vissza a cimoldalra
2018-02-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3945)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60480)
Kedvenc előadók (2820)
Társművészetek (1232)
Milyen zenét hallgatsz most? (24995)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11226)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3524)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1205)
Élő közvetítések (6924)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (630)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1322)
Franz Schmidt (3063)
Jonas Kaufmann (2170)
Ilosfalvy Róbert (791)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2611)
Pantheon (2181)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4181)
Palcsó Sándor (203)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (640)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6520)
Simándy József - az örök tenor (516)
Komlóssy Erzsébet (35)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2861   smaragd • előzmény2859 2017-08-22 22:22:17

Ez így nem igaz:

"Halála megakadályozta, hogy kidolgozza, befejezze a művet."

Fáj Attila állítása súlyos tévedés, javítandó, ugyanis Dr. Franz Schmidt súlyos betegen a kantátát félbehagyta, nem ő  fejezte be, ellenben halála előtt még két jelentős saját művet komponált.
A pontos részletek fórumunkon is olvashatók, zenetörténeti, zenetudományi kutatásokat a Franz Schmidt Gesellschaft végzett, honlapjukon hiteles adatok állnak rendelkezésre e mű tekinteteben is.

Sajnálatos, hogy Fáj Attila komoly munkája téves adatot terjeszt.

Franz Schmidt Gesellschaft
2859   Ardelao • előzmény2858 2017-08-21 12:21:37

Folytatom:

Ami
Thomas Mann regényében elsikkadt című
Fáj Attila írását (II. részlet)


…… Schmidt oratóriumában nincs semmi, ami ne a Jelenések könyvéből került volna ki. Csak itt-ott akad az énekszövegben hatásfokozó betét. Ilyen az éhhaláltól tartó anya és lánya énekkettőse. Ezek és a többi „betétek” nem a harcos ellenszegülésnek adnak hangot, hanem a vörös paripán nyargaló Háború, a feketén ügető Éhhalál és a rákövetkező fakón jövő Döghalál tragikus következményeinek. Művéről szólva Schmidt maga írja, hogy tudatosan kerülte a bibliai Apokalipszisben hemzsegő, többé-kevésbé szimbólumokkal érzékeltetett szöges ellentéteket, amilyen élet és halál, erény és bűn, égi és földi Jeruzsálem. Meggyőződése ugyanis, hogy az ellentétpár egyik tagja (főleg a negatív) már magától értetődik. Gondolom, ezért jeleníti meg az égi és földi Jeruzsálem kettőssége helyett csupán az előbbit. Annak is csupán a hatalmas kapuját és azt sem énekelve, hanem lenyűgöző zenével: Muszorgszkij egyik híres motívumával; A nagy kijevi városkapu visszhangjával.
Az oratórium második részében, ahol a kifejlés egyre közeledik a végítélethez, az ellentét felszámolás egészen természetes lesz. így kell lennie, hiszen ekkor már alaptalan, oktalan minden ellenszegülés.

