 24. - Kismarton, 2014. augusztus 28.)

Színésznő, táncművész

„Szülei: vitéz dr. Ottrubay Dezső törvényszéki elnök, Schmidt Rózsa.

Gyermekkorában orvos szeretett volna lenni. Édesanyja nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy Melinda lánya elegáns megjelenésű ifjú hölggyé váljon. Az Operaház balettiskolájában Brada Rezső, a Császári és Királyi Operaház első szólótáncosának tanítványa volt. 1933-tól az Operaház tagja, 1937-től magántáncosa, a társulat egyik vezető művésze, 1942-től első magántáncos, „primabalerina assoluta" volt. Az európai balett színpadok ünnepelt csillaga lett és Bécs, München Bayreuth operaházaiban lépett fel. Családjával együtt Budapest ostromát Esterházy Pál herceg a Budai Várban lévő palotája alatti óvóhelyen vészelte át. 1946. aug. 3-án férjhez ment herceg Esterházy Pálhoz és visszavonult a pályától. A herceget 1948-ban koholt vádakkal letartóztatták és a Mindszenty bíborossal közös perben tizenöt év börtönbüntetéssel és teljes vagyonelkobzással sújtották. Ausztriai birtokait az orosz megszálló csapatok kifosztották.  Felesége eleinte havonta egyszer látogathatta majd később évekig azt sem tudta, él-e még a férje. Az Operaházba nem vették vissza, ezért gép- és gyorsírást tanult, de sehol sem alkalmazták.  Családját kitelepítették, ő betegséget színlelve kórházi kezelésben részesült, hogy Budapesten, férje közelében maradhasson. 1956-ban emigráltak, Ausztriában, majd Svájcban éltek, innen irányították a család burgenlandi birtokainak ügyeit is. 1989-től haláláig az ausztriai Esterházy-birtokokat vezette, amihez mintegy 21 kastély, 60 gazdaság, 414 falu, 350 ezer hektárnyi erdőterület tartozott, valamint a Fertő tó jelentős része. Tevékenységének fontos részeként több alapítványt is létrehozott a hercegi család évszázadok alatt felhalmozott, felmérhetetlen értékű kulturális javainak  megmentése érdekében. Sok energiát fektetett az orosz megszállók által 1945-ben elhurcolt kulturális értékek, könyvtárak, műalkotások visszaszerzésére is. A Bibliotheca Esterházyana családi könyvtár 334 értékes kötete 2003-ban ennek köszönhetően térhetett vissza és tíz évvel később is csaknem 1000 kötet került vissza két moszkvai könyvtárból Kismartonba. 1990-ben a budapesti Operaház örökös tagja lett. 2003-ban látogatott haza első ízben, ezt követően csaknem minden évben visszatért. Utolsó budapesti útjára 2007-ben került sor, az Iparművészeti Múzeumban megrendezett  Esterházy-kincsek kiállítása kapcsán. A 2000-es évek elején visszavonult, ezt követően a hatalmas vagyon körüli családi botrányoktól volt hangos a bulvársajtó. Európa egyik leggazdagabb asszonya volt.

A Felvidék visszacsatolása alkalmából készült játékfilm, a Magyar feltámadás, egyik női főszereplője volt, a Pénz áll a házhoz című filmben táncol is. Ilyenformán ez az egyetlen filmfelvétel, ami tánctudását megörökítette. Filmjeit elnézve megállapítható, hogy színészi játéka tükrözte az amatőr színjátszók színvonalát, bár nem erről az oldaláról volt híres színpadi művészete. Színészi játékán a szokottnál erőteljesebb, ugyanakkor kifinomult és légies mozgáskultúra, elegáns gesztusok figyelhetők meg.

Könyve: Ritmus és tánc. Officina Nyomda és Kiadóvállalat, Budapest, 1939.
Életéről és megpróbáltatásairól 2010-ben dokumentumfilm készült "A Nap belülről süt" címmel.

