Bejelentkezés Regisztráció

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei


252 Ardelao 2017-10-06 16:24:37 [Válasz erre: 251 Ardelao 2017-10-06 14:12:45]

 

Színházi Élet, 1924. 27. szám:

„Az az érzésem, hogy a világ egyik legnagyobb művészét hallgatom
Egy kiváló amerikai írónő a Színházi Élet útján hódol Rubinstein Ernának

           Levelet hozott a posta Amerikából, dr. Edmond Pauker,  a magyar származású newyorki színházi ügynök írta, aki már sok magyar darabot helyezett el amerikai színpadokon. Most azonban nem erről írt Mr. Pauker, hanem egészen más dologról.
          „A napokban — írja Pauker úr -— egy nagyon ismert művésznő keresett fel irodámban, Helen Carrington Sneddon asszony, Amerika egyik legnagyobb zenei szaktekintélye. Azért jött, — mint mondotta — szeretne megismerkedni Rubinstein Ernával, akiről hallotta, hogy szintén magyar. Sajnos, Rubinstein Erna egy nappal előbb már elutazott Európába, s így Mrs. Carrington Sneddon egy levelet diktált gépírókisasszonyomnak, amelyet itt mellékelek azzal a kérelemmel, juttassák el a művésznőhöz, ha esetleg Budapesten lenne."

          „Rubinstein Erna kisasszony!

          Még mindig annak a hangversenynek a varázsa alatt állok, melyet Rubinstein Erna Mme. Gerhardttal együtt adott a Carnegie Hall-ban.

          Olvastam volt már cikkeket Rubinstein kisasszonyról és tudtam, hogy a kritikusok kiválóan tehetséges, sokatígérő művésznek tartják, de nem voltam elkészülve arra az egészen különös hatásra, amelyet tüneményes játéka gyakorolt reám.
          Alig, hogy öt percig hallgattam, már is az az érzésem támadt, hogy a világ egyik legnagyobb hegedűművészét hallgatom. Technikája, előadási módja hibátlan, de ami ennél sokkal több, a képzelő erőnek oly nagyságát, az érzelmek oly mélységét viszi játékába, hogy ehhez hasonlót még sohasem hallottam. Megjelenése bájos és jóllehet kistermetű, egész lénye valami hatalmas szuggesztív erőt sugároz ki abban a pillanatban, mikor játszani kezd. Délután láttam, fekete ruhát viselt, derekánál hatalmas vérpiros rózsával. Rubinstein Erna oly hatást váltott ki belőlem, amilyet először tapasztaltam életemben és amelyet eddig egy muzsikusnál sem éreztem. Játéka nyomán képek vonultak fel előttem. Cigányok, katonák, paloták, lovagok, hölgyek vonultak el lelki szemeim előtt. És azután a magas tökéletességű futamok, amelyek isteniek voltak érzelmi tisztaságokban!

          Chopin Nocturne-jának előadása után pillanatnyi csend támadt, majd oly hatalmas taps következett, amely tornadoként viharzott végig a Carnegie Hallon. Mikor elült a viharos taps, becézőn szorította vállához hegedűjét és eljátszotta minden dallamok legszebbikét, Brahms Sapphische Ode-jét. Számomra ez a tökély netovábbja volt.

          Rubinstein Ernának köszönhetem életem legszebb hangulatú délutánját.

                                                              Helen Carrington Sneddon,

                                                              a New-York állambeli zeneklubok 

                                                              szövetségének elnöke."

          Íme eljuttatjuk a levelet a művésznőhöz, aki a Színházi Élet nyilvánossága révén bizonyosan meg fogja ezt kapni.”

Erna Rubinstein plays Chaminade - Kreisler : Spanish Dance


251 Ardelao 2017-10-06 14:12:45

RUBINSTEIN Erna.

A jövő héten hangversenyt ad Budapesten egy fiatal leány. Hubay Jenő kitűnő tanítványa, Rubinstein Erna, aki két év óta Hollandiában és Amerikában páratlan sikereket aratott. Két évvel ezelőtt rövid hangversenyturnéra utazott külföldre és ez a turné olyan sikerrel járt, hogy — a folytonos megismétlésekkel és prolongációkkal, kerek két esztendeig tartott. Rubinstein Erna most hazatért, villát vásárolt a Hűvös-völgyben és egyetlen hangversenyt ad itthon — az Újságírók Kórház- és Szanatórium Egyesületének javára. Ez a hangverseny pénteken, október 5-ikén este lesz.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1923. szeptember 29. (9. Évfolyam, 219. szám)

 

Rubinstein Erna egyetlen hangversenye.

Néhány héttel ezelőtt tért haza több hónapos amerikai körútjáról a fiatal Rubinstein Erna, akit két világrészben, mint a jelen egyik – legkiválóbb hegedűművésznőjét - ünnepelnek.

Október első felében a fiatal művésznő, már ismét elutazik, és pedig Hollandiába, ahova hosszabb szerződése szólítja. Elutazása előtt egyetlen egy hangversenyt ad, pénteken, október 5-én, a Vigadóban az Újságírók Kórház- és Szanatórium Egyesülete javára.

A művésznő műsorán többek közt: Weiner Leó szonátái és Bruch E-moll hegedűversenye szerepel. A hangversenyre a jegyeket Rózsavölgyi árusítja.

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1923. szeptember 30. (9. Évfolyam, 220. szám)

 

RUBINSTEIN ERNA műsora.

Rendkívül érdekes és változatos műsort állított össze Rubinstein Erna arra a hangversenyre, melyet közvetlenül három hónapos hollandi turnéja előtt október 5-én rendez a Vigadóban. Weiner Leó szonátája és Bruch: G-moll hegedűversenye mellett Brahms, Chopin, Chaminade, Ries és Wagner művei szerepelnek a műsoron, amely komoly nagy gyönyörűséget ígér a zene művészet minden barátjának.

A fiatal művésznőt Schwalb Miklós kíséri zongorán.  

8 ÓRAI ÚJSÁG, 1923.október 2. (9. Évfolyam, 221. szám)


250 Ardelao 2017-10-06 08:48:00 [Válasz erre: 249 Ardelao 2017-10-06 08:28:14]

 

A zene- és énekművészet jeles képviselőiről, akik filmekben is szerepeltek, eszembe jutott RUBINSTEIN ERNA. Vajon rá emlékszik-e még valaki? Talán nem árt, ha róla is áll itt néhány mondat.

Révai Nagy Lexikona, 21. kötet: Kiegészítés A-Z, 1935:

Rubinstein Erna, hegedűművésznő, szül. Nagyszeben,  1903.  Csodagyermek volt,  már 11  éves  korában  hangversenyzett.  A  Zeneműv.  Főiskolán  mint  Hubay  tanítványa, elnyerte  a Liszt  Ferenc-ösztöndíjat.  15  éves kora óta járja a Nyugatot, Amerikát is; nagy karmesterek  (Nikisch,  Mengelberg)  zenekaraival játszott.  1935.  Budapesten mint  operetténekesnő  lépett  fel.”

(Megj.: Az angol nyelvű Wikipedia szerint /List of female violinists/ Rubinstein Erna 63 évesen, 1966-ban hunyt el. Utolsó lakhelye: Pittsburg, USA. A.)

Rubinstein Erna fehér tintával dedikált fotója

Rubinstein Erna fehér tintával dedikált fotója


249 Ardelao 2017-10-06 08:28:14 [Válasz erre: 248 Ardelao 2017-10-05 18:38:21]

Hámory Imre a film világában:

Színházi Élet, 1938/19. szám:

„Igor herceg New York-ba utazik Dayka Margittal

Május 4-én magyar filmexpedíció indul Amerikába. Genovában hajóznak be,
s a »Saturnia« óceánjárón utaznak az Újvilágba, ahol filmet készítenek. Természetesen nem angolnyelvű filmet, hanem a »Borcsa Amerikában« filmváltozatának newyorki külső felvételeit forgatják le a színhelyen, és a Saturnián készülnek el a film meséjének idevágó részletei.

Emőd Tamás és Török Rezső nagysikerű darabjából, — amelyet egykor a Budai Színkörben Fedák Sárival a címszerepben játszottak — Nóti Károly írt forgatókönyvet. Fedák szerepét a filmen Dayka Margit veszi át, az egyik férfifőszerepet Mály Gerő játssza, míg egy másik férfifőszereplő kiválasztása hosszú ideig nehéz problémát okozott Gál Ernőnek és dr. Vitéz Miklósnénak, a producereknek, valamint Keleti Mártonnak, a film rendezőjének. Néhány próbafelvétel után döntött a vezérkar, és Hámory Imrét, az Operaház fiatal baritonistáját szerződtették a fontos szerepre.

Általában ritka dolog, hogy operaénekesek filmszerepet játsszanak, magyar filmben eddig csak Svéd Sándor és Palló Imre szerepeltek, az ő példájukat követi most Hámory Imre.

— Természetesen nagyon érdekel ez az új feladat, — mondotta nekünk Hámory Imre — hiszen még sohasem filmeztem, bár prózai szerepet sokat játszottam a Rádió hangjátékaiban. Felfedezőm, Lévay Béla, a »Borcsa Amerikában« gyártási vezetője, régi barátom, aki már régen szeretett volna filmre vinni. Most akadt egy nekem való jó szerep, amit szívesen vállaltam, a próbafelvételem tetszett a film gyártóinak, s így jött létre a szerződés. Illetve még előbb az Opera igazgatóságával el kellett intézni a szabadságolásom és helyettesítésem kérdését. Szerencsére Márkus László nagy jóakarattal kezelte az ügyemet és segítségemre volt Palló Imre is, aki vállalta a repertoire-om jelentős részét. Fontosabb szerepeim egyébként Luna gróf, Igor herceg, Petroff és
Renée
.
— A -»Borcsa Amerikában« külső felvételeit úgy tekintem, mint váratlan szerencsét. Sohse voltam még Amerikában, most kimehetek a film jóvoltából és mint hallom, néhány helyen fel is fogunk lépni az amerikai magyar közönség előtt. A newyorki rádióban is lesz koncertem, magyar dalokat énekelek. Egyébként a szerepemben is énekelek; Kurucz Jancsi komponált dalokat és muzsikát a filmhez.
»Good-bye«-jal köszön el tőlünk Hámory Imre, az új magyar énekes filmszínész, aki most szorgalmasan tanul angolul, mert a film egyik jelenetében egy newyorki rendőrtől kér útbaigazítást. Ha minden jól megy, meg is értik majd egymást.”

(A fenti cikk részét képezi egy fotó is, "Hámory Imre a »Himfy«-ben" címmel)
 

Íme két film, amelyben Hámory Imrét láthatjuk, hallhatjuk:

Borcsa Amerikában, 1938 - teljes film

A leányvári boszorkány, 1938 - teljes film (Gróf Zichy Géza regénye nyomán)


248 Ardelao 2017-10-05 18:38:21 [Válasz erre: 247 Ardelao 2017-10-05 17:34:50]

Hámory Imre idősebb kori fotója

A  művész idősebb kori fotója

Hámory Imre, mint nótaénekes


247 Ardelao 2017-10-05 17:34:50 [Válasz erre: 246 Ardelao 2017-10-05 10:20:45]

HÁMORY IMRE

Tamás Ilonka különböző szerepekben több alkalommal lépett fel Hámory (v. Hámori) Imrével együtt. (Tamás Ilonka volt az énekes első felesége.) Az előző bejegyzések kapcsán ezért – csekély változtatással - áthozom ide az „Évfordulók, jeles napok” topikban e művészünkről általam korábban leírtakat:

Hámory Imre (Bakonytamási 1909.május 9.-Budapest, 1967. november 12.) Operaházunk egykori, kitűnő bariton énekese. A ma már kevéssé ismert énekes-színész, a sikeres bemutatkozása után az Operaház szinte összes bariton szerepét énekelte. Több mint 80 szerepet tudott! Sikeres magyar-nóta-énekes is volt. Filmekben is szerepelt. Nagy jövő állt előtte, de a II. világháború derékba törte pályafutását. Internálták! (?). Később ugyan rehabilitálták, de addigra egészségi állapota megromlott. 58 éves korában hunyt el. Örök szomorúság, hogy ezt az embert nem engedték a fénykorában tovább énekelni.
A Magyar Állami Operaház posztumusz Köztársasági Elnöki Aranyéremmel tüntette ki, születésének 100. évfordulója alkalmából.

Búbánat fórumtárs – ugyancsak az „Évfordulók, jeles napok” topikba az alábbi cikket illesztette be róla:

Dr. Pálmány Béla méltatása Hámory Imre operaénekesről

Biatorbány város Önkormányzatának honlapján is olvashatunk egy hosszabb megemlékezést az énekesről. Ebből idézek:

„[…] A már "befutott" művész hétvégéit, nyarait a kutya-hegyi Hámory-villa lakójaként töltötte községünkben. Egy kis történet is közszájon forog Hámory Imréről ebből az időből. Egy hétköznap a szomszéd gyümölcsösben kapálgató asszonyok furcsa hangokra lettek figyelmesek. Olyan veszekedés hangjaira, amely annyira veszedelmesnek tűnt, hogy rendőrért (csendőrért) szaladtak. Amikor azok megérkeztek, a kérdezősködésre kiderült, hogy a villában tartózkodók – a sokoldalú énekes, színész felesége és társaságuk – darabot próbáltak. A népszerűség fordulhatott visszájára a második világháborút követő években. Hámory Imre mindig szívesen énekelt, katonáknak is. Egy ilyen hangversenyen kívánságra elhangzott dal miatt megszüntették operaházi tagságát. Ezt követően egyedüli lakása Bián, a Kutya-hegyen volt, itt is dolgozott. "Csősz, kanász és gyári munkás volt több éven keresztül" – írja a Magyar Nemzet cikkírója egy születésnapi megemlékezésben. Szerencsére a szörnyűségek és ostobaságok nem tartanak örökké, az 1953–54-es változások Hámory Imrének is visszaadták az operaszínpadra lépés lehetőségét. […]”

Hámory Imre énekel - Krasznahorka büszke vára

és a dal, amelynek az eléneklése miatt jó időre megszüntették Hámory Imre operaházi tagságát (a 4. perc 37. másodperctől hallható):

"Pajtás, pajtás, jössz-e velem"


246 Ardelao 2017-10-05 10:20:45 [Válasz erre: 245 Ardelao 2017-10-04 09:10:44]

Utolsó hír:

Népszava, 1943.03.19.:

MEGHALT TAMÁS ILONKA.

Az Operaház egyik fiatal és tehetséges tagja volt, akin két esztendővel ezelőtt súlyos veseoperációt hajtottak végre. A műtét és a pihenés után jobban lett és már újra a fellépés terveivel foglalkozott, amikor hirtelen ismét megbetegedett. Azóta fel sem kelt. Tamás Ilonka 1938-ban került az Operaházhoz, mint a Zeneművészeti Főiskola kitűnően végzett növendéke. Nagy sikere volt a „Falstaff-ban, a „Fidelio"-ban, a „Traviatá”-ban, a „Turandot"-ban és a „Don Juan"-ban. Halálhírét osztatlan részvéttel fogadta nemcsak a művészvilág, hanem a közönség is.


245 Ardelao 2017-10-04 09:10:44 [Válasz erre: 244 Ardelao 2017-10-03 10:04:16]

8 Órai Ujság, 1938.02.15.:

A   Budapesti   Székesfővárosi   Zenekar hangversenye. A  Népművelési   Bizottság hangversenysorozatában rendkívüli  sikere  volt  a   tegnapinak. Az  igen   szépen fejlődő   zenekar  élén   egy  igen   tehetséges karmester, Boldis   Dezső  vezényelt.    Lendületes   és   gondos   munkája   nagyigényű műsorának   minden   taktusán    érvényesült  és  a  közönség   joggal  ünnepelte   benne   a hivatott   kitűnő    karmestertehetséget.  A Wagner  Mesterdalnokok-nyitány után igen meleg     fogadtatást, nyert Tóth  Dénesnek  egy   rövid  kis   lírai   műve  is.    A hangverseny szólistái között Tamás Ilonka ragyogó szopránja és Hámori Imre nagyterjedelmű, finomtónusú baritonja aratott nagy sikert.”
 

Népszava, 1939.07.25., 10. oldal:

A „János vitéz" a Margitszigeten.

A margitszigeti szabadszínpadon a két nap óta tartó zivatar miatt pénteken este volt a szerdára hirdetett évadnyitó előadás. Kacsóh Pongrác örökszép daljátéka, a „János vitéz" került új rendezésben bemutatásra. A tavalyi „János vitéz"-t Németh Antal teljesen átrendezte, nagyobb tömegjelenetekkel, kórusokkal és táncokkal. A második felvonásban új a csatajelenet, amely most nem a fák között, hanem a nyílt színen felvonuló huszárokkal, ágyúzással, görögtűzzel játszódik le a Rákóczi-induló hangjai mellett. A felújítás új szereplői a széphangú Tamás Ilona, a francia királykisasszony és Kiss Ferenc Bagó szerepében. Hámory Imre János vitéze, Orosz Júlia törékeny Iluskája, Sándor Mária gonosz mostohája, Gózon Gyula, a francia király ismerőseink a tavalyi előadásból. A gyönyörű táncokat Misley Anna tanította be. A hangversenyzenekart Rubányi Vilmos (Ld. még az 59.,60.,61. sz. bejegyzést. A.) vezényelte, aki Kacsóh hangszerelését teljesen átdolgozta.      kj.”

További tudósítás a Népszava fenti számának ugyancsak 10. oldalán:

„ A „János vitéz” nagy sikere a margitszigeti Színpadon. A tavalyi siker után idén megkétszereződött a „János vitéz" új népszerűsége. A Margitsziget szabadtéri színpadán látványos előadásban, kétszáztagú operaházi és nemzeti színházi együttessel, kórussal, balettel, nyolcvantagú szimfónikus zenekarral, valósággal új élethez jutott az örök értékű magyar daljáték, Dr Németh Antal rendezésében, Kiss Ferenc, Hámory Imre, Orosz Júlia, Tamás Ilonka, Gobbi Hilda, Sándor Mária, Gózon Gyula, Pethes Sándor és Pethes Ferenc együttesével kerül színre minden este, június 27-ig, a „János vitéz", Rubányi Vilmos vezényletével. […]         (X)”


244 Ardelao 2017-10-03 10:04:16 [Válasz erre: 243 Ardelao 2017-10-02 23:34:52]

Pesti Napló, 1937.10.20.:

 

 

Operaház

 


„A kékszakállú herceg vára

 

Tamás Ilonka bemutatkozása

 


          […]

 

          A közönséget semmi sem nevelheti inkább egy nagyvonalú mű szeretetére, mint a kérdéses mű művészeti szempontból kifogástalan előadása. A jó előadás a legjobb propaganda. 
         

           […]

 

          Amíg az egyik oldalon az Operaház színpadának virtuózabbá tételével akarja növelni a közönség operai műsorszeretetét, a másik oldalon az együttes állandó célszerű kiegészítésével gyarapítja a színház kifejező erejét. Gluck Május királynőjének legutóbbi előadásán mutatkozott be a színház legfrissebb tagja, a tehetséges Tamás Ilonka. A finom megjelenésű, fiatal énekesnő az elmúlt szezon végén kitűnő eredménnyel szerepelt a Főiskola operanövendékeinek vizsgaelőadásán» Faust Margitját énekelte. Feltűnt akkor kellemes hangjának hajlékonyságával, előadásának tartózkodó kellemével. A szombatesti előadáson a Bécsbe költözött Réthy Eszter szerepét énekelte, a szerény terjedelmű, de kedves hang ezúttal is meggyőzően hatott, az elfogódottság ellenére is költőien színezett ábrázolás a legjobb hálást keltette. Tamás Ilonka azok közé az idillikusán egyszerű jelenségek közé tartozik, akik közvetlen természetükkel, zenei alázatukkal mindenkor üdítő forrásai, megbízható támaszai egy-egy operai előadásnak. A közönség a művésznő tehetségét megillető rokonszenvvel fogadta az ifjú énekesnő első alakítását. A színház igazgatósága Tamás Ilonkát is a közönsége számára tartogatott »figyelmes meglepetések« sorába iktathatja.

