vissza a cimoldalra
2018-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Edita Gruberova (3065)
Erkel Színház (9495)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4393)
Zenei események (995)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1548)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1193)
modern eszement rendezesek (215)
Élő közvetítések (7599)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3026)
Callas (443)
Franz Schmidt (3242)
Szkrjabin (539)
Momus-játék (5563)
Operett, mint színpadi műfaj (3778)
Jonas Kaufmann (2313)
Pantheon (2285)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2861   smaragd • előzmény2859 2017-08-22 22:22:17

Ez így nem igaz:

"Halála megakadályozta, hogy kidolgozza, befejezze a művet."

Fáj Attila állítása súlyos tévedés, javítandó, ugyanis Dr. Franz Schmidt súlyos betegen a kantátát félbehagyta, nem ő  fejezte be, ellenben halála előtt még két jelentős saját művet komponált.
A pontos részletek fórumunkon is olvashatók, zenetörténeti, zenetudományi kutatásokat a Franz Schmidt Gesellschaft végzett, honlapjukon hiteles adatok állnak rendelkezésre e mű tekinteteben is.

Sajnálatos, hogy Fáj Attila komoly munkája téves adatot terjeszt.

Franz Schmidt Gesellschaft
2859   Ardelao • előzmény2858 2017-08-21 12:21:37

Folytatom:

Ami
Thomas Mann regényében elsikkadt című
Fáj Attila írását (II. részlet)


…… Schmidt oratóriumában nincs semmi, ami ne a Jelenések könyvéből került volna ki. Csak itt-ott akad az énekszövegben hatásfokozó betét. Ilyen az éhhaláltól tartó anya és lánya énekkettőse. Ezek és a többi „betétek” nem a harcos ellenszegülésnek adnak hangot, hanem a vörös paripán nyargaló Háború, a feketén ügető Éhhalál és a rákövetkező fakón jövő Döghalál tragikus következményeinek. Művéről szólva Schmidt maga írja, hogy tudatosan kerülte a bibliai Apokalipszisben hemzsegő, többé-kevésbé szimbólumokkal érzékeltetett szöges ellentéteket, amilyen élet és halál, erény és bűn, égi és földi Jeruzsálem. Meggyőződése ugyanis, hogy az ellentétpár egyik tagja (főleg a negatív) már magától értetődik. Gondolom, ezért jeleníti meg az égi és földi Jeruzsálem kettőssége helyett csupán az előbbit. Annak is csupán a hatalmas kapuját és azt sem énekelve, hanem lenyűgöző zenével: Muszorgszkij egyik híres motívumával; A nagy kijevi városkapu visszhangjával.
Az oratórium második részében, ahol a kifejlés egyre közeledik a végítélethez, az ellentét felszámolás egészen természetes lesz. így kell lennie, hiszen ekkor már alaptalan, oktalan minden ellenszegülés.