Filmszerepei:

     Magyar feltámadás (1938-39) - Éva

     Pénz áll a házhoz (1939) - Kádár Vilma, balettprimadonna“

A legteljesebb képet azonban az alábbi kisfilmből kapjuk Ottrubay Melinda életéről:

Esterházy Ottrubay Melinda (kisfilm a művésznő életéről)

326   Ardelao • előzmény324 2017-10-28 11:19:48

Valóban terveztem, hogy Ottrubay Melindáról is megemlékezem ebben a topicban. Az ötlet felvetését mindenképpen köszönöm. Teljesítésére visszatérek. : )

324   smaragd • előzmény320 2017-10-28 05:26:25

A 320 számú bejegyzés témáihoz és művészeihez kapcsolódva említem meg az alábbiakat.

 

A Magyar Rádió bemutatóit:

 

Kemény Egon - Ignácz Rózsa - Soós László: "Hatvani diákjai"  című történelmi daljátékát (1955), amely a  Debreceni Kollégium diáksága életét elevenítette fel  és - kitalált eseményeken keresztül - a tudós  professzor, Hatvani Lajos munkásságába is bepillanthattunk a kedves történet révén.

Kemény Egon - Erdődy János: "Messzetűnt kedves" (1965) Csokonai Vitéz Mihály élettörténetének egy mozzanátat dolgozza fel. 

Mindkét mű Debrecenben játszódik, a férfi énekes főszerepet Simándy József alakította.

 

Fülöp Zoltán és Márk Tivadar

Kemény Egon - Tabi László -Erdődy János: "Valahol Délen" c. nagyoperettjéhez (Fővárosi Operettszínház,1956.) - akkor már mindketten Kossuth díjasok - terveztek attraktív jelmezeket és díszletet.

 

Ottrubay Melinda személye szintén érdekes témája lesz majd ennek a fórumnak, úgy sejtem...

320   Ardelao • előzmény319 2017-10-27 16:19:45

 

Laurisin Miklósnak az Operaházban bemutatott táncjátékáról:

FILM SZÍNHÁZ IRODALOM 1943. 12. 10.:

„Debreceni história

Gimnazistakorom  Jókai-olvasmányainak  bódulatában  varázsosan  kísértett  a  Csittvári  krónika.  Csiklandott  maga  a  szó  is. Sokszor elgondoltam, de jó  lenne  megkaparintani  egyszer  a régi debreceni  diákélet  »chronigue  scandaleuse«-ét.  Föllapozni  és  kiolvasni  belőle,  — okulásul   — hogy   mi   mindenféle  huncut csínytevésekkel   törtek   borsot   a  hajdani   tógátusok   szigorú professzoraik  orra  alá.  Ma már  nem  vagyok  benne  egészen  bizonyos,  létezett-e  csakugyan  a  hírhedt   könyv,   vagy  csak  a kétes  hitelű  szájhagyomány  csúsztatta  nemzedékről  nemzedékre  a  dugdosott  diákkrónika  legendáját. De akármint  van, jó,  hogy múlt századbeli  anekdotázó  irodalmunk  megörökített  valamicskét  a  Csokonai-kollégium  derűs  hagyományaiból.  És most  örömmel üdvözlöm  talentumos  zeneszerzőnket,  Laurisin  Miklóst  azért  az ötletért,   hogy   a  Csittvári mondakörből   merített   tárgyat   és ihletet  magyaros  szellemű,  a  szó  mindkét  értelmében  »talpraesett«-  táncjátékához.