 


Kovács Kálmán

 

 

 

Az alábbi cikkben elhangzik néhány olyan művész neve, akikről szintén érdemes lenne e topikban megemlékeznünk:

 

Színházi Élet, 1937/51. szám:

 

 

„A „KATONAI HANGÁSZMESTER” OPERÁJA

 

 

         Ruzitska József (Ld. még a 83., 84., 158. sz. bejegyzést. A.), az első egész estét betöltő magyar daljáték komponistája egykori feljegyzések alapján igen képzett, rutinos »katonai hangászmester« volt. Nagy Lázár színigazgató meghívására érkezett Kolozsvárra s ott született meg az épségben ránkmaradt első magyar opera, a Béla futása. Dallamai a maguk idejében csaknem olyan népszerűek voltak, mint valaha Zerkovitz slágerei. […]

 

                                                                 *

 

          […]

 

                                                                 *
          Kotzebue szövegét először Csery Péter ültette át magyarra. Csery fordításából Kotsi-Patkó János költötte az operaszöveget. A most használatba került operai szöveget Márkus László, a színház igazgatója tömörítette az új előadás céljaira. A zenei anyagot Siklós Albert dolgozta át.
                                                                  *
          Nádasdy Kálmán rendezte az előadást, Berg Ottó vezényelte a zenekart, Fülöp Zoltán tervezte a díszleteket, […]

 

                                                                   *
          Kálmán — Palló Imre, a Király — Halmos János, a daljátékban drámaian szereplő keresztes vitéz Hámory Imre, az ő nagyszerű színpadi érzékükön, dallamformálásuk eleven erején múlik, hogy a bonyolult cselekmény drámai erővel hat. A többiek is Gyurkovits Mária,  T a m á s    I l o n k a , az egyre lágyabban éneklő Szabó Ilonka, Bodó Erzsi, Rösler Endre, Maleczky Oszkár, Sárdy János, Komáromy Pál mostohán mért szerepük ellenére jelentősen növelik az első magyar opera megújhodásának színvonalát.

Kovács Kálmán


243 Ardelao 2017-10-02 23:34:52 [Válasz erre: 236 Ardelao 2017-09-27 11:44:11]

Amint azt a 236. sz. bejegyzésemben említettem - Lehár Ferenc célozottan Kosáry Emmi számára írta „A pacsirta” c. operettjét. A művésznő előadásában azonban a YouTube nem őriz felvételt e zeneműből. Ellenben találtam egy részletet „A Pacsirtá”-ból, Tamás Ilonka előadásában. Lehár e művét akár Tamás Ilonka számára is komponálhatta volna. Megpróbálom beilleszteni a szóban forgó felvételt. Ha nem sikerül megnyitni a linket, a későbbiekben – talán – lesz mód a sikertelen művelet korrigálására:

TAMÁS ILONKA: Akkor vagyok boldog - Lehár: A pacsirta (Wo die Lerche singt) - Juliska belépője

TAMÁS ILONKA neve mellett Révai Kétkötetes Lexikonában csupán ennyi áll:

„Tamás Ilonka,* 1914, ɫ  1943, jeles operaénekesnő (szoprán).”
 

Színházi Élet, 1937/48. szám:

„Új sztárt fedeztek fel az Operában

„A »Cremonai hegedűs«, Hubay Jenő sorrendben második operája), az elmúlt héten színpadilag teljesen újjáöltöztetve, új szereplőkkel került színre. Kevesen tudták, hogy a repríz napja egyben jubileum. Ezen az estén került Budapesten százhuszonötödször színre Hubay Jenő fiatalkori remekműve. Szokatlan karrier operák történetében, aránylagosan rövid időn, negyven éven belül érkezett el a Cremonai e jelentős állomáshoz.
[…]

A női főszerepet Tamás Ilona énekli, tavaly még növendék, az ünnepi estén egyszerre primadonna. Szőke, kék a szeme, alakja karcsú. Rutinos, anélkül, hogy rutint elsajátíthatott volna. Tisztán, muzikálisan énekel, ezüst a csengése a hangnak, a pianója úgy szól, mintha messziről közelgő szán csengője csilingelne. Tamás Ilona keservesen sír az öltözőjében, nem csoda, minden oka megvan rá: felfedezték.
[…]”



241 Ardelao 2017-09-30 19:41:59 [Válasz erre: 240 Ardelao 2017-09-30 09:23:06]

Végezetül:

Kosáry Emmi önmagáról

(Megjelent a 1918-ban, a Színházi Élet 14. számában.)

„[…] Hogy jó primadonna vagyok-e, arra nem tudok felelni. De hogy nagyszerű primadonna akartam-e mindig lenni, arra határozott igennel felelek. Akárki olvassa ebben a pillanatban ezeket a sorokat, annak én tetszeni akartam.  […] Ezért minden munka, minden tanulás és lázas igyekezet. És ha sikerül tetszenem és ön tapsol, akkor nagyon boldog vagyok.

Hogy mi fog állani rólam a magyar színjátszás történetében, azt el sem tudom képzelni. Lehet, hogy tíz sor. Lehet, hogy egy oldal, hiszen még fiatal vagyok és még olyan sok szép minden történhetik velem. De ha a kezembe adnák a tollat, hogy írjam meg a magamról szóló sorokat, nem tudnék szebbet írni, mint ezt: a mesterségem mindig szent volt nekem.”

Majd „méltó!?” megemlékezés a sajtóban, a művésznő elhunytakor: 

Népszava, 1964. október 2.:

„Meghalt  Kosáry  Emmi
Kosáry  Emmi  színművésznő október 22-én hosszú   szenvedés   után   elhunyt.   Kosáry  Emmi   a század  első   évtizedeinek egyik legnépszerűbb, európai  hírű operettprimadonnája  volt.  Temetéséről később történik intézkedés.”

Népszava, 1964. október 29.:

„—  Kosáry  Emmi   színművésznőt szerdán  temették  el  a  Farkasréti  temetőben,   a   fővárosi  tanács által  adományozott  díszsírhelyen.  A  sírt  a  kegyelet és az emlékezés koszorúi  borították  el.”

A nagyszerű és mesterségét szentnek tisztelő művésznő tévedett: A megemlékezés szavai mindösszesen hat sort tettek ki.

 


240 Ardelao 2017-09-30 09:23:06 [Válasz erre: 239 Ardelao 2017-09-30 08:54:24]
[u] Színházi Élet 1921/31. szám: [/u] „ A megfőzött primadonna, avagy inkább énekelj pénzért, mint ingyen Pár nappal ezelőtt Kosáry Emmi, férje, Buttykay Ákos és Király Ernő társaságában végignézte a Budai Színkör egyik előadását. Szünetközben fölkereste őket a páholyban Sebestyén Géza igazgató és arra kérte Kosáry Emmit, hogy ha a Vígszínházban befejezik „A kis grizett" előadásait, két estén keresztül vendégszerepeljen a Budai Színkörben. Ígért olyan föllépti díjat, amilyent Kosáry Emmi csak kíván, de a nagyszerű primadonna sehogy sem akarta teljesíteni a direktor kérését. Azt mondotta, hogy kímélnie kell a hangját, ebben az évben úgyis nagyon sokat énekelt, örül. ha végre pihenhet egy keveset. Nincs annyi pénz a világon, amennyiért ő a Vígszínház esti előadásain kívül valahol énekelne. Sebestyén Géza közismert rábeszélő képessége ezúttal teljesen csődöt mondott. Azt azonban megígérte Kosáry Emmi, hogy előadás után együtt vacsoráznak. Át is mentek és serényen vacsorához láttak. Eleinte barnasört ittak a vacsorához, később Sebestyén Géza bort hozatott, amit a harmadik fogásnál már pezsgő követett. Lassacskán jókedvre kerekedett a társaság, a cigányt is odahozatták az asztalhoz és dalolni kezdtek. Kosáry eleinte szabadkozott és csak alig hallhatóan dúdolgatott, de amikor Sebestyén Géza a háta mögé állíttatta a prímást és a kedvenc nótáját húzatta, meg nem állta, hogy maga is dalba ne fogjon. A hangulat mind magasabbra emelkedett, végre Kosáry Emmi olyan jókedvre kerekedett, hogy az összes magyar nótákat végigénekelte, mégpedig olyan gyönyörűen teljes hanggal, hogy még a szomszédos vendéglőből is átjöttek a vendégek. Körülállták az asztalt, mintha valami színpadi előadás volna és úgy tapsolták az egyes számokat. Mindenki teljesesen illuminált hangulatban volt, már csak kivételesen Sebestyén Géza maradt józan. Mikor aztán az egész repertoárját végigénekelte Kosáry Emmi, diadalmasan szólalt meg Sebestyén : — No, látod Emchen, pénzért nem akartál énekelni, most megénekeltettelek ingyen.”

239 Ardelao 2017-09-30 08:54:24 [Válasz erre: 238 Ardelao 2017-09-29 08:14:52]
És hogy Kosáry Emmi magyarországi karrierjének meglehetősen keserű szakaszait feledni lehessen, életéből két vidámabb epizódot is idézek: [u] Színházi Élet 1921/33. szám: [/u] „ Kosáry és a titokzatos idegen Leleplező levél a Színházi élethez A Pesti Hírlap 1921. július 29-iki pénteki számában olvastuk ezt a kis hírt: ( A primadonna vendége. ) A Vígszínház hátsó kapujánál, A kis grizett kedd esti előadása után, nagy csapat ember várakozott — autogrammért! Mikor Kosáry Emmi férjével, Buttykay Ákossal, a kapun kilépett, a csapatból egy fiatalember ugrott a primadonna elé és így szólt : — Művésznő, nekem tessék adni autogrammot ! Én ma néztem meg harmincadszor. — Harmincadszor? Ilyen melegben ? — nézett rá csodálkozva Kosáry Emmi. — Bizony isten! — Akkor ön meg is kapja az autogrammot, de vacsorázás közben. Ma este a vendégem! Igen? - és azzal karonfogta a szóhoz sem jutó fiatalembert, a kocsijába ültette és a férjével együtt a Margitszigetre hajtatott, a többi autogrammkérő lelkes éljenzésétől kisérve. Engedjék meg, hogy az autogrammkérés és a vacsora hiteles történetét közöljük önökkel. Alulírott újságíró a nevezetes estén, úgy ½ 11 tájban, hazafelé tartott a szerkesztőségből margitszigeti lakására. Ahogy a Lipót-körúton a Pannónia-utca előtt elhalad, látja, hogy a Vígszínház színészbejárójánál nagy csődület támadt, s vagy félszáz ember gyülekezett össze. Itt valami történik, gondolta magában és szép szótlanul beállott a tömegbe. Egy szmokingos pikkoló állt mellette. — Aki autogrammot akar, — mondta a pikkoló — álljon a kocsi jobb oldalára, mert jobbfelől ül a művésznő . . . — Szívesen ad ? — kérdezte egy fehérruhás, monoklis fiatalember a többiektől. Mások papirost és ceruzát készítettek elő és csupa várakozás és csupa izgalom volt az egész tábor. — Mi autón jöttünk, a barátommal ... — szólalt meg ismét a monoklis és a mellette álldogálló sötétkékruhás fiatalemberre mutatott. — Remélem, sikerül az autogrammot megszerezni . . . — Én csak gyalog jöttem — tette hozzá egy másik—de szívesen elutaznék itt a kocsi hátuljában . . . — azzal a hajladozó, rugós „féder"-re mutatott. Ilyen és ehhez hasonló beszélgetések hangzottak fel az újságíró körül, egyszerre csak megjelent a színészbejáróban Kosáry Emmi és mögötte az ura. Egy pillanat alatt csend lett, az emberek utat nyitottak nekik, akkor előlépett az újságíró: — Művésznő kérem autogrammért esedezem . . . Harmincadszor látom a darabot. Kosáry felnézett és a csodálkozástól egy pillanatra nem tudott szóhoz jutni. Azt hitte, hogy álmodik, mert egy nagyon jó ismerőse, szigeti szomszédja, mindennapos ebéd- és vacsoratársa állott előtte . Azt sem tudta, hogy mit gondoljon. De az egész csak egy pillanatig tartott, mert rögtön eszébe ötlött, hogy valami tréfáról van szó . Nem azért Kosáry Emmi és nem azért igazi művésznő, hogy azonnal ne folytatta volna a tréfát. Komolyan nézett az újságíróra, mintha most látná először és így szólt: — No, ne mondja! Ebben a melegben? Lássa, az derék dolog. S még hozzá töltőtolla van! Azzal lekanyarintotta nevét az elébe tárt fehér papirosra és megszólalt nagy komolyan, kedves és barátságos hangon: — Tudja mit: jöjjön velünk a szigetre vacsorázni. Elvisszük magunkkal. Üljön le szépen a kisülésre. És tessékelte befelé. Buttykay Ákos, aki eddig csendes mosollyal nézte az újságíró-barátjuk tréfáját, azonnal beállott harmadik szereplőnek a komédiába és tiltakozni kezdett az egész ellen. — No, de mégsem járja. Mit tudom én, hogy kicsoda, ilyet nem lehet csinálni. Egy kicsit rosszul játszott, mert nem lépett fel elég erélyesen. Az újságíró már bent ült a kisülésen. — Életem legboldogabb napja ... — rebegte hatásosan. A kocsis meg a lovak közé csapott és mind a hárman elvágtattak. Az álmélkodó közönség ott maradt. A monoklis és a sötétkékruhás automobilosok irigykedve néztek a szerencsés fiatalember után, de a többiek is mind irigykedtek és mást mit tehettek: éljenezték a művésznőt. A három utas jót mulatott az egészen. Kosáry dicsérte az újságírót, hogy milyen jó színész, az újságíró dicsérte Kosáryt, hogy azonnal beleilleszkedett a szerepébe. Ahogy javában mulatnak az eseten, egyszerre csak ott vágtat mellettük egy automobil. A monoklis ült benne a sötétkékruhással. Odakiabáltak az újságíró felé: — Ezt jól csináltad! . . . És robogtak mindenütt a nyomukban. A szigeti felső vendéglőben a rendes, mindennapi társaság leült vacsorázni. A két idegen fiatalember a szomszédos asztalhoz telepedett. Tovább kellett játszani a tréfát. Végre is egy pincér, aki természetesen nem tudott semmit az egészről: elárulta a kíváncsi automobilosoknak, amikor érdeklődtek nála, hogy nem ismeri-e, kit invitált meg Kosáry vacsorára. — Dehogy nem, kérem. A szerkesztő úr, itt lakik a szigeten és mindig együtt szokott az egész társaság vacsorázni. Az automobilosok leforrázva távoztak és Kosáryék csak most kezdhettek el nevetni és csak ettől fogva kacaghattak igazában az egész dolog fölött. Reméljük, hogy a Színházi Élet készséggel ad helyet hasábjain a Pesti Hírlap híradására vonatkozó helyreigazító soroknak, amely csak azt bizonyítja, hogy milyen jól játszottunk. Szívélyes üdvözlettel Kosáry Emmi Buttykay Ákos Lestyán Sándor”

238 Ardelao 2017-09-29 08:14:52 [Válasz erre: 237 Ardelao 2017-09-28 10:05:13]

[u] 8 Órai Ujság, 1936.07.26. [/u] „ Happy enddel végződött Kosáry Emmi tragédiája Amióta elvesztette a férjét, szegény Emmchen, nem tud visszazökkeni a rendes kerékvágásba. Pedig a dolgai tavaly jobban sikerültek, mint a megelőző években. Fellépett egy dunaparti kávéház dobogóján, mint dizőz. Szereplése anyagilag és erkölcsileg is nagyobb sikerrel járt, mint ahogy a körülmények indokolttá tették. Utána jött „Az okos mama” filmfőszerepe. Ha a filmnek sikere volt, az elsősorban Kosáry Emmi személyes sikere volt. És mégis elvesztette a kedvét a harctól Kosáry Emmi. Nem sarkallja egy új siker lehetősége és amiatt sincs nyugtalan éjszakája, hogy többet keres-e ezer pengővel, vagy sem. Az éjszakái pedig nyugtalanok. Csak ő tudná megmondani miért. Egy bizalmas jó barátjának azt panaszolja, hogy céltalannak érzi az életét. Reggel, amikor felkel, kétségbeesetten sétál fel-alá a szobájában, mert nem tudja, hogy mivel fogja agyonütni az egész napot. Pedig a környezete, ahol jelenleg van, olyan, hogy a természet és a kéznél lévő barátok összejátszva, mindent elkövetnek Emmchen megnyugtatására. És ez egyszer a lillafüredi erdők és a hámori tó valahogyan megbuktak. A kora reggeli madárfüttykoncert nem vidítja fel Kosáry Emmit. Sőt ellenkezőleg . . . Ingerli... A barátok megnyugtató szavai is hatástalanul elsiklanak a füle mellett. Annyira, hogy . . . ha meg nem akadályozzák idejekorán, valamelyik nap jóvátehetetlen dolgot követett volna el Kosáry Emmi. Pesti barátainak elakadt a lélekzete, amikor meghallották. Azon tanakodtak, hogy mivel kellene lefoglalni Kosáry Emmi gondolatait és sok-sok szabadidejét. És ekkor előállott egy külföldön sikerrel szereplő szőke operettprimadonna, aki nem engedi a nevét leírni ebben az ügyben, mert nem akar magának ilyen úton reklámot szerezni és kijelentette, hogy neki terve van Kosáry Emmivel. Londonban az ősszel felújítják revüszerűen a Szép Galatheát. Nem volt kedvükre való primadonnájuk. Ő Kosáry Emmit ajánlotta tűzzel-vassal. A nyelvet is kitűnően beszéli, megjelenésben, hangban sem találhatnának jobbat az angolok. Azóta már minden valószínűség szerint befutott ajánlatuk Lillafüredre. Talán ez alkalmas lesz rá, hogy visszaadja Emmchen asszony hitét és kedvét. Hóry László” És, mint ahogyan az kis hazánkban oly gyakran megesik: [u] Esti Kurir, 1937.09.19.: [/u] „ Kosáry: „A rádió nem vesz tudomást rólam” Ma este a budapesti Stúdió Buttykay Ákos feledhetetlen operettjét, az Ezüstsirályt viszi a mikrofon elé. A szereposztásban hiába keressük Kosáry Emminek, a kiváló énekesnőnek nevét... Kosáry Emmi volt az, aki az Ezüstsirály primadonnaszerepét először kreálta, ő volt az, aki ragyogó tehetségével külföldön mindenütt ebben a szerepben lépett fel, ő az, akinek nevéhez valósággal elválaszthatatlanul hozzáforrott Xénia nagyhercegnő szerepe. A budapesti Stúdió érthetetlen okokból mégis mellőzi az énekesnőt , akinek hangjában pedig olyan szívesen gyönyörködik a közönség. Megkérdeztük erről Kosáry Emmit, aki munkatársunknak ezt mondta: — A mellőzés magyarázatához, vagy megmagyarázásához nem kell fantázia. A budapesti rádió nem hajlandó rólam tudomást venni .” És van megoldás! [u] Esti Kurir, 1938.01.18.: [/u] "Kosáry Emmi revütársulatot szervez Rendkívül érdekes színházi esemény van készülőben. Kosáry Emmi, a kiváló magyar primadonna, revütársulatot szervez, amely mint magyar kékmadár-társulat utazik majd külföldre. A revüt cigánymuzsika kíséri."