A negatív elemek kihátrálása, eltűnte, nem járt képgyengüléssel. Van valami izgatóan jövendölésszerű a kar énekében, akkor, amikor beszámol az Úr bosszúja kezdetéről: elszabadulnak az Eufrátesz mellett őrködő angyalok, milliós hadsereget zúdítanak a gonoszak táborára és elsöprik azt.
Gyökeresen más eljárás uralkodik Leverkühn kompozíciójában. Mindenütt tobzódnak benne a „helycserék” és összeolvadnak az ellentétek. A hangszerek veszik át az énekhang hagyományos szerepét, sőt egyik hangszer a másikét. Nem kell zenei szakember ahhoz, hogy észrevegyük, miként változik egy Apokalipszis-szövegrész, amikor Schmidt a megzenésítője és amikor Leverkühn.
Mindketten döntő fontosságot tulajdonítanak az átmenetnek az oratórium első részéből a másodikba. Schmidtnél az énekkar kétségbeesetten mondja el Isten haragjának következményeit: a kozmikus katasztrófákat, földrengést, tengerek kiáradását, a nap elfeketedését, a csillagok földre zuhanását - mely hasonló a megrázott fügefa gyümölcshullásához, stb.
Suttogó sorral zárul az ének: „ki tudja elviselni mindezt a szörnyűséget?”
Mély hallgatással indul a második rész. Majd János beleénekli, mit lát az égben. Megjelenik a napba öltözött, csillagkoronás, terhes Asszony (Mária). íme a Bárány által feltört hetedik pecsét titka. Nos, Leverkühn hosszú-hosszú, egyre terebélyesedő ördögi kacajjal fejezi be az első részét. A pokol ellenállhatatlan öröme van benne. A hahotázás egyetlen hanggal kezdődik, utána magával sodorja a kórust és a zenekart 50 ütemen keresztül... Diadalittas, gúnyos röhögés, hátborzongató összetétele üvöltésnek, ugatásnak, csikorgásnak, bőgésnek, ordítás, röhögés, hátborzongató összetétele üvöltésnek, ugatásnak, csikorgásnak, bőgésnek, ordításnak, bégetésnek és nyerítésnek. (Mann jellemzi így.) A rákövetkező második rész az ördögi gúnykacaj ellentéte: „a gyermekek csodálatos karénekét az égi szférák zenéje kíséri, hideg, tiszta, átlátszó, élesen disszonáns muzsika, de hangjai szinte túlvilágiak, elérhetetlenek és a szívet telítik megvalósíthatatlan, reménytelen honvággyal.” S mi több: ezek a hangok - bár más „körítésben” - meglepően olyanok, mint az ördögi gúnykacajé.
Az ilyen és ehhez hasonló többi következetes ellentét Schmidt megoldásaival összevetve, felkeltik a gyanút: nem bujkál-e Leverkühn oratóriuma mögött visszahatás Schmidt művére?
Megerősíti feltevésünket Mann reagálása Schmidt befejezetlenül maradt utolsó szerzeményére. A regényíró ezt a hatást is eltitkolja. Doktor Franz Schmidt (immár a bécsi egyetem díszdoktora) 1938-ban felkérésre hozzáfogott a Német feltámadás (Deutsche Auferstehung) c. kantátához. Halála megakadályozta, hogy kidolgozza, befejezze a művet. A háború után ezért a félig kész alkotásért mellőzték többi műveinek előadását is. Csak pár év múlva folytatta diadalútját a régbemutatott Hétpecsétes könyv Európában és Amerikában.

Leverkühn a regényben zongorához ül ugyan, de már nem képes eljátszani búcsúzóul utolsó szerzeményét, a Doktor Faustus panaszát (Lamentatio Doctoris Fausti). Megbotránkozó vagy szánakozó barátai előtt csupán arra van ereje, hogy régies német nyelven elmondja élete nagy botlásait. Életgyónást mond. Párhuzamba hozható vallomása az akkor még be nem vallott német hanyatlással. És úgyszintén a lehangoló manni tanulsággal: ezzel a regényemmel lezárul a németeket kísértő Fauszt-téma. Ezen-túl, ne akarjon senki sem fausztuszkodni volt hazámban.”

A DUNÁNÁL
2003. június – július
2. évfolyam 6-7 szám.

*
2858   Ardelao 2017-08-20 23:47:32

„A DUNÁNÁL” című folyóiratból:

Ami
Thomas Mann regényében elsikkadt
Fáj Attila írása
(részlet)

„Térjünk most rá a regényben leírt, képzeletbeli Apokalipszis-oratórium ugyancsak fel nem fedezett, „rejtett” kapcsolatára egy tényleges, a regényben bemutatottal szinte egyidejű Apokalipszis-oratóriummal: Franz Schmidt (1874-1939) főművével.

