vissza a cimoldalra
2019-10-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Jonas Kaufmann (2430)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2681)
Lisztről emelkedetten (968)
Erkel Színház (10341)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4402)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3459)
Ilosfalvy Róbert (863)
Erkel Ferenc (1068)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4590)
Amatőrtől a Zenetudósig... (avagy, ki ért jobban a Muzsikához?) (277)
Kimernya? (3254)
Simándy József - az örök tenor (632)
Élő közvetítések (8204)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1781)
Franz Schmidt (3437)
Gioacchino Rossini (1027)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1179   Ardelao • előzmény1178 2018-12-04 01:01:51

Még sokat lehetne írni Weingartner Félix magyarországi szerepléseiről, de akkor e témát hosszú ideig nem lehetne lezárni. Feltétlenül meg kell azonban említeni, hogy 1934-ben a Budapesti Hangversenyzenekar a mesternek 50 éves karmesteri jubileuma alkalmából, valamint megköszönve a tőle kapott tanítást és támogatást, ezüst karmesteri pálcát ajándékozott. 1936-ban pedig Horthy Miklós kormányzó a Magyar Érdemrend csillaggal ellátott Középkeresztjét adományozta neki a magyar zene propagandája terén elért érdemeiért.

Hogy mi vonzotta annyira az egyébként állandóan úton lévő művészembert újra és újra Magyarországra? Nem lehet tudni. Hiszen művészi sikerekben nemcsak nálunk bővelkedett. Az állítólagos távoli rokonságra, amely Anday Piroska és Weingartner Félix személye között első vagy második (?) férje révén fennállott, a sajtóban nem találtam utalást. Tény viszont, hogy Weingartner Félix - valahányszor Budapestre látogatott - egy baráti családnál, ill. azok villájában, Rajz Andor ny. államtitkáréknál szállt meg, a Serleg utcában, ahol úgy élt, mintha otthon lett volna. Lehet, hogy ez a „magyaros” vendégszeretet vonzotta, amelyhez hasonlót másutt nem tapasztalt? Elképzelhető …

Nem maradt más hátra, mint Weingartner Félix művészi elveiről, tanításairól beszélni …

1178   Ardelao • előzmény1177 2018-12-03 09:40:16

NÉPSZAVA, 1926.11.06.:

WEINGARTNER FÉLIX ÉS A VÁROSI SZÍNHÁZ

          A hirtelen támadt „Weingartner-válság" jól jött a pénteki „Carmen"-előadásnak. Sokan csakis kíváncsiságból mentek el: megnézni, vajjon Weingartner Félix dirigál-e vagy sem. Ennek következtében a színház nézőtere elég szépen megtelt... A karnagyi dobogón csakugyan megjelent főzeneigazgatót  tüntető taps fogadta.
          Nem óhajtunk beleszólni abba a Weingartner és Sebestyén Géza igazgató között fölmerült „nézeteltérés"-be, amelynek következtében a bécsi állami operaház egykori igazgatóját rövidesen szélnek akarták ereszteni. Ez a nézeteltérés, bármily sajátságos is, most nem foglalkoztathat minket. Weingartnernek tudnia kellett, hogy mily rendelkezési szabadsággal vállalta állását. Lehet, hogy ez a szabadság eleinte nem volt nagy. Lehet, hogy ő maga sem kötötte magát eleinte túlságosan a szereposztás perdöntő szavához. Lehet, hogy eredetileg csakis kénytelen-kelletlenül fogadta el új tisztségét, amelynek hírét ezidáig sehol sem doboltatta ki. Bécsben legalább még a valóban benfentes színházi emberek is alig szereztek tudomást Weingartner jelenlegi működési köréről, ami arra vall, hogy a világhírű dirigens nem nagyon járult hozzá az újság terjesztéséhez ... Csakhogy a krízis — amely tudvalevően abból támadt, hogy Weingartner főzeneigazgató Kármán Gizi operaénekesnőt jelölte ki Micaela szerepére, Sebestyén igazgató viszont Kőszegi Terézhez ragaszkodott — ez a krízis egyúttal örvendetes tünet is. Az a körülmény, hogy Weingartner egy bizonyos szereposztáshoz köti magát, azt mutatja, hogy benső érdeklődése, résztvevő ambíciója fölébredt, és hogy a dolgok menete neki már nem mindegy. Ez viszont azt jelenti, vagyis talán egyelőre inkább csak azt jelentheti, hogy kedve kerekedett az itten rája váró munkákhoz, és hogy azt remélhetjük: idővel mindinkább megszereti majd mostani tevékenységének színterét...
Akármilyen volt is az ok, amely ezt a kínos ügyet kipattantotta: Sebestyén Géza igazgató kulturmissziót teljesített,- amikor Weingartnert intézetéhez szerződtette. Hiszen a magyar főváros szerencsétlen karmester-ínségében ő az egyetlen vigaszunk. Bámulatos az is, amit már ezidáig végzett! A Városi Szinház zenekara úgyszólván napról-napra javul: fegyelem és hangszépség tekintetében oly fokra emelkedett, amelyről tavaly még álmodni sem mert volna senki. Szépen fejlődött az énekkara is, amely a „Carmen" pénteki előadásán nyílt szinen aratott tapsot. De ami a legfontosabb: az előadások már-már egyöntetűek, stílusosak, mert az irányitó központi erő egybetömöríti a jeleneteket és felvonásokat...
[…]

Weingartnernek nem szabad tőlünk távoznia, egyszerűen azért nem, mert ma pótolhatatlan, mert szükségünk van rá, mert a magyar kultúra „kikéri" őt a maga számára. Nem az ideálunk. Ezt sohasem titkoltuk. De a komolyan fölfogott kultúrmunka reálpolitikát követel. Nézzünk körül. Latolgassuk azt a távolságot, amely Weingartnert többi karmestereinktől elválasztja. És akkor tudnunk kell, hogy őt el nem meneszthetjük!... […]

Jemnitz Sándor”

PESTI NAPLÓ, 1926.12.07.:

Tannhäuser a Városi Színházban
Hétfőn, december 13-án

Erzsébet ……....Schwarz Vera
Tannhäuser….. Leuer Hubert
Vezényel: Weingartner Félix.

          A Városi Színház nagyszabású operai programja során december 13-án, hétfőn lép a közönség elé első Wagner-előadásával, a Tannhäuserrel.
          A bemutatóelőadás zenei és művészi színvonalát a dirigens, Weingartner Félix világhírű márkája mellett két nem kevésbé híres vendégművész neve garantálja a Wagner-opera két vezető szerepében. Schwarz Vera énekli ugyanis Erzsébet szerepét és Leuer Hubert kamarénekes Tannhäusert. […].”

