vissza a cimoldalra
2018-06-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4045)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60904)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11279)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (2713)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2777)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4290)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1426)
Franz Schmidt (3143)
Georg Phillip Telemann (1681 - 1767) (213)
Edita Gruberova (3061)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (908)
Palcsó Sándor (219)
Wagner (2597)
Erkel Színház (9363)
Élő közvetítések (7254)
A MET felvételei (127)
Operett, mint színpadi műfaj (3618)
Rost Andrea (2027)
Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? (47)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

3059   smaragd • előzmény3038 2018-02-16 17:21:58

 

"...és a nagyon érdekes negyedik."

 

Franz Schmidt: "4. Symphonie in C-dur" (1932-1933)

https://de.m.wikipedia.org/wiki/4._Sinfonie_(Schmidt)

4. Sinfonie (Schmidt)

Die Sinfonie in C-Dur ist die vierte Sinfonie des Komponisten Franz Schmidt. Sie entstand in den Jahren 1932 bis 1933 und wurde 1934 in Wien uraufgeführt.

Satzbezeichnungen

Allegro molto moderato. Adagio. Molto vivace. Tempo I

Die Spieldauer beträgt ca. 50 Minuten.

Analyse

Die vierte Sinfonie beginnt und endet mit einem einsamen Trompetensolo, von dem der Komponist meinte, es sei „die letzte Musik, die man ins Jenseits mitnimmt“. Tatsächlich stellt die Vierte ein Requiem für Schmidts kurz nach der Geburt ihrer Tochter verstorbene Tochter Emma dar. Das Werk ist als eine große, pausenlos ablaufende Einheit komponiert, ein gigantischer Sonatensatz, der (etwa nach dem Vorbild von Franz Liszts Klaviersonate h-Moll) alle Sinfoniesätze in sich zusammenfasst.

 

Abschnitt 1 stellt demnach die Exposition dar, das Trompetenthema, frei im tonalen Raum schwebend, aber die Tonika C einkreisend, wird zunächst über einem pochenden Pizzicato-Orgelpunkt der Kontrabässe weiterentwickelt und erreicht in harmonischen Wanderbewegungen die von C am weitesten entfernte Tonalität: Fis. Zwischen Fis-Dur und fis-Moll pendelt der Einsatz des lyrischen Seitenthemas, eine der schönsten Eingebungen Schmidts, blühende Spätromantik als Gegensatz zum elegisch verhaltenen Hauptthema (die ersten Takte schmücken übrigens als Notenzitat das Denkmal, das dem Komponisten im nach ihm benannten Park in Wien-Hietzing gesetzt wurde). In leidenschaftlichen Steigerungswellen singt sich dieses Thema aus – und mündet in das Adagio der Sinfonie, einen „Trauermarsch“, von einem Cello-Solo eingeleitet. Der Mittelteil dieser Trauermusik steigert sich zu immensem Ausdruck, bevor die resignierende Rückführung ins gespenstische Scherzo überleitet: Dieses ist der eigentlich Durchführungs-Teil der Sinfonie und entwickelt aus dem Cellogesang des Adagios eine rasante Tarantella, über deren unablässiger Bewegung wie ein Cantus firmus immer wieder das Trompetenthema des Sinfonie-Beginns erscheint. Als „Trio“-Sektion erscheint zweimal eine rasante Variante des lyrischen Seitensatzes aus dem ersten Abschnitt der Sinfonie. Der dieserart (nach dem Vorbild der Scherzosätze in Beethovens Vierter bzw. Siebenter Sinfonie) fünfteilige „Totentanz“ strebt einer deliranten Zuspitzung zu und bricht dann in sich zusammen. Aus der Agonie wächst – zunächst im Horn-Quartett, wie aus der Ferne erklingend – die Reprise der beiden Hauptthemen Sinfonie – die mit demselben einsamen Trompetensolo schließt, mit dem sie begonnen hat.

 

Weblinks

Christoph Schlüren: Vorwort zum Aufführungsmaterial der Universal Edition, WienKeith Anderson: SCHMIDT, F.: Symphony No. 4 / Variations on a Hussar's Song. Begleittext zur CD mit dem Malmö Symphony Orchestra. Naxos 8.572118

 

Zuletzt bearbeitet vor 2 Jahren von Rodomonte

 

Der Inhalt ist verfügbar unter CC BY-SA 3.0

 

3038   Ardelao • előzmény3035 2018-01-31 08:25:05

Hogy teljes legyen a kép, a 3035. sz. bejegyzésben idézett írás másik, kifejezetten Franz Schmidtről szóló részét is beillesztem. (Egyben itt helyesbítem a cikk szerzőjének a hivatkozott bejegyzésben elírt nevét is.) Az itt kiemelt rész új információval ugyan már nem szolgál - hacsak azzal nem, hogy F. Schmidt „tulajdonképpen német származású” (!?) -, de az e topikban összegyűjtött anyaghoz újabb adalék:

A ZENE, 1935. 10. SZÁM:

DR. R. ST. HOFFMANN: BÉCS ZENEI ÉLETE

„Franz Schmidt, a kiváló osztrák muzsikus, aki egykoron magyar, de ma már Ausztriához tartozó területen született, tulajdonképpen német származású. Hatvanadik születésnapja alkalmából egészen rendkívüli ünneplésben részesítették. A bécsi egyetem tiszteletbeli doktorátusával tüntette ki; ő kapta meg elsőnek a muzsikusok közül a művészet és tudomány terén szerzett érdemekért most alapított állami kitüntetést, a Filharmonikusok pedig tiszteletbeli tagnak választották meg. A Filharmonikus zenekar egykori gordonkásából csodálatos fejlődés után igen jelentékeny komponista lett. Ugyanabban az intézetben először gordonkát, azután zongorát — melynek éppoly mestere — majd zeneszerzést tanított, végül pedig ennek a zeneakadémiának igazgatásával bízták meg. Kompozíciói közül a zenekarra és orgonára írtak, valamint színpadi művei említendők első helyen. Zenei nyelvezetének színezetén a zongora és orgona hangjának hatása érzik, ezt azonban előnyösen egészíti ki a vonósok szép hangszínének kiváló ismerete. Ha ehhez még hazájának cigányzeneemlékei is társulnak, orkesztere úgy szól, mint egy óriási cigányzenekar. Ilyenkor keletkeznek Brucknerre emlékeztető patetikusan szimfonikus elgondolásaiból színpompás, remek képei, mint a híres közjáték a »Notre Dame« c. operájából, »Egy magyar huszárdal változatai« vagy második szimfóniájának variációi. Muzsikájának ezen erényeit bizonyította második operájának, a »Fredegundis«-nak rádió bemutatója, a zenét azonban minden szépsége mellett is színpadra alkalmatlanná teszi a vérszomjas és mégis drámaiatlan szöveg. A Gesellschaft der Musikfreunde ünnepi hangversenyén, Kabasta professzor mintaszerű vezetése alatt egy ragyogó orgona-toccatát Schütz professzor brilliáns interpretálásában, valamint első és második szimfóniáját hallhattuk. Utóbbi a mester főműve, melyet még két szimfónia követett: a kevésbé sikerült és a nemzetközi pályázat Schubert-díjával kitüntetett harmadik és a nagyon érdekes negyedik. Ha még megemlítjük a muzsikálás örömében önmagukat kiélő Beethoven-variációkat, zongorára, balkézre és zenekarra, akkor beszámoltunk Schmidt főbb munkáiról. A hangversenyen jelen levő szerzőt lelkes tömeg ünnepelte.“

3035   Ardelao • előzmény3034 2018-01-30 09:08:27

A ZENE, 1935. 15. SZÁM:

DR. R. ST. HOFFANN: BÉCS ZENEI ÉLETE

(Részlet, eredeti helyesírással)

„A Konzertverein legutolsó hangversenyén ujdonságot is hallottunk: a szimfónikusok 38 éves hegedűsének, Alfred Jiraseknek háromtételes C-dur szimfóniáját. Jirasek Marx-növendék, akit mint komponistát eddig alig ismertünk. Stilisztikailag nem mutat a mű Marx-hatást, annál inkább érzik rajta azonban Franz Schmidtnek, a szerző sógorának befolyása. A nagyon egyszerű diatónikus, inkább szerenádkarakterű témák elvesznek egy sokszor túlgazdag zenekar polifónjátékában, úgy hogy egy szerenád és szimfónia között álló, furcsa, előnytelen műfaj lesz belőle. Legjobb egy szintén Schmidt-szerű elismerésreméltó tudással komponált variációs tétel. Dicsérhetjük a hangszerelést is, bár szélső tételei kissé zavarosak. Utána Backhaus játszotta -— mint mindig, mesterien — Beethoven G-dur zongorakoncertjét. Próba nélkül! Jellemző a mai zeneüzemre! A legutóbbi időkben egy néger (vagy mulatt) énekesnőt, Mária Andersent fogadtak nagy szimpátiával, aki telt ház előtt adott egy önálló koncertet is a Musikvereinssaalban. Muzikalitása, bársonyos, lágy, jólképzett mezzoja megérdemelte a nagy sikert. Nemcsak a spirituálékat énekli elbűvölően, de ahogy egy nemzetközi műsor minden számát eredeti nyelven adja elő és a német dalok világát átéli, egyenesen bámulatos. Ki kell emelnünk az akadémiai Wagner-Verein és a Konzerthaus-Gesellschaft Bach-emlékestjét, Kabasta professzor kiváló vezényletével. Preludium és fuga á-mollban, volt a biztató bevezetés, melyet Schütz játszott orgonán, technikailag és elgondolásban egyaránt fölényes biztonsággal. Egy kantáta következett Szánthó Enid és egy zongorakoncert Schmidt mesteri előadásában, majd egy zenekari szvit után a Magnificat, mint az est tetőpontja. A Singakademie kara, a tanítók á capella kórusa, valamint a szólisták: Ginster, Szánthó és Levko-Antosch (Volksoper), továbbá Patzak és Manowarda kiválót nyújtottak.”

