vissza a cimoldalra
2019-05-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10130)
Élő közvetítések (7883)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1320)
Operett, mint színpadi műfaj (3918)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3255)
Opernglas, avagy operai távcső... (20222)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6726)
Kocsis Zoltán (662)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4492)
Lisztről emelkedetten (952)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1666)
Franz Schmidt (3337)
Kimernya? (3067)
Elena Mosuc-drámai koloratúra (901)
Jonas Kaufmann (2385)
Birgit Nilsson (41)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1228   Ardelao • előzmény1227 2019-01-06 19:58:03

Hogy a történetből egy kis krimi se hiányozzék:

ELLENZÉK, 1927.06.23.:

Egy magyar csellóművésznő kalandja Newyorkban. Budapestről jelentik: Héthónapos amerikai turnéja után most tért haza Budapestre Várady Rózsi, az európai hírű csellóművésznő. A művésznő elmondja, hogy Amerikában mennyire tisztelik és szeretik a magyar muzsikusokat, különösen Dohnányit, Kodályt és Bartókot. Azonkívül egy egészen amerikai ízű kalandját is elbeszéli. Newyorkban történt, hogy egy éjszaka, a hotelszobájának ablakán álarcos, revolveres bandita lépett be, ami elég különös dolog, mert a szobája a szálloda 13-ik emeletén volt. Várady Rózsi kétségbeesetten dulakodni kezdett a rablóval, aki fojtogatni kezdte. A dulakodás hevében azonban fölrúgták a toalettasztalkát, amelyen egy üveg szóda állott. A szódásüveg explodált, és a nagy durranásra a hotelszemélyzet dörömbölni kezdett az ajtón, mire a bandita elmenekült, mindössze ujjának kék lenyomatait hagyta ott a művésznő nyakán, amelyről a korrekt amerikai rendőrség nyomban daktiloszkópiai felvételt csinált.”

A bandita igazi műértő lehetett. Tudta, hogy a művésznő egy valódi Amati-cselló tulajdonosa.

1227   Ardelao • előzmény1226 2019-01-06 07:23:03

AZ UJSÁG, 1926.08.25.:

Várady Rózsi Salzburgban is sikert aratott Kodály Zoltán csellóra írt
magyar táncaival

-------

Keszler József fedezte fel az „Ujság”-ban. — Popper Dávid volt az első tanára. — Harding elnök ünnepi fogadóestjén játszott. — A világ leghíresebb csellójának tulajdonosa

------
Salzburgi szereplése után azonnal visszamegy Amerikába

          Salzburg, augusztus hó. (Az Ujság kiküldött munkatársától.) Abban az egybesereglett nemzetközi társaságban, amely a salzburgi ünnepi játékok közönségét alkotja, mi magyarok bizonyos fokú büszkeséggel tekinthetünk szét. Mert a magyar művészek szereplése csaknem mindennapos, sikere pedig egészen kivételes. Németh Mária a Don Juanban énekel, Anday Piroska a Fledermaus Orlovszky hercegét személyesíti meg, Darvas Lilly a Turandotban és a Jedermannban is fellép. De a hangversenytermekből sem hiányzanak a magyarok. Öt szólistája van a salzburgi ünnepi hangversenyeknek, s az öt szólista közül kettő magyar: Várady Rózsi és Koncz János. A szegény külföldiek csak nehezen és eltorzítva tanulják meg nevüket, de sokszor hamarább megtanulják, mint a budapestiek. A salzburgi Festspieleken is a külföldön élő, elismert szőke magyar leány kerül az érdeklődés középpontjába, Várady Rózsi, Amerikának talán legnépszerűbb csellóművésze. Pedig Salzburgban nehezen terelődik valakire az érdeklődés. Reinhardt döbbenetesen szép produkciói és a soha nem hallott fényes operaelőadások elkényeztették, és túlzott igényekig fokozták fel az ünnepi játékokra egybesereglett közönséget. De a Jedermann, a Turandot és a Fledermaus izgalmai után minden figyelem a hangverseny-terem felé fordul, és fokozottan felfigyeltek az amerikaiak, mikor a kirakatokban meglátták kedvencük képét, »Rózsi Várady the famous hungarian violincellist«-t, akinek a Festspielek zenei rendezősége nem is egy, de mindjárt két hangversenyét is hirdeti. Mert Várady Rózsi Amerikában hihetetlen pályát futott be, s ma világszerte a legelsők között emlegetik.
          Ahogy a Hotel Európában együtt vacsorázunk, érdeklődő pillantások fordulnak mindenünnen asztalunk felé. Várady Rózsit szeretik, megbecsülik és nagyratartják. Ő maga szerényen beszéli el pályafutását:
          — Bizonyos büszkeséggel gondolok vissza, hogy a magyar kritikusok szigorú nesztora, Keszler József fedezett fel az »Ujság« hasábjain. Még a zeneakadémia növendéke voltam, mikor az egyik vizsga-hangverseny után feltűnést keltő kritika jelent meg rólam az Ujság-ban és a szokatlan hangú beszámolóban az óriási tekintélyű Keszler József nagy jövőt jósolt nekem. Büszke voltam erre a jóslásra, és büszke vagyok, hogy ezt a gyönyörű jóslást beigazoltam.