Miklós-napi  díszelőadáson,  Kormányzó  Urunk  névünnepére hozta  ki  az  Operaház  a Debreceni  históriát.  Az idei második újdonság-est,  történetesen,  megint  balett-produkcióval  kedveskedik  a  közönségnek.  Cieplinski  mester  újból   megmutathatta bevált  koreografáló  tehetségét   és   tudását,   ezúttal  magyar zenei  anyagon.   Szerencséje  van,  mert  Laurisin  zenéje  ízig vérig  táncos  lendületű muzsika:  egészséges  leleményű,  temperamentumos,  formás  és  hatásos.  Amellett  sok  cselekményábrázoló jellegzetességet   visz  a   motívum játékba,   néhol  mozzanatról mozzanatra  kíséri  és  hangszerelési  ötletekkel  is  kihangsúlyozza a  színpadi  történést,  sőt  egyes  figurákat,  helyzeteket  különböző elváltozásokban  megjelenő  zenei  témákkal  jellemez.  Így nemcsak  zárt  táncformákra,  hanem  pantomimikus  megoldásokra  is bőven  nyílik  alkalom.

A  balettnek  öt  képre   tagolt  meséje   igénytelen,  de  épkézláb  és  fordulatos.  Kezdődik  a  debreceni  vásár  tarka  sokadalmában, ahol  a  nagy  diákok  valami   rossz  fát  tesznek  a  tűzre. A  botrányokozásért  feleniök  kell a  tanári  szék  előtt.  A  főkolompos  karcerbe  kerül,  mert  az  egyik  tettes  féltékenységből  rá vall. Node meglakol az árulkodásért: a fiúk berúgatják, úgyhogy részeg  fővel  csúnyán  kompromittálja  magát  ideálja,  az  egyik professzor  úr  Rózsika  leánya  és  annak  szülei  előtt.  A  botránynak  a  karcerből  megszökött,   mindenkinek  rokonszenves   tógátus vet  véget s persze ő nyeri el jutalmul  a lány kezét, általános vígasság  közepette.

Laurisin  Miklós  kiváló elmélettanár  a  Zeneakadémián.  De mint  zeneszerző,  csak  annyiban  »tanáros«,  hogy  teljes  és  alapos mesterségbeli  fölkészültséggel  írta meg  első  balettpartitúráját. Operaházunk  játékrendjén   tartós  életet,   őszinte  közönségsikert  jósolunk  a  Debreceni  históriának.  Nem  veszett  kárba  az  a  műgond és áldozatkészség,  amit  az  Operaház  új  magyar  szerző  munkájára  áldozott.  Fülöp  Zoltán  színpadi  képeiben a műfajhoz illő,  kezdetlegességet  mímelő,  de  voltaképpen  nagyon  furfangos  stilizálás  elve  érvényesül,  igen  szerencsésen.   Az   elmés  és tetszetős díszletekkel jól  harmonizálnak a  Márk Tivadar tervezőműhelyéből  kikerült  jelmezek.  Cieplinskinek  és  táncos  gárdájának  dicséretére  legyen   mondva:   értelmesen   elképzelt,  eleven balettcsoportok  népesítik  be   a  színpadot.   A   szólisták  pedig remekelnek.  Ottrubay  Melinda  megint  új  oldaláról  mutatkozik meg:  virtuóz  táncát  és  pantomimikáját  finom  karikírozó  vondásokkal  fűszerezi.   Tatár  György   jókiállású,   elegáns,   tehetséges  táncos.  Harangozó  Gyula  megint  pompás  groteszkszereppel brillíroz.   Kálmán  Etelka  tánca  csupa  kecsesség,  Pintér  Margit csupa  kedves  humor,  Raksányi  Margit  mulatságos  balettkómika. Szándékosan  hagytam  utolsónak  a  feisorolában  Bordy  Bellát, a »vásár  szépét«, aki  mint  debreceni  lány,   sokszoros  illetékességgel  díszíti  szülővárosának  vásári  forgatagát.