237 Ardelao 2017-09-28 10:05:13 [Válasz erre: 235 Ardelao 2017-09-27 05:40:49]
[u] Ujság, 1928.01.29.: [/u] „ SZINHÁZ, ZENE Pletykálkodás Megint csak arról van szó, hogy milyen boldog ország vagyunk mi, akik csak úgy szabadjára bocsáthatják a tehetségeinket. És ismét és újra fel kellene sorolni itt egy egész csomó valóban nagy magyar művész, énekesnő, énekes, színész, rendező, táncosnő, festő, író nevét, akik a külföldre kényszerültek és haza éppen hogy látogatóba vagy vendégszerepelni jönnek, bizonyára nem kizárólag az ő saját hibájukból. Ezek közül való Kosáry Emmi, a nagystílű operetténekesnő is, aki férjével, Butykay Ákossal, ezzel a rendkívüli képzettségű és tudású zeneszerzővel együtt már esztendők óta Európa nagy kapitálisaiban működik, miután már Amerikát is meghódította. A bécsi lapok áradoznak Kosáry Emmi dicséretétől, aki legújabb szereplésével lázba hozta a hajdani császárvárost. A közönség valósággal ostromolja érte a Carl-Theatert, ahol Eine einzige Nacht című operettben olyan sikere van, mely talán még az eddigieket is felülmúlja. És nincs többé szó se operettről, se zenéről, se szövegről, egyedül és kizárólag Kosáry Emmiről, az ő hangjáról, énekéről, játékáról, táncáról, az ő megjelenésének varázsáról, az egész tüneményes alakításáról. A teli ház esténként újból és újból elhalmozza lelkes szeretetnyilvánításával, a bécsiek a magukénak tekintik és nemcsak esténként a színházban, az előadás folyamán állandó ünneplések tárgya, hanem garmadával kapja naponta az elismerő leveleket, ami a bécsiek külön kedvtelése azokkal szemben, akiket mindenkorra a keblére ölelt. Az újságok nem győzik a művésznőt eléggé magasztalni, aki az Eine einzige Nacht, az egész osztrák operettliteratúra sikerét a saját művészetével, felfokozta odáig, ahol az évekkel, évtizedekkel ezelőtt a Walzertraum, a Varázskeringő idejében állott. A Carl-Theater az operettben nem bízva eléggé, mindössze huszonöt előadásra szerződtette Kosáry Emmit, de már a harmadik előadás után élt opciós jogával és lekötötte a művésznőt újabb nyolcvan előadásra. Az ember nem minden irigykedés nélkül hallja, olvassa ezt és vérzik a szíve érte, amiért ezt a rendkívüli művésznőt hozzánk Budapesthez jóformán már csak a — telefon köti. Kosáry Emmi ugyanis Bécsben minden szabad idejét azzal tölti, hogy Budapesttel, Rottenbiller-utcai otthonával, a szüleivel, az édes kislányával beszélget. Így folyt le Kosáry Emmi és férje, Butykay Ákos karácsonyestéje is — telefonon! Olyan megható és megkapó ez, hogy így elkésetten is nagyon érdekes, érdemes feljegyezni. Pontosan egy időben, este hat órakor gyúltak ki a karácsonyfák gyertyácskái Kosáry Emminél Bécsben a Hotel Bristolban, a kislányáé Budapesten a Rottenbiller-utcai palotában. És mihelyst az apró lángok belevilágítottak a szent estébe, Butykay Ákos odaült a zongora mellé és belezongorázta egyetlen gyermeküknek a telefonba a Mennyből az angyalt, de úgy, ahogy valóban csak ő tud játszani. Kosáry Emmi pedig ott állt a férje mellett a zongoránál, a telefonkagyló hallgatóját idegesen a füléhez szorítva, hogy minden szót, minden sóhajt, minden lehelletet, mely Budapestről feléje árad, felfogja. Hát nem gyönyörűen fájdalmas? Hát megeshetik ez mással, mint nagy magyar művészekkel?” E történethez az is hozzá tartozik, hogy Kosáry Emmi imádta a férjét és a gyermekét. Sokáig egyikőjüktől sem szeretett (tudott) távol lenni. Mégis, később el kellett veszítenie mindkettőt. Nála 18 évvel idősebb férje, Buttykai Ákos, 1935-ben halt meg, színésző leánya, Buttykai Emma, 1957-ben, autóbaleset következtében. (Kosáry Emmi 1964-ben hunyt el.)

236 Ardelao 2017-09-27 11:44:11 [Válasz erre: 235 Ardelao 2017-09-27 05:40:49]
Lehár Ferenc, mint arra már 230. sz. bejegyzésem bevezetőjében utaltam, igen nagyra becsülte Kosáry Emmit. „A pacsirta” c. operettjét kifejezetten Kosáry Emmi hangjára komponálta. A [u] Színházi Élet 1918. évi 1. számában „Lehár Ferenc Budapesten” [/u] c. cikkben erről a következő olvasható: „[…] Nekünk, budapestieknek, különösen nagy megtiszteltetés, hogy Lehár Ferenc új operettje nálunk kerül legelőször előadásra. Nem csak azért, mert a magyar Lehár régen közelnőtt már a szívünkhöz, de azért is, mert az a körülmény, hogy a világhírű komponista a Király Színházból akarja világgá röpíteni „A pacsirtá"-t, ismételt bizonyíték amellett, milyen tekintélynek, hírnévnek örvend a külföldön a magyar operettjátszás. […] A női főszerepet Lehár egyenesen Kosáry Emminek írja. Ez a szerep olyan lesz, hogy bárhol is fogják adni azután, ebben az alakban sehol sem kerülhet előadásra, mert nincs még egy operettszínház Európában, amelyiknek a primadonnája egyúttal koloratura- művésznő is volna. Mert Kosáry Emmi, ha el is került az Operaháztól, az Éj királynője szerepét ma is tudja énekelni a Varázsfuvolából és Lehár jól tudva ezt, teleaggatta a főszerepet fioriturákkal, koloraturás díszítésekkel, melyeket más aligha tud leénekelni. Lehár minapi rövid itt tartózkodása alatt felkereste Buttykayékat és eljátszotta Kosáry Emminek az egész operettet. Talán mondanunk sem kell, hogy komponista és primadonna kölcsönösen el voltak ragadtatva és Lehár már is boldog, hogy számításaiban nem csalódott és a biztos nagy siker előtt áll. […]”

235 Ardelao 2017-09-27 05:40:49 [Válasz erre: 234 Ardelao 2017-09-26 09:53:32]
[u] Színházi Élet 1925/47. szám: [/u] „ Máskép is lehetne, mint odahaza van - mondja Bécsben Kosáry Emmi Bécs, 1925. november Bécs utcáin hatalmas pirosbetűs plakátok hirdetik mindenfelé egy magyar primadonna, Kosáry Emmi nagy sikerét. A Theater an der Wien Marica grófnőjétől nagy út vezet Paganini hercegasszonyáig. Mert amikor Betty Fischer után átvette Kosáry Emmi a Marica grófnő címszerepét, a bécsi jó társaság már régen megnézte első szereposztásban Kálmán Imre világhírű operettjét és így Kosáry Emminek be kellett érnie az úgynevezett tömegsikerrel. De a Paganini premierjén meghódította a haute voléet, egyik napról a másikra veszélyes konkurense lett az összes bécsi primadonnáknak. Bristolszállóbeli lakosztályában látogattam meg Kosáry Emmit. Szebb mint valaha. Aranyszőke haja bubisra van levágva, méregzöld selyempizsama és egy aranybrokát köpeny volt rajta. — Tudja, annyira megrohantak a bécsi riporterek — mondotta —, hogy most örömet okoz magyar nyelven magyar újság útján, magyar közönségnek nyilatkozni. De mit is tudok mondani? Ötven estére szerződtem a Johann Strauss-Theaterhez, ahol a Paganinit játszom és hogy mi lesz azután, azt még nem tudom. Sok szerződési ajánlatom van, de hogy melyiket fogadom el, az teljesen bizonytalan. Valószínűleg Berlin lesz a legközelebbi premierem színhelye. Paganinibeli szerepemet hihetetlenül szeretem. Nem közönséges feladat ez, bátran állítom, hogy akármelyik operaprimadonnának is nehezére esne egy ilyen partitura betanulása. És hogy jól oldottam meg a feladatomat, azt nemcsak az bizonyítja, hogy a bécsi sajtó egyöntetűleg megdicsért, hanem az is, hogy Mauro, a milanói színház igazgatója, aki azóta már be is mutatta a Paganinit és aki a Johann Strauss-Theater próbáin Bécsben járt, azt az ajánlatot tette nekem: elhalasztja a milanói premiert, ha vállalom, hogy eljátszom az ő színházában is a szerepet. Hihetetlenül büszke vagyok erre.. Kosáry Emmi most másról kezd beszélni: — Azt hiszem — mondotta — bebizonyítottam Amerikában, hogy igazharcosa vagyok a művészetnek. Ott, ahol éjszaka utaztunk, nappal pedig játszottunk, pihenés nélkül, álmosan, bebizonyítottam, hogy nem vezet más cél, csak az, hogy kultúrát, művészetet adjak az amerikai magyaroknak. Én nem azért mentem ki Amerikába, hogy pénzt keressek. Hiszen sokkal kényelmesebben elérhettem volna ezt itt Európában is, ahol bizony elég jól megfizetik a fellépéseimet. — Mert nem minden a pénz és nem minden a siker, fontos dolog az, hogy emberek legyünk, megbocsájtó és bűnbánó emberek. Higyje el nekem, nem akarok szentimentális lenni, amikor ezeket mondom, nem akarom azt, hogy otthon majd azt mondják rólam, hogy felcsaptam térítőnek, de itt külföldön látja az ember leginkább, hogy máskép is lehetne, mint ahogy odahaza van, hogy nem kell kíméletlenül és mindent eltipróan törtetni egy bizonyos cél felé, hanem szép lassan is elérheti ugyanezt az ember .. . A szállodai szoba asztala roskadoz a virágcsokroktól. Nagyon szeretik itt Bécsben Kosáryt.”

234 Ardelao 2017-09-26 09:53:32 [Válasz erre: 230 Ardelao 2017-09-25 10:00:43]
Kosáry Emmi sikereinek külön topicot lehetne szentelni. Bármennyire is szeretném korlátozni az e topikban említésre kerülő művészekről szóló beírások számát (személyenként - mondjuk - maximum ötre), e gyönyörű hangú művésznő esetében kénytelen vagyok eredeti szándékomat figyelmen kívül hagyni. A [u] Színházi Élet 1923. évi 44. [/u] száma beszámol a Buttykay-Földes szerzette „Ezüstsirály” c. operett New York-i, fergeteges sikeréről. Ebből egy rövid részletet idézek: „[…] Kosáry Emminek valóban nagyszerű diadalmas estje volt. A világszép nagyhercegné szerepe úgy tapad és simul az egyéniséghez, mint egy ragyogó báliruha, amelyet művészkéz szabott erre a pompás alakra. Aláhúzottan öntudatos egyéniségének kitűnően fekszik ez a szerep, amelynek azután az ő ragyogó művészi egyénisége ad erőt, tartalmat. Kosáry Emmi valóban kettős gyönyörűséget adott a közönségnek, zenei élvezetet, amelyet csak ilyen tökéletes énekesnőtől kaphatunk és drámait, amelyet a brilliáns színésznő szerzett nekünk. A Kosáry hangja tömör, erőteljes, van színe, csillogása, csengése, vivőereje és tud meleg lenni és drámai. Az énektudása hihetetlenül kulturális. A játéka olyan, mint a Buttykay muzsikája, ő is kerüli a közhelyeket és az olcsó primadonnai fogásokat. Uralkodik a színpadon és a közönségen is. A ruhái valóban párisi kreációk, izgatóan szépek. A sikere hangos, zajos, meleg ünneplés volt, mely az első jelenetnél kezdődött és tartott az előadás végéig. […]”

233 Ardelao 2017-09-25 23:30:12 [Válasz erre: 232 Ardelao 2017-09-25 23:29:19]
A neten szép, személyes indíttatásból fakadó megemlékezést olvashatunk „a legmagyarabb, legnagyobb dalköltők egyiké”-ről, Beleznay Antalról [url] http://www.kosakaroly.hu/vendegoldal/beleznay/nagy-m_beleznay-a.html;itt [/url]. No meg meghallgathatunk egy felvételt, amelyen Fedák Sári énekli a Beleznay Antal „szerzette” dalt: [url] https://www.youtube.com/watch?v=Hoqz-QLpDe8; Házunk felett kelepel a gólya [/url]

232 Ardelao 2017-09-25 23:29:19 [Válasz erre: 231 Ardelao 2017-09-25 19:46:35]
Papp Viktor Beleznai Antalról a következőket írja (Zenekönyv rádióhallgatók számára, Zenekari esték II.) : „ BELEZNAY ANTAL : «TÁROGATÓ-HANGOK» Különleges alkotás . A Tárogató-hangok tárogató szólóval, cimbalommal, férfikarral zenekarra készült. Eredetileg melodráma volt, melyet Siklós Albert átvitt zenekarra. A mű szerzője: Beleznay Antal, sok gyönyörű magyar nóta és nagyobb lélekzetű zenemű költője. Beleznay Antal a közelmúlt zeneművészetének egyik legrokonszenvesebb és legtehetségesebb alakja volt. Jászberényben született, 1875-ben. A Jászságban a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben tehetséges zenész-társaság verődött össze az úgynevezett jászerényi kör. Feje az «öreg» Riszner József, tagjai Palotásy (Pecsenyánszky) János, Travnyik János, Tarnay Alajos s az Abonyból koronként átránduló Simonffy Kálmán. Később mind híres muzsikus. Vonósnégyes társaságot is alakítottak. Beethoven kamarazenét játszottak a magyar Alföld közepén. Nem kis merészség! … Jászberényben a szabadságharc hajótörött zeneértő emberei elbújtak kishivatalokban, vagy gazdaságokban. A zene nekik foglalkozás is volt, de méginkább vigasztalás. Működésük nyomtalanul nem tűnt el. Beszél róluk sok zenedarab, mely itt termett, vagy amelyet innen röpítettek szét az országba. Itt kapta az első zenei ösztönzést Beleznay Antal. Régi tősgyökeres jász-család sarja. Édesatyja jászberényi kántor volt. A kis Antal már nyolc-tíz éves koráben feltűnő zenei tehetséget mutatott. Többször végezte édesapja helyett orgona mellett a délután litániát. Középiskoláit Jászberényben tanulta, majd Egerbe került, ahol nagybátyja kanonok volt. Beíratták az érseki tanítóképzőbe. Hamarosan a főszékesegyházi karnagy, Zsassokovszky Ferenc mellett találjuk, akinek orgonaművészetét tanulta. Mikor a tanítóképzőt elvégezte, szülővárosa meghívására elment tanítónak, mert Jászberényt rajongásig szerette. Első dolga volt, hogy dalárdát szervezzen, mellyel az országos dalosversenyeken többször első díjat nyert. Egy ilyen alkalommal Fiuméban Hlatky Endre főispán a régi Nagyvárad közszeretetben álló vezéralakja, meghallgatva a jászberényiek énekét, odalépett a meglepett Beleznayhoz, melegen gratulált neki s meghívta Nagyváradra a polgári iskolához énektanárnak. Így került Nagyváradra Beleznay Antal. Itt aratta későbbi nagy sikereit, itt élte le tekintélyben és szeretetben életét. Mikor a székesegyházi karnagy (Haydn Mihály és Dittersdorff Anton utóda), a nagyhírű Kersch Ferenc, meghalt, Schlauch tábornok pályázat nélkül nevezte ki karnaggyá. Ezzel új fejezet kezdődött a mindig kiváló székesegyházi kórus életében. Beleznay éjjel-nappal dolgozott a felvirágoztatásán. Világi szerzeményeivel is megbecsülést és hírnevet szerzett magának. Elsősorban dalaival. Ha a címét felsorolom néhánynak, már az értékét is megjelöltem. Íme: Ha elmegyek nemsokára messzire, Két lánya volt a falunak, Költözik a darumadár, Lehullott a cseresznyefa virága. Országos feltűnést keltettek Rákóczi korára emlékeztető kuruc nótái. Ezeknek szövegét Endrődi Sándor és Krüger Aladár írta. Maga Endrődi mondotta volt, hogy a kuruc dalok szellemét legjobban Beleznay zenéje adja vissza. Gondoljunk a Rákóczi búcsúja, Harmat hull a rét füvére , vagy a Nagymajtényi síkon kezdetű mély magyar zenei borongásra. A Tárogató-hangok- at 1904-ben játszották először a Nemzeti Zenede április 15-iki hangversenyén. Ebben az időben a Nemzeti Zenede igen jó zenekarával több bemutató estét rendezett magyar szerzők műveiből. A hangversenyeket évtizedeken át Gobbi Alajos vezényelte. Kacsoh Pongrác a «Zenevilág» 1904. évi folyamában ezt írta Beleznay szerzeményéről: «Beleznay Antal Endrődi „Tárogató-hangok” című költeményére írt dallamos, tehetséges programmzenét, hálás szerepet juttatván a tárogató-szólónak, meg a szoprán és alt énekszólamnak.» A költemény, melyet Beleznay Antal költői lelke zenében feloldott, Endrődi Sándor: «Kuruc dalok» című népszerű verseskönyvének bevezető költeménye.”

231 Ardelao 2017-09-25 19:46:35 [Válasz erre: 228 Ardelao 2017-09-25 09:39:07]
Zeneszerző, mint merénylő. Van Nagyváradnak egy kedves, talentumos zeneszerzője, a kinek a nótáit különben országszerte is fölkapta már a magyar nép, dalos jókedve. Hát igaz, hogy Beleznaynak gyújtó hatású nótái vannak, hanem hogy őt ezért a robbantás gyanújába is vegyék, azt igazán soha sem álmodta volna ambicziója, legmerészebb röpülése közben sem. Pedig megesett vele ez a malheur. Ugyanis a jó Beleznay Antal ma reggel vasútra ült, hogy Püspök-Ladányra zónázzék. Útközben megkomponált egy pár népdalt, egy operát és szimfóniát, tehát Ladányban egész jó kedvvel szállott le a vasúti kocsiról. Alig nézett azonban szét: egyszerre nagy néptömeg verődött össze körülötte; ujjal mutogattak rá, anyák fölemelték ölbeli kicsinyeiket, hogy őt lássák. Ah! A nagyság átka, gondolta magában a boldog zeneszerző, aki szinte izzadt, a dicsőség ráhulló nyomai alatt. íme: Püspökladányban sem őrizhetem meg az inkognitómat. Öröme azonban nem tartott sokáig, mert a nagy sokaságon át egyszerre egy pár rendőr törte magát hozzá s a hajlongó zeneszerző egyszerre azon vette magát észre, hogy kétfelől két markos ladányi András kezdi támogatni. Ez több mint amit, megérdemlek! Vállra akarnak emelni! — kiáltott föl Beleznay extázisban. De nem vállra emelni, - fordult ekkor hozzá szigorúan a ladányi András, - hanem jöjjön velünk a rendőrségre. A rendőrségre? Én? De hát miért? Mert maga Szeless Adorján! A személyleírás, bámulatosan illik. De hisz én kétszer olyan kövér vagyok, mint Szeless! Lárifári! Ismerjük az ilyen ravasz kópékat! Azóta fölhízott, hogy a rendőrséget félrevezesse. Bizony nem használt a szabadkozás semmit; a megcsípett zeneszerzőt vitték nagy diadallal a püspökladányi rendőrségre. Beleznaynak akkor egy mentő gondolata támadt. Kérem, én bebizonyítom önöknek, hogy én vagyok Beleznay, a zeneköltő. Van a rendőrségnek egy muzsikális tagja? Hogy ne lett volna? Hiszen minden rendőr jobban ért például a muzsikához, mint a rendészethez! Beleznay elment a rendőrtiszt lakására, a hol zongora is volt és ott leült játszani. Eljátszotta a nótáit, azt a szép, édes bús dalt, hogy «A lehulló csillagokat siratja a csalogány.» ... S a többit is, mind. Egyszerre azt hallja, hogy az egész rendőrség tapsol neki, sőt énekel is — az elfogott Szeless Adorjánnak! Nos, elhiszik már, hogy nem én vagyok Szeless ? Elhitték neki. És visszakísérték a vasúthoz, az ő nótáit énekelve. Hanem azért Beleznay mégis megteszi a tréfát, hogy közelebb benyújt a népszínházhoz egy ilyen című darabot: «Mikor én Szeless Adorján voltam.» Bohózat egy elfogatásban. Zenéjét írta: Beleznay Antal. Szövegét: Sélley Sándor. FŐVÁROSI LAPOK, 1895. április 11. (100. szám) * … […] «De kétségkívül legtöbb hatást ért el Beleznay Antal, székesegyházi karnagy, kinek gondos betanításával és kitűnő vezetésével a műkedvelői énekkar és katonazenekar a „Himnust,“ a „Pápai Himnust“ és a „Szózat“-ot adta elő. A nőképezdei zenekar „Boldogasszony anyánk“ régi megható dalát énekelte (Beleznay átdolgozásában) pompás sikerrel négy hangon. Annyira tetszett a szép szerzemény, hogy meg kellett ismételni. Nem kevésbé nagy hatással volt a „Király hymnus,“ melynek szövegét dr. Némethy Gyula írta; zenéjét Beleznay Antal. Ebben is érvényesül ennek a tősgyökeres magyar dalköltőnek ereje, mely a dallamosságban, a keresetlen harmonizálás és dynamikai hatásban érvényesül. A közönség elhalmozta tapsával és dicséretével.» … A „SZIGLIGETI” SZÍNHÁZ MEGNYITÁSA ÉS A KATOLIKUS KÖR ÜNNEPÉLYE alkalmából. NAGYVÁRAD. ZENELAP, 1900. augusztus 25. (14. Évfolyam, 23-24. szám) *