         Mert Várady Rózsi valóban beigazolta Keszler József jóslását. Két világrész zenei közönsége ismeri nevét s tölti meg hangversenyén a legnagyobb koncerttermeket is. Mikor Salzburgban a Festspielhaus sötétbarna gótikus termében a dobogóra lép, és Mozart-korabeli stilizált aranybrokát és aranycsipke ruhájában csellója mellett helyet foglal, csaknem csupa ismerős arc fordul felé. Baráti tenyerek verődnek össze, amelyek már Amerikában is sokat tapsoltak neki, s akkor is, most is őszintén tapsolnak. Haydn C-dúr egy versenyművét játssza nagyszerű intelligenciával és biztos formaérzékkel, sokoldalú, csipkefinom technikával. Kantilénája meleg, a piccicatoi sziporkáznak, akcentuálása finom és érdekes. Lebilincsel mindenkit, amikor játszik. Minden tétele után dörögve csendül fel a taps. Ennek a nagyszerű művészetnek az alapjait a budapesti Zeneakadémiában rakták le:
          — Schiffer, Popper és Kerpely voltak az első mestereim. Ma is könnyes szemmel gondolok Popper Dávid óráira vissza. Nagyon sokat tanultam tőle és igazi művészetet. Utolsó tanítványa voltam és az első nő, aki kezéből művész diplomát kapott. Később Beckernek voltam a tanítványa. De a tudásom igazi alapjait a budapesti Zeneakadémián szereztem.
          Azután pályafutására terelődik a beszélgetés. Közvetlenül és kedvesen meséli:
          — Amerikában aránylag könnyű volt a dolgom. Európai koncerteimről ismerték már a nevemet. Már a legelső évben Harding elnök fogadóestéjén játszottam, mikor az Egyesült-Államok legfelsőbb bíróságának tiszteletére díszítették fel a Fehér Házat. Örülök, hogy legnagyobb amerikai sikereimet magyar szerzeménnyel arattam, mert Kodály Zoltán csellóra írt magyar táncai az én tolmácsolásomban mindenütt magukkal ragadták a közönséget.
          Ehhez a nagyszerű magyar kompozícióhoz Várady Rózsi Salzburgban se lett hűtlen. A Mozarthausban rendezett hangversenyén Kodály kompozíciója ragadta magával a közönséget, de hihetetlen nagy sikere volt Perényi Géza Csikósnótájának is, amely XVI. századbeli magyar motívumokat használt fel. Ezt a két érdekes magyar kompozíciót, mint igaz gyöngyszemeket illesztette Várady Rózsi az igazán a legnagyobb stílust reprezentáló műsorába.
         Hirtelen elkomolyodik az arca. Valami fájdalom suhan rajta keresztül.
         — Meg lennék elégedve mindennel. Csak szegény anyám lenne velem. Az ő halála, alig pár hónap előtt, nagyon megrázott. A siker is kevésbé izgat, az elért eredményeknek is kevésbé örülök, mióta anyámmal nem oszthatom meg.
          Azután megint maga elé néz, és melegen mondja:
          — Van egy igazán jó barátom: a csellóm. Büszke vagyok reá. Amati készítette 1615-ben a szász királyi család számára. Mellékes, hogy talán az egész világ legértékesebb csellója. Csak az a fontos, hogy lelke van. Nem hagy el, és soha nem csal meg.
          Várady Rózsi évek óta nem hangversenyzett Európában. Amerikai turnéját most is csak a salzburgi meghívás miatt szakította meg. Szeptember elején utazik vissza Amerikába. A tengeren túl is ragaszkodással és szeretettel válogatja össze műsorába a nemes magyar kompozíciókat, hogy azok ékesszóló tolmácsává szegődjön, és szimpátiát, szeretetet, nagyrabecsülést ébresszen Magyarország iránt, amire pedig igazán nem kis mértékben szükség van.

Pünkösdi Erzsébet.

E zenei eseményről bővebben a SZÍNHÁZI ÉLET 1926. évi 34. számában is olvashatunk.

1226   Ardelao • előzmény1225 2019-01-05 11:20:13

A zenéről, illetve az előadóművészek játékáról írt elemzések – bár zenetörténeti jelentőségükre tekintettel rendszeresen idézem őket – megfogalmazásukat illetően sok esetben bizony rászolgálnak a kritikára. Nem mentesek a sallangoktól, a közhelynek minősülő panelektől, a szükségtelen jelzőhalmozásoktól és sok esetben a nevetséges fogalomtársításoktól. E műfaj – sajnos – mind a mai napig megőrizte ezen előnytelen tulajdonságait. Az alábbi kritika záró mondata is ilyen, mindenesetre bizonyíték a művésznő Amerikában elért sikerére:

NEMZETI ÚJSÁG, 1925.04.11.:

Magyar csellóművésznő amerikai sikere.

