vissza a cimoldalra
2018-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61158)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Operett, mint színpadi műfaj (3722)
Kiss B. Atilla (182)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2933)
Élő közvetítések (7456)
Lisztről emelkedetten (920)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4356)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1118)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)
Opernglas, avagy operai távcső... (20146)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1458   smaragd • előzmény1457 2018-08-02 12:10:02

 

Megrendített a Prágai Magyar Hírlap írása!

Köszönöm szépen, hogy bejegyezted. Néhány ponton majd hozzáfűzök dolgokat, most például azt, hogy fontos dokumentumról van szó, akárcsak az előző írásban/1444 olyan apró részletek merültek fel, amelyek pl. a teljesen elfeledett Érczkövy László művészetét is felvillantják. Korhű leírást olvashatunk Kemény Egon sikereiről, a Rott Kis Komédiáról is, "Malvin"-ról írtunk már itt a fórumban, ezekkel a sorokkal teljes a kép. Fájlalom, hogy Kassa látensen vidéki...státuszt kapott, és a történelmi helyzet is érzékletesen jelenik meg.  Egyszóval ki fogom jegyzetelni magamnak is a cikkben mint  kincses adattárban rejlő értékeket.

1457   Ardelao • előzmény1444 2018-08-02 10:37:22

PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP, 1927.12.18.:

Kemény Egon, a huszonkétéves kassai zeneszerző arrivált

          Kassa, december 17. (Alkalmi munkatársunktól.) Ha banális akarnék lenni, akkor így kezdhetném: Egy óra Kassán, a művészet csarnokában. Egészen véletlenül kerültem hozzá, hogy

          felfedezzem önmagam számára és a Prágai Magyar Hírlap olvasóközönsége számára az egyik legkiválóbb magyar zeneszerző tehetséget,

          akinek a nevével a közeljövőben igen sűrűen fogunk találkozni a fővárosi színpadok színlapjain. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez a megállapítás kizárólag az enyém, és így, mint egy újságíró fantasztikus megállapítását, alacsonyabb értékre kell szállítani. Nem. Kemény Egont nem én fedeztem fel, és nem nekem kell bemutatni a magyar főváros zenekedvelő közönségének, mert ő már Budapesten arrivált. A Színházi Életben olvassuk, hogy megjelent a szerkesztőségben egy 22 éves, kassai származású bécsi orvosnövendék, engedelmet kért arra, hogy egy-két kompozícióját bemutassa. A sablónos udvariassággal fogadták, és bizonyos elnéző jóakarattal várakoztak az elkövetkezőkre. Ez a kissé lenéző jóakarat, amely minden fővárosi kritikusban és irodalmi tényezőben megvan az ismeretlen vidéki tehetségekkel szemben, egyetlen csapásra megváltozott, amikor Kemény Egon ujjai alól boszorkányos ütemű modern táncmelódiák gördültek ki az elefántcsont billentyűkről. A szerkesztőségből gyorsan futárt küldöttek Harmath Imréhez, az elismert operettlibrettistához, és egy félóra múlva Harmath Imre túláradó lelkesedéssel talált rá a régóta keresett komponistájára. Biztosak vagyunk benne, hogy

          már ebben a szezonban is szerepelni fog a Harmath—Kemény társascég valamelyik fővárosi operettszínház műsorán.

          Nem mi mondjuk, Harmath Imre írja, az Egon fiúnak dedikált fényképén: „Egon barátomnak, az új Jakobynak.".
Ezek után minden jogcímünk megvan arra, hogy a szerény fiatal muzsikust kirántsuk kassai művészotthonának intimitásából és bemutassuk a csehszlovákiai magyarságnak, mint közülünk való, sokat ígérő zeneszerző tehetséget. Eddig csak kisebb súlyú kompozíciókat produkált, egy pár lüktető ütemű charleston és shymmi jelent meg a nevével a Rózsavölgyi cég kiadásában, de ezek a muzsikák is felérik, sőt meg is haladják a fővárosi orfeumok slágerszámait.