Lányi Viktor“

A Carusoban erről az eseményről Mikulás az Operában címmel a következő olvasható:

„1942-ben nem készültek premierrel, Liszt szcenírozott oratóriumát, a Krisztust adták. A következő évben egy méltatlanul elfeledett magyar egyfelvonásos, Kenessey Jenő Az arany meg az asszonya mellett Laurisin Miklós – Jan Cieplinski: Debreceni história című balett-premierje került színre. Az opera az ötvenes évek végéig repertoáron maradt, a táncjáték ebben a formájában eltűnt a játékrendről, míg az 50-es években Harangozó Gyulának eszébe nem jutott, s felkérte Farkas Ferencet új zene megírására, ebből lett a Furfangos diákok.“

A darab színlapja: 

319   Ardelao • előzmény305 2017-10-27 16:12:35

Képtalálat a következőre: „Laurisin Miklós”LAJO

Laurisin Miklós (1899-1949)
zongoraművész, zeneszerző

Mivel a korábbi bejegyzésekben többször került szóba Laurisin Lajos öccsének, Miklósnak a neve is, úgy illik, hogy róla is álljon itt néhány adat.

A Magyar Hangosfilm Lexikonban személyéről a következő információ olvasható:

„LAURISIN MIKLÓS

ZENESZERZŐ

Születés: Kalocsa, 1899. augusztus 21.

Halálozás: Budapest, 1949. november 6.

Teljes neve: Laurisin Miklós Dezső
Szülei: Laurisin Miklós ítélőtáblai bíró, Fittler Irén
Bátyja: Laurisin Lajos operaénekes
Lakása: Budapest I. Alkotás u. 13. (1936), XII. Gömbös Gyula u. 13. (1943), VI. Andrássy u. 38. (-1949)

Gimnáziumi érettségi után harcolt az I. világháborúban, majd egyetemi hallgató volt Budapesten, végül tanulmányait 1922-ig a Zeneakadémia zeneszerzés szakán folytatta Siklós Albert és Weiner Leó tanítványaként. 1922-től a Nemzeti Zenede, 1924-től a Fodor Zeneiskola tanára, 1930-tól 1946-ig a Zeneakadémián a zeneelmélet, a kamarazene és a zongora tanára volt. 1921-től 1929-ig Banda Mártonnal és Baranyai Gyulával sikeres hangversenytriót alkottak. Főként dalokat, zongoradarabokat írt, Debreceni história c. daljátékát az Operaház mutatta be 1943-ban.

Első felesége Devich Anna Mária volt, akit 1922. december 24-én vett feleségül és akitől 1930-ban elvált Második felesége Magyar Ilona énekesnő volt.

Zeneszerző:

A pusztai királykisasszony (1938)

Szeressük egymást (1940)

Az első (1944)“

Munkásságáról a MAGYAR ÉLETRAJZI LEXIKON kicsit bővebben ír:

„[…] 1921-ben Banda Mártonnal (hegedű) és Baranyai Gyulával (gordonka) triót alakított, mely 1929-ig működött. Mint zongorakísérő is elismert volt. – Fő művei: zenekari művek, daljátékok (Vidám szüret, Ludas Matyi); táncjáték (Debreceni história, 1943; saját librettóra – a librettót később Farkas Ferenc Furfangos diákok címen szintén megzenésítette); bábjáték (Toldi); filmzenék (Pusztai királykisasszony, 1938, Szeressük egymást, 1940, Megjött a posta, Budapest fürdőváros stb.); népdalfeldolgozások, dalok József Attila, Petőfi stb. költeményeire.”

A filmeken kívül, amelyeken - zeneszerzőként - az ő neve szerepel, Laurisin Miklósnak egyetlen műve sem található meg a neten. Nem sikerült kiderítenem azt sem, hogy zongorajátékáról készült-e lemezfelvétel. Elképzelhető, hiszen az újságok folyamatosan méltatták tehetségét.

Mindenesetre még beillesztem ide azokat a filmeket, amelyeken az ő zenéjét hallhatjuk. 306-os sz. bejegyzésemben „Az első” c. film már szerepel, a két további további film:

Szeressük egymást (1940)

Pusztai királykisasszony (1938)

305   smaragd • előzmény302 2017-10-23 07:23:49

Laurisin Miklós zeneszerző Kemény Egon zeneszerzőt alábbi filmjei (1938, 1939) vagy azok egyes betétdalai hangszerelésével bízta meg, ez még nyitott kérdés.