Várady Rózsi, a néhány év óta Amerikában élő magyar gordonkaművésznő, március 16-án, Newyorkban, a Town Hallban rendezett hangversenyén nagy sikerrel bemutatta Kodály Zoltánnak gordonkára írt magyar népdalait és Kodálynak Bach-korál átiratait. Az amerikai sajtó, élén a Newyork Times, Herald Tribune és The Sun-nel, mint komoly művészi eseményről emlékezik meg a zseniális magyar zeneszerző műveit bemutató hangversenyről, kiemeli Kodály abbeli érdemét, hogy a magyar népdalt regenerálta, elismeréssel adózik továbbá hangszeres képzelőerejének. Várady Rózsit méltatva, magyaros temperamentumát, melegen zengő lírai tónusát és ízléses muzikalitását emeli ki a kritika.

SZÍNHÁZI ÉLET, 1925/18. SZÁM:

Várady Rózsi mackó-hódolója
Várady Rózsi
, az évek óta Amerikában élő gordonkaművésznő legutóbbi hangversenyén kedves jelenet játszódott le. A művésznő bemutatta Kodály Zoltánnak csellóra írt magyar népdalait, amelyek között utolsónak egy medvetánc szerepel. Alig hangzott el a végső akkord, amikor a pódiumra betáncolt egy pünkösdi rózsákkal és ibolyákkal feldíszített, inteilligens külsejű hatalmas mackó, aki a művésznőnek óriási virágkosarat nyújtott át, a közönség élénk tetszésnyilvánítása közepett. A taps még fokozódott, amikor másodízben a művésznő helyett a mackó köszönte meg meghajlással az üdvözlést, és udvariasan morgott is hozzá.”

1225   Ardelao • előzmény1224 2019-01-04 08:17:25

Kissé előreszaladtam az időben. Pedig az alábbi két újsághírt – a párhuzamba állítás végett - mindenképpen idéznem kell. Miféle kishitűség, önértékelési deficit „munkál” bennünk, hogy számunkra csak a külföldről importált hazainak van igazán értéke?

BUDAPESTI HÍRLAP, 1920.12.29.:

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.
(Hangverseny.) Szimpatikus fiatal művésznővel ismerkedtünk meg ma este, Várady Rózsival. Hangszerének nincs túl nagy tónusa, teknikája sem bevégzett tökéletességű, de játéka finom, ízléses és komoly fejlődést ígérő. Kissé tartalmasabb műsort szerettünk volna. Popper és Glazunow darabjaiból a kisasszony muzikalitását nem ítélhetjük meg eléggé, legföljebb dologbeli készségét. A közönség jóindulatúan (?!) fogadta a bemutatkozást.

VILÁG, 1921.11.11.:

          Einstein táviratilag gratulált egy amerikai magyar művésznőnek

          (A Világ tudósítójától.) Az Amerikába szakadt magyar művészekről mostanában sok szó esett és a hírekből konstatálható, hogy a nemzetközi versenyben nem maradnak el a nagy nyugati starok mögött. […] Király Ernő, tkai Márton mellett most egy Magyarországon kevéssé ismert magyar csellóművésznő nagy eredményeiről értesülünk a The Newyork Times, a The Globe és a Newyork Herald elragadtatással teli recenziói révén. Várady Rózsinak hívják a fiatal művésznőt, akiről egy ízben már írtunk azzal kapcsolatosan, hogy Einsteinnal együtt turnézott a nagy amerikai városokban. Várady Rózsi koncertjein elsősorban a bennszülött newyorkiak tapsoltak a magyar művészet nemzetközi viszonylatban is magasnívójú és mégis sajátságos hangsúlyú reprezentánsának.
          A Newyork Herald „Girl Cellist Makes Debut" címmel ír első felléptéről, mely az Aeolian-hallban folyt le New-York egész zenevilágának jelenlétében. A kritika nemzetközi meglepetésnek minősíti Várady Rózsi debütjét és bizonyos elégedettséggel állapítja meg, hogy ez a ragyogó karrier az amerikai metropolisból startolt világhódító útjára. A The Globe-ban Pitta Sauborn, a legkiválóbb amerikai zeneesztétikus foglalkozik egy félhasábos cikkben a bemutatkozással és Casals Pablot emlegeti, mint akihez nő létére is a legközelebb áll egyéni interpretáció és szemfényvesztő technika dolgában. A Staatszeitung a következőket írja: „Egy elragadóan érdekes ismeretséget kötött tegnap közönségünk az Aeolian-hallban Várady kisasszonnyal, akinek ragyogó teljesítményei az egész közönségből spontán csodálatot váltottak ki. Napfényes becsületesség és szeretetreméltó artisztikum jellemzi művészetét: mindent jól fog fel és jól fog meg és annyira átitatja művészetét érzelmeivel, hogy a háttérben működő hatalmas erőkifejtésről szinte megfeledkezik az ember. Valóban felfrissítő művészi élvezet volt ez a két óra.“
          […]
          Várady Rózsi nagy sikeréről érdekes levélben számol be unokabátyjának, Emőd Tamásnak.
          »Most, hogy az első sorsdöntő siker után vagyok — írja —, azt hiszem én is, hogy igazuk van azoknak, akik itt egy nagy karriert jósoltak nekem. A Times-ben megjelent kritikámat mellékelem, azt mondják szenzációs. Mert itt minden szenzációra megy, ez a legfontosabb. Az embereknek kevés az idejük, mindenki addig dolgozik, amíg kilóg a nyelve, mindenből csak a legjobbat akarják, legyen az selyemharisnya, fogpaszta vagy művészet. Természetesen van itt is igazi műértő közönség, hiszen ez az ország olyan végtelenül nagy, hogy bőven jut ebből is.«
          A művésznő sikerének híre Londonban érte Einstein professzort és családját. A világhírű tudós nyomban sietett gratulációval és a következő szövegű táviratot küldte Várady Rózsinak: »Nagy szeretettel és büszkeséggel üdvözöljük valamennyien. Einstein és családja.«

