Bejelentkezés Regisztráció

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei


1105 Ardelao 2018-10-14 05:25:41 [Válasz erre: 1104 Ardelao 2018-10-14 05:20:31]

Major J. Gyula jubileuma.

(2. rész)          A ma este megtartott jubileumi díszhangverseny a Vigadó nagytermében folyt le fényes sikerrel. Úgy a nagyterem, mint a kis terem, valamint a karzatok zsúfolásig megteltek ünneplő közönséggel, amely mindvégig élénk érdeklődéssel hallgatta a pompás műsort, amely kizárólag Major J. Gyula szerzeményeiből volt összeállítva. Bevezetésül a Tavaszi hangulatok című karéneket adta elő a Magyar női karének egyesület és a II. ker. állami Tanítóképző egyesület énekkara. Recht Sándor, a miskolci zenede tanára a hegedűversenyt adta elő fényes technikával, […] Scomparini Mária, Operánk kitűnő tagja három dalt énekelt a szerző személyes kísérete mellett. […] Jaques van Lier, az európai hírű gordonkaművész interpretálta ezután Major gordonkaversenyét, és érvényre juttatta annak minden szépségét és melódiáját. Bleuer Andorin, az ismert jeles hangversenyénekesnő énekelte azután A kis hamis című dalt. A művésznő, mint mindig, ezúttal is intelligens, nagyon muzsikális előadónak bizonyult, […] nagy sikert ért el. […] Pap Zoltán dr. országgyűlési képviselő vezetése alatt megjelent Major tanítványainak egy küldöttsége és összesen hét óriási babérkoszorút nyújtott át az ünnepeltnek. […] Az est végén egy száz tagú hatalmas férfikar énekelte Major nagy Zsoltárát, […]. A hangverseny nagy sikerében első hely illeti meg Gobbi Alajost a Nemzeti Zenede kitűnő igazgatóját, aki a zenekart és énekkart páratlan odaadással, lendülettel és lelkesedéssel vezette. […] Mihalovich Ödön min. tanácsos, az Orsz. M. Kir. Zeneakadémia igazgatója is eljött az estére, hogy dokumentálja Major J. Gyula iránt érzett tiszteletét. Az estély után társasvacsora volt a Bristol külön termében, amely szintén lelkesen és a jubiláns ünnepeltetése közt folyt le.”


1104 Ardelao 2018-10-14 05:20:31 [Válasz erre: 1103 Ardelao 2018-10-12 23:37:52]

A FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG, 1904.04.19-i számában megjelent tudósításból néhány további, ill. pontosított részletet tudhatunk meg a zeneszerző és zongoraművész életéről, ill. zenei pályájának addig eltelt 25 évéről:

Major J. Gyula jubileuma.

         […]  Major J. Gyula […] Nem állandó alakja a hangverseny-teremnek, de állandó teremtőereje a magyar zenének. Sok-sok ezer tanítványa járta be vele a haladás útját, és amikor nap nap után hazaért az iskolából, csendesen hódolt ismét a múzsának, amelyet számottevő, nagy művekkel gazdagított. A zajos reklámsiker helyett […] mindig azt akarta, hogy munkája értékes emléket képezzen, amelynek becse, művészi tartalma állandó maradjon, és lekösse azt is, aki érti és azt is, aki csak érzi a zenét.

          […] Munka és szerénység, páratlan tisztesség és nemes jellem […]  olyan ember ő, aki […] alkotásban és tettben százfelé tekint, de magára soha.
          Major J. Gyula, a zeneszerző nagy tudású. Stílje klasszikus, felfogása komoly és egész koncepciója finom, szubtilis, eredeti. - Thémái mindig újak, sohasem fárasztók, és minden taktusán meglátszik a tanult, jeles muzsikus.

          Életrajzi adataiból a következőket adjuk:
          […] Tizennégy éves korában Budapestre került, folytatta a Kassán megkezdett reáliskolai tanulmányokat, az állami főreáliskolában maturált, s a műegyetemet is kezdte látogatni. Közben azonban mind intenzívebben foglalkozott zenével is. A zongorajátékban mindinkább tökéletesítette magát (mesterei  Schweida és mások) […]. s 1878— 79-től kezdve mind sűrűbben lép fel. Innen kezdve számottevő tényezőjévé vált a budapesti zenei életnek. Majd […] abbahagyja technikai tanulmányait, hogy teljesen a zenének szentelje magát. Belép az Orsz. magyar kir. Zeneakadémiába, melynek ekkor Liszt, Volkmann és- Erkel tanári működése kölcsönzött különös fényt.    Major mindháromnak tanításában részesült, mindhárman felismerték kiváló képességeit, különösen Volkmann becsülte nagyra zeneszerzői tehetségét, s mint embert is rendkívül megbecsülte, szerette, az évek folyamán benső barátságára méltatta, mely még azután is, hogy Major a Zeneakadémiát mint kész művész elhagyta, összekapcsolta őket, egész Volkmann haláláig. […]

          Országra szóló nagy sikerét 1885-ben aratta, mikor a Zenekedvelők egylete első szimfóniáját előadta, […] amelyből fényes jövőt jósoltak neki. Kevéssel rá a Filharmóniai Társaság hangversenyén Beethoven zongoraversenyének előadásával legelső zongoraművészeink között vívott ki magának helyet.
          Ettől kezdve egyik művészi, siker a másikat éri, egyik jelentékeny szerzemény a másik után kerül ki tollából. Még mint a Zeneakadémia növendéke írta meg első vonósnégyesét, első zongoratrióját, több zongoradarabot, stb., kevéssel azután gyönyörű zongoraversenyét, melylyel 1888-ban Berlinben, majd a budapesti filharmonikusok hangversenyén nagy sikert ért el. Egymásután alkotja meg II., III. szimfóniáját, számos, kamara-zenedarabot, zongora- és hegedű darabokat, dalokat, vonósszerenádját, stb. stb. Több pályadíjat nyer: így magyar szimfóniájával a Műbarátok Köre nagy pályadíját, vonós szerenádjával a Kolozsvári Konzervatórium díját, magyar szonátájával a Pesti könyvnyomda részv.-tsg. díját, stb. Művei Németországban is figyelmet keltenek, […] s sorra jelennek meg a Lenchart-cég kiadásában legjelentékenyebb szerzeményei.         
          Gyakran jár ki Németországba maga is, s mintegy 12 év óta minden esztendőben előadásra kerülnek nagyobb művei Berlin, Breslau, Leipzig, Dresden, stb. hangversenytermeiben, s a sajtó mindenkor a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik azokról, valamint Majorról, mint zongoraművészről is.
          […] kora ifjúságától kezdve az oktatás terén is sikeresen működött: […] . 1887-ben hivatalosan felszólították, hogy az Orsz. izr. tanítóképzőnél vállalja el a zenetanári állást, s ez idő óta Majort mindenütt ott találjuk, ahol a nyilvános zene- és énektanítás ügyének előmozdításáról van szó. […] egymásután kapja a felszólításokat órák elvállalására, melyeknek — az illető intézetek nagy hasznára, de a maga egészségének és erejének alighanem kárára — eleget is tesz.
          […] családja sorsának biztosítása céljából hihetetlenül sok munkát kénytelen vállalni. […]
          1893 óta működik az Áll. polgári isk. tanítóképzőnél, […].
          1894-ben megalapította á Magyar női karének egyesületet, melynek élén fáradhatatlan munkásságot fejt ki. […].
          1896-ban zeneiskolát alapított, melyet kezdetben saját neve alatt vezetett, néhány év óta pedig a Magyar női karének-egyesülettel kapcsolatos Budapesti Zeneiskola címen vezet […].
          […] a zenepedagógiai irodalom terén is hervadhatatlan érdemeket szerzett: «Zongoraiskolája», Összhangzattana» már mintegy 14 éve nagy elterjedtségnek örvendenek, […] Népiskolai énekeskönyve épúgy, mint az előbbi két mű, már több kiadásban jelent meg, 1903-ban pedig feltűnést keltett «Az ellenpont, a kanon és a fuga tana» című műve, mely a maga nemében első és egyetlen nálunk, s […] a hazai és német zenei világ kitűnőségeinek osztatlan elismerésében részesült.
          1901-ben előadták Erzsike című operáját, Széchy Máriá-ja pedig a Király-díj pályázatra benyújtott művek között első helyen állott, és a bírálók a legnagyobb elismeréssel szóltak erről az operáról. Az ellenséges intrikák azonban elütötték a díjtól.
          Újabban számos szerzeménye jelent meg: két dalgyűjtemény, két magyar rapszódia. Hatos zongorára és fúvó-hangszerekre, magyar szonáta, zongora-szonatinák, kisebb zongoradarabok stb."

(Folyt. köv.)


1103 Ardelao 2018-10-12 23:37:52

Képtalálat a következőre: „major j. Gyula zeneszerző”

MAJOR (Mayer) J(akab). GYULA

zongoraművész, zenetanár, karnagy, zeneszerző

(Kassa, 1859.12.13. - Budapest, 1925.01.30.) 

          Első iskolai tanulmányait Kassán végezte, majd Budapestre került, ahol az Országos Zeneakadémián zeneszerzést Volkmann Róbertnél, zongorázni Liszt Ferencnél és Erkel Ferencnél tanult.

          A századvég magyar romantikus zeneszerzőinek egyike.

          Első nagyobb sikerét nagy zenekarra komponált első szimfóniájával aratta 1885-ben a Budapesti Zenekedvelők Egyletében. Ekkor változtatta „Mayer” családi nevét Majorra. Zongorahangversenyét 1888-ban, a Philharmoniai Társaság hangversenyén játszotta először. 1892-ben vonósnégyes szerenádjával a Kolozsvári Zenede pályadíját nyerte el.

          Számos budapesti iskolában tanított. 1888-ban Káldy Gyulával és Nikolits Sándorral részt vett a Magyar Zeneiskola megalapításában, ahol 6 évig tanított. 1894 tavaszán nejével együtt megszervezte a Magyar Női Karénekegyesületet, amelyet egy évtizeden át karnagyként vezetett. Ugyanebben az évben, ősszel Major J. Gyula kezdeményezésére megalakult a Zeneművész-Kör. 1896-ban megnyitotta saját zeneiskoláját.

          Neje, Glücklich Ida (sz. 1868-ban), fordította németre férje két operájának (»Széchy Mária«, »Dalma«) a szövegét, amelyet Radó Antal írt.

          A zeneszerző nővére: Janka, koloratúra énekesnő, 1889-ben a rotterdami színház tagja volt. 1890.01.16-án Tokajban házasságra lépett Mátray Kálmán színésszel.

          Major J. Gyula fia: Major Ervin zeneíró.

Major J. Gyula főbb zeneművei:

»Erzsike«, opera 1 felv. Bemutatta:a Magyar Királyi Operaház, 1901.09.24-én.

»Széchy Mária«, opera, Kolozsvár, 1906.

»Mira«, dalmű. Bemutató: 1913.03.27., Pozsony.

»Dalma«, opera. (Nem került színre.)

»Diana«, opera.

  6 szimfónia.

»Suite romantique«.

»Bosnyák rapszódia«.

»Balaton« szimfonikus költemény.

Tankönyvei:

1. Énekkönyv az elemi, népiskolák számára. Bpest, 1890. Két füzet.

2. Zsidó vallásos énekek. Budapest, 1892.

3. Összhangtan. Bpest, 1891 (2. kiadás Bpest, 1898).

4. Zongoraiskola. Bpest, 1891. és 1899.

5. Módszeres énekkönyv az alsó zsidó népiskolák számára.

Zenei szakmunkája: »Magyar Zenetudomány«

Cikkei a Harmóniában (1885. Symphoniám), a M. Zenelapban (1890. Magyar szimfónia), az Életben (1891. Miként orvosolhatnók operánk bajait), a Színművészeti Lapokban (1893. Könyvism., 1894. A magyar zene sajátságai), az Ország-Világban (1894. A szorosan vett hangversenyzene fejlődése, a suite, sonata és a zenei formák ismertetése, A szorosan vett hangversenyzene, A zenei gondolatok formái), a Magyar Paedagogiában (1898. A zene- és énektanítás ügye a középiskolában) és  a Neue Hamburger Zeitungban (1897., 1901. Neues aus Budapest) jelentek meg.

Forrás: Tolnai Új Világlexikona (1928); Schöpflin Aladár: Magyar Színművészeti Lexikon (1930); Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 8. kötet; Magyar Életrajzi Lexikon (1982)


1102 Ardelao 2018-10-11 10:43:49 [Válasz erre: 1101 Ardelao 2018-10-11 10:31:40]

Koháry Mária Antónia zeneszerzői munkásságánál azonban jóval jelentősebb utódainak a története. Az érdekesség kedvéért, és mert erről iskolai történelemkönyveinkben nem olvashattunk – idézem Dr. Hegyaljai Kiss Gézának a PESTI HÍRLAP 1938.09.30-i számában megjelent írását, pontosabban annak a zeneszerzőnő utódairól szóló részét:

Egy magyar hercegnő utódai a portugál királyi trónon

          Megszoktuk egy idő óta, hogy minden érdekel, ami a Pireneusi-félszigeten történik. Érdeklődéssel olvassuk hát azt is, hogy egy felvidéki magyar hercegnő utódai ültek majdnem száz évig Portugália királyi trónján.
         […]

         […] Jósika Miklós emlékiratait olvasom. Udvari bál Bécsben, 1815-ben. „Most nézzünk egy magyar úrnak a szemébe. Íme, éppen itt őfelsége, alkotmányos királyunk intézett néhány nyájas szót hozzá: ez gróf, később herceg Koháry, a magyar korlátnok*. Igen szép férfiú, ezúttal a fényes magyar kamarási egyenruhában, mely sötétzöld, és gazdagon van arannyal hímezve.“
          És most lássuk a lányát!
          Jósika írja a bécsi bál résztvevőiről: „Legszebbnek én herceg Koháry lányát találtam, magas, szőke hölgy volt ez, igen szelíd és kedves kifejezésű arccal s emellett kecses és választékos”... Tudvalévő, hogy Koháry leányát herceg Coburg osztrák tábornok vette nőül.
          Mi a történeti valóság?
Csábrághi Koháry Antal gróf 1760. szept. 4-én született. Hont megye örökös főispánja, főpohárnokmester, főkancellár. 1815-ben kapja hercegi rangját. 1826. június 27-én halt meg. Felesége Waldstein Wartemberg Mária Antónia. Egyetlen leánya, Mária Antónia, 1793. július 2-án született. Mint szüleinek egyetlen gyermeke, örökli a roppant Koháry-vagyont 1816. január 2-án köt házasságot Coburg Ferdinánd György herceggel. Mária hercegnő az esküvő idején huszonhárom éves, a herceg harmincegy éves.
          A Koháry-család címerében kék paizson, zöld mezőn ágaskodó koronás oroszlánt látunk. S az utolsói Koháry-lány nevére valóban koronák fénye sugárzik. Koháry Mária Antónia és Coburg Ferdinánd György (1785—1851) házasságából három fiú születik és egy leány. Az első fiú, Ferdinánd Ágoston, nagyon kiváló tulajdonságokat örökölhet szüleitől, mert húsz éves korában, 1836-ban, egy királykisasszonyt vesz feleségül, Don Pedro brazíliai király leányát.
          Péter király átengedte a trónt leányának, aki Rio de Janeiróban született 1819. április 4-én. Hétéves korában, 1826 május 2-án, Portugália királynőjének kiáltották ki. Csak 1834. szept 24-én vette át tényleg az uralkodást, mint II. Mária da Gloria. Uralkodott 1834- től 1853-ig. 17 éves korában, 1836. április 9-én kötött házasságot Koburg-Koháry Ferdinánd herceggel. 1853. november 15-én halt meg Lisszabonban, így lett Koháry Mária Antónia magyar hercegnő fia Portugália 19 évig uralkodó királyasszonyának a férje. Házasságukból négy fiú és két leány született, S az első két fiú portugál király lett. Az első fV. Péter néven került Portugália trónjára (1853—1881). Anyja halála után két évig atyja gyámsága alatt uralkodott. De Péter már 24 éves korában meghalt. Öccse, I. Lajos, 1861-től 1889-ig uralkodik. Sok pártharccal küzd. Fiának biztosítja trónját. Fia I. Károly (1889—1908). Forradalmi vihar sodorja le királyi székről. Erős köztársasági áramlat kerekedik. A király és első fia, Lajos Fülöp trónörökös, összeesküvők merényletének esik áldozatul. Ifjabbik fia, II. Mánuel, két évig uralkodik (1908—1910), 1910 októberében Angliába menekül. Kikiáltják á köztársaságot,és forradalomra forradalom következik. A volt király még csak 21 éves volt, mikor elhagyta hazáját. Trónjáról máig se mondott le. […]”

* Korlátnok = kancellár. "A származtatás onnan eredett, hogy a latin cancelli szó valamely rostélyzatot vagy elkorlátolt helyiséget jelent, milyen az irodákban szokott lenni, s a király cancelláriusa eredetileg annak íródeákja volt.


1101 Ardelao 2018-10-11 10:31:40 [Válasz erre: 1100 Ardelao 2018-10-10 09:05:23]

Az Arthur Elson által említett női zeneszerzők közül csupán egy tekinthető bizonyítottan magyarnak:

Képtalálat a következőre: „kOHÁRY mÁRIA ANTÓNIA”

KOHÁRY MÁRIA ANTÓNIA grófnő, majd hercegnő, zongoraművész és az első magyar női zeneszerző

(1797.07.02., Buda-1862.09.25., Bécs)

„[…] Különböző zongoraműveket írt, amelyekből különösen 5 zongoraszonátája érdemel említést.[…]” (Ld.: Salon Without Boundaries)

„[…] Koháry Mária grófnő […] — Hont vármegyei - történelmi Koháry-család sarja. A fiatal Haydn stílusában írt kéttételes E-dúr zongoraszonátáját, egyetlen fennmaradt szerzeményét, a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde könyvtárában találjuk. […]”(Nyugati Kapu, 2000.04.28.)


1100 Ardelao 2018-10-10 09:05:23 [Válasz erre: 1097 Ardelao 2018-10-10 00:23:45]

A következő „történet” már jóval izgalmasabb:

Ludmilla Gizycka-Zamoyska grófnő, zongoraművész és zeneszerző

(Bresztovány*,1829 – (?) 1889)

"Bresztovány és a zene

A XIX. század első felében az uradalmi kastély mozgalmas társadalmi élet központja volt. A Zamoyski család gyakran rendezett itt hangversenyeket és színházi előadásokat. A családból a leghíresebb talán Ludmilla Gizycka-Zamoyska volt, jól ismert zongoraművész, zeneszerző és a zenei élet szervezője, még a bécsi császári udvarban** is . Ebben az időben az uradalmi kastélyt állítólag Frédéric Chopin, lengyel zeneszerző is gyakran látogatta, akinek a helyiek később mellszobrot állítottak a kastély előtti parkban. Időközben azonban a Wielopolski család leszármazottai kiderítették, hogy nem Frédéric Chopin, hanem egy másik jelentős zeneszerző, Liszt Ferenc látogatta a bresztoványi uradalmi kastélyt.  E zenei hagyománytól mindenesetre senki sem tudja megfosztani Bresztoványt."

Bresztovány (Brestovany) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Nagyszombati járásban. Alsószil, Felsőszil és Felsőlóc egyesítésével keletkezett. […] 1824-ben Kisbresztovány birtokosa Eleonóra, a lengyel Zamoysky gróf felesége lett, aki pompás kastélyt épített ide.

Brestovany_Trnava_TA_Pozsony_Bratislava_Manor-House_built-1800_ENC1_x1.jpg Bresztovány, uradalmi kastély

** Ludmilla Gizycka-Zamoyska, a lengyel komtesz, Sophie hercegnő udvarhölgye volt Bécsben. Amatőr (?) dal- és szalonzongora-szerző volt, akinek nyilvános fellépéseihez 1881 áprilisában Liszt is segédkezet nyújtott. A budapesti Liszt-könyvtár számos kompozícióját őrzi (lásd EFLE, 1. köt., 193–194. l.).

És amikor Ludmilla Gizycka-Zamoyska nevére az „eltűnt idő nyomában” járva ismét rábukkanunk:

Kovács Attila: „Vásáryba oltott Cziffra” – Balázs Jánossal az „eltűnt idő nyomában” 2013.01.22.:

„[…] Ezután nem kis hangulati kontrasztként és felfedezésként „A puszta keserve” (Puszta-Wehmut. Megj. A.) című, teljesen ismeretlen Liszt-művet hallhattuk – melyet egy lengyel zeneszerzőnő (!), Ludmilla Gizycka-Zamoyska grófnő magyaros tematikájú darabja nyomán írt át, akárcsak más korabeli szerzőtársai által írott dallamokat Liszt –, s a művet egy a chopines lengyel és a verbunkos magyar karaktereket ötvöző hangvétel jellemzett, egy érdekes „lezáratlan” befejezéssel. […]”

A grófnő zongoraművének Liszt által átírt változata:

Puszta-Wehmut

Ludmilla Gizycka-Zamoyska lengyel grófnő esetében tehát már jócskán találunk magyar vonatkozásokat.


1099 Ardelao 2018-10-10 08:11:38 [Válasz erre: 1098 Ardelao 2018-10-10 07:55:23]

Vorwerk Henrietta magyar volta is kétséges. Róla a már korábban idézett szövegen kívül mindössze két mondatot találtam a neten:

Vorwerk Henrietta, magyar zeneszerző, 1843.08.13-án született a németországi Erkelenzben. Sieber professzor tanítványa Berlinben. Számos zongoradarabot és dalt írt, amelyekről a kritikusok kedvezően nyilatkoztak.”

(FACEBOOK, Salon Without Boundaries, 2017.08.09.)


1098 Ardelao 2018-10-10 07:55:23 [Válasz erre: 1097 Ardelao 2018-10-10 00:23:45]

Léopoldine Victoire Emmanuelle Marie Goubau d'Hovorst 

1791.02.02-án 2-án, Mechelenben (Belgium) született, és 1841.08.13-án, 50 éves korában halt meg, Brüsszelben.

ITT (182.-183. oldal) megtaláljuk Leopoldine Goubeau d’Hovorst Bécsben kinyomtatott zeneműveinek a jegyzékét.

Leopoldine d’Hovorst egyik kottája a Bajor Állami Könyvtárban:

Image

Magyar gyökerekre utaló feljegyzést e zeneszerzőnőről nem találtam. A történelmünket nem ismerők abból, hogy kottáit többnyire Bécsben nyomtatták ki, következtethetnének arra, hogy D’Hovorst asszony az Osztrák-Magyar Monarchiában élt, de a monarchia csak D’Hovorst asszony halála után, 1867-ben jött létre. Vajon milyen adatok alapján sorolta a könyv szerzője Leopoldine D’Hovorstot a magyar zeneszerzők közé?


1097 Ardelao 2018-10-10 00:23:45 [Válasz erre: 1068 Ardelao 2018-09-23 10:01:32]

 Sándor Emma után már egyre több női zeneszerzővel találkozunk a magyar művészek sorában. Róluk a neten megfelelő információt találunk, és tőlük már elegendő hanganyag is rendelkezésre áll, élőben vagy éppen a YouTube-on meghallgatható. Ők tehát már semmiképpen sem sorolhatók az elfeledettek vagy kevésbé ismertek közé.

Ezért inkább tennék még egy rövid sétát visszafelé az időben, mert bár Zathureczky Bertát a zeneszerzés terén úttörőnek neveztem, állításomat némileg módosítanom kell:

A Nagy Magyarország létezésekor és az Osztrák-Magyar Monarchia idejében – mint tudjuk - a lakosság összetétele igen vegyes volt. Valójában az volt magyar, aki magyarnak vallotta magát. A nevekből azonban ezt nehezen lehetett megállapítani. (Persze, ez ma is így van, csak kevesen vállalják nyíltan az identitásukat.) A külföldi történetíróknak mindenesetre nagy fejtörést okozhat ennek és főként a monarchiabeli időszaknak a feldolgozása. Minthogy e topik elsősorban magyar művészekről szól, szükséges volt ezt előrebocsátanom.

Arthur Elson: Woman's Work in Music c., 1908-ban a harmadik és azóta több kiadásban is megjelent könyében ugyanis a „magyar” zeneszerzőnőkről a következőket írja:

„[…] A magyar zeneszerzők között Ludmilla Gizycka, aki most Bécs mellett él, számos sikeres dalt és zongoradarabot publikált, köztük egy lengyel dalok alkotta, érdekes feldolgozást. Egy másik zongoraművész-zeneszerző, Koháry Mária, egy sor szonátát és különböző egyéb zongoraművet írt. Mme. D'Hovorst egy két zongorára komponált szonátát és különböző más műveket publikált.  Henrietta Vorwerk sok dicséretet kapott zongoradarabjaiért és dalaiért, míg ugyanezen a területen a másik termékeny alkotó Anna Zichy Stubenberg. […]”

Utánanéztem, ki volt e zeneszerzőnők közül valóban magyar, és mi tudható róluk. A következőkben e nyomozás eredményét ismertetem.


1096 Ardelao 2018-10-09 09:45:09 [Válasz erre: 1095 Ardelao 2018-10-08 09:29:25]

Végső búcsú a szeretett társtól, aki egész életével mások javát szolgálta:   

          „Kicsinyke virágcsokor egy nagy asszony sírjára

          »Fájdalmas szívvel tudatom, hogy életem és munkám hű társa, Schlesinger Emmának született Kodály Zoltánné f. hó 22-én, házasságunk 49. évében minden halandó utolsó útjára tért.
          Tisztelte atyját és anyját, ezért hosszú életet nyert. Élete útján áldást hozott minden vele találkozóra. Ahová ragyogó szemének egy sugara elért, ott világosság, melegség, élet fakadt. Mert szeméből végtelen jóság és szeretet áradt.
          Gyászolja mindenki, aki szeretete melegéből valamit is megérzett, de legjobban az, akire a legtöbbet pazarolta, akinek életét földi paradicsommá tette.
          Testét a Farkasréti temetőben adjuk vissza a földnek 27-én, délután fél három órakor.
          Lelke velünk marad örökké.
          Engesztelő gyászmise a Szentcsalád templomban (Szondy u. 67.) 29-én fél kilenc órakor.«

          Így adta tudtul — márványba kívánkozó szavakkal — Kodály Zoltán hitvesének elvesztését. […]”

(ÚJ EMBER, 1958.12.07.)

http://www.agt.bme.hu/varga/foto/farkasreti/kodaly.jpg

Kodály Zoltánné, sz. Schlesinger (Sándor) Emma közös sírban nyugszik Kodály Zoltánnal, annak édesapjával és édesanyjával (Kodály Frigyessel és Kodály Frigyesnével) .

Farkasréti temető: 20. körönd-1-17/18 [szobrász: Pátzay Pál


1095 Ardelao 2018-10-08 09:29:25 [Válasz erre: 1094 Ardelao 2018-10-08 05:43:12]

Kodály Zoltánról és Sándor Emmáról angolul is jelent meg cikk. Ebből idézek két bekezdést, amely Sándor Emma zenével kapcsolatos, illetve zeneszerzői munkásságáról szól: 

Georg Predota: Két szív, egy lélek - Kodály Zoltán és Gruber Emma  (Two Hearts, One Soul - Zoltán Kodály and Emma Gruber)

„[... ] Gruber asszony jókora kottagyűjteménnyel rendelkezett, köztük számtalan, Európa minden részéből származó népdal-kötettel. Mindig rajongott a népdalokért, és legtöbb szerzeménye ezt az irányt követte. Bartók jól ismerte Emma számos átiratát, mivel kettőt közülük beillesztett a „Gyermekeknek”írt, negyedik könyvébe. Ennek kiadásához Emma tevőlegesen járult hozzá azzal, hogy az eredeti szlovák dalműveket németre fordította.

[... ] Emma lett Kodály legremekebb munkatársa. Annak valamennyi zenei és nevelési törekvését támogatta, aki az asszony egyik szerzeményének rövid ajánlásában ezt írta: “e dalok bizonyára tükrözik az egyik legnagyobb figyelmet érdemlő nő, életem szeretett társának néhány személyes tulajdonságát. Zenéje egyszerűen életének szerves részét képezte. Az öröm megtestesítője volt mindenki számára, aki találkozott vele. [...] ”

november-22 kodaly emma


1094 Ardelao 2018-10-08 05:43:12 [Válasz erre: 1090 Ardelao 2018-10-06 08:52:58]

Egy pár bejegyzés erejéig visszatérnék még Kodályné Sándor Emma témájára, nevezetesen az „EMMA KODÁLY Songs & Piano Pieces” címmel megjelent Hungaroton lemezre.

 -zéta- 2005.03.24-én nagyszerű ismertetőt írt e felvételről „Feljegyzések a szalonból - Kodály Emma dalai és zongoradarabjai” címmel. Szívem szerint az egész írást beilleszteném ide, de az abban foglalt legfontosabb megállapításoknak mégis az alábbiakat tartom:

„[…] A német nyelven íródott dalok bensőséges hangulatú alkotások. Leginkább első mesterére, Dohnányira emlékeztetnek, annak minden "dohnányis" jellegzetességével: olykor Brahms, Schubert, Schumann, sőt, Wagner hangján szólnak hozzánk, de a saját hang nem alakult (még) ki. Ugyanakkor nem tekinthetők "tanulóműveknek" sem, annál sokkalta érzékenyebbek, mélyebbek és finomabb szellemiséget sugallnak.

[…]

[…] A CD-n megszólaló három korai és rövidebb darab (Berceuse, Gavotte, Scherzo) még iskolai tanulmánynak fogható fel, de a tíz variációból és tekintélyes zárófúgából álló Variációk zongorára már komoly szerzői attitűdöt tartalmazó, szenvedélyes és főleg virtuóz alkotás. […]

[…]

A lemez csúcsa Gruber Emma Bécsi keringők elnevezésű sorozata. Ha lehet egy művet tökéletesen kiforrottnak nevezni, e héttételes remekmű az. Hihetetlenül dallamgazdag alkotás, mely a bécsi valcer minden csínját-bínját pontosan ismerő és alkalmazó szerző virtuóz produkciója.

[…]”

Kérdés tehát: Vajon hová fejlődött volna Kodály Zoltánné, sz. Schlesinger Emma művészete a zeneszerzés terén, ha történetesen nem nőnek születik, ha alkotóerejét – csaknem kizárólag - nem férje munkásságának önzetlen szolgálatába állítja?


1093 Ardelao 2018-10-08 05:29:54 [Válasz erre: 1092 Ardelao 2018-10-08 00:46:54]

Képtalálat a következőre: „Aggházy Károly”

"Aggházy Károly 
(1855-1918)

1918. október 8-án, délután 3 órakor Jendrassik tanár klinikáján meghalt Liszt Ferenc legkedvesebb személyes tanítványainak egyike, a kiváló magyar zongoraművész, zeneköltő és tanár, Aggházy Károly.

Baja voltaképpen a „tábesz dorzális” (hátgerinc-sorvadás, megj., A.) volt, azonban emiatt még évekig élhetett volna, a halálos döfést nemzetét imádó szívének a háborús idők izgalmai adták meg. Egyénileg is volt érdekelve a háborúban: legidősebb fia, Aggházy Kamill honvédszázados, a szerbiai nagy visszavonulás hősi fedezője nyolc sebből vérezve esett az ellenség kezébe, s onnan akkor szabadult ki, midőn a szerb állam összeomlott, — veje, Ivády még most is orosz fogságban van, és bizonytalan a sorsa. Nem csoda, ha Aggházy Károly nem nézhette közömbösen az ügyek fordulatait: élete nemzetének sorsával, művészete a magyar néplélekkel forrt teljesen össze.

Kevés magyar zeneszerző indult oly szép reményekkel pályájának, mint Aggházy Károly. Zongora-kiképzését Bécsben nyerte, hol nagy aranyérmeket vitt el kollegái elől.

Az Országos Zeneakadémia megnyitásával Liszt Ferenc tanítványa lett Juhász Aladárral és Szabados Károllyal, s a nagymester igen sokat tartott róla. Finom és mélyen ható magyarázású játéka megragadott minden hozzáértőt, csak fizikumának gyöngesége gátolta abban, hogy nagy hangversenyeket egyedül végig játsszék.

Korán társult Hubay Jenővel, kinek nagy nevével összeforrott az övé. A nyolcvanas évek elején, Magyarországon nagy hangverseny-körutakat végeztek együtt, majd Párisba mentek, hol Aggházy Saint-Saëns mester kiváló tanítványa lett. Ugyanott a Cirque d’Hiverben, Pasdeloup vezénylete mellett, hatezer néző jelenlétében léptek föl, s arattak fényes diadalokat.

Hubayt hajlama Vieuxtempshoz vonzotta, s a két művész néhány hónapot töltött a nagy hegedűsnél Algírban, majd visszajövén Budapestre, az itteni zeneéletben vettek előkelő részt, mindkettő nemcsak hangszerével, hanem tollával is irányító szerepet vitt. Mint magyar dalszerzők kezdettek feltűnni: Hubay kiadta Petőfi albumát, 18 kompozíciójával, Aggházy néhány népszínműhöz írt zenét, élénken részt vettek a „Harmónia” zenetársulat ugyanolyan című lapjának szerkesztésében is.

Útjuk ezen túl kétfelé vált, Hubay elfogadta a brüsszeli zeneakadémia meghívását, s elfoglalta Vieuxtemps katedráját. Aggházy itthon maradt, és a Zenedében lett tanár. Igen rövid ideig Berlinben volt tanár, de újra visszatért, a honvágy visszahozta, Ezentúl itthon komponált, hangversenyezett, és tanított: finom hangulatú dalai, «Maritta» című dalműve, melyet az Operaház mutatott be, néhány vallásos tárgyú nagyobb műve és zongora-darabjai szép nevet biztosítottak neki úgy itt, mint a külföldön, de termékenységének útjába állott szkeptikus lelke és erős önbírálata, mely miatt aránylag keveset dolgozott.

Utóbb már csak a zenedei tanárságának élt, mint a kiművelési osztály vezető tanára, sok kiváló növendéket képezve ki. Halála előkelő és kiterjedt rokonságot  borít gyászba, mely benne a szeretetreméltó művészt és jellemes férfit egyaránt gyászolja. 

(K. G.)"

MAGYARORSZÁG, 1918. október10. (25. Évfolyam, 237. szám)


1092 Ardelao 2018-10-08 00:46:54

 100 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el AGGHÁZY KÁROLY a világhírű magyar zongoraművész, zeneszerző és a Nemzeti Zenede egykori jeles tanára.
 

Aggházy Károly zeneszerző és zongoraművész, Liszt Ferenc és Volkmann Róbert egykori tanítványa, a magyar muzsika méltatlanul elfeledett mesterei közül való.  

Aggházy a Liszt utáni s Bartók előtti magyar romantikus zenének volt nagyjelentőségű képviselője. 1855. október 30-án, Pesten született. Tizenkét-éves korától a Nemzeti Zenede növendéke volt s 1869/70-i tanév berekesztésével — Mátray Gábor igazgató szerint — „a kitűnő jelesek érdemjegyre lőn méltatva.”

Három évig Bécsben tanult ezután, majd hazajött s Erkel Ferenc ajánlatára állami ösztöndíjat kapott. Itthon Liszt növendékeként elvégezte a Zeneakadémiát. 1878 őszén — mestere ajánlólevelével — Párizsba ment. Itt kötött barátságot Hubay Jenővel. Számos hangversenyt adtak együtt Párizsban, Londonban, Brüsszelben — még Algírban is.

Aggházy utóbb a Nemzeti Zenede tanára lett — hatévi berlini tanárkodásának idejét leszámítva — haláláig meg is maradt ebben az állásban. Mint zeneszerző, két úton járt. Egyfelől a német romantikusokhoz kapcsolódott közvetlenül — e téren azonban sok új mondanivalója aligha lehetett. Sokkal jelentősebbek magyar hangú művei: itt azzal kísérletezett, hogy a romantika vívmányait magyar népies dallam- és formavilággal egyesítve, korszerű és nemzeti szellemű zeneműveket alkosson. Két operát írt, számos finomhangú dalt, zongora- és kamara-zeneműveket, kórusokat és zenekari alkotásokat.

1918. október 8-án hunyt el egy budapesti kórházban. Halála a magyar zene romantikus századának is végső búcsúja volt; azé a századé, amelyet a zenében Bihari és Csermák, Liszt és Erkel, Mosonyi s a Kossuth-szimfóniát író fiatal Bartók neve fémjelzett 

(B.F.) FILM, SZÍNHÁZ, MUZSIKA, 1958.
 

Hiv. sz.: 11., 154., 331., 1060.

 


1091 Ardelao 2018-10-07 11:48:15 [Válasz erre: 1090 Ardelao 2018-10-06 08:52:58]

Kodályné Sándor Emma asszony háztartási naplójának sokat köszönhetünk. Mivel abban minden lényeges és kevésbé lényeges történést feljegyzett, kirajzolódik előttünk az a kulturális közeg, amelyet Gruber Henrik, majd Kodály Zoltán feleségeként teremtett maga körül. Csupán az általa komponált művekről nem áll rendelkezésre pontos jegyzék, de az is lehet, hogy csak én nem tudtam kinyomozni annak elérhetőségét.

Bizonyára a fent ismertetett darabokon kívül is van még számos szerzeménye. Kettőről a BUDAPESTI HÍRLAP, 1935.01.27-i számában olvashatunk:

„(Kodály Zoltánné zeneszerzeményei.) Székely Júlia február 14-én, a Fodor-zeneiskola pedagógiai hangversenyei rendjén tartandó zongoraestjén a többi között Kodály Emmának, Kodály Zoltán feleségének két kisebb művét adja elő. A »Két magyar népi tánc«-ot Kodályné férje biztatására komponálta néhány évvel ezelőtt, amikor az Oxford University Press felszólította Kodály Zoltánt, hogy magyar népi táncokat küldjön, s amennyiben ő maga nem ér rá, szólítson fel erre más magyar szerzőket. Ezeknek a beküldött művei közül kettőét fogadták el, a kettő egyike volt Kodály Emma. A »Két magyar népi tánc« — az angolok feltételének megfelelően egy könnyebb és egy nehezebb darab, — Bartók Béla egyik legutóbbi zongoraestjén már előadásra került.”


1090 Ardelao 2018-10-06 08:52:58 [Válasz erre: 1089 Ardelao 2018-10-05 08:40:33]

MUZSIKA, 2006.05.00 / 5. SZÁM:

Hans Koessler, Moór Emánuel és Kodály Emma művei

[…]

          Eddig is köztudott volt, hogy Kodály Zoltán felesége, Schlesinger Emma (1863-1958) Dohnányitól, Bartóktól és későbbi férjétől tanult komponálni, s hogy elsősorban dalokból, zongoradarabokból álló, kisebb életművet hagyott hátra. A műveknek azonban - nagyrészt kiadások hiányában - mindeddig csak elenyésző töredékét lehetett megismerni. Éppen ezért úttörő jelentőségű Prunyi Ilona, Cserna Ildikó és Gál Erika új lemeze, amely olyan kivételes zeneszerző-személyiséget mutat be, aki pályájuk indulásától kezdve a magyar zenetörténet három legnagyobb alakjának közvetlen közelében tevékenykedett, s múzsaként, a szívügyek bizalmasaként, intellektuális-érzelmi forrásként mindhármukra hatást is gyakorolt. Kodály Emma zenéjét hallgatva egyfelől arra keresünk választ, milyen viszonyban áll zeneszerzői világa az őt körülvevő nagyokéval, másfelől pedig arra, miféle önkifejezési formát jelenthetett a komponálás a 19-20. század fordulóján egy nő számára.
          Emma asszony dalai egyértelműen Schumann példáját követik: sem harmóniailag, sem formailag nem lépik túl a 19. század közepének ideáljait - annak ellenére, hogy kompozíciói Richárd Strauss, Hans Pfitzner, Hugó Wolf és Franz Schrecker Liedjeinek kortársai. A Schumann-modell jelentőségét támasztja alá az is, hogy a feltűnően hibátlan prozódiájú dalok egy része Heine-versekre készült. Kodály Emma jól ismeri a 19. századi Lied-hagyományt: dalai között található ballada (Jung Niklas), lírai hangvételű szerelmes dal (Ich lieb' eine Blume; Dass du mich liebst; Ohne Liebe; All' meine Herzgedanken), természetkép (Gekommen ist der Maie), vándordal (Wandl' ich in dem Wald), vagy éppen népies hangú ének (Röslein). A dalok jelentős része úgy hat, mintha Schumann dalciklusából, az Asszonyszerelem, asszonysorsból lépne elénk, s ez rávilágít arra is, mi a funkciója e daraboknak a zeneszerzőnő életében: olyan művészi formát nyújtanak számára, amely utat nyit személyes érzelmei megfogalmazásának. Éppen ezért a dalírás középpontjában nem az eredetiség, az újdonság keresésének igénye áll, hanem a hagyomány keretein belül való megnyilvánulás eszménye.
          Sokkal több egyéni vonással rendelkeznek Kodály Emma zongoradarabjai. Habár a zongorára írott Variációk (1907) szintén Schumann világából indulnak ki, a kromatika iránti érdeklődés, a záró fúga, a komplex zongoratechnika és a téma számos archaikus vonása saját korának zenei ideáljaihoz közelíti a kompozíciót. A variációk során - a tematikus kohézióban, a karakterek megmunkálásában, az ellenpontozó belső szólamokban — megmutatkozik Kodály Emma zeneszerzői leleményessége is, mégpedig férfiasan intellektuális viszonyulása a komponáláshoz. A részletek kidolgozásának öröme tükröződik a Valse viennoises játékos sorozatában is: erre utal a sok kromatikus átvezető szólam, a tematikus megmunkálás és a variációs elv állandó, ám burkolt jelenléte. A Berceuse, a Gavotte és a Scherzo elsősorban derűs játékosságra hajló hangütéseivel emelkedik ki.
         Prunyi Ilona régóta elhivatott tolmácsolója a magyar zenetörténeti múlt ritkaságainak. A szóló zongoraművek interpretációjakor érzékletesen mutatja be Kodály Emma zeneszerzői személyiségének vonásait: elsősorban a nőiesség mögött rejtőző férfias gesztusokat. Számomra még nagyobb élményt jelentett azonban az, ahogyan Prunyi a dalokban az alaphangulatot megragadva, a legapróbb gesztusokra-megmozdulásokra is érzékenyen kísér. Sajnos Cserna Ildikó nem bizonyul méltó partnernek: habár jól ismeri a dalokat, s hangja is szép, előadásából hiányzik a daléneklés kultúrája, elsősorban a kisformákban való önkifejezés, a belehelyezkedés képessége. Ráadásul magas hangjai feszítettek, s német artikulációja is, különösen a kétféle ch-betű kiejtése kívánnivalót hagy maga után. A két duettben Gál Erika felejthető teljesítményt nyújt.

DALOS ANNA”

Kodály Emma: SONGS & PIANO PIECES (ITT tekinthető meg a lemezen szereplő összes dal és zongoradarab jegyzéke, ahol mindegyik szerzeménybe bele is hallgathatunk.


1089 Ardelao 2018-10-05 08:40:33 [Válasz erre: 1088 Ardelao 2018-10-04 22:15:11]

MUZSIKA 2004. május, 47. évfolyam, 5. szám, 15. oldal:

Dalos Anna:

»Maga az őstermészet«

Kiállítás és hangverseny Kodály Zoltánné Gruber Emma születésnapján

(Részlet)

        „[…] Kodály […] finom-érzékeny leírást adott a rajongásig tisztelt asszony személyiségéről: "E[mma] maga az őstermészet. [...]. Sokat gondolkoztam, mért nem látszik meg ez a levelein; [...] még beszédén is csak akkor, mikor az ideái kezdenek kidomborodni. Azért tán, mert nincs eléggé hatalmában egyik nyelv se. De nála még a konvenciós beszéd-formák mögött is sajátos, eredeti képzetek vannak. Nyelvalakító képessége kicsiny, azért öltözteti ezeket a megtanult formákba. Csak ha mögé lát az ember ennek a nyelvnek, úgy látja meg. Az eredetisége tehát inkább az egész természetében, lényében olyan módon van elosztva, hogy nem a beszédében fejeződik ki a legjobban."

          Kodály e jegyzetében Emma eredetiségét, természeti lényét állítja szembe önkifejezési képességének szűkösségével. Habár értelmezése kizárólag a beszéd, a társalgás vagy éppen a levélírás területét érinti, mégis meglepően pontos jellemzése Emma zeneszerzői habitusának is. […] Emma a zenét olyan nyelvként fogta fel, amelynek konvencionális, megtanulható formái az önkifejezés biztonságos keretéül szolgálnak. […] kompozíciói - kizárólag dalok és táncok - a német romantikára épülő Osztrák-Magyar Monarchia-beli hagyományból táplálkoznak. […]

          A dalok, duettek (Négy dal Heinrich Heine verseire, Két duett, Három dal) biztosan mozognak egy adott stílus, egy választott nyelv keretei között. Emma sosem lépi túl zeneszerzői kompetenciáját - ez lehet a magyarázata annak, hogy kizárólag a kisformák világában érzi magát otthonosan. […]

         A romantikus hagyományhoz való kötődésben látja okát Batta András annak is, Emma miért nem tárta nyilvánosság elé kompozícióit. Úgy érezhette, az új magyar zene úttörői mellett nem publikálhatja németes stílusú darabjait. (*) Viszont a hangversenyen megszólaltatott Székely népi tánc bizonyítja, hogy egy magyar stílusú, Bartók és Kodály hangszeres népzene-feldolgozásainak jegyében fogant mű megalkotására is kísérletet tett. […]”

(*) „[…] Kodály Zoltánné Péczely Sarolta, a mester második felesége nem tartja elképzelhetetlennek Batta András interpretációját, de hozzáteszi, hogy Bartók a Gyermekeknek darabjai közé Emma asszony két zongoradarabját, Kodály pedig a tizenegy kötetes Magyar Népzene darabjaiba két népdalfeldolgozását foglalta bele, ami azt bizonyítja, hogy mindketten modernnek gondolták (Kodály Emma) zeneszerzői munkásságát. Az életmű sem volt annyira ismeretlen, mint néhányan feltételezik, hiszen több darabja is megjelent és maga Kodály egy évforduló alkalmából kiadatta a bécsi valcereket és korai variációs művét. Kodály Emma életműve „önmagáért beszél” – véli Kodály Zoltán özvegye. „Az egész életút és az egész életmű rendkívül izgalmas és rendkívül sokrétű.” (Forrás: MAGYAR ZSIDÓ KULTÚRA NAPJA – TISZTELGÉS KODÁLY MÚZSÁJA ELŐTT, 2007.10.15.)

Kodály Emma: Két duett (Ohne Liebe; Betrogen)


1088 Ardelao 2018-10-04 22:15:11 [Válasz erre: 1087 Ardelao 2018-10-04 08:16:24]

Nagyjából a Bónis Ferenc által Emma asszonyról leírtakat foglalja össze az alábbi, értékes képanyagot bemutató videó is:

Kodály, Emma asszony


1087 Ardelao 2018-10-04 08:16:24 [Válasz erre: 1086 Ardelao 2018-10-03 08:13:29]

Bónis Ferenc

ÉLET-PÁLYA:

KODÁLY ZOLTÁN

(Részlet 2.)

          „Csendes, munkás évek következnek Kodály életében: tanít, folytatja gyűjtőútjait, és készül első zeneszerzõi megmérettetésére. Ez utóbbira 1910 márciusában kerül sor, amikor Kodály is, Bartók is szerzői estet rendez a Royal szálló dísztermében. […]

          […] a budapesti Kodály-est március 17-i dátuma nem véletlen műve. Ez a

nap Emma születésnapja. A további években Kodály sok új művét ismerheti meg március 17-én a főváros közönsége. Az I.vonósnégyesnek egyébként „csendes-társ-szerzõje” van: az egykori tanítvány. Gruber Emma, még a kvartett hosszú előkészületi idejében, zongoraváltozatokat komponált a finale témájára; ezek egyikét Kodály átírja vonósnégyesre és beilleszti a zárótétel variációi közé.

          A „tanítványt” utoljára említettük itt Gruber néven, július 16-án elvált férjétől és augusztus 3-án feleségül ment Kodályhoz. (Gruber Henrik, akivel a továbbiakban szívélyes kapcsolatban maradtak, 1927. július 18-án halt meg.) Az esküvõre szép nászajándékot kaptak Bartóktól: Vázlatok című zongoraciklusa Lentójának kéziratát, „Emmának, Zoltánnak” szóló ajánlással. 1958 novemberéig, Emma haláláig éltek együtt szeretetben és szolidaritásban; az asszony, saját művészi terveit feladva, múzsa, lektor, korrepetitor és titkárnõ, kedves vendégek jó háziasszonya, betolakodni szándékozók mumusa volt ura mellett, biztosítva számára az otthon meghittségét, az alkotáshoz szükséges nyugalmat.

          Szellemes társalgó volt: központja a társaságnak, melyben Kodály többnyire nagyokat hallgatott. Társaság pedig mindig volt Emma otthonában, mindkét házassága idején. Háztartási naplóiban, a napi bevásárlási adatok mellett, pontosan feltüntette vendégeinek névsorát; azt is, hogy közülük ki ebédelt, „uzsonyázott” vagy vacsorázott náluk. E naplónak köszönhetjük Kodály életének számos, más forrásból nem meríthető adatát. Mint már Kodály felesége: Emma megsemmisítette elsõ házasságának minden dokumentumát, csak az 1905/6-os háztartási könyvnek kegyelmezett meg. Talán azért, mert az rögzítette a pillanatot, melyben Kodály alakja megjelent életében.

            Naplófeljegyzései azt is elmondják, hogy milyen vendégjárás volt a Gruber-házban. Csak a nevesebb látogatókat soroljuk fel, a látogatások gyakoriságát említetlen hagyva: Baré Emil hegedűművész, Bartók Béla, Bauer Herbert (vagyis Balázs Béla), Bródy Sándor, Buttykay Ákos zeneszerzõ, Deutsch Sándor hegedűművész és felesége (Doráti Antal karmester szülei), Dohnányi Ernő és neje, Fényes Adolf festőművész, Freund Etelka zongoraművésznő (Bartók másik bizalmasa), Herzfeld Viktor zeneakadémiai tanár, Jurkovics Irmy (Bartók híve), Kerner Istvánné, a Filharmonikusok elnök-karnagyának felesége, Kerpely Jenő gordonkaművész, Kodály, Kohner Adolf földbirtokos és felesége, König Péter szegedi zeneiskolai igazgató, Lichtenberg Emil karnagy, a budapesti oratórium-kultusz élharcosa, Mihalovich Ödön, a Zeneakadémia igazgatója, Moravcsik Géza akadémiai titkár, Popper Dávid gordonkaművész és felesége, Popper Leó filozófus, Rékai Nándor (a Háry János bemutatójának leendő karmestere), Schiffer Adolf gordonkaművész, Székely Arnold zongoramûvész, Thomán István (Bartók zeneakadémiai zongoratanára) és neje, verebi Végh János (Liszt mellett a Zeneakadémia alelnöke). Budapest zeneéletének legalább a fele megfordult tehát Gruber Emma vendégszeretõ házában, több-kevesebb rendszerességgel. Egyfajta „kulisszák mögötti” régiója lehetett ez az otthon a fõváros zenei életének, amelyben – íme a bizonyság – szinte mindenki ismert szinte mindenkit. Maga Kodály sem csupán tanári minőségében jelent meg az Andrássy út 41. számú házban. A háztartási napló bejegyzései szerint 1905/6-ban 72 alkalommal ebédelt, huszonháromszor uzsonnázott, tizenötször vacsorázott Gruberéknál; négy ízben – többnyire közös kirándulások előtt – reggelijét is ott költötte el. Hogy miképp folytatódott a vendégjárás Emma második házasságkötése után, arra a kezdeti időkből – amikor az ifjú pár a zugligeti Kecskehegyen lakott – nincs adatunk; az 1912-es könyvecske azt mutatja, hogy a vendégek száma csökkent, családtagokra és közeli barátokra korlátozódott. A Kodály házaspár ekkor már a Rózsadombon lakott, az Áldás utca 11. számú házban. Itt Bartók és családtagjai voltak a leggyakoribb látogatók: a zeneszerzõ, felesége Márta – de kétéves kisfiúk és Bartók édesanyja is. Kodály szülei – akiket alkalmasint meglepett idősebbik fiúk konvencionálisnak nem mondható párválasztása – időnként szintén megjelentek az Áldás utcában; 1912-ben két teljes napot töltöttek ott. Gyakori vendég volt Emma három testvére: Sándor Pál kormánypárti országgyűlési képviselő, Minus (Hermina) és Kornel (Kornélia), rajtuk kívül Balázs Béla és Hajós Edith, Freund Etelka és nõvére Irma, jóval idõsebb bátyjuk, Freund Róbert („Liszt szabadságharcának öreg katonája” – írja róla késõbb Tóth Aladár), Herzfeld Viktor és neje, Lajtha László, Lichtenberg Emil, Molnár Antal, Popper Dávid, Szabolcsi Bence, verebi Végh János. A barátok, közeli ismerősök névsora sokban megegyezik a Bartók környezetében megfordulókéval. […]”

Képtalálat a következőre: „Andrássy út 41.” Budapest, VI., Andrássy út 41.

Képtalálat a következőre: „Áldás u. 11.” Budapest, II., Áldás u. 11.


1086 Ardelao 2018-10-03 08:13:29 [Válasz erre: 1085 Ardelao 2018-10-03 07:31:00]

Bónis Ferencnek a neten is megtalálható, nagyszerű írása Kodály Zoltán életpályájáról részletesen kitér a zeneszerző Emma asszonnyal való megismerkedésére, illetve kettejük kapcsolatára is. E témáról azért kell szólni, mert ennek alapján értjük csak meg Sándor Emma zeneszerzői pályájának az alakulását. Minthogy az itt említett írás meglehetősen hosszú, kiemeltem azt a részt, amely Sándor (első férje nevén: Gruber, sz. Schlesinger) Emmával kapcsolatos.

Bónis Ferenc

ÉLET-PÁLYA: KODÁLY ZOLTÁN

(Részlet 1.)

Kodály Zoltán „[…] Élete folyásának új medret szabó eseménye […] az 1905-ös évhez és abban egy új tanítványának megismeréséhez fűződött. Ez az új tanítvány tüneményes, érett asszony, Gruber Henrik kereskedő felesége, Emma. Gruberné Schlesinger Emma otthona az akkori Budapest zenei életének egyik híres központja: a háziasszony remek zongorista, tehetséges zeneszerző, és sok nyelven beszélő, sziporkázóan szellemes, elbűvölő személyiség, aki mágneses erővel vonzza a házukba a jelentősnél jelentősebb vendégeket. Ő maga nem volt szépnek mondható, de lényének sugárzása érdekessé és ellenállhatatlanná tette. Bartók 1901 májusában kereste fel először akkori ideálja, Fábián Felicie társaságában. Erről az első látogatásról Bartók így számolt be édesanyjának: »Gruber Emma igen kedves, művelt, nagyon muzsikális, nagyon szókimondó, félig idős úrnő, a ki bennünket máskorra is meghívott (főleg ha lesz valami előjátszani való).« Ám bármilyen kedves és művelt volt: adott esetben elégedetlenségének is hangot adott, hangfogó nélkül. „A G. E.-nél nem játszhattam egyebet elő annál a régi Albumblattnál” – idézzük Bartók beszámolóját első látogatásáról – „erre ő így szólt harapósan (= bissig): »Ha nem léteznek kompozíciók, hát hol van akkor a tehetség?«” Utóbb jó barátok lettek. Bartók több művét is Gruberné otthonában mutatta meg először a nyilvánosságnak; neki ajánlotta I. Ábrándját és opus primumát, a Rapszódiát. 1902 novemberétől 1903-ig pedig, amíg nem számolta fel budapesti lakását, ellenpontra tanította Grubernét.

          1905 elején a zeneszerző asszonynak nem volt tanára. Állandó látogatóinak egyike, Herzfeld Viktor zeneakadémiai tanár, nagytudású, komoly fiatalembert ajánlott Bartók utódául: Kodály Zoltánt. Ő 1905. február 25-én kereste fel először Grubernét, hogy megállapodjanak a feltételekről. 28-án megtartották az első órát, március 3-án a másodikat, 13-án a harmadikat, 18-án pedig a negyediket. Ez utóbb említett napon Bartók ott ebédelt Grubernénál, a két férfi akkor és ott: 1905. március 18-án, szombaton, az Andrássy út 41. számú bérpalota I. emeleti lakásában kötött személyes ismeretséget. Sokat beszélni egyikük sem szeretett, de akadt egy kimeríthetetlennek látszó közös témájuk: a népdal, a népdalgyűjtés.

          […] Kodály 1905 tavaszán és nyarán megy első gyűjtőútjaira; […] Legközelebb május 26-án, majd júniusban három ízben, 1906. január 4-én, február 2-án, június folyamán kétszer és szeptember 11-én találkoznak Gruberné otthonában. Közös tervet formálnak: füzetenként kiadják, saját zongorakíséretükkel, a magyar népzene színejavát. Találkoznának gyakrabban is, de Bartók akkoriban ritka vendég Budapesten. […]

          Kodály és Gruberné kapcsolata eközben fokozatosan átalakul: a tárgyszerű tanári-tanítványi nexus meghittebbé, személyesebbé válik. Az órákat, általában kedden és pénteken, rendszeresen megtartják: mulasztás nincs, a netán elmaradó alkalmakat utólag pótolják. Kodály eleinte 3 koronát kap óránként, melyet tíz-tíz lecke után fizet a tanítvány. Ez az óradíj csakhamar 5 koronára emelkedik; a „hivatalos” együttléteket pedig egyre gyakrabban egészítik ki ebéd-, uzsonna- vagy vacsorameghívások.

          1905 februárjától 1906 júniusáig, a hosszú nyári szünet megszakításával, mintegy 100 óra és 500 korona tiszteletdíj szerepel Emma háztartási naplóiban. Ez után, noha Kodály neve mind gyakrabban megjelenik, nincs több „óra” és nincs szó honoráriumról. A külsõ látszatra ügyelnek, miközben viszolyognak az álszent konvenciótól. Kettejük nem csekély korkülönbsége azonban épp oly kevéssé jelent számukra akadályt, mint származásuk-neveltetésük-vagyoni helyzetük különbözõsége. […] 1906 decemberére – Kodály már elindult barátjával, Balázs Bélával, ifjúsága leghosszabb külföldi tanulmányútjára. Az út meghirdetett célja a német és francia új zene, festészet, irodalom, színházművészet és zenetanítás sajátosságainak tanulmányozása. Elhallgatott, alkalmasint csak Emmával közölt célja pedig: személyes találkozás nélkül próbára tenni érzelmeik tartósságát.

          Az Emmának írt Kodály-levelek hangja eleinte tartózkodó, utóbb egyre szenvedélyesebb. Eleinte magázva szólítják meg a címzettet, majd keverik a magázást és a tegezést. A távollét kétségkívül hozzájárul érzelmeik tisztázásához. Kodály 1907 márciusában arról ír Emmának, hogy nem tudná tovább nem tegezni: arra kéri tehát az asszonyt, hogy tegeződjék Bartókkal – akkor, hazatérése után, ők ketten is feltűnés nélkül tegezhetnék egymást. […]”

(Folyt. köv.)


1085 Ardelao 2018-10-03 07:31:00

Képtalálat a következőre: „Sándor Emma”

SÁNDOR (SCHLESINGER) EMMA zeneszerző, műfordító

Baja, 1863.03.17.-Budapest, 1958.11.22.

Neve nem ismeretlen. Kodály Emmaként semmiképp, és ha kultúránk (merész feltételezéssel) még legalább 100 évig megmarad európainak, akkor őt még legalább 100 évig ismerni is fogják: Kodály Zoltán első feleségeként, akivel a zeneszerző 48 csodálatos évet élt le - a nagy korkülönbség ellenére vagy éppen azért - csodálatos harmóniában. De vajon ismeri-e mindenki az áldozatos, jó feleségben a zeneszerzőt, aki - háttérbe szorítva személyes ambícióit - önként vállalt, teljes odaadással szolgálta hites ura karrierjét?

Ő lesz tehát a harmadik női zeneszerző, akiről megemlékezem.


1084 Ardelao 2018-10-02 12:44:02 [Válasz erre: 1075 Ardelao 2018-09-27 11:43:55]

Végezetül helyesbítem Baka Baitz Irma születési és elhalálozási adatait, amelyet a bevezetőben tévesen tüntettem fel. Nem szeretném, ha a hibás adat benne maradna a róla szóló megemlékezésben, hiszen magánéletéről amúgy is oly keveset tudunk.

Tehát:

Született: Budapesten (?), 1867. (?)  hónap (?) napján.

Elhunyt: Budapesten, 1925. április hónap 1. napján.


1083 Ardelao 2018-10-02 12:21:34 [Válasz erre: 1082 Ardelao 2018-10-01 21:06:46]

A zeneszerzőnőnek, aki az újsághírek szerint annyi „pompás”, szívvel, lélekkel teli zeneművet komponált, 7 évvel kellett túlélnie egyetlen gyermekét. Igazság-e, hogy a Sors a sok szép dallamért cserébe ily kegyetlen szenvedést mért rá? Az utolsó hír, amely megjelent róla, mindössze két mondat, méltatás nélkül:

BUDAPESTI HÍRLAP, 1925.04.07.:

Baka-Baitz Irma zeneszerző e hónap 1-én, életének 58-ik évében elhunyt Budapesten. A megboldogult földi maradványait 4-én, délután temették a kerepesi-úti temető halottasházából a róm. katolikus egyház szertartása szerint.

A Kerepesi úti temető 1999-ben: 39-8-5: Baka Baitz Irma (zeneszerző) 1867-1925.


1082 Ardelao 2018-10-01 21:06:46 [Válasz erre: 1081 Ardelao 2018-10-01 20:30:37]

A neten megtaláljuk még Baka-Baitz Irma „Dal a kispajtásról” c. szerzeménye 5. kiadásának a fotóját is. E mű sorrendben a hetvenhatodik. A kotta címlapján a keletkezés éve nem szerepel, ellenben annak belső lapja Baka-Baitz Irma összesen 79 szerzeményéből 76-nak a címét tartalmazza:

https://p1-ssl.vatera.hu/photos/56/09/78f9_1_big.jpg?v1 https://p2-ssl.vatera.hu/photos/56/09/78f9_2_big.jpg?v1 https://p1-ssl.vatera.hu/photos/56/09/78f9_3_big.jpg?v1


1081 Ardelao 2018-10-01 20:30:37 [Válasz erre: 1080 Ardelao 2018-09-30 08:49:27]

1918

A zeneszerzőnőt a lehető legnagyobb, kiheverhetetlen sorscsapás éri, amelyről mindössze két rövid mondat olvasható a MAGYARORSZÁG 1918.02.09-i számában:

„— Gyászrovat. Baka Béla m. kir. honvéd számtiszt, 25 éves korában meghalt Budapesten. Baka- Baitz Irma zeneszerző egyetlen gyermekét siratja az elhunytban.”

Ezt követően Baka-Baitz Irmáról hosszú ideig semmi hír. Csak 1922-ben és 1923-ban olvashatunk róla ismét, akkor is mindössze egy-egy alkalommal:

 BUDAPESTI HÍRLAP, 1922.05.28.:

„(Új zenemű.) Erdő ölén címmel, Szilágyi László szövegére, énekhangra zongorakísérettel hangulatos boszton-keringőt írt Baka-Baitz Irma. Az új keringő Pécsi Erzsinek kedvelt zeneszáma.”

 https://p1-ssl.teszvesz.hu/photos/39/65/48f9_3_big.jpg?v1

ORSZÁG-VILÁG, 1923.09.02.:

SZERELMI VALLOMÁS CÍMMEL, Szilágyi László szövegére pompás francia keringőt írt Baka Baitz Irma, akinek ez immár 79-ik műve. Zeneszerzőink sorában tán Baka Baitz Irma az egyetlen nő, aki állandóan gazdagítja zeneirodalmunkat szebbnél-szebb alkotásaival. E heti számunkban hozzuk a jeles zeneszerzőnő arcképét és ajánljuk t. olvasóinknak pompás kompozícióit, amelyek eljátszásával önmaguknak és hozzátartozóiknak nagy örömet szereznek.”

Azt, hogy e két zenemű valójában mikor született, nem lehet tudni. Elképzelhető, hogy még 1918 előtt, csak a kiadásuk késett néhány évet. Erre a zeneművek témájából és abból következtetek, hogy több kompozíciójáról már sehol sem olvashatunk. A fotó, amely az újságban a „Szerelmi vallomás” c. zeneművéről írt sorok mellett megjelent, azonos a SZÍNHÁZI ÉLET 1913. évi 7. számában megjelenttel.


1080 Ardelao 2018-09-30 08:49:27 [Válasz erre: 1079 Ardelao 2018-09-29 11:15:51]

1911-től 1917-ig:

PESTI HÍRLAP, 1911.01.29., hirdetés az 51. oldalon:

Baka-Baitz Irma
nagysikerű zeneújdonsága
»Nyár múlásán« boston, Peterdy Andor szövegével. Az idei zsúrok és hangversenyek kedvelt előadási darabja. Ára: 2.40 fillér. Megrendelhető: BAKA-BAITZ IRMA zeneszerző Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő-utca 45.”

AZ UJSÁG, 1911.02.10.:

Új zeneművek. […] — Ugyancsak Baka-Baitz Irma zenésítette meg Reim Lajos Nászút a levegőben czímű versét is, mely Aviatikus-induló czím alatt 2 koronáért kapható. — Egy hangulatos magyar nóta is jelent meg a népszerű zeneszerzőnőtől, melyben Szepessy László Elnémult már az estharang czímű versének szomorú érzéseit tükrözteti vissza. Ára 1.50 K. Mind a három mű a szerzőnél kapható (VI., Gróf Zichy Jenó- utcza 45.).”

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE, 1911.04.30.:

„Hattyúdal a címe Baka Baitz Irma legújabb keringőjének. Elegáns, szellemes, kedvesen dallamos keringő. Pompásan lendül, meleg érzéssel és temperamentummal teli, igazi táncpoéma, amelyet a szerző zenei készültségének és ízlésének választékossága jellemez. Ára 2 K 40 fillér, és megjelent a Harmonia zeneműkereskedésében, Budapest, IV., Váci-u 20.”

SZÍNHÁZI HÉT, 1912/12. SZÁM, hirdetés a 25. oldalon:

BAKA-BAITZ IRMA nagysikerű újdonságai

»Bucsuzás« dalkeringő boston, Peterdi Andor szövegével, ára 2.50, »Hivogató« románcz, énekli: Gróf Kinszkyné Pálmay Ilka. Mindkét mű az idei hangversenyek és zsúrok kedvelt előadási számai. Megrendelhetők: BAKA-BAITZ IRMA zeneszerző, Budapest, Vl., Nagymező-utca 21”

Képtalálat a következőre: „Baka Baitz Irma + Bucsuzás”

SZÍNHÁZI HÉT, 1912/43. SZÁM, hirdetés a 15. oldalon:

BAKA-BAITZ IRMA népszerű újdonságai:

»Alkony« dalkeringő-boston. Peterdy Andor szövegével. Ára 2 K 50 fillér. — „Zsúr" induló, szövegét írta : Peterdy Andorné. Ára 2 K. »Mint távoli halk bűvös zene ...« Cabaré-dal, KELETI JULISKÁNAK ajánlva. Ára 1 korona 80 fillér, hangversenyek, zsúrok kedvelt előadási számai. Megrendelhetők: BAKA-BAITZ IRMA zeneszerző, Budapest, Vl., Nagymező-utca 21”

Képtalálat a következőre: „Baka Baitz Irma + Alkony”

BÉKÉS, 1913.01.05.:

Tanító-bál.

Szombaton, folyó hó 11-én este lesz Gyulán az idei rövid báli évadnak egyik legkiemelkedőbb s bizonyára minden tekintetben legmaradandóbb nyomokat hátrahagyó báli estélye. […] Műsor: 1. Nyitány a »Gerolsteini nagyhercegnő« című operából. Előadja az egyesület zenekara 2. A két igazgató. Énekes bohózat. 3. Melodráma. Harmónium kísérettel, gordonka, szóló ének, duett és quartett betéttel. Szavalja: Bagdy Dániel. 4. Intermezzo a »Parasztbecsület« c. operából és Bakfis induló Baka Baitz Irmától. Játssza az egyesület zenekara. […]”

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE, 1913.08.03.:

„Műkedvelői előadás. Róka P. Pál tánctanár mint aféle udvarias ember, azzal akart kedveskedni a polgári leányiskolának, hogy szegény-sorsú tanulói javára műkedvelői előadást rendezett a múlt hétfőn, július 18-án a Lendvay- színházban. […]16 pontból állott a programm, benne 4 színdarab. […] 6. Virágnyílás. Baka Baitz Irmától. Énekelte Szirmay Anna. Zongorán kísérte Mostis Piroska. […]”

SZÍNHÁZI ÉLET, 1914/6. SZÁM, 17. oldal:

„Baka Baitz Irmának, a talentumos nóta szerzőnek újabban két új kottája hagyta el a nyomdát. Két új szerzeménye, az »Első szerelem« és a »Holdsugár« gyors népszerűségre számíthat, mert a szerző minden kiváló kvalitása benne van a új szerzeményekben.

SZÍNHÁZI ÉLET, 1916/7. SZÁM, hirdetés az 5. oldalon:

Két kitűnő új zeneszám
BAKA BAITZ IRMA :

»Az első csók« dalkeringő. Peterdi Andor verse. Ára K 2.50
»Elnémult már az estharang« magyar dal, a hősi halált halt Szepessy László verse. Ára K 1.50. Megrendelhető a zeneszerzőnél: Budapesten, Nagymező-utca 21.”

SZÍNHÁZI ÉLET, 1917/21. SZÁM, hirdetés a 48. oldalon:

BAKA-BAITZ IRMA nagysikerű zeneújdonságai : »LEVÉL«, dalkeringő. Szövegét írta : Peterdy Andor. Énekli: Lábass Juci. A művésznő képével. — »LEHULLOTT KÉT FÉNYES CSILLAG« és »BEODRAI - UTCA SORNAK«. Két m. nóta. - A dalkeringő bolti ára: 2.50 kor., a dalok bolti ára: 2.— kor. Az összeg előre beküldésével portómentesen küldi a szerző.BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ-UTCA 21.”


1079 Ardelao 2018-09-29 11:15:51 [Válasz erre: 1078 Ardelao 2018-09-29 08:34:29]

És ahogyan az alább említett (és nem említett) művek a sajtóban időrendben közzé tétettek:

1896-tól 1906-ig:

HIVATALOS KÖZLÖNY, 1896.02.15.:

Zenemű újdonságok […] Baka-Baitz Irma, Abbazia-keringő, zong. 2 kézre […]”

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY, 1899.06.25.:

Új zeneművek. Már régen túl vagyunk a zeneidényen, de azért a Rózsavölgyi czég még mindig szorgalmasan küldözgeti be nekünk a kiadásában megjelent új zeneműveket. […] — A harmadik zenemű, a mely megjelent, gyöngéd kezek műve, Baka-Baitz Irma, örvendeztetve meg azzal tisztelőit, a kik bizonyára nagyon sokan vannak. De a fiatal szerzőnő meg is érdemli azt a köztiszteletet, a melyre zenei tehetségével rászolgált. Új komposiciója a „Havasi rózsa" czímű polka mazur is kedves, fülbemászó szerzemény, a milyent tőle mi sokat kívánunk. Ára 1 kor. 60 fillér.”

CORVINA, 1902.03.30.:

 Zeneművek

[…] 

Rózsavölgyi és társa Budapesten.

[…]

Erdélyi Dezső. Cimbalom-zenecsokor. A legszebb és legújabb magyar dalgyűjtemény. III. füzet. […] 9. Gyöngyvirág. Polkamazur. (Baka-Baitz Irma.) 10. Már szívem is Pompéji lett. (Baka-Baitz Irma.) […] 12. Bakfisinduló. (Baka-Baitz Irma.) Budapest, 1902. Rózsavölgyi és Társa. 3 k 50 f.

ZENEVILÁG, 1902.11.18., a 7. oldaltól:

A legszebb magyar nóták énekhangra zongorakísérettel.

— I. folyam Budapest. Bárd F. és testvére. Egy-egy füzet ára . . . —.60 […]

— III. évfolyam […] 5. füzet. 1. Baka-Baitz. Tündökölnek a csillagok. […]

— IV. évfolyam. […] 12. füzet. 1. Baka-Baitz Irma. Kivetettem a hálómat... 2. Baka-Baitz. Megírtam a levelemet... Ének és zongorára.”

ZENEVILÁG, 1903.04.07.:

„Baka-Baitz Irma. Két népdal. (1. Szomorúfűz árnyékában 2. Olyan a lány.) Kiadta: Rózsavölgyi. Ára: 1 K. Két csinos dalocska, melyek népszerűségre számíthatnak. Hanem a kíséretük bizony gyarló. Vajjon mikor tanulnak meg már egyszer magyar dalszerzőink tisztességes négyszólamú tételeket szerkeszteni?
Baka-Baitz Irma. Automobil induló. (Rózsavölgyi.) 1 K. 50 f. Csinos induló, együgyű szöveggel, de elég jó melódiával. A mű Schick Jánosnak és nejének van ajánlva. A kiállítás ízléses.”

Ugyanerről később, „forgalmazói” szempontok alapján:

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE, 1903.05.31.:

 „Új zeneművek. Rózsavölgyi és Tsa cégtől […] A magyar dalok, népdalok anthologiájának б ik évfolyama 2 dalt tartalmaz Baka-Baitz Irmától. Bánatosan szól az egyik, élénken a másik; »Olyan a lány mint a rózsa«, de egy értékűek melodikus voltukban. Ugyancsak B-Baitz Irma tollából jelent meg az Automobil induló, egy dallamos tréfás zenedarab.”

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE, 1903.07.20.:

Csillagos éj a címe Baka-Baitz Irma gyönyörű dalkeringőjének, mely most jelent meg nem rég, s már is rendkívül elterjedtségnek örvend. Megrendelhető Rózsavölgyi és Társa udvari zenemű kiadóhivatalánál, Budapesten. Ára postai utánvéttel 3 korona.”

ZENELAP, 1906.02.10., 8. oldal:

Új zeneművek, új könyvek

Baka-Baitz Irma, a kitől eddigelé 47 kedvelt és népszerű zenemű jelent meg, újabban megjelentette a «Nászúton» czímű munkáját, a negyedik kiadásban, melyhez a szöveget Reim Lajos írta. Az énekhangra és zongorakísérettel ellátott mazurka ára: 1.60 fill.; ugyancsak Baka-Baitz Irmától jelent meg, szintén a negyedik kiadásban, «Anikó» czímű dalkeringő (Boston) énekhangra, zongorakísérettel, melynek szövegét Szávay Gyula írta. Ára: 2.50. A művek a zeneszerzőnél Budapesten, VI. ker., Új-utcza 45b. kaphatók.”


1078 Ardelao 2018-09-29 08:34:29 [Válasz erre: 1077 Ardelao 2018-09-28 11:56:44]

Baka-Baitz Irmának az Edélyi Múzeum-Egylet Könyvtárában nyilvántartott szerzeményei: ITT.


1077 Ardelao 2018-09-28 11:56:44 [Válasz erre: 1076 Ardelao 2018-09-28 11:50:05]

Íme az előbb említett műjegyzék:

      "BAKA-BAITZ IRMA eddig megjelent kedvelt s népszerű szerzeményei

 

  1. Margit. Keringő.

  2. Gondolj rám. Polka française.

  3. Üdvözlet. Polka.

  4. Havasi gyopár. Polka-mazur.

  5. Elbeszélik a virágok… Magyar dal.

  6. Aurora. Polka-mazur.

  7. Árvalányhaj. 3 eredeti magyar dal.

  8. Roccoco. Gyors–polka.

  9. Napraforgó. Mazurka

10. Postillon d’amour. Gyors-polka.

11. Rengedez az ezüst nyárfa… Magyar dal.

12. A föld búzát … Magyar dal.

14. Gyöngyvirág. Mazur.

15. Tündökölnek a csillagok. Magyar dal.

16. Abbazia. Keringő.

17. Tövisbokor. Magyar dal.

18. Két magyar dal.

19. Rózsa és pillangó. Polka française.

20. A forrás tündére. Ábránd.

21. Nefelejcs. Csárdás. A szerző képével.

22. Csillagos éj. Dalkeringő. Czímképét rajzolta Volarich Ida. Magyar szövegét írta: Szávay Gyula. Német szöv. írta: Langer Viktor.

23. Lement a nap. Magyar dal.

24. Havasi rózsa. Polka-mazur.

25. A tenger. Dalkeringő. Szövegét írta: Szávay Gyula.

26. Szeczesszió. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos.

27.Bakfis. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos.

28-30. Vadvirágok. Három eredeti magyar dal. Czímképét rajzolta Gutveinné Gyulay-Gaál Irma.

31. Pompéji. Dalkeringő. Szövegét írta: Reim Lajos.

32. Bohéme. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos.

33. Automobil. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos.

34-36. Bácskai nóták. 3 eredeti magyar dal. Szövege: Fülei-Szántó Lajos, Hajdú Pista s Szávay Gyulától.

37.  Zephir. Polka française.

38. Leány álom. Dalmazurka. Szövege: Reim Lajostól.

39. Hajnal. Dalkeringő. Szövegét írta: Szávay Gyula.

40. Harmat esik. Magyar dal. Szövegét írta: Thomka Pál.

41. Székely nóta. (Udvarhelyen már régóta …) Fülei-Szántó Lajostól.

42-44. Alföldi nóták. 3 eredeti magyar dal. Szövegét írták: Fülei-Szántó Lajos és Hajdú Pista százados.

45. Primadonna. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos. (Fedák Sári arczképével.)

46. Nászúton. (Auf der Hochzeitsreise.) Polka-Mazurka. Szövegét írta: Reim Lajos.

47. Anikó. Dalkeringő. (Boston.) Szövegét írta: Szávay Gyula.

48-50. Hortobágyi nóták. 3 eredeti magyar dal. Szövegét írta: Fülei-Szántó Lajos és Hajdú Pista százados.

51. Ámor. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos.

52. Virágnyílás. Polka-mazur. Szövegét írta: Reim Lajos.

53. Báli emlék. Dalkeringő. (Boston.) Szövegét írta: Szávay Zoltán.

54. Feminista. Induló. Szövegét írta: Reim Lajos. (Kornai Berta arczképével.)

55-56. Herkules-fürdői emlék. 1. Hervadás. Magyar dal. Szövegét írta: Fülei-Szántó Lajos. 2. Palotás. Magyar táncz."


1076 Ardelao 2018-09-28 11:50:05 [Válasz erre: 1075 Ardelao 2018-09-27 11:43:55]

Bár hanganyag nem lelhető fel Baka-Baitz Irma műveiből, de egyes kottái ma is megvásárolhatók némely antikváriumban, a Vaterán vagy a Líra Bolthálózaton keresztül. 2016-ban adták ki pl. a KÖRMAGYAR ZONGORÁRA (PALOTÁS ÉS ISMERKEDŐ, ENYELGŐ, EPEDŐ, LAKODALMAS)  c. szerzeményét.

Képtalálat a következőre: „baka-baitz irma Herkules-fürdői emlék”

 

Érdekes, hogy Baka-Baitz Irma 1908-ban (ez az évszám szerepel az Edélyi Múzeum-Egylet Könyvtárának nyilvántartásában) megjelentetett egy „Herkules-fürdői emlék” c. művet, mely címmel Pazeller Jakab is írt egy híressé vált, ma is gyakran játszott keringőt. Kérdés, van-e valami dallambéli hasonlóság e két azonos című szerzemény között. A cím mindenesetre plágiumnak minősül, mivel Pazeller Jakab szerzeménye - ha jól emlékszem - később született.

Képtalálat a következőre: „baka-baitz irma Herkules-fürdői emlék”

Baka-Baitz Irma e kottájának a fotója is megtalálható a neten, tehát a választ az imént feltett kérdésre könnyen megkapjuk:

Képtalálat a következőre: „baka-baitz irma Herkules-fürdői emlék”

E kottában szerepel még Baitz-Irma azon műveinek a jegyzéke is, amelyet a zeneszerzőnő a "Herkules-fürdői emlék" kiadásáig megjelentetett.


1075 Ardelao 2018-09-27 11:43:55

Most következő zeneszerzőnőnk életrajzi adatairól nem sokat tudunk. Fényképet is csak egyet találunk róla, mégpedig a SZÍNHÁZI ÉLET 1913/7. számának 18. oldalán.

BAKA-BAITZ IRMA zongoraművészről és zeneszerzőről  van szó, akinek pontos születési és elhalálozási adatai sem ismertek:

 (Budapest /?/,1867.04.01.- /?/1925. /?/)

Nem lehetünk büszkék arra, hogy e hiányos adatokat is csak egy angol nyelvű ismertetőből (LD. ITT) tudhatjuk meg, amelyben az általa komponált zeneművek is szerepelnek. Baka-Baitz Irmától hanganyagot nem találtam, ellenben némely kottája még ma is kapható.

Az angol ismertető szerint a zongoraművésznő hosszú ideig Budapest VI. kerületében, a Nagymező u. 21. sz. alatt lakott, és fővárosunkban tevékenykedett. 1906 körül 61 és 1912 körül 67 igen sikeres darabot komponált, majd 1916-ban adott ki utoljára zeneművet, amely bombasikert aratott. Szerzeményei oly népszerűek voltak Budapest szalonjaiban és külföldön, hogy sokat közülük más zeneszerzők cigány-, ill. szalonzenekarokra hangszereltek.

Az időrendet nem követve idézem a színházi élet fent belinkelt számában megjelent rövid ismertetőt Baka-Baitz Irmáról, amelyből kiderül, hogy K. Zathureczky Bertával ellentétben ő már jól képzett, "hivatásos" zenész volt:

BAKA-BAITZ IRMA KOTTÁI.

Baka-Baitz Irma asszony, akinek egy hangulatos művét jelen számunkban találja az érdeklődő egyike azoknak az ismertebb zeneszerzőknek, akiknek dalai untalan elénk kerülnek; fel-felcsendülnek a zongorán, s feledhetetlen benyomásként rezegnek bennünk tovább. Baka-Baitz Irma 67 zenedarabja közül bajos válogatni: egyaránt melódiadús, finoman, megkomponált művek ezek; hogyne, hiszen a kitűnő Ábrányi Kornél legjelesebb tanítványai közül került ki. Főleg dalai népszerűek; Peterdi Andor verseire írta legjavát, és vers a zenével remek harmóniába olvad nála. Egyike a legmelegebb szívű dalszerzőknek, azok közül való, akiknek népszerűsége méltó és megérdemelt jutalma munkásságának.”


1074 Ardelao 2018-09-26 23:20:17 [Válasz erre: 1073 Ardelao 2018-09-26 19:46:27]

Végezetül két szomorú hír:

SZÓZAT, 1924.01.30.:

Egy erdélyi írónő halála. Rövid brassói távirat arról ad hírt, hogy Kelemenné Zathureczky Berta írónő Sepsiszentgyörgyön, hetvenéves korában maghalt. A halálhír, mely az erdélyi magyarság egyik igazi nagyasszonyának élete után tett pontot, részvétet kelt mindazokban, akik valaha találkoztak a meleglelkű írónő nem nagy koncepciójú, de mindig szívből és szívekhez szóló írásaival. Kelemenné, ki Baróton született, s Sepsiszentgyörgy város főügyészének volt felesége, tárcák és regények írásán kivül zeneszerzéssel is foglalkozott, különösein E. Kovács Gyulának, a tragikus véget ért poéta-színésznek verseihez szerzett melódiákat s a Szovátai búcsú és Volt nekem egy imakönyvem című dalai Erdélyben ma is ismerősek. Irodalmi munkásságán kívül a társadalmi életben is vezetőszerepet viselt. Elnöke volt a szentgyörgyi magyar nőegyletnek és a vöröskereszt fiókjának. Emberbaráti működésének elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki. Temetése Sepsiszentgyörgyön volt általános részvét mellett, s megható epizódja volt a gyászszertartásnak, hogy a sírnál egy 48-as honvédfőhadnagy, a 102 éves Fadgyas bácsi tolmácsolta a székelység fájdalmát. A temetésen képviseltette magát az Erdélyi Irodalmi Társaság is.”

MÚLTIDÉZŐ - 2012.05.27. Háromszéki nagyasszonyok: Nagyernyei Kelemen Lajosné Zathureczky Berta:

„[…] 1924. január 20-án halt meg Sep­siszentgyörgyön. Nagy részvét mellett a Székely Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, s a város halottjaként temették el. Férjével közös síremléke a vártemplomi temető Lila-kertjében áll, gondozatlan, s mert senki nem váltotta meg, félő, hogy eladják. […]”


1073 Ardelao 2018-09-26 19:46:27 [Válasz erre: 1072 Ardelao 2018-09-26 00:02:06]

Isoz Kálmán a MUZSIKA 1930. évi 3. számában, Petőfi műveinek zenei bibliográfiájában megemlíti még Kelemen Lajosné, Zathureczky Berta

Ide kis lyány, ide hozzám egy szóra,
Szemek, mindenható szemek
,
Szerelem, szerelem c. dalait.

Ezzel nagyjából kigyűjtöttem a Kelemenné Zathureczky Berta által komponált fontosabb szerzeményeket. Nevezett irodalmi munkásságáról szándékosan nem kívánok részletesebben beszélni, mert az valójában nem e fórum oldalaira tartozik.

Egyetlen egy írásművének az ismertetőjét azonban  - úgy érzem – feltétlenül idéznem kell ahhoz, hogy megértsük, milyen indíttatásból fordult Zathureczky Berta érdeklődése a népdal-gyűjtés és a magyaros dallamok komponálása felé:

Emlékezzünk régiekről. Írta Kelemenné Zathureczky Berta. Erdélynek kétségtelenül legérdekesebb része a Székelyföld. Hegyes-völgyes, girbe-görbe vidéke tele van történelmi reminiszczencziákkal. A hol ma szegény székely góbé sovány gebéje járja az utat, valaha nagyhatalmú, nyakas Rabonbánok* büszke lovainak patkója alatt reszketett a föld. A mostani székelység árnyéka a réginek, csak tengődik ott, a hol azok hajdan daczolni tudtak minden hatalommal. Ám, ha már-már a pusztulással is kell megbirkóznia, s leköti az életküzdelem, nem feledkezik meg a múltról. A tradícziókat sehol sem tisztelik az országban annyira, mint éppen náluk. Reményt s bizalmat nekik a jövő iránt a múlt dicső emléke ád. Sok mondát, regét őriz a múltról, annak történeti alakjairól a székely nép. A képzelődésre, meseszövésre alkalmas természete is, hepe-hupás vidéke is. Gyönyörű mondáit, mesevilágát most szólaltatta meg »Emlékezzünk régiekről« czímű könyvében Kelemenné Zathureczky Berta, maga is állítólag egyik székely Rabonbán ivadéka. A könyv, a mely a székely néplélek tükre, a jótollú írónő tolmácsolásával tanulságos és szép olvasmány. Megjelent Kolozsvárott.

* Rabonbán, ld. itt.

(Forrás: AZ UJSÁG 1911.04.09-i száma)


1072 Ardelao 2018-09-26 00:02:06 [Válasz erre: 1071 Ardelao 2018-09-25 23:56:33]

Azután egy igencsak figyelemre méltó, mondhatni történelmi jelentőségű, korabeli hirdetmény. A hirdetés feladója u. i. - a mai gyakorlattal ellentétben - nem tegezi le quasi „haverként” a megszólított célszemélyeket, emellett pedig egyértelműen könyv- és zeneműkereskedő „urak” figyelmébe ajánlja azt. Eleinknek, úgy látszik, még fogalmuk sem volt a genderelméletről, de arról sem, hogy néhány évtized múlva nemcsak „urak” fogják „uralni” a munkaerőpiacot. Ebben a közegben egy női zeneszerző legalább olyan föltűnést kelthetett, mint korábban a George Sandként ismertté vált, nadrágba bújt és szivarozó Amantine Lucile Aurore Dupin:

 CORVINA, 1899.02.10.:

          „Könyv- és zeneműkereskedő urak (!) figyelmébe.
Tisztelettel tudatom a t. kartárs urakkal, hogy Kelemen Lajosné Zathureczky Berta úrnő által írt és a zeneirodalom terén ismert jeles zenemű-szerzeményeinek összes eddig megjelent darabjait bizományi kezelés végett átvettem.
          Az eddig megjelent 14 különféle zenedarab, melyek máris nagy közkedveltségnek örvendenek, 50%-kal csakis nálam kaphatók.
Kérem e kelendő igen jó zeneműveket mielőbb megrendelni és a t. vevő közönségnek ajánlani.
          Sepsi-Szt.-Györgyön, 1899 január hó.
                                                                         Benkő Mór
                                                           könyv- és zeneműkereskedő.”


1071 Ardelao 2018-09-25 23:56:33 [Válasz erre: 1070 Ardelao 2018-09-25 08:32:41]

Minthogy Zathureczky Berta szerzeményeiről pontos jegyzék nem áll rendelkezésre, tovább idézem az általa komponált „zeneművekről” megjelent híreket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy e hírek nemcsak az erdélyi, hanem a fővárosi lapokban is megjelentek, és Zathureczky Berta kottáit többnyyire a már akkor is neves Rózsvölgyi és társa zeneműkereskedés forgalmazta. 

 BUDAPESTI HÍRLAP, 1888.11.14.:

(Új zenemű.) D e m j é n  L. kolozsvári könyvkereskedésének kiadásában Kelemen Zathureczky Bertától Az Olt mentén című csinos, dallamos keringő jelent meg. Ára 1 frt. — […]”

FŐVÁROSI LAPOK, 1888.12.01.:

Egy nő dalai. Kelemen Lajosné- Zathureczky Berta nevével több csinos dal alatt találkoztunk már a zenelapokban. Most két románc jelent meg tőle. Az egyiknek címe »Mikor csönd van«, a másiké »Szovátai bucsúdal«. Magyarosak, Dallamosak. A zenemű ára 1 frt és kapható Rózsavölgyi és társa zeneműkereskedésében is.

FŐVÁROSI LAPOK, 1889.12.17.:

Egy zeneszerzőnő új darabjai. Kelemen Lajosné, szül. Zathureczky Berta úrnő, ki az erdélyiek kedvelt zeneszerzőnője, ismét két új szerzeményt adott ki. Az egyik: »Előre!« című honvéd-induló és Benedek István honvéd-őrnagynak van ajánlva. Ára 1 frt. A másik: __ »Tusnádi emlék« című polka-mazurka énekre. Ára szintén 1 frt. A két zenemű kapható minden zenemű-kereskedésben.”

PESTI HÍRLAP, 1894.01.19.:

„(40 eredeti nép- és műdal) cím alatt Kelemen Lajosné Zathureczky Bertától (Sepsi-Szent- György) egy hangjegyfüzet jelent meg. A zongorakísérettel ellátott dalok szövegét és zenéjét egyaránt Kelemen Lajosné szerzette, s ezzel igen szép és derék munkát végzett. A versek jól gördülnek, s a dalok melódikusak. Hangszerelésük is igen jó, egyes helyeken pedig épen pompás. A dalokat zongorán ének nélkül is lehet játszani. A csinos füzet Rózsavölgyi és társánál jelent meg, s a szerzőnő férjének ajánlotta.”

És íme  a kritika, amelynek igazságtartalmát a „zenemű” ismerete híján nem áll módunkban megkérdőjelezni, ám erősen tükröz egyfajta lekezelő férfisovinizmust a „roppant női ambícióval” szemben:

PESTI NAPLÓ, 1894.03.07.:

„Megrendült bele a lelkem és a szívem, mikor a szerkesztőség a magyar zeneirodalom e legújabb vaskos termékkötetét átküldie hozzám elbírálás végett. Amikor pedig az ötven lapon végig jártattam tekintetemet: olyan érzés fogott el, melynek még nehezen adtak nevet a pszihologok. Hát mitevő is legyen a kritikus egy roppant női ambícióval szemben, amely a mai világban egy csapásra negyven eredeti magyar nép- és műdalt, — köztük két ábrándot s többféle románcot, sajkadalt s egyebet — merészel a zenepiacra kiröpíteni. Hozzá még nemcsak zenéjét, hanem szövegkölteményeit is maga írta. Tehát költő és zeneíró egy személyben.
Ha udvarias akar lenni: szépen regisztrálja mint novitást s ajánlja a tisztelt közönség figyelmébe. A többi a te dolgod tisztelt publikum — gondolván magában. — De mit csináljon akkor, ha felteszi a kritikusi szemüveget? Legjobb esetben valami külön zenészeti forma- és harmóniatan szerint járhat el, mely az olyan zeneszerzők számára íratott, akik rengeteg fantáziával s még rengetegebb ambícióval bírnak, de még le nem ereszkedtek a zeneírásnak olyan erélységére sem, ahonnan nem vakon kerülnek a gondolatok a felszínre, hanem legalább nyitott szemekkel. Én részemről az általam különben már csak nagyra törekvésénél fogva is tisztelt vers- és zeneköltőnőnek nem tudok más őszinte jó tanácsot adni, mint hogy kiváló talentumra valló zeneérzékénél fogva adja magát komolyan és kitartóan a zeneszerzés titkai elsajátítására, s azután adjon kj újabb negyven nép- és műdalt. Ezeket pedig tegye el emlékül képzelme és tehnikája forrongó korszakából.


1070 Ardelao 2018-09-25 08:32:41 [Válasz erre: 1069 Ardelao 2018-09-24 08:24:39]

Kelemenné Zathureczky Bertának Sepsiszentgyörgy kulturális életének a fellendítése érdekében végzett és írói tevékenysége jóval jelentősebbnek tűnik a zeneszerzés terén elért eredményeinél, de igazságtalanok lennék, ha ezt szerzeményeinek a meghallgatása nélkül, ex cathedra jelentenénk ki. Itt azokból az újságcikkekből idézek, amelyekben megjelent zeneműveiről olvashatunk:

SZEKSZÁRD VIDÉKE, 1890.05.01.:

Szekszárd Vidéke“ tárczája.

                                                     „Hajnal uram.
                                                    — Melodráma. —
Szövegét írta : E. Kovács Gyula. Zenéjét szerzette: Kelemen Lajosné sz. Zathureczky Berta.
          Ily czímű zenemű hagyta el a napokban a sajtót, melyet kétszeres örömmel üdvözölhetünk, mert míg a sok külföldi mii mellett, melyekkel hazánkat elárasztják — ez minden ízében magyar, másrészt oly műfaj, mely nálunk még vajmi gyéren van kultiválva, s oly hivatott szerzők terméke, minő E. Kovács Gyula, a jeles költő és kitűnő színész, és Kelemen Lajosné a Székelyföld egyik legszebb és legszellemesebb úrasszonya, kinek „Szovátai búcsúját“ egész Erdélyben énekelik, s mindenfelé ismeretesek a „Tusnádi emlék“, az „Olt mentén“, „Honvéd induló“, stb. stb. a könyvpiaczon is megjelent művei.
          Kelemenné dallamainak a szolid melancholia a jelleme. De nem az a keresett, mondva csinált melancholia, mely derűre-borúra úgy a költészet, mint a zeneirodalom terén fülünkbe jajgat, nyöszörög, s a megindítás helyett a szánalom érzetét kelti, vagy az émelygés ízét hagyja; hanem az a szelíd, néma bánat, mely a legkitűnőbb költők lantján is felhangzik; mely önkénytelenül fogja el szíveinket, gyakran magunk sem tudjuk az okát; s ha még oly boldogok vagyunk is, felhangzik a méla, fájó hang: elmúlik minden, itt hagyunk mindent! Temérdek változatban rezdül ez meg a szív húrjain, de bármennyi alakban adjunk is kifejezést neki, mind egy forrásra, egy okra vezethető vissza. Így vagyunk Kelemenné zeneműveivel; valamennyin átrezeg egy sajátságos, édes-fájó hang, mely ismertté, rokonszenvessé teszi előttünk, s éppen e specialitása miatt bátran nevezhetjük őt zenei talentumnak! […]”

ZENELAP, 1892.07.28.:

Új zeneművek. […] Rózsavölgyi és társa cs. és kir. udvari zeneműkiadónál újabban megjelent Kelemen Lajosné Zathureczky Bertától két eredeti dal: »Csuhajnóta« és »Az ám az igaz«. A mű tiszta jövedelme a felsőmagyarországi ínségek részére van felajánlva. Ára: 50 kr. — […]”

PESTI HÍRLAP, 1893.04.02.:

„(Három keringő) jelent meg legújabban a Rózsavölgyi cégnél. Kelemen Lajosné (Zathureczky Berta) „Tündérregé“-jének csak dallama tetszhetik, szerkezete, a szöveghez nem simulása visszatetsző; […]”

BUDAPESTI HÍRLAP 1897.03.02-i számában:

„(A Kisfaludy-színházban) […] A színház igazgatósága előadásra elfogadta Harmath Lujza jónevű írónő új népszínművét A legénybíró-t. Az érdekes darab a kalotaszegi népéletből vette tárgyát. A zenét szintén írta: Kelemenné Zathureczky Berta.

UJ IDŐK, 1898.07.03., 17. old.:

Népdalok.

 Iróasszony maholnap annyi van nálunk, mint fűszál a réten; festőnő is akad, aki igazán csinos dolgokat produkál. De a zene terén nem igen tesznek kísérletet a mi aszszonyaink. Mintha abba a csodás birodalomba nem mernének vagy nem tudnának behatolni.
Annál figyelemreméltóbb, ha egyik-másik mégis kiválik közülök, s megpróbálja zenébe foglalni gondolatait.
Kelemen Lajosné Zathureczky Berta adta ki most közelebbről népdalainak második kiadását. Csinos, kedves dalok egytől-egyig, s ha sok eredetiség nincs is bennök, de mély érzéssel, az igazi népdal teljes átérzésével vannak megkomponálva.
Kelemenné neve különben nem ismeretlen a zeneirodalom terén a zenekedvelő közönség előtt. Néhány népdalát már ország szerte játszák és éneklik, s mikor a cigányok rá-ráhúznak egyik másik nótájára, kevés embernek van sejtelme róla, hogy azokat egy fiatal, székely asszony komponálta, aki tulajdonképpen soha sem tanulta a zene tudományát, csak kottára szed egy-egy dalt úgy, ahogy a lelkében megcsendül.
A Húsz eredeti népdal ára 2 frt. Megrendelhető minden zeneműkereskedésben, vagy szerzőnél, Sepsi-Szent-Györgyön.
a.”


1069 Ardelao 2018-09-24 08:24:39 [Válasz erre: 1068 Ardelao 2018-09-23 10:01:32]

A most következő zeneszerzőnőt a magyarok között bátran nevezhetjük úttörőnek. Hogy zeneművei milyen értéket képviselnének a ma embere számára, nem tudjuk megítélni. Ahhoz előbb meg kellene hallgatnunk néhányat belőlük.  Ahogy belemerültem e téma tanulmányozásába, meg kellett állapítanom, hogy ez „úttörő” zeneszerzőnőnk munkásságát alapvetően meghatározta székely származása, az a történelmi környezet, amelyben élt.

https://www.3szek.ro/kepek2/thumb/20150717220049.jpg

Kelemen Lajosné Zathureczky Berta székely író, költő, zeneszerző

(Homoródszentmárton, 1855.02.01.- Sepsiszentgyörgy, 1924.01.20.)

A ROMÁNIAI MAGYAR LEXIKONBAN ez áll róla:

        „Kelemenné Zathureczky Berta […] író, zeneszerző. Az EIT (Erdélyi Irodalmi Társaság) tagja (1888). Mint a Jótékony Nőegylet elnöke, jelentős irányítója volt Sepsiszentgyörgy kulturális életének: műsoros rendezvények és adakozások jövedelméből tetemes összegekkel járult hozzá a Székely Nemzeti Múzeum felépítéséhez. Kapcsolatban állott Mikszáth Kálmánnal, megrendezte Jókai Mór 50 éves írói pályájának jubileumi ünnepségét, nevéhez fűződik a sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda létrehozása (1921). A város saját halottjaként a múzeum díszterméből búcsúztatta.

          Megzenésített költeményei népszerűek voltak: 12 füzetben 79 műdala forgott közkézen saját szövegével, megemlítendő közülük a Szovátai búcsúdal, Hajnal uram, Kék nefelejcs, Kevlári búcsúEgyik operettjéhez (Anatol vagy a farsang útja) Beksics Gusztávné írói nevén Bogdánovics György író és színésznő írt szövegetEmlékezzünk régiekről c. kötetében (Kv. 1910) a székely rege- és mondavilág legszebb darabjait szedte csokorba.

Regényei közül kiemelkedik a kétkötetes Asszony átka az asszony (Sepsiszentgyörgy 1922) és főműve, az eredetileg a Brassói Lapokban folytatásokban megjelent, majd három kiadást megért Simonyi óbesterné (Brassó 1925), melynek témáját Szádeczky Kardoss Lajos Báró Apor Péter élete c. munkájából vette. Ennek egy-egy fejezete művelődéstörténeti dokumentum.

További munkái

Az aranylakodalom (Sepsisztgy. 1911); Az embergyűlölő (Brassó, 1925)"

Zathureczky Berta életének alaposabb megismeréséhez érdemes elolvasni az alábbi füzetet is:

Zathureczky Berta emlékfüzete az első világháborúból. Emlékül hagyom az én múltamat.

Ebből idézem a következőt:

Zathureczky Bertát „[…] az 1914–1918 között zajló nagy háború alatt a Koronás Arany Érdemkereszttel és a II. Polgári Arany Érdemkereszttel is kitüntették. Hogy mivel érdemelte ki e medáliákat, az említett füzet alapján érthetjük meg. […]”


1068 Ardelao 2018-09-23 10:01:32

EGY KIS KITÉRŐ …         

Az e topikban általam felsorakoztatott, eleddig 157 művész között találunk énekeseket és énekesnőket, hegedű- vagy zongoraművészeket és –művésznőket, továbbá jó néhány zeneszerzőt is, de még egyetlen zeneszerzőnőről (sőt, karmesternőről) sem esett szó. Úgy vélem, nemcsak bennem vetődik fel a kérdés, miért választotta oly kevés nő hivatásául a zeneszerzést (vagy éppen a karmesterséget), és miért vált közülük oly kevés híressé az idők folyamán.

          Erre próbál hétköznapi magyarázatot adni A nő, ha zeneszerző” c. cikk írója, amelyből egyetlen - Czeizel Endre kutatásain alapuló  - megállapítást emelnék ki, amely mellett, természetesen, még számos egyéb érvet is fel lehet sorolni. Czeizel Endre szerinta férfiak és nők értelmi színvonala egyforma, s megcáfolták azt a tézist is, hogy a férfiak szellemi fölénye agyuk nagyobb súlyából ered. Mentális képességekben vannak eltérések, a nők beszéd- és nyelvtanulási készsége jobb, míg a férfiaknak a térlátása, térérzékelése, mely kapcsolatban van a matematikai gondolkodással, ami a zeneszerzéshez szükséges”.

          Papp Gábor énektanár, karnagy, zeneszerző és rockzenész doktori disszertációját egy új tudományág, a neuromuzikológia kutatási eredményeiről írta, és a vele készített interjút tette közzé Maczák Ibolya NEUROMUZIKOLÓGIA - Tudományosan a zenéről címmel. Ebből idézem az alábbi, figyelemre méltó részt:

          Papp Gábor „– Vizsgálataiban kitér a férfi és női zeneszerzők kérdésére is… – A férfi- és a női agy különbségeit vizsgálva arra következtethetünk, hogy míg az előbbi valamivel nagyobb térfogatú, addig az utóbbi esetében fejlettebb a limbikus rendszer, komplexebbek a szinapszisok, élesebb a hallás, a látás (például színek, arcok, sötétben a tárgyak felismerése). A két agyféltekét összekötő corpus callosum, mely elsődlegesen a bal félteke beszédközpontját köti össze az ellenkező oldal homológ területével, a nőknél közel kétmillióval több axont tartalmaz. Ezért erősebbek a verbális produkcióban, viszont ez a terület a férfiak agyában a helymeghatározás központja, ezért jobbak ők a térbeli tájékozódásban. A női agy két verbális központja is oka lehet annak – a különböző társadalmi szokások és az évszázados gyakorlat mellett –, hogy kevesebb női zeneszerzőt ismerünk. A partitúra áttekintése ugyanis komoly térlátást igényel. Természetesen ez nem megoldhatatlan feladat nők számára sem (mint ahogyan léteznek női taxisofőrök is), de jelenlétük mégis ritkább a zeneszerzők körében, noha a kottaolvasásban többnyire a nők jeleskednek.”

          De mit állít Susanne Rode-Breymann, aki kevésbé tudományosan közelíti meg ezt kérdést? Idézet a Tudnak-e a nők zenét szerezni? c. írásból:

          „[…] Susanne Rode-Breyman, német zenetörténész rendszeresen végez amolyan vakteszteket kollégái és tanítványai körében. Nem árulja el, mely zeneszerzők műveit hallják, egyszerűen csak azt kéri, mondják meg, melyiket tartják jobbnak. Ha például Alma Mahler és Zemlinsky dalai kerülnek mérlegre, az esetek túlnyomó többségében a hozzáértő (és ezúttal elfogulatlan) hallgatók Alma darabjaira adják voksukat. De ilyen módon más női zeneszerzők is gyakran lekörözik elismert férfi társaikat.

Az elfogultság a zenetörténész szerint nem kizárólag a nők társadalmilag hátrányos megkülönböztetéséből fakad, hanem abból a módból, ahogyan kulturális ítéleteinket alkotjuk. A kulturális értékek mindig egy bizonyos közegben születnek, válnak mértékadóvá. A zene területén ezt a közeget a múltban kizárólag férfi zeneszerzők alkották, amit a társadalmi adottságok mellett a zsenikultusz is támogatott. Így tehát kulturális emlékezetünkben egyszerűen nem létezik a női zeneszerző fogalma.[…]” 

Ezek után mi sem természetesebb, megnéztem, találok-e valahol összesítést a világ női zeneszerzőiről, és – mert találtam – kiemeltem közülük hazánk „leányait”. Íme:

Női zeneszerzők (csupán a neten található lista alapján, amely – bármennyire is szűkén vagyunk a női zeneszerzőknek - természetesen nem teljes):

Kelemen Lajosné Zathureczky Berta (1855-1924), székely író, költő, zeneszerző.

Kodály Zoltánné Sándor Emma (1863-1958), zeneszerző, műfordító.

Szőnyi Erzsébet  (1924-), magyar zeneszerző, karvezető, tanár.

Kistétényi Melinda (1926-1999), magyar orgonaművész, tanár, zeneszerző.

Pócs Katalin (1963-), zeneszerző.

Tallér Zsófia (1970-), zeneszerző.

Csató Mónika (1971-), zeneszerző.

Megyeri Krisztina (1974-), zeneszerző, korrepetitor.

Elek Szilvia, magyar zongora-, csembalóművész, zeneszerző.

Úgy érzem, tartozom azzal, hogy a következőkben egy-két elfeledett vagy kevésbé ismert magyar női zeneszerzőről is bővebben szóljak.


1067 Ardelao 2018-09-23 09:47:05 [Válasz erre: 1065 Ardelao 2018-09-22 09:55:41]

Orczy Bódog munkásságának eltérő értékelése sajnos a zeneszerző haláláról szóló hírekben is tükröződik. Lehet ez akár tanulság is arra nézve, hogy nem árt, ha a dolgok értékelésekor a saját gondolatainkra és érzéseinkre hagyatkozunk.

PESTI HÍRLAP, 1892.01.24.:

„— (Halálozások.) Orczy Bódog báró — mint Londonból távírják — tegnapelőtt reggel, londoni lakásán meghalt. Holttestét Brüsszelbe viszik, hol leánya* mellé temetik el. Orczy báró zeneszerzés terén jelentékeny sikereket ért el. Három operát írt ú. m. a ,,Pandorá“-t a „Sisyphus“-t és a magyar tárgyú „Renegát”-ot. 1870. október havától 1873 márciusig a nemzeti színház intendánsa volt, és alatta úgy a dráma, mint az opera fellendült. Intendánskodása utolsó éveiben több belvillongás volt a nemzeti színház személyzetében, és ennek tulajdonítják távozását e műintézetek éléről. Orczy Bódog 1835. június 8-án született, 1863. szeptember 25-én egybe kelt Vass Sámuel gróf leányával, Emmával. —„

ORSZÁG-VILÁG 1892.01.30.:

Orczy Bódog báró Londonban, szerdára virradó éjjel hirtelen meghalt. Mintegy két évtizeddel ezelőtt a Nemzeti Színház intendánsa volt. Intendánskodásának ideje alatt nagy visszaélések burjánzottak föl, a színház anyagilag is, művészetileg is hanyatlott. Ő maga aztán külföldre vonult. Orczy Bódog br. zeneszerző is volt s két (?) operát is komponált, «Pandora» és «Sisyphus» czíműeket. Brüsszelben temetik el, leánya mellé.”

*Orczy Bódogot minden bizonnyal első leánya, a korán elhunyt Lenke mellé temették, hacsak nem volt közvetlen családtagjainak Brüsszelben előre megváltott sírhelye. Emma u.i. 1947.11.12-én halt meg.


1066 Ardelao 2018-09-22 10:04:26 [Válasz erre: 1065 Ardelao 2018-09-22 09:55:41]

Képtalálat a következőre: „Orczy Emma”

Orczy Emma, aki nem bocsájtotta meg az édesapját ért sérelmet.


1065 Ardelao 2018-09-22 09:55:41 [Válasz erre: 1064 Ardelao 2018-09-21 10:24:05]

          Báró Orczy Bódog - azok állítása szerint, akiknek még volt alkalmuk hallani szerzeményeit - nem volt kimagaslóan nagy zenei tehetség, de művészetszeretetével és a zene terén nagy szorgalommal megszerzett tudásával mindenképpen kitűnt az arisztokraták köréből, amelyből származott.

          Intendánsi tevékenységét a korabeli lapok különbözőképpen ítélik meg. E véleményeknek legalább annyira lehet hitelt adni, mint a mai sajtótermékekben megjelenőknek. Érdekek ütköztek, és mindenki a saját érdeke szerint foglalt állást. Egy dolog azonban – mindent egybevetve - egyértelműnek tűnik: szándéka nemes volt. A jó vezetőt jellemző taktikai képesség azonban nem tartozott az erényei közé.

          Ez utóbbi megállapítást támasztja alá a híres íróvá vált leányáról, Orczy Emmáról szóló írás. Ebből azt is megtudjuk, hogy báró Orczy Bódog „menesztése” intendánsi pozíciójából a magyarság számára – bizton állítható, hogy a zeneszerző szándéka ellenére - a nemzetközi irodalomban is súlyosan terhelő nyomokat hagyott:

PESTI NAPLÓ, 1911.11.26.:

MAGYAROK KÜLFÖLDÖN

III.

[…]

          Páratlanul érdekes alakja a külföldi magyarságnak  Orczy  Emma baroness. A múltja, nyilvános szereplése, a hazájával szemben való magaviselete egyaránt különös.
          Hogy a bárónő regényes karrierjét s a kivándorlásának okát megismerjük, föl kell idéznünk apjának emlékét. Báró Orczy Bódog a hetvenes években intendánsa volt a Nemzeti Színháznak, ahol még akkor az Opera is működött. 1869-ben nevezték ki az állami színház teljeshatalmú intendánsává. A báró több volt a közönséges dilettánsnál, és kezdetben nem épp silány eredménynyel dolgozott. Az Operához ő szerződtetne első hegedűsnek Reményi Edét, akkortájt a legnépszerűbb és legkiválóbb magyar hegedűművészt, aki nagy külföldi turnéja után a budapesti Petőfi-szobor alapját is jórészt megteremtette önzetlen koncertjeivel. A báró néhány sikerét azonban hirtelen válság homályosította el, 1870. őszén már úgy volt, hogy nagy színházi botrány vet véget a karrierjének. A báró ugyanis egy vendégszereplő lföldi énekesnő előtt becsmérlőn nyilatkozott a magyar drámai színészekről; ez pedig nyilvánosságra került, és a színészek fölháborodásukban sztrájkot rendeztek, ami az első és egyetlen eset volt nemcsak a Nemzeti Színházban, de országszerte is, — hogy színészek nem anyagi követelések miatt sztrájkoltak, hanem azért, mivel a művészi önérzetükben sértve érezték magukat. A kínos ügyet a báró úgy intézte el, hogy bocsánatot kért. De a helyzet azért válságos maradt, csak újabb alkalomra vártak, hogy az intendánstól megszabaduljanak. Ez az alkalom nem sokáig késett. 1871 februárjában Orczy szerződtette  Macsinszky  hercegnőt, aki Mirelli   Gemma néven lépett föl az  Ernáni  főszerepében. Az előkelő énekesnő ragyogó szépség is volt, de a timbre-je egyáltalán nem volt oly meleg, hogy tapsra hevítette volna a közönséget, amely túlkiabálta az arisztokrata hangocskát, sőt, ki is fütyülte. Az első föllépés valóságos botrányba fúlt és a színház tagjai kaptak az alkalmon, unisono kijelentették, hogy amíg Orczy lesz az intendáns, nem dolgoznakReményi is, akire a báró oly nagy súlyt tett, fölbontotta a szerződést, mire az in tendáns lemondott, és állását hamar elfoglalta báró Podmaniczky Frigyes.
          Az anyagiakban éppenséggel nem dúslakodó Orczy Bódog aztán Londonba ment, ahol egy ideig valami találmánya értékesítésével foglalkozott, de nem volt szerencséje, és nyomorba került. A szerencsétlen, de nagyműveltségű főúr zeneleckék adásával kereste a kenyerét egészen a haláláig: 1892-ig.
          Ennek a bárónak leánya Orczy Emma, akire egyetlen örökségül a művészi hajlandóságát hagyta. A baroness kitűnően zenélt, tehetségesen rajzolt-festett. Pikturális munkáival olyan sikereket ért el, hogy azokat kiállíthatta a nagyigényű Royal Academy tárlatain is. Már neves festőnő volt, amikor feleségül ment a tekintélyes Montagu  Barstow  regényíróhoz. S a férjével együtt írni kezdett, majd külön is hallatlanul népszerű könyveket produkált. Föltűnést keltett egy kötet elbeszélése s a legjobb angol könyvek közé sorozták  I will repay című regényét. Még inkább tetszett a  Scarlat Pimpernel,  A Vörös Pimpernel, amely a világ összes művelt nyelveire le van fordítva. A regényt később férjével együtt színpadra dolgozta át, és a darabot csaknem ezerszer adták már London egyik legnagyobb színházában. Következő darabja is, The gin of William Jackson  — amely elzüllött emberek rémdrámája — állandón a műsoron maradt egy londoni teátrumban, a Lyric-ben.
          Irodalmi műveiből a házaspár óriási vagyont szerzett. Most előkelőn él, az esztendő legnagyobb részét falusi kastélyában tölti, az elszegényedett magyar bárónak leánya így szerzett dicsőséget és vagyont a művészetnek abból a szeretetéből, amely boldogtalan apját valamikor számkivetésbe és anyagi romlásba űzte.
          S a lány meg is bosszulta apja tragikumát. Hazáján és az uralkodón, aki elejtette báró Orczy Bódogot a színházi affér nyomán. A császár gyertyatartói  címmel olyan bűnügyi regényt írt, amely a bécsi udvar intimitásait is megrajzolja. Ferenc József névi szerint ki van írva, izgalmas jelenet hőse is a regényben. Másik regénye: A nép fia. Ebben a magyar életet, főképp a paraszt sorsát pingálja le, teli szándékos, vagy naiv tévedésekkel. Ez a regény — 1906 óta tizennégy kiadásban jelent meg — többet ártott Magyarországnak, mint Björnson vagy SeatonWatson (Scotus Viator) minden pozitív támadása, és nem fogja ellensúlyozni a jámbor Shrubsole* professzor száz előadása, vagy brosúrája sem A son of the people-t.     

          A baroness nyíltan meg is mondta egy magyar asszonynak, Ginever Arturnénak, hogy a „magyar dolgokért nem kíván tenni semmit, apja megtette a magáét, és ő most már más irányban működik“ … […]”

*William Hobs Shrubsole magyarbarát angol író, aki előadásaival, újságcikkeivel, fotóival népszerűsítette Angliában Magyarországot, és könyvet is írt hazánkról, „Unknown Hungary” címmel.


1064 Ardelao 2018-09-21 10:24:05 [Válasz erre: 1063 Ardelao 2018-09-21 07:31:18]

Még egy dal, amely csak Orczy Bódog halála után került kiadásra:

„ÁRPÁD ÁLMA címen új hazafias dal jelent meg. A dal zenéjét néhai báró Orczy Bódog, a Nemzeti Színház egykori intendánsa szerezte, s most hozta nyilvánosságra báró Orczy János. Ő alkalmazta is zongorára. A gyönyörű zenéhez Missák László írt hazafias érzéstől áthatott szép szöveget. Kapható minden zeneműkereskedésben.”

(SZÍNHÁZI ÉLET 1921. ÉVI 5. SZÁMA, 3. old.)


1063 Ardelao 2018-09-21 07:31:18 [Válasz erre: 1061 Ardelao 2018-09-20 11:58:06]

          Orczy Bódog dalokat is szerzett. E tevékenységéről csak egyetlen bővebb leírás - avatatlanok számára elég unalmasnak tűnő elemzés – áll rendelkezésre, amely a KOSZORÚ 1865.04.30-i számában jelent meg. Jobb híján azonban csaknem teljes egészében idézem ennek szövegét, mert legalább ennek alapján némi fogalmat alkothatunk Orczy Bódog zeneszerzői képességeiről.

          Bartalus Istvánból *, az itt idézett kritika írójából egyébként kiváló politikus lehetett volna, mert ilyen fényes, dicsérő szavakkal leminősíteni egy művész produktumát csakis egy kiemelkedő diplomáciai ügyességgel megáldott egyén képes:

A ZENE

[…]

           Nemrég hagyta el a sajtót Orczy Bódog báró magyar dalainak első füzete „Emlékeim“ czím alatt. Szerző műve első pillanatra kétszeresen lepett meg. Honi zeneműveink czímlapján többnyire ízléstelen tarkaságokat látunk, […] Szerző műve e tekintetben oly jó ízléssel van kiállítva, hogy azonnal megragadja figyelmünket, s kíváncsian kezdünk lapozásához, megtekinteni, ha vajon belől is oly csín uralkodik-e? Másik meglepetésem volt, hogy napjainkban, midőn az aristokratia úgy látszik csaknem annyira elejtette a zene művelését, mennyire a közelebb múlt időkben — mint meghonosítója — kedvelte s virágoztatta: Orczy Bódog báró zeneköltéssel foglalkozik. […] szerző dalai a szép tehetségen kívül alapos tanulmányról tanúskodnak, s feljogosítnak állítni, hogy a zeneköltés terén legjelesebbjeink közé lesz számítandó. Lássuk most sorban a dalokat. Mielőtt ezt tenném, az egészre megjegyzem, hogy szerző a formára nézve népies ugyan, de jelen hat dala mind a dallamot, mind az összhangosítást tekintve inkább a műdalok közé tartozik; továbbá, hogy több súlyt fektet az összhangosításra, mint a dallamra, holott a dal épen azért dal, hogy dallamai álljanak a főhelyen. Népdalokban nincs helye a dallamok túlságos hangterjedelmének, se az igen tömött, mesterséges összhangosításnak. A műdalok levetkezik ugyan e természetességet; de itt sem kell feledni a dallamok folyékonyságát, s az összhangosítás ne essék a kerekség rovására, vagy jelen esetben, ne legyen olyan, hogy ha a dallamtól elkülönítjük, mindent elvettünk, s a dallam magára hagyatva, nélkülözze a tüzet, kellemeket, melyek minden jó dallamban észlelhetők.

          […] Az első dal Petőfi Ha szavaid megfontolom“ kezdetű költeményére van írva. (Andante; kemény esz-ben). A dallam folyékonysága mindjárt a negyedik ütenyben szenvedni kezd a nyolczad ugrással, az ötödik s hatodik ütenyben pedig, az a-ról a g-re való ugrással egészen megszakad. A szóköltemény második szakaszában „Mikor így szól-hatok hozzád“ a caesura rossz; de ez nem szerző, hanem Petőfi hibája.

          A második dal szövegét írta Buttykay Pál (Adagio, lágy d.). Szerző e kis dala minden tekintetben csinos, kerek, bevégzett művecske, s csak azt sajnálom, hogy szövegére nem lehet azt mondani. „Elbujdosom, honnan a keleti szél támad” kétszeresen rossz; mert hibás benne a caesura, s két láb nélkül szűkölködik, mit körülbelül így lehetne kiegészítni: „Elbujdosom oda, honnan a keleti szél támad.“

          A harmadik dal szövege Zalártól** van: „Sötét az éj messze van még a reggel (Adagio, kemény esz-ben). Ha az eddigiek közül valamelyiknek kellene jutalmat adnom, ennek ítélném.

          A negyedik dal szóköltője Kamélia: „Puszta ez az egész vidék énnekem(Adagio; első részében uralkodó a lágy f: másodikban a kemény ász s több oly kitérések, melyek miatt mondhatjuk ugyan, hogy a dal 4 b-ből megy, de bajos egy bizonyos jellemző hangnemet felvennünk). Az első rész három ütenyes körökből áll; dallammenete elég sima, s könnyen behízelgi magát a hallgató fülébe; de nem mondhatni ezt a második részre, mely inkább szerző harmóniai képzettségéről tanúskodik. Az előbbi hármas üteny-csoportot négyes váltja fel, s erre viszont hármas következik. Nem tagadhatni, így sokkal több az egész menetében a változatosság, de a négyes csoportok miatt kénytelen volt szerző a szöveg egy részét ismételni, s ez ismétlés csak a második versszakban sikerült, s az elsőben, úgy a mint áll, nem elég kerek. Jobb lett volna úgy ismételni a mint áll: „rég elszállt a rég elszállt a gólya madár keletre.“ A második rész nyolczadik ütenyében a dallam következetesebb lenne, ha a negyedik méretre (ö-rö-mem is) feszt írnánk az f. helyett; mert így a következő lágy ász hangzatba folyékonyabban megy át, s mind az összhangzat, mind a gondolat logikája ezt kívánja. Megjegyezhetné erre szerző, hogy a záradék (seconda volta) nem lágy, hanem kemény ász, s ezért az előbbi f a maga helyén van. Ám legyen az ismétlés alkalmával; de így viszont a kemény ász nem igen fér össze a szöveg jellemével.

          Az ötödik dal Petőfi „Nem nézek én, minek néznék az égre” kezdetű költeménye. (Andante, kemény f.).

          A hatodikat Tóth Kálmán*** írta: „Mátra hegye vadvirágos tövénél“ (Adagio, lágy a). E költeményre már Mosonyi is írt egy dalt, még pedig kemény a-ban. Kérdés, hogy már most melyik jelleme egyezik inkább a szöveggel? A költemény kezdete igaz hogy a zeneköltőt kemény hangnemre csábítja; de az egész hangulatában több a búskomolyság, s nagyobb a fájdalomra emlékezés, hogysem kizárólag kemény hangnemet választhatnánk. Ezért össze akartam a két dalt hasonlítani, de a Mosonyiét úgy eltettem gyűjteményembe, hogy vakmerőség lenne keresésével foglalkozni. Máskor lesz alkalmam még e tárgyról szólani, s megvitatni: vajon van-e jogosultsága az ily egyéni felfogásnak. Addig is búcsút veszek szerzőtől, s nem mulasztom el munkásságra serkenteni azon a téren, melyen hat első dalával ily meglepőleg lépett fel.

Mint feljebb megjegyeztem, e kis dalokban több súly van fektetve a zenei ismeretek érvényesítésére, s ebből azt is lehet következtetni, hogy szerző szabadabban fogna lélekzeni tágabb téren. E tér az átdolgozott dal tere, mely szerző egyéniségének inkább megfelel, melyen eddigelő csak Mosonyi lépett fel nagyobb sikerrel."

*Bartalus István (Bálványosváralja, 1821.11.23.—Budapest, 1899.02.08.) zenetörténész és népdalgyűjtő, az MTA levelező tagja (1875).

**Zalár József, családi nevén Hízli József (Gyöngyös, 1825.08.28.-Eger, 1914.06.29.) költő, a Petőfi Társaság tagja.

***Tóth Albert Kálmán költő (Baja, 1831.03.30.-Budapest, 1881.02.03.)

És az ízlésesnek ítéltetett fedlap:

Képtalálat a következőre: „Orczy Bódog Emlékeim”  


1062 Ardelao 2018-09-20 22:41:17 [Válasz erre: 1061 Ardelao 2018-09-20 11:58:06]

Deák Farkas.jpg

Deák Farkas (1832-1888), „A renegát” librettistája.


1061 Ardelao 2018-09-20 11:58:06 [Válasz erre: 1058 Ardelao 2018-09-18 09:55:50]

Orczy Bódog harmadik nagyobb lélegzetű művéről, a „Pandora” c. zenedrámáról semmit sem sikerült kiderítenem. Valóban, ahogy arra a Caruso-ban megjelent cikk is utal – e mű címe csak a lexikonokban szerepel.

Ám találtam egy cikket a „VILÁG” 1923. augusztus 2-i számában „A renegát” londoni bemutatójáról, mely írás nem más, mint Móra Ferenc tollából való. Az író ebben valójában nem zenekritikusként lép fel, hiszen a Fővárosi Lapok londoni levelezőjétől kapott információt teszi közzé, inkább - sub rosa - a szerzői jogok védelmére hívja fel a figyelmet. E meglehetősen szarkasztikus írás tartalma a mi szempontunkból mégis azért lehet érdekes, mert ebből megtudjuk, miként zajlott le „A renegát” első, londoni bemutatója.

Az első magyar opera Londonban
Irta: Móra Ferenc

          — Londonban — mondja az 1881. július 10-én kelt tudósítás — alig volt valaha pezsgőbb színházi élet, mint most, a saison morte idején. A Gaiety-ben Sarah Bernhardt aratja a guineakat a párizsi Odeon művészeivel, a Drury Lane-ben a meiningeniek lelkesítik a németül alig értő angolokat, a Lyceamban Amerika két legnagyobb színésze, Booth és Irving tolmácsolja Shakespeare-t, legtöbb élénkséget azonban az egymással versengő két opera fejt ki, az olasz opera és őfelsége, a királyné színháza, a Her Majesty's Theatre. Egyelőre, úgy látszik, az olasz opera van felül, amely a kontinens leghíresebb énekeseit számítja tagjai közé: Albanit,Trebellit, Lassale-t, a párizsi opera baritonistáját és mindenekfelett Pattit. A Her Majesty‘s-nek most csak olyan tagjai vannak, mint Nilsson Krisztina és Hauck Minnie. A Her Majesty's ezt a különbséget csak úgy tudja behozni, ha a siker csalhatatlan eszközéhez, a látványossághoz folyamodik, s mint ilyent tűzték most műsorra az II rinnegato című magyar operát...
          Így jelenti ezt a Fővárosi Lapok londoni levelezője, aki gyakorlott újságíró-embernek látszik, és cikke végén Spectatornak nevezi magát. A Rinnegato-nak magyar a szerzője, magyar a librettistája és — magyar a témája is.
          A komponista, Orczy Bódog báró, a magyar Nemzeti Színház egykori intendánsa, abban az időben londoni lakos, akinek a lányáról többet tudunk itthon, mint őróla magáról. Az ő lánya tudnillik Orczy Tekla bárónő, a Vörös pimpernell szerzője, akiről a háború előtt sokat írtak nálunk, mint hirtelen divatba jött angol regényíróról. Orczy Bódog zeneszerzői kvalitásairól nem sokat tudunk meg az egykorú ismertetésből. A kritikus inkább azért tartja ügyes embernek a bárót, mert az operáját el tudta fogadtatni olyan előkelő színházzal, mint a Her Majesty’s. A báró zenéje ugyan magyar akar lenni, de a magyar stílus csak valami zsoltárszerű vontatottságban nyilatkozik meg benne. Egy angol zeneértőt pedig az első felvonás nagy magánáriája egy cardesz-re emlékeztette, amelyet az osztrák alföldön hallott énekelni. Ezzel aztán a zeneszerzővel készen is vagyunk.
          A librettista: Deák Farkas, nagyérdemű magyar történetíró, akadémikus, drámafordító, akinek majd két oldal jutott a Szinnyey-ben, s egy sor az II rinnegato-nak is, ami magyarul annyit jelent: a renegát. A magyar szövegkönyvet bizonyos mr. Corder fordította angolra s az angol fordítást valami signor Marchesi dolgozta át a zene univerzális nyelvére, olaszra, mert az angol királyné színházában az időben leginkább csak olaszul énekeltek. Ezzel aztán készen vagyunk a szövegíróval is.
          Nem végezhetünk ilyen könnyen az opera magyar témájával. A főszereplőnek, a renegátnak, akit a darabban Galassi úr személyesített „nagyterjedelmű érces hangjával", a neve — Barnabás. Ez a török hitre tért „young Hungaian" szerelmes Dórá-ba, Verbőczy István unokahúgába, akinek azonban már vőlegénye van: Elemér, az ifjú „statesecretary"... Tovább aztán fölösleges is az opera meséjét elmondani. Aki valaha olvasta Kemény Zsigmond zord regényét, a Zord idők-et, az ismeri az angol színpadon előadott első magyar opera meséjét is. Az II rinnegato egyszerű színpadi kivonatolása a Kemény Zsigmond utolsó regényének, amelynek Barnabás diákja talán a legtragikusabb alakja a magyar irodalomnak. (Különben az idén is találkoztam vele valamelyik középiskola értesítőjében, mint írásbeli érettségi tétellel. „Barnabás deák alakja a Zord Idők“- ben. Rendkívül szerencsés választás, s dicséri a szaktanárt nemcsak mint pedagógust, hanem mint pszichológust is. Nincs az a fiatal diák, akinek az érdeklődését meg ne fogná ez az ember-barom Barnabás, amint a Dóra harisnya-kötőjét megtalálja, és annak méreteiből próbálja kiszámítani a hozzátartozandó úrhölgy testarányait. Vajjon nem lehetne-e számtani írásbeli-tételnek is feladni Barnabás diákot?)
          A magyar opera-premiernek nagy sikere volt Londonban, hála „az összevágó, jeles előadás"- nak, Tremelli kisasszonynak és Juch kisasszonynak, Kavelli, Runcio és Novara uraknak, akik mind kiváló énekes művészek voltak a maguk idejében. De a legnagyobb sikert mégis a díszletek aratták. Az első felvonásban a szín „a budapesti puszta tért" ábrázolta „háttérben Buda várával" s a szereplők díszmagyarban öldökölték egymást. A karzat frenetikusán tapsolt, az előkelő zeneszerző, aki maga dirigált, alig győzte deresedő fejét hajtogatni. A hatást még növelte a második felvonás, amely Verbőczy házát ábrázolta. A balletcorps, amelyet Cavalazzi kisasszony fölnemzetiszínpántlikázva vezetett, kopogó csizmákban járta a „Hungarian ballet“-et, s Juch kisasszony egy valódi magyar népdalt énekelt el. (A magyar tudósító azt hiszi, csak magyarul énekelhetett, mert lehetetlen volt felismerni a nyelvet.) Az amphitheatre s a gallery stells közönségére a huszárosán és menyecskésen öltözött ballerinák ropogós csizmái voltak gyújtó hatással.
          A drámai hatás legnagyobb lett volna a harmadik felvonásban, melynek színhelye Buda piaca volt, merő új díszletekkel, egyik oldalon Verbőczy háza, másik oldalon a „Cathedral", a jó Öreg Mátyás-templom. Barnabás diák meggyilkolt atyja szellemét idézi a kísértetek órájában, kékes lángok képében kóbor lidércek jelennek meg, akik azonban rosszul végezték dolgukat, amennyiben meggyújtották a színpadot. Nagy zűrzavar, a közönség eszeveszetten kiabál „Fire! Fire!" — s mire a tüzet eloltották, az angolok lelkesedése is nagyon lelohadt. A szétnyílt égen megjelentek ugyan az angyalok — fejenkint hat pence — s az Úr megbocsátott az összes szereplőknek, de azért a londoni első magyar dalmű mégse ért többet három előadásnál.
          Az egészben pedig az a legérdekesebb — s ezért elevenítem fel e régi premier emlékét —, hogy Kemény Zsigmondról és a Zord idők-ről sehol egy szó nem esik. A Zord idők 1882-ben jelent meg könyvalakban, tehát tizenkilenc évvel a Rinnegato előtt. Ha a londoni magyar levelező nem ismerte is a regényt feltűnő, hogy a Fővárosi Lapok szerkesztője sem fűzött a londoni levélhez semmi reflexiót. Olvasatlanul adtak neki helyet, — vagy a regényt nem ismerték ők se? Igaz, hogy Kemény Zsigmond már akkor hat éve halott volt és 1869 óta magatudatlan élő-halott, de éltek még a barátai. Különös, hogy közülök senki se vette észre a Rinnegeto-ban a magános magyar vulkán Londonba hullott hamuját.”


1060 Búbánat 2018-09-19 11:25:13 [Válasz erre: 331 Ardelao 2017-10-30 01:07:53]

Kapcs. 331.,  11. sorszámok

Ma este, a Bartók Rádió műsorán, 19:00 – 19:35

http://hangtar.radio.hu/images/kh0.pngÖsszhang - a zenei élet aktualitásai

Most jelent meg!

Herpy Miklós: Aggházy Károly - Egy Liszt-tanítvány élete és kora

Szerk.-mv.: Katona Márta
(Ism. holnap, 
9.30)

Kiadó: Rózsavölgyi és Társa Kiadó
Oldalszám: 228 oldal
Várható megjelenés: 2018. augusztus 10.
Méret: 210 mm x 290 mm
Kötés: Keménytáblás

Aggházy Károly (1855-1918) zongoraművész, zeneszerző és zenepedagógus az előző századforduló magyar zenetörténetének jelentékeny mestere volt. Munkásságával a magyar zene két nagy korszakát kötötte össze: Liszt Ferenc és Bartók Béla korát. Vándoréveiben Hubay Jenővel társulva koncertezte végig Európa zenei központjait. Párizsban, Londonban és Brüsszelben aratott sikereket, majd Berlinben lett tanár és komponista. Harmincnégy évesen, érett művészként tért haza, és ettől kezdve életét a zongoratanításnak és a magyar zeneművészet fejlesztésének szentelte. Zenéjében sokat merített a francia és német kultúrából, anélkül, hogy magyarságából veszített volna. Ez a rendhagyó kötet neki és kortársainak állít emléket, és 2018- ban, Aggházy halálának centenáriumi évében számos eddig ismeretlen vagy kevéssé ismert dokumentum és kép segítségével kísérli meg megtörni a csendet, amely e muzsikust és generációját még ma is övezi.


1059 Ardelao 2018-09-19 08:32:40 [Válasz erre: 1058 Ardelao 2018-09-18 09:55:50]

https://images-na.ssl-images-amazon.com/images/I/41kKBibn15L._SX382_BO1,204,203,200_.jpg

Orczy Bódog e második operájáról ez áll a FŐVÁROSI LAPOK, 1882.06.18.-i számában (eredeti helyesírással):

Báró Orczy Bódog uj operája.

          A napokban kaptam meg a báró Orczy Bódog uj operájának, a »Sisyphus«-nak, kinyomatott teljes szövegét, melyet két angol költő: Frederick és Corder írt. Három felvonásban van feldolgozva a Sisyphus meséje, hogy mily érdekesen, annak megítélését olvasóimra bízom, megjegyezvén, hogy az angol versek kitűnő szépek. A személyek: Sisyphus, Ephyra királya (bariton), Leander, öcscse (tenor), Phidon őrtiszt (basszus), Trophonius, a halál testvére (tenor), Merope (sopran), Plejád testvérei Maja (alt), Alcione, Elektra, Taygeta, Steroped, Caeleno (plejádok,) felügyelők, munkások, nők, polgárok, sat.
          Az első felvonás mély bánya fenekén játszik, hol a legbölcsebb halandó, Sisyphus parancsára egy sereg munkás dolgozik, ásva a földet, sziklát mind mélyebbre, hogy a varázspálcát, mely birtokosának minden emberi és isteni erőt s igy a halál felett is hatalmat ád, megtalálhassák. A munkások már-már lázonganak a véget nem érő és sikertelen munka miatt, s hogy az istenek hatalma ellen kell dolgozniok, egy zsarnok bűvész parancsára. De e pillanatban megtalálják a bűvös követ, mely a varázspálcát még elzárja s egyik tiszt a király után szalad. Ekkor lép elő a sziklák közűl Merope, a legszebb plejád, ki vándorszemlén járt a földön s tudtunkra adja, hogy bár nehány óra múlva lejár a kiszabott idő, de testvéreivel ő nem tér vissza az égbe, mert szereti a legtökéletesebb embert, a legnagyobb királyt, ki valaha e földön élt. Nem törődik azzal, hogy földi boldogságáért elveszti halhatatlanságát. Sisyphus megérkezvén, a követ fölemelik s ő a kiomló lángok közé rohan, hogy a varázspálcát kihozza. A munkások ismét ellene fordulnak s biztatják egymást, hogy a követ bocsássák vissza s temessék oda a bűvészt, mert Jupiter is igy akarja. Már meg akarják tenni, mikor Merope áll eléjök, visszariasztja őket s a követ megköti, mert bár eleresztik a munkások, a kő nem mozdul. Sisyphus diadalmasan lép ki a varázspálcával s Meropet meglátván, kéri, hogy legyen jegyese és királynéja, ígérvén, hogy uj hatalma által a halhatatlanságot is megadja neki. Hatalma jeléül maga elé idézi az emberiség legnagyobb ellenségét, a Halált. Ez meg is indul s testvére és társa Trofonius által jelenti közeledését és egyszersmind inti Meropét, hogy ha szándéka mellett marad, a nász napján készüljön a halálra. Sisyphus ellene mond s a jelenvalók nagy örömére magát egész diadalmasan a föld és ég urának hirdeti ki.
          A második felvonásban Meropet testvérei, a plejádok, hívják vissza, hogy megmentsék:

Oh térj vissza kedves vándor,
Oh nézd szívünk szorongását,
Nem találod földön soha,
Az ég derült nyugodalmát.
Oh jöjj vissza kedves vándor

S legyen minden elfeledve !

Oh te legszebb, legjobb köztünk,
Mint eltévedtél,
Hogy az öröklétröl lemondsz

Földi üdvökért, sat.

          Fenyegetik a halállal s felszólítják, törje össze a varázsbotot. Merope, bár retteg a halál gondolatától, melylyel testvérei ijesztik, megtagadja a visszatérést s a király szavára bízza magát. Hírek járnak, hogy a Halál közelget s kegyetlenül pusztít útjában döghalál név alatt. Sisyphus azonban sietteti a lakodalmat, a nászünnep kezdődik s a »Setét árny« épp az áldozó oltáron jelen meg, hogy Meropét elragadja; de Sisyphus megragadja s hatalmának lefőbb diadala jeléül az egész világ örömrivalgása közt a falhoz köti.
           A harmadik felvonásban mindazok az emberek, kik vénség, szegénység, nyomor, szerencsétlenség, elhibázott élet miatt halni s az élettől menekülni vágynak, Sisyphushoz tódulnak, rátámadnak, szidalmazzák, átkozzák s követelik, hogy bocsássa szabadon a Halált.
          Sisyphus csodálkozik, belátja tévedését, hogy az emberek gyarlóságát s változandóságát kifeledte számításából; de mégsem hajol szavukra, mig Trofonius meg nem magyarázza, hogy a halál nem ellenség, hanem jó és gyöngéd barát, ki mindenkit megvigasztal.
          Sisyphus végre kész engedni ennyi kérésre, de Meropét meg akarja menteni s magát áldozza fel, ha Meropét az égiek visszaviszik csillagzatába. Az alkut az égiek elfogadják. Sisyphus összetöri a varázsbotot, Merope égbe száll. A világ elsötétül. A végzene alatt a homályból kifejlődik a Hadesz, a görögök túlvilága és látszik Sisyphus, ki nagy kövét a sziklákon fölfelé emelgeti. Ezzel a függöny legördül.
          A zenei rész is nagyobbára megvan, s egyes számait tetszéssel fogadták az ez évi hangversenyeken; a Plejádok: »Return, dear wanderer, return« kezdetű dalát már szerte dalolják, úgyszintén az égbe hívó s földi szerelemről szóló verssorokat.
          Örvendetes, hogy báró Orczy Bódog terhes zenetanári állomása mellett is folyvást míveli a magasb zenét.

Deák Farkas.

Mindenesetre nem lehetett túl rossz e mű zenéje, hogy ha annak ellenére, hogy az még csak „nagyobbára” készült el, egyes számait tetszéssel fogadták, sőt, egyik dalát „már szerte” dalolták. 


1058 Ardelao 2018-09-18 09:55:50 [Válasz erre: 1056 Ardelao 2018-09-18 08:39:23]

Galamb Sándor: A «ZORD IDŐ» MINT OPERALIBRETTO.

 (3. rész)

           Az angol kritikát az opera zenéjére vonatkozólag még kiegészíthetjük Liszt Ferenc véleményével. A nagy zeneköltő, úgy látszik, értékesnek tartotta a művet, hiszen amint láttuk, egyik budapesti hangversenye alkalmával a nyitányt ő maga vezényelte. De később is, 1883-ból bírunk tőle egy Erkel Ferenchez írott levelet, melyben azt kérdezi, hogy a Filharmóniai Társaság döntött-e már az II Rinnegato balletzenéjének előadása felől. Szerinte ajánlja a zeneművet az is, hogy a londoni filharmonikusok is előadták.(1)

          Hiányos volna ez ismertetés, ha a zenei feldolgozáson kívül a librettónak Kemény Zsigmond regényéhez való viszonyát is nem tárgyalná. Sajnos, Deák Farkas átdolgozása sem a Zord időhöz, sem Orczy Bódog zenéjéhez nem mindenben méltó. Hogy az operában a regény személyei közül csak Barnabást, Elemért, Dorát és Verbőczyt szerepelteti, az még szerencsés gondolatnak mondható. Az is természetes, hogy a regény meséjének csak egyik szálát választotta feldolgozásul. Az sem gáncsolható, hogy Barnabás nénje, Dorka helyett anyját, Irmát, szerepelteti, valamint az sem. hogy egy-két jelentéktelenebb olyan alakot is felléptet, akik a regényben nem fordulnak elő A nagyobb baj ott van, hogy a mesébe ügyetlen és erőltetett fordulatokat visz, hogy a szöveg egész hangja száraz, és hogy a versek gyakran igen prózaiak. Meg kell azonban említeni, hogy a regénynek egyik gyönyörű dalát, a Csendesen folyj, kedves csermely! kezdetűt (I. rész 3. fejezet), melyet Elemér énekel Dora ablaka alatt, a lány ajkára adva mint emlékében felmerülő melódiát, majdnem szószerinti szövegében ügyesen menti át a darabba.
          Deák Farkas szövegének rövid meséje a következő: Az első felvonásban a Buda alatt Izabella királyné hívására összegyűlt magyar tábor a török elleni harcra készülődik. Barabás is közöttük sürög-forog. A megjelenő Elemér azonban hírül adja a katonáknak, hogy a béke megköttetett, a törököt barátnak kell tekinteni, s az ország kormányzója a szultán fennhatósága alatt Verbőczy lett. Nemsokára Verbőczy is fellép, majd pedig a hozzá Erdélyből utazó rokona, Dora érkezik meg kísérőnőjével, Irmával, Barnabás anyjával. E jelenetek alatt kiderül Barnabás emésztő szerelme Dora, Elemér jegyese iránt is, mely különösen a társaság elvonulása után mutatkozik meg egész félelmes erejében. Két török, Szelim és Omár meghallva Barnabás bánatát, arra biztatják, hogy legyen törökké, így könnyebben megszerezheti magának Dorát. Barnabás csakugyan közéjük áll, s a felvonás török ballettel végződik. A második felvonás Verbőczy házában történik. A törökké lett Barnabás vad szenvedélyét aggódó anyja hiába igyekszik lecsillapítani. Barnabás szenvedélyesen ostromolja Dorát, de újra kosarat kap. A további jelenetek során megtudjuk, hogy Verbőczy a basák zsarnokoskodása miatt panaszkodó levelet írt a szultánnak, a levelet Elemér fordította törökre, s ő is készül elvinni Konstantinápolyba. Barnabás hírt szerez a tervről, s elhatározza, hogy a levelet megszerzi. A felvonás végén Verbőczy nagyobb magyar társaság élén búcsúztatja Elemért, s a búcsúvigalmat magyar ballet fejezi be. A harmadik felvonás éjjel Buda egyik terén történik. Katonáival Barnabás megrohanja Elemért, megöli, s a levelet zsebéből kiragadja. Majd a megjelenő Dorát akarja erőszakkal hatalmába keríteni, de ez ellenáll, és a szomszédos zárdába menekül. Barnabás utána akar törni, de a megjelenő főnökasszony feszülettel a kezében visszavonulásra inti. Erre felharsan az angyalok éneke, kik Barnabás bűnös lelkének megmentéséért könyörögnek. A renegátban felébred a keresztény, térdreesik a kereszt előtt, amit a belépő török katonák meglátva, rárohannak, és megölik.
          E rövid mesevázlatban nem említettük, hogy Barnabást apja szörnyű kivégzésének emléke is üldözi. Kemény regényének e lélektanilag elmélyített motívuma azonban a darabban olyan zavarosan és annyira külsőségesen nyilatkozik meg, hogy a librettó szerzője sokkal helyesebben cselekedett volna, ha egészen elhagyja. Színműben, különösen a vázlatos szöveget követelő operaszövegben egyetlen indíték, Barnabás szerelme Dora iránt, is elég lett volna a hős cselekedetének indokolásához. Az angyalok megjelenése és éneke(2) is teljesen fölösleges, és semmiképpen sem következik az előzményekből.
. . . Ennek az operának története, keletkezésének és színrehozatalának ismerete bizonyosan egy szemernyivel sem járul hozzá Kemény Zsigmond tökéletesebb megértéséhez. Mindamellett nem árt a feledéstől megmenteni és számon tartani, mint a magyar és külföldi szellemi érintkezéseknek egyik érdekes adatát.”

(1) D'lsoz Kálmán: Zenei kéziratok. I. kötet. Budapest, 1924. 57. lap.
(2) A Times bírálója e motívumban Gounod Faustjának (Gretchen) hatását látja, Irma alakját pedig A próféta Fides-ével hozza rokonságba.


1057 Ardelao 2018-09-18 09:52:39 [Válasz erre: 1055 Ardelao 2018-09-18 08:27:22]

Kiegészítés: Az idézett rész (2) lábjegyzete a szöveg utolsó mondatához tartozik.

".... A második hangversenyen maga Liszt Ferenc dirigált. (2)

(1) ....

(2) L. Mészáros Imre és D'Isoz Kálmán: A Filharmóniai Társaság múltja és jelene 1853—1903. Bpest, 1903.


1056 Ardelao 2018-09-18 08:39:23 [Válasz erre: 1055 Ardelao 2018-09-18 08:27:22]

Galamb Sándor: A «ZORD IDŐ» MINT OPERALIBRETTO.

 (2. rész)

          Az opera tehát — legalább részben — néhány évvel a regény megjelenése után készen volt. Hogy miért nem magyar színpadon került bemutatásra, arra vonatkozólag csak találgatásra vagyunk utalva. Szerzője 1870-ben a Nemzeti Színház élére kerülve, alkalmasint feszélyezve érezte magát a saját művét színpadra vinni, 1873-ban pedig súlyosabb ízetlenségek és nagyobb port felvert kellemetlenségek miatt távozván a színház éléről, a következő rezsimnek nem igen lehetett kedve éppen Orczy művével kísérletezni.
          Br. Orczy Bódog ez intendánsi évek után Londonba költözött, és ott is telepedett le. Az ottani művészi körökkel — úgy látszik — szorosabb összeköttetést szerzett, úgyhogy műve 1881 júl. 9-én bemutatásra kerülhetett.
          Az operából egy zongora- és énekkivonat szerencsére a budapesti m. kir. Operaház készülő múzeumának tulajdona, s ez angol- és olasznyelvű nyomtatott példányhoz egy kéziratos magyar szöveg is van csatolva, úgyhogy hiánytalan felvilágosítást kaphatunk a műről. A dalmű címlapja szóról szóra a következő: II Rinnegato (The Renegade). Opera in three acts composed by Baron Bódog Orczy. Hungarian libretto by Farkas Deák. Italian adaptation by S. C. Marchesi. English adaptation by Frederick Corder. (London. Novello, Ewer et Co. Évszám nélkül.)  (1)
          A dalmű Londonban a bemutatón kívül a legtöbb híradás szerint csak még egyszer került színre, július 13-án. (2)
          E csekélyszámú előadásnak aligha a mű gyöngesége volt az oka, inkább az a körülmény, hogy Londonnak két olasz operatársulata, a Covent Garden és a HerMajesty's Theatre, éppen abban az időben küzdött súlyos anyagi válsággal, s belőle csak úgy tudtak kilábolni, hogy egy színházzá egyesültek, részvénytársaság kezelése alá bocsátották magukat, s műsorukba az olasz operán kívül egyéb dalműveket is felvettek. E válság közvetlenül A renegát bemutatója után tört ki, s e bonyodalmak közepette —úgy látszik — a bemutatott magyar opera is feledésbe ment. Legalább is nincs tudomásunk újra való színrehozatala felől.           Pedig a Her Majesty's Theatre nagy gonddal készült a bemutatóra. Az egykorú angol lapok dícsérőleg szólnak a szép díszletekről, az ízléses jelmezekről és a gondosan betanított táncokról. Legjobb azonban magához a Times-hoz fordulni, melynek a bemutatóról írt bírálatát az Egyetértés július 15-iki száma szószerinti fordításban közli:
          «Az Il Rinnegatonak bizonyos típikus jelentősége van: az opera a dalmű-kompozíciók modern iskolájának túlnyomó irányzatát illusztrálja és a hatalmas befolyást, melyet az iskolára Wagner egyénisége gyakorolt. A rokonság azonban eszményképével csak a külső vonásokban nyilvánul. Örömmel konstatáljuk, hogy Orczy báró a hangszerelésen szakszerűen uralkodik. A nyitány egészen önálló harmonikus darab, telve dallamos melódiákkal: Orczy báró honi zenéjének ritmusait sohasem használta fel kitűnőbben. mint éppen e darabban.(3)  Megtaláljuk itt a Lassú epekedését a Csárdás zajával és vigalmával felváltva. Az operában egy táncdarab is van, a Palotás, mely Liszt magyar ábrándjaira emlékeztet. A mondottakból kitűnik, hogy Orczy bárónak lényegesen más eszméi vannak a drámai zenéről, mint Wagnernek. A balletzene, mely az első és második felvonás finále-jaként szerepel, a német mesternek bizonyára nem fog tetszeni. Orczy báró a régi dalműiskolához ragaszkodik: bordalt adat elő férfihangokkal. Abban azonban megegyezik Wagnerrel, hogy lehetetlent bíz énekesekre és énekesnőkre. A darab számos szereplői közül háromnak van zenei jelentősége. Egyik Irma, Barnabás anyja, mely szerepet nagy hatással dolgozta ki a szerző. A «Già tramonta il sole» ária a második felvonás kezdetén melodikus és telve drámai erővel. Barnabással, a darab hősével a szerző mostohán bánt ; szerepének zenéje egyhangú s csak első monológjában «Ah! perché tremo?» csillámlik elő egy kis dallamosság. Dora szerepe se különb, bár motívuma az egész darabon végighúzódik.» A bíráló ezután ismerteti a darab szövegét, mely «Kemény báró egy históriai novelláján (!) alapul», majd így végzi ismertetését : «Az inscenírozás megfelelő és ízléses volt. Pest látképe, a magyar táborral a folyam túlsó partján, gyönyörű festmény. A magyar táncosok jelmezei szintén ízlésesek, s a Lanner Kati asszony rendezte táncok kifogástalanok voltak. Az előadást illetőleg sign. Galassi (Barnabás) hangja illett Orczy deklamatórikus zenéjéhez. Tremelli Irmája drámai és zenei szempontból egyrészt kitűnő alakítás volt. Kevésbbé volt jó Juck k. a. (Dora) és Ravelli (Elemér). Dacára az első est zajos tüntetéseinek attól tartunk, hogy az új opera hatása több mint kétséges. A nem sikerülés esetén vigasztalhatja Orczy bárót az a tudat, hogy élénk gondolkozású s tökéletes zenésznek mutatta magát».(4)

(1) Az operát szerzője Mária Henrietta Anna belga királynénak, magy. kir. hercegnőnek és osztrák főhercegasszonynak ajánlja. — A készülő operai múzeum e példányához Vidor Dezső operaházi titkár és színésziskolai igazgató úr szívességéből jutottam. — A Budapesti Hirlap (1883 ápr. 29) szerint az operát Sturm Albert németre is lefordította.

 (2) A Pesti Napló három előadásról ad hírt. Szerinte a harmadik előadásnak is nagy sikere volt. 1881 júl. 19.

(3) Orczy Bódog t. i. A renegáton kívül még két operát szerzett, a Pandorát és a Sisyphust. L. a Pesti Hirlap adatait Orczy Bódogról ennek halála alkalmából. (1892. évf. jan. 24. szám.)

(4) Az Egyetértés idézett számán kívül az operai előadásra még több-kevesebb felvilágosítást nyújtanak : Budapesti Hírlap 1881 júl. 15., Pesti Hírlap 1881 júl. 15., Pesti Napló 1881 júl. 19., A Hon 1881 júl. 15., Vasárnapi Újság 1881 júl. 17., Pester Lloyd 1881 júl. 15.

(Folyt. köv.)






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.