 

Kettőjük zenei munkáira kottakiadványokban leltem, címlapjukon és minden belső oldalon is ez áll:

 

"Bárd siker sorozat

A hölgy egy kissé bogaras c. filmből

A HÖLGY EGY KISSÉ BOGARAS...

Fox-trot.

SZÁSZ MIKLÓS verse

LAURISIN MIKLÓS zenéje

Kemény Egon hangszerelése"

 

(Piano,1st Saxophon Eb Alto, 2nd Saxophon Bb Tenor, 3nd Saxophon Eb Alto, I.II. Violin, III. Violin, 1st Trumpet in Bb, 2nd Trumpet in Bb, Trombone, Gitar, C Bass, Drums.)

 

"Bárd siker sorozat

A pusztai királykisasszony c. filmből

Mit adhat nekük az életünk...

Angol keringő

LAURISIN MIKLÓS verse és zenéje

Kemény Egon hangszerelése"

 

(Piano, 3nd Violin, 2nd Saxophon Bb Tenor, 3nd Saxophon Eb Alto, Bass,Guitarre, Trombone, 1st Trompet in Bb, 2nd Trumpet in Bb.)

 

 

 

302   Ardelao 2017-10-22 21:24:49

 

Gyermekkoromban  zeneimádó apám többször emlegetette egy magyar operaénekes nevét, amely számomra meglehetősen furcsán hangzott: „LAURISIN” Lajos. Ezért is maradt meg az emlékezetemben. Hiszen „Laurisin” franciásan ejtve igazán zeneien hangzik ... Minthogy a zenei archívumok böngészése közben gyakran találkoztam e névvel, úgy gondoltam, jobban utánanézek, ki is volt ő egykor.

Laurisin Lajos

LAURISIN LAJOS  (Kalocsa, 1897.03.26.-New York, 1977.01.10.)

A Schöplin Aladár szerkesztette MAGYAR SZÍNMŰVÉSZETI  LEXIKON annak idején ezt írta róla:

„Laurisin   Lajos,  operaénekes,  sz.  1897. márc. 26-án, Kalocsán  (Pest  m.). Atyja:  L. Miklós,   nyug.   kir.   ítélőtáblai  bíró, kúriai tanácsjegyző,  anyja:  Fittler  Irén.  Gimnáziumi  tanulmányait  Kalocsán,  illetve  Esztergomban   végezte.   Papi   pályára   készült, s  az  esztergomi  szemináriumban,   majd  a  jászóvári   premontrei   kanonokrendben   végezte  teológiai  tanulmányait.  1918-ban  kilépett,   jogot   hallgatott,   s   egy   évig   volt az   akadémia   mecénásának,   gróf   Vigyázó Ferencnek  magántitkára.   Elvégezte  a  Rákosi   Szidi-színésziskolát,   s   mint  növendék, szép   sikerrel   játszott   a   Király-   (A   kék mazur),  a  Revű-    (Luxemburg    grófja) és  a Scala-színházakban … A »Kis   Színkör«    (Colosseum)  tagja volt 1921-ben,   majd   három   éven   át   mint   a »Turán  Regős-csoport«  tagja  járta  az  országot,  kb.   500  hangversenyen  vett  részt. Elvégezve   a   Zeneművészeti   Főiskolán   az operai  tanfolyamot,  Radnay   Miklós  igazgató    1926.   szeptemberében   a   M.    Kir. Operaházhoz  szerződtette,    mint   ösztöndíjas  tagot.  A  következő  év szeptemberében  a  rendes   tagok   sorába   került,   s   azóta   az Operaház   ünnepelt  tenoristája.   Főbb  szerepei:  »Bajazzók«,  »A  cigánybáró«,  »Farsangi   lakodalom«,   »Mignon«,   »Turandot«, »Hoffmann   meséi«,   »Bohémélet«,    »Rigoletto«,   »A   tenor«   stb.   vezetőszerepei.   — Költeményei  számos  fővárosi  és  vidéki  lapban   láttak   napvilágot.   »Alkonyi   mesék« címen  verskötete  is  jelent  meg.”