1224   Ardelao • előzmény1223 2019-01-03 09:09:53

BUDAPESTI HÍRLAP, 1922.03.19.:

„(Magyar művésznő hangversenye a Fehér Házban.) Tegnapi számunkban megírtuk, hogy Várady Rózsi csellóművésznő Washingtonban abban a kitüntetésben részesült, hogy Harding elnök a legfelsőbb körök tiszteletére rendezett hangversenyre a Fehér Házba hívta meg. A magyar művésznőről, a ki a híres orosz tenoristával, Rosing Vladimirral együtt általános tetszést aratott az estén — ezt írja egyik washingtoni lap (The Evening Star): Várady Rózsi, a fiatal magyar csellóművésznő teknikája olyan könnyed és folyékony, mint egy hegedűsé, tónusa hol széles, hol lágyan ömlő, ujjai alatt úgy peregtek a trillák, mint egy bálkirálynő kezében az ezüst konfetti. Művészete komoly, egyénisége lebilincselő. A hangverseny után az elnök és felesége köszönetet mondtak a magyar művésznőnek, hogy az est fényét és szépségét művészetével felejthetetlenné tette. A következő napon az elnöknő egy óriási rózsakosarat küldött neki, Harding elnök pedig sajátkezűleg írt, meleghangú levélben a művésznő további pályájához szerencsét kívánt.”

1223   Ardelao • előzmény1222 2019-01-02 12:16:06

DAILY NEWS, 1921.04.14., FŐ KIADÁS, 8. OLDAL:

Várady Rózsi fotója alatt a következő felirat áll:

„Miután az európai hangversenytermekben nagy sikert aratott, Váradi Rózsi kisasszony, csellóvirtuóz, tegnap megérkezett hozzánk az Olympic gőzhajón, hogy országunkban hangverseny-körutat tegyen. Útja során pompás zenei műsorokkal szórakoztatta útitársait.”

1222   Ardelao • előzmény1215 2019-01-02 11:50:58

Nevét a magyar lexikonokban hiába keressük. Magyar Wikipédia-oldalt sem találunk róla. Pedig híres volt. Életének rövid, alig több, mint 3 évtizede alatt személye és tehetsége mind Európában, mind az Amerikai Egyesült Államokban ismertté vált. Ehhez pedig igazán nagynak kellett lennie. Hiszen a hírek az ő korában nem jutottak el a futótűznél is sebesebben, másodpercnyi gyorsasággal a világ minden zugába. Az új világ partjait is hosszas hajóút megtételével érte el. Ki volt hát ő?  

Varady LCCN2014713363.tif

Várady Rózsi csellóművész

(Budapest, 1902.03.04.- New York, 1933.12.19.)        

Rövid életrajza az angol nyelvű ismertető nyomán:

Budapesten született; apja dr. Várady[1] Vilmos volt. A budapesti Királyi Zeneakadémián ő volt az első nő, aki művész diplomát szerzett. Pablo Casalsnál is tanult. 1921-ben lépett fel először Amerikában, és 1926-ban a Salzburgi Fesztiválon szólistaként szerepelt.

1929-ben férjhez ment Anthony József író- és kiadóhoz. A New York-i Park Central Hotelban hunyt el 1933. december 19-én, szívbetegségben.

[1] Eredeti nevén: Schwartz Vilmos – megj. A.