De Weingartner Félix nem sokkal ezután az Operaházban is vezényelt:

NÉPSZAVA, 1927.04.12.:

Operaház. Vasárnap a ,,Parsifal"-t adták. Az előadásnak Weingartner Félix, karnagyi ténykedése adott ünnepi fényt, és pompát. […]”

Dr. Weingartner Félix jó kapcsolata a magyar zenei körökkel és intézményekkel tehát továbbra is megmaradt. 

Bizet: "Carmen" Overture & Intermezzo - Grand Symphony Orchestra cond. Felix Weingartner (c.1912?) (Muzeális felvétel)

1177   Ardelao • előzmény1176 2018-12-03 09:15:18

Weingartner Félix a Városi Színház főzeneigazgatójaként …

MAGYARORSZÁG, 1926.10.16.:

„[…] Mint Grácból jelentik,
*
Weingartner Félix befejezte ottani véndégszereplését. […] A kitűnő dirigens 18-án érkezik vissza Budapestre, 19-én dirigál először a Városi Színházban, Többek között a. Szevillai borbélyt és a Parasztbecsületet fogja vezényelni. […]”

És, amikor Weingartner „bekeményít” …

AZ EST, 1926.11.05.:

Weingartner Félix és a Városi Színház afférja

Weingartner egy szereposztási nézeteltérés miatt felbontotta szerződését

                   A Városi Színházban holnap estére a Carmen-t tűzték ki előadásra. Úgy volt, hogy az operát Weingartner Félix fogja dirigálni, tegnap este azonban Weingartnernek nézeteltérése támadt a színházzal, és e nézeteltérés következtében bejelentette, hogy felbontja szerződését, és megválik a színháztól. Ennek következtében a Carmen holnapi előadását Weingartner helyett Márkus Dezső fogja dirigálni.
          Az eset előzményei a következők. Mint ismeretes, Weingartner Félix negyven estére szerződött a Városi Színházhoz. Ebből a negyven estéből már néhányszor fellépett, dirigálta az Aidát, s holnap kellett, volna a második dalművet dirigálnia: a Carment. Weingartner vezette a próbákat, és a próbák alatt a Carmen egyik női főszerepét két énekesnő tanulta: Kőszegi Teréz és Kármán Gizi. Amikor a Carment műsorra tűzték, a Városi Színház igazgatósága úgy döntött, hogy az első előadáson, Kőszegi Teréz fog énekelni. Mikor ezt Weingartner Félix megtudta, érintkezésbe lépett a színház igazgatóságával, és Sebestyén Géza előtt annak az óhajának adott kifejezést, hogy jobban szeretné, ha az első előadáson Kármán Gizi énekelne.
          A Városi Színház Weingartner kívánságával szemben ragaszkodott eredeti elhatározásához azon az alapon, hogy szereposztási ügyekben a színház és nem a karmester illetékes. Miután Weingartner továbbra is megmaradt ama kívánsága mellett, hogy Kármán Gizi énekeljen, tegnap este a színház újra tárgyalni kezdett Weingartnerrel, azonban a szerep felett nem tudtak megegyezni, s ezért Weingartner bejelentette, hogy szerződését felbontottnak tekinti, és már többet nem dirigál a Városi Színházban, már a Carmen holnapi előadását sem.
          A Városi Színház még reméli, hogy sikerül Weingartner Félixet más elhatározásra bírni, s hogy ez a szakítás nem lesz végleges.”

Valóban nem lett az …

1176   Ardelao • előzmény1175 2018-12-02 10:23:25

Mint már említettem, Weingartner Félix – függetlenül attól, hogy zeneműveiről a magyar kritikusok több alkalommal nyilvánítottak nem éppen hízelgő véleményt – a közönség szeretetével felvértezve továbbra is szívesen lépett fel Magyarországon. A Zeneakadémiánkon folyó oktatást kiválónak tartotta, és külföldön szívesen szerepeltetett magyar művészeket. Ezt bizonyítja a következő újsághír is:

PESTI HÍRLAP, 1916.09.03.:

„(Weingartner Bódog) tudvalevőleg éveken át nem dirigálhatott Berlinben; mindaddig, amíg gróf Hülsen intendánssal fölmerült ügye el nem intéződött. Most, hogy az intendáns és a karmester közt ismét szent a béke, Weingartner ki akarja pótolni a mulasztást, és legközelebb nem csak a berlini kir. operaházban is fog dirigálni, hanem Nikisch helyett ő vezényeli a berlini filharmonikusoknak hat nagy hangversenyét is. Érdekes, hogy Weingartner e hangversenyeken mint szólistát, Jadlowkeren kívül, csupa magyar művészt léptet fel, és pedig Vecsey Ferencet Dohnányi Ernőt és Szigeti Dezsőt.”

1925-ben aztán megtörtént Weingartner Félix „hivatalos elismerése” is:

HIVATALOS KÖZLÖNY, 1925.05.15.:

Címadományozások.
A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére
Leopold Auer, magyar származású amerikai, Richard Strauss, Felix Weingartner és Eugen D'Albert , német, Jean Sibelius és Robert Kajanus, finn, Pietro Mascagni, olasz, Alfred Elgar, , angol, Alexander Glasunoff , orosz, Emil Ritter von Sauer és Joseph Marx, osztrák és Vincent D'lndy, francia zeneszerzőknek, illetőleg zeneművészeknek a Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola tiszteletbeli tanári címét adományozom.

Kelt Budapesten, 1925. évi április hó 30. napján.
Horthy s. k.
Gróf Klebelsberg Kunó s. k.

1175   Ardelao • előzmény1174 2018-12-01 09:09:49

A politika nagy rombolásokat és torzulásokat képes előidézni a művészeti életben is. Így volt ez régen, így van ma is, és nem remélhető, hogy ez a gyakorlat a jövőben valaha is megváltozik. Az ítészek vagy éppen a művészek ilyen vagy olyan irányú, jogos vagy alaptalan elfogultsága szinte minden korszakban megmutatkozik. Az I. világháború idején Weingartner Félixet is érték támadások:

PESTI NAPLÓ, 1915.08.01.:

Megvádolt osztrák művész. A háború megbontotta a világ művészei között is az egyetértést. Akik még egy esztendővel ezelőtt a legnagyobb bámulói voltak egymásnak és hódolattal adóztak a tehetségnek nemzetiségre való tekintet nélkül, most megszüntettek minden érintkezést, és ahol csak lehet, ártani igyekeznek az ellenséges állambeli művésznek. Különösen el lehet ezt mondani a belga művészekről, akik vak dühükben a külföldi sajtóban támadnak neki az addig általuk is nagyrabecsült német művészeknek. Legutóbb a brüsszeli operaház volt igazgatója, Maurice Kufferath intézett heves támadást a Londonban megjelenő Independance Belge-ben Weingartner Félix ellen. Azzal vádolja, hogy a genfi tó partján épült villájában meglátogatta Paderevszkit, a világhírű lengyel zongoraművészt, és magával vitt egy Eck nevű kémet. Igy akarták Paderevszkitől megtudni, milyen szervezete van a nagy-lengyel mozgalomnak. Amikor azután kémkedési szándékukat leleplezték, sietve elutaztak mindaketten. Weingartner tudomást szerzett Kufferath nevetséges vádjáról, és természetesen megcáfolta azt. Kijelenette cáfolatában, hogy Paderevszkitől a legjobb barátságban vált meg, úgyszintén az Eck  nevű kém is — aki nem más, mint dr. Eckardt Félix, egyik hamburgi lap felelős szerkesztője.”