230 Ardelao 2017-09-25 10:00:43
KOSÁRY EMMI neve ma még bizonyára sokak emlékezetében él. Az én korosztályomba tartozókéban mindenképpen. Az interneten is sok információ található róla. Mégis úgy gondoltam, e topikban is illik megemlékezem e művésznőnkről, aki a maga korában óriási sikereket ért el. Lehár Ferenc kedvenc énekesnője volt. [u] Magyar Életrajzi Lexikon: [/u] „ Kosáry Emmi (Kisszeben, 1889. máj. 31. —Bp., 1964. okt. 22.): színésznő. Buttykay Ákos zeneszerző felesége. 1909-ben lépett fel először a Király Színházban. 1912 —15 közt a bp.-i Operaházhoz szerződött mint koloratúr énekesnő. 1916-ban a Király Színház tagja, 1920-ban a Városi Színházban vendégszerepelt. Tagja volt a berlini Operaháznak, a bécsi J. Strauss Theaternek és a Carlstheaternak is. Az USA-ban is vendégszerepelt. Legnagyobb sikerét a Csárdáskirálynő bemutatóján aratta. Operákban (Mozart: Varázsfuvola, Delibes: Lakmé) és operettekben (Fall: Stambul rózsája, Schubert — Berté: Három a kislány, Buttykay Ákos: Ezüst sirály, Diadalmas asszony) lépett fel.” A Wikipédiában található információ: [url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Kos%C3%A1ry_Emmi;itt [/url] [u] Színházi Élet 1921/37. szám: [/u] „ Az est ajándéka: Kosáry Emmi Berlin megismerkedett Kosáry Emmivel s a lapok a dicséret s az elragadtatás legfelső fokán írnak a magyar primadonnáról. A Wallner Theater Nixchen című operettje szolgált keretül a kiváló művésznő első felléptének és minden kritikus megegyezik abban, hogy Kosáry fellépése az egész német színpad számára nyereséget jelent. Kosáry első fellépéséről itt közlünk egy pár kiragadott részletet : Berliner Tageblatt: Az est nyeresége a Kosáry Emmivel való megismerkedés volt, akiben egy minden külső szépséggel megáldott és elragadó alakítótehetséggel bíró színésznőt ismertünk meg. Vossische Zeitung: Kosáry Emmi, a tegnapi est címszereplője, az Ezüst sirály komponistájának, Buttykaynak felesége, először szerepelt berlini színpadon. Kevéssel ezelőtt még a budapestiek dédelgetett kedvence volt, amit azonnal észre kell venni művészetteljes énekén. Szőke, mint annyian a magyar klasszis-szépségek, ízlésesen ad elő, van temperamentuma és öröme telik a szép ruhákban. Ezeket a ruhákat sokáig nem lehet elfelejteni. Kosáry asszony föllépése messze túlnő egy színházi esemény keretein, mert az egész német színpad nyereségének mondható. B. Z. am Mittag: Az előadók egy új star köré csoportosultak: a budapesti Kosáry Emmi köré. Kitűnően képzett, nagyterjedelmű hang, amely itt-ott egy operaénekesnő kvalitásait mutatja, egy primadonna, akiben temperamentum és zenei ízlés van . .. Der Tag: Az est ajándéka : Kosáry Emmi . . . Berliner Volkszeitung: Előre kell bocsájtanunk, hogy Kosáry útja szerencsés volt. Csodaszép hangja van .. . Ha nem vagyunk elég gazdagok ahhoz, hogy Magyarországra utazzunk, most már nincs is rá szükségünk, itt van Kosáry, akiben a vérbeli, izzó temperamentumú magyar nőt sikerült megismernünk . . .” [url] https://www.youtube.com/watch?v=JKeFJtuFr6c; Kosáry Emmi és Király Ernő énekel (Túl az üveghegyek kék kövén …) [/url]

228 Ardelao 2017-09-25 09:39:07 [Válasz erre: 227 Ardelao 2017-09-25 00:52:08]
Szerettem volna Beleznay Antal valamelyik komolyzenei művét beilleszteni, de a YouTube-on, sajnos, csak néhány nótája található meg. Így, bár a nóták nem kifejezetten illenek a Café Momuson tárgyalt zeneművek profiljába - jobb híján - ezeket teszem be: [url]https://www.youtube.com/watch?v=FBjcqiLJ0sM&list=PL88V7vUql7KgGqCNp6IEtgbCXwOdcFkUl&index=2;Népszerű videók - Beleznay Antal nótái[/url]

227 Ardelao 2017-09-25 00:52:08
BELEZNAY ANTAL (1857— 1915.) Született Jászberényben, ebben a nagykun városban, mely annyi tehetséges művészt adott az országnak. Élt 58 évet. Rövid életkor egy olyan művészember számára, aki telítve volt az alkotás szent vágyával, aki annyi szép muzsikával ajándékozta meg a szenvedő emberiségét, aki költőtársai alkotásainak sebes röptű szárnyakat adott. Felrepítették ezek a szárnyak a kapott költői műveket a szférák közé és szállnak-szállnak, dalolnak a szívekbe édes melódiákat még most is, csaknem húsz évvel szerzőjük halála után.(1934-ben, megj. A.) Olyanok ezek a melódiák, mint a drágakövek. Csillognak a művészetnek napfényében, és mint a nemes veretű fémek, ellenállának az idők romboló hatásának. Egyike volt legképzettebb muzsikusainknak. A zenei tehetség korán jelentkezett nála. Már 8-10 éves korában oda ült az orgonához és végezte édesapja helyett — ki ott főkántor volt a délutáni litániát úgyszólván minden zenei előképzettség nélkül, a litánia kísérő zenéjét, csak úgy hallásból tanulta meg. Középiskoláit Jászberényben végezte, onnan Egerbe került, hol Zsaszkovszky Endre főszékesegyházi karnagy szakavatott keze alatt sajátította el a zeneszerzés elméleti ismereteit. Egerből visszakerült rajongásig szeretett szülővárosába. Olt dalárdát szervezett, mely az ő vezetése alatt az ország egyik legjobb dalárdájává fejlődött és egy dalosversenyen első díjat nyert. Egy Fiúméban tartott hangverseny alkalmával az ifjú Beleznay megnyerte a későbbi váradi főispánnak, Hlatky Endrének tetszését, rávette a Nagyváradra való utazásra, hol a polgári iskolánál énektanári állást vállalt. Váradon hamarosan az ottani zeneélet központjába került. Tehetsége feltűnt Schlauch Lőrinc bíbornok-püspöknek, ki székesegyházi orgonistának, majd később a távozó Kersch Ferenc helyébe, minden pályázat mellőzésével székesegyházi karnagynak nevezte ki 1897-ben, mely tisztségét haláláig közmegelégedésre töltötte be. Nagyváradon nősült 1894-ben. Az oltani polgári leányiskola tanárnőjét, Diósy Annát vette el. A legboldogabb házaséletet élték. Házasságából három leány-gyermek született. Széleskörű zeneszerzői tevékenységet fejtett ki. Írt négyszólamú férfikarokat, 2-3 szólamú gyermekkarokat, iskolai daljátékokat, melodrámákat, énektankönyvet gyermekek részére. A világháború hatása alatt sok háborús katona-nótát alkotott. Az egyházi zene körében is maradandó alkotásai keletkeztek. Legkiválóbb alkotása a ”Szent Lőrinc” mise, melyet Schlauch Lőrinc tábornoknak ajánlott. Írt még egy kisebb A-moll misét, több Ave Maria-t, vesperát, hymnuszokat, motettákat, graduálét, offertóriumot, lorettói litániákat. Ilyen sokágú tevékenykedése mellett, ha mi mégis magyar nótáira helyezzük a fősúlyt, ez azért van, mert úgy érezzük, hogy a magyar néplélekhez nótáival férkőzött legközelebb és dicső halottaink között a „Magyar pantheon“-ban az immár klasszikusra nemesedet! nótái révén foglalja el, méltó helyét. Nótáit az egyszerűség, tisztaság, a művészi gondosság jellemzik. Nem halt meg, csak elköltözött. Remek nótái köztünk élnek és mai napon is üdítő frissességgel hatnak szívünkre. Gyilkos kór támadta meg 1915. szeptember havában. Budapestre szállították, de az orvosi műtét nem segített: két-heti betegség után a halál elragadta szerettei köréből. Hamvait Nagyváradra szállították és a várad-alatti temetőbe temették. Szülővárosa szülőházát emléktáblával jelölte meg, róla utcát nevezett el. A temető bejáratánál felhangzott örök szép nótája és kísérte utolsó útjára: «Ha elmegyek nemsokára messzire....» MAGYAR MUZSIKASZÓ, 1934. február 1. (3. Évfolyam, 2. szám)

226 Ardelao 2017-09-24 10:08:27 [Válasz erre: 225 Ardelao 2017-09-24 10:07:38]
Az Est, 1932.07.29.: „ Gobbi Alajos meghalt. Kilencvenéves korában meghalt Budapesten Gobbi Alajos királyi tanácsos, hegedűművész, a Nemzeti Zenede nyugalmazott főigazgatója. Gobbi olasz származású volt és Hubay Jenő édesapjánál tanult hegedülni. A Nemzeti Színház és az Operaház koncertmestere volt és sok szép hangversenyt dirigált is. Megkapta a Ferenc József-rend nagykeresztjét és az Országos Magyar Dalosszövetség művészi bizottsága díszelnökének választották. Derekegyház díszpolgára volt. A magyar zenei élet gyászolja az elhunyt hegedűművészt, a kiterjedt nagy rokonsággal együtt. Gobbi Alajost pénteken délután 5 órakor temetik a kerepesi temető halottasházából a főváros által adományozott díszsírhelyre.” [url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Gobbi_Alajos#/media/File:Gobbialajos-siremlek.jpg;Gobbi Alajos sírköve a Kerepesi úti temetőben (47-1-105) [/url]

225 Ardelao 2017-09-24 10:07:38 [Válasz erre: 224 Ardelao 2017-09-24 09:38:39]
Ország-Világ, 1932.03.31.: „ GOBBI ALAJOS A napokban a régi újvilág — a mostani Semmelweiss-utcába vitt az utam. A 12. számú ház a Nemzeti Zenede, ez a közel száz éve fennálló legrégibb és magasszínvonalú zeneintézet. Ott állt a sarkon Gobbi Alajos és mozdulatlanul nézte a háromemeletes házat, ahol ötven évnél hosszabb időt töltött becsületes művészi munkával, a gyermekek iránti meleg szeretettel és a zenéért való rajongó lelkesedéssel. Nem tudtam bevárni, amíg Gobbi Alajos belefárad a ház szemlélésébe. Bizonyára végigment még most is friss agyán a múlt sok-sok kedves és felejthetetlen emléke. Egyet hadd örökítsek meg bevezetőnek. Vagy tizenhat éve lehet, nyolc éves fiamat vittem hozzá, a Nemzeti Zenedébe, hogy vegye munkába, hátha lehet valami művészféle a gyerekből. Jóságos átkarolással vitte fel az első emeletre, a zongoraterembe és utasítást adott a gyereknek, hogy amit leüt a zongorán, azt énekelje, illetve próbálja azt a hangot visszaadni. Megtörtént és Gobbi barátom felugrott, megcsókolta a gyereket, engem átölelt és csak annyit mondott: „Barátom, gratulálok! A fiad határozott zenei talentum! És így örült Gobbi mindannyiszor, ahányszor a zenének újabb előharcost tudott szerezni. Ritka, kivételes ünnepelés színhelye volt a Zeneművészeti Főiskola nagyterme 1931. december 19-én. Az Országos Magyar Dalosszövetség budapesti kerülete díszhangversenyt rendezett Gobbi Alajos, a Nemzeti Zenede nyugalmazott főigazgatója tiszteletére, aki december 20-án töltötte be 89-ik életévét és így most már 90. évében, patriarchális korban iparkodik hasznára lenni a magyar zenének, a magyar társadalomnak, a magyar hazának. Gobbi Alajos ötven évnél hosszabb időn át ernyedetlen szorgalommal, ügybuzgó kitartással vitte a Nemzeti Zenede zenei fejlesztését. Értékes gondolatai gróf Zichy Géza elnök, a világhírű egykezű zongoraművész és zeneszerző támogatásával gyors fellendülésre vitték ezt a legrégebbi, közel százéves intézetünket. Háromszáznál több hangversenyt dirigált és sokszázra menő tanítványai sorában bőven akadt zseniális tehetség. Megható volt, mikor a Bach Abert choral és fuga eldirigálására fellépett a karnagyi emelvényre és a közönség felé fordult, hogy — amint ő mondotta — utolsó dirigálása előtt megköszönje azt a meleg támogatást, amelyben őt hosszú életén át részesítették. Hűséges szolgája akart lenni a közönségnek és a zenének és ha csak egy lépést is sikerült előbbre vinnie a zene iránti érdeklődést, beteljesedettnek látja munkájának és így életének célját. Gobbi Alajos ezután a zenekar felé fordult, kezébe ragadta a karmesteri pálcát és fiatalos hévvel dirigálta azt a klasszikus zenekari szerzeményt, amelyet ötven évvel ezelőtt ő mutatott be elsőnek Budapesten. A tomboló taps elültével Purébl Győző, az Országos Magyar Dalosszövetség budapesti kerületének elnöke, a pódiumon gyújtó hatású beszéddel üdvözölte Gobbi Alajost, akinek hűséges élettársáról, a feleségéről is meleg hangon megemlékezett. Az odaadó figyelemmel ápoló feleség érdeme, hogy férje még ma is életvidám jókedvvel végzi a zenekultúra fejlesztését. A díszhangverseny műsorán Csajkovszky, Grieg, Mendelssohn, Strauss János művei szerepeltek még. A közönség élénk érdeklődése az első sorban ülő Gobbi Alajos és felesége felé fordult, akiket a termet zsúfolásig megtöltő közönség minden egyes tagja külön-külön lelkesen üdvözölt. Gobbi Alajos zenei pályafutásának hosszú ideje alatt együtt dolgozhatott a külföldi és hazai zenekapacitásokkal. Erkel Ferenc, Wagner Richárd, Berlioz, Kerner István, Liszt Ferenc szívesen vették igénybe értékes munkásságát. Tanítványai nagy számából pedig sok érte el a világhíresség díszes pálmáját. A jeles muzsikust és mélyenjáró pedagógust még messze felülmúlja az ember. A kultúrember szeretetreméltósága, előzékenysége, finomsága, szolgálatkészsége és elbűvölő közvetlensége. Nem ismer nagyobb örömet és különb boldogságot, mint az embertársai baján segítséget. Kamarazeneegyüttesek részvételével megfordult az ország sok előkelő családjában és drága figyelmességével melegséget, szeretetet hozott. Az Országos Magyar Dalosszövetség sok dalversenyének összkaregyüttesét Gobbi Alajos vitte diadalra. Vékony, finom kis alakjával óriássá nőtt, pehelykönnyedséggel, a zenétől megihletett zsenialitással vitt magával fel a szellemi sztratoszférába, oda, ahová csak a kiválasztottak tudnak eljutni és csak az ő kalauzolásukkal nyernek betekintést a zenei művészetért lelkesedők. Gobbi Alajos ma is tevékeny, részt vesz a Dalosszövetség művészi bizottságának munkálkodásában és bölcs tanácsával sok életrevaló eszmét segített megvalósítani. A Budapesti Polgári Dalkör Gobbi Alajost az idén tartott rendes évi közgyűlésén örökös díszelnöknek megválasztotta. A közel hatvan éve fennálló kiváló daloskor evvel nemcsak régi pártfogóját és melegszívű támogatóját tüntette ki, hanem önmagát tisztelte meg. Gobbi Alajos évtizedek hosszú során át mindenkor síkra szállt a magyar dal és a magyar dalosok hazafias ügyéért és így bőséges érdemei vannak arra, hogy valamennyi dalosegylet díszelnöke lehessen. Gobbi Alajos érdemeit, tudását és fáradhatatlan dologtevését már kortársai is elismerték. Ama kevés halandó sorába tartozik, akit megbecsülnek, szeretnek és dédelgetnek. Ez pedig nálunk, Magyarországon, csak szórványosan vagy egyáltalán nem fordul elő. Mikor izzott a hangversenyterem, az ünneplés mámorában odafordultam Gobbi Alajoshoz és azt mondtam neki: No, Lojzikám, még tíz év, hogy megülhessük a kerek százat! Erre kissé kesernyésen, de a tiszta lélek derült fenségével ezt felelte: Szép volt, jó volt, de elég is volt. Nem várok a mai leromlott világtól semmi olyat, ami vetekedni tudna a múlttal. Szeretem az életet minden bajával és minden örömével. De talán eléggé kivettem a részemet mindenből. Most már elmehetek! — Nincs igaza. A magyar társadalom sohasem fogja elfelejteni Gobbi Alajost és a magyar zenei élet minél tovább szeretné idekötni Gobbi Alajos drága személyét! Dr. Falk Zsigmond”