1215   Ardelao • előzmény1214 2018-12-28 10:11:27

1926-1927:

VILÁG, 1926.02.28.:

Az Ügyvédotthon hangversenye. Az Országos Ügyvédotthon Egyesület tegnapi hangversenyén […] A Budapesti Mozart-Egyesület zenekara Perényi Géza karnagy vezényletével Mozart Bastien-nyitányát és Händel Suitjét adta elő. […].”

Az alábbi cikkben a jelen topikban már említett művészekről is szó esik:

A ZENE, 1926/3. SZÁM:

„Váradi Miklós: Salzburg zenei ünnepségei - 1926. augusztus

[…]

A salzburgi erkölcsi sikernek tetemes része a választékos műsoré, valóban nagy művészeket megszólaltató hangversenyeknek köszönhető. A „Wiener Männergesangverein“ két hangversenyéből, négy filharmonikus- és nyolc kamarazeneestből állott ez a sorozat, amelyen klasszikus, romantikus és modern zeneszerzők, közöttük két magyar: Kodály és Perényi művei szerepeltek. A bécsi dalárda két hangversenyén Anday Piroska Bruckner „Altrapszódiáit“ és Strauss dalokat énekelt. […] Itt játszotta Koncz János Mozart: „G-dúr versenyművét. Walter finom kísérete és a magyar művész sokszor fuvola-édességű kantilénája az első taktustól kezdve lebilincselő, örömteljes összhangban szálltak fel a Festspielhaus zsúfolt termében. Koncz hatalmas sikert aratott önálló estélyén is, ahol Mozart: „А-dúr szonátáját“ játszotta Bruno Martiggal, továbbá Nardini verseny- művét, Paganini Campanelláját és néhány apróságát. A filharmonikus hangversenyek másik magyar szólistája Várady Rózsi Haydn: „C-dúr gordonkaversenyét“ játszotta Clemens Krauss vezénylete alatt. Önálló estjén egyebek között Mozart egyedüli cselló és zongorára írt „Andantino“-ját és két magyar szerzeményt, Kodály Zoltán és Perényi Géza egy-egy darabját adta elő. Kodály „Magyar táncai” geniális ritmusokkal, színes harmonizációjukkal arattak nagy sikert. Perényi „Csikósnótájá“-ban XVI. századbeli magyar motívumokat dolgozott fel. Mélyen érző, borongós melankóliájú, szépvonalú témái hálás feladatot rónak az instrumentalista számára, de elgondolkodásra késztetik a zenészt is. A jelenlevő szerző rendkívül meleg ünneplésben részesült.

A ZENE, 1927/16. SZÁM:

Egyházzenei hírek. Zalánfy Aladár ev. főorgonista a Deák-téri ev. templomban az elmúlt vasárnapokon a következő orgonaműveket adta elő: Május 1-én 11 órakor. Bach J. S. : „Mi Atyánk, ki vagy mennyekben“ korálelőjáték az Orgelbüchleinből, Bach: Praeludium és fúga (d), Perényi Géza: Sortie (d) és Sortie (g). Május 8-án 11 órakor. Reger Max: „Eljött hozzánk az üdvösség“ korálelőjáték a 135. op.-ból, Perényi G. : „Jézus, ki bűnös lelkemet“ korálelőjáték (kézirat, először), […]

A ZENE, 1927/7. SZÁM, 135. old.:

„[…] 
Zenekari hangversenyt rendezett az Orsz. Postás Zene- és Kultúr egyesület a Zeneakadémia nagytermében, fennállásának 30 éves jubileuma alkalmával. A hangversenyt Perényi Géza egyesületi karnagy és zeneszerzőnek ez alkalomra írt magyar vonatkozású „Ünnepi nyitány“-a vezette be, amely magyaros allúzióival, a „Boldogasszony anyánk“ ősi egyházi népének majesztétikus feldolgozásával és a kódában alkalmazott harangjátékkal lenyűgöző hatást keltett. […]” 

A ZENE, 1927/5. SZÁM, 101. oldal:

„Hangversenyek

[…]
Riegler Ernő, a bazilika kitűnő orgonaművésze önálló hangversenyén ismét nagy érdeklődést keltett. Plasztikus melódiavezetése, választékos regisztrálása, mely főleg a fúvóregiszterekhez vonzódik, bizonyos epikai szélességgel, nyugodtsággal egyesül. Rheinbergernek Budapesten először hallott szonátáját és Bach, Dubois, Liszt, Busoni-művek közt Perényi Géza szerzeményeit hallottuk. Perényi értékét növeli, hogy a magyar szerzők között ő az egyetlen, aki kiváló orgonaműveket ír. Iránya eredeti, egyetlen magyar szerzőhöz sem hasonlítható. A két magyar újdonság a műsor egyik legjobban sikerült száma volt. Riegler művészetét a részletek pontos felrajzolása és az egységesen átfogott koncepció jellemzi. (S—oly) […]”

1214   Ardelao • előzmény1212 2018-12-27 11:51:37

1925:

Az alábbi újságcikk szintén egy pályadíj-nyertes Perényi műről szól. Ez az egyetlen elmarasztaló kritika, amely a zeneszerző kompozíciójáról megjelent. Minthogy a szakemberek díjazták a művet, elképzelhető, hogy az újságíró nem többek, hanem csak a személyes véleményét fogalmazta meg. Sajnos, nem áll módunkban eldönteni, igaza volt-e.