A negatív elemek kihátrálása, eltűnte, nem járt képgyengüléssel. Van valami izgatóan jövendölésszerű a kar énekében, akkor, amikor beszámol az Úr bosszúja kezdetéről: elszabadulnak az Eufrátesz mellett őrködő angyalok, milliós hadsereget zúdítanak a gonoszak táborára és elsöprik azt.
Gyökeresen más eljárás uralkodik Leverkühn kompozíciójában. Mindenütt tobzódnak benne a „helycserék” és összeolvadnak az ellentétek. A hangszerek veszik át az énekhang hagyományos szerepét, sőt egyik hangszer a másikét. Nem kell zenei szakember ahhoz, hogy észrevegyük, miként változik egy Apokalipszis-szövegrész, amikor Schmidt a megzenésítője és amikor Leverkühn.
Mindketten döntő fontosságot tulajdonítanak az átmenetnek az oratórium első részéből a másodikba. Schmidtnél az énekkar kétségbeesetten mondja el Isten haragjának következményeit: a kozmikus katasztrófákat, földrengést, tengerek kiáradását, a nap elfeketedését, a csillagok földre zuhanását - mely hasonló a megrázott fügefa gyümölcshullásához, stb.
Suttogó sorral zárul az ének: „ki tudja elviselni mindezt a szörnyűséget?”
Mély hallgatással indul a második rész. Majd János beleénekli, mit lát az égben. Megjelenik a napba öltözött, csillagkoronás, terhes Asszony (Mária). íme a Bárány által feltört hetedik pecsét titka. Nos, Leverkühn hosszú-hosszú, egyre terebélyesedő ördögi kacajjal fejezi be az első részét. A pokol ellenállhatatlan öröme van benne. A hahotázás egyetlen hanggal kezdődik, utána magával sodorja a kórust és a zenekart 50 ütemen keresztül... Diadalittas, gúnyos röhögés, hátborzongató összetétele üvöltésnek, ugatásnak, csikorgásnak, bőgésnek, ordítás, röhögés, hátborzongató összetétele üvöltésnek, ugatásnak, csikorgásnak, bőgésnek, ordításnak, bégetésnek és nyerítésnek. (Mann jellemzi így.) A rákövetkező második rész az ördögi gúnykacaj ellentéte: „a gyermekek csodálatos karénekét az égi szférák zenéje kíséri, hideg, tiszta, átlátszó, élesen disszonáns muzsika, de hangjai szinte túlvilágiak, elérhetetlenek és a szívet telítik megvalósíthatatlan, reménytelen honvággyal.” S mi több: ezek a hangok - bár más „körítésben” - meglepően olyanok, mint az ördögi gúnykacajé.
Az ilyen és ehhez hasonló többi következetes ellentét Schmidt megoldásaival összevetve, felkeltik a gyanút: nem bujkál-e Leverkühn oratóriuma mögött visszahatás Schmidt művére?
Megerősíti feltevésünket Mann reagálása Schmidt befejezetlenül maradt utolsó szerzeményére. A regényíró ezt a hatást is eltitkolja. Doktor Franz Schmidt (immár a bécsi egyetem díszdoktora) 1938-ban felkérésre hozzáfogott a Német feltámadás (Deutsche Auferstehung) c. kantátához. Halála megakadályozta, hogy kidolgozza, befejezze a művet. A háború után ezért a félig kész alkotásért mellőzték többi műveinek előadását is. Csak pár év múlva folytatta diadalútját a régbemutatott Hétpecsétes könyv Európában és Amerikában.

Leverkühn a regényben zongorához ül ugyan, de már nem képes eljátszani búcsúzóul utolsó szerzeményét, a Doktor Faustus panaszát (Lamentatio Doctoris Fausti). Megbotránkozó vagy szánakozó barátai előtt csupán arra van ereje, hogy régies német nyelven elmondja élete nagy botlásait. Életgyónást mond. Párhuzamba hozható vallomása az akkor még be nem vallott német hanyatlással. És úgyszintén a lehangoló manni tanulsággal: ezzel a regényemmel lezárul a németeket kísértő Fauszt-téma. Ezen-túl, ne akarjon senki sem fausztuszkodni volt hazámban.”

A DUNÁNÁL
2003. június – július
2. évfolyam 6-7 szám.

*
2858   Ardelao 2017-08-20 23:47:32

„A DUNÁNÁL” című folyóiratból:

Ami
Thomas Mann regényében elsikkadt
Fáj Attila írása
(részlet)

„Térjünk most rá a regényben leírt, képzeletbeli Apokalipszis-oratórium ugyancsak fel nem fedezett, „rejtett” kapcsolatára egy tényleges, a regényben bemutatottal szinte egyidejű Apokalipszis-oratóriummal: Franz Schmidt (1874-1939) főművével.