224 Ardelao 2017-09-24 09:38:39
[url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Gobbi_Alajos;Gobbi Alajos [/url], (Pest, Terézváros, 1842. december 24. – Budapest, 1932. július 27.) hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző; Gobbi Henrik zongoraművész testvéröccse, Gobbi Hilda színésznő nagyapja. (Megj.: Gobbi Alajos születésének éve és napja a különböző lexikonokban és írásokban különbözőképpen szerepel. Keresztelési anyakönyve alapján keresztelésének ideje: 1842 december hónapja. A születés napja tisztázatlan. G.A. sírkövén mindössze születésének és halálának az évszáma áll: 1842-1932. A.) Szózat, 1922.12.28.: „Arcképek a zenevilágból GOBBI ALAJOS (Születésének nyolcvanadik évfordulójára.) Irta: Papp Viktor Fejedelem érkezett egy faluba. Diadalkapu, zászlódísz, lakoma. Egyházi és világi méltóságok, a kíséret előkelői rang szerint ültek az asztalnál. A fejedelem jobbján azonban egy szerény, megviselt ember — a falusi tanító. Így olvastam valahol s mindig ráemlékezem, valahányszor pedagógus érdemeinek méltánylásáról van szó. Így ül Gobbi Alajos Budapest képzeletbeli fejedelmének szellemi díszlakomáján a jobboldali első helyen. Méltán, mert ennek a városnak legalább félszázezer emberét tanította és megtanította zenére. Gobbi Alajos 1842. december 20-án született (a lexikon dátuma hibás) Budapesten. Édesatyja, Rugieri Luigi Gobbi, Montnaból való olasz. Földbirtokos volt. Dilettáns hege diis, elég tehetséges komponista. A múlt század harmincas éveiben Magyarországra vetődött, megszerette Barabás Máriát, Barabás Miklósnak, a híres festőművésznek rokonát, feleségűi vette s nálunk telepedett le. Két fia volt: Henrik és Alajos. Mindkettő nagynevű muzsikus. Henrik, Liszt Ferencnek tanítványa és egyik legbensőbb barátja (1920 márciusában halt meg), kiváló zongoraművész, pedagógus és zeneszerző: Alajos hegedűművész és főleg hegedűpedagógus. „Aligha lesz érdektelen itt megjegyeznem, hogy több lelkes magyarrá lett német és más népcsaládból származó zeneművész között talán Gobbi az egyetlen olasz eredetű, aki a magyar műzene úttörői között a törhetetlen harcosok, sőt előharcosok egyikévé lett“ — írta Szendy Árpád Gobbi Henrikről szóló emlékezésében. Alajosra is talál Szendy érdekes megjegyzése. Az öreg Gobbi kisebbik fiát nem muzsikusnak szánta. Úgy gondolta, elég lesz, ha a nagyobbik fiú fog ezen a rögös utón járni. De a kis Alajos megspórolt pénzén húrokat, hegedűt vásárolt s folyton hangszerével foglalatoskodott. Édesatyja látva a hivatottság ellenállhatatlan kényszerét, tizenhárom éves korában beadta őt a Nemzeti Zenedébe. Zongorát és zeneszerzést Thern Károlytól, hegedűt a kiváló Hubert Károlytól, Ridley Kohnétól, éneket Engesser Mátyástól s Wöhler Gotthardtól tanult. A gimnáziumot Budapesten a piaristáknál végezte. Mikor a Zenedében megkapta a diplomát, Münchenbe ment a híres Loubhoz, hogy tudását a hegedűben tökéletesítse. Innen került a Nemzeti Színház zenekarába első hegedűsnek (1868). Természetesen az utolsó pulthoz, ahonnan nyolc év alatt a legelső helyre rukkolt. 1888-ig volt a Nemzeti Színház s az Operaház első hegedűse. 1878-ban a Nemzeti Zenede hegedűtanárává nevezték ki. 1886-ban ugyanott karnagy lett, mely pozícióban kerek harminc esztendeig működött s elévülhetetlen érdemeket szerzett. Tudásával, szorgalmával és fegyelemtartásával a világ egyik legjobb növendékzenekarát teremtette meg, amelyet a külföldi zenenagyok közül Saint-Säens és Rachmaninov többször csodálkozva dicsért. Gobbi több mint háromszáz zenekari koncertet vezényelt, de egyetlen olyant sem, amelynek műsorán legalább egy magyar szerző ne szerepelt volna. Természetesen számos olyat, amely kizárólag magyar művekből állott. Hogy az ő szavaival éljek, sok később híressé vált magyar szerzőnek volt ő a „keresztapja“. 1910-ben a hegedűtanárvizsgáló bizottság tagjává nevezték ki. 1916-ban nyugalomba vonult mint főigazgató. Ezek mögött a száraz adatok mögött nagy, érdekes művészi életértékek lappanganak. Tessék elképzelni: Hubay Jenőt hét éves korától kezdve négy évig ő tanította, az ő tanítványa volt a többiek közt: Kerner István, Mambriny Gyula, Kemény Rezső, Komor Vilmos, Gy. Márkus Lili, Danzinger, Altmann Leó, Rékai, Kresz Géza, stb. Mennyi szín vegyülhet egy olyan muzsikus életébe, aki Wagner Richard, Liszt Ferenc és Erkel Sándor zenekarában volt első hegedűs. És nem csupán szürke primarius, hanem ezeknek a világnagyoknak barátja és kedvelt embere is. Joachimról, Wilhelmjről személyes érinkezés alapján számos kedves és érdekes történetet tud és nincs muzsikus, vagy muzsika körüli ember ebben az országban, akit ő ne ismerne. És ,«Gobbi bácsit»-t mindenki szereti, mert szerény, kellemes modorú, bölcs, melegszívű, jó ember. Gobbi Alajos annyira kizárólagosan pedagógusnak tartotta magát, hogy soha, egyetlen sor kótáját sem adta ki. Jó tíz évvel ezelőtt a Rózsavölgyi-cég unszolására írt négykötetes hegedűiskolát. Kitűnő munka, de erről beszélve is azt mondta, hogy mégis csak a Huber Károlyé a legjobb. Az, amelyikből ő is tanult, Kéziratban egy zongoratrió, két hegedű-zongoraszonáta és egy zongorakvartett hevert a fiókjában. Régi művek, de bizonyára érdemesek volnának nyomtatásra. * A szeretet, hála és ragaszkodás ünnepét ülték szerdán este Gobbi Alajos tanítványai a Vigadó termében mesterük megszámlálhatatlan művészi sikerének színhelyén. Eljöttek mind, hogy őszinte lélekkel köszöntsék nagy tanítójukat nyolcvanadik születésnapja alkalmából. A hódolat ünnepi zenekari hangverseny keretében folyt le. Mikor a mester a terembe lépett, a nagyterem zsúfolásig telt pompázó közönsége, felállott helyéről s percekig tapsolta. Majd eléje állottak a hatóságok és zeneegyesületek díszszónokai s meleg szavakkal nyilvánosan köszöntötték az érdemes jubilánst. A székesfőváros polgármestere és a tanács nevében Purébl Győző üdvözölte őt, a Magyar Dalosszövetség nevében Goreczky Zsigmond, a Budai Zeneakadémia nevében Klauzer, a Magyarországi Zenészek Nyugdíjintézete nevében dr. Baján, a Filharmóniai Társulat nevében Fodor Izsó s a volt tanítványok összessége nevében Zipernnowsky Mária. Nem láttuk a nyilvános üdvözlők között a kultuszkormány képviselőjét s — ami kínos feltűnést keltett! — a Nemzeti Zenedét. Miután volt nyilvános üdvözlés, a Nemzeti Zenedének, melynek érdekében ötven évig munkálkodott az ünnepelt, legelsősorban kellett volna sietnie, hírneves mestere köszöntésére. Gratuláló levéllel ezt nem lehetett pótolni. A hangverseny első számát a nagy karnagynak legnagyobb karnagy-tanítványa, Kerner István vezényelte. Mozart Figaro lakodalma nyitányát játszották. Ezután Mozart Simfonie conzertante-ja következett, melynek koncertáló hegedűszólamát Kemény Rezső, a brácsáét Mambriny Gyula játszotta, Rékay vezényelte. Szünet után Liszt Spanyol rapszódiáját Gy. Márkus Lili zongorázta, a zenekart Komor Vilmos dirigálta. Végül a karnagyok nesztora, az ünnepelt állt a dobogóra s tanítványainak erre az alkalomra alakult zenekarával Bach—Albert Prelúdium és fúgáját pompás lendülettel s finom, művészi gonddal vezényelte. Nemcsak benne, bennünk is örök élménnyé vált ez a művészeti produkció.”

223 smaragd 2017-09-23 22:19:10 [Válasz erre: 222 Ardelao 2017-09-23 15:31:09]
Báthy Anna Kemény Egon megzenésített verseit énekelte, Rádió Budapest I, 1947: A dalok 1946-ban a "Költők múzsái" műsorsorozatban hangzottak el először, Székely Mihály énekelte. 1947-ben Báthy Anna, Anday Piroska, Ányos Irén, Warga Lívia, Lantos Olivér, Bencze Miklós előadásában is  sugározta a Rádió. Zongorán Petri Endre kísért. Kemény Egon - Vajda János: "Szeretlek, mert oly szép szemed van" (1946) Kemény  Egon - Kosztolányi Dezső: "Mélyek a kutak" (1946) Továbbiak: Fórum - Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budaoest, 1969), 861, 855 számú bejegyzések.

222 Ardelao 2017-09-23 15:31:09 [Válasz erre: 221 Ardelao 2017-09-23 11:15:54]
Báthy Anna – karrierjének kezdetén: PESTI NAPLÓ, 1928.04.14.: Báthy Anna a Városi Színházban. Pénteken este Verdi Aidájának címszerepét énekelte Báthy Anna a Városi Színházban. A fiatal énekesnő ebben az évben harmadik szerepét mutatja be az Aidával. Első nagysikerű bemutatkozása a Tannhäuser poétikus Erzsébetje volt utána, a »Húzdd rá Jonny« karakterben teljesen elütő Anitáját énekelte. Hangjának és lényének poétikus varázsa elkísérte őt mindkét szerepe útján. Minden egyes szereplése fokozta a tehetsége és művészete iránti érdeklődést. Így érthető, hogy Aidáját sok kíváncsi várakozás előzte meg. A meglepetés így sem maradt el. Báthy Anna a fiatal magyar énekesgeneráció nagy ígérete, mint Aida is előkelő és meggyőző gesztussal válaszolt a türelmetlenek nagy felkiáltójeles kérdésére. A művészet gesztusával. Ez a színben, melódiában, érzésben valósággal tobzódó szerep megértő és stílusos tolmácsolóra akadt Báthy Anna személyében. Valami halk, belülről áradó líra a Báthy Anna énekfonala. A mese poézise veszi körül. Báthy Anna megértő muzikalitással készül fel a szerepre. A muzsikát igyekszik énekelni. nem vezetik félre hamisan alkalmazott és stílustalan technikai bravúrok. Nem tartja és nem kiáltja túl a hangját. Örömmel konstatálhatjuk. hogy ő maga irányíthatja, kezelheti a hangját megfelelő fegyelemmel, a hang nem szalad el vele, nem játszhatja őt ki és nem vezeti őt félre. Ez a tudatos hangkezelés az énekkultúra öntudatlan alapjaiból fakad. Báthy Anna hangja már természeténél fogva ösztönei szerint csak a zene- és énekkultúra szabályos törvényei felé orientálódhat. Játéka még a kezdő színész rutinnélküli .játéka. És milyen szimpátikus ez a rutinnélküliség! Ez a. naiv, szinte áhítatos félszegség, mely megtelt egv szinte vallásos hittel, egy fiatal művészlélek nemes és igaz pátoszú vágyódásával. Örülni kell itt a félszegségnek és esetleges egyéb hibáknak, mert egy gazdag és örömteljes fejlődés forrásaivá válhatnak. Az Aida a Városi Színház jobb operaelőadásai közé tartozik. Halmos széphangú Radamese örvendetes jelenség. Radnai Erzsi Amnerise hangban és játékban kiegyensúlyozott. Komlós Pál megfelelő eréllyel és muzikalitással vezényelte a zenekart. K—cs.” PESTI NAPLÓ, 1929. 04. 10.: „ Báthy Anna Toscája a Városi Színházban. A Városi Színház kedd esti előadásán a fiafal és kivételes tehetségű Báthy Anna énekelte Puccini Toscájának címszerepét. A fiatal énekesnő nemes és poétikus kifejezéssel közvetítette Puccini kissé teátrális hősnőjének alakját. A Tosca . tulajdonképpen nem megfelelő feladat Báthy Anna számára. Egyénisége sokkal kifejezőbb belső drámaiságú jelenetek!en. A Tosca grandguignolszerű izgalmas levegőjében nem jut teljesen érvényre Báthy Anna stílusos finomsága. Báthy Annának nagy sikere volt. Szabó László, a fiatal tenorista határozott fejlődést mutat Cavaradossi szerepében. (K—cs.)” PESTI NAPLÓ, 1932.02.17. „ Báthy Anna ária- és dalestje Báthy Anna már érkezésében, első fellépésein a Városi Színház színpadán, jelezte azokat az érzésbeli formákat, azt a keretet, azt az intim kulturális érdeklődést, melyben előadásának érzelmi világa, szubtilis énekművészete kifejlődhetik. És már ezekben a kissé félénk és félszeg jelzésekben (Báthy tanított meg minket a félszegség áhítatának tiszteletére) megéreztük azokat az artisztikus lehetőségeket, azokat a halk ünnepi pillanatokat, melyekkel Báthy Anna csendes, de intenzív, halk, de kifejező énekművészete ajándékoz meg minket. A dallamformálásnak ezen a lélekhez simuló útján is a temperamentum jut döntő szerephez, de ez a temperamentum nem a felületen akar érvényesülni, hanem megelégszik egy befelé záródó világ fűtöttségével, egy a mélység felé tendáló zenei kép plasztikus kifejezésével. Tapintatos ösztönével pontosan érzi a dal határait, érzi a dal korlátozottságán belül a végtelen lehetőségét, azt az utat, mely a mikrokosmosból a kosmosba vezet. Az ilyen nagyon finom és nagyon érzékeny művésznek minden élettől való elzárkózottsága ellenére is sok köze, csaknem azt mondhatnánk legtöbb köze van az élethez, mert énekének minden egyes pontján az élet extraktumát közvetíti a publikumnak. Báthy előadása, éppen ezért, bármiről is szól közvetlenül, közvetve mindig az életről mesél. Ennek a komoly érdeklődésre érdemes művészi izolációnak (érzéssel és lélekkel történő elszigetelés) jelentőségét még fokozza a művésznő sajátos finom, kulturális zenei érzéke. Báthy művészetének a muzikalitás nem csak részlete, hanem lelke, lényege test a testben, világ a világon belül. Ez biztosítja intenzív előadásának formai önállóságát. A technikát nála nem lehet elválasztani egyéniségétől, mert egyénisége már kezdettől átstilizálta magánhasználatára ezeket a segédeszközöket. így történik, hogy kivételes harmóniában kapjuk tőle Bach, Händel, Gluck áriáit, Brahms, Schubert, Marx, H. Wolf dalait. R. Strauss világa talán még idegen világ számára, de itt is nemes és poétikus karakterének megfelelően az igazi művész alázatosságával könnyíti meg feladatát. Dr. Herz Ottó kísérte zongorán. A közönség lelkes tapssal, kitörő örömmel üdvözölte a fiatal énekesnőt, Operaházunk illusztris tagját, akinek komoly értékei a koncertpódiumon, a dal világában éppen olyan parancsolóan szuggesztívek, mint a színpadon. Kovács Kálmán”

221 Ardelao 2017-09-23 11:15:54 [Válasz erre: 220 Ardelao 2017-09-23 11:13:56]
Néhány felvétel, amelyen Báthy Anna énekel: [url] https://www.youtube.com/watch?v=ylV-kydLwX0; Beethoven: Fidelio - Leonóra áriája - Báthy Anna [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=7JB_8dYbXJ0; Báthy Anna-Závodszky Zoltán - Trisztán és Izolda: Szerelmi kettős [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=AUXFfs-o2bI; Verdi: Otello - Joviczky József - Báthy Anna [/url] [url] https://hungarotonmusic.com/classical/bathy-anna-kodaly-p6409.html; Báthy Anna – Kodály (ritkaság) [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=FsolC4H4W5o&list=PLLsWBWRgNetZL_5RlvamrdNWnYFl8seD7&index=21;Farkas Ferenc: A bűvös szekrény [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=o88cae55kvo&index=25&list=PLLsWBWRgNetZL_5RlvamrdNWnYFl8seD7; Háry János - Duet with Chorus [/url]

220 Ardelao 2017-09-23 11:13:56
[url] https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1thy_Anna;Báthy Anna [/url] (Beregszáz, 1903.06.03. – Budapest, 1962.05.14.) Színházi Élet - 1934/47. szám: „ BÁTHY ANNA EGY HETE BUDAPEST, DEBRECEN ÉS BÉCS KÖZÖTT Ritka eset, hogy operaénekesnőről annyit írjanak az újságok, mint amennyit Báthy Annáról írtak az elmúlt napkban. Mit követett el vajjon ez a fiatal művésznő'? Olyan művészi bravúrt végzett, amely sportteljesítménynek sem utolsó. Egyetlen napon Bécsben és Budapesten énekelt egy rendkívül nehéz és kényes szopránszólamot, mind a kétszer exponáltan ünnepi keretben. Hogy ezt mi minden előzte meg, az majd elmondja ő maga. Buda, első kerület. Maros-utca három, déli tizenkét óra. Becsöngetek Báthy Annáékhoz és néhány pillanat múlva szemtől-szembe állok.a művésznővel. Szemtől-szembe, — ezt szó szerint kell érteni, mert noha jómagam férfinak eléggé jól megtermettem, körülbelül egyforma magasak vagyunk. Határozottan lámpalázat érzek. Be is vallom neki. - Mondja Anett, hogyan kezdjük el ezt a dolgot? Jóízűen, egészségesen kacag. Pompás, fehér fogsora van, szürkéskék szemeiben nyugodt derű. Gesztenyeszín haját a középvonaltól kissé balra simán elválasztva viseli. Kedves, hosszúkás arcának körvonala lent az állon egészen eredeti gödröcskébe torkollik.ű — Emlékszik, — kérdi — mikor most hét éve Unger Ernővel, meg Rékay Bandival együtt gyúrtuk a »Cosi fan tutte«-t a Zeneakadémia színpadán! Csakugyan, azóta ismerem. Az a növendékelőadás volt a remek Mozart-opera első bemutatója Budapesten, sőt Magyarországon. Cigarettára akarok gyújtani. De gyorsan eldugom a Mirjámot, hiszen opera- énekesnőnél vagyok és ezek úgy féltik a hangszálaikat! Kikacag lés nemcsak, hogy tüzet ád, de ő maga is rágyújt. — Hát szerkesztő úr, tessék, kérdezzen! Fotográfus érkezik. Lerakja fölszerelését, kap ő is egy pohárka édes likőrt és máris vizsla-szemekkel járja körül a lakást. Biz itt nincsenek intim primadonna-sarkok. Nincs fénykép- és babérkoszorú-tárlat, medvebőrös kanapé, hangulat-lámpa. Egyszerű, majdnem józan polgári berendezés. Fogadószoba, hazulról kapott garnitúrával, zongorával. Rendes, kétágyas háló, a hallban ebédlőbútor, onnét nyílik a férj dolgozószobája. A művésznő férje, Richter Béla kultúrmérnök. Mostanában a Szépvölgyi-úton dolgozik, a Hármashatárhegyre vivő új autó-strada építkezésén. — Mondja el a múltheti menetrendjét — kérem a művésznőt. — Az bizony eléggé bonyolult. Kezdem ott, hogy az elmúlt hét csütörtökén a Varázsfuvolában lépteim föl. Utána itthon két bécsi távirat várt. Hogy azt mondja, a megbetegedett Németh Mária helyett vasárnap délben át kell vennem — Toscanini alatt, a Staatsoper Dollfuss-gyászünnepélyén — a Verdi-requiem szopránszólamát. Szent Isten, micsoda váratlan szerencse! És micsoda pech! Szombat estére le vagyok kötve Debrecenbe, az Álarcosbál ottani előadására. — Egész éjjel le nem húnytam a szemem. Másnap kora reggel robogok az impresszáriómhoz. Telefón Debrecenbe. Kardoss igazgató könyörög, ne hagyjam cserben, eladott háza van. Tárgyalás ide-oda. Végül hosszú távirat Bécsbe. Megsürgönyöztem a helyzetet s fölajánlottam, hogy vállalom próba nélkül a beugrást, bár tudtam, hogy Toscanini ebbe nem megy bele. Jött is a válasz, hogy sajnos, lehetetlen. — Vérző szívvel utaztam le szombat reggel Debrecenbe. Este, ahányszor csak a viharos tapsokra meg kellett jelennem a lámpák előtt, folyton Bécsre gondoltam, ahol — gyászünnep lévén — nem lenne taps és kihívás, de az isteni Requiemet énekelhetném Toscanini alatt! — Vasárnap reggel ismét itthon. Vár a távirat, hogy Bécsben elhalasztották az előadást, lehet valamit csinálni. Kedves igazgatóm, Radnai Miklós már tudott a dologról, készséggel a kezemre járt: ha csak egyetlen mód van rá, mehetek Bécsbe! — Most már csak a »menetrendet« mondom. Vasárnap délután fölutaztam Bécsbe. Hétfőn reggel, kilenctől háromnegyed tizenegyig, zongorapróba Toscaninival. Negyed tizenkettőkor ismét vonaton ültem, vissza Budapestre. Este Don Carlosban énekeltem Erzsébetet. Kedden délelőtt zenekari (!) próba az itthoni Verdi-requiemből. Délután utazás Bécsbe. Szerdán délelőtt tízkor magánquartett-próba Toscaninival, utána rögtön a teljes zenekari próba. Simán ment minden. — Csütörtökön délben megvolt a díszelőadás. Zsúfolva a Staatsoper. Isteni érzés volt ott állani három nagyszerű művész, Runger Gertrud, Kullmann és Manowarda társaságában és beleadni a hangomat, a lelkemet a csodálatos, megrendítő Verdi-muzsikába. Éreztem, hogy meg van velem elégedve a bécsi közönség és – ami fő – Toscanini. A nagy maestro – aki különben a próbákon is hallatlanul kedves volt hozzám – a végén bejött az öltözőmbe és megsimogatta mindkét arcomat: —Grazie, molte grazie! — Ezt mondta és nagy, tüzes olasz szemei mosolyogtak. —Bejött Krauss direktor is és gratulált s még sokan jöttek, nem tudom kicsodák. Át sem öltözhettem, mert félkettőkor indult a vonatom. Hogy elérhessem, szünet nélkül játszották végig a Requiemet, amire még nem volt példa. A művészbejárónál egész sereg ember várt és éljenzett. — A vonat félórát késett, félnyolc előtt öt perccel érkeztem a budapesti Operaház elé. Bethlen Margit Liszt-pantomimja alatt volt időm, hogy átöltözzem apácaruhába. Negyedkilenckor kinn voltam a színpadon, kezdődött a »mi« Requiem-ünk, Failoni vezénylésével, mellettem Basilides Máriával, Rösler Endrével, Kálmán Oszkárral a magánszólamokban. Boldog voltam és semmi fáradtságot ne éreztem, úgy fölvillanyozott a bécsi siker. Az érdekes elbeszélést egyszer szakította félbe a táviratkihordó. Bécsbe hívják Báthy Annát, november 11-re, hogy lépjen fel a Staatsoper özvegy- és árvaalapja javára rendezendő »Galaabend«-en. Most már benne vagyok hamar még néhány kérdést. — Ki fedezte fel? —Beregszászon – ahol az édesapám törvényszéki elnök volt – éppen elvégeztem a polgárit, amikor az otthoni dalolgatásomat meghallotta egy Bacsinszkyné nevű úriasszony, volt operaénekesnő. Ő bíztatott, hogy tanuljak. Így kerültem a Zeneakadémiára, ahol Maleczky Bianca és boldogult Diósy Béla voltak a mestereim. Mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhetek. Hálás vagyok Márkus Dezsőnek is, aki a Városi Színházban két és fél éven át tizenhat nagy szerepben foglalkoztatott. Az Operaházban négy éve dolgozom, eddig több mint harminc szerepben léptem föl. — Mit tanult Toscaninitől? — Egy-két gyönyörű frázist a Requiemben, így különösen a »Libera me« kezdősorát, amelyet a maestro egészen szabad, drámai felfogásban kíván. — Művészi tervei? — Legközelebb Strauss Arabellája bemutatóján éneklme a címszerepet. Januárban Barcelonába megyek. Három-három ízben lépek fel, mint Lohengrin Elzája és mint a Mesterdalnokok Évája. — Mit szeret csinálni éneklésen kívül? — Olvasni, főzni és kézimunkázni! —Mit tart a fogyókúráról? — Butaság! Speciel a magam részéről igazat adok neki … LÁNYI VIKTOR ” (!) (Ez a riport számos fotót tartalmaz a művésznőről, de ha valaki ezek megtekintése végett a neten próbálja megkeresni az itt idézett cikk végét, sajnos, nem találja meg. A befejező részt a Színházi Élet eredeti példányából idéztem. A.)