De ebben az évben a magyar sajtó sem kedvezett Weingartner Félixnek. Annak ellenére, hogy a „nagy háborúban” Ausztriával és Németországgal egy hajóban eveztünk (mert, hogy nagyjaink mindig tudták, miként kell rossz csónakba szállnunk), az alábbi cikkből erősen kitűnik a szövetséges állam polgárára vetített ellenszenv:

PESTI NAPLÓ, 1915.02.06.:

Filharmónia. A tizenhatodik népszerű filharmóniai hangverseny második részében két újdonságot is hallottunk. Kezdjük a magyarral: Toldy László Sintonietta romantique című művével. A szerző háromtételes aprósága annyiban jelent fejlődést, hogy a dagályosságáról leszokott, és röviden próbálja elmondani, ami a szívét nyomja. […] A közönség jól fogadta az újdonságot és Toldy Lászlót, aki a polgárőrség tiszteletreméltó egyenruháját viselte — talán e külsőség miatt — többször látni kívánta. A másik újdonság Weingartner Félix „Aus schweren Zeiten" című alkalmi nyitánya volt.  Az okos Weingartner ezúttal felette sekélyeset komponált, a nehéz idők járása megbénította fölényes alkotóerejét, amely olyan erőteljesen ragyogott előttünk a Lustspiel-ouverture-jében. Ez a nyitány a Gott erhalte és a Heil dir im Siegeskranz témájának összefoglalásából készült, az alapötlete pedig egy banális bécsi melódia. Hogy a Marseilles és az orosz néphimnusz témái csúfondáros megnyomorításokban jelentkeznek a mű koloritját  fokozandó, azt szinte említenünk is fölösleges. Az eféle «muzsika» iskolapéldájának minden időkre ott áll Csajkovszky «1812»-je, csak ezt keltett volna a máskor anynyira szuverén Weingartnernek átgondolnia, hogy a szándékait okosabb és hatásosabb megoldásba fogja össze. A mű határozottan nem tetszett, a dolgozási módja és a külsőségei sem. Nálunk meg még azért sem kellett volna előadni, mert a Heil dir im Siegeskranz és a Gott erhalte mellett Weingartner Erkelről egészen megfeledkezett, pedig az is írt egy a mostani időkben különösen aktuális zenei imádságot. […].”

Felix Weingartner: Ouvertüre „Aus ernster Zeit”, op. 56

1174   Ardelao • előzmény1172 2018-11-30 10:55:50

1912. április 2-án és 3-án Weingartner Félix a Bécsi Filharmonikusok 135 tagú zenekarával adott hangversenyt a pesti Vigadóban, és szóba jött az is, hogy ő lesz a magyar Operaház új igazgatója:

PESTI NAPLÓ, 1912.05.19.:

Elküldték Mészárost. — Igazgatóválság az Operaház táján. —

[…] a zenei élet kétségtelen! örömére, elküldték Mészáros Imrét. Ki lesz az utódja? Ma még nem tudni. Azok a tárgyalások, melyeket eddig folyamatban tartottak, nem vezettek eredményhez. A legújabb kombinációk Weingartner Félix nevét hozzák előtérbe, de úgy tudjuk, egyelőre minden reális alap nélkül. […]”

A fenti elképzelés ugyan nem valósult meg, de mindenképpen következtetni enged arra a népszerűségre és elfogadottságra, amelyre Weingartner Félixnek a magyar zenei körökben sikerült szert tennie.

Karmesterként 1913-ban is fellépett Budapesten; neve a filharmóniai társaság által rendezett hangversenyekre szerződtetett karnagyok és művészek nevei között szerepel. És egy igencsak érdekes performance: E sokoldalú – minden bizonnyal nemcsak írói, de prózai előadói ambíciókkal is rendelkező művész – nálunk első alkalommal - felolvasóként is bemutatkozott:

 BUDAPESTI HÍRLAP, 1913.11.27.:

„(Weingartner Félix felolvasása.) Weingartner Félix, a bécsi udvari opera volt igazgatója, szombaton Budapestre érkezik, és november 30-án, vasárnap este nyolc órakor A zenéről és a zeneírók-ról címmel felolvasást tart a Lipótvárosi Kaszinó dísztermében. Fölolvasás után a kaszinóban lakoma lesz a vendég tiszteletére.”

1172   Ardelao • előzmény1171 2018-11-29 18:58:13

Weingartner Félix 1911. április 11-én és 12-én a bécsi Filharmóniai Társaság zenekari hangversenyét vezényelte még Budapesten, majd fellépett az októberi Liszt-ünnepen is. Ám ez az esztendő Weingartner Félix számára, amellett, hogy művészpályáját élete végéig sikerek fémjelezték, nem alakult a legharmonikusabban. A karmester, aki vezénylési módszerét tekintve tartózkodott a nagy ívű, teátrális mozdulatoktól, magánéletben meglehetősen szenvedélyes, harcos karakter volt. Ezt bizonyítja a következő újságcikk is:

PESTI HIRLAP, 1911.02.22.:

„(Weingartner a berlini törvényszék előtt.)
Az osztrák és német művészi világot igen nagy mértékben érdekli az a becsületsértési per, melyet kedden reggel kezdett tárgyalni a berlin-moabiti büntető törvényszék, Crüger törvényszéki elnök elnöklete alatt. A panaszos gróf Hülsen-Haeseler volt gárdatiszt, a berlini operaház generál-intendánsa, a vádlott  Weingartner Félix, a bécsi operaszínház távozó félben levő igazgatója. Weingartner 1905-ben a berlini operai zenekar élére szerződtetett, hogy havonkint két szimfonikus hangversenyt dirigáljon. Évi 12.000 márka fizetést biztosítottak ezért neki. Közben pedig meghívták a bécsi operaház igazgatójául, s a legfelsőbb közbenjárásra oda módosították szerződését, hogy az 1921-ig kötött szerződést 1908-ban felbontják, de odáig köteles Berlinben havonkint 2—2 hangversenyt dirigálni. A fizetése erre az időre pedig megmarad a szerződés szerint. Weingartner 1907. januárig dirigálta a hangversenyeket. De ekkor vita támadt egy elszámolás körül. Az intendatura levont fizetéséből 1200 márkát azon a címen, hogy két hangverseny elmaradt, Weingartner pedig tiltakozott ez ellen, mert nem (ő) volt oka a hangverseny elmaradásának. Ekkor Weingartner Neumann Angeló prágai színházigazgatónak egy táviratot küldött, melyben gróf Hülsen-Haeseler intendáns ellen becsületsértő kifejezéseket használt. E távirat bele jutott a berlini lapokba. E miatt indított azután az intendáns Weingartner ellen becsületsértési pert. Weingartner a tárgyaláson dr. Stello berlini, dr. Frischauer bécsi és dr. Rosenfeld müncheni ügyvédekkel jelent meg. Az intendáns ügyvéde dr. Wolff berlini ügyvéd. Az elnök felhívta a feleket a kibékülésre. Egyelőre ez nem történt meg, de valószínű a békés megegyezés.
Éjjel folyamán jelentik: A Hülsen-Haeseler contra Weingartner becsületsértési pörben a felek kiegyeztek olyképen, hogy kölcsönösen levelet intéztek egymáshoz, amelyben kifejtik, hogy jóhiszeműleg jártak el, és a sértési szándék távolállott  tőlük. Hülsen gróf erre visszavonta panaszát, Weingartner igazgató pedig vállalta a költségeket.

1171   Ardelao • előzmény1170 2018-11-28 12:20:06

Eredeti szándékom az volt, hogy időrendbe soroljam mindazon alkalmakat, amikor dr. Weingartner Felix Magyarországon tartózkodott. Ám e felsorolás, illetve az egyes alkalmak csupán néhány szavas ismertetése is messze meghaladta volna a jelen topikban egy-egy művésznek szánt „keretet”. Szinte nem volt év, hogy a mester ne időzött volna – több alkalommal is – Magyarországon. Így a következőkben csak a számomra érdekesebbnek tűnő beszámolóból ismertetek néhányat.

 A túlméretezett koncertről:

BUDAPESTI HÍRLAP, 1911.01.04.:

„(Marcel Lucille és Weingartner.) Van valami érdekes melánkolikus vonás Marcel kisasszony és Weingartner Félix sorsában, kiket a sokfejű névtelen intrika kerubjai kiűztek a bécsi udvari operából. Két kiváló, elsőrangú művész, direktor és primadonna elszakad az intézettől, melynek fényt, díszt, tartalmat adott, és elindul külföldre, idegenbe, vándorútra. Ennek a dolognak a borongós, szentimentális hátterét nem tünteti el egészen a hírnév, a siker ragyogása. Ha nem is éppen részvétet, de szimpatikus érdeklődést kelt, s ennek tulajdonítható, hogy zsúfolásig megtelt ma este a Vigadó nagyterme, hol Weingartner Félix dirigált, és Marcel Lucille énekelt. Úgynevezett szenzációs est volt, huszonöt koronás helyárakkal, pazar toalettekkel, kissé ideges és türelmetlen közönséggel, melyre a zenei élvezetek kissé túlzott adagát mérte a hangverseny bőkezű rendezősége. Kissé sok volt a jóból. Még a zeneszerető embereknek is, mennyivel inkább azoknak, kiknek, mikor már Weingartnert látták, Marcel Lucillet hallották, valamennyi ismerősüket végigmustrálták, — még két órára való muzsikát kellett elszenvedniük. Aztán a műsort is összevissza csereberélték. A két bécsi vendég az éjjeli vonattal kivánt hazautazni, így az összes Weingartner-számokat előretették, s a műsor közepére tervezett Schumann-koncerttel, melyet Dohnányi Ernő játszott, fejezték be az estét. A nagy sietségben a tízperces szünetből is őt perc lett. A közönség nagyobbik fele még a folyosón sétált, mikor a karmester és a primadonna már ott álltak a dobogón és rezignáltan várták a lassan visszaszállingózó, elhelyezkedő embereket. Végre megtalálta mindenki a helyét és a koncertet folytathatták . . . Szóval nem volt valami szerencsés est. Pedig Weingartner csoda, szépen dirigálta Beethoven ötödik szimfóniáját. Nedbal közepes Tonkünsteler-Orchester-ével elsőrangú zenekari művészetet produkált. Az andanténak és kivált a szkerzónak voltak gyönyörű momentumai. Finoman játszották Weingartner vonósszerenádját is: Mendelssohn Hebrida-uvertűrje már színtelenebb, szürkébb volt. Marcel kisasszony énekművészete a Varázsfavola áriájában érvényesült a legjobban. Weingartner orkeszterkíséretű dalai nem hatnak első hallásra. Legvégül, mikor már énekesnő és karnagy siettek a pályaudvar felé, lépett a dobogóra Dohnányi Ernő és eljátszotta az ő nagyszerű művészetével Schumann a-moll versenyét. A kísérő zenekart Nedbal vezette. A közönség már meglehetősen fáradt volt. de azért melegen és őszintén ünnepelte a kitűnő magyar zongorást (k. a.)”

Felix Weingartner - Beethoven - Symphony No.5

Weingartner zenkarral kísért dalaiból (Azt, hogy a fenti hangversenyen mely dalok hangzottak el, nem kutattam.):

Felix von Weingartner: Ich denke oft ans blaue Meer

Meta Seinemeyer; "Liebesfeier"; Felix Weingartner

1170   Ardelao • előzmény1169 2018-11-27 00:25:40

1910-et írunk. Az újságok tele vannak a Weingartner Félixről szóló hírekkel. Marad-e a bécsi Opera igazgatója, avagy sem? Távozási szándékát többféleképpen, még az egyik operaénekesnőhöz fűződő gyengéd szálakkal is magyarázzák. Egyik magyarázatnak sem lehet teljes biztonsággal hitelt adni. Végeredmény: Weingartner egy ideig még a bécsi Operaház igazgatója marad. Nálunk több alkalommal lép fel ebben az évben karmesterként vagy zeneszerzőként, de zongorakísérőként is.  Íme:

AZ UJSÁG, 1910.02.06.:

Hangversenyek.

[…]

A bécsi Tonkünstlerorchester jövő pénteken, február 11-én tartja a Vigadóban IV. bérleti hangversenyét Weingartner Félix vezénylete mellett.