A zenei lexikonok Schmidtet mint osztrák zeneszerzőt, karmestert, zongora- és csellóművészt ismertetik. Való tény, hogy magasabb művészi tanulmányait, kitűnő mesterek mellett Bécsben végezte, pályafutása ott kezdődött, csellista volt az Udvari Operazenekarban 1896 és 1911 között. Utána a bécsi Állami Akadémián cselló- és zongoratanár. Végül a bécsi Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést oktatott, majd nyugdíjba vonulásáig ennek az intézménynek lett rektora.
A zeneszerzés valamennyi területén értékes műveket alkotott beleértve a legigényesebbé emelkedetteket: a szimfóniákat és operákat. A sikerek csúcsán sem feledte, honnan indult, hol „lökték meg” érdeklődése szekerét a zene iránt. Schmidt Ferenc szülővárosa Pozsony, anyanyelve magyar, szülei és felmenői magyarok. Gyerekemberként még hallotta Liszt Ferencet zongorázni. Első mestere a pozsonyi székesegyház orgonistája volt. Miután 1888-ban szüleivel Bécsbe költözött, oda is elkísérte az emlékezés. Fiatalkori szerzeményei: Fantáziák magyar nemzeti muzsikára és Változatok egy huszárnótára. Kevéssel halála előtt elnyerte a Porosz Akadémia Beethoven-díját. Munkásságával, műveinek elemzésével, kapcsolatával, a zeneirodalommal a bécsi Franz Schmidt Gesellschaft kiadványai foglalkoznak.

Ő maga is, a zenekritika is, alkotásai koronájának a „Das Buch mit sieben Siegeln”(Hétpecsétes könyv) c. oratóriumát tekinti. Joggal. Amikor a hitleri Németország bekebelezte Ausztriát, a bécsi ősbemutató közönsége könnyekig meghatva hallgatta. Kiérezte belőle, mit hoz a jövő, mi vár Európára.
János evangélista a hagyomány szerint élete vége felé, aggkorában írta Patmosz szigeti száműzetésében a Jelenések könyvét, az Apokalipszist. Túl volt már akkor a hol helyeslő, hol részletesen kioktató levelezésen. Kitűnik ez abból is, hogy víziója elején mintegy kiosztja a hét kisázsiai egyháznak a róluk kialakult minősítéseket és röviden kitűzi számukra, mire törekedjenek a jövőben. Oratóriumában mind Schmidt, mind Leverkühn elhagyja az Újszövetség elején szereplő odaszólást a hét egyháznak. Ezáltal világos, hogy a látomás az egész keresztény és nem-keresztény világnak szól. Mi több, János nem rezignált hangú öregember, hanem szenvedélyes fiatal. Schmidt szárnyaló tenor hangon énekelteti. A telhetetlen Leverkühn még tovább, odáig megy el, hogy amikor a fiatal látnok előtt megjelenik a négy evangélistát jelképező ember-, oroszlán-, ökörarcú és a sas fejű élőlény, és János szembesül saját szimbólumával, a sassal, hangja a kasztrált énekesek magasságába szökken.
Folytatva Schmidt valóságos és Mann képzeletbeli oratóriumának egybevetését, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az osztrák-magyar zeneszerző tudatosan leegyszerűsítette és célirányossá tette az újszövetségi szöveget. Másrészt Zeitblom beszámolója barátja alkotásáról alig mond valamit a szövegről. Jobbára arról szól, milyen technikai fogásokat használt, vagy eszelt ki barátja és azok milyen hatást váltottak ki a hallgatóban. Ami az utóbbit illeti, regénye végén Mann kénytelen-kelletlen beismeri, hogy mindezt Arnold Schönbergtől kölcsönözte. Viszont élete végéig hallgatott arról, kitől vette (és miért) az Apokalipszis megzenésítésének gondolatát. Persze ez a komponista nem lehetett más, mint Schmidt, aki - mint maga írta - tudtával elsőnek vállalkozott erre a rendkívüli feladatra. Durván szólva azt mondhatjuk: a megzenésített Jelenések könyve Schmidt gondolata volt, technikai kivitelezése Schönbergé.

(folyt.köv.)
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

Liszt-kukacok Akadémiája

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Asztalos Bence (hegedű), Gábos Judit (zongora), Kertész György (cselló)
CSAJKOVSZKIJ: Évszakok, op. 37b (átirat zongoratrióra)

11:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Bohémélet

15:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
Csajkovszkij: A diótörő - szvit

17:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Vámosi Katalin, Simon Krisztina, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt
Bajor Filharmonikusok Ifjúsági Zenekarának fúvósai
Vezényel: Mark Mast
J.S. BACH: Karácsonyi Oratórium BWV 248 I., II., III. kantáta