PESTI HÍRLAP, 1925.12.10.:

„ (Budai dalárda díszhangversenye) Kedd este nagy számú, előkelő közönséget szólított a Vigadóba. Bemutatták a Budai dalárda hatvanéves jubileumára készült két pályadíjnyertes művet: König Péternek Himnuszát Budavárához és Perényi Gézának A magyar költő című művét. — A két pályanyertes magyar kompozíció közül kétségkívül a König Péteré a jobbik. Nagy tudással, lendületesen fölépített mű. Kevésbbé mondhatjuk ezt Perényi Géza kórusáról. Erőszakos és mesterkélt effektusaival sem tudja feledtetni a kompozíció — sivárságát. Egyike azon műveknek, amelyek után az egész zeneművészet irányában támadnak kételkedő gondolatok. Perényi művében elénk állított kérdőjelre ezúttal megkaptuk a méltó választ — még pedig a műsor következő számában Koessler Himnusz a szépséghez című művében. A Perényi művében tobzódó asszimetriákkal és természetellenesekkel szemben meggyőzően bizonyítja ez a Himnusz, hogy a zene sohasem vonatkozhat el teljesen a szabályostól, szimetrikustól és a természetestől . . Már tanítványainak is így tanította ezt mindig a mester. — Természetes formákhoz és szabályokhoz ragaszkodni sohasem akadémikus vaskalaposság. Nézzétek meg magát a „Természetet", az is ezt az elvet követi,mikor alkot! Az embernek az arcán két szem és két fül van, de csak egy száj és egy orr. Az egyik szem és száj a fő és melléktéma — az orr és száj a feldolgozás, — a másik szem és száj a visszatérés. Az ember arca olyan, mint egy — szonáta szerkezete. Már pedig természetes, az, amit maga a „Természet" is követ. — És még egy dolog volt, amit különösen akart tanítványai lelkébe oltani: a „szép"-re való mindenkor és minden áron való törekvést... Kedd este bemutatott kompozíciója is hirdetője és megvalósítója ennek a két elvnek; a formai tökélyt adja a konstrukció és a „szépet" a tartalom; — sőt maga a mű eszmei tartalma is nem más, mint ennek a gondolatnak a dicsőítése. A vonásokon szélesen elfektetett melódiák testesítik meg a szépet, — majd a hatalmasan és hullámosan fölépített emelkedések festik ennek küzdelmeit, amíg végül kitartott tiszta harmóniák jelzik a gondolat győzelmét. Csupa szín és hangulat ez a mű; még a legbonyolultabb polifóniájában is mindig egyszerű és világos. […]”

Isoz Kálmán zenetörténész viszont így ír a zeneszerzőről:

PROTESTÁNS SZEMLE, 1925:

„[…] E gigászi nagyságok után még egy szerény, halkszavú hazai zeneszerzőről, Perényi Gézáról kell megemlékeznünk, ki — ha nem csalódunk — először jelent meg a filharmonikusok műsorán Szimfonikus nyitány"-ával. (Op. 44.) E műve, melyet a közönség igen melegen fogadott, a nagy dologbeli készségről s a hangszerelés összes rejtekeinek ismeretéről tesz tanúságot.

1212   Ardelao • előzmény1207 2018-12-24 12:40:46

Perényi Géza zeneszerzői tevékenységéről 1914 és 1924 között:

A ZENE, 1914/3. SZÁM:

Bemutatták Perényi Gézának, a kiváló magyar komponistának Arany János szövegéhez írt Az árva fiú című zenekari balladáját, amely már több sikert ért meg Budapesten. Perényi a modern magyar zeneszerzők legjavából való. Gazdag invenciója, brilliáns hangszerelőképessége, nagyvonalú koncepciója már számos művel gazdagították irodalmunkat.”

PESTI HÍRLAP, 1917.09.17.:

A gróf Zichy Géza-féle pályázat nyertese.

A Nemzeti Zenede pályaműbíráló bizottsága Gobbi Alajos igazgató elnöklete alatt megtartott ülésén a gróf Zichy Géza-féle hangszerelési pályázatra beadott művek közül a 200 korona díjat Perényi Géza „Kantate” című pályaművének ítélte oda. Komoly figyelmet érdemlő munka, zenei struktúrája kifogástalan, stílusa előkelően magyaros, hangszerelése színes, kifejező. A bizottság a „Serenade” szerzőjét tetszetős és zeneileg kifogástalan munkálatáért dicséretben részesíti.”