219 Ardelao 2017-09-22 11:35:24 [Válasz erre: 218 Ardelao 2017-09-22 11:19:37]
Nyugat • / • 1925 • / • 1925. 8-9. szám • / • Figyelő: [url] http://epa.oszk.hu/00000/00022/00375/11439.htm;Lányi Viktor: Környei halála és az operai kérdés [/url] (részlet) „[...] Kedvelt és becsült énekes volt. Az énekmodorának lehettek és voltak bírálói, de nemes és telt ércű hangja, amely középen tömör volt és olvadó, fönt pedig átható csengéssel szárnyalt, ez a baritonból lett és a szó legjobb értelmében baritonális színű hőstenor-orgánum eleven hatást tett a közönségre. És eleven hatást tett éneklésének sajátságos kesernyés mellékíze: mintha az ősi magyar fájdalomnak és dacnak ürömcseppje keveredett volna az édes tokaji aszúba. És megfogta a nézőt Környei színpadi játékának emberi közvetlensége, amely a mozdulatok összefogott plasztikájával még az eltanult operai pózok közt is ellenállhatatlanul érvényesült. Dráma színészeink közül Csortos és újabban Kiss Ferenc bírja a férfias kiállásnak azt a szoborszerű nyugalmát, amely Környei Pedrojának, Don Joséjának, Manricojának, Bánk bánjának egynémely mozzanatában kitörölhetetlenül vésődött az emlékezetébe annak, aki csak egyszer is látta. És az énekbeszédében is volt valami egyéni zamat, valami izgalmas lélekbe markolás. A magyar szó kemény fonetikája homogénné, énekszerűvé olvadt áradó hevű hangjában, mint a forrcső lángjában az acél. Mindazt szinte, amit most mint erényt soroltunk fel, a földszint neves és a harmadik emelet névtelen kritikusai sokszor - és néha joggal - hibákul rótták fel Környeinek és naturalista-énekesnek klasszifikálták őt. Az énekkultúrájának voltak tagadhatatlan fogyatékosságai és jellegzetes csúsztatásai a regiszterek közt néha bántó modorossággal árulták el a tenorszerepekre már érett fővel áttért művész tudatalatti nosztalgiáját a baritonkulcs után. Mégis ő volt a magyar hőstenor, az első, az egyetlen és sajnos, úgy látszik, egyelőre pótolhatatlan. [...] Hát nem sírnivalóan mulatságos, hogy tizenöt éven át tündökölt a magyar operaszínpadon Környei Béla, és Erkel óta nem akadt magyar komponista, aki számára méltó szerepet alkotott volna? Móricz Zsigmond tervezett mostanában egy Dózsa György operát, Kodály Zoltán készült rá, hogy megzenésítse. Ez lett volna Környei-szerep! Egy magyar Boris Godunov! - Késő. A Säcklingeni trombitással (akit Környei vidéki vándorszínész korában bizonyára nemegyszer alakított) sóhajtjuk: Isten veled, gyönyörnek sok lett volna!” * Környei Béla énekel (a felvételek minősége, sajnos, ebben az esetben is sok kívánnivalót hagy maga után): [url] https://www.youtube.com/watch?v=CBRhjZhbGHc; Puccini:Tosca - Levélária - KÖRNYEI BÉLA [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=z35pCDnCOO4&index=3&list=PLldBkB-zs6XK5-uNgfruP8mzh1ybHNxjp; Parasztbecsület: Bordal [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=tCKvh_GWC7k; Béla Környei, the "Hungarian Caruso" sings Mascagni. [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=JSmHpCxgjWE; Die Walküre, Akt 1: Tavaszi dal [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=X2cuKQhjJZM; Ferenc, Lehár: "Ringó keringő" ( "Hercegkisasszony" - "Das Fürstenkind" - 1909.) [/url]

218 Ardelao 2017-09-22 11:19:37 [Válasz erre: 217 Ardelao 2017-09-22 09:56:23]
Népszava, 1925. május 1.: Környei Béla, a munkásember A 35-ik május elsejei munkásünnep már egynapos sírjában találja Környei Bélát , a nagy színészt és énekest, aki 30 év előtt, mint a Budapesti Általános Munkásdalegylet lelkes dalosa együtt üdvözölte velünk májusunkat — mint munkásdalos . Kevesen tudják ma már, hogy miként indult el a nagy magyar énekes hódító útjára a festékesfazék és mázolóecset világából a színművészet és a magasszárnyalású dalművészet régiói felé. De ez is hozzátartozik életrajzához, mulasztás lenne részünkről ezt elhallgatni. Környei Béla a mázoló és fényező mesterséget tanulta meg és az 1900-as évek elején már Budapesten dolgozott egyik nagy kocsigyárban mint kocsifényező. A budapesti mázoló- és festőmunkásoknak meg volt már a szakszervezetük és ebben tag volt természetesen a 20 éves Környei is, ahol intelligenciájával és joviális jókedvűségével sok közvetlen barátra tett szert. A szakszervezet 1895-ben kiküldötte az osztrák mázoló- és festőmunkások első kongreszszusára a magyar rokonipari munkások szakszervezete képviseletében Margitta Ignácot , a Budapesti Általános Munkásdalegylet mai elnökét — aki azonban a kongresszus napjaival egyidőben sürgős akkordmunkával volt elfoglalva, mint specialista erő (floderozó) és így nem tehetett eleget megbízásának. Felkérte azonban barátját, Környei Bélát , hogy menjen fel helyette és költségére a bécsi kongresszusra. Környei vállalta a megbízást, fölment Bécsbe. Amikor onnan visszatért, zárva találta maga előtt régi munkahelyét és a többi gyárakban és műhelyekben sem akarták munkába fogadni — a szocialista agitátort, aki még külföldre is kimerészkedett menni — munkástársai képviseletében. — Megrendszabályozták . Erre Csiki László elvtársunk, a mázoló- és festőmunkások szervezőbizottságának elnöke Margitta elvtárshoz vitte őt azzal, hogy — mint akkordmunkás vegye őt maga mellé segítőnek és amíg Környei beletanul új munkakörébe, Csiki ingyen fog segíteni Margittának , hogy ne károsodjon. Környei azonban olyan derekasan állotta meg helyét, hogy Margitta elvtárs már az első órában megköszönte Csiki elvtárs áldozatkészségét, mondván, hogy Környei máris megkeresi munkájával teljes fizetését. Így dolgozott Környei Béla mintegy három évet a mázolóiparban, amíg 1897-ben be nem állott az az építkezési összeomlás, amely hosszú évekre bénította meg Budapesten az építkezési tevékenységet. Margitta elvtárs már akkor, amikor maga mellé vette Kömyeit, munkavesztés terhe mellett kötelezte arra, hogy belépjen az Általános Munkásdalegyletbe és Környei ezt meg is tette. Amikor az építőipari válság kitört, a mázolómunkásak is csüggedve néztek a közeledő tél elé. Ekkor történt, hogy Környei tenoristatársai közül néhai Dávidek Antal elvtársunk Kaszás Jánossal , berontottak a Radyné-féle vendéglőben tanyázó munkanélküli dalosok közé, hozván a hírt, hogy a Népszínházban kardalosokat vesznek föl, menjenek le hangolni. Másnap el is menteik hárman: Dávidek, Környei és Kaszás . Környeinek volt köztük a gyöngébb hangja, mégis őt vették föl a három közül, mert magasabb intelligenciát láttak benne. Bass-szekundnak osztotta be a karmester. Környei a Népszínháznál maradt mindaddig, amíg Evva Lajos igazgató üzembe nem helyezte a Magyar Színházat, ahová magával vitte őt és apró szerepeket bízott rá. Ekkor bátorodott csak neki Környei a színipályának, fölvétette magát Vidor színiiskolájába, ahonnan nyolc hónap múlva, mint baritonistát szerződtették vidékre. Krecsányi Kálmán színigazgató társulatához került és ezzel a társulattal jutott el a Budai Színkörbe már mint operaénekes. Itteni föllépése után a magyar királyi Operától szerződéssel kínálták meg, de akkor ezt nem fogadta el. Csak később, amikor jóakarója és támogatója, Vidor igazgató öngyilkosságot követett el, ment az Operához, amely most művészeinek egyik legnagyobbját vesztette el benne. Nexusait a régi munkástársaival, daltársaival nagyrészben egész életén át megtartotta és ha nem is hirdette, a szívében és lelkében megőrizte velünk való lelki közösségét. A mai kor munkáspocskondiázó hurráhazafiainak nem árt, ha ezt is tudják az elhunyt nagy magyar művészemberről. A temetés. Környei Bélát csütörtökön délelőtt 11 órakor temették el az Operaház hatalmas előcsarnokából, amely erre az alkalomra gyászdrapériával volt bevonva. Az Operaház körül minden utcai gázlámpát meggyújtottak és ugyancsak gyászburkolattal láttak el. Az előcsarnokot délszaki növényekkel és kandeláberekkel díszítették föl. A ravatalt teljesen ellepték a koszorúk. Az Andrássy-úton az elhunyt nagy énekművész tisztelőinek ezrei állották föl, hogy szemtanúi legyenek Környei Béla utolsó útjának. Az egyházi szertartás előtt az Opera énekkara gyászéneket adott elő. A búcsúbeszédek során a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében Kupcsay Felicián, az Operaház vezetősége részéről Máder Rezső, Környei pályatársai nevében pedig Gábor József, majd a Nemzeti Színház képviseletében Hevesi Sándor és az Országos Zeneművészeti Főiskola nevében Meszlényi Róbert adtak kifejezést annak a nagy gyásznak, ami Környei Béla halálával a magyar énekművészetet érte. A koporsót sokezer ember kísérte a Kerepesi-úti temetőbe, ahol a fővárostól adományozott díszsírhelyen temették el Környei Bélát.” (Folyt. köv.)

217 Ardelao 2017-09-22 09:56:23 [Válasz erre: 216 Ardelao 2017-09-21 10:06:13]
A Szamosi Elzáról leírtak kapcsán beszélni kell [url] https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6rnyey_B%C3%A9la;Környei Béláról [/url], a híres énekesről is. Szamosi Elza u.i. 1914-ben – idegorvos férjétől történt elválása után - Környeivel kötött házasságot, annak ellenére, hogy kettejük kapcsolatáról a Pesti Napló 1911. február 2-i számában még az alábbi cikk jelent meg: [url] http://www.operaszubjektiv.hu/?p=1257;Botrány az Operaházban: Környei és Somlyó áfférje [/url] Heiner doktor úr a Café Momusban 2004. 03. 01-én már megjelentetett egy írást „A magyar operaszínpad csillagai (Koréh Endre, Környei Béla, Fekete Pál)” címmel, amelyben röviden méltatta Környei Béla érdemeit. A továbbiakban azokból az újságcikkekből, írásokból idézek, amelyek publikálására nem sokkal az énekes halála után került sor. Az Ujság, 1925. április 29.: Környey Béla 1875-1925 Pótolhatatlan veszteség érte a magyar énekes művészetet, összeszorult szívvel, remegő kézzel írjuk le: Környey Béla nincs többé. Elnémult a csodás zengésű tenor hang, amelynek érce, fénye, meleg ragyogása és magával ragadó ereje annyiszor megdobogtatta a szíveket és annyi felejthetetlen gyönyörűséget szerzett a lelkeknek. Olyan hang volt, aminőt Isten is csak jókedvében teremt. Hősi, szárnyaló, szívbe-lélekbe markoló. A nyelv művészete nem adhat tiszta képet Környey Béla tenorjának a szépségéről. Hiába sorakoztatná fel a legszebb jelzőket, hiába vonultatná fel a legtökéletesebb hasonlatokat és szóképeket, azt a hatást felébreszteni, amit Környey Béla hangja keltett a lelkekben, szóval vagy írásban nem lehet. Olyan gyémánt volt, amelyből a csiszolás nem sokat koptatott le. Igaz, hogy nem is sokat csiszolták. Környey már énekesnek született. Természetesen elömlő volt az éneke, mint a dalos madáré. A tanulás inkább csak a stílust és a zenei kultúrát adta hozzá, hogy az egyes műveket a maguk igaz valójában tudja megérzékíteni. A hangon azonban, ezen a színtiszta, ragyogó hőstenoron nem rontott és nem javított. Művészetének delelőjén érte utól a halál, amely gyorsan és egyenletes ívben magasba lendült pályafutását ketté szakította. Sok szépet, sok értékeset vártunk még tőle. Azt hittük, hogy, ez a csodás varázsú hang, amelyen nem hagyott nyomot az ötvenedik esztendő veszedelmes közelsége sem, még hosszú évekig lesz üditő forrása a napi robotban elfáradt lelkeknek. Sajnos, a Végzet másként akarta s a kiváló tenorista, alig egy héttel utolsó nagy sikere után már állépett a halhatatlanság kapuján. Rendkívüli sikerekkel ékes élete sok küzdelemmel kezdődött. Krumauban, Csehországban látta meg a napvilágot 1875. május 18-án. Atyja, szintén Környey Béla, régi magyar nemesi család sarja, ugyanis katonatiszt volt s ezrede akkor éppen ott állomásozott. Kétesztendős korától kezdve azonban állandóan magyar földön nevelkedett a kis Béla. Iskoláit jól-rosszul elvégezte s eljutott egész az érettségiig. Itt megakadt. Édesatyja, aki akkor már a katonatiszti pályát felcserélte a hivatalnokival, szobafestőnek adta. Ő azonban a színészet felé vonzódott. Folyton dalolt, énekelt s amikor hallotta, hogy a régi Népszínház kóristákat keres, ő is jelentkezett. Evva Lajos igazgató és Bokor József karmester meghallgatták és fel is vették — bass szekundnak. A későbbi nagy tenorista több mint egy esztendeig a második basszust fújta a Népszínház énekkarában. Ez az 1895-iki dátum az első nevezetes fordulópont Környey Béla életében, mert ekkor teljesült szíve régi vágya, hogy színpadra léphetett. Egy évvel utóbb már magánszerepet is kapott az Ezer év című alkalmi játékban. (Folyt. köv.)

216 Ardelao 2017-09-21 10:06:13 [Válasz erre: 215 Ardelao 2017-09-20 16:16:54]
Szamosi Elzáról a legtöbbet talán az alábbi tanulmányból tudhatunk meg. Rengeteg forrásanyag alapján, gondosan összeállított, szép munka. Érdemes elolvasni: [url] http://zeneakademia.hu/documents/672647/1000992/Szabo_TAMOP_tanulmany.pdf/45171c5c-625d-4921-aaa1-a6197a5908dc; Szabó Ferenc János DLA - Szamosi Elza és a korai magyar Puccini-stílus jellegzetességei [/url]

215 Ardelao 2017-09-20 16:16:54 [Válasz erre: 214 Ardelao 2017-09-20 06:25:13]
Minthogy az előző bejegyzésben szó esett Szamosi Elzáról, ide kívánkozik az alábbi megemlékezés is: [url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Szamosi_Elza;Szamosi Elza (Budapest, 1881. március 10. – Budapest, 1924. július 14.) [/url] Színházi Élet - 1924/30. szám: SZAMOSI ELZA REGÉNYE a karlsbadi kurszalontól az U. S. A. elnökének fehér asztaláig A Stradivarius Paganinije Szebb és szomorúbb történet, mint a Trilbyé Regényes, rejtélyes, titokzatos művészélet záródott le Szamosi Elza halálával, eseményékben, izgalmas fordulatokban, tragikus szenzációkban, tündöklő sikerekben gazdag élet regénye, amelynek legszebb, legdicsőségesebb, legtragikusabb szakasza könyvbe, színpadra kívánkozik. Szamosi Elza, pesti polgári család sarja, sohasem gondolt arra, hogy énekesnő legyen, ízig-vérig polgári nő volt és ő maga csodálkozott talán a legjobban azon, hogy egyszerre a világ egyik legnagyobb énekesnője lett belőle, aki Amerikában Caruso partnere volt, akiről Puccini azt mondta : Ilyennek képzeltem el Madame Butterflyt és akinek a tiszteletére az Amerikai Egyesült Államok elnöke: Taft, estélyt adott a Fehér Házban. Ez a tüneményes pálya, amelyhez hasonló eddig egyetlen magyar énekesnőnek sem jutott osztályrészül, amilyen hirtelen lendüli a magasba, olyan hirtelen hanyatlott is alá. Szamosi Elza tízesztendős művészi szereplés után ugyanaz a pesti polgári úrihölgy lett, aki leánykorában volt, még mielőtt a világhíres Angelo Neumann felfedezte őt Karlsbadban, ahol Szamosi Elza, a Kursalonban, zongora mellett egy délelőtt magában dalolgatott. Mi lendítette őt a magasba? Minek köszönheti világhírét? Mi okozta hirtelen, váratlan letörését? Bár kényes erről beszélni, megmondjuk: Cherchez l'homme! Egy nagy szerelem. Az első, az igazi. Ez a kulcsa Szamosi Elza mesébe illő felemelkedésének a világ legnagyobb művésznői közé, ez a magyarázata porbahullásának is. Szamosi Elza előkelő pesti orvos lánya volt. Zongoraművésznőnek készült, nyelveket tanult, szerepelt a társaságban. Életét azonban, mint 1900 táján még minden polgári kisasszony, arra akarta építeni, hogy férjhez megy. Nem ment férjihez. Amint mondottuk, Karlsbadban felfedezték. Perron, a nagy drezdai énekes és Angelo Neumann, a világhíres berlini operaigazgató fedezte fel. Véletlenül meghallották a hangját s a fiatal leányt, aki sohasem tanult énekelni, azonnal leszerződtették a berlini operához. Szamosi Elza valóban nagyszerű, eszményi matéria volt. Arca gyönyörű. Hang tekintetében: fenomén. Még sem volt künn, Németországban igazi sikere. Hazajött s itthon operettszínpadokon lépett fel. Oly szép volt s a hangja olyan szívbemarkoló, vértforraló, hogy itthon már volt sikere, de távolról sem olyan elkápráztató, mint később, amikor Puccinival az élén ünnepelte őt a világ. A döntő győzelmet: Európa és Amerika közönségének teljes meghódítását Szamosi Elza egymaga soha, de soha nem tudta volna kiharcolni, erre csak egy végzetes szerelem s egy végzetes férfiú segítsége tette őt képessé. Somlyó Nándornak hívták a végzet emberét a Szamosi Elza életében, orvos volt, idegorvos és énekesnek készült. Minden megvolt benne ahhoz, hogy nagy énekes legyen, csak a hangja hiányzott. Genie volt: vérbeli, nagy színjátszó talentum; igazi színházi ember: eszes, ügyes, ravasz: a zenei és a színpadi érzéke tökéletes, hibátlan; az emberekkel úgy tudott bánni, mint senki; üzleti tárgyalásokban felülmúlhatatlan. Ahogy egy orvos előszobájában, véletlenül meglátta Szamosi Elzát és meghallotta a beszédhangját, tüstént, az első szempillantásban meglátta benne a tüneményes művészmatériát is s lecsapott rá. Ő akkor már tisztában volt azzal, hogy kis tenorhangjával nem számíthat jelentős sikerekre. Hangszert keresett tehát a tehetségéhez s Szamosi Elzában igazi Stradiváriusra talált. Ettől kezdve ketten alkottak egy művészi egységet, őserejű, vad, viharos nagy szerelem fűzte össze a két fiatal művészt, amely házasságban folytatódott. Mind a ketten érezték, hogy egyik a másik nélkül tökéletlen, csak: félember. Szamosi Elza volt a Stradivarius, de Somlyó Nándor Paganinije volt ennek a csodahegedűnek. Szamosi Elza volt a test, a legremekebb művészi anyag, ami a Teremtő műhelyéből kikerült, Somlyó Nándor: a lélek. Egész életét, minden percét, minden gondolatát, idegét, vérét művésztársának, életepárjának szentelte. A nő szépségét meghatványozta. Meleg, asszonyos mezzoszopránjából tiszta, éles, drámai magas szopránt formált. Leleményessége napról-napra új és új ötleteket talált ki a közönség, a sajtó s a színház igazgatóságának meghódítására. A szép polgári kisasszonyból differenciált idegzetű európai viszonylatban is nagy, sőt: legnagyobb drámai művésznőt faragott. Vigyázott minden szavára. A színházban az a pletyka járta, hogy Somlyó a színfalak mögül, mint Szvengáli a Trylbyt : hipnotizálta, szuggerálta a feleségét. Szamosi Elza valóban olyan rendkívüli, csodálatos, szinte valószínűtlen teljesítményeket produkált az ura befolyása alatt, amilyeneket még az ő nagyszerű képességeitől sem várt senki sem. A siker útját feltartóztathatlan erővel törte Somlyó Nándor, délelőtt a színházi irodákban, délután a szerkesztőségekben, este a nézőtéren és szinte egyidejűleg a színpadon is és a siker útján diadalmenetben haladt előre Szamosi Elza az U. S. A. elnökének fehér asztaláig. Neki nem kellett mást csinálni, csak énekelni. A többit elintézte Somlyó. A dal végét mindenki ismeri. Elváltak. Elválásuk hónapjában Szamosi Elza csillaga még delelőben volt. Utána egyszerre lehanyatlott. Elváltak s ezzel megsértették az isteni világrendet, amely egymásnak teremtette őket, egynek kettőjüket. Elváltak és Szamosi Elza már a válás hónapjában rosszabbul énekelt, rosszabbul játszott, mint két héttel előtte s félévvel a válás után már csak emléke, visszfénye volt annak, aki régen magával ragadta, extázisba ejtette az embereket. A gólem, kinek homlokáról a varázsigét elvették, agyagszoborrá vált. A szobor gyönyörű volt, de agyagból volt. S a varázsló? Tíz év előtt halt meg egy idegklinikán. Megőrült.” Ld. még: [url] http://epa.oszk.hu/00000/00022/00361/11002.htm;Gergely István: Szamosi Elza - Egy művész-tragédia [/url] Szamosi Elza hangját kevés felvétel őrzi, s azok is rendkívül rossz minőségűek. A neten elérhető, muzeális felvételek itt hallgathatók meg: [url] https://www.youtube.com/watch?v=soWhEMrJHfY; Sámson és Delila: Delila áriája (zongora kísérettel) [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=yUXdNPD047U; Rádiófónia 44. rész – Szamosi Elza, a Puccini-operák hősnője [/url] (A művésznőről szóló rész a 9. perc 26. másodperctől hallható.)