Néhány későbbi, a II. világháború utáni ismertetőben azonban már szerepet kap a politika, és mint oly sok jeles, korábban kedvelt művész esetében, személye – nem a művészete! - különféle elmarasztaló kritikákat kap. Ld. a Carusoban megjelent írást (a szerző neve ismeretlen) itt.

Nem tisztem, hogy e kérdésben állást foglaljak. Már csak azért sem, mert ahhoz nem ismerem eléggé a történteket, viszont meg vagyok győződve arról, hogy az elfogultság pro és kontra téves következtetésekhez vezet.

Sztankay István, a Nemzet Színésze - Laurisin Lajos unokaöccse – az Új Ember Hetilapnak adott interjúban (megjelent: 2012.02.19-én) így beszélt felmenőiről:

„ […] Édesapám és nagyapám is görögkatolikus pap volt. …..Gyerekkoromban orgonáltam, ministráltam. Az én fejemben is megfordult, hogy pap legyek. Végül mégis a színészetet választottam: Thália papja lettem. […]

A művészet szeretete jellemezte a családunkat, mi ebben nőttünk fel. Apai ágon több rokonom is művészi pályán tevékenykedett. Nagybátyánk, Laurisin Lajos a háború előtt tenorista volt az Operaházban. A testvére, Laurisin Miklós a Zeneakadémián tanított. Laurisin Irén, a nagynénénk, koncerténekesnőként volt ismert. Unokabátyám, Tarlós Endre, színész volt a Madách Színházban.

De Sztankay István fia, Ádám, ugyancsak „művész” lett, újságíróként az írott szó művésze, leánya, Orsolya, pedig a színészmesterséget választotta hivatásul.

Tény, hogy a Laurisin családból nem mindennapi egyének származtak le, és már csak ezért is érdekelt Laurisin Lajos személye.

 (Folytatom.)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-Kukacok Akadémiája"
Zenés beavató foglalkozás

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Takáts Márton (zongora), Baksa Krisztina (gordonka)
RAVEL: Szonáta, Op. posth (Christian Proske átirata)
BEETHOVEN: 12 variáció a „See the conqu’ring hero comes” témájára a Judas Maccabäusból, WoO 45
POULENC: Szonáta csellóra és zongorára

11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

14:30 : Budapest
BFZ Próbaterme

"Kakaókoncert"
BFZ a fiatalokért
ismétlés: 16:30

15:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

Kocsis Krisztián, Zsoldos Bálint (zongora)
Oláh Vilmos (hegedű), Devich Gergely (gordonka)
KODÁLY: Szonáta csellóra és zongorára, Op.4
BARTÓK: Táncszvit, Sz. 77, BB 86
BEETHOVEN: D-dúr szonáta csellóra és zongorára, op. 102, No. 2
BRAHMS: d-moll hegedű-zongora szonáta, op. 108

15:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Borbély László (zongora)
műsorvezető: Kovács Sándor
"Zenebeszéd"
Bach: Goldberg változatok, BWV 988

16:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Görög Noémi, Görög Enikő (zongora)
Lukácsházi Győző (műsorvezető)
BRAHMS: Két keringő, op. 39
BRAHMS: V. magyar tánc
KODÁLY-IVÁN SÁRA: Háry-fantázia négy kézre
ALEKSANDAR VUJIC: Szerb kóló
SAINT-SAËNS: Vadszamarak
SAINT-SAËNS: Haláltánc
PIAZZOLLA-BORIS MLADENOVIC: Libertango
MILICA ILIC: Aladdin-fantázia

17:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Gyermán Júlia (hegedű), Zárbok Zita (brácsa)
Zuglói Filharmónia
Vezényel: Kocsár Balázs
TÓTH PÉTER: Téli Rege
MOZART: Esz-dúr sinfonia concertante K.364
SIBELIUS: V. Szimfónia