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Karvezetés vizsgakoncert
Sweelinck: Angelus ad pastores ait – motetta
Bruckner: Pange lingua – himnusz
Vezényel: Varga Áron
Croce: Triaca musicale – Mascheratta de' gratiani
Rheinberger: Waldblumen, op. 124 – 1. Abend am Meer
Kodály: Adventi ének
M. Haydn: Missa Tempore Quadragesimae – 2. Credo
Közreműködik: Sárosi Dávid (orgona)
Vezényel: Gerály Anna Borbála
Hauptmann: Du bist ja doch der Herr, op. 42/4
Liszt: Ave Maria
Közreműködik: Sárosi Dávid (orgona)
Vezényel: Schnell Máté
Willaert: Vecchie letrose non valete niente – canzona
Haydn: Abendlied zu Gott, Hob. XXVc:9
Stanford: O living Will, that shalt endure
Kodály: Szép könyörgés
Közreműködik: Magyar Valentin (zongora)
Vezényel: Zsíros Levente
A koncerten közreműködik a Zeneakadémia hallgatóiból alakult kórus.

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: Diótörő - balett

18:00 : Budapest
Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Díszterme

Budapesti Vonósok
vezényel: Kovács Zoltán
koncertmester: Soltész Ágnes
művészeti vezető: Botvay Károly
Karácsonyi koncert a Weiner Konzervatórium ifjú szólistáival
J.S. BACH: IV. Brandenburgi verseny I. tétel
Seres Barbara, Boros Adrienn (fuvola)
ALBINONI: d-moll Concerto II-I. tétel
Pávási Nikolett (oboa)
HAYDN: C-dúr gordonka verseny III. tétel
Bognár Domonkos (gordonka)
MOZART: Don Ottavio „Dalla sua pace” áriája (Don Giovanni)
Papp Viktor (ének)
VIVALDI: C-dúr concerto-t (RV444) II. I. tétel
Lajkó Ivett (blockflöte)
QUANTZ: G-dúr fuvolaverseny I. tétel
Kurcsák Viktória (fuvola)
LALO: Spanyol szimfónia I. tétel
Mákszem Fanni (hegedű)
TELEMANN: e-moll Concerto I-II. tétel
Drahos Balázs (trombita)

18:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Csala Éva (gordonka), Vimláti Judit (fuvola), Tarnai Dávid (ének)
Ad Libitum Gitáregyüttes
konferál: Bárkányi Judit
Klasszikus gitárzene a reneszánsztól a XXI. század zenéjéig.

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
VERDI: Traviata

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:00 : Budapest
Pozsonyi úti Református Templom

Sümegi Eszter, Pataki Adorján , Fellegi Balázs
Haydn Filharmónia
A. Vivaldi, G.F. Händel, J. S. Bach, J, Haydn , W. A. Mozart , R. Strauss művei

19:30 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Bódi Zsófia, Wittinger Gertrúd, Megyesi-Schwartz Lúcia, Horváth István, Sándor Csaba
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Bizják Dóra, József Ács, Zentai Károly (zongora)
Vezényel: Janos Acs
ROSSINI: Korinthosz ostroma – Pamira áriája
ROSSINI: Mózes – jelenet az I. felvonásból, Mózes imája
SCHUBERT: Mirjam győzelmi dala
ROSSINI: Kis ünnepi mise

19:45 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Yeree Suh (szoprán), Fulvio Bettini (bariton)
Budapesti Fesztiválzenekar
Művészeti vezető és koncertmester: Midori Seiler
Barokk gesztika: Sigrid T’Hooft
GEMINIANI: 12. (d-moll) concerto grosso („La Follia”)
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (1. rész)
TORELLI: g-moll („Karácsonyi”) concerto grosso, op. 8/6
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (2. rész)
VIVALDI: Esz-dúr triószonáta, RV 65 – 2. Allemanda, 3. Sarabanda
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (3. rész)
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Kuti László (klarinét)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Gilbert Varga
HAYDN: C-dúr szimfónia No. 9, Hob. I:9
MOZART: A-dúr klarinétverseny, KV 622
MUSZORGSZKIJ-RAVEL: Egy kiállítás képei
A mai nap
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1917 • Hilde Zadek, énekesnő
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)