vissza a cimoldalra
2019-01-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4180)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61446)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11308)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1571)
Franz Schmidt (3262)
Élő közvetítések (7679)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1267)
Jonas Kaufmann (2345)
Momus-játék (5592)
Operett, mint színpadi műfaj (3802)
Erkel Színház (9629)
Balett-, és Táncművészet (5595)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3083)
Lisztről emelkedetten (938)
Rost Andrea (2037)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (811)
Kiss B. Atilla (194)
Lehár Ferenc (656)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2649)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

3052   Búbánat • előzmény3051 2018-02-11 18:44:01

Varga József ezen írását bejegyeztem már;  itt a linken a cikkhez tartozó  fotó és rajz található meg hozzá:" A hétpecsétes könyv"

Kapcs. 1980., 1981. sorszámok

3051   Ardelao 2018-02-11 16:19:48

(Előzmény 3050.)

FRANZ SCHMIDT EMLÉKÉRE:


«A hétpecsétes könyv»


Dramaturgiai szempontból elvitathatatlanul az évad legvonzóbb koncertjére 1989. február 19-én került sor a Szlovák Filharmónia hangversenytermében. Ezen a koncerten hangzott el ugyanis az osztrák zeneszerzőként számon-tartott Franz Schmidt nagyszabású oratóriuma, a «Das Buch mit sieben Siegeln,» első ízben a szerző szülővárosában. Amint azt a — szinte észrevehetetlen szürkeségbe hajló — emléktábla hirdeti a televízió épületének Orsolya utcai oldalán, Franz Schmidt abban a pozsonyi házban született 1874-ben, mely hajdan a mai épület helyén állott. Hatvanöt évre méretezett életpályájából az első tizennégyet töltötte szülővárosában, míg a további évtizedeket már Becsben élte le.

A zenei mesterség alapjait azonban szülővárosában sajátította el, ahol is tanítómestere, Felicián páter, a Ferences rend nagy tudású és messze híres orgonistája olyan alapos ismeretekkel vértezte fel, hogy problémamentesen felelt meg a bécsi konzervatórium szigorú felvételi követelményeinek. Ezt az iskolát, mint csellista végezte el, s mint ilyen, éveken át a Bécsi Filharmonikusok szólócsellistája volt, de saját szerzeményeinek betanítójaként karmesterként is gyakran állt az élükre.
 

Emellett 1901-től hangszeres tanára a konzervatóriumnak, majd később a Bécsi Zeneakadémián cselló- és zongorajátékra oktatja a fiatalokat, de emellett tanít kontrapunktot és zeneszerzést is (kiváló karmesterünk, dr. Rajter Lajos is a növendéke volt) — sőt egy ideig a patinás intézmény rektori teendőit is ellátja.
 

Az utókor emlékezete azonban elsősorban zeneszerzőként tartja számon. Sokrétű komponista volt, a zenei műfajok szinte minden területén jelentősét alkotott. így szerzeményei között megtalálható a kamaramuzsika éppúgy, mint az opera, oratórium, valamint a szimfonikus zene is. Stílusára vonatkozóan pedig jellemző, hogy kortársaival, Schönberggel, Mahlerrel és Richard Strausszal szemben éppen az ellenpólust képviselte, hiszen talán éppen ő az utolsó a XX. századi zeneszerzők sorában, akire még ráillik az „igazi romantikus" jelző.

Milyen furcsa és igazságtalan ellentmondása a sorsnak, hogy szerzeményeit a koncerttermekben alig játsszák. Részben ellensúlyozza ezt az a tény, hogy dr. Rajter Lajos vezényletével a Szlovák Filharmónia a közelmúltban rögzítette Opus-lemezre négy szimfóniájának teljes felvételét. De ugyancsak dr. Rajter érdeme az is, hogy a Szlovák Filharmónia múlt évi őszi hangversenyeinek egyikén, végre megismerhettük Franz Schmidt variációs sorozatát, Beethoven Tavaszi szonáta néven népszerűvé vált darabjának témáját feldolgozó, zongorára és zenekarra komponált művét.