SZÓZAT, 1924.10.31.:

Egyházi mise a Belvárosi templomban. Mindenszentek napján és vasárnap, november 2-án 10 órakor ünnepi misére Perényi Géza új kórus- és zenekarra írt F-dúr miséje kerül előadásra. Vezényel Harmat Arthur, a Belvárosi templom karnagya.”

1207   Ardelao • előzmény1206 2018-12-23 11:48:58

Perényi Géza fő írásművéről:

A ZENE, 1913/10. SZÁM:

Perényi Géza: Beethoven kilenc szinfoniája. (Zenetudományi könyvtár
5. sz.[…]) Szerző kiterjedt széleskörű tanulmány alapján tárgyalja és dolgozza fel a kimeríthetetlennek tetsző anyagot. A munkának legerősebb és legjelentékenyebb oldala a legapróbb részletekre is kiterjedő, pontos analízis. Az a művészi készség, amellyel a kitűnő esztétikus a Beethoven-szinfoniáknak legklasszikusabb, leghatalmasabb értékét: a formát tárgyalja, már egyedül is biztosítja a könyv maradandó becsét. Az egyes művek poétikus tartalmának magyarázata és ismertetése kissé háttérbe került a fentemlített kimerítő részletmunkával szemben, de a közhelyek elől ízléssel kitérve írja le benyomásait erről is. Külön említésre méltó az, amit a szinfoniák hangszereléséről, harmóniáiról mond. Perényi olyan könyvet ad kezünkbe, mely a zenekedvelőkön és hivatásos zenészeken kívül a kulturtörténész számára is épen annyi érdekességet kínál, mint a szinfoniák hallgatóinak, a hangversenylátogatóknak. Mint a legjobb, legmegbízhatóbb vezetőt melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az egyes szinfoniák külön füzetekben is kaphatók […].

E könyv füzetek formájában egyes antikváriumokban vagy a Vaterán még ma is kapható:

https://www.libri.hu/konyv/Beethoven-szimfoniai-I-VIII-Zenetudomanyi-konyvtar-5-a-5-h.html

https://www.lira.hu/hu/antikvar/szolfezs-zeneelmelet/szolfezs-zeneelm-vegyes/beethoven-kilencedik-szimfoniaja-antikvar

1206   Ardelao • előzmény1205 2018-12-22 16:10:25

Noha a Magyar Életrajzi Lexikonban Perényi Géza neve nem szerepel, az amerikai Corliss Richard Arnold könyvében (Organ Literature, A Comprehensive Survey, Volume I, Historical Survey) megtaláljuk, ami bizonyíték arra, hogy Perényi Géza az orgonairodalom említésre érdemes szereplője volt.

Ez első magyarországi újsághír:

NÉPSZAVA, 1909.03.30.:

Szimfonikus hangverseny. Az új zeneakadémia hangverseny-termében vasárnap este Schubert H-moll szimfóniájának első tétele után viharosan tapsolt a közönség. A taps nemcsak a nagy mester szellemének, hanem épp úgy az előadó művészeknek s első sorban Kun Lászlónak, a kiváló dirigensnek szólt. […] Újdonság kettő volt: Perényi Géza magyar zeneszerző Scherzinója és Mac Dowell Indián-szvitje. Perényi műve jeles, invenciózus munka, sokat ígérő tehetség műve, szép harmóniai és orchestrális hatásokkal. […]”

1205   Ardelao 2018-12-21 06:35:20

PERÉNYI GÉZA zeneszerző, karmester, tanár, zenei író, zenekritikus

(Budapest, 1877 /a pontos dátum nem ismert/ – Budapest, 1954.03.18.)

Nevét a Magyar Életrajzi Lexikon nem említi. Információt a Wikipédiában sem találunk róla. Márpedig az, aki nem szerepel a Wikipédiában – idestova olybá tűnik – nem is létezik az utókor számára. Pedig orgonaműveit templomainkban itt-ott még ma is előadják, neve orgonaművészeink számára nem ismeretlen.

Életéről, munkásságáról a korábbi lexikonokban fellelhető, töredékes információk alapján a következőket tudhatjuk meg:

Perényi Géza – Koessler növendékeként – a budapesti Zeneakadémián szerzett diplomát 1907-ben. Ezt követően Németországban és Belgiumban működött karmesterként. 1914-ben visszatért Budapestre, és a Somogyi Mór-féle konzervatóriumban (VII. Erzsébet körút 44.), valamint a VIII. kerület, József körút 69. sz. alatt működő Zenekonzervatóriumban kapott tanári állást. 1924 és 1930 között az Országos Postás Zene- és Kultúregyesület és áll. eng. magán Zeneiskola igazgatója és az egyesület ének- és zenekarának karnagya volt; nevéhez fűződik a tanári kar átszervezése és ezzel az iskola színvonalának az emelése. Termékeny zeneszerző volt. Számos művével nyert pályadíjat, így például 1933-ban megnyerte az Országos Magyar Dalosszövetség férfikar-pályadíját, 1934-ben pedig dalciklusa a Brunswick Teréz-pályázaton nyert díjat. Zeneirodalmi munkásságáról is ismert volt. A zenei szaklapokban számos cikke, kritikája jelent meg.