[…]

Marcel Lucille, a bécsi udvari opera tagja, szerdán, február 9-én tartja meg egyetlen dalestélyét Weingartner Félix közreműködésével a fővárosi Vigadó nagytermében. […]”

AZ UJSÁG, 1910.02.25.:

„Pénteken, február 25-én a Vigadóban. A bécsi Tonkünstler Orchester V. fiiharmóniai hangversenye.
Vezényli: Weingartner Félix igazgató, Közreműködő : Schapira Vera zongoraművésznő.”

A február 25-i hangversenyről AZ UJSÁG 1910.02.26-i számában a következő beszámoló olvasható:

Zenekari hangverseny. Érdekes újdonságot, Weingartner Az örökélet birodalma (Gefilde der Seligen) czímű szimfóniai költeményét mutatta be a bécsi Tonkünstler-Orchester ma esti hangversenyén. […] a műtől is sokat vártunk. Talán többet, mint amennyit kaptunk. Szépen hangzó, színes zenekaron nobilis gondolatok érzékítik meg az üdvözültek nyugodt boldogságát, majd kedves, játszi ritmusok a paradicsomi élet gyönyörűségeit. A mű még az örökkévalóságot is kifejezi, mert jó sokáig nem akar vége szakadni. A gondolatokkal arányban nem álló hosszú kidolgozás pedig leronjta a hatást, sőt néha untat is. A közönség nagyon melegen fogadta az újdonságot és sokszor a dobogóra szólította a szerzőt. […] Az est másik érdekessége Schapira Vera zongoraművésznő bemutatkozása volt. Sokat nem hallottunk róla, de szerepléseiről dicsérettel szokott megemlékezni a sajtó. Liszt Magyar ábrándját játszotta, s így csak bravúros technikájáról és temperamentumos előadásáról számolhatunk be. […] A közönség zúgó tapsokkal hálálta meg Weingartner Felix karnagynak és derék művészgárdájának az est művészi élvezetét.

Ismét elismerés a karmesternek, erősen visszafogott dicséret (?)  a zeneszerzőnek.  

Felix von Weingartner "Das Gefilde der Seligen" (Az öröklét birodalma)

1169   Ardelao • előzmény1168 2018-11-26 08:15:19

Még mindig 1909 …

Úgy tűnik, Weingartner Félix – függetlenül attól, hogy szívesen jött Magyarországra – teljesen tisztában volt a magyar viszonyokkal …. :)

PESTI NAPLÓ, 1909.09.26.:

Weingartner Félix, a bécsi udvari operaház igazgatója, a minap Pesten volt, végignézett egy előadást az Operaházban, és az egyik felvonásközben fel s alá sétálgatva a páholyfolyosón, diskurálgatott egy régi pesti ismerősével, egy zenekritikussal. A diskurzus, mely természetesen operai dolgok körül forgott, egyik része […] így folyt le:
És miféle újdonságok és érdekességek lesznek az idén az Operaházban? — kérdezte Weingartner.
A kritikus elsorolta az újdonságokat
— De a legérdekesebb lesz az idén kétségtelenül a Goldmark-ciklus — folytatta. — A mester nyolcvanadik születésnapja alkalmából Mészáros sorozatos előadásokban adja a Sába királynőjét, a Hadifogolyt, a Götzöt, Házi tücsököt, a Téli regét...
— És Az ember tragédiáját! — vágott közbe
nevetve Weingartner.
De direktor úr — csodálkozott a kritikus — Goldmark csak most foglakozik Az ember tragédiája megzenésítésének gondolatával! Ha hozzá is fog: két-három éven belül aligha készül el vele . . .
Persze, persze, — mondotta erre Weingartner — ezt én is tudom. De ahogy én a maguk Operaházát ismerem: mire a Goldmark-ciklussal elkészülnek, már rég készen lesz a megzenésített Ember tragédiája is! . . .

1168   Ardelao • előzmény1167 2018-11-25 10:17:04

Weingartner Félix következő bemutatkozása Budapesten mindazonáltal nem nyerte el maradéktalanul a kritikusok tetszését: Az alábbi újságcikk írója elég keményen bírálja Weingarter Félixet, mint zeneszerzőt, ugyanakkor nevezett karmesteri kvalitásait messzemenően elismeri. Hogy a Weingartner-kompozíció tekintetében igaza volt-e? Szerencsére módunkban áll meghallgatni Weingartner Lear királyát. (Jómagam nem osztom a kritikus véleményét, de hát mindenkinek jogában áll a saját ízlésére hagyatkoznia.)

 AZ UJSÁG, 1909.01.27.:

Zenekari hangverseny. Új zenekar, a bécsi Tonkünstler Orchester mutatkozott be ma este a budapesti közönségnek. Két kitűnő karmester jött a zenekarral. Az egyik Weingartner Félix dr., a bécsi Operaház igazgatója, a másik pedig Nedbal Oszkár, a híres cseh vonósnégyes társaság volt mély hegedűse. Az előbbi nyugodtan áll az emelvényen, s inkább szemével, mint mozdulataival vezeti a zenekart, az utóbbi ellenben izeg-mozog s ha elragadja a hév, valósággal tánczol a dobogón. […] Weingartner Félix saját, Lear király czímű szimfóniai költeményét mutatta be, és Beethoven hetedik, A-dúr szimfóniáját vezényelte. A zeneszerző Weingartner nem mutatkozott oly nagynak, mint a karmester. Műve néha-néha nekilendül, sokat ígér, s ki is fejez valamit a programmból, de azután hamar ellaposodik, s nem egyszer elsekélyesedik. A közönség mindazonáltal szívesen tapsolt a mű előadása után, de az ünneplés nem annyira a szerzőnek, mint inkább a karmesternek szólt. Weingartner nagyon otthon érzi magát a karmesteri emelvényen. Tekintetével uralkodik az egész zenekaron. Szinte szuggerálja annak tagjait, s a művészek a parancsnak engedelmeskedve, önkénytelenül is követik Weingartner intenczióit. Beethoven szimfóniájának az előadása olyan tökéletes, annyira stílusos volt, hogy így még soha sem élveztük a mű szépségeit.
A hallgatóság természetesen minden tétel után, de még a hangverseny végeztével is lelkesen ünnepelte Weingartnert, a kitűnő karmestert. (g. i.)

Íme a mű, amely „hamar ellaposodik, elsekélyesedik”:

Felix Weingartner: King Lear

És a Weingartner által nagyszerűen vezényelt szimfónia:

Felix Weingartner_Beethoven: Symphony No.7 - 2nd mov. (1936. évi felvétel)

Ami pedig egy új mű fogadtatását illeti, tudomásul kell vennünk, hogy sznobok mindig is voltak, vannak, és lesznek. Erről szól Weingartner Félix saját feljegyzése:

A ZENE, 1912/12. SZÁM:

Élmények a dirigens életéből - Közli: Weingartner Félix.