A zenei lexikonok Schmidtet mint osztrák zeneszerzőt, karmestert, zongora- és csellóművészt ismertetik. Való tény, hogy magasabb művészi tanulmányait, kitűnő mesterek mellett Bécsben végezte, pályafutása ott kezdődött, csellista volt az Udvari Operazenekarban 1896 és 1911 között. Utána a bécsi Állami Akadémián cselló- és zongoratanár. Végül a bécsi Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést oktatott, majd nyugdíjba vonulásáig ennek az intézménynek lett rektora.
A zeneszerzés valamennyi területén értékes műveket alkotott beleértve a legigényesebbé emelkedetteket: a szimfóniákat és operákat. A sikerek csúcsán sem feledte, honnan indult, hol „lökték meg” érdeklődése szekerét a zene iránt. Schmidt Ferenc szülővárosa Pozsony, anyanyelve magyar, szülei és felmenői magyarok. Gyerekemberként még hallotta Liszt Ferencet zongorázni. Első mestere a pozsonyi székesegyház orgonistája volt. Miután 1888-ban szüleivel Bécsbe költözött, oda is elkísérte az emlékezés. Fiatalkori szerzeményei: Fantáziák magyar nemzeti muzsikára és Változatok egy huszárnótára. Kevéssel halála előtt elnyerte a Porosz Akadémia Beethoven-díját. Munkásságával, műveinek elemzésével, kapcsolatával, a zeneirodalommal a bécsi Franz Schmidt Gesellschaft kiadványai foglalkoznak.

Ő maga is, a zenekritika is, alkotásai koronájának a „Das Buch mit sieben Siegeln”(Hétpecsétes könyv) c. oratóriumát tekinti. Joggal. Amikor a hitleri Németország bekebelezte Ausztriát, a bécsi ősbemutató közönsége könnyekig meghatva hallgatta. Kiérezte belőle, mit hoz a jövő, mi vár Európára.
János evangélista a hagyomány szerint élete vége felé, aggkorában írta Patmosz szigeti száműzetésében a Jelenések könyvét, az Apokalipszist. Túl volt már akkor a hol helyeslő, hol részletesen kioktató levelezésen. Kitűnik ez abból is, hogy víziója elején mintegy kiosztja a hét kisázsiai egyháznak a róluk kialakult minősítéseket és röviden kitűzi számukra, mire törekedjenek a jövőben. Oratóriumában mind Schmidt, mind Leverkühn elhagyja az Újszövetség elején szereplő odaszólást a hét egyháznak. Ezáltal világos, hogy a látomás az egész keresztény és nem-keresztény világnak szól. Mi több, János nem rezignált hangú öregember, hanem szenvedélyes fiatal. Schmidt szárnyaló tenor hangon énekelteti. A telhetetlen Leverkühn még tovább, odáig megy el, hogy amikor a fiatal látnok előtt megjelenik a négy evangélistát jelképező ember-, oroszlán-, ökörarcú és a sas fejű élőlény, és János szembesül saját szimbólumával, a sassal, hangja a kasztrált énekesek magasságába szökken.
Folytatva Schmidt valóságos és Mann képzeletbeli oratóriumának egybevetését, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az osztrák-magyar zeneszerző tudatosan leegyszerűsítette és célirányossá tette az újszövetségi szöveget. Másrészt Zeitblom beszámolója barátja alkotásáról alig mond valamit a szövegről. Jobbára arról szól, milyen technikai fogásokat használt, vagy eszelt ki barátja és azok milyen hatást váltottak ki a hallgatóban. Ami az utóbbit illeti, regénye végén Mann kénytelen-kelletlen beismeri, hogy mindezt Arnold Schönbergtől kölcsönözte. Viszont élete végéig hallgatott arról, kitől vette (és miért) az Apokalipszis megzenésítésének gondolatát. Persze ez a komponista nem lehetett más, mint Schmidt, aki - mint maga írta - tudtával elsőnek vállalkozott erre a rendkívüli feladatra. Durván szólva azt mondhatjuk: a megzenésített Jelenések könyve Schmidt gondolata volt, technikai kivitelezése Schönbergé.