17:30 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Kiss Judit Anna, Tatai Nóra, Gulyás Bence, Szűcs Attila (ének)
Sotkó Eszter (zongora)
Gulyás Dénes (rendező, műsorvezető)
"Kodály-dalok"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Gulyás Márta tanítványai

18:00 : Budapest
Fonó Budai Zeneház

Vizeli Bálint, Túri Luca, Cseszák Zsombor, Samu Zoltán
"135 éve született Kodály Zoltán"
A VI. Kecskeméti Prímásverseny díjazottjainak akusztikus koncertje: Vizeli Bálint, Túri Luca, Cseszák Zsombor, Samu Zoltán

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

18:30 : Budapest
Belvárosi Főplébániatemplom

Szent Efrém Férfikar
"Miatyánk koncert"
Karitatív gyűjtés a közel-keleti keresztény iskolák számára

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

Csordás Klára (ének), Érdi Tamás (zongora), Lencsés Lajos (angolkürt)
Korhecz Imola (moderátor)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Farkas Róbert
MOZART: A varázsfuvola - nyitány
LISZT: Loreley
WEBER: Hangversenydarab, op. 79
CHOPIN: Andante spianato és Nagy polonéz, op. 22
KODÁLY: Marosszéki táncok zongorára
KODÁLY: Epigrammák
KODÁLY: Nausikaa
KODÁLY: Marosszéki táncok zenekarra

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége - KÓTA által az összkari művek előadásához delegált énekkarok
KODÁLY 135

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
Feledi János (koreográfia)
"A varázslat"
JOHN WILLIAMS: Harry Potter-szvit
ROSSINI-RESPIGHI: A varázsdoboz

19:30 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Kirill Troussov (hegedű)
Anima Musicae Kamarazenekar
VIVALDI: A négy évszak
PIAZZOLLA: A négy évszak Buenos Airesben

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
vez.: Szenthelyi Miklós
18:00 : Veresegyház
Szentlélek templom

Barthold Kuijken (barokk fuvola), Márta Nóra (barokk fuvola), Ewald Demeyere (csembaló)
"Bach és fiai"
JOHANN SEBASTIAN BACH: G-dúr triószonáta BWV 1039
WILHELM FRIEDEMANN BACH: f-moll duett No.6.
CARL PHILIPP EMANUEL BACH: E-dúr triószonáta Wq 162
JOHANN SEBASTIAN BACH: e-moll szonáta BWV 1034
JOHANN CHRISTOPH FRIEDRICH BACH: d-moll szonáta fuvolára és obbligato csembalóra
JOHANN CHRISTIAN BACH: G-dúr triószonáta

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Lovarda

Miksch Adrienn, Schöck Atala, Balczó Péter, Cser Krisztián (ének)
Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar
Gödöllõi Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Szabó Soma és Horváth Gábor
KODÁLY: Budavári te Deum
KODÁLY: Fölszállott a páva - variációk egy magyar népdalra

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Vezényel a verseny három legeredményesebb versenyzője
"Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny"
Gálakoncert
ERKEL: Hunyadi László –nyitány
LISZT: Esz-dúr zongoraverseny
KODÁLY: Háry János szvit

19:20 : Szentendre
Péter Pál Templom

Járdányi Gergely (nagybőgő)
Musica Beata Kórus
Új Szentendrei Kamarazenekar
J.S.Bach és Kodály Zoltán művei
A mai nap
született:
1770 • (vlsz.) Ludwig van Beethoven, zeneszerző († 1827)
1775 • François-Adrien Boïeldieu, zeneszerző († 1834)
1882 • Kodály Zoltán, zeneszerző, népzenekutató, zenetudós († 1967)
1917 • Delly Rózsi, énekes († 2000)
1946 • Trevor Pinnock, karmester, csembalista
elhunyt:
1783 • Johann Adolph Hasse, zeneszerző (sz. 1699)
1921 • Camille Saint-Saëns, zeneszerző (sz. 1835)
1923 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző (sz. 1873)