[…] Szinfonikus hangversenyt dirigáltam Berlinben, amelyen egyik szinfoniámat Smetana »Moldvá«-ja előzte meg. Utána a következőkről értesítettek engem. A műsorra nyomtatott magyarázó megjegyzések következtében egyesek abban a véleményben voltak, hogy Smetana műve több tételből áll. Így tehát szinfoniám egyes tételeit még Smetana szerzeményéhez tartozónak vélték, és „e szép melódiákat“ az elragadtatás hangján dicsérték. Végre is egyik szomszédom figyelmeztette az urakat tévedésükre. Általános elkedvetlenedés, csend és mélységes hallgatás volt rá a felelet. És mikor a szinfonia előadása bevégződött, egymásra nézve azt mondották :
»Mennyire elcsépelt.« […]”   :)

Weingartner Félixnek a karmesteri tevékenységről, a vezénylés stílusáról alkotott nézeteiről majd később ...

1167   Ardelao • előzmény1166 2018-11-24 17:26:07

És hogyan sikerült Budapesten az 1908. évi, februári, zenei bemutatkozás? Erről az  ORSZÁG-VILÁG 1908.02.09-i számában olvashatunk:

„A Grünfeld-Bürger vonósnégyes február 2-án tartott népszerű kamarahangversenyén bemutatkozott úgy is mind zeneszerző és úgy is mint zongoraművész Weingartner Félix, a bécsi opera nagyhírű új igazgatója. Egy zongora-sextettjét hozta magával, amelyet Danziger, Gianicelli, Herzl, Bürger és Grünfeld tanárok remekül játszottak és Weingartner a zongoránál működött közre. A mesteri kézzel megkonstruált kompozíció komoly, jó ízlésű és mélytudású, igazi művészember munkája, amelyben lépten-nyomon megnyilatkozik a zsenialitás, a gazdag invenció és a tudatos zenész. Weingartner Félixet a gyönyörű szerzemény minden egyes tétele után a közönség hosszan tartó tapssal tüntette ki, amelyet ő szerényen ráhárított közreműködő művészbarátaira.”

Weingartner Sextett

1166   Ardelao • előzmény1165 2018-11-24 11:42:49

AZ UJSÁG, 1908.01.31.:

Hangversenyek. A Grünfeld—Danziger—Herzl—Bürger társaság hatodik hangversenye vasárnap, február 2-án, délután 4 ½ órakor lesz a Royal termében. Ezen a hangversenyen közreműködik Weingartner Bódog, ki szombaton érkezik Budapestre és itt saját Hetesének (32. mű) zongora-szólamát játszsza. Ezen hetessel már egy korábbi angolországi körúton nagy sikereket aratott. Szamosy Elza dalokat énekel Weingartnertől a szerző zongorakísérete mellett. Végül előadják Schubert C-dúr vonós ötösét. […].

Sechs Mädchenlieder, Op. 32: No. 1, Drei Kränze

(Sajnos nem Szamosi Elza énekli.)

PESTI HÍRLAP, 1908.02.02.:

„(Weingartner Bódog), az ismert nevű zeneszerző és dirigens, aki december vége óta a bécsi udv. operaház igazgatója, mint azt már előzetesen jeleztük, szombaton délután Budapestre érkezett. A pályaudvaron dr Béldi Izor, továbbá a Grünfeld— Bürger-féle vonósnégyes tagjai várták; megérkezése után az igazgató a Royal-szállodába hajtatott, ott délután holnapi hangversenyének főpróbáját tartotta, majd rövid séta után az operaházba ment és ott egy első emeleti páholyból végighallgatta a Tosca előadását. Az igazgató nagy elismeréssel nyilatkozott az előadás minden részletéről, főleg Szamosy Elza, Anthes és Takáts alakításairól. Előadás után fényes lakoma volt a nagynevű vendég tiszteletére a Lipótvárosi Kaszinóban, s azon zenevilágunk számos kitűnősége is részt vett. A lakoma során természetesen felköszöntőkben sem volt hiány. Az első toastot dr. Béldi Izor mondotta; Weingartnert éltette, aki felelősségteljes új állásában is azonnal kereste az érintkezést a magyar zenevilággal, és kezdeményezte a kiegyezést velünk zenei téren. Utána Weingartner szellemes válaszban köszönte meg azt a magyar vendégszeretet, melyet itt Budapesten tapasztalt, s megígérte, hogy gyakrabban is ellátogat ide hozzánk. […].”

Felix Weingartner eleget is tett ígéretének, hiszen Magyarországra ezt követően rendszeresen ellátogatott, szinte „hazajárt”, számos hangversenyt adott, és előadásain több magyar művészt szerepeltetett.

1165   Ardelao • előzmény1164 2018-11-23 08:36:46

Felix Weingartner esetében a neten – szerencsére, mindenki számára elérhetően - rengeteg információ és hanganyag áll rendelkezésre mind magyar, mind idegen nyelven. Az időrend szem előtt tartásával a magyar sajtóban megjelent cikkekből idézek, a teljességre törekvés szándéka nélkül. 

Amikor Weingartner Félix nálunk még Weingartner Bódog volt:

FŐVÁROSI LAPOK, 1889.03.21.:

A zenekedvelők tegnapi hangversenye

[…]
A tegnapi hangversenyben az egyleti zenekar egész függetlenül működött az egyleti énekkartól. Megfelezték a programmot. A vonós-zenekar a bécsi Weingartner Bódog négy tételű szerenádjával kezdte meg az előadásokat. Fuchs a Volkmann utánzója, Weingartner a Fuchs követője. Csinos gondolatokat ügyesen variál, nem egészen új, nem egészen eredeti, de azokból, miket előzőitől ellesett, tud tetszetős egészet alkotni. Az egyleti zenészek szabatosan játszottak, Bellovics Imre igazgató gonddal vezényelt, taps volt elég.”

Weingartner: Serenade for String Orchestra

ALKOTMÁNY, 1905.01.24.:

Filharmónia. A hetedik filharmóniai hangverseny* szerdán, január 25-én lesz Kerner István vezetése alatt. Busoni Feruccio zongoraművész közreműködésével. Műsora: 1. Glück «Alceste», nyitány Weingartner Bódog záradékával (először); […]”

*a Pesti Vigadóban

Hogy azért ne maradjon ki egy rövid életrajz ismertetése sem:

PESTI HÍRLAP, 1907.08.27.:

„(Weingartner Bódog), a bécsi udv. operaház új igazgatója, még aránylag fiatal ember, 1863. június 2-ikán született Zárában. Jóllehet Dalmáciában született, mégis német származású, mert atyja bécsi, anyja szicíliai s összes elődei németek voltak. Atyja, aki Grácban államhivatalnok volt, saját kérelmére Zárába helyezték át. Meghalt, amikor fia még csak négy éves volt, s erre özvegye a kisfiúval Grácba költözött. Itt volt része Weingartner Félixnek az első iskolai oktatásban. Zenére, illetőleg zongorára művelt anyja oktatta, s neki köszönhette további kiképzését is. Tanulmányainak elvégeztével dr. Meyer Vilmos, stájer karmester vette át további kiképzését. Tehetsége oly gyorsan fejlődött, hogy már 1879-ben a nagy nyilvánosság elé léphetett zongoradarabjaival. Gimnáziumi tanulmányainak befejeztével, 1881-ben Lipcsébe ment, s az ottani konzervatóriumban tanult, s egyszersmind filozófiát is hallgatott. Itt Reinecke, Jadassohn és Oscar Paul voltak a tanárai. Liszt Ferenc bátorította a fiatal művészt s bíztatta, hogy maradjon Weimarban. Weingartner 1883-ban elfogadta a meghívást, miután a lipcsei konzervatóriumot a Mozart-díjjal abszolválta. Karmesteri tűzpróbája Beethoveni második szimfóniájának dirigálása volt. Már 20 éves korában feltűnt mint hangversenyszólista. 1884. március 23-án Liszt közbenjárására előadták Weingartner első nagyobb operáját, a Sakuntalát a weimari színházban; 1886-ban második operája, a Malavika került színre a müncheni operában. Ekkor a hamburgi városi színház karmestere lett, s itt 1889-ig működött. Feleségül vette Juillerat Máriát, de ettől egy év múlva elvált. Berlinben karmestereskedett ezután, s ekkor, 1897-ben adták elő harmadik operáját, a Genesiust. 1897-ben Weingartner Münchenbe költözött, s ott átvette a Kim-zenekar vezetését. Itt kötötte második házasságát báró Dreifus Fedorával 1903. június 17-én. Zeneírói tevékenysége az utóbbi években hatalmasan föllendült. Három vonós-négyest írt s egy zongora sextettet. Irodalmilag is működött. Nemrégiben írta ismert munkáit: „Über das Dirigieren“, „Bayreuth“ és a „Die Lehre von der Wiedergeburt und das musikalische Drama“.

Beethoven - Symphony n°2 - LSO / Weingartner

1164   Ardelao • előzmény1150 2018-11-22 09:56:19

Képtalálat a következőre: „Felix Weingartner”

Weingartner Bódog avagy Dr. Paul Felix Weingartner karmester, zeneszerző, zongoraművész és író

(1863.06.02., Zára, Horvátország -1942.05.07., Winterthur, Svájc)

Az ő személyére Heiner doktor hívta fel a figyelmemet Anday (alias Andauer) Piroska kapcsán, aki – saját állítása szerint – távoli rokonságban állt Felix Weingartnerral. Weingartner nem volt magyar, de még az Osztrák-Magyar Monarchiában született, nagyon sokszor járt Magyarországon, szerződésben állt a Városi Színházzal, kedvelte és külföldön előszeretettel foglalkoztatta a magyar művészeket. Zeneakadémiánk tiszteletbeli tanárává választotta, munkásságáért megkapta a Magyar Érdemrend csillaggal ellátott Középkeresztjét, stb.

A Café Momusban 2010.03.05-én, az „Esszék és tanulmányok” között, „Karmesterportrék III. – Felix Weingartner” címmel már megjelent egy írás, amelyben Balázs Miklós részletesen ismertette nevezett pályafutását, ill. életművét. A jelen topikban – a topik jellegéből adódóan - elsősorban Felix Weingartner életének magyar vonatkozású részeire fogok kitérni.

1150   Ardelao 2018-11-10 09:33:10

           Sohasem tudhatjuk, hogy életünk valamely szerencsés fordulata nem válik-e később szerencsétlenségünk forrásává. Tüneményes szopránjára egy helyi dalárdában Losonczy Schweitzer Oszkár lett figyelmes. Az ő tanácsára iratkozott be a budapesti Zeneakadémiára, amelynek elvégzése után szakított megszokott, polgári életével és gyógyszerész férjével, majd egyetlen gyermekével is megszűnt bensőséges kapcsolata.

          Nem volt ötven éves, amikor távoznia kellett az élők sorából. A sikerek ingatag ladikján szállt szembe a könnyek és megpróbáltatások óceánjának hullámaival, és e küzdelmes, ám fényes győzelmet ígérő kaland ára minden bizonnyal viszonylag rövidre szabott élete volt. Hangját ma mindössze két-három felvétel őrzi.

http://holocaustmusic.ort.org/fileadmin/_processed_/csm_margit_bokor_597134969f.jpg

BOKOR (leánykori nevén: WAHL) MARGIT operaénekesnő

(Losonc, 1905.06.01.-1949.11.09.)

           Bokor Margit, a kiváló énekesnő,  az 1930-as években európai vezető szopránjai közé tartozott.

           Életrajzi adatai hiányosak. A különböző források születésének dátumát, de még a helyét is különféleképpen tüntetik fel (1900., 1903., 1905. április 1. vagy június 1., Losonc, de néhol Budapest). (Mellesleg a losonci anyakönyvi hivatal bejegyzéseiben Wahl Margit nevű újszülött az említett években nem szerepel.)

           Ifjúkoráról keveset tudunk. 28 éves volt, amikor diplomát szerzett a budapesti Zeneakadémián, de a Bécsi Zenei Főiskolán is folytatott tanulmányokat. Első szerződése Lipcséhez kötötte; itt 1928 és 1930 között lépett fel, és Beethoven Fidelio c. operájának címszerepében debütált. 1930-ban Berlinben vendégszerepelt, Verdi Trubadúr c. operájában.

          Ezt követően a Drezdai Állami Operához szerződött, amelynek 1930.08.01-től 1933.07.31-ig volt tagja és szólistája. Itt 42 kisebb és nagyobb szerepet énekelt Weber, Verdi, Bizet, Mozart, Richard Strauss, Johann Strauss, Wagner, Offenbach és mások műveiben. Fellépéseit a sajtó kedvezően fogadta. Még 1933. július 1-jén nagy sikerrel elénekelte Zdenka szerepét Richard Strauss Arabella c. operájának ősbemutatóján. Nem sokkal ezután azonban az énekesnőnek el kellett hagynia Drezdát, mivel – bár hite szerint katolikus volt - zsidó felmenőkkel rendelkezett, és a náci törvény az állami intézményekben, mint amilyen a drezdai operaház is volt, megtiltotta a zsidók alkalmazását.

          1933. szeptember 1-től már Bécsben lakott, ahol Zdenkaként immár a Bécsi Állami Opera zenekarával lépett fel, és e zenekarral adott elő részleteket R. Strauss Az egyiptomi Heléna c. operájából is, amelyben Aithera szerepét énekelte. 1934-ben Lehár Ferenc Giudittájában Anita szerepét kapta, majd újabb főszerepeket osztottak rá. Richard Strauss A rózsalovag c. zenés játékában Octaviant, Weber Oberonjában a címszerepet énekelte. 1934-től 1938-ig maradhatott a Bécsi Állami Opera tagja. Ez idő alatt többször vendégszerepelt Olaszországban, és a londoni Covent Garden operaházban ő énekelte Zdenka szerepét az Arabella angliai premierjén. 1935-től fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon (Octavian- vagy Zerlinaként). Bécsben és Salzburgban olyan neves karmesterekkel dolgozott, mint Bruno Walter és Felix Weingartner, és fellépéseit a Bécsi Rádió is közvetítette. Erre az időszakra esik első fellépése a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban: 1936-ban ifj. Johann Straussnak „A  cigánybáró”-jában, 1937-ben Otto Nicolainak „A windsori víg nők” c. operájában.

          1938 márciusában, tíz nappal az Anschluss után, a Bécsi Állami Operánál betöltött állásából „felmentették”, hivatkozva a már említett zsidóellenes törvényre. A Szövetségi Oktatásügyi Minisztérium elrendelte az énekesnő nyugdíjbefizetéseinek, 3.999 birodalmi márkának a visszafizetését, 1938. június 30-tól pedig beszüntették havi illetményének a folyósítását. Bokor Margit 1938 nyarán elhagyta Bécset.

      Párizsba költözése előtt azonban még fellépett Amsterdamban, Mozart Figaro házasságában, Susannaként, vendégszerepelt Brüsszelben és Antwerpenben is. 1938 végétől már Párizsban lakott, 1939 elején pedig azt tervezte, hogy Susannaként Cannes-ban lép fel, Párizsban pedig dalestet ad. Párizsból kérvényezte meg az Amerikai Egyesült Államokba történő beutazásának az engedélyezését.

     1939-ben már Rio de Janeiroban lépett fel. Hamarosan szerződtették a Chicagói és a San Franciscói Operaházhoz. 1942-ben New York-ban, „A cigánybáró” angol bemutatóján énekelt. Ugyanitt lépett fel A denevér c. operettben is. Énekelt továbbá a New York-i Metropolitanben is. 1947-ben a New York-i Városi Operához szerződött, ahol Richard Strauss „Ariadne Naxos szigetén” c. operájában a zeneszerző szerepét nagy sikerrel énekelte.

     Sajnos nem sokkal ezután súlyosan megbetegedett, és 1949. november 9-én elhunyt. New Yorkban temették el (Calvary Cemetery, Queens, NY). Emlékére barátai rákkutatási alapítványt hoztak létre a Columbia Egyetemen.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bokor_Margit

http://holocaustmusic.ort.org/resistance-and-exile/bokor-margit/

https://www.lexm.uni-hamburg.de/object/lexm_lexmperson_00002790

https://books.google.hu/books?id=eLWao2lIGTEC&pg=PA502&dq=Bokor+Margit&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwiOyLnj3cDeAhXEE5AKHZxKDvQQ6AEIWDAI#v=onepage&q=Bokor%20Margit&f=false

P. S.: A titok, amely máig megfejtetlen: Bokor (Wahl) Margitnak az USÁ-ban bejegyzett születési és elhalálozási adatai, sírhelye, egy közös síremlék és annak felirata

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Doktorandusz koncertek 1."
POULENC: Szonáta
Ács Dominika (fuvola), Király Ádám (zongora)
BRAHMS: 1. (G-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 78
Kondorosi Karolina (hegedű), Matsunaga Minami (zongora)
BBERLIOZ: Nyári éjszakák, op. 7
Kronauer-Vida Anikó (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
J.S. BACH: G-dúr triószonáta, BWV 1039
Bán Máté, Simon Dávid (fuvola), Dani Imre (zongora)
BEETHOVEN: 26. (Esz-dúr) zongoraszonáta, op. 81a („Les Adieux”)
Szalai Éva (zongora)
SCHUMANN: Meseképek, op. 113
Bor Péter (brácsa), Homor Zsuzsanna (zongora)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Farkas Gábor (zongora)
"Liszt Születésnap Zárókoncert"
CHOPIN: Asz-dúr impromptu, op. 29
CHOPIN: Fisz-dúr impromptu, op. 36
CHOPIN: Gesz-dúr impromptu, op. 51
CHOPIN: cisz-moll impromptu, op. 66 („Fantaisie-impromptu”)
CHOPIN: 1. (g-moll) ballada, op. 23
CHOPIN–LISZT: Hat lengyel dal – 5. Meine Freuden
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 1. Sposalizio, 2. Il Penseroso
LISZT: Zarándokévek, Harmadik év – 4. A Villa d’Este szökőkútjai
LISZT: Zarándokévek, Első év: Svájc – 9. Genfi harangok
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 7. Dante-szonáta

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sebastian Küchler-Blessing, Fassang László (orgona)
műsorvezető: Dobszay Péter, Tóth Árpád
"Orgona-párbaj Liszt emlékére"



19:30 : Budapest
Erkel Színház

Bogányi Gergely (zongora)
Házigazda: Szinetár Miklós
Videók: Bori Tamás
Rendező: Aczél András
"Zongoraáriák – Liszt209"
LISZT: Szerelmi álmok No. 3
WAGNER-LISZT: Izolda szerelmi halála
LISZT: Csárdás Macabre
LISZT: A Villa d’Este szökőkútjai
LISZT: Rákóczi induló
LISZT: Csárdás Obstiné
SCHUBERT-LISZT: Winterreise – részletek
LISZT: I. Mefisztó-keringő

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Budapest Bach Consort:
Lachegyi Róza (hegedű), Szabó Zsolt (viola da gamba), Szokos Augustin (csembaló)
Händel, Jones, Playford, Purcell és Stanley művek
19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Drahos Béla, Drahos Rebeka fuvola, Kovács Anikó hegedű
Weiner - Szász kamarazenekar
vez.: Drahos Béla
"Liszt Fesztivál"
BACH: 4. brandenburgi verseny
BACH: E-dúr hegedűverseny
SCHUBERT: 4. Szimfónia
A mai nap
történt:
1937 • Sosztakovics V. szimfóniájának bemutatója (Leningrád)
született:
1912 • Solti György, karmester († 1997)
1917 • Dizzy Gillespie, jazz-muzsikus († 1993)
1921 • Malcolm Arnold, zeneszerző († 2006)