Zeneművei:

Salgó c. operája Petőfi költeménye nyomán), misék (pl. Szent István-mise), szimfóniák, Duhajzó (szimf. költemény, 1934), férfikarok, nyitányok (pl. Ünnepi nyitány), számos kamarazenemű, orgona-kompozíciók (pl. 18 zsoltár-preludium orgonára) stb.  

Néhány írásműve:

Beethoven kilenc szinfoniája - 5a-5i füzet (1912) -, de könyv alakban is megjelent; Gessler Ödön új zongoraművei (A Zene, 1913/10. szám); Koessler János, a pedagógus és zeneszerző. (A Zene, 1926/4. szám); Csajkovszky (A Zene, 1927/3. szám).

 

Forrás: Magyarország tiszti cím- és névtára, 33. évf., 1914; Tolnai Új Világlexikona, 1929; Révai Nagy Lexikona, 1935; Dr. Molnár Imre: A magyar muzsika könyve, 1936; A Pesti Hírlap Lexikona, 1937; Új Idők Lexikona, 1941; http://www.parlando.hu/2017/2017-5/2017-es_szuletesnaposok.pdf

 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Házimuzsika a Zeneakadémián
Csalog Gábor tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
PERSÁNYI ZSÓFIA: 3 tétel vonósnégyesre
Korossy-Khayll Csongor, Tóth Kristóf (hegedű), Albert Julianna (brácsa), Devich Gergely (cselló)
BEETHOVEN: 4. (a-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 23
Holló Mirella (hegedű), Ulysse Burnod (zongora)
BEETHOVEN: 4. (C-dúr) cselló-zongora szonáta, op. 102/1
Petruska Emma (cselló), Juhász Eszter (zongora)
BEETHOVEN: F-dúr kürt-zongora szonáta, op. 17 – 1. Allegro moderato
Liu Sicong (kürt), Tóth Kamilla (zongora)
Grieg: 1. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 8
Lin po Sheng (hegedű), Takumi Nashimoto (zongora)
BEETHOVEN: B-dúr („Gassenhauer”) klarinéttrió, op. 11
Mészáros Dániel (klarinét), Yuya Mizuno (cselló), Souhei Yamagami (zongora)
Felkészítő tanárok: Csalog Gábor (1, 3, 6), Mali Emese (4, 5), Szabó Judit (2)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Varga Oszkár tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
J.S. BACH: 4. (c-moll) hegedű-csembaló szonáta, BWV 1017
Rábai Benedek (hegedű), Róbert Ágoston (zongora)
DE FESCH: G-dúr szonáta nagybőgőre és csembalóra
Xu Yi (nagybőgő), Ma Cheng (zongora)
MIŠEK: Szonáta nagybőgőre és zongorára, op. 5/1 – 1. Allegro, 2. Andante religioso
Li Na (nagybőgő), Nadira Ajanović (zongora)
PROKOFJEV: C-dúr szonáta két hegedűre, op. 56 – 1. Andante cantabile
BARTÓK: 44 duó két hegedűre, BB 104 – részletek
Somogyi Barnabás, Nyári Kornél (hegedű)
SCHUMANN: Három románc, op. 94 – 1. Nicht Schnell
J.S. BACH: 1. (h-moll) hegedű-csembaló szonáta, BWV 1014
Gyódi Norbert (hegedű), Szalacsovis Sándor (zongora)
GLIÈRE: Nyolc darab, op. 39 – 1. Prélude, 2. Gavotte, 3. Berceuse, 5. Intermezzo
Klein Zsófia (hegedű), Tunç Çivril (nagybőgő)
BOTTESINI: Grand duo concertante, no. 2 – 1. Allegro agitato, 2. Andante
Kocsis Gerda, Tunç Çivril (nagybőgő)
MOZART: 4. (C-dúr) vonósnégyes, K. 157
Hévizi Virág, Rebeca López (hegedű), Albert Elemér (brácsa), Friderikusz Péter (cselló)
FRANCK: A-dúr hegedű-zongora szonáta – 1. Allegretto ben moderato, 2. Allegro
Hadobás Gergely (cselló), Ayumu Maehara (zongora)
BEETHOVEN: Esz-dúr variációk Mozart Varázsfuvolájának „Bei Männern, welche Liebe fühlen” című áriájára, WoO 46
Alice Valbon (cselló), Dahee Choi (zongora)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A fecske
A mai nap
született:
1799 • Jacques François Halévy († 1862)
elhunyt:
1840 • Niccolo Paganini, hegedűs, zeneszerző (sz. 1782)
2003 • Luciano Berio, zeneszerző (sz. 1925)