(folyt.köv.)
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok akadémiája"

10:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Liszt-kukacok akadémiája"
Jazz játszótér

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Prunyi Ilona (zongora), Kertesi Ingrid (ének)
Berecz Mihály (zongora)
ARANY: Két dal Petőfi verseire – A toronyban delet harangoznak; Éji dal
SIMONFFY: Tarka madár; Te vagy barna kislány
EGRESSY: Ereszkedik le a felhő; Két magyar nóta
LISZT: Magyar történelmi arcképek – Mosonyi Mihály
MOSONYI: Tanulmány
LISZT: A magyarok Istene
LISZT: Petőfi szellemének
FARKAS: Szeretlek, kedvesem
SZERVÁNSZKY: Száll a felhő
SUGÁR: Reszket a bokor
KODÁLY: Négy dal – 1. Haja, haja
MIHALOVICH: Két ária a Toldi szerelme című operából
ÁBRÁNYI: Ábránd – magyar népdalok felett
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 7. Funérailles

15:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

az Opera Zenekarának művészei
"Zenekari hangversenyek - Kamarazenei koncertek"
"Wagner nyomában II.
BRUCKNER: F-dúr vonósötös – Adagio
SCHÖNBERG: Dalok – válogatás
SCHÖNBERG: Kamaraszimfónia

15:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Kolonits Klára, Cseh Antal (ének)
Budapesti Vonósok
Koncertmester: Pilz János
"Operajátszóház"
MOZART: Figaro házassága

15:00 : Budapest
Operettszínház

OFFENBACH: Kékszakáll

16:00 : Budapest
Nemzeti Múzeum

Hye Jin Kim (hárfa)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ender Sakpinar
MOZART: 1. szimfónia
SPOHR: Fantázia
DEBUSSY: Danse sacrée et profane
RAVEL: Bevezetés és Allegro

18:00 : Budapest
Erkel Színház

OFFENBACH: A rajnai sellő

18:00 : Budapest
A Nemzeti Filharmonikusok próbaterme

Horváth Béla (oboa)
Papp Dániel, Miczki Rita, Szabó Krisztina, Sárosi Péter, Bali Gábor
(hegedű), Balogh Enikő, Mohácsi Gyula, Kökényessy Zoltán (brácsa)
Deák György, Bajner Zsuzsanna (cselló), Sztankov Iván (nagybőgő)
Hamar Zsolt (csembaló)
Móré Irén, Kovács Imre, Embey-Isztin Zsófia (fuvola)
Szatmári Zsolt (klarinét), Borbély Balázs (kürt), Bokor Pál (fagott), Sipkay Deborah (hárfa)
Batta András (házigazda)
"Próbatermi vendégség"
J.S. BACH: F-dúr oboaverseny, BWV 1053R
REGER: G-dúr szerenád, Op.141a
HAAS: Fúvósötös, Op.10
TOURNIER: Szvit, Op.34
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr vonósnégyes, Op.11

18:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sennu Laine (cselló)
A Szent István Király Szakgimnázium Fúvószenekara
Vezényel: Makovecz Pál
SMETANA: Moldva
RÁNKI: Varázsital - szvit
HIDAS: Fantázia csellóra és fúvósokra
LISZT: Hunok csatája

18:30 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

"Metropolitan-operaközvetítések a Müpában 2017/18"
PUCCINI: Bohémélet

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

"TERA – kísértés 13 képben"
A Zeneakadémia hallgatóinak előadása az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Baráth András (zongora)

19:00 : Budapest
Operettszínház

OFFENBACH: Kékszakáll

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Andreas Ottensamer (klarinét)
Kelemen Kvartett:
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű), Homoki Gábor (brácsa), Fenyő László (cselló)
DVOŘÁK: Ciprusok – vonósnégyes-ciklus
MOZART: 17. (B-dúr) vonósnégyes, K. 458 („Vadászat”)
BRAHMS: h-moll klarinétötös, Op.115

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
19:00 : Felsőőr
Messe Oberwart

"Kárpát-Haza OperaTúra"
ERKEL: Hunyadi László

19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Cserna Ildikó szoprán
Gödöllői Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Horváth Gábor
WAGNER: Trisztán és Izolda előjáték, Izolda szerelmi halála
WAGNER: Wesendonck dalok
CSAJKOVSZKIJ: IV. szimfónia
A mai nap
történt:
1607 • Monteverdi Orfeójának bemutatója (Firenze)
született:
1842 • Arrigo Boito, zeneszerző, librettista († 1918)
1934 • Renata Scotto, énekes
elhunyt:
1704 • Marc-Antoine Charpentier, zeneszerző (sz. 1643)