214 Ardelao 2017-09-20 06:25:13 [Válasz erre: 213 Ardelao 2017-09-19 14:51:10]
Színházi Élet 1913/29. szám: „ M. Medek Anna a Pillangó kisasszony. Puccini legszebb operájának, a Pillangó kisasszonynak új címszereplője van. Most szombaton adják az Operában ezt a poétikus, csupa líra operát M. Medek Anna asszonynyal a címszerepben és mi, akik már láttuk a főpróbán, szíves örömmel jósoljuk meg, hogy még Szamosi Elza emléke sem tudja meghalványítani Medek Anna művészi alakítását. És itt hálás szavakkal kell, hogy forduljunk Fedák Sári felé, aki Medek Anna asszonyt betanította a szerepre, ellátta utasításokkal, sajátkezűleg maszkírozta ki és saját kompozíciójú, tüneményesen szép, lenge japán toalettekkel ruházta föl. Medek Anna művészetére nem vethet árnyékot, hogy olyan tanítómestere volt, mint Fedák Sári, aki a színpad világában mindenkor tüneményes klasszist reprezentál. Mégis Medek Anna játszik előttünk, az ő csodálatos szépen csengő hangját élvezzük, neki tapsolunk és dicsőségéből gondolatban juttatunk valamicskét Zsazsának, aki hál' Istennek nincs erre rászorulva. Elég sikert és babért hoz neki egyéb szereplése, bár virág, taps és az emberek hálája együttesen sem tudja megköszönni azt, amit művészetével nyújt nekünk.” Színházi Élet 1919/43-44. szám: „ MEDEK ANNA »A bűvös vadász« repríze alkalmából […] A várakozásban csalódtunk. Az Operaház e reprízzel nem követett el egyebet, mint hogy megint előadta „A bűvös vadász"-t, előadta úgy, ahogyan tíz évvel ezelőtt előadták, mintha csak statisztika kedvéért lett volna szükség erre az ál-felelevenítésre. Erről az előadásról nincs sok mondani valónk, különösen, ha nem akarjuk ismételni azt a keveset, amit a napisajtó már elmondott róla. De meg kell emlékeznünk „A bűvös vadász" egyik egyetlen szereplőjéről, aki mindenki helyett megérezte, hogy mit jelent Weber zenéje a ma számára és mit várhat egy zeneértő közönség ettől a repríztől. A női főszerepet Medek Anna énekelte. Azzal, hogy a legideálisabb Agáta volt, keveset mondtunk. A női ideálnak ezt a germán típusát ismerjük már más alakításából is, melyek közül elegendő a Faust Margit-jára és a Mesterdalnokok Évá-jára emlékeztetni. Medek Anna azonban nem csak játékban, megjelenésben illeszkedik a weberi opera stílusába. Tökéletes énekművészetét, dalbeli előadásának egész mikéntjét illeszti a romantikus zene e legkiválóbb képviselőjének szolgálatába, vele és általa tudjuk megérteni, mi volt a „Freischütz" a múltban, mit jelenthetett Wagner számára, aki általa nyert kiindulási pontot fejlődésére, Berlioznak, aki recitativákat írt hozzá és az akkori idők egész közönségének, generációknak, akik „A bűvös vadász" zenéjében kapták legértékesebb muzsikális táplálékukat. Medek Anna az egyetlen a felelevenített Weber-opera összes szereplői között, aki megérti és megérteti a romantikus zeneművészetet és a zene romantikáját. Két nagy áriája, „A bűvös vadász" két legszebb zeneszáma, valamint minden páros jelenete tiszta revelációt jelentett azok számára, akik hallhatták, nívót és értéket adott az előadásnak, amely még a mai budapesti viszonyokhoz képest is mélyen a színvonal alatt maradt és csak Medek Anna művészetével nyert értéket. Az Operaház közönsége és vezetősége ebből az egy produkcióból is megtudhatja, mit jelent nekünk Medek Anna.”

213 Ardelao 2017-09-19 14:51:10 [Válasz erre: 212 Ardelao 2017-09-19 12:32:11]
Vasárnapi Ujság, 18. szám 1917, 64. évfolyam: MŰVÉSZEK OTTHONUKBAN. M. MEDEK ANNA. Önmagáról. Önmagamról írjak? Kényes feladat elé állítottak, mert hiszen mit írhatok önmagamról a mikor még csak alig nyolcz éves művészi múlt áll mögöttem? Pár adattal szívesen szolgálok és itt mindjárt előre bocsáthatom, hogy mód fölött szeretem a mesterségemet és egyforma lelkesedéssel szolgálom azt, akár bravúros színpadi szerepben, akár egyszerű lírai dal megérzékeltetésében tolmácsolom a zeneköltő mondanivalóját. Mindenha művészi ideálomnak vallom ebben a tekintetben a nagy és utolérhetetlen Lehmann Lilit, a ki világraszóló diadalmas színpadi sikereinek közepette is lelki szükségletnek érezte, hogy a «dal»-t is belevonja sokoldalú művészetének a körébe, konczertdobogón hirdesse a klasszikus és romantikus dalköltők finom zenei ötvösmunkáinak örökkévalóságát. El-ellapozgatok néha Lehmann Lili memoárjaiban és ámulok-bámulok, milyen okosan és artisztikusan egyeztette össze «Leonora» eszményien tökéletes alakítója a színpadi éneklést az egyszerű dal lelkes kultuszával. Mennyit énekelt ez a nagyszerű asszony a hangversenytermekben dicsőséggel teli pályája során és mennyire fontosnak tartotta a dal intenzív ápolását már csak a művészi ízlés fejlesztése és nemesítése érdekében is! Nem tagadom, hogy jómagam is végtelenül lelkesedni tudok Beethoven, Schubert, Schumann, Brahms, Wolf, Strauss örökszép dallamaiért és mindenkor örülök, ha a színpadi szereplés idegbontó munkája mellett a daléneklés stúdiumával is behatóan foglalkozhatom. Pihenést jelent ez számomra és üdítő oázist, egy-egy erős drámai szerep után. Soha bőségesebb alkalom nem kínálkozott a konczerténeklésre, mint az utolsó három évben, a rettenetes világháború alatt, a mikor a szörnyű pusztítások nyomán fakadó szenvedések, nyomor és nélkülözések enyhítése érdekében megindított jótékonysági akcziók gyors cselekvésre szólították a magyar művészvilágot is. Hogy szerény művészi képességeimmel szintén eredményesen hozzájárulhattam a nemes czélhoz, ezt énekesnői pályám legszebb emlékei közé sorolom. Örülök, hogy én is kivehettem részemet a honleányi kötelességekből — boldoggá tesz a tudat, hogy immár harmadik éve szívem egész melegével szolgálhattam a háborús jótékonysági ügyet áriáimmal, dalaimmal... És hogy a magyar dalszerzők éppen a háborús években jutottak legeredményesebben szóhoz : ennek örvendek csak igazán! Hubay, Székács Aladár, Dienzl, Tarnay Alajos, ifj. Lányi Ernő, Molnár Antal, Rékai Nándor stb. a háború alatt komponálták legszebb dalaikat. Mindig kész-örömest vállaltam a talentumos magyar munkák bemutatását. Nemcsak itthon, de külföldi szerepléseim során is szívesen iktattam műsorba hazai szerzőink dalait. Berlinben és Konstantinápolyban sok megértője akadt a magyar daloknak, különösen azoknak, a melyek bánatos dallamukkal legjobban férkőznek a hallgató szívéhez. A magyar szerzők dalainak a megválogatásában mindenkor önzetlen és lelkes segítőtársam volt kitűnő korrepetitorom: Rékai Nándor karmester, a ki finom muzikális ösztönével rögtön felismeri az értékest és szívesen foglalkozik vele. * De hiszen írnom kellene valamit operai pályafutásomról is, a mely, mint már említettem, nem igen bővelkedik feljegyzésre méltó eseményekben. Mindig örültem, ha kedvemre való szerephez jutottam, és ha alakításaimat elismeréssel méltányolta a sajtó és a közönség. Mielőtt az Operaház kötelékébe leptem, tisztán csak privát úton végeztem énektanulmányaimat. Maleczkyné volt a mesterem. Hálával tartozom neki, hogy kiképeztetésemet igazán megkülönböztetett gonddal és szeretettel végezte. Igaz, voltam hat hónapig Párisban is! Lorraine, a «Conservatoir» énekprofesszora volt ezen idő alatt mesterem. A vendégszereplése révén rálunk is ismert baritonista minden áron «kontra alto»-t akart belőlem nevelni. Lírai szopránommal, — szörnyű is kimondani, «Fides» exponált al-áriáját énekeltette velem, és ehhez hasonló mély fekvésű szólamokat erőszakolt reám. Hangban, fizikumban mindjobban megéreztem, hegy Lorraine hamis irányban halad hangom karakterének a megállapításában. Ha idejekorán nem eszmélek reá, hogy művészi tévedése milyen végzetes lehetett volna pályámra nézve, úgy ma aligha énekelhetném a magas c-ig és cisz-ig felmenő szopránpartie-kat: Aidákat, Sulamitokat, Butterflyokat stb. A gyors elhatározást, hogy félbeszakítom párisi sejouromat, gyors cselekvés követte. Hazajöttem és hála néhai szegény jó Lőry doktor szakértelmes beavatkozásának, a mely pár hétre abszolút pihenést parancsolt, hamarosan visszatérhettem domíniumomba: a szoprán-kulcs birodalmában, a hol hál'Istennek ma is pompásan érzem magamat. Szerettem Párist, mert ott sok zenei műélvezetben volt részem, ami nagy befolyással volt zenei ízlésem fejlődésére is, de ha Lorraine úr abszurd tévedésére gondolok, mint egy rossz álmot, úgy hessegetem el magamtól a verejtékes énekleczkék kellemetlen emlékeit. M. Medek Anna. * M. MEDEK ANNA OTTHONÁBAN. A frontmögötti háborús is vannak hadiszínterei. A nyomortanyák, a kórházak, a különböző piaczok, várakozó, didergő asszonyokkal megtömött utczajárdák, a nyomor, a lázárság és az élelmiszerínség szomorú csata mezőin kívül, a háborús jótékonyság is felütötte táborát nagy Budapesten. A pesti hadszíntereken bár nem ömlik patakokban a vérzivatar, de vakmennyin egyenlően, a megfeszített fáradalom, a küzdelemben megroppant emberi erő ólomsúlyos verejtéke duzzad dagadó árrá... A jótékonyság küzdőterén is, hol nem annyira az állami «gavallérság» birkózik meg a szomjúhozó nyomorúság csillapításával, mint inkább a lelkes, az áldozatkész, a türelmes társadalom .. . Nehéz csaták folynak ezen a harczmezőn. Odavetett fillérek mérkőznek meg az ínség és szenvedés pergőtüzével... Ennek a hadszíntérnek katonái: az adakozó társadalom, előharczosai pedig azok a művészek, a kik buzgó áldozatkészséggel állanak szolgálatában a gyűjtés feladatát biztosabb sikerrel megoldó előadások jótékony czéljának. Minden túlzás nélkül, őszintén meg lehet állapítani, hogy a művészek között a háborús jótékonyság senkinek sem köszönhet annyit, mint Medek Annának, a nagy magyar énekesnőnek, ki immár hárem esztendő óta lankadatlan áldozatkészséggel adja oda tüneményes művészetét a szenvedők segítéséért. A Klotild-palotában levő nyugodalmas családi fészkének békebeli csendjét, megtörte a lázas szorgalom: gazdag repertoirjainak nagyarányú és mindig sűrűbb és sűrűbb kibővítése, a folytonos próbákban szakadatlanul csendül fel a legszebb szoprán, — a poétikus, finom, stílusos «Elza» magyar dalokat énekel... Ott találjuk őt a háború elején a hangversenydobogón... Az «Aida» hatalmas drámai erejét meleg lírai lágyság váltja fel s a ragyogó tehetségében gyönyörködő közönség nagyszerű művésznőjében felismeri a daléneklés mesternőjét is ... Később már külföldön is hirdeti a magyar művészet dicsőségét. Először Hamburgban szedi a siker virágait, majd a berlini «Beethovensaal»-ban csendül fel ragyogó szopránja, azután jön Bécs, Szófia, Konstantinápoly . . . Hamburgtól le, egészen Konstantinápolyig, a jótékonyság mellett apostoli buzgóságot is fejt ki a magyar művészet érdekében, mert műsorában nemcsak Schubertet, Brahmsot, Mozartot vitte magával, hanem a magyar szerzőket is, Hubay Jenőt, Székácsot, Tarnayt, ifj. Lányi Ernőt, Rékayt, Dienzlt, Szendyt stb. A külföld végre megismerkedhetett egy magyarén énekesnővel is. Maga az érdem, méltó Medek Annához, az internaczionális értékű, nagy művésznőhöz. Rendkívül sok hangversenye volt itthon is a három esztendő alatt. Most legutóbb a Magyar Vöröskereszt Egylet javára rendezett egy önálló hangversenyt a Zeneakadémiában, melyet másnap követett a Vigadóbeli nagy Elite hangversenye Slezák Leóval a Magyar Hadsegélyző javára. Mindkét est felejthetetlen szép emlékkel ajándékozta meg Budapest közönségét. Műsorának legnagyobb része ezúttal is magyar dalokból állott s a ki hallotta tőle az ifjú Lányi Ernő muzsikájában felcsendülő «Szerenádok»-at, az sohasem felejtheti el Medek Anna mélyérzésű előadását. Pompás művészetét az itthoni értékes elismerésen kívül, a külföld legszebb elismerésének büszke emlékeit őrzi a művésznő, a kit meglátogattunk családi otthonában. Ott, finom, artisztikus ízlésű milliő fogja körül őt, a hol mindenütt felcsillan meleg művészetszeretete. Az ampir bútorok között finom művű üvegszekrény, a művésznő kincses ládája. Fent a szekrény lapján Lohengrin és Elza poétikus jelenete egy művészi porczellán figurában megörökítve. Bévül, az üvegajtó mögötti polczokon a kincsek: a sikerek emlékei, a «Margaretha» drága porczellán alakja. A jótékony hangversenyek emlékei között feltűnik a Mollináry tisztek gazdag aranyhímzésű hófehér szalagja, majd a nagy művésznő frontjának nagy dicsősége: a hadiékítményes, magyar Vöröskereszt díszjelvény, a bolgár király által adományozott «Tudomány és Művészet» nagy ezüst érme és a Vörös félhold ezüst érme. A falakon köröskörül művészi festmények: Gärtner hollandi festő halászképe, Tolnai Ákos hangulatos idillje, Feszty mesternek gyönyörű tájképe, de megpillantjuk finom művészi rézkarczban ismét Lohengrint és Elzát. A poétikus «Erzsébet», a finom «Pillangó kisasszony», a nagyszerű «Sieglinde» és «Éva» különben ott található az úriszobában is, nemkülönben a tágas ebédlőben, melynek impozáns előkelőségét szintén ampir bútorok adják meg. De hát voltaképpen, mint előbb is említettük, ezek a termek nem szolgálják a művésznő pihenőjét. Ez az ő «hadiszíntere» lázas, előretörő művészetének területe ... Az igazi otthona, békés pihenője ebben a művészi hajlékban a legegyszerűbb és mégis a legragyogóbb szoba: az Évike birodalma. Napsugárkának, a művésznő édes, kicsi lánykájának szobája, hol semmi sem emlékezteti Medek Annát a művészetére. Ebben a szobában tölti Medek Anna szabad idejének legnagyobb részét, férjével, Merkler Andorral, a kiváló zenekritikussal együtt, Napsugárka társaságában. Itt érzi ő legjobban magát, itt éli ő át életének legszebb perczeit, ragyogó szerepeinek legnagyszerűbb szerepét: az anyai szerepet. Mert a poétikus, a szenvedő Pillangó kisasszony, az epekedő Margaretha a milyen stílusos a színpadon, olyan stílusos az otthonában is, úgy is, mint feleség, úgy is, mint anya... A legnemesebb, a legkedvesebb egyéniségű asszonyok közül való, olyan, a ki a maga elbájoló asszonyiságával békességet, harmóniát, nemes boldogságot áraszt melegérzésü lelkének mélységeivel a családi életbe .. .”