Az utolsó évtizedekben kissé mostohán bántunk Schmidt műveivel, ezért a közönség tudatában Schmidt nevének hallatán csak egyik operájának, a Notre-Dame-nak népszerű közzenéje elevenedik meg. Hogy ez mennyire méltánytalan, pompásan bizonyította a bevezetőben említett matiné, melyen szerzőjének leghatalmasabb és legjelentősebb oratóriuma szólalt meg. A megszólaltatás apropóját a szerző halálának 50. évfordulója szolgáltatta (1939. február 11-én Bécsben halt meg), és az a tény, hogy a Szlovák Filharmónia ének- és zenekara ezzel a művel indult ausztriai hangverseny- kőrútjára. Ennek köszönhetjük hát — igaz, mintegy főpróbaként, melyen egyértelműen érezhető volt, hogy a megszólaltatás még nem érte el a beérés ideális állapotát, — hogy végre találkozhattunk ezzel a művel, melyre csak egyetlen jelző méltó: gyönyörű.
 

A hétpecsétes könyv az Új Testamentumból meríti témáját, nevezetesen János apostol jelenéseiből: „Ezek után látám, és íme, egy megnyílt ajtó vala a mennyben, ... és üle valaki a királyi székben ... és láték annak jobb kezében egy könyvet, amely be volt írva belül és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel...” pontosan úgy, ahogy azt Albrecht Dürer is megörökítette 1498-ban a korának hangulatát tükröző és Apokalipszis néven ismertté vált 15 ívből álló csodásan szép és kifejező fametszetsorozatában is.

Az Apokalipszis könyve, ez a vádirat az elnyomók és leigázók ellen, valamikor az első században keletkezett, mikor a Római Birodalomban éhínség és pestis tombolt, és így az emberiség megpróbáltatásairól szól. Ez a témája Schmidt lenyűgöző oratóriumának is — fenséges és megrázó Halleluja kórusa aligha süllyed a feledés homályába, — melynek megszólaltatásához Filharmóniánk vezetősége vendégkarmestert és részben külhoni szólistákat hívott meg. A hatalmas együttes élén, régi jó ismerősünk Edgar Seipenbusch* osztrák karmester állott. János evangélista hatalmas szólamát a Wagner-tenor, Wolfgang Müller-Lorenz* szólaltatta meg, az Úr hangját pedig Theo Adam.* A cselekményt kommentáló további szólista-kvartettben a hazai színeket Peter Mikuláš* és a szárnyait próbálgató ifjú tenorista, Ludovit Ludha* képviselte nagyszerűen a nemzetközileg elismert Carmen Reppel* és Marga Schiml*oldalán. Vladimír Rusó* pedig a két hatalmas közjáték tolmácsolásával ismét tanújelét adta, hogy jogosan tartozik élvonalbeli orgonistáink sorába.
 

VARGA JÓZSEF

A HÉT, 1989. július 1. (34. Évfolyam, 27. szám)

 

*Edgar Seipenbusch (1936-2011)

*Wolgang Müller-Lorenz (1946- )

*Theo Adam (1926- )

*Peter Mikuláš (1954- )

*Ludovit Ludha (1964- )

*Carmen Reppel (1941- )

*Marga Schiml (1945- )

*Vladimir Rusó (1946- )

(Megj., A.)

*


 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rálik Szilvia (szoprán), Megyesi Schwartz Lúcia (alt), László Boldizsár (tenor), Cser Krisztián (basszus)
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Tőri Csaba)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
Megérthető zene
A zeneirodalom mérföldkövei
BEETHOVEN: 9. (d-moll) szimfónia, Op. 125 – 4. Finale


11:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle - Balett

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Operavizsga Fesztivál
Minioperák
A Ljubljanai Zeneakadémia előadása

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Jekl László (basszus)
Kodály Vonósnégyes
SCHUBERT: Winterreise (dalciklus)
- vonósnégyesre átdolgozta Salgó Tamás

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle - Balett

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János (zongora)
Budapesti Vonósok
(koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly)
MENDELSSOHN: 10. (h-moll) vonósszimfónia
CHOPIN: 2. (f-moll) zongoraverseny, Op. 21
MENDELSSOHN: Esz-dúr oktett, Op. 20
A mai nap
született:
1935 • Balassa Sándor, zeneszerző
1951 • Fischer Iván, karmester
elhunyt:
2014 • Claudio Abbado, karmester (sz. 1933)