vissza a cimoldalra
2018-10-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61190)
Kedvenc felvételek (149)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1125)
Kimernya? (2775)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2937)
Zenetörténet (244)
Kiss B. Atilla (191)
Operett, mint színpadi műfaj (3734)
Lisztről emelkedetten (931)
Kolonits Klára (1078)
Élő közvetítések (7462)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1507)
Franz Schmidt (3200)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (289)
A hangszerek csodálatos világa (183)
Giacomo Meyerbeer (653)
Jonas Kaufmann (2276)
Opernglas, avagy operai távcső... (20149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1451   smaragd • előzmény1444 2018-07-25 17:55:58

 

Mindjárt kezdődik a mai műsor ismétlésében Kemény Egon művének részlete, előtte még van idő az előzményben Ardelao bejegyzését elolvasni, a zeneszerző pályájának indulásáról...

Kedves Ardelao, köszönöm szépen.

1444   Ardelao 2018-07-23 11:21:38

Kemény Egonra emlékezve, halálának 49. évfordulóján

Prágai Magyar Hírlap, 1929.02.22.:

KIKELET UCCA 3 
Kemény Egon csodálatos karrierje Kassától, Bécsen át Pestig „Egy új Jacoby született“ — A magyar operett új csillaga
Kassa, február 21. (Saját tudósítónktól.) A napokban közölték a pesti lapok, hogy a „Fővárosi Operettszínház" megkezdte a Kikelet ucca 3 c. új operett próbáit, melynek szövegét Harmath Imre írta, zenéjét Kemény Egon szerezte. A színház tavaszi slágernek szánta a darabot, de a színház meteorológusai azt jövendölgetik, hogy a jövő szezon elejére is el vannak látva ezzel a darabbal. 
Kemény Egon kassai fiú. Paulusz mestertől hallottam a nevét többször, mint kedvenc tanítványáét, évekkel ezelőtt jósolgatta, hogy ebből a fiúból lesz valami. Az idő csalékonyan rohan manapság, a gyerekek nyakunkra nőnek, mégsem lehet több az Egon gyerek 22—23 évesnél. Ha csakugyan „befutott”, valami egészen különös és szokatlan előretörésről lehet szó, járjunk a végére. 
Igy tudtam meg kedves fogorvosomtól, Kemény Albert dr.-tól ennek a mesébe illő karriérnek a históriáját, érdemes megírni, muszáj is, hiszen erre minálunk úgy is az a nagy hiba, hogy a saját értékeinket soha nem becsüljük meg, csak akkor csóváljuk a fejünket: „Hát mégis?!“ — mikor magasra lendültek — másutt. 
Kemény Egon Bécsben született, 1905 okt. 13-án. Kassán végezte el a gimnáziumot s mellette Paulusz Ákos vezetése mellett hegedűt, Kövér Dezsőtől zongorát és zeneszerzést tanult. Istenadta zenei tehetsége nagyon korán megnyilatkozott, ötéves kora óta élte a maga külön, második életét a zongora mellett s ha elvégezte a napi gyakorlás penzumát, színes zeneálmok keltek ujjai alól a fehér -feket billentyűkből. 
A családi hagyomány az orvosi pályára vitte, apja is az volt, Kemény Dezső dr., bátyja is az. Egon beiratkozott a bécsi egyetemre, elvégzett négy félévet, kitüntetéssel letett hat szigorlatot. A bizonyítvánnyal hazajön édesapjához és kijelenti, hogy semmi kedve az orvosi pályához, kéri, hogy engedjék muzsikussá lenni. És az áldott lelkű, ma már csak áldott emlékű apa, gyermekeinek megértő jóbarátja, nem ellenkezik. Másnap már viszi a vonat vissza Bécsbe, egyenesen a zeneakadémia rektorához, Schmidt professzorhoz, adja meg ő a feleletet Kemény Egon nagy kérdőjelére. 
Itt történt Kemény Egon életében az első csoda. A hivatalos „fölvételi“ tananyagon egy félóra alatt átesik. Jön az örök zene örök Rubikonja, a kontrapunkt, a zenei tudomány logaritmusa. Schmidt rektor úr rágyújt egy szivarra. Akik ismerik, azt mondják, hogy nála ez a legnagyobb megelégedés jele. Végtelen jóindulattal megkérdezi, szokott-e komponálni. Féltízkor hangzik el a kérdés, lesz tíz, tizenegy és Kemény Egon magafeledten még mindig játszik, egyik zenekölteményt a másik után. Schmidt professzor úr, akinek valószínűleg a könyökén jön ki minden muzsika, hallgatja mosolyogva. Déli harangszóra tér magához a két rokonlélek s könnyesen megszorítja egymás kezét. A nagy zeneoroszlán melegen gratulál a fiatal zseninek és kijelenti: 
— Uram, ön elvégezte ez idő alatt a négy zeneakadémiai évet és a kétévi mesteriskolát. Ezt írásban adom. Hivatalos bizonyítványt, sajnos, nem adhatok, mert törvényeink írják elő, hogy legalább egy teljes évet hallgatnia kellene érte az akadémián, arra meg önnek nincs ideje. Menjen, az élet hívja. 
A kassai meleg családi körben nagy a boldogság, — de csak rövid időre, mert árnyba borítja a jó édesapa hirtelen-váratlan halála. 
„Az élet. várja” — de hol keresse meg a hozzávezető utat szegényen, apátlan-árván? Egyetlen támasza a bátyja, aki az apa helyettesítésére vállalkozik ugyanolyan megértő szeretettel, mint az „öregúr”. 
Egy félévig álmodozik Egon, végre, valószínűleg sok gyötrődés után, elébe áll a jó bátyának: 
— A fejem tele van melódiákkal, nincs szövegem. 
Arra a kérdésre, hogy (kitől szeretne szöveget kapni, hosszas habozás után egy nevet mond ki: 
— Harmath Imre. 
Talán elérhetetlen vágynak gondolta, ábrándnak, ami soha meg nem valósulhat és valósággá vált a második csoda. Egy levélre két nap múlva megérkezik egy tangószöveg a világ egyik legmelegebb szívű poétájától. Reggel nyolckor jön a levél és Kemény Egon délután háromkor kiröppen a családi meleg fészekből, egyetlen látható vagyona a megzenésített Harmath Imre-dal. Szállt, mint egy sasfiók, neki az ismeretlennek, a megtáruló messzeségnek. 
Harmath Imre hűvös udvariassággal fogadja, de amikor zongorához ül az ismeretlen fiatalember, megismétlődik a Schmidt rektor esete. A vége az, hogy a poéta megöleli az új csillagot, autóba kapja s akinek minden órája ezreket jelent pengőben, maga alkudozik a kiadóval s atyailag gondoskodik arról, hogy ennek a gordiusi csomónak fölvágásából megmaradt szálak ne kössék meg a fiatal muzsikust. Igy született az első Harmath-Kemény-dal, a „Szerettelek” c. tangó. Leírhatatlan az öröm pesti zenei és színházi körökben. Kemény Egonban kiapadhatatlan melódiaforrást éreznek meg a legjobb szemű színházi rókák. Pár hét alatt rádió és gramofon kapja szárnyra a kassai fiút, aki Rózsavölgyiék próbatermének állandó vendége, az üzletvezető, Alberty előtt játsza az új slágereket s maga Harmath Imre énekli hozzá a szöveget. Egyszer Márkus Alfrédet is oda viszi a véletlen s ahogy hallgatja az újszerű, mégis fülbemászó melódiákat, meghatottan jelenti ki: 
— Nyugodtan halok meg, fiam, mert van utódom! 
Kemény Egont fölkapják Pesten. Jön a „Kövessi-Vár”, a Newyork művészasztala, melynél disztaggá avatják, a Fővárosi Operettszínház — egyelőre kenyeret ad neki, a színház első korrepetitora és III. karmestere lesz, hogy egy rövid év leforgása alatt beltaggá fogadja Szabolcs Ernő. Harmath Imre egy szép napon kijelenti, hogy csak Kemény Egonnal akar ezentúl operettet írni s egy félév múlva kitűzik a „Kikelet-ucca 3“ c. első Harmath—Kemény-operett próbáit. A legjobb magyar operettegyüttes szívvel-lélekkel készül a sikerre, mert hogy az lesz a vége, senki nem kételkedik benne. 
Kemény Egon a színház dédelgetett kedvence, mert a hirtelen hírnév sem kapatja el. Igénytelen, szerény, munkás ember, szótlan, mosoly nem játszik az ajkán. Mindenütt ott van, mindent tud, de mintha szellem volna, sehol se látják, semmit el nem árul. Ruhája egyszerű, mindig sötét, mégis kifogástalan eleganciájú. Pontos, mint az óra, gyors, mint a villám. 
El lehet képzelni, milyen lázasan s milyen szeretettel készül a színház, Szabolcs, Faludi igazgatókon kezdve, át a rendezőkön, a színészeken (Gaál Franci, Fejes Teri, Szokolay Oly, Dobos Annus, Fried Böske, Küry Klára, Sarkady Aladár, Kertész Dezső, Kabos Gyula, Szirmay Imre) a kulisszafestőkig, muzsikusokig a dédelgetett kedvenc nagy sikerére. 
— Megmutatjuk a mi kedves Egonunknak — adta ki a programot Szabolcs igazgató —, mit tudunk nyújtani annak az embernek, aki a legtöbbet alkotta a színház érdekében. 
Sok megható részlete van ennek a belsőséges életnek, — mely jóformán oázis a színházi üzlet-világban, — hosszú lenne mind elmondani. Az operett már sajtó alatt van s amíg a színpadon folynak a próbák, a festőtermekben festik a ragyogó díszleteket, írják a zenekar részére a szólamokat a partitúrából, szóval a munka lázában ég minden ember, — a zenetermekben a „His Masters Voice”, a legnagyobb londoni gramofon-cég veszi föl az operett nyolc legszebb slágerszámát, hogy megossza a hasznot és dicsőséget berlini, bécsi és pesti vállalatokkal is. 
Mesébe illő ez a lendület, operettben szoktak teljesedni így az álmok. Egy huszonhároméves kassai fiú csodás karriérjéről talán érdemes volt — egyelőre — ezzel a pár szóval megemlékezni. Szinte idekívánkozik a végére: „Folytatása következik”.

 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Tóth-Vajna Zsombor (csembaló, orgona), Tóth-Vajna Gergely (csembaló)
"Hangulat Extra"
J.C. BACH: A-dúr szonáta négy kézre, op. 18
HÄNDEL: a-moll fúga, HWV 411
HÄNDEL: Vízi zene - Air négy kézre
HÄNDEL: Darabok zenélő órára
HÄNDEL: d-moll szvit csembalóra, HWV 437
STANLEY: a-moll voluntary, op. 6, No. 8
J.C. BACH: F-dúr szonáta négy kézre

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

A Bartók Konzi kamarazenekara
Vezényel: Tuska Zoltán
Pódiumon a Bartók konzi vonós tanszaka
A mai nap
született:
1913 • Tito Gobbi, énekes († 1984)
1925 • Luciano Berio, zeneszerző († 2003)
1931 • Szofia Gubajdulina, zeneszerző
1935 • Malcolm Bilson, zongorista
elhunyt:
1725 • Alessandro Scarlatti, zeneszerző (sz. 1660)
1799 • Karl Ditters von Dittersdorf, zeneszerző (sz. 1739)
1974 • David Ojsztrah, hegedűs (sz. 1908)