212 Ardelao 2017-09-19 12:32:11
ARCKÉPEK AZ OPERAHÁZBÓL [url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Medek_Anna;M e d e k Anna [/url] Irta: Papp Viktor „Operaháznuk legszorgalmasabb és legmegbízhatóbb tagjai közül való. A „nagy gárdához tartozik.” A repertoár művészi színvonala szempontjából ma talán senki sem hiányoznék annyira, mint ha őt nélkülözni volnánk kénytelenek. Művészeténél csak a szerénysége nagyobb. Sohasem beszéltet magáról, nem primadonnáskodik, csendben dolgozik zenekultúránk fejlesztésén és nagyobbá tételén. Szerepei beszélnek helyette, melyek közül nem egy a tökéletes jelzővel ékesíthető. Senki sem képzelhet el zeneileg és színészileg ideálisabb Pillangókisasszonyt, stílusosabb Elzát, szelídebb Erzsébetet és szerelmesebb Aidát. Ha a legkülönbet fokozni lehetne, mindezek közül is Cso-cso-szánt, kelet törékeny virágát és Erzsébetet, a germán történelem legendás szerelmesét jelölnénk művészete csúcspontjául. Gróf Apponyi Albert, zeneéletünknek is egyik legnagyobb tekintélye, Liszt és Wagner barátja mondta volt róla: Medek Anna Erzsébetje (Tannhäuser) minden Erzsébetek közt a legjobb, akiket láttam és hallottam. Kimagaslóbb szerepei mellett a többieknek is meg kell adnunk az általános elismerést. Tizenötéves operaénekesnői pályafutása alatt olyan fellépése talán sohasem volt, amelyben alapos kifogásolnivalókat lehetett volna találni. Ez az érdeme annál nagyobb, mert színiiskolába sohasem járt s mindent önmagától kellett megtanulnia. Ilyenre csak elsőrendű színjátszótalentum képes. Medek Anna művészi vonásai közül ki kell emelnünk a muzsikalitását. Ez rá a legjellemzőbb. Operaházunknak ma ő és Szende Ferenc legmuzsikálisabb énekművésze. Tudjuk, hogy a muzsikalitásnak is sok fokozata van. Minden énekesnél feltétlen kellék, de akiben ez az adomány dominál az a zene országának arisztokratája. Medek Anna muzsikalitásának fokát legjobban akkor értékelhetjük, ha emlékeztetjük az operalátogatót, hogy a művésznő annyira rövidlátó, hogy a vezénylő karmesternek legfeljebb ide-oda mozgó fehér kézelőjét látja. Ezt is csak akkor, ha szerepe szerint a színpad elején van és a rivaldalámpák sötétek. Tehát énekpartijának minden bevágását, az egész zenekart és énekkart, minden társának szerepét emlékezetből kell tudnia, sőt a különböző karmesterek ütem- és ritmusbeli egyéni eltéréseit is ismernie. Ha esetleg bármilyen kis hiba történik, azonnal megérzi. Olyan biztonság, amely már csodálandó. Medek Anna 1885. október 1-én Budapesten született, Édesatyja, Medek Vince, fővárosunkban jó nevű építőmester volt. A család morvaországi származású. Édesatyja zenekedvelő volt s apai dédapja Olmützben regens-chori. Édesanyját Nemecsek Máriának hívták. Jól zongorázott. Tizenkét gyermekük közül Anna sorrendben a tizenegyedik. Nyolcéves, korában kezdték zongorára taníttatni, de a kisleány „utálta“ hangszerét. Annál inkább szeretett énekelni. Mindig énekelt, ahogy a családban mondták, „meg álmában is“. Aztán az énékszövegek mellé színészkedett is. ..”Die Komödiantin” volt a neve. A vendégek előtt a kisleánynak énekelgetnie kellett s a szülők ilyenkor büszkélkedtek a „kis csalogánnyal“. Érdekes, hogy a felsőbb leányiskolában az énekből kettest kapott, mert a 'karénekórákra nem járt el. Nem szerette a karéneklést. Első énektanárnője Maleczkyné volt, aki négy évig tanította. Majd Párisban Lorrain énektanártól vett leckéket. A neves basszista kontraaltot akart a leánykából képezni s szopránját a mélyítéssel majdnem tönkretette. Páris után újra Maleckynéhez került. Növendékkorában háromszor is énekelt próbát az Operaházban, míg végre 1908. január 11-én Elzában (Lohengrin) lépett fel, mint vendég. Ugyanazon év február 22-én pedig Sentát (Bolygó hollandi) énekelte. Sikere volt s évi nyolcezer korona fizetéssel szerződtették. Mint szerződött tag 1908. október 18-án énekelt először (a Mesterdalnokokban Évát). Ennek a fellépésének már nagy művészi értéke volt, amiből érdem hárul Rékai Nándorra, Operaházunk kiváló karmesterére, mert szerepeit csaknem mind az ő gondos korrepetálásával tanulta be. Legjobb és legnagyobb szerepeinek hosszú sora: Margit (Faust), Mendelssohn Loreley-ja, Valentine (Hugenották), Vénus (Tannhäuser), Erzsébet (Tannhäuser), Elza (Lohengrin), Sieglinde (Walkür), Aida, Cso-cso-szán (Pillangó kisasszony), Tosca, Mimi (Bohémélet), Angelika nővér, Violanta, Amelia ( Álarcosbál), Myrtocle (Holt szemek), Leonóra (Trubadur), Mara (Brankovics György), Piroska (Toldi), Izabella (György barát). Egyikben kifogástalanabb, mint a másikban. Ezek mellett komoly művészi érdeme, hogy fővárosunkban tizenöt év óta csaknem minden oratórium szoprán-partiját ő énekelte. Bach kantátákat, a János- és Máté-passiót, Makkabeusi Júdást, Mozart, Brahms rekviemjét, Beethoven Missa solemnisét, a Kilencediket stb. Eszményi tökéletességű oratórium- énekesnő. A tiszta, nemes stílus maga. Külföldön is sok dicsőséget szerzett a magyar művészetnek. 1916-ban Berlinben Elzát, Sentát és Évát igen nagy sikerrel énekelte. VendégszerepeIt a bécsi Tonkünstler-Orchester hangversenyein, a hamburgi filharmonikusoknál. Hangversenyezett Ostendében, Konstantinápolyban. Mindenki emlékszik ma is, hogy a Liszt-centenáriumkor előadott Szent Erzsébet legendájá-ban milyen tündöklő Erzsébet volt. Medek Anna hangja — közkeletűen szólva - a legszebbek közül való. Tiszta, fényes, hajlékony és meleg. Kiegyenlített és kitűnően iskolázott. Inkább lírai, mint drámai szoprán. Terjedelme: a kis c-től a kétvonalas d. A szövegmondása hibátlan. Franciául, olaszul és németül is énekel. Emberi kvalitásai is érdekesek. Melegszívű kolléga. Igen intelligens asszony. Zeneművészeti és irodalmi tudása jelentős. Három éve özvegy. A férje, Merkler Andor zenekritikus, zeneéletünk kiváló egyénisége volt. Kislányuk: Évike. Művészeti érdemei elismeréséül1923 májusától Operaházunk örökös tagjává nevezték ki.” [url] https://www.youtube.com/watch?v=Eon7-4srnKM; Medek Anna énekel – Wagner: Tannhäuser – Csarnokária [/url] (Archív lemezfelvétel)

211 Ardelao 2017-09-19 12:14:56 [Válasz erre: 210 Ardelao 2017-09-18 17:46:14]
Tutsek Ilonka férjhez ment. Lübeckben szombaton, május 7-én volt az esküvője Tutsek Ilonka operaénekesnőnek, az ottani opera hőstenorjával, Ulrich Lorenz-zel. Az esküvőn részt vett testvérhúga, Tutsek Piroska, a Magyar Királyi Operaház művésznője férjével, Bogdánffy Géza építészmérnökkel. Hazajövet megállapodott Bécsben, ahol az Aidát énekelte a Staatsoperben. 8 ÓRAI ÚJSÁG, 1938. május 13. (24. Évfolyam, 103. szám) * Tutsek Ilonka operaénekesnő, Tutsek Piroska, az Operaház és a bécsi Staatsoper művésznőjének ikertestvére, néhány nappal ezelőtt férjhez ment. Tutsek Ilonka a lübecki operaház énekesnőjét a színház tenoristája Lorenz vette el feleségül. Tutsek Piroska ott volt az esküvőn és tegnapelőtt hazaérkezett Budapestre. AZ EST, 1938. május 17. (29. Évfolyam, 110. szám) * Tutsek Piroska Bécsbe szerződött. Tutsek Piroska, aki az idén a magyar királyi Operaház tagja volt, jövőre a bécsi operához szerződött. Harmincöt estére kötötték le a kiváló énekesnőt, amely hatvanra bővíthető. Ily körülmények között Tutsek Piroska nem lesz a magyar Operaház tagja és nem is szerepel nálunk. /BUDAPESTI HÍRLAP, 1938. július 10. (58. Évfolyam, 153. szám) *

210 Ardelao 2017-09-18 17:46:14 [Válasz erre: 209 Ardelao 2017-09-18 17:36:58]
Egyszerre kapott új szerepet: Réthy Eszter és Tutsek Piroska a Bécsi Operaház igazgatójától: A bécsi operaház igazgatója, Erwin Kerber, Salzburgban közölte két új magyar művész nőjével, hogy fellépnek Jaromir Weinberger (1896-1967, cseh zeneszerző, megj. A.): »Wallenstein«, című operájában, a Staatsoper első újdonságában. Réthy Eszter és Tutsek Piroska, a salzburgi ünnepi játékok magyar énekesnői alakítják a »Wallenstein« női főszerepeit, míg a férfi főszereplő a szintén magyar származású tenorista, Godin Imre lesz. [Imrich Godin (1907-1979), szlovák operaénekes és egyetemi tanár, megj. A.]. AZ EST, 1937. augusztus 28. (28. Évfolyam, 193. szám) *

209 Ardelao 2017-09-18 17:36:58 [Válasz erre: 208 Ardelao 2017-09-18 17:29:05]
Ormándy Jenő és Tutsek Piroska a linzi Bruckner-héten. Linzből jelentik: Az idei Bruckner hét első ünnepi hangversenyét Ormándy Jenő vezényelte. A zeneestélyen, amelyet a bécsi szimfonikus zenekar részvételével a linzi ünnepi hangversenyházban tartottak meg, megjelent Miklas elnök, Schuschnigg kancellár, a kormány és a diplomáciai kar több tagja. A műsoron Beethoven: VIII. szimfóniája és Bruckner: V. szimfóniája szerepelt. A második napon Szent Flórián apátság templomában Bruckner: B-moll ünnepi miséjét adták elő. A misét Adolf Trittinger, az apátsági énekkar karmestere vezényelte. A magánénekesek között kitűnően szerepelt Tutsek Piroska, a budapesti Operaház énekesnője. A második nap délutánján az apátság márványtermében Mozart: »Splendente te Deus«, című himnusza került előadásra; Tutsek Piroska ebben a zeneműben is énekelt és a magyar művésznőit a többi szereplővel együtt hosszasan ünnepelték. PESTI NAPLÓ, 1937. július 20. (88. Évfolyam, 162. szám) *

208 Ardelao 2017-09-18 17:29:05 [Válasz erre: 207 Ardelao 2017-09-18 17:22:43]
Tutsek Piroska a Bécsi Operaházban Operaházunktól ismét el akarja hódítani egyik kiváló alt énekesnőnket a bécsi Staatsoper: Tutsek Piroskát. Szerződtetési célból való vendégjátékra hívta meg a művésznőt Bruno Walter ajánlatára Kerber igazgató és ez a fellépés tegnapelőtt este a »Don Carlos« Ebolijának szerepében nagy sikerrel megtörtént. Tutsek Piroskát mind hang és énekművészet, mind játék dolgában egybehangzóan dicsérik, a bécsi kritikusok. Bécsi szerkesztőségünk jelenti: A bécsi operaház keddi előadásán a magyar művésznő gyönyörű megjelenése már az első percekben kitűnő hatást tett, szép éneke pedig egész este megfogta a közönséget. Nagy jelenete után számtalanszor kellett megjelennie a függöny előtt. Az előadás után Bruno Walter, aki vezényelt, gratulált Tutsek Piroskának, az operaház vezetősége pedig máris tárgyalásokat kezdett vele új szerepekről. Arról van szó, hogy fellép az Aidá-ban, Amneris és a Lohengrin-ben, Ortrud szerepében. AZ EST, 1937. január 8. (28. Évfolyam, 5. szám) *

207 Ardelao 2017-09-18 17:22:43 [Válasz erre: 206 Ardelao 2017-09-17 23:41:11]
Tutsek Piroska nagy sikere Bécsben BÉCS, január 7. Tutsek Piroskát, az Operaház kitűnő művésznőjét, aki több ízben hangversenyezett már Bécsben és Salzburgban, Erwin Kerber dr., a bécsi állami Operaház igazgatója több napi vendégszereplésre hívta a bécsi Operaházba. Tutsek Piroska a Don Carlos Eboli szerepében lépett fel először és mindjárt első fellépésével nagy és meleg sikert aratott., A közönség több ízben lelkesen tapsolta meg a nyílt színen és hosszasan ünnepelte a felvonás-közökben. A bécsi lapok egyértelműin dicsérik Tutsek Piroskának friss, csengő hangját, erősen kiemelik művészi drámai játékát is. Tutsek Piroska fellépését a bécsi magyar kolónia a magyarság ünnepének tekintette és a bécsi magyar követséggel az élén nagyszámmal jelent meg a nézőtéren. A páholyokban ott láttuk a bécsi magyar arisztokrácia legkiválóbb tagjait. Valószínű, hogy a közel jövőben az Operaház egy másik fiatal jeles énekesnője, Réthy Eszter is fellép a bécsi Operaház Színpadán. * A Hegyek alján az Operaházban. Eugen D’Albert pénteken színre kerülő dalművében először lép fel Závodszky Zoltán, mint Pedro. Márta: Walter Rózsi, Sebastiano: Losonczy György, Nuri: Ladányi Ilona, Pepa: Orosz Júlia, Antónia:TUTSEK Piroska, Rosalia: Egerszeghy Gitta, Nando: Gaál József, Moruccio: Vitéz Tibor lesz. Az előadást Berg Ottó vezényli. BUDAPESTI HÍRLAP, 1937. január 8. (57. Évfolyam, 5. szám) *

206 Ardelao 2017-09-17 23:41:11 [Válasz erre: 205 Ardelao 2017-09-17 23:32:49]
Lysistrata: Tutsek Piroska! Az Operaházban megkezdték Lajtha László: »Lysistrata« című táncjátékának próbáit. A címszerepet, amely pantomim szerep, Tutsek Piroska, az énekesnő, fogja táncolni. AZ EST, 1936. szeptember 13. (27. Évfolyam, 209. szám) * Tutsek Piroska vendégszereplése a bécsi Operaházban. Dr. Erwin Kerber, a bécsi Operaház igazgatója, múlt héten, Budapesten járt és meghallgatta a Hubay Jenő tiszteletére rendezett Milói Vénusz-előadást. Ez alkalommal nagy elragadtatással nyilatkozott az egyik női főszerepet éneklő Tutsek Piroska művészetéről. Valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy most Tutsek Piroska a bécsi Operaháztól több vendégszereplésre meghívást kapott. Első vendégfellépése január 5-én lesz, Don Carlosban fogja Eboli szerepét énekelni./ PESTI HÍRLAP, 1936. december 22. (58. Évfolyam, 292. szám) *

205 Ardelao 2017-09-17 23:32:49 [Válasz erre: 204 Ardelao 2017-09-17 11:35:25]
A PESTI NAPLÓ beszámolója: Tristan-előadás az Operaházban. A Tristan és Izolda keddi előadásán először énekelte Brangäne szerepét Tutsek Piroska. Ez a fiatal művésznő ma már Wagner-együttesünknek is egyik legkomolyabb értéke. Igaz ahol egy Sergio Failoni mély és átfogó művészi koncepciója ismerteti meg az énekművésszel Wagner költői világát, ott a szép hang, zenei fogékonysággal és lelki műveltséggel párosulva, egyenes utat talál a legnemesebb Wagner-stílushoz. Tutsek Piroska azonban nemcsak érték és hanganyagot, komoly muzikalitást és előkelő kulturális érzéket állít Wagner szolgálatába, hanem sajátos egyéni rátermettséget is, mellyel mesterkéletlenül élheti bele magát a nagyvonalú színpadi pózok, a monumentális drámai képek dekoratív pátoszába. Dallam-mintázásban, deklamációban, de gesztusban, kiállásban is ezért elsősorban Wagner zenedrámai retorikáját sajátította el kitűnően. Wagnernél, az énekesnőnek a nagyvonalú, monumentális drámai beállításon túl, természetesen az érzelem, forró közvetlenségét, sőt valódi német intimitását, is teljesen magáévá kell tennie. Ez utóbbi különösen fontos a Brangäne alakításnál, hiszen Tristan hajóján Brangänének mélyreható drámai kontraszttal kell idéznie az elvesztett otthont, mindazt a melengető, elringató, ápoló bensőséget, melynek anyai öléből Izoldát a szerelem zord vihara kiragadta. Kétségkívül nem könnyű feladat a szenvedély féktelen tombolása közepette ezeknek a hazai hangoknak megindító varázsát felidézni. De éppen efféle nehéz feladat, a méltó iskola olyan tehetséges fiatal művésznőjének, amilyen Tutsek Piroska. Izolda szerepében Némethy Ella szinte önmagát múlta felül. Alakítása, éneke mélyebben átélt, gazdagabb, kicsiszoltabb, egyszóval hódítóbb, mint valaha. Nincs az a fényes külföldi siker, melyet ez a nagyszerű alakítás ne igazolna. Mi csak azt kívánhatjuk, hódítsa meg ez a kiváló énekesnő, mint a magyar Operaház tagja a világot. A közönség a felvonásközökben a legnagyobb lelkesedéssel ünnepelte a szereplöket, élükön Némethyvel, Tutsekkal, Závodszkyval, Pallóval és az előadást ezúttal is zseniálisan vezető Faillonival. (T-th.) PESTI NAPLÓ, 1934.október 17. (85. Évfolyam, 234. szám) *

204 Ardelao 2017-09-17 11:35:25 [Válasz erre: 200 Ardelao 2017-09-16 19:44:02]
Operaház Ritka szép előadásban került színre ma este az Operaházban Tristan és Isolda. Teljesen zavartalanul élvezhettük Wagner páratlan alkotásának áradó zenei hullámait, zenekar és a szereplők felolvadtak a schopenhaueri gondolatoktól áthatott remekmű zenei kifejezésében. Az előadás középpontjában természetesen Némethy Ella eszményi Isoldája állott. Dél-amerikai sikerei után ez volt a nagyszerű énekesnő első fellépése Operaházunkban. Ének és játék szempontjából tökéletesen átélt szerepet nyújtott, minden frázisában Isolda szerelmes tragikuma lüktetett, hajlékony hangja hol lágyan búgott, hol félelmesen fenyegetett. Felejthetetlen élmény volt mai alakítása. Nagy meglepetés volt az új Brangäne: Tutsek Piroska is. Az Operaház barátai már régen tudták, hogy az intézet újabb tagjai között a legnagyobb készültségű, legműveltebb és talán legértékesebb hangú énekesnő, de mai szereplése még a legnagyobb várakozást is túlszárnyalta. Átható erejű, nagy terjedelmű, gyönyörűen kiegyenlített mezzoszopránjának ez a szerep különösen megfelel, mert a Brangäne szólama nem száll le az alt kulcs mélységeibe. Hangbeli szépségeken kívül intelligens előadása is érvényesült. Tutsek Piroskában az Operaház rendkívül fejlődésképes és igen hasznavehető szorgalmas tagot kapott, akinek pályája elé a legnagyobb reménységgel nézünk, különösen, ha hangjának kifejezőképessége, hajlékonysága növekszik, ha a huzamos éneklés folytán az itt-ott még érezhető keménység lecsiszolódik. A második felvonásban, a szerelmi jelenetben a rendezőnek azonban nem kellett volna Brangänet annyira a színpad mélyére állítani, mert így még Tutsek Piroska erőteljes orgánuma sem képes a dallamvonalat eléggé hallhatóan megrajzolni. Závodszky Zoltán Tristánja a rokonszenves énekes fejlődéséről tanúskodik. Kezdi elveszíteni modorosságait, szerencsés orgánuma most már gátlás nélkül érvényesül, pianói is kifogástalanok. Látszik, hogy a Tristan különösen szívügye Závodszkynak. Palló Imre és Székely Mihály voltak még a kitűnő előadás erősségei, melyet Failoni vezényelt, igazi wagneri szellemben, de néha kissé túl-hangosan. (V. E.) BUDAPESTI HÍRLAP, 1934. október 17. (54. Évfolyam, 234. szám) *

203 Ardelao 2017-09-16 21:41:21 [Válasz erre: 202 tiramisu 2017-09-16 21:28:17]
:-)

202 tiramisu 2017-09-16 21:28:17 [Válasz erre: 200 Ardelao 2017-09-16 19:44:02]
Köszönöm. :-)





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.