3034   smaragd • előzmény3033 2018-01-29 17:41:40

 

Wiener Symphoniker

Wiener Konzerthaus, Großer Saal

21. 3. 1935  (wienersymphoniker.at)

KABASTA, GINSTER, LEVKO-ANTOSCH, SZANTHO, PATZAK, MANOWARDA, F. SCHMIDT, KUBA, F. SCHÜTZ, WIENER LEHRER A-CAPELLA-CHOR, SINGAKADEMIE / J. S. BACH,

PERFORMERS

OSWALD KABASTA  conductor 

RIA GINSTER  soprano 

OLGA LEVKO-ANTOSCH mezzo-soprano 

OLGA LEVKO-ANTOSCH alto 

ENID SZANTHO alto 

JULIUS PATZAK  tenor 

JOSEF VON MANOWARDA  bass 

FRANZ SCHMIDT  piano 

FRITZ KUBA  harpsichord 

FRANZ SCHÜTZ  organ 

WIENER LEHRER A-CAPELLA-CHOR

men's choir 

WIENER SINGAKADEMIE

mixed choir 

PROGRAMME

JOHANN SEBASTIAN BACH

"Schlage doch, gewünschte Stunde", Kantate BWV 53

JOHANN SEBASTIAN BACH

Concerto for harpsichord, strings and basso continuo No. 1 in D minor BWV 1052

Orchestral Suite Nr. 3 D major BWV 1068

JOHANN SEBASTIAN BACH

Magnificat in D major BWV 243

 

Franz Schmidt 1935--ben rektori  hivataláról alkotói munkái javára és megromlott egészsége miatt már lemondott, a bécsi Zeneakadémia professzora maradt.

Ez a koncert 3 évvel megelőzte oratóriuma a "Das Buch mit sieben Siegeln" ősbemutatóját. Ily módon sejthetjük, hogy Szánthó Eniddel szoros zenei kapcsolatban állhattak.

Franz Schmidt  virtuóz, bravúros és csodálatot keltő zongorajátékáról kortársai elsősorban a Bach-művek előadásaikor beszéltek szuperlativuszokban.

(Lsd. korábbi bejegyzéseinket.)

3033   smaragd • előzmény3032 2018-01-28 14:12:08

 

Szánthó Enid nevét eddig a koncertbejegyzésekben a szereplők között olvashattuk, örülök hogy kiemelted őt. Folytathatjuk...

 

3032   Ardelao 2018-01-28 14:06:58

Erről talán még nem beszéltünk:

Szánthó Enid, alt, * 1907 Budapest† ?; Képesítését a Budapesten, a Királyi Zeneakadémián szerezte. 1928-ban debütált a bécsi Állami Operaházban, amelynek 1939-ig volt tagja, és ahol 1934-ben Julius Bittner »Az ibolya« c. operájának ősbemutatóján lépett fel. Mindenekelőtt Wagner interpretátoraként vált ismertté; A Bayreuthi Ünnepi Játékok alkalmával, 1930-37 között Erdát és Waltrautét énekelte a Ring-ciklusban. Már 1928-ban közreműködött a Salzburgi Ünnepi Játékokon a »Varázsfuvola« egy kis részében. 1935-től kezdve sikeres koncerteket adott Észak-Amerikában. 1936-ban a londoni Covent Garden Operában Erdaként (debütált), A Nibelung gyűrűjében pedig Frickaként vendégszerepelt. A New York-i Metropolitan Operában 1937-38-ban, Frickaként történt debütálása után a »Tristan”-ban Brangenet és R. Strauss »Elektrá«-jában Klytemnestrát is énekelte. 1937-38-ban a New Yorki-i Metropolitan Operához kötötte szerződés (A »Walkür”-ben Frickaként lépett fel). Vendégszerepelt és koncertezett az amerikai zenélet központjaiban. Átfogó repertoárral rendelkező koncert- és oratóriuménekesnőként tisztelték (szóló J. S. Bach Mátyás passiójában). 1938-ban Bécsben Franz Schmidt „A hétpecsétes könyv” c. oratóriumának ősbemutatóján, Bécsben az alt szólót énekelte. Nagy sikereket ért el koncertszólistaként (1935-ben) a firenzei Maggio musicale-ban, (1936-ban) Berlinben és (1937-ben) Párizsban. 1946-ban a New York-i City Centre Opera együttesével a Párizsi Opéra Comique-ban „A bolygó hollandi”-ban Maryként volt hallható. Később énektanárként élt New Yorkban.  – Nagy kifejező erejű, drámai alt hangja volt.”

Képtalálat a következőre: „Szánthó Enid”

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
A mai nap
elhunyt:
1767 • Georg Philipp Telemann, zeneszerző (sz. 1681)