          Nem csoda, ha a nagy mulatók sietve kötötték le a kassai muzsikus friss verésű táncszámait és Érzkövy László, Pest dédelgetett énekes és táncos komikusa, tíz hónapon át havonként két új Kemény-számot mutat be a magyar főváros kényes ízlésü közönségének. Rott Kis Komédiájában frenetikus ünnepléssel fogadják a „Malvin, ne húzza el a derekát" című bananas-leyt s hasonló siker az osztályrésze a „Honolulu" charleston-slágernek.

          Kemény Egon ma a Rott-Színháznak legnépszerűbb házi szerzője.

          Azonban már Bécs és Berlin is tudomást szerzett róla, s a híres bécsi Skala Verlag most adta ki 40.000 példányban két divatos dalát. (!!!)

          Az éjjeli lokálok táncmuzsikája azonban csak kezdeti állomást jelenthet Kemény Egon számára.

          Az egyik legelőkelőbb magyar operettszínház máris lekötötte a Harmath—Kemény film operettet,

          amely már nagyszabású alkotás lesz, három felvonásból, elő- és utójátékból fog állani. A fiatal komponista természetesen mélyen hallgat a műhelytitokról, de a riporteri élelmesség annyit már megtud, hogy a librettó s a zene is már elkészült, és a nagy valcer meg a japán legények karéneke operettirodalmunk igazi gyöngyei. Ezt az utóbbit el is zongorázta a szerző nekünk, és az Amerikában élő japánok fájdalmas honvágyának megrendítőbb zenei interpretálását ritkán hallottuk, mint a „Zúg a Fuzsijáma“ kezdetű korálisban.

          Így hát Kemény Egon, a Szlovenszkó-szerte ismert nevű, nemrégiben elhunyt Kemény Dezső dr. kassai fogorvos második fia, a kassai zeneiskolából, ahol Kövér Dezső igazgató foglalkozott szeretettel vele, a bécsi zenekonzervalórium művészkurzusán át a beérkezett zeneszerzők sorába lépett. Megérdemli, hogy Kassa közönsége és a csehszlovákiai magyarság is megismerkedjék nevével és alkotásaival.

(V.)“

Ez az írás is bizonyítja, hogy Kemény Egon pályájának alakulására nézve az Ábrahám Pállal kötött „szerződés“ – amely hosszú ideig teljesen megakadályozta Kemény Egon nevének ismertté tételét, és amely alapján Ábrahám maximálisan kihasználta az ifjú zeneszerző zsenijét - valóságos katasztrófa volt.

1444   Ardelao 2018-07-23 11:21:38

Kemény Egonra emlékezve, halálának 49. évfordulóján

Prágai Magyar Hírlap, 1929.02.22.:

KIKELET UCCA 3 
Kemény Egon csodálatos karrierje Kassától, Bécsen át Pestig „Egy új Jacoby született“ — A magyar operett új csillaga
Kassa, február 21. (Saját tudósítónktól.) A napokban közölték a pesti lapok, hogy a „Fővárosi Operettszínház" megkezdte a Kikelet ucca 3 c. új operett próbáit, melynek szövegét Harmath Imre írta, zenéjét Kemény Egon szerezte. A színház tavaszi slágernek szánta a darabot, de a színház meteorológusai azt jövendölgetik, hogy a jövő szezon elejére is el vannak látva ezzel a darabbal. 
Kemény Egon kassai fiú. Paulusz mestertől hallottam a nevét többször, mint kedvenc tanítványáét, évekkel ezelőtt jósolgatta, hogy ebből a fiúból lesz valami. Az idő csalékonyan rohan manapság, a gyerekek nyakunkra nőnek, mégsem lehet több az Egon gyerek 22—23 évesnél. Ha csakugyan „befutott”, valami egészen különös és szokatlan előretörésről lehet szó, járjunk a végére. 
Igy tudtam meg kedves fogorvosomtól, Kemény Albert dr.-tól ennek a mesébe illő karriérnek a históriáját, érdemes megírni, muszáj is, hiszen erre minálunk úgy is az a nagy hiba, hogy a saját értékeinket soha nem becsüljük meg, csak akkor csóváljuk a fejünket: „Hát mégis?!“ — mikor magasra lendültek — másutt. 
Kemény Egon Bécsben született, 1905 okt. 13-án. Kassán végezte el a gimnáziumot s mellette Paulusz Ákos vezetése mellett hegedűt, Kövér Dezsőtől zongorát és zeneszerzést tanult. Istenadta zenei tehetsége nagyon korán megnyilatkozott, ötéves kora óta élte a maga külön, második életét a zongora mellett s ha elvégezte a napi gyakorlás penzumát, színes zeneálmok keltek ujjai alól a fehér -feket billentyűkből. 
A családi hagyomány az orvosi pályára vitte, apja is az volt, Kemény Dezső dr., bátyja is az. Egon beiratkozott a bécsi egyetemre, elvégzett négy félévet, kitüntetéssel letett hat szigorlatot. A bizonyítvánnyal hazajön édesapjához és kijelenti, hogy semmi kedve az orvosi pályához, kéri, hogy engedjék muzsikussá lenni. És az áldott lelkű, ma már csak áldott emlékű apa, gyermekeinek megértő jóbarátja, nem ellenkezik. Másnap már viszi a vonat vissza Bécsbe, egyenesen a zeneakadémia rektorához, Schmidt professzorhoz, adja meg ő a feleletet Kemény Egon nagy kérdőjelére. 
Itt történt Kemény Egon életében az első csoda. A hivatalos „fölvételi“ tananyagon egy félóra alatt átesik. Jön az örök zene örök Rubikonja, a kontrapunkt, a zenei tudomány logaritmusa. Schmidt rektor úr rágyújt egy szivarra. Akik ismerik, azt mondják, hogy nála ez a legnagyobb megelégedés jele. Végtelen jóindulattal megkérdezi, szokott-e komponálni. Féltízkor hangzik el a kérdés, lesz tíz, tizenegy és Kemény Egon magafeledten még mindig játszik, egyik zenekölteményt a másik után. Schmidt professzor úr, akinek valószínűleg a könyökén jön ki minden muzsika, hallgatja mosolyogva. Déli harangszóra tér magához a két rokonlélek s könnyesen megszorítja egymás kezét. A nagy zeneoroszlán melegen gratulál a fiatal zseninek és kijelenti: 
— Uram, ön elvégezte ez idő alatt a négy zeneakadémiai évet és a kétévi mesteriskolát. Ezt írásban adom. Hivatalos bizonyítványt, sajnos, nem adhatok, mert törvényeink írják elő, hogy legalább egy teljes évet hallgatnia kellene érte az akadémián, arra meg önnek nincs ideje. Menjen, az élet hívja. 
A kassai meleg családi körben nagy a boldogság, — de csak rövid időre, mert árnyba borítja a jó édesapa hirtelen-váratlan halála. 
„Az élet. várja” — de hol keresse meg a hozzávezető utat szegényen, apátlan-árván? Egyetlen támasza a bátyja, aki az apa helyettesítésére vállalkozik ugyanolyan megértő szeretettel, mint az „öregúr”. 
Egy félévig álmodozik Egon, végre, valószínűleg sok gyötrődés után, elébe áll a jó bátyának: 
— A fejem tele van melódiákkal, nincs szövegem. 
Arra a kérdésre, hogy (kitől szeretne szöveget kapni, hosszas habozás után egy nevet mond ki: 
— Harmath Imre. 
Talán elérhetetlen vágynak gondolta, ábrándnak, ami soha meg nem valósulhat és valósággá vált a második csoda. Egy levélre két nap múlva megérkezik egy tangószöveg a világ egyik legmelegebb szívű poétájától. Reggel nyolckor jön a levél és Kemény Egon délután háromkor kiröppen a családi meleg fészekből, egyetlen látható vagyona a megzenésített Harmath Imre-dal. Szállt, mint egy sasfiók, neki az ismeretlennek, a megtáruló messzeségnek. 
Harmath Imre hűvös udvariassággal fogadja, de amikor zongorához ül az ismeretlen fiatalember, megismétlődik a Schmidt rektor esete. A vége az, hogy a poéta megöleli az új csillagot, autóba kapja s akinek minden órája ezreket jelent pengőben, maga alkudozik a kiadóval s atyailag gondoskodik arról, hogy ennek a gordiusi csomónak fölvágásából megmaradt szálak ne kössék meg a fiatal muzsikust. Igy született az első Harmath-Kemény-dal, a „Szerettelek” c. tangó. Leírhatatlan az öröm pesti zenei és színházi körökben. Kemény Egonban kiapadhatatlan melódiaforrást éreznek meg a legjobb szemű színházi rókák. Pár hét alatt rádió és gramofon kapja szárnyra a kassai fiút, aki Rózsavölgyiék próbatermének állandó vendége, az üzletvezető, Alberty előtt játsza az új slágereket s maga Harmath Imre énekli hozzá a szöveget. Egyszer Márkus Alfrédet is oda viszi a véletlen s ahogy hallgatja az újszerű, mégis fülbemászó melódiákat, meghatottan jelenti ki: 
— Nyugodtan halok meg, fiam, mert van utódom! 
Kemény Egont fölkapják Pesten. Jön a „Kövessi-Vár”, a Newyork művészasztala, melynél disztaggá avatják, a Fővárosi Operettszínház — egyelőre kenyeret ad neki, a színház első korrepetitora és III. karmestere lesz, hogy egy rövid év leforgása alatt beltaggá fogadja Szabolcs Ernő. Harmath Imre egy szép napon kijelenti, hogy csak Kemény Egonnal akar ezentúl operettet írni s egy félév múlva kitűzik a „Kikelet-ucca 3“ c. első Harmath—Kemény-operett próbáit. A legjobb magyar operettegyüttes szívvel-lélekkel készül a sikerre, mert hogy az lesz a vége, senki nem kételkedik benne. 
Kemény Egon a színház dédelgetett kedvence, mert a hirtelen hírnév sem kapatja el. Igénytelen, szerény, munkás ember, szótlan, mosoly nem játszik az ajkán. Mindenütt ott van, mindent tud, de mintha szellem volna, sehol se látják, semmit el nem árul. Ruhája egyszerű, mindig sötét, mégis kifogástalan eleganciájú. Pontos, mint az óra, gyors, mint a villám. 
El lehet képzelni, milyen lázasan s milyen szeretettel készül a színház, Szabolcs, Faludi igazgatókon kezdve, át a rendezőkön, a színészeken (Gaál Franci, Fejes Teri, Szokolay Oly, Dobos Annus, Fried Böske, Küry Klára, Sarkady Aladár, Kertész Dezső, Kabos Gyula, Szirmay Imre) a kulisszafestőkig, muzsikusokig a dédelgetett kedvenc nagy sikerére. 
— Megmutatjuk a mi kedves Egonunknak — adta ki a programot Szabolcs igazgató —, mit tudunk nyújtani annak az embernek, aki a legtöbbet alkotta a színház érdekében. 
Sok megható részlete van ennek a belsőséges életnek, — mely jóformán oázis a színházi üzlet-világban, — hosszú lenne mind elmondani. Az operett már sajtó alatt van s amíg a színpadon folynak a próbák, a festőtermekben festik a ragyogó díszleteket, írják a zenekar részére a szólamokat a partitúrából, szóval a munka lázában ég minden ember, — a zenetermekben a „His Masters Voice”, a legnagyobb londoni gramofon-cég veszi föl az operett nyolc legszebb slágerszámát, hogy megossza a hasznot és dicsőséget berlini, bécsi és pesti vállalatokkal is. 
Mesébe illő ez a lendület, operettben szoktak teljesedni így az álmok. Egy huszonhároméves kassai fiú csodás karriérjéről talán érdemes volt — egyelőre — ezzel a pár szóval megemlékezni. Szinte idekívánkozik a végére: „Folytatása következik”.

 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kiss Péter (zongora)
Liszt születésnap - matinékoncert
LISZT: Három koncertetűd
LISZT: Két legenda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 6. Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
LISZT: 2. (h-moll) ballada

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Bokor Jutta (ének), Király Csaba (zongora)
Liszt születésnap - délutáni koncert
LISZT: Liebesträume (Szerelmi álmok) – 1. Hohe Liebe; 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: Freudvoll und leidvoll
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Du bist wie eine Blume
LISZT: Im Rhein, im schönen Strome
LISZT: Négy elfelejtett keringő
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Consolations

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Gaál Eszter, Miklós Annamária (hegedű), Vitályos Bence (brácsa), Pelle Fanni, Petruska Emma (gordonka)
Juhász Eszter (zongora)
Hangulatkoncert
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes, Op.18, No. 3
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, Op.102

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Tatai Nóra (szoprán),
Lesták Bedő Eszter, Mózes Anikó, Szefcsik Zsolt (barokk hegedű), Polónyi István (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba), Kertész György (barokk cselló), Sipos Csaba (barokk bőgő), Kőházi Edit, Nagy Csaba (barokk oboa), Győri István (barokk gitár, lant),
Dinyés Soma, Szokos Augusztin (csembaló)
Homolya Dávid (orgona)
Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto a quattro da chiesa, Op. 2, No. 5
NICOLA PORPORA: „Alto giove” (ária a Polifemo című operából)
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, HWV 292
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto à più istrumenti, Op. 6, No. 5
JEAN-PHILIPPE RAMEAU: Pièces de clavecin en concerts, No. 5
JOSEPH BODIN DE BOISMORTIER: g-moll szonáta, Op. 10, No. 3
GEORG PHILIPP TELEMANN: e-moll ("Párizsi") kvartett, TWV 43:e4

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
SAINT-SAËNS: Sámson és Delila

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Liszt születésnap - esti koncert
LISZT: 3. Mefisztó-keringő
LISZT: Impromptu
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Schlaflos! Frage und Antwort
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Resignazione
LISZT: Két Csárdás – 1. Csárdás, 2. Csárdás obstinée
LISZT: Romance oubliée
LISZT: 4. elfelejtett keringő
LISZT: Trübe Wolken – Nuages gris
LISZT: Öt zongoradarab – 5. Sospiri!
LISZT: Hangnem nélküli bagatell
LISZT: Carrousel de Madame P-N
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 5. Sunt lacrymae rerum, en mode hongrois
LISZT: Wiegenlied (Chant du berceau)
LISZT: Unstern! Sinistre, disastro
LISZT: En rêve (Nocturne)
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 7. Sursum corda

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráth Emőke (szoprán), Eva Zaïcik (mezzo), Maximilian Schmitt (tenor), Florian Boesch (basszus)
Collegium Vocale Gent
Orchestre des Champs-Elysées
Vezényel: Philippe Herreweghe
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)
MOZART: Requiem, K. 626

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sebestyén Márta (ének)
Jazzical Trio
CAFe 2018
17:00 : Martonvásár
Beethoven Múzeum

Az Operaház rézfúvós kvintettje
Bach, Telemann, Händel, Gershwin, Grieg művei

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kocsis Krisztián (zongora)
AUBER-LISZT: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici S. 386 - 9'
LISZT: Vallée d’Obermann S. 160 13'
BELLINI-LISZT: Reminiscènes de Norma de Bellini S. 394